LÉLEK
A legfelső fokra ezen a Földön akkor jutunk, mikor különvalónak érezzük magunkat Testünktől. A tökéletlen ember egy a testével, a teste ő. A tökéletes csak ugy néz a testére, mint a ruhájára.
Istenből való részecske minden lélek. Abból is látszik, hogy mindenki a világmindenség közepének érzi magát. S el nem birjuk képzelni se, hogy nem mindig voltunk és nem mindig leszünk.
Ha ez a Föld volna a világ, mért fejlődik minden ember a lelkiség felé? Mire való a lélek gazdagodása, ha a léleknek külön célja és élete nincsen? Mire való a szeretet a gyermekköntös elhajitása után?
A világon nagy vasuti állomások vannak, de a legnagyobbra akkor érkezünk, mikor ebben a szóban: Én, - először értjük a lelket.
Innentől fogva bent vagyunk az értelem országában. Nincs többé vicinális, nincs többé kanyarodó! Haladunk kisebb-nagyobb állomásokon át a világközpont felé, amelynek neve:
- Tökéletesség.
A tér és idő végtelenségéről beszélnek csak a filozofusok, mintha más végtelenségek nem is volnának. Pedighát az orrunk előtt vannak. Az élet, s az életnek minden jelensége. Minden, ami felfoghatatlan, megmérhetetlen, egyuttal végtelen is.
Minden láng fölfelé lobog.
Az emberi lélek is láng.
Életünk téves felfogása abból ered, hogy egynek véljük ezt a két fogalmat: ember és emberi test.
Az ember bőrbe kötött lélek.
Nézi a csillagot a paraszt.
Neki csak fehér szikra.
Nézi a csillagot a tudós.
Neki egy távol kerengő világ.
Nézi a csillagot a bölcs.
Neki egy fénylő útmutató az Örökkévalóság felé.
Aki teljes életében testi gondolatokkal foglalkozott, nem értheti meg a lelki emberek életlátását.
Hasonlít a kutcsináló paraszthoz aki sose látott artézi kutat, s igy beszél:
- Nem lehet az igaz! Mert én már háromszáz kutat ástam, de egyből se fakadt meleg víz.
Mélyre kell furni a gondolkodásban, akkor találjuk meg az élet vizét.
A hegedü nem zeng magában, csak ha értelem szólaltatja meg.
Az emberi test is hegedü.
A lélek az agyban = üveglencse a fényképező ládában.
Szem = fényképező lemez.
A lemez mindenre forditható amit a lencse fel bír venni.
A Mens sana in corpore sano mondás nem azt jelenti, hogy mentül inkább Toldi Miklós az ember, antul erősebb benne a lélek is. A gondolkodás hősei közt több a gyönge testü, mint az erős. S menyi a béna, sánta, púpos, vak, beteges!
A régi rómaiaknál közmondás volt:
- Buta mint a gladiátor.
Ha a test teljessége határozná meg a lélek teljességét, akkor az Iliászt Odisszeát Herkules irta volna, az Éneászt Akilles. Akkor a mészárosok és hentesek mind akadémikusok volnának. A lapokba akrobaták írnák a legszebb cikkeket; s a Petőfi-társaság csupa tornatanár volna.
Meddig fejlődik az értelem?
Látjuk, hogy némely embernél 20 éves koráig, másnál 30 éves koráig, ismét másnál 40-50 éves koráig. Ha a lélek a test gőze volna vagy mije volna, 24 éves korában kellene minden embernél virágoznia.
A delfi templom felirata a testi embernek: szó, szó, szó.
A lelki ember elbámul rajta, hogy már abban az ó világban volt olyan gondolkodó elme, amelyik tudta, hogy az ember nem ismeri magát.
Vajjon aki még nem látott tengert, ösmeri-e azt az érzést, amely megmozdul benne, mikor a tengert először meglátja?
Vajjon, akit még nem ért nagy szerencse, akit még nem ért nagy csapás, ijedelem, el tudja-e képzelni, micsoda érzéseket bont ki mindaz a lélek mélyéből?
Aki még nem menekült meg veszedelemből; tudja-e, mennyire szereti az életét?
Aki még nem temetett anyát, apát, testvért, gyermeket, ismeri-e azt a kapcsot, amely a lelköket összeköti?
Haragunk vagy szeretetünk belső meglobbanása után nem káprázva állunk-e, s kérdezzük:
- Nini, hát ilyen vagyok én?
Az ember lelke begöngyölt láng. Csak egyes sugarait ismerjük magunk is. Annyit, amennyi a földi életünk haladására világitónak kell.
Mi az ember?
Mozgó ház, amelybe égi lakó van beleláncolva.
Az Olibiusz fazeka amelyben azt mondják, - örökláng égett...
Az ember is olyan fazék.
Ez a kifejezés: testem, helyes.
Ez a kifejezés: lelkem, - nem helyes. Lelkem helyett azt kellene mondani: én.
Mikor hires ember arcképét nézzük, azt akarjuk látni, ami láthatatlan: a lelkét.
Minden cselekedetünk egy-egy felelet erre a kérdésre:
Ki vagyok én?
Minél szokatlanabb a cselekedet, annál erősebb a felelet.
A test és lélek egymáshoz való kapcsolata olyanforma, mint a keskeny ágyban háló két emberé: a nyugtalan félretolja a nyugvót.
Aki lelki igazságokat keres, úgy halad, mint kincses földben a bányász: lépésről lépésre dolgozva egy-egy szemernyi aranyért. Néha napokig nem is talál, de néha szinte magától, egy pillanat alatt, ragyogva omlik eléje.
A tökéletesedés törvénye:
Elképzelni se tudok olyan embert, aki azt mondta volna:
- Én aljasabb akarok lenni, mint te vagy.
Schopenhauer megismerte az égi erőt a földön, de nem tudta: micsoda? Nevezte Wille-nek. Pedig hát a Wille: lélek, az állatban is, fűben, fában, kőben is rejlő lélek.
Két nyilatkozat.
- Haj! szép az élet!
- Haj! utálatos az élet!
Nem két különböző lélek nyilatkozata, hanem két különböző gyomoré.
A világ történelmének legrejtelmesebb lapja, bábeli zavarodás története. Száz szóba vont rövid mese formájában valami nagy igaz történet az emberiség legnagyobb viharáról, amely bizonyára nem is ezen a Földön folyt le, hanem a Magasban. A lelkek világában.
Micsoda égi-háboru lehetett az, ahol az orkán por helyett a lelkek miriádjait sodorta szét a világtérbe!
Ki erősebb?
Aki beleviszi minden izmát, erejét, a zajgó életbe, és innal lánggal, verejtékkel küzd és küzd?
Vagy aki minderre, - világra és küzdőkre, - vállat von?
Érdekes: mennyire áhitják az emberek a rangot, cimet, rendjelet, osztályokban való felső grádust, de ami mindezeknél feljebbvaló, a lelki tökéletességet talán boltba se, garason se
vennék meg.
Ha az ember: kicsiben a világmindenség, akkor a világmindenség: az ember nagyban. A test a matéria, a lélek az Isten. A csillagok a világmindenség sejtjei.
- De mi akkor az ember?
- Az, ami a harmatcsepp: távolra jutott kerek egész részecskéje a tengernek.
A legnagyobb utazást az cselekedte a Földön, aki legmesszebb birt távozni a saját állatiságából.
Ahogy az ember testében megvan minden állat és megvan a földnek minden eleme, azonképpen megvan minden ember is. S minden bűn, minden erkölcs. Csak ahogy a fűben is az egyik szál hosszabb, másik rövidebb, lelkünkben a bűnök és az erkölcsök szálakban különböznek.
Ez az oka, hogy az iró minden bűnt, minden erkölcsöt megért és alkotásaiban megformál, s a szinész is mikor irásművet illusztrál, a benne való karaktereket reprodukálhatja.
A lélek nem egyéb, csak az agy müködése.
- Tehát a harsogás nem egyéb, csak a trombita müködése, - trombitás nélkül.
Ha a házunk meggyullad, kiragadjuk belőle gyöngyünket, aranyunkat. A többi holmi úgyis csak lim-lom.
Ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit az uj testbe.
A ragályos beteg érezheti, hogy bármennyire átjárta is a betegség a testét a lelke érintetlen maradt. Viszont a lelki ragályos beteg egészséges lehet testileg, mindhalálig.
A jólét a Földhöz foglalja a lelkünket.
A szenvedés old a foglalaton.
A szenvedő ember érzi, hogy nem ez a földi világ az igazi hazája. A lélek megmozdul, - a vackában nyugtalanitott állat, - s külön-érez.
A gonosztevőt elzárjuk, hogy korlátozzuk a mozgásában. Magunk bezárkózunk, ha meg vagyunk hülve, hogy ne ártson a külső levegő.
Vajjon az ember testbeöltözése nem arra való-e, hogy a világtéri mozgásból akár önkéntesen, akár muszájból el legyen távolitva a lélek-ember?
A szabadakarat szárnya meg van nyirva: a gólya egy udvaron tölti a telet.
Némelyik tudós azt mondja, hogy lelkileg úgy fejlődik az ember mint a korall. Az öt érzék épiti különféle elágazásait.
Majd ha a lélektudomány világosabb lámpással kutat, meg fogja találni, hogy a lélek karaktere készen hozza a főágakat. Az öt érzék nem épit, csak tölt.
Mikor ébred meg az Én? Mikor érzi meg az ember, hogy lélek?
Csak érett korban. Csak egy belső világrendülésben.
A rendülés hol lassan jön, mint a viharfelhő, hol hirtelen, mint a villámcsapás. Megráz. Aztán az egünk világosodik.
A viharok, villámcsapások többnyire testi szerencsétlenségek: halálosnak érzett sebesülés, csonkulás, ragály, - testünknek mindazon veszedelmei, amelyek a meggondolásban fontra vetik a hust és kiáltják:
- Hát ez vagy? Hús és csont vagy?
És akkor a lélek megmozdul a belsőnkben: és szeme nyilik.
- Nem.
A test 25 évnél nem fejlődik tovább. A lélek még 60-70. évben is.
A lélek vénsége akkor kezd mutatkozni, mikor már a test annyira elvénült, hogy az agy fonnyadt, s a vérkeringés ellassult.
Dehát azért hogy a fotografus-gép üvege meghomályosult, a fotografus nem homályosult meg. Majd szerez uj gépet s uj üveget.
Ha a földi élet volna minden életünk, akkor érthetetlen volna hogy miért kell életünk egy harmadát vagy negyedét növéssel töltenünk?
De ha nem a földi élet az élet, akkor érthető, hogy 70-80 esztendő nem elég egy léleknek iskolázására. Folytatnunk kell a tanulást más osztályban. A végzett osztályban szerzett erőket átvisszük uj osztályba. A továbbfejlődésre való gyökereknek egyre szélesebb elhelyezkedést keresünk. Uj föld, uj miliő, uj felszivódások szükségesek, hogy lelkileg tovább izmosodjunk, világosodjunk, tökéletesedjünk s a földi életünk gyümölcseit egy megint más életbe átvihessük.
A Teremtő elvégre megmutatta más testeknél, hogyha akarja rövid időben képesek kifejlődni: A ló két év után eléri a fejlettséget. Az ebnek elég rá egy év. A tyuknak elég rá félév. A strucc mihelyt kibuvik a tojásból oly gyorsan fut, hogy ember el nem foghatja.
Hát tökéletlensége volna a természetnek, hogy az embernek 20 évig kelljen növekednie.
Nem a testnek van szüksége ily hosszu zsengekorra, hanem a léleknek.
Nem is kell kertésznek lennünk, tudjuk, hogy a rózsamagból rózsa lesz, a dinnyemagból dinnye, csak a nekivaló föld megválasztása ad munkát.
Hát a másvilágon az uj testesülésre váró lelkek nem tudják-e a mi gyermekeink jövőjét megmondani, ha akarják?
Akinek az a fok kell, hogy pappá legyen, nem fog testet ölteni oly családban, amelynek gyermekei üzletet örökölnek. És aki például henye életet élt, dolgos élet kell neki jövőre, hogy tökéletesedjen, nem fog beleszületni olyan családba, amelyben azt beszélgetik: No ha fiunk lesz, papnak neveljük. Aki gőgös volt, olyan helyet keres, amelyben rákényszerül az alázatosságra. Aki állatian alázatos volt, főhercegi családba száll. Aki civakodó volt, tűrésre, szenvedésre vállalkozik. Aki torkos volt, rongyokat ölt. Aki parázna volt, szűzességi fogadalmat fog tenni.
Minden lélek megtalálja a fejlettségének és tulajdonságának megfelelő helyet és családot. Minden lélek megválasztja azt a földet, ahol a gyermekkori és ifjukori hatásokból dúsan leveledződhet uj fává.
A hegymászás testi bolondságnak látszik. Pedig az életünk mindvégig hegymászás.
Jézus ma is ott áll a hegyen.
Jézus a tökéletesség.
Mindenki megismerheti: mily fokán áll a tökéletességnek, akár maga, akár más. Minél jobban megérti Jézust, annál tökéletesebb.
Kezdetben mindenki vak iránta.
Egyszer csak világosodik a szemének.
Egyszercsak bámul.
Egyszercsak indul utána.
Mind a hegy körül vagyunk. Valamennyiünknek fel kell jutnunk valamikor a hegyre.
Hogy lelki szerzeményeink nem vesznek el, abból is kitetszik, hogy a halál olyan embereket is elragad tőlünk, akik fényes pályájoknak csak a kezdetén állanak. Mi elveszitjük őket, de ők nem vesznek el, csak átültette őket a Kertész más földbe.
Mily gyorsan tanul zongorázni Liszt Ferenc. Mert már tud, mielőtt zongorát látott volna. Petőfi husz éves korában már ismeri a költészet mindazon titkait, amelyeket az elmélet csak halála után sok esztendővel sok vizsgálódással birt kitapogatni.
Egyenlő rang a természetben nincs. Egyik lélek fölötte van a másiknak. Két idegen ember találkozik: mihelyt szót váltottak, érzik hogy melyik van fölül. Veszedelem idején a gyengébb követni fogja a másikat, engedelmeskedik.
Ez a titka a nevelésnek is.
A világtörvény egyik paragrafusa: a tökéletesebb lélek uralma a kevésbé tökéletesen, hogy az is a tökéletes útra terelődjön.
Égben járt ember.
A tömeg megérzi. Meglátja, habár csillagot nem hord a homlokán, s teste nem különb, mint másoké. De attól a perctől kezdve, mikor a földi megérése befejeződött, figyel a szavára, mint felső régióból jövő lélek nyilatkozatára.
(Gárdonyi Géza: Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz)
- - - - - - -
Gárdonyi Géza: Földre néző szem - Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz:
- - - - - - -
Gárdonyi Géza - Égre néző lélek - LÉLEK- videó
forrás:irodalom
