„Mindenható Isten, hallgasd meg mindennapi imádságomat! Töltsd el szívemet angyali tisztaságú szeretettel embertársaim iránt, hazám iránt és honfitársaim iránt!”
“Világosítsd meg (szívemet) egy kerub szellemével és gondolkodó erejével; engedd a jövendőbe pillantanom; a jó magot a rossztól megkülönböztetnem!
Sugalld nekem, mit és hogyan kell kezdenem, hogy egykoron a tőkével, melyet reám bíztál, elszámolni tudjak!
Gondolkodni és dolgozni akarok, éjjel nappal, éltem fogytáig.
Gyarapítsd, ami jó – tipord el születésekor, ami netán rossz gyümölcsöt teremne! Segíts nekem, hogy minden szenvedelmet elfojthassak magamban!
Engedd, hogy a világon mindent lelkem igaz alázatával szemlélhessek, és kezdhessek – és engedd, hogy az angyal, ki engem megvilágosít, békességben és csendes boldogságban éljen!
Ez imádságom ne mondassék, hanem szüntelen cselekvés által küldessék az égbe!”
(Széchenyi István Naplója, 1826. december 10.)
(forrás:talita.hu)