2024. szeptember 30., hétfő

Tanulságos történet - Roberto Vecchioni, olasz énekes-dalszerző


Roberto Vecchioni, olasz énekes-dalszerző

Egyik este felhívott egy kedves barátom. Amikor megkérdezte, hogy vagyok, nem tudom, miért azt mondtam neki:

- Nagyon magányosnak érzem magam.

- Akarsz beszélgetni? - mondta nekem. Akarod, hogy elmenjek hozzád?

Igent mondtam.

Alig telt el 15 perc, már kopogtatott az ajtómon. És így órákon át társalogtam vele mindenről, a munkámról, a családomról, a kétségeimről, a problémáimról, és ő végig figyelmesen hallgatott.

Jól esett a társasága, főleg a figyelme, és végül elköszönt:

- Most megyek, dolgoznom kell.

- Egész éjjel ébren tartottalak. Próbáltam bocsánatot kérni.

Azt mondta:

- Semmi gond, erre valók a barátok!

Kikísértem a kocsijához és érdeklődtem:

- Amúgy, miért hívtál olyan későn tegnap este?

Felém fordult és halkan azt válaszolta:

- Voltam orvosnál és nem tudtam, hogy mondjam el neked, de rákos vagyok.

Ledöbbentem, de ő mosolyogva mondta:

- Majd beszélünk róla, ne aggódj miattam. Vigyázz magadra.

Eltartott egy darabig, míg felfogtam a helyzetét, és többször is megkérdeztem magamtól: 
amikor megkérdezte, hogy vagyok, miért feledkeztem meg róla, és csak magamról beszéltem? Hogy volt ereje mosolyogni, bátorítani, meghallgatni?

Attól a naptól megfogadtam: 

próbálok kevésbé drámai lenni a problémáimmal, és több időt tölteni azokkal, akiket szeretek. 
Eszembe jutott valami, amit egyszer olvastam, és csak abban a pillanatban értettem meg igazán: 

Aki nem azért él, hogy szolgáljon... nem is él valójában.

Az élet olyan, mint egy lépcső, ha felnézel, mindig utolsó leszel a sorban. De ha lenézel, látod, hogy sokan vannak, akik bárcsak a te cipődben járnának.

- Roberto Vecchioni, olasz énekes-dalszerző -

forrás:blog.xfree.hu

- - - - - - 

Az 528 Hz-es solfeggio frekvencia  - videó
Szeretetfrekvenciának, csodahangnak és az átalakulás frekvenciájának is nevezik.

2024. szeptember 28., szombat

Rudolf Steiner: Michael ünnepének inspirációja



Az igazi Michael ünnephez – részletek Rudolf Steiner “Az év körforgása mint a Föld lélegzésének folyamata ” c. könyvéből:

“Csodálatosan szép volna, ha ezt a szeptember végi Michael-ünnepet szívünk teljes emberi erejével ünnepelhetnénk! De nem szabad valamilyen elvont hangulati élményként lejátszódó rendezvénnyel ünnepelnünk; a Michael ünnephez olyan emberek kellenek, akik teljesen átérzik lelkükben mindazt, ami elevenné teheti az ember bensejében a szellem tudatát.

….Az ember lelkülete bensőségessé válik az idők folyamán, és az embernek szüksége van a Krisztus halálát és feltámadását szeme elé táró ünnep mellett arra a másik ünnepre is, amely bensőséges formában jeleníti meg az év lefolyását. Így az év folyamán először a lélek feltámadására találhat rá, fel kell támasztania a lelket, hogy méltóképpen áthaladhasson a halál kapuján. Húsvét: először halál, azután feltámadás; Michael ünnepe: először a lélek feltámadása, azután a halál.Ezzel Michael ünnepe a húsvét megfordított ünnepévé válik.

Ha Michael ünnepéből olyan szemlélet inspirációját kapjuk, mint ahogy az egyoldalú húsvéti ünnep inspirálta a létrejött szemléleteket, úgy olyan inspirációt, olyan természeti-szellemi impulzust kapunk, hogy minden megfigyelésre és kialakításra váró életbe bevezessük a hármas tagozódást, a hármas tagozódás impulzusát. Végül is egyes-egyedül ennek az impulzusnak a bevezetésétől függ, hogy az emberi fejlődés hanyatló erőit ismét a felemelkedés erőivé tudjuk változtatni.Azt mondhatnánk, hogy amikor a szociális élet hármas tagozódásának impulzusáról beszéltünk, ez mintegy annak a próbatétele volt, hogy a michaeli gondolat elég erős-e már ahhoz, hogy megérezhessék ennek az impulzusnak közvetlen, korformáló erejét. Megvizsgáltuk az emberi lelket, hogy számos emberben elég erős-e a michaeli gondolat. A próba negatív eredménnyel járt. A michaeli gondolat, még csekély számú emberben sem elég erős ahhoz, hogy megérezzék egész korformáló erejét és intenzitását. Az emberi lelkeket aligha lehet megfelelőképpen új felemelkedésük lendülete végett ősi kozmikus formáló erőkhöz kapcsolni, ha Michael ünnepének inspirációja nem jut érvényre, így tehát nem érkezhet megújító impulzus az ezoterikus élet mélyéről.

A pillanatnyi szociális kérdések szükségszerű megoldása akkor fog felderengeni, amikor az emberi lelkek felveszik a szellem tudatát, azt a szellemi tudatot, ami a természeti tudat átalakításából áll, abból, hogy a tavaszi-nyári tudat öntudattá: őszi-téli tudattá alakul. Mélyebb értelemben nem a szociális probléma intellektuális tartalma, hanem a szociális problémához szükséges erő függ attól, hogy megfelelően nagyszámú ember tudjon belső világába ilyen szellemi impulzust felvenni. Mindezt az ember lelkülete elé kell azonban tárni, ha arra gondolunk, hogy a karácsony, a húsvét és a János-nap ünnepéhez hozzá kell fűznünk az őszi ünnepet, Michael ünnepét. Csodálatosan szép volna, ha ezt a szeptember végi Michael-ünnepet szívünk teljes emberi erejével ünnepelhetnénk! De nem szabad valamilyen elvont hangulati élményként lejátszódó rendezvénnyel ünnepelnünk; a Michael ünnephez olyan emberek kellenek, akik teljesen átérzik lelkükben mindazt, ami elevenné teheti az ember bensejében a szellem tudatát. Hogyan helyezkedik el a húsvéti ünnep az év ünnepei között? A feltámadás ünnepeként. Arra a feltámadásra emlékeztet, amely a Nap-szellemnek, Krisztusnak emberi testbe való leszállása révén történt meg a Golgotai Misztériumban. Először halál, azután feltámadás – ez a Golgotai Misztérium a külső szemlélet számára. Aki ilyen értelemben fogja fel a Golgotai Misztériumot, az a halálra és a feltámadásra tekint ezen a megváltó úton. Lelkében talán így szól: lelkületemben a halált legyőző Krisztussal kell szövetkeznem, hogy halálomban megtaláljam a feltámadást. A kereszténység azonban nem zárul le a Golgotai Misztériumhoz fűződő hagyományokkal, tovább kell haladnia. Az ember lelkülete bensőségessé válik az idők folyamán, és az embernek szüksége van a Krisztus halálát és feltámadását szeme elé táró ünnep mellett arra a másik ünnepre is, amely bensőséges formában jeleníti meg az év lefolyását. Így az év folyamán először a lélek feltámadására találhat rá, fel kell támasztania a lelket, hogy méltóképpen áthaladhasson a halál kapuján. Húsvét: először halál, azután feltámadás; Michael ünnepe: először a lélek feltámadása, azután a halál. Ezzel Michael ünnepe a húsvét megfordított ünnepévé válik. Az ember húsvétkor Krisztus halálból való feltámadását ünnepli. Michael ünnepén viszont lelke teljes intenzitásával éreznie kell: ha nem akarok halálom és újabb születésem között tompa öntudattal, félholtan aludni, hanem teljes világossággal akarok a halál kapuján áthaladni, akkor ehhez belső erőkkel kell a lelkemet a halálom előtt feltámasztanom. Először a lélek feltámasztása, azután a halála, hogy a halálban megtörténhessék az a feltámadás, amit az ember maga ünnepel belső világában.
Az emberiségnek ma le kell küzdenie ezt a giliszta-természetét! Ki kell bújnia belőle, ki a fényre, a Nap szellemi fényére. Michael ünnepének hívása a Nap szellemi fényének szólítása! Erre kívántam utalni, mielőtt azokról a dolgokról szólhatok, amelyek Michael ünnepét különösképpen jelentős, szociálisan is jelentékeny ünneppé avathatják. 

Michael impulzusának át kell hatnia gondolati, érzelmi és cselekvő életünket. Természetesen nem elegendő, ha most azt halljuk, hogy Michael ünnepének ismét fel kell elevenednie az emberiségben, és időszerű hozzáfűzni az év többi ünnepéhez, nem elegendő azt mondani, hogy kezdjünk hozzá, hogy megünnepeljük Michael ünnepét! Kedves barátaim, ha a világban el kell érnünk azt, amire az antropozófia törekszik, akkor az antropozófusok intézkedéseiben természetesen nem szerepelhet a világban ma megszokott felületesség; az antropozófiából kisarjadó dolgoknak a legintenzívebb komolysággal kell létrejönniük. Hogy ebbe a komolyságba kissé beleéljük magunkat, kérem, gondolják végig, hogy az egykor eleven, ma pedig elhalványult ünnepek hogyan illeszkednek az emberiség fejlődésébe. Vajon a karácsony, vagy a húsvét ünnepe néhány ember elhatározásából eredt, akik kimondták, hogy elgondolásuk szerint ünnepet ülnek az év bizonyos időszakában, és ehhez megteszik a szükséges előkészületeket? Természetesen nem így történt. Hiszen, hogy a karácsony ünnepe bekerüljön az emberiség életébe, ahhoz Jézus Krisztusnak kellett megszületnie, e ténynek kellett a Föld világtörténelmi fejlődésébe lépnie, be kellett következnie egy hatalmas eseménynek. És a húsvét ünnepe? Nem lett volna a világon semmi értelme, ha nem a Golgotai Misztérium révén létrejött események emlékünnepe volna, ha ez az esemény nem nyúlt volna döntő módon az egész emberiség fejlődése számára a Föld történetébe. Ha ezek az ünnepek ma elhalványultak, ha karácsony és húsvét ünnepén már nem érezzük ezek teljes komolyságát, úgy ennek talán éppen oda kellene vezetnie, hogy Jézus Krisztus születésének és a Golgotai Misztériumnak intenzívebb megértése révén mélyítsük el újra ezeket az ünnepeket. De olyan gondolat semmi esetre sem támadhat bennünk, hogy ezekhez az ünnepekhez ugyanilyen felületes módon még egyet hozzáfűzve, most ősszel egyszerűen „megalapítjuk” Michael ünnepét. Kell lennie valaminek, ami éppen úgy döntő lehet az emberiség fejlődésében – ha talán kisebb mértékben is -, mint valamennyi, az ünnepekhez vezető esemény. Egészen biztosan el kell jutnunk oda, hogy teljes komolysággal ünnepelhessük Michael ünnepét, és a Michael-ünnep megértésének az antropozófiai mozgalomból kell kisarjadnia. De ahogyan a karácsonyhoz és a húsvéthoz külső események, a lét objektív eseményei vezettek, úgy valaminek teljesen meg kell változnia az emberiség belső életében, hogy egy ilyen cselekvésre határozza el magát. Az antropozófiának alapvető élménnyé kell válnia, olyan élménnyé, amelyről az ember valóban hasonló módon szólhat, mint akkor, amikor a Jézus Krisztus születésében, vagy a Golgotai Misztériumban rejlő egész erőt átérzi. Mint mondottam, ez Michael ünnepének esetében talán kisebb mértékben következik be, de valami ilyen lelket átformáló erőnek kell támadnia az antropozófiai mozgalomból. Hiszen azt szeretnénk, hogy az antropozófia ilyen lelkeket átformáló erőt kapjon. Erre csak úgy válik képessé, ha valóban élménnyé válik mindaz, ami – mondhatnám – a „tanításaiban” rejlik. Éppen ma vetítünk lelkünk elé néhány élményt, amely az antropozófia révén költözhet az ember lelkébe.

Ez a négy plátói erény fogalma: bölcsesség, bátorság, megfontoltság, igazságosság. Amit az ember azelőtt az év lefolyásának életéből kapott, azt bevették az emberbe. Ez a Michael-nap ünnepén jön majd egészen különösen tekintetbe: az emberi bátorság tiszteletének, a michaeli bátorság emberi megnyilatkozásának ünnepévé kell válnia. Mi tartja vissza a mai embert a szellemi megismeréstől? Lelki bátortalanság, hogy ne mondjuk, lelki gyávaság. Az ember mindent passzív módon akar befogadni, úgy akar a világ elé ülni, mint valami moziba, hogy mindent a mikroszkóp és távcső mondjon el neki. Nem saját szellemét és lelkét akarja aktívan eszközzé edzeni. Nem akar Michael követője lenni. Ehhez belső bátorságra van szükség. Michael ünnepének a belső bátorság ünnepévé kell válnia. Akkor a bátorságnak, az emberi lélek belső bátorságának ünnepi kisugárzása az év többi ünnepének is megfelelő tartalmat fog adni. Folytatnunk is kell ezt az utat: ami azelőtt kívül volt, azt be kell fogadnunk az emberi természetbe. Ma már nem az a helyzet, hogy az ember csak ősszel bontakoztathatja ki a természet megismerését. Az ember csak azáltal tudja a szabadságát kibontakoztatni, hogy minden összeilleszkedik benne. Mégis úgy van, hogy bár megváltozott értelemben, de újra szükség van az ünnepek megtartására. Régen az istenek megajándékozták ilyenkor a földieket, az ember közvetlenül megkapta ezeken az ünnepeken az égi hatalmak adományait. Ma képességeit magában hordozza, az ünnepi gondolat változása révén ezek az emlékezés ünnepeivé váltak. Így az ember beleírja a lelkébe, hogy mit kell önmagában véghezvinnie. Így az lenne a legjobb, ha a Michael-nap, amit az ősz kezdetén ünnepelünk, a legintenzívebb hatású emlékünnep lenne, mert ilyenkor az egész természet jelentős kozmikus nyelven beszél. A fák lecsupaszodnak, a levelek elhervadnak. A lepkék egész nyáron átröpködték a levegőt, a bogarak telezümmögték, de most minden állat visszahúzódik. Sok állat téli álomba merül. Minden megbénul. A természet tavasszal és nyáron saját működésével segítette az embert, de most visszavonul. Az ember önmagára van utalva. A természet most elhagyja, ezért lelki bátorságának kell most felébrednie. Ez arra utal, hogy Michael ünnepét a lelki bátorság, erő és aktivitás ünnepének foghatjuk fel. Ez az ünnepi gondolatnak lassanként megadja az emlékezés jellegét, erre már egy hatalmas felszólítás is utalt, rámutatva arra, hogy a jövőben az adományozás ünnepei emlékünnepek lesznek, vagy legyenek. Ez a hatalmas felszólítás legyen az alapja minden ünnepi gondolatnak, a még újra létrejövő ünnepeké is: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Ez az emlékezés felé forduló ünnepi gondolat. Ahogy a Krisztus-impulzus tartalmának elevenen kell tovább hatnia, alakot öltenie, és nem maradhat holt termék, úgy annak a gondolatnak is érzés- és gondolatkeltő módon kell tovább hatnia, amelyhez visszatekintünk. Meg kell értenünk, hogy az ünnepeknek fenn kell maradniuk, még ha az ember meg is változik, és ezért az ünnepeknek is változniuk kell.”

- Rudolf Steiner -

- forrás: Balogh Gábor - antropozofus.hu -

- - - - - -

Rudolf Steiner előadásaiból - videó

2024. szeptember 27., péntek

Medek Tamás spirituális író válaszol 66.


Mi dönti el, hogy mikor érkezünk ide és mikor távozunk innen? 


A testi születésünk s az innen való távozásunk sosem egy véletlenszerű időpontban következik be.

A leszületés előtt a szellemi segítőinkkel közösen elkészítjük a leendő testi életünk sorsútját. Annak alapján, hogy az addig, életeken átívelően felhalmozott karmáink közül, melyek visszaáramlásának jött el most a legmegfelelőbb ideje.
Természetesen minden sorsút alatt folyamatosan teremtünk új karmákat is, viszont amit a tervünk tartalmaz, élveznek elsősorban prioritást.

E sorsútban, e tervben minden annak rendelődik alá, amit itt és most tapasztalnunk kell, amilyen élethelyzeteken ezúttal keresztül kell mennünk.

Jól tudjuk - az asztrológia foglalkozik behatóan ezzel - az, hogy melyik hónapban, milyen időpontban születünk meg a földi világban, bizonyos mértékben befolyásolja az itt kialakuló személyiség vonásainkat. Odaát tudjuk, milyen sorsúton szükséges végig haladnunk, s azt is tudjuk, ehhez milyen személyiségtípus lenne a legoptimálisabb, tehát azt a sorsutat milyen személyiség típuson keresztül tudjuk a legoptimálisabban megélni. Ehhez igazítva választjuk tehát ki - többek között - mind a születési időpontunkat, mind a szülőket is, akikhez érkezünk.

A testi életek tulajdonképpen egyetlen értelme és célja, hogy testben létezve is megtanuljuk, hogy bár különálló lények vagyunk, de Istenben, a Forrásban való összekötöttségünk révén mégis egyek, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük. A karma rendszere - azzal, hogy mindig azt áramoltatja vissza számunkra a legmegfelelőbb időben, amit korábban mi áramoltattunk ki mások felé - tulajdonképpen ezt tanítja nekünk, ezt segít idővel mind mélyebben felismerni és megérteni.

Mivel a testi életek tulajdonképpen csak erről szólnak, minden ennek rendelődik benne alá. Mivel minden testi életünkre bizonyos élethelyzetek megélése, megtapasztalása miatt érkezünk, ha ezek véget érnek (mármint ami a mindenkori tervünkben szerepelt), akkor vissza kell térjünk a szellemvilágba, az igazi otthonunkba.

A testi születésünk időpontja tehát akkor következik be, amikor itt a legideálisabb körülmények állnak fenn a leendő (megtervezni volt szükséges) sorsutunk megéléséhez, a testi távozásunk pedig akkor, amikor ez a sorsút gyakorlatilag véget ér, amikor végig haladtunk az abban foglalt élethelyzeteken.

Bár amíg itt vagyunk, döntően csak ennek a világnak és csak a mostani személyiségünknek vagyunk tudatában (a földi elménk védelme és az itt és most kellő megélése miatt), fontos tudnunk, ez csupán a nagy egész egy nagyon kis része, s hogy a testi életeink sokasága, láncolata valójában csak egy iskola számunkra, de az igazi otthonunk a szellemvilág, ahonnan ide érkezünk, s ahova innen távozunk, ha eljött az ideje.

S mivel ez mindannyiunkra igaz, az elválásunk sosem végleges (és nem is váratlan vagy véletlen) egyik távozó szerettünktől sem. Ha nekünk is eljön az időnk, minden esetben és törvényszerűen újra tudunk találkozni egymással.

- - - - - - 

Az is el van rendelve, ahogy eltávozunk innen? (Balesetben vagy betegségben például.) 
Lehet olyan, hogy rosszkor vagyunk rossz helyen? 

Az ismereteim szerint a legtöbb esetben el van rendelve a testi halál módja is, már a leszületés előtt. Vannak olyan esetek, amikor ez időközben változhat, azonban akkor sem véletlen tehát az, ahogy egy testi halál bekövetkezik. Legfeljebb nem a leszületés előtt van elrendelve, hanem időközben alakul úgy, hogy az adott léleknek úgy kell távoznia. 
(Tudni kell, hogy a testi életünk alatt is egyeztet olykor a lelkünk a szellemi segítőivel, vezetőivel, a mostani személyiségünk tudta nélkül is.)

A lényeg tehát, olyan valójában nincs, hogy valaki éppen rosszkor lenne rossz helyen. Legfeljebb a mostani nézetünk, látásmódunk szerint, tehát csak látszólag. Valójában a szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérik az életünket, és nem engednek olyan helyzetbe kerülni bennünket (főleg ha a testi halálról van szó), amely a sorsutunkba most ne lenne benne, amelyet most nem kellene megélnünk.

- Medek Tamás spirituális író, segítő - tudatostudat.blog.hu -

2024. szeptember 25., szerda

Gellért Ferenc: Ki volt Rudolf Steiner?


Polihisztor, a filozófia doktora. Beavatott, az emberiség egyik legnagyobb tanítója. A 19. sz. végének és a 20. sz. elejének eleddig alig felismert legjelentősebb gondolkodóinak egyike. A tudományos megismerés megújhodásának szinte emberfeletti módon tevékeny híve. Az emberségesebb lét megteremtésének fáradhatatlan harcosa. Az emberi fejlődés elősegítését sajátjaként átérző művész és tudós. Volt, aki tudós szentnek nevezte, más két lábon járó egyetemnek. Egy biztos, nem nagyon találni az emberi fejlődés elmúlt évszázadaiban jelentősebb személyt, aki ilyen nagy mértékben hozzájárult volna a fejlődéshez, mint ő.

Rudolf Steiner 1861-1925

Rudolf Steiner a magasabb megismerés úttörője. Megismerési képességeivel messze meghaladta korát.Az emberi élet számos területét termékenyítette meg az érzékfeletti világok kutatásainak eredményeivel, de amíg ezeket a gyümölcsöket teljes egészében felismeri az emberiség, valószínűleg nagyon sok idő fog eltelni.

Már gyermekként érzékelte a lelki és szellemi lét történéseit. Felnőtt korában pedig képes volt olyan megismerési utat kialakítani, amelyben az érzékfeletti (lelki, szellemi) világokra vonatkozó tapasztalatait a jól ismert természettudományos módszer egzaktságával végezte. Korán felismerte az emberi gondolkodás megismerésben betöltött szerepét. Képes volt nem csak a gondolkodás eredményeit tudatosan átélni, hanem magában a gondolkodásban mint a gondolatok születésének folyamatában is megfigyeléseket téve részt venni.

Gazdag kulturális tevékenységet folytatott, főként német nyelvterületen, de Európa számos országában tartott előadásokat. Kezdetben Goethe természettudományos műveinek kiadója, író és újságszerkesztő volt, még a munkásképzésben is részt vett. Talán legjelentősebb írásműve: A szabadság filozófiája még a 19. században született. Ismeretelméletileg megalapozta a megismerés minden formáját. Munkássága tehát szilárd tudományos-filozófiai alapokon állt.

Először a tudományos és kulturális élet köreiben igyekezett megismeréseit nyilvánosságra hozni. Miután úgy látta, hogy ennek ott nincs igazi felvevő bázisa, az 1900-as évek elején más utat keresett, s belépett a Teozófiai Társaságba. Eleinte itt talált olyanokat, akik felvették, befogadták tanításait, amelyet kezedetektől fogva antropozófiának nevezett. Az 1907-es évben összeütközésbe került a társaság vezetőivel, s megalapította az Antropozófiai Társaságot, s élete végéig ennek keretein belül adta elő újabb és újabb, hallgatósága számára gyakran meglepő megfigyeléseit és tanításait.

Nagyjából mára sikerült csak a teljes hagyatékát feldolgozni. Kb. 30 kötetben jelentek meg könyvei és összegyűjtött írásai. 6000-nél is több előadásának nagy részét gyorsírással jegyezték le, így az ezekből összeállított könyvekkel együtt kb. 350 könyv kerül kiadásra. S ezen kívül még művészeti tevékenységének eredményeit, műveit külön kötetekben adják ki. Szinte mindenre kiterjedt a tudása. A filozófia, fizika, kémia, biológia, örökléstan, embriológia, mezőgazdaság, orvostudomány, pedagógia, gyógypedagógia, csillagászat, antropológia, fiziológia, történettudomány, közgazdaságtan stb. területén is hozzá tudott járulni az emberiség haladásához, tudásának kibővítéséhez, sőt ezekkel a kiegészítésekkel hozzájárult az egyre szárazabb és az embertől elidegenedett tudomány emberibbé válásához is. Jóllehet igazán akkor fog ez megmutatkozni, ha tanításai és tanainak praktikus alkalmazásai szélesebb körben elterjednek. A Weleda gyógyszergyár, a Demeter védjegy, a Camphill mozgalom, az organikus építészet, a Hauschka kozmetika az ő tanításai alapján, részben tanítványai közreműködése által jöttek létre.

Tudományos megújító tevékenységén kívül a művészetek terén is otthonosan mozgott. Előadásokat tartott a művészetekről, építészetről, előadóművészetről, útmutatásokat adott festőknek, szobrászoknak, beszédművészeknek. Négy misztériumdrámát írt, melyek a magasabb megismerés művészi közléseiként is felfoghatók. Új mozgásművészeti irányzatot hozott létre, az euritmiát. Ezt azóta rendszeresen alkalmazzák az általa felismert emberközpontú pedagógiában (Waldorf módszer), de létezik gyógyításra szakosodott ága is.

Itt érdemes kitérni az érzékfeletti megismerés egy különösen nagy benyomást keltő alkalmazására. Rudolf Steiner fiatal korában egy bécsi családnál vállalt házitanítói állást. Szabad kezet kapott. Az egyik gyermek hidrokefáliában szenvedett, ami egyébként magától nem szokott elmúlni, és értelmi visszamaradással jár. Rudolf Steiner az érzékfeletti képességeit alkalmazva oly gyümölcsözően volt képes hatni a gyermeknél a megfelelő tanítási módszerek megtalálásában, hogy a gyermek vízfejűsége visszafejlődött, két év múltán normál iskolába járhatott, és végül orvos lett.

Rudolf Steiner előadásai szinte mindenre kiterjedtek. A szónoklástantól az ár-apály jelenség mélyebb okáig, a gyógynövényekkel kezelt trágya előállításától az emberi betegségek gyógyítására alkalmas módszerek és gyógyszerek létrehozásáig mindenről beszélt.

Az első világháború után a társadalmi hármas tagozódás elméletének bevezetését szorgalmazta, amivel a súlyos szociális kérdések megoldhatók volnának. Ezt azonban egyelőre nem sikerült megvalósítani, pedig ennek szellemében élhetőbb világot teremthetnénk magunknak. Csupán bizonyos antropozófia intézményekben alkalmazzák.

Még az úgynevezett Keresztény Közösség vallási mozgalma is tevékenységéhez köthető. Néhány teológus kérésére a vallásos megújulásnak is megadta azokat a tanításokat és elveket, ami a jelenlegi kornak megfelel. Ő maga mindenesetre mindig is tiltakozott az ellen, hogy az antropozófiai mozgalmat vallásos mozgalomnak tartsák. Azzal, hogy sok előadást tartott az emberiség legfőbb vallásairól, például Buddháról, Zarathusztráról, Mózesről, nem jelenti azt, hogy az antropozófia vallás volna. Az antropozófia a tudatosan megszerezhető emberi bölcsességek tárháza, de még inkább egy megismerési út, amely az ember szellemiségét el kívánja vezetni a világ szellemiségéhez. S bár az antropozófiai megismerés felismeri mindegyik vallás születésének jogosultságát, sőt tanításaikat is az emberiség szellemi fejlődésének lépcsőfokaiként érti meg, ő maga a tárgya által nem válik vallássá.

Felismerte, szellemileg észlelte, hogy az emberiség szellemi fejlődését az emberiség legjobbjai vezetik. A vallásalapítók, a lét titkaiba beavatottak, a nagy tanítók az emberiség többsége előtt jártak és járnak, s mindig az adott kornak, helynek és az ott élő embereknek leginkább megfelelő tanításokkal járulnak hozzá az összemberi fejlődéshez. Az antropozófia tehát minden vallás jogosultságát képes felismerni, mivel valláson kívül álló elfogulatlan megismerési út. S e magasabb megismeréssel felismerhető, hogy az emberiség vezetői mit tapasztaltak, ismertek meg; mit, miért és hogyan tanítottak.

Érzékfeletti módon követhető az emberi fejlődés múltja, de valamennyire még a jövője is. A legapróbb részletekig minden kideríthető, hogy mi történt a múltban.

E megismerés során adódott, hogy az emberi fejlődéshez a legnagyobb mértékben Krisztus járult hozzá, aki valóban nem emberi lény, de három évig Jézus emberi testében tevékenykedett. Rudolf Steiner antropozófiai tevékenységének középpontjában ezért a Krisztus-esemény áll. Még a tudományos fejlődés is összefüggésbe hozható Krisztus tettével és működésével.

A tudományban elszaporodó élet- és valóság-idegen absztrakcióktól, elméleti fantáziálásoktól ideje megválni, s visszatérni a valóság tapasztalatához. A megismerés folyamata alázatot is kíván. Az érzékfeletti kutatás vallásos hangulat nélkül éppúgy elképzelhetetlen, mint vakhitben. – A tudománynak éppen úgy a fejlődést kell szolgálnia, mint az emberiség nagy vezetőinek. Egyoldalúságba esni, hosszú távon lemaradáshoz vezet. Ahelyett, hogy fantaszta módon általánosító elméleteket és modelleket állítunk fel, inkább visz előre, ha szűk körben szerzett tapasztalatainkat nem kívánjuk azonnal egyéb területekre – netán az egész világra – kiterjeszteni, hanem csak arra, amire vonatkozik.

Ha az emberi fejlődéshez nemcsak testi, anyagi (biológiai) és társadalmi fejlődés tartozik, hanem lelki, tudati fejlődés is – márpedig minden tapasztalat erre mutat – akkor felismerhetjük a vallási tanítások szerepét, s főként azt, hogy a tudományos fejlődésben is szinte forradalmi változásokra van szükség. Az antropozófia szellemtudomány Krisztus jelenlegi szándékainak értelmében hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tudomány (természet- és társadalomtudományok) kutatási módszereit kiterjesszük azokra az életterületekre, ahol eddig csak a hitnek engedtünk teret. Mindez a folyamat elkezdődött az antropozófiai szellemtudományban. Ott is a megismerésnek, megértésnek kell lassan átvennie a terepet, ahol eddig csak hitre hagyatkoztunk. A hit igazságai megismerhetők. Természetesen aki továbbra is hinni akar, nem pedig tudni és érteni, sőt, szerinte ez ördöggel való cimborálás, annak bizonyára továbbra is valamely vallás fogja előmozdítani további fejlődését, de akit ez nem elégít ki, a szellemtudományban találhatja meg, amire lelke mélyén talán vágyakozik.

A születés előtti, a halál utáni élet, az emberi sors kialakulása, a reinkarnáció folyamata részletekbe menően feltárható. Jézus Krisztus, Buddha és Zarathusztra tevékenysége éppolyan tudományos pontossággal ismerhető meg, amilyen pontossággal például a fizikában a fénytörés.

A szellemtudományt, Rudolf Steiner tanításait a jövőben sokkal több embernek kell felvennie magába, sokkal több embernek kell alkalmaznia a maga szakterületén és mindennapi életében, különben civilizációnk tovább degenerálódik. Ennek tüneteit láthatjuk mindenfelé. A társadalmi hármas tagozódással, a közgazdasági tanokkal és a Waldorf pedagógiával olyan lehetőségek előtt áll az emberiség, amik együttes megvalósításával megoldódhatnak az elmúlt századok óta fokozatosan gyülemlő újabb és újabb társadalmi, gazdasági és szociális problémák.

Ezért érdemes még annak is megismernie Rudolf Steiner tanításait, akinek először szubjektív fantáziálásnak tűnik. Legalább a maga érdeklődési vagy szakterületét érintő gondolatokat ajánlom mindenkinek. Még ha nem is fogadja el valaki, hogy ezek a tanítások a valóság megfigyelése révén születtek, akkor is megtermékenyítőek lehetnek számára. Mert aki a szellemtudományt nem veszi komolyan, az a fejlődést nem veszi komolyan!

- Gellért Ferenc - megismeres.hu -

- - - - - - -

Rudolf Steiner A szellemtan fontossága - videó
előadó, forrás: Karsay István

2024. szeptember 23., hétfő

Zsigray András: Öntudatra ébredés



Nem egyszerű megérteni, hogy mi történik meditáció közben az emberrel. Ha jól meditálsz, akkor beüt a meditáció, mint valami drog. Hirtelen könnyed, légies lesz a tested, átjár az eufória. Úgy érzed, hogy mindenkit szeretsz, és gyönyörű az élet. De ehhez nagyon jól kell meditálni.

Miért jelennek meg ezek a tapasztalások? Azért, mert az emberben megemelkedik az energiaszint. Olyanok vagyunk, mint valamilyen elektromos lények, akik saját magukat zárják el a nagyobb energiaáramlástól a tudatlan gondolataik miatt. Az elménkkel gondolatokat hozunk létre, amelyek befeszítik a testet, szorongást okoznak. Ha teljesen gondtalanul, félelem nélkül létezünk, a test kilazul, kinyílik, és átjárja az energia. Ekkor üt be a meditáció.

A létezés következő szintjén, az evolúció új szintjén az ember tudatosságban lép szintet. Felülemelkedik a kicsi ÉN-en, azon a tudatosságon, amely az alsóbb, félelem-alapú energiaszinteken uralja az elmét. Magasabb tudatossági szinten másképp működik az emberi agy.

Kérdéseket teszel fel, és válaszok érkeznek. A magasabb energiaszintnek köszönhetően jobban összekötődsz Istennel, a forrásenergiával, és ezáltal a mindentudással. Az agy ilyenkor úgy működik, mint az internet: összekapcsolódik a kollektív tudatossággal. Az összes szent ember és próféta ilyen tudatossági szinten adott át üzeneteket intuitív módon. Ugyanígy születtek meg a nagy felfedezések is.

Hogyan kell elképzelni magunkat magasabb tudatossági szinten? Úgy, hogy a kicsi ÉN mellett megjelenik a megfigyelő is. Mintha lenne valaki, aki azt figyeli, mi történik a testünkben, az érzelmeinkben, a gondolatainkban és a tudatunkban, amikor valakivel beszélgetünk.

Felfogjuk, amit mondanak nekünk, és közben gondolkodunk a válaszon. Eközben eggyel hátrébb figyeljük azt is, miért pislogunk, milyen érzelem jelent meg bennünk, és azt, hogy az érzelmet milyen gondolat előzte meg. Mindezt egyszerre, úgy, hogy a beszélgetőpartner semmit nem észlel belőle.

Minden olyan gyakorlat, amely a magasabb energiaszintű tudatállapotot jeleníti meg, segít eljutni a magasabb tudatállapotba, és annak energiaszintjére. Erről szól a meditáció. Egyszerűen fogalmazva, minden olyan gyakorlat meditációs gyakorlat, amely során megfigyelőkké válunk.

Egy tudatos lélegzetvétel vagy egy tudatos gondolat megválasztása már meditáció lehet. A kicsi ÉN-ként, egóként sosem vagyunk tudatosak a légzésre: az csak megtörténik velünk. Nem figyelünk az orrcimpánkban beáramló levegő érzetére, nem tudatosítjuk, hány másodpercig tartjuk bent a levegőt, nem figyeljük magunkat. Magasabb ÉN-ként azonban természetes állapotunk, hogy tudatosak vagyunk a testünkben zajló belső folyamatokra.

Ezért amikor tudatosan gyakoroljuk a tudatosságunkat, sikerülhet elérni a magasabb energiaszint érzetét.

A gondolkodás is csak megtörténik velünk, mint a légzés. Amikor tudatosan választjuk meg a gondolatainkat, akkor magasabb tudatossági szinten vagyunk. Az összes ősi ima és mantra is erről szólt. A mai újkori megerősítések is meditációk: pár percig, fél óráig azoknak a gondolatoknak adunk figyelmet, amelyeket mi választunk. Tudatosak leszünk arra, mi történik az elménkben, és megjelenik a megfigyelő ÉN.

A magasabb tudatosságú ÉN segítségével megjelenhet a magasabb energiaszint is, ha kitartóak vagyunk, és ekkor beüthet a meditáció.

A jóga is meditáció: tudatosan tartod a testedet. Nem csak megtörténik veled a testtartás, hanem tudatos vagy minden porcikádra, és tudatos vagy pár percig, fél óráig a mozdulataidra. Magasabb energia szinten folyamatosan tudatos vagy arra, hogy hogyan tartod a karod, vagy hogy mozog-e a lábujjad.

A test megszokja az energiaszintet: minél többször éred el a magasabb rezgésszintet, annál inkább az lesz az állandó állapotod. Ugyanúgy, ahogyan a szorongás is megszokottá válik, még azután is, hogy a problémák már megoldódtak.

Ezért van értelme gyakorolni: kitartással tudatváltáson mehetünk keresztül, és öntudatra ébredhetünk.

- Zsigray András -

- - - - -  

Oliver Shanti: Garden of the Soul - A lélek kertje - videó

2024. szeptember 20., péntek

Gellért Ferenc: Mi a szellemtudomány (antropozófia)?


A szellemtudományt, azaz az antropozófiát Rudolf Steiner hozta létre a múlt század elején. Ez egy megismerési út. Módszere ugyanaz, mint minden más igazi tudományé. Tárgya pedig minden létező dolog.


Tisztázzuk először, hogy mi a tudomány! Tudomány az, amely olyan módszert használ a világ és az ember megismerésére, amelyet jól ismerhetünk a 16. század óta kialakult természettudományban.

Mi jellemző erre a tudományos módszerre?

Alapvetően két dolog: megfigyelésen, és a megfigyeltek megértésen alapul.

A tudományos tevékenység megfigyeléssel (észleléssel) kezdődik. Ha valami nem megfigyelésen, észleleti tapasztalaton nyugszik, akkor nem lehet tudomány. Ha tehát van egy gondolatunk, elméletünk vagy ún. modellünk, akkor azt csak akkor lehet a tudományos jelzővel illetni, ha a posteriori jellegű, azaz megfigyelés, érzékleti tapasztalat előzte meg.

Sok minden alapul megfigyelésen, de mitől lesz valamely megfigyelés tudományos? Ennek több kritériuma van. Először is magát a megfigyelést a lehető legnagyobb objektivitásra törekedve kell végezni. Ha lehet, akkor annak körülményeit, (ha ez is alakítható), az objektív megfigyelés végrehajtására minél alkalmasabbá kell tenni. Hogy ez ténylegesen megvalósult-e, utólag lehet róla ítéletet alkotni. De még ha marad is valami kifogásolható a tárgyilagosság tekintetében, a megfigyelés tudományosnak nevezhető, ha a tárgyilagosságra való törekvés egyértelműen megvalósult, de nem vált teljessé.

A hétköznapi életben szokás szerint nagymértékben befolyásolják gondolatainkat, de érzékszervi észleléseinket is szubjektív érzéseink és képzeteink. A tudományban ez nem fordulhat elő. Ettől persze a tudós nem válik érzéketlenné vagy rideggé, és kiszáradt belső élettel rendelkező emberré. Igaz, hogy ilyen is előfordul, de ez nem a tudományos módszer hibája, hanem művelőjéé. A tudományos megfigyelés ismérve tehát a tiszta észlelés, amibe eleinte semmilyen képzet, érzés és szándék nem vegyül. A tiszta megfigyelés mindig előítéletmentes, hiszen csak észlelés, amiben még nem lehet ítélet. Objektív, tárgyszerű is, mert annak adja magát, amit az érzékelő szervei közvetítenek. Önzetlen is, hiszen személyes ügyeit nem viszi bele észleleti tevékenységébe.

A kísérletek során végzett megfigyelések tudományosak, amennyiben a fenti feltételeknek megfelelnek. A kísérlet: tervezett és módszeresen kivitelezett, tudatosan irányított megfigyelésen alapuló kutatás, ahol a kutató a figyelmét eleinte az érzékletekre fordítja, hogy utána ezeket hasonló önzetlenséggel és objektivitással kiértékelje, a gondolkodó és megértő képességét felhasználva. Kísérleteket egyébként bárki végezhet. Nem minden tudatos és tervszerű megfigyeléshez szükséges az ember érzékszervein kívül még más is. A jelenlegi természettudományos kísérleti megfigyelések alatt fizikai eszközökkel és műszerekkel végzett megfigyeléseket értünk, de ez nem jelenti azt, hogy saját érzékelő képességünket ne használhatnánk hasonló módon, mint a fizikai berendezéseinket. Ez, mint látni fogjuk, kulcs a szellemtudomány megértéséhez és jogosultságának belátásához.

Miként beszélhetünk tudományos megértésről vagy megismerésről? Beszélhetünk róla egyáltalán? Természetesen. Amennyiben gondolkodásunkban, a megfigyeléseink feldolgozása, értelmezése során hasonló módon járunk el, mint az azt megelőző észlelési folyamat során, akkor tudományos gondolkodásról és megértésről beszélhetünk. Az ilyen gondolkodás objektív, önzetlen, tudatos és teljes egészében általunk irányított. Felmerülhet a kétely: Van egyáltalán ilyen, amire ez teljes egészében igaz? Mindenképpen lennie kell. Ha nem is teljesen, de a kételkedőben is megvan mindez. A kétkedő saját kételyeit cáfolná meg, amikor valamit mégis igaznak vél. Hiszen az igazság csak megismeréssel érhető el. Akkor mindent, amit ténynek gondolunk, is kételkedve kellene fogadni. Például azt is, hogy van növény, Nap és „én vagyok”. Ha valakit a szubjektivizmusa nem hajszolja illuzionizmusba, akkor bizony néhány dolog létében egészen biztos, hogy nem kételkedhet. Ez a gondolkodó megértésén alapul. Tehát, ha csak a legalapvetőbb dolgokra is, de érvényesnek kénytelen elfogadni minden józan gondolkodású ember, hogy a gondolkodásban képesek vagyunk a tudományos módszer véghezvitelére. A többség mindenesetre a valóság bonyolult és összetett gondolkodó megismerését is lehetségesnek tartja. Mi magunk is ezt az álláspontot képviseljük.

A mai elképzelések szerint kicsit másként szokták leírni a tudományosság jellegét. Többnyire elengedhetetlennek tartják az ismételhetőség és ellenőrizhetőség kritériumának felállítását. Ezzel mi is egyetértünk. Ha valamely megfigyeléshez nem lehet még egyszer eljutni, akkor az nem tekinthető tudományosnak. Természetesen az ellenőrzésnek olyan módja is létezhet, hogy más tárgyakra irányuló észleletek alapján a mi tárgyunkra vonatkozóan következtetéseket vonunk le, ha előzőleg a két tárgy között a logikai összefüggést ki tudtuk mutatni.

Viszont nem érthetünk egyet a mindenáron méréssel, fizikai berendezésekkel való ellenőrizhetőség feltételével, hiszen ez színtiszta előítéleten alapul: azt hiszi, hogy az érzékekkel nem lehet objektív tapasztalatokat szerezni. Ezt azonban minden egészséges ember saját élményei alapján tudja megcáfolni. Rengeteg példát említhetnénk. Például, ha télen kilépünk a meleg szobából a fagyos hidegbe, mi alapján tudjuk, hogy a +20 fokos levegő melegebb, mint a -20 fokos? A hőmérő mérése alapján? Nem. Saját hő-érzékelésünk alapján. A hőmérő csak alacsonyabb és magasabb számértékeket mutat. Hogy azok az értékek a hőre vonatkoznak, csak azért tudjuk, mert a hőmérőt hő-érzékelésünk ellenőrzésére, és számokban való kifejezhetősége miatt megalkottuk. Az ember érzékei nincsenek beskálázva. Nem vagyunk képesek tévedhetetlenül és pontosan megmondani, hogy hány fok van, de ez nem jelenti azt, hogy hőérzékünk becsapna minket vagy, hogy pusztán szubjektív érzeteket nyújtana. S valóban, +20 fokról -20 fokba kerülve a hőre vonatkozó érzetünk a hőmérő által számszerű módon ellenőrzött megfigyeléssé válik. Csakhogy hőmérő hiányában is ugyanolyan tárgyszerű marad hő-érzékelésünk, a hőmérő jelenléte és leolvasása nem befolyásol minket ebben egy picit sem. Tehát a hőre vonatkozó megfigyelésünk, azaz hőérzetünk tudományosnak tekinthető, ha mindent elkövettünk a tárgyilagosság, önzetlenség, tudatosság terén. Nem számít, hogy érzékszerveink nem tudnak számokat jelezni. Az objektív tudományos megfigyelésnek nem elengedhetetlen feltétele, hogy matematikai módon, abszolút értelemben, mértékegységben legyen kifejezve, és mérőeszközökkel legyen hitelesítve.

Biztos, hogy e gondolatmenetünkkel már sokan nem értenek egyet, de csak azért, mert előítéleteik foglyai. Hogy érzékelésünk feltétlenül szubjektív, az durva előítélet. Elismerjük, hogy érzékelésünk folytán sokszor csalatkozunk, de mi ezt sem észlelő képességünknek tulajdonítjuk, hanem a hibás gondolkodásnak. Az érzékelés sokkal objektívebb, mint gondolnánk.

Természetesen előfordul, hogy valakinek az érzékelése valamilyen módon elüt a többi emberétől. Az ilyen eseteket gyakran betegségnek nevezzük. Például a színek területéről értelemszerűen ugyanazt elmondhattuk volna, mint amit a hő-érzékeléssel kapcsolatban kifejtettünk. Ugyanakkor léteznek színtévesztők, sőt színvakok. A színvakok csak a szürke árnyalataiban látnak. Nem látnak színeket. Miként illeszthető be ez a tény a tudományosságról alkotott rendszerünkbe? Nos, a maga területén a színvakok észlelete is objektív. (Mint tudjuk, a tudományos jelleghez ez még kevés!) Ha mi tekintünk az égre, akkor kéknek látjuk, ha a színvak, akkor szürkének. A színvak nem mondja a szürkét pirosnak vagy másnak, és én sem zöldnek. Tehát mindegyikünk azt fejezi ki, amit átél, amit ténylegesen érzékel, átél. Sőt, még a színvak is végezhet a színek területén tudományos kísérleteket, csak éppen saját színmegfigyeléseit azok hiányában nem képes alkalmazni. Mindenesetre a színek tudományos vizsgálatára alkalmasabb a színeket látó tudós, a színvakban pedig – feltételezem – fel sem merül a színek kutatásának vágya.

Ellenvethetné valaki: lehet, hogy a többség látja a valóságtól eltérően a világot, amikor színeket él át, és a színvak látja helyesen szürkének az egyébként is szürke világot. Nos, puszta érzéki megfigyelésen alapuló megismerésünk nyomán ezt valóban lehetségesnek tarthatjuk, de mi még ez alapján sem gondoljuk ezt, hiszen a világ bonyolult. Ráadásul egyéb észlelési módokat is lehetségesnek tartunk, amikkel bizonyosságunk tovább fokozható. Nem valószínű, hogy az érzetek hiánya közelebb vinne a valósághoz, mint maguk az érzetek. Nem valószínű, hogy valaminek a nem-érzékelése alapján meghozott ítélet közelebb járna az igazsághoz, mint az érzékelése alapján meghozott ítélet. A sokoldalú megfigyelés mindig megbízhatóbb, mint az egyoldalú.

Mi van annál, aki a zöld és a piros érzetet fordítva éli át: a zöldet pirosnak, a pirosat zöldnek látja. Nem lehet, hogy a kevés színtévesztő látja helyesen a színeket, és nem a többség? A fentieket értelemszerűen itt is elmondhatnánk, de ennek megválaszolásához tovább kell mennünk. Ki kell mondanunk, hogy bár a megfigyelést tettük minden megismerés alapjává, a megfigyeléssel szerzett érzetek mégsem adják a lényeget. Tehát bár az érzetek elengedhetetlenek, mégsem mondanak semmi lényegeset. Ha a színtévesztő a piros rózsa leveleit látja pirosnak, és a virágját zöldnek, még tudja, hogy rózsáról van szó. A tárgy lényegét, a rózsa mivoltát ő is éppen úgy képes megragadni, mint azok, akik nem színtévesztők. A különböző érzet mindkét esetben megfelelő fogalommal párosul. Tehát az érzet csak a fogalommal együtt válik értelmessé. A különböző emberek érzetei természetesen különbözőek. Mint láttuk, ez nem feltétlenül jelenti az érzetek szubjektivitását, sőt az érzetek mindig objektív tartalmúak, még ha szubjektív átéléssel is jutunk hozzájuk. Csak az érzetek formái, keletkezésük módja és körülményei lehetnek szubjektívek. Objektív észlelése alapján mondhatja a színtévesztő a rózsa virágjáról, hogy zöld, mi pedig saját észlelésünk alapján, hogy az piros. Az érzékelés sohasem csal. A képzelődés csal, de az nem érzékelés. Tehát a színvak a szürkeségben szürke árnyalatokat tud megkülönböztetni, ahogy mi szín-látók színárnyalatokat. Más a szemünk mérési tartománya, azaz a valóság más szeletét látja a színvak és a színeket látó. A színtévesztő a valóság bizonyos részét (piros-zöld) fordítva látja, mint az emberek többsége, de ez a valóság megismerése szempontjából nem számít. Egyedül az a döntő, hogy akármilyen színlátása mellett képes-e megragadni a dolgok lényegét, jelentését, értelmét. E megragadást pedig gondolkodva tesszük, sohasem érzékelve. Ha képes erre,, akkor a színtévesztés vagy színvakság léte nem perdöntő. Csak azért tűnik a színtévesztés fent vázolt módja problematikusnak, mert hozzászoktunk saját érzékelési tapasztalatainkhoz, és ha azzal gyökeresen ellentétes tapasztalattal találkozunk, akkor megoldhatatlannak látszó nehézségnek hisszük ezt, pedig a megismerés lényegét megértve az egész probléma megszűnik jelentősnek látszani.

Ezzel érintettük a megismerés lényegét is, amiről bővebben olvashatunk az ismeretelméletet tárgyaló részben. A mindennapi életben gondolkodva ismerünk meg, ám a tudományos kutatás során a gondolkodást módszeresen is használjuk. A megfigyelés területén a kísérlet is módszeres. A módszeresen azt jelenti, hogy nem csapongva, nem véletlenszerűen végezzük, hanem a valóság megragadására irányulóan, valamely logikát elfogadva, és teljes tudattal.

Az utóbbi évtizedekben a tudományos módszer elmaradhatatlan jellemzőjévé vált az elmélet- és modellalkotás, és annak beválása, előrejelzéseinek vizsgálata, ellenőrzése. Az elmélet- és modellalkotás gondolkodás eredménye. Ha tehát ennek során a gondolkodást a fent jellemzett módon használjuk, akkor a magyarázataink tudományosnak tekinthetőek. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy megfigyeléseink alapján igyekszünk magyarázni a megfigyelt vagy tapasztalt jelenségeket, a magyarázó jellegű elmélet vagy modell jósága, használhatósága pedig a beválásán múlik. Azaz a magyarázat újabb és újabb – múltbeli vagy jövőbeli – megfigyelésekre való alkalmazhatósága azt jelenti, hogy a valóságot valamilyen szinten helyesen ragadja meg. Ha csak keveset magyaráz meg, akkor nem illeszkedik eléggé a valósághoz, valószínűleg részben vagy teljesen hibás. (Vigyázat, teljesen hibás elmélettel is lehet bizonyos dolgokra értelmes, és valóságnak látszólag megfelelő magyarázatokat adni!) Tehát ha valami tudományos jellegű is, nem feltétlenül igaz. A valóság egy része teljesen másként is kinézhet, mint ahogy jelenleg a természettudományos megfigyelések és modellek, magyarázatok alapján általában gondoljuk. Erre példák hozhatók.

Már csak egy lényeges feltétel maradt hátra, amiről szólnunk kell: a cáfolhatóság elve. Ez azt fejezi ki, hogyha valami elvben cáfolható, azaz falszifikálható, akkor lehet tudományos állítás. Elvben az cáfolható, aminek megcáfolásához léteznek megfigyelési eszközök, azaz hasonló vagy más megfigyelésekkel, de ellenőrizni tudjuk az egyes esetekből általános érvénnyel leszűrt megállapítások megfigyelési alapjait, azután pedig azokat mi is saját tapasztalat alapján tudjuk értelmezni. A falszifikálhatóság feltétele ma már eléggé köztudomású, és lényegében elfogadott. Mi sem vetjük el jogosságát, ám az általunk képviselt szellemtudománnyal kapcsolatban a későbbiekben konkrétabban is vissza kell térnünk rá.

A szellemtudomány megfelel a fent jellemzett tudományos kritériumoknak.

Mi a szellemtudomány? 

Mit jelent a szellem előtag a tudomány szó előtt? Mit jelent ma a természet előtag a természettudomány kifejezésben? Hogy ez a tudomány a természettel foglalkozik, pontosabban a természet azon formáját kutatja, amely az érzéki tapasztalásunk számára anyagi vagy energetikai voltában megmutatkozik. A szellemtudomány nemcsak az anyagi természet, hanem az egész világmindenség megismerését tűzi ki célul. Ezt azonban nem csupán érzéki megfigyelésekre alapozza, mint a természettudomány, hanem elsősorban úgynevezett érzékfelettiekre. Mindig számol az érzékszervi megfigyeléssel és az erre alapozott elgondolásokkal is, de ez nem akadályozza abban, hogy érzékfeletti megfigyelésekkel alaposabban ismerje meg a valóságot. Minél többféle észlelési móddal rendelkezünk, annál több mindenről tudunk valóságnak megfelelő fogalmat alkotni. A színvak magától nem képes fogalmat alkotni a színekről, mert nem érzékel színeket. A kizárólag az érzéki dolgokra irányított megfigyelés alapján nem lehet fogalmat alkotni olyasmiről, amiről a szellemtudomány az érzékfeletti megfigyelések alapján beszél. Viszont ahogy a színvaknak nem lehet elmagyarázni a szín lényegét, úgy a természettudományos gondolkodónak el lehet magyarázni bizonyos érzékfeletti tényeket, hiszen azok nagy része a fizikai világ dolgaiban és működésében megtalálhatók.

Szellemtudomány alatt az antropozófiai szellemtudományt értjük. Nincsenek abban az értelemben szellemtudományok, ahogyan arról bizonyos ezoterikusok beszélnek. Azok valójában nem tudományosan felépített diszciplínák, hanem még a hétköznapinál is slendriánabb módon elért, és gyakran valódi, bár esetlegesen szerzett ismeretek fantáziálásokkal összezagyvált egyvelegei.

- forrás: Gellért Ferenc - megismeres.hu -

forrás: megismeres.hu

Gellért Ferenc 1969-ben született Móron. 
Földmérő mérnök. Antropozófus író és költő. Publikációi az élet legkülönfélébb területét érintik.

- - - - - 

Gellért Ferenc - Bevezetés az Antropozófiába - videó

2024. szeptember 19., csütörtök

Karsay István: Ezüstszál

 

Álmainkban szellemünk szárnyal, szabad. 


Vannak olyan fázisok, amikor nem emlékszünk semmire, mert szellemünk nem tartózkodik a testben, kilépve abból szellemi munkáját végzi, csak egy vékony ezüstszál köti össze a testtel. 

Ha testet bármilyen külső inger éri a szál azonnal jelzi a szellemnek és az pillanatok alatt visszatér. A szellem ezen az ezüstszálon keresztül tarja a fizikai testtel a kapcsolatot és ez a kapcsolat kétirányú. 

Ha az ezüstszál elszakad, a szellem nem vezérli tovább a test funkcióit, ennek hiányában a test működése leáll és elemei visszatérnek a Földanya testébe, az ember meghal.


Sok embert éjszaka álmában ér a halál. Miért történik ez? 

A szellem rendszeres időközönként a Vének Tanácsa elé áll, ahol megbeszélik zajló életét, feladatait. Ha szellem úgy dönt, hogy az anyagi világban marad, akkor emlékek nélkül visszatér a testbe. Ha a szellemi élet mellett dönt, mert földi életét befejezettnek találta, a Tanács eldönti, hogy most azonnal ott maradhat, vagy egy tisztulási (haldoklási) folyamaton keresztül tér vissza a saját szellemi világába. Általában az utóbbi a gyakoribb. 

Természetesen egy baleset is lehet a visszatérés eszköze, mert sokszor halálunk formájával is segítjük a többi társunkat feladatára figyelmeztetni, esetleg felébreszteni benne az „alvó” szellemet!

Én magam is álltam a Tanács előtt. Vannak olyan álmok, mikor engedélyezik az emlékezést. Válaszolni kellett kérdésekre, majd kiértékelték a válaszom. Megállapították, hogy válaszaim tökéletesen összhangban voltak a vállalt feladataimmal és felajánlották az azonnali visszatérés lehetőségét. Ezt családom úgy vette volna észre, hogy reggel nem ébredek fel és az orvosi vizsgálat szívinfarktust állapított volna meg. Én úgy döntöttem, hogy inkább visszajövök, mert olyan jellegű földi vállalásaim voltak, amiket feltétlenül be kellett fejeznem. Költözés előtt voltam, Cégem, melyet vezettem átalakulás előtt volt szintén, fel kellett újítani a vásárolt házat és még sorolhatnám azt a rengeteg dolgot, ami idekötött az anyagi világba. Tudtam, hogy ezek értéktelenek szellemi szempontból nézve, de mások szellemi fejlődését elősegítik, mert biztosítják azt az anyagi hátteret, ami nélkül nehezebb lenne a szellemi valójukkal törődni.

Sok ember nincs azzal az egyszerű dologgal tisztában, hogy a Isteni parancsolatok között miért szerepel a szombati pihenőnap, illetve a heti egy pihenőnap fontossága.

Egy napon a hétből a testnek meg kell adni a pihenést és a szellemnek a fejlődés lehetőségét. A fizikai munka így nem veszi el az energiánkat és gondolatainkat, a pihenő napon a szellemi kincsekre tudunk összpontosítani. Ilyenkor lehet meditálni, imádkozni, szellemi táplálékokat magunkhoz venni. Sétálni, kikapcsolódni, feltöltekezni a természet erejével, tisztulni.

A mostani „pihenő” napomon találtam a Bibliában egy példát, ami azt a kivételes helyzetet mutatta be, hogy az ezüstszál helyreállása még egy oszladozó emberi testet is képes helyreállítani. 
Lázár négy napos halott volt és a teste már oszladozott a melegtől amikor Jézus feltámasztotta. Visszakerült Lázár szelleme a testébe és az ezüstszál újra helyreállt. Vannak kivételes esetek, de ezek ritkán fordulnak elő. 
Az ilyen jellegű csodáknak az a jelentőségük, hogy azoknak az embereknek, akiknek bizonyítékra van szükségük ahhoz, hogy a másik világ jelenlétét megtapasztalják egy ilyen esetben már képesek hinni az Isteni erőben, a megnyilvánulásban, a természetfelettiben. 

Erre példa a mai időben a könnyező, vérző Mária szobrok, stigmák, megjelenések. Sok embertársunknak csak egy kis kinyilatkoztatás kell ahhoz, hogy elinduljon a szellemi úton Istent keresve és megtalálva.

- Karsay István spirituális tanító -

- - - - - -  -

Szellemi valóság belső utazás Teljes videó:

Spirituális valóság - asztráltest - videó

2024. szeptember 18., szerda

Dr Bruce Lipton: Egy esély, hogy megváltoztasd az életed


Dr Bruce Lipton fejlődésfiziológiai biológus, 
akinek a fő kutatási témája az emberi génállomány illetve a DNS.

Míg egy pozitív hit meggyógyíthat, egy negatív hit valójában betegséget okozhat és meg is ölhet.

 Nagyon fontos, hogy az emberek megértsék, hogy hatalmuk van a biológiájuk felett.

Nem a gének áldozata vagy, teremtő vagy.

Valójában az energia, a mező része vagy, az energia szellem és a szellem kvantumfizika!

Ma ez egy élvonalbeli tudomány, az epigenetika, hogy a hiedelmeid hogyan irányítják az életedet.

 Hatalmasabb vagy, mint amit valaha el tudsz képzelni.

Ha meg akarod változtatni az életedet, akkor meg kell hallgatnod a gondolataidat és meg kell változtatnod őket.

Fel kell ismerned, hogy a problémánk elsődleges forrása a saját életünk és ahogyan éljük azt egy stresszes világban.

Te vagy az energia, te vagy a szellem, te vagy a teremtő és ha nem szereted az életedet, akkor megváltoztathatod a hiedelmeid megváltoztatásával!

Ha megváltoztatod a gondolataidat, akkor valójában megváltoztatod a biológiádat.

Ez az epigenetika természete, az életed irányítja a génjeidet, nem a génjeid irányítanak.

- Dr Bruce Lipton -

- - - - - 

Kapcsolódó írás:
Hogyan változtatja meg a sport a DNS-ünket?

- - - - -

Dr. Bruce Lipton - Egy esély, hogy megváltoztasd az életed - videó

2024. szeptember 16., hétfő

A kutyáknak spirituális küldetésük van



A FELTÉTELNÉLKÜLI SZERETET KÜLDÖTTEI


Ők veleszületett médiumok, érzékenyek és képesek a legkülönbözőbb energetikai árnyalatok érzékelésére.

Ha van egy kutya az életedben, tudd, hogy nem véletlenül került hozzád, hanem ő választott téged, vagy te választottad őt, hogy betöltsön egy spirituális küldetést, és a négylábú őrangyalod legyen.

Segítenek megváltoztatni az energiánkat, amikor szomorú napot élünk át, egy ugatással és egy viccel könnyen elfeledtetik velünk a problémáinkat.

Bizonyos kultúrákban mint a kínai, vagy a maja világban, kutya a feltétel nélküli szeretet megtestesítője, aki azért érkezett hozzánk, hogy aktiválja és mozgásba hozza a szeretetet.

A szívvel való élet erejét hozza el.

A hűség, a lojalitás, az elköteleződés és az igazság szimbóluma. Jellemzője, hogy minden és mindenki iránti szeretetben van. A kutyák természetes energiavédők.

Nemcsak a földi síkon, hanem az asztrális síkon is hűséges társak, még álom síkban is.


Elnyelik a "rossz energiákat", amelyeket magadban vagy a környezetedben hordozol, így nagyszerű energia-átalakítók. (Ám ezt a szeretet által teszik, így foglalkoznunk kell velük, legnagyobb szeretetben)

Mindezek mellett igazi terapeuták, akik gondoskodnak az egészségünkről és a jólétünkről, harmonizálják a környezetünket és kiegyensúlyozzák a hely energiáját, amikor látják, hogy az szétzilál minket.

Megnyitják a szívünket, a szeretet befogadására.

A simogatással boldogsághormonokat szabadítanak fel bennünk. Megtanítanak a gondviselő szeretetre.

Kutatások bizonyítják, hogy azok akiknek van kutyájuk 10 évvel tovább élnek és sokkal boldogabbak érzelmileg.

A nyalogatás és a farokcsóválás révén képesek megváltoztatni az energiánkat, így érzelmileg jobban és erősebben érezzük magunkat.

Közvetlen kapcsolati csatornájuk van a szívünkkel, és szeretetjeleket küldenek nekünk, amikor úgy érzik, hogy ez szükséges.

Ha szeretetet adunk ezeknek a csodás állatoknak és gondoskodunk a jólétükről, azzal viszonozzuk e négylábú őrzőink szeretetét.

A kutyák is fejlődő lények, akiknek szükségük van a segítségünkre ebben a folyamatban.

Amikor meghalnak, nagyon gyors reinkarnációs folyamatban részesülnek, mert nem hordozzák azokat a lenyomatokat, amiket mi emberek.

A kutyák legtöbbször visszamennek a korábbi gazdájukhoz, de más formával, színnel, mérettel, fajtával.

Láttam olyan eseteket, amikor örökbe fogadtak egy kutyát és ugyanazok a szokásai és viselkedési mintái voltak, mint a korábbi állatnak, amely a család tulajdonában volt.

A kutyáknak fantasztikus spirituális küldetése van, amellett, hogy evolúciós céllal jönnek erre a világra.

Látják és hallják, azt amit mi nem érzékelünk; megragadják az érzéseinket; érzik az emberek energiáját, a jót és a rosszat egyaránt; hatalmuk van arra, hogy lássák a szellemeket.

Sok olyan esetet láttam, amikor az emberek elveszítik a kutyájukat és napokkal, hetekkel később egy másik kutya bukkan fel a házuk kapujában.

Vannak emberek, akik a kedvencük elvesztése miatt, a mély fájdalom átélése után, úgy döntenek, hogy többé nem szeretnének vállalni újabb kutyust. A veszteség fájdalma miatt bezárják a szívüket és sokszor megkeserednek, mert egy olyan részüket is elveszítik, amely nagyon fontos volt számukra. Ezért én azt tanácsolnám, ha teheted engedd meg, hogy egy igazi érzelmi terapeuta az életed része legyen és ne zárkózz el érzelmileg tőle. Egy eb elvesztését, csak egy másik kutyus tudja orvosolni. A szívsebek legjobb gyógyítói.

Ha van otthon kutyád, becsüld meg, szeresd, bánj vele jól, mert Isten teremtménye, aki számít rád és bőségesen viszonozza figyelmed, mert küldetésük a szeretet.

Lelkük a Nagy Kutya csillagkép egyik csillagáról érkezik a Földre, és a szíriuszi fénylények hozták el nekünk. Isten irántunk érzett végtelen szeretetét hordozzák a szívükben, ezt kódolták a szíriuszi mesterek a lényükbe.

Áldással és szeretettel

- Szerkesztette, fordította, írta: Aysha -

- - - - - - - 

Egy kutya végrendelete - videó

2024. szeptember 14., szombat

Gellért Ferenc: A szellemtudomány viszonya a tudományhoz, valláshoz és művészethez




„Antropozófia alatt a szellemi világ olyan tudományos kutatását értem, mely a puszta természeti megismerést éppúgy átlátja, mint a szokásos misztikát, és mielőtt megkísérli a behatolást az érzékfeletti világba, azokat a mindennapi tudatban és a szokványos tudományban még nem tevékeny erőket fejleszti ki a megismerő lélekben, amelyek egy ilyen behatolást lehetővé tesznek.”

„Unter Anthroposophie verstehe ich eine wissenschaftliche Erforschung der geistigen Welt, welche die Einseitigkeiten einer blossen Naturerkenntnis ebenso wie diejenigen der gewöhnlichen Mystik durchschaut und die, bevor sie den Versuch macht, in die übersinnliche Welt einzudringen, in der erkennenden Seele erst die im gewöhnlichen Bewusstsein und in der gewöhnlichen Wissenschaft noch nicht tätigen Kräfte entwickelt, welche ein solches Eindringen ermöglichen.”
(Rudolf Steiner Gesamtausgabe, GA 35)

Természettudomány és szellemtudomány, két egymást kiegészítő diszciplína, pontosabban tudományterület-csoport. A szellemtudomány nem azért született, hogy a természettudomány helyébe lépjen, hanem hogy teljes értékű természettudományunk legyen.

A természettudomány sok területen elért odáig, ameddig fizikai eszközeivel eljuthatott, legalábbis a lényeget tekintve. Sok részletkérdés vár még megfejtésre, de a fizikai módon, a fizikai érzékszervekkel, és az ezek folytatásainak – bizonyos értelemben tökéletesebb érzékszerveknek tekinthető – fizikai mérőműszerekkel a legfontosabb tények nagy része már tisztázódott. A külső tudomány, azaz a természettudomány még további technikai fejlődés előtt áll, de időszerű hogy a természettudomány felfedezései a szellemtudomány felfedezéseivel találkozzanak. A szellemtudományt nem azért adta Rudolf Steiner, hogy önállóan, magára hagyatva működjön a világban, hanem azért, hogy a természettudománnyal karöltve az emberiség haladásán munkálkodjanak. A természettudományt a szellemtudománnyal is lehet művelni, természettudományos módszereit megtartva, sőt egymással karöltve érdemes igazán.

A szellemtudomány a természettudományos kutatási módot alkalmazza a nem fizikai létezők területén is. Elfogadja a természettudomány tudományosságra vonatkozó kritériumait, s ezt a szellemtudományos megismerésben is alkalmazza. Előítéletmentes és objektív tapasztalatszerzésen alapul. Megfigyeléseit a fizikai életben használt éber tudatállapotnál is világosabb tudatállapotban szerzi, és gondolkodva értelmezi, ülteti át – az érzékfeletti világok tényeinek leírásához egyébként alig alkalmas – emberi nyelvre.

A szellemtudomány nagyrészt Rudolf Steiner közléseiből áll, de követői sok területen továbbfejlesztették, részleteiben is kidolgozták, amit ő maga csak nagyvonalakban vázolt fel.

Alapvetően háromféle ellenőrzési módja létezik. A szellemtudományi állítások közvetlenül ellenőrizhetőek, miután szellemi iskolázással megszereztük a megfelelő érzékfeletti érzékelési képességeket. Megállapításainak egy része közvetett módon is ellenőrizhető a fizikai, természeti tények tükrében. Felismeréseinek gyakorlati életben való legkülönfélébb alkalmazásai pedig arról tanúskodnak, hogyha valami ennyire előremozdítóan működik, akkor az nem alapulhat fantazmagóriákon és kitalációkon.

A szellemi, érzékfeletti kutatás során az ember nem fizikai eszközöket használ, hanem lelki és szellemi eszközöket. Elsősorban a fizikai testben életet fenntartó, és érzéseket hordozó erők egy részének szisztematikus átalakításával olyan érzékelő szerveket hoz létre, amiket úgynevezett érzékfeletti érzékelésre használ. Ezek az emberek többségénél nincsenek kifejlődve, ezért nem is érzékelhetnek velük semmit. A szellemtudományos kutatás érzékelő szervei azonban kiképezhetők, létrehozhatók az úgynevezett szellemi iskolázással. A szellemi kutatás eszközei egyrészt az újonnan létrehozott szervek, amikkel az élő és az érző lények világa mint külső és belső szubsztanciális világ megfigyelhető. Másrészt másik eszköze a gondolkodás mint szellemi észlelő szerv. Röviden: az ember szellemi, lelki és életerői a szellemi megismerés eszközei.

Mivel a szellemi-, lelki- és életerőkben kerülnek kialakításra a magasabb megismerés szervei, ezért ezektől nem kívánhatja senki sem, hogy fizikailag észlelhetőek és mérhetőek legyenek. De ilyen eszközök kifejlesztésével mindenki közvetlenül meggyőződhet a szellemi világ valóságáról, és a kikutatott tények valódiságáról. Tévedésekre csak a valóság érzékelése nyomán világíthat rá mindenki. Valamely dolog nem érzékelése nem bizonyíték semmire.

(Ezek a magasabb megismerési eszközök, az észlelő szervek ma csak kevesek számára már adottak, és még számukra is általában jóval alacsonyabb fokon, mint amilyen fokon Rudolf Steinernél működtek, de ők valamilyen szinten máris képesek közvetlen érzékfeletti megfigyelés útján ellenőrizni Rudolf Steiner megállapításait.)

A szellemtudomány nem azt mondja, hogy amiről a természettudomány beszél, az tévedés. A fizikai felfedezések, megfigyelések, kísérletek által feltárt tények a lelki-szellemi kutatás számára is tények. A szellemtudomány nem a világ fizikai részét kutatja, hanem élő, lelki (érző) és szellemi részét, de a fizikai világban is. Ezért állítja, hogy a fizikaiban kutató természettudomány által felfedezett tényeket hivatott kiegészíteni. Felismerése szerint mindennek végső soron szellemi oka, szellemi forrása van. (Szellem mindaz – az anyaghoz nem hasonlítható – szubsztancia és erő-lény, mely a dolgok lényegét okozza és hordozza.) Amit a természettudomány megtalál a fizikai világban fizikailag tapasztalható tényként, azt egy kicsit sem vonja kétségbe. Azt állítja, hogy ez azonban az élet világában másként néz ki. Az érzések világából megint másként fest, a szellemi világban pedig felfedezhető a végső oka és eredete is. Ezek után belátható, hogy a puszta anyagi-energetikai tényekre alapozott gondolati megfontolások, elméletek gyakran hibásak lehetnek, hiszen a valóságnak csak egy kis szeletére, a fizikai világra vannak alapozva. Ha azonban valóban léteznek érzékfeletti észlelési képességek, amikkel maga az élet, a tudat, az átélés, az emberi lélek és a szellem egészen új módon vizsgálható, akkor az ilyen magasabb megismerési képességekkel megszerzett ismeretekkel együtt a valóság feltárása sokkal inkább megvalósulhat.

Bizonyára nehezen befogadható egy a materializmus gondolkodási formáiba szokott embernek, hogyan lehetséges fizikai szervek nélkül is érzékelni, és a gondolkodást is magasabb éberséggel, elevenségében átélni, pedig ez jellemző a szellemtudomány megismerési útjára. Csak így lehet az élet, a tudat és a gondolatok világát közvetlenül tapasztalni, és nem csupán a fizikai kifejeződéseikben. A szellemtudomány által leírt fejlődésen áthaladva a lét magasabb szintjeit is tapasztalni tudjuk. Attól ez még tudomány, hogy nem azt érzékeli, amit a természettudomány. 
A tudományt nem tárgyáról ismerhetjük fel, hanem módszeréről, a módszer pedig ugyanaz, mint amit a természettudomány is alkalmaz. Eszközei nem gépek és műszerek, hanem a továbbfejlesztett, átalakított élő emberi lélek és szellem.

Akinek megvannak a fizikai eszközei valaminek a kutatására, az képes csak ellenőrizni és megismételni a fizikai megfigyelést. Aki nem fizikai laboratóriumban dolgozik, az nem képes semmit sem közvetlenül megfigyelni abból, ami ott zajlik. A legbonyolultabb kémiai és fizikai kísérleteket és megfigyeléseket nem végezhet el mindenki, csak az, aki megfelelően előkészítette magát rá. Hosszas egyetemi tanulmányok, tanulás után juthat oda, hogy bizonyos megfigyeléseket tehet különleges mikroszkópok, távcsövek és vegyi anyagok révén. A szellemtudományban sincs ez másként. Lelki vagy szellemi megfigyeléseket is csak az végezhet, aki megszerzi hozzá a megfelelő eszközöket, a lelki és szellemi képességeket. Ahogy a fizikai és kémiai kísérletezés sem adatik meg mindenki számára, úgy a szellemi kutatás is csak annak, aki arra előkészítette magát. Az előkészítés módja természetesen gyökeresen más, hiszen a lét különböző szintjei is merőben különbözőek. Ahogy a külső fizikai eszközöket előbb létre kell hozni a fizikai és kémiai megfigyelésekhez, éppen úgy előbb a szellemi megismeréshez használható eszközöket is létre kell hozni. Ami egy kémikus számára például a lombik és a borszeszégő, vagy a fizikus számára a mérleg és az ampermérő a fizikai-anyagi világ kutatásában, az a szellemi kutató számára saját átalakított lelki világa a lelki-szellemi világ kutatásában. Az persze tény, hogy önmagunkban új képességeket kialakítani nehezebb, mint a meglévő képességeinket tovább képezni az egyetemeken.

Az antropozófiai szellemtudomány pontosan annyira tudomány, mint például a fizika és a kémia tudománya, csak sokkal átfogóbb.

Könnyen felmerülhet a vád a szellemi kutató tapasztalataival szemben, hogy hiszen ezek a szubjektív tudat által létrehozott fantazmagóriák lehetnek csupán. A mai agykutatás egyértelműen bebizonyította, hogy az agy a forrása minden tudati élménynek, bármilyen érzést és képzetet elő lehet állítani anyagi eszközök segítségével, s ha valaki mégis a tudatában keletkező képeket tartja valóságnak, akkor születhet ilyen állítólagos szellemtudomány, ami nem más, mint áltudomány. – Aki így vélekedik, az vagy nem képes különbséget tenni objektív és szubjektív között, vagy saját tudati tapasztalatait vetíti másokra. Ráadásul keveri az agykutatás tapasztalati tényeit, a hozzájuk fűzött anyagelvű magyarázatokkal. Hogy az agy élményt hozna létre, azt nem tapasztalta és nem mérte ki még senki, csupán azt, hogy az agy működése erősen összefügg az eddig ismert átéléseinkkel…

Mindenre nem tudunk kitérni egy rövid írásban, de néhány fontos szempontot még érintünk. A szellemi világ megfigyelésével szerezhető ismeretek egy része a fizikai világ tényeivel szoros összefüggésben érthető meg igazán. Ezáltal hivatottak az ilyen ismeretek kiegészíteni a természettudományos ismereteket. Sőt, a humán tudományok ismereteit is hivatott megtermékenyíteni, hiszen a történelem eseményei, a társadalmi élettel összefüggő folyamatok is mélyebben megérthetőek egy tágabb és gazdagabb kutatás, tapasztalat és szemlélet által. A szellemtudományban tehát szinte minden tudományterület képviselője megtalálhatja azt, ami által gazdagodhat, és továbbfejlődhet.

Még a vallásos életre is pozitív hatással van. 

Hogyan viszonyul a szellemtudomány a vallásokhoz? 

A szellemi kutatás az egyes vallások alapítóit a valóságnak megfelelően ismeri meg. Látja fejlettségi szintjüket, a korszakot, amelyben felléptek, látja a népet, amelynek befogadóképességéhez igazodott a vallási tanítás stb. Látja a vallások szerepét az ember egyéni, tudati és társadalmi fejlődésében. De azt is látja, hogy az emberi fejlődés szempontjából a legjelentősebb Jézus Krisztus tevékenysége volt, és még ma is az. A történelmet is Krisztus tevékenységének távlatában tárgyalja, mivel a valóság igazi megismeréséhez ez illik. Lényegében minden kereszténységet megelőző vallás Krisztus befogadására készítette fel az emberiséget. Krisztus pedig meghatározó jelenleg is az ember fejlődésében.

Egyébként minden vallás gyakorlása jogosult. A szellemtudomány útján járó szabadon gyakorolja vallását, ha akarja. Lehet buddhista, hinduista, keresztény stb.

A vallások még ma is képesek az egyes ember fejlődését szolgálni. Viszont az is igaz, hogy az emberi fejlődés ott tart, hogy a tradicionális vallások szerepe törvényszerűen csökken. Egyrészt a természettudomány népszerűvé válásából származó materialista érzület elterjedése, másrészt az emberek önálló gondolkodó képességének fejlettsége azt az igényt támasztja, hogy az ember ne pusztán higgyen valamiben, hanem értse is. A szellemtudományban ezért egyre többen fogják megtalálni azt, ami után lelkük mélyén vágynak. Így válik ez a megismerési út egyben a vallás megújítójává is. S ha a vallások intézményei, az egyházak a fejlődés követelményének nem tudnak eleget tenni, akkor valószínűleg híveik száma továbbra is fokozatosan csökkenni fog. A szellemtudomány nem térít semmilyen hit mellett, mert nem vallás. A szellemtudomány a vallásos élet előmozdítója, nem pedig ellensége. Általa a vallásos ember is vallásos életének elmélyülését tapasztalhatja. A nem vallásos ember pedig e sokoldalú megismerés befogadásával közeledik az önálló vallásos élethez. Mert a vallás fő ismérve nem az, hogy intézményesült, s például papok, lelkészek vagy guruk vezetik az embert szellemi eredetének tudatához, hanem az a kizárólag személyesen átélhető lelki hangulat, aminek talán legfőbb jellemzője az egyelőre csak érzésben megragadható isteni, szellemi iránti alázat, hála, tisztelet és áhítat.

Az antropozófiailag orientált szellemtudomány még a művészetek megújítására is alkalmas. Az építészet, mozgásművészet, képzőművészet, zeneművészet, költészet stb. máris élvezi a szellemi gyümölcsöket, amelyeket Rudolf Steiner munkásságából nyert.

A szellemi megismerésben tehát tudomány, művészet és vallás ismét egyesül. Ezeket egykor együtt művelték, de mára szétváltak, pedig összetartoznak. Egyszerűen nem élhetünk teljes emberi életet, ha bármelyik is hiányzik életünkből.

Reményeim szerint mind többen felfedezik az antropozófiai szellemtudományban azt, amit keresnek. Ez a honlap is azért jött létre, hogy eggyel több alkalma legyen az embernek belebotlania abba, ami már 100 éve itt világít a fejlődés egén. Sokan nem érzékelik még a fényét és melegét, pedig az egész emberiség érdekében született.

forrás: Gellért Ferenc - megismeres.hu

- - - - - 

Az antropozófia úttörői - videó
forrás:Antropozófiai Tartalmak