Mindannyian érezzük, hogy sokkal-sokkal többek vagyunk, mint halandó emberek, mégsem használjuk ki a bennük megbúvó lehetőségeket.
A világ egyik legnagyobb iparága éppen a bennük található lehetőségekre irányítja rá a figyelmünket. Kár, hogy csak néhány percre. A mozik kasszasikerei a szuperképességű hősökről szólnak. Valljuk be, gyerekként és felnőttként is olykor vagy sokszor mi is hasonló szuperemberekké szeretnénk válni, akik megoldhatatlannak tűnő kihívásokkal néznek farkasszemet, katasztrófáktól mentik meg a világot, váratlanul szupererőre tesznek szert valamilyen megpróbáltatás közepette. Azután persze a mindenkori hős szuperképességeit a bűncselekmények elleni küzdelemben, a gonosz legyőzése és a világ megvédése során kamatoztatja.
Jól hangzik? Tudatalatt mindenkiben egy hős vagy egy hősnő lakozik, aki meg akar valósulni. A Sors furcsa fintora, hogy ez néhányaknak szinte pofátlanul egyszerűen sikerült is. Erre vonatkoznak az alábbi példák.
Tony Cicoria – A „villámzongorista”
Tony Cicoria egy ortopédsebész volt, aki egy nap éppen édesanyjával beszélt egy telefonfülkéből, amikor váratlanul bele csapott a villám.
Technikailag egy ideig halott volt, majd visszahozták az életbe. A balesetet követően orvosi ellátásban részesült, azonban amikor hazatért, tunyának érezte magát és akadozott a memóriája is. Az orvosok közölték vele, hogy ez várható fejlemény volt tekintve, amin keresztülment.
Mihelyt a tünetek elmúltak, Tony sürgető késztetést kezdett érezni. Váratlanul zongorazenét kezdett hallgatni. Előtte soha nem érdeklődött ez iránt, most mégis sóvárgott utána.
Végül, vett egy zongorát, s jóllehet soha nem tanult játszani, mesterien zongorázott. Azt mondja, csak azokat a dallamokat kezdte el játszani, amelyeket a fejében hallott, s valami gyönyörűséges dolog jött elő belőle!
Az orvosok nem biztosak abban, hogy mi történhetett, de Cicoria igazán boldog. Szóval, megtalálta a célját!
Az első darabjának ezt a címet adta: „A villám szonáta”- videó
Franco Magnani – A memóriafényképész
Miután a hatvanas években kivándorolt Olaszországból San Franciscoba, Magnani egy olyan betegséggel dőlt ágynak, amely rohamokban nyilvánult meg, illetve gyakran okozott önkívületi állapotot.
Amikor épülésnek indult, Franco gyerekkori otthonának élénk részleteire kezdett el visszaemlékezni, melyeket már több mint 30 éve nem látott.
Annyira belemerült a visszatérő víziókban, hogy elkezdte lefesteni a fejében látott jeleneteket.
Olaszországba visszatérve, szakácsnak állt. Az Egyesült Államokban famunkás volt. Soha életében nem vett ecsetet a kezébe. Mindazonáltal, most pedig nagyszerű, szinte fotó minőségben festett egyik napról a másikra.
Az orvosok közölték, hogy talán a magas láz válthatott ki nála halántéklebeny epilepsziát, ami magyarázatként szolgálhat arra, hogy miért vált az emlékeinek a lefestése Magnani számára megszállottsággá.
Azonban, senki sem tud értelmes magyarázatot adni a hirtelen jött festői tehetségre, sem azon képábrázoló képességére, melynek köszönhetően képes a fejében látottakat fényeket meghazudtoló részletességgel visszaadni.
Franco Magnani- videó
Jason Padgett – A fraktálember
2002-ben Jason Padgett éppen kisétált egy bárból, amikor két fickó támadt rá, majd agyrázkódást kapott.
Miután hazatért, feltűnt neki, hogy bármerre megy, geometriai formákat lát.
Három napig alig hagyta el a házát. Jason végül elkezdte lefesteni az általa látott formákat. Miután kimerészkedett, az emberek észrevették, hogy rajzai fraktálokat ábrázolnak, amik olyan matematikai ábrák, melyek egy bizonyos ismétlődő mintát követnek.
Jason sohasem volt jó matematikából, most viszont felülmúlta önmagát. Ő lett az egyetlen ember a világon, aki képes volt kizárólag a kezével, tehát eszközök bevonása nélkül, ilyen mintákat lerajzolni.
A legnépszerűbb elmélet szerint a koponyáját érő ütődés arra az agyi területre hatott, amely a tárgyak határvonalát kontrollálja. Ez tette számára lehetővé, hogy mintegy matematikai prizmán keresztül láthassa a geometriai mintákat és érzékelhesse a világot.
A világ egyik legnagyobb iparága éppen a bennük található lehetőségekre irányítja rá a figyelmünket. Kár, hogy csak néhány percre. A mozik kasszasikerei a szuperképességű hősökről szólnak. Valljuk be, gyerekként és felnőttként is olykor vagy sokszor mi is hasonló szuperemberekké szeretnénk válni, akik megoldhatatlannak tűnő kihívásokkal néznek farkasszemet, katasztrófáktól mentik meg a világot, váratlanul szupererőre tesznek szert valamilyen megpróbáltatás közepette. Azután persze a mindenkori hős szuperképességeit a bűncselekmények elleni küzdelemben, a gonosz legyőzése és a világ megvédése során kamatoztatja.
Jól hangzik? Tudatalatt mindenkiben egy hős vagy egy hősnő lakozik, aki meg akar valósulni. A Sors furcsa fintora, hogy ez néhányaknak szinte pofátlanul egyszerűen sikerült is. Erre vonatkoznak az alábbi példák.
Tony Cicoria – A „villámzongorista”
Tony Cicoria egy ortopédsebész volt, aki egy nap éppen édesanyjával beszélt egy telefonfülkéből, amikor váratlanul bele csapott a villám.
Technikailag egy ideig halott volt, majd visszahozták az életbe. A balesetet követően orvosi ellátásban részesült, azonban amikor hazatért, tunyának érezte magát és akadozott a memóriája is. Az orvosok közölték vele, hogy ez várható fejlemény volt tekintve, amin keresztülment.
Mihelyt a tünetek elmúltak, Tony sürgető késztetést kezdett érezni. Váratlanul zongorazenét kezdett hallgatni. Előtte soha nem érdeklődött ez iránt, most mégis sóvárgott utána.
Végül, vett egy zongorát, s jóllehet soha nem tanult játszani, mesterien zongorázott. Azt mondja, csak azokat a dallamokat kezdte el játszani, amelyeket a fejében hallott, s valami gyönyörűséges dolog jött elő belőle!
Az orvosok nem biztosak abban, hogy mi történhetett, de Cicoria igazán boldog. Szóval, megtalálta a célját!
Az első darabjának ezt a címet adta: „A villám szonáta”- videó
Franco Magnani – A memóriafényképész
Miután a hatvanas években kivándorolt Olaszországból San Franciscoba, Magnani egy olyan betegséggel dőlt ágynak, amely rohamokban nyilvánult meg, illetve gyakran okozott önkívületi állapotot.
Amikor épülésnek indult, Franco gyerekkori otthonának élénk részleteire kezdett el visszaemlékezni, melyeket már több mint 30 éve nem látott.
Annyira belemerült a visszatérő víziókban, hogy elkezdte lefesteni a fejében látott jeleneteket.
Olaszországba visszatérve, szakácsnak állt. Az Egyesült Államokban famunkás volt. Soha életében nem vett ecsetet a kezébe. Mindazonáltal, most pedig nagyszerű, szinte fotó minőségben festett egyik napról a másikra.
Az orvosok közölték, hogy talán a magas láz válthatott ki nála halántéklebeny epilepsziát, ami magyarázatként szolgálhat arra, hogy miért vált az emlékeinek a lefestése Magnani számára megszállottsággá.
Azonban, senki sem tud értelmes magyarázatot adni a hirtelen jött festői tehetségre, sem azon képábrázoló képességére, melynek köszönhetően képes a fejében látottakat fényeket meghazudtoló részletességgel visszaadni.
Franco Magnani- videó
Jason Padgett – A fraktálember
2002-ben Jason Padgett éppen kisétált egy bárból, amikor két fickó támadt rá, majd agyrázkódást kapott.
Miután hazatért, feltűnt neki, hogy bármerre megy, geometriai formákat lát.
Három napig alig hagyta el a házát. Jason végül elkezdte lefesteni az általa látott formákat. Miután kimerészkedett, az emberek észrevették, hogy rajzai fraktálokat ábrázolnak, amik olyan matematikai ábrák, melyek egy bizonyos ismétlődő mintát követnek.
Jason sohasem volt jó matematikából, most viszont felülmúlta önmagát. Ő lett az egyetlen ember a világon, aki képes volt kizárólag a kezével, tehát eszközök bevonása nélkül, ilyen mintákat lerajzolni.
A legnépszerűbb elmélet szerint a koponyáját érő ütődés arra az agyi területre hatott, amely a tárgyak határvonalát kontrollálja. Ez tette számára lehetővé, hogy mintegy matematikai prizmán keresztül láthassa a geometriai mintákat és érzékelhesse a világot.
Jason Padgett - videó
(forrás:Száraz György http://boldognapot.hu)
