Rossz érzések ellenszere

Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. 

 

Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? 

 

A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?

 

 
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. 

A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. 

Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.

- Marcus Aurelius : Rossz érzések ellenszere -

 

MARCUS AURELIUS ELMÉLKEDÉSEI- videó

forrás: SpiritualDignity

 Válogatott idézetek Marcus Aurelius római császár, Elmélkedések című könyvéből.

 

Szülése után több mint fél percig halott volt – hátborzongató részleteséggel beszélt élményeiről

 Nem lehet könnyű feldolgozni a halált, majd a visszatérést a túlvilágról. Ennek a nőnek a példája is erről árulkodik.

A nőnek a mai napig nem sikerült feldolgoznia a történteket. forrás:© Netflix   

Testen kívüli élményeiről mesélt az az amerikai nő, akinek szülés után 37 másodpercre megállt a szíve. A Netflix új, Surviving Death, azaz Túlélni a halált című dokumentumfilmjében egészen hátborzongató részletek derültek ki azzal kapcsolatban, hogy milyen érzés lehet meghalni.

 A chicagói Stephanie Arnold állítása szerint megérezte, hogy komplikációk fognak fellépni második gyermeke szülése közben, ugyanis orvosai már 20 hetes terhesen lepénytapadási rendellenességet állapítottak meg nála. A placenta praevia olyan állapot, amikor a méhlepény érinti vagy fedi a méhszájat és emiatt a páciens szülés közben akár el is vérezhet.

forrás:© Netflix  

– Nagyon nehéz volt az érzéseimről beszélni, hiszen csak egy rossz előérzetem volt és semmi kézzelfogható. Mondtam is a páromnak, Jonathannek, hogy azon kívül nem tudok mit mondani, hogy azt érzem, valami rossz fog történni.

Ha valaki megkérdezte volna, hogy megy a terhesség, szó szerint azt mondtam volna, hogy szerintem bele fogok halni

– meséli a dokumentumfilmben Arnold, kinek félelme a szülőszobán valósággá vált.

Testen kívüli élményről számolt be. forrás: © Netflix

Néhány pillanattal azután, hogy megszülte kisfiát, a szíve megállt és 37 másodpercre beállt nála a klinikai halál.

– A császármetszés után Jacob egészségesen megszületett, nekem pedig leállt a szívem. Onnantól minden olyan volt, mint egy film, láttam a saját testem kívülről.

Fentről néztem saját magam, és pontosan láttam, hogy mi történik a műtőben. Láttam az altatóorvost a lábamnál, láttam, hogy melyik nővér kezdte el az újraélesztést. Ebben a dimenzióban teljesen másképp működött a térérzékelésem, nem voltak falak, nem volt mennyezet.

– folytatta beszámolóját Stephanie, akinek ezután feltűntek szemei előtt már elhunyt szerettei, így nagymamája, akit tízéves korában vesztett el, illetve nagybátyja.

Stephanie hat napig mesterséges kómában feküdt, miután visszatért a halálból © Netflix

Az utolsó dolog, amit hallottam, az az volt, amikor Julie, az orvosom azt mondogatja: „Ez nem történhet meg, ez nem történhet meg.

Arnold egy erős nyomást érzett a hasában, amikor visszatért az életbe, ám a felépülése egyáltalán nem volt zökkenőmentes, hiszen a halál legyőzése után még hat napig mesterséges kómában tartották, mert súlyos veselégtelensége lett, és ezután még hónapokon keresztül kellett újra tanulnia járnia és beszélnie.

forrás: dailystar.co.uk-borsonline.hu

 Surviving Death - NETFLIX - videó

forrás: Stephanie Arnold 

A Netflix új műsora a halál utáni életet kutatja

Az élet titka

Egyszer egy legény elhatározta, hogy elindul megtudni az élet titkát. Arra gondolt, hogy felkeres egy öreg bölcset, aki biztosan meg tud felelni a kérdéseire.

Ment, mendegélt napokon át. Egyszer csak, amikor megpihent, egy kisebb karaván ment el mellette. A fa árnyékában ülve nyeglén odavetette kérdését a karaván egyik tagjának:
- Messze van még az öreg bölcs, aki ismeri az élet titkát?
- Az bizony messze van - felelte a kereskedő, és azzal tovább is bandukolt a karaván.

Újabb három napot gyalogolt, összeszedte minden erejét, sietett, hogy minél előbb elérje a bölcs hajlékát, aki ismerte az élet titkát. Ebédidőben megállt, hogy falatozzon egy keveset, amikor újabb karaván ment el mellette. Egy fa árnyékában ülve ismét nyeglén odaszegezte kérdését a karaván egyik tagjának:
- Messze van még az öreg bölcs, aki ismeri az élet titkát?
- Az bizony messze van - felelte ez a kereskedő is, és azzal tovább bandukolt a karaván.

A legény nekiindult és újabb három napon keresztül bandukolt. Egy kisebb faluba érve, a fáradtságtól félholtan esett össze. A falubeliek elvitték őt a helyi javas emberhez, akinek tudása igen nagy tiszteletnek örvendett. Amikor a legény magához tért, mondta az öregnek mi járatban van, és elmesélte úti történetét is.

Az öregember elmosolyodott és azt mondta legénynek: - de hiszen az általad keresett bölcs éppen az ellenkező irányban van, mint amerre jöttél. A legény igen elszomorodott, azonban az öreg megvigasztalta: - ebből az esetből igen sokat tanulhatsz, s ha megtanulod a leckét, nem kell szomorkodnod a helytelen döntéseid miatt:

- Ha segítséget kérsz az úton, ügyelj arra, hogy minden kérdésed a döntésedhez legfontosabb információkat tartalmazza. A kereskedők -mivel ültél- nem tudták, hogy milyen irányba tartasz, így a kérdésedre helyes választ adtak ugyan, de nem elegendőt.

- Az élet titkának tudásáért nem kell halálra kínoznod magad, mert mit ér az élet titka, ha halott vagy.
- Végül pedig ne feledd, hogy az élet titkának kutatása során nem az a fontos, hogy milyen messze jutottál, hanem az, hogy jó irányba tartottál-e.

Az öreg ezzel útnak eresztette a fiút, aki most már nem sietve, és úti célját folyamatosan pontosítva tartott az élet titkának megismerése felé.

forrás: blog.xfree.hu

Unió - Úton (1973) - videó

zeneszerző: Szendrődi Zsolt /1943-2014/

szövegíró: Daka Olga

 

 

 

Úton (dalszöveg)

Jelez már a kakasszó,
Harsogó a nap.
Száz veréb torkából
Szinte dal fakad.
Fojt, lázít minden fal,
Menni kell, tudom.
Felkelek, ma úgy érzem
Itt az én napom.

Szél fújja ingem,
a vállamon tarisznya lóg,
Cipőmön lyuk kacsint,
de nevetve, messze indulok.

Szél fújja ingem,
a vállamon tarisznya lóg,
Cipőmön lyuk kacsint,
de nevetve, messze indulok.

Néz reám a fényes ég,
Mosolyog, mint én.
Igaz hát, a boldogság
Itt a földön él.
Szél játszik hajamban,
Vár reám az út.
Jön velem a kakasszó,
Együtt ballagunk.

Új tájak nyílnak,
mint mesekönyv az asztalon,
Nem adnám semmiért a világon,
hogy mindezt láthatom.

Új tájak nyílnak,
mint mesekönyv az asztalon,
Nem adnám semmiért a világon,
hogy mindezt láthatom.

Hull a zápor, megázom,
Nem takar fedél.
Ha fázom is, hát ki bánja?
Nem adnám semmiért.......!

Szél fújja ingem,
a vállamon tarisznya lóg,
Cipőmön lyuk kacsint,
de nevetve, messze indulok.

Szél fújja ingem,
a vállamon tarisznya lóg,
Cipőmön lyuk kacsint,
de nevetve, messze indulok.

 

Az ember felépítése

Jelen cikkünkben a teljes ember felépítéséről, testeiről és az őt körülvevő magasabb világokról fogunk értekezni. Ezen területen sajnos sok félreértéssel és tévképzettel találkozhatunk, amik inkább a nem helyes megértésből adódnak, mint a rendszer bonyolultságából. 

Fontos, hogy ezeket a félreértéseket szétoszlassuk, ennek érdekében teljesen az alapoktól fogunk kiindulni. Itt is elmondható az, hogy nagyon sokféle és -fajta felosztás létezik, attól függően, melyik rendszerben taglaljuk, és hogy ki és mikor szerezte a tárgyunkra vonatkozó információt. Az elnevezések sokfélesége pedig szintén zavarba ejtő. Persze az esetlegesen előforduló ellentmondások itt is csak látszólagosak. A felületes szemlélő azonban könnyen eltévesztheti a mélyebb összefüggések hálóját, ami értelmet és rendszert ad a világnak. Leírásunkban az ember négyes felosztását fogjuk kifejteni a szellemtudomány megfigyelései alapján. Ez nem a legrészletesebb és legbonyolultabb osztályozása a szellemi szféráknak és testeknek, azonban reális képet fest azok számára is, akik még csak most ismerkednek e tudománnyal.

1. Fizikai test és az anyagi világ

Itt könnyű helyzetben vagyunk, hiszen ez az a testünk, amit mindenki észlel, létezését így hát nem kell bizonyítanunk. Matériává sűrűsödött fény alkotja, és a fizikai világban való életre használjuk. Enélkül nem lennénk képesek közvetlenül hatni a minket körülvevő anyagi világra. Fizikai testünk segít ezáltal megélni a világtól való elkülönülés érzését is, elveszítve az EGY-ség emlékét. Magát a matériát tekinthetjük olyan szellemi szubsztanciának, ami a saját lényegétől elidegenedett, és ez csak a földi inkarnációban található meg. Mivel atomok és molekulák építik fel, szellemi szempontból az ásványok világához tartozik. Saját magában nem képes formáját fenntartani, ezért a halálerők közreműködésével sorsa a felbomlás.

Keletkezése a Szaturnusz planetáris inkarnációban történt meg. Ekkor persze még nem a mai formájában létezett, hanem pusztán hőből állt. Ennek alapjait a hetedik angyali hierarchiabeli szellemek, a trónok adták, így fizikai testünket nekik köszönhetjük. Felépítése egy-egy inkarnálódás előtt a tizenkét állatövi jegy energiái segítségével történik meg. A mostani létezésig számos átalakuláson ment keresztül testünk, de számunkra csak a földi létben végbement átalakulások érdekesek most. Kezdetben fizikai testünk helyhez kötött és mozdulatlan volt. Később kialakult egyfajta helyhez kötött, majd a helyváltoztató mozgás. Testünk az anyagtalan szubsztanciáktól haladt fokozatosan a megszilárdulás felé. Szerveink is ennek megfelelő sorrendben alakultak ki. Ebben a sorban a csontrendszer volt az utolsó, és ekkora tehető az ember halandóvá válása is.

A szellemi út egyik legvégső feladata a fizikai testünk átdolgozása átmanná, szellememberré. Ez csak az archék segítségével mehet végbe oly módon, hogy a megtisztított fizikai test részeit átalakítják átmanná. Amikor ez megtörténik, az ember képessé válik majd arra, hogy intuíciós tudatszinten szellemi lényélményt éljen át. Így már közvetlenül, a megfigyelt dologgal azonosulva képes magasabb igazságok tudatosítására. Ez azonban – az emberiség jelenlegi fejlettségi szintjét figyelembe véve – csak a távoli jövőben következik be tömeges méretekben. Persze mindig is lesznek olyan kiválasztottak, akik előrébb járva a fejlődésben, segítik embertársaikat.

Legnagyobb illúziónk is a fizikai testhez kötődik. Jelen korunkban az anyagelvű szemlélet megerősödésével, az emberiség nagy része fizikai testével azonosítja magát, ezáltal hozva létre olyan kötést, melyet nagyon nehéz feloldani. Kitartó munkával tudatosítani kell magunkban azt, hogy a fizikai test nem én vagyok. Ez persze nehéz, hiszen tapasztalataink nagy többsége a testünkhöz kötődik. Vegyük észre, hogy betegségeink sem a fizikai testünkben keletkeznek, csak ott jelzik a problémáinkat. Hiszen hogyan is lehetne beteg egy szénatom vagy egy vízmolekula? El kell fogadni azt, hogy jelen testünk csak és kizárólag erre az életünkre „készült”, azért, hogy felvállalt életfeladatunk végrehajtását a lehető legjobb módon szolgálja. Ezért kötelességünk testünkre minél jobban vigyázni, gondozni és a legjobb körülményeket teremteni neki. A szellemi út nem a fizikai test és a fizikai világ teljes elhanyagolásából áll, hanem az egyensúly megtalálásából a szellemi és fizikai között. Sokan esnek abba a hibába, hogy úgy vélik: „a testem nem én vagyok”, s ezért nem kezelik megfelelő tisztelettel fizikai létük alapját. Nem ápolják, nem szeretik(!) és nem gondozzák kellő odafigyeléssel testüket. Mivel még képtelenek lennénk test nélkül élni és hatni a fizikai világban, becsüljük meg őt, és vegyük észre tökéletességét és kiforrottságát.

2. Az étertest és az éteri világ

Az étertestet és a minket körülvevő éteri világot már csak a szellemi érzékelés valamely fajtájával vagyunk képesek látni, azonban érezni, vagy hatásai alapján a létét belátni bárki számára lehetséges. Ez a valóságszint közvetlenül a fizikai felett helyezkedik el finomságban, de teljesen áthatja azt. Sok esetben összevonva kerülnek említésre a különböző rendszerekben. Az éteri test látja el a fizikai testet a létéhez szükséges életenergiával, és a felépítéséhez szükséges formákat is ez adja. Amikor a életenergia elfogy, akkor az élő szervezet meghal, és a halálerők hatására a fizikai teste bomlásnak indul. Amikor ez az „összetartó erő” megszűnik, a test visszasüllyed az ásványvilágra jellemző állapotok közé. Mondhatnánk úgy is, hogy az éteri test harcol a halálerők ellen. Maga az éteri szint a növényvilágnak feleltethető meg. A növények rendelkeznek csak fizikai és éteri testtel (persze ez különbözik az emberétől) itt a fizikai szinten. Az éteri test az, ami elválasztja a növényt az ásványtól. Az egyetlen kivételt a kristályok képezik, mivel ők már rendelkeznek egyfajta élettest kezdeménnyel. Maga a Föld is rendelkezik éteri burokkal, ezért mindenképpen élőlénynek kell tekintenünk!

Magáról az étertestről elmondható, hogy szellemi látással szemlélve, alakja az emberi test alakját formázza, áthatja azt, illetve túllóg azon 10-15 cm-rel és burokként veszi körbe. Az ember fejlődése során úgy alakult ki, hogy az érzékszerveinket hatja át legkevésbé az éteritás. Minél egészségesebb és életerősebb valaki, annál vastagabb az éteri burka. Egészséges embernél hamvasbarack színű. Ez az energia az, ami a test energiacsatornáiban, a meridiánokban (nadikban) kering. Ahol ezen energiacsatornák metszik egymást, ott nagyobb jelentőségű központok képződnek. Az akupunktúra ezeket az éteri pontokat befolyásolva fejti ki hatását. Hét csatornakereszteződés képez egy akupunktúrás pontot, tizennégy kereszteződés egy mellékcsakrát és egy huszonegyes csomópont ad ki egy csakrát. Utóbbiakból hét darab található meg az ember fizikai testén, és a kozmikus energiák felvételében segítenek. Minden csakra szirmokhoz hasonló képződményekból áll, amelynek egyik fele éteri, a másik fele asztrális szirom.

Mivel ez a szféra tartalmazza testünk formájának kódjait, minden szervnek megvan az éteri mása. Éteri szívünk a jövőben igen nagy feladatot kap, hiszen az élettel áthatott emberi gondolkodás központja ide tevődik majd át az agyból. A látó orvos általában a szervek éteri lenyomatain korrigálja ki az elváltozásokat és ez idővel átíródik fizikai szintre is. A gyógyulásnál fontos tudnunk, hogy az a testrész, amit nem hat át rendesen az éteritás, nehezebben gyógyul. Finomsága alapján négyfajta éteri energiát különböztethetünk meg: hő-, fény-, hang- és életétert. Napi tevékenységeink által, de legfőképpen gondolkodásunk miatt jelentős mértékben veszítünk éteri energiáinkból. Ez – mivel így a halálerők jutnak fokozottabb szerephez – gyorsítja öregedési folyamatainkat. Szerencsére azonban az éjszakai alvás során ez pótlódik. Ekkor az étertest nem hagyja el a fizikai testet, hanem szellemi segítséggel fenntartja a fizikai test életfolyamatait. Ennek módja az asztráltest kifejtésénél kerül leírásra.

Ez a testünk a Nap planetáris inkarnációjában keletkezett, a hatodik angyali hierarchia, az uraságok ajándékaként. Felépítésekor az ember a hét fő bolygó energiáját használja fel. Átalakításában pedig az arkangyalok segítségére számíthat. Az éteri testünkre legjobban a tiszta életvitellel, légzőgyakorlatokkal és ismétlődő, ciklikus feladatokkal hathatunk. A megnemesített étertestből buddhi (életszellem) keletkezik. Ekkor a tanítvány már bódhiszattva szintre lép, és inspirációs tudatszintre emelkedik. Ezen szinten a magasabb szférákat már egyfajta szellemi hallással képes érzékelni a törekvő személy.

Az éteri szintről még el kell mondanunk, hogy a Földtől a Hold szférájáig tart. Amikor valaki már éteri látással rendelkezik, figyelemmel kísérheti az elementálok működését a világban és az őt körülvevő természetben. Megtapasztalhatja mások éteri folyamatait és megláthatja saját tetteinek karmikus következményeit. Ez nagy előrelépés, hiszen döntéseiben már megnyilvánulhat a felsőbb akarat is.

A köztudatban úgy él, hogy inkarnáció csak fizikai testben következhet be az anyagi síkon, de kivételes esetekben megtörténhet, hogy a szellem bizonyos időre éteri testben születik le a Földre.

3. Az asztráltest és az asztrális szint

Ez a szint már távol esik attól a szférától, amit az ember mindennap megtapasztalhat a fizikai érzékszervei segítségével, és elméjével felfoghat. Leegyszerűsítve elmondható, hogy az asztrális test megfelel a léleknek. Ez az a testünk, amely érzéseinket, ösztöneinket, vágyainkat, gondolatainkat, kívánságainkat, akarati impulzusainkat tartalmazza. Egyfajta felosztás szerint elkülöníthető benne az érzés-, az akarat- és a gondolatvilág. Másfelől pedig felosztható egy tudattalan és egy tudatos részre is. A tudattalanban és a tudatosban egyaránt lakoznak a meg nem tisztított lelki tartalmak, állati ösztönök és vágyak, valamint megtisztított érzelmi impulzusok, nemes érzelmek. A tudattalan tartalma ismeretlen számunkra, tudatos részünk pedig ismert. A szellemi érzékeléssel megáldott szemlélő számára az asztrális test tojásdad felhőként veszi körbe a fizikai testet, amit az állandóan változó színek kavalkádja tesz lenyűgözővé. A színeknek, illetve azok tisztaságának és milyenségének nagy szerepe van, hiszen szimbolikus formában ezek utalnak a szemlélt objektum lelki tisztaságára és morális állapotára. Ha a színek tompák, sötétek vagy nyálkás állagúak, általában egyfajta „lelki szennyezésre” gondolhatunk. Ha az asztráltest fénnyel áthatott, zöldes, kékes, vagy arany színű, akkor egy fejlettebb lelket láthatunk. Alakja szintén változik a szellemi gyakorlatok hatására. Először a tojásforma megfordul, majd egy kereszt alakot formáz. Ha pedig becsatlakozik a személyes védőangyalunk, akkor az ember asztrálteste a védőangyal asztrális testével együtt kettős kereszt alakját mintázhatja. Ezek mind nagyon sok információt közölhetnek egy értő (harmadik) szem számára, a vizsgált személyről. Minden külső behatást, élményt, impulzust az asztráltest vesz és dolgoz fel. Azonban a megemésztett élmények emlékei az étertestben tárolódnak el. Ezt figyelembe kell vennünk tanulási tevékenységünk során. Ez az a folyamat, amit sokan a tanult információk leülepedésének hívnak. Általában ez három-négy nap is lehet. A kozmikus és inkarnációs emlékek a finomabb éteri energiákból (hang és életéter) hozzáférhetőek.

Korunk emberéről elmondhatjuk, hogy életét nagyban az asztráltest által „termelt” lelki impulzusok irányítják. Sajnos sok esetben ezek nem a morális erővel áthatott, tiszta lelki tartalmak. Ezért lehetséges az, hogy a fizikai világban olyan erősek a negatív érzelmek mint a mohóság, túlzott szexuális vágy, önzés, gyűlölet, rosszakarat. Amikor az asztráltest átdolgozásra kerül, ezek az impulzusok lassan kitisztulnak, és a morális törvények világba ültetésének vágya veszi át a helyüket. Ezt az átdolgozási munkát mindig a magasabb Énünk végzi el.

Az asztráltest a Hold planetáris inkarnációban jött létre az ötödik angyali hierarchia, az erők áldozataként. A Nap, a Hold és a Föld energiájából épül fel. Átalakítása révén manasszá válik, természetesen a védőangyalunk hathatós segítségével. Itt is elmondható, hogy csak az Énünk által megtisztított asztrális tartalmak nemesíthetőek át az angyalunk munkája által szelleménné.

Ha ez megvalósult, akkor az ember képes imaginációs tudatszintről szemlélni a világot. Ezt felfoghatjuk szellemi képélményként is. Ez az első tudati szint a mostani éber tudatunk fölött. Ezt többféle módon is segíthetjük. Elsősorban fontos, hogy minden állati eredetű táplálékot hagyjunk el táplálkozásunkból. Az állatoknál már beszélhetünk az asztrális test meglétéről. Persze ez nem olyan, mint az emberé, hiszen nincs áthatva az Én ereje által itt a fizikai síkon. Ezek az állati asztrális maradékok bejutnak az ember energetikai rendszerébe az étkezéssel. A két asztralitás minőségi különbsége miatt ezek nem kerülhetnek feldolgozásra. Mint az olaj (állati) a vízen (emberi), úgy viselkedik a két energia egymáshoz viszonyítva, ezért ezt mindenképpen ki kell iktatni életünkből. Másodsorban pedig lelki és meditációs gyakorlatokkal, és a szellemi igazságok teljes mértékű megértése és feldolgozása által segíthetünk be angyalunknak.

Halálunk után a köztes létben az asztráltestünk akár kilencszáz évig is élhet. Eközben a szellem többször is felveheti ugyanazt az asztrálköpenyt inkarnációs céljainak legjobb megvalósítása érdekében. A szellem bölcsességtől áthatva mindig olyan asztralitást választ magának (mint egy ruhatárból), ami minden szempontból a legmegfelelőbb számára. Sok tanító csinálta azt, hogy egy átnemesített asztráltestet (vagy éteri testet) másnak átadva, egy teljesen „nyers” lelket rakott össze magának, és azt is átdolgozta. Ez egy nagy áldozat a mestertől, hiszen ilyenkor az előző életben már birtokolt lelki erényeket és erőket újra meg kell szereznie szenvedésteli tanulási folyamatok által, sokszor tudattalanságba visszasüllyedve.

Az asztrális világ a Holdtól a Nap szférájáig terjed. Ezt vizsgálva elmondhatjuk, hogy ez a szféra állandó mozgásban és változásban van. A gondolat itt rögtön teremtő erővel rendelkezik, ezért nagyon fontos a gondolatkontroll gyakorlata. Itt már az érzelmeink, gondolataink és félelmeink lényekként állnak előttünk és külső entitásoknak éljük meg őket. Ameddig nem uraljuk belső világunkat teljesen, és nincs meg a kellő morális tartás, a kis küszöb őre visszatart minket a belépéstől, így óvva meg bennünket elménk megbomlásától.

Alváskor asztráltestünk kiemelkedik a fizikai testünkből, és a csillagszférába távozik. Ekkor töltődik fel azokkal az éteri energiákkal, amivel – a testnek átadva – regenerálja azt. Az álmodási folyamat pedig az asztráltest időnkénti visszacsúszása közben következik be. Időnként megfigyelhető, hogy a napi események összekeverednek a tényleges szellemi történésekkel, de ahogy haladunk a szellemi úton, sokkal tisztábbak lesznek az álmaink, végül pedig már áloméletünk is teljesen tudatossá válik. Így viszont testelhagyásos (asztrálprojekciós) gyakorlatra is szert tehetünk, akaratunk szerint bármikor tevékenykedve a csillagvilágban.

Sok tanítvány és beavatott foglalkozik azzal folyamatosan, hogy különböző földi helyszínek, de akár szellemi szférák asztrális tisztítását végzi. Ez egy nagyon fontos munka, hiszen az emberek által megtermelt negatív gondolatformák, érzelmek a fizikai szinten komoly változásokat okozhatnak. Vírusok, baktériumok keletkeznek, és természeti katasztrófák következhetnek be a sok asztrális szennyezés miatt. Ezt tudva még nagyobb a felelőssége az embernek, hiszen nem csak cselekedeteinek van azonnali következménye, hanem gondolatainak is!

4. Az ÉN és mentális szféra

Jelen korunkban az emberiség nagy részének ez a legfelső lénytagja, ezen felül majd az átalakított testek foglalnak helyet. Énünk az a rész, ami megdolgozza az alsóbb testeket. Ez képviseli az isteni szikrát lényünkben, romolhatatlan és tiszta. Rezgésének magas volta miatt képtelen lenne bekapcsolódni a fizikai testünkbe, ezért lelkünk – mint egyfajta kapocs – is szerepet játszik. Jelenleg egyedül az ember az, akinek ÉN-je a fizikai szinten van jelen. Régebbi korokban még több emberi lénynek volt egy közös Én-je, de a szellemi fejlődés megkívánta individualizálódás miatt ma már mindenkinek egy Én-je van. Így fejlődik az ember szabadságban és bölcsességben.

Maga az ÉN az exusaiok (negyedik angyali hierarchia) áldozatos ajándékának köszönhető. Sajnos ma még csak hatásaiból következtethetünk létére, közvetlenül nem tudjuk megtapasztalni. Legtöbb ember az asztrális vonások alapján ítéli meg társait, de fontos lenne, hogy kicsit „feljebb” is lássunk. Észre kell vennünk másokban az isteni csírát és fényt. Ez segít hozzá a feltétlen szeretet kialakításához.

A köztes létben a szellem az, ami az alsóbb testeket magára építve visszaszületik a fizikai síkra. Az összes test tapasztalati esszenciáját magába sűrítve fejlődik egyre magasabb szintre. Látók a szellem korát megállapítva utalhatnak a begyűjtött tapasztalatok mennyiségére. Ez nem mutatja meg a szellemi fejlettséget, hiszen nem feltétlenül az öreg szellem a legfejlettebb, de a mi fizikai síkhoz kötött tudatunk számára egy kapaszkodó lehet a megértés irányában. A kort szellemévben mérik, ami háromszázhatvanötezer földi évnek felel meg.

A felső mentális szint a Szaturnusz bolygó szellemi szférájától kezdődik. Itt a nagy küszöb őre vigyáz arra, hogy az illetéktelenek és a felkészületlenek ne léphessék át a kaput. Jelen korunkban ez a szellemiség Krisztus, a Nap-exusai. A szférát általában két részre szokták osztani, alsó és felső világra. Sajnos a hétköznapi tudathoz kötött fogalmi gondolkodás számára az itt megnyilvánuló dolgokat megragadni nehéz, ezért csak felsorolásszerűen említjük meg az itt létező entitásokat. A mentális világ szubsztanciája az emberi gondolat, itt lelhetünk rá minden fizikai objektum ősképére. Ahogy egyre feljebb hatolunk megtaláljuk az éteri és az asztrális világ ősképeit, majd maguknak az ősképeknek a teremtését láthatjuk. Itt már minden élő gondolat egy lényként jelenik meg.

Fontos, hogy gyakorlatok által felvegyük ÉN-ünkbe a krisztusi impulzust, és eljussunk oda, hogy megtapasztaljuk azt, akik igazán vagyunk. 

Ebben Michael arché segít minket, úgy, hogy felteszi nekünk a „Ki vagy te?” kérdést. Az egyetlen helyes válasz, ami tőlünk érkezhet, az a „Vagyok aki vagyok” (vagy másképpen: Ego sum Ego – ÉN vagyok ÉN). Ezt persze élettel és szellemmel áthatottan kell megélnünk, nem elég a puszta szó. Halálunk után mindig újra felteszik nekünk ezt a kérdést mint kollektív Grál-kérdést, és üdvös, ha a válasz már életünkben megvan rá.

Ki adta? Mikor keletkezett? Hogyan tisztítható meg? Ki alakítja át? Mivé alakul? ÉN Hatalmas- ságok Föld-lét Tiszta szellemi tanítások tanulmányozása, és teljesen önzetlen tettek végrehajtása KRISZTUS – Asztrális test Erők Hold-lét Imádság, meditáció, gondolat- és érzelemkontroll stb. Angyal Szellem-ÉN  (manasz) Éteri test Uraságok Nap-lét Légzésgyakorlatok, euritmia, csi-kung, szóböjt stb. Arkangyal Élet-Szellem (buddhi) Fizikai test Trónok Szaturnusz-lét Mozgás, léböjt, növényi étrend, szauna stb. Arché Szellem-Ember (átman) A táblázatot összeállította Váradi Tibor

forrás: Csehi István

Megjelent a Manifesztum 12. számában forrás:napfenyes.hu/

Váradi Tibor (Napfényes Fesztivál 2015) - videó
forrás:Napfényes Élet Alapítvány

 

Milyen nehéz is, hogy mi kedvesek legyünk akkor is, ha mások nem azok...

Egy kedves Olvasóm hozzászólását szeretném most egy bejegyzés erejéig kiemelni, hogy többekhez eljusson, hiszen úgy vélem, sokak számára hasznos lehet. Egy olyan poszt alatt íródott, melyben arról volt szó, hogy milyen fontos (s egyben milyen nehéz is), hogy mi kedvesek legyünk akkor is, ha mások nem azok.

 

"Egyszerűen nincs más célravezető út ha békét szeretnénk teremteni (legalábbis Önmagunkban, mert másban nem biztos, hogy sikerül... a kedvességünk olaj is lehet a tűzre... de mindenki a saját viselkedéséért felelős. A másik reakciója őt jellemzi.) Erős a csábítás, hogy durvaságra durván reagáljunk és jogos is a felháborodásunk sok esetben. Okot mindig lehet találni arra, hogy megmagyarázzuk miért reagáltunk negatívan bizonyos helyzetekre, de negatív megnyilvánulásra negatívan reagálni ördögi kör, ami soha nem ér véget csak egyre lejjebb süllyednek a felek... és sajnos mindig mindennél van lejjebb...

Vegyünk egy egyszerű példát! A forgalomban egy sofőr épp anyázik és rázza felénk az öklét. Mi is reagálhatunk rá ugyanígy. Megszokott dolog. Elindul a szócsata, az erő fitogtatás, ami akár tettlegességig is fajulhat ha kiszállnak a felek, hogy ökölharcban döntsék el ki a nagyobb fiú...
Vagy nyugtázzuk magunkban, hogy utunkba akadt egy mérges ember. Biztos rossz neki és minden oka megvan rá..., de nem kell, hogy hasson ránk az ő negativitása és átvegyük a mérgét. Figyelmen kívül is hagyhatjuk.

Ha képesek vagyunk kedvesen reagálni, szeretettel és őszintén (nem gúnyosan) pl.
“Sajnálom! Emberek vagyunk hibázunk. Hál’Istennek, hogy nem történt semmi baj! Szép napot és minden Jót! Elnézést még egyszer!

(Persze ha van időnk ezt elmondani... de jobban járunk mindenképp mintha megvárjuk, hogy kiszálljon a piros lámpánál és belénk álljon...) Így megszakítjuk az ördögi kört. Lehet, hogy még morgolódik magában, de ha nem dobjuk vissza a labdát, akkor nem kezdődik el a játszma.

Persze, könnyű mondani, lehet okoskodni. Gyakorlatban derül ki éles helyzetben mennyire sikerül elsajátítanunk a leckét, de érdemes elkezdeni gyakorolni tudatosan nap, mint nap. Az élet pedig mindig újabb és újabb, sőt egyre nagyobb kihívásokat fog elénk állítani, hogy magunk előtt vizsgázhassunk abból, hogy hogyan vesszük az akadályokat.

Mindenki elbukik először. Még másodjára és talán sokadjára is... de egy idő után rájön az ember, hogy “azt kapod, amit adsz”. Minél nagyobb békét teremtesz magadban, annál nagyobb béke vesz majd körül, mert a világ azt tükrözi vissza számodra. Persze a kihívások is egyre nagyobbak lesznek, hogy kizökkentsenek a nyugalmi állapotodból... de pontosan az a cél, hogy a békét tartósan megteremtsük az életünkben.

Attól még hogy utálom az utálatot, gyűlölöm a gyűlöletet nem képviselek jobbat, csak ugyanazt... Attól még nem teremtek békét, hogy utálom az ellenségeskedést és ezért akár harcba is szállok...
Csak akkor teremthetem meg ha a Békét Szeretem és teszek is érte.

Egy módon lehet véget vetni a negatív megnyilvánulásoknak, ami a legnehezebb és valóban a legnagyobb kihívás az életben: Szeretettel, nyugalommal, türelemmel reagálni. Igen, itt lehet hivatkozni a Bibliára és Jézusra, mert az Ő tanításainak is ez az alapja. Sok mester élt a Földön és hangoztatta, hogy tiszteld és szeresd felebarátaidat.

Persze, ésszel kell tűrni, mert vannak, akik félig se a barátaink és az igazat is ki kell olykor nyilvánítani, de nem minden helyzetben az a legfontosabb, hogy épp igazunk legyen és nem biztos, hogy erővel kell azt elérni... a béke és nyugalom sok esetben többet ér, mint az ember igaza, főleg ha nem olyan fontos dolgokról van szó és rövid távon elviselhetőbb tűrni a béke érdekében...)

Sokkal nehezebb egy olyan helyzetben helyt állni, ami nem egy egyszeri találkozásról szól, amit pár perc után úgyis elfelejt az ember, hanem mondjuk egy évekig tartó munkahelyi kapcsolatban vagy akár családi perpatvarban... Az az igazi kihívás, hiszen ott nem lehet gyorsan túllépni a sérelmeken ha minden nap újra feltépődnek a sebek a sérelmek, fájdalmak, csalódások, igazságtalanságok, de ott is csak ugyanez lehet a megoldás...

Nem véletlenül a családon és párkapcsolaton belüli karmikus kapcsolatok a legnehezebb és legnagyobb megoldásra váró feladatok az életben.

Lehet, hogy éppen egy korábbi életbeli gyilkosunk ad új életet nekünk vagy fordítva, hogy kiegyenlítődjön a számla... vagy épp a szerelmünk az illető... Az élet fura drámai csavarokat hozhat a végtelen történetek sorozatában, hogy az egykori gyűlöletet átalakítsa a szereplőkben szeretetté. Sok családi viszály mögött korábbi karmikus kapcsolatok húzódnak, amikről a tagoknak fogalmuk sincs... azt viszont érezhetik, hogy nehéz az együttélés. Nehéz az elfogadás, nehéz egyáltalán kedvesnek lenni sokszor egymással.

Minden nap belemenni egy újabb vitába? Újabb harcok, balhék, sérülések újra és újra csak azért, mert Neked nincs igazad, de nekem igazam van vagy mert nem bírlak már elviselni, annyi sérelem ért és csak halmozódik...?

Az igazság mindig viszonylagos és egyetlen dolgot végtelen nézőpontból szemlélhetünk. Viszont van egy olyan nézőpont, ami képes megteremteni a békét. Az pedig a szeretet. Az elfogadás. Senki sem tökéletes. Hibát mindenkiben találhatunk bőven, főleg ha keresünk... de ha elfogadjuk, hogy hibázhatunk mindannyian és megbocsátva kijavíthatjuk azt kedvességgel, szeretettel, elfogadással, akkor a kijavított hiba már nem hiba többé, hanem átalakítottuk a negatív végtelen spirálba lehúzó ördögi kört szeretetté, elfogadássá, békévé az életünkben...

Na ez hirtelen kifejtve elméletben ilyen egyszerű... Aztán jön a hétköznapi gyakorlat... de ha már ezt megértjük talán sokkal közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy sok gyakorlással, türelemmel mindezt szem előtt tartva egy szebb világot teremtsünk magunk és környezetünk számára. A feladat adott. Sok sikert hozzá Mindannyiunknak!"

 - Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

A kedvesség vonzóvá tesz - videó
forrás:Almási Kitti 

Egy láthatatlan dolog jelent meg a hármasikrek szobájában, amihez beszélni kezdtek

A kétéves hármasikrek és a szobájukban lévő "szellem" közötti hátborzongató beszélgetést egy bébiőr kamerája rögzítette, miután édesanyjuk szerint a fiatal lányok azt állítják, hogy láttak egy "szörnyeteget".

 

A 25 éves Caitlin Nichols elmondta, hogy január 26-án meghallotta, hogy Presley, Millie és Hays sikoltoztak és vitatkoztak egymással a Georgiában található otthonukban.

Amikor megnézte a bébiőrt, a lányok látszólag egy láthatatlan alakkal beszéltek a fal mellett.

Nichols elmondta, hogy lányai azóta sem léptek kapcsolatba azzal, amit a falnál láttak, de az éjszaka közepén arra ébredtek, hogy egy szörnyet látnak pontosan ugyanazon a helyen.

A kísérteties felvételen a három lány felkel az ágyából és ugyanarra a pontra néznek a falon.

Az egyik lány rámutat valamire, amit ott lát, a másik kettő pedig úgy tűnik, hogy ugyanazt látja.

Az első kislány kétszer odafut a szemközti falhoz és vissza, úgy tűnik, hogy rázza az öklét valaminek, amit lát, és rákiált.

 

 
Ezután csatlakozik a testvére, és aztán össze-vissza szaladva próbálnak felugrani és eltalálni valamit.

Nővérük felmászik az egyik ágyra, hogy megpróbálja ezt megtenni.

Később a három lány a szekrény mögé bújik, mire egyikük ismét kijön és a falra mutat. Majd mindhárman előjönnek, és aztán sikoltozva ismét elbújnak.

"Tetszik az ágyunk?" - kiáltja az egyik lány, a másik pedig azt kiáltja: "Van egy problémád".

Nichols elmondta, hogy a sikítás és a bujkálás ellenére úgy véli, hogy lányai az ötperces felvétel során csak játszottak.

 

"Korábban is volt néhány kísérteties találkozásunk, például a lányok játékszerei alvás közben leestek, tehát nem ez az első alkalom," - ismerte el.

Nichols elmondta, hogy a lányok éppen felébredtek egy szundításból, és játszottak, amikor meghallotta, hogy kiabálni kezdenek.

Azt mondta, hallotta, ahogy újra és újra azt kiabálják, hogy "haragszom rád".

forrás:ujvilagtudat.blogspot.com

A hármasikrek beszélgetése - videó

forrás:Caters Clips

A lélek kiáltása

 

Egyre inkább anyagiasabb világban élünk.

 

Úgy vélem, ennek az egyik fő okozója az a rendszer, mely most már lassan, több tíz éve a mindennapjaink meghatározója. A fogyasztói társadalom intézménye. Mely arra sugall, s most már nemzedékeket nevelt fel arra buzdítva, hogy minél többet fogyassz, minél többet vásárolj, minél többet igyekezz - bármi áron - megszerezni magadnak, s mivel egyetlen életed van, ezért most élj igazán!

Ez a rendszer egy vékony réteget végtelenül nagy vagyonhoz juttatott hozzá, a legtöbbeket azonban egy ördögi mókuskerékben tart, amiben soha sem éri el az ember a várt és remélt boldogságot, és sokan talán nem is értik, hogy miért nem.

Ez a rendszer egyfajta káros szenvedély, s egyfajta rabságban tart. Az anyagot, a pénzt kiáltja ki Istenévé, s folyamatos fogyasztásra ösztönöz, ígérve egy olyan boldogságot, mely végül csak ideig-óráig tetszeleg, addig is csak hamisan.

Egy káros szenvedély ez, mely függővé tesz, s egyre nehezebb belőle kiszállni. Egyre inkább elhiszik az emberek, hogy ez a helyes, ez a járni való út, s egyre inkább elhiszik, hogy főként saját magukkal kell törődjenek. Ha másért nem, hát azért, mert egyre többet és többet felhalmozni, kizárólag úgy lehet, ha másokat nem vesz figyelembe.

Egyre inkább eltávolodnak az emberek egymástól. Csak az válik fontossá, hogy minél több (anyagi javat) halmozzanak fel. Családok, rokonok szakadnak szét, ha örökségen kell osztozni, mert egymás elől marakodnak. Szomszédi, baráti viszonyok mennek tönkre, mert minél többet akarunk, s ha már megvan, különbnek érezzük magunkat tőlük, vagy irigykedünk a máséra, ha ő jár előrébb. Elmaradnak az egyébként létszükségletet jelentő mély beszélgetések, hiszen se idő nincs rá a pénzhajtás közepette, vagy éppen a viszonyunk romlott meg azzal, akivel beszélnünk kellene. Kevesen találnak egy komolyan vehető társat is maguknak, hiszen a nők többsége úgy tapasztalja, a férfiaknak csak a testük kell, a férfiak többsége pedig úgy, hogy a nőknek csak az ő anyagi helyzetük számít. Ez mind-mind az anyag imádásából, aránytalan és súlyosan túlzó előtérbe helyezéséből fakad.

Egyre inkább anyagiasabb a világ, s egyre inkább a pénz, a testi dolgok és vágyak válnak uralkodóvá. Ugyanakkor ezzel egy időben egyre több a boldogtalan, kiégett, a mindenkiben csalódott, s a mindennapokba belefásult, magányos ember. Egyre többen érzik úgy, hiába a látszólagos jólét (vagy az annak nevezett valami), mégis mintha éppen a lényeg hiányozna az életből. Oly nehéz szavakkal megfogalmazni, de nagyon-nagyon hiányzik valami, ami már-már ordít a mindennapokban.

S ami, pontosabban szólva, aki ordít, nem más, mint a lélek.
S azt kiáltja: "Bár elfeledni, elnyomni akartok, de nem tehetitek meg, hisz nélkülem nem létezhettek. Ha elnyomtok, saját magatokat nyomjátok el, hisz ti vagytok valójában a lélek. Ti valójában lelkek vagytok, és azért üres az életetek, mert a lelket nyomjátok el. Saját magatokat."

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
 

AMIKOR A LÉLEK VÁLTOZÁSRA HÍV - videó

forrás:Lélek Láng

Egy gyermek szelleme kért segítséget egy kísérteties tükörből, amit sikerült rögzíteni

Egy derbyshire-i médium azt állítja, hogy videón rögzítette egy "gyermek hangját," aki hallhatóan segítséget kér egy "kísértetjárta" tükörből.

 

 
Még Ian Griffiths médium is meglepődött, aki Swadlincote városában él, miután állítása szerint megörökítette a tükröt kísértő fiatal lány képét és hangját.

A Staffordshire Live értesülései szerint Griffiths a leicestershire-i Hinckley-ben található antikváriumban vásárolta a tükröt közvetlenül a lezárások előtt, és azonnal jelentkezett a "szellemszerű jelenlét".

Szakértői felszerelését felhasználva Griffiths, a Walking with Spirit Youtube csatorna tulajdonosa elmondta, hogy elektronikus hangjelenségeket (EVP) rögzített egy elektronikus felvételen.

 

Lefilmezte tapasztalatait, és azt mondja, hogy "megmagyarázhatatlan zörgések" hallhatók az otthonában, ahol egyedül él, és még soha nem hallott ilyet.

A felvételen hallatszik, amikor azt mondja a szellemnek, hogy ez az egy esélyük van a kommunikációra, amire meggyőződése szerint a hang gyengén azt válaszolta, hogy: "Segíts nekem".

A később készített élő felvétel után Griffiths, aki körülbelül 20 évvel ezelőtt vált médiummá, úgy véli, látja a kísérteties jelenlétet a tükörben.

 

 
"A gyermek neve Alison Marie. Rögzítettem a hangját, ahogy kimondja a nevét, és a hangja azt mondta, hogy segítsek neki?" - mondta Griffiths.

"Először pszichésen kaptam meg a nevét, Alison Maria volt, de úgy gondolom, hogy kijavított, amikor elmondta, hogy Alison Marie-nek hívják, amikor aznap este kértem tőle."

"Ravasz, mivel kissé negatív és utálatos volt. Azt hiszem, szép hangot adott ki."

"Nem volt olyan idős, kilenc év körüli, de lehetnek idősebb szellemek, amelyek úgy tesznek, mintha gyerekek lennének, vagy megpróbálnak kedvesek lenni."

"Abban az időben határozottan kísérteties volt. Ezt már közel 20 éve csinálom, és ez az egyetlen dolog, ami előnyt jelent."

forrás: ujvilagtudat.blogspot.com

 
A túlvilág kommunikációja – EVP- videó

forrás:WALKING WITH SPIRIT

 

 

Halálközeli élmény - közelebbről

Az úgynevezett halálközeli élmény (HKÉ) gyakorlatilag az emberiséggel egyidős. Elnevezése találó, hiszen akkor következhet be, amikor az ember nagyon közel jár a biológiai halálhoz.

 

Olyan helyzetben, amikor valaki vagy a klinikai halál állapotában van, vagy olyan élethelyzetben, amikor szinte meghal (például zuhanás közben), s a lélek már megkezdi a testtől való elválás folyamatát. Azok, akik ebből az élethelyzetből vissza tudnak még térni a fizikai életbe, s emlékeznek arra, ami közben történt velük, mondhatjuk, hogy halál közeli élménnyel tértek vissza. HKÉ-e tehát annak is volt, aki nem emlékszik később semmire sem, hasonlóan mint ahogy éjjel is mindannyian álmodunk, csak valamelyikőnk emlékszik rá, mások nem. A jelenség az emberiséggel egyidős, hiszen mindig is voltak olyanok, akik ilyen szituációt éltek át, azonban míg korábban pusztán a spontán visszatérések esetében figyelhettek meg ilyet, addig ma már az orvostudomány fejlődésének hála, jelentősen megszaporodtak ezen esetek. 

 

Amiért mégis keveset hallunk róluk, annak oka az, hogy még a társadalom kevésbé fogadja be mindezt. Napjaink uralkodó nézete materialista, mely csak az anyagi világot fogadja el, s a napvilágra kerülő HKÉ beszámolókat pusztán a haldokló elme játékának tekinti. Az egészségügyi személyzet sincs kellően felkészülve minderre, valamint maguk az átélők sem beszélnek mindenki előtt szívesen az átéltekről. Az ezzel kapcsolatos struccpolitikát jól szemlélteti, hogy sok esetben olyan HKÉ-t is, melyek rendkívül bizonyító erejűek, képzelgésnek tulajdonítanak - például amikor valaki a szomszédos kórterem részletes leírásával jön vissza, mely információ utólag igazolható, s melyet bizonyítottan nem szerezhetett testi állapotában. Nagyon nagy probléma ez és remélhetőleg változni fog majd pozitív irányba a jövőben. Mindenesetre a múlt század második felében Dr. Raymond A. Moody, amerikai pszichiáter már áttörést hozott azzal, hogy részletesen vizsgálva nagyon sok ilyen esetet, könyvében dokumentálta az ezzel kapcsolatos ismereteket - magát a 'halál közeli élmény' elnevezést is neki tulajdonítják.

Több írásomban szóltam már részletesebben arról, hogy a testi halál után a lélek a szellemi világba visszatérve, a szellemi segítőivel áttekinti, kiértékeli az elmúlt életét, s némi pihenést követően, annak következményeképpen megtervezi a követező leszületését, életét.  

Tulajdonképpen ennek a folyamatnak a leges legelejéből kap valaki ízelítőt, egy halál közeli élmény során. 

Hogy mennyit és hogy milyen jellegűt, valamint hogy emlékezni fog-e majd rá a későbbiekben, azt a az egyén szellemi segítői, feljebbvalói döntik el, az életútja, sorsa függvényében. Magyarul, hogy mit szabad látnia, átélnie, és visszaérkezve mire szabad emlékeznie, mi segíti jelen életútját, sorsát a leginkább, melyet még leszületése előtt eltervezett.

Természetesen ahány ember, és ahány eset, annyiféle megélés, annyiféle megtapasztalás. Noha mindenki lényegében ugyanazt éli meg - a lélek, testtől való elszakadásának kezdeti stádiumát -, mégis maga az élmény színezete és részletei már az előbb említett tényezőkön túl függenek az adott személy világnézetétől, életkorától, vallási hovatartozásától, stb. 

 

 
Klasszikus elemei a HKÉ-nek a testtől való függetlenedés, az életfilm lepörgése (panoráma tudat), az úgynevezett alagútélmény, valamint a már korábban eltávozott rokonokkal, ismerősökkel és/vagy segítő fénylényekkel való találkozás. Sok esetben az élmény végét az jelenti, amikor az előbbiek közül valaki közli az érintettel, hogy még nem jött el az ideje, még vissza kell térnie, miután az illető aztán valóban a testében találja magát. A testtől való elválás érzése többnyire nagyon megdöbbenti az átélőt, hiszen ekkor szembesül azzal, ki is ő valójában és azzal, mi is a teste valójában. Az életfilm lepörgésnek nevezett stációnál az egyén szembesül addig leélt életének minden pillanatával, tettével, s az általuk másoknak okozott érzelmekkel. A legnagyobb igazságra derül itt számára fény - miszerint csak az számít, bármi is történjék, hogy szavainkkal, tetteinkkel, másoknak mit okozunk. Azért nevezik panoráma tudatnak is ezt az állapotot, mert ugyan filmként beszélnek róla az érintettek, de csak a hétköznapi felfoghatóság miatt - valójában arról van szó, hogy egyidejűleg érzékelnek minden pillanatot az életükből, ám ezt nehéz földi szavakkal leírni, mint ahogy sok esetben az egész HKÉ-t is. (Az a "napló", melyből az életfilm lepörgés "dolgozik", egy olyan információs tár, melyet a tudatunk a létezésünk minden pillanatában készít. Minden egyes pillanatban a tudatunk megjegyez mindent, ami velünk, ami körülöttünk történik, valamint a tetteinkkel, a másokban okozott érzelmek visszacsatolását is rögzíti. Ez a "napló" szolgál segítségül egy korregressziós hipnózis során is, melyben az alany képes tisztán visszaemlékezni, fizikai vagy szellemi életének egy tetszőleges pillanatára - persze olyanokra, amelyre szellemi segítői is engedélyt adnak jelen fizikai élete során. S ezt a naplót használjuk akkor is, amikor a két fizikai életünk között áttekintjük, átértékeljük az épp elmúlt életünket.) Az alagútélmény valójában a fizikai és a szellemi dimenzió közötti átjáró megtétele, mely után elérve a fényt, a másokkal való találkozás és az élmény végkifejlete történik meg. Mindezen elemek tehát egy klasszikus HKÉ részei, azonban az már egyén függő, hogy ebből ki és mennyit, milyen formában vagy éppen milyen sorrendben él meg - noha, ahogy fentebb is írtam, a lényeg ugyanaz marad. 

 

 
A legtöbb átélő pozitív élményt szerez magának, határtalan boldogságot, szeretetet tapasztal és alig, vagy egyáltalán nem lenne hajlandó a testébe visszatérni, amikor végül erre utasítják. Kisebb részük él át ezzel ellentétes történéseket, melyek akár egy pokolnak vélt helyen is zajlódhatnak, azonban számukra valamiért ezt az átélést szorgalmazták szellemi segítői. Ennek minden esetben konkrét oka van, s nem jelenti azt, hogy az illetőnek az élete végén is hasonlók várnának rá.

Azon emberek, akik ebből az állapotból élménnyel térnek vissza, tehát akik emlékeznek az átéltekre, többnyire sorsfordító változáson mennek keresztül. Ráeszmélnek testközelből olyas valamire, amire többségük eddig még álmában sem gondolt volna. Többségük előtt egyértelművé válik a létezés valódi igazsága, tisztába kerülnek a test, a lélek vagy éppen a halál fogalmával, valamint nem utolsó sorban az élet értelmével is. Világnézetük, életfelfogásuk döntően megváltozik, az anyag (és a pénz) elsőbbrendűségét felváltja bennük a szellemi, a lelki értékek iránti tisztelet.

A HKÉ egyike azoknak a világon, melyek önmagukban is bizonyító erejűek a túlvilág, a szellemvilág létezését illetően. Az egyéneknek mindenféleképpen azok, valamennyi eset, de objektívan nézve is bizonyító erejűek azon esetek, melyekben olyan észleléssel tér vissza az átélő, melyet bizonyíthatóan nem tudott más módon megszerezni, de ami utólag mégis hitelt érdemlő módon igazolható - és ilyenből is akad több is, melyet dokumentáltak már. A többi fellelhető bizonyítékokról itt olvasható bővebben:

 
Medek Tamás: Bizonyítékok lelkünk túlvilági létezésére:

 https://dszilvia.blogspot.com/2019/04/medek-tamas-bizonyitekok-lelkunk.html

 

Amiért tehát mégsem kapnak ezen esetek nagyobb nyilvánosságot és reflektorfényt, a társadalom erre való (még kissé) éretlenségével magyarázható. A jövőben ez minden bizonnyal változni fog, hiszen egyre többen élnek majd át ilyet, s egyre nyíltabban mernek majd beszélni róla az emberek, bátorságot adva ezzel más átélőknek is.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Túlontúl (dokumentumfilm a klinikai halálról) - 2003 - videó 

forrás:ZSUPARTFILM Filmkészítő Produkciós Iroda

Egy négyéves kislány édesanyja megdöbbent, amikor gyereke arról kezdett mesélni, hogy az ikertornyokban dolgozott 2001 szeptember 11-én

A TikTok-on osztotta meg az édesanya a történetet, miután négyéves lánya részletes leírást adott az ikertornyokban 2001 szeptember 11-én végzett munkájáról.

 

Válaszolva egy másik TikTok videóra, amely így szólt: "Mondj egy olyan időpontot, amikor a gyermeked egy korábbi élettörténetéről mesélt neked," - Riss White egy zavaró beszámolót tett közzé, amelyet fiatal lánya adott pár évvel ezelőtt.

2018. szeptember 11-én Riss a közösségi médiában keresgélt, és néhány szeptember 11-i emlékhelyre bukkant. Az egyik ilyen bejegyzés az ikertornyok képét mutatta, és úgy tűnt, hogy hasonló történetről szól, mint amiről a lánya beszámolt.

A kislány az egyik toronyra mutatott, és Riss úgy véli, hogy az északi torony volt, és azt mondta: "Hé anya, én ott dolgoztam".

Amikor Riss megkérdezte tőle, mikor volt ez, a lánya egyszerűen azt válaszolta, hogy "korábban".

Majd Riss folytatta:

"Azt mondta, hogy az egyik nap dolgozott, és a padló nagyon meleg lett. Ezért felállt az íróasztalára, mert a padló túl forró volt.

És azt mondta, hogy ő és a barátai megpróbáltak kijutni az ajtón, de nem tudták kinyitni, ezért kiugrottak az ablakon, és úgy repültek, mint egy madár."

Riss ezután tisztázta, hogy a gyermeke még soha nem hallott szeptember 11-ről, így történetének részletei még kísértetiesebbé váltak.

Akár hisz valaki a korábbi életekben, akár nem, ettől a videótól mindenkinek borsódzik a háta, és sokan, akik megnézték, hasonlóan furcsa dolgokat kezdtek mesélni, amiket saját gyermekeik osztottak meg velük.

Egy nő felidézte:

"Amikor az egyik gyerekem hároméves volt, véletlenszerűen felém fordult, és azt mondta: 'Hé anyu, emlékszel arra az időre, amikor idős hölgy voltam, és elütött egy autó és meghaltam?"

Egy másik anya megjegyezte:

"A lányom négyéves, és annyiszor elmondta már, hogy ő és két másik lány vízbe esett, és az aljára süllyedt, majd elaludt, és most itt van."

Sokféle elmélet létezik arról, hogy a gyerekek miért beszélnek gyakran az elmúlt életek "emlékeiről," és sokan úgy vélik, hogy a gyermekek agyának szuggesztív jellege azt jelenti, hogy hajlamosabbak a hamis emlékek felidézésére. Vannak azonban olyanok, akik úgy gondolják, hogy ennél sokkal többről van szó.

A The San Francisco Chronicle-nek 2006-ban a Virginia Egyetem Gyermek- és Családi Pszichiátriai Klinikájának orvosigazgatója, Jim Tucker arról beszélt, hogy meggyőződése szerint a reinkarnáció létezhet.

Tucker, aki esettanulmányokat készített a múltbéli emlékekről, és megpróbálta azokat igazolni, azt mondta:

"Ha olyan esetről van szó, amikor az állításokat nem igazolják, akkor ez csak fantázia lehet - mint például a fiú, aki azt mondta: 'Nagy teherautót szoktam vezetni'.

Ha van olyan, ahol a gyerekek számos nyilatkozatot tettek egy meglehetősen távoli, másik életről, beleértve a tulajdonneveket és minden mást, és mindez igaz, akkor hacsak nem azt mondjuk, hogy 'Ez egy véletlen egybeesés,' akkor igazából mindez nem csak a fantáziának köszönhető."

A Virginia Egyetem blogbejegyzésében Tucker azt javasolta, hogy a szülők legyenek nyitottak arra, amiről gyermekeik beszámolnak, és megjegyezte, hogy egyes gyerekek "sok érzelmi intenzitást mutatnak ezekben a kérdésekben, ezért a szülőknek tiszteletteljesen meg kell őket hallgatniuk," ahogyan más témák esetében.

forrás: ujvilagtudat.blogspot.com

Riss White beszámoló - videó

forrás:Mini Entertainment

Megölte magát a professzor, hogy bizonyítsa a halál utáni létet: Thomas Bradford állítólag üzent a túlvilágról

Mi történik a halál után? Thomas Bradford spiritualista öngyilkosságával szerette volna bizonyítani a tudat halál utáni létezését.
A 19. század végén, 20. század elején jelentek meg a spiritualisták, az okkultizmus nagy népszerűségnek örvendett. A gyakorló médiumoknak köszönhetően megjelent a remény, hogy a gyászolók újra kapcsolatba léphetnek elhunyt szerettükkel. Legalábbis sokan hittek benne, hogy lehetséges.

 

 
A spiritualisták megosztó fogadtatásban részesültek, míg egyesek sarlatánoknak nézték őket, mások hittek bennük. 

A Thomas Bradford-kísérlet

A hívők közé tartozott a detroiti professzor, Thomas Lynn Bradford, aki öngyilkosságot akart elkövetni el, hogy bizonyítsa: lehet kommunikálni a túlvilágról. Egyedül nem tudta volna végrehajtani a kísérletet, szüksége volt egy társra, így egy hirdetést adott fel, melyben a spiritualitás iránt érdeklődőket szólította meg. Végül egy nő, Ruth Starweather Doran reagált a kiírásra.

 

 Ruth Starweather Doran és Thomas Lynn Bradford professzor.

Fotó: The Ogden Standard-Examiner, 1921 / Wikipedia

- Jelentkeztem a hirdetésre, mert mindig is szerettem volna többet tudni a túlvilági életről. Nem voltam, és most sem vagyok spiritualista, sem hívő - nyilatkozta a nő 1921-ben a New York Timesnak.

A nő tagadta, hogy tudomása lett volna a kísérlet végkifejletéről. Állítása szerint nem tudta, hogy a professzor csak egyetlen lehetőséget látott, amivel bizonyíthatta a halál utáni létet - miután kioltotta saját életét, odaátról küld üzenetet a hirdetésre jelentkező hölgynek.

Amikor elérkezett a nap, 1921. február 6-án Bradford kikapcsolta a gázszabályozót a kazánban, feltekerte, lefeküdt az ágyára, majd a mérgező szén-monoxidot belélegezve békésen távozott a túlvilágra. A kiérkező rendőrök a professzor írógépén ezt a feliratot találták: „Túlmutat a tudományon, ahogy most bemutatom a lélek jelenlétét, és bebizonyítom, hogy a tudat képes tovább élni a természetfeletti világban.” 

Kapcsolat a túlvilággal

Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Ruth Starweather Doran nem tudott a kísérlet mibenlétéről, mégis nyilatkozott egy különös érzéséről, hogy a professzor felveszi vele a kapcsolatot. 

 

 
Három nappal Bradford halála után azonban váratlanul egy teljesen másik nő, Lulu Mack vélte hallani a férfi hangját. Állítása szerint épp egy médiumot látogatott meg, és semmi tudomása nem volt arról, ki Bradford, nem hallott a történetéről, csak érezte, hogy szól hozzá a szeánsz alatt. Thomas Bradford nevét ismételgette a hang.

- Hallottam a szellem hangját. Még most is szól hozzám. De nem értem, mit akar üzenni, mert túl gyenge. Szerintem azért, mert önkezűleg vetett véget életének - nyilatkozta egy riporternek.

Egy héttel később Ruth Starweather Doran is érdekes jelenséget tapasztalt. Váratlanul elöntötte az érzés, hogy aznap este kapcsolatba lép vele, ám túl gyenge ahhoz, hogy megjelenjen. A városban több spirituális vezető kérte híveit, hogy pontban este 9-kor mindenki koncentráljon Thomas Lynn Bradfordra, hogy így adjanak erőt a szellemének. Közben a három tanúval egy szobában tartózkodó nő pontban 9-kor valóban megérezte Bradford jelenlétét, még a lámpák is pislákolni kezdtek.

- Hallom a hangját. Nagyon halk, mintha messze lenne, de ez a professzor. Írjátok le, amit mondok - kezdett bele a diktálásba. - A professzor vagyok, aki a túlvilágról beszél. Sikerült áttörnöm a burkon. Az élők segítsége sokat számított. Egyszerűen elaludtam. Amikor felébredtem, elsőre nem realizáltam, hogy már a túlvilágon vagyok. Nem vettem észre nagy változást. Arra számítottam, hogy minden más lesz. De nem. Az emberi formák körvonalakban jelennek meg, nem fizikai valójukban. Nem mentem messzire, még mindig a sötétben vagyok. Sok embert látok. Olyan természetesnek hatnak. Semmihez nem hasonlítható elragadtatásérzet uralkodik itt. Boldogság és öröm. Mindenki kapcsolódik egymáshoz. Én is kapcsolódtam hozzájuk. Nem bánom a tettemet. A jelenlegi sík csak az első lépés. Még mindig kutatok következő síkok után, amelyekkel kapcsolatban olyan keveset tudunk itt, mint a földön a túlvilágról.

Szemtanúk szerint ezután Bradford hangja egyre gyengült, majd a lámpa sem pislákolt tovább. Egyikük kérdőre vonta Ruth Starweathert, hogy valóban Bradford hangját hallotta-e.

- Sohasem hallottam egy szellem hangját előtte, ez a professzor volt, minden kétséget kizáróan - felelte.

Természetesen a közel száz éve történt esetről nem lehet tudni, mennyi valóságalapja van, sokan inkább az önhipnózissal magyarázzák, hogy a nő hallotta a professzort.

forrás:femina.hu

 

 A Thomas Bradford kísérlet - videó

forrás: Wandering Crystal

 

A lélek mibenlétének titka: az ősmagyar sámánok tisztában voltak a halálon túli világgal

 A lélekkutatás már régóta foglalkoztatja az emberiséget, ám akár vallási, akár materialista módon próbálták megközelíteni a kérdést, igazából csak nagyon kevesen jártak sikerrel. Ha megkérdezünk akár egy papot, akár egy pszichológust arról, hogy mi is az a lélek, sajnos nagyon valószínű, hogy egyikőjüktől sem fogunk kielégítő választ kapni.

A pap elmond néhány idézetet a szentlélekről a Bibliából, a pszichológus pedig tesz néhány ködös megjegyzést az ember tudatalattijáról, ám valójában csak tapogatóznak a sötétben.

Így talán erről is érdemes kicsit a néphagyományunk terén vizsgálódnunk, hiszen – a régmúltra visszanyúló őstudás ismételt előbukkanásának köszönhetően – az oly sok információt rejt magában.

A bukovinai magyarok hiedelme szerint a lélek elhagyja a testet alvás közben. „Ha valaki alszik, a lelke eltávozik, s amit álmában lát, arra a lelke által emlékezik vissza.”

És minő véletlen, hogy valóban erre utalnak csodás magyar nyelvünk szólásai is: magán kívül van, önkívületben van, magához tér, el van ragadtatva, lelki szemeivel lát, stb. Érdekes módon ezen kifejezéseket maguk az orvosok is gyakorta használják, holott ők a lelki bajok kapcsán kizárólag az agyról beszélnek, és eléggé nyilvánvaló, hogy a páciensek agya aligha kerül a koponyájukon kívülre egy-egy önkívületi állapot során.

A témát kutatók följegyeztek olyan esetet, hogy amikor meghalt egy kislány, az anya fájdalmában egy nagyot ordított, mire a kislány hirtelen fölébredt. Azt mondta: „Édesanyám, miért sírtál, milyen szép helyeken jártam!

Olyan szép virágos réteken mentem keresztül, s mentem a nagy fényességben. Miért sírtál fel?”

A parasztság hiedelme szerint „amíg az ember él, a lelke egy fehér cérnával a testéhez van kötve, s csak akkor válik el végleg, amikor a fehér cérna a halál pillanatában elszakad. Addig azonban amíg az ember él, álom, igézés, ijedség, ájulás vagy révület alatt elhagyhatja a testét, száz és ezer kilométerre is elmehet, megjárhatja a másik világot, bepillanthat a múltba, vagy a jövőbe, de a fehér cérna mindig összeköti és visszavezeti a testbe.”

A manysik hitvilága is érdekes információkat rejt. Eszerint minden embernek két lelke van: egy Lélegzés vagy Élet-lelke és egy Szabad- vagy Vándor-lelke. Az Élet-lélek miatt álmodik az ember, és ez gyakran találkozik más emberek lelkeivel, azonban a halál beálltával ez megszűnik.

A Vándor-lélek a halál alkalmával kiszáll a testből, majd új élet születésekor abba átköltözik. Létezik azonban egy harmadikféle lélek is, amit Sámán-, Is- vagy Óm-léleknek is neveznek.

Ez isteni eredetű lélek, és csak kevés embernek adatik meg, akik viszont ezáltal különleges, azaz paraképességekkel rendelkeznek. Képesek a gondolatátvitelre, függetleníteni tudják magukat a tértől és időtől, illetve kapcsolatot tudnak tartani más, hasonló adottságú lelkekkel. Olyan ez, mintha egy különleges telefon lenne a fejükben, amely speciális frekvenciákra képes hangolódni. Az óm lelkűség nagy titka ezen speciális rezgések felfogása, és azok emberi kommunikációba ültetésének képessége.

1975-ben jelent meg Moody „Élet az élet után” c. könyve, amelyben olyan emberek élményeiről számol be, akiket fölélesztettek, miután az orvosok klinikailag halottnak nyilvánították őket.

Nem sokkal később George Ritchie saját halálközeli élményeiről számolt be, majd megjelent Ring összefoglaló munkája is e témáról. A beszámolók alapján a népmeséinkhez hasonló motívumokra bontották a kutatók az élményeket. Így pl: „a béke és nyugalom érzései”, „a sötét alagút”, „testen kívül”, „találkozás másokkal”, „a fénylény”, „visszatekintés”, „határ vagy sorompó”.

A klinikai halál állapotából visszatért emberek beszámolói megdöbbentően hasonlóak a magyar parasztság beszámolóival. De számos hasonló példát lehet találni a legtöbb indián törzsnél, s egyéb természeti népeknél is.

 

A több mint 5000 éves Védákban is pontos leírás található a lélekről. 

 

Mindez azt jelzi számunkra, hogy sok ezer évvel ezelőtt az őseink már birtokában voltak ennek a tudásnak, s később kezdett fokozatosan elfelejtődni, főként a „civilizálódó” emberek között.

Azért szerencsére már születtek olyan kutatási eredmények, amelyeknek köszönhetően elég sokat megtudhatunk a lélek mibenlétéről, szerkezetéről és működéséről. Példának okáért a Berlini Műegyetem kutatói is a fejükbe vették, hogy végére járnak ennek a kérdésnek, azaz, hogy létezik-e a léleknek valamilyen anyagi jellegű része, mérhető-e ez valamilyen formában vagy sem. Ennek eldöntése céljából mintegy 2000 haldoklónál végeztek mérést, konkrétan a betegeket ágyastól nagyon érzékeny mérlegre tették és megmérték őket még életükben, illetve a halál beálltát követően is.

A Dr. Becker Martens által vezetett kutatócsoport nem kis meglepetésre valóban megváltozott a betegek súlya az adott pillanatban. Ráadásul nemtől, kortól és testsúlytól függetlenül egyöntetűen 0,072 grammal lettek könnyebbek az emberek a haláluk után néhány pillanattal.

Ezt követően már mikroszkópos vizsgálatokat is végeztek a lelkekkel, így például egy magyar időfizikus csoport is, de más, külföldi kutatók úgyszintén. Íme egy rövid összefoglaló arról, hogy a különféle vizsgálatok alapján mi is tudható az emberi lélekről:

A lélek egy fizikailag is létező, elektromosan semleges, az atomi méretekhez képest hatalmas, színes speciális, elemi részecske, tehát tovább csak transzcendens módon bontható. Az agyunk közepén, az un. hipothalamusban helyezkedik el. CT felvételeken egy néhány milliméteres fehér pontocska érzékelhető az agyalapban.

Ebben a pontban nincsenek sem víz, sem hidrogénatomok, ám itt van a lélek. Rövid kis „csápok” állnak ki belőle, melyek egyrészt fizikailag is rögzítik a lelket, másrészt ezek a kis „csápok” egyfajta kapcsolódó interfészek szerepét látják el az agyi idegrendszerhez. Az ember számára a lélek hasonló szerepet tölt be, mint a CPU a számítógépben, hiszen valóban ez az életünk fő irányító egysége.

Éppen ezért fut be az összes idegvégződés a hipothalamusba, mert az interfészen keresztül minden információ a lélekbe íródik be és nyerődik ki.

Természetesen mint mindennek, így a léleknek is van geometriai struktúrája. Mérések szerint kétféle méretű lélek van: 1 mm és 4 mm nagyságúak, azaz normál emberi lelkek, illetve un. nagylelkek, mint amilyennel bírt pl. Jézus, Mani, Atilla király, vagy éppen Paál Zoltán rovósámánunk. Ők azok, akikről a manysik úgy beszélnek, hogy Óm-lelkük van. (Mellesleg a magyar nyelvben használt „nagylelkű” kifejezés is rájuk utal.) A normál lélek súlya kb. 0,072 g, űrtartalma 5,2359 x 10-13 cm3, fajsúlya pedig 1,375 x 1011 g/cm3. Ha figyelembe vesszük, hogy pl. a higany fajsúlya 13,6 g/cm3, akkor láthatjuk, hogy egy hihetetlenül sűrű dologról van szó, hisz a lélek a legnehezebb anyagi dolognál is mintegy 100 milliárdszor nehezebb fajsúlyú. Ezért tud áthatolni mindenen, az agyunkon, a lakás falain, vagy bármely más anyagi dolgon is (például meditációnál, vagy amit már mindenki megtapasztalt: álmunkban).

Az emberi lélek kb. 1 mikron nagyságú színes, porszemnyi dolog. Legalább 12 színben létezik, de ez a spektrum a látható fény intervallumán bizonyosan túlnyúlik. Vagyis vannak ultraibolya és infravörös színű lelkek is. Két fő része van a léleknek: a középső magot alkotó lélekelektron és a külső héjat alkotó lélekproton. Alakja ikozaéderes szerkezetű (20 háromszög által határolt szabályos térbeli alakzat), így leginkább a neutronhoz hasonló szerkezetű.

Tömegének mintegy 95 %-a a külső felszínen nyilvánul meg, csakúgy, mint a neutronnak, a Földnek, vagy magának az univerzumnak is (emlékezzünk Hermész mondására, miszerint „amint fenn, úgy lent”). A benne lévő dimenzióforrások száma azonban sokkalta több, becslések szerint kb. 1,629 x 1023, míg a neutronban ezek száma kb. 740.000.

A központi magot körülvevő réteg tulajdonképpen 64 rétegű cellácskákból áll, melyek különböző információkat tárolnak. A feltudat, azaz a felső réteg tárolja a jelen életünkben összegyűjtött információkat. Itt most természetesen nemcsak a lexikális tudásra kell gondolni, hanem a létező összes érzékelésre, így a hangokra, illatokra, érzésekre, stb is. (Ezért mondjuk az érzelem nélküli, érzéketlen emberekre azt, hogy lelketlenek! Ez persze nem azt jelenti, hogy fizikailag nincs lelkük, csak mivel ők még kevés életet éltek le, ezek az információs cellák meglehetősen üresek). A mélyebben lévő rétegek pedig az előző életek információit tárolják.

A lélek ezen része bizony semmit nem felejt el, azonban erősen el vannak zárva ezek az információk, így nem hozhatók elő egyszerű emlékezés által. Regressziós hipnózissal azonban innen is tárhatók fel emlékek. Természetesen ennek komoly oka van, hogy nem emlékezhetünk minden eddigi életünkre, – mondhatni ez egyfajta Isteni kegyelem részünkre, – hiszen ha minden eddigi gyilkosság, baleset, tragédia emléke itt tolongana az emlékünkben, abba rövid úton beleőrülnénk. S épp ezért evez nagyon veszélyes vizeken az, aki az emberi klónozással kísérletezget, hiszen hiába hoznak létre egy fizikailag azonos másik testet, ha a lélekről azonban teljesen megfeledkeznek!

Márpedig ugyanaz a lélek csak egy testben élhet, arról másolat nem készíthető! Összesen mintegy 5000 életnyi adat fér el a lelkünkben. Ha valakit – pl. egy autóbalesetnél – súlyos ütés ér, akkor megsérülhet a cellarendszer hullámtere, illetve a test és a lélek közti interfész-kapcsolat, (hisz mivel hihetetlenül sűrű anyagról van, a tömegtehetetlensége is nagyon nagy).

Ekkor következhet be agyrázkódás, hosszabb-rövidebb ideig tartó amnézia, kóma, vagy ha a lélek teljesen kiszakad a thalamusból, akár halál is. Persze ettől maga a lélek még nem fog elpusztulni – az örök életű, hisz egy önfenntartó rendszer – viszont ezt a bizonyos testet leveti magáról, s majdan egy másikban újra inkarnálódhat.

Lelkünk még kevéssé ismert része, annak belső magja, a lélekelektron. Annyi azért tudható róla, hogy innen egy láthatatlan fluidszállal össze vagyunk kötve a szülőbolygónkkal, ezen keresztül naprendszerünk központjával, a Nappal (mint magasszintű szellemi entitásokkal) és így a fraktális rendszeren keresztül magával Istennel is. Ezt a szubatomi kötődési formát már
Einstein is tanulmányozta. Az egydimenziós, forráspontok sorozatából álló időszálat nevezzük másképpen fluidszálnak. A fizikából is ismert Lentz törvénye, mely szerint az univerzum teljesen be van hálózva egydimenziós szálakkal. Ez az a bizonyos „fehér cérna”, melyről a népi hagyomány beszél, vagy ezüstszál, amit a meditáció közben látnak a jógik. Ezzel kapcsolódik a gyermek (lelke) is az anyjához, már jóval a születése előtt.

Ezen a csatornán keresztül kaphatunk ihletet, juthatunk problémamegoldó gondolatokhoz, s ily módon állunk (minden) életünk minden pillanatában isteni megfigyelés alatt…

(forrás:magyarokvagyunk.com - Fénymag, Arvisura)

 
Sámánének - videó

forrás: Hulló Eső