Medek Tamás spirituális író válaszol 46.

 

Lehet-e olyan, hogy egy lélek megálljon a fejlődésben, s megmaradjon azon a szinten, ahol éppen tart, mondván, neki ez éppen elég, ő nem akar sem tovább fejlődni, sem újra leszületni? 

 (egy kedves hozzám forduló kérdése)

 

 
Ilyen esetleg csak átmenetileg merülhet fel egy lélek gondolataiban. Amikor valamilyen (negatív) megélése miatt kissé belefásul a létezésébe. De nincs az a lélek, bármit is éljen meg, aki előbb-utóbb ne kívánná azt, hogy lelki értelemben fejlődjön és hogy a szellemvilág magasabb szintjeire (szféráiba) kerüljön.

Ugye odaát minden lélek a hozzá hasonlatosakkal van egy szinten. Minden lélek olyan rezgésű energiát bocsájt ki magából, amilyen lelkületű, amilyen előjelű gondolatok és érzelmek döntően megszületnek benne, s jellemzik őt. Mivel a hasonló energia vonzza a hasonlót, így mindenki olyan lelkekkel tud csak egy szinten lenni, akik rezgése a sajátjához hasonló. (Persze ha szükséges, van mód arra, hogy meglátogassunk más szinten élőket is.)

A lélek ösztönös vágya a fejlődés éppen úgy, mint ahogy a fizikai világban egy testnek a felnőtté válás. S bár a lélek késleltetheti ezt akár a tettei, akár a szabad akarata szerint, de el nem kerülheti végleg. Nagyon jól érzi magát persze minden lélek a hozzá hasonlatosak között, ám több oka is lehet, amiért egy idő után ezen maga is változtatni kíván. Egyrészt a hozzá közel állók közül egyre többen feljebb (s távolabb) kerülnek tőle, másrészt a minden lélekben ösztönösen élő vágy is felébred benne egy idő után, harmadrészt olykor a szellemi vezetői is megengedik neki, hogy rövid látogatást tegyen felsőbb szférákba, ami aztán végképp megindítja a lelket, látva és érezve az ottani körülményeket.

Egy képletes hasonlattal élve, ha örökké másodikosok maradnánk az iskolában, ideig-óráig talán jó mókának és kielégítőnek tűnhetne, de egy idő után egyre inkább éreznénk, hogy mi már nem odavalóak vagyunk. Látnánk, hogy folyamatosan mennek el mellőlünk a megszokott emberek, láthatnánk, hogy akiket ismertünk és megszerettünk már jóval feljebb járnak, mint mi, közben pedig éreznénk, hogy a testünk, az értelmünk is kínosan érzi magát már abban a közegben.

Feljebb emelkedni csak úgy tud egy lélek, ha megemeli a rezgésszámát. Ezt úgy tudja megtenni, ha pozitívabb gondolatokat és érzelmeket bocsájt ki magából valamint ha minél többet letesz azon (negatív) karmikus adósságaiból, melyeket addig felhalmozott. Ezt azonban döntő mértékben a fizikai világban tudja megtenni, ahol kellő lehetősége van találkozni olyan lelkekkel, akikkel rendezni tudja a lelki előzményeit, és olyan szituációkkal, amelyekben rendezni tudja azt. 

 

Bármennyire is erős tehát egy lélek elhatározása akár itt a fizikai életben, akár odaát, hogy ő többet bizony nem kíván leszületni, a fentiek mentén és értelmében előbb-utóbb maga fogja kimondottan kérni, hogy had folytassa az életét egy újabb testi leszületésben. S mivel odaát jóval szélesebb tudatossággal rendelkezünk, s jóval szélesebb a rálátásunk a világra és benne magunkra is, mint földi testből nézve, ezért ez az elhatározás és megértés jobbára odaát születik meg.

 - Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

 

Mire vágyik a lélek?

„Mire vágyik a lélek? A szeretet legnagyszerűbb, legteljesebb érzésére, amit csak el tudsz képzelni. Ez a lélek vágya. Ez a lélek célja. Erre az érzésre áhítozik. Nem a tudására, hanem az érzésére. A tudása megvolt, a tudás azonban fogalmi, az érzés viszont tapasztalati. A lélek a saját tapasztalatán keresztül érezni, ekképp megismerni akarja önmagát. A legmagasabb fokú érzés az egység megtapasztalása a Mindenekkel. Ez a visszatérés az Igazsághoz, melyre a lélek sóvárog. Ez a tökéletes szeretet érzése.

 

 
A tökéletes szeretet olyan az érzések között, mint amilyen a tökéletes fehér a színek között. Sokan azt hiszik, hogy a fehér a szín hiánya. Ez azonban nem így van. A fehér valamennyi színt tartalmazza. A fehérben egyesül az összes többi szín. Ugyanígy a szeretet nem az érzelmek (gyűlölet, harag, bujaság, féltékenység) hiánya, hanem valamennyi érzés összessége. A teljesség.

Hogy tehát a lélek megtapasztalhassa a tökéletes szeretetet, ahhoz minden emberi érzést meg kell tapasztalnia.

Hogyan is érezhetnék szenvedélyt valami iránt, amit nem értek? Hogyan bocsáthatnék meg bármit is, amit még nem tapasztaltam meg Önmagamban? Ilyen a lélek útjának végtelen egyszerűsége és rettenetes bonyolultsága. És végül megértjük, hogy mi a lényege.

Az emberi lélek célja megtapasztalni önmaga teljességét – ez az egyetlen, amit tehet.

Hogyan is lehetne fönt, ha sohasem volt lenn; balra, ha sohasem volt jobbra? Hogyan is lehetne forró, ha nem ismeri a hideget, vagy jó, ha elveti a gonoszt? A lélek nyilvánvalóan nem tudja eldönteni, mi legyen, ha nincs semmi, amiből választhatna. Mert hogy a lélek megtapasztalhassa a nagyszerűségét, feltétlenül tudnia kell, hogy mi a nagyszerűség. Ám ha nincs semmi más, csak a nagyszerűség, erre sincs módja. A lélek végül rádöbben, hogy a nagyszerűség a nem nagyszerűség terében létezik. A lélek ilyenformán soha nem marasztalja el, ami nem nagyszerű, hanem áldja – önmaga részének tekinti, melynek léteznie kell ahhoz, hogy megvalósíthassa önmaga másik részét.

A lélek feladata természetesen az, hogy a nagyszerűség választására indítson minket – hogy a legjobbat válaszd ki abból, Aki Vagy –, anélkül, hogy kárhoztatnád mindazt, amit nem választottál.

Mérhetetlenül nagy feladat ez, sok-sok életnyi időtartamot vesz igénybe, így ne siesd el az ítélkezést azzal, hogy egyes dolgokat hibásnak, rossznak, míg másokat nem elégségesnek kiáltasz ki, ahelyett hogy áldanád mindazt, amit nem választasz.

Valójában rosszabbat teszel, mint az elmarasztalás – keresed a módját, hogyan árthatnál annak, amit nem választasz. Meg akarod semmisíteni. Ha van olyan személy, hely, vagy dolog, amivel nem értesz egyet, akkor támadod. Ha van olyan vallás, amely ellentmond a tiédnek, akkor tévesnek nevezed. Ha van olyan gondolat, mely szemben áll a tiéddel, akkor nevetségesnek bélyegzed. Ha van a tiédtől eltérő elképzelés, akkor habozás nélkül elveted. Bizony, tévedésbe esel, mert így csak a felét tudod megteremteni a mindenségnek. És ha egyszer teljesen elvetetted a másik feledet, még csak meg sem értheted a választott oldaladat…

Az üdvözülés annak a folyamata, hogy mindent elfogadunk, aztán kiválasztjuk a legjobbat. Érted? Nem választhatod, hogy lsten legyél, ha nincs semmi más, amit választhatsz…

...Még vallásokat is teremtettetek, amelyek azt mondják, hogy bűnben születtetek – hogy ti a születésetektől fogva bűnösök vagytok; csak azért, hogy meggyőzzétek magatokat a saját gonoszságotoktól. Ám ha azt mondanám nektek, hogy ti Istennek születtetek; hogy születésetektől fogva mindannyian színtiszta istenek és istennők vagytok (a tiszta szeretet), arról bezzeg hallani sem akarnál.

 

 
Azzal töltöd az egész életedet, hogy meggyőzd magad, milyen szörnyen rossz is vagy; és nem csak a saját rosszaságodról, hanem arról is, hogy azok a dolgok rosszak, melyekre vágysz. Rossz a szex, rossz a pénz, rossz az öröm, rossz a hatalom, és még hosszan tudnám sorolni a sokféle rosszat; egynémely vallásotok szerint a tánc is rossz, a zene is rossz, az életöröm is rossz. Nem sok kell hozzá, hogy rossz legyen a mosoly is, a nevetés is, a szeretet is.

Nem, nem, kedves barátom, igen sok mindennel nem vagy tisztában, egyről azonban mélységesen meg vagy győződve, mégpedig arról, hogy te és a vágyaid többsége: rossz. Megalkotod ezt az ítéleted önmagadról, és elhatározod, hogy meg kell javulnod.

Hát nem különös? Minden eseménynek ugyanaz a célja – csak éppen van gyorsabb mód, rövidebb ösvény, egyenesebb út…

Hogy ebben a pillanatban elfogadod azt, Aki és Ami Vagy – és ki is fejezed. Ezt tette Jézus. Ez Buddha ösvénye, Krisna útja, mindazon Mesterek útja, akik valaha is taposták ezt a bolygót. És minden Mesternek ugyanúgy hangzott az üzenete: Ami én vagyok, az vagy te. Amit én megtehetek, azt megteheted te is. Ám nem figyeltél. Inkább egy sokkal rögösebb, keservesebb utat választottál, annak az útját, aki azt gondolja, hogy ő az ördög; azét, aki gonosznak képzeli magát.

Azt állítod, hogy nehéz Krisztus útját járni, követni Buddha tanításait, megőrizni Krisna fényét – hogy nehéz Mesternek lenni. Bizony mondom: sokkal nehezebb elutasítani azt, Aki Vagy, mint elfogadni.

Te vagy a jóság, a könyörület, a megértés. Te vagy a béke, az öröm és a fény. Te vagy a megbocsátás és a türelem, az erő és a merészség, te vagy a barát a bajban, a vigasz a bánatban, a gyógyír a betegségben, az útmutató a zűrzavarban. Te vagy a legmélyebb igazság és a legmagasabb bölcsesség; a legnagyobb béke és a legfennköltebb szeretet, és életed egynémely pillanatában már megismerhetted magad ilyennek.

Dönts úgy, hogy mindig csak ilyennek ismered magad.”

- Neale Donald Walsch -

- - - - - - - 

 

Gregorian: Moment of Peace - videó

forrás:HomemSonhador

Szabó Judit: Amikor megérkezünk a másik dimenzióba

A szellemi hagyományok szerint, a halál pillanatában senki sincs egyedül, még akkor sem, ha így érezzük. Ahogy születésünkkor is várnak ránk itt, úgy a halál pillanatában is vannak segítők körülöttünk. De kik ők, és mit tesznek értünk?

 

Mindenkiért, aki természetes halállal hal meg, a gondviselés segítőket küld abból a szférából, ahová az illető majd tartozni fog. “Odafönt”, a szférákban már tudják, hogy ez vagy az az ismerős, rokon hamarosan “megérkezik”, s kísérőt küldenek érte, aki elvezeti új otthonába. 

Rokon vagy barát áll mellénk

A kísérők már a haldoklás során is jelen vannak. Ezt a kíséretet vagy érzékeli az elhunyt lelke, vagy nem, de ez mindenkinek kijár. Ha a lélek „elájult”, akkor a felocsúdása után látja meg segítőit. Amennyiben már a haldoklás folyamán érzékelte őket – ami igen gyakori – ,könnyen át tud velük menni a szférákba.

Ha valaki súlyos cselekedeteket követett el az életben, akkor nem kellemes kísérők várják, akik valamelyik alsó szférába viszik. Ennél az átvezetésnél az elhunytnak nincsen szabad akarata, nem tud máshová menni, mint ahová tartozik. A rezonancia törvénye – a hasonló hasonlót vonz – fogja őt a neki megfelelő világba szállítani, azaz a földi életben kialakított belső, lelki minőség szabja meg az új életet.

A többség nem követ el ugyan életellenes cselekedeteket, de nem is szent, ezért az asztrális világban lévő alsó szférába kerül halála után. Ezen belül is vannak kellemetlen és kellemes helyek, ahová a lelket általában egy már korábban elhunyt rokona vagy barátja vezeti el.

A segítők egyik legfontosabb feladata, hogy a lelket felvilágosítsák arról, hogy már meghalt. Ezt nem könnyű keresztülvinni, hiszen amíg a lélek nem szakadt el teljesen a földi világtól, addig egyrészt kába állapotban van, másrészt meg van róla győződve, hogy él; hiszen van teste.

Mi is az a szféra?

A szféra szó hétköznapi jelentése: égbolt, légkör, hatáskör. A spirituális irodalomban azonban a Föld és a Nap között elhelyezkedő “légköri gyűrűket” jelenti, ahol szellemi lények, azaz fizikai test nélküli teremtmények élnek. Más megfogalmazásban, két földi inkarnáció között az ember többnyire e szférák valamelyikében él, s onnan indul következő földi testet öltésére is. E fogalmat azonban ki kell tágítanunk, hiszen a szférákban – különösen a felsőkben – nemcsak a földi útjukat járó lelkek élnek, hanem az anyagból már kiemelkedett, ám a tökéletességet még el nem ért, igen fejlett lelkek is.

 Fontos a halál tudatosítása

A földi test végleges elhagyásával a lélek átkerül a szellemi világba. Amíg azonban nem tudatosul benne, hogy meghalt, és amíg a földi energiák teljes mértékben le nem oldódtak róla, addig nem fedezi fel, hogy hol van. Itt ismét látjuk, hogy a tudatosság milyen fontos. Annak az erőnek, amely egy lelket a Földhöz köt, a halál után le kellene oldódnia, hogy a lélek elhelyezkedhessen a szellemi világban.

Ha azonban túlzottan ragaszkodik a földi élethez, akkor ez a földi kötelék nem tud leoldódni, ami pedig egy “se itt, se ott” állapotot idéz elő, ahol a lélek igen sokat szenved.

Ők rendszerint nem tudtak felkészülni a halálra, ezért nagy megrázkódtatás, ha rájönnek, hogy már “nem élnek”, és nehezen fogják fel, hogy egy másik világban vannak. A helyzetet nehezíti, hogy a lélek a halál után többnyire az asztrális világba kerül. Itt minden asztrális anyagból van: a környezet és az itt élő lelkek testei is.

Ezért mindent ugyanolyan valósnak egyforma anyagból valónak tapasztal, mint az életében. A követ keménynek, a vizet folyékonynak, a napsütést melegnek érzi, így sokáig fel sem merül benne a kérdés, hogy hol van. Csak idővel, amikor néhány furcsaságot észlel, merül fel benne némi kétely hollétével kapcsolatban. Ekkor tudja elfogadni a segítők felvilágosítását, s csak ezután tud beilleszkedni az új világba. 

- Szabó Judit spirituális író és médium -

forrás:rejtelyekszigete.com

Fényember …

"Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember 

kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a 

porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a 

legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk."

 

„A fény a fényember belsejében ég és megvilágítja az egész világot. Ha nem világítana, mindent elborítana a sötétség.”

Ki a fényember? Te vagy. És hol ég a fény? Benned. Ez jusson eszedbe, mert karácsony van. 

A keresztényeknek ez Jézus születésnapja, más vallásúaknak, vagy ateistáknak ez a Fény születése, mert mostanáig tartott a csillagászati sötétség, az egyre hosszabb éjszaka, de most fordulat történik, jön a fény, rövidül az éj, és hosszabb lesz a fényes nappal. 

Az idézet Jézustól való. Teljesen mindegy, hogy benne hiszel-e, vagy a csillagászatban. A lényeg, hogy megszületik Fény. Hol? Benned. Sehol máshol. Nem kívül, hanem a te bensődben. Ujjá születhetsz, itt a pillanat! 

Arra kérlek, bármennyire is körülvesz a zűrzavar, a kiabálás, a gyerekek rohanása, vagy éppen magányod szomorúsága, akármennyi ajándék, csomagolópapír, és étel és ital van most körülötted… szánj rá egy kis időt, hogy magaddal légy. 

Menj ki az udvarra. A kertbe, vagy az utcára. Olyan helyre, ahonnan látod az égboltot. És nézz föl. 

Nem baj, ha nem látod a csillagokat. Ott vannak. És az se baj, ha nem látod a Holdat. Ott van. És az se baj, ha nem látod az éjszakai felhőket, és a felhők mögött az eget. És az se baj, ha nem látod a Tejutat, és a végtelen kozmoszt a sötétben. De ott van. És az se baj, ha nem látod az Istent. De ott van. Nem az égen – benned. Benned, aki nézel. Ha ma éjszaka fellobban benned akár csak egy kicsiny kis szikrácska, abból már láng lehet. 

Ha rádöbbensz arra, hogy a fény nem kívül, hanem benned van, máris lángra kaptál. És megváltozik a lelked. Fényesebb lesz.

- Müller Péter -

forrás: mullerpeter.hu

Márai Sándor: Ajándék

"Kedves Jézuska, ezen a karácsonyon hadd mondjak én is egy vágyat. Nyakkendő nem kell. Meleg nyakbavaló kendő sem kell. S akármilyen különösen hangzik, könyv sem kell, mert annyi van már, hogy öt élet is kevés lenne, míg elolvasom valamennyit. Nem kell semmiféle emberi megoldás, mert valamennyit ismerem már, s még csak azt sem mondom,hogy teljesen reménytelenek az emberi megoldások: éppen csak olyan emberiek.

És nem kell pénztárca, sem ezüst cigarettaszipka, nem kell semmi,ami hasznos, sem ami tündöklő és fölösleges. Megvizsgáltam magam, mielőtt ezt a cédulát írni kezdtem. Nem kérek ajándékba semmit, kedves Jézuska, semmit,amit föl lehet venni vagy nyakba lehet kötni, vagy az asztalra lehet állítani. Állólámpa színes ernyővel, egészen különlegesen nem kell, s még sokkal kevésbé mindaz, ami márványból van vagy kristályból, vagy ezüstből. Nem kell nekem semmi hasonló, lemondok az összes krisztkindliről.

De ahogy elmentem az utcán, a fényes kirakatok között, egyszerre mégis eszembe jutott néhány vágy ezen a karácsonyon. Hát ezt most felírom. Szeretném még egyszer látni a tengert. Már nem is kérem, mint régen szerettem volna, a vad félelmes Csendes- óceánt, már beérem azzal is, ha még egyszer végigmehetek azon a banális sétaúton Lovrana és Medea között. Szeretnék még egyszer fürödni a tengerben, este hatkor, a medeai öbölben. De ha ez sok és szerénytelen kérés, beérem azzal is, kedves Jézuska, ha még egyszer megállhatok Raguzában a virágzó mimózafa alatt, amely az Argentína-panzió kertjében illatozik. De ha ez is teljesíthetetlen vágy, akkor segíts meg, kedves Jézuska, hogy még egyszer fekete kávét ihassak Vicenzában, abban a kis cukrászdában, a téren, melyet Palladio épített tele házakkal. S nagyon hálás lennék, ha még egyszer az életben a párizsi eső áztatná arcomat, délután négykor, télen mikor az esőtől síkos utcák sejtelmesen kezdenek Párizsban világítani, az üzletek ablakai mögött fények égnek, s még egyszer beléphessek a Nemzeti Könyvtár nagy olvasótermébe, ahol már ismert az altiszt. Lehetetlen ez?... Ha lehetetlen , természetesen lemondok róla. Csak felírtam, mert ilyenkor karácsony előestéjén, általános szokás kívánni valamit.

Akkor talán mást kívánok, Jézuska: add,hogy még egyszer az életben bűntudat nélkül tudjam élvezni a nagy, tiszta zenét, a nagy művészek alkotásait, s ne keljen közben arra gondolnom, hogy emberek milliói és milliói szenvednek. Add vissza a művészetet: a zenét, a tiszta irodalmat, a nemes gondolatokat, a tökéletes képeket és szobrokat, add vissza, bűntudat nélkül, az embereknek mindazt, ami emelkedettebb és tisztább, mint az élet. Nagyon sok ez?... Azt hiszem, nagyon sok. De látod, a tenger, az utazás, a nagy művek, ez volt a legszebb az életben, s titokban minden ember erre vágyott, akkor is ,ha élete oly szomorú és reménytelen volt, hogy nem merte és tudta szavakba foglalni a vágyakat. Most még egyszer elmondom ezt, mert karácsony van. S mert mindez, a tenger, a remekművek, a városok, mindez messze van, reménytelenül messze. Mit kívánjak?... Ezüst cigarettatárcát? Kell a fenének. Add vissza nekem az Uffizit, egy délelőttre s azt a kis szállodát Berchtesgadenben, ahol egy hétig olyan nyugodt és jókedvű voltam, hogy az már több, mint amit a moziban boldogságnak neveznek. De ha ez is egészen lehetetlen – ne haragudj, hogy alkuszom, karácsony van-, akkor szerénytelen leszek, és többet kérek. Add, kedves Jézuska, városok, utazás, művészet és tenger helyett, hogy ne szenvedjenek fölöslegesen az emberek : mindazok, akikhez közöm van, akik azt a nyelvet beszélik, melyen ez óhajokat elmondom s mind a többiek, akik az érthetetlen és vad nyelveket beszélik, izgatottan. Nem kell semmi más, kedves Jézuska, csak kevesebb legyen a szenvedés. Lehetetlen ez? Azt mondják, Neked csak egy szavadba kerül. Nagy baj, ha lehetetlen, mert akkor értelmetlen minden más, amit adhatsz, a meleg harisnya éppen olyan fölösleges, mint Vicenza vagy az utazás. Mert az emberélet legnagyobb ajándéka és legfőbb értelme mégiscsak az, hogy ártatlan emberek ne szenvedjenek fölöslegesen. Nézz körül a földön, száz- és százmillióan kérik, némán, ezen a karácsonyon: add a békét.

Ezt kéri, nagyon szerényen, minden más helyett, s mert karácsony van: Márai Sándor."

- Márai Sándor: Ajándék -
forrás: turul.info

 - - - - - - 

Márai Sándor - Ajándék (elmondja: Kárpáti István) - videó

forrás: Miklós Rajczi-Juhász

A hála gyógyító ereje

A hálaadás hatása a sejtek működésére

 

Mindenkor örülni és hálát adni nem könnyű, és már soroljuk is az indokokat, hogy miért nem az. Milyen jó származik abból, ha a nehéz körülmények ellenére mégis így teszünk? Közelítsük meg a témát egy másik nézőpontból, a tudomány szemszögéből.

 

Dr. Bruce Lipton nemzetközileg elismert sejtbiológus, fejlődésfiziológiai biológus véleménye szerint bizonyított, hogy a génjeink aktivitását nagyban befolyásolják a hitünk, kedélyállapotunk, gondolataink, és a dolgokhoz való hozzáállásunk. Szerinte a betegségek 90%-ának nincs köze a génjeinkhez, hanem az életstílusunk és az állandósult stressz felelős értük. 

 

Konkrétan, sokat tehetünk azért, hogy ne öregedjünk meg idő előtt. Már hatvan évvel ezelőtt kikalkulálták, hogy figyelembe véve az egyén életét és a sejtosztódások számát, egy ember 120 évig is élhetne. Milyen érdekes, hogy a Bibliát olvasó már rég értesült arról, hogy az özönvíz előtt, Isten épp 120 évre csökkentette le az emberi élet hosszát (1Mózes 6,3)

A sejtbiológus elmagyarázza, hogy a kromoszómáink végén található telomerek újraépítéséhez szükséges a telomeráz nevű enzim aktív működése. Sejtjeink osztódása során, a telomer rész folyamatosan rövidül, és ha teljesen elfogy, akkor a következő sejtosztódás során, a kromoszóma, programot tartalmazó DNS részéből fog egy pici darab elhasználódni. 

 

Ekkor kezdődik el az öregedés, az öregkori betegségek, a depresszió. A leépülés felgyorsul, ha valaki rosszul táplálkozik, bántalmazták vagy erőszakot élt át, állandóan stresszes az élete, nem szereti önmagát és másokat, elszigetelődik, és nincs életcélja. Az egyén idegrendszere ilyenkor tudattalanul leállítja a telomeráz enzim megfelelő működését.

A tudós, amikor kutatásai során megfigyelte ezeket az összefüggéseket, megváltoztatta az életszemléletét. Azóta arra biztat mindenkit, hogy táplálkozzon egészségesen, mozogjon, szeresse magát, az életet, az embereket, és ezzel aktiválja a telomeráz enzim működését. Megállapította, hogy különösen erős aktiváló hatással bír a hálaadás, és a mások felé tett szolgálatok.

Benjamin Franklin így ad betekintést a hála természetébe, és hogy az milyen hatással van az életünkre: „Bármi, amire vársz, legyen az nyugalom, elégedettség, egészség, biztos, hogy jönni fog. De csak akkor, amikor kész vagy nyitottsággal és hálával elfogadni. A boldog és morális élethez szükséges feltételek közül egyik sem múlja felül a hálát. A boldogság és az egészség csak a jutalma a hálában élt életnek” 

 

forrás:imadkozzunk.hu

- - - - - -

A hála gyógyító ereje - Bruce Lipton elmagyarázza a telomereket - videó

forrás:Marcsi 

Egy nő, aki „visszatért a halálból”, felfedte, milyen a túlvilág, és azt mondta, vissza akar menni oda

Jessie Sawyer és Betty Eadie mindketten halálközeli élményekről számoltak be, miután rövid időre mindketten meghaltak, és elmondták, milyen valójában a túlvilág.

 

Jessie napjainkban

Az egyik nő elmesélte, hogy találkozott a legjobb barátjával, aki két évvel korábban halt meg, a másik azt mondta, hogy találkozott Jézus Krisztussal, Istennel, angyalokkal és három öreggel, akik elmagyarázták neki, hogy meghalt. Mindkét nő pozitív tapasztalatokról számolt be, és az egyikőjük azt mondta, a mennyország annyira gyönyörű volt, hogy szeretne visszamenni oda, és már egyáltalán nem fél a haláltól.

A két nő az Inside Edition tévéműsorának mesélt a nem mindennapi tapasztalatokról – írja a Mirror.

Betty J. Eadie

Betty, aki most 78 éves, egy méheltávolítás után élt át halálközeli élményt évekkel korábban. „A szobában feküdtem, és hirtelen éreztem, hogy minden csepp vér kifolyik a testemből, majd azt éreztem, hogy a lelkem óriási sebességgel kiszáll a testből. Lenéztem, és láttam, hogy a testem az ágyon fekszik. Tudtam, hogy meghaltam, és azt gondoltam: Istenem, halott vagyok” – mesélte a nő.

Hozzátette, hogy ekkor megjelent előtte három „nagyon öreg ember”, akik közölték vele, hogy valóban meghalt. A nő elmondta nekik, hogy szeretné látni a családját, ezért „kirepült” a kórház ablakán, és elrepült a házáig. „A férjem a karosszékben ült, én pedig mellette álltam, aggódtam, mert nem tudta, hogy meghaltam, és a gyerekeim sem tudták, és én mindannyiukért aggódtam.” – magyarázta Betty.

 

Betty J. Eadie napjainkban

„De aztán bepillantást kaptam a jövőjükbe, és láttam, hogy mindannyiuknak jó élete lesz.”

Elmondása szerint ezután visszatért a kórházi ágyához, belépett egy alagútba, egy fekete űrbe, ahol rendkívüli nyugalmat tapasztalt. Az alagút végén várt rá valaki. „Jézus Krisztus volt az. Átölelt, és azt mondta, még nem jött el az én időm.”

„Aztán megjelent három nő – angyalok –, és Jézus azt mondta nekik, mutassanak meg nekem mindent, amit tudnom kell, és ők elvittek a legszebb kertbe, amit valaha láttam, a Földön soha nem láttam még ilyent. Az angyalok ezután körbevezettek minden bolygón, majd Jézus azt mondta, hogy vissza kell mennem a Földre, de én nem akartam.

Majd megjelent a legszebb férfi, akit valaha láttam, Isten volt az, azt mondta, vissza kell mennem, és én megláttam a testemet, és visszatértem bele” – mesélte Betty. Amikor a nő évekkel később elmesélte az orvosának a tapasztalatait, a férfi megerősítette, hogy orvosi értelemben egy rövid ideig valóban halott volt.

Betty azt mondja, az élmény olyan nagy hatással volt rá, hogy alig várja, hogy visszatérhessen a túlvilágra, ahol rövid ideig tartózkodhatott.

 

Jessie 31 éves volt, amikor átélte a halálközeli élményt

Jessie Sawyer, egy kétgyerekes családanya mindössze 31 éves volt, amikor neki is hasonló élményben volt része. Egy nőgyógyászati ​​beavatkozást követően belső vérzéssel kórházba szállították, és egy rövid ideig klinikai értelemben ő is halott volt.

Most, évekkel később, Jessie azt mondja, többé már nem fél a haláltól. „Nem félek a haláltól, akár most azonnal is meghalhatnék, és az is teljesen rendben lenne. Ha 10 évvel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy lesz egy halálközeli élményem, nem hittem volna neki, még Istenben sem hittem” – mondta Jessie.

A nő a következőket mesélte: „A távolban láttam egy alakot, és felismertem, hogy az egyik legjobb barátom, aki két évvel azelőtt halt meg. Erős fényt is láttam, és ekkor jöttem rá, hogy ez a halál, ez az én halálom.” Ezután azt is látta, milyen hatással volt mindez a családjára.

„Megmutatták, milyen hatással lesz a halálom a családomra – hogy a két gyermekem, bár szenved a gyásztól, felnő, és jó élete lesz” – mondta. Halálközeli élménye nem tartott sokáig, és azt mondja, fájdalmas volt visszatérni a testébe.

Később elmondta az orvosoknak, hogy mi történt, és vele is közölték, hogy egy rövid ideig valószínűleg halott volt. „Azt mondták, egy ideig az élet és a halál közötti határmezsgyén járhattam” – magyarázta.

Dr. Jeffrey Long onkológus, a Near-Death Experience Research Foundation alapítója szerint a két nő halálról szóló beszámolói egybevágnak azzal, amit már másoktól is hallott.

„Azok esetében, akik rövid időre meghalnak, gyakori, visszatérő motívum az erőteljes fény és a testen kívüli élmény. Sokan azt mondják, hogy rokonokkal, sőt háziállatokkal is találkoztak, akik már meghaltak” – mondja az orvos. „De mindez lehetetlen, mert amikor az ember meghal, az agy is meghal, ezért nehéz ezt megmagyarázni” – tette hozzá.

forrás: twice.hu

 - - - - - - -

 

Kapcsolódó írás

 Betty J. Eadie: Átölel a fény 

https://dszilvia.blogspot.com/2015/05/betty-j-eadie-atolel-feny.html 

 

 - - - - - - -

A két nő halálközeli élménye - videó

forrás: Inside Edition

A létet át kell élni

A tudós biztosra vette, hogy előbb-utóbb megfejti a létezés titkát; biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia.

 

Carl Spitzweg (1808–1885) - Rózsa illat és a szerzetes

 

Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett.

 
- Gyönyörű! - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja.

Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami oly széppé tette.

Értetlenül állt a széttépett virág fölött.

- Egy nap ez a titok is ki fog derülni, erre a kérdésre is választ fogunk találni. Talán éppen én leszek az, aki megteszi ezt a felfedezést!

Ugyanazon a napon egy művész is végigment ugyanazon az ösvényen, és ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat.

Letépte, hazavitte, beállította egy vázába, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festett, a rózsa elhervadt és elpusztult.

A művész értetlenül rázta meg a fejét.

- Se szavakkal, se ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán egy nap valaki majd megfejti a titkot, mitől ilyen szépek a virágok...

A képem is szép, de közel sem olyan gyönyörű, mint a rózsa volt!

Ugyanazon a napon egy szerzetes is végigment ugyanazon az ösvényen, és ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat.

Leült mellé, beszívta az illatát, elgyönyörködött benne, és úgy belemerült a szépségébe, hogy el is feledkezett arról, hol van.

Végül mosolyogva felállt és elsétált. Később elmesélte az esetet az egyik barátjának.

- És mire sikerült rájönnöd? - kérdezte a barát.

- Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, és ünnepelni kell, és sosem szabad kísérletet tenni arra, hogy megismerjük a részleteit.

Nézz csak! - mutatott körbe a kertben. - Nézz és láss, és fogadj el mindent olyannak, amilyen!

 

forrás:inspiralogondolatok.blogger.hu

 

 - - - - - - 

 

 Claude Monet kertje- videó

forrás:#művészetpártoló

 

"Azt hiszem, tartoztam a virágoknak azzal, hogy festővé legyek." 

- Claude Oscar Monet francia impresszionista festő -

Telly Savalast egy szellem segítette ki a bajban

A színpad és a mozi csillagai közül sokan állítják, hogy láttak már szellemeket, de kevesen szereztek olyan rejtélyes tapasztalatokat, mint Telly Savalas (1922–1994) 

A színész – akiről a legtöbbünknek a nyalóka-imádó Kojak hadnagy ugrik be – 1954-ben egy nyári napon a hajnali órákban hazafelé tartott egyik barátja Long Island-i házából.

Amikor a műszerfalra pillantott, 3 óra volt, és az üzemanyag-kijelző szerint kifogyott a benzinje. Szerencséje volt. A sötétben egy éjjel is nyitva tartó kávéház sárga fényei villogtak. Leállította az autót, és bement egy kávéra. Megkérdezte, hol van a legközelebbi benzinkút, s azt a felvilágosítási kapta, hogy a presszó mögött elterülő erdőben vezető úton eljuthat a főútvonalra, ahol talál benzinkutat.

Savalas így emlékezett vissza a történtekre:

„Már éppen indulni akartam, amikor valaki magas hangon megkérdezte, hogy elvigyen-e. Megfordultam és egy fickót láttam egy fekete Cadillacben. Megköszöntem neki, beszálltam és elmentünk a főútra.”

„A benzinkútnál nagyon zavarba jöttem, mert nem találtam a pénztárcámat, bizonyára kiesett valahol a zsebemből. A férfi szerencsére kölcsönadott egy dollárt. Ragaszkodtam hozzá, hogy visszaadjam neki, a pénzt, ezért felírattam vele a nevét és a címét egy papírdarabra. Harry Agannisnek hívták.”

Másnap Savalas kikereste a segítőkész férfi telefonszámát, majd tárcsázott. Egy nő vette fel a kagylót, aki elmondta a színésznek, hogy Harry Agannis a férje volt, és nem beszélhet vele, Harry ugyanis három éve meghalt, miután főbe lőtte magát.

Savalas először nagyon megdöbbent, majd arra a következtetésre jutott, hogy valami tévedésről van szó. De a történteket sehogy sem tudta kiverni a fejéből. Végül meglátogatta a nőt, és magával vitte a papírdarabot is, amelyre az idegen felírta a nevét és a címét.

Savalas így mesélte el a találkozást:

„Amikor megmutattam az asszonynak a papírt, szemmel láthatóan mélyen felkavarta a dolog. Azt mondta, hogy ez kétségkívül az ő férjének a kézírása. Lefestettem neki, hogy milyen ruhát viselt a férfi, mire ő azt válaszolta, hogy Harry Agannist abban a ruhában temették el.”

A híres színész és az özvegy csak ült, és hosszú ideig bámult egymásra. Alig merték bevallani maguknak, hogy mit is jelentenek-a történtek, Lehet, hogy Telly Savalast egy szellem segítette ki a bajban?

A színész erre így válaszolt:

„Ez egy olyan eset, amit még Kojak sem tudott kideríteni. Kétlem, hogy valaha is képes leszek megmagyarázni a történteket.”

forrás:rejtelyekszigete.com

- - - - - -

 Telly Savalas szellemtörténete, túlvilági élményéről beszél - videó

forrás: Sherlock G.

Szellemek vezette kéz – Hilma af Klint és a spiritizmus

 

Hilma af Klint svéd festő, az absztrakt festészet úttörője. Már 1906-ban készített nonfiguratív kompozíciókat, melyek a spiritizmus hatása alatt születtek. Élete folyamán soha nem állította ki képeit, mert úgy gondolta, hogy kortársai nem értenék meg.

Hilma af Klint
 

Hilma af Klint nevét kevesen ismerik, pedig olyan festményeket készített a huszadik század elején, melyek ma is megállják a helyüket. Stílusa magával ragadó, képei elgondolkodásra késztetnek, ami nem csoda, hiszen – legalábbis af Klint őszintén hitt benne – szellemek vezették a kezét alkotás közben.

Honnét jön az ihlet?

Évszázadok óta foglalkoztatja a művészeket a kérdés, hogy mi az ihlet. Az értelmező szótár szerint az ihlet felfokozott érzékenységű lelkiállapot, lelkesült hangulat, amelyben a szellemi, különösen a művészi alkotásra ösztönző és képesítő termékeny alkotókedv kibontakozik, inspiráció. A többség ezt nem is vitatja, ám a vélemények abban már eltérnek, hogy ez az inspiráció honnét származik. Isteni szikrára van szükség ahhoz, hogy képesek legyünk alkotni, és kizárólag valamilyen természetfölötti támogatással érhetjük el ezt az állapotot, vagy meríthetünk bármi másból, egy naplementéből, egy örömteli vagy szomorú eseményből, vagy akár saját kútfőnkből?

Hilma af Klint kipróbálta mindkettőt. Tájképekkel, portrékkal, növények festésével kezdte, majd a „Felsőbb Mesterek" utasítására stílust váltott, s olyan műalkotások kerültek ki a keze közül, melyeken még ma is elámulunk. Af Klint szerint a szellemek vezették a kezét alkotás közben, nem készített előzetes tanulmányokat, nem gondolkodott a részleteken, nem tervezett el semmit sem előre, hagyta, hogy a transzcendens hatalmak irányítsák.

A korai évek

Hilma af Klint (1862. október 26. - 1944. október 21.) svéd képzőművész és misztikus, a kortárs megítélés szerint az első nyugati absztrakt művész. Sokáig a feledés homályába merült, jóllehet tekintélyes mennyiségű művet alkotott, nonfiguratív képei időben megelőzik Kandinszkij első letisztult absztrakt alkotásait. Alapítója volt „AZ ÖTÖK" nevű, kizárólag nőkből álló csoportnak. Azt vallották, hogy kapcsolatba tudnak lépni a „Felsőbb Mesterekkel" a szeánszaik során. Af Klint spirituális hatásra készült festményei leginkább diagrammokhoz hasonlítanak, a természetfelettiről való elképzeléseinek komplex vizuális reprezentációjaként.

Hilma af Klint Mathilda af Klint és Victor af Klint haditengerészeti parancsnok negyedik lányaként látta meg a napvilágot. Protestáns családba született, apja a tengerészet mellett matematikával is foglalkozott, és kiválóan hegedült. A kislány gyermekkora nyarait a Mälaren tavon lévő Adelsö szigetén töltötte szüleivel és testvéreivel, a családi birtokukon. Az idilli környezet, a tó, a fák, a növények azonnal megragadták gyermeki képzeletét, a sziget egyre jobban kitárulkozó szépsége életre szólóan rabul ejtette. A természeti formák kora gyermekként való megismerése művészi munkáját is meghatározta. Élete későbbi szakaszában állandó bázist alakított ki magának Munsö szigetén, Adelsö mellett.

A családi minta hatására Af Klint érdeklődni kezdett a matematika és a botanika iránt. A vizuális művészetek iránti tehetsége is korán megnyilvánult, beiratkozott egy művészeti iskolába, miután a család Stockholmba költözött, ahol portré- és tájképfestészetet tanult. 20 éves korában felvételt nyert a Királyi Képzőművészeti Akadémiára. 1882 és 1887 között főleg rajzokat készített, portrékat és tájképeket tanult festeni. Kitüntetéssel végzett, és ösztöndíjat kapott az Akadémia által fenntartott Ateljébyggnaden (Műterem Épület) nevű képzőművészeti stúdióba, ami akkoriban Stockholm legnagyobb kulturális csomópontjának számított. Ugyanehhez az épületegyütteshez tartozott a Blanch Kávézó és a Blanch Művészeti Galéria is. A kávézóban minden délután élőzene szólt, és idegen nyelven is lehetett újságokat olvasni. 

Group X, №1, Altarpiece - (C) Hilma af Klint

Dagerrotípia az egyetemi évek alatt

Készült egy dagerrotípia Hilma af Klintről az egyetemen, 1885-ben. Tipikusan idilli kép, af Klint egy palettát tart a bal kezében, egy nyitott ernyő a háta mögött. Minden olyan békés, a lány arca befelé figyelő, türelmes, teljesen átlagos kép. Semmi sem utal arra, hogy ez a csendes, hétköznapinak tűnő lány olyan lélegzetelállító absztrakt munkákat fog készíteni, mintha csak a 21. században élne, korban megelőzve Kandinszkijt, Malevicset és Mondriant. Tanulmányai befejeztével Stockholmban kezdett el dolgozni, tájkép-, portré és növények festőjeként szerzett hírnevet, ezzel tartotta el magát, rövid ideig a Svéd Női Képzőművészek Egyesületének a titkára volt.

Teozófia, antropozófia és spiritizmus

Közben kialakította a saját filozófiáját. 1880-ban meghalt influenzában a 10 éves húga, Hermina, és ettől kezdve az élete spirituális irányban folytatódott. Csatlakozott a 18. század végén és a 20. század elején közkedvelt spiritiszta mozgalomhoz, mely szimbolikájával utat nyitott számára az absztrakció felé. A spiritizmus mellett a teozófia is érdekelte, tagja lett Madame Blavatsky teozófiai társaságának, ahol megismerkedett négy hozzá hasonló gondolkodású hölggyel (Anna Cassel, Cornelia Cederberg, Sigrid Hedman, Mathilda Nilsson), és 1896-ban megalapította „Az Ötök" csoportot. Spiritiszta szeánszokat tartottak, rendszeresen kommunikáltak a szellemekkel, részletes jegyzeteket készítettek, és gyakorolták az automatikus rajzolást. Amikor 1908-ban Rudolf Steiner, az Antropozófiai Társaság alapítója Stockholmban járt, af Klint találkozott vele. Steiner beavatta őt a saját elméletébe, különösen a művészetre vonatkozó elveit osztotta meg vele, mely nagy hatást gyakorolt af Klint további munkásságára. Később, 1920-ban újra találkozott Steinerrel Dornachban, a Goetheanumban, az Antropozófiai Társaság főhadiszállásán.

Matto, "Group III, no 5, The Large Figure Paintings"
 

Rudolf Steiner ezt vallotta a művészetről:

„A művészet megújulásának kiindulópontja kizárólag a közvetlen spirituális világ inspirációja lehet. Nem szimbólumok vagy allegóriák kidolgozásával kell művészekké válnunk, hanem felemelkedés által, melyet a spirituális világ megismerésével, és az abban való minél mélyebb elmerüléssel érünk el."  

Steiner szerint tehát a művészet spirituális tevékenység, a művészet lényege, hogy szabaddá váljunk az anyagi világ kötöttségei alól.

Blavatsky azt tanította, hogy létezik egy ősi és titkos testvériség - a beavatottak számára ők a Mesterek -, akik bárhol megtalálhatók a világon, de Tibetben van a központjuk. Blavatsky bölcsességével és természetfeletti képességével meg tudta idézni ezeket a Mestereket, akik kezdeményezték, hogy alapítsa meg az új Teozófiai Társaságot, azért, hogy Blavatskyn, mint médiumon keresztül elterjeszthessék tanaikat. A társaság tagjai hittek abban, hogy a Mesterek azt az ősi tudást akarják újjáéleszteni, mely valamikor az egész világon megtalálható volt, és hamarosan újra eljön, hogy felülmúlja a világ összes vallását. A teozófia követői ennek ellenére sosem tartották a mozgalmukat vallásnak, jóllehet egy egyedülálló, isteni abszolútumot hirdettek.

A teozófia nemcsak Af Klint munkásságára gyakorolt hatást, Vaszilij Kandinszkij, Piet Mondrian, Kazimir Malevics, és a francia Nabis is táplálkoztak ebből a mozgalomból.

Az Ötök összejövetelei

„Az Ötök" Blavatsky teozófiai tanítását kombinálták spiritualizmussal. Hittek a paranormális jelenségekben, és gyakran tartottak spiritiszta szeánszokat. Az összejöveteleiket imával nyitották meg, melyet meditáció követett, aztán egy keresztény szentbeszéd, majd az Újszövetség egy fejezetének áttekintése és elemzése. Ezután jött az igazi szeánsz, a szellemek megidézése. A „Felsőbb Mesterek" ("Höga Mästare") által közölt gondolatokat rögzítették egy könyvben.

Egyikük, Gregor Mester így beszélt:

„Minden olyan ismeret, mely nem az érzékszerveinkből, intellektusunkból és a lelkiállapotunkból fakad, hanem olyan tulajdonságunkból, mely lényünk legmélyebb részét képezi...ez a te szellemed tudása."

 

Tree of Knowledge, №5 - Group I, Primordial Chaos, №16

A „Templom festmények"

Hilma af Klint automatikus rajzolással is kísérletezett, az 1896-os évektől kezdve fokozatosan kialakította a saját vizuális nyelvezetét, hogy fogalmi összefüggésekben ábrázolja a külső és a belső világot. Kutatta a világ vallásait, az atomokat, a növényeket, és alaposan kidolgozott munkáiban rögzítette a felfedezéseit. Amikor egyre otthonosabbá vált a kifejezési formákban, a nyolc évig tartó ezoterikus tréningje után Af Klint utasítást kapott a szellemektől, hogy alkossa meg a „Templom festmények" című sorozatát. A festménysorozat egy nagyratörő látomás a túlvilágról, melynek középpontjában a speciálisan megtervezett spirális templom áll, azzal a céllal, hogy megkönnyítse a transzcendens világ elérését és a spirituális meditációt. Af Klint abban a biztos tudatban alkotott, hogy nem saját magától rajzol, hanem felsőbb szellemi hatalmak vezetik a kezét. Ez az asztrális szintű megbízás kötötte le a művész következő kilenc évét. 1906-ban tehát, húsz évi alkotói munka után elkészítette első absztrakt sorozatát. 1906 és 1915 között összesen 193 „Templom festmény" született.

Szellemvilág és realitás

Af Klint stílusváltása valóban ámulatba ejtő, joggal merül fel a kérdés, vajon a művelt, matematika, tudomány, zene iránt érdeklődő nő - tanulmányozta Linnét, Goethe színelméletét, rajzolóként dolgozott az állatorvosi egyetem számára - a lexikonba illő botanikai képei után miért fordult a szellemvilág felé? Elég volt a húga halála ahhoz, hogy Rudolf Steiner és Blavatsky társaságához csatlakozzon? A kép ennél jóval árnyaltabb. Abban az időben a spiritizmus teljesen más megítélés alá esett, mint napjainkban, a szellemvilág létezése intellektuálisan is elfogadott volt. A természettudományok gyorsan fejlődtek, megismerésük tárgya gyakran kívül esett a látható világon, Heinrich Hertz felfedezte az elektromágneses hullámokat, Wilhelm Röntgen a róla elnevezett sugárzást fedezte fel, vagyis bebizonyosodott, hogy léteznek szemmel nem látható dolgok, melyek mégis hatást gyakorolnak ránk.  Miért ne lehetne kapcsolatot létesíteni ezzel a szemünkkel fel nem fogható világgal?

Az életmű

Vannak kritikusok, akik azt állítják, hogy af Klint nem tartozik az absztrakt művészek közé, csupán a szellemvilág kivetülését vetette papírra (vagy vászonra), de tudatosan sosem gondolt úgy magára, mint aki egy új, absztrakt művészeti ágat hozott létre. Azt viszont mindenképpen kijelenthetjük, hogy hihetetlenül termékeny volt, 1944-ben, a 81 éves korában bekövetkezett halálakor több mint 1 200 festmény (egyes források szerint 1300), 100 szöveg és 26 000 oldalnyi jegyzet maradt utána, jó darabig mégsem tudott róla senki, ugyanis a végrendeletében kikötötte, hogy műveit halála után 20 évig nem szabad a közönség elé tárni. Sosem ment férjhez, bár volt az életében egy férfi, akit angol néven, „Halliday-ként" emlegetett, ám sosem házasodtak össze. Képeit az unokaöccsére, Erik af Klintre hagyta, a család 1970-ben felajánlotta az alkotásokat a stockholmi Modern Múzeum számára ingyen, de a múzeum nem fogadta el az adományt. Egy helsinki konferencián Åke Fant művészettörténész mutatta be a nemzetközi közönségnek af Klint műveit. A hagyatékot jelenleg az Erik af Klint által létrehozott alapítvány kezeli. 

Group X, Altarpieces, No. 2, No. 3, No. 1, 1915
 

2019-ben a New York-i Guggenheim Múzeum rendezett egy nagyszabású kiállítást Hilma af Klint műveiből, Festmények a jövőnek címmel. 

 

The Ten Largest (No. 1, Childhood; No. 2, Childhood; No. 3, Youth; No. 4 Youth), 1907

 

 forrás: vaskarika.hu

 

- - - - - - 

 

 Hilma af Klint: Festmények a jövőnek - videó

forrás:museum memories

Mielőtt megszülettél lelked egy szerződést kötött az égiekkel...

 

Még mielőtt a Földre érkeznénk a lélekcsaládunk megkérdezi tőlünk, hogy mi az, amit meg szeretnénk tanulni az idő alatt, ami nekünk van szánva. Miután válaszoltunk nekik, segítőinkkel egy szerződést kötünk, amelyben elkötelezzük magukat amellett, hogy elérjük azt a fejlődést, amelyet keresünk, és amelyre vágyunk.

 

 
Talán arra vágysz, hogy megtanuld, milyen jónak lenni. Ahelyett, hogy kedves és jó személyekkel legyen tele az életed, olyan emberekkel fogsz találkozni, akik jóságodat próbára teszik. Olyan lehetőségek fognak a rendelkezésedre állni, amelyek segítségével olyan embereken segíthetsz, akikhez – hozzád képest – kevésbé volt bőkezű az élet. De, lehetőséged lesz olyanokkal is találkozni, akik csak haraggal és gyűlölettel lesznek irántad, és akikkel szemben te kedvességgel és jósággal fogsz viszonyulni. Mindig annak az ellenkezője segít a legjobban fejlődni, amit keresünk.

Sokan elbátortalanodnak, mert ezek a szerződések, amelyeket születésünk előtt kötünk, olyan mértékben tesznek próbára, hogy sokszor inkább feladnánk. Ez azért történik, hogy bizalmunkat gyarapítva, megtegyük azt, ami szükséges. És természetesen, ez nem könnyű.

Nem egy könnyű élettel leszel bölcs, tapasztalt, hálás. A fejlődés fájdalommal jár. A fejlődésnek e kemény természete által leszünk azzá, amivé válunk. Ezt az univerzum tudja, és mindig egy új leckét állít elénk, ha a mostanit már véghez vittük. Mindig próbára fog tenni, hogy megengedje a lelked azon részeit fejlődni, amelyek a leginkább igénylik ezt.

A szerződésekkel kapcsolatban, az egyik legnehezebben megérthető dolog az, hogy gyakran a barátaink tesznek próbára – mivel nekik megengedjük, hogy bántsanak. Így megteremtődhetnek azok a lehetőséget, amelyek a fejlődésünket szolgálják.

Ha az élet nem volt kegyes hozzád, vagy még most sem az, ne tekintsd ezt szerencsétlenségnek, hiszen épp az ellenkezője! Ez egy lehetőség arra, hogy tanulj és fejlődj. Amire mindig is vágytál, de sosem tudtál róla.

forrás: joportal.hu

Emiatt hiszek a csodákban

 

Azon a télen hatalmas hóesés volt. Minden nap szakadt az égi áldás, reggeltől estig.
Édesapám télen gyalog járt munkába, át az erdőn, a kis falunkon, a közeli városkába az üveggyárba.

 

Mikor hazaért, édesanyám forró teával várta, és átfagyott lábait a nyári réten gyűjtött szárított gyógynövényektől illatozó meleg vízben áztatta, hogy átmelegedjen. Nem volt meleg cipője. Sálat tekert a nyaka köré, édesanyám kötött neki meleg szvettert, nagy, barna gombokkal, de cipőre már nem futotta. Szegények voltunk.

Édesanyám nem tudott dolgozni, mert ránk vigyázott a kishúgommal, és megtermelt a ház körül amit tudott, vizet húzott a kútból, azzal locsolta a kertet, abból ittunk, abban a vízben fürödtünk. Volt egy zománcos nagy fazeka, piros, kopottas virágminta volt az oldalán, abban melegítette a vizet a sparhelton. 

Édesapám sovány keresetéből arra futotta, hogy ennivaló legyen az asztalon és tűz a sparheltben. Kivételes ember volt, mindig jókedvű volt, mindig mindenkinek segített. Ha a faluban valami elromlott, kitört a kisszék lába, beszakadt a padlás teteje és beesett a hó, vagy fát kellett vágni valahol, őt hívták. De nem kellett hívni, ment ő magától. Segített a falubélieknek, mindenki előre köszönt neki, tisztelték, szerették, köztudott volt, hogy önzetlen, jó ember. Sosem kért semmit a segítségért, néha a zsebébe dugtak egy kis zacskó diót, vagy kapott pár házi tojást, cukorkát, boldogan hozta haza nekünk. De azon a télen beteg lett...Talán megfázott, mert nem volt meleg cipője, talán valami más, de lázrózsás volt az arca és köhögött.

Édesanyám ült az ágya mellett és borogatást tett a
homlokára, teával próbálta itatni. Nem tudott dolgozni
menni...és jött a karácsony. 

Én babát kértem a Jézuskától, a kishúgom színes ceruzákat. Édesanyám titokban sírt, elbújt a konyhában, és a tűzhely fölé hajolva csendesen sírdogált. A köténye szélébe törölte a szemeit....és én tudtam akkor már: idén nem lesz karácsony. 

Eljött a karácsony reggele, és édesanyám maga köré tekerte vastag rojtos kendőjét, hogy kimenjen az udvarra egy kis fáért, leguggolt, megsimogatta a sparhelt mellett melegedő foltos kiscicánk buksiját, sóhajtott egy nagyot, úgy szakadt ki belőle az a sóhaj, hogy benne volt a világ minden fájdalma és kétségbeesése. A fájdalom, hogy beteg a férje, hogy nem lesz pénz, és nincs karácsony sem, és nem tudja, mi lesz most velünk....hogy mit tegyen...hogy legalább túléljünk valahogy. 

Elforgatta a kulcsot a zárban, és kilépett a verandára. Úgy szakadt a hó, hogy a kerítésünkön túl kezdődő erdőig nem lehetett ellátni...De én láttam őt az ablakból. Ahogy megáll, hirtelen...és térdre ereszkedik. Láttam az ablakból, hogy rázza a vállát a zokogás. Megijedtem, úgy, ahogy voltam kiszaladtam édesanyámhoz, egy szál pizsamában, papucsban, a hóba. 

És akkor megláttam....Ott térdelt édesanyám, és a lábai előtt egy hatalmas kosár volt az eresz alatt. Nem értettük, nem tudtuk mire vélni. Volt abban minden. Kolbász, szalonna, tojás, vaj, hatalmas cipó, kalács, lekvár, méz, dió, mandula, cukorka, alma, üvegben tej, szárazbab, oldalas...felsorolni sem tudnám. Az a hatalmas két fülű kosár olyan nehéz volt, hogy nem tudtuk megemelni, édesanyám behúzta a házba a verandáról.

Nem értettük, de tudtuk: azok a falusiak adták ezt nekünk, akiknek édesapám mindig segített. Híre ment
a faluban hamar, hogy beteg. 

És a jó emberek összefogtak. Mindenki adott valamit a magáéból, hogy legyen nekünk is karácsonyunk. Szalmából sodort kis zsinórra felakasztott édesanyám pár almát és diót, cukorkát. 

Kimentünk a kapun túlra, ahol rögtön kezdődött az erdő, és a kapu melletti kis fenyőre felaggatunk mindent. Az ablakból néztük a húgommal, ahogy esik kint a hó, és a mi kis szép feldíszített karácsonyfánkat, míg édesanyám a kapott finomságokból ebédet főzött. 

Reggel arra ébredtünk, hogy elállt a hó. Szikrázott minden a napsütésben, olyan volt, mintha csillogó porcukor borítaná a tájat. A kis fánk körül két őzike elégedetten falatozott a fáról, és mi nevettünk, boldogan, önfeledten. 

Akkor édesapám kijött a szobából. Gyenge volt még de sokkal jobban. Édesanyám leültette őt a székre, és gyengéden az ölébe vonta a lábát. A háta mögé nyúlt, és elővett onnan egy meleg, bundás cipőt.
Felhúzta édesapám lábára. Később tudtuk meg, hogy
az üveggyár tulajdonosa küldte azt édesapámnak.

Még sohasem sírtunk és nevettünk annyit, mint azon a karácsonyon.
Innen van a hitem az emberi jóságban.
Emiatt hiszek a csodákban.

 

forrás: A Vaslady szupertitkos naplója

 (Részlet egy soha el nem készült könyvből - Lady)

 

Vajon megfér-e egymás mellett a tudomány és a vallás?

Híres tudósok gondolatai a spiritualitás tudományban betöltött szerepéről:

Sok tudós úgy gondolja, hogy a tudomány és a hit kizárják egymást. 
Ugyanakkor a modern tudomány néhány kiemelkedő képviselője úgy tartja, hogy ez a kettő elválaszthatatlan egymástól.

Albert Einstein Nobel-díjas elméleti fizikus:

„A leggyönyörűbb és a legmélyebb érzés, amit megtapasztalhatunk, az a misztikus élmény átélése. Ez minden valódi tudomány táptalaja. 
Az, akinek ez az érzés idegen, aki nem tud csodálattal és áhítattal állni előtte, annak nincs igazán hatása a világra. Tudni azt, hogy ez az általunk kifürkészhetetlen valóban létezik, aki, mint a legmagasabb bölcsesség nyilvánítja ki magát és akinek ragyogó szépségét a mi tompa elménk csak primitíven fogja fel - ez a tudás, ez az érzés áll minden igaz vallás középpontjában.
A kozmikus vallás megtapasztalása a legerősebb és a legnemesebb hajtóereje minden tudományos kutatásnak.“

„Azt szeretném tudni, Isten hogyan teremtette ezt a világot. Nem egyik vagy másik jelenség érdekel, ennek vagy annak az elemnek a spektrumában. Az Ő gondolatait szeretném megismerni, a többi részletkérdés.”

„Minél mélyebben hatol az ember a természet titkaiba, annál nagyobb tiszteletet érez Isten iránt.”

„Minél többet foglalkozom a tudománnyal, annál inkább hiszek Istenben.”

„Annak ellenére, hogy ilyen harmónia van a kozmoszban, melyet véges értelmemmel én is fel tudok ismerni, még mindig vannak emberek, akik azt mondják, hogy nincs Isten. Ami viszont igazán dühössé tesz, az az, hogy nézeteik alátámasztására engem idéznek.”

Számos idézetet lehetne ezek mellé tenni, melyekből kiderül: Einstein nem volt klasszikus értelemben vett teista vagy deista. Nehéz egyértelműen meghatározni, hogy mit is hitt vagy gondolt Istenről. Az azonban bizonyos, hogy Einstein sem az ateista, sem a materialista világképet nem tartotta összeegyeztethetőnek a kozmosz rendjével, és bosszantotta, ha őt az ateizmussal hozták összefüggésbe.

Max Planck, a kvantumfizika „atyja“:

„A vallásnak is és a tudománynak is szüksége van tevékenységeihez az Istenbe vetett hitre, sőt, az előbbinek a kezdetén áll, az utóbbinak minden gondolkodás végén. Az előbbi számára a világnézet tekintetében Isten az alapot képviseli, az utóbbinak minden érvelés koronáját.”

„Nem lehetséges végső összeütközés a vallás és a tudomány között; az egyik ugyanis kiegészíti a másikat. Úgy gondolom, minden komoly és reflektív ember felismeri, hogy természete vallásos elemét el kell ismernie és kultiválnia kell ahhoz, hogy emberi lelke minden ereje tökéletes egyensúlyban és harmóniában működhessen együtt. És valóban, nem véletlen, hogy minden kor legnagyobb gondolkodói mélyen vallásos lelkek voltak.”

„Engem, aki fizikus vagyok – olyan ember, aki az egész életét egy teljesen prózai tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte –, biztosan senki nem tartana fantasztának. Az atom tanulmányozása által mondom tehát, hogy nincs olyan dolog, hogy anyag! Minden anyag csakis egy atomi részecskéket mozgató erő következtében áll elő és marad egyben, mely erő egyben tartja a legkisebb naprendszert, az atomot. Az egész univerzumban nincs azonban intelligens és örökkévaló erő, azt kell tehát feltételeznünk, hogy e mögött az erő mögött van egy öntudatos, intelligens Elme és Szellem. Ez a valódi eredete az anyagnak.”

A tudomány és a vallás kapcsolatának komplementaritásával kapcsolatban írta Planck: „A kettő nem zárja ki egymást, éppen hogy kiegészítik egymást és kölcsönhatásban vannak egymással. Az embernek szüksége van a tudományra a megértéshez, és szüksége van a vallásra a megfelelő irányú cselekvéshez.”

Robert G. Jahn, a Princetown Egyetem űrkutatással foglalkozó professzora:

 „Valójában csak néhány tudós tagadja, hogy saját, kreatív tehetsége kibontakoztatásában milyen fontos szerepet töltöttek be misztikus élményei.“

Henri Poincare, matematikus, fizikus, filozófus:

„A tudós nem azért tanulmányozza a természetet, mert az szükséges, hanem azért, mert csodálja.“

 Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimista:

 „A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”  

Paul Davies fizikus, író, kozmológus:

 „Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - a csillagok életre kelt pora -, el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt működtető törvényekbe is bepillanthatunk. Rejtély, miként kapcsolódunk ilyen kozmikus dimenziókba. Ez a kapcsolat azonban vitán felül létezik. Mit jelent mindez? Mi az Ember, ha ekkora kegy részesei vagyunk? Nem hiszem, hogy létünk a Világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában. Ehhez túlontúl is belekeveredtünk a dolgokba. Meglehet, maga a Homo sapiens faj fizikai léte valóban mit sem számít kozmikus méretekben, az azonban, hogy a Világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségű tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert. Ez pedig csöppet sem elhanyagolható körülmény, nem céltalan, értelmetlen erők jelentéktelen mellékterméke. Nekünk valóban itt a helyünk.”

André-Marie Ampère francia fizikus, kémikus, matematikus:

 „Isten létének legmeggyőzőbb bizonysága… az a nyilvánvaló harmónia, amely a világegyetem rendjét fenntartja, és amelyben az ott élő lények megtalálják mindazt, … amire szellemi és fizikai fejlődésükhöz szükségük van.”

 Ernest Rutherford atomfizika megalapítója, kémiai Nobel-díj 1908:

„Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket.”

Paul Sabatier kémiai Nobel-díj:

 „Csak a tudomány vagy a vallás terén iskolázatlan emberek gondolhatják azt, hogy ez a kettő szemben áll egymással.”

 Pierre Lecomte du Noüy biofizikus:

 „Azok, akik megpróbálták eltörölni az isteneszmét, szégyenletes és tudományellenes munkát folytattak. Én az akkoriban divatos kételkedéssel léptem a felnőtt korba, és 30 év laboratóriumi munkámba került, hogy meggyőződjem róla: pontosan azok csaptak be szándékosan, akiknek az lett volna a kötelességük, hogy megvilágosítsanak engem, legalább saját tudatlanságuk elismerésével. Én erre a hitre a biológia és a fizika ösvényeit kutatva jutottam el; meg vagyok győződve róla, hogy bármely gondolkodó tudós számára lehetetlen, hogy el ne jusson erre a következtetésre, hacsak nem vak és tisztességtelen.”

 Arthur Eddington, asztrofizikus:

 "A modern fizika szükségképpen Istenhez vezet." 

 Arthur Peacocke molekuláris biológus és teológus:

 "Hiszem, hogy a világegyetem ésszerű, mert szuperértelmes lény van mögötte.
Megborzongtat a világegyetem szépsége és ésszerűsége, a kvarkoktól az emberi
agyig, annak rendje, bonyolultsága és integráltsága. Hiszem, hogy Isten a
végső realitás." 

 Robert Jastrow csillagász, fizikus és kozmológus:

 "Ő (a tudós) megmászta a tudatlanság hegyeit, már a legmagasabb csúcs
meghódításához közeledik, s amint kinyújtózik a végső szikla felé,
teológusok csoportja köszönti, akik ott ültek már századok óta." 

 Hubert Aleya a Princetoni Egyetem kémiaprofesszor:

 „A tudomány erősíti a vallásosságomat. Minél jobban kapcsolódom a fizikai világhoz, annál jobban hiszek az Isten valóságában.”

forrás:  mantraszabadegyetem.hu - szabadosadam.hu

- - - - - -

Dr. Jeszenszky Ferenc fizikus: Az élet formái nem jöhettek létre felsőbb irányítás nélkül - videó

Hogyan vezettek a tudományos ismeretek egy tudós életében az evolúcióelmélet elvetéséhez?

forrás:ertelmes 

Karsay István: Apró gondolatok

 

1. Gondolkozz egész életedben úgy, mint egy kisgyermek. Életed könnyebb lesz, problémamentes és egyszerű.

2. A lelki és fizikai fájdalom a testben lévő lélek szükségszerű fejlődésének része, magunk választottuk szabad akaratunkból, ne akarj kitérni előle, viseld el hősiesen és fejlődj benne.

3. Kötelességed az földi dimenzióban eltöltött idődben tanulni, fejlődni és a megszerzett tudást meg kell osztani társaiddal, mert közösen lehet csak a fejlődés fokán átlépni. Hiába sietsz előre, ha a társaid lemaradtak meg kell várni, míg ők utolérnek, egyszerűbb és gyorsabb, ha közös erővel egymást segítve haladtok a szellemi fejlődés útján. 

4. Az Isten a változtathatatlan Jó, az ember a változtatható Rossz!

5. Élj úgy, hogy halálod után kevesebb rosszal keljen szellemként elszámolni.

6. Ne várj az adott szeretetért, jóért semmi köszönetet, viszontszolgálatot, mert az pozitív karmádat fogja erősíteni és nem biztos, hogy az jó lesz neked!

7. Légy elnéző alsóbb szellemi szinten lévő embertársaiddal, te is innen indultál, segítsed Őket!

8. A vallásos élet nem törvényszerűen párosul szellemi tudattal.

9. Légy partnere segítő szellemednek, jól fog esni az ő segítsége, hasonló helyzetben!

10. Meditáláskor imádkozz Istenhez és a csendben meg fogod hallani válaszát.

11. Légy tiszta mint a gyertya lángja, vedd magad körbe a fénnyel, megvéd minden külső ártó hatástól és megtisztít. Égesd ki a rosszat magadból, készíts helyet a jónak! 

12. A földi testet szabad akaratodból választottad fejlődésed érdekében, viselkedj a választott
testhez méltóan.

13 Az élet olyan mint a tenger hulláma, egyszer lent, egyszer fent. Egyszer szellem, egyszer
ember. Ez így váltakozik évezredek óta.

14. A Tudás benned van, de ki kell érdemelni birtoklását.

15. A leszületés olyan mint a katonaság. Egyforma idősek vagyunk, csak van aki hamarabb
vonult be és hamarabb szerel le. Utána megvárjuk egymást.

16. Ha valakinek megbocsátottál valamit, azt magadnak bocsátottad meg,
ha valakinek jót tettél, azt magaddal tetted!

17. Istent létét nem lehet megtanulni, elmagyarázni; egyedül megtapasztalni lehet.

18. Ha elfogadod a másik világ létezését, életed leegyszerűsödik, minden „megmagyarázhatatlan” dolog értelmet kap, a veled történtek világosak lesznek, átláthatóak és irányíthatóak.

19. Fogadd el szellemi társad segítségét, őrszellemed kérés nélkül is segít neked, de együttműködve gyorsabban tudtok haladni.

20. Ne kutass és keresgélj Mestered után. Ő láthatatlanul mindig melletted van, hívás nélkül jelentkezik ha elérkezett az idő, és ha érettnek bizonyultál előtte elvégzi beavatásod . Beavatáskor kapsz egy kulcsot egy másik dimenzió kapujához, s ha azt kinyitod, az ajtó mögött találsz egy könyvet; és kezdheted a tanulást elölről, mert rádöbbensz arra, hogy milyen kevés a tudás mit eddig szereztél, birtokoltál.
Általában azok szeretnének egy másik, örökké tartó életet, akik a jelenlegivel sem tudnak mit kezdeni. Ebből a szemszögből nézve nem az a kérdés, hogy van-e élet a halál után, hanem az, hogy van-e élet a halál előtt?

- Karsay István spirituális tanító -

- - - - - - - 

 Medicina: Veled egy vagyok - videó

Ének: Gyulai Júlia

forrás: Medicina