Bizonyíték van arra, hogy valószínűleg minden ember létezett már korábban egy másik testben, és egy másik életet élt. Amikor rendellenes "emlékek" jelennek meg a személyes visszaemlékezések során, azok, akik megtapasztalják, hajlamosak azt hinni, hogy saját korábbi életükből fakadnak. A tudatban felszínre kerülő emlékek azonban valószínűleg nem az elmúlt életek emlékei.
Ehelyett "reinkarnációs típusú tapasztalatoknak" tűnnek. Ez utóbbiak szintén elterjedtek. A reinkarnációra utaló történetek földrajzilag vagy kulturálisan nem korlátozottak. A bolygó minden sarkában és minden kultúrájú ember között előfordulnak.
A reinkarnáció természetesen több, mint emlékek. Ahhoz, hogy a reinkarnáció valóban megtörténjen, az idegen személyiség tudatának be kell lépnie a megtapasztalt alany testébe. Az ezoterikus irodalomban ezt a szellem vagy a lélek vándorlásaként ismerik. Állítólag a méhben történik meg, talán már fogantatáskor vagy nem sokkal később, amikor az embrió szívében elkezdődnek kifejlődni a ritmikus impulzusok.
Az egyén szelleme vagy lelke nem feltétlenül vándorol át másik egyénbe. A buddhista tanítások például azt mondják, hogy a lélek vagy a szellem nem mindig testesül meg a földi síkon és emberi formában. Lehet, hogy egyáltalán nem reinkarnálódik, és egy olyan spirituális tartományban fejlődik, ahonnan vagy nem tér vissza, vagy csak azért tér vissza, hogy teljesítse azt a feladatot, amelyet az előző inkarnáció során el kellett végeznie.
De ami itt foglalkoztat bennünket, az a lehetőség, hogy a reinkarnáció
valóban bekövetkezhet. Meg tud-e jelenni egy másik ember tudatában az a
tudat, amely egy élő ember tudata volt? Alexander Cannon brit
pszichiáter The Power Within című könyvében azt írta, hogy az erre
vonatkozó bizonyítékok túl erősek ahhoz, hogy elutasítsák őket:
"A reinkarnáció elmélete éveken át egy rémálom volt számomra, és mindent megtettem annak megcáfolásáért, sőt transzállapotú alanyaimmal is vitatkoztam arról, hogy hülyeségeket beszéltek. Mégis, ahogy az évek teltek, az alanyok egymás után ugyanazt a történetet mesélték el nekem a különböző és változatos hiedelmek ellenére. Most már jóval több mint ezer esetet vizsgáltam meg, és el kell ismernem, hogy létezik olyan dolog, hogy reinkarnáció."
Variációk és változók a reinkarnációs típusú tapasztalatokban
A fő változó talán azon személynek az életkora, aki reinkarnációs típusú tapasztalattal rendelkezik. Akik igen, azok többnyire két és hat év közötti gyermekek. Nyolc éves kor után a tapasztalatok hajlamosak elhalványulni, és kevés kivételtől eltekintve serdülőkorban teljesen eltűnnek.
A reinkarnálódott személyiség halálának módja egy másik változó. Úgy tűnik, hogy az erőszakos halált elszenvedők gyakrabban reinkarnálódnak, mint azok, akik természetes módon haltak meg.
A reinkarnációs történetek általában világosak és egyértelműek a gyermekeknél, míg a felnőtteknél többnyire homályosak, homályos sejtésekként és benyomásokként jelennek meg. Közöttük elterjedtebb a déjà vu: egy helyszín vagy esemény felismerése, amelyet először ismerősnek látnak. A déjà connu érzése, amikor először találkozik egy személlyel annak érzésével, hogy korábban ismerte őt, szintén előfordul, de ritkábban.
Azt, hogy a reinkarnációs történetek ellenőrizhető információkat és bizonyítékokat közvetítenek-e a helyekről, az emberekről és az eseményekről, a szemtanúk vallomásai, valamint születési és tartózkodási igazolások alapján tesztelték. A tapasztalatokról gyakran kiderül, hogy tanúk és dokumentumok is alátámasztják. Néha a percnyi pontosságú részletek is megfelelnek a valós eseményeknek, személyeknek és helyszíneknek.
Az élénk reinkarnációs történeteket megfelelő viselkedési minták kísérik. A reinkarnálódott személyiségre utaló viselkedés akkor is megjelenik, ha az a személyiség más nemzedékből és nemből származott. Egy kisgyermek egy ellenkező nemű idős ember értékeit és viselkedését is mutathatja az elmúlt életből.
A legújabb reinkarnációs történetek úttörő kutatása Ian Stevenson kanadai-amerikai pszichiáter nevéhez fűződik, aki a Virginiai Egyetem Orvostudományi Karán dolgozott. Több mint négy évtized alatt Stevenson több ezer gyermek reinkarnációs jellegű tapasztalatait vizsgálta nyugaton és keleten egyaránt.
A gyermekek által elmesélt múltbeli emlékek egy részét olyan személy tapasztalataként igazolták, aki korábban élt, és akinek halála megegyezett a gyermek által közölt benyomásokkal.
Előfordul, hogy a gyermek olyan születési jelet hordoz, amely az általa azonosított személy halálához kapcsolódik, például bemélyedés vagy elszíneződés a test azon részén, ahol végzetes golyótalálat érte, vagy az elhalálozott kéz vagy lábfejének rendellenessége, amelyet elvesztett.
Stevenson egy 1958-ban megjelent, "A túlélés bizonyítékai az állítólagos korábbi inkarnációk emlékeiből" című esszében elemezte a gyermekek reinkarnációs történeteiből származó bizonyítékokat, és hét esetről elbeszéléseket mutatott be. Ezek a múltbeli esetek igazolhatónak bizonyultak, a gyermekek által elmesélt események gyakran a helyi folyóiratokban és cikkekben jelentek meg.
"A reinkarnáció elmélete éveken át egy rémálom volt számomra, és mindent megtettem annak megcáfolásáért, sőt transzállapotú alanyaimmal is vitatkoztam arról, hogy hülyeségeket beszéltek. Mégis, ahogy az évek teltek, az alanyok egymás után ugyanazt a történetet mesélték el nekem a különböző és változatos hiedelmek ellenére. Most már jóval több mint ezer esetet vizsgáltam meg, és el kell ismernem, hogy létezik olyan dolog, hogy reinkarnáció."
Variációk és változók a reinkarnációs típusú tapasztalatokban
A fő változó talán azon személynek az életkora, aki reinkarnációs típusú tapasztalattal rendelkezik. Akik igen, azok többnyire két és hat év közötti gyermekek. Nyolc éves kor után a tapasztalatok hajlamosak elhalványulni, és kevés kivételtől eltekintve serdülőkorban teljesen eltűnnek.
A reinkarnálódott személyiség halálának módja egy másik változó. Úgy tűnik, hogy az erőszakos halált elszenvedők gyakrabban reinkarnálódnak, mint azok, akik természetes módon haltak meg.
A reinkarnációs történetek általában világosak és egyértelműek a gyermekeknél, míg a felnőtteknél többnyire homályosak, homályos sejtésekként és benyomásokként jelennek meg. Közöttük elterjedtebb a déjà vu: egy helyszín vagy esemény felismerése, amelyet először ismerősnek látnak. A déjà connu érzése, amikor először találkozik egy személlyel annak érzésével, hogy korábban ismerte őt, szintén előfordul, de ritkábban.
Azt, hogy a reinkarnációs történetek ellenőrizhető információkat és bizonyítékokat közvetítenek-e a helyekről, az emberekről és az eseményekről, a szemtanúk vallomásai, valamint születési és tartózkodási igazolások alapján tesztelték. A tapasztalatokról gyakran kiderül, hogy tanúk és dokumentumok is alátámasztják. Néha a percnyi pontosságú részletek is megfelelnek a valós eseményeknek, személyeknek és helyszíneknek.
Az élénk reinkarnációs történeteket megfelelő viselkedési minták kísérik. A reinkarnálódott személyiségre utaló viselkedés akkor is megjelenik, ha az a személyiség más nemzedékből és nemből származott. Egy kisgyermek egy ellenkező nemű idős ember értékeit és viselkedését is mutathatja az elmúlt életből.
A legújabb reinkarnációs történetek úttörő kutatása Ian Stevenson kanadai-amerikai pszichiáter nevéhez fűződik, aki a Virginiai Egyetem Orvostudományi Karán dolgozott. Több mint négy évtized alatt Stevenson több ezer gyermek reinkarnációs jellegű tapasztalatait vizsgálta nyugaton és keleten egyaránt.
A gyermekek által elmesélt múltbeli emlékek egy részét olyan személy tapasztalataként igazolták, aki korábban élt, és akinek halála megegyezett a gyermek által közölt benyomásokkal.
Előfordul, hogy a gyermek olyan születési jelet hordoz, amely az általa azonosított személy halálához kapcsolódik, például bemélyedés vagy elszíneződés a test azon részén, ahol végzetes golyótalálat érte, vagy az elhalálozott kéz vagy lábfejének rendellenessége, amelyet elvesztett.
Stevenson egy 1958-ban megjelent, "A túlélés bizonyítékai az állítólagos korábbi inkarnációk emlékeiből" című esszében elemezte a gyermekek reinkarnációs történeteiből származó bizonyítékokat, és hét esetről elbeszéléseket mutatott be. Ezek a múltbeli esetek igazolhatónak bizonyultak, a gyermekek által elmesélt események gyakran a helyi folyóiratokban és cikkekben jelentek meg.
