Ki hinné, hogy a genetika és a spiritualitás hányféle szálon fonódik egymásba? Holott a reinkarnáció és a karma törvényei sok-sok előző élet emlékeivel terhelik meg a testet és a hozzá kapcsolódó tudatot. Lélek, erőmezők, gének, jellem, vérvonalak és dinasztikus öröklődés – millió oda-visszahatás forrásai, melyek hatásai a testi adottságainkban, az egészségünkben és a betegségeinkben, a szellemiségünkben és az ösztöneinkben egyaránt megnyilvánulnak. Akkor miért nem tudnak ezekről többen?
Az ősi vallások szinte mindegyike eredeti formájában magában foglalta az újraszületés (reinkarnáció) doktrínáját. Meglepő, de még a Biblia is több tucat helyen utal rá. Igaz, abból már a kora keresztény időkben igyekeztek kigyomlálni a reinkarnáció minden csíráját, hiszen hogy nézne azt ki, hogy egy lélek önmagára hagyhatná az addig felhalmozott vagyonát? Skandalum! A financiális vallások ezt nem tűrhették. Ennek ellenére a hinduizmusban, a buddhizmusban, számos keleti vallásban misztériumiskolában, illetve eretneknek titulált szektában (például az Albigensekében) fennmaradt annak az elképzelése, miszerint a lélek testet cserél, és ily módon fejlődik világkorszakokon át, s csak gyűjt-gyűjti a rengeteg megtapasztalást, hogy tökéletesedhessen általuk.
Eleinte a hipnózis segített annak feltárásában, hogy előző életeink léteztek, illetve amiként erről szó lesz, valamilyen formában most is bennünk élnek, illetve annak eredményei nem tűntek, nem enyésztek el nyomtalanul semmiben. Ennek az élményanyagnak a java a tudatunk küszöbe alatt tárolódik, de mostanság valahogy kezdenek egyes információk át- meg átszivárogni a misztikusnak tűnő tudatalattiból a tudatba. Talán ez az új korszellemnek köszönhető.
A transzállapotok nem hiten alapulnak, hanem a gyakorlaton, amelynek során a tudat mélyrétegeibe lehet hatolni. S tegyük hozzá, hogy ez egyáltalán nem könnyű feladat és nem kis kihívás sem a terapeuta, sem a páciens számára.
Aki elfogadja, hogy van lelke, valamint azt, hogy ez az Istenből való részünk egyfajta evolúciót fut be a földi létben, annak érdemes eltöprengnie azon, hogy milyen pozitív következményei vannak rá nézve a reinkarnációnak.
Ha nem vagyunk túlzottan földhöz ragadtak, s hiszünk az energia- és ezáltal az információ-megmaradás törvényében, akkor csupán ki kell terjesztenünk azt a pszichére és a lélekre, vagy akár a kozmoszra is. Hiszen az energia valamilyen formában mindig megmarad, legfeljebb átalakul.
A reinkarnáció tana sokakat elgondolkoztatott, így Püthagoraszt, Szókratészt, Vergiliust, Ovidiust, Leibnitzet, Schopenhauert, Goethe-t, Emersont, Jack London, Mark Twaint, Arthur Conan Doyle-t, Edisont, Victor Hugot, Lev Tolsztojt és sokan másokat. Igaz, az illető urakat nem kifejezetten erről az oldalukról ismerjük. De miért is nem?
Aki a reinkarnációt komolyan veszi, annak világképében megfogalmazódik a halhatatlan lélek és a romló test kettőssége, az időtlenség és az idő dichotómiája. S nem utolsó sorban rájövünk arra, hogy létezik egy alá-fölérendeltségi viszony, amely a lélek javára billenti a mérleg serpenyőjét. Vagyis lélek nélkül nem is létezik az ember. Különben nincs élet és a test is abban a pillanatban, hogy elhagyja a lélek, bomlásnak és oszlásnak indul. Tehát a lélek az élet hordozója.
Ugyanakkor az életben mindenben működik az ok-okozat rendszere, ezoterikusan fogalmazva a karma, illetve amit sokszor elfelejtünk, hogy minden egy bizonyos célra tart, vagyis céllal rendelkezik. A magasabb rendű léleknek is van célja. Például a megtapasztalás és az információk begyűjtése. De mivel egyszer elindított egy ok-okozati láncolatot, így bizonyos értelemben mindig onnan kell folytatnia testi létét, ahol korábban abbahagyta. Nem ennyire vaskalapos és merev a rendszer, de azért a logikája érzékelhető: az elvarratlan szálakat előbb-utóbb el kell varrni, illetve „amit főztél, edd is meg” alapon működik.
Nyilvánvalóan a lélek egyre több tudásra tesz szert és finomodik a jelleme és a lénye. Talán ezen a ponton ragadható meg a legjobban a reinkarnáció lényege: az isteni, univerzális törvények újra és újra szembesítnek bennünket lényünk pozitív és negatív, előnyös és hátrányos, sikeres és sikertelenséget szülő tulajdonságaival. Bizonyos idő áll rendelkezésünkre itt a testben, hogy erre ráeszméljünk, felismerjük, megértsük és megváltoztassuk. Természetesen dönthetünk másként is. Így vagy úgy, de magunk köré szőjük sorsunk hálóját azokból az információkból, amelyeket magunkban megszültünk, vagy amelyeket megszereztünk. Innen nézve a halál gondolata abszurd és végső megsemmisülés nem létezik. Ha viszont elodázzuk a helyzeteink sikeres megoldását, akkor számolnunk kell a következményekkel. Nem annyira erkölcsi, mint inkább értelmi kérdés ez. Amit elrontottunk, azt helyre kell hoznunk, hogy rend legyen, s ne káosz.
Egy regressziós hipnózisban az ember újra és újra átélheti előző életeinek emlékeit a halál katartikus élményével együtt. Ez sokszor belső változtatásra sarkallja az embert. Miért? Mert szabad akaratából így dönt. Nem kényszerből, hanem belátásból. Például azért, mert nem óhajt bizonyos hibákat újra elkövetni. Ha ebből az aspektusból tekintünk önmagunkra, akkor az sem lehet véletlen, hogy a lélek, mint előző életből hozott vágyak, emlékek és hajlamok sokasága, bizonyos testekbe kívánkozik, míg másokat elkerül. Például azért, mert azok nem szolgálják az élettervét. A lélek szülőket választ magának, akik szintén emlékek, vágyak stb. fonalaiból szövik a maguk sorsát. S az sem a véletlenen vagy a vakszerencsén múlik, hogy bizonyos információkat tároló testekbe érkezünk.
Arról van tehát szó, hogy a testet a lélek építi fel. Genetikailag meglehetősen hasonlóak vagyunk és „csak” a génjeinkben eltárolt információk némelyike dönti azt el, hogy milyen lesz a fizikai megjelenésünk, milyen erősségeink és gyengeségeink lesznek, milyen lesz a magasságunk, a szemünk színe, sőt egyes betegségekre való hajlamainkat is a genetika predesztinálja. Legalábbis úgy tűnik. De ha a gének mögé pillantunk és megvizsgáljuk, hogy azok is energiamezők és hihetetlen mennyiségű információhalmazok fizikai megjelenései, akkor rájöhetünk, hogy teljesen mást jelent az örökléstan, mint eddig hittük. Hiszen a genetika rengeteg ősünk emlékanyagának a kulcsa. Gondoljuk meg, hogy hány ősünk emlékei rögzültek és összegződtek a másolódó génbankunkban. Nem csak a szüleinké, hanem az ő szüleiké is, meg az övéké is… Az átörökítés folyamata tehát magában rejti egyfelől az ősök emlékeit, másfelől az ősök bizonyos karmáját is.
Ha bizonyos információk a génjeinkben megvannak, akkor azok nem ok nélkül vannak ott és nem is céltalanul a semmiért, hanem okkal és céllal. Természetesen itt jöhetne egy ellenvetés, miszerint az egypetéjű ikrek élete és tulajdonságai merőben eltérhet egymástól, vagyis nem érdemes mindent a genetikával összefüggésbe hozni. De éppen ellenkezőleg! Ez azt támasztja alá, hogy a genetikai kódokat valami „fentről”, például egy magasabb rendű intelligencia vezérli: hol bekapcsolja, hol kikapcsolja, s ez alapján ír magának sorsot.
Ez még távolról sem jelenti azt, hogy mi magunk képesek volnánk felülírni a tudatunkat latba vetve a saját genetikai kódjainkat, de azért piciny hatásokat elérhetünk. Azt viszont nagyon is jelenti az imént vázolt emberkép, hogy a tetteinkkel az egyes életeink vagy életszakaszaink ok-okozati módon összefüggnek. Ha egy felsőbb akarat egy gént bekapcsolt (aktivált), akkor ki is kapcsolhatja. A betegség és a gyógyítás lényegében annak függvénye, hogy az emberben lakozó lélek mit és hogyan akar megtapasztalni, no és persze milyen áron.
Távol áll tőlem ennek az egész folyamatnak a megértése, de annyit azért valószínűsítek, hogy a sejtjeink önálló memóriával rendelkező, bonyolult kis világok, amelyek energiamezőiknél fogva egy intelligens vezérlés alatt állnak. Ez az Intelligencia a lélek, mely tudással és képességekkel van tele. A lélek tudatosan, terveinek megfelelően választja azt a genetikai vonalat, amelybe bele kíván születni. Természetesen elképzelhetőnek tartom, hogy ebben lehet nem kevés következetesség mind faji, mind nemzeti, mind családi, mind nemi okokkal összefüggésben.
Befejezésképpen csak annyit vetnék fel, hogy mi van akkor, ha egyes vérvonalak tisztaságának megőrzése ilyen típusú spirituális-lelki-genetikai nyomvonalat követ. Hiszen ez garantálja a hosszú távú ismeretek kontrollált fejlődését és alkalmasint hasznosítását. Például egy dinasztia esetében.
(Száraz György)
