Az öntudatosság hajnalától kezdve mind a spirituális, mind a tudományos elmék hasonló kérdéseket tesznek fel létezésünkkel kapcsolatban: Ki vagyunk? Honnan jöttünk? Hogy jutottunk ide és hová tartunk?
Míg a világ vallásainak tanítói többnyire nem értenek egyet a kérdésekre adott konkrét válaszokban, egy ismétlődő téma mindig felszínre kerül - az univerzumunk nem csupán "halott" anyag és tudományos véletlenek során alakult ki, hanem egy hatalmas, intelligens óceánként kapcsolódik össze. Gyakran halljuk ezt az elméletet, amelyre sokféleképpen hivatkoznak, többek közt nagy "egységnek", forrásnak, Istennek nevezik, és a lista folytatódik.
A kvantummechanika területén a fizikusok is kinyitották a szemüket az Univerzumot átható tudatos, vibráló mező lehetőségeire. David Wilcock "A forrásmező felfedezése" című könyv szerzője azt a kérdést veti fel, hogy vajon "minden tér, idő, energia, anyag, biológiai élet és tudat az Univerzumban egy forrásmezőből származik-e?" Számos, a múlt században tudósok által végzett izgalmas kísérletre utal, amelyek alátámasztják az elméletét, és a könyv végére érve már valóban nehéz megcáfolni ennek az általa "Forrásmezőnek" nevezett dolognak a létezését.
Az alábbiakban öt kísérletet mutatunk be, amelyeket "A forrásmező felfedezése" vizsgált, melyek célja az Univerzumot átható összefüggő tudat létezésének bizonyítása.
Dr. Cleve Backster felfedezte, hogy a növények képesek érzékelni a fenyegetéseket, és extraszenzoros érzékeléssel rendelkeznek
Cleveland Backster a CIA kutatója és kihallgató szakembere volt, aki a Chicagói Keeler Polygraph Intézet igazgatójaként szolgált. Backster fejlesztette ki a poligráfiai diagram első numerikus szabványosított értékelését, és széles körben tanulmányozta és előmozdította a technológiát.
1966. február 2-án Backster titkára egy gumifát és egy dracaena növényt vásárolt egy üzletből, amely az utcában volt található. Backster az éjszaka során befejezte a munkát, és a reggeli órákban azt gondolta, hogy a dracaena növényt a poligráfhoz csatolja, hogy lássa, történik-e valami.
Meglepődött, amikor látta, hogy a növény egy egyenetlen és "élő" elektromos aktivitási mintázatot mutatott. Aztán egy rövid, múló pillanatban a növény hasonló mintát produkált ahhoz, amely általában akkor jelentkezik, amikor egy ember hazudik. Egy újabb lépést tett, és úgy döntött, hogy veszélynek teszi ki a növényt, hogy megnézze, van-e valami reakció.
Először kávéba mártotta a növény levelét, de nem látszott reagálás a poligráfon, aztán eszébe jutott, hogy lángnak teszi ki a levelet. Abban a pillanatban a poligráf vadul működni kezdett. Backster kijelentette, hogy nem mondta ki a szavakat, csak arra gondolt, hogy mit fog tenni a növénnyel. "Olyan volt, mintha a növény olvasta volna a gondolataimat," - írta Backster az "Elsődleges észlelés" (Primary Perception) című könyvében.
Ezután Backster felkapott egy doboz gyufát és figyelte, ahogy folytatódik a vad reakció, és a poligráf csak azt követően tért vissza a normális szintre, miután letette a gyufákat és elengedte az ötletet, hogy ártson a növénynek.
Dr. Cleve Backster
Így kezdődött Backster intenzív növény és poligráfiai kutatása. Rájött, hogy egy növény egyszerű gondozása során a növény úgy tűnt, hogy elkezdte figyelni a gondolatait és érzéseit. "Amikor elhagytam a laboratóriumot, hogy elvégezzek egy feladatot, azt tapasztaltam, hogy abban a pillanatban, amikor úgy döntöttem, hogy visszatérek oda, ahol a növény található, az adott növény gyakran jelentős reakciókat mutatott."
A könyvében Backster leírta, hogyan vitt magával egy növényt New Yorkból a New Jersey-i Cliftonba, hogy egy meglepetés bulin vegyen részt. Amikor megérkezett, és éppen abban a pillanatban, amikor ő és a növény beléptek a házba és mindenki felkiáltott, hogy: "MEGLEPETÉS", egy nagy reakció volt látható a növénytől.
Backster ezután elkezdte otthagyni a poligráfhoz kapcsolt növényeket anélkül, hogy megpróbálna bármit is csinálni, és csupán megfigyelte a reakcióikat, majd megpróbálta kitalálni, mi okozta őket. Egy napon erős reakciót látott, miután forró vizet öntött a mosogatóba. Később kiderült, hogy a mosogató tele volt baktériumokkal, és amikor a baktériumok hirtelen elpusztultak a forró vízben, a növény ezt egy felé irányuló fenyegetésként érzékelte és "sikított".
Egy későbbi kísérlet során Backster olyan gépet tervezett, amely véletlenszerűen sórákot dobott forrásban lévő vízbe. Észrevette, hogy a növények erőteljesen reagálnak, de csak éjszaka, amikor senki nem volt ott.
A Yale Egyetem Nyelvtudományi Iskolájának meglátogatása során Backster megkért egy diákot, hogy ejtsen csapdába a kezei között egy pókot, miközben egy borostyán levelét letépte és a poligráfhoz kapcsolta. Csak akkor figyeltek meg reakciót, amikor a pókban tudatosult, hogy el tud menekülni.
Backster tanulmányait továbbfejlesztette, és olyan dolgokat vizsgált, mint a csirke tojás és a joghurt kultúrák, és továbbra is lenyűgöző eredményeket kapott. Folyton arra a következtetésre jutott, hogy minden élőlény szoros összeköttetésben áll a környezetével. Amikor bármilyen stressz, szenvedés vagy halál fordul elő, a környező életformák azonnali elektromos reakciót mutatnak.
Backster egyszer egy tojást akasztott az elektródák közé, és figyelte, ahogy a tojás "sikoltozik", ahogy mindegyik szomszédját egyenként teszi a forró vízbe. Backster azt is megjegyezte, hogy az elektródákra kötött tojást ólomtartalmú dobozban tartotta, amely minden elektromágneses mezőt kiszűrt, ami megakadályozta az esetleges rádióhullámok, mikrohullámok vagy más elektromágneses frekvenciák hatását a kísérletek során.
Meg tudta ismételni ezt a hatást, amikor a növényeket egy Faraday-kalitkába helyezte, és nem meglepő módon a növények úgy viselkedtek, mintha a kalitka nem is létezett volna.
"Biztos voltam benne, hogy a növények, a baktériumok, a rovarok, az állatok és az emberek között áthaladó információ nem az ismert elektromágneses frekvenciákon működik ... a távolság úgy tűnt, semmilyen korlátot nem jelent," - írta az "Elsődleges észlelés" című könyvében.
Dr. Jacobo Grinberg felfedezte, hogy a párok agyát egy kimutathatatlan mező kapcsolja össze
Jacobo Grinberg egy mexikói tudós volt, aki széles körben végzett tanulmányokat a sámánizmus, a meditáció és a telepátia területén. Miután szemtanúja volt az úgynevezett "pszichikus sebészet" jelenségének, azt feltételezte, hogy egy "neuronális mező" jön létre az agyban, ami kölcsönhatásba kerül egy "térstruktúrával," - egy holografikus, nem helyi ráccsal, amely tartalmazza a tudat tulajdonságait - ami aktiválja részleges értelmezését, és létrehozza az agy által észlelt valóságot.
Elméletének bizonyításához kísérletbe kezdett egy párral, akik először húsz percig meditáltak együtt, majd külön helyiségekbe kerültek, amelyeket mindenféle elektromágneses mezőtől leárnyékoltak. Észrevette, hogy a két résztvevő agyhullámai észrevehető módon szinkronizálódni kezdtek, és mindkét agyféltekéjük ugyanazokat a mintázatokat mutatta.
Továbbá a legösszetettebb, legszervezettebb agyhullámokkal rendelkező személy mindig nagyobb befolyást gyakorolt a másikra. Ezt a kísérletet később megismételte, és egy effektust adott hozzá, amikor véletlenszerűen az egyikük szemébe villogott. Az idő huszonöt százalékában a másik személy hasonló reakciót mutatott, mintha ők lettek volna azok, akiket elvakított a fény.
Érdekes módon Grinberg kontroll alanyai nem mutattak ilyen kapcsolatot. Ez egy lenyűgöző felfedezés volt, amely alátámasztja a Backster kísérletei során feltárt tudatos forrásmező létezését. 1994-ben azonban, mielőtt a munkája közismertté vált volna, Jacobo Grinberg eltűnt. A mai napig nem találták meg, és sokan azt gondolják, hogy eltűnése összefügg a halálos fenyegetésekkel, amelyeket úttörő munkájával kapcsolatban kapott.
Dr. William Braud demonstrálta a "valaki figyel" hatást
Dr. William Braud egy amerikai pszichológus és parapszichológus volt, aki leginkább azon kísérleteiről vált híressé, melyek során az élő rendszerek pszichokinetikai hatásait vizsgálta.
"A mező" című könyvében Lynne McTaggart szerint Dr. Braud azzal kezdte a kísérleteit, hogy megpróbálta átadni a gondolatait az egyik diákjának hipnózis alatt. Amikor Braud megszúrta a kezét, a diák fájdalmat érzett. Amikor egy gyertya lángja fölé tette a kezét, a diák érezte a meleget. Amikor egy hajóról készült képet nézett, a diák megjegyzéseket tett egy csónakról.
Braud végül több mint 250 cikket publikált jelentős pszichológiai folyóiratokban a már említett jelenségekről. Az egyik első szigorú kísérletében elektromoskéshalakat használt, amelyek elektromos jeleket bocsátanak ki, amikor az egyik helyről a másikba mozognak. Elektródákat akasztott rájuk, majd a tanulmány résztvevői a halak helyzetét egyedül a tudatos szándékukkal változtatták meg.
Hasonlóképpen, Braud úgy találta, hogy a résztvevők képesek voltak növelni a mongol futóegerek sebességét a mókuskerében, és minden más tényezőt kizárni.
Braud ezután azt a jelenséget akarta tanulmányozni, hogy megérzi valaki, ha figyelik. Egy privát szobába helyezett egy személyt egy kis videokamerával, rákötötte a poligráfra és azt mondta neki, hogy pihenjen. A mellette lévő szobában Braun látta a résztvevő arcát a tévé képernyőjén. Egy másik résztvevőnek pedig azt mondta, hogy bámulja ezt a személyt a monitoron, és próbálja meg felkelteni a figyelmét, de csak akkor, ha egy véletlenszám-generátor ezt mondta neki.
Amikor az első személyt valaki bámulta, a bőre jelentős elektromos kiugrásokat mutatott. Ez átlagosan 59 százalékban fordult elő akkor, amikor bámulták őt.
Braun munkája szilárd bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az emberek képesek átadni a gondolataikat másoknak, és fizikai reakciókat idézhetnek elő anélkül, hogy tudatában lennének annak, hogy mi történik.
A "Távolbalátás" azt sugallja, hogy a világegyetemben végső soron minden egyetlen elme része
A távolbalátás az a gyakorlat, amikor benyomást szerez valaki egy távoli vagy láthatatlan célpontról extraszenzoros érzékeléssel. A jelenséget a múlt században alaposan tanulmányozták és le is írták.
Brenda Dunne és Robert Jahn a Princeton Egyetemen végzett egy tanulmányt, amelynek címe "Tudatosság és rendellenes fizikai jelenségek", amelyben negyvennyolc hétköznapi embert képeztek ki, hogy tanulmányozzák a távolbalátást.
A tanulmány során egy személy egy véletlenszerűen kiválasztott helyre látogatott 5-6000 mérföldnyi távolságban, és a néző megpróbált információt szerezni arról, hogy mit lát. A 336 kísérletben a nézők észrevételeinek csaknem kétharmada nagyon pontosnak tűnt - egy milliárd az egyhez eséllyel a véletlennel szemben.
"A mező" című könyvének 160. oldalán Lynne McTaggart azt állította, hogy még a szkeptikus tudósok kormányzati testülete és két Nobel-díjas szakember is tanulmányozta a távolbalátási adatokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kutatás hibátlan.
Egy másik csapat, amelyet a neves szkeptikus Dr. Ray Hyman vezetett, arra a következtetésre jutott, hogy az eredmények túlságosan erősek ahhoz, hogy véletlenszerűek legyenek. Árnyékolt szobákat használtak, hogy kizárják az elektromágneses hullámok hatását, amelyeket így nem tudtak felelőssé tenni az információ átviteléért a néző tudatába.
Érdekes módon, ahogy David Wilcock írja "A forrásmező felfedezése" című könyvében: "A távolbalátók képesek voltak olyan eseményeket is látni, amelyek még nem történtek meg a lineáris időben, még akkor is, ha ezeket az eseményeket véletlenszerűen választották, miután helyesen látták egy biztonságos helyen," ami arra utal, hogy az elme egyáltalán nem korlátozódik a lineáris időre.
1980-ban dr. Karlis Osis és Donna McCormick figyelemre méltó kísérletet végzett el, hogy meggyőződhessenek arról, hogy a tudatunk képes-e energetikai nyomokat létrehozni távoli helyeken. Az Alex Tanoust nevű tehetséges pszichikust arra kérték, hogy távolról nézzen meg egy célt, amely egy sor olyan szétszórt tárgy volt, amelyek csak egy adott helyről nézve alkottak egy képet.
A pontos helyen két fémlemezt függesztettek fel egymás mellé nyúlásmérő bélyegeken, amelyek felvették a finom mozgásokat. Amikor Tanous pontosan leírta a célpontot, a lemezek sokkal jobban rázkódtak a szokásosnál. A legnagyobb mozgás közvetlenül azután történt, hogy Tanous elkezdte megtekinteni. A területen nem volt nyilvánvalóan látható fény, miközben Tanous végezte a megfigyelést, csak a lemezek enyhe, de mérhető mozgása volt.
A kollektív tudatos szándék megváltoztatja a világot
Ha a tudatunk lényegében a nagyobb tudatossághoz kapcsolódik, akkor a globális változást úgy érhetjük el, ha egyszerűen összejövünk egy összpontosított szándékkal?
Egy két éves periódus alatt mintegy hétezer embert számláló csoportok gyűltek össze három különböző időpontban meditálni, és ezen csoportos meditációk idején képesek voltak a világméretű terrorcselekmények számát 72 százalékkal csökkenteni.
A tanulmányt a Journal of Offender Rehabilitation című tudományos folyóirat is elfogadta, amely kizárta a ciklusokat, a trendeket, az időjárást, a hétvégéket, az ünnepeket és minden más változót.
1993 nyarán Washington DC-ben az erőszakos bűnözés legalább 23,6 százalékkal csökkent egy két hónapos periódus alatt, miután a meditáló résztvevők száma nyolcszázról négyezerre nőtt, annak ellenére, hogy az erőszakos bűncselekmények száma nőtt, mielőtt találkoztak volna. Érdekes, hogy a bűnözés szintje a találkozó befejezése után ismét megugrott.
1993 óta ötven különböző tudományos tanulmány bizonyította, hogy ez a hatás az elmúlt harminc évben valóban működik.
Wilcock szerint ez a hatás azért működik, mert mindannyian ugyanannak az elmének a részei vagyunk bizonyos mértékben. Könyvében megemlíti a HeartMath Intézet által végzett kísérleteket, amelyek során a legnagyobb koherenciával rendelkező emberek képesek befolyásolni a közelükben lévők agyhullám mintáit és bioritmusát:
"Ha hétezer ember 72 százalékkal képes csökkenteni a világon a terrorizmust, akkor ez azt sugallja, hogy a Forrásmező jelentősen elfogult a pozitív érzelmek irányában a negatívakkal szemben."
"Ezek a felfedezések tagadhatatlan tények," - írja Wilcock. "Az elménk közötti kapcsolat, a gondolatok és a tapasztalatok megosztása újra és újra bizonyított."
Könyvajánló:
A Forrásmező felfedezése
A próféciák mögött lévő elveszett civilizációk és a rejtett tudomány
David Wilcock
Ez a könyv nem filozófia, spekuláció vagy vágyálom - ez a Forrásmező vizsgálatainak hatalmas szintézise. Óriások vállán állok a könyv írásakor, mert az eredmények többsége híres egyetemek professzorainak nevéhez fűződik, akik kutatásaik miatt gyakran szembekerültek a kollégáikkal, a munkaadóikkal és az elterjedt nézetekkel. Számos példa is van arra, hogy egy tudós vagy kutatóintézet különleges áttörést ért el – de a média nem értette, hogy az eredmények hogyan illeszkednek a sok egyéb kapcsolódó felfedezés sorába. A legtöbb kutatási eredmény nemzetbiztonsági okok miatt titkosított. 1996-ban több mint tízezer olyan dokumentumot hoztak nyilvánosságra, amelyek a Forrásmezővel foglalkoznak és ezeknek több mint a fele Oroszországból származik. Az eredmények olyan megdöbbentőek, hogy gyanítom, szóhoz sem jutsz majd, amikor megtudod, mennyit tudunk már erről a láthatatlan erőről - ami mindent befolyásol, amit látunk, hallunk, csinálni, és hiszünk.
David Wilcock
David Wilcock könyvében az alternatív tudományok segítségével vizsgálja meg azokat az ősi titkokat, melyeket a modern tudomány nem akar, vagy nem tud megérteni: a DNS kódolt titkait, a gondolat és tudat tudományos vizsgálatainak fontosságát, a féreglyukak pontos szerepét az Univerzumban, a csillagkapuk általi utazást, a szakrális geometria életre kiható általános megállapításait, a háromdimenziós idő meghatározását... és még sorolhatnánk! 2012 nem a vég volt - ahogy azt a média és a mozifilmeket gyártó cégek igyekeztek mindenkinek belesulykolni a fejébe - hanem az Aranykor kezdete. Rajtunk áll, hogy elfogadjuk a világ általunk generált pusztulását, vagy észrevesszük a változást és beállunk mi is az Aranykor megvalósítóinak egyre népesebb táborába.
(forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu)
Míg a világ vallásainak tanítói többnyire nem értenek egyet a kérdésekre adott konkrét válaszokban, egy ismétlődő téma mindig felszínre kerül - az univerzumunk nem csupán "halott" anyag és tudományos véletlenek során alakult ki, hanem egy hatalmas, intelligens óceánként kapcsolódik össze. Gyakran halljuk ezt az elméletet, amelyre sokféleképpen hivatkoznak, többek közt nagy "egységnek", forrásnak, Istennek nevezik, és a lista folytatódik.
A kvantummechanika területén a fizikusok is kinyitották a szemüket az Univerzumot átható tudatos, vibráló mező lehetőségeire. David Wilcock "A forrásmező felfedezése" című könyv szerzője azt a kérdést veti fel, hogy vajon "minden tér, idő, energia, anyag, biológiai élet és tudat az Univerzumban egy forrásmezőből származik-e?" Számos, a múlt században tudósok által végzett izgalmas kísérletre utal, amelyek alátámasztják az elméletét, és a könyv végére érve már valóban nehéz megcáfolni ennek az általa "Forrásmezőnek" nevezett dolognak a létezését.
Az alábbiakban öt kísérletet mutatunk be, amelyeket "A forrásmező felfedezése" vizsgált, melyek célja az Univerzumot átható összefüggő tudat létezésének bizonyítása.
Dr. Cleve Backster felfedezte, hogy a növények képesek érzékelni a fenyegetéseket, és extraszenzoros érzékeléssel rendelkeznek
Cleveland Backster a CIA kutatója és kihallgató szakembere volt, aki a Chicagói Keeler Polygraph Intézet igazgatójaként szolgált. Backster fejlesztette ki a poligráfiai diagram első numerikus szabványosított értékelését, és széles körben tanulmányozta és előmozdította a technológiát.
1966. február 2-án Backster titkára egy gumifát és egy dracaena növényt vásárolt egy üzletből, amely az utcában volt található. Backster az éjszaka során befejezte a munkát, és a reggeli órákban azt gondolta, hogy a dracaena növényt a poligráfhoz csatolja, hogy lássa, történik-e valami.
Meglepődött, amikor látta, hogy a növény egy egyenetlen és "élő" elektromos aktivitási mintázatot mutatott. Aztán egy rövid, múló pillanatban a növény hasonló mintát produkált ahhoz, amely általában akkor jelentkezik, amikor egy ember hazudik. Egy újabb lépést tett, és úgy döntött, hogy veszélynek teszi ki a növényt, hogy megnézze, van-e valami reakció.
Először kávéba mártotta a növény levelét, de nem látszott reagálás a poligráfon, aztán eszébe jutott, hogy lángnak teszi ki a levelet. Abban a pillanatban a poligráf vadul működni kezdett. Backster kijelentette, hogy nem mondta ki a szavakat, csak arra gondolt, hogy mit fog tenni a növénnyel. "Olyan volt, mintha a növény olvasta volna a gondolataimat," - írta Backster az "Elsődleges észlelés" (Primary Perception) című könyvében.
Ezután Backster felkapott egy doboz gyufát és figyelte, ahogy folytatódik a vad reakció, és a poligráf csak azt követően tért vissza a normális szintre, miután letette a gyufákat és elengedte az ötletet, hogy ártson a növénynek.
Így kezdődött Backster intenzív növény és poligráfiai kutatása. Rájött, hogy egy növény egyszerű gondozása során a növény úgy tűnt, hogy elkezdte figyelni a gondolatait és érzéseit. "Amikor elhagytam a laboratóriumot, hogy elvégezzek egy feladatot, azt tapasztaltam, hogy abban a pillanatban, amikor úgy döntöttem, hogy visszatérek oda, ahol a növény található, az adott növény gyakran jelentős reakciókat mutatott."
A könyvében Backster leírta, hogyan vitt magával egy növényt New Yorkból a New Jersey-i Cliftonba, hogy egy meglepetés bulin vegyen részt. Amikor megérkezett, és éppen abban a pillanatban, amikor ő és a növény beléptek a házba és mindenki felkiáltott, hogy: "MEGLEPETÉS", egy nagy reakció volt látható a növénytől.
Backster ezután elkezdte otthagyni a poligráfhoz kapcsolt növényeket anélkül, hogy megpróbálna bármit is csinálni, és csupán megfigyelte a reakcióikat, majd megpróbálta kitalálni, mi okozta őket. Egy napon erős reakciót látott, miután forró vizet öntött a mosogatóba. Később kiderült, hogy a mosogató tele volt baktériumokkal, és amikor a baktériumok hirtelen elpusztultak a forró vízben, a növény ezt egy felé irányuló fenyegetésként érzékelte és "sikított".
Egy későbbi kísérlet során Backster olyan gépet tervezett, amely véletlenszerűen sórákot dobott forrásban lévő vízbe. Észrevette, hogy a növények erőteljesen reagálnak, de csak éjszaka, amikor senki nem volt ott.
A Yale Egyetem Nyelvtudományi Iskolájának meglátogatása során Backster megkért egy diákot, hogy ejtsen csapdába a kezei között egy pókot, miközben egy borostyán levelét letépte és a poligráfhoz kapcsolta. Csak akkor figyeltek meg reakciót, amikor a pókban tudatosult, hogy el tud menekülni.
Backster tanulmányait továbbfejlesztette, és olyan dolgokat vizsgált, mint a csirke tojás és a joghurt kultúrák, és továbbra is lenyűgöző eredményeket kapott. Folyton arra a következtetésre jutott, hogy minden élőlény szoros összeköttetésben áll a környezetével. Amikor bármilyen stressz, szenvedés vagy halál fordul elő, a környező életformák azonnali elektromos reakciót mutatnak.
Backster egyszer egy tojást akasztott az elektródák közé, és figyelte, ahogy a tojás "sikoltozik", ahogy mindegyik szomszédját egyenként teszi a forró vízbe. Backster azt is megjegyezte, hogy az elektródákra kötött tojást ólomtartalmú dobozban tartotta, amely minden elektromágneses mezőt kiszűrt, ami megakadályozta az esetleges rádióhullámok, mikrohullámok vagy más elektromágneses frekvenciák hatását a kísérletek során.
Meg tudta ismételni ezt a hatást, amikor a növényeket egy Faraday-kalitkába helyezte, és nem meglepő módon a növények úgy viselkedtek, mintha a kalitka nem is létezett volna.
"Biztos voltam benne, hogy a növények, a baktériumok, a rovarok, az állatok és az emberek között áthaladó információ nem az ismert elektromágneses frekvenciákon működik ... a távolság úgy tűnt, semmilyen korlátot nem jelent," - írta az "Elsődleges észlelés" című könyvében.
Dr. Jacobo Grinberg felfedezte, hogy a párok agyát egy kimutathatatlan mező kapcsolja össze
Jacobo Grinberg egy mexikói tudós volt, aki széles körben végzett tanulmányokat a sámánizmus, a meditáció és a telepátia területén. Miután szemtanúja volt az úgynevezett "pszichikus sebészet" jelenségének, azt feltételezte, hogy egy "neuronális mező" jön létre az agyban, ami kölcsönhatásba kerül egy "térstruktúrával," - egy holografikus, nem helyi ráccsal, amely tartalmazza a tudat tulajdonságait - ami aktiválja részleges értelmezését, és létrehozza az agy által észlelt valóságot.
Elméletének bizonyításához kísérletbe kezdett egy párral, akik először húsz percig meditáltak együtt, majd külön helyiségekbe kerültek, amelyeket mindenféle elektromágneses mezőtől leárnyékoltak. Észrevette, hogy a két résztvevő agyhullámai észrevehető módon szinkronizálódni kezdtek, és mindkét agyféltekéjük ugyanazokat a mintázatokat mutatta.
Továbbá a legösszetettebb, legszervezettebb agyhullámokkal rendelkező személy mindig nagyobb befolyást gyakorolt a másikra. Ezt a kísérletet később megismételte, és egy effektust adott hozzá, amikor véletlenszerűen az egyikük szemébe villogott. Az idő huszonöt százalékában a másik személy hasonló reakciót mutatott, mintha ők lettek volna azok, akiket elvakított a fény.
Érdekes módon Grinberg kontroll alanyai nem mutattak ilyen kapcsolatot. Ez egy lenyűgöző felfedezés volt, amely alátámasztja a Backster kísérletei során feltárt tudatos forrásmező létezését. 1994-ben azonban, mielőtt a munkája közismertté vált volna, Jacobo Grinberg eltűnt. A mai napig nem találták meg, és sokan azt gondolják, hogy eltűnése összefügg a halálos fenyegetésekkel, amelyeket úttörő munkájával kapcsolatban kapott.
Dr. William Braud demonstrálta a "valaki figyel" hatást
Dr. William Braud egy amerikai pszichológus és parapszichológus volt, aki leginkább azon kísérleteiről vált híressé, melyek során az élő rendszerek pszichokinetikai hatásait vizsgálta.
"A mező" című könyvében Lynne McTaggart szerint Dr. Braud azzal kezdte a kísérleteit, hogy megpróbálta átadni a gondolatait az egyik diákjának hipnózis alatt. Amikor Braud megszúrta a kezét, a diák fájdalmat érzett. Amikor egy gyertya lángja fölé tette a kezét, a diák érezte a meleget. Amikor egy hajóról készült képet nézett, a diák megjegyzéseket tett egy csónakról.
Braud végül több mint 250 cikket publikált jelentős pszichológiai folyóiratokban a már említett jelenségekről. Az egyik első szigorú kísérletében elektromoskéshalakat használt, amelyek elektromos jeleket bocsátanak ki, amikor az egyik helyről a másikba mozognak. Elektródákat akasztott rájuk, majd a tanulmány résztvevői a halak helyzetét egyedül a tudatos szándékukkal változtatták meg.
Hasonlóképpen, Braud úgy találta, hogy a résztvevők képesek voltak növelni a mongol futóegerek sebességét a mókuskerében, és minden más tényezőt kizárni.
Braud ezután azt a jelenséget akarta tanulmányozni, hogy megérzi valaki, ha figyelik. Egy privát szobába helyezett egy személyt egy kis videokamerával, rákötötte a poligráfra és azt mondta neki, hogy pihenjen. A mellette lévő szobában Braun látta a résztvevő arcát a tévé képernyőjén. Egy másik résztvevőnek pedig azt mondta, hogy bámulja ezt a személyt a monitoron, és próbálja meg felkelteni a figyelmét, de csak akkor, ha egy véletlenszám-generátor ezt mondta neki.
Amikor az első személyt valaki bámulta, a bőre jelentős elektromos kiugrásokat mutatott. Ez átlagosan 59 százalékban fordult elő akkor, amikor bámulták őt.
Braun munkája szilárd bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az emberek képesek átadni a gondolataikat másoknak, és fizikai reakciókat idézhetnek elő anélkül, hogy tudatában lennének annak, hogy mi történik.
A "Távolbalátás" azt sugallja, hogy a világegyetemben végső soron minden egyetlen elme része
A távolbalátás az a gyakorlat, amikor benyomást szerez valaki egy távoli vagy láthatatlan célpontról extraszenzoros érzékeléssel. A jelenséget a múlt században alaposan tanulmányozták és le is írták.
Brenda Dunne és Robert Jahn a Princeton Egyetemen végzett egy tanulmányt, amelynek címe "Tudatosság és rendellenes fizikai jelenségek", amelyben negyvennyolc hétköznapi embert képeztek ki, hogy tanulmányozzák a távolbalátást.
A tanulmány során egy személy egy véletlenszerűen kiválasztott helyre látogatott 5-6000 mérföldnyi távolságban, és a néző megpróbált információt szerezni arról, hogy mit lát. A 336 kísérletben a nézők észrevételeinek csaknem kétharmada nagyon pontosnak tűnt - egy milliárd az egyhez eséllyel a véletlennel szemben.
"A mező" című könyvének 160. oldalán Lynne McTaggart azt állította, hogy még a szkeptikus tudósok kormányzati testülete és két Nobel-díjas szakember is tanulmányozta a távolbalátási adatokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kutatás hibátlan.
Egy másik csapat, amelyet a neves szkeptikus Dr. Ray Hyman vezetett, arra a következtetésre jutott, hogy az eredmények túlságosan erősek ahhoz, hogy véletlenszerűek legyenek. Árnyékolt szobákat használtak, hogy kizárják az elektromágneses hullámok hatását, amelyeket így nem tudtak felelőssé tenni az információ átviteléért a néző tudatába.
Érdekes módon, ahogy David Wilcock írja "A forrásmező felfedezése" című könyvében: "A távolbalátók képesek voltak olyan eseményeket is látni, amelyek még nem történtek meg a lineáris időben, még akkor is, ha ezeket az eseményeket véletlenszerűen választották, miután helyesen látták egy biztonságos helyen," ami arra utal, hogy az elme egyáltalán nem korlátozódik a lineáris időre.
1980-ban dr. Karlis Osis és Donna McCormick figyelemre méltó kísérletet végzett el, hogy meggyőződhessenek arról, hogy a tudatunk képes-e energetikai nyomokat létrehozni távoli helyeken. Az Alex Tanoust nevű tehetséges pszichikust arra kérték, hogy távolról nézzen meg egy célt, amely egy sor olyan szétszórt tárgy volt, amelyek csak egy adott helyről nézve alkottak egy képet.
A pontos helyen két fémlemezt függesztettek fel egymás mellé nyúlásmérő bélyegeken, amelyek felvették a finom mozgásokat. Amikor Tanous pontosan leírta a célpontot, a lemezek sokkal jobban rázkódtak a szokásosnál. A legnagyobb mozgás közvetlenül azután történt, hogy Tanous elkezdte megtekinteni. A területen nem volt nyilvánvalóan látható fény, miközben Tanous végezte a megfigyelést, csak a lemezek enyhe, de mérhető mozgása volt.
A kollektív tudatos szándék megváltoztatja a világot
Ha a tudatunk lényegében a nagyobb tudatossághoz kapcsolódik, akkor a globális változást úgy érhetjük el, ha egyszerűen összejövünk egy összpontosított szándékkal?
Egy két éves periódus alatt mintegy hétezer embert számláló csoportok gyűltek össze három különböző időpontban meditálni, és ezen csoportos meditációk idején képesek voltak a világméretű terrorcselekmények számát 72 százalékkal csökkenteni.
A tanulmányt a Journal of Offender Rehabilitation című tudományos folyóirat is elfogadta, amely kizárta a ciklusokat, a trendeket, az időjárást, a hétvégéket, az ünnepeket és minden más változót.
1993 nyarán Washington DC-ben az erőszakos bűnözés legalább 23,6 százalékkal csökkent egy két hónapos periódus alatt, miután a meditáló résztvevők száma nyolcszázról négyezerre nőtt, annak ellenére, hogy az erőszakos bűncselekmények száma nőtt, mielőtt találkoztak volna. Érdekes, hogy a bűnözés szintje a találkozó befejezése után ismét megugrott.
1993 óta ötven különböző tudományos tanulmány bizonyította, hogy ez a hatás az elmúlt harminc évben valóban működik.
Wilcock szerint ez a hatás azért működik, mert mindannyian ugyanannak az elmének a részei vagyunk bizonyos mértékben. Könyvében megemlíti a HeartMath Intézet által végzett kísérleteket, amelyek során a legnagyobb koherenciával rendelkező emberek képesek befolyásolni a közelükben lévők agyhullám mintáit és bioritmusát:
"Ha hétezer ember 72 százalékkal képes csökkenteni a világon a terrorizmust, akkor ez azt sugallja, hogy a Forrásmező jelentősen elfogult a pozitív érzelmek irányában a negatívakkal szemben."
"Ezek a felfedezések tagadhatatlan tények," - írja Wilcock. "Az elménk közötti kapcsolat, a gondolatok és a tapasztalatok megosztása újra és újra bizonyított."
Könyvajánló:
A Forrásmező felfedezése
A próféciák mögött lévő elveszett civilizációk és a rejtett tudomány
David Wilcock
Ez a könyv nem filozófia, spekuláció vagy vágyálom - ez a Forrásmező vizsgálatainak hatalmas szintézise. Óriások vállán állok a könyv írásakor, mert az eredmények többsége híres egyetemek professzorainak nevéhez fűződik, akik kutatásaik miatt gyakran szembekerültek a kollégáikkal, a munkaadóikkal és az elterjedt nézetekkel. Számos példa is van arra, hogy egy tudós vagy kutatóintézet különleges áttörést ért el – de a média nem értette, hogy az eredmények hogyan illeszkednek a sok egyéb kapcsolódó felfedezés sorába. A legtöbb kutatási eredmény nemzetbiztonsági okok miatt titkosított. 1996-ban több mint tízezer olyan dokumentumot hoztak nyilvánosságra, amelyek a Forrásmezővel foglalkoznak és ezeknek több mint a fele Oroszországból származik. Az eredmények olyan megdöbbentőek, hogy gyanítom, szóhoz sem jutsz majd, amikor megtudod, mennyit tudunk már erről a láthatatlan erőről - ami mindent befolyásol, amit látunk, hallunk, csinálni, és hiszünk.
David Wilcock
David Wilcock könyvében az alternatív tudományok segítségével vizsgálja meg azokat az ősi titkokat, melyeket a modern tudomány nem akar, vagy nem tud megérteni: a DNS kódolt titkait, a gondolat és tudat tudományos vizsgálatainak fontosságát, a féreglyukak pontos szerepét az Univerzumban, a csillagkapuk általi utazást, a szakrális geometria életre kiható általános megállapításait, a háromdimenziós idő meghatározását... és még sorolhatnánk! 2012 nem a vég volt - ahogy azt a média és a mozifilmeket gyártó cégek igyekeztek mindenkinek belesulykolni a fejébe - hanem az Aranykor kezdete. Rajtunk áll, hogy elfogadjuk a világ általunk generált pusztulását, vagy észrevesszük a változást és beállunk mi is az Aranykor megvalósítóinak egyre népesebb táborába.
(forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu)
David Wilcock - A forrásmező felfedezése (2016)
forrás-felolvasta Kozsdi Tamás, 2016. november 19. -videó: