Hubert egy meglehetősen barátságos, hatvanéves úr délről,Virginiából. 1978 augusztusában hívott fel, és előző életbe vivő regresszió végrehajtására kért. Baltimore-ban a testvérét látogatta meg, és a telefonkönyvben keresett hipnotizőrt. Mikor meglátta a nevemet, felírta, de csak azután hívott fel, hogy elhagyta a várost.
A hipnotizőr címszónál felsorolt húsz név közül választotta ki az enyémet.A szinkronitás ismét működött.Egy nagyon párás délután hívott fel Virginiából, és megkérdezte,hogy végzek-e előző életbe vivő regressziót. Ez eléggé érdekes, mivel Baltimore-ban én vagyok az egyetlen hipnoterapeuta, aki előző életbe vivő regresszióval foglalkozik. Hubert elmondta, hogy októberben jön ismét Baltimore-ba, és akkor megbeszéljük a találkozót.
Egy hétig mindennap el akart jönni hozzám, mielőtt elmegy a városból.Ez rendkívül szokatlan kérés, de méltányoltam, és nem bántam meg. Hubert nemrégiben hallott a hipnotikus regresszióról, és égett a vágytól, hogy hozzálássunk. Életéből az egyetlen említésre méltó tény, hogy egyedül élt. A felesége kb. tíz évvel korábban meghalt,utolsó élő rokona a Baltimore-ban lakó nővére. Nyugdíjas üzletemberként nagyon magányosnak érezte magát.Az első alkalommal hosszasan beszélgettünk a hipnózisról és az előző életbe vivő regresszióról. Második alkalommal egyszerű életkor regressziót hajtottam végre.
Nem voltam túlságosan megelégedve az eredménnyel. A harmadik és negyedik alkalommal Hubert mélyebb transz szintre jutott, és átélt egy előző életet Egyiptomban.
Dr. G.: Mit látsz most?
Hubert: A piramissal előtt állok.
Dr. G.: Van még más is, amit látsz most?
Hubert: Odébb a szfinxet is látom.
Dr. G.: Mit gondolsz, melyik van közelebb?
Hubert: A piramis, határozottan.
Dr. G.: Hány piramist látsz?
Hubert: Csak egyet.
Dr. G.: Le tudod írni a piramist?
Hubert: Még építik.
Dr. G.: Látod magad a helyszínen?
Hubert: Igen. Látom, hogy egy nagy követ emelek.
Dr. G: Egyedül vagy?
Hubert: Nem. Egyike vagyok azoknak a munkásoknak, akik ezt a hatalmas kőtömböt mozgatják.
Dr. G.: Valaki irányít titeket?
Hubert: Nem, jelen pillanatban nem. Úgy tűnik, tudjuk, hogy mit csináljunk.
Dr. G: Hogyan mozgatjátok ezeket a köveket?
Hubert: Rossz módszerrel mozgatjuk őket. Kézi erővel emeljük.Nem tudományos módszerrel tesszük. Úgy próbáljuk a helyükre tenni, hogy köteleket kötünk rájuk.
Huberten látszott, hogy nagyon bosszantja az a tény, hogy ezeknek a kőtömböknek a mozgatása ilyen kis hatékonysággal történik. Úgy gondolta, tud jobb módszert, de tisztában volt azzal, hogy senki sem hallgatna egy egyszerű munkásra.
Dr. G: Mennyi van kész a piramisból?
Hubert: Durván a harmada.
Dr. G: Együtt élsz most valakivel?
Hubert: Igen, elvettem egy szép, de szemérmes nőt.
Dr. G.: El tudod mondani, hogy milyen ő?
Hubert: Sötét bőrű, majdnem olyan korú, mint én (tizennyolc éves). A haja hosszú és fekete. Nagyon szeretjük egymást.
Dr. G.: Milyen magas?
Hubert: Kb. 5 láb 4 hüvelyk. Kb. két hüvelykkel alacsonyabb nálam.
Dr. G: Van gyereketek?
Hubert: Nincs, csak ketten vagyunk.
Dr. G.: Mire ötig számolok, azt akarom, hogy életed nagyon fontos eseményéhez menj előre. Egy… kettő… három… négy…öt. Mit látsz most?
Hubert: A sátrunkban vagyunk és a gyerekemmel játszom. Sok örömünk telik benne.
Dr. G.: Hol éltek most?
Hubert: Nem messze a folyótól. Kicsi a sátrunk.
Dr. G: Most milyen munkát végzel?
