2019. december 31., kedd

Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet!



Megbántottak? Lépj túl rajta,
ne mérgezze lelkedet!
Engedd el és ne vidd tovább
bánatodat, terhedet!


Gondold végig, kit is mérgez,
a harag, az indulat?
Emelkedj a bántás fölé,
védjen meg az öntudat!
Belemenni a játszmába,
az csak neked ártana,
energiád megcsappanna,
és az egód játszana.
Csatázni és háborúzni,
erről szól ma a világ!
Ne engedd a gyűlölködést
ilyen könnyen hatni rád

Bocsáss meg a másik félnek,
és nem is kell tudnia!
Teremts békét a lelkedben,
a fénybe kell jutnia.

Saját dühöd téged bánt csak,
s ha nyugalmad nem leled,
haragoddal a szívedből
kiürül a szeretet.

Gondolj arra, aki bántott,
ennél többet nem tudott,
ennél jobbra nem képes még,
ha ily döntésre jutott.

Nem számít, hogy más mit gondol,
te csak érezd jól magad,
ne zárd harag ketrecébe
lelkedben a madarat.

Kalitkában nem tud szállni,
megbénul a képzelet,
bocsáss meg és éld nyugodtan,
boldogan az életed.

Szabadítsd fel önmagadat,
engedd el azt, ami fáj,
ne lehessen teremtésnek
harag és düh, akadály!

Szabadítsd fel a lelkedet,
tisztítsa meg szeretet.
Hidd el, ez a legtöbb,
amit Isten érted tehetett!

Engedd el, tanulj belőle,
s az utadon lépj tovább,
fordítsd fejed a fény felé,
s inkább éld meg a csodát!
- Aranyosi Ervin © 2018-11-09 -

- - - - - - - 

Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet! - videó
forrás:Kocsis Enikő

2019. december 29., vasárnap

"Tudatában voltam mindennek" - A férfi, aki 10 évet töltött teste néma fogságában, miután betegség támadta meg az agyát


Martin Pistoriousnak normális gyermekkora volt Dél-Afrikában, ahol a 70-es évek végén kezdett felnőni. De minden rosszra fordult, amikor Martin 12 éves lett. Criptococcus meningitist diagnosztizáltak nála, melynek következtében vegetatív állapotba került, de nem örökre.


"Az elmém csapdába esett egy használhatatlan testben, a karjaimat és a lábaimat nem voltam képes irányítani, és elvesztettem a hangom. Nem tudtam jelezni vagy hangot adni senkinek, hogy tudassam, hogy tudatában vagyok mindennek. Láthatatlan voltam - a szellemfiú," - mondta Martin.

Amikor Martin 12 éves volt, egy nap hazaért az iskolából, és azt mondta szüleinek, hogy beteg. Ez azonban nem egy szokásos influenza volt, miután Joan és Rodney felfigyelt arra, hogy a fiuk végtelenül hosszú órákra elalszik, szinte olyan volt, mint egy csecsemő. Sőt, még rosszabb, mivel nem tudott enni, és visszautasított bármit, amit elé tettek.

Martint mindenre vizsgálták, beleértve a Parkinson-kórt, a tuberkulózist, az ásványianyag hiányt és még sok minden mást, de mindegyik negatívnak bizonyult.

Ahogy teltek a hónapok, Martin szülei azt látták, hogy fiuk lassan elkezd leállni - először a mozgása, majd a szemkontaktusa, végül a beszéde.

"Fokozatosan rosszabbodott az állapota, valószínűleg a betegségének második évében. Csak aludt, ha nem ébresztettük fel. Állandóan magzati pózban feküdt," - mondta Rodney egy interjúban.

Végül egy teszt pozitívnak bizonyult. Cryptococcus meningitise volt, amire az orvosok azt mondták, hogy Martinnak nem sok reménye van.

Azt mondták nekik, hogy csak vegetál, és nincs tudatában a környezetének. Azt tanácsolták nekik, hogy vigyék haza Martint, és szeressék, amíg meg nem hal.

Martin Pistorius, aki egy évtizeden keresztül élt teste fogságában, és akiről azt gondolták, hogy súlyosan sérült az agya, valójában szinte egész idő alatt teljes mértékben tudatában volt mindennek.

Ahogy teltek az évek, Rodney és Joan nap mint nap ellátták magatehetetlen fiukat. Öltöztették, etették, fürdették és egy speciális ápolási intézetbe hordták, ahová napi rendszerességgel jártak.


Ez a kimerítő periódus 10 évig folytatódott, ami szó szerint mindent elvett Joan-től és Rodney-tól. Joan egy interjúban elmondta, hogy végül eljutott egy olyan pontra, amikor azt mondta Martinnak: "Remélem meghalsz."

Mire Martin a 20-as éveinek közepén járt, valami lassan elkezdett megváltozni. Martin most már meg tudta szorítani valakinek a kezét, ami története szempontjából figyelemre méltó előrelépés. Ráadásul egyre jobban tudta tartani magát a kerekesszékben.

Az orvosok azonban ragaszkodtak ahhoz a véleményükhöz, hogy Martin továbbra is egy három éves gyermek elméjével gondolkodik. Az egyik nővér azonban, akit Vernának hívtak, meg volt győződve arról, hogy van odabenn a fiúban valami.

Végül meggyőzte Joan-t és Rodney-t, hogy végeztessenek el máshol egy újabb értékelést. Martinnak egy tesztet kellett elvégeznie, ahol különféle tárgyakat kellett azonosítania, melyekre a szemével mutatott rá. Sokak számára meglepő módon átment a teszten, ugyan nem tökéletes eredménnyel, de mégis sikerült.

Joan a következő évet arra szánta, hogy Martint minden reggel négy órán keresztül tanítsa egy speciális joystick használatára a számítógéphez, amíg végül egyedül is elboldogult vele.

Ezután minden megváltozott. Martin most már képessé vált a szavak használatára.


"Fázom. Éhes vagyok. Pirítóst akarok." Ezek voltak a kommunikáció első lépései. Nem sokkal ezután más dolgok is elkezdtek visszatérni.

"Elkezdte mozgatni a szemét és a fejét, majdnem bólintott, és kávét kért, megkeverte a kezeivel, és ilyesmi."

"Ott voltam, nem a legelejétől, de körülbelül két évvel a vegetatív állapotom kezdete után ébredni kezdtem," - mondta Martin.

"Magammal és másokkal beszélgettem a fejemben."

A gondolataival való újrakapcsolódás átalakította a világát, és az életének lassan célja lett. Ez néha fájdalmat jelentett Martin számára, például amikor meghallotta az anyját, aki azt mondta neki: "Remélem, meghalsz".

De az idő múlásával fokozatosan megtanulta megérteni anyja kétségbeesését. Rájött, hogy mélységes szeretet érez iránta. Bámulatos módon ettől még közelebb érezte magához az anyját.

Ez nem sokkal azután volt, hogy Martin ápolója, Verna meglátta a testének csapdájába esett fiú lelkét, és ragaszkodott hozzá, hogy további segítséget kapjon. Ez volt az az idő, amikor egy inspiráló új fejezet nyílt meg Martin számára.

A sötét gondolatokra támaszkodva Martin önismeretre és humorra tett szert, amely lehetővé tette számára, hogy sokkal többet érjen el annál, mint amennyit valaha is elképzelt.


Különböző fejlődési szinteket elérve végül munkát kapott egy helyi irodában, majd számítógépek javításába kezdett, létrehozott egy webdizájn vállalkozást és informatikus diplomát szerzett. Sőt találkozott a gyönyörű és szerető Joannával, aki a felesége lett, akivel a testvérén keresztül ismerkedett meg.
(forrás:ujvilagtudat.blogspot.com)


Hogyan kelt újra életre az agyam - videó
https://www.ted.com/talks/martin_pistorius_how_my_mind_came_back_to_life_and_no_one_knew?language=hu#t-20890



Néma üvöltés: Martin Pistorius

A 12 éves Martint egy ritka és kíméletlen betegség támadta meg. Először elvesztette a hangját, később kómás állapotba került, majd kerekesszékbe kényszerült. Az orvosok tanácstalanok voltak. Martin aggódó szüleivel közölték, hogy egy gyógyíthatatlan degeneratív betegség következtében a kisfiú értelmi képességei egy csecsemő szintjére zuhantak vissza, és legfeljebb 2 éve van hátra.

Egy súlyosan beteg gyermekekkel foglalkozó intézménybe utalták, miközben Martin látszólag fel sem fogta mi történik vele. Nem beszélt, még csak nem is pislogott. Amit azonban senki nem sejtett, hogy a mozgásképtelen test börtönében egy érző és gondolkodó fiú lakott, élve eltemetve... Martin szülei az orvosok ítélete ellenére sem adták fel a küzdelmet.

Mindent feláldoztak, hogy újra mosolyogni lássák az egykor eleven és tehetséges gyermeküket. És a csoda megtörtént. Tíz évvel később Martin teste lassan "felébredt" hibernált állapotából, és ami még meglepőbb, kiderült, hogy a fiuk értelmes, gondolkodó felnőtt lett. Gyermek és férfi egyszerre, két lélek egy testben, aki nem emlékezett a betegsége előtti időkre, de a számítógép segítségével újra megtanult beszélni.

Azóta megtalálta élete szerelmét, megnősült és sikeres vállalkozást indított. Mert élni jó, és a csodák megtörténnek, ha hiszünk bennük! A Néma üvöltés végtelenül megható, őszinte és lélekemelő vallomás egy csodás felépülésről és a szeretet erejéről. Martin újjászületésének igaz története fontos üzenet minden érző ember számára, hogy értékeljük saját életünk minden percét, és az emberi akaraterő csodáját.


 "Az élet fantasztikus. Igazán boldog vagyok, újra azt érzem, van értelme az életnek. Az élet gyorsan változik, azt kell megbecsülni, amink most van."
 Martin Pistorius

2019. december 27., péntek

Álmomban már láttalak – Reinkarnációs történetek


Vannak emberek, akikkel néha különös, megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Déjá vu-juk van, úgy érzik, mintha már nem először élnének át valamit, idegen városok tűnnek ismerősnek nekik, esetleg már az első találkozás alkalmával úgy érzik, mintha több millió éve ismernék a másikat. Mi állhat vajon e rejtélyek mögött?


Nehéz utánajárni, hogy van-e valóságalapjuk a reinkarnációs történeteknek. Az ember élménye lehet nagyon valóságos és meggyőző, ám ha objektív tényekkel nem támasztható alá, akkor nem bír tudományos értékkel. Ian Stevenson pszichiáternek mégis meggyőződése volt, hogy a reinkarnáció kutatható, és mindent megtett, hogy hiteles eseteket találjon. Hogy a történetek meggyőzőek-e számunkra, eldönthetjük. Tény azonban, hogy az elbeszélések nagyon elgondolkodtatók. 

Ókori emlékek

Arthur Flowerdew 1906-ban született, és gyermekkorában gyakran álmodta azt, hogy egy nagy városban él, a sivatag közepén. A városban volt egy templom, egy kanyon futott rajta keresztül, és az utcák, épületek sajátos elrendezést követtek. Később ébrenlétében is voltak víziói a városról, különösen, amikor a tengerparton játszott a rózsaszín és narancsszínű kavicsokkal.

unsplash.com/Agustina Furor

Már javában benne járt a korban, amikor egy nap látott a BBC-n egy dokumentumfilmet a Jordániában található Petra városáról. Azonnal felismerte a helyet: ez az a város, amely gyermekkora óta kísérti. Flowerdew megkereste a BBC-t, akiket érdekelt a története. Készítettek is egy filmet róla, és arról, hogyan képzelte el előző életét az ókori városban. A filmet a jordán kormány is látta, és meghívta Flowerdew-t egy látogatásra a városba.

Flowerdew természetesen elfogadta a meghívást, és a városban egy archeológussal is találkozott, aki tesztelte a tudását. Flowerdew pedig sikeresen válaszolt a kérdésekre, pontosan leírta a fontosabb jellemzőket, épületeket, domborzati viszonyokat a valaha volt településről. Állítólag olyan információkról tudott, amelyeknek csak a régészek voltak a birtokában. 

Anyából kislány

Shanti Devi 1926-ban született Indiában. 4 évesen kezdte mesélni a történeteket a szüleinek egy másik életről, amelyben nem Delhiben, hanem Mathurában lakott, ahol, mint mondta, a férje is. Emlékeket idézett, melyek szerint férjnél volt, majd szülési komplikációkban halt meg. Leírta azt is, hogy nézett ki a férje, és hol volt a boltja, majd elárulta a nevét is: Pandit Kedarnath Chaube. Mint kiderült, a férfi létezett, és valóban elvesztette a feleségét, Lugdi Bait a császármetszés során fellépő komplikációk miatt. A kislány, amikor találkoztak, a férfit és gyermekét is felismerte. A történetet több reinkarnációkutató is elemezte, és mindegyiküket elbűvölte a történet részletessége, az adatok igazolhatósága.

Fotó: iStock.com/Anmfoto 

Az Elfújta a szél forgatókönyvírója új életet kapott?

Egy Lee nevű kisfiú, aki az amerikai közép-nyugaton született, kétéves korában kezdte emlegetni, hogy volt egy másik háza és egy másik anyukája. Hároméves korára már ragaszkodott hozzá, hogy nem június 21-én, hanem június 26-án van a születésnapja, és a középső neve Coe. A történet egyre bővült: a kisfiú felidézte, hogy forgatókönyveket írt, volt egy Jennifer nevű lánya, és 48 éves korában halt meg. A szülei kíváncsiak voltak, mégis milyen filmekrre gondol, és sorolni kezdték a címeket. Amikor az Elfújta a szélt említették, a gyerek lelkes lett, és bizonygatta, hogy ő írta. Egy kis nyomozás után kiderült, hogy az Elfújta a szél szerzőjét Sidney Coe Howardnak hívták, június 26-án született, volt egy Jennifer nevű lánya, és 48 éves korában halt meg. Hogy mégis honnan tudhatta a kisfiú ezeket a részleteket, rejtély. Lehetséges volna, hogy tényleg a szerző reinkarnációja? A döntés ránk van bízva.
(forrás: ridikul.hu)

Meghatározóak az előző életek? - videó
 

2019. december 26., csütörtök

Charles Dickens: Karácsonyi ének + Film



Karácsony alkalmából íródott bejegyzésünk egy kicsit más szemszögből foglalkozik az elmúlás tematikájával.
Dickens Karácsonyi éneke sokunk számára ismerős lehet, hiszen megannyi könyvkiadás, mesekönyv, rajzfilm és film dolgozta fel az egyik legszebb karácsonyi történetet.


Gondoljunk csak bele, hogy Dickens története hány olyan elemet tartalmaz, amelyeknek a töredékei vagy hasonlóan átélt verziói visszaköszönnek a halál közeli beszámolókból. Találkozás a szellemekkel, a szeretet fontossága, az élet eseményeinek bemutatása (múlt, jelen és jövő), legvégül pedig a Scrooge életének pozitív irányba történő változása..

Ebenezer Scrooge a történet hőse, aki olyan életet él, amelyben nincs helye az emberségnek, szeretetnek és az élet tiszteletének. 
Legjobban pedig azt az ünnepet gyűlöli, ami leginkább a szeretethez kapcsolódik: a karácsonyt. 
Így történik meg, hogy a karácsony előtti éjjel, a volt kollégájának, Jacob Marley-nak a szelleme látogatja meg az öreg uzsorást. 
A szellem elmondja neki, hogy ha nem változik meg annak rossz vége lesz, valamint figyelmezteti a szeretet, odaadás és más emberi értékek fontosságára.
 Marley szomorúan ismeri be, hogy élete folyamán neki is ezekkel a dolgokkal kellett volna törődnie. Scrooge a saját múltját, jelenét és jövőjét három szellem látogatása alatt ismeri meg. 
A múlt, jelen és jövő karácsonyának szellemei kísérik végig az öreg uzsorást élete fontos pillanatain keresztül, valamint bemutatják neki, hogy a cselekedetei milyen hatással vannak más emberekre.
A halálközeli beszámolók számos esetben tartalmazzák ezt az utóbbi momentumot is, úgy, ahogy a múlt-jelen-jövő hármasát (az élet filmjének lepergése). Ahogy a halálból visszatért emberek, úgy Scroogenak is megváltozik az élete és átértékeli az élet dolgainak fontosságát.

Néhány idézet a műből:

  • Tegyen boldoggá az az élet, amit magad választottál.
  •  
  • Nem tudod, hogy minden keresztény lélek, amely becsülettel dolgozik a maga kis körében – akármi legyen is az -, túlságosan rövidnek fogja találni halandó életét ahhoz képest, hogy milyen töméntelen lehetőség van benne arra, hogy hasznossá tegye magát! Nem tudod, hogy semmi megbánással jóvá nem tehetjük egy élet elmulasztott alkalmait? Pedig én elmulasztottam.
  •  
  • Halhatatlan lények örökkévalóságig tartó, szakadatlan munkájának eredményeként fejlődik ki az a sok jóság, amit ez a föld teremteni képes.
  •  
  •  Bár a karácsony soha nem fialt nekem egyetlen fikarcnyi aranyat vagy ezüstöt sem, azért mégis úgy hiszem, hogy a javamra vált, mindig javamra fog válni.
  •  
  • Semmiféle megbánás nem teheti jóvá az elmulasztott lehetőségeket.
  •  
  • Jobb a vakság, mint a gonosz tekintet.
Csak az számít, hogy a kéz valaha nyitott, adakozó és igazságos volt; a szív bátor, meleg és gyöngéd.
  • Mi más számodra a karácsony, mint számlafizetés ideje pénz nélkül; olyan időszak, mikor egy évvel idősebb leszel, de egy órával sem gazdagabb? Mikor átnézed a könyvelésedet, talán rájössz, hogy tizenkét hónapot vesztegettél el mindenféle haszon nélkül.
  •  
  • Jó néha gyereknek lenni, és mikor lenne jobb, mint karácsonykor, hiszen gyermek volt az ünnep fenséges alapítója is.
  •  
  • A sokak által szeretett, megbecsült, tiszta fejnek nem tudod egyetlen hajszálát sem meggörbíteni rettenetes céljaid érdekében, nem teheted gyűlöletessé egyetlen arcvonását sem.
  •  
  • Ezen a világon semmi jó nem történik úgy, hogy pár ember az elején ne hahotázna rajta.
 (forrás:tulvilagrakeszulok.hu-sokszinuvidek.24.hu)
 
- - - - - - - 

Talán a leghitelesebb feldolgozás mind közül, ez az 1982-es ausztrál animációs rajzfilm, produkció. Kellemesen visszafogott látványvilág és kiváló magyar szinkron jellemzi - videó
https://www.youtube.com/watch?v=6TS3el0klFo&t=68s
 
 Karácsonyi ének teljes film - videó
forrás:kocsis zsolt

2019. december 25., szerda

Anthony de Mello



"Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van."
Anthony de Mello

Anthony de Mello (1931 - 1987)

Anthony de Mello jezsuita szerzetes és pszichoterapeuta volt. Spiritualizmusról szóló könyveiről vált ismertté.
Humoros történeteket gyűjtött össze különböző kultúrákból, tanításaiban pedig szerepet kapott a miszticizmus, vagyis önmagunk felfedezése és Isten megtalálása.

"A közösségi ülésen minden kérdés azzal foglalkozott, hogy van-e élet a síron túl. A Mester csak nevetett, s nem válaszolt egyetlen kérdésre sem.
Tanítványainak pedig, akik magyarázatot követeltek erre a kitérő magatartásra, ezt mondta:
- Észrevettétek-e, hogy pont azok akarnak egy másik, örökké tartó életet, akik a jelenlegivel sem tudnak mit kezdeni?
- De van-e élet a halál után, vagy nincs?
- Van-e élet a halál előtt, ez itt a kérdés - mondta a Mester rejtelmesen."

Anthony de Mello S. J.
A csend szava - Egy perc bölcsesség:

Anthony de Mello: Hogyan szeressünk? - videó
forrás: https://www.youtube.com/watch?v=vqpav0vRwUg&t=653s


2019. december 24., kedd

Karsay István: Testetöltés, visszaszületés



Különböző szférákból történnek a testetöltések. Az alsóbb szférákból azért, hogy hibáinkat, alacsonyrendű tulajdonságainkat levethessük, a felsőbb szférákból pedig azért, hogy e szellemek az evangéliumi igazságokról tanúságot tegyenek.


 Gondoljunk Gandhira, Assisi Szent Ferencre, vagy Terez anyára. Tanítás és tanulás, erkölcsi példaadás és javulás, ez a kegyelmi élet, a fizikai élet célja a Földön. Tehát különböző szellemi fokozatú, különböző szférabeli szellemek öltenek testet a fizikai síkon, ezért tapasztalunk az emberek között óriási különbségeket életvitelben, világnézetben, erkölcsi felfogásban, életcélokban. 

Inkarnációink értelme a következő: A Gondviselés alkalmat nyújt nekünk, mélyre került szellemeknek, hogy szellemileg emelkedhessünk, az anyag szeretetéből kiemelkedhessünk. Mert ez az önzővé, anyagiassá vált szellemeknek a szférákban lehetetlen.

Miért kellenek ehhez a testetöltések?

Először azért, hogy a különböző szférabeli szellemek közötti óriási különbségek a földi élet tartamára felfüggesztést nyerjenek. Az Isteni Kegyelem a mélyre bukott szellemek torz megjelenését a földi tartózkodás idejére felfüggeszti. Elfogadható külsőt - emberi testet - ad nekik, hogy a társadalom befogadja őket és javulhassanak. Mert különben olyan csúf és riasztó külsejük lenne, hogy a társadalom visszautasítaná velük a kapcsolatot. A magasabb szférákból testetöltő szellemeknél a helyzet fordított: ők a sugárzó megjelenésüket rakják le és felveszik az "egyenruhát", az emberi testet, és így az emberi élet tartamára hasonlókká válnak az alacsonyabb fokozatúakhoz.

Másodszor - azért adja Isten kegyelme az emberi életet, mert a fizikai síkon az egymással ellentétben lévőknek szeretetben fel kell oldódniuk és egymásért dolgozva szellemileg fejlődniük. Tehát mit tesz Isten bölcsessége az emberi élet megadásával? A múltat lefedi és az egymással harcban lévőket rokoni-családi kapcsolatokba hozva, megkönnyíti a szeretetben való feloldódást. Ha a múltat nem takarná le az Isteni Kegyelem és a családi kapcsolatokban emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bűnökre, a szeretetben való kiegyenlítődés lehetetlenné válna! Gondoljunk arra, hogy a börtönviseltek, bűnözők milyen megbélyegzettek maradnak a társadalom előtt. Irtózatos zavarok keletkeznének, ha emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bűneinkre.

Harmadszor - azért van szükség az emberi életre, hogy itt a hamis látszat ellenére válassza és tegye ki-ki a jót! Mert a szférákban megtanulja a szellem, hogy a rossz cselekedeteknek rossz következményei vannak. Ott ezt a lelki testén keservesen tapasztalja. Azonban kalmárként, mert az nekem jót fog eredményezni, nem elég a jót cselekedni. Ezért Isten letakarja az emberi életben a szellemi törvények bizonyosságát, és a látszat ellenére kell a jót cselekedni! Csak így lesz szellemi értéke tetteimnek! Csak így teremtődik meg lényemben a biztosíték arra, hogy a szférákban birtokomba kerülő hatalmas szellemi erőket a szeretet egyetemes törvénye szellemében fogom használni. Mert Isten minden fejlődő szellemre hatalmas erőket és feladatokat bíz!

A testetöltéssel, a fizikai (emberi) életbe való leszületéssel lehetőséget kapunk a Kegyelemtől a tisztulásra; hibáink a fizikai élet ütközései során oldódnak.
Ütközések! Fájdalmak és vélt sérelmek. Ezek figyelmeztetnek hibáinkra, melyek kéregként vesznek körül. Meg kell tanulnunk ezeket napi önvizsgálattal tudatosan felismerni. Csak ez után tudunk a hibarétegeink következetes lebontásával alkalmassá válni arra, hogy a mindeneket besugárzó Isteni Szeretet-, Bölcsesség- és Erőáramot egyre jobban befogadhassuk, abba bekapcsolódjunk és továbbsugározhassuk mások felé. Minél fényesebbé, szellemibbé válunk a szeretet törvényének betöltése által, annál inkább lehetővé válik.

Karsay István

Mennyei Szférák zenéje - videó
forrás: https://www.youtube.com/watch?v=oBSdcS-YNcI

2019. december 22., vasárnap

A kerékpározás közben elütött fiú esete


Ez akkor történt, amikor tizenegy éves voltam. Kaptam a születésnapomra egy új biciklit A rá következő napon éppen kerékpároztam, nem vettem észre, hogy jön egy kocsi, és az elütött. 


Nem emlékszem rá, amikor elütöttek, de egyszerre csak magamat láttam lent a földön. A testem a kerékpár alatt volt, a lábam el volt törve és vérzett. Emlékszem, hogy néztem, és láttam, hogy a szemem be van csukva. 
Én fent voltam. Mintegy öt lábnyira lebegtem a testem fölött. Körben mindenhol emberek voltak. 
Egy ember a tömegből megpróbált segíteni nekem. Jött egy mentőautó. Csodálkoztam, miért aggódnak az emberek, amikor én olyan jól érzem magam. Láttam, amint a testemet a mentőautóba helyezték és meg akartam mondani nekik, hogy jól vagyok, de senki sem hallott meg. 
Néztem le a mentőautó fölöttről. Tudtam, hogy a testem a mentőautóban van, de én fölötte voltam. Az egyik ember azt mondta a kocsiban, úgy gondolja, hogy meghaltam. Amikor szóltam hozzájuk, senki sem hallott, így hát tudtam, hogy meghaltam. 
Meg tudom mondani, mit mondtak „Segíts rajta”, mondta valaki. „Azt hiszem meghalt, de azért lássunk munkához”, mondta másvalaki. 
A mentőautó elhajtott és én megpróbáltam követni. A mentőautó fölött követtem. Azt gondoltam hogy meghaltam. Mihelyt tudatára ébredtem annak, hogy meghaltam, megnyílt az alagút és láttam a végén a fényt. 


Amikor beléptem az alagútba, zúgó hangot hallottam. Remek volt ott lenni. A végén nagy fényesség látszott. Úgy tűnt, hogy az alagút egyre felfelé megy. Az alagútban láttam két személyt, akik azonnal segítettek nekem, amint odakerültem. 
Nem tudtam pontosan, hogy hol vagyok, de el akartam jutni a végén lévő fényhez. Azt mondták, hogy minden rendben lesz velem, és el fognak vinni a fényhez. Éreztem a belőlük áradó szeretetet. Nem láttam az arcukat, csak az alakjukat az alagútban. 


Amikor kiértünk a fényre, megláttam az arcukat is. Olyan volt, mintha nagyon fehér ruhát viselnének. Minden fényben volt. Az alagút másik végén jöttem ki. Sok ember volt ott a fényben, de én senkit sem ismertem. Elmondtam nekik a balesetemet, de ők azt mondták, hogy vissza kell mennem. Még nincs itt az ideje, hogy meghaljak, ezért vissza kell mennem az apámhoz, anyámhoz és a nővéremhez. 
Hosszú ideig voltam a fényben, legalább is hosszú időnek tűnt. Úgy éreztem, hogy mindenki szeretettel van irántam, és mindenki boldog. Azt hiszem, a fény Isten volt. 
Az alagút forgott a fény körül, mint egy örvény. Azon keresztül keresztül mentem vissza, ahonnan végül is a kórházba kerültem. Ott két orvos foglalkozott velem. Azt mondták: ‘Jason, Jason!’ Láttam a testemet az asztalon feküdni, s a testem kéknek tűnt. Tudtam, hogy vissza fogok beléje térni, mivel a fényben ezt mondták nekem. 
Az orvosok aggódtak, én azonban megpróbáltam velük közölni, hogy jól vagyok. Az egyik orvos lapátokat helyezett a mellkasomra, erre a testem megrándult. Amikor magamhoz tértem, elmondtam a doktornak, hogy láttam, amikor a lapátokat a mellkasomra tette. Anyámnak is el akartam mondani, de senki sem akart hallani róla.

Raymond Moody: A fényen túl - (részlet a könyvből)

(forrás: tulvilagrakeszulok.hu)

- - - - - - 

Kapcsolódó írás:
Halálközeli élmények:
https://dszilvia.blogspot.com/2014/09/halalkozeli-elmenyek.html 

 

2019. december 20., péntek

Az igazi boldogság....



Aki igazán boldog, annak nincs szüksége arra, hogy folyamatosan közhírré tegye, hogy mennyire jól van.


Aki igazán jól van, az nem akarja a külvilág számára folyamatosan bizonygatni a boldogságát. Nem a külvilág visszaigazolása dönti el, vagy a külvilág visszaigazolásától függ, hogy ő mennyire jó ember, vagy mennyire nagyszerű és irigylésre méltó az élete.

A valódi boldogságot nem kell reklámozni. Nincs szükség rá, hogy kifelé igazold, mennyire jól is döntöttél, és mindenki téved, csak neked van/lesz igazad.

Az őszinte boldogságot nem muszáj kiposztolni óránként vagy naponta.

Aki valóban jól érzi magát a bőrében, az nem vadászik a like-okra.

Az igazi lelki békének nincs szüksége népszerűsítésre.

Aki megtalálta a nyugalmat és a békét az életében, az megelégszik a csenddel. A csenddel, ami jótékonyan körül öleli, és elrejti a világ zajától és a világ szeme elől.

Akinek harmónia van az életében, az képes meglátni az élet megannyi csodáját. A Csodát, ami már nem – feltétlenül – természetes a számára.

Akinek az összhang megvan az életében, az képes örülni a körülötte lévő legapróbb dolgoknak is.

Aki kiegyensúlyozott, az képes hálás lenni bármi is történik, mert tudja minden okkal történik. A köszönöm szó a legtöbbször használt mondatelem az életében.

Aki őszintén boldog, az valóban elégedett az életével. Megtanulta a neki szánt tanítást és nem felejti el, hogy a körülötte lévő emberek szintén a számukra kijelölt úton mennek. Az úton, amely mindenkinek egyedi és nem tudhatunk róla semmit. Mindenkinek más a lecke, az üzenet, amit valaki néhány év alatt megért, de valaki évtizedek alatt sem.

Nem felejti el, hogy hibázni lehet – sőt kell – hogy megértse emberből van Ő is, és a körülötte lévők is. A „hiba” az út része, ami nélkül nem volna valódi fejlődés.

Türelemmel szemléli a saját és mások botladozásait, amelyekből a megfelelő következtetések levonásával, akár tanulni is lehet. Türelemmel bánik az emberekkel és ítélkezés mentesen fogadja el őket.

Szeretettel bánik önmagával és a környezetében lévőkkel. Tudja, hogy a szeretet önmagunk szeretetével kezdődik, mert amíg önmagunkat nem fogadjuk el, és nem szeretjük önmagunkat, addig másokat sem vagyunk képesek szeretni. Nem bántja a testét, a lelkét a különböző külső elvárásoknak való megfelelési kényszer miatt. Nem akar már megfelelni senkinek, maximum önmagának, vagy Istennek.

Úgy él, hogy kizárja az életéből az összes lelkiismeret furdalásos tényezőt. Nem tesz olyat, amit később megbánna, hogy este tükörbe tudjon nézni.

Aki jól van, az képes megbocsájtani bármi történt is vele. Tudja már, hogy valójában nincs mit megbocsájtani, mert bármi is történt azaz út része volt, ami által több és jobb lett.

Az igazi boldogság csendes, nem kell neki hírverés, nincs szüksége bizonygatásra.

Az igazi boldogság képes az elengedésre és az elfogadásra.

Az igazi boldogság képes a feltétel nélküli szeretetre.

(forrás:Tánczos Lívia sikerutja.hu)

2019. december 19., csütörtök

Vay Wurmbrand Adelma: Hephata



 Valamivel több mint egy évszázada jelent meg először ez az imádságoskönyv, melyet egy jámbor lelkű magyar - a századfordulón ismert médium - asszony állított össze. 


Maga is egyszerű imáknak nevezi e rövid szövegeket, mégis az élet és a hitélet valamennyi eseményéhez, fordulópontjához kapcsolható valamelyikük. Sok ima a Biblia egy-egy mozzanatára épül, mások a szerző saját gondolataiból fakadó fohászok vagy dicsérő imák. S bár az imádkozás az egyik legszemélyesebb dolog, ez a könyvecske talán útmutatást és mintát adhat mindazoknak, akik szeretnének szólni Istenhez.

Vay Wurmbrand Adelma báróné (1840-1925)

 Adelma kora egyik leghíresebb médiuma, gyógyítója és jövendőmondója. Férjével, Vay Ödön báróval alapítótagjai a Szellemi Búvárok Pesti Egyletének, oszlopos tagjai a korabeli magyar spirituális életnek.

Szigorú keresztény neveltetése ellenére 1865-ben kénytelen volt felfigyelni médiumi képességeire, melyeket aztán élete végéig spirituális vezetői útmutatása alapján fejlesztett és hasznosított igen hatékonyan, például a homeopátiás gyógyítás területén.

