"Hű
tanítvány, pihenj a fehér csöndben, pihend ki léted fáradalmait –
s ha visszatérsz újra e kerek földre, hozd el az egek ajándékait.
Hozz szeretetet, irgalmat magaddal, résztvevő szívet mindenek felé;
északnak, délnek, keletnek, nyugatnak – jó szándékot fel- és lefelé.
Legyél visszhangja majd a tanításnak, légy szerény, szelíd majd és egyszerű;
a gyengék védelmére áldozd léted, mert testvéred az állat és a fű...
A Mérhetetlen fény ragyogjon néked, kísérjen el Végtelen Irgalom!
pihenj az Égi Lótusz Ligetében, ahol nincs szenvedés, nincs fájdalom... "
(részlet a Tibeti halottaskönyvből)
s ha visszatérsz újra e kerek földre, hozd el az egek ajándékait.
Hozz szeretetet, irgalmat magaddal, résztvevő szívet mindenek felé;
északnak, délnek, keletnek, nyugatnak – jó szándékot fel- és lefelé.
Legyél visszhangja majd a tanításnak, légy szerény, szelíd majd és egyszerű;
a gyengék védelmére áldozd léted, mert testvéred az állat és a fű...
A Mérhetetlen fény ragyogjon néked, kísérjen el Végtelen Irgalom!
pihenj az Égi Lótusz Ligetében, ahol nincs szenvedés, nincs fájdalom... "
(részlet a Tibeti halottaskönyvből)
A Tibeti
halottaskönyv leírása szerint a haldoklás és a halál utáni állapot állandóan
választási lehetőséget kínál számunkra: vagy belemerevedünk kötődéseinkbe és
félelmeinkbe, vagy felismerjük valódi természetünk szabadságát és eszerint
cselekszünk. A könyv főképp arra tanít meg bennünket, hogy ez a lehetőség
életünk minden percében nyitva áll előttünk. A leírása a halál korai
szakaszairól teljesen megegyezik azoknak a vallomásaival, akik a klinikai halál
állapotából tértek vissza. A könyv a léleknek a test halála utáni útjával
foglalkozik.
Tartalmát régen szájról
szájra adták tovább, míg végül leírták. Az általunk ismert szövegváltozat a
VIII. századból való, tehát több mint ezer éves. A halottaskönyv szövegét hangosan olvasták a haldokló
mellett és a temetési szertartás alatt. Ezzel segítették a haldoklót, hogy
minden jelenséget felismerjen, amikor azokkal találkozik, hogy megismerje és
megszeresse új tartózkodási helyét, és ne tartsa őt vissza semmiféle szeretet
és érzelmi kötelék a földi élethez.
C. G. Jung úgy fogja föl a halottaskönyvet, mint útmutatót egy fordított beavatási szertartásról, amelynek során a meghaló ember tudattalanja negyvenkilenc rituális lépéssel végigjárja a fordított fejlődést. Végül mint megszülető ember az anyaölben érkezik célba.
C. G. Jung úgy fogja föl a halottaskönyvet, mint útmutatót egy fordított beavatási szertartásról, amelynek során a meghaló ember tudattalanja negyvenkilenc rituális lépéssel végigjárja a fordított fejlődést. Végül mint megszülető ember az anyaölben érkezik célba.