2021. október 28., csütörtök

Élete végén egy kórházi betegnek kísérteties látogatója volt, aki megváltoztatta a világról alkotott nézetét

 
Scott Janssen klinikai szociális munkás már hónapok óta látogatta Evant, aki imádkozott, hogy meghaljon. A 90-es éveinek elején már több mint négy éve küzdött vastagbélrákkal, és belefáradt.

 
Ahogy ő látta, a betegség hosszú napjai fárasztóvá és értelmetlenné változtatták életét, amelynek biztos végkimenetlén kívül semmi mást nem várhatott. Készen volt, befejezte. Gyakran beszélt öngyilkosságról.

Egy látogatás alkalmával azonban úgy tűnt, hogy depressziója feloldódott. Élénk volt és jókedvű, és ez a hirtelen pálfordulás felkeltette Janssen gyanúját: Vajon eldöntötte, hogy megteszi? Már megtervezte a kiutat?

"Úgy tűnik, ma másként érzi magát, mint más látogatásokon," - mondta Janssen lazán. "Mi történik?"

Evan titokzatosan ránézett és azt kérdezte: "Hisz a szellemekben?"

Nem először kérdezett Janssentől ilyet egy beteg. Az embereknek szokatlan tapasztalataik lehetnek, amikor elérnek életük végére: halálközeli vagy testen kívüli élmények, szellemi lények látogatásai, álmokban elhangzott üzenetek, szinkronicitások vagy állatok, madarak, sőt rovarok furcsa viselkedése.

"Mindenféle szellem létezik," - válaszolta Janssen komolyan. "Milyen fajtáról beszél?"

"Emlékszik, hogy meséltem magának a háborúról?" - kérdezte Evan.

"Emlékszem."

"Van valami, amit kihagytam," - mondta Evan. "Valami, amit nem tudok megmagyarázni." Majd elkezdte leírni az egyik borzalmas, jéghideg őszi napot: Az áldozatok megállás nélkül érkeztek. Ő és mások azzal vívódtak, hogy a hordágyakon a vértől átitatott embereket elszállítsák a vasúti kocsiktól a triázsig, ahol elkülönítették egymástól azokat, akiknek volt még esélyük azoktól, akiknek már nem.

"Egész nap sürögtem. Mire megérkezett az utolsó vonat, a hátam már sajgott, és a kezeim elzsibbadtak a hidegtől."

Evan grimaszolt és nagyot nyelt.

"Mi történt, amikor az utolsó vonat odaért?" - kérdezte Janssen halkan.

"Egy srácot hurcoltunk, és kicsúszott a kezemből." Könnyek gördültek le Evan arcán. "Amikor földet ért, a belső szervei kitüremkedtek. Gőz emelkedett fel belőlük, amikor meghalt."

Evan úgy dörzsölte a kezeit, mintha még mindig fáztak volna.

"Később aznap éjjel az ágyamon sírtam. Nem tudtam abbahagyni a sírást a szegény srác miatt, és az összes többi ember miatt, akit láttam meghalni. Az ágyam megreccsent, annyira remegtem. Még attól is félni kezdtem, hogy megőrülök a fájdalomtól."

Janssen bólintott és várta, hogy folytassa.

"Aztán felnéztem," - mondta."Láttam egy srácot, aki az ágyam végén ült. Első világháborús egyenruhát viselt, az egyik ilyen vicces sisakkal. Fény borította, mintha a sötétben izzott volna."

"Mit csinált?" - kérdezte Janssen.

Evan egyszerre kezdett sírni és nevetni. "Szeretettel nézett rám. Éreztem. Soha nem éreztem még ekkora szeretetet."

"Milyen volt ilyen szeretetet érezni?" - kérdezte Janssen.

"Nem tudom szavakkal megfogalmazni." Szünetet tartott. "Azt hiszem, csak azt éreztem, hogy érek valamit, mintha az összes fájdalom és kegyetlenség nem lenne valódi."

"Mi volt valódi?"

"Tudván, hogy bármennyire is elcseszett és kegyetlen a világ, valamilyen szinten valahogyan mindannyian szeretünk. Mindannyian kapcsolatban vagyunk," - mondta Evan.

Kiderült, hogy ez volt az első a paranormális látogatások közül. Valahányszor a kísértet megérkezett, szótlanul kifejezte szeretetét, és béke és nyugalom érzésével hagyta ott Evant.

"A háború után a látogatások abbamaradtak," - mondta. "Évekkel később nézegettem anya holmijait, miután meghalt, és találtam egy régi fényképet. Ugyanaz a srác volt. Megnéztem a hátulját, és anya a következő szavakat írta rá: 'Calvin nagybácsi, megölték az első világháború idején, 1918-ban.'"

Janssen és Evan tovább beszélgettek, majd megkérdezte: "Mi köze ennek a jobb hangulatához?"

"Visszajött," - suttogta, és kibámult az ablakon. "Láttam őt tegnap este az ágyam lábánál. Ezúttal beszélt."

"Mit mondott?" - kérdezte Janssen.

"Azt mondta, hogy itt van velem. Segíteni fog nekem a domb felett, amikor eljön az ideje."

Ahogy Janssen újabb kérdéseket fogalmazott meg, Evan azzal lepte meg, hogy feltette a saját kérdéseit.

"Történt valaha magával valami furcsa? Valami, ami azt mondja, hogy bármennyire is rosszul néz ki, valami nagyobbhoz kötődsz, és minden rendben lesz?"

Janssennek ekkor bevillant egy emlék. 35 évvel korábban történt. Éjfél után volt, és a Siracusai Egyetemen egy végzős hallgatói lakásban aludt. Egy sziréna harsogása ébresztette, olyan hangosan, mintha a szobán belül lett volna. Adrenalin löket, szívdobogás, mint egy kalapács, majd felült és kíváncsi volt, hogy mi történt. Ez egy álom volt?

Kívülről egyértelműen úgy hallotta, mintha egy kétfős hordágyas legénység beszélne.

"Gyorsan hozza ide," - mondta az egyik srác a másiknak. Hallotta, hogy egy hordágy átgördült az aszfalton.

Odament az ablakhoz és elhúzta a függönyt, mert bizonyos volt abban, hogy gond van odakinn.

Az éjszaka azonban csendes volt. A parkolóban semmi sem mozdult. Senki sem volt ott.

Napkelte előtt az apja felhívta, hogy elmondja, alig néhány órával korábban Eddie nagybátyja meghalt egy autóbalesetben.

Nehéz nap volt. Amint ismét leszállt az éjszaka, kérdések töltötték meg Janssen elméjét: Miért történt ez? Mit tapasztalt, amikor vége volt? Vajon félt?

A konyhaasztalon egy ütött-kopott rádió volt, és valamilyen meghibásodás miatt időnként minden ok nélkül be- és kikapcsolt. Amikor Janssen fejében ezek a kérdések kavarogtak, a rádió bekapcsolt, és a Beatles "Let It Be" című számának nyitóakkordjait hallotta.

Mivel Janssen nem volt az együttes rajongója, korábban soha nem hallgatta figyelmesen a dalt - de ezúttal mégis. A zene és a szavak szinte túlvilági békével és kényelem érzésével töltötték el. A dal véget ért. Nem sokkal később a rádió kikapcsolt.

Janssen évekig próbálta megmagyarázni ezeket az eseményeket. Biztosan álom lehetett - mondta magának. Vagy valamiféle fabrikált "emlék," hogy elhitesse magával azt, hogy azt gondolja, Eddie bácsikájával abban a pillanatban kapcsolatban volt. Ami a rádiót illeti, az nem volt más, mint egy véletlen. Bármely más következtetés csak vágyálom.

Odabenn azonban egy része tudta, hogy mindez valóságos.

Közel 30 évnyi hospice munka után Janssen biztos benne. És az olyan betegeknek, mint Evan, csak köszönettel tartozik, a haldokló betegeknek, akik meggyőzték arról, hogy a világ, amelyben élünk, szeretetteljesen titokzatos és szívesen támogat minket, különösen a dezorientáció és a válság idején. Még szerető és megnyugtató üzenetet is küld időnként, amikor fájdalmaink vannak.

forrás:ujvilagtudat.blogspot.com

- - - - - - -

Paul McCartney - Let It Be - videó
 

Dalszöveg:
 
Beatles: Legyen úgy- Let It Be

Mikor nehéz idők járnak rám
Mária siet hozzám
Bölcs szavakat suttog, legyen úgy
Legsötétebb órámban
Ott áll előttem
Bölcs szavakat suttog, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Bölcs szavakat suttog, legyen úgy

Mikor az összetört szívű emberek
Mind hasonlóan éreznek
Egy nap válaszra lelnek, legyen úgy
Meglehet, hogy már nincsenek velünk
Mégis látni fogják odafentről
Egy nap válaszra lelnek, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Egy nap válaszra lelnek, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Egy nap válaszra lelnek, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Bölcs szavakat suttog, legyen úgy

S amikor beborul az ég
Egy fénysugár mégis rám ragyog
Ragyogjon hát holnapig, legyen úgy
Zeneszóra ébredek
Mária siet hozzám
Bölcs szavakat suttog, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Egy nap válaszra lelnek, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Egy nap válaszra lelnek, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Legyen úgy, legyen úgy
Bölcs szavakat suttog, legyen úgy

2021. október 27., szerda

Lassíts és nézz körül!


A világ rohan, s rohansz vele.
Bár megpihenned kellene!
Megállni csendben, körbenézni,
s hagyni a lelked megigézni!
Csak lelassulni kellene! 
 

Hagyni, hogy érintsen varázsa,
hogy feltüzeljen szép parázsa,
de izzani, nem lángra gyúlni,
fékezni kéne megtanulni!
Csak lelassulni kellene! 

Hagyni, hogy lelked elkísérjen,
a pillanat szívedbe égjen,
hogy a csodája összeálljon,
s a perc az emlékeddé váljon!
Csak lelassulni kellene! 

Ha lelked végre utolérne,
beléd költözve visszatérne,
s egy lennél újra véle már,
a kétségeknek vége vár!
Csak lelassulni kellene! 

Csak önmagaddal eggyé válni,
világodat így megcsodálni,
hinni a szépben és a jóban,
dühöd merülni hagyni tóban.
Csak lelassulni kellene! 

Az élet báját észrevenni,
s ki hagyja, azt szívből szeretni,
nem futni el a világ mellett,
s ehhez csak lelassulni kellett!
Csak körülnézned kellene! 
 
- Aranyosi Ervin © 2016-09-20. -

 - - - - - - - -
 
Garden of the Soul - A lélek kertje (music.: Oliver Shanti & Friend) - videó
forrás:M. Laurens Bullstar
 

2021. október 26., kedd

Mi az intuíció?

 
Te mondhatnád azt, hogy az intuíció afféle tudás, de nem tudod, hogyan kaptad meg. Tudsz valamit, de nem tudod, milyen ösvény által érkeztél meg oda, amit tudsz. Ez egy hirtelen felbukkanása a tudásnak vagy valami ismeretnek, de „Én nem tudom, mi módon tudom ezt.” Ami itt működik ennél, az a nem-fogalmi intelligencia, akkor, amikor az intuíció felbukkan.


Az intuíció az nem gondolkodás, se nem logika által érkezik meg. Egy olyan módon érkezik meg, amit nem tudunk megmagyarázni. Ez szoros viszonylatban áll a kreativitással és az ihletettséggel. Az ihletettség szintén arról a helyről jön. Ez adott a számodra. (Ez adott) minden nagy művésznek, zenésznek, írónak, sőt még a nagy tudósoknak is, akik olyan mély felfedezéseket tettek, amik forradalmiak voltak – mint Einstein. Einsteinnek volt egy „érzéke” a relativitás elméletéhez. Mielőtt teljesen be tudta volna bizonyítani azt, már tudta előre, hogy az igaz. Az intuíció eljutott hozzá. Persze, jó sokat gondolkodott, mielőtt az megtörtént.

Néha, jó sokat kell gondolkodnod, s aztán hirtelen, a gondolkodással nem jutsz sehova se többet, és abbahagyod a gondolkodást, s ki mész, és veszel néhány mély lélegzetet. Vagy kimész a természetbe és leülsz egy fa alá. És hirtelen, ott az intuíció. Valamire, amire gondolkodáson keresztül, nem tudtál jutni sehogy sem.

Életbevágó minden emberi lény számára, hogy kapcsolatba kerüljön azzal a hellyel, ahonnan az intuíció ered, mert egyébként téged, a fogalmi elméd megszorításai fognak korlátozni. Egyébként az életed csak ismétlődésekből áll, és semmilyen új elképzelések nem jöhetnek elő. Ha az egy friss, és új elképzelés, akkor olyan helyről jön, ahonnan minden kreativitás felbukkan – mely végül is, a csenden belül van. Ez az, ahonnan az intuíció ered. Ha csendben tudsz lenni, még ha csak egy pillanatra is, akkor ott a lehetőség arra, hogy valami intuitív dolog felbukkanjon, mint egy gondolatként, vagy mint egy olyan spontán dologként, amit te mondasz, s még meg is lepődsz magadon. Talán valakinek a segítségedre vagy a tanácsodra van szüksége, s ahelyett hogy úgy gondolkodnál, hogy „Segítenem kéne ennek a személynek. Mit is mondhatnék legközelebb, hogy segítsek neki?”, inkább csak elcsendesülsz, figyelsz, nézel. S hirtelen lehet, hogy úgy találod magad, hogy mondasz valamit. Ez intuitív. Hirtelen egy mélyebb intelligencia jön elő, s használod az elmédet.

Ez az, amit intuíciónak hívunk. Ébredjünk rá arra, hogy ez az alapja az összes kreatív tevékenységnek, minden igazi kreatív tevékenységnek. Az érzékelés, az olyas valami, ami kívülről jön, az intuíció meg belülről. Ez belőled jön. Lényegében, egy veled, azzal, aki vagy, magával az intelligenciával.

A legkönnyebb mód hogy fejlesszük az intuíciót az, hogy fejlesztjük a képességet, hogy csendesek legyünk néha. Mintsem hogy, úgy „próbálnánk” fejleszteni az intuíciót, hogy eljutunk arra a helyre, ahonnan az összes intuíció ered. Neked nem kell aggódnod azzal kapcsolatban, hogy még intuitívabbá válj, ha még inkább a csendre fókuszálsz. Nem szükséges hosszú periódusokat eltölteni ezzel, hanem inkább legyenek csendes pillanatai az életednek, így ez minden nap a csend pillanataival legyen tarkítva.

Csak becsukhatnád a szemedet, és vehetnél egy vagy két mély lélegzetet. Vagy nem is egészen kéne becsuknod szemedet, hanem miközben figyelnél, vagy ránéznél valakire, éreznéd a saját lélegzésed. Érezd a belső elevenséget a testeden belül.

Ha nézed a számítógéped monitorát, nézz el máshova egy pillanatra, vagy csukd be a szemed egy pillanatra, s végy egy vagy két tudatos lélegzetet. Ez eljuttat téged a csendig.

Bárhol is vagy, mindig vannak lehetőségek ott, egy pillanatnyi csendre. És ez életbe vágó, mivel egyébként az életed kiegyensúlyozatlan marad. Ha nem találsz csendet, akkor mindig cselekvésbe vagy – egyik dolog a másik után. És ez eltakarja a lehetséges intuitív tehetségedet, folyamatosan. Törekedjünk a csendes pillanatokra. Még a legelfoglaltabb személy is megteheti ezt. Ha vezetsz haza vagy a munkába menet, minden forgalmi lámpánál van egy meghívás a csendre. (Ott) számos lehetőség van a csendre. A csend az, ahonnan az intuíció ered.

- Eckhart Tolle -

- - - - - - - - 

Kapcsolódó írás: 

Dr. Paul Brunton - Az intuíció és az inspiráció forrása 

 https://dszilvia.blogspot.com/search?q=intu%C3%ADci%C3%B3

- - - - - - - -

 Az intuíció és az elme - videó

forrás, előadó: Száraz Görgy

2021. október 22., péntek

Higgyünk Istenben és a túlvilágban vagy sem?

Vannak természetesen olyan emberek, akiknek nem kérdés az Istenben és a túlvilágban való hit, sőt vannak olyanok is, akiknek már messze nem hitről szól ez a kérdés, hanem biztos tudásról. Ők azok, akik valamilyen, egészen meghatározó saját élmény részesei lehettek, mely után úgyszólván nem tudnak már kételkedni. A címben feltett kérdésem ezért - érthetően - nem nekik szól. Hanem elsősorban azoknak, akik még nem tudják eldönteni, vajon van-e mindabban valami, amit a "többiek" a szellemi világról mondanak, érdemes-e egyáltalán - ha mást nem is - hitet szavazniuk mindennek.

 
Négy eset képzelhető el. (Én a saját élményeim által biztosra vehetem a túlvilág létezését, a mostani felsorolásomat ettől elvonatkoztatva írom.) Az első, ha valaki nem hisz Istenben, s az nem is létezik. A második, ha valaki nem hisz benne, de az mégis létezik. A harmadik eshetőség, amikor valaki hisz a túlvilágban, de az valójában mégsem létezik. S végül a negyedik, amikor valaki hisz benne, s az létezik is. Ugye azok az emberek, akik nem rendelkeznek, nem rendelkezhetnek biztos tudással, e négy kategória valamelyikébe eshetnek bele - úgy értem tehát, a saját szemszögükből nézve. Az élet bármely területére igaz, hogy ha különböző lehetőségek közül választhatunk, s azok kimenetelét látjuk is (nagyjából) előre, akkor egyértelmű, hogy azt választjuk, mely a lehető legnagyobb haszonnal kecsegtet és a lehető legkevesebb kárral jár számunkra. Nos, alább láthatjuk majd, ez esetben is végig tudjuk gondolni az eshetőségeket és könnyedén választani is tudunk közülük.

Nézzük az elsőt. Ha valaki nem hisz Istenben, s az nem is létezik. Mielőtt tovább mennénk azonban, egy nagyon fontos dolgot tisztáznunk kell. Mit is jelent (többek között) az, ha hiszünk benne? Félretéve egyes vallások tévútjait, mindenki jól tudja, hogy ez azzal az alapigazsággal járna együtt, hogy tudjuk, "Szeresd felebarátaidat, mint saját magadat". Tehát ne tégy senkivel sem olyat, amit nem szeretnél, ha mások tennének veled. Hogy mindenkit úgy szeress, mint önmagadat, s tud, hogy bármit is teszel másokkal, azt valójában saját magaddal teszed. Következésképpen, mivel normális esetben senki sem akarna magának ártani, így világos az útmutatás: ne árts másoknak, úgy mint magadnak sem. Nyilvánvaló, hogy azt az embert, aki így él, életében is, s halála után is jó szájízzel, kellemes gondolatokkal fogják emlegetni mindazok, akikkel valaha is találkozott. Mit is jelent még a túlvilágban való hit? Annak a borzalmas eszmének az elfojtása, félretevése, miszerint egyek vagyunk a testünkkel, ezáltal mi, akiknek gondoljuk magunkat, a testünkkel együtt születtünk s azzal együtt is halunk meg, soha nem is léteztünk korábban, de ami a legszörnyűbb, soha nem is fogunk létezni jelen életünk után sem. Mi, akik vagyunk, örökre semmivé oszlunk az éterben, de ami marad is belőlünk, a testünkkel együtt a föld alatt jó mélyen a férgek martalékává válik. S ami talán még kínzóbb tudat, így járnak mindazok is, akiket még a saját életünkben elveszítünk. Így amit nem tudunk megélni velük az életünkben, örökre szertefoszlik. Valamint - ezen eszme szerint - egy olyan világban vagyunk kénytelenek leélni egyetlen életünket, melyben a véletlenek orosz rulett szerű játékának kénye kedve szerint történhet meg velünk bármi. Akár szerencsés véletlenek is persze, de akár borzasztó sorscsapások is. Végül nem csoda ha mindezek után a világot melyben élünk, számos félelmünkkel való együttélés mellett, egy végtelenül igazságtalan helynek véljük, melyet sok esetben valahogy túlélni próbálunk és nem megélni. Aki tehát nem hisz Istenben és a túlvilágban, az egy borzasztó, kegyetlenül mardosó, az életét számos esetben megkeserítő világképben él - már csak ezért sem túlságosan értelmes ez az út. Ugye az első lehetőségnél tartunk. Tehát az az ember, aki nem hitt életében, s végül igaza is volt (mert tényleg nincs Isten), az leélt egy (nagy valószínűséggel) borzalmas életet, s ennyi. Ha pedig azonosult a lelket is tagadó eszmékkel, akkor még egy olyan embert is formált meg életében, akire sokan legfeljebb megkönnyebbülve legyintenek halála után, mondván, jó helyen van ott, ahol van - hiszen épp elég bajuk volt vele életében. Láthatjuk tehát, ez az első, a négy lehetőség közül, nem éppen a legideálisabb - sőt egyenesen a legrosszabb verzió.

A második lehetőség, ha valaki nem hisz Istenben és az mégis létezik. Nos, talán a legcikibb eshetőség, mármint az adott személy részéről. Egyrészt igazak rá, amit az első lehetőség esetében leírtam, másrészt pedig itt a testi halála után nem kis meglepetésben lesz része - s nem biztos, hogy szívesen a helyében lennénk egy ilyen léleknek. Természetesen nem vár rá örök tűz, hanem csak megértő szeretet, de egyfelől szenvedhet, ha az életében szerzett eszméi miatt megtagadja a fénybe való átkelést, s itt ragadt lélekként bolyonghat hosszabb-rövidebb ideig, másrészt szenvedhet a saját lelkiismeretétől - odaát. Belátható, hogy ez a lehetőség sem szívmelengető. 
 
 
Nézzük a harmadik lehetőséget. Amennyiben valaki hisz a túlvilágban, de az nem létezik. Nos, ha így van, testi halála után ugyan nem történik szó szerint semmi, viszont életében mégis tudott a körülményekhez képest boldog, barátságos, jószívű, tehát mások és magára nézve is kedves ember lenni. Ha egyszerű és/vagy keserves élete is volt, mégis életében is, s halála után is örömmel fogják emlegetni őt. Ha halála utána valóban a semmivé is oszlana szét, az élete minősége így is nagyságrendekkel volt minőségibb. Ha nem is tudta, de hitte, hogy minden okkal történik vele, hogy mindaz, amit most átél, pusztán saját, korábbi tetteinek okozata, de egy múló állapot, s hitte, hogy senkit sem veszíthet el örökre, csak átmenetileg s hogy maga sem hal meg soha, csak hazatér. Ez már egy sokkal szimpatikusabb út - még akkor is, ha mindarról, melyben hitt, a végén kiderülne, hogy egyszerű kitaláció volt. Nem beszélve arról, ha így is lenne, az csak az adott személy számára derülhetne ki, de amennyiben nincs túlvilág, ez értelmezhetetlen helyzet ugye, tehát sosem derülne ki számára, hogy hiába hitt.

S végül a negyedik, miszerint valaki hisz Istenben és az létezik is. Igazak rá a harmadik eshetőségnél felsoroltak, viszont itt nem zárul le a testi halála után minden örökre - hanem épp ellenkezőleg, még csak akkor kezdődik igazán. Így nem csak fizikai életében lehetett a körülmények képest legboldogabb, de azt követően is. Rájön, hogy minden igaz, amiben hitt, hogy valóban nem volt hiábavaló hátrahagyott élete, rájön, hogy azt megfelelően élte, és hogy nem kell lelkiismeretfurdalást éreznie sem mások, sem maga irányába. Könnyen belátható, hogy a négy lehetőség közül ez az út az, mellyel a lehető legjobban járunk, bármi is történjék.

Ha az élet bármely területén válaszút elé érkezünk, s ismerve nagyjából a lehetséges változatok ránk néző hasznát, kárát, döntenünk kell a lehetőségek közül, egyértelmű hogy a számunkra legjobb variációt választjuk. Nos, ez esetben sem kell másképp tegyünk.

Bízom benne, hogy azok, akik még csak ismerkednek a spiritualitással és latolgatják, higgyenek-e vagy sem, ez az írásom némi segítségnek bizonyul majd számukra. 

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
 

2021. október 20., szerda

Hogyan kezdődött a Spirituális Gyógyítói életutam?

 

Ursinyi Julianna Ágnesnek hínak. 1947.06.27.-én születtem egy Siófokhoz közeli faluban, Ádándon. Már három évesen megtörtént a teljes én-tudatra ébredésem. Ott állok a patak partján, a nagyanyám szoknyájába kapaszkodva, és arra döbbenek rá, hogy létezem. Vagyok. Csak úgy egy pillanat alatt. Egyszerre csak létezem. Teljes én-tudatra ébredtem. Abban a pillanatban átláttam az összes életemet, és a tér összes dimenzióját. 

Ursinyi Julianna Ágnes

Még azon a télen három és fél évesen megtörtént az első csoda velem, az első találkozás Istennel. Két ágy össze volt tolva és ott fekszem az egyiken. Nem volt senki a szobában. A rakott sparheltben égett a tűz. A platni meg volt repedve. Így a tűz lángja kivetült a falra. Kint a hó az ablakig ért, és a fehérsége összefolyt a tűz lángjával. Éreztem a hó tisztaságát és a tűz melegét. A kettő együtt megnyitott bennem valami csodálatos érzést. Olyan Szeretet öntött el, hogy a mai napig visszatérek ehhez az emlékhez. Azt éreztem, hogy ha egész életemben meg tudom őrizni ezt az érzést, akkor én nagyon jó ember leszek.

A másik ilyen emlékem Inotán, 1956 telén történt. Kilenc éves voltam. Vártuk a Jézuskát a testvéreimmel, de késett. Elaludtunk. Mikor felébredtem éjszaka, azt látom, hogy az asztalon ott áll a világ leggyönyörűbb karácsonyfája és a fehér szaloncukrok ott pörögtek forogtak rajta, és meg-meg csillantak a hó fehérségétől mely ismét az ablakig ért. A kályhában égett a tűz. Ez a karácsonyi pillanat volt életem leggyönyörűbb éjszakája. Újra éreztem azt a Szeretetet, amely három évesen szétáradt a testemben. Újra éreztem Isten jelenlétét, de most olyan hatalmas erővel, hogy azt hittem, hogy elégek tőle. Ez az érzés úgy belém égett, mint egy pecsét, és ez az emlék egész életemre megmaradt.

Tizenöt éves voltam, amikor Jézus megjelent Ádándon a Koppány folyó fölött. Nyitott szemmel látható volt, fénytestet öltött. Jézus megjelenése új hitet adott. Rávezetett egy másik útra, ami szebb és nemesebb, mint a földi élet. Jézus még azon az estén eljött hozzám és megkezdte a tanítást. Innentől megkezdődött számomra egy csodálatos élet és egy fantasztikus Szellemi Utazás.

Jézus első tanítása az asztrál utazás volt. Először itt a földi térben repültünk el ide-oda asztrálisan. Majd megtanított kimenni a bolygókra, így bejárhattam szinte az egész Univerzumot. Később megtanította a dimenziók közötti átlépést. Visszamentünk az idő kezdetéig. Megtanította az időutazást. Majd elkezdte tanítani a test titkait. Asztráltesttel elvitt betegekhez és tanított érzékelni, látni a csontvázat, látni a szerveket, és látni melyik szerv hogyan működik. Megtanított fénykézzel benyúlni a testbe és helyreigazítani a hibákat. Nagyon sok estén keresztül betegeket vizsgáltunk, és gyógyítottunk.

Aztán Jézus elkezdte tanítani a lélek gyógyítását. Először úgy rajzolódott ki a lélek, mint egy hanglemez. Kérdeztem Jézust, hogy mik azok a körök? Az mind egy-egy élet emléke, válaszolta. Van köztük elképzelt élet is. Sok időbe telt, míg megtanultam eligazodni rajta. Egy napon megmutatta a lélek valódi formáját és megtanította a gyógyítását is. Ebben az időben hallottam minden ember gondolatát. Jézus huszonhét évig tanított, majd átadott Istennek, hogy Ő tanítson tovább.

Ekkor eldöntöttem, hogy csak Istennek szentelem az életemet. Negyvenkét éves voltam, ekkor már volt négy gyermekem. Mindenhol kerestem Istent, mint egy megszállott. Tíz év alatt asztráltesttel bejártam az Univerzumot, de Istent sehol sem találtam. Aztán egy napon Isten megnyilvánult nekem. Megmutatta, hogy milyen Ő valójában. Megmutatta, hogy Ő hol tartózkodik. Megmutatta hogyan zajlott a teremtés.

Ekkoriban kezdtem önállóan gyógyítani. Rá kellett jönnöm, hogy még mindig keveset tudok a gyógyításról. Volt olyan, amikor egy vendég olyan problémával jött, aminek a megoldását még nem ismertem elég jól. Megkezeltem, majd a beteg elment. Én esténként újra és újra magam elé hoztam az adott személy asztráltestét, és vizsgáltam, próbáltam meggyógyítani. Amikor már ezer darabra téptem szét magam, és úgy döntöttem, hogy feladom, nem fogok tovább gyógyítani, mert az adott problémát nem tudom megoldani, ilyenkor Isten mindig lenyúlt és megmutatta, hogy az adott betegséget hogyan kell meggyógyítani. Ez nagyon sokáig így ment és elkezdődtek a csodálatos gyógyulások. Egyre tudás éhesebb lettem. Egyre csak kutattam a test és a lélek titkait. Imákat írtam Istenhez. Elkezdtem könyveket írni erről a csodálatos életútról, és a tanításokról. Elkezdtem csoportokat tanítani.

Aztán Isten is tovább küldött az Úton. Egy napon maga fölé emelte az egyik Én-emet, és elkezdte táplálni, növeszteni, hogy tovább áradva fölfedezzem, hogy mit rejt a hatalmas mindenség. Megismertem Isten testvéreit. Megismertem az Úrnak, a mi Teremtő Istenünknek az Atyját. Megismertem az Ős-istenanyát. Láttam, hogy milliónyi, a miénkhez hasonló világ van még a mindenségben. Találkoztam sok-sok Tér-istennel. Aztán egy napon elértem a világmindenség Forrását.

Jézushoz és Istenhez hasonlóan a többi Isten is mind-mind tanított valami újat a gyógyításról, a lélek és a szellem fejlődéséről, a világ titkairól. Bár a gyógyítás, és az emberek lelki-szellemi fejlesztése elért egy nagyon magas szintet, az útnak és a tanításnak most sincs vége. Amikor ezeket a sorokat írom, elmondhatom, hogy öt évtizede tanítanak az Égiek. Most is így van ez nap mint nap.

Kirajzolódott az utam teljessége. Elértem a Szellemi Utazásom során a legfelsőbb Tudatot, aki által minden létezik. Nem vagyok elfogult egyik vallással szemben sem. Azt az Ősi Tan-t élem, képviselem és tanítom, amit Isten már 8000 éve oda adott Indiának, ami később az összes vallás alapjául szolgált. Tartok egyéni foglalkozásokat, csoportos tréningeket és online ezoterikus klubfoglalkozásokat. Egy a cél: Helyreigazítjuk, rendbe tesszük az éteri és asztrális világainkat, a lényünknek a transzcendens részét. Ha valamit rendbe teszünk a felsőbb világokban akkor a változás át fog íródni a fizikai világba is. Akár ketten vagyunk, akár többen, akár személyesen találkozunk, akár online módon, Isten is jelen van. Ő tölti fel az egész lényünket az Ő Fényével, az Éltető Energiával. Hogy ennek mi lesz az eredménye? Sok ezer visszajelzés alapján a következőket tudom elmondani:

Ha az asztrális és éterikus tested jól működik, akkor hamarosan a fizikai tested is jól fog működni, visszanyered az egészséged. Ha a finom-fizikai világaidból kitisztítjuk azokat a negatív információkat, amelyeket életed során begyűjtögettél, akkor sokkal könnyedebb leszel. Kiegyensúlyozott leszel. Megváltoznak a kapcsolataid. A dolgok elkezdenek jól működni körülötted. A tudatod teremtővé válik. Sikeres leszel, és a bőség beáramlik az életedbe, mert Isten azért teremtette az embert, hogy boldogságban, jólétben és harmóniában éljen. Kívánom neked is, hogy tedd le terheidet, élj, változz, fejlődj és legyen a te életed is harmonikus és sikeres!

- Ursinyi Julianna Ágnes spirituális tanító - ursinyijulianna.hu -

- - - - - - 
 
Ursinyi Julianna Ágnes - Hogyan kezdődött a Spirituális Gyógyítói életutam? - videó
forrás:Ursinyi Julianna Ágnes Spirituális Tanító

2021. október 18., hétfő

A tudósok szerint ez történik a lélekkel a test halála után!

Hosszú ideje foglalkoztatja az emberiséget, hogy mi történik a lélekkel a test halála után. Számos elmélet és kutatás született már a témával kapcsolatban, azonban a hétköznapi gyakorlat azt mutatja, hogy a félelem és a reménytelenség győzedelmeskedik.

Dr. Stuart Hameroff

 A halál egy lenyűgöző, provokatív, viharos és egyben félelmetes dolgok, mégis rettegünk tőle. Tulajdonképpen mi ijeszt meg minket? Az ismeretlen mindig ijesztő, pánikot kelt és félelmetes!

Dr. Stuart Hameroff, az Arizonai Egyetem professzora szerint a halál után a lélek részecskék formájában elhagyja a testet, de valahol a közelben marad. A kozmoszban maradt tudatból információkkal “tápláljuk” magunkat.

“Az agyunkban tárolt információ, amely a mikrotubulusokban telepedik meg, tudatosságot generál. Amikor a halál bekövetkezik, az információ kiesik a mikrotubulusokból, és lebegni kezd valahol a kozmoszban” – mondja Andrei Dorobanțu fizikus. A fizikus azt is elmagyarázza, hogy emlékeink, tapasztalataink és személyiségünk a test halála után is megmarad.

Az Arizonai Egyetem kutatója, Dr. Stuart Hameroff és az Oxford Egyetem tudósa, Roger Penrose szerint bizonyos értelemben továbbra is részecskék formájában élünk, amelyek az Univerzumon keresztül lebegnek, és a megmaradt tudatunkon keresztül kapcsolódunk önmagunkhoz és másokhoz is.

A mikrotubulus nevű fehérje szerkezet tárolja az információinkat, vagyis az úgynevezett tudatot, ami megmarad a test halála után is.

A “tudatosság“ szót az Oxford English Dictionary így határozza meg:

  • az ébrenlét és tudatosság állapota;
  • tudatában lenni annak, hogy egy személy érzékel valamit;
  • az elme tudatossága önmagáról és a világról.

A két kutató azzal érvel, hogy elméletük mind tudományos, mind vallási nézeteket alapul vett, melyek szerint: a tudat a mikrotubulusok kvantumrezgéseiből, az agyi idegsejtekben található fehérjepolimerekből származik, amelyek mind az idegsejteket, mind a szinaptikus funkciókat szabályozzák, és összekapcsolják az agy folyamatait. A finom léptékű önszerveződési folyamatok “a valóság kvantumszerkezete”.

A közel húsz éves elmélet felállítása óta számos technológiai fejlődés történt (például agyi képalkotó és megfigyelő eszközök), de úgy tűnik, továbbra is támogatják Hameroff és Penrose elméletét.

“Hirtelen úgy éreztem, hogy már nem vagyok a műtőasztalon, de mintha éltem volna és felülről láttam volna magam, ahogy a testem az asztalon fekszik. Nagyon nyugodt voltam, nagy világosság vett körül, és tisztán emlékszem a gondolataimra” – mondta George Litareck professzor egy műtét után.

A lélek és a túlvilág létezése mindig heves vitákat váltott ki tudományos körökben.

Egy harvardi idegsebész, aki vitatta az isteniség létezését ezt mondta a mennyországról: „Nem éreztem, hogy van testem, lábam vagy kezem, de olyan voltam, mint egy légies színes folt, rendkívül szép pillangó szárnyakkal.”

Az energiamegmaradás törvénye kimondja, hogy “az energia nem hozható létre és nem semmisíthető meg, de az energia megváltoztathatja az alakját”.

A bennünk lévő energiának alakot kell változtatnia. Ez a törvény.

Következtetések:

A kvantumenergia volt az Univerzum kialakulásának alapja.

A kvantumenergia megtalálható az emberekben.

Bennünk van az Univerzum.

 - forrás:filantropikum.com -

- - - - - - - -

Kapcsolódó írások:
A lélek és a kvantumfizika:
 
Rájöttek, hová párolog el a lélek a halál pillanatában: TÉNYLEG energiából állunk? 
 
- - - - - - - - 

Élet a halál után: értelmesen a túlvilág bizonyítékairól - videó

forrás:Milán Zavatszki

 Sir Roger Penrose fizikai Nobel-díjas, matematikus, író, filozófus, egyetemi oktató, pszichológus, csillagász, asztrofizikus azt állítja, megtalálta, hová "párolog" el az emberi lélek a halál után.

2021. október 17., vasárnap

A BELSŐ MESTER


Spirituális utunk során számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor tanácsra és útmutatásra van szükségünk. Ahhoz, hogy jó döntéseket hozhassunk és átláthassuk az életünket formáló eseményeket, kellő bölcsességgel kell rendelkeznünk. Addig amíg, külső forrásokra támaszkodunk, nem uralhatjuk az életünket, mivel mások kezébe helyezzük az irányítást. Szellemi fejlődésünk egyik legfontosabb állomása, akkor következik be, amikor kapcsolatba lépünk a belső mesteri énünkkel és életünk részévé tesszük.

Mindnyájunkban benne rejlik a bölcs mesteri én, akihez bármikor fordulhatunk tanácsért és útmutatásért. A bennünk rejlő mester a legnagyszerűbb tanítónk és lelki vezetőnk. Végtelen szeretettel és bölcsességgel vezet minket életünk útján, mindig megbízhatunk benne, mivel neki teljes rálátása van az életünkre. Az életfeladatainkat a vele való együttműködés által tudjuk a legsikeresebben végrehajtani.

A belső bölcs énünk a lelkiismeretünk hangján szól hozzánk. Az intuíció, a megérzés és a szív jelzései által üzen nekünk, hogy az igaz utat követve, az isteni tervünk útját járhassuk.

A Belső Mester, a bölcs énünk, birtokában van mindannak a tudásnak, amelyet számtalan élet során a tapasztalat által szereztünk meg. Közvetlen kapcsolatot építhetünk ki általa a felsőbb énünk tudatosságával és a Bölcsesség Forrásával.

Szívünk szakrális terében, lelkünk kelyhének titkos rejtekében mindnyájunkban benne rejlik az isteni bölcsesség arany lángja, amelyet a belső mesteri énünk által érhetünk el. Nem más ez, mint a szív bölcsessége, amelyre ha hallgatunk, mindig közvetlen kapcsolatban lehetünk az Isteni vezettetéssel. Tanítást, útba igazítás és tanácsot kaphatunk általa, hogy életutunkat bölcsen járhassuk.

A szívünkben rejlő bölcsesség által tudunk kiemelkedni a megosztottságból és a kettősségek világából. A bölcs mesteri énünket az sárga-arany sugár szellemi világossága hatja át, és az arany középút ismerője.

A Belső Mestertől bármikor kérdezhetsz, és Ő a számodra legjobb választ fogja adni. Segít, ha bajban vagy és támogat, ha erőre van szükséged. A te döntésedtől függ, hogy mikor segít neked. Előfordulhat az is, hogy nem ad választ a kérdésedre. Ezt is a te érdekedben teszi. Még nem vagy eléggé felkészülve a válasz meghallására.
Sőt, nem mindig szóban válaszol. Sokszor megmozgatja az egész környezetedet, hogy megmutassa neked a helyes utat. A lényeg az, hogy bármilyen módon megérkezhet a válasz!

