2022. június 29., szerda

Aranyosi Ervin: Segíts magadon!


Csak segíts magadon, s megsegít az Isten,
ne csak arra várj, hogy rajtad más segítsen.
Nincsenek varázslók a mai világban,
mindig bízz magadban, ne csak fűben, fában! 
 
 
Amíg önmagadat jól meg nem ismered,
addig idegenek játszadoznak veled,
lelked mélyén ott van mindenre a válasz,
amitől szabaddá, boldog lénnyé válhatsz! 

Persze, nem túl könnyű önmagadba nézned,
lelked mély tudását napodba idézned.
El kell csendesedned, agyad lenyugtatnod,
a vesszőfutását végre abbahagynod! 

Mert száguld az elméd ide-oda csapong,
megtanult hiteid adnak rossz alapot.
Így emelsz gátakat, mit sorsnak nevezel,
s körbezárod magad és fogollyá leszel! 

Társadalmi normák kötnek gyakran gúzsba,
napi gondok vájnak olykor élő húsba.
Ha meg arra figyelsz, hogy mit szólnak mások,
megrémít az élet, saját sírod ásod! 

Tudod, a világra más szemmel kell nézned,
önmagad vágyait erősítve élned!
Magadnak teremtve, élve itt a mában,
találd meg a helyed az élet sodrában! 

Magadat erősítsd, hadd teremtsen vágyad,
hisz azért születtél, hogy utad megtaláljad!
A gondolataid teremtővé tettek,
Isten tudást adott, mind, az embereknek. 

Ne hagyd, hogy elnyomják szabad akaratod,
vállald a kihívást, hogy önmagad adod!
Több vagy, mint gondolod, élő egyéniség,
ki e csodás Földön, megtalálja hitét. 

Minden betegséged elfojtásból ered,
s gyógyulsz ha az okot végre felismered!
Adj esélyt magadnak, nincsen mitől félned,
szeretet csodáit kell meglátnod, s élned! 

- Aranyosi Ervin © 2022-06-24. -

- - - - - - - 

 

Bagdi Bella - A szeretet a kapu - videó
forrás:Bagdi Bella 
 

2022. június 28., kedd

Kozsdi Tamás - A megtalált kapcsolat



A „Megtalált Kapcsolat” egy olvasmányos, beavató regény, ami egyszerre beszéli el a külvilágot és visz egyre mélyebbre a létezés titkaiba. 
 
 
Felemelő érzés olvasni, kapcsolódni ehhez a világlátáshoz, hihetetlenül sok tanítás árad a sorokból!

A történet egy városszéli családi házban játszódik, az özvegy Matilda asszonynál, aki szobalánya, Lujza társaságában él ott. A ház egykori urának, a vadászbalesetben elhunyt néhai Patrick Tenton angol diplomatának, volt egy rejtett élete, amely a felesége előtt is ismeretlen maradt.

Több váratlan fordulat után felszínre kerül a rejtett örökség, amely egyben a ház titka is. Ezzel egyidőben – s talán az események kiváltójaként – érkezik a házba Péter úrfi, aki a látható, és a finomanyagi világban egyaránt rendkívül járatos. Tapasztalatai, sokirányú tájékozottsága alapos segítségére van a háziaknak – és az Olvasóknak is – hogy az eseményeket értelmezni tudják.

Akárhány karakter is érkezik a Tenton ház környezetébe (Emese főorvos asszony, a tudós Pál, a csodaszép tündér Viola), mind magával hozza a személyes múltját, de néhány csavar – és Péter úrfi beavatkozása – után egy egészen más jövőbe tartanak tovább.

A „Megtalált Kapcsolat” Kozsdi Tamás első és máig egyetlen regénye, melyet 2014-től, több mint három éven át írt. A mű hét kisebb kötetét korábban több ezren olvasták már, rendkívüli visszhangra talált szokatlan világlátása és kedves karakterei révén.

Az írás képe oly összetett, hogy második-harmadik olvasásra is találunk benne új – eddig fel sem tűnt – részleteket. Kozsdi Tamás regénye sokszor olyan hatást kelt, mintha nem emberi logika írta volna. A mű erőssége, hogy gömbgondolkodáson alapul, ezért a teljesség érzetét adja, ahogy lapról lapra bomlik ki a történet.

Lebilincselő, médiumi, beavató regény, mely műfaját tekintve egyedülálló a hazai könyvkiadás történetében.

forrás:magyarmenedek.com

- - - - - - 
 
Kozsdi Tamás: A megtalált kapcsolat (spirituális regény) 18 fejezet egyben, TELJES hangoskönyv (Felolvasta a Szerző) - videó
forrás: Kozsdi Tamás
 
- - - - - - - 
 
 A Megtalált Kapcsolat médiumi regényfolyam kulisszatitkai - videó
Az íróval beszélget Csiszár Katalin
forrás: Kozsdi Tamás
 

2022. június 25., szombat

A gyerekek érzékelik a valóságon túli világot

 

Tényleg képesek lehetnek érzékelni entitásokat más világokból – állítják a parakutatók.

Az interneten rengeteg videó található arról, hogy 5 év alatti gyerekek vagy házi kedvencek hogyan néznek valamit lelkesen ott, ahol semmi sem történik. 
 
 
Ez azonban elég sokáig is tarthat. 
Például egy 3 éves új-zélandi fiú több mint két órán keresztül nézte egy szoba sarkát, ahol semmi nem volt.

Egyes parapszichológusok úgy vélik, hogy az 5 év alatti gyermekek a maguk módján érzékelik a világot. 
Olyan dolgokat is láthatnak, amelyeket a felnőttek soha nem fognak látni. 
Még olyan merész hipotézisek is megfogalmazódnak, hogy a kisgyermekek a túlvilágból vagy más világokból származó entitásokat éreznek és látnak.

Ezzel az elmélettel természetesen vannak problémák a bizonyítékokat illetően. Az elektromágneses térrel végzett különféle, nem teljesen meggyőző kísérletek mellett nincsenek valódi és meggyőző érvek e verzió mellett.

2005-ben egy kísérletet végeztek, melynek során a kutatók húsz, 3-5 éves gyermeket választottak ki. Egy több évtizeddel ezelőtt elhagyott óvodába vitték őket, ahol egy időben szörnyű tűz ütött ki, amely 33 gyerek és két felnőtt életét követelte.

Az épület körüli félórás csoportos séta után a gyerekeket visszavitték a saját óvodájukba, ahol ceruzákat osztottak ki, és azt a feladatot kapták, hogy rajzolják le a látottakat. 20 gyerekből 18 az ijesztő falak és bútorok mellett kis sötét sziluetteket is ábrázolt. 
Arra a kérdésre, hogy az alakok maguk is gyerekek voltak-e, a gyerekek azt válaszolták, hogy láttak áttetsző gyerekeket, akik a bútorok mögül néztek ki és gyorsan elbújtak.

Ez a kísérlet ugyan nem tekinthető azon elmélet száz százalékos bizonyítékának, hogy a gyerekek képesek érzékelni a szellemek vagy lelkek jelenlétét, de mindenképpen elgondolkodtató.

Az emberi agy szerkezetének átfogó vizsgálata az élet korai szakaszában azt mutatja, hogy az agy fokozatosan fejlődik, és az élet bizonyos szakaszaiban (0-tól 5-6 évig) a külvilág észlelése nagyon eltér attól, ami előfordul a felnőtté válás későbbi időszakaiban. Egyébként ezt a verziót nemcsak a neurofiziológusok, hanem a zoológusok is megerősítik.

Kiderült, hogy az állatok is képesek úgy felfogni a világot, mint a gyerekek. Például gazdájuk halála után a kutyák és macskák akár hat hónapig is érzik a közelben a jelenlétét. 
Nem arról beszélünk, hogy szellemeket látnak, valószínűleg empatikus kapcsolat van közöttük. Bár nem lehet határozottan elvetni azt a feltételezést, hogy a háziasított állatok túlvilági entitásokat látnak.

Egy érdekes kísérletet végeztek 2009-ben Franciaországban, amikor három vadon élő rókát és három házikutyát egy kórház intenzív osztályára szállítottak, ahol szinte naponta meghal valaki.

A vadon élő állatok meglepően nyugodtan viselkedtek és reagáltak a mozgó emberekre, akusztikai tényezőkre, talán még félelmet is éreztek. 
A házi kedvencek azonban nyüszítettek, megpróbáltak elbújni a sarokban, a szó szó szoros értelmében a mancsukkal takarták el a szemüket. 
A kutatók ezt a viselkedést annak tulajdonították, hogy a vadon élő állatok csak a valóság fizikai megnyilvánulásait érzékelték, míg a fogságban tenyésztett házi kedvencek, különösen nem az első generációban, nagyon érzékenyen reagáltak más, mulandó entitások jelenlétére.

A vadon élő ragadozó állatok hozzá vannak szokva a halálhoz. Ölnek, hogy túléljék. A házi ragadozóknak ezt nem kell megtenniük, különösen annak a fajnak, amely állandóan az ember mellett él, vele szoros érzelmi kapcsolatban.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az állatok látási tartománya szélesebb, mint az embereké. 
De nem látunk hőjeleket sem, mint a kígyók és a macskák, nincs olyan szaglásunk, mint amilyet a természet ajándékozott a kutyáknak, és nem hallunk ultrahangokat, mint a delfinek.

A gyerekek másképp látják és tapasztalják a világot. Különböző agyfrekvenciájuk van. Az életkorral ez változik, és már nem “látjuk” azt, amit korábban láttunk. 
 
 Hármasikrek a babafigyelőn - videó
 
 
A gyerekek ebből a finom világból érkeznek meg a mi világunkba, még nem szakították meg kapcsolatukat vele. 
A gyerekek pedig olyan férfiakká és nőkké válnak, akik számára ez a világ nem létezik. 
Nagyon gyakran a felnőttek egy stroke vagy agysérülés után egy finomabb világgal találkoznak, amely hirtelen láthatóvá válik számukra.

Születésünk pillanatában mind megkapjuk az öröklődő információk teljes csomagját, amit gyakran utólag eldobunk látszólagos haszontalansága miatt.

Hét év elteltével az úgynevezett “asztrális látás” eltűnik, és a belső elválasztású mirigyek, amelyek felelősek azért, hogy az ember a “láthatatlant” érezze és lássa, egyszerűen “elalszanak”. 
Az indigó gyerekek nem veszítik el ezt a képességüket. 
A tibeti szerzetesek képesek megnyitni a “harmadik szemet” a gyermekeknél, ami lehetővé teszi számukra, hogy “lássák” az emberek és az élő szervezetek energiamezőit is.

A hét év utáni “megvakulás” titka egészen egyszerű. Az ember a társadalom életének törvényei szerint kezd élni, és a szükségtelen információk egyszerűen eltűnnek minden fokú külső terhelés nyomása alatt. De a “szellemek” világa nem tűnik el sehová. 
Nem tűnik el az ember azon képessége sem, hogy “láthassa” a láthatatlant, csak a többségnél szunnyad.

Ha ezt a tudást normális emberek birtokolnák, akik nem lépték át a szeretet törvényeit