Emlékszünk még gyermekkorunkra, amikor arról beszélgettünk egymás között, hogyan jöhetett létre a világ és benne az élet, mi emberek?
A
tejútrendszerünkkel szomszédos Androméda galaxis
A kicsinyek ösztönösen kíváncsiak
erre a témakörre, hiszen szeretnék tudni mi végre is vannak e világon, valahogy
tudatalatt érzik, hogy a világ eredetére és benne az ő kis életük
eredetére adott válasz meghatározza életútjukat. Ennek a kérdésnek felnőtt
fejjel is érdemes utánajárni.
Emlékszem egy alkalomra, amikor a
kiadós éjszakai játék után a barátokkal kifeküdtünk a lakótelepünk közepén lévő
bölcsőde tetejére és bámultuk a csillagokat, miközben azon filozófáltunk, hogy
honnan is van ez a világmindenség? Csak ámulni tudtunk, és a
megmagyarázhatatlan félelmetes érzete vett erőt rajtunk.
Ez a kérdés nem hagyott nyugodni a
sok evolucionista iskolai tanulmány után sem, valahogy nem éreztem kielégítőnek
a válaszokat. Jártam csillagász szakkörbe is, ott a szakkörvezető azt mondta: a
csillagok hidrogénből vannak, a hidrogén az meg csak úgy a semmiből is elő tud
állni. Amikor ezt keresztény rokonaimnak előadtam ráéreztem, hogy sántít a
dolog. Valahogy Isten nélkül hihetetlen a dolog, hókuszpókusz, a semmiből csak
úgy? Persze tudom, hogy az igazi csillagászok ennél bonyolultabb formulával
magyarázzák a mindenség létrejöttét, de a lényeg változatlan: a semmiből,
irányítatlanul, cél, ok nélkül jöttek létre a dolgok.
Addig-addig olvasgattam a témában,
mígnem egy elméleti csillagász könyve a kezembe nem került, a szerző egy sor
olyan problémát vetett fel a világmindenség eredetére, létére vonatkozóan,
amelyekből megérthettem, hogy bizony komoly tudósok sem tudnak választ adni
pusztán anyagi oldalról (materiálisan) alapvető kérdésekre. Például ha
elfogadjuk a megmaradási törvényeket, akkor a feltételezett ősrobbanásnak
egyenlő arányban kellett volna létrehoznia anyagot és antianyagot hogy a
különféle töltések, és egyéb tulajdonságok ellentétpárjai a kiindulási 0-nak
megfeleljenek (pl 0 elektromos töltésű besugárzással létre lehet hozni egy
negatív töltésű elektront abban az esetben ha ugyanakkor egy pozitív töltésű
antianyagrészecske, pozitron is keletkezik, mert ebben az esetben nem sérülnek
a megmaradási törvények).
Na már most a könyvből megtudtam, hogy a mindenség ezzel szemben kizárólagosan anyagból áll, ami a fentebb említett okok miatt az ősrobbanás elméletének ellentmond. Az hogy a világmindenség csakis anyagból áll elméleti-tapasztalati úton is igazolható, ugyanis, ha az anyag és az antianyag érintkezik, ami elkerülhetetlen, akkor azonnal energiává alakulnak át, vagyis anyag helyett újra energia lesz, amit nem tudunk megfogni. Vagyis, amint a mindenség létrejött pozitív-negatív anyaggal, az röpke pillanatok alatt semmivé is lett, mert az ellentétes anyagpárok egymást vonzva kölcsönhatásba léptek és semmivé lettek, pontosabban energiává alakultak. Nos a könyvben felvetett probléma még ma is fennálló probléma, úgy hívják, hogy anyag-antianyag asszimetria kérdés. Az elmélet szerint valamilyen módon anyagból több keletkezett, mint antianyagból, így a kölcsönös megsemmisítésen felül maradt egy ‘kis’ anyag, amiből a mindenség aztán építkezhetett. Hogy ez viszont miképpen történhetett meg, annak magyarázatát a jövő kutatásaira bízzák, ugyanis az általunk ismert fizikai törvények szerint lehetetlen a mindenség létrejötte materiális magyarázattal már csak a megmaradási törvényekből kifolyólag is.
