Londonban 1882-ben alapították az első parapszichológiai kutató társaságot (Society or Psychical Research), amely a mai napig létezik, és jó, ha tudjuk: nem lángoló szemű, zavaros agyú amatőrök gyülekezete, hanem a tagjai igazi kutatók voltak akkor is, és azok ma is.
Már az alapítók között is a kor neves professzorai voltak túlsúlyban, méghozzá olyan egyetemekről, mint az oxfordi vagy cambridgei…
Az öt alapító: Edmund Gurney, A. W. Verrall, Henry Butcher, Frederick Myers és Henry Sidgwick érdekes kísérletbe fogott. Az urak részben még életükben, részben a haláluk után úgy döntöttek, hogy üzenetet küldenek odaátról.
A tudósok nem egyszerre haltak meg – Gurney 1888-ban, Myers 1901-ben, Sidgwick 1906-ban, Verrall 1912-ben.
De az életükben kigondolt összeesküvést végrehajtották. Ravasz tervük az volt, hogy nem egyszerűen üzennek, hanem…
De lássuk inkább a részleteket.
Mivel ők öten a Társaságban töltött éveik során főleg a túlvilági üzenetekkel foglalkoztak, ezek összes technikáját, módszerét és érdekes esetét ismerték, és még életükben kapcsolatban álltak a kor híresebb médiumaival, spiritisztáival és paraképességű személyeivel -, úgy döntöttek: kizárólag az üzenetekre, a transzkommunikációra összpontosítanak.
Elhatározták, hogy haláluk után mindnyájan keresnek majd maguknak e világi, itt élő médiumot, akin keresztül üzenhetnek. Méghozzá keresztben, vagyis egyikük sem üzeni a teljes szöveget, a teljes tudnivalót, a totális üzenetet, hanem annak csak egy részét.
A később Keresztüzeneteknek (Cross Correspondences = keresztlevelezés) nevezett akció 1906-ban kezdődött.
Egy brit médium-asszony fedezte fel magában a késztetést, hogy valaki üzen a túlvilágról és neki azt papírra kell vetnie a szokásos, úgynevezett automata írással. Szinte géppé lett, az ismeretlen erő utasításait teljesítette, írt és írt.
A feladó állítólag Frederick Myers volt, aki akkor már öt éve nem volt az élők sorában. De működni kezdtek a többiek is; haláluk után Myers másik négy társa is üzenni kezdett.
Az üzenetek száma az első, igen intenzív évtizedekben – majdnem a második világháború kitöréséig! – meghaladta a háromezer-kétszázat. De szórványosan jelentkeztek még, egészen a hetvenes évek elejéig.
Nagyon kitartónak bizonyultak, hiszen öten több ezer üzenetet küldtek különféle médiumon és módszeren keresztül, több világrészbe, több mint hatvan éven át!
…A módszer, amit kigondoltak, meggyőzhette a kétkedőket is.
Az üzenetek ugyanis mindig csak töredékek voltak. Sok médiumtól kellett összeszedni később a részleteket, hogy az öt ember különböző időpontban küldött több ezer üzenete végre értelmes egésszé álljon össze!
Myers és a többiek ezt néha jelezték is. Szövegükben itt-ott felbukkantak félmondatok, amelyekben megnyugtatták az üzenetet olvasókat: tegyék csak el a szöveget, ha valamit nem értenek, majd kiderül a “többi részletből”.
Kezdetben persze senki sem tudhatta, hol vannak, mikor érkeznek, milyen úton jönnek “át” azok a hiányzó részletek… De az évtizedek során kialakult egy átlátható és érthető kép.
A csalás már csak azért is kizárható, mert Myers és társai nem egy alkalommal olyan nehéz, tudományos szöveget is közöltek, amit a gyakorta nem túl művelt (hisz’ csak eszközként használt) médium nem is érthetett, nem érhetett fel ésszel.
Hogy az őket túlélő, itt maradt kollégáik, a Társaság többi tagja és mások is belássák, valóban az “ötök” üzennek, olyan dolgokról is szót ejtettek, amelyekről vagy csak ők és a Társaság bennfentesei tudtak, vagy eleve az általuk művelt szakterületre vonatkozó, nem széles körben ismert információk voltak.
Ezenkívül betettek a szövegbe idegen nyelvű részleteket is. Így latin, görög stb. idézetet, szövegrészletet. A gyengén képzett médiumoknak fogalmuk sem lehetett arról, ezek mit jelentenek, és miért éppen ott bukkannak fel a szövegben, ahol…
Ki kellett zárniuk azt a vádat, hogy az egész üzenetközvetítés nem is létezik, hogy csalás, hogy maguk a médiumok “gyártják” a “túlvilági szövegeket”, mert így akarják felhívni magukra a figyelmet, így próbálnak pénzt és hírnevet szerezni…
Igyekeztek bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy az üzenetek valóban a túlvilágról jönnek, olyan személyektől, akik itt éltek, de földi létük megszűntével átkerültek “oda”.
Bizonyítani akarták, hogy ők és nem mások az üzenetküldők, hogy előre eldöntött módon és tartalommal is lehet üzenni; hogy van túlvilág; hogy az ember ott tovább él; hogy nem veszíti el tudatát az “átkerülés” folyamán, és azok a dolgok, amelyek itt érdekelték, ott is érdeklik, sőt foglalkozhat is velük…
(forrás: nemere.hu-rejtelyekszigete.com)
Már az alapítók között is a kor neves professzorai voltak túlsúlyban, méghozzá olyan egyetemekről, mint az oxfordi vagy cambridgei…
Az öt alapító: Edmund Gurney, A. W. Verrall, Henry Butcher, Frederick Myers és Henry Sidgwick érdekes kísérletbe fogott. Az urak részben még életükben, részben a haláluk után úgy döntöttek, hogy üzenetet küldenek odaátról.
A tudósok nem egyszerre haltak meg – Gurney 1888-ban, Myers 1901-ben, Sidgwick 1906-ban, Verrall 1912-ben.
De az életükben kigondolt összeesküvést végrehajtották. Ravasz tervük az volt, hogy nem egyszerűen üzennek, hanem…
De lássuk inkább a részleteket.
Mivel ők öten a Társaságban töltött éveik során főleg a túlvilági üzenetekkel foglalkoztak, ezek összes technikáját, módszerét és érdekes esetét ismerték, és még életükben kapcsolatban álltak a kor híresebb médiumaival, spiritisztáival és paraképességű személyeivel -, úgy döntöttek: kizárólag az üzenetekre, a transzkommunikációra összpontosítanak.
Elhatározták, hogy haláluk után mindnyájan keresnek majd maguknak e világi, itt élő médiumot, akin keresztül üzenhetnek. Méghozzá keresztben, vagyis egyikük sem üzeni a teljes szöveget, a teljes tudnivalót, a totális üzenetet, hanem annak csak egy részét.
A később Keresztüzeneteknek (Cross Correspondences = keresztlevelezés) nevezett akció 1906-ban kezdődött.
Egy brit médium-asszony fedezte fel magában a késztetést, hogy valaki üzen a túlvilágról és neki azt papírra kell vetnie a szokásos, úgynevezett automata írással. Szinte géppé lett, az ismeretlen erő utasításait teljesítette, írt és írt.
A feladó állítólag Frederick Myers volt, aki akkor már öt éve nem volt az élők sorában. De működni kezdtek a többiek is; haláluk után Myers másik négy társa is üzenni kezdett.
Az üzenetek száma az első, igen intenzív évtizedekben – majdnem a második világháború kitöréséig! – meghaladta a háromezer-kétszázat. De szórványosan jelentkeztek még, egészen a hetvenes évek elejéig.
Nagyon kitartónak bizonyultak, hiszen öten több ezer üzenetet küldtek különféle médiumon és módszeren keresztül, több világrészbe, több mint hatvan éven át!
…A módszer, amit kigondoltak, meggyőzhette a kétkedőket is.
Az üzenetek ugyanis mindig csak töredékek voltak. Sok médiumtól kellett összeszedni később a részleteket, hogy az öt ember különböző időpontban küldött több ezer üzenete végre értelmes egésszé álljon össze!
Myers és a többiek ezt néha jelezték is. Szövegükben itt-ott felbukkantak félmondatok, amelyekben megnyugtatták az üzenetet olvasókat: tegyék csak el a szöveget, ha valamit nem értenek, majd kiderül a “többi részletből”.
Kezdetben persze senki sem tudhatta, hol vannak, mikor érkeznek, milyen úton jönnek “át” azok a hiányzó részletek… De az évtizedek során kialakult egy átlátható és érthető kép.
A csalás már csak azért is kizárható, mert Myers és társai nem egy alkalommal olyan nehéz, tudományos szöveget is közöltek, amit a gyakorta nem túl művelt (hisz’ csak eszközként használt) médium nem is érthetett, nem érhetett fel ésszel.
Hogy az őket túlélő, itt maradt kollégáik, a Társaság többi tagja és mások is belássák, valóban az “ötök” üzennek, olyan dolgokról is szót ejtettek, amelyekről vagy csak ők és a Társaság bennfentesei tudtak, vagy eleve az általuk művelt szakterületre vonatkozó, nem széles körben ismert információk voltak.
Ezenkívül betettek a szövegbe idegen nyelvű részleteket is. Így latin, görög stb. idézetet, szövegrészletet. A gyengén képzett médiumoknak fogalmuk sem lehetett arról, ezek mit jelentenek, és miért éppen ott bukkannak fel a szövegben, ahol…
Ki kellett zárniuk azt a vádat, hogy az egész üzenetközvetítés nem is létezik, hogy csalás, hogy maguk a médiumok “gyártják” a “túlvilági szövegeket”, mert így akarják felhívni magukra a figyelmet, így próbálnak pénzt és hírnevet szerezni…
Igyekeztek bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy az üzenetek valóban a túlvilágról jönnek, olyan személyektől, akik itt éltek, de földi létük megszűntével átkerültek “oda”.
Bizonyítani akarták, hogy ők és nem mások az üzenetküldők, hogy előre eldöntött módon és tartalommal is lehet üzenni; hogy van túlvilág; hogy az ember ott tovább él; hogy nem veszíti el tudatát az “átkerülés” folyamán, és azok a dolgok, amelyek itt érdekelték, ott is érdeklik, sőt foglalkozhat is velük…
(forrás: nemere.hu-rejtelyekszigete.com)
Levelek a túlvilágról teljes film - videó:
(Külön köszönet „Szabad Gondolat”-nak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a filmet)
A film eredeti címe: Chico Xavier Anyái. Ezt a filmet főképp azoknak
ajánlom, akik nehezen tudták vagy tudják feldolgozni barátaik,
családtagjaik elvesztését. Szeretettel "egy Szabad Gondolat"
