Matthew Manning, napjaink talán legismertebb pszichikus gyógyítója 1955-ben született és már kora gyerekkorától fogva különösebbnél különösebb jelenségeket idézett elõ a környezetében. 1967-ben Matthew csak 11 éves volt, de már ekkor a poltergeist-tevékenység középpontjába került. Cambridge-i otthonuk dolgozószobájában az apja rendre a földre hullva találta az elvileg a polc legtetejére helyezett ezüst díszserleget. Késõbb szemtanújává vált, ahogy a serleg magától megindul a polcon, és a padlóra zuhan. És ez persze mindig akkor következett be, mikor a kis Matthew a szobában tartózkodott.
Matthew Manning
A paranormális jelenségek iránt amúgy is érdeklõdõ szülõk rögtön felvették a kapcsolatot Dr. George Owennel, aki rögtön megállapította, hogy csakis a kisfiú lehet felelõs a történtekért. Ekkorra már a ház minden éjjel hangos volt a rejtélyes kopogásoktól, szisszenésektõl, a legváratlanabb pillanatokban emelkedtek tárgyak a levegõbe. Manningék végül megunták a dolgot, és Dr. Owen tanácsára elköltöztek a Lintonba, egy 18. században épült ódon házba. A parakutató véleménye szerint a környezetváltozással gyakran megszüntethetõek a poltergeist-jelenségek, és egészen 1970 júliusáig úgy tûnt, minden a legnagyobb rendben van. Ekkor azonban ismét kezdetét vette a kálvária, és a pimasz kopogó szellem sokkal nagyobb intenzitással "dolgozott", mint azelõtt bármikor. Nehéz bútorok "másztak" egymásra, a viaszgyertyák maguktól megolvadtak, a lépcsõ állandóan úgy remegett, mintha valaki fel és alá futkosna rajta.
1971 elején egyértelmûvé vált, hogy tényleg csak Matthew lehet a jelenségek oka: A poltergeist ugyanis abban az iskolában is tevékenykedni kezdett, ahová a kisfiú járt. A legmegdöbbentõbb az volt mikor egy kés felemelkedett a menzán Matthew orra elõtt, és száguldozni kezdett a levegõben, óriási rémületet okozva a gyerekek és tanárok körében egyaránt. Egy másik alkalommal egy üres vödörben víz materializálódott az iskolaudvaron, mikor a Manning-gyermek fölé hajolt.
A kis Matthew hamarosan arról számolt be, hogy testen kívüli élménye volt, és hogy emlékszik elõzõ életeire is. 1972-tõl kezdve gyakran esett transzba, és ilyenkor fél órán keresztül beszélt különféle emberek (férfiak és nõk) hangján. Az egyik szellem, aki a fiút választotta médiumául, azt állította, hogy Henrietta Webbnek hívják, és 1673-ban fulladt vízbe a közeli patakban. Ezt a tényt késõbb Dr. Owen kutatásai megerõsítették.
Gimnazista korában Matthew az automatikus írás igazi "bajnokává" vált. Olykor hat órán keresztül is fennakadt szemekkel, a semmibe meredve rótta egyik sort a másik után a papírra, szinte mindig más kézírással. Elõzõ életeirõl és a vele egykor kapcsolatban álló emberekkel történt eseményekrõl tudósított. Az ilyen alkalmak után 36 órán keresztül szünetelt a poltergeist-jelenség, és ahogy Matthew egyre idõsebb lett, és egyre több dolgot írt ki e módon magából, egyre ritkábban került sor a kopogó szellem nem kívánatos "tréfáira".
Matthew végül már arab és francia nyelvû szövegeket is írt (egyik nyelvet sem ismerte), és egy idõ után, ha õrizetlenül hagyta a tollait egy üres szobában, mire visszatért, az egész fal tele volt firkálva mindenféle aláírásokkal. A jelenségnek több szemtanúja is akadt, a házvezetõnõ idegösszeroppanást kapott, mikor óvatlanul benyitott a fiú szobájába, és azt kellett látnia, hogy az egyik toll magától ír a falra, a levegõben lebegve. Dr. Owen kiderítette, hogy az aláírás-halmaz a falu 14. és 19 századi lakosaitól származik.
A fiatalembert kezdetben persze igencsak zavarták a furcsa jelenségek, de végül megbarátkozott a gondolattal, hogy sohasem élhet hétköznapi életet, és elkezdte hasznosítani különleges képességeit.
Képek a túlvilágról - Régen élt művészek nyilvánulnak meg e két médiumon keresztül:
http://dszilvia.blogspot.hu/2017/10/kepek-tulvilagrol-regen-elt-muveszek.html
A paranormális jelenségek iránt amúgy is érdeklõdõ szülõk rögtön felvették a kapcsolatot Dr. George Owennel, aki rögtön megállapította, hogy csakis a kisfiú lehet felelõs a történtekért. Ekkorra már a ház minden éjjel hangos volt a rejtélyes kopogásoktól, szisszenésektõl, a legváratlanabb pillanatokban emelkedtek tárgyak a levegõbe. Manningék végül megunták a dolgot, és Dr. Owen tanácsára elköltöztek a Lintonba, egy 18. században épült ódon házba. A parakutató véleménye szerint a környezetváltozással gyakran megszüntethetõek a poltergeist-jelenségek, és egészen 1970 júliusáig úgy tûnt, minden a legnagyobb rendben van. Ekkor azonban ismét kezdetét vette a kálvária, és a pimasz kopogó szellem sokkal nagyobb intenzitással "dolgozott", mint azelõtt bármikor. Nehéz bútorok "másztak" egymásra, a viaszgyertyák maguktól megolvadtak, a lépcsõ állandóan úgy remegett, mintha valaki fel és alá futkosna rajta.
1971 elején egyértelmûvé vált, hogy tényleg csak Matthew lehet a jelenségek oka: A poltergeist ugyanis abban az iskolában is tevékenykedni kezdett, ahová a kisfiú járt. A legmegdöbbentõbb az volt mikor egy kés felemelkedett a menzán Matthew orra elõtt, és száguldozni kezdett a levegõben, óriási rémületet okozva a gyerekek és tanárok körében egyaránt. Egy másik alkalommal egy üres vödörben víz materializálódott az iskolaudvaron, mikor a Manning-gyermek fölé hajolt.
A kis Matthew hamarosan arról számolt be, hogy testen kívüli élménye volt, és hogy emlékszik elõzõ életeire is. 1972-tõl kezdve gyakran esett transzba, és ilyenkor fél órán keresztül beszélt különféle emberek (férfiak és nõk) hangján. Az egyik szellem, aki a fiút választotta médiumául, azt állította, hogy Henrietta Webbnek hívják, és 1673-ban fulladt vízbe a közeli patakban. Ezt a tényt késõbb Dr. Owen kutatásai megerõsítették.
Gimnazista korában Matthew az automatikus írás igazi "bajnokává" vált. Olykor hat órán keresztül is fennakadt szemekkel, a semmibe meredve rótta egyik sort a másik után a papírra, szinte mindig más kézírással. Elõzõ életeirõl és a vele egykor kapcsolatban álló emberekkel történt eseményekrõl tudósított. Az ilyen alkalmak után 36 órán keresztül szünetelt a poltergeist-jelenség, és ahogy Matthew egyre idõsebb lett, és egyre több dolgot írt ki e módon magából, egyre ritkábban került sor a kopogó szellem nem kívánatos "tréfáira".
Matthew végül már arab és francia nyelvû szövegeket is írt (egyik nyelvet sem ismerte), és egy idõ után, ha õrizetlenül hagyta a tollait egy üres szobában, mire visszatért, az egész fal tele volt firkálva mindenféle aláírásokkal. A jelenségnek több szemtanúja is akadt, a házvezetõnõ idegösszeroppanást kapott, mikor óvatlanul benyitott a fiú szobájába, és azt kellett látnia, hogy az egyik toll magától ír a falra, a levegõben lebegve. Dr. Owen kiderítette, hogy az aláírás-halmaz a falu 14. és 19 századi lakosaitól származik.
A fiatalembert kezdetben persze igencsak zavarták a furcsa jelenségek, de végül megbarátkozott a gondolattal, hogy sohasem élhet hétköznapi életet, és elkezdte hasznosítani különleges képességeit.
Képek a túlvilágról - Régen élt művészek nyilvánulnak meg e két médiumon keresztül:
http://dszilvia.blogspot.hu/2017/10/kepek-tulvilagrol-regen-elt-muveszek.html
Médiumi transzállapotban kapcsolatba lépett nagyapja, Hayward Lewis szellemével, aki elõszeretettel fogadott annak idején lovakra. Az épp pénzszûkében lévõ család érdekében Matthew biztos tippekért fordult hozzá, és nem kellett csalódniuk. Követték a nagyapa-szellem tanácsait, és szép summához jutottak a következõ heti lóversenyen.
Egyik nap épp a gimnáziumból tartott hazafelé, mikor egyik osztálytársát megpillantva transzba esett, és innentõl kezdve képes volt meglátni embertársai auráját. Elmondása szerint a tevékeny jellemek körül igen erõsen vibrált a fény, a lustábbak viszont nem bocsátottak ki túl erõs sugárzást. A betegek aurája gyengült, míg az egészségeseké teljesen világos és erõs fényû volt. Akit a halál fenyegetett, annak elfeketült az aurája. Matthew késõbb gyógyítóként és spirituális tanítóként több ilyen embernek segített végsõ ügyei rendezésében, mielõtt az illetõ örökre eltávozott az élõ sorából.
1974 elején Matthew és családja feszülten figyelte Uri Geller megdöbbentõ elõadását, amelyet a brit televízió is közvetített. Természetesen a látottakon felbuzdulva a Manning-fiú rögtön a tettek mezejére lépett, és õ maga is elkezdett fémtárgyakat hajlítgatni pusztán mentális erõvel. 1974. március 8-án a Cambridge Univerity professzora, Graham Hodgetts és kutatótársai jelenlétében demonstrálta ebbéli képességét. Többek között csigaház-alakba hajlított egy asztalon heverõ teáskanalat úgy, hogy csak ránézett, és minden idegszálát megfeszítve koncentrált.
A tudósvilág egyre jobban érdeklõdött Matthew eredményei iránt, és 1974 nyarán a torontói The New Horizons Research Foundation (Új Horizontok Kutatói Alapítvány) meghívására egy három napos pszihokinetikus kísérletsorozatban vett részt, amelyet 21 tudományos szakértõ felügyelt. Matthew minden elõzetes várakozást felülmúlóan teljesített: kanalak, kulcsok, villák és egyéb tárgyak tucatjait hajlította meg. Gellerrel ellentétben egyáltalán nem volt kimerült a hosszú koncentrációs periódusok után, hanem egyszerûen azért hagyta abba általában a dolgot, mert untatni kezdte…
Az egyik kísérlet ötlete nem mástól származott, mint Brian Josephson-tól, a cambridge-i Trinity College fizikaprofesszorától, aki 1973-ban mindössze 31 évesen lett Nobel-díjas. A kísérlet hasonló volt a Nina Kulagina részvételével lefolytatott orosz verzióhoz.
A gondolat energiája Nina Kulagina:
http://dszilvia.blogspot.hu/2015/05/a-gondolat-energiaja.html
Matthew elé raktak az asztalra egy iránytût. Õ mozgatni kezdte fölötte a kezét úgy 20 cm-es magasságban. A tû elõször csak lassan forgott, majd õrült sebességgel kezdett pörögni. Ahogy elvette a kezét az iránytû fölül, a mutató azon nyomban megállt. Josephson elmondása szerint végig nagyon furcsán érezte magát a kísérlet alatt, véleménye szerint Manning egyfajta energiamezõt generált, amely fejfájást és erõs izzadást idézett elõ a teremben tartózkodó kutatóknál.
1974 végén megjelent Matthew elsõ könyve The Link (A láncszem) címmel, amelyben fõként poltergeist-tapasztalatairól vallott. Számos további kísérletben és tesztelésen vett részt, a Németországban lévõ Freiburgi Laboratóriumban pedig pszichikus energiájával akaratlanul "megbolondította" az elektromos gépeket. Ezek után babonából már a repülõgépeken is kizárólag a leghátsó sorban volt hajlandó ülni, nehogy esetleg zavart okozzon a légi jármû mûködésében.
Könyve megjelenése után sorban adta az interjúkat, valamint televíziós szereplések alkalmával demonstrálta nem mindennapi képességeit. Mikor a híres showman, David Frost mûsorában szerepelt, minden kamera és egyéb szerkezet "flúgossá vált" a közelében, és még egy adáshibát is sikerült elõidéznie. A japán tévének adott interjúja közben tárgyak emelkedtek a levegõbe a stúdióban, valamint próbaképp egyes tévénézõk otthonában is sikerült poltergeist-jelenségeket gerjesztenie.
Hamarosan a brit védelmi minisztérium és a titkosszolgálat is komolyan érdeklõdni kezdett Manning iránt. Lord Rothschild, a védelmi minisztérium feje magánbeszélgetésre invitálta a parafenomént. Matthew azt mondta errõl a találkozásról, hogy a férfi részletesen kikérdezte, a világ mely táján fog legközelebb fellépni, mekkora távolságból képes befolyásolni szerkezeteket, képes volna-e egy radart is "összezavarni", stb. Állítása szerint ezután még egy ideig le is hallgatták a telefonját, mivel úgy érezték, hogy komoly fenyegetést is jelenthet a létezése, és talán idegen ügynökök megpróbálhatják jó pénzért megnyerni a saját céljaik megvalósításához.
1976-ban Colin Wilson, a híres parakutató egyszerre tanulmányozta Gellert és Manninget. Mindkettõrõl megállapította, hogy nem szándékosan okoznak zavart az elektromos gépekben, amelyekkel kapcsolatba kerülnek. A képességüknek ezen a területén tehát képtelenek szert tenni akár minimális kontrollra is. Wilson például sohasem volt képes magnószalagra rögzíteni a Manninggel folytatott beszélgetéseit, mert azok rendre tönkrementek Matthew jelenlétében. A kutató végül abbéli meggyõzõdésének adott hangot, hogy a pszichokinézis képessége nem más, mint szabályozott, az egyéni akarat uralma alá vont poltergeist-aktivitás.
1977-ben Matthew Manning spirituális megvilágosodáson ment keresztül, Indiába utazott, sokáig idõzött a Himalájában is. Úgy döntött, hogy ezek után kizárólag az emberiséget fogja szolgálni. Még ebben az évben részt vett több kísérletsorozatban is Texasban, Kaliforniában és Londonban. Ezek a tesztek igen nagy nyilvánosságot kaptak, számos cikk jelent meg róluk. A mûveletek során Matthew kizárólag pszichikus erejének segítségével képes volt csökkenteni a rákos sejtek mennyiségét a vérmintákban, valamint befolyásolni egy másik kísérleti alany agyhullámait. Egy Dr. John Kmetz által felügyelt kísérletben minden egyes rákos sejtet megölt egy üvegcsében úgy, hogy a tenyerét ráhelyezte, és erõsen koncentrált.
1980 óta Manning kizárólag a pszichikus gyógyításnak él. 15-20 percen keresztül koncentrál a beteg jelenlétében, és a panaszok ezután szinte mindig örökre megszûnnek. A legsikeresebben a migrént és az osteo-arthiritist kezeli. Ráadásul, mikor ereje teljében van, valódi csodákra képes. Meggyógyított már többek között egy hatéves svájci autista kisfiút és nyolcéves húgyhólyag-gyulladásos kislányt is. Matthew a szkeptikusok rémálma, és ezt mi sem példázza jobban, mint az a tény, hogy a Royal Society of Medicine és a brit parlament felkérésére többször is tartott zártkörû elõadásokat gyógyítói tevékenységérõl az orvosi szakma krémjének. Ebben a megtiszteltetésben egy szimpla kuruzsló vagy csaló nem túl gyakran részesül…
(forrás:viszavzsodor.blogspot.hu)
Matthew Manning gyógyító kör - videó
(forrás: Matthew Manning youtube.com)