Ian Stevenson - videó:
A reinkarnáció igazolása: Történetek első kézből
Ma Tin Aung Myo esete
A Stevenson által jelentett egyik eset egy burmai lányról szólt, akit Ma Tin Aung Myonak hívtak. Azt állította, hogy a második világháború idején egy megölt japán katona reinkarnációja volt. Az eset hatalmas kulturális különbségeket ölel fel az élményeket jelentő személy és az egyén között, akinek tapasztalatairól beszámolt.
1942-ben Burma japán megszállás alatt állt. A szövetségesek rendszeresen bombázták a japán ellátási vonalakat, különösen a vasutakat. A Na-Thul nevű falu sem volt kivétel, Puang fontos vasútállomása közelében. A rendszeres támadások nagyon megnehezítették a falusiak életét, akik mindent megtettek a túlélés érdekében. A túlélés valóban azt jelentette, hogy a japán megszállókkal együtt élték mindennapjaikat. A falusi Daw Aye Tin (aki később Ma Tin Aung Myo édesanyja lett) számára ez azt jelentette, hogy megvitatták a burmai és a japán ételek relatív érdemeit a japán hadsereg faluban állomásozó, zömök, rendszeresen félmeztelen szakácsával.
A háború véget ért, és az élet visszatért a normalitás látszatához. 1953 elején Daw terhes lett negyedik gyermekével. A terhesség normális volt, kivéve egy ismétlődő álmot, amelyben a japán szakács, akivel régen elvesztette a kapcsolatot, követte őt, és bejelentette, hogy a családjával marad. 1953. december 26-án Daw egy lányt hozott világra és Ma Tin Aung Myo-nak nevezte el. A baba tökéletes volt, egyetlen apró kivétellel, egy hüvelykujj nagyságú anyajeggyel az ágyékán.
Amint a gyermek felnőtt, kiderült, hogy nagyon félt a repülőgépektől. Valahányszor az egyik a feje fölött elrepült, izgatott lett és sírt. Apját, U Aye Maungot ez felizgatta, mivel a háború hosszú évek óta véget ért, és ezek a repülőgépek egyszerű szállítógépek voltak, nem pedig hadifegyverek. Ezért furcsa volt, hogy Ma attól félt, hogy egy repülőgép rálő.
A gyermek egyre morózusabbá vált, kijelentve, hogy "haza akar menni". Később az "otthon" konkrétabbá vált; vissza akart térni Japánba. Arra a kérdésre, hogy mi volt ennek az oka, kijelentette, hogy emlékei vannak arról, hogy egy japán katona volt Na-Thulban. Tudta, hogy egy repülőgépről lövöldöző géppuska miatt halt meg, és ezért félt annyira a repülőgépektől.
Ahogy Ma Tin Aung Myo idősebb lett, több múltbeli emlék került felszínre korábbi személyiségének életéből. Később elmondta Ian Stevensonnak, hogy emlékezett arra, hogy az előző személyisége Észak-Japánból származott, és hogy öt gyermeke született, a legidősebb fiú, és hogy a hadseregben szakács volt. Ettől kezdve az elmúlt élet emlékei még pontosabbá váltak. Eszébe jutott, hogy ő (japán katonaként) egy akácfa mellett álló tűzifahalom közelében volt.
Leírta, hogy rövid nadrágot viselt, de ing nem volt rajta. Egy szövetséges repülőgép észrevette, és megsorozta a körülötte lévő területet. Fedezékbe akart futni, de amikor ezt megtette, egy golyó találta el az ágyékát, amely azonnal megölte. A repülőgépet úgy írta le, mint aminek két farka volt. Ezt később jelentős reinkarnációs bizonyítékként azonosították, mivel a Lockheed P-38 Lightning repülőgép ilyen volt, amelyet a szövetségesek használtak a burmai kampányban.
Tinédzserkorában Ma Tin Aung Myo kifejezetten férfias vonásokat mutatott. Rövidre nyírta a haját, és nem volt hajlandó női ruhát viselni.
1972 és 1975 között Ma Tin Aung Myo-val háromszor készített interjút reinkarnációs emlékeiről Ian Stevenson. Elmagyarázta, hogy feleségül akar venni egy nőt, és állandó barátnője van. Azt mondta, hogy nem kedveli Burma forró éghajlatát és fűszeres ételeit. Sokkal jobban kedvelte az erősen édesített curry ételeket. Fiatalabb korában szeretett félig nyers halat enni, és csak akkor veszítette el ezt a vonzódását, amikor egy szálka a torkán akadt.
Tragédia a rizsföldön
Stevenson leírta, hogy egy Srí Lanka-i lány emlékezett egy elmúlt életére, amelyben egy elárasztott riszföldön fulladt meg. Leírta, hogy egy busz elhaladt mellettük, és közvetlenül a halála előtt vízzel fröcskölte le. A későbbi kutatások ennek a reinkarnációnak a bizonyítékát keresve azt találták, hogy egy közeli faluban egy lány megfulladt, miután hátralépett, hogy elkerülje az elhaladó buszt, miközben az elárasztott rizsföldek felett egy keskeny úton sétált. Visszaesett a mély vízbe és meghalt.
Az a lány, akinél ez az élmény felszínre került, már egészen kicsi korától irracionális félelmet mutatott a buszok iránt, továbbá hisztérikus lett, ha mély víz közelébe vitték. Kedvelte a kenyeret és az édes ételeket. Ez szokatlan volt, mivel a családja nem szerette. Mindazonáltal az előző személyisége esetében mindkét preferencia megfigyelhető volt.
Swarnlata Mishra esete
Egy másik tipikus Stevenson eset Swarnlata Mishra-é volt, aki 1948-ban egy kis madhja pradesi faluban született. Három éves korában spontán múltbeli emlékei támadtak arról, hogy egy Biya Pathak nevű lány volt, aki egy faluban élt több mint 150 kilométerre. Leírta, hogy a házban, amelyben Biya lakott, négy szoba volt, és fehérre festették.
Olyan dalokat kezdett énekelni, amelyeket állítása szerint régen ismert, valamint olyan összetett táncrendeket, amelyek ismeretlenek voltak a jelenlegi családja és barátai számára. Hat évvel később felismert néhány embert, akik a barátai voltak az elmúlt életében. Ez arra ösztönözte az apját, hogy elkezdje leírni, amit mondott, és reinkarnációjának bizonyítékát kereste.
Esete a falun kívül is felkeltette az érdeklődést. Az egyik nyomozó, aki ellátogatott a városba, felfedezte, hogy egy nő, aki megfelelt Swarnlata leírásának, kilenc évvel korábban halt meg. A vizsgálatok később megerősítették, hogy egy Biya nevű fiatal lány éppen ebben a házban élt abban a faluban.
Swarnlata apja úgy döntött, hogy elviszi lányát a faluba és bemutatja őt Biya családtagjainak. Tesztként annak megállapítására, hogy valóban reinkarnálódott személyiség-e, a család olyan embereket mutatott be, akik nem voltak rokonai a gyermeknek. Swarnlata egyből azonosította ezeket az egyéneket, mint csalókat. Valójában az elmúlt életének emlékei olyan pontosak voltak, hogy mindenki meghökkent.
Patrick Christenson és testvére
Az egyik olyan történet, amely jelentős reinkarnációs bizonyítékot szolgáltatott, Patrick Christenson esete volt, aki császármetszéssel született Michiganben, 1991 márciusában. Idősebb testvére, Kevin tizenkét évvel korábban, kétéves korában halt meg rákban. Kevin rákjának korai bizonyítékai halála előtt hat hónappal jelentkeztek, amikor járni kezdett, és észrevehetően sántított.
Egyik nap elesett és eltörte a lábát. Vizsgálatokat végeztek, és a fejbőrében, közvetlenül a jobb füle felett, egy kis csomóponton végzett biopszia után kiderült, hogy a kis Kevinnek áttétes rákja van. Hamarosan daganatok nőttek testének más helyein. Az egyik ilyen növekedés szemének kidülledését okozta, és végül vakságot eredményezett. Kevin kemoterápiát kapott, amelynek következtében hegek keletkeztek a nyaka jobb oldalán. Végül betegsége miatt három héttel a második születésnapja után meghalt.
Születésekor Patricknek egy ferde anyajegye volt a nyaka jobb oldalán, mintha egy kis vágás lett volna, pontosan ugyanazon a helyen, ahol Kevin kemoterápiás hegje, ami megdöbbentő bizonyítékot mutatott a reinkarnációra. A fejbőrén is volt egy csomó közvetlenül a jobb füle felett, és a bal szeme elhomályosult, amelyet szaruhártya leukómának diagnosztizáltak. Amikor elkezdett járni, határozottan sántított, ismételten bizonyítva a reinkarnációt.
Majdnem négy és fél éves korában azt mondta anyjának, hogy vissza akar menni a régi narancssárga és barna házukba. Pontosan ilyen volt annak a háznak a színe, amelyben a család 1979-ben élt, amikor Kevin életben volt. Ezután megkérdezték tőle, emlékszik-e a műtétre. Azt válaszolta, hogy nem teheti meg, mert ez soha nem történt meg vele. Patrick ekkor a jobb füle fölött lévő helyre mutatott. Hozzátette, hogy a tényleges műtétre nem emlékezett, mert aludt, ami összhangban volt Kevin előző életének részleteivel.
Stevenson leírta, hogy egy Srí Lanka-i lány emlékezett egy elmúlt életére, amelyben egy elárasztott riszföldön fulladt meg. Leírta, hogy egy busz elhaladt mellettük, és közvetlenül a halála előtt vízzel fröcskölte le. A későbbi kutatások ennek a reinkarnációnak a bizonyítékát keresve azt találták, hogy egy közeli faluban egy lány megfulladt, miután hátralépett, hogy elkerülje az elhaladó buszt, miközben az elárasztott rizsföldek felett egy keskeny úton sétált. Visszaesett a mély vízbe és meghalt.
Az a lány, akinél ez az élmény felszínre került, már egészen kicsi korától irracionális félelmet mutatott a buszok iránt, továbbá hisztérikus lett, ha mély víz közelébe vitték. Kedvelte a kenyeret és az édes ételeket. Ez szokatlan volt, mivel a családja nem szerette. Mindazonáltal az előző személyisége esetében mindkét preferencia megfigyelhető volt.
Swarnlata Mishra esete
Egy másik tipikus Stevenson eset Swarnlata Mishra-é volt, aki 1948-ban egy kis madhja pradesi faluban született. Három éves korában spontán múltbeli emlékei támadtak arról, hogy egy Biya Pathak nevű lány volt, aki egy faluban élt több mint 150 kilométerre. Leírta, hogy a házban, amelyben Biya lakott, négy szoba volt, és fehérre festették.
Olyan dalokat kezdett énekelni, amelyeket állítása szerint régen ismert, valamint olyan összetett táncrendeket, amelyek ismeretlenek voltak a jelenlegi családja és barátai számára. Hat évvel később felismert néhány embert, akik a barátai voltak az elmúlt életében. Ez arra ösztönözte az apját, hogy elkezdje leírni, amit mondott, és reinkarnációjának bizonyítékát kereste.
Esete a falun kívül is felkeltette az érdeklődést. Az egyik nyomozó, aki ellátogatott a városba, felfedezte, hogy egy nő, aki megfelelt Swarnlata leírásának, kilenc évvel korábban halt meg. A vizsgálatok később megerősítették, hogy egy Biya nevű fiatal lány éppen ebben a házban élt abban a faluban.
Swarnlata apja úgy döntött, hogy elviszi lányát a faluba és bemutatja őt Biya családtagjainak. Tesztként annak megállapítására, hogy valóban reinkarnálódott személyiség-e, a család olyan embereket mutatott be, akik nem voltak rokonai a gyermeknek. Swarnlata egyből azonosította ezeket az egyéneket, mint csalókat. Valójában az elmúlt életének emlékei olyan pontosak voltak, hogy mindenki meghökkent.
Patrick Christenson és testvére
Az egyik olyan történet, amely jelentős reinkarnációs bizonyítékot szolgáltatott, Patrick Christenson esete volt, aki császármetszéssel született Michiganben, 1991 márciusában. Idősebb testvére, Kevin tizenkét évvel korábban, kétéves korában halt meg rákban. Kevin rákjának korai bizonyítékai halála előtt hat hónappal jelentkeztek, amikor járni kezdett, és észrevehetően sántított.
Egyik nap elesett és eltörte a lábát. Vizsgálatokat végeztek, és a fejbőrében, közvetlenül a jobb füle felett, egy kis csomóponton végzett biopszia után kiderült, hogy a kis Kevinnek áttétes rákja van. Hamarosan daganatok nőttek testének más helyein. Az egyik ilyen növekedés szemének kidülledését okozta, és végül vakságot eredményezett. Kevin kemoterápiát kapott, amelynek következtében hegek keletkeztek a nyaka jobb oldalán. Végül betegsége miatt három héttel a második születésnapja után meghalt.
Születésekor Patricknek egy ferde anyajegye volt a nyaka jobb oldalán, mintha egy kis vágás lett volna, pontosan ugyanazon a helyen, ahol Kevin kemoterápiás hegje, ami megdöbbentő bizonyítékot mutatott a reinkarnációra. A fejbőrén is volt egy csomó közvetlenül a jobb füle felett, és a bal szeme elhomályosult, amelyet szaruhártya leukómának diagnosztizáltak. Amikor elkezdett járni, határozottan sántított, ismételten bizonyítva a reinkarnációt.
Majdnem négy és fél éves korában azt mondta anyjának, hogy vissza akar menni a régi narancssárga és barna házukba. Pontosan ilyen volt annak a háznak a színe, amelyben a család 1979-ben élt, amikor Kevin életben volt. Ezután megkérdezték tőle, emlékszik-e a műtétre. Azt válaszolta, hogy nem teheti meg, mert ez soha nem történt meg vele. Patrick ekkor a jobb füle fölött lévő helyre mutatott. Hozzátette, hogy a tényleges műtétre nem emlékezett, mert aludt, ami összhangban volt Kevin előző életének részleteivel.
Sam Taylor régi emlékei
Egy másik, a reinkarnáció jelentős bizonyítékát kínáló esetnek egy tizennyolc hónapos fiú, Sam Taylor volt a főszereplője. Pelenkájának cseréje közben felnézett az apjára, és azt mondta: "Amikor én a te korodban voltam, én cseréltem a pelenkádat. Később Sam teljesen pontos részleteket közölt nagyapja életéről.
Elmondta, hogy nagyapja nővérét meggyilkolták, és hogy nagymamája tejes turmixokat készített nagyapjának egy konyhai robotgép segítségével. Sam szülei hajthatatlanok voltak, hogy ezek közül a témák közül egyiket sem vitatták meg az ő jelenlétében. Négyéves korában Samnek egy régi családi csoportképet mutattak meg.