Hubert: Kőműves vagyok a Nagy Piramisnál.
Dr. G.: Hány éves vagy?
Hubert: Harmincegy.
Dr. G.: Pontosan mi a beosztásod?
Hubert: Hornyokat vágok a kövekbe, így illeszkednek a piramisba.
Dr. G.: Szereted a munkádat?
Hubert: Nagyon ügyes vagyok a munkámban, de ők nem akarják meghallgatni a kő mozgatásra vonatkozó elképzelésemet.
Dr. G.: Kik azok az ők?
Hubert: A vezetők.
Dr. G.: Le tudod írni a vezetőket?
Hubert: Nagyon magasak, kb. 7-8 láb magasak. Nagy fejük van, és hosszú ujjaik.
Ez alapján úgy látszott, hogy idegenek irányították a piramis építéseket.Mikor megkérdeztem Hubertet, hogyan mennek egyik helyről a másikra, nem írt le járművet. Úgy tűnt, hogy csak megjelennek a különböző területeken a piramis körül és az építés kritikus lépéseit irányítják. Azután eltűnnek.
Dr. G.: Hogyan kommunikálnak veletek a vezetők?
Hubert: Egyáltalán nem beszélnek. Bizonyos fajta gondolati jeleket küldenek, amelyek engedelmességre kényszerítenek bennünket. Érzem, hogy egyáltalán nem tudok ellenszegülni.
Dr. G.: A piramisnak hányadrésze épült már fel?
Hubert: Kb. kétharmada.
Dr. G.: Azt akarom, hogy legalább tíz évet menj előre mire ötig számolok. Egy… kettő… három… négy… öt. El tudnád mondani, mit látsz most?
Hubert: Sokkal öregebb vagyok. A hátam hajlott és a hajam is jórészt kihullott.
Dr. G.: Még mindig dolgozol a piramisoknál?
Hubert: Igen, de már nem olyan sokat. Ők (a vezetők) felismerték,hogy már nem tudok olyan keményen dolgozni, mint fiatalabb koromban, de a tapasztalatomra szükségük van.
Dr. G.: Hol vannak a gyerekeid?
Hubert: A lányom otthon van, az idősebbik fiam egy másik csoportban dolgozik a piramisnál.
Dr. G.: Hol van a kisebbik fiad?
Hubert: ő nem él velem. Elment otthonról, én pedig magányosnak érzem magam nélküle.
Dr. G.: Térjünk vissza a vezetőkhöz. Hogyan segítenek a piramis építésében?
Hubert: Utasításokat és különleges szerszámokat adnak.
Dr. G.: Milyen szerszámokat?
Hubert: Speciális köteleik vannak. Sosem láttam ehhez hasonlót.Nagyon erős, nem lehet elszakítani. Valamiféle akkumulátorral működő daruszerű eszközük is van.
Dr. G: Egyszerre hány vezető van jelen?
Hubert: Három.
Dr. G: A piramis hányadrésze készült már el?
Hubert: Már majdnem kész. Hála Istennek. Úgy érzem, mintha a lelkem is beépült volna a kőrakásba.A gizai Nagy Piramist Khufu fáraó építtette. Három piramist építettek i.e. 2600 és 2500 között. A legnagyobbat és legrégebbit nevezik Gizának. Az ókori görögök Khufut Cheopsnak hívták. A piramis Egyiptomban a Nílus folyó melletti sivatagban van, kb. 10 mérföldre Kairótól délre. A piramis kb. 481 láb magas és négyzet alakú alapjának minden oldala 755 láb.A piramis belsejében alul nagy termek vannak, amelyek sírként szolgáltak az uralkodó család számára. Ezekben a termekben arany,különleges drágakövek, csodálatosan faragott bútorok és más értékes tárgyak vannak. Az egyiptomiak úgy hitték, hogy földi javaikat a mennyországba is magukkal vihetik.Meglehetősen nehéz elképzelni, hogy az ókori egyiptomiak (majdnem ötezer évvel ezelőtt) képesek voltak felépíteni ezeket a monumentális építményeket az olyan modern daruk és gépek segítsége nélkül, amelyeket a mai építkezéseknél használunk.
A történészek úgy vélik, hogy a gizai Nagy Piramis felépítése kb. húsz évig tartott,és legalább 100000 munkás dolgozott rajta. Ezek közül az emberek közül a legtöbb rabszolga volt, akik vég nélkül dolgoztak a nagy kövek szállításában, és valahogyan a helyükre illesztették azokat.A mérnökök azt állítják, hogy az ilyen majdnem ötezer évig fennmaradó építmény létrehozásához a kőtömböket nagy pontossággal kellett a helyükre illeszteni. Az illesztésnél akár egy negyed hüvelyknyi hiba is a nagy piramis teljes összeomlását okozhatta volna néhány száz éven belül. Az egyes oldalak átlagos hibája azonban kisebb,mint tízezred hüvelyk úgy a magasságban, mint a négyzet pontosságát illetően.
Hubertet további öt évvel vittem előre.
Dr. G: Milyen fontos esemény történt, ha történt egyáltalán?
Hubert: A lányom férjhez ment. Elhagyta a sátrunkat, és én most egyedül érzem magam. A piramis kész, nincs mit csinálnom.
Dr. G.: Mi történt a két fiaddal?
Hubert: A kisebb soha nem jött haza, az idősebb meghalt egy balesetnél a piramis építése közben. Egy nagy kő — oh, édes Istenem, milyen borzasztó — agyonütötte.
Dr. G.: Hogy nézel ki most?
Hubert: Roskatag öregember vagyok. Nincs hajam. A feleségem meghalt. Két gyermekem elhunyt. A lányom elköltözött.Nem szeretek egyedül lenni.
Dr. G.: Mit szoktál enni?
Hubert: Mindenféle magokat vízzel. A fokhagyma is az étrendem része. Néha halat is eszem.
Dr. G.: Mit szoktál inni?
Hubert: Vizet. Csak vizet.
Hubert további élete eseménytelen volt. Valamiféle nyugdíjból tartotta fenn magát. Nem pénzt kapott, hanem élelmet és ruhákat adtak neki. Elköltöztették egy kis kunyhóba a Nagy Piramis közelébe, ahol a hátralévő életét leélte. A vezetők most is alkalmazták a fiatal kőmunkások betanítására. Hubert szerette ezeknek a fiatal munkásoknak a társaságát. Ez a kis munka tartotta tőle távol a teljes hasznavehetetlenség és egyedüllét érzését.Ennek a regressziónak az utolsó lépése az volt, hogy Hubertet a szupertudat szintjére vittem, hogy megtudjuk, hogyan kapcsolódnak ezek az emberek karmikus ciklusához. Feltártuk, hogy egyiptomi felesége a jelenlegi életében is a felesége volt. Lánya és kisebbik fia nem kapcsolódik jelenlegi életéhez. Ám az idősebb fiú a húsz évvel ezelőtti kereskedelmi igazgatója volt.Érdekes megjegyezni, hogy Hubert Egyiptomban és jelenlegi életében is magányos volt.
Egyiptomi életében a felesége csak néhány évvel korábban halt meg, mint ő, ennek ellenére magányosnak és elhagyatottnak érezte magát élete túlnyomó részében. Hubert nagyon szerette a gyerekeit, de ezt ők nem viszonozták.Sok a párhuzam Hubert egyiptomi és jelenlegi élete között. Most ő egy halk szavú és félénk ember, aki sok mindent meg akar osztani másokkal, de senki sem figyel rá. Kereskedőként is sokszor elutasította javaslatait a nálánál fiatalabb kereskedelmi igazgató (egyiptomi idősebb fiának reinkarnációja). A regresszióban félt megemlíteni a kőmozgatási ötletét, mert félt a büntetéstől. Hubert egész élete folyamán félt a tekintélyes személyektől. Kezdetben még attól is félt,hogy felhívjon engem egy időpontért.Ha van karmikus lecke, amit Hubert ebben az életben megtanult, az a türelem, ő messze a legtürelmesebb ember, akit valaha ismertem.A másik tapasztalat, amely Hubert mindkét életében felbukkant,az a magányosság. Látszott, hogy elfogadta ezt a helyzetet minden keserűség és bánat nélkül.
Az utolsó kezelés után néhány hónappal levelet kaptam Huberttől,amelyben leírta, hogy részt vesz egy helyi jótékonysági szervezet munkájában. Élete több értelmet kapott. Azok a fiatalok, akikkel önkéntesként dolgozik, tisztelik, és Hubert úgy érzi, szükség van rá.Nagy bizalommal volt irántam, és munkám iránt, de tulajdonképpen Hubert volt az, aki segített magán. Én csupán bizonyos irányítást adtam neki.
(Forrás:Dr. Bruce Goldberg – Előző életek, jövendő életek c. könyve-rejtelyekszigete.com)
