2016. március 31., csütörtök

Rúzsa Magdi - Az angyalok és a nagymamája segíti a túlvilágról

 
Érzékeny, sebezhető, ugyanakkor nagyon határozott egyéniség, aki már gyermekkorában megtanult harcolni.

 
Rúzsa Magdi

Rúzsa Magdi, az aranytorkú énekesnő jól tudja, mindazt, amit eddig elért, önmagának, az angyaloknak és elhunyt nagymamájának köszönheti, aki a túlvilágról segíti őt. 

Amikor pár évvel ezelőtt jelentkezett a Megasztárba, azért tette, mert biztos volt a győzelemben, vagy úgy volt vele, hogy lesz, ami lesz?

Olyan ember vagyok, aki a céljai elérése érdekében minden kínálkozó lehetőséget megragad. Leginkább a vágy élt bennem. Egy lány álma, aki igenis győzni szeretett volna, de egyáltalán nem voltam biztos a győzelemben. Abban viszont igen, hogy énekelni szeretnék, és visszaigazolást kapni arról, hogy jó úton járok. 

Feltételezem, ha kitűz maga elé egy célt, azt mindenképp el akarja érni. Igazi küzdő típus?

Már gyermekkoromban megtanultam, hogy elsősorban önmagamra számíthatok. Amikor vágytam egy babára, hónapokig képes voltam tervezgetni, hogy mit és hogyan mondok majd a szüleimnek, annak érdekében, hogy meg tudjam győzni őket. Vagyis, amit a fejembe vettem, abból nem nagyon engedtem. Persze voltak olyan helyzetek, amikor egyáltalán nem számított, hogy én mit szeretnék, vagy például mennyire vagyok tehetséges, ez senkit nem érdekelt, mert nem voltak mögöttem híres és befolyásos emberek. 

Ilyenkor haragudott a világra?

Igen, főleg akkor, amikor tudtam, hogy jobb vagyok a vetélytársamnál. Leginkább az bosszantott, hogy tulajdonképpen nem tudok mit csinálni. A hasonló szituációkban a mai napig hihetetlenül dühös tudok lenni. 

Tombol?

Abszolút. Hirtelen reagálok dolgokra, olykor váratlanul. Bevallom, ha feldühítenek, szeretem kitombolni magam. Ha kiüvöltöttem magamból a feszültséget, akkor pár perc alatt megnyugszom. Az ismerőseim már jól tudják, hogy ilyenkor az a legjobb, ha magamra hagynak. 

Legalább nem viselkedik képmutatóan. Mennyire fontos az ön számára az őszinteség?

Ennél talán nincs is fontosabb dolog. Minden esetben őszinte vagyok az emberekkel. Olykor talán elhallgatok dolgokat, és inkább nem szólok, mert nem tudom, hogy annak, amit mondok, mi lenne a következménye. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a hallgatással nem okozok annyi fájdalmat vagy bajt, mint az őszinteségemmel. 


Megasztár, győzelem. Ehhez elég volt a tudás, a közönség szeretete?

Nagyon szerettem volna már az első Megasztárba eljutni, de akkor ez még nem adatott meg. Miközben néztem a műsort, szituációs játékokat játszottam. Én is válaszoltam azokra a kérdésekre, amelyekre a műsorba jelentkezők. Érdekes, de már akkor tudtam, hogy a Megasztárnak lesz folytatása. Hiszek abban, hogyha kivetítek dolgokat, amelyek nagyon foglalkoztatnak, akkor bevonzom azokat, és előbb vagy utóbb valóra válnak. 

Hisz a gondolat teremtő erejében? 

Abszolút. Ez nálam hihetetlen módon működik. 

És miben hisz még? 

A fölöttünk lévő nagyobb hatalomban. Szándékosan nem használom az Isten szót, mert a hit nem mindenki számára jelenti ugyanazt. Vagyis egyáltalán nem zavar, egyáltalán nem foglalkoztat, hogy ki miben hisz, és azt a valami vagy valakit minek nevezi, Istennek vagy Buddhának. A lényeg szerintem az, hogy higgyünk valamiben. Viszont a hitetlenektől nagyon félek. Ha igaz az, hogy Isten bennünk él, akkor megvan a válasz minden kérdésünkre. Arra, hogy miért tudunk teremteni a gondolatunkkal, arra, hogy miért teljesülnek az álmaink. És arra is, hogy miért félünk például a bűneinktől és azok következményeitől. A hitetlenekben viszont nincs ott Isten, és ők éppen ezért nem félnek semmitől és senkitől, vagyis bármire képesek. 

Beszélt a félelemről. Kitől kér segítséget, ha ijesztő gondolatok gyötrik? 

Nagyon hiszek az angyalok létezésében, az angyalvilágban. Már csak azért is, mert életem során nagyon gyakran beszélgetek velük és gyakran kérek tőlük segítséget is. Kérek, de nem önzetlenül. Minden egyes kérést egy ígérettel viszonzok. Például megfogadom, hogyha összejönnek a dolgaim, akkor nem gyújtok rá három napig, vagy igyekszem kerülni az anyuval való vitákat. És ezeket természetesen be is tartom. 

Említette az édesanyjával való vitákat, illetve előzőleg már célzott arra, hogy nem volt valami könnyű a gyermekkora. Ezek szerint nem felhőtlen a viszonyuk?

Iszonyú bűntudatom van, amikor sírni látom az édesanyámat, mégsem vagyok képes arra, hogy elengedjek szavakat, megjegyzéseket a fülem mellett és ne foglalkozzam velük. Nem tudok egy nagyot nyelni és továbblépni. Nem tudok, és talán nem is akarok. Az az igazság, hogy amióta átköltözött Magyarországra, igényli, hogy többet legyünk együtt, én viszont nem vagyok egy anya szoknyáján ücsörgős típus, soha nem is voltam. 

Erről nem sokan mernének ilyen őszintén beszélni…

Megtanultam, hogy egyedül kell megoldanom a saját dolgaimat. Talán ahhoz is büszke vagyok, hogy segítséget kérjek. Képes vagyok arra, hogy padlóra zuhanjak, de arra is, hogy onnan egyedül álljak föl. 

Milyen ember valójában Rúzsa Magdi? 

Ezt inkább másoktól kellene megkérdeznie. Akkor talán könnyebben kapna választ. Mindig más, mégis ugyanaz. 

Szakmai álmai mára valóra váltak. Mire vágyik még? 

Nem feltétlenül váltak valóra, de erről nem szeretnék beszélni. 

Vagyis nem feltétlenül elégedett azzal, amit eddig elért.

Ez ettől sokkal bonyolultabb. Nem olyan családban nőttem fel, amilyet az ember a romantikus filmekben lát. Sok olyan dolgot éltem át, amit egy gyereknek nem kellene, nem lenne szabad átélnie. De talán éppen ezek miatt lettem az, aki vagyok. Tulajdonképpen minden szörnyűség ellenére hálás vagyok a sorsnak, mert megtanultam, becsülni azt, amit kapok. Sőt, arra is rájöttem, hogy amit nagyon akarok, azt éppen akkor kapom meg az élettől, amikor annak eljött az ideje. Mindent összevetve, jóban vagyok Magdival. 

Elhiszem, mégis úgy érzem, vannak dolgok, amiket nem képes feldolgozni.

Régóta nem foglalkozom már azzal, ami volt. Nincs bennem harag, pedig lehetne. És már rég nincs mit feldolgoznom. A szüleimnek rossz volt a házassága, és ezt mi, gyerekek végig kellett, hogy nézzük. Kaptunk mi is bőven hideget-meleget. Édesanyám mindeközben csak tűrt és tűrt, értünk. Régen rossz, ha a szülők azzal ámítják magukat, a gyerekek sérülnek a váláskor. Lehet, de nem annyira, mint amikor tanúi egy rossz kapcsolatnak. Ettől függetlenül mindhármunkban kialakult egy pozitív életszemlélet, viszont én gyermekként megfogadtam, nem szeretném majd így élni az életem. Szeretném elkerülni a szüleim hibáit. Aminek viszont örülök: megtanultuk, hogy csak egymásra számíthatunk. Nekem fontosabb a családom, mint bárki gondolná,attól függetlenül, hogy nem vagyok túl sokat otthon. Nagyon sok erőt tudnak belém önteni a testvéreim. 

Ki vigyázza ma a lépteit? 

Az élőkre vagy a holtakra gondol? 

Senkire nem gondoltam, önre bízom a választ.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számíthatok a családomra, viszont a nagymamámra, aki régóta nincs köztünk, mégis sokkal jobban számíthatok. A mai napig meghallom a figyelmeztetését, ha valamit nem úgy csinálok, ahogyan azt ő egykor elképzelte volna. 

Hogyan kommunikálnak?

Legtöbbször álmomban jelenik meg, vagyis hiszek abban, hogyha a jövőmről vagy a saját dolgaimmal kapcsolatos dolgokról álmodom, ahhoz neki is sok köze van. 

Volt olyan álma, ami megijesztette?

Tizenhat évesen kezdődött, és sokáig tartott… Álmomban is duplán álmodtam, ha érti, mit szeretnék mondani. Egy fekete valami annyira rám telepedett, hogy időnként alig kaptam levegőt. Nagyon féltem. Olyannyira, hogy esténként nem mertem elaludni. Ekkor kezdtem el a reikivel foglalkozni. Amikor megtudtam, hogy tulajdonképpen a saját félelmeimtől, korlátaimtól félek, megtanultam szembenézni az álmaimban megjelenő sötétséggel. Ma pedig már csak akkor jön elő, ha elbizonytalanodom valami miatt. 

Mit tanult az úton, amin eddig elhaladt? 

Sok mindent. A legszembetűnőbb talán mégis az, hogy betartottam egy gyermekkori fogadalmamat: megtanultam nemet mondani. Vagyis nem feltétlenül mondok igent mindent felkérésre, csak azért, mert azzal pénzt keresek. Ha tudom, hogy egy munkát nem szívből csinálnék, akkor inkább nemet mondok. Ellenkező esetben nincs semmi értelme. Megtanultam azt is, hogyan védhetem meg magam. 

Mire gondol? 

Édesanyámhoz hasonlóan sokáig szó nélkül tűrtem, ha valaki bántott, megbántott. Ma már nem érdekel, ki mit gondol rólam, ahogyan az sem foglalkoztat, mit szólnak majd az emberek a viselkedésemhez. Ha valaki alaptalanul bánt, vagy csak azért, mert úgy gondolja, csak azért belém rúg, mert éppen fölismert az utcán, bizony visszarúgok. 

Azt mondják, 15 perc hírnév mindenkinek jár. Mi lesz azt követően?

Azt gondolom, nekem többet szánt a sors, mert én folyamatosan csak adok és nem elveszek. Aki ebben a cipőben jár, igenis fél ettől a gondolattól. Részben én is félek tőle, ugyanakkor azt is tudom, mit jelent olyan mélyen lenni, ahonnan úgy érezzük, talán nincs is út felfelé. Az elmúlt évek alatt megtanultam küzdeni, és eddig mindig fölálltam. Teszek azért, hogy az én esetemben a hírnév ne csupán 15 percig tartson. Igyekszem maradandót alkotni, ajándékot adni magamból, amit én is kapok a fentiektől. Nem szórom a pénzt, hanem elteszem azokra az időkre, ha netán szükségem volna rá. Nem félek a jövőtől, mert az élet, bár nehezen indult, eddig mégis kegyes volt hozzám. és az angyalkáim is tudják, hogy mi a feladatuk. Én pedig azt, hogy mindig számíthatok rájuk… 
(forrás: http://hu.ezo.tv)

Rúzsa Magdi- Gabriel - videó


2016. március 28., hétfő

4 jel, hogy szeretteink üzennek a túlvilágról



Van úgy, hogy nem tudunk kellőképpen elbúcsúzni szeretteinktől, akik itt hagynak minket. Ilyenkor előfordul, hogy nem csak mi, de ők sem tudnak teljesen elszakadni tőlünk, mert lenne még mit mondaniuk.




1. Megjelennek álmainkban

A „látogatások” leggyakoribb formája, amikor lehunyt szeretteink álmunkban térnek vissza, hogy közöljenek valamit. Az ilyen álmok általában nem olyanok, mint a többi, előfordul, hogy szeretteinket nagy fény övezi és azon túl, hogy elmondják, amit akarnak, afelől is biztosítanak minket, hogy a legjobb helyen vannak.

2. Érezzük a jelenlétüket

A hozzátartozók gyakran számolnak be arról, hogy érzik az elhunyt jelenlétét különböző formában. Sűrűbb a levegő, vagy úgy érzik, van valaki a szobában még rajtuk kívül, amikor fizikailag nincs is ott senki. Ha olyan hozzátartozó hunyt el, akinek életében is hozzászoktunk a jelenlétéhez, halála után is ugyanúgy tudatában leszünk annak, ha velünk van. Egy gyenge, halvány érintés vagy ölelés érzete szintén lehet annak a jele, hogy elhunyt szeretteink kapcsolatot szeretnének teremteni velünk.

3. Érezzük az illatukat

Sokan arról számolnak be, hogy szeretteik halála után cigaretta, szivarfüst, parfüm, virág vagy egy bizonyos étel illatát érzik, pedig nem főznek, nem dohányoznak, és egyedül vannak a lakásban. Ha éppen cigarettafüstöt érzünk, és nincs senki a környezetünkben, aki éppen dohányzik, de a közeli elhunyt hozzátartozónknak szokása volt dohányozni, nem kizárt, hogy ő szeretné tudatni velünk jelenlétét.

