Ez a rendkívül fontos
törvény gondoskodik arról, hogy a különféle hatásokat kiegyenlítse, és ezáltal
a harmónia mindig megmaradjon, vagy legalábbis gyorsan visszaálljon. Ebből
vezethető le az összes többi szellemi törvény - valamennyi benne foglaltatik. A
harmónia törvénye arról is gondoskodik, hogy a szellemi törvények különféle
hatásai végül ismét harmóniához vezessenek.
"Az egyik
feltételezi a másikat" : ahol sok a fény, ott sok az árnyék is, vagy: aki
elvesz, attól elvétetik, és aki ad, annak adatik. Itt is különbséget kell tehát
tenni aközött, hogy adok-e avagy kapok!
Ez a törvény láthatóan
az egész teremtést áthatja, éppúgy megmutatkozik a nappalok és éjszakák
váltakozásában, mint az inga kilengésében. Neki köszönhető, hogy minden
szélsőséges érték csak egy bizonyos pontig tartható, mígnem fellép a reakció,
mely kiegyenlíti és visszaállítja a harmóniát.
A harmónia törvénye
nemcsak a természetben mutatkozik meg, hanem mindennapi életünkben is,
mindabban, ami velünk történik: társkapcsolatunkban, munkánk során, betegségben
és szenvedésben éppúgy, mint az egészségben és a boldogságban. Valahányszor az
ember önhatalmúlag megzavarja a harmóniát, ez a törvény haladéktalanul
kiegyenlít. Ha tiszteletben tartjuk magunkat, és jól érezzük magunkat a
bőrünkben, megtettük az első lépést a harmónia felé.
Polinézia püspökei a
következő parancsban fogalmazták meg a harmónia törvényét: "Ne bánts meg
senkit és semmit, ne zavard meg mások harmóniáját, mert ők is te vagy."
Ez természetesen azt is
jelenti, hogy az ember önmagát se bántsa meg, ne tegyen szemrehányást magának,
vagy ne legyen bűntudata, de azt is jelenti, hogy az igazságot se sértsük meg a
legcsekélyebb becstelenséggel sem. Meg kell tehát szabadulni minden önérdekű
makacsságtól, önfejűségtől, amellyel újra meg újra megzavarhatjuk a teremtés
harmóniáját.
Fel kell ismernem,
valójában ki vagyok: egy mindent átfogó tudat individualizált része, amely
azáltal, hogy él, részévé válik a teremtés szimfóniájának.
(Kurt Tepperwein)