Na már most a könyvből megtudtam, hogy a mindenség ezzel szemben kizárólagosan anyagból áll, ami a fentebb említett okok miatt az ősrobbanás elméletének ellentmond. Az hogy a világmindenség csakis anyagból áll elméleti-tapasztalati úton is igazolható, ugyanis, ha az anyag és az antianyag érintkezik, ami elkerülhetetlen, akkor azonnal energiává alakulnak át, vagyis anyag helyett újra energia lesz, amit nem tudunk megfogni. Vagyis, amint a mindenség létrejött pozitív-negatív anyaggal, az röpke pillanatok alatt semmivé is lett, mert az ellentétes anyagpárok egymást vonzva kölcsönhatásba léptek és semmivé lettek, pontosabban energiává alakultak. Nos a könyvben felvetett probléma még ma is fennálló probléma, úgy hívják, hogy anyag-antianyag asszimetria kérdés. Az elmélet szerint valamilyen módon anyagból több keletkezett, mint antianyagból, így a kölcsönös megsemmisítésen felül maradt egy ‘kis’ anyag, amiből a mindenség aztán építkezhetett. Hogy ez viszont miképpen történhetett meg, annak magyarázatát a jövő kutatásaira bízzák, ugyanis az általunk ismert fizikai törvények szerint lehetetlen a mindenség létrejötte materiális magyarázattal már csak a megmaradási törvényekből kifolyólag is.
A könyvben felvetett kérdések évekig
ott motoszkáltak az agyamban, mintegy állandóan táplálták bennem a keresést,
hogy végre valahára választ kapjak eredetünk, eredetem és ezzel együtt
életcélom kérdésére.
17 éves korom körül már egyre inkább
hajlottam egy Teremtő elfogadása felé, és a kellő pillanatban Alkotóm meg
tudott szólítani, magához tudott vonzani, és olyan választ kaptam, amely felől
immáron semmi kétségem sem volt. Nem a véletlenek és lehetetlenek meseszerű,
megmagyarázhatatlan kölcsönhatásainak eredményei vagyunk, hanem egy jó és
tökéletes Tervező kezemunkái. Ő talált ki, Ő tervezett meg, Ő alkotott meg, Ő
tart fenn, Ő ad múltat, jelent, jövőt, célt: értelmet.
Kedvenc szórakozásom rácsodálkozni a
körülvevő világban lévő tervezettségre. Teremtőnk a legkisebb fűszáltól kezdve
a legfényesebb csillagig otthagyta ujjlenyomatát. Ez az ujjlenyomat pedig nem
egy 150-es IQ-jú zseniről árulkodik, hanem egy végtelen IQ-jú, fantasztikusan
bölcs, minden részletre odafigyelő Mesterről. Akármerre nézünk természet adta
környezetünkben láthatjuk a célszerűséget, a zseniálisan kivitelezett, célnak
megfelelő, tökéletes teremtményeket. Élő és élettelen dolgok mind a Teremtő
dicsőségét hirdetik.
Jelen eszmefuttatásomban csak néhány
elgondolkodtató példát szeretnék felhozni a tervezettségre a körülöttünk lévő
világ alapvető működését érintően (amit ugyan magától értetődőnek veszünk,
hiszen ezekben élünk, mozgunk, vagyunk):
Mindent fizikai törvények és ezek által megszabott erők, jelenségek irányítanak
Még jó hogy így van, képzeljük el, mi
lenne ha nem lenne gravitáció! Ha most kikapcsolnánk egy gombbal a gravitációt,
Földünk azonnal szétmállana, a légkör szertefoszlana, a megmaradt szikladarabok,
anyagfoszlányok pedig céltalanul repülnének ide-oda. Szétesne napunk,
naprendszerünk, galaxisunk, és az Univerzum is. Totális káosz lenne. Vagyis
értelme van a gravitációnak: a nagy darabokat egyben tartja, de nemcsak egyben
tartja hanem a semmiben felfüggeszti a testeket, kiszámítható pályára állítja
azokat (Galaxisunk nem repül ki az Univerzumból, Napunk nem kel önálló útra és
rohan bele egy másik csillagba, Földünk sem repked össze-vissza, mi sem esünk
le a Földről, a légkör sem illan el). De nem csak ki be kapcsolás kérdése a
gravitáció, értékét szuperprecizen meg lehet határozni, szuperhangolva van,
matematikailag levezethető, ezt hívják gravitációs állandónak. Ez nagyon
fontos, hiszen hiába lenne gravitáció, ha a finomhangolás hiánya miatt túl gyenge
vagy túl erős lenne. Ha mi irányítanánk a gravitáció erejét akkor nem mindent
átlátó szemünk, nem mindent tudó elménk csak találomra hagyatkozhatna. A játék
kedvéért gondoljunk bele, tekerjünk a gravitációs állandó tekerentyűjén: hopp
ez túl kevés, ennyi nem elég a csillagok létrejöttéhez, akkor tekerjünk még
rajta: ez meg túl sok, a mindenség összezuhan saját tömegvonzása alatt. A
gravitációs állandó finomhangoltságának léptéke döbbenetes, ha a finomhangoló
mércénk hossza megegyezne a világmindenség átmérőjével a helyes érték a középső
kb 2.5 cm
lenne!!! Látjuk mennyire elképesztő dolog is ez?