E felettébb tisztalelkű asszonynak több írásos műve is született, többek között a Hephata című imádságoskönyv, melyet a báróné saját imáiból válogatva állított össze, az élet szinte minden területét érintően.

 (forrás:kerjesmegadatik.eoldal.hu)

Kapcsolódó írás
Spiritizmus és spiritualizmus: 

A spiritizmus története Karsay István előadása - videó
forrás:https://www.youtube.com/watch?v=pypYQYKHTFw

Karsay István

2019. december 18., szerda

Intuíció, ihlet, gondolatok. Kié valójában és honnan származnak?


Minden ember rendelkezik egy telepatikus csatornával, melyen keresztül gondolatokat küld és fogad. A saját gondolataink a felsőbb Énünk gondolatai is (tehát a lelkünk, akik valójában vagyunk), ezeket minden ember ugye érzékeli. 


Ezek sem a fejünkben születnek meg, csupán ott nyilvánulnak meg számunkra a fizikai síkon. Tehát a saját gondolataink is valójában olyan gondolatok, melyeket - bármennyire is meglepően hangzik - médiumi úton, telepatikusan a felsőbb Énünktől kapunk.

Ezekbe a saját gondolatokba aztán éppúgy vegyülhet más szellemi lények, lelkek gondolata, mint amikor egy társaságban beszélsz, s ahogyan abba bármikor belevegyülhet más ember beszéde. Ezeket most nem mindig érzékeljük, s amelyiket igen, sem tudjuk mindig biztosan, kinek a gondolata volt, tehát sok esetben a sajátunknak tekintjük. Hogy ezt mennyire tudjuk különválasztani, a saját lélekfejlettségi szintünkön is múlik és azon a lélekén, akitől a gondolat származott.

A másoktól kapott gondolatok éppúgy lehetnek jók is és rosszak is, mint a saját magunk gondolatai. A dolgunk azonban valamennyiükkel az, hogy minél tudatosabban felismerjük, melyik tartozik a jó és melyik a rossz irányú gondolatok közé és minél inkább az előbbiekkel azonosuljunk, s azokat kövessük, azokat engedjük érvényesülni és hatni. Az intuíció, az ihlet tehát mind olyan sugallat, olyan gondolat, melyet akár a felsőbb Énünk (a lelkünk), akár más lelkek küldenek felénk gondolatban, s azt mi ilyen módon érzékeljük.

(forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)

Kapcsolódó írás:
Hogyan ismerd meg a felsőbb éned?

Belső kapcsolat a magasabb Énnel | Gunagriha előadása - videó
forrás:https://www.youtube.com/watch?v=CMTQORq7J18

2019. december 15., vasárnap

Advent időszaka: beszélgess a lelkeddel


Advent a várakozás időszaka, sokaknak azonban csak a vásárlási lázat, a végeláthatatlan ajándékozási listák írását, a végkimerülésig tartó nagytakarítást és a stresszt jelenti. Szenteste aztán fáradtan rogyunk a fa alá, és alig várjuk, hogy vége legyen a napnak. Pedig ez a négy hét épp az ellenkezőjéről kellene, hogy szóljon. A megállásról, a befele figyelésről, a visszavonulásról, a pihenésről, a saját lelkünkről. 


Van egy régi, ha jól tudom indián mondás, miszerint ha elfáradtál állj meg, és várd meg míg a lelked utolér. 

Bizony most, Advent idején a mi dolgunk is ez lenne. Megállni, megpihenni, megtalálni azt a biztos középpontot önmagunkban, amiből év közben kizökkentünk. Az is lehet, hogy még meg sem találtuk sohasem, mert csak szaladunk át az életen, elnyomva lelkünk egyre erősödő hangját. Mindannyiunkban létezik egy belső vezető, egy belső bölcsesség, ami vezetni szeretne minket az úton. Nevezhetjük ezt akár a lelkünknek is. Jelzi, ha jó irányba megyünk, és jelzi, ha letértünk az utunkról. Belső hangunk azonban nem mindig jól érthető. Hogy ismét megtaláld a kapcsolatot ezzel a belső vezetőddel, meg kellene állnod néha, és befele figyelned. A folyamatos gondolkodás, „agyalás”, a problémákon való rágódás miatt nem hallod meg lelked finom üzeneteit.

Legtöbben akkor figyelnek csak oda belső hangjukra, amikor már keményen kapják a leckéket. Akár egy betegség, egy baleset, vagy bármi más negatív esemény formájában. Sokan azt kérdezik ilyenkor, miért veri őket a Sors vagy Isten, vajon mi rosszat követtek el. Mindössze annyit, hogy nem figyeltek a jelekre. Pedig a jeleket folyamatosan kapjuk. Ki így, ki úgy. Legtöbbször érzések formájában. Érezzük, hogy valami nem jó, valami nem stimmel. De elhessegetjük az érzést, és megmagyarázzuk magunknak, hogy biztosan csak a képzeletünk játszik velünk. Ha kapcsolatban vagyunk legbelső lényünkkel, akkor nem értjük félre az üzenetet. Akkor meg tudjuk különböztetni egónk hangját lelkünk hangjától.

Most, Advent időszakában csináld kicsit másképp a dolgokat, mint eddig. Ne rohanj, nem fogsz semmiről sem lemaradni. Amit meg kell élned, az így is úgy is megtalál. Az utóbbi napokban én is visszavonultam kicsit a külvilágtól, az emberi kapcsolataimból is. Nem értik sokan miért, és szóvá is teszik, hogy miért teszem ezt, miért nem beszélgetek többet a barátaimmal. Főleg azok kérdezik meg, akiknek szintén nagy szükségük lenne arra, hogy magukra találjanak, hogy egy kis időre ne csak kifelé, hanem befelé is figyeljenek.

Mi lenne, ha néhány napig nem néznél TV-t, nem hallgatnál rádiót, nem olvasnád a napi híreket, amelyek egyre félelemkeltőbbek? Mi lenne, ha kikapcsolnád a netet és a telefonodat? Ha nem mennél most bulizni, nem járnál zajos helyekre és tömegbe? Mi lenne, ha pár napig otthon maradnál, és hallgatnád a csendet? Ugyanis a csendben hallod meg leginkább lelked szavát. Éppen ezért nem szeretnek csendben lenni az emberek. A csendben találkoznak önmagukkal. Ugyanis a csend beszél. A csendben lelked tud végre szólni hozzád.

Legyen ez az Advent és ez a Karácsony kicsit más, mint a többi. Lassulj le, állj meg. Gondold végig az évedet, mit sikerült megvalósítani, és mit szeretnél még, hogy sikerüljön. Mitől félsz, mi az, ami fáj, és mit nem tudsz megoldani. Mi az, aminek már nincs helye az életedben, ami nem visz előre, hanem visszahúz. Nézz szét az emberi kapcsolataidban, kivel van megoldani való feladatod. Lehet, hogy nem lesz könnyű feladat szembenézni a problémákkal, megtenni a lépéseket, elengedni azt, ami már nem hozzád tartozik. De ne feledd el, ha te nem lépsz, ha halogatsz, előbb utóbb a Sors lép helyetted, és ez szokott lenni a fájdalmasabb út.

Használd hát fel az Adventi időszakot a rendrakásra. Kívül – belül. A külvilágban és a lelkedben is.

(forrás: Lukács Tünde harmonet.hu)

A négy gyertya története / Az Adventi gyertyák meséje - videó
forrás:Polly Pudli Pötty 

2019. december 14., szombat

Dr. Annie Besant: Az emberi fejlődés három színhelye 2.


A világokat, amelyekben az ember életét tölti, szintén igen különbözőképpen nevezik, igen különbözőképpen is osztják is fel őket s igen eltérnek a vélemények az időtartamról is, amelyet az ember velük tölt. A változatokban is könnyű azonban a nagy körvonalakat, amelyekre mindegyik egyformán föl van építve.


Ne vegyünk most tehát tudomást a különbségekről, hanem nézzük a főbb vonásokat.

Az első a fizikai világ, amelyben az ember fizikai testének élete tartamára él. Ez az okok világa, ahol elveti a halál túlsó oldalán learatandó vetés magjait. Ez ad oly nagy fontosságot a fizikai világnak, habár az ember benne aránylag rövid ideig tartózkodik.

A második az a világ, ahová az ember halálakor kerül. Sokféleképpen nevezik és sokféleképpen osztják föl: paradicsom, purgatórium, a „nyár országa”, a pokol különféle változatai, a vágyak országa (káma-loka), a lelkek országa (preta-loka). Mindezek a nevek egy átmeneti állapotra utalnak, amely néha egész boldog, néha szenvedéssel jár, néha tisztító, néha büntető jellegű, de sohasem a teljes boldogság állapota, sem pedig a reménytelen kíné, amely – azok számára, akik még hisznek az ilyesmiben – csak később áll be.

A harmadik a mennyország, ahonnan ki van zárva minden, ami rossz – „és nem megy abba be semmi tisztátalan”– s ahol földöntúli öröm, földöntúli békesség a része a boldogoknak, akik ott élnek.

Ez az emberi fejlődés három színtere, akár úgy hisszük, hogy az ember sokszor jár bennük, amíg el nem éri emberi természete tökéletességét és a szellem le nem győzi, át nem alakítja és meg nem dicsőíti az anyagot, felszabadítván eredeti tunyaságából s alkalmassá téve arra, hogy az Isten Fiának dicső ruházatául szolgáljon; akár pedig úgy hisszük, hogy az első kettőben csak egyszer jár s aztán örök időkre a harmadikba lép. Ma már, úgy látszik, csak kevés olyan művelt ember van, aki a harmadik, vagyis a mennyi világot a jóság és boldogság állandó, kikristályosodott, haladásmentes állapotának tekinti, ahol a sokféle színvonalon álló ember mind valami csoda folytán tökéletessé lesz, akár halála után, akár az „Ítélet napján”, s ahol aztán mindörökre ott is marad. Még kevesebben azonban vannak azok, akik azt hiszik, hogy a közbeeső világ szenvedései végeláthatatlan kegyetlen és enyhítetlen szenvedésekké nyúlhatnak, állandó, kikristályosodott és haladásmentes szenvedéssé és kínná. Azt a keveset, aki még hisz az utolsó másfél évezrednek ezekben a furcsa termékeiben, egy pillantással elintézhetjük s tovább mehetünk.

Azoknak a nagy többsége, akik nem hisznek az újraszületésben és úgy vélik, hogy az ember csak egyszer él a földön, bármelyik fokán áll is a fejlődésnek és bármilyen legyen is jelleme, amellyel születik, és amellyel meghal, azt tartja, hogy az emberi élet halad a halál után, hogy a halált közvetlenül követő szenvedés csupán szükséges és időleges megtisztítás, ami után mindenki tovább fejlődik, többé-kevésbé boldog körülmények között, a világ végezetéig. A legtöbb – bár nem minden – keresztény és spiritiszta, sok parszi és mohamedán ezen a nézeten van. Minden hindu és buddhista, néhány spiritiszta, keresztény, parszi, mohamedán és minden zsidó, aki még hű régi hagyományaihoz, azt tartja, hogy az ember a születések és halálok folyton ismétlődő ciklusában fejlődik, hosszabb-rövidebb ideig tartózkodik egymás után mindhárom világban, újra meg újra, amíg csak diadalmas Isten Fiává nem lesz, akin a halálnak már nincs hatalma s aki a dicső halhatatlanság hosszú korszakain áthaladva egy rishi, egy Buddha, egy Krisztus magasságáig emelkedik, s végül, az Éjszaka jöttével, az isteni megnyilvánulás egyik szakaszának végével, Atyjának kebelében nyugszik el, várva az új teremtés napját.

Fizikai életében az ember viszonya e három világhoz állandó. Testi tevékenységeivel a fizikai világban él, gondolkozik, érez és cselekszik agya és idegrendszere révén, és végzi teste vegetatív és állati funkcióit. Vágyai és érzelmei révén a közbeeső világhoz kapcsolódik, amelynek anyaga az ő anyagi összetételében a fizikaival keveredik, értelmi képességei révén pedig a mennyei világhoz. Ezeket nevezi a modern lélektan „szubjektív elmének”, s a tudomány mindjobban fölismeri a bennük rejlő hatalmas lehetőségeket. A tudomány itt a vallás segítségére jön, mert amit most a „szubjektív elme” névvel tanulmányoz, nem más, mint amit a vallás léleknek nevezett – szembeállítva a szellemmel - s ami az ember egész életén át tevékenyen működik, akár alszik, akár ébren van, ami változatlanul megy át a halál kapuján és a közbeeső világban megtisztulva, a szellemmel egyesülve megy át a mennyei világba, szülőhelyére és igazi hazájába.

A fejlődés mai fokán még aránylag csak kevesekben van meg ez a lélek-tudat, habár láthatatlanul befolyásolja az agyi tudatot, ami neki részleges kifejlődése. Szórványosan azonban a legtöbb ember fölismerte már működését; ima és meditáció közben érezteti hatását és néha felülkerekedik az agyi tudaton, pl. a „megtérésekben”, a „vallásos élményekben”, stb. ezen át működik a szellem a prófétákban, apostolokban és a vallások különféle szent embereiben; értelmi és művészi lángelmékben pedig a lélek uralkodik az agyi tudaton. A lélek alsóbbrendű tapasztalatai halál előtt és halál után egyaránt a közbeeső világba tartoznak.

A magasabb rendűek, amikor a lelket a szellem fénye világítja be, a mennyei világba tartoznak, s a lélek sokszor még a test terhe alatt is ebben a világban él, mint a fönt említett esetekben. Ezek a boldogító élmények azonban a legtöbb ember számára csak a halál után következnek be, amikor a megtisztult lélek mennyei örökébe lép.

A fizikai világ

Ez az ember éber állapotú tevékenységeinek színhelye, itt veti el a jó és a rossz magjait, amelyek a jövőben hozzák meg gyümölcseiket. Anyagi öltözékeinek közül ma a fizikai van a legjobban kifejlődve s ebben viszi végben messze jövőjére is kiható cselekedeteit. Minden rossz és minden, ami a törvény ellen van, amit csak gondol, kíván és cselekszik, jövő szenvedések magja, ami kinő majd és megtermi a maga gyümölcsét akár ebben a fizikai világban, akár a közbeesőben. A vágyak és az olyan gondolatok, amelyeknek gyökere a vágyban van, eredményük pedig a vágy kielégítése, természetüknél fogva a közbeeső világba tartoznak s elsősorban ott hozzák meg gyümölcseiket, halál előtt és halál után.

Az alsóbbrendű vágyakat kielégítésük csak növeli. s éppen erejük növekedése folytán az a fő hatásuk a fizikai világban, hogy a fizikai idegrendszer a túlságos izgatás folytán lassankint elromlik, sőt végletes esetekben össze is roppanhat. A szenvedés fájdalmas aratását készíti az ilyen emberek maguknak a közbeeső világban az ilyen oktalansággal, mert amikor a fizikai testet elszakítja tőlük a halál, megszűnik a kielégítés lehetősége, a vágy viszont megmarad a lélekben, amely a test szolgája volt. Ezek a testet túlélő, kielégítetlen vágyak okozzák, kielégületlenségükkel, azt az elkerülhetetlen és természetes szenvedést, ami a bennük élt embernek ott osztályrészévé lesz. A magasabb rendű vágyak is növekszenek a kielégítéssel, mint pl. a tiszta szeretetre, a művészetre, a természeti szépségekre s hasonlókra irányított vágy, s mivel ezek inkább a lélek dolgai, mint a testéi, nem érinti őket a halál s a közbeeső és mennyei világban az öröm forrásai lesznek. Röviden: ha a lélek a fizikai világban a test rabszolgája volt, a közbeeső világban szenvedés lesz ennek következménye; ha a lélek a fizikai világban ura volt testének, béke és boldogság az eredménye.

A közbeeső világ

Erre vonatkozólag a részletek nagyon változatosak a különféle vallásokban, habár a legutóbbi mondatba foglalt elv általánosan elfogadott. a hinduk két részre osztják, az Atyák Országára (Pitrloka) és a szellemek (kísértetek) országára (Pretaloka), s az utóbbit még többféle, változó kellemetlenségű, pokolra osztják. a buddhisták felfogása hasonló. Mindezek csupán időlegesek, céljuk a megtisztítás, s aztán az ember a mennyei világba tér (szvargába), ahonnan hosszabb-rövidebb idő múlva – megelőző földi élete intellektuális és erkölcsi értékétől függően – visszatér a földre.

A keresztények egy része szerint a paradicsom, a boldogság állapota, előzi meg a teljes mennyországot, s a pokol, a szenvedés állapota, a teljes poklot. Némelyek, látszólag, de nem túlságos határozottan, elsikkasztják a közbeeső állapotot. A katolikusok – görög, római és anglikán katholikusok – tartják a régi hagyományt, amely szerint a paradicsom az igen tiszták, a pokol pedig az emberiség nagy részének osztályrésze, amelyből a paradicsomban kerülnek, vagy kivételes esetekben – amilyenek pl. a szentek – a mennybe. A végén mind a mennybe kerülnek; a keresztények közül néhányan pedig, amint már említettük, valamint talán néhányan a mohamedánok közül is, hisznek az örök pokolban.

A mennyország

A mennyországban az alacsonyabb vágyaktól be nem mocskolt gondolat világában a lélek learatja mindannak a jó gondolatnak és tiszta érzelemnek gyümölcsét, amelyet a fizikai világban elvetett. A zavartalan, tiszta boldogság állapota ez, amely kívülről tekintve fokozatban különbözhetik, de mindég teljesen betölti a benne lakó képességét a boldogságra. E kérdésben is fölmerülnek különbségek aszerint, hogy elfogadjuk-e az újraszületést a fejlődés módszeréül. Azok, akik elfogadják, a mennyei világban nem csak a fizikai életben elvetett nemes magvak gyümölcsének learatását látják, hanem azt az állapotot is, amikor minden jó tapasztalat, törekvés és iparkodás értelmi és erkölcsi tulajdonsággá változik, és összességük alkotja majd a jellemet, amellyel az ember a fizikai világban újra megszületik. A mennyországnak így fontos szerep jut a fejlődés egy körforgásában. Azoknak a nézetei, akik elvetik az újraszületést, nem elég határozottak ahhoz, hogy részleteiket tisztán összefoglalhassuk, de mindnyájan – kivéve a keveseket, akik a mennyországot statikusnak tartják – növekedést, haladást, gyarapodó erőt és hasznosságot várnak tőle minden tekintetben, a térben elszórt számtalan világon. Minden vallás egyetért abban a nagyszerű hitben, hogy az ember halhatatlan szellemi lény s hogy hívatása szeretni, tanulni és segíteni korszakok korszakain át.

Dr. ANNIE BESANT: A VALLÁS ÉS AZ ERKÖLCS
EGYETEMES KÉZIKÖNYVE
forrás: http://www.teozofia.hu/Olvas/113_A_vallas_es_az_erkolcs.html

Az ötödik dimenzió rezgése - videó
forrás: Vesna Dharma
https://www.youtube.com/watch?v=4piaA_nCfKY

2019. december 13., péntek

Dr. Annie Besant: A szellem testet ölt 1.



Az egész világot a szellem testet öltésének nevezhetjük, mivel az anyagnak egyetlen, akármily parányi töredéke sem tudna egy pillanatra sem megmaradni, ha nem tartaná össze az élet, ami élteti. Az anyag csakis azért van, hogy a szellem kifejező eszköze legyen, egyébként értelmetlen, céltalan, haszontalan. Ezt az igazságot, ami mindenre és mindenütt igaz, részben minden vallás kifejezte, ha különféle módokon is, legkivált pedig azzal a tanítással, hogy Isten némely emberben egész sajátos módon benne lakozik, vagy hogy Isten némelyeket beárnyékol; mindezt, mint részletet, az az általános tan foglalja magában, hogy minden élet, minden szellem Istentől való, „mint ahogy némelyik költőtök is mondta: Mert mi is az Ő gyermekei vagyunk”.


Mint ahogy a legfinomabb anyag misztikus régióiban az „aspektus” személlyé „és a „személy” „aspektussá” lesz, ugyanúgy az isteni testet öltések, isteni sugallatok és a szellemnek minden élőlényben való testet öltése is csupán különböző fokai a legfelső élet megnyilvánulásának. Éppúgy, mint amikor lábunkba tövis megy s a testet fenntartó tudat rendszerint egy időre egészen arra a helyre összpontosul, s aztán odavezeti a kezet, hogy kihúzza tövist, úgy összpontosul Isten tudata, nagy szükség idején, egy-egy sajátos megtestesülésben az emberek előtt ismert legmagasabb fokon. Az ilyen összpontosulás alacsonyabb fokait, nagy változatossággal, a próféták, hősök, nagy uralkodók, szentek, nagy tanítók, költők, művészek és hasonlók képviselik. „Az adományok különbözők, de a Szellem ugyanaz. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.”

A hindu Avatárákat ismernek „olyat, Aki leszáll” a „velünk lévő Istent”, s azt hiszik, hogy az istenség második aspektusa időről időre emberi formában mutatkozik meg, hogy segítse a világot:

„Ámbár öröktől fogva vagyok, a halhatatlan Én, Ura minden létezőnek,

beárnyékolom a természetet, ami sajátom, s megszületek saját

erőmből. Mindenkor, ha veszendőben van az igazság és föllendül az

igazságtalanság, óh Bharata, eljövök akkor Én magam. A jóknak

oltalmára, a gonoszok romlására, az igazság tartós visszaállítására

időről időre megszületek én."

Ismernek továbbá bölcseket (risiket), aszkétákat (jógikat), akik sok tiszta élettel és sok erőfeszítéssel testeik anyagát oly áttetszővé tették, hogy a test templomában lakozó isteni szellem a hús és vér burkolaton már majdnem egészen tisztán át tud ragyogni. Ezek a nagyok mind Isten hírnökei az Ő világában, igazságainak szétosztói, természetének, akaratának, szeretetének feltárói. Rajtuk át kapja az emberi nem a szentírásokat, amelyek minden vallásban a kötelező hatályú dokumentumok; és bár a hinduknak megvannak a maguk prófétái és saját kinyilatkoztatásai, teljesen és örömmel elismerik, hogy más vallásoknak is megvannak a maguk prófétái és kinyilatkoztatásai, amelyek éppoly kötelező hatályúak és amazoknak éppoly hasznosak, mint nekik a maguké.

Az ilyen sajátos isteni megtestesüléseken vagy beárnyékolásokon kívül a hinduk azt is hiszik azonban, hogy minden ember az Isten megtestesülése, hogy Isten minden emberi szívben valóban benne lakozik. A hinduk számára minden ember – sőt minden állat, fa és ásvány is – testetöltött szellem; a formák változhatnak, megszülethetnek és meghalhatnak, de a szellem örökké megmarad.

A zoroasztriánusok legfőbb prófétájukban – abban, aki megnyitja a Zoroaszterek hosszú sorát, bár sok modern zoroasztriánus elköveti azt a tévedést, hogy mindnyájukat egynek veszi – az isteni világosságot látják, amely mellett e világban útjukat járják. Ahura Mazda egyenesen hozzá beszél és ő, Zoroaszter, a törvény kinyilatkoztatója. Zoroaszter úgy viszonylik zoroasztriánusokhoz, mint az isteni törvényhozó, Manu és a risik, a hindukhoz. Szózios, a végső megnyilvánulás, áll legközelebb a hinduk Avatára fogalmához.

A hébereknek ott van Ábrahám, fajuk atyja, „Isten barátja”, továbbá Mózes, a törvényhozó, és a próféták hosszú sora, akik mind Isten akaratát nyilvánították ki népe előtt. „Isten így szólt” ehhez, vagy ahhoz, ezzel a gyakori mondással fejezik ki azt, hogy Isten beárnyékolta az illetőt. „Az Úr Lelke rajtam van” mondja Ézsaiás „És az Úr így szólt hozzám: ’ Íme Én számat a te szádba adtam’” – mondja Jeremiás. Így nyilatkozik Ézsajás a Dávid házából való eljövendő nagy tanítóról is: „Az Úr lelke rajta fog nyugodni”, s a Krisztus ezeket a szavakat saját magára vonatkoztatta.

A buddhista Buddha Urunkban a tudatlanság korlátaitól megszabadult isteni Ént látja, a Megvilágosodottat, és benne látja a világ szolgálatára szentelt életek hosszú sorozatának koronáját; eléri a Bodhisattva rangot, a Világtanító rangját, s évezredeken át végzi áldásos munkáját, míg végül utoljára születik a földre, s ebben az utolsó testében eléri a teljes megvilágosodást. A buddhisták nem tartják őt az egyetlennek; sok Buddha van, és mindegyikük azt példázza, mivé lehet az ember, ha sok-sok életét az egyetlen tiszta célnak, az emberiség szolgálatának szenteli. „Tekints magadba, Buddha vagy” – mondja a hívő kínai. A Buddha az istenivé vált ember tökéletes típusa, a szellem testet öltése, ami mindaddig ismétlődik, amíg a szellem teljesen úrrá nem lesz az anyagon.

A keresztények egyetértenek a hindukkal abban, hogy az istenség második aspektusa – a Szentháromság második személye – nyilvánult meg emberi formában, de, a hindu hitével ellentéten, nem többször, hanem egyszer csupán. „Egyszer jelent meg, az időknek végén… „Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan a próféták által az atyáknak, ez utolsó időkben nékünk Fia által szólott, Akit tett mindennek örökösévé, Aki által a világot is teremtette.” A keresztények számára ez a testetöltés, Istennek a világban való egyetlen tökéletes megnyilvánulása, Isten énje emberi formában, „tökéletes Isten és tökéletes ember”, éppúgy, mint ahogy sok hindu előtt Ráma vagy Krishna az egyetlen tökéletes testetöltés. De bárha a keresztény ember Őt tartja az egyetlennek, azt is elismeri, hogy az embert a tökéletességre az Ő benne való lakozása viszi: „Hogy Krisztus lakozzék szívetekben a hitt által.” „Az én kicsinyeim, akikért szenvedek, amíg megszületik bennetek a Krisztus.” „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, a tökéletes emberhez, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.” Ahogy a hinduk a Kalki Avatárára, a zoroasztriánusok Szoziosra, a buddhisták Maittréja Bodhiszatvára, a muzulmánok a Mádhira, vagy a tizenkettedik imámra tekintenek, úgy tekintik a keresztények a Krisztust a kor bezárójának s annak, aki „mindent megújít”. A nevek különböznek, de az eszme mögöttük ugyanaz.

A keresztény egyház is elismeri Istentől különösen ihletett emberek, próféták, apostolok, különböző fokon álló szentek létezését, s e tekintetben teljesen megegyezik a zsidó vallással. Valójában egyetlen vallásból sem hiányoznak a szellem testet öltésének ezek a ragyogó megnyilvánulásai.

A keresztények hiszik azonban azt is, hogy Isten ölt testet minden emberben: „Nem tudjátok, hogy Isten templomai vagytok és Isten lelke lakózik bennetek?” Tehát számukra is isteni testet öltés minden ember és a Krisztus „az elsőszülött sok testvére között”. Ez az a boldogító igazság, ami biztosítja Krisztus parancsának teljesíthetőségét, ami egyébként reménytelenül elérhetetlen volna az ember számára: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes”. Mert amíg a külső ember harcol a gyarlóságokkal és kísértésekkel, a belső isteni ember abban az arányban árasztja reá erejét, amilyen arányban iparkodik azt felhasználni… „Vigyétek végbe a ti üdvösségeteket; mert Isten az, Aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást, jó kedvéből.” Lehet, hogy vannak olyan keresztények, akik haboznak, elfogadják-e mindazt a dicsőséget és erőt, ami ezekből a szövegekből árad, amelyek azt tanítják, hogy az emberi szellem valójában isteni; de még ezek is hiszik, hogy minden ember húsba és vérbe öltözött halhatatlan szellem, hogy szellem van minden emberi lényben, s ily módon vallják azt, ha nem is legteljesebb, legdicsőbb formájában, ami az ember örökkévalóságának záloga.

Az iszlám gyermekeinek vallásában semmi sincs, ami az Avatára vagy a Krisztus fogalmának megfelelne, sőt, határozottan el is vetik, talán a fönt említett magasabb szükségszerűségből. Vallják azonban azt a tant, hogy vannak Istentől különösen ihletett emberek, vagy próféták, s elismerik és tisztelik minden vallás prófétáit. „Nem teszünk semmi különbséget közöttük.”Abban a tanban pedig, hogy minden ember testet öltött szellem, az iszlám is megegyezik a régebbi vallásokkal; egyik legihletettebb és legmélyebben tisztelt fia azt mondta: „Te vagy Isten, az Egyetlen Valóság.”

A szufik elismerik, hogy ez a szellem isteni, de sok muzulmán, aki állítja, hogy az emberi szellemek Istentől erednek, nem ért egyet avval, hogy Vele lényegileg azonosak is.

Újabban eltérnek a vélemények abban is, hogy mely módon éri el az ember a tökéletességet, s a keresztények és mohamedánok többsége talán azt állítja, hogy Isten mindig frissen teremti az emberi szellemeket az új testek számára, ellentétben azzal a felfogással, hogy ugyanaz a szellem ölt testet egymásután az életek sorozatában. A világ régebbi vallásai azonban, élők és kihaltak egyaránt, egyhangúan kijelentették, hogy a halhatatlan szellem lassan bontakoztatja ki képességeit a földön leélt életek hosszú sorozatában, amelyeket a fizikai fölötti világokban töltött időszakok választanak el egymástól; a földi életek értelme szerintük a tapasztalatszerzés; a testen kívül töltött életben pedig elszenvedjük rossz tapasztalataink hatásait s értelmi és erkölcsi képességekké változtatjuk át jó tapasztalatainkat. Ezekből a képességekből, amelyeket tehát a mennyei világban, halálunk után dolgozunk ki, tevődik össze a jellem, amellyel a gyermek következő földi életében megszületik. Úgy látszik ez a hit egyik vagy másik formájában, többé-kevésbé bölcseletileg is kidolgozva megvolt még azoknak a vallásoknak kezdeti idején is, amelyekből később eltűnt, amint bizonyítják a korai keresztény írásokban s a középkor muzulmán misztikusainak írásaiban található utalások. Ma újra kezd felmerülni a kereszténységben és az iszlámban, benső észszerűségénél fogva, s mivel az emberi élet látszólagos igazságtalanságait meg tudja magyarázni, s mert boldog bizonyossággal hirdeti a végső jót minden számára. Sőt, a bölcselkedőbb elmék fölismerik azt is, hogy az a szellem, amelyet születéskor teremtenek egy bizonyos test számára, aligha tekinthető halhatatlannak.

A régibb vallások követői természetesen tanaik közé sorolják a fizikai és fizikán túli életek ismétlődésének hosszú sorozatát, mint ami legmegkapóbban szemlélteti a szellem testet öltését az anyagban; a fiatalabb vallások pedig vagy odasorolják, vagy nem, aszerint, hogy hogyan olvassák szentírásaikat és hogyan ítélik meg és magyarázzák őket. Bizonyos azonban, hogy egészen a Krisztus utáni VI. századig az újraszületés valamilyen formában az Egyetemes Vallásnak egyik tanítása volt.

Dr. ANNIE BESANT: A VALLÁS ÉS AZ ERKÖLCS
EGYETEMES KÉZIKÖNYVE
forrás: http://www.teozofia.hu/Olvas/113_A_vallas_es_az_erkolcs.html

Michel Pépé - L' Ascension Céleste - videó
forrás:Andreea Petcu

2019. december 12., csütörtök

Teremts a hála érzésével



A hála érzése képes rendkívül magas rezgésbe hozni (ha az valóban szívből jövő), beindítva ezzel a bőség energiáit.


Ne feledd, ha kapni szeretnél, először meg kell tanulni hálás lenni azért, ami Neked megadatott. Gondolj csak bele, milyen sok ember lenne boldog azzal az élettel, amelyben jelenleg élsz.

Fordítsd tekinteted azokra a dolgokra, eseményekre, történésekre, melyek a hála érzésével töltik meg szívedet. 


Írj levelet, vagy mondd el valakinek, milyen hálás vagy minden tanításért, amit Tőle kaptál. Akkor is, ha fájt a viselkedése. Ezen embertársaink a legnagyobb tanítóink. Általuk válunk egyre erősebbé lelkileg, egyre magabiztosabbá, stabilabbá. Ők azok, akik segítenek visszatalálni önmagunkhoz.

Ha elhiszed, hogy életedben minden eseménynek oka és célja van, akkor tudsz hálás lenni minden egyes pillanatért.

Ha szeretnéd eloszlatni a negatív gondolataidat, egyszerűen figyelj a jelenre. A rossz gondolatok csak a múltban vagy a jövőben képesek időzni. A jelen csodálatos! Maga a varázslat!

Ha arra figyelsz, amit éppen csinálsz, akkor tapasztalni fogod, hogy a gondolataid elcsendesednek, megpihennek.

Ahelyett, hogy sajnálod magad, nézz szembe a rossz érzésekkel. S tudatosítsd magadban, hogy ez is mulandó, mint minden más. Nem érdemes időt szentelni neki.

(Guzsik-Mohácsi Viktória elozoeletek.blogspot.hu)

A hála gyógyító ereje
 Dr. Buda László orvos, pszichiáter és pszichoterapeuta - videó
forrás:Szomatodráma