Képzelet világa

Ablakot nyitottam a világra, s belenézve,
Láttam, hogy rohannak odakint fedezékbe,
Az emberek, kiknek otthona pusztul,
A Gonoszság oly sokakat ejt túszul.

A félelem vasmarokba fogja a szíveket,
Egyre szomorúbban nézem a híreket.
Tombol a természet, gyűlik a haragja,
Távolból feljajdul templomok harangja.

Mondd, ki lesz az, ki megsegít?
Ebből a világból messzire elrepít,
Oda, ahol már bimbózik a béke,
Hol lényünk is újra megnyílik a szépre.

Lebontjuk lassan magunkról a falakat,
Félve suttogjuk egymásnak a szavakat.
-Véget ért, nézd csak, nincs több szenvedés!
Felenged szívünkről a jeges rettegés.

Mind egyek vagyunk a Teremtő szemében,
Mosolyunk felragyog Földanya szívében.
A természetet lágyan magunkhoz ölelve,
Élünk boldogan, egyensúlyt teremtve.

Mások szemében magunkat meglátva,
Múltunk láncait örökre lerázva,
Kezeink ujjait egymásba kulcsolva,
Tartjuk a világot békébe burkolva.

Székely Orsi

Snatam Kaur - Mul Mantra - videó