Most pedig hívjuk elő lényünk legbelsőjéből ezt a szent bölcset, a Belső Mesterünket:
Lazulj el kényelmes testhelyzetben. Figyelj befele és nyugtasd meg az elmédet is.
Ebben az állapotban gondolj arra, hogy létezik a te Belső Mestered, akivel szeretnél megismerkedni.
Képzelj el egy ajtót, ami mögött tudod, hogy Ő áll. Nyisd ki azt az ajtót és hívd be magadhoz!
Kezdj el beszélgetni vele éppúgy, mintha egy réglátott barátoddal tennéd ezt.
Ismerkedjetek össze és végül kérd meg, hogy mindig segítsen, ha szükséged van rá. Olyankor te fogod hívni őt, befele figyelve.
Ő képes akkor is kommunikálni veled, amikor nem vagy ilyen mély tudatállapotban, csak akkor fel kell ismerned azt a Belső Hangot, ami Tőle szól.

Az ajtót eltüntetheted, hiszen már nem fogod kiküldeni rajta.

Innen már a te kérdező és segítségkérő képességedtől függ, hogy mennyire vagy sikeres.  

A Belső Mestert mindig szeretettel és nagy tisztelettel és kellő alázattal közelítsd meg…

- Aysha - angyalforras.hu -

Medek Tamás spirituális író válaszol 21.

 

Kislányom olykor előző életeiről mesél, s olyan is előfordult már, hogy például a temetőben látott olyan embereket, akiket én nem. Normális dolog ez? S mikor növi el?
 
 
A gyermekek egy részének kb. 6-7 éves koráig vannak szellemi észlelései (tehát látják egyes szellemeket), valamint élénken emlékeikben élhetnek korábbi életük képei. Ez teljesen normális, s kevés kivételtől eltekintve később úgy elnövik, hogy semmire sem emlékeznek mindebből.

Nehéz megítélni, mi a helyes hozzáállás, hiszen elfojtani, butaságnak bélyegezni sem szabad, viszont túlzottan belemélyedni sem. Valahol a kettő között kell megtalálni az arany középutat.

A világ természetes dolgának kell felfogni, s hagyni, hogy a gyermek a maga módján élje meg mindezt, ugyanakkor a hangsúlyt a jelen életére kell helyezni.

Amelyik gyermeknek dolga van mindezzel, később is megtartja e képességét - ha nem fojtjuk el azzal, hogy képzelgésnek minősítjük mindezt.

Kicsit hasonló ez ahhoz, mint amikor az éppen haldokló már látja a korábban eltávozott szeretteit, mi pedig nem, noha mellette állunk. Sok esetben legyintenek rá a körülállók, mondván "már kezd megbolondulni a papa", ám sok esetben valós látomásról, élményről beszélhetünk.
Ők már közel vannak a szellemvilághoz, a fizikai világtól elválasztó fátyol számukra már vékonyodik - a gyermekek pedig MÉG közel vannak hozzá.
 
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
 
- - - - - - - - 
 
Kapcsolódó írás:
Ezek a gyerekek látják az angyalokat, és elhunytakkal beszélgetnek:
 
 

2021. október 15., péntek

A TUDATOS EMBER ISMERTETŐJEGYEI...

 

A tudatos ember együttműködik a változással, nem erőlteti a megoldásokat. Képes benne maradni a kritikus helyzetben, nem menekül előre, vagy nyomja rá magát a környezetére...
Bátor, mert követi a megérzéseit és megvalósítja az inspirációit...
 
 
Néhány ismérve a változással együttműködő, tudatos embernek:
 
TISZTA ÉS ŐSZINTE BESZÉD,

szemben az indirekt, utalásokkal és absztrakciókkal teli homályos kommunikációval. A beszéd jóval több, mint gondolnánk. Aki képes egyértelműen kifejezni magát, vállalja bátran az érzéseit, az a tudatosság magasabb fokára lépett. Aki állandóan idézőjelekben (nyuszi-fülekben) beszél, utalgat és homályosan fogalmaz, az a manipulatív kommunikáció alacsony szintjén áll...
 
EMPÁTIA, EGYÜTTÉRZÉS,

szemben az önérvényesítés és gátlástalan énképviselet erőszakosságával. Az empátia azt jelenti, hogy nem élek a hatalmammal minden helyzetben, képes vagyok tekintettel lenni a velem szemben állóra, és tudok lemondani a győzelemről is adott esetben. Az empátia a ,,minden egy" igazság felismerésének és kibontakoztatásának az útja. Ahhoz is empátia kell, hogy a gyengébbekért kiálljunk, hogy az elnyomottak érdekeit képviseljük, illetve a törtetőket megállítsuk.

- A hiba beismerésének, a bocsánatkérésnek a képessége,

Csak az képes fejlődni, aki képes kilépni a védekezés és hárítás zsákutcájából, és hisz a kiegyenlítődés magasabb erejében. Aki csak önmagát képviseli és a saját igazságában bízik, az sajnos fejlődésképtelen. A probléma azért jelenik meg az életünkben, hogy fejlődjünk, a hiba elismerése pedig egyenlő a felelősségvállalással.
 
FELTÉTLEN BIZALOM AZ IGAZSÁG EREJÉBEN,

ami minden jelentős helyzetben megjelenik. Ennek ellentéte a relativizálás, mérlegelés, méricskélés. Az igazság, mint evidencia mindig átjárja a fontos döntési helyzeteket, mégis könnyű belemenekülni a külső szempontok elemzésébe, a saját, egyéni igazság felerősítésébe. Az igazság a legfontosabb, de a saját igazunk feladható. Mi a különbség? Az igazság az életről szól, az evidenciák tengelyén helyezkedik el, és minden esetben jelen van. A saját igazunk csupán ragaszkodás egy képhez, egy eszméhez, a szégyenünk elrejtése, vagy tévedésünk leplezése.

A ,,mindenkinek igaza van" tipikus esete a helyzetből kimenekülő relativizálásnak.
 
AZ ELENGEDÉS, LEZÁRÁS KÉPESSÉGE,

amelynek ellentéte a ragaszkodás a hatalomhoz, vagyonhoz, kapcsolatokhoz, a szabadság elutasítása miatt. A szabadság életünk legnagyobb kockázata és luxusa egyaránt, amelyről lemondani gyengeség, sőt gyávaság. A valódi kapcsolat teret és időt igényel, a látszat kapcsolatok, státuszok, szimbólumok fenntartása energiarabló.

Az elengedés az áramláshoz kapcsolódás feltétele. A felhalmozás, ragaszkodás, erőszakos birtoklás csökkenti a fejlődés esélyét életünkben. Aki tud lemondani és elengedni, az helyet teremt magában az új energiák megjelenésének, a fejlődésnek..."

- Sárvári György -

- - - - - - -
Kapcsolódó írások:
A tudatosság különböző szintjei 
 
 Hawkins féle Tudattérkép – ERŐ kontra erő 

Domján László: A tudatosság szintjei (Nyitott Akadémia) - videó
forrás: Nyitott Akadémia
 

2021. október 14., csütörtök

Egységélmény


Az ember, miután összhangba került a természettel, azért megy fel a hegyre, egyre többször és egyre nehezebben jön le onnan, mert ott kerül bele a MIND-EGY, A MINDEN-EGY érzésbe.
 
 

Amikor egyedül van, de mégis azt érzi, mindenki vele van, ő mindenkiben és mindenben ott van. Érzi a NAGY RENDEZŐ kezét a vállán. „Jól van, hazaértél. Végre látsz és végre látnak!” Eggyé válni a természettel olyan, mintha az ember visszakerülne a saját maga központjába, az élet körforgásán kívülre, ahol nincs más csak a MINDENSÉG és a MAG. Ön-Mag(j)a. Ez a természet. Az emberi természet természetessége. Amilyenek mi magunk vagyunk. Amilyen te tisztán magad vagy. A valahová tartozás és a valahová tartás érzése. A hazaérkezés előtti pillanatok. A Hold és a Nap. A Nő és a Férfi egyszerre jelen. Köztük nincs más, csak a Csillagok.

Gyermekkorom óta érdekelnek azok a dolgok, amik misztikusak vagy megmagyarázhatatlanok. Ilyenek például a földönkívüli élet, a halál utáni létezés kérdése, szellemek, auralátás, reinkarnáció. Régóta foglalkoztat a halál kérdése, hogy valójában mi történik velünk, abban a pillanatban, amikor átmegyünk. 
 
Létezik-e az alagút-élmény, létezik-e az, hogy lepereg az életünk filmje, találkozunk-e eltávozott szeretteinkkel?

Foglalkoztatott az angyalok és a fizikai szemmel nem látható lények létezése. Rengeteg könyvet olvastam el, ezekből táplálkoztam. Ami jónak tűnt elhittem.
Később jött az érzés, hogy vajon kinek hihetek? Ki vagy mi a hiteles forrás? Hinni kezdtem magamban és abban, ami másban benne van, az bennem is él. Magamat kezdtem fő forrásomnak tekinteni. Rájöttem, hogy egyetlen eredő forrás van, így csak ugyanoda juthatok, mint mások, de mégis önmagamon át. Ez a visszatérés a FORRÁSHOZ. MAGADHOZ. A MAGHOZ. 

Amikor megtalálod önmagad, megtalálod azt a szépséget, ami benned lakik, ami mindegyikőnkben ott van.
Amikor már nem csak „hinni szeretnél”, hanem tudsz és érzel valamit, ami tudod, hogy a tiéd.

“Az hogy a halálunk után tovább élünk, nem más, mint egy fizikai törvény? Miért tartjuk ezt misztikusnak?”

Azért misztikus, mert a fizikai testünk a tudatos. Vagyis tudatunk középpontja az anyagi világ, a fizikai kézzel fogható testünk. Azt fogadjuk el valósnak. A halál után a fizikai testünk felbomlik, felbomlanak a többi testek is, az utolsó, az úgynevezett asztráltest megmarad. Ami kisebb a fizikai testnél. Ebben marad meg az ÉN-TUDAT, ez érzékelhető "szellemként" a fizikai világban. Ebben az asztráltestben az érzékelés másabb, mint a fizikai testben. Olyan álomszerű érzés, de ott akkor az a lehető legtermészetesebb. Akik kevésbé ragaszkodnak a fizikai világhoz, azoknak könnyebb az állapotot megszokni. Azért csupán fizika az egész, mert a fizikai test egy atomokból álló energia, meghatározott rezgésen. Amennyi a rezgésszám és az atomok elrendeződése, olyan a megjelenése.

Az asztrál érzékelés, a halál utáni utazás során illetve az elalvás és az ébrenlét közötti állapotban:

Ha tudatosságunkat sikerül megtartanunk, a következőket tapasztaljuk:
Tudatunk kitágult állapotú. Végtelenné válik. Egyszerre tudunk mindent. A minden részesévé válunk. Egyek leszünk a mindenséggel. Minden Egy érzése és tudása. Az egységben létezés tudatossága. Megszűnnek a fizikai test által szabott határok. Hihetetlen sebességgel mozgunk.
 
 
Nincs tér, se idő. Látjuk a fényes asztráltestünket. Párhuzamosan ezzel a fizikai testünket, ami éppen alszik. Magunk elé tartva kezeinket, láthatjuk fényességét és csodálatos szépségét. Teljesen természetes állapot. AZ is mi vagyunk. AZ ÉN VAGYOK TUDATOSSÁGA. Ez az ÉN VAGYOK, mindent magába foglal. Az Univerzumban utazhatunk. Sosem látott galaxisokat láthatunk. Oda megyünk, ahová csak szeretnénk. A csillagok pulzálnak, amit nem csak látunk, hanem hallunk is. Érzékelésünk a fizikai testben lévőhöz képest többszörös. 
 
A hangoknak fénye van és a fényeknek hangja. Találkozhatunk más asztrál utazókkal is, de mindenki a saját útját járja, az egység önálló részeként. Minden egy, mindenki egy. A szabadság fizikai testben sosem tapasztalható élménye. Az asztrál utazó visszatérve útjáról, úgy veheti, mintha a lelke egy tisztító zuhany alól lépett volna ki. Ezt az érzékelést a halál pillanatában tapasztaljuk meg, illetve minden elalvásnál az ébrenlét és az elalvás közötti pillanatban, ha sikerül tudatosságunkat megőriznünk. Bizonyos gyakorlatokkal elérhetjük ezt, vagy spontán megtörténhet.

Aki többet szeretne erről olvasni, esetleg gyakorlati tanácsokat kapni, figyelmébe ajánlom a következő könyvet:
Szögjal Rinpocse
TIBETI KÖNYV ÉLETRŐL ÉS HALÁLRÓL című könyvét. 
Lásd itt:
 

A tudat utazása az egyes bardókban, vagyis tudatszinteken, törvény. Akkor is, ha hiszel benne, akkor is ha nem.
TÖRVÉNY AZ, AMI MŰKÖDIK ÉS NEM AZ, AMIT MŰKÖDTETÜNK.

- Hegyes Andrea Angéla- kicsisziv.hu -

- - - - - - -

 Tibeti Halottaskönyv - videó

forrás:Száraz György

2021. október 13., szerda

Mágikus Macska



A macska spirituális energiaátalakító.

 
A macska olyan állat, amely a tobozmirigyben sok kvarccal rendelkezik, ezért energia transzmutáláshoz és gyógyításhoz hasznos állat, mivel a környezet rossz energiáit ragadja meg, és jó energiává alakítja át.
A macskák tehát képesek negatív energiát szívni a környezetből, vagy az emberekből, és ezért pihennek annyit – ezért szívják el ezt az energiát.

Ugyanakkor a meditatív álmaikban megszerzett tobozmirigyükön keresztül is pozitív energiákat tudnak közvetíteni felénk.

Könnyű felfogni ezt a spiritualitást a macskákban: ha kitartóan próbálnak feküdni a testünk valamely részén, az azt jelenti, hogy ez a rész figyelmet igényel, mert problémái vannak, vagy esetleg beteg.
Ha mindig a ház egyik sarkát választja, ott marad egy darabig, aztán kijön, akkor az azért van, mert annak a helynek állandó, stagnáló energiája van, és odamegy átalakítani.

Ezért a macskák a védelmezőink, megvédik otthonunkat és szervezetünket a negatív energiáktól… 

- Földvári Erzsébet csillagfenyuzenet.hu -
 
- - - - - - 
 
Kapcsolódó írás
 A macskák megvédik otthonunkat az ártó szellemektől és jó hangulatot teremtenek!
forrás: Mosolygó Buddha
 
Doromboló cica - videó

2021. október 12., kedd

Egy előkerült hangfelvétel szerint Einsteint felkérték, hogy vizsgálja meg a Roswellben lezuhant UFO-t és utasait

Egy közel 30 évvel ezelőtt készített interjú nemrégiben előkerült hangfelvételén Albert Einstein egykori asszisztense azt állítja, hogy a híres tudóst megkérték a Roswellben lezuhant űrhajó roncsainak vizsgálatára, beleértve a hajó földönkívüli pilótáit is.

 
Anthony Bragalia ufókutató fedezte fel a figyelemre méltó kinyilatkoztatást, amikor Sheila Franklin ufológus munkáját kutatta, aki 1993-ban interjút készített Dr. Shirley Wrighttal arról az időről, amikor 1947 nyarán együtt dolgozott Einsteinnel.

Szerencsére Franklinnek még mindig megvoltak a kazettái az egykori asszisztenssel folytatott beszélgetéséről, és amit a kutatónak elmondott, az lenyűgöző volt.

Wright szerint Einsteint egy úgynevezett "válságkonferenciára" kísérte el, amelyet sietve tartottak 1947 júliusában a hadsereg egy távoli légibázisán, Amerika délnyugati részén.

Érkezésük után elvitték őket egy hangárba, amelyet szigorú biztonsági ellenőrzés alatt tartottak, és amikor beléptek az épületbe, felfedezték, hogy egy meglehetősen furcsa hajó található ott, amely láthatóan jelentős károkat szenvedett.

"Korong alakú volt, valahogy homorú," - emlékezett vissza Wright.

Míg a furcsa látványra a "csodálkozás, félig kíváncsiság és talán félig félelem" volt a válasza, azt mondta, hogy Einsteint "egyáltalán nem zavarta," és ehelyett elsősorban azzal foglalkozott, hogy a meghajtásról és az univerzumról vajon milyen tudásra lehetne szert tenni a jármű vizsgálatából.
 
Dr. Shirley Wright és Sheila Franklin kutató

A furcsa esemény még bizarrabb fordulatot vett, állította Wright, amikor öt, szinte megkülönböztethetetlen lény holttestét mutatták meg nekik, akik nyilvánvalóan a hajó utasai voltak.

A tudós egykori asszisztense megjegyezte, hogy "körülbelül másfél méter magasak voltak, haj nélkül, nagy fejjel és hatalmas sötét szemekkel, bőrük szürke, enyhe zöldes árnyalattal, de testük nagy része nem látszott, mivel szűk ruházat volt rajtuk."

Einsteint és asszisztensét ezután egy másik területre vitték, ahol volt egy másik lény, aki küzdött az életben maradásért, és furcsa hangokat adott ki, de nem volt összefüggő beszéd vagy kommunikáció.

Wright elmondta Franklinnek, hogy röviddel ezután őt és Einsteint kivezették a bázisról, és a híres tudós feladata volt, hogy jelentést írjon az eseményről, miközben "csak azt mondták, hogy fogjam be a számat".

Úgy tűnik, ezt tette, és titokban tartotta a történetet 1993-ig, amikor végre kötelességének érezte, hogy felfedje a világnak. Sajnos Wright 2015-ben elhunyt, és úgy tűnik, hogy a több évtizedes felvétel az egyetlen, ami bizonyítja a történetet.

Az Einstein tartózkodási helyének megállapítására irányuló kísérletek a "válságkonferencia" időpontjában eddig hiábavalónak bizonyultak, mivel a levéltárosok nem tudták elkészíteni az akkori pontos programját a szóban forgó időszakból.

forrás:ujvilagtudat.blogspot.com
 
- - - - - - - -

Dr. Shirley Wright riport- videó

forrás: BlackBaron 1944

2021. október 10., vasárnap

Miért lehetséges, hogy jó emberek csak rosszat kapjanak?

 
Miért lehetséges, hogy jó emberek csak rosszat kapjanak? Létezik egyáltalán karma?
 

Nagyon sokan tapasztalják, hogy vannak emberek, akik nagyon gonoszkodóak, mégis látszólag minden sikerül nekik, s vannak olyanok, akik nagyon jó emberek, mégis rendszeresen baj éri őket. S ezek láttán joggal merül fel a kérdés, még olyan emberben is, aki egyébként hisz a karmában és az isteni igazságszolgáltatásban, hogy egyáltalán léteznek ezek az intézmények?

Fontos tudnunk, hogy azért látjuk a bennünket körülvevő világot nagyon-nagyon igazságtalannak, mert amit most látunk és tapasztalunk, az csupán a teljes kép egy nagyon kicsi szelete. Mindannyiunk jelen élete csupán egy, a nagyon sok élete közül, melyek láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, s egymásból következnek. Mindennek a gyökere, a forrása, ami most történik velünk vagy bárki mással, nem feltétlen ebben az életben található és a jelen tettek következménye sem feltétlen adott életben áramlik vissza.

A karma kétségkívül létezik és működik, s hat is mindenkire, ha hisz benne, ha nem. Ugyanakkor mivel nem büntetés, hanem tanítás, sosem az a célja, hogy mielőbb visszahasson. Hanem az, hogy akkor tegye ezt, amikor az adott lélek a legtöbbet tanulhatja abból. Amikor az adott lélek a leginkább át tudja érezni a korábbi tette másokra gyakorolt hatását, így a leginkább valószínű az, hogy értelmezni is fogja azt, és leginkább valószínű, hogy minél mélyebben beleivódik, hogy eztán ne tegyen hasonlót.

Nézzünk egy példát. Ha jó pár élettel ezelőtt mondjuk gonosz emberek voltunk, és másoknak szándékosan ártottunk, akkor ugye ennek megfelelő karmát teremtettünk magunknak, melyet előbb-utóbb vissza kell majd kapnunk. Ha akkor kaptuk volna vissza, amikor gonoszak voltunk, aligha tanultunk volna belőle (sőt, valószínű talán még nagyobb gonoszsággal reagáltunk volna rá), illetve aligha tudtuk volna elképzelni, mit éreztek azon jó emberek, akiket bántottunk, hiszen nem voltunk a helyükben, akkor teljes más életfelfogással és személyiséggel rendelkeztünk.

Aztán eltelt sok-sok idő, megéltünk jó néhány életet, míg mi is sokat fejlődtünk, s alapvetően egy jó ember vált belőlünk. Most már tényleg nagyjából olyan emberek lettünk, mint akiket annak idején bántottunk. Így érthető, ha az akkori karmánk most áramlik vissza. Most, amikor alapvetően már jó emberek vagyunk, s döntően nem bántunk (legalábbis szándékosan) másokat, most fognak bennünket gonosz emberek bántani, s most fogjuk igazán átérezni azt, amit egykor mi okoztunk másoknak. Most fogjuk pontosan azt érezni, amit egykor mi éreztettünk másokkal. S a karma lényege ez. Nem a büntetés. Nem a mielőbbi bosszú. Hanem hogy amit valaha is tettél mással, amit valaha is okoztál másoknak, egykor magad is átéld, amikor te magad vagy abban a helyzetben, hogy lásd, hogy igazán átérezd, mit is tettél. S hogy rájöjj, bármit is teszel másokkal, valójában saját magaddal (is) teszed. Aminek lehet, hogy nem azonnal fogod érezni a hatását, de előbb-utóbb érezni fogod, ez törvényszerű.

S amikor már érzed, lehet, hogy nem fogod érteni, miért kaptad, lehet, hogy magát a karmát is tagadni fogod miatta, de ha belátod mindazt, amiről e bejegyzésem szól, akkor látni fogod, hogy bármi, amit igazságtalannak vélsz, csupán látszat, s valójában mindenben a legnagyobb igazságosság rejtőzik.
 
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

2021. október 9., szombat

Rúzsa Magdi Angyalkertjében

 
Köztudott, hogy az énekesnő rajong az angyalokért. A tavaszi karantén ideje alatt kipattant a fejéből egy ötlet, amely valódi összművészeti vállalkozássá nőtte ki magát. A középpontban az angyalok állnak, na meg egy édes kislány, akinek gyönyörű a hangja. A tét nem kisebb, mint hogy megmarad-e a Földön a zene. 
 

– Mesélted, hogy az Angyalkert ötlete az erkélyen üldögélés közben lepett meg. Melyek még a kedvenc ihlető helyszíneid, helyzeteid?

– Általában szeretek sötétben lenni, amikor dalszövegeket vagy dallamokat boncolgatok. Most azonban teljesen más volt a helyzet. Egy verőfényes napon ücsörögtem az erkélyen, és bumm!, megjött a mese. A másik kedvenc alkotóhelyem a kád. Néha víz sincs benne, egyszerűen csak ruhástul beleülök. De igazából bárhol tudok alkotni, ha van lehetőségem elvonulni egy kicsit.

– Mi adott erőt ebben a nehéz évben, amikor a több száz lefixált koncertedből csak néhányat lehetett megtartani?

– A jövőkép, amit minden egyes nap táplálok. A hit, hogy felállok ebből a helyzetből, és akkor még erősebb leszek.

– Mi volt a legnagyobb örömöd az idén?

– Amikor megtaláltam a kislányt, Majer Jázmint, aki a mese főhősének, Pollynak a dalait énekeli a könyvből készülő musicalben. Pont ezt a hangszínt kerestem, és az angyalok úgy alakították, hogy megtaláljam.
 
Rúzsa Magdolna - Gabriel - videó
 

– Ki a kedvenc angyalod?

– Gábriel. Hosszú évek óta velem van és vigyáz rám. A koncerteken is ott van velem, mindig eléneklem a Gábriel című dalomat. Ő erős és magabiztos, nyugodtan rábízhatom magam. Még sosem hagyott cserben. A mesében Ámor a szívem csücske, imádom, hogy Elvis a kedvence, és mindig rock and roll szól, ha színre lép.

– Van olyan történeted, amikor az életben érezted, hogy egy angyal segít?

– Nem tudok egyetlen alkalmat kiemelni, mert az angyalok folyamatosan ott vannak velem. Gyerekkoromban egyszer lezuhantam az emeletről. Három-négy éves lehettem. Mindenki megdöbbent, hogy nem lett semmi bajom. Én csak egy macskára emlékszem, akit meg akartam érinteni, és aztán csak puhaságot éreztem. Pedig lépcsőkre estem. Talán ott voltak akkor is, és tompították az ütközést. 
 
Ordódy Eszter és Rúzsa Magdolna az Angyalkert könyvbemutatóján
Fotó: Rosta Márk

– A könyvben mi fűződik a te és mi a szerzőtársad, Ordódy Eszter nevéhez?

– A mese maga, a történések, a cselekmény, a karakterek és a dalszövegek én vagyok. Eszter a párbeszédeket írta. Azt kértem tőle, hogy legyen vicces. Nagyon klassz humorérzéke van. Azt szerettem volna, hogy a gyerekek sikítozva nevessenek egy-egy jelenetnél. Szerintem ezt Eszter tökéletesen hozta, és ezt a hangulatot persze csak fokozzuk majd a musicalben, ami ha minden jól megy, jövőre színpadra áll. A zenéket Szakos Krisztiánnal írtuk.

– Hogy tetszenek az illusztrációk?

– Nagyon elégedett vagyok a rajzokkal (Matyus Dóra és Máthé Kata alkotásai – a szerk.), pont olyanok, mint ahogy a fejemben láttam a történetet. Nem titok, hogy a fő cél egy rajzfilm megvalósítása.

– Kiknek szántad a könyvet?

– Elsősorban gyerekeknek, meg gyereklelkű felnőtteknek, akiknek fontos a hit. Olyanoknak, akik szeretik a csodákat és az angyalok óvó szárnyait. Olyanoknak, akik hiszik, hogy a zene gyógyít és szépíti a lelket. Akik hozzám hasonlóan hiszik, hogy van odafenn valami, valaki, aki pontosan tudja, hogy mit miért mér ránk. Ennek a modern mesének a mélyén egy szép értékrend rejlik, ami – úgy érzem – még igenis fontos és kell a világnak, ez a hit, a remény és a szeretet ereje.

- Dudics Emese - nyugatiter.blog -
 

- - - - - 
 
Kapcsolódó írás
Rúzsa Magdi - Az angyalok és a nagymamája segíti a túlvilágról 
  
- - - - - 
 
A zene mindenkié · Rúzsa Magdolna. Ének:Majer Jázmin - videó
forrás:Magdolna Rúzsa

2021. október 8., péntek

Hogyan is kellene a mindennapokhoz viszonyulnunk?


Mielőtt leszületünk a testi életünkbe, a szellemi segítőinkkel elkészítjük az adott életünk tervét, meghatározva annak főbb körülményeit, eseményeit - annak következményeképpen, amit a lelki előzményeink, a karmánk alapján most számunkra megélni, megtapasztalni szükséges, s amin keresztül most tanulnunk kell. Amikor leszületünk, mindezt elfelejtjük, hisz a testi életünk során mindezen információk nagyon zavarnának bennünket a jelen kellő megtapasztalásában és átélésében.
 
 
Mivel így van, érthető, hogy mindannyiunk teljesen másfele indulna el a testi életében, mint amerre mennie kellene, így maga a leszületés fő célja válna értelmetlenné. Így a szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérik az életünket és segítenek benne mindent úgy alakítani, ahogyan annak alakulnia kell. Ez nem azt jelenti, hogy bábúként egy minden másodpercében előre elrendelt sorsúton haladnánk végig, több-kevesebb mozgásterünk mindannyiunknak van. Hogy mennyi, ez pedig egyéni karma függvénye. Mindannyiunkra igaz, hogy bármit megtehetünk, de amit (életeken átívelően) korábban megtettünk, annak következményét vállalnunk kell, azt el nem kerülhetjük.

A szellemi segítőink, feljebbvalóink nagyon komoly mértében képesek hatással lenni a testi életünk alakulására, így elmondható, hogy ha valaminek meg kell történnie számunkra, az meg is fog történni, aminek nem kell, az pedig nem fog. Hogy mi az, aminek meg kell történnie velünk vagy megtörténhet velünk, s mi az, ami nem, az részben eleve adott, részben pedig folyamatosan változhat a mindenkori tetteink és döntéseink fényében.

Nagyon meglepődnénk tehát, ha tudnánk, hogy a mindennapi megéléseink mögött (legyen szó akár komolyabb, akár kevésbé hangsúlyosabb mozzanatról) milyen komoly szellemi munka húzódik meg.

S bár a legtöbbünk - érthető módon - meglehetősen komolyan veszi az életet, és hajlamos sokszor azt hinni, hogy az életét a vak véletlen és a szerencse is irányítja (vagy csak az irányítja), illetve olykor hajlamos azt hinni, hogy ő maga bármit megtehet, ha akar, valójában nem ez a helyes hozzáállás és meglátás tehát.

Valójában - bár tudom, csak mondani könnyű - csak hagyni kellene az életet, hogy folyjon. Hagyni a sorsot, hogy alakuljon úgy, ahogy annak alakulnia kell. Nem görcsölni, nem rohanni, nem erőszakoskodni semmivel kapcsolatban sem. Csak hagyni megtörténni, vagy éppen nem történni.

Valójában annyi dolgunk lenne "csak", hogy noha megtenni minden tőlünk telhetőt a céljainkért (ügyelve, hogy a lehető legkevesebbet ártsuk közben másoknak és magunknak), ugyanakkor mindazon keresztül, amit a sorsunk hoz, megpróbálni a lehető legtöbbet adni lelki értelemben másoknak és magunknak.
S közben végig tudni, hogy a szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérnek bennünket, és semmi olyat nem engednek megtörténni velünk, ami most ne lenne benne a sorsutunkban, ami most a lelkünk számára ne volna szükséges, de minden olyan elől viszont kitérni nem engednek, amit meg kell tapasztalnunk.

Egy hasonlattal élve, egy autóban ülünk, a kormány, a pedálok, minden az irányításunk alatt van. Ám az út, melyen haladnunk kell, a táj, melyek mellett el kell haladjunk, a szembe jövő autósok, akikkel találkoznunk kell, a mellettünk ülők, akikkel együtt kell lennünk, adott, arról le nem térhetünk, attól el nem térhetünk. Amire igazán ráhatásunk van tehát az, hogy hogyan érezzük magunkat az út közben azokkal a személyekkel, akikkel együtt kell utazzunk, milyen nyomot hagyunk azon személyekben, akik szembe jöttek velünk, mennyire vettük észre a táj szépségeit, melyek mellett elhaladtunk és mennyire voltunk képesek abban a sávban tartani a kormányunkat, melyen javasolt volt haladnunk.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
 
 - - - - - -

 Unió - Úton (1973) - videó
 

2021. október 3., vasárnap

A válságból egy jobb élet felé


Egy olyan kor közepén vagyunk, amikor számtalan közvetlen tapasztalaton keresztül élhetjük meg az átalakulást. Ezekben a változásokban a Föld is kísér minket természeti katasztrófák formájában. A nagy cél az átalakulásunk, és az Ég is segít minket. A nagy bolygók, az Uránusz, a Plútó és a Szaturnusz azok, amelyek – a világméretű válságokat és földrengéseket okozó erők mellett – a belsőbb síkjainkon segítik elő a változást. 
 

Minden válság mindig egy fordulópont is lehet egyben. Ha a sors kiélez egy fennálló helyzetet, az életünk útjain rögtön megmutatkozik, ha ez nem a mi irányunk felé vezet. Az ilyen események lehetőséget kínálnak arra, hogy új szemmel tekintsünk önmagunkra és az életünkre, felismerjük és kijavítsuk a hibáinkat, és új utakat találjunk.

A Szaturnusz, az „idős, bölcs tanár” az, ami könyörtelenül megmutatja nekünk a gyengeségeinket, a Plútó, a „bűvész”, pedig az az erő, ami mindent lerombol, ami az utunkban áll, ám képes az újat is felépíteni. Ezzel a két bolygóval együtt rendelkezünk a lehető legnagyobb transzformációs erővel. Hatásuk könnyen felismerhető: mikor a meglévő régi szokásaink akadályozzák az újat, akkor hamarosan lebontják azokat. 
 
A mai időkben fontos, hogy higgyünk a saját erősségeinkben az életünk pozitív átalakítása kapcsán, és aktívan használjuk a lehetőségeinket. Ha megértettük a Szaturnusz üzenetét, akkor bölcsen cselekszünk, megfelelő döntéseket hozunk, és elvégezzük a szükséges változtatásokat. Ha a saját életünkben mi magunk érjük el az átalakulást, akkor elébe megyünk a sors kényszerének. 
 
Sokan, akik már a legbelső lényükkel összhangban cselekszenek, egyre jobban megélik a Szaturnusz és a Plútó ösztönző erejét. Mert a csillagok azokra mosolyognak, akik készek saját kezükbe venni sorsukat. A sors azokban az időkben is segítséget nyújt nekünk, amikor kihívásokkal telinek vagy nehéznek találunk, amikor úgy érezzük, hogy az idő gyors ritmusa eluralkodik rajtunk. 
 
A csillagok ránk mosolyognak, és támogatnak minket, ha készek vagyunk megérteni, hogy a kihívásaik csak előre szeretnének mozdítani minket. Ha életigenlő a hozzáállásunk, akkor mindaz, ami történik velünk, egy lehetőség a megújulásunkra. 
 
A mostani idők nagy lehetősége kétségtelenül abban rejlik, hogy felfedezzük saját sugárzó szellemünket, az Éghez fűződő kapcsolatunkat és a világért való közös felelősségünket.

 - Eva Gostoni spirituális tanító és írónő -

2021. október 1., péntek

Bartus Antalné: Halálközeli élmények a kézírás tükrében


A klinikai halál állapotából visszatért, halálközeli élményt átélt emberek tapasztalatainak és kézírásának vizsgálata
 
 
Utamat járva olyan emberekkel hozott össze a sors, akik életük egy pontján nagyon közel kerültek a halálhoz. Ez az élmény további életüknek legfőbb meghatározó tényezőjévé vált: a visszatérés után teljesen más emberek lettek. 
 
A halálközeli élményt átélt személyek különleges emberek. Olyan titkos tudás birtokosai ők, mely csak keveseknek adatik meg. 
 
Kutatásomban húsz, a halál mezsgyéjéről visszatért ember tapasztalatait vizsgáltam a legapróbb részletekig. 
 
Hogyan kerültek a halál közelébe? Milyen összetevő elemek alkotják halálközeli élményeiket? Ezek az elemek milyen gyakorisággal fordulnak elő és milyen egymást követő sorrendben? Vajon az élmény miben és hogyan változtatta meg a személyiségüket? Ez a személyiségváltozás hogyan jelenik meg a kézírásukban? 
 
A grafológia, a személyiség feltárásának izgalmas és csodálatos tudománya volt segítségemre annak bizonyításában, hogy a halálközeli élmény átélésének igen erőteljes hatása van a személyiség további alakulására. 
 
Könyvemben átfogó ismertetést adok a halálközeli élmények jelenségéről, a vizsgált csoport átélt élményeiről, valamint kézírásuk grafológiai vizsgálatáról. 
 
Az olvasó bekukkanthat a kézíráselemzés rejtelmes világába, s ha kedvet kap - néhány írásjegy erejéig - a saját írását is elkezdheti vizsgálni... Mintegy ráadásként a könyv végén megtalálható, kézzel írt, eredeti élménybeszámolók lebilincselően érdekes olvasnivalót tartogatnak a téma iránt érdeklődőknek.
 
forrás: Bartus-Domahidy Ágnes grafológus és írásszakértő

 - - - - -

Medek Tamás spirituális író válaszol 20.


"Ki tudja hányszor leszülettem már, voltam férfi, nő, állat, meg is haltam nem egyszer, mégsem emlékszem semmire. Ha meghalok, találkozom a szeretteimmel, aztán leszületek újra... és nem fogok semmire emlékezni megint... s ez így megy örökkön-örökké, hogy soha nem emlékezünk semmire?"
-kérdezte egyik kedves Olvasóm 
 
 
Valóban voltál már (te is) sokszor nő és férfi is, azonban az ismereteim szerint állat nem lehettél. (Én úgy tudom, az állati és emberi létforma és lélek között nincs átmenet.) A testi életek sorozata sem tart örökkön-örökké (legfeljebb a földi elménk számára tűnik annak). Addig tart, amíg meg nem értjük igazán, hogy bármit teszünk mással, azt valójában saját magunkkal (is) tesszük, s már ez a gondolatmenet határozza meg a mindenkori gyakorlatunkat is. A testi létezésnek ugyanis ez a fő célja és értelme. Hogy mindezt testben létezve is megtanuljuk, amikor a másoktól való elkülönültség látszatja még erőteljesebb. Illetve míg odaát mindannyian a hozzánk hasonló lelkekkel tudunk egy szinten létezni, itt együtt lehetünk hozzánk képest fejlettebb és kevésbé fejlettebb lelkekkel is, mely igazán kellő tanulási közeget nyújt.

A testi életek alatt valóban nem emlékszünk az adott testi életünkön kívüli emlékeinkre, de ez csak azért van, mert itt és most ezek jelentősen zavarnának bennünket a kellő megtapasztalásban. (Csak egy példa a sok közül: gondoljunk bele, a testi idegrendszerünkkel sokszor egy élet traumáit is épp elég feldolgoznunk, nemhogy még több százét egyszerre...) Itt tehát nem emlékszünk az előzményeinkre és az igazi önvalónkra (míg odaát igen), de azért érzetek szintjén amennyi kell, a felszínre tör belőle.

Ahogy aztán egyre fejlődünk lelkileg és egyre magasabb szintű fizikai világokba születhetünk le, úgy a feledés fátyla is egyre gyengébb lesz majd.

- - - - - - -

Mit jelent meditálni? - kérdezte egyik kedves hozzám forduló.

Bár e szó hallatán leggyakrabban egy lótuszülésben végzett révült és elcsendesült állapot jut az eszünkbe, mégis azt gondolom, a meditálás nem csak ilyen módon végezhető.

A meditálás lényege, hogy egy nyugodt és csendes állapotunkban minél inkább próbáljuk kizárni a külvilág zaját, s mindent, amit a testi érzékszerveinkkel észlelünk, és igyekezzünk minél inkább befelé figyelni. Befelé, s arra a bizonyos benső hangunkra. Mindannyiunkban ott van egy belső hang, egy belső csatorna, melyen keresztül akár a felsőbb énünk, akár más segítő szellemek próbálnak üzenni, sugallni nekünk. Ezen sugallatok egy részét bár mindig észrevesszük (anélkül is, hogy tudnánk róla), de mégis vannak olyan mélyebb megértést jelentő üzenetek, s olyan, bennünket foglalkoztató kérdésekre való válaszok, melyek a hétköznap zajában nem jut el a figyelmünk középpontjába.

Amikor elvonulunk, s minél inkább próbálunk befelé figyelni, illetve mindarra, ami bennünk zajlik (s itt most nem feltétlen a hétköznapi gondjainkra gondolok), akkor egyre inkább hozzá fogunk férni az előbb említett csatornánkhoz, s az ott érkező üzenetekhez. Itt az elvonulás alatt nem feltétlen egy erdő mélyét értem. Lehet ez otthon is egy nyugodt, csendes pillanatunkban, lehet az alvás előtti nyugalmunkban, akár mosogatás alatt elrévülten, akár egy szabadtéri sportolás (mondjuk kerékpározás) közben is. A lényeg tehát hogy egyedül maradjunk magunkkal és a gondolatainkkal. Persze ne a zakatoló gondolatainkkal, tehát semmiképpen sem egy feldúlt állapotunkban tegyük ezt.

S ebben az állapotban könnyen előfordulhat, hogy megértést kapunk egy olyan helyzetet illetően, melyet eddig még nem láttunk tisztán, válaszokat kapunk olyan kérdéseinkre, melyekre eddig hiába kerestük, s olyan helyzetekre, melyekre eddig nem láttunk kiutat. De általában véve - jó eséllyel - megnyugszunk, és feltöltődünk lelkileg. Éppen ezért (is) nagyon fontos és javasolt mindenkinek, hogy rendszeresen iktasson be a mindennapjaiba ilyen, úgynevezett én-időt. Amikor egyedül van, saját magával, saját magában.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -