Igaz történet
Az Átölel a fény egy
indián származású ifjú hölgy halálközeli élményét közvetíti számunkra, aki 31
éves volt, amikor súlyos betegsége kapcsán komoly műtétre került sor. Az
operáció után fellépő komplikációk miatt került ebbe az állapotba, és hiába
volt a legszeretőbb anya, mégsem akart visszajönni, hogy beteljesítse földi
küldetését.
Betty J. Eadie
Az élmény hatására évekig tartó depresszióba esett, mire
sikerült feldolgoznia a történteket, visszailleszkednie a földi életbe, amiben
mellette állt hűséges, kitartó és szerető társa, a férje, Joe. Betty
megdöbbentő módon, elragadó naivsággal írta meg túlvilágon szerzett élményeit
nyolc évvel később, amelyben keveredtek a valóság, és a fantázia elemei, mégis
jó szívvel ajánlanám bárkinek, akit a téma érdekel.
Mély átéléssel ír a túlvilágról, a Teremtőről, Jézusról, az angyalokról, és a szellemekről.
Mély átéléssel ír a túlvilágról, a Teremtőről, Jézusról, az angyalokról, és a szellemekről.
Egy olyan titkot rejtenek sorai, melyet évezredek óta
tanítanak a próféták, és a nagy vezetők. Amikor olvastam, az addigi
kutatásaim összefoglalóját jelentette, tehát biztos lettem benne, hogy jó úton
járok.
Az átkelésről így ír:
„egy energiahullámot éreztem. Szinte olyan volt, mintha
valami megpattant vagy kieresztett volna bennem, és mintha valami hatalmas
mágnessel a szellememet hirtelen kihúzták volna a mellkasomon keresztül
fölfelé. Az első benyomásom az volt, hogy szabad vagyok. Semmi természetellenes
nem volt ebben az élményben".
Élményei nyomán azt a következtetést vonta le, hogy
minden embernek rendkívül fontos küldetése van, melyet teljesíteni kell, addig
nem mehet haza. A földön fekvő, részeg hajléktalannak, aki a saját piszkában
fekszik, éppúgy van feladata, mint annak, aki azt hiszi, hogy mások felett áll,
mert okos, mert gazdag, vagy szép. A feladatainkat önként vállaljuk, mindent
előre tudunk, mi akarjuk! Szükségünk van rá a lelki fejlődésünkhöz.
A gyerekeink minket választanak szülőnek, mi
választottuk a saját szüleinket, odafönn ismertük egymást, mindent előre
megbeszéltünk, csak a feledés fátylát borították ránk, úgy jöttünk le.
Az előző életeinkről szerzett tapasztalatok pedig
szerinte nem mások, mint a sejtjeinkbe kódolt ismereteink, amit magunkkal
hoztunk. Ö azt állítja, csak egyszer születhetünk.
Akkoriban voltak nekem is ilyen gondolataim…
Mi van, ha tényleg csak egyetlen esélyünk van az életre?
Ha csak egy alkalmunk van bizonyítani? Sokszor foglalkoztatott a gondolat. Nem
lehetünk benne biztosak, hogy van másik lehetőségünk, ezért ebből kell mindent
kihozni! Meglehet a reinkarnációs tapasztalatok csak az asztrálsíkon szerzett
köztudat emlékei?
Van egy kínai mondás, mely úgy szól:
„Minden embernek 100 élete van, de csak egyet élhet le
teljesen. Vigyázz rá, hátha ez az!”
A Trója című filmben láttam, amikor Achilles azt
mondja a lánynak:
„Az istenek irigyelnek minket, mert halandók vagyunk,
mert bármelyik pillanat lehet az utolsó, nem tudhatjuk, melyik az. Ez teszi
olyan gyönyörűvé, olyan megismerhetetlenné, megismételhetetlenné,
kiszámíthatatlanná az életet!”
Akinek annyi adatik, hogy születés után rögtön
meghaljon, annak is fontos célja van. Neki nem kellett végigélnie egy egész
életet, mert annyira fejlett szellem, az ő feladata az volt, hogy a környezetét
fejlessze.
A Teremtőről azt írja, az ember nem lenne képes
elviselni a látványát, a hangját, ezért üzen nekünk a követeivel. Ő ezért soha
nem jelenik meg előttünk. Elküldte egyszülött fiát, hogy utat mutasson nekünk.
Jézust, aki a buta földi törvények ellen a legnagyobb lázadó volt…
Az emberek nincsenek azonos fejlettségi szinten
(lelkileg), ezért szükség van a vallásokra, mert minden embernek kell
valahonnan ismeretet szerezni, valamilyen módon el kell jutnia a hithez. Ezért
Isten nem haragszik, engedi, hogy egyénileg jussunk el hozzá. Ezt a
következtetést valószínűleg keresztényi neveltetésből vonta le.
„A Földön tehát minden vallásnak szerepe van, mert
vannak emberek, akiknek éppen arra van szüksége, amit az egyik, vagy a másik
tanít. A vallás lesz az első lépcsőfok a további tudáshoz. Minden egyház olyan
szellemi szükségleteket elégít ki, amelyet talán egy másik nem tudna. Egyetlen
egyház sem elégítheti mindenkinek a szükségleteit minden szinten. Amint az
egyes ember ismerete Istenről és önmaga örök fejlődéséről magasabb szintre
emelkedik, elégedetlenné válhat jelenlegi egyházának tanításaival, ezért egy
másik filozófiát, vagy vallást keres, amelyik betöltheti ezt az űrt. Amikor ez
bekövetkezik, akkor egy magasabb szintre jutott, és további ismeretek után fog
vágyódni, újabb fejlődési lehetőség után.”- írja.
Ezért nem szabad elítélnünk senkit a vallásáért, ezért
kell a lelkiismereti szabadság, és a vallásszabadság. Minden egy tőről fakad,
csak mindenki más módszerrel próbálja, másnak nevezi, ezzel pontosan egyet
tudtam érteni.
„A gyermekekben felnőtt szellem lakozik.”
Sokszor észrevettem én is, egy-egy gyermek úgy néz rám,
hogy abból arra következtettem, komolyabb, felnőttebb, mint én, voltak ilyen
óvodásaim… - Ilyenkor a köznyelv azt mondja, koravén gyerek. Én azt mondom,
bölcsebb, mint én, meg néhány felnőtt, amit az ősi tudásának köszönhet.
Betty azt írja, hogy a teremtésnél ott álltunk a teremtő
mellett, mi akartuk, hogy ilyen legyen a világ, mi kértük. Teremtőnk pedig
szabad kezet adott nekünk. A teremtőnk isteni részei vagyunk, az anyagba tett
gyermekei, akiket feltétel nélkül szeret. Nem ő fog minket megítélni, hanem mi
magunkat!
A pozitív pozitívat vonz, a negatív negatívat…
A mennyország és a pokol bennünk van, miénk a döntés,
hogy melyikben akarunk élni! Ha pozitívan gondolkodunk, akkor rezgésszintünk
megemelkedik körülöttünk, a számunkra jót fogjuk bevonzani!
Maga sem tudott róla, hányszor megbántott másokat.
Észrevette, akinek fájdalmat okozott, az sértettségében megbántott másokat,
aztán ez a dominó elv szerint végigment, majd visszatért ahhoz, aki kezdte,
csak sokkal erősebben. Azonban, ha kedves volt valakihez, akkor a dominó elv
szerint ez ment végig, ez tért vissza hozzá megsokszorozódva. A tanácsa tehát
az, legyünk kedvesek, rendesek, végtelenül türelmesek egymással, így mi is azt
fogjuk visszakapni.
Szeressük egymást, mert a másik is mi vagyunk!
Mind egyek vagyunk! Senki sem jobb, vagy rosszabb a másiknál! EGYEK vagyunk!
A megbocsátásról azt írja: Először önmagunknak kell
megbocsátani!
Minden eseményre szükségünk van a fejlődéshez, az Atya
mindenről tud. A bűnöket, és szenvedéseket is ki kell próbálnunk, hogy azután
tudjuk értékelni a jót, az egészséget, az erényt. Árnyék nélkül nincs fény! A
betegségeket szintén magunk választjuk, előre tudjuk, tehát nem váratlanul tör
ránk az ilyesmi. A betegségek tényleg üzennek nekünk! Csak meg kell figyelni,
hogy mit! Meglehet, nem nekünk, hanem a környezetünknek van szüksége a mi
betegségünkre, hogy ők fejlődjenek, változzanak általa.
Ír a balesetekről is, és nekem is volt ismerősöm, aki
úgy halt meg, hogy megdöbbent a fél világ, miért éppen ő, hiszen olyan jó ember
volt, és évekig kerestük az okokat. A könyve erre is választ adott. A balesetek
sem véletlen történnek! Lehet, hogy valakinek, aki látszólag nem érdemelte meg,
ez volt megírva, hogy az, aki életben marad, fejlődjön. Aki balesetben hal meg,
már teljesítette a feladatát, ez volt a végső küldetése. Ezzel megakadályozott
egy sokkal nagyobb bajt, ami bekövetkezett volna, és olyan embereknek kellett
volna meghalniuk, akik még a földi feladataikat nem fejezték be.
Ír a szeretetről, az önszeretetről, mert aki saját
magát nem szereti, másokat sem szeret őszintén… Először tehát saját magunkat
kell szeretni, ezen keresztül tudunk másokat elfogadni, megszeretni!
Először minden gondolatban létezik, majd csak utána
valósul meg!
A gondolatainknak HATALMA van!
Mégpedig mi sem tudjuk elképzelni, hogy mekkora! Nagyon
kell vigyázni, mit gondolunk, mert mind megvalósul, a rossz is. Azért kellene
irányítani őket! Ha a jót várjuk el, azt kapjuk, ha a rosszat, akkor meg azt.
Odaát várnak ránk, feltétel
nélkül szeretnek, így, ahogy vagyunk, elfogadnak gyarlóságainkkal együtt,
ott csoda vár ránk, a fény, az öröm, a szeretet, ha átkerülünk, vissza sem
akarunk majd jönni, mert nem szeretnénk újra a hús foglyai lenni. Ő ezt élte
meg, amikor visszajött, ezért esett mély depresszióba.
A könyv magával ragadó egyszerű, közérthető stílusa egy olyan
hiányt pótol, aminek kapcsán elvadult világunkban újra szívünkbe költözhet a
remény, hiszen soraiban elmerülve újra rájöhetünk, nemcsak az anyag vagyunk…
BETTY J. EADIE: Átölel a Fény:
http://www.feny-angyalai.hu/magyar/svetelna_knihovna/htm/hu/hu_kniha_v_naruci_svetla.htm
- - - - - -
Betty J. Eadie: Igaz story - videó
