Gazdagság és szegénység

 

Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés. 

 

 
Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Mi nem úgy élünk. Az első ember nem tudta még, mi a vagyon. És hiszem, hogy boldog volt mégis.

Pedig az első ember nehezen élt. Gondold csak el. Bunkóval védekezett a vadállatok ellen. Bőrüket maga húzta le, maga készített ruhát és lábbelit belőlük. Barlangban lakott és mohán aludt. Nem volt villanyvilágítása. Semmije sem volt. Mégis, azt hiszem, szerette az életet.

Örvendett a szélnek és a napnak. A levegőnek. Annak, hogy egészséges, és ha fáradt volt, annak, hogy lefekhet a mohára pihenni. Örvendett az izmainak és mosolygott, ha pillangó szállt előtte. Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza összkomfort nélküli barlangjába, ha bunkója egy vadat leütött: gazdagnak érezte magát. És mert gazdagnak érezte magát, gazdag is volt.

Erről eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak, naponta új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott, halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik és mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleőszültek a gondba, mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen. Voltak ugyanis emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több bankbetétjük. Szegényeknek érezték magukat azok mellett, és mivel szegényeknek érezték magukat, szegények is voltak.

Pedig mondom, palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit egyáltalán használni tudtak volna. Villanyvilágításuk volt és fürdőszobájuk, nem is egy. 

Nem zárták le soha a villanyukat és a fürdőszobában bármikor folyt a melegvíz, csak meg kellett nyitni egy csapot. Télen központi fűtés őrizte az egyforma meleget és nem volt soha szénhiány. Rádiójuk volt és gramofonjuk, rengeteg sok lemezzel. Ebédlőben ettek, finom porcelánon, ezüst evőeszközzel. Cselédek szolgálták ki őket. Nem kellett se fát vágjanak, se vizet hordjanak, se edényt mosogassanak, se főzzenek, se seperjenek, se cipőt takarítsanak: mindezt megcsinálták helyettük mások. Olyan ruhába öltöztek, amilyenbe jólesett. Az utcákon, ahol jártak, tele voltak a boltok kirakatai mindenféle szép holmival és minden eladó volt. Minden boltba bemehettek és mindent megvásárolhattak, ami csak szemüknek megtetszett. Amikor eszükbe jutott, elmehettek a színházakba és a hangversenyekre. Kényelmes autók röpítették őket és utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba álljanak.

Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá egyszerűen, mert éjjel-nappal gondok között futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még több pénzt. Mert ami volt, azt kevésnek érezték. És amit az ember kevésnek érez, az valóban kevés is.

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény.

Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni!

Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz.

- Wass Albert: Te és a világ -

 

- - - - - - -

 

 Wass Albert Te és a világ - videó

 

Az intuíció fejlesztése

Fogalmunk sincs, hogyan lazítsunk. Létezik egy egyetemes, intelligens életerő, amely mindenben és mindenkiben megtalálható.
A mélységes bölcsesség benső tudás képében honol valamennyiünkben. A tudás és bölcsesség e csodálatos forrásából intuíciónk révén meríthetünk. 

 

 
Ez a megérzés, amely bármelyik pillanatban eligazít, hogy éppen mi a helyénvaló teendőnk.

Sokan nincsenek tudatosan kapcsolatban az intuíciójukkal, és azt képzelik, hogy olyan titokzatos erő, amelyet valamilyen transzcendens, misztikus élmény kísér. Az intuíció valójában fölöttébb praktikus, józan eszköz, amely mindig a rendelkezésünkre áll, hogy segítsen a mindennapi élet döntéseiben, gondjaiban és nehéz feladataiban. Az intuitív sugallatot a leggyakrabban valamiféle „megérzésnek” szokták nevezni.

A megérzés természetes, velünk született dolog. A kisgyermekek még ösztönösen művelik, habár gyakran még kiskorukban leszoktatják őket róla.

Megszoktuk, hogy úgy gondoljuk, egyesek intuitívak, mások nem. Például a nőket általában intuitívabbnak tartják a férfiaknál. Mégis sok férfi rendszeresen követi a megérzését. A valóságban mindannyiunkban ott rejlik ez a képesség. Van, aki tudatosan kifejlesztette, míg az emberek zöme megtanult átsiklani fölötte, vagy egyenesen elutasítja. Ugyanakkor akadnak, akik önkéntelenül is gyakran hallgatnak a megérzéseikre, jóllehet észre sem veszik.

Szerencsére némi gyakorlattal a legtöbben visszaszerezhetjük és fejleszthetjük természetes intuitív képességünket. Megtanulhatunk kapcsolatba lépni vele, követni és hagyni, hogy hatékony, vezető szerepet töltsön be életünkben.

Sok kultúrában – a természeti népeknél is – az intuíciót az élet hétköznapi és fontos aspektusaként tisztelik. Az az erős érzés hatja át életük minden pillanatát, hogy összeköttetésben állnak az egyetemes, teremtő energiával. Ezek a társadalmak hatékony szertartásokat alakítottak ki, amelyek elősegítik a benső, intuitív tartományokhoz való kapcsolódást. Ilyen például a csoportos tanácskozás, az álmok megbeszélése, az ének, a tánc és a látomások értelmezése. Az ilyen kultúrák tagjai megtanulnak bízni benső igazságérzetükben, és megtanulják követni, hogy bölcsesség formájában adhassák át másoknak. Ők mélyen átérzik, hogy az élet minden megjelenési formája kölcsönösen összekapcsolódik egymással.

Másrészről a modern, nyugati kultúra nem mindig ismeri el a megérzés létjogosultságát, gyakran még a létezését sem. Természetünk racionális jellegét tiszteljük, becsüljük és fejlesztjük, de (legalábbis mostanáig) mellőztük intuitív aspektusát.

Az oktatási rendszer jól tükrözi, sőt sajnos erősíti is ezt az elfogultságot. Szinte kizárólag a bal agyfélteke fejlesztésére összpontosít, és jórészt figyelmen kívül hagyja a jobb agyfélteke, vagyis az intuitív, holisztikus és kreatív képességek csiszolását. Gyakran ugyanez a helyzet az üzleti világban is. Egyes iskolák és szakmák csak az utóbbi években kezdték pártfogolni a kreativitást és a haladó gondolkodásmódot.

A racionális elme olyan, mint a számítógép: feldolgozza a beérkező információt, és az alapján logikusan következtet. A racionális elme véges: csupán közvetlenül a külvilágból kapott adatokkal tud számolni. Vagyis kizárólag a jelen életünkben tapasztalt és az öt érzékszervünk révén megszerzett ismeretek alapján tud működni.

Az intuitív elmének ezzel szemben, úgy tűnik, végtelen információkészlet áll a rendelkezésére, amelynek egy része nem közvetlenül a személyes tapasztalásból származik. A tudás és bölcsesség egyfajta mélységes tárházából, az egyetemes elméből merít. Arra is képes, hogy kiválassza a megfelelő információt, és pontosan azt közölje velünk, amire és amikor szükségünk van.

Megeshet, hogy beletelik egy kis időbe, amíg az üzenet átér, ha azonban lépésről lépésre megtanuljuk követni ezt az információáramlást, föltárul előttünk, miként kell cselekednünk. Ahogyan egyre jobban ráhangolódunk, életünk sodróvá válik, és erőfeszítések nélkül fog működni. Egész életünk, összes érzésünk és cselekedetünk összhangba kerül a körülöttünk élőkével.

Sokan rászoktatták elméjüket, hogy kételkedjen a megérzésben. Amikor intuitív sejtelmünk támad, racionális elménk azonnal azt mondja: „biztosan nem fog működni”, vagy „micsoda bolond ötlet”, és nem törődik vele. Rá kell szoktatnunk intellektusunkat, hogy hallgasson a megérzésünkre, hagyja érvényre jutni.

Szerencsére rövid idő alatt és kevés munkával ki lehet fejleszteni az intuitív képességeket.

Ez a folyamat azzal kezdődik, hogy figyelmünket befelé fordítjuk, így tudatosíthatjuk benső párbeszédeinket, és már felbukkanásukkor vagy nem sokkal utána nyakon csíphetjük őket. Ahogy egyre jobban megismerjük, mi zajlik bennünk, képesek leszünk észrevenni megérzéseinket, s egyre nagyobb odafigyeléssel tudunk majd bánni velük.

Ha föl szeretnénk venni a kapcsolatot az intuícióval, meg kell tanulnunk ellazítani az elménket és a testünket, hogy tudatosságunk alászállhasson a fejünkből, és szó szerint egy mélyebb helyre „zuhanjon”, közel a megérzések forrásához. Már pusztán az rettentően sokat segít, hogy a figyelmünk a testünk mélyére hatol.

Manapság hozzászoktunk a stresszhez, sokunknak fogalmunk sincs, hogyan lazítsunk fizikailag, mentálisan és érzelmileg – legfeljebb alvás közben (egyesek még akkor sem!).

Amikor már szereztünk egy kis gyakorlatot a lazításban és a befelé fordulásban, és oda tudunk figyelni akár a pillanatnyi, akár a később jelentkező sugallatainkra, akkor elkezdhetjük beépíteni a folyamatot a hétköznapjainkba.

Egy zsúfolt napon talán nincs időnk mély meditálásra. Viszont megtanulhatjuk rendszeresen „ellenőrizni” intuíciónkat a nap bármely szakában.

Ehhez rá kell szoknunk arra, hogy hébe-hóba megálljunk, és megfigyeljük, mi megy végbe bennünk.

forrás: edesvizkiado.hu

- - - - - - -

Intuíció - Egedi-Kovács Melinda, Jakab István - videó

 https://www.youtube.com/watch?v=EP55ybY3umM&t=83s

Az öt majom és a létra kamuja

 

Kutatók egy csoportja 5 majmot zárt be egy ketrecbe. Középre egy létrát helyeztek, majd annak tetejére banánt. Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók egy vödör vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába. Minden alkalommal, amikor egy majom megpróbált felmászni a létrán, leöntötték a többieket hideg vízzel. 

 

 
Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy aki fel mer indulni a létrán, azt meg kell akadályozni, le kell onnan verni, mert ha nem, jön a hideg zuhany az égből. Nem sok idő kellett rá, hogy egyik majom se próbálkozzon felmászni a létrán. Banán ide, banán oda…

Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot egy újra. Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de a többi majom leverte, pedig már nem is kaptak hideg zuhanyt. Az új majom persze nem értette, hogy miért kapja a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem megyünk fel. 

Ezután lecseréltek még egy majmot, és ugyanez történt. Elindult a létrán és rögtön kapott is érte… Ami azért furcsa, mert az előző új majom is részt vett a verésben, holott nem tudta a miértjét, hiszen ő sosem kapott vizet a nyakába. A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétlődött ugyanez a történet. Most már nincs senki az eredeti 5 majomból.

Senki nem tudja, miért nem lehet felmászni arra a létrára. Senki nem érti, miért nem lehet elindulni a banánért. Mégsem másznak fel érte. Miért? Ha megkérdeznénk őket és tudnának beszélni, valószínűleg ezt válaszolnák: „Nem tudom. Egyszerűen errefelé így működnek a dolgok.”

forrás: wordpress.com - beirokonyv.blog.hu

 

- - - - - - 

A történetnek több tanulsága lehet, nem nehéz párhuzamot találni a mindennapokkal. Könnyen lehet beszélgetést kezdeményezni arról, hogy tudjuk-e, miért tesszük amit teszünk, látjuk-e az okokat, vagy csak azért van ez így, mert „mi így szoktuk”. 

Egy tegnapi group coachingon került elő ez a sztori újra, és mondtam is a csoportnak, hogy ne vegyék készpénznek az elmondottakat, mert nem tudom, van-e háttere, inkább legyen csak egy érdekes sztori. Erre ma szembejött egy cikk, ahol tényként kezelik ezt a kísérletet, így utánanéztem, és jött a meglepetés: 

Nem így történt  

 A kísérlet maga természetesen jól dokumentált és bár rém izgalmas, de korántsem azt az eredményt hozta, mint a fenti – nevezzük nevén – mese. Ha csak a lényeget nézzük, a valóság csak annyiban más, hogy:

• Nem volt banán, műanyag konyhai edények voltak
• Nem volt piramis, sem létra, a tárgy az ellenőrzött terület egyik végén volt
• Nem volt vízsugár, helyette csak erős levegő befújással zaklatták a majmokat
• Nem öt, vagy több véletlenszerű majmot használtak, négy majompár volt, nemek szerint párban és keverve is 
• Nem tanulmányozták a csoportdinamikát, vagy a csoport működését, hiszen nem is volt csoport majom
• Arra voltak kíváncsiak, hogy az egyik majomban tapasztalt viselkedés tartós hatással lehet-e egy másik majomra

Erősen különbözik a fenti sztoritól. De vajon mi volt ennek a lényegében különböző kísérletnek a tényleges eredménye?

 Az eredmény teljesen más lett, mint a fenti történet mondanivalója

Néhány párban az új, még tudatlan majom valóban elkezdett félni a edénytől, miután meglátta, hogy a már bent lévő majom is fél tőle. Más pároknál azonban – érdekesség, de főleg a nőstény majmok esetében – a még naív majom félelem nélküli viselkedése megtanította a másikat, hogy ő sem féljen többé.

A nőstény párok esetében gyakrabban történt meg az, hogy a még naív majom megtanította a másikat, hogy ne féljen, mint a hímek esetében, illetve a nőstények inkább megfigyeltek, míg a hímek inkább használták a fizikai erejüket, de más és más eredmények születtek – pont az ellenkezője történt tehát, mint a fenti történetben.

 Az öt majom és a létra sztorija nem csak hogy nem igaz, hanem az említett kísérlet a fenti mese csattanójától eltérő eredményt hozott. Nem az és nem úgy történt a valóságban.

 A majmok igenis tanultak egymástól, nem verték meg a másikat, nem kuksoltak a létra aljában, nem öntötték le őket vízzel, hanem megfigyelték, és időnként meg is győzték egymást és azt tapasztalták, egyes egyedek megtanultak bízni egymásban. Kicsit más így a leányzó fekvése, ugye?

 

De ebben is van tanulság

Bolondulunk a könnyen fogyasztható, tanulságos történetekért, Hollywood száz éve megtanulta ezt. Ezzel a sztorival is tele van az internet, mert rövid, érthető, lehet hümmögni utána, hogy bezzeg, nálunk is így van ez. Csak sajnos mint látjuk, nem igaz.

Az emberek gyakran nem néznek utána, hogy amit hallanak, olvasnak, igaz-e – magam is vagyok, voltam így sokszor. Elég csak megnézni, miket osztanak meg egyesek a közösségi médiában és hogyan terjed a hülyeség. De ennek nem kell így lennie, csak akarat, a Google és talán némi angoltudás kell hozzá.

Ezért nem szeretek előre hallani a jövőbeni coaching ügyfelekről, mert az nem biztos, hogy akkor, úgy és az történt és nem szeretem, amikor ez befolyásol az első találkozó előtt. Ezért szeretek a tréningek után személyesen, vagy telefonon beszélgetni a megrendelőkkel, hogy tényszerűen mi történt a teremben. Az információ torzul, minél több emberen megy keresztül, annál inkább. 

Hogy fogom-e ezt a sztorit használni később? Azt hiszem, igen, de úgy, ahogyan valójában történt – kicsit más a mondanivalója, de legalább olyan hasznos és gondolatébresztő, mint az eredeti, és legalább igaz is.

 forrás:jegtoro.blog.hu

- - - - - - -

 

 A majom kísérlet - videó

forrás:Philip Hardy

Medek Tamás spirituális író válaszol 29.

 

"Súgnak az angyali segítők nekünk, vagy csak mi nem halljuk meg? Vagy meghalljuk, de elnyomja az ego? Miért nem tudnak bennünket ezen segítők változtatásra késztetni?" 

 

 
Mielőtt leszületünk, a szellemi segítőinkkel közösen, eltervezzük a leendő testi életünk tervét. Minden esetben úgy készül el a terv, hogy vesszük a valaha kiváltott, ám eddig még meg nem oldott karmánkat, és abból válogatunk össze olyanokat, melyeknek a megtapasztalásához elérkezettnek látjuk az időt, a körülményeket, a lélekfejlődési szintünket, stb.

Tudjuk jól, hogy míg a testi életünket éljük, itt a feledés fátyla lesz rajtunk, tehát nem fogunk emlékezni tudatosan arra, hogy kik vagyunk valójában s hogy mit is vállaltunk erre az életünkre. E feledés fátyla szükséges a lélekfejlődés ezen szakaszán, hisz nagyon zavarna és gátolna bennünket a most kellő megélésében az a sok információ és tudás, melyet odaát, lélekként helyén tudunk kezelni.

A feledés miatt természetes velejárója egy leszületésünknek, testi életünknek, hogy a szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérnek bennünket és mindenben segítik az életünket, a sorsunkat úgy alakulni, ahogy annak most a tervezett sorsutunk alapján alakulnia kell. Nem is gondolnánk itt és most, de egy-egy élethelyzetünk mögött, még az általunk jelentéktelenebbnek gondoltak mögött is, földi ésszel elképzelhetetlen mértékű szellemi munka áll.

A szellemi segítőink ugyanakkor nem csak a külső körülmények alakításával segíthetnek, hanem sugallatok átadásával is, melyet gondolatként, belső hangként értelmezünk. Bár nem arról van szó, hogy egy minden másodpercre eltervezett, kötött sorsúton haladnánk végig, tehát karmától függően, egyéni mértékű mozgástere mindenkinek van, azonban annyi elmondható, hogy ami megtörténik velünk, s pláne, amin nem tudunk változtatni, az mind a tervünk része, ugyanúgy, mint az életünk adott körülményei is. A testi élet alatt a legnagyobb mozgásterünk abban áll, hogy mindazon keresztül, amit itt és most élnünk kell, mennyire tudunk mások és magunk számára a legjobb emberek lenni és maradni.

Éljük tehát a testi életünket mindannyian, jönnek közben mindannyiunk számára azon megélések, melyeknek jönnie kell, s közben végig kapjuk a belső sugallatokat is, segítségként. Az angyali segítők sugallatai a lelkiismerethez hasonlatosan mindig arra próbálnak sarkallni bennünket, hogy a lehető legjobbat tegyük másokkal és magunkkal. Ezt persze a földi elme elnyomhatja vagy éppen figyelmen kívül hagyhatja. Ám ez már nem a segítők hibája, csupán ismérve annak, hogy az adott léleknek még fejlődnie, tapasztalnia kell.

Ahogy halad egy lélek életeken átívelően, s ahogy egyre fejlettebb és tapasztaltabb lesz, úgy egyre inkább meg fogja hallani mind a lelkiismerete, mind az angyali segítői sugallatát, így nem csak megéli azt, amit számára mindenképpen meg kell, hanem helyesen is éli meg azt.

A segítőink gondoskodnak tehát arról, hogy az történjen meg velünk, aminek most szükséges megtörténnie. Abban is segítenek a sugallataikkal, hogy hogyan viszonyuljunk az adott megélésben. Ám ez utóbbit már nekünk kell megtenni, ezt az utat már nekünk kell megjárni. A változás, hogy jobb emberek legyünk, csak rajtunk áll.

 

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

 

Találkozás a szellemi lényekkel

 

Horváth Zoltánnal történő megismerkedésem után nem kellett sokat várnom arra, hogy
mindaz, amit addig pusztán az ezoterikus és spirituális jellegű könyvek hasábjairól
ismertem, élő valóságként megelevenedjenek számomra. A valóvilág megannyi
entitásával (lényével) sikerült megismerkednem a látó mellett töltött éveim alatt. Ezen
szellemi megtapasztalásokból ragadok ki néhányat ezúttal.

 

Amíg átlagos, hétköznapinak mondott életet éltem, addig nem vettem tudomást a szellemi
valóságról és létszintekről. Volt egy küszöb, amit én sosem léptem át. Azt gondolom, minden
ember rendelkezik határokkal, ameddig hajlandó gondolkodni, amíg úgymond belefér neki
minden, amit másoktól hall, s amint átlépi az információ a szellemi horizontját, onnantól
hitetlenné válik. Így volt ez az én személyes esetemben is 1999-ig, mígnem a Sors betekintést
nem engedett a szellemi világok jelenségeibe.

Hideg tél volt, amikor egyik hölgyismerősünk hétégi házához megérkeztünk. Ottlétünk oka
röviden annyi volt, hogy furcsa fényeket látott és a hideg futkosott a hátán valahányszor a kis
weekend telkére kiment pihenni. Az asszony azzal keresett fel minket, hogy segítsünk már
neki, mert nem tudja megmagyarázni, hogy miért, de már egy jó ideje nagyon rosszul érzi
magát a telkén, mert bizonyos tárgyak időnként elmozdulnak, vagy eltűnnek és olykor
különös hangokat hall, melyek forrását nem tudja meghatározni. Egyre jobban fél ott kint.
Egyedül élt és nem volt szenilis típus, aki rémeket lát mindenhol, ezért is vert lassacskán
sátrat az ijedtség az elméjében.

Hátborzongató volt a Duna parti üdülősor háromszintes nyaralója, mintha egy Hitchcock-film
egyik helyszíne lett volna. A tél dermesztő hidege csak fokozta, a vágható csend és
elhagyatottság teljesen rémisztővé tette a helyet. Mindez éjszaka, ami amúgy is a szellemek és
a szellemjárások ideje.

Telihold volt. Ez az egyik legerősebb hatás, amit a Hold az emberi pszichére, de emellett az
állatok és a növények életfolyamataira is gyakorol. A Földön ilyenkor minden megváltozik,
érezhetővé válik a különböző speciális, csak ilyenkor megnyíló erőterek hatása. A
Holdimpulzusok irányváltása a növekvőből a fogyóba csapnak át, ami intenzívebben
érzékelhető, mint az Újhold idején bekövetkező erőváltás. Ez eredményezi egyébként, hogy
bizonyos szellemi átjárok megnyílnak ilyenkor. Ezek a szellemvilágbéli kapuk idézik elő a
szellemjárásokat, de nem csak azokat. A holdkóros emberek ekkortájt alva járnak. A sebek
vérzékenyebbek, nehezebben gyógyulnak, mint máskor. A telihold idején gyűjtött
gyógynövények nagyobb erőt fejtenek ki, viszont az ilyenkor metszett fák elpusztulnak.
Sajnálatos megfigyelés, de tény, hogy ilyenkor nő az erőszakos cselekedetek és a balesetek
száma. Mindebből kitűnik, hogy mennyire kimagasló fontossága van mind mágikus, mind
pszichés szempontból a teliholdnak.

Egy ilyen alkalommal látogattunk el az ismerősünkhöz. Először a szellemi átjárókat
igyekeztünk feltérképezni. Ezt inga segítségével és egyéb energiaérzékelő módszerekkel
tettük. Az ilyen anomáliák körül a tér szerkezete megváltozik és ennek megfelelően az
energiák is egészen markánsan érzékelhető módon átalakulnak. Lehetnek pozitív és negatív
érzetek.Egyfajta lökő és taszító hatásként írható le a legszabatosabban ez a jelenség. A
negatív energiák szúró, bizsergető érzése egyértelmű jele annak, hogy az átjáró aktív, tehát nyitott állapotban van. Ez a szellemi átjáró esetében azt vonja maga után, hogy alkalmasint
bármikor közlekedhetnek rajta keresztül szellemek. 

A telihold speciális alkalom a szellemvilágban, amikor olyan átjárók is megnyílnak, amelyek máskor nem. Ilyenekből találtunk jó néhányat a szóban forgó házban, annak minden szintjén, csaknem valamennyi helyiségében. Ezután leszűrtük a konzekvenciát: a ház leginkább egy nagy sajthoz hasonlít
szellemi szempontból, amelyben a „lyukak”, azok az alagutak, illetve átjárók, amelyek ezúttal
nagyon is komoly és érzékelhető aktivitást mutatnak.

Emlékszem, az alagsorban ültünk, várva, hogy bizonyos energiák hatása beinduljon. E szusszanásnyi időt kihasználandó úgy döntöttem, hogy meglátogatom az egy szinttel felettünk lévő mosdót. Máig magam sem értem miért, de valamilyen oknál fogva letettem a szemüvegemet, s úgy próbáltam a ház külső részén elhelyezett lépcsőn keresztül megközelíteni az utcafronton található bejárati ajtót. Miközben felfelé haladtam a lépcsősor fokain, egyszer csak felpillantottam a fejem fölé. Megfejthetetlen érzés kerített hatalmába, mert ahelyett, hogy a lépcsőt figyeltem volna, én felfelé pislogtam. Ekkor lettem figyelmes egy különös fényjelenségre. Fehér fény villant fel több alkalommal nagyjából három másodpercig, azután eltűnt. Ezután a fehér fény vörösre váltott, s egy furcsa formává
rajzolódott ki. Először alig kivehető, de később egyértelműen látható volt az alakzat, ami nem
volt más, mint egy koponya.

Bevallom, inamba szállt a bátorságom, és azon nyomban visszafordultam. Berohantam a
többiekhez és közöltem velük, hogy azonnal jöjjenek, mert ilyet még nem láttak. Zoltánnal az
élen a lépcsőfeljáróhoz mentünk és a sötétben, holdvilág fényénél figyelni kezdtük az oda
nem illő jelenségeket. Nevezhetném ezeket paranormális vagy természetfeletti jelenségeknek
is, de igazából ma már nem tartom annyira szokatlannak és egyedinek az efféle tüneményeket.
 

Ezek Zoli mellett mindennapossá váltak, főképpen az után, hogy majd másfél éven keresztül
rendszeresen ellátogattunk szellemjárta helyekre szerte az országban. Azt kell mondjam,
magam is meglepődtem azon, hogy hány megkeresés érkezett ez idő alatt furcsa és nem
kevésbé látványos jelenségekről, fénylényekről, kopogó szellemekről, semmiből előtörő
hangokról, félelmetes fuvallatokról, elmozduló, avagy épp levitáló (levegőben lebegő) tárgyakról.

Visszatérve a mi kis szellemünkre, nem kellett sokat várnunk arra, hogy megmutassa magát.
Pár perc elteltével feltűnt a szellem, de már nem csupán a jellegzetes koponyaformája
rajzolódott ki, hanem a füstszerű ködbe burkolózó „teste” is. Ettől az épülettől lebegett a
szomszéd ház felé. De nem kért bebocsátást, hanem nemes egyszerűséggel átment a falon. Pár
másodperc múlva újra előjött, szó szerint kivált a falból, majd újra be és megint ki, mintha a
fizikai anyag egyáltalán nem korlátozná őt a haladásban. A legmegdöbbentőbb megfigyelést
akkor tettük, amikor az ablaküvegen kelt át. Szellemteste akadálytalanul, játszi könnyedséggel
libbent ki-be a szomszéd ház csukott ablakán. Roppant félelmetes, de egyszersmind
megragadó látványt nyújtott ez a szellem. Akkor kezdtem átértékelni magamban a valóság és
az illúzió szubjektív feltételrendszerét, a tudományos szkepticizmusom és a vallásos
neveltetésem ötvözetéből álló akkori világképemet.

Többször visszatértünk erre a helyszínre, melyet méltán hívhatnék kísértettanyának, mivel itt
nem csak szellemekkel, hanem különféle szellemi lényekkel – többek között elementálokkal,
rémekkel, morgoncokkal, kísértetekkel, vudu szellemekkel, növényi szellemekkel – volt alkalmam megismerkedni. Ezek mind másféle lények, akiket a modern ember legfeljebb csak sci-fi filmekben lát, vagy csak paranormális jellegű könyvekben olvas. 

 

Ha mindent el szeretnék mesélni azon élményeimből, amelyek az ilyen spirituális megtapasztalásaim alkalmával megestek velem, azt hiszem, egy könyvet is simán megtölthetnék velük, de ami még ennél is lényegesebb, egészen félelmetes és hihetetlen történetek lennének. Így ezúttal egyelőre csak ezeket a szerényebb tapasztalataimat osztom meg az érdeklődőkkel, s majdan idővel a többit.

Ami számomra a legtöbbet adta lelkileg a szellemi megtapasztalásaim gyűjtése közepette, az Zoltánnak a segítsége és a támogatása. Mivel ő már évekkel korábban szert tett harmadik szemes látására, neki egyáltalán nem volt idegen ez a világ. Mellette megvolt az a fajta biztonság és védettség, amely a felkészületlen, kíváncsi személyeknél sokszor bizony hiányzik. A szellemi világokban ugyanis mi, öt érzékszervvel rendelkező emberek, meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, hiszen nem látunk, nem hallunk, csak legfeljebb akkor, amikor a jelenségek már a fizikai síkba hatolnak és a bőrünkön érezzük a fuvallatokat, vagy épp a csontig hatoló fájdalmakat. Éppen ezért felbecsülhetetlen egy szellemi vezető jelenléte és tudása, mely megóv az esetleges szellemi támadásoktól és
megnyugtat a számtalan riasztó jelenség közepette. Azt hiszem, akinek az idegrendszere
gyenge, annak nem is valók a spirituális világ efféle benyomásai, mert csak fokozzák a
neurotikus tüneteket és félelemmel töltik meg az ember szívét. Akik már előrébb tartanak a
spirituális ösvényükön, azok előbb vagy utóbb mindenképpen szembetalálkoznak a szellemek
támogató és ártó erejével, akár az emberi szellemekre, akár az egyéb transzcendens
(tapasztalattól függetlenül létező) lényekre gondolunk.

Én azt mondom, hogy nagyon sokat kell még változnunk, illetve érnünk ahhoz, hogy a
megfelelő józansággal és higgadtsággal tudjuk kezelni az ilyen természetfeletti besorolású eseményeket, amelyeket átélve garantáltan elillan a szellemvilág mindennapi tényeivel és
folyamataival szemben érzett valamennyi kételyünk és hitetlenségünk.

Boldog napot!

- Száraz György -

. . . . . .

A kísértetté válás és a szellemek kiűzése - videó

https://www.youtube.com/watch?v=cH4ayTwpKAk&t=4s 

 forrás: Száraz György

Az evolúció ciklusai

A szellem energiái teremtik és éltetik az anyagot. 

Az evolúció keretében a világlélek csoport-formákra, majd később egyéni lelkekre oszlik, hogy így tovább fejlődhessen. 

 

Az emberi evolúció a felette és alatta található evolúciók között helyezkedik el. Az egyik oldalon számtalan olyan lény él, mely már lényegesen magasabb szinten áll, mint az ember, mert már az elmúlt időszakokban lépték át azt a fokot, ahol az ember most áll. A másik oldalon számtalan evolúció található az ember alatt is, melyek csak a következő időszakokban fognak érni. De a természetben minden összefügg egymással. 

 

A léleknek testre van szüksége, hogy a fénypontja lánggá válhasson.  

A lélektestnek a növekedése és a kiterjedése által a fénye sugárzik, és erőssé válik, hogy a szivárvány minden színében ragyoghasson. Ez az út viszont végtelenül hosszú, és a kiteljesedésig számtalan lépcsőfokon kell végighaladni.

Így az emberi fejlődés öt lépcsőfokra osztható, tehát az evolúciónk ötszörös felépítésű. Így a fejlődést öt egymást követő fokozatnak is lehet nevezni. 

 

Az előrehaladás első lépcsőfoka abban a pillanatban kezdődik, amikor az állat-ember a gondolkodó szellemmel eggyé válik, és ezáltal emberi lénnyé válik, és ez addig tart, míg az érzelmek uralomra nem kerülnek. Ez a fokozat időben egybeesik a lemur és a kora atlantiszi időszakkal. A fejlődés e szakaszában a tudat kizárólag a fizikai testben gyökerezik. Az ember minden törekvése testi vágyai kielégítésére irányul, teljesen fizikai természetében él, és nem pazarol gondolatokat magasabb eszmékre. Ez a szakasz az 1 – 7 éves gyermek szintjének felel meg. 

 

A második szint olyan fejlődést jelent, melyet elsősorban a vágyakra irányuló gondolkodás és az érzelmi élet kialakulása jellemez. A vágyak már nem kizárólag fizikai természetűek, mert a gondolkodás egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Ez a fázis késő atlantiszi korral azonosítható. Az ember tudatára ébred homályos vágyainak, melyek nem függenek össze fizikai testével. Képes arra, hogy vad és meggondolatlan odaadással síkraszálljon a közvetlen környezetében élők érdekében. Emellett ugyanilyen vad és értelmetlen gyűlöletre is képes, mert még nem uralja teljesen gondolkodását, és hajlamos végletes megnyilvánulásokra is. Ez az időszak a 7 – 14 éves gyermek szintjének, vagy annak az időszaknak felel meg, amikor a gyermek növekedik, érni kezd. 

 

A harmadik szinten kezdődik az emberi fejlődés legfontosabb szakasza, amikor kifejlődik a gondolkodás képessége, és a tudat a mentális egységbe vált. Ez az időszak a 14 – 28 éves ember életkorának felel meg, és hosszú, mert nagyon sok a tennivaló. Az ember már tud uralkodni a testén, és minden életében egyre jobb testet épit fel magának. Finomodott igényekkel bíró érzelmekkel is rendelkezik, élvezi az intellektus által nyújtott örömöket, és olyan mentális testre törekszik, mely egyre jobban megfelel érdeklődése sokrétűségének. Vágyai már ismerik a szellemi törekvéseket, melyek kezdetben mentális, később pedig elvont célokra is irányulnak. 

 

A negyedik szint magasságában teljesedik be az egész személyiség tudatos egyesítése. Az ember megtalálja önmagát. A messze idegenből hazavágyó fiú így szól: „Útra kelek, és visszatérek Atyámhoz.” Az ember cselekvő, érző és gondolkodó egységgé vált. A személyiség elérte a csúcspontot és tudata, amely eddig kizárólag a személyiség érdekeit képviselte, fokozatosan a lelki élet felé irányul. A hazafelé vezető úton fáradság és fájdalmak közepette, megkezdődik az átváltozás műve. Az ember felismeri, hogy a léleknek ahhoz, hogy hatni tudjon, teljes fizikai, érzelmi és mentális kifejezési lehetőségekre van szüksége. Ezért mindent megtesz, hogy tudása nagyobb összefüggésekben gyökerezhessen. Ez jellemzi a felnőtt embert a 28 és 35 életéve között. Ebben az időszakban megtalálja önmagát, és felfedezi, hogy az életnek melyik területén képes a legeredményesebben tevékenykedni, teljesítményt nyújtani. Így lesz elégedett a fizikai világban elfoglalt helyével is.

 

Végül az ötödik lépcső szintjén a tudata személyiségről teljes egészében a lélekre helyezi át a súlypontot. Az ember visszahúzódik legbelsőbb lényébe, és megtanulja a tűz energiájának jelentőségét, mely a szellem hatóereje. Egész lénye összeolvad a belső tűzzel, és terveivel, a további feladatokkal a következő fizikai testében, foglalkozik. 

 

De a növekedés lépcsőfokai , melyek az evolúciót jelentik, végtelenül hosszú idő folyamán történik. 

 Minden fejlődés elképzelhetetlenül lassan halad előre és a szakaszok néha párhuzamosan is haladnak egymás mellett. Mert ugyanúgy, ahogy egy kisgyermek és egy tini érettségi szinte is eltér egymástól, egy fiatal lélek sem képes sokat tanulni. Még kismértékű erkölcsi fejlődés áll mögötte, ezért még önző, és magukkal ragadják a pillanat kívánságai. Alig törődik azzal, hogy milyen következményekkel járnak tettei a jövőre nézve. Legtöbbször felületes és gyerekes. 

 

Egy öreg lélek, amely már sok tapasztalaton keresztül érett, nyugodtan alkot ítéletet, komoly képességekkel rendelkezik, előrelátó és mindenekelőtt önzetlen. Ezért nem nehéz megkülönböztetni egymástól a fiatal és az öreg lelkeket. Mert a fejlődés folyamán minden lény azt juttatja kifejezésre életében, ami már megvan benne, amit már lépcsőfokról lépcsőfokra megszerzett és kifejlesztett.

- Eva Gostoni spirituális tanító és írónő -

- - - - - - -

Oliver Shanti and Friends - Sacral Nirvana - videó

A nő, akinek Liszt Ferenc "szelleme megjelent", és bemutatta halott zeneszerzőknek

Rosemary Brown azt állította, Liszt kérte, hogy kezdjen el komponálni, és ő diktálta az első darabokat.

 

Rosemary Brown 

Meglepő dologgal állt elő a hatvanas években egy angol nő. Azt állította, halott zeneszerzők diktálnak neki műveket. És hogy az egész Liszt Ferenccel kezdődött.

Rosemary Brown londoni háziasszony volt, és az egyik legismertebb "médium", aki azt mondta magáról, hogy már elhunyt, híres zeneszerzők használják közvetítőként, hogy rajta keresztül jelenjenek meg a műveik. A nő állítása szerint Liszt Ferenc, Ludwig van Beethoven, Johann Sebastian Bach, Johannes Brahms, Claude Debussy, Edvard Grieg, Frédéric Chopin, Franz Schubert, Szergej Rahmanyinov, Robert Schumann és Igor Sztravinszkij "súgott neki" a túlvilágról.

A nő Rosemary Isabel Dickeson néven született Londonban, 1916-ban. Azt mesélte, hogy 7 éves korában megjelent neki egy hosszú, ősz hajú, fekete kabátot viselő idős férfi szelleme. Azt mondta, zeneszerző, és egyszer majd híres zenésszé teszi a kislányt. Rosemary jóval később, fiatal lányként megpillantotta Liszt Ferenc képét és rájött, hogy ő jelent meg előtte annak idején.

 

 
Rosemary postai dolgozó lett. Az 1940-es évek végén vásárolt egy használt zongorát, gyakorolni kezdett, és pár évig zongoraleckéket vett. 1952-ben férjhez ment, egy fia és egy lánya született. A férje 1961-ben meghalt.

 

 
1964-ben - Rosemary Brown állítása szerint - Liszt Ferenc újra felvette vele a kapcsolatot. A nő pedig komponálni kezdett.

Nem sokkal később már más zeneszerzők is "diktálni kezdték neki" a műveiket. Liszt először Chopint "mutatta be neki" mint barátját, később a többiekkel is megismertette az asszonyt. Brown a visszaemlékezéseiben azt írta, mindegyikük máshogyan diktált neki. Liszt Ferenc például azt szerette, ha először meghallgatja a zenéjét (a fejében, természetesen), és vezette kezét, így írta a kottákat.

Chopin a hangjegyeket súgta meg neki, és a megfelelő billentyűre tette a kezét a zongorán.

Schubert pedig megpróbálta elénekelni neki a dallamot.

Liszt Ferencet amúgy jó barátjaként említette Rosemary Brown, akivel kellemes együtt dolgozni.

VIDEÓ: A Grübelei, amit állítólag Liszt Ferenc közvetítésével írt:

 

 
A nőnek küldött darabok nem pusztán vázlatok voltak, hanem teljes kompozíciók, főleg zongorára írva. Rosemary Brown azt mondta, készen kapta a műveket, a zeneszerzők diktálták neki, gyakran olyan gyorsan, hogy alig győzte lejegyezni a kottát.

Brown egy spiritiszta társaságnak adta elő először a darabjait. A közönsége úgy találta, azok valóban hasonlítanak a híres zeneszerzők alkotásaira.

 
Rosemaryt 1968. október 17-én mutatták be a BBC egyik rádióadásában, úgy, mint azt a személyt, aki síron túlról kapja az ihletet. A műsort követően levelek ezreit kapta a rádióállomás. Sokan azt kérdezték, csaló-e, mások arra voltak kíváncsiak, hogy honnan jött ez az asszony, és hogy zenészek, szakértők vizsgálták-e már a műveit.

A nő egy csapásra híres lett. Interjúkat készítettek vele, portréfilmben szerepelt. Az első életrajzi könyvét 1971-ben írta.

 

 VIDEÓ: Egy "Chopin inspirálta" darab:

 

 
Rosemary Brown 85 évesen halt meg, 2001. november 16-án.

- forrás:szeretlekmagyarorszag.hu  -

- - - - - - -

Kapcsolódó írás:

Mrs Rosemary Brown - Hangok a túlvilágról:

 https://dszilvia.blogspot.com/2014/05/mrs-rosemary-brown-tulvilag-hangjai.html

Beethoven találkozása a tizenkét éves Liszttel:

https://dszilvia.blogspot.com/2021/06/beethoven-talalkozasa-tizenket-eves.html

- - - - - - -

Interjú Rosemary Brown-val, 1973 - videó

forrás: xavnet2

Megtalálta a bizonyítékot Isten létezésére! Ha elolvasod, te is megérted!

 

Furcsa kérdést tett fel egy férfi egy idős papnak a teológiai szemináriumon. A válasz sem volt akármilyen!

 

 
A férfi azt szerette volna tudni, melyek isten létének bizonyítékai az életünkben. Hiszen senki nem ismer olyan embert, aki a vízen tud járni, sem olyat, aki borrá változtatja a vizet. Az öreg pap mosolyogva gondolkodott egy kicsit, majd úgy döntött, egy történettel válaszol. Egy történettel, mely minden felvetett kérdésre válaszol:

Két barát gyalogol a mocsárban. Egyikük hirtelen mellkasig merül az ingoványban. A másik gyorsan elrohan, hogy segítségül hívja a tűzoltókat. Kisvártatva visszaérnek, és azonnal nyújtják a létrát a bajbajutottnak, hogy kiszabadítsák. Ám az elutasítja a segítséget, mondván, „60 éves keresztény ember vagyok, mindig rendesen jártam a templomba. Az Úr meg fog menteni.”

A tűzoltó erre csak megcsóválja a fejét, visszaül az autójába, és elhajt.

Néhány óra elteltével a tűzoltóparancsnok úgy dönt, megint menjenek ki a lápba. „Az az ember haldoklik, egyszerűen segítenünk kell neki!” Amikor odaérnek, azt látják, hogy a férfinak már csak a feje látszik ki a mocsárból. Megint odanyújtják neki a létrát. Erre a férfi indulatosan odakiabál nekik: „Hatvanéves hívő keresztény ember vagyok, mindig rendesen befizettem az egyházi adót. Az Úr megment engem.”

A tűzoltók nem hisznek a fülüknek, de nincs mit tenniük, visszafordulnak. Másnap reggel azonban a tűzoltóparancsnok megint kivezényli az embereit a mocsárba. Kiérve aztán döbbenten látják, hogy a lápban elsüllyedt embernek már csak pár szál haja látszik ki a mocsárból. Földbegyökerezett lábbal állnak. Tudják, nem tehetnek semmit, az az ember halott.

Az elsüllyedt férfi meglehetősen mérgesen érkezik meg a mennyországba: „Azonnal szeretnék beszélni az Úrral!” – mondja Szent Péternek, aki azonnal Isten színe elé kíséri. A meghaltból ömlik a szó: „Ó, Uram, hatvanéves, hithű keresztény ember vagyok, mindig rendesen jártam a templomba, befizettem az egyházi adót, soha nem vétkeztem, és ezt tetted velem. Mondd, miért nem karoltad fel hűséges szolgádat?”

Isten mosolyogva megrázza a fejét, és azt mondja erre: „Fiam, mondd, mi többet tehettem volna annál, mint hogy elküldtem hozzád a tűzoltókat, hogy megmentsenek? Ráadásul háromszor!”

forrás: minden-egyben.com

- - - - - -

 

Mennyei szférák - videó

Az egységhez vezető út - Kulcs az élethez

Közeledik a tavasz. Minden megújul, megfiatalodik és virágba borul. Jó volna, ha az ember önmagát is egy picit megfiatalítaná, mert mindenkinek szüksége van egy kis felfrissülésre. 

Hogyan érhető el ez az állapot? Az egység megteremtésével.

Mely összetevők alkothatnak az emberben egységet és melyek nem? Nos, az ezotéria szerint a hasonló a hasonlót vonzza. Egységre kelhetnek bennünk az azonos polaritású dolgok, de egységet alkothatnak az egymást kiegészítő alkotóink is. Előbbire jó példa a lélekben rejtőző megannyi érték: a szeretet, a béke, a bölcsesség és a hit. Az közös célokban és eszmékben hívők egy egységet képezhetnek, mert közös a nevezőjük és képesek egyediségük integritását (épségét) megőrizve kiegyezni egymással. Az értékek mentén kompromisszumok születhetnek az emberekben. Másfelől az emberben meglévő hármasság is akkor, és csak akkor működik jól, amennyiben harmonikus egységet alkot bennünk a test, a lélek és a szellem.

A harmónia megteremtéséhez mindig tisztaság, rend és egység szükségeltetik. Az egység valaminek az összefoglalt, több részből összeillesztett értékét jelöli. Ez az embernél, mint spirituális lénynél úgy jelentkezik, hogy minél többféle erőhatásból áll össze az aura, annál sokszínűbb, sokoldalúbb a személyiségünk, ami nagyban gazdagítja sorsunk variációinak tárházát.

Természetesen mi, emberek, a 21. századi életvitelünk közepette nem vagyunk egyformák, s nem vagyunk egységben önmagunkkal. Így az energiáink sincsenek egységben. Manapság nagyon sok önfejlesztéssel, tisztítással lehet csupán elérni, hogy rend legyen az auránkban és a minket alkotó sokféle energia összessége, egy valódi egységet alkosson bennünk. De ez a feladat ránk vár, senki sem végezheti el helyettünk. Ezért ne habozz, láss hozzá mielőbb a saját egységes mivoltod és életed megteremtéséhez!

A múlt, a jelen és a jövő együttesen az egység része.

Ha a múltra gondolsz, az beköltözik a jelenedbe és átveszi a jövő helyét, s annak szerepét megváltoztatja.

Sokan tévednek, amikor abban a hitben ringatják magukat, hogy sok idejük van dolgaik rendezésére, életük kitakarítására és rendbe tételére! A társadalomban élnek lelki szempontból megfontoltak, érettek és nagyon sok fiatal. Fiatalként nem siet az ember túlzottan, mert azt hiszi, hogy mindenre van ideje. Idősebbként, tapasztaltabbként, közelebb jutva a tudáshoz, már rohanni fogsz, mert akkor már tudni fogod, hogy semmire sincs időd.

Jómagam az ősi egyiptomi önfejlesztő technikákat részesítem előnyben, mert ez belátható időn belül, szellemi és energetikai esszenciákat hatékonyan kombinálva képes megtisztítani, tehermentesíteni, felemelni és győzelemre juttatni a lelket az önmagával vívott küzdelmeiben.

Így a befektetett erőfeszítések arányában mindenki maga döntheti el, hogy milyen ütemben hajlandó és képes elérni az egység és a szabadság létélményét ebben az életében.

Boldog napot!
- Száraz György -

Lee Carroll: Mi történik a lélekkel a halál után

 Az átmenet folyamata az, amit ti halálnak neveztek, és amit most fogunk megvitatni, de egy olyan módon, hogy néhány megvilágosodott ötlethez juttassunk benneteket. A halál egy hatalmas, működő rendszer részeként teljességgel elfogadható. Olyan sokszor megtettétek már, és mindannyian újra meg fogjátok tenni kivétel nélkül.

Mégis, amikor közeledik, nem emlékeztek rá, hogy mi történik és így, féltek tőle. A dualitás, nagyszerűen működik és ilyen módon fog folytatódni is. Dualitásotok a legvégsőkig azt fogja bizonygatni, hogy a halál mindennek a vége. A mi nézőpontunkból, ez csupán ennek a földi megnyilvánulásnak a vége, és mi teljesen másként látjuk ezt, mint ti. Minden halál helyénvaló, még azok is, amelyekről úgy gondolnád, hogy nem így van. Ti nagyon bonyolult egyezségeket köttök egymással, amelyek különböző lehetőségeket biztosítanak ahhoz, hogy végigélhessétek az emberi életnek nevezett spirituális ciklust. 

Az egyezségek nem ebben a dimenzióban köttetnek, és jóval túlmutatnak azon az egyszerűsített képen, amit az élet-halálújraszületés-élet ciklusának gondoltok. Ez alapjában véve egy bonyolult rendszer. Hogy miért? Mert ez a rendszer minden egyes embert csoportként "tekint", és nem lineáris. A te életed lineáris, de a tervezés nem. Az egyezségnek köze van a körülötted élők életéhez, halálához, természetesen a szabad akarat dinamikáján belül. De minden halál mélységes energiát hordoz azon Emberek számára, akik itt maradnak. Igazából nem is a te halálodról van szó, inkább azokról, akik itt maradnak, miután te távozol. Mindannyiótoknak van egy induló szerződése, melyben a váltás (halál) időpontja is benne van. Ennek néha az a célja, hogy egy másik személy fejlődését elősegítse. Sokszor a halál egy egyezség eredménye, még akkor is, ha öngyilkosságról vagy egy kisgyermek haláláról van szó, mindezt helyénvalónak kell tekinteni annak a tervnek a részeként, amiért valójában itt vagytok. Így hát a halál lehet egy megállapodás része és hordozhat különösen nagy energiát, vagy egy egyszerű lehetőség a távozásra, az arra alkalmas időben. Vagy azért távozol, mert tested biológiai értelemben elhasználódott, vagy mert spirituálisan zsákutcába jutottál. Minden eset más és előző életeitek hozadéka gyakran beleszól a dologba. De ez is teljes mértékben ideiglenes és arra vár, hogy átírjátok! Egyedül te fogod megérteni és tudni, hogy mikor van vége ennek az Emberi életednek. Ennyire nagy hatalmad van a saját életed felett. És még ez akkor is igaz, ha azt mondod: „De nekem van egy komoly betegségem. Ez ellen bizonyára nem tudok semmit sem tenni.” De igen, tudsz. És mindened megvan ahhoz, hogy megszabadulhass tőle. Az összes isteni eredetű dolog, az élet és a halál összes választási lehetősége benned, a DNS-edben van. Szokj hozzá ehhez a gondolathoz. Irányíthatod a dolgokat, mindig is megtehetted. Egy régi energia késztet arra, hogy mindezekben kételkedj, de ebben az új energiában, mindez arra vár, hogy használd. Ez nem eleve elrendelés, hanem inkább fogékonyság. Az iránt, amit előre elterveztél magadnak, amikor idejöttél, amit többen „szerződésnek” neveztek. De ezt a tervet a spirituális szabad választás segítségével megváltoztathatod. 

A mi nézőpontunkból, a "halál" az, amit akkor teszel, amikor nem vagy a Földön. Sok energia van befektetve az emberiség érkezésébe és távozásába. Érkeztek és távoztok. Ez egy ciklusa az életnek. Így működnek a dolgok, ti ezt mégis gyakran sötétségnek látjátok. Az Emberi Lény úgy van alkotva, hogy tisztelje és becsülje az életet és szeresse a körülötte élőket. Ez egy olyan túlélési rendszer része, ami nagyon jól működik. Nem szeretnénk rajta változtatni. Megfelelő és nem kifogásolható, de ti nagyon hiányoljátok azokat, akik eltávoztak. Nem fogunk most bevinni benneteket a sajnálkozás mélységeibe, azok iránt, akiket elveszítettetek, mert azt akarjuk, hogy megértsétek, hogy az átmenet az egyszerűen csak átmenet. Egy energiaváltás, egyik sajátosságról a másik sajátosságra, amely a dimenziók között történik. Ha eltávoztak, hát eltávoztak. Ez az ő végük. Soha többé senki más nem lesz pontosan olyan, mint ők. Akik elvesztettek egy társat, érzik ezt az ürességet, ők tudják, miről beszélek. Mert az élet elszállt, és hirtelen egy üresség támadt ott, ahol eddig ő volt, és semmi nem tudja azt újra kitölteni. Így érzitek. Az igazság az, hogy az űr az itt maradt személy elméjében maradt, és azért kiált, hogy betöltsék nem egy élő, lélegző Emberi Lénnyel, hanem a hátramaradó drága entitásokkal, akik készek bejönni, kitölteni az űrt, és veled maradni életed hátralévő részében. Minden szomorúság és üresség rendelkezik egy beépített megoldással, egy bizonyos idő elteltével. Isten könyörülete teljes, te pedig gyarapíthatod élettapasztalatodat, kihasználva a környezet adta lehetőségeket, persze, ha ezzel te is egyezel. Csakhogy ezt sokan, soha nem teszik meg, ők a szomorúságban gyötrődnek mindaddig, amíg el nem érkezik az ő saját átmenetük is.  

Mi történik, amikor bekövetkezik az átmenet? Mindenekelőtt, nem távoztok azonnal. Ha felemelhetném a varázsfüggönyt és megmutatnám azt, ami már olyan sokszor megtörtént veled, az összes szabályt megszegném, ami rám vonatkozik. Ha többet tudnál róla, nem félnél tőle. Azonban, még ha nem is félnél tőle, a körülötted élő többi Ember iránt érzett felelősséged tart sakkban. Az első dolog, ami a halálban történik, hogy a tudat eltávozik a fizikai testből és te ott állsz a test mellett és szemléled. Ebben a pillanatban tulajdonképpen bizonyos értelemben jelen van. Néha van egy kis zavarodottság is, attól függően, hogy hogyan következett be a halál. De te csak állsz, szemlélve önmagadat. 

Énednek egyik része azt mondja: „Erre emlékszem”. A másik részed hálás azért, hogy tulajdonképpen nem létezik halál. A félelem azonnal eltűnik, kíváncsiság és zavarodottság lép a helyébe. Miután elhagytad fizikai testedet, nincs fájdalom. Szellemed eltávozott a testből, amelynek most meg kell halnia. A meghalás valójában a DNS-ről szól. A DNS-ed isteni eredetű, dimenziókon áthatoló részei és darabkái vannak. Bizonyos részei, isteni részek. Némelyiken a te neved található mindenütt és nem távozhatsz addig, amíg ezek biológiailag nem haltak meg. Ez órákig, de akár napokig is eltarthat. A lélek nem aggódik, mert hirtelen egy dimenziók közti állapotban van, ahol az időnek nincs jelentősége. A távolságnak sem. Mondhatnád, fel van függesztve, egy olyan helyen, ahol nagyon türelmes miközben tart az átmenet. Ami nektek napokat jelent, az számára csak egy szempillantás. A lényege addig marad, amíg a DNS meghal, és nincs több élet benne. A DNS arra vár, hogy elfogyjon a táplálék, hogy felhalmozódjon a salak és megölje a sejteket. Ez csupán biológia, és amikor kész, akkor továbbhaladhat. Az átmenet pillanatai lenyomatot hagynak az éterben, magában a levegőben. Nem lehet helyhez kötni, mert nem olyan, mint a festék. Nem ott hagy lenyomatot, ahol meghalt. Mindenhol. Minden egyes Emberi Lénynek, ezen a bolygón történő átmenete rendelkezik egy figyelemre méltó jellegzetességgel, amit a tranzíció vagy az átmenet lenyomatának nevezünk. Az átmenet tényleges pillanatában, a test elmúlására várva, a bolygó létrehoz egy dimenziókon áthatoló kristály jelzést. Legyen a halál gyors vagy lassú, szelíd vagy erőszakos, ez az időn kívüli energia lenyomatot hagy a bolygó energiájába! Létrejön a lenyomat, ezért ez egy mélységesen becses pillanat. Egy átlagos halálesetnél a fizikai test lassabban hal meg, mint a tudat.  

Az a dolog, amit ti léleknek neveztek, csak egy darab, egy rész belőletek. Több interdimenzionális részed is van. Van egy részed itt a bolygón, van a Felsőbb Én, és vannak olyan darabkáid, amelyek soha nem jönnek ide a bolygóra. Léteznek olyan részek és darabkák, amelyeket kvantum állapotnak neveznél, amelyek ott vannak mindenhol az Univerzumban és amelyek felsőbb tevékenységekben vesznek részt egész idő alatt, amíg te itt vagy. A testben, amelyben itt járkálsz, teljességednek csak egy adagja van jelen. A halál része egy újraegyesülés! Ez azon kevés alkalmak egyike, amikor egész lényed jelen van. A halál-élményed nagy része, az újra-egyesülés öröme. Neked, önmagaddal. 

Ez egy négy dimenziós időn és téren kívüli szertartás, találkozása az energiáknak, olyan mélyreható, hogy az újraegyesülés jelet hagy az Univerzum energiájában. El kell menni egy helyre, a bolygó „lélek számláló helyére”. Ez a Teremtés Barlangja, egy olyan hely, ahol kristály formában jelen van a Földön lévő összes aktív lélek lenyomata. Hatástalanítani azt a kristályt, amelyik az ő nevét viseli, mely tartalmazza mindazt az energiát és tapasztalatot, amit a lélek az összes élete során átélt. Ezt most itt hagyja a bolygón. Egy másik helyen a Dicsőség Csarnokában történik az újraegyesülés szertartása. Az összes részek újraegyesülése, és még valami, amire intuitív módon mindannyian számítotok, újraegyesülés azokkal, akiket elveszítettél mialatt a Földön voltál, még akkor is, ha ők esetleg már visszatértek a Földre és pillanatnyilag egy másik Emberi formában élnek. Bárkit veszíts is el ezen a bolygón, még akkor is, ha úgy érzed, túl hamar távozott (mondjuk, balesetben), vagy ha úgy érzed, elfogadható volt (mert öregkorában halt meg), az eltávozott személy egy kis darabja, egy kis része átkerül hozzád. Mivel isten része vagy, ezért isten tulajdonságait is hordozod. Ha azzal nincs semmi gondod, hogy az Isten egyszerre mindenhol ott lehet, akkor miért ütközöl meg arra a gondolatra, hogy te is hozzá hasonló vagy? Azt hiszed, hogy "te" csak egyetlen vagy, Isten pedig hatalmas. És mi az igazság? Ugyanolyan isteni tulajdonságaid vannak neked is. 

Az őseid most is veled vannak. Ott hullámoznak fel-alá a DNS-ed szemmel nem látható, interdimenzionális részeiben, azokon a DNS-szinteken, melyeket végül ti is megismertek majd. A legközelebb azok állnak hozzád, akik nemrégen távoztak. Mindannyian a te részeddé váltak és veled is maradnak, egészen halálodig. Beszélhetnek hozzád és te is beszélhetsz hozzájuk. Pontosan így működik a "fátyolon túl lévőkkel" folytatott beszélgetés. Semmi misztikus, hideglelős élmény - elhunyt nagymamáddal nemcsak szeánszon vagy médium által találkozhatsz. Elég egy kis utazást tenned saját sejtrendszeredbe! Médiumra sincs szükség. Akár minden nap megteheted, örömmel, félelem nélkül. Ha te meghalsz, egy részed a családoddal marad. Tudom, hogy ezt nagyon nehéz megérteni a ti időkeretetekben, hiszen nem lineáris. Még akkor is, ha újra inkarnálódsz, van egy kis darabod, amelyik még mindig itt él, egy olyan személyben, aki éppen a bolygón maradt. Lehet, hogy egy teljesen új életformába inkarnálódsz és mégis van egy piciny darabka a régiből, aki még egy másik embernél marad, egészen az ő haláláig. Ez a rendszer alkotja meg a karmikus csoportokat is. Mit érzel, amikor szüleid távoznak? Vajon örökre elveszíted őket? Hadd mondjak valamit: Szüleid itt vannak veled! És mindaddig itt is maradnak, amíg neked is eljön az időd a távozásra, és ha te elmész, te is ott maradsz a gyerekeiddel, amíg nekik le nem jár az idejük és ők is az ő gyerekeikkel maradnak majd. Micsoda fantasztikus rendszer! És ez mind bele van írva a DNS-etekbe. Nem hiszed, ugye? Túl bonyolult. De lehet, hogy csak túlságosan nagyszerű? Túl csodálatos? Mi lenne, ha egyszerűen elfogadnád és elhinnéd? Csak egyetlen pillanatra, próbáld meg felfüggeszteni a láthatatlan dolgokkal kapcsolatban lévő eddigi hiedelmeidet és képzeld el azt, amiről beszéltünk. Kérdezz rá: "Tényleg itt vagytok? Miért nem érintetek meg, hogy tudjam, hogy tényleg itt vagytok?" Aztán csak várj és érezd elhunyt szüleid, elveszített szeretteid érintését, még akkor is, ha úgy érzed, haláluk "nem volt elfogadható". Úgy érezheted, hogy túlságosan hamar meghaltak. Pedig itt vannak és ez mind csak része az Isten szeretetéből álló nagyszerű rendszernek, aminek megalkotásában te is segédkeztél. 

 Amikor átkerülsz a másik oldalra és újra felismered méltóságodat és nagyszerűségedet, és visszaemlékszel arra, hogy ki is vagy, és miért is jöttél, és miről is szól valójában a földi forgatókönyv, azonnal sorba állsz (metafora), hogy visszatérj! Ekkor történik az új szülők kiválasztása és ekkor mutatkozik meg újra karmikus csoportod. Nagyon nagy annak az esélye, hogy egy olyan valakinek a családjába fogsz újraszületni, akit ismertél a Földön, esetleg, mint egy közeli rokon. Így működnek a dolgok. A karmikus csoportokat együtt tartják, hogy azokkal a karmikus tulajdonságaikkal, amelyeket módosítani akarnak, hassanak egymásra, ha az szükséges. Ezek nem tanulni valók, inkább finomítások. Más szóval, ha karmád egy másik személyhez köt, ez szerelmi vagy társkapcsolat karma lehet. Nem arról van szó, hogy ki mit tett és kinek, hogy egyenlíthess, ahogy ezt egyesek állítják. Nem erről van szó. A karma az energiák tánca és egy összerakós játék, ami jobbá teszi az életedet, nem pedig valami, ami megnehezíti azt. 

A Szellem nem úgy lát benneteket, mint egy Embert ebben az életedben, hanem mint egy időtlen szent entitást, amely része Isten családjának, aki a Földért dolgozik, aki újra és újra itt van különböző inkarnációkban, vagy a „karmikus energia megnyilvánulása”-ként. Ezt számodra nagyon nehéz megérteni és elfogadni, mert ti úgy gondoljátok, hogy az élet a születéssel kezdődik és a halállal véget ér. Az a felfogás többé már nem helytálló, hogy az élet pirkadatkor kezdődik és szürkületkor véget ér. Hanem folytatódik és folytatódik és minden egyes élet olyan, mint egy nap egy nagyobb életben. Ti folytatjátok az ébredést és az alvást, újra és újra. Ti ezt a folyamatot reinkarnációnak neveztétek el. Felsőbb Énetek egy megnyilvánulása újra és újra lejön a földre. Mindig ugyanaz a Felsőbb Én. Sok élet, sok arc, férfi és nő, de ugyanaz a Felsőbb Én. Lejön, ahogy már többször is és elhelyezi az új energiát, mint egy kezdő impulzust abba a kristályba, ami a tiéd. Akkor megszületsz ezen a bolygón és folytatod az utazást, látszólag, mint valaki más, akkor azt az életet éled. Amikor befejezed, amit megtapasztaltál és megtanultál, abból egy újabb gyűrű lesz a kristályon. Egy idő múlva ezt a szent kristályszerkezetet sötét színűre festik az életek százainak gyűrűi. Egy Felsőbb Én, sok-sok élet, sok-sok név és arc és mind TE vagy. Ez a lényege a Teremtés Barlangjának és a Kristályráccsal történő folyamatnak. 

Bármit teszel, itt marad ezen a bolygón és hozzáadódik a még ezután következő egész emberiség energiájához.  
A halál nem más, mint energiaváltozás, nem pedig bárminek a vége. Minden nagy változásban van. Az új energia a földi élet és halál eddigi rendszerébe is változást hoz. Indigó gyerekek születnek a bolygóra előző életek karmikus lenyomata nélkül. "Tiszták", nem rendelkeznek ilyen karmával. Ugyan ők is hoznak magukkal egy lehetséges élettervet, mint ahogy hozzák előző életeik tapasztalásainak információját és az akkor tanultak bölcsességét is, de tisztában vannak vele, hogy kezdő szerződésükön módjukban áll változtatni. Ez a legnagyobb különbség a régi és az új energiát képviselő emberek között. A régit képviselő valamiképp úgy érzi, hogy szerződése végérvényes és semmi nem változtathatja meg. Ténylegesen megpróbálja ezt a kezdő és ideiglenes elrendezést követni, egészen a végállomásig! Ez az információ a legtöbbeteknek új. És vajon egy gyereknek is az? Nem, egy gyerek mindig is tudta. Hiszen egy gyerek mindent megtehet! Megfigyelted már, hogy viselkedik? Úgy jön, hogy kész teremteni és bármit manifesztálni. Elkeseríti, hogy nem veszed észre a lehetőségeket, hogy beleragadsz a dolgokba, és hogy egy régi elrendezés szerint élsz.  Észrevetted? Ez mind része a forgatókönyvnek, mely újfajta emberi életetekről szól. A dolgok régi terv szerinti működésében a leckék karmikus motorja élet és halál folytonos köreit generálta az általuk teremtett energiával segítve a Földet, ez azonban többé már nem érvényes. Az új rend a szerződések újraírására buzdít, beleértve a halál idő-pontját, sőt még életfeladatokat is. Ez egy meglepő változás, melynek révén a halál újfajta értelmezést kap. Van még egy fontos tény is: 

Már 1989-ben elmondtuk nektek, hogy az elkövetkezendő időkben valószínűleg az emberek nagy számának kell majd gyorsan távoznia a Földről, hogy az új energiában jöhessenek vissza. Épp ezt tapasztalod most. A háborúk és a járványok segítségével ez a nagy szám hamar elérhető. Mit jelent mindez? Azt, hogy sokaknak volt olyan szerződése, mely szerint ebben az időszakban távoznak majd a Földről feltéve, hogy ekkorra a Föld rezgése egy bizonyos szintet elér. Elérte és a folyamat meg is kezdődött. Miért történik mindez? Bár nektek talán túlságosan is fájdalmas lehet ezekre az eseményekre gondolni, elmondjuk, mi van mögöttük: az indigó emberek sokkal jobban élnek majd a Földön, mint a régi energiával rendelkezők. Így sokan azért távoznak korán, hogy rögtön vissza is jöhessenek indigó gyerekként. És ez fogja leginkább elősegíteni a béke megvalósulását a Földön.

- Egy Út a Szeretetegységbe Kryon Égi-Közvetített tanítása -

 - - - - - -

 Részlet az Egy út a Szeretetegységbe című Kryon írásból - videó

Írta: Lee Caroll 

forrás:Komlóssy Kata

Wass Albert: Te és az Isten

 

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?

 

Nézz meg egy virágot. A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot. Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép. Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.

 

 
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát. Nézd a hegyet. Nézd meg a folyót vagy a tengert. És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ. És aztán gondolj a csillagokra. Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.

Nincs, mert ez vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.

Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni.

Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.

Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél.

Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:

- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

 

- Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből -

 

forrás:rkevajdasag.com

- - - - - - - 

 

 Te és az Isten - Wass Albert - videó

forrás:MrPhilanti

Csodás angyali gyógyulások

 

A Biblia szerint az angyalok alázatosan szolgáló szellemi lények, akiket Isten elsősorban arra teremtett, hogy a többi teremtményét az ő felülmúlhatatlan akaratának megfelelően szolgálják. A spiritualitás ettől sokkal árnyaltabb képet fest az angyalok áldásos tevékenységéről: sokféle angyalt különböztet meg aszerint, hogy melyiknek mi a feladata. Ezúttal a gyógyító angyalokról lesz szó. 

 

 
Talán már „megszoktuk”, hogy Isten mindig jóságos, szeretetteljes és a javunkat akarja. Az angyalokról pedig sokszor megfeledkezünk, holott ők azonosak az Úrral. Másként fogalmazva, a Teremtő az angyalokon keresztül fejezi ki magát, megkérdőjelezhetetlen akaratát és szándékait. Így az angyalok úgyszólván bármit megtehetnek, s bármire képesek. Ezért tudnak bárkit meggyógyítani, ezért nem létezik a halálos betegség fogalma odafent, a halhatatlanságban, ahonnét nézve egy emberélet a léleknek egy fáról lehulló falevél, s nem tragédia, avagy egy daganat nem több mint pici hiba az emberi mátrixban, amely könnyedén kijavítható, ha van mögötte felső akarat.

Az angyalok természetfeletti erői a teremtés alaprezgései, melyekből ők maguk is felépülnek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ők önmagukkal azonosak. Így az angyal „szava”, akaratának mágiája, egyúttal határtalan teremtő erő, melynek minden szubsztancia hűen engedelmeskedik.

Amikor Jézus vakoknak adta vissza a látását, vagy sántáknak a járóképességét, akkor angyalok segítették őt. A csodáknak ugyanis mindig vannak kivitelezői, csak ismerni kell őket.

Amikor a szenthelyeken, a búcsújáró helyeken, a valódi, megszentelt földön, az ember kinyilvánítja akaratát a gyógyulás iránt, kérése sokszoros erővel hatol be a Mindenségbe és meghallgattatik. Természetesen nem mindig érkezik a várva-várt válasz, nevezetesen, a gyógyír, de a kérés számba vétetik. Jó esetben pedig van válasz, akár azonnali és elsöprő erejű, természetfeletti válasz: rövid időn belül visszanyerheti az egészségét.

Korunkban is találunk erre példákat.

2001-ben egy férfi súlyos balesetet szenvedett, aminek következtében megsérült a gerince. Az orvosok teljesen lemondtak róla, s közölték vele, hogy ne is reménykedjen, hogy valaha ismét tud majd járni. Ez az ember nem törődött bele abba, hogy élete hátralévő részét tolókocsiban töltse. Bánatában az égre szegezte tekintetét és minden lelki erejét latba vetve könyörögni kezdett a gyógyulásért. Az angyalokhoz fohászkodott, hogy ha lehet, adják vissza gerince egészségét, hadd járhasson újra. Az angyali csoda megtörtént. Alig telt el egy hónap és újra tudott járni.

Egy másik, sajnos tipikusnak mondható eset Jayne Hemmings-szel történt. Egy orvosi rutinvizsgálaton értesült arról, hogy daganat van a mellkasában. Az orvosok mihamarabbi műtéti beavatkozást javasoltak. Jayne a műtét előtti éjszaka betért a kórház kápolnájába, ahol csendes magányában, őszintén kérte az angyalok segítségét. Ekkor valami megmagyarázhatatlan, különös dolog történt – emlékezett vissza. Egyszer csak valamiféle jelenlétet érzett. Nem látott egy árva teremtett lelket sem maga körül, csak érezte, ahogy a levegő megtelt valamivel. Majd bizsergető melegség öntötte el belülről. Nem volt benne félelem. Érzete, hogy semmi baj nem történhet vele.

Másnap az operáció során a sebész meglepve tapasztalta, hogy a rákos daganatnak nyoma sincs Jayne testében. A professzor úgy fogalmazott, hogy olyan látvány tárult elé operáció közben, mintha a burjánzó szövetek egyszerűen kiégtek volna a testből.

Az angyalok olykor a legkülönlegesebb módon mentenek életet. Az új-zélandi Ruth Cooper 1999-ben találkozott angyallal. Akkoriban szörnyen elkeseredett volt, úgy érezte, hogy az élete teljesen hiábavaló. Öngyilkosságra készült. Fogta magát, elautózott a tengerhez és egy elhagyatott szakaszon begyalogolt a vízbe…

Ezután történt vele a csoda, amire így emlékszik vissza:

“Akkor éreztem a karját a mellkasom alatt: kiemelt a vízből. Rettenetesen nyugodtnak éreztem magam. Amikor magamhoz tértem a parton, csak a saját lábnyomaimat láttam, más nem volt ott. Mégis, valaki kiemelt a tengerből és a partra tett.”

Az angyali csodák sokfélék. Vannak köztük olyanok, amikor egy fényburok formájában, többnyire a sziluettjét szokták látni a megélők annak az energiának, amiből az angyal felépül. De sokak számára láthatatlanok maradnak az angyali segítők, mégis a melegség, a túlvilág közelsége, a határtalan béke és a szeretet költözik ilyenkor az emberekbe.

Akik súlyos betegségen estek át, akiknek halál közeli élményben volt részük, akiket valamilyen baleset ért, gyakorta számolnak be angyali találkozásokról.

Vannak, akiket álmukban, meditáció közben, látomásokban, különféle transzállapotokban látogatnak meg az angyalok, míg mások tudatosan képesek kommunikálni az angyalokkal és a segítségüket kérni más emberek számára.

Az angyalok mindig tiszteletben tartják az ember szabad akaratát és csak oly módon avatkoznak az életünkbe, hogy az mindenkoron Isten terveit szolgája.

Boldog napot!

- Száraz György -

- - - - - -

 

Őrangyal – Csórics Balázs - videó

forrás:Yollee59

Medek Tamás spirituális író válaszol 28.

 

"Néha úgy érzem, mintha valaki rám erőltette volna a mostani életem, mert sokszor nem érzem jól magam az adott életszakaszban, a lelkem mindig máshová vágyik. Éppen ezért nem is szeretnék többet leszületni sehova sem. Lehetséges, ezt majd, annak idején kérni a szellemi segítőnktől?" 

- kérdezte egyik kedves Olvasóm nemrég egy posztom alatt, hozzászólásában. 

 

Ezt a kérdését és az arra adott válaszomat szeretném most külön kiemelni, hisz úgy vélem, ez sokakat érdekelhet.

Sokan érzik hozzád hasonlóan így, s ez persze érthető is. Ennek fő oka, hogy a odaát egészen más tudatossággal bírunk (s tervezzük meg a leendő testi életünket), mint itt. Viszonylag fejlett lelkek már természetes, hogy nem nagyon érzik jól magukat e földi közegben, illetve bőven lehetnek olyan vállalásaik is, melyek szükségesek, s ezt lélekkén tudták, értették is, ám a földi elme már behatároltabban gondolkodik, s nem érti a fájdalmai szükségességét.

Sajnos, azt, hogy többé ne kelljen leszületni a testi világokba, nem kérhető, legfeljebb az, hogy egy kicsit több pihenő után. Ez előbbi ugyanis akkor teljesül, ha a lélek minden olyat megtanult, ami a testi világokban megtanulható, illetve minden (negatív) karmáját kiegyenlítette. Odaát, lélekként gondolkodva egyébként ennek ténye sem fog olyan fájdalmasan hatni ránk, mint itt, földi elmével belegondolva.

S végül, megjegyezném még, hogy nem minden fizikai világ olyan szintű, mint ami jelenleg a Földön található. Számtalan féle fizikai világ létezik, s melyek a benne élő lelkek döntő részének rezgése (lelki fejlettsége) alapján sorolhatóak kevésbé fejlett vagy fejlett világok közé. Tehát vannak olyan fizikai világok, melyekbe azért nem olyan borzasztó a leszületés, mint például ide - s aki lelkileg is megfelelő szintre jut, már lehet magasan fejlett fizikai világ lakója is, a testi életében.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -