Kíváncsi vagy a szellemedre, a lelkedre? Kíváncsi vagy a testedben lakozó "én vagyok" érzet mögötti tudatosságra?
Benned van most is, most is figyel a szemeiden át..ez a tudatosság vagy Te valójában. A benned levő "én vagyok", "én figyelek" érzete és tudása vagy.. Tapasztald meg!
Amikor tudatában vagy a tudatosságnak, amikor élő emberi szellemként laksz testedben, amikor jelen vagy s átadod magad teljesen az itt és most tudatos megtapasztalásának.. akkor megvilágosodott vagy.
A megvilágosodás a tudatnak nem egy ritkán elérhető, speciális állapota, amelyet csak kivételesek tapasztalhatnak meg, hanem annak a tudatosságnak a felismerése, amely mindig is benned volt, végigkövette az életedet. És most is benned van, ő olvassa például ezt a sort.
Hiszen tudod magadról ugye, hogy tudsz? Tudod magadról ugye, hogy tudsz a létezésedről?
Ezt a megvilágosodott tudati állapotot kívánjuk most elérni egy sor speciális tudatossági gyakorlattal, tudat-meditációval. Olvasd lassan a gyakorlatot, s hagyj időt az egyes gondolatok közt arra, hogy megértsd a leírtakat: zsigerből tudd és érezd, azaz pontosan megtapasztald azt, amiről írok.
Tehát:
Búcsú a gondolatoktól
Most arra kérlek Téged, hogy felejts el minden gondolatot és gondot, csak légy önmagadban, gondolatok nélkül, gondtalanul. Lazán és könnyedén viseld magadon a testedet és érezd, hogy testedben élsz, hogy tested életteli.
Mosolyogj
s élvezd a mosolygás csodáját! Most, tedd is meg!
Ahogy itt és most mosolyogsz, érezd, hogy az arcod izmai mélyen ellazulnak. Érezd, hogy a mosolygástól derűssé válsz és boldog vagy. Érezd, ahogy mosolyogsz, s élvezd a mosolygás csodáját..
S most megkérdezem tőled, Tőled, a benned levő értelemtől:
Ki az, aki most -ebben a szent pillanatban- olvassa ezeket a sorokat?
Ki vagy te valójában?
Figyelmeddel kövesd, ahogy kitekintesz a fejedből, s szemeiden át olvasod ezt a bekezdést. (Ezt olvasod most!)
Tehát:
MOST, EBBEN A SZENT PILLANATBAN, FIGYELJ!
A figyelem esszenciális.
Lásd az orrod körvonalát,
szaladj föl figyelmeddel az orrnyergeden és hatolj be szemüreged mögé, be a fejedbe: vissza a figyelmed forrásáig.
Keresd meg, hogy ki figyel benned most!
Lazítsd el magad, s keresd meg, hogy ki az, aki most a szemeiden keresztül figyel, és olvassa..
..pontosan EZEKET a sorokat!
Ne gondolkozz róla! Tapasztald meg, hogy mi az a figyelem, amelyik a szemeiden keresztül olvas..
Nem tudod elmével megragadni, s megfogalmazni, hogy mi az. Egy éber figyelem, ami a szemeiden keresztül figyel kifelé, a külső világodba, most.
Itt és most a tudatosság olvassa általad ezeket a sorokat.
A benned levő „én vagyok” érzete és tudata olvas. Az, akit te „ÉN”-nek nevezel.
Ízlelgesd magadban:
ÉN VAGYOK.
„Én”, akit te önmagadnak, „Én”-nek nevezel, s akit mindenki önmagának vall „Én”-ként.
A szellemed, a szellem figyel belőled.
LÉTEZEL. VAGY.
Itt és most tudatos figyelemként tekintesz ki a testedből, és áttetszően látod arcod körvonalát. Látod, ahogy a testedből, a fejedből kinézel, s olvasod ezeket a sorokat.
Ki olvassa ezeket a sorokat?
Érzed?
Látod és tudod? Megtapasztalod?
Megtapasztaltad, hogy ki olvassa szemeiden át ezeket a sorokat?
Ez vagy te! A figyelő tudatosság.
Egy megfoghatatlan éber mező, intelligencia, önmagában levő létezés, egy tudomás, aki tudja, hogy „vagyok” – ez vagy Te. Ez a most jelenlevő figyelmed vagy Te, egy alapvető, fundamentális tudása és érzése annak, hogy vagy.
Tehát: a tudatnak nem egy speciális állapotáról van szó, amelyet csak kivételesek tapasztalhatnak meg, hanem arról a tudatosságról, amely mindig is benned volt, végigkövette az életedet és most is benned van, ő olvassa e sort. Hiszen tudod magadról ugye, hogy tudsz? Tudod magadról ugye, hogy tudsz a létezésedről?
Izlelgesd csak bátran, mert ezek kulcsok a megvilágosodáshoz:
„Én vagyok”.
Itt és most létezem.
Ez vagyok én. A jelen pillanatban létezés. A mostban táncoló élő tudatosság, ami belakja e testet, e testi formát, s élőként animálja, mozgatja azt. Ez az „én vagyok” tudása, érzése ragyog be mindent, ami létezik bennem és számomra. Itt és most tudom, hogy létezem, vagyok. A tudatosság vagyok – s ennek tudatában vagyok. (...)
Légy csendes és passzív, befogadó. Ne tégy semmit sem, ha nem szükséges, csak figyelj, figyelj ártatlanul. Tudd és érezd, élénken tapasztald meg az alábbi kijelentéseket:
A figyelem vagyok.
Az „Én vagyok” tudomása az a tudatos tér, az üresség, amely formamentes dimenzióként áthatja a tengernyi formát, és élővé teszi azokat.
Én létezem, vagyok. Érzem, tudom, gondolatok nélkül megtapasztalom. Megpihentem önmagadban, s tudomásában vagyok annak, hogy én vagyok.
A figyelem vagyok, aki "én"-ként ismersz.
Az a figyelem vagyok, amelyik most ezeket a sorokat olvassa. Én vagyok a csendes, békés, figyelő tudomás. Formamentes energiamező, csendes, önmagáról tudó tudatosság. Annak tudása, hogy itt és most létezem, s hogy testemen keresztül szemlélődöm kifelé a világba.
Kíváncsian és ártatlanul tanúja vagyok önmagam létének, s a világnak. Fogalmam sincs arról, hogy ki ez a megfigyelő bennem, aki tudatosságként néz ki most a fejemből, a szemeimen át. Egyszerűen csak van, magától értetődően, ab ovo létezik.
Ez vagy te, kedves embertársam! Ez vagy te, aki most ezt a sort olvasod. Egy éber, befogadó tudatosság vagy, s jelen vagy az egyetlen valóságban, az életben, ami éppen most van.
Pihenj meg önmagadban! Ha teheted egyre többször! Ez egy megfoghatatlan érzés. A végtelenség nyílik meg benned, s ujjongás járja át a tested: „Létezem!”.
Jó a testedben lenni, jó a bőrödben létezni.
Minden áramlik körülötted, számtalan forma ropja táncát. Hadd ropja táncát, s ha kedved tartja, szemléld. De soha nem feledd el, egy pillanatra se, hogy az itt és most jelenlevő tudomás vagy, a szellem vagy, aki önmagát s a világát megtapasztalja.
(Részlet Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve" c. könyvéből)
Benned van most is, most is figyel a szemeiden át..ez a tudatosság vagy Te valójában. A benned levő "én vagyok", "én figyelek" érzete és tudása vagy.. Tapasztald meg!
Amikor tudatában vagy a tudatosságnak, amikor élő emberi szellemként laksz testedben, amikor jelen vagy s átadod magad teljesen az itt és most tudatos megtapasztalásának.. akkor megvilágosodott vagy.
A megvilágosodás a tudatnak nem egy ritkán elérhető, speciális állapota, amelyet csak kivételesek tapasztalhatnak meg, hanem annak a tudatosságnak a felismerése, amely mindig is benned volt, végigkövette az életedet. És most is benned van, ő olvassa például ezt a sort.
Hiszen tudod magadról ugye, hogy tudsz? Tudod magadról ugye, hogy tudsz a létezésedről?
Ezt a megvilágosodott tudati állapotot kívánjuk most elérni egy sor speciális tudatossági gyakorlattal, tudat-meditációval. Olvasd lassan a gyakorlatot, s hagyj időt az egyes gondolatok közt arra, hogy megértsd a leírtakat: zsigerből tudd és érezd, azaz pontosan megtapasztald azt, amiről írok.
Tehát:
Búcsú a gondolatoktól
Most arra kérlek Téged, hogy felejts el minden gondolatot és gondot, csak légy önmagadban, gondolatok nélkül, gondtalanul. Lazán és könnyedén viseld magadon a testedet és érezd, hogy testedben élsz, hogy tested életteli.
Mosolyogj
s élvezd a mosolygás csodáját! Most, tedd is meg!
Ahogy itt és most mosolyogsz, érezd, hogy az arcod izmai mélyen ellazulnak. Érezd, hogy a mosolygástól derűssé válsz és boldog vagy. Érezd, ahogy mosolyogsz, s élvezd a mosolygás csodáját..
S most megkérdezem tőled, Tőled, a benned levő értelemtől:
Ki az, aki most -ebben a szent pillanatban- olvassa ezeket a sorokat?
Ki vagy te valójában?
Figyelmeddel kövesd, ahogy kitekintesz a fejedből, s szemeiden át olvasod ezt a bekezdést. (Ezt olvasod most!)
Tehát:
MOST, EBBEN A SZENT PILLANATBAN, FIGYELJ!
A figyelem esszenciális.
Lásd az orrod körvonalát,
szaladj föl figyelmeddel az orrnyergeden és hatolj be szemüreged mögé, be a fejedbe: vissza a figyelmed forrásáig.
Keresd meg, hogy ki figyel benned most!
Lazítsd el magad, s keresd meg, hogy ki az, aki most a szemeiden keresztül figyel, és olvassa..
..pontosan EZEKET a sorokat!
Ne gondolkozz róla! Tapasztald meg, hogy mi az a figyelem, amelyik a szemeiden keresztül olvas..
Nem tudod elmével megragadni, s megfogalmazni, hogy mi az. Egy éber figyelem, ami a szemeiden keresztül figyel kifelé, a külső világodba, most.
Itt és most a tudatosság olvassa általad ezeket a sorokat.
A benned levő „én vagyok” érzete és tudata olvas. Az, akit te „ÉN”-nek nevezel.
Ízlelgesd magadban:
ÉN VAGYOK.
„Én”, akit te önmagadnak, „Én”-nek nevezel, s akit mindenki önmagának vall „Én”-ként.
A szellemed, a szellem figyel belőled.
LÉTEZEL. VAGY.
Itt és most tudatos figyelemként tekintesz ki a testedből, és áttetszően látod arcod körvonalát. Látod, ahogy a testedből, a fejedből kinézel, s olvasod ezeket a sorokat.
Ki olvassa ezeket a sorokat?
Érzed?
Látod és tudod? Megtapasztalod?
Megtapasztaltad, hogy ki olvassa szemeiden át ezeket a sorokat?
Ez vagy te! A figyelő tudatosság.
Egy megfoghatatlan éber mező, intelligencia, önmagában levő létezés, egy tudomás, aki tudja, hogy „vagyok” – ez vagy Te. Ez a most jelenlevő figyelmed vagy Te, egy alapvető, fundamentális tudása és érzése annak, hogy vagy.
Tehát: a tudatnak nem egy speciális állapotáról van szó, amelyet csak kivételesek tapasztalhatnak meg, hanem arról a tudatosságról, amely mindig is benned volt, végigkövette az életedet és most is benned van, ő olvassa e sort. Hiszen tudod magadról ugye, hogy tudsz? Tudod magadról ugye, hogy tudsz a létezésedről?
Izlelgesd csak bátran, mert ezek kulcsok a megvilágosodáshoz:
„Én vagyok”.
Itt és most létezem.
Ez vagyok én. A jelen pillanatban létezés. A mostban táncoló élő tudatosság, ami belakja e testet, e testi formát, s élőként animálja, mozgatja azt. Ez az „én vagyok” tudása, érzése ragyog be mindent, ami létezik bennem és számomra. Itt és most tudom, hogy létezem, vagyok. A tudatosság vagyok – s ennek tudatában vagyok. (...)
Légy csendes és passzív, befogadó. Ne tégy semmit sem, ha nem szükséges, csak figyelj, figyelj ártatlanul. Tudd és érezd, élénken tapasztald meg az alábbi kijelentéseket:
A figyelem vagyok.
Az „Én vagyok” tudomása az a tudatos tér, az üresség, amely formamentes dimenzióként áthatja a tengernyi formát, és élővé teszi azokat.
Én létezem, vagyok. Érzem, tudom, gondolatok nélkül megtapasztalom. Megpihentem önmagadban, s tudomásában vagyok annak, hogy én vagyok.
A figyelem vagyok, aki "én"-ként ismersz.
Az a figyelem vagyok, amelyik most ezeket a sorokat olvassa. Én vagyok a csendes, békés, figyelő tudomás. Formamentes energiamező, csendes, önmagáról tudó tudatosság. Annak tudása, hogy itt és most létezem, s hogy testemen keresztül szemlélődöm kifelé a világba.
Kíváncsian és ártatlanul tanúja vagyok önmagam létének, s a világnak. Fogalmam sincs arról, hogy ki ez a megfigyelő bennem, aki tudatosságként néz ki most a fejemből, a szemeimen át. Egyszerűen csak van, magától értetődően, ab ovo létezik.
Ez vagy te, kedves embertársam! Ez vagy te, aki most ezt a sort olvasod. Egy éber, befogadó tudatosság vagy, s jelen vagy az egyetlen valóságban, az életben, ami éppen most van.
Pihenj meg önmagadban! Ha teheted egyre többször! Ez egy megfoghatatlan érzés. A végtelenség nyílik meg benned, s ujjongás járja át a tested: „Létezem!”.
Jó a testedben lenni, jó a bőrödben létezni.
Minden áramlik körülötted, számtalan forma ropja táncát. Hadd ropja táncát, s ha kedved tartja, szemléld. De soha nem feledd el, egy pillanatra se, hogy az itt és most jelenlevő tudomás vagy, a szellem vagy, aki önmagát s a világát megtapasztalja.
(Részlet Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve" c. könyvéből)
Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve:
https://issuu.com/ervinkery/docs/2016-keryervin-a-tudatossag-kezikon
A videó Margitics Ferenc és Kery Ervin "A Tudat ébredése" könyvén alapul
Ki vagyok?
Vajon mi az emberi lélek, szellem természete? Miért gondolkodunk úgy, ahogy gondolkodunk? Miért alakulnak ki a szokásaink, szerepeink? Mi vagyunk a szerepeinken túl? Mi az a titokzatos Élet, amely bennem él és rajtam keresztül megtapasztalja a világot?
Az emberi létezés titka, a lélek / szellem rejtélye hosszú idők óta lenyűgöz. Kell lennie valaminek, ami túl van a társadalmi szerepeken, a programozottságon. Kell lennie egy „alapnak”, ami életként él bennem, s amire rátapadnak a betanult gondolatok, szokások, mindezek a programozott minták, a személyiség. A még gyermekcipőben járó lélektan csak a kondicionált viselkedésmintákat, az egót tanulmányozza (így méltán nevezhető az egó tudományának), de nem ad választ arra, hogy mi van az egó kialakulását megelőzően, az egón túl? Mi az, ami örök, születésünktől halálunkig elkísér, függetlenül attól, hogy egy szilárdnak hitt személyiség alakul ki bennünk?
Több mint húsz éve lelkes izgalommal tanulmányozom a tudatot, különböző meditációs módszerekkel gyakorlatoztam, remélve, hogy sikerül maradéktalanul megértenem önmagamat és a világot. A megértés azonban váratott magára..
Aztán történt valami rendkívüli. Életem derekán válságos időszak következett be: minden, amiben hittem, romba dőlt. A múlton való töprengések, a jövő félelmetes víziója súlyos szenvedésekkel töltött el, s amikor már elviselhetetlenné vált a belső pokol, nem volt mit tennem: feladtam a harcot, képtelen voltam magamon hordozni a szenvedéseim terhét. Ekkor valami rejtélyes történt, ami minden elképzelésemet porrá zúzta önmagamról és a világról. Ezzel a maradéktalan elengedéssel túljutottam a személyiségem súlyos börtönén, órákon át valami leírhatatlan belső békét éreztem, s egy kíváncsi „valami” fürkészte rajtam keresztül a csodaként megtapasztalt világot. Egy idő után azonban visszatértek a zakatoló gondolatok és vele együtt a szenvedés is.
Ez az élmény gyökeresen megváltoztatott. Ekkortól minden érdeklődésemet arra fordítottam, hogy megtudjam, mit is tapasztaltam meg, illetve miként állandósíthatom az élményt. Kutatásaim során kiderült, hogy minden spirituális tan alapvető módszere a bennünk rejtőző tudatosság megfigyelése - ezt célozza meg a meditáció, az elmélyült szerzetesi ima, valamint a transzperszonális lélektan gyakorlata is. Ezért tehát figyelmemet a bennem levő tudatosságra fordítottam.
Ez idő tájt vásároltunk egy – a világ zajától távol eső – vidéki tanyát, így Budapestről egy időre visszavonultam oda, hogy önmagam megfigyelésébe merüljek bele. Kitartóan befelé fordultam: megfigyeltem a testi érzeteket, az érzelmeimet és gondolataimat, s azt, ami mindezeket megtapasztalja: a tudatosságot. S amint tudatos figyelmemet folyamatosan önmagamra fordítottam, egyre kevésbé hittem a gondolataimnak, érzelmeimnek, meggyőződéseimnek és ébredezni kezdtem a dogmák álomvilágából. Ébredtem, aztán megint ébredtem, ébredések sorozatán át minden alkalommal egyre tágasabb világba, világ-képbe landoltam, míg végül újra megtörtént az, amit az előzőekben spontánul megtapasztaltam.
Néhány év gyakorlás nyomán állandósult a megfigyelő tudatosság. Ez idő alatt számos megdöbbentő felfedezést tettem önmagunk és a világ valódi természetére vonatkozóan.
Szeretettel üdvözlöm a Benned rejtőző emberi szellemet!
Kery Ervin