Sam minden alkalommal boldogan azonosította nagyapját azzal a bejelentéssel: "Ez vagyok én!" Hogy tesztelje, az anyja kiválasztott egy régi fényképet, amelyen a nagyapja fiatal fiúként volt látható. A fényképen tizenhat másik fiú is volt. Sam azonnal az egyikükre mutatott, és ismét kijelentette, hogy ő az. Igaza volt.
Mit mondanak nekünk a bizonyítékok?
A reinkarnáció típusú tapasztalatok élénkek és meggyőzőek lehetnek, amennyiben tanúságnak és bizonyítéknak tűnnek arról, hogy egy korábban élő személyiség inkarnálódott egy adott egyénben. Ezt a meggyőződést erősíti az a megfigyelés, miszerint az alany testén az anyajegyek megfelelnek azon személy testi jellemzőinek, aki úgy tűnik, hogy inkarnálódott.
Ez akkor a legszembetűnőbb, amikor az elmúlt élet személyisége testi sérülést szenvedett. A megfelelő jelek vagy deformációk néha újra megjelennek az adott személy testén, és látszólag bizonyítják, hogy a reinkarnáció valóban megtörtént.
Ennek a jelenségnek számos megfigyelője, köztük maga Stevenson is úgy vélte, hogy az egyező anyajegyek jelentős bizonyítékok a reinkarnációra. A gyermek anyajegyeinek és egyéb testi jellemzőinek egybeesése a korábban létező személy sorsával azonban nem feltétlenül bizonyítja, hogy ez a személy reinkarnálódik a gyermekben.
Egy másik, a reinkarnáció jelentős bizonyítékát kínáló esetnek egy tizennyolc hónapos fiú, Sam Taylor volt a főszereplője. Pelenkájának cseréje közben felnézett az apjára, és azt mondta: "Amikor én a te korodban voltam, én cseréltem a pelenkádat. Később Sam teljesen pontos részleteket közölt nagyapja életéről.
Elmondta, hogy nagyapja nővérét meggyilkolták, és hogy nagymamája tejes turmixokat készített nagyapjának egy konyhai robotgép segítségével. Sam szülei hajthatatlanok voltak, hogy ezek közül a témák közül egyiket sem vitatták meg az ő jelenlétében. Négyéves korában Samnek egy régi családi csoportképet mutattak meg.
Sam minden alkalommal boldogan azonosította nagyapját azzal a bejelentéssel: "Ez vagyok én!" Hogy tesztelje, az anyja kiválasztott egy régi fényképet, amelyen a nagyapja fiatal fiúként volt látható. A fényképen tizenhat másik fiú is volt. Sam azonnal az egyikükre mutatott, és ismét kijelentette, hogy ő az. Igaza volt.
Mit mondanak nekünk a bizonyítékok?
A reinkarnáció típusú tapasztalatok élénkek és meggyőzőek lehetnek, amennyiben tanúságnak és bizonyítéknak tűnnek arról, hogy egy korábban élő személyiség inkarnálódott egy adott egyénben. Ezt a meggyőződést erősíti az a megfigyelés, miszerint az alany testén az anyajegyek megfelelnek azon személy testi jellemzőinek, aki úgy tűnik, hogy inkarnálódott.
Ez akkor a legszembetűnőbb, amikor az elmúlt élet személyisége testi sérülést szenvedett. A megfelelő jelek vagy deformációk néha újra megjelennek az adott személy testén, és látszólag bizonyítják, hogy a reinkarnáció valóban megtörtént.
Ennek a jelenségnek számos megfigyelője, köztük maga Stevenson is úgy vélte, hogy az egyező anyajegyek jelentős bizonyítékok a reinkarnációra. A gyermek anyajegyeinek és egyéb testi jellemzőinek egybeesése a korábban létező személy sorsával azonban nem feltétlenül bizonyítja, hogy ez a személy reinkarnálódik a gyermekben.
forrás:ujvilagtudat.blogspot.com
Könyvajánló
Könyvajánló
A halhatatlan tudat - A tudomány és az agy utáni tudatosság kontinuitása
László Ervin
László Ervin
A konvencionális tudomány inkább elutasítja a megállapításokat, melyek
szerint a tudat az elmén kívül is létezik, mivel nem tudja beilleszteni a
materialista szemléletekbe. A spiritualitás és a vallás önmagában
hordozza a tudat létét és folytonosságát, és egy nem-materiális
létezőnek (léleknek vagy szellemnek) írja le, amely halhatatlan. Így a
spiritualitás/vallás és a tudomány állandóan konfliktusban áll az
ellentétes nézeteik miatt. De mi van akkor, ha valójában nem is létezik
konfliktus?
László Ervin és Anthony Peake feltárja egy új tudományos paradigma alapján, mely összhangban áll a tapasztalat alapú spiritualitással, hogy a tudat folyamatosan jelen van a kozmoszban, és létezhet egy élő szervezet nélkül is.
A szerzők megvizsgálják az egyre sokasodó tudományos bizonyítékokat, beleértve a halál közeli élményeket, a halál utáni kommunikációt, a reinkarnációt és a megváltozott állapotokban kapott neuroszenzoros információkat.
A könyvből megtudhatjuk, hogy él tovább a tudat a test halála után, mely lényegében azt jelenti, hogy nem vagyunk halandóak - akkor is létezünk, amikor fizikai létezésünk véget ért. Ezt pontosan a legújabb fizikai kutatásokat támasztják alá: a dolgok az időben és a térben alapvetően nem valósak, hanem egy rejtett dimenzió olyan megnyilatkozásai, ahol szuperhúrok, információs mezők és energiamátrixok formájában léteznek.
Bizonyítván, hogy a tudat a világegyetem alapja - és halhatatlan a kozmosz mélyebb és nem kézzelfogható birodalmában -, László Ervin és Anthony Peake feltárja: a tudat célja, hogy folyamatosan fejlődjön az élőlényekben.
László Ervin filozófus, író, klasszikus zongoraművész. Kétszer jelölték Nobel-díjra, a Budapest Club alapítója és elnöke. Jelenleg Toszkánában él.
Anthony Peake kutató, hét könyv írója, többek között a Making Sense of Near-Dearh Experiences (A halálközeli tapasztalatok értelme) c. könyv szerzője. Jelenleg az Egyesült Királyságban él.
*****
"E fontos és jól megírt könyv lapjain mindent elsöprő bizonyítékok támasztják alá a tudat fizikai halál utáni folytonosságát. A remek könyv elolvasását követően nyilvánvalónak tűnik, hogy mindig is közvetlen kapcsolatban álltunk egymással, hiszen örökkévaló tudatunk soha nem szűnik meg; kívül esik időn és téren. Így kénytelenek vagyunk újragondolni azt a bizonyítatlan hipotézist, miszerint az agy hozza létre a tudatot. Melegen ajánlom e kötet elolvasását mindenkinek." - Dr. Pim van Lommel kardiológus, a Consciousness Beyond Life (Tudat az élet után) szerzője
"Kétségtelenül ez a kötet a halálközeli élményeknek, a kísérteteknek, a halál utáni és a médiumok által közvetített kommunikációnak, az előző életek emlékei és a reinkarnáció bizonyítékainak valaha összeállított legjobb gyűjteménye. László és Peake ügyesen ülteti át mindezt a tudat és teremtés – sokak által ákásának nevezett – mélyebb dimenzióiba, hogy lefektessék a lélek halhatatlanságának és az emberi tapasztalás céltudatosságának elméletét. Valódi, megdönthetetlen bizonyítékok." - PMH Atwater L.H.D., a The Big Book of Near-Death Experiences (Halálközeli tapasztalatok nagy könyve), a Near-Death Experiences: The Rest of the Story (Halálközeli élmények: ami a történetből kimaradt), a Dying to Know You: Proof of God in the Near-Death Experience (A haldokló tudja: a halálközeli élmény Isten bizonyossága), és a Children of the Fifth World (Az ötödik világ gyermekei) szerzője
"Egy jelentős tudományos elmélet végre találkozik egy, a tudat fizikai halál utáni folytonosságát érintő, rendkívül meggyőző kutatással. Ennek eredménye A halhatatlan tudat, ami úgy söpri el a tudományos materializmus elavult dogmáját, mint egyetlen más könyv sem." - James O'Dea, az Institute of Noetic Sciences (IONS) elnöke, a Seva Alapítvány vezérigazgatója
"László és Peake a kvantumfizikáról folytatott vitával együtt ábrázolja a helyhez nem kötött tudat igen meggyőző elméletét. Rendkívül lenyűgöző olvasmány, amely mutatja, hogy épp egy nagyon izgalmas paradigmaváltáson megyünk keresztül." - Penny Sartori, Ph.D., RGN, a The Wisdom of Near-Death Experiences (Halálközeli tapasztalatok bölcsessége) szerzője
"Beléptünk egy új paradigmába, ami lehetővé teszi annak a megértését, milyen kapcsolat van a tudat és az agy között. A halhatatlan tudat című könyvben László és Peake az agyon kívüli tudat tömör és világos áttekintését tárja elénk. A tudat-agy interakciók forradalmian új mechanizmusát a modern tudomány elvei, így a kvantumfizika és a húrelmélet alkalmazásával bemutató könyv a tudatosság jelenlegi paradigmaváltásának üdvözlendő új eleme, és rendkívül hasznos a tárgy iránt érdeklődők számára." - Dr. Manjir Samanta-Laughton, a Punk Science és a The Genius Groove szerzője
László Ervin és Anthony Peake feltárja egy új tudományos paradigma alapján, mely összhangban áll a tapasztalat alapú spiritualitással, hogy a tudat folyamatosan jelen van a kozmoszban, és létezhet egy élő szervezet nélkül is.
A szerzők megvizsgálják az egyre sokasodó tudományos bizonyítékokat, beleértve a halál közeli élményeket, a halál utáni kommunikációt, a reinkarnációt és a megváltozott állapotokban kapott neuroszenzoros információkat.
A könyvből megtudhatjuk, hogy él tovább a tudat a test halála után, mely lényegében azt jelenti, hogy nem vagyunk halandóak - akkor is létezünk, amikor fizikai létezésünk véget ért. Ezt pontosan a legújabb fizikai kutatásokat támasztják alá: a dolgok az időben és a térben alapvetően nem valósak, hanem egy rejtett dimenzió olyan megnyilatkozásai, ahol szuperhúrok, információs mezők és energiamátrixok formájában léteznek.
Bizonyítván, hogy a tudat a világegyetem alapja - és halhatatlan a kozmosz mélyebb és nem kézzelfogható birodalmában -, László Ervin és Anthony Peake feltárja: a tudat célja, hogy folyamatosan fejlődjön az élőlényekben.
László Ervin filozófus, író, klasszikus zongoraművész. Kétszer jelölték Nobel-díjra, a Budapest Club alapítója és elnöke. Jelenleg Toszkánában él.
Anthony Peake kutató, hét könyv írója, többek között a Making Sense of Near-Dearh Experiences (A halálközeli tapasztalatok értelme) c. könyv szerzője. Jelenleg az Egyesült Királyságban él.
*****
"E fontos és jól megírt könyv lapjain mindent elsöprő bizonyítékok támasztják alá a tudat fizikai halál utáni folytonosságát. A remek könyv elolvasását követően nyilvánvalónak tűnik, hogy mindig is közvetlen kapcsolatban álltunk egymással, hiszen örökkévaló tudatunk soha nem szűnik meg; kívül esik időn és téren. Így kénytelenek vagyunk újragondolni azt a bizonyítatlan hipotézist, miszerint az agy hozza létre a tudatot. Melegen ajánlom e kötet elolvasását mindenkinek." - Dr. Pim van Lommel kardiológus, a Consciousness Beyond Life (Tudat az élet után) szerzője
"Kétségtelenül ez a kötet a halálközeli élményeknek, a kísérteteknek, a halál utáni és a médiumok által közvetített kommunikációnak, az előző életek emlékei és a reinkarnáció bizonyítékainak valaha összeállított legjobb gyűjteménye. László és Peake ügyesen ülteti át mindezt a tudat és teremtés – sokak által ákásának nevezett – mélyebb dimenzióiba, hogy lefektessék a lélek halhatatlanságának és az emberi tapasztalás céltudatosságának elméletét. Valódi, megdönthetetlen bizonyítékok." - PMH Atwater L.H.D., a The Big Book of Near-Death Experiences (Halálközeli tapasztalatok nagy könyve), a Near-Death Experiences: The Rest of the Story (Halálközeli élmények: ami a történetből kimaradt), a Dying to Know You: Proof of God in the Near-Death Experience (A haldokló tudja: a halálközeli élmény Isten bizonyossága), és a Children of the Fifth World (Az ötödik világ gyermekei) szerzője
"Egy jelentős tudományos elmélet végre találkozik egy, a tudat fizikai halál utáni folytonosságát érintő, rendkívül meggyőző kutatással. Ennek eredménye A halhatatlan tudat, ami úgy söpri el a tudományos materializmus elavult dogmáját, mint egyetlen más könyv sem." - James O'Dea, az Institute of Noetic Sciences (IONS) elnöke, a Seva Alapítvány vezérigazgatója
"László és Peake a kvantumfizikáról folytatott vitával együtt ábrázolja a helyhez nem kötött tudat igen meggyőző elméletét. Rendkívül lenyűgöző olvasmány, amely mutatja, hogy épp egy nagyon izgalmas paradigmaváltáson megyünk keresztül." - Penny Sartori, Ph.D., RGN, a The Wisdom of Near-Death Experiences (Halálközeli tapasztalatok bölcsessége) szerzője
"Beléptünk egy új paradigmába, ami lehetővé teszi annak a megértését, milyen kapcsolat van a tudat és az agy között. A halhatatlan tudat című könyvben László és Peake az agyon kívüli tudat tömör és világos áttekintését tárja elénk. A tudat-agy interakciók forradalmian új mechanizmusát a modern tudomány elvei, így a kvantumfizika és a húrelmélet alkalmazásával bemutató könyv a tudatosság jelenlegi paradigmaváltásának üdvözlendő új eleme, és rendkívül hasznos a tárgy iránt érdeklődők számára." - Dr. Manjir Samanta-Laughton, a Punk Science és a The Genius Groove szerzője
forrás:angyalimenedek.hu
Kapcsolódó írás:
Az anyajegyek előző életekhez kapcsolódnak?
videó - Georgia Állami Egyetem filozófiaprofesszora,
Dr.
Robert Almeder beszél
Dr. Ian Stevenson munkásságáról:
