Mindenki ismeri, sokan mégsem igazán tudják, mit is jelent pontosan ez a bizonyítottan létező és évezredeken keresztül használt szimbólum, melynek módosított változatát egy világvallás közel két évezrede használja sajátos jelentést kölcsönözve neki. Ám, az eredeti kereszt, az Élet Keresztje messze megelőzi Jézus Krisztus mártíromságát, sőt ami azt illeti, Jézus mágikus oktatása során pontosan ismerte az eredeti jelentését.
A szóban forgó kereszt az egyiptomi kereszt vagy crux ansata (fogantyús kereszt), melynek a hurok részét a mai napig is láthatjuk a Krisztus születése előtti egyiptomi templomok domborművein egyebek mellett istenek és istennők kezében. De vajon miért fogták az egyik, vagy mindkettő kezükben az istenek az Élet Keresztjét?
Azért, mert az ókori egyiptomi vallás – a napvallás egyik ága – ezt a hieroglif jelet választotta az ÉLET szimbólumának. Jóllehet az egyiptológusok között nincs konszenzus a tekintetben, hogy honnan ered a jel (amúgy Atlantiszból), mégis tagadhatatlan jelentése az életre keltés, a megelevenítés, a feltámasztás, a sarjadás, a növekedés, a megtermékenyítés, a halál felett aratott győzelem, az isteni tudás. . ., egyszóval az ÉLET TELJESSÉGÉNEK adására, adományozására és átruházására utal a szó biológiai értelmétől kezdve a metafizikai tartalomig.
Az Ankh Kereszt összetettsége miatt van igazság abban, amikor a különféle testrészekkel hasonlítják össze a csepp és a pálca részét. Kétségtelen az is, hogy szertartási öltözéken is használták Ízisz csomójaként, ami Ízisz istennővel való kapcsolatára utal.
Szemmel látható, hogy az Élet Keresztje a mindenkori napfelkeltét is magába foglalja, vagyis magában kódoltja a felkelő Napot a horizonton, amint sugaraival aranyhidat teremt a szemlélő és az isteni atya (a Napisten) közé. De Ízisz és Ozirisz egyesülése, a kereszt és a befogadó női princípium is könnyen leolvasható róla.
Mivel az Ankh nem véletlenül emlékeztet egy kulcsra, ezért a szimbólum a halhatatlansággal is összefonódik. Ez esetben az isteni tudást jeleníti meg, amely képes megnyitni a felső világok kapuit. E tudás beavatottak számára férhető hozzá a misztériumok mély átélése által – tehát nem elég a puszta megismerésük.
Innen nézve még sokszínűbb az Ankh jelentése: az istenek képesek kiválasztottjaikat feltölteni olyan energiákkal és felvértezni olyan tudással, melynek birtokában ők még a halál felett is győzelmet arathatnak. Meggyőződésem szerint Jézus is ezt tette. Nem véletlen, hogy az egyiptomiak a koporsót, illetve a szarkofágot egyebek mellett az „élet urának” is nevezték. Tehát az egyiptomi közember is hitt lelkei vagy lélekrészei halál utáni tovább élésében.
Az pedig senki számára sem lehet kétséges, hogy Ozirisz misztériuma és maga a mumifikálás a feltámasztás folyamatait hívatott szolgálni. Ne feledjük, hogy éppen Ízisz istennő varázsolta vagy hozta vissza a túlvilágról Ozirisz lelkét. A mumifikálás során pedig a rítusok és temetkezési tárgyak egy része éppen az idő és az anyag „halált” okozó erőinek a legyőzését szolgálták.
Gyakran amulettként viselték az Ankh Keresztet, mivel energiával feltöltve védő és erősítő, sőt gyógyító hatásokat is közvetített.
Az egyiptomi zarándoklataink alkalmával rendszeresen megmutatjuk, hogy még a mai napig is micsoda szentséges erőket tudnak árasztani magukból ezek a jelképek. A fáraók isteni beavatásait ábrázoló rítusok nem pusztán elbeszélések és szobrászati műalkotások, hanem az élő spirituális erők kőbe vésett és jelen korunkban is működő forrásai, melyeken keresztül átjárhatók az egymásba ágyazódó világok.
Összességében, az Élet Keresztje önmagában egy misztérium. Nem véletlen, hogy a 21. században is oly népszerű és sokan választják logójuk részének vagy tetováltatják magukra, illetve viselik medálként vagy gyűrűként. Ha így teszünk, akkor javaslom, hogy a legteljesebb hatás kedvéért vegyük figyelembe, hogy pontosan melyik testtájra és aurarészre helyezzük az Élet Keresztjét, továbbá előzőleg fontoljuk meg, hogy milyen hatásait szeretnénk felhasználni. Rendszeresen tisztítsuk és töltsük fel szent eszközeinket, ékszereinket, tárgyainkat nemes erőkkel, hogy azok még nagyobb támogatással szolgálhassanak minket.
(forrás: Száraz György http://boldognapot.hu)
A szóban forgó kereszt az egyiptomi kereszt vagy crux ansata (fogantyús kereszt), melynek a hurok részét a mai napig is láthatjuk a Krisztus születése előtti egyiptomi templomok domborművein egyebek mellett istenek és istennők kezében. De vajon miért fogták az egyik, vagy mindkettő kezükben az istenek az Élet Keresztjét?
Azért, mert az ókori egyiptomi vallás – a napvallás egyik ága – ezt a hieroglif jelet választotta az ÉLET szimbólumának. Jóllehet az egyiptológusok között nincs konszenzus a tekintetben, hogy honnan ered a jel (amúgy Atlantiszból), mégis tagadhatatlan jelentése az életre keltés, a megelevenítés, a feltámasztás, a sarjadás, a növekedés, a megtermékenyítés, a halál felett aratott győzelem, az isteni tudás. . ., egyszóval az ÉLET TELJESSÉGÉNEK adására, adományozására és átruházására utal a szó biológiai értelmétől kezdve a metafizikai tartalomig.
Az Ankh Kereszt összetettsége miatt van igazság abban, amikor a különféle testrészekkel hasonlítják össze a csepp és a pálca részét. Kétségtelen az is, hogy szertartási öltözéken is használták Ízisz csomójaként, ami Ízisz istennővel való kapcsolatára utal.
Szemmel látható, hogy az Élet Keresztje a mindenkori napfelkeltét is magába foglalja, vagyis magában kódoltja a felkelő Napot a horizonton, amint sugaraival aranyhidat teremt a szemlélő és az isteni atya (a Napisten) közé. De Ízisz és Ozirisz egyesülése, a kereszt és a befogadó női princípium is könnyen leolvasható róla.
Mivel az Ankh nem véletlenül emlékeztet egy kulcsra, ezért a szimbólum a halhatatlansággal is összefonódik. Ez esetben az isteni tudást jeleníti meg, amely képes megnyitni a felső világok kapuit. E tudás beavatottak számára férhető hozzá a misztériumok mély átélése által – tehát nem elég a puszta megismerésük.
Innen nézve még sokszínűbb az Ankh jelentése: az istenek képesek kiválasztottjaikat feltölteni olyan energiákkal és felvértezni olyan tudással, melynek birtokában ők még a halál felett is győzelmet arathatnak. Meggyőződésem szerint Jézus is ezt tette. Nem véletlen, hogy az egyiptomiak a koporsót, illetve a szarkofágot egyebek mellett az „élet urának” is nevezték. Tehát az egyiptomi közember is hitt lelkei vagy lélekrészei halál utáni tovább élésében.
Az pedig senki számára sem lehet kétséges, hogy Ozirisz misztériuma és maga a mumifikálás a feltámasztás folyamatait hívatott szolgálni. Ne feledjük, hogy éppen Ízisz istennő varázsolta vagy hozta vissza a túlvilágról Ozirisz lelkét. A mumifikálás során pedig a rítusok és temetkezési tárgyak egy része éppen az idő és az anyag „halált” okozó erőinek a legyőzését szolgálták.
Gyakran amulettként viselték az Ankh Keresztet, mivel energiával feltöltve védő és erősítő, sőt gyógyító hatásokat is közvetített.
Az egyiptomi zarándoklataink alkalmával rendszeresen megmutatjuk, hogy még a mai napig is micsoda szentséges erőket tudnak árasztani magukból ezek a jelképek. A fáraók isteni beavatásait ábrázoló rítusok nem pusztán elbeszélések és szobrászati műalkotások, hanem az élő spirituális erők kőbe vésett és jelen korunkban is működő forrásai, melyeken keresztül átjárhatók az egymásba ágyazódó világok.
Összességében, az Élet Keresztje önmagában egy misztérium. Nem véletlen, hogy a 21. században is oly népszerű és sokan választják logójuk részének vagy tetováltatják magukra, illetve viselik medálként vagy gyűrűként. Ha így teszünk, akkor javaslom, hogy a legteljesebb hatás kedvéért vegyük figyelembe, hogy pontosan melyik testtájra és aurarészre helyezzük az Élet Keresztjét, továbbá előzőleg fontoljuk meg, hogy milyen hatásait szeretnénk felhasználni. Rendszeresen tisztítsuk és töltsük fel szent eszközeinket, ékszereinket, tárgyainkat nemes erőkkel, hogy azok még nagyobb támogatással szolgálhassanak minket.
(forrás: Száraz György http://boldognapot.hu)