Valamennyien
rendelkezünk energiával, különben nem élnénk. Ez az energia testi erő, egészség
vagy kisugárzás formájában jelentkezhet. Energiánkkal szabályosan magunkkal
ragadhatunk másokat.
Az energia szó görög
eredetű, és azt jelenti: hatóerő. A fizika úgy definiálja az energiát, hogy az
"erő szorozva az úttal". Energiát használunk akkor is, ha dolgozunk,
ha sétálunk vagy akár pihenünk, sőt gondolkodásunkhoz is energiára van szükségünk.
Az energiát nem lehet előállítani, sem megszüntetni, csupán formáját lehet
megváltoztatni. Az elektromos energia fénnyé vagy meleggé alakulhat. Albert
Einstein szerint az anyagot is át lehet alakítani energiává és az energiát
anyaggá, hiszen az anyag is csupán az energia egy különleges megjelenési
formája. Minden, ami a Földön létezik, a Naptól kapja az energiáját. A növények
kémiai energiaként raktározzák el a napenergiát, melyet aztán az emberek és az
állatok felhasználnak. Minden sejtünk szabályos "erőművel"
rendelkezik, az úgynevezett mitokondriumokkal, amelyek lehetővé teszik ezt a
feldolgozást. Az élelem az oxigén hatására alkotóelemeire bomlik, és a benne
tárolt energia felszabadul. Ennek az energiának egy részét a test használja fel
regenerációjához, a maradékot erőként vagy testmelegként érzékeljük. Ha ezt az
energiát egyetlen célpontra irányítjuk, az erő megsokszorozódik.
Ekképpen tud az ember
szinte mindent elérni, ha minden energiáját egyetlen célra koncentrálja.
A gondolkodás szellemi
energiák mozgósítása. A kitartóan aktivizált energia láthatóvá válik. Minden
gondolatnak van egy biokémiai és egy bioelektromos hatása. Naponta mintegy
tizenötezer gondolat fordul meg a fejünkben, melyek többsége lényegtelen,
érdektelen, gyakran egyenesen negatív. A gondolatokból azonban tettek
születnek. A negatív gondolatokat negatív cselekedetek követik. Ha a
gondolataink irányát megváltoztatjuk, megváltoztatjuk egész életünket.
Könnyen be tudjuk
bizonyítani magunknak gondolataink azonnali biokémiai és bioelektromos hatását,
ha elképzeljük, amint beleharapunk egy citromba. Kettévágjuk a citromot, és
nagy boldogan beleharapunk - s a tudatalatti máris több nyálat termel, hogy a
citromsavat felhígítsa szájunkban. Testünk azonnal reagál minden gondolatunkra,
éspedig sokféle testi és érzelmi reakcióval. Meg kell tehát tanulnunk
fegyelmezni gondolatainkat, mert ez a feltétele annak, hogy helyesen, tudatosan
cselekedjünk. Minél magasabb rezgésű az energia, amelyet mozgósítunk, annál
súlyosabb következményekkel jár, ha helytelenül használjuk, akár tudatosan,
akár tudattalanul Ha egy nagyvállalatnál a kifutófiú hibát követ el, a főnöke
megfeddi, ám ha a vezérigazgató követ el hibát, esetleg pozícióját veszti. A
tudatalatti úgy gondolja, hogy a gondolatok azonosak a kívánsággal, ezért aztán
azonnal megjeleníti, amit gondolunk, miként a szántóföldön megterem, amit a
paraszt vet.
Minden létező valójában
besűrűsödött szellem. Az egész teremtés ennek az egyetlen szellemnek a
produktuma, gondolatainak manifesztációja.
Minden anyagiban tehát
nem az anyag a lényeges, hanem a szellemi struktúra, amit az ember esetében
tudatnak nevezünk. Igaz Valónk szerint valamennyien tiszta tudat vagyunk. S
minthogy képesek vagyunk gondolkodni, az a feladatunk, hogy felelősen részt
vegyünk a teremtésben.
Az általunk Istennek
nevezett egyetlen szellem mindannyiunkon keresztül hat. A teremtés tökéletes,
de nincs befejezve, folyamatosan történik - rajtunk keresztül. Minden
gondolatunkkal változtatunk a teremtésen. Amíg csupán a külső formát
szemléljük, nem látunk semmi hasonlóságot, közöset, csupán akkor vesszük észre
a sokság mögött rejlő egyet, ha az ősszubsztanciára gondolunk, amelyből
valamennyien származunk. Már maga a szó, "szubsztancia", igen fontos
útbaigazítást ad: sub annyit jelent, alatt, és a stare annyit jelent mint
állni. A szubsztancia tehát valami olyasmit jelent, ami alatta áll valaminek,
valami valóságosabbnak. Ebből a valóságos szubsztanciából jött létre minden,
ami "megjelent", tehát ami megjelenít, az jele valaminek. Ez az igaz
valódi szubsztancia mindenütt rendelkezésünkre áll, és kész arra, hogy bármely
kívánt formában megjelenjen, mihelyt valamely teremtő megalkotja. Az a forma,
melyet gondolatainknak adunk, benyomódik ebbe a szubsztanciába, és
"megjelenésre" készteti. Az élet mindig csak IGENT mond!!!
Miért nem mondjuk meg
hát az életnek, mit hozzon létre? Bármit gondoljon is egy teremtő, annak meg
kell jelennie. A hit aktiválja bennünk a teremtőerőt, és arra kényszeríti az
energiát, hogy az általunk kívánt formát öltse magára.
Mindent el tudok érni,
amire csak gondolok.
Ami korlátok közé
kényszerít, az az én gondolatom és az én hitem. Ha megnyitom magam,
gondolataimat és hitemet kitágítom, megszüntetem ezeket a korlátokat, minden
lehetővé válik számomra, és a lehetetlen szót kitörölhetem a szótáramból.
Az embert a gondolkodás
képessége különbözteti meg a többi élőlénytől. Az ember gondolatain keresztül
tudja az energiát tevékenységgé alakítani.
Minden anyag abból az
egyetlen erőből jött létre, és abból az egyetlen erőből áll, amely az atomokat
rezgésbe hozza és összetartja. Ebben az erőben egy ismeretlen szellemet kell
feltételeznünk, amely minden anyag ősalapja. Nem a látható, de múló anyag a
való, az igaz, hanem a mögötte rejlő szellem az igaz valóság.
Az anyag energia, az
energia pedig nem más, mint az egyetlen tudatos szellem tevékenysége.
(Kurt
Tepperwein)