Ezen módon megközelítve tehát:
- A gravitáció a nagyobb dolgok egyben tartásának, kiszámítható pályán tartásának okáért van.
- Ennél kisebb dolgok egybentartására szolgál az elektromosság, lehetővé teszi atomok, molekulák, kézzel fogható anyagok létrejöttét. Az egybentartás mellett itt is van plusz, csakúgy, mint a gravitációnál, az elektromosság alappillére az anyagi világ változatosságának is, az atomok, molekulák szabályokhoz kötött, de végtelen számú kapcsolódási lehetősége által szinte minden féle, forma, funkciójú dolog megalkotható: gázok, kőzetek, élőlények, tárgyak… Az elektromosság finomhangolása a gravitációs állandóhoz hasonlóan szintén elképesztő léptékű, ha csak egy kicsit is eltérne a pontos értéktől az elektronok lerepülnének az atommag körüli pályájukról, vagy éppenséggel hozzáragadnának az atommaghoz, így lehetetlen lenne az anyagi világ szerveződése
- A nukláris erő lehetővé teszi, hogy az egyszerű hidrogénen túlmenően magasabb rendszámú elemek is képződhessenek. Ez az erő tartja egyben az atommagokat, atommag mérettartományban erősebb az elektromos erőnél, ezért lehetséges, hogy az azonos pozitív elektromos töltésű protonok ne taszítsák el egymást, hanem bizonyos térbeli tartományon belül maradva szupererősen egyben maradjanak. Az oxigén atommagjában pl 8 azonos elektromos töltésű proton van mégsem esik szét az elektromosság taszító ereje miatt, mert egy nagyobb erő, a nukleáris erő legyőzvén az elektromosság taszító erejét egyben tartja az atommagot. Ami érdekes, hogy a nukleáris erő csak akkor hat ha kellően közel kerülnek egymáshoz az atommagot felépítő részecskék. Ha ennek a távolságnak a beállítása rajtunk múlott volna, mi lenne a következménye? Túl könnyen létrejönnének új elemek, ezzel más elemek léte veszélybe kerülne, ha túl kicsi a nukleáris erő hatóköre, akkor meg olyan nagy energiabefektetés kellene, hogy nem tudnának új elemek létrejönni.
- Ezen kívül sok-sok erő, állandó van még, melyek nélkülözhetetlenek a fizikai világ működőképességéhez, még inkább az értelmes élet fenntartásához. Ezen erők egymásra hatása sem mellékes, precízen szabályozzák az anyagi világ működését.
Az ember által megalkotott
számítógépes programozási nyelvek használata kicsit hasonlít a fentebb említett
dolgokra. Kell egy álom, végig kell gondolni, meg kell tervezni, a kivitelezés
rendkívül kényes folyamat, sok sok változót kell definiálni, szabályokat
lefektetni, próbálkozni jobbra-balra, hibát keresni, szép formába önteni…
Olvassunk bele egy program forráskódjába, eszünkbe sem fog jutni, hogy az
magától jött létre, még akkor sem ha a programról kiderül, hogy lefagy, van még
rajta fejleszteni stb.
A mindenség végtelenül
összehangoltabb, finomhangolt működése kapcsán se feledkezzünk meg az Értelmes
Tervezőről, és arról, hogy célja van velünk is.
(forrás:adventista.hu)
Az Amerikai Természettudományi Múzeum készítette el
az alábbi videót, mely a jelenlegi legpontosabb ismeretek szerint ábrázolja az
Univerzumot. A kép folyamatosan tágul a Himalájától indulva a kozmikus
horizontunkig, majd pedig vissza.