A világmindenség léte a Teremtőért kiált

Emlékszünk még gyermekkorunkra, amikor arról beszélgettünk egymás között, hogyan jöhetett létre a világ és benne az élet, mi emberek?

 

A tejútrendszerünkkel szomszédos Androméda galaxis

 

A kicsinyek ösztönösen kíváncsiak erre a témakörre, hiszen szeretnék tudni mi végre is vannak e világon, valahogy tudatalatt érzik, hogy a világ  eredetére és benne az ő kis életük eredetére adott válasz meghatározza életútjukat. Ennek a kérdésnek felnőtt fejjel is érdemes utánajárni.

Emlékszem egy alkalomra, amikor a kiadós éjszakai játék után a barátokkal kifeküdtünk a lakótelepünk közepén lévő bölcsőde tetejére és bámultuk a csillagokat, miközben azon filozófáltunk, hogy honnan is van ez a világmindenség? Csak ámulni tudtunk, és a megmagyarázhatatlan félelmetes érzete vett erőt rajtunk.

Ez a kérdés nem hagyott nyugodni a sok evolucionista iskolai tanulmány után sem, valahogy nem éreztem kielégítőnek a válaszokat. Jártam csillagász szakkörbe is, ott a szakkörvezető azt mondta: a csillagok hidrogénből vannak, a hidrogén az meg csak úgy a semmiből is elő tud állni. Amikor ezt keresztény rokonaimnak előadtam ráéreztem, hogy sántít a dolog. Valahogy Isten nélkül hihetetlen a dolog, hókuszpókusz, a semmiből csak úgy? Persze tudom, hogy az igazi csillagászok ennél bonyolultabb formulával magyarázzák a mindenség létrejöttét, de a lényeg változatlan: a semmiből, irányítatlanul, cél, ok nélkül jöttek létre a dolgok.

Addig-addig olvasgattam a témában, mígnem egy elméleti csillagász könyve a kezembe nem került, a szerző egy sor olyan problémát vetett fel a világmindenség eredetére, létére vonatkozóan, amelyekből megérthettem, hogy bizony komoly tudósok sem tudnak választ adni pusztán anyagi oldalról (materiálisan) alapvető kérdésekre. Például ha elfogadjuk a megmaradási törvényeket, akkor a feltételezett ősrobbanásnak egyenlő arányban kellett volna létrehoznia anyagot és antianyagot hogy a különféle töltések, és egyéb tulajdonságok ellentétpárjai a kiindulási 0-nak megfeleljenek (pl 0 elektromos töltésű besugárzással létre lehet hozni egy negatív töltésű elektront abban az esetben ha ugyanakkor egy pozitív töltésű antianyagrészecske, pozitron is keletkezik, mert ebben az esetben nem sérülnek a megmaradási törvények).

Na már most a könyvből megtudtam, hogy a mindenség ezzel szemben kizárólagosan anyagból áll, ami a fentebb említett okok miatt az ősrobbanás elméletének ellentmond. Az hogy a világmindenség csakis anyagból áll elméleti-tapasztalati úton is igazolható, ugyanis, ha az anyag és az antianyag érintkezik, ami elkerülhetetlen, akkor azonnal energiává alakulnak át, vagyis anyag helyett újra energia lesz, amit nem tudunk megfogni. Vagyis, amint a mindenség létrejött pozitív-negatív anyaggal, az röpke pillanatok alatt semmivé is lett, mert az ellentétes anyagpárok egymást vonzva kölcsönhatásba léptek és semmivé lettek, pontosabban energiává alakultak. Nos a könyvben felvetett probléma még ma is fennálló probléma, úgy hívják, hogy anyag-antianyag asszimetria kérdés. Az elmélet szerint valamilyen módon anyagból több keletkezett, mint antianyagból, így a kölcsönös megsemmisítésen felül maradt egy ‘kis’ anyag, amiből a mindenség aztán építkezhetett. Hogy ez viszont miképpen történhetett meg, annak magyarázatát a jövő kutatásaira bízzák, ugyanis az általunk ismert fizikai törvények szerint lehetetlen a mindenség létrejötte materiális magyarázattal már csak a megmaradási törvényekből kifolyólag is.

A könyvben felvetett kérdések évekig ott motoszkáltak az agyamban, mintegy állandóan táplálták bennem a keresést, hogy végre valahára választ kapjak eredetünk, eredetem és ezzel együtt életcélom kérdésére.

17 éves korom körül már egyre inkább hajlottam egy Teremtő elfogadása felé, és a kellő pillanatban Alkotóm meg tudott szólítani, magához tudott vonzani, és olyan választ kaptam, amely felől immáron semmi kétségem sem volt. Nem a véletlenek és lehetetlenek meseszerű, megmagyarázhatatlan kölcsönhatásainak eredményei vagyunk, hanem egy jó és tökéletes Tervező kezemunkái. Ő talált ki, Ő tervezett meg, Ő alkotott meg, Ő tart fenn, Ő ad múltat, jelent, jövőt, célt: értelmet.

Kedvenc szórakozásom rácsodálkozni a körülvevő világban lévő tervezettségre. Teremtőnk a legkisebb fűszáltól kezdve a legfényesebb csillagig otthagyta ujjlenyomatát. Ez az ujjlenyomat pedig nem egy 150-es IQ-jú zseniről árulkodik, hanem egy végtelen IQ-jú, fantasztikusan bölcs, minden részletre odafigyelő Mesterről. Akármerre nézünk természet adta környezetünkben láthatjuk a célszerűséget, a zseniálisan kivitelezett, célnak megfelelő, tökéletes teremtményeket. Élő és élettelen dolgok mind a Teremtő dicsőségét hirdetik.

Jelen eszmefuttatásomban csak néhány elgondolkodtató példát szeretnék felhozni a tervezettségre a körülöttünk lévő világ alapvető működését érintően (amit ugyan magától értetődőnek veszünk, hiszen ezekben élünk, mozgunk, vagyunk):

Mindent fizikai törvények és ezek által megszabott erők, jelenségek irányítanak

Még jó hogy így van, képzeljük el, mi lenne ha nem lenne gravitáció! Ha most kikapcsolnánk egy gombbal a gravitációt, Földünk azonnal szétmállana, a légkör szertefoszlana, a megmaradt szikladarabok, anyagfoszlányok pedig céltalanul repülnének ide-oda. Szétesne napunk, naprendszerünk, galaxisunk, és az Univerzum is. Totális káosz lenne. Vagyis értelme van a gravitációnak: a nagy darabokat egyben tartja, de nemcsak egyben tartja hanem a semmiben felfüggeszti a testeket, kiszámítható pályára állítja azokat (Galaxisunk nem repül ki az Univerzumból, Napunk nem kel önálló útra és rohan bele egy másik csillagba, Földünk sem repked össze-vissza, mi sem esünk le a Földről, a légkör sem illan el). De nem csak ki be kapcsolás kérdése a gravitáció, értékét szuperprecizen meg lehet határozni, szuperhangolva van, matematikailag levezethető, ezt hívják gravitációs állandónak. Ez nagyon fontos, hiszen hiába lenne gravitáció, ha a finomhangolás hiánya miatt túl gyenge vagy túl erős lenne. Ha mi irányítanánk a gravitáció erejét akkor nem mindent átlátó szemünk, nem mindent tudó elménk csak találomra hagyatkozhatna. A játék kedvéért gondoljunk bele, tekerjünk a gravitációs állandó tekerentyűjén: hopp ez túl kevés, ennyi nem elég a csillagok létrejöttéhez, akkor tekerjünk még rajta: ez meg túl sok, a mindenség összezuhan saját tömegvonzása alatt. A gravitációs állandó finomhangoltságának léptéke döbbenetes, ha a finomhangoló mércénk hossza megegyezne a világmindenség átmérőjével a helyes érték a középső kb 2.5 cm lenne!!! Látjuk mennyire elképesztő dolog is ez?

Ezen módon megközelítve tehát:

• A gravitáció a nagyobb dolgok egyben tartásának, kiszámítható pályán tartásának okáért van.
•  Ennél kisebb dolgok egybentartására szolgál az elektromosság, lehetővé teszi atomok, molekulák, kézzel fogható anyagok létrejöttét. Az egybentartás mellett itt is van plusz, csakúgy, mint a gravitációnál, az elektromosság alappillére az anyagi világ változatosságának is, az atomok, molekulák szabályokhoz kötött, de végtelen számú kapcsolódási lehetősége által szinte minden féle, forma, funkciójú dolog megalkotható: gázok, kőzetek, élőlények, tárgyak… Az elektromosság finomhangolása a gravitációs állandóhoz hasonlóan szintén elképesztő léptékű, ha csak egy kicsit is eltérne a pontos értéktől az elektronok lerepülnének az atommag körüli pályájukról, vagy éppenséggel hozzáragadnának az atommaghoz, így lehetetlen lenne az anyagi világ szerveződése
•  A nukláris erő lehetővé teszi, hogy az egyszerű hidrogénen túlmenően magasabb rendszámú elemek is képződhessenek. Ez az erő tartja egyben az atommagokat, atommag mérettartományban erősebb az elektromos erőnél, ezért lehetséges, hogy az azonos pozitív elektromos töltésű protonok ne taszítsák el egymást, hanem bizonyos térbeli tartományon belül maradva szupererősen egyben maradjanak. Az oxigén atommagjában pl 8 azonos elektromos töltésű proton van mégsem esik szét az elektromosság taszító ereje miatt, mert egy nagyobb erő, a nukleáris erő legyőzvén az elektromosság taszító erejét egyben tartja az atommagot. Ami érdekes, hogy a nukleáris erő csak akkor hat ha kellően közel kerülnek egymáshoz az atommagot felépítő részecskék. Ha ennek a távolságnak a beállítása rajtunk múlott volna, mi lenne a következménye? Túl könnyen létrejönnének új elemek, ezzel más elemek léte veszélybe kerülne, ha túl kicsi a nukleáris erő hatóköre, akkor meg olyan nagy energiabefektetés kellene, hogy nem tudnának új elemek létrejönni.

• Ezen kívül sok-sok erő, állandó van még, melyek nélkülözhetetlenek a fizikai világ működőképességéhez, még inkább az értelmes élet fenntartásához. Ezen erők egymásra hatása sem mellékes, precízen szabályozzák az anyagi világ működését.

Az ember által megalkotott számítógépes programozási nyelvek használata kicsit hasonlít a fentebb említett dolgokra. Kell egy álom, végig kell gondolni, meg kell tervezni, a kivitelezés rendkívül kényes folyamat, sok sok változót kell definiálni, szabályokat lefektetni, próbálkozni jobbra-balra, hibát keresni, szép formába önteni… Olvassunk bele egy program forráskódjába, eszünkbe sem fog jutni, hogy az magától jött létre, még akkor sem ha a programról kiderül, hogy lefagy, van még rajta fejleszteni stb.

A mindenség végtelenül összehangoltabb, finomhangolt működése kapcsán se feledkezzünk meg az Értelmes Tervezőről, és arról, hogy célja van velünk is.

(forrás:adventista.hu)

Az Amerikai Természettudományi Múzeum készítette el az alábbi videót, mely a jelenlegi legpontosabb ismeretek szerint ábrázolja az Univerzumot. A kép folyamatosan tágul a Himalájától indulva a kozmikus horizontunkig, majd pedig vissza.