"A gyermekek annyira tiszták, s oly közel vannak Istenhez, hogy nem csoda, ha közülük néhányan belelátnak a „mennyei birodalmakba és látomásokat, üzeneteket közvetítenek onnan. Ártatlan és bizakodó természetüknél fogva úgy tudnak hinni, ahogyan a felnőttek soha nem tudnának.
Akiane Kramarik "I AM" című festményével
Jézus szavai figyelmeztetnek minket arra, hogy egy felnőtt bölcsessége mellett őrizzük meg gyermeki mivoltunkat, ha vele szeretnénk találkozni: „Bizony azt mondom nektek, ha meg nem fordultok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, még csak be sem mentek a mennyek királyságába.” (Máté 18,3)
Így talán, mint lelki létezőknek, hallgatnunk kéne erre a kislányra, aki azt állítja, hogy nemcsak látomásai voltak Jézussal, hanem találkozott is vele. Ezt költői és művészi tehetségét figyelembe véve, akár el is hihetjük.
Ennek a különleges léleknek a neve Akiane Kramarik. Illinois állam, Mount Morris-ban július 9. született. Édesanyja Litván származású, és a háztartást vezeti, édesapja amerikai születésű, szakács és táplálkozási menedzser. Akiane (neve Litván nyelven - Óceán) és testvérei magántanulók voltak, többnyire nem volt televízió a közelükben, csak néhány könyv, nem volt semmilyen tapasztalata, így kizárt, hogy külső hatások befolyásolták volna, mikor 4 éves korában elkezdett beszélni a látomásairól.
Szülei szerencsére úgy döntöttek, hogy támogatják kislányukat, ami valószínűleg nagyban hozzásegítette őt termékeny alkotásaihoz. Akiane 4 éves korában kezdett verseket írni és rajzolni, hat évesen már festett, hét éves korára a költészetben is nagyot fejlődik. Az első önarcképét 10 000 $ adtak el. A pénz nagy részéből létrehozták a Kramarik jótékonysági szervezetet.
Akiane művészi ihleteit mennyei látomásaiból és Istennel való személyes kapcsolatából meríti.
„Én egy autodidakta festő vagyok, és Isten az én tanárom."
Akiane elmagyarázta a szüleinek is, hogy a látomásait, költői és művészi képességeit mind Istentől kapta, ami az akkor ateista szülőket igencsak sokkolta. Később felvették a kereszténységet a festmények és látomások hatására. Otthonukba nemcsak a művészet költözött – hanem egy spirituális ébredés is történt.
A Békesség Hercege című festménye
Akiane édesanyja, Forelli Kramarik így nyilatkozott: „Az egész történet akkor kezdődött, mikor Akiane elkezdte megosztani velünk álmait és látomásait.”
Egyszer megjelent egy cikk a New Connexion magazinban a kislányról, melyben Akiane csillogó szemmel, mosollyal az arcán az eget bámulja. Arra a kérdésre, hogy mit csinál, egyszerűen csak így válaszolt:
„Megint Istennel voltam, aki azt mondta nekem, hogy folyamatosan imádkozzak. Megmutatta nekem hol lakik. Másztam felfelé egy átlátszó lépcsőn, alattam vízesés, és ahogy közeledtem, láttam, hogy a teste tiszta és intenzív fény.
A legnagyobb hatással a keze volt rám – óriási volt! Nem láttam ereket, vért, csontot, vagy bőrt, hanem csak térképet és eseményeket. Azt mondta nekem, hogy több ezer bölcsességet kell memorizálnia egy tekercsen, ami nem papírból, hanem fényből volt. Néhány másodperc alatt teljesen feltöltődtem ezzel a fénnyel. Azóta is korán kelek, hogy fessek. Remélem egy nap képes leszek megfesteni azt, amit láttam."
Hiába volt akkor még csak három éves, mindig emlékezni fog Isten első üzenetére: -„ Feladatod van és én segítek neked, és most már te tudsz segíteni az embereknek”– Azt mondtam: Rendben, úgy lesz!”
Arra a kérdésre, hogy honnan ismeri fel Isten hangját a sok egyéb hang közül a fejében, Akiane azt mondta:
"Az Ő hangja….csendes és szép.”
Akiane mindig nagyon sokat tanulmányozta azokat a témákat, vagy arcokat, akiket lefestett, s ha imádkozott a „másik” látás mindig megjelent. Amikor le akarta festeni Jézust, egy évet töltött azzal, hogy megfelelő modellt találjon. Végül megkérte az egész családot, hogy imádkozzanak vele.
A következő napon egy hatalmas férfi kopogott be hozzájuk munkát keresve. Különös módon a férfi asztalos volt. Akiane azonnal tudta, hogy ez a férfi lesz a Jézus modell. Kezdetben a férfi beleegyezett, majd meggondolta magát, mondván – „Nem méltó arra, hogy a „Mestert képviselje”.
Akiane szerint azért, mert nagyon szerény, keresztény ember, de nem adta fel, imádkozni kezdett istenhez, hogy hívja vissza őt. Az asztalost - , aki névtelen kívánt maradni azzal tudta meggyőzni, hogy Isten akarta, hogy ő legyen a Jézus festményeken; „Békesség Hercege” és az „Uram bocsáss meg nekik”.
A festmény megdöbbentő lett. A szemek szeretetteljesek és türelmesek, de egyszerre vadak és metszőek is. Egyszerűen gyönyörű.
Egy kisfiú, Colton Burpo, (aki három éves korában a "menybe ment" (halálos beteg, klinikai halál állapotában volt, de meggyógyul), mikor meglátta a festményt kijelentette, hogy az egyetlen festmény, amin Jézus arca van, mivel látta őt.
A fiúcska történetét itt olvashatod:
Akiane számos festménye közül talán a „Békesség Hercege” a leghíresebb.
Az emberek töprengenek azon, hogy Jézus miért Akianéval lépett kapcsolatba?
„ Isten áldása van rajtam” – mondja ő egyszerűen. És, ha én áldott vagyok, nemcsak egy oka van, s ezek közül az egyik ok az, hogy segítsek másoknak. Én sok pénzt adományozok jótékony célokra, és a szegénység elleni küzdelemben is részt veszek, mert segíteni akarok. Szeretném felhívni az emberek figyelmét Istenre, és azt szeretném, ha az emberek megtalálnák a reményt a festményeimbe."
(forrás: vilagok.hu)