Az izgalmas kalandfilm megtörtént eseményeket dolgoz fel. A világ legnyugodtabb országa zord és mégis fenséges vidéken terül el. Jelenleg csak a hívők szívében él.
Tibet önállóságának utolsó éveit tárja elénk a film, amely egy európai ember szemszögéből mutatja be a legendás tájat. 1939-ben, a második világháború előestéjén Heinrich Harrer, (Brad Pitt) a híres osztrák hegymászó elindult, hogy megmássza a Himalája egyik legmagasabb csúcsát, a Nanga Parbatot. A világégés szele utoléri őt és társát, Petert is.
Akkor még nem sejtették, hogy egy titokzatos világba csöppennek majd. Útjuk a siker magasából egy angol hadifogolytáborba vezet.
Kalandos úton érnek Lhászába, Tibet szent fővárosába, ahol egyedüli idegenekként befogadják őket.
A tizennégy éves dalai láma élénk érdeklődést mutat Heinrich iránt. Mivel addig nemigen fordult meg ezen a földön idegen, felkérik az osztrák hegymászót, hogy legyen a láma tanára: tanítsa angolra, földrajzra és a nyugati világ szokásaira. Az önző és arrogáns Heinrich élete is megváltozik a találkozástól…
A náci párttal szimpatizáló, öntelt Harrerből az ifjú dalai láma jó barátja és tanítója lesz, a szent helyen hősünk is megigazul.
Teljes film:
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/het-ev-tibetben-teljes-film-w0QwFTAo9JSCyvlo
1944. áprilisában Heinrich Harrer - osztrák hegymászó, kutató, a dalai láma oktatója - az indiai internáló táborból megszökve 20 hónap alatt átkelt a Himaláján. Csak 1946 januárjában – jóval a háború után, amely a brit hatóságokat arra kényszerítette, hogy Harrert, az ausztriai születésű hegymászót (és amint később kitudódott, a náci párt tagját) fogva tartsák – ért gyalog éhező koldusként Lhászába, a tibeti fővárosba.
Fotó: Heinrich Harrer Tibetben
Fotó: Heinrich Harrer © National Geographic Society
Harrer hét évet töltött Tibetben, amelyet később a Hét év Tibetben című könyvben és filmben mesélt el. A Potala palota alatt jégpályát épített, amely felhívta rá a palota lakója, a 12 éves dalai láma figyelmét. Harrer a pap-király számára egy régi terepjárómotorral hajtott vetítővel mozit alakított ki. Később a dalai lámát matematikára, földrajzra, tudományra és történelemre tanította. Harrer lelkesen fotózott. Udvari fotográfusként több mint 2000 negatívot készített, amelyekből 1991-ben A letűnt Lhásza (Lost Lhasa) címmel válogatás jelent meg.
Fotó: Heinrich Harrer © National Geographic Society
Fotó: Heinrich Harrer © National Geographic Society
Harrer nevét 1938-ban ismerte meg a világ, amikor elsőként mászta meg a svájci Alpok egyik legnehezebbnek tartott csúcsát, az Eiger északi falát. Ezt követően egy közös német-osztrák expedíció tagjaként feljutott a Himalája egyik nyolcezres csúcsára, a Nanga-Parbatra. A Karacsiba visszatérő expedíció tagjait a britek internálták: időközben ugyanis kitört a II. világháború, és Nagy-Britannia hadat üzent a hitleri Németországnak (amely ekkor már Ausztriát is bekebelezte). Harrernak és egyik társának 1944-ben sikerült megszöknie a hadifogságból, és 21 hónapig tartó, 2000 kilométeres gyalogút, 31 hegyi szoros leküzdése után 1946-ban eljutottak Lhászába, az akkor még független Tibet fővárosába. Az ottani kormány barátian fogadta a két európait, és munkát adott nekik. Így lett Harrer az akkor 11 éves dalai láma oktatója és tanácsadója, sőt barátja.
Fotó: Heinrich Harrer: A Dalai Láma édesanyja és nővére © National Geographic Society
Őszentsége „Henrig"-nek szólította őt, Harrer pedig „Kündün"-nek Őszentségét. A lámák országában töltött éveit Hét év Tibetben című könyvében örökítette meg, amely 1952-ben jelent meg, s egy csapásra hatalmas siker lett: több mint 40 nyelvre fordították le.
Fotó: Heinrich Harrer © National Geographic Society
A könyv alapján Jean-Jacques Annaud forgatott azonos című filmet Brad Pitt főszereplésével, ami szintén világsiker lett 1996-ban. Tibet kínai annektálása után Harrer visszatért Európába.
Fotó: Heinrich Harrer © National Geographic Society
Később még számos nehéz hegyi expedícióban vett részt, és útjai során 40 dokumentumfilmet forgatott. Járt Borneón, Kongóban, Szudánban és több alkalommal Észak-Indiában és Ladakhban.
Fotó: Heinrich Harrer © National Geographic Society
A Hét év Tibetben forgatása idején derült fény Harrer náci múltjára. Az akkor már 83 éves férfi beismerte, hogy a 30-as években tagja volt mind az SA-nak, mind az SS-nek, mind pedig a náci pártnak (NSDAP). Sikerült bebizonyítania, hogy tagsága mindvégig "passzív" volt, és kizárólag megalkuvásból, egy nagyobb expedícióban való részvétel reményében paktált le a hatalommal. Egy frissen megjelent osztrák könyv azt állítja, hogy a kalandos életű Harrer a CIA-nak dolgozott az 1950-es években. Kilencvenhárom éves korában, 2006. január 7-én a karintiai Friesachban halt meg. Emlékét Hüttenbergben múzeum és Tibet-központ őrzi.
A náci párttal szimpatizáló, öntelt Harrerből az ifjú dalai láma jó barátja és tanítója lesz, a szent helyen hősünk is megigazul.
Teljes film:
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/het-ev-tibetben-teljes-film-w0QwFTAo9JSCyvlo
HEINRICH HARRER
- Hét év Tibetben:
Fordította
Hensch Aladár
Heinrich Harrer fotói a Hét év Tibetben című könyvéből:
1944. áprilisában Heinrich Harrer - osztrák hegymászó, kutató, a dalai láma oktatója - az indiai internáló táborból megszökve 20 hónap alatt átkelt a Himaláján. Csak 1946 januárjában – jóval a háború után, amely a brit hatóságokat arra kényszerítette, hogy Harrert, az ausztriai születésű hegymászót (és amint később kitudódott, a náci párt tagját) fogva tartsák – ért gyalog éhező koldusként Lhászába, a tibeti fővárosba.
Harrer hét évet töltött Tibetben, amelyet később a Hét év Tibetben című könyvben és filmben mesélt el. A Potala palota alatt jégpályát épített, amely felhívta rá a palota lakója, a 12 éves dalai láma figyelmét. Harrer a pap-király számára egy régi terepjárómotorral hajtott vetítővel mozit alakított ki. Később a dalai lámát matematikára, földrajzra, tudományra és történelemre tanította. Harrer lelkesen fotózott. Udvari fotográfusként több mint 2000 negatívot készített, amelyekből 1991-ben A letűnt Lhásza (Lost Lhasa) címmel válogatás jelent meg.
Harrer nevét 1938-ban ismerte meg a világ, amikor elsőként mászta meg a svájci Alpok egyik legnehezebbnek tartott csúcsát, az Eiger északi falát. Ezt követően egy közös német-osztrák expedíció tagjaként feljutott a Himalája egyik nyolcezres csúcsára, a Nanga-Parbatra. A Karacsiba visszatérő expedíció tagjait a britek internálták: időközben ugyanis kitört a II. világháború, és Nagy-Britannia hadat üzent a hitleri Németországnak (amely ekkor már Ausztriát is bekebelezte). Harrernak és egyik társának 1944-ben sikerült megszöknie a hadifogságból, és 21 hónapig tartó, 2000 kilométeres gyalogút, 31 hegyi szoros leküzdése után 1946-ban eljutottak Lhászába, az akkor még független Tibet fővárosába. Az ottani kormány barátian fogadta a két európait, és munkát adott nekik. Így lett Harrer az akkor 11 éves dalai láma oktatója és tanácsadója, sőt barátja.
Őszentsége „Henrig"-nek szólította őt, Harrer pedig „Kündün"-nek Őszentségét. A lámák országában töltött éveit Hét év Tibetben című könyvében örökítette meg, amely 1952-ben jelent meg, s egy csapásra hatalmas siker lett: több mint 40 nyelvre fordították le.
A könyv alapján Jean-Jacques Annaud forgatott azonos című filmet Brad Pitt főszereplésével, ami szintén világsiker lett 1996-ban. Tibet kínai annektálása után Harrer visszatért Európába.
Később még számos nehéz hegyi expedícióban vett részt, és útjai során 40 dokumentumfilmet forgatott. Járt Borneón, Kongóban, Szudánban és több alkalommal Észak-Indiában és Ladakhban.
A Hét év Tibetben forgatása idején derült fény Harrer náci múltjára. Az akkor már 83 éves férfi beismerte, hogy a 30-as években tagja volt mind az SA-nak, mind az SS-nek, mind pedig a náci pártnak (NSDAP). Sikerült bebizonyítania, hogy tagsága mindvégig "passzív" volt, és kizárólag megalkuvásból, egy nagyobb expedícióban való részvétel reményében paktált le a hatalommal. Egy frissen megjelent osztrák könyv azt állítja, hogy a kalandos életű Harrer a CIA-nak dolgozott az 1950-es években. Kilencvenhárom éves korában, 2006. január 7-én a karintiai Friesachban halt meg. Emlékét Hüttenbergben múzeum és Tibet-központ őrzi.
(forrás:maimanohaz.blog.hu)