4. Jelek, jelképes üzenetek

Míg sokan meg vannak győződve róla, hogy szerettük figyeli őket és még mindig törődik velük, sokszor nehéz valóban megbizonyosodni róla, hogy megérzéseink helyénvalóak. Ilyenkor olyan egyértelmű jeleket kaphatunk a túlvilágról, amelyeket nehéz figyelmen kívül hagyni. Ha időről időre ilyen nyilvánvaló jeleket kapunk, biztosak lehetünk benne, hogy „odaátról” üzennek nekünk. Ezek a jelek bárhonnan jöhetnek, figyeljünk oda rájuk.

(forrás: http://giphy.eu)


Inkarnáció



Két világ közt, semmi ágán, kétségek közt létezem:
Miként fogom véghez vinni eljövendő életem?


Okulni a múlt hibáit, s másként tennem - sikerül?
S sikerül-e jobbá válnom, ember-módra, legbelül?

Merész tervek, szép, nagy célok, s megfogadott szent szavak -
De hogy fogadja el majd lelkem a csillag-szülte holt anyag?
Hogyan fogom átlépni majd e két világ határát?
És elkísér-e majd az Úton, ki lelkembe írt szonátát?

Lélek-társak, jó barátok, szellemcsalád-rokonok -
Összehoznak-e majd újra az együtt megélt századok?
Aratunk-e diadalmat élet-játszma harcokon,
S felismerjük-e majd egymást, sosem látott arcokon?

Itt az idő, indulnom kell, s kérdésem még egy maradt:
Odaát, a hosszú úton meglelem-e társamat?
Kit elválasztott lelkemtől az ős-bukásnak szégyene -
Megtalálsz-e ott az úton, s kezem fogni - leszel-e?

(Podrohovszky Miklós)

2016. március 27., vasárnap

Túlvilági emlékek



Holland orvosok elképzelhetőnek tartják, hogy tudatunk a halál beállta után is működik. Ha ez beigazolódik, akkor megdől az elmélet, mely szerint a tudat az agy „terméke”.
Pim Van Lommel, holland kardiológus úgy véli, hogy az agy egyfajta vevőkészülékként működik.  Az orvos olyan pácienseket vizsgált, akik az agyhalál állapotából visszatérve, a szív leállása után  is képesek voltak emlékeket felidézni.



Fény az alagút végén…

– Milyen vizsgálatokat végeztek el, hogy közelebb kerüljenek a halál-közeli élmény magyarázatához?

– Olyan betegeket kérdeztünk, akiket sikerült visszahozni a halálból. Korábban is végeztünk hasonló vizsgálatokat, azokban azonban a páciensek jóval korábbi, évekkel ezelőtti halál-közeli élményekről tudtak beszámolni. Az új tanulmányban egészen friss élményekről meséltek a betegek. Azt kutattuk, van-e orvosi vagy pszichológiai magyarázat a halál-közeli élmény különös jelenségére.

Hány páciens vett részt a vizsgálatban? És hány százalékuk számolt be furcsa tapasztalatokról a halál közelében?

– 344 olyan beteget interjúvoltunk meg, akiket a halál állapota után visszahoztak az életbe. Ezeknél a betegeknél leállt a szívműködés, az agyhullámok megszűntek és leállt a légzés, tehát ténylegesen halottak voltak. A megkérdezettek 18 százaléka, vagyis 62-en tudták felidézni, hogy mit is láttak vagy éreztek a halál állapotában.

Mi is pontosan a halál-közeli élmény? Egy emlék vagy álom?

– Minden olyan emlék, amelyről a páciens e különleges tudatállapotból visszatérve beszámol. Az emlékek egészen konkrét, egyedülálló elemeket tartalmaznak: ilyen a testen kívüli élmény, vagy lehet egy nagyon kellemes érzés a halál közelében. Sokan alagutat vagy fényt látnak a távolban. Voltak, akik szeretteikkel találkoztak, vagy életük filmjét látták lepörögni. A betegek fele tudatában volt, hogy halott, és ötven százalékuk mondta azt, hogy nagyon kellemes érzés kerítette hatalmába az elmúlás közelében. A testelhagyás élményéről a megkérdezettek egynegyede beszélt, alagutat minden harmadik beteg látott.
A szív nem működik, már az agyhullámok is elhalnak, akkor mi termeli ezeket az emlékeket?
– Összehasonlítottuk a két csoportot. Akik azt mondták, hogy volt halál-közeli élményük, és azokat, akiknek nem. Vizsgáltuk, hogy milyen hosszú ideig voltak a klinikai halál állapotában, meddig voltak eszméletlenek, milyen gyógyszereket kaptak, volt-e előtte halálfélelmük. Néztük a korukat, a nemüket, a vallási beállítottságukat, tanultságukat, és ezekben a részletekben nem volt semmilyen különbség. Ha az oxigén hiánya okozza a halál-közeli élményt, akkor a 344 páciensből miért csak 62-nek volt ilyen tapasztalata. A korábbi elméletek alapján ugyanis az oxigén-hiánnyal és halálfélelemmel magyarázták ezt az élményt.

A test csak burok

– Miért olyan biztosak abban, hogy ezek a képek  nem az utolsó rövid időszakban tolulnak elő, amíg még vannak az embernek életfunkciói?

– Voltak olyan kezeltjeink, akiknek testen kívüli élménye volt. Egy nővér mesélte, hogy egyszer bevittek hozzájuk egy idős férfit, akinek a kórházba érkezés pillanatában már nem dobogott a szíve, és az agyműködése is leállt. A műtőben intubálni akarták, vagyis mesterséges légzésben akarták részesíteni. A nővér észrevette, hogy a férfinek protézise van, ezért  kiszedte a szájából, és letette egy asztalra a műtőben. Majdnem másfél órán keresztül tartott az újraélesztés, amikor végre életjeleket mutatott az EKG. Elindult a férfi szíve és helyrejött a vérnyomása. A gond az volt, hogy olyan sokáig volt eszméletlen állapotban, hogy károsodott az agya, ezért még több mint egy hétig nem szedték le a lélegeztető-gépről. Miután jobban lett, és kikerült az intenzív osztályról, összetalálkozott az ápolónővel, aki éppen a gyógyszereket osztotta szét. Ez volt az első alkalom, hogy a férfi éber állapotban látta a nővért. Nem sokkal az után, hogy a nővér belépett a beteg szobájába, a férfi felkiáltott: „Ó, ön volt az, aki kivette a számból a protézisemet, és mellettem volt, amikor behoztak.” Mindent pontosan elmesélt, ami azon az estén történt: elmondta kik,
 mit csináltak vele a műtőben, amíg ő halott volt. Látott valamit, amikor gyakorlatilag nem is élt. A testen kívüli élmény a legkritikusabb pontja ennek a vizsgálatnak, ugyanis ha ilyenről beszél a beteg, akkor egyértelműen meg tudjuk mondani, hogy az a halál beállta előtt vagy után történt.

Az agy olyan, mint a tévé
 
Mi a magyarázat erre a jelenségre? Van bármilyen sejtésük, hogy honnan jönnek ezek a képek? Hiszen gyakorlatilag halott emberekről van szó.

– Tudomásul kell vennünk, hogy megdőlni látszik az a koncepció, miszerint a tudatunkat az agy állítja elő és irányítja. Azt kell újragondolni, hogy milyen kapcsolat is van az agy és a tudat között. Eddig ugyanis azt gondoltuk, hittük hogy a tudatunk az agy produktuma, vagyis nem lehetnek emlékeink, gondolataink, amikor az agyunk nem működik. Az is elképzelhető – és én ezt a lehetőséget tartom a legvalószínűbbnek –, hogy az agy nem előállítja a tudatot, hanem csak a tudatos cselekedeteink vevőkészüléke. Olyan, mint a televízió. Amíg be van kapcsolva a televízió, látjuk az adást, de amikor kikapcsoljuk, a tévéműsor akkor is megy tovább, csak a mi készülékünkön nem látszik. Ugyanez lehet a helyzet az aggyal, amikor be van kapcsolva, vagyis működik, akkor be tudja fogni az adást, amikor az agy meghal, akkor az adás nem szűnik meg, csak nem tudjuk, hol van.

– Mindenki ugyanazt látja a halál közelében? Egy afrikai törzs tagja ugyanolyan képeket lát, mint a városban élők? 

– Az emberiség története telis-tele van ilyen és hasonló írásos emlékekkel. Már Platón is írt róla, sőt a maorik és az indiaiak is tapasztaltak hasonlókat. Fennmaradtak történetek a középkorból is, amelyek a halál-közeli élményt mesélik el. Az a megdöbbentő, hogy ez egyetemes tapasztalat. Csak a szavak, kifejezések mások, amelyeket a különböző kultúrájú, vallású, tanultságú emberek használnak, hogy körülírják a megfoghatatlant.
(forrás: http://bioenergetic.hu)


A tudat és a halálközeli élmények - Pim van Lommel - videó


Szellemtudomány



A szellemtudományt Rudolf Steiner (1861-1925) mint a bölcsességet, az isteni igazságot közvetítő szellemi tanító a huszadik század első negyedében hozta létre. Szándéka az volt, hogy a tudományt, illetve a gondolkodás tudományos módját elvezesse a Bölcsességhez. Ebben elsősorban Mihály arkangyal, a kozmikus intelligencia őrzője inspirálta.

 Rudolf Steiner

A szellemtudomány egy eszközt jelent az univerzum megismeréséhez. Tehát a szellemtudomány nem az ismeretszerzés tárgya, hanem azért jött létre, hogy segítsen minket a világ közvetlen megismerésének elérésében.

A földi és a szellemi világ közötti kommunikáció a tizenkilencedik századhoz érve teljesen elcsendesedett. Az emberek által a földön kifejlesztett nézetek némák maradtak a szellemi világ számára; a szellemi világ beszéde pedig, mely etikai és szellemi hangokból szövődik, néma maradt a földi emberiség felfogása számára. A szellemi világ bele tudott munkálkodni a földi világba ebben az időben, de nem tudott beszélni hozzá. 

Aztán jött Rudolf Steiner, aki létrehozott egy új nyelvet, egy olyat, melyet nem csak hogy meg lehet érteni a földön gondolatokban és fogalmakban, hanem morálisan hallható a szellemi világban. Ennek a nyelvnek a segítségével a két világot elválasztó szakadék áthidalásra került. Ezen az új nyelven keresztül egyre több igazság tud most beáramlani a szellemi világból, miközben az emberi szükségek és problémák egyre több híre tud felemelkedni a szellemi világba. A két világ egységesülése megy végbe.

Azonban a szellemtudomány nem csak azért van a világban, hogy egy új nyelvet hozzon létre a függőleges irányban, a föld és az ég között, hanem hogy új nyelvet hozzon létre a horizontális síkon, ember és ember között is. A szkepticizmus, mely megtagadja a föld és az ég közötti kölcsönhatás/érintkezés lehetőségét, ellene tesz ennek a feladatnak, és így tesz a gyűlölet is, mely az emberiséget szellemtelen, antagonisztikus csoportokra osztja. Így történik meg az, hogy sok helyen és sok individualitás által, a szellemtudomány ma, szó szerint, keresztre van feszítve: a kereszt, melyet a szkepticizmus és a gyűlölet formál, néma hiábavalóságra ítéli azt. 

A szellemtudomány akkor hatékony, amikor élő nyelvként fogadják el, mely egyfelől megnyitja az utakat az egyre bővülő ismeretek felé, másfelől pedig olyan mély és őszinte, kölcsönös megértéshez segít minket, melyet sosem lehetne elérni nélküle.

Az emberi szónak (beleértve a gondolkodás és beszéd emberi képességét) fokozatos metamorfózison kell átmennie. Jelenlegi korunkban az emberi szó csupán egy közvetítője a gondolatoknak és ideáknak. Beszél arról, ami jó, de nem tartalmaz önmagában jóságot. A változás, melynek meg kell történnie az emberi szóban, olyan gondolatban áll, mely nem csak azt abszorbálja magába, ami helyes és igaz, hanem a jó esszenciális szubsztanciáját is. Akkor a szó nem csupán jelentés hordozója lesz, hanem morális tűz által lángra lobbantott jelentésé.

(forrás: http://szellemtudomany.hu)

 

Rudolf Steiner A szellemtan fontossága - videó
Készítette: Karsay István

2016. március 26., szombat

Valódi tündéreket fotózott az 53 éves professzor



Valószínűleg az egyik legjelentősebb felfedezés az emberiség történelmében: John Hyatt, az 53 éves professzor az állítja, hogy sikerült kameravégre kapnia néhány tündért.




A képek bizonyítják, hogy apró szárnyas lények repkednek Lancashire-ben, és a professzor akár meg is esküszik rá, hogy nem manipulálta a fotókat sem Photoshoppal, sem másképpen.




Saját elmondása szerint soha nem hitt a tündérekben, egészen addig, amíg a saját szemével meg nem győződött létezésükről. Fotói bejárták a világhálót, az emberek értetlenül állnak az eset előtt, sokan azonban kezdenek hinni abban, hogy tündérek igenis léteznek.




Te mit gondolsz? Valóban tündérekkel találkozott a professzor?

(forrás: noiportal.hu)


John Hyatt készített varázslatos képek a tündérekről - videó

2016. március 25., péntek

Az időutazás 7 titka - Von Braschler



Az időkorlát megszüntetését technikailag lehetségesnek gondolják, s ez nem is tér el H.G. Wells viktoriánus kori mentalitásától, mely a materialista tudományt az emberiség megváltójaként és megkerülhetetlen istenségeként képzelte el. Sajnos, a könyve megjelenését követő évszázadokban a fegyverek drasztikus fejlesztése miatt mindez csak hiú ábránd maradt.


Von Braschler ehelyett az alkalmazott időutazás metafizikai értelmezésére koncentrál. A megoldás nem rajtunk kívül keresendő, hanem magunkban. Az általa kínált eszköz nem egy kezdetleges gép, hanem a kifinomult emberi lélek. Véleménye szerint nem kell egy ígéretes technológiai felfedezésre várnunk, épp ellenkezőleg: születésünk óta magunkban hordozzuk mindazt, amire szükségünk van ahhoz, hogy a múltba vagy a jövőbe utazzunk.

Von Braschler 7 titkot tár elénk, melyek segítségével megélhetjük ezt a csodálatos misztériumot. Világosan és meggyőzően mutatja be őket, mint az időutazás gyakorlati mérföldköveit. Nem trivializálja a tárgyat, de nem is tesz félrevezető, be nem tartható ígéreteket az olvasóknak. Ehelyett a valódi gyógyítást hangsúlyozza – a teljesség magasabb, spirituális értelmében – az Örök Jelen kontextusában, az időn túli pillanatban...
(forrás: magyarmenedek.com)


Az időutazás 7 titka - Von Braschler - videó

2016. március 23., szerda

Egy bölcs, indián Sámán megrázó üzenete a fehéreknek!


Ez a bölcs, indián sámán tökéletesen látja, mit hibázunk el mi, fehér emberek, és ezt kíméletlen őszinteséggel a tudomásunkra is hozza!


“Azt hiszem, a fehér ember úgy fél attól a világtól, amelyet alkotott magának, hogy se látni, se érezni, se szagolni nem akarja. Ha az arcodba csapódik az eső vagy a hó, ha a jeges szél megdermesztett és most a füstölgő tűz mellett felmelegszel, ha a forró gőzfürdőből kijövet a hideg folyóba veted magad, akkor érzed, hogy élsz. De ti ezt az érzést már nem igénylitek. Skatulyákban éltek, kizártátok belőlük a nyár melegét és a tél fagyát, testeteknek nincs többé illata. Hi-Fi-lármával tele a fületek, ahelyett, hogy a természet neszeire figyelnétek. Színészeket bámultok a tévében, akik nem létező élményekben részesítenek, mivel valódi, saját élményeitek már rég nincsenek. Eszitek az ízetlen ételeket… Hát, így éltek ti. És ez nem jó.

Az étellel, amit esztek, ugyanúgy bántok, mint a testetekkel. Megfosztjátok természetes részeitől, ízétől, illatától, nyersségétől, hogy aztán mesterséges színt, mesterséges ízeket kapjon.

Nagyon megnehezítettétek, hogy helyesen, belülről éljük át a természetet, hogy részei lehessünk… Nem csak a földet, a sziklákat, az ásványokat tettétek tönkre, vagyis azokat a dolgokat, amelyeket ti “holt”-nak neveztek, pedig nagyon is elevenek; megváltoztattátok az állatokat is, melyek az ember hozzátartozói, a Nagy Szellem részei, olyan félelmetesen megváltoztattátok őket, hogy felismerhetetlenek lettek. Vannak farmok, ahol a csirkét a mellehúsáért tenyésztik. Azokat az állatokat alacsony ketrecekben tartják, folytonos tolongásban, mert ettől természetellenesen kifejlődnek a mellizmaik. Ha egy madárnak szüntelenül görnyedt gerinccel kell élnie, természetellenessé, őrültté, gonosszá válik. Így van ez az emberekkel is. Ez az, amiért öngólt rúgtatok.

Az ember nem arra született, hogy az ilyesmit elviselje. Börtönökben éltek, ti csináltátok magatoknak, és úgy hívjátok, “otthon”, hivatal, gyár. A madárra semmi szükség. Nincs bátorságotok tisztességesen megölni. Így aztán csinos kis műanyag zacskóban kerül elétek, feldarabolva, konyhakészen, íze nincs, de bűntudat se jár vele… A ti felfogásotok szerint a háború is – ültök a repülőgépben, magasan a felhők felett, megnyomtok egy gombot, ledobjátok a bombákat, és nem nézitek meg, mi történik a felhők alatt – szagtalan, bűntelen és steril. Osztogatjátok, adjátok és veszitek a halált. Az összes dezodorotokkal együtt haláltól bűzlötök, de féltek a halál valóságától; nem mertek szembenézni vele. A halált is sterilizáltátok, suba alá került, megfosztottátok méltóságától.

Mi, indiánok azonban gondolunk a halálra. Én is. A mai nap például kitűnő lenne meghalni, nincsen sem nagy hőség, sem túl hideg. Jó nap arra, hogy egy szerencsés ember elérjen útja végére. Egy boldog ember, akinek sok a barátja. Másmilyen napok nem olyan jók. Azok önző, magányos embereknek valók, akiknek keserves dolog itt hagyni ezt a földet. De úgy gondolom, a fehérek ebből a szempontból alighanem minden napot rossznak tartanak.”

(Sánta Őz, a sziú indián sámán)

2016. március 22., kedd

Ahogy születsz, úgy élsz!



Kedves anyák! Ezt az előadást ne csak a gyermekeikre gondolva hallgassák, hanem elsősorban a saját életükre nézve. Ugyanis mindenkinek először a saját születésélményét kell megismernie, átélnie, majd feldolgoznia.

 

 

Amikor egy lélek elhatározza, hogy újra testet ölt, először is megtervezi a következő életét. Ezt a tervet nevezzük hálótervnek.

A lélek megtervezi, hogy
· Fiú legyen-e vagy lány
· Hol szülessen meg, mely kontinensen, országban, városban vagy faluban
· Milyen nemzetséghez nagyobb vagy annak kisebb csoportjához tartozzon
· Kik legyenek a szülei
· Milyen élete legyen, gazdag legyen-e vagy szegény
· Hol szülessen, melyik kórházban/klinikán vagy esetleg otthon
· Kik segédkezzenek a születésénél
· Mi legyen konkrétan, vagy milyen hangzású, jelentésű neve legyen
· Esetleges bölcsődéjét, óvodáját, iskoláit, amelyek majd ha időben ott tart, a szüleinek „véletlenül” pont az fog az eszükbe jutni, ami az életéhez amúgy is szükséges
· Előfordulhat, hogy a szülők lakóhelyéhez képest máshol szeretne felnőni – az ottani emberek-barátságok miatt, – ezért tervezhet egy vagy több költözést is.
A babának nem csak a külső belső megjelenés döntő a szüleivel, rokonaival kapcsolatban, illetve a későbbi ismerőseivel kapcsolatban, azt is figyelembe veszi, hogy éltek-e már közös életben, és kialakult-e köztük karmikus kapcsolat.
Ha van, akkor azok a személyek, akik valaha neki ártottak, vagy tartoznak, azaz karmikus adósságuk van a baba lelke felé, azokból lesznek:
· A baba szülésznője/dúlája, gyermekorvosa, védőnője, óvónője, tanítója, későbbiekben a főnöke stb.

Tehát olyan személyek, akik ezt a kis lelket segíteni fogják az útján.

S akik felé a babának van törleszteni valója, pedig mind olyanok lesznek, akiknek élete során ő fog tudni segíteni:
· Pl. osztálytársak, felnőtt korában tanítványai, páciensei
Természetesen nem egyetlen tervet készít a lélek. Azért nevezik háló tervnek, mert mint a pókhálónak sok mellék ága-boga van. Ha mégsem úgy alakul a baba élete, mint ahogyan megszületése előtt szerette volna, akkor legyen esélye visszakanyarodni az optimális útra. Ugyanis Isten mindenkit szabad akarattal ruházott fel. Nem madzagon rángatható bábukat teremtett, hanem önálló gondolattal rendelkező lényeket, akik döntést hozhatnak. Helytelen út nincs, csak esetleg több tapasztalattal a batyujában fog haza térni, mint ahogyan azt tervezte, és emiatt előfordulhat az, hogy pont azt a dolgot nem vitte véghez, ami miatt most testet öltött. Talán majd a legközelebbiben sikeresebb lesz.

Ha tudnánk, hogy mit terveztünk el, akkor aszerint élnénk. A gyermekeinknek nincs letakarva a terv. Ők látják egészen kisiskolás korukig. Sőt magzatként meg is oszthatják azt édesanyjukkal a magzat kommunikáció által. Az eddigi általam tanított magzat kommunikáció során, amiket a babák elmondtak, azok közül eddig minden megvalósult. 8 éves a legidősebb gyermek, akivel történt ez a fajta kommunikáció.
Amennyiben a lélek előtte nem gyakorolta az alázatosságot, visszaélt javaival, hatalmaskodott mások felett, úgy elképzelhető, hogy következő életében szegényebb sorsot választ magának, hogy megtapasztalhassa milyen az ellenkező oldalon lenni. Minden sorsot magunk választunk magunknak. A rosszat is. Ebből kifolyólag nincs rossz. Az előfordulhat, hogy a környezet a szabad akaratából kifolyólag a sanyarú sorsra rá tesz még egy lapáttal, hadd szenvedjen még jobban, de a lélek a hálóterv készítésekor minden lehetséges kimenetelt megvizsgált. Így voltaképpen rossz dolog még sem történhet vele. Aki tudja, hogy életét saját maga választotta, könnyebben elfogadja minden nehézségével, és feladatával együtt. Kevésbé hárítja másokra a felelősséget. Jobban felmerül benne a vágy, hogy a saját kezébe vegye életének irányítását.

Tovább a cikkre:

 http://spiritualisanya.blogspot.com/2011/06/ahogy-szuletsz-ugy-elsz.html

(forrás: Petre Veronika - spiritualisanya.blogspot.hu)

A méhen belüli fejlődés - videó



Elképesztő videó 3 percben arról, hogy mi zajlik az anyukák pocakjában 9 hónap alatt.

2016. március 21., hétfő

Ausztrália rózsaszín tava a Hillier-tó



A furcsa pink árnyalatú tó vizét évek óta kutatják a tudósok. A Hillier-tó rejtélyére azonban a mai napig nem született végleges magyarázat.




A Middle-szigeten található 600 méter hosszú tavat hófehér kikristályosodott só perem övezi, partján eukaliptusz fák sorakoznak. A szokatlan természeti jelenség Ausztrália egyik legnépszerűbb turista látványossága.

Partját hófehér sóperem övezi

A tó különös színét még jobban kiemeli, hogy az egész tavat egy vékony sávban hófehér sókristály szegély veszi körül, mely a légifelvételeken különösen jól látható.




Az első expedíció

A szokatlan színű tó rejtélyét először az 1800-as évek elején próbálták megfejteni a kutatók. A furcsa természeti jelenség tudományos okát a Flinders expedíció vezetőjének azonban nem sikerült felderítenie. John Thistle megállapította, hogy a tó vizének rendkívül magas a só tartalma, ez azonban nem ad okot arra, hogy a víz elszíneződjön.




Mitől rózsaszín?

Más rózsaszín tavak esetében, mint például a Pink-tó, egyértelműen kimutatható a vízmintákból, hogy a rózsaszín elszíneződést a vízben található organizmusok okozzák, mint a Dunaliella salina és Halobacteria. A Hillier-tó esetében azonban ez nem bizonyított.




Lehet benne fürödni…

Egy másik hipotézis szerint a tó a furcsa rágógumira emlékeztető színét a sókristályokban található vörös színű halophilic baktériumoknak köszönheti. A furcsa szín ellenére azonban semmilyen káros hatással nincsen az emberre.




A víz színe a magasból sokkal sötétebbnek tűnik, mint közelről, hiszen a légifelvételeken látványosabb a kontraszt, ahogy a kis szigeten a zöldellő táj közepén megjelenik egy szokatlan, megmagyarázhatatlan színű tó.

(Tihanyi Petra - http://impressmagazin.hu)

Hillier-tó - videó

2016. március 20., vasárnap

Egy bámulatos hangszer, ami a tenger hullámaiból alkotja a dallamot



A horvát származású Nikola Basic a turisták által is igen kedvelt kikötővárosba álmodta és valósította meg nem mindennapi alkotását, a tengeri orgonát.


Az építész 2005-ben úgy döntött, hogy  kis zenét visz a hangulatos városba és megépítette monumentális tervét. A különös hangszert az Adriai-tenger partjánál lévő márványlépcsőkbe építették és nem túlzás állítani, hogy a kb. 71 méter hosszú, 35 bemenetes megoldás fantasztikus muzsikát varázsol. 



Minden bemenet 5 orgonasípot tartalmaz, melyeket különböző akkordokra hangoltak.  A sípok beállítása révén különböző hangokat adva reagál a hullámokra és gyakorlatilag ebből születik a dallam.


“Egy tökéletes hely, ahol a naplemente és a tenger látványa mellett hallgathatjuk a hullámok által játszott zenei kompozíciókat.“

Személyes felvételünk a zenéről - videó
 
A tengeri orgona további varázsa, hogy mindig más-más zenét játszik, függően a tenger hullámzásától és a szél játékától. Mindezek ismeretében nem véletlen, hogy már igen szép számú díjat kapott Nikola műve és Zadar egyik legnagyobb látogatottságú helye lett a muzikális kikötő.
(forrás: http://sokszinuvidek.24.hu)

2016. március 19., szombat

"Angyal kiáltott segítségért"



Halott anyja mellett feküdt a 18 hónapos Lily.
A rendőrök szerint senki nem volt a közelben



Négy rendőr egyöntetűen állítja, hogy egy titokzatos hang kiáltott segítségért egy vízbe borult kocsiból és ennek köszönhetően figyeltek föl a hátsó ülésen beszorult 18 hónapos kislányra. Az életmentő kiáltás viszont se a 14 órája halott anyától, sem a teljesen átfagyott kisgyerektől nem érkezhetett - írja a Fox News.


“Teljesen titokzatos, egyszerűen nem tudjuk túltenni magunkat rajta” - mondták az utolsó pillanatban közbelépő rendőrök.

Mikor a helyszínre érkező rendőrök és tűzoltók nekiláttak a roncs kiemelésének, a jéghideg víz miatt csak lassan tudtak haladni. Valójában nem is gondoltak arra, hogy a halott nőn kívül más is utazhatott a kocsiban. Ekkor halották meg a hátulról jövő női hangot.




“MIND A NÉGYEN MEG TUDUNK ESKÜDNI RÁ, HOGY HALLOTTUK, AMINT VALAKI AZT KIÁLTJA A KOCSIBÓL, HOGY SEGÍTSÉG!”

- állította Jared Warner Utah állambeli rendőrtiszt.

Amikor minden erejüket összeszedve talpra fordították az autót, észre vették a 18 hónapos kislányt, aki addig a hátsó ülésen, a gyermekülésbe beszíjazva lógott fejjel lefelé. Több mint 14 órája.




“Csak a halott anyuka és beszédképtelen kislány volt bent, senki más” - erősítette meg Bryan Dewit azt, hogy a kiáltás semmiképpen nem jöhetett tőlük.

Önmagában az már csoda, hogy a pici Lily Groesbeck nemcsak túlélte a zuhanást, hanem több mint fél napig képes volt életben maradni a hátsó ülésen úgy, hogy a befolyó víz alig néhány centire állt meg a fejétől. A hőmérséklet egész éjjel és reggel fagypont körül volt. A rendőrség szerint a baleset akkor történhetett, amikor a 25 éves Lynn Groesbeck megcsúszott és a betonkorlátot áttörve beleborult a patakba, több kilométerre minden lakott területtől. Egy horgász vette észre a kocsit, másnap reggel.

“Szívszorító! Talán az egész éjszakát végigsírta” - mondta Beddoes, a mentésben résztvevő rendőr, aki egyébként maga is két gyermek édesapja és még most is alig tudja elhinni, hogy kislány életben maradt. “Ez egy csoda, valamiért életben kellett maradnia” - tette hozzá meghatódottan.

A család háláját fejezte ki a négy rendőr felé, akik újra és újra visszaidézve a kaotikus pillanatokat, továbbra is elképedve állnak az esett előtt. Bármilyen hihetetlenül is hangzik a történetük, ők továbbra is magabiztosan állítják, hogy mind halották a hangot.

"NEM VAGYOK VALLÁSOS, NEM TUDNÁM MEGMAGYARÁZNI, MI VOLT AZT A HANG, DE MINDANNYIAN HALLOTTUK.”

- nyilatkozta a még mindig a történtek hatása alatt álló rendőrtiszt.

(forrás: vigyazo.blog.hu)


Rejtélyes női hang a roncsból, élő csecsemő a halott anya mellett - videó

2016. március 16., szerda

A teremtés és elfogadás titka


Néha abban bízunk, hogy tetteink és szavaink teszik olyanná életünket, amilyennek szeretnénk. Aztán pedig csalódottak leszünk, mert néha olyat mondunk, vagy teszünk, ami ellentétes kisugárzásunkkal.




Más szavakkal, ha azt mondod, igazán reménykedsz valaminek a jóra fordulásában, amikor valójában nem igazán számítasz rá, akkor reményteljes szavaid optimistán hangzanak, de nem fogják elhozni a vágyott eredményt. Ha olyasmit akarsz, amiben őszintén kételkedsz, az nem tud addig megvalósulni, amíg ez a kétely benned van.

A legtöbb hiedelmedet élettapasztalataiddal szerezted. Hiedelmeid azon dolgok eredményei, melyeknek szemtanúja voltál és elhitették veled, hogy igazak. Ha tehát láttál valamit megtörténni, amiről nem akartad, hogy megtörténjen, amint megfigyelted, arra a következtetésre jutottál, hogy ez "tény", "nyilvánvaló", ez az "igazság" és ez "valós". Azt is megtanultad, hogy a valós dolgokra kell összpontosítanod.

Az igazság azonban az, hogy amire összpontosítasz, az alakítja gondolkodásmintádat. Ez a hiedelem - egy megszokott gondolkodásminta. Ha tehát olyan gondolkodási szokást gyakorolsz be, ami nem egyezik azzal, amit akarsz, akkor vonzásfrekvenciádat keresztező áramlást alakítasz ki. Más szavakkal, így AKAROD, de így is VÁROD el.

Az a gond, hogy a legtöbb elvárásod TV-nézés közben, családoktól, barátoktól, újságokból származik. Hosszú idő alatt jutottál el erre a gondolkodási szokásra. Szereted vagy sem, a legtöbb esetben azok a gondolatok dominánsabbak benned, mint vágyad rezgései. Ilyenkor az történik, hogy mindenfélét akarsz, de más vagy éppen azokkal ellentétes rezgést bocsátasz ki.

Meg kell találnod a módját, hogy megváltoztasd hiedelmeidet, különben nem tudsz változtatni életeden. Ha nincs meg az, amit akarsz, akkor garantálhatom, hogy ellentétes energia vagy hitrendszer dolgozik benned. Szánj rá időt, hogy felfedd, mi az és utána használd fel ezt a tudatosságot a változásra! A tudatosság mindig a változás első lépése.

(Dr. Robert Anthony)

2016. március 15., kedd

Több ezer kilométert úszik egy pingvin minden évben, hogy meglátogassa megmentőjét



Rio de Janeiro egyik tengerpartján olajjal borított szárnyakkal, éhezve talált rá egy magellán pingvinre Pereira de Souza, aki megához vette és megmentette az életét.




A 71 éves brazil férfi hetekig etette a partra sodródott pingvint, megtisztogatta szárnyait az olajos szennyeződéstől, majd amikor erőre kapott, elvitte a tengerhez, hogy hadd menjen vissza társaihoz. A pingvin azonban nem ment sehová, maradni akart és még 11 hónapot töltött megmentője otthonában. Amikor azonban teljesen kinőtt az új tollazata, egy nap végleg eltűnt…A helyiek azt mondták, soha nem fog visszatérni.


Minden évben visszatér 

 

Mindenki legnagyobb meglepetésére azonban pár hónap múlva a pingvin megjelent Pereira udvarán, és teszi ezt minden évben, ami azért is döbbenetes, mert a dél-amerikai magellán pingvinek természetes élőhelye Patagonia partjainál van, ami több ezer kilométerre van a férfi otthonától. A kis magellán pingvin ennek ellenére minden évben útrakel, leússza a hihetetlen távot majd metotyog ugyanabba a házba és 8 hónapon át, júniustól egészen februárig ottmarad Perreránál.
Mindenki számára hihetetlen, hogy egy pingvin és egy ember között hogyan alakulhat ki ilyen szoros, életre szóló kötelék…



Más embereket nem enged közel magához…

 

Pereira azt nyilatkozta, hogy úgy szereti ezt a pingvint, mintha a saját gyereke lenne, és úgy érzi, hogy a pingvin is szereti őt. A pingvin Pereirának megengedi, hogy a kezéből etesse, vagy az ölébe vegye, és odafigyel rá, ha beszél hozzá. Más embereket azonban megcsipked, ha meg akarják simogatni. A kis pingvin csak megmentőjét engedi közel, más embereknek még azt sem engedi meg, hogy megsimogassák.
Pereirával azonban teljesen úgy viselkedik, mintha egy családtagja lenne. Boldogan csóválja a farkát, amikor meglátja őt, megengedi, hogy felvegye a kezébe és még puszikat is ad neki…A hihetetlen történet a brazik hatóságokat is meghatotta, és annak ellenére, hogy Brazíliában tilos vadállatot tartani, ebben az esetben kivételt tettek…

 A magellán pingvinek átlagosan 25 évet élnek és arról híresek, egy életen át hűségesek párjukhoz, és valóban úgy tűnik, hogy nagyon tudnak szeretni…

(forrás: http://impressmagazin.hu)


A magellán-pingvin és a nyugdíjas kőműves szokatlan barátsága - videó

Az agy sorba rendezve kezeli az emlékeinket


A Kaliforniai Egyetemen végzett kutatás szerint van alapja a "Csak a szépre emlékszel" mondásnak, hiszen az agy prioritással kezeli a jó emlékeket.




Bizonyára mindenki tapasztalta már azt, hogy bizonyos emberek folyamatosan régi emlékeken "lovagolnak", azokat mesélik és ezáltal élik át újra és újra. Nos, a Kaliforniai Egyetem ma publikált kutatása alapján mindennek tudományos alapja is van. "A pozitív eredmények, jutalmak segítenek emlékezni bizonyos dolgokra, mert a jövőben is hasonló eredményeket szeretnénk elérni" - állítja Charan Ranganath, a Kalifornia Egyetem idegrendszereket kutató professzora. "Az agy sorrendbe helyezi az emlékeket és előre veszi, prioritással kezeli azokat, melyek hasznosak lehetnek a jövőbeni döntéseinkben."

Éppen ezért van, hogy az adott napnak is csak bizonyos részei élnek élénken az emlékeinkben. Azon emberek akik remek memóriával rendelkeznek sem tudnak mindenre emlékezni, hiszen az agy náluk végképp sorba rendezi ezeket. Mindezt egy érdekes tesztsorozattal próbálták alátámasztani. Az egyetemen az önkénteseket MRI-be fektették és az agyműködésüket vizsgálták, miközben egyszerű kérdéseket tettek fel nekik. Például: "ezek a tárgyak nehezebbek egy kosárlabdánál?" És persze ehhez képeket is mutattak, majd a kérdéseket pénzzel is jutalmazták.


Az MRI-t használta a Kaliforniai Egyetem idegrendszert vizsgáló professzora és így képes volt egy pozitív eredményhez kapcsolódó emlék jelét kimutatni a hippokampuszban - jelen esetben egy képet egy kosárlabda pályáról
 

Egyes válaszok többet, míg mások kevesebbet értek, a sorozat végén pedig elárulták minden jelentkezőnek, mennyi pénzt kaptak. Ezután alvás közben is megvizsgálták az agyműködésüket, majd napokkal később, immáron a hétköznapi életüket élő alanyokat meglepetésszerűen felkeresték és megpróbálták felidéztetni velük a kérdéseket. Mint kiderült, a több pénzt érő kérdésekre adott válaszokat fel tudták idézni, míg a többire nem igazán emlékeztek.

Agy és tanulás 1. -videó


A kutatók szerint az is érdekes, hogy az alvás közben vizsgált alanyok agya éppen olyan aktivitást mutatott, mint amikor a nagy jutalommal járó kérdésekre kellett válaszolni. Ez azt bizonyítja, hogy pihenés közben az alanyok agya újra "átélte" a pozitív élményeket és ezzel úgymond berögzítette azokat a megfelelő helyre. Akik több ilyen fázisban is átélték ezen emlékeket, azok jobban teljesítettek a "meglepetésszerű" teszteken is. Ráadásul nagyobb aktivitás volt észlelhető a feketeállomány és a hippokampusz között és ennek köszönhetően dopamin szabadult fel az agyban.

"Biztosan emlékszünk arra amire kell?" - teszi fel a végén a kérdést Ranganath. "Nos, ez nagyban függ attól, hogy az agyunk éppen mit csinál pihenés közben." Természetesen további kutatások és vizsgálatok szükségesek, amit az egyetem el is fog végezni és a későbbi eredményeket is publikálják majd. 
(forrás: sg.hu)

Agy és tanulás 2. -videó 

2016. március 14., hétfő

Te mit vinnél magaddal a bőröndödben a halálod után?


A következő írás hihetetlen népszerűségnek örvend az interneten, mivel rávezet arra, hogy az életünket miként kell élni, a pillanatoknak hogy kell örülni, mert ezek a legfontosabbak, és ezek közül kell a legszebbet betenni a bőröndbe, mikor befejezzük földi pályafutásunkat.



A bőrönd

 

Egy férfi autóbalesetben vesztette életét. Amikor “felfogta”, hogy halott, hirtelen megpillantotta Istent egy bőrönddel a kezében.

– Fiam, elérkezett az időd…indulnod kell – szólt az Úr.

– Most? Már? De annyi tervem volt még – mondta a férfi.

– Sajnálom, de indulnod kell! – válaszolta Isten.

– Mi van abban a bőröndben? – kérdezte a férfi.

– A te javaid – felelte Isten.
 
– Az én javaim? Tehát a ruháim, a pénzem?

– Azok nem te a tulajdonaid, hanem a földi javaid részei – közölte Isten.

– Akkor az emlékeim vannak a bőröndben? – érdeklődött a férfi.

– Azok sosem voltak a tieid, azok az Idő birtokát képezték mindig – mondta az Úr.

– Akkor a bőrönd mélyén a tehetségeim rejtőznek?

– Azokat is a körülményeknek köszönheted – mondta Isten.

– Akkor a családom, a barátaim vannak benne?

– Ők sem képezték a tulajdonodat, ők az életutad részei voltak – szólt Isten.

– Akkor mi van benne, a testem? – próbálkozott tovább a férfi.

– A tested a Földé, így őt illeti – felelt Isten.

– Akkor csak egy dolog maradt, a lelkem…

– Tévedsz, a lelked az enyém!

A férfi félve kinyitotta a bőröndöt, és nagy meglepetésére az üres volt. Könnycseppek gurultak végig az arcán, majd azt kérdezte:

– Nem volt soha semmim?

– Nem, soha nem volt semmid – közölte Isten.

– Akkor, mégis miért éltem?

– Az apró pillanatoknak, örömöknek kellett volna élned, azok mind a tieid lettek volna, és itt lennének a bőröndben – mondta Isten.

A tanulság

 

Az élet mindössze egy nagy pillanat, ami csak a miénk. Az, hogy ezt a pillanatot miként éljük meg, ez dönti el, hogy végül mi kerül bele abba a bizonyos bőröndbe.

Éppen ezért:

Éljünk most!

Éljünk meg minden egyes percet!

Tegyünk boldoggá másokat!

Semmi anyagi javat, tárgyat nem vihetünk magunkkal a túlvilágra, mert nem ezek a legfontosabbak az életben!

Szeressük magunkat, fogadjuk el magunkat, vigyázzunk a lelkünkre!

(forrás: http://filantropikum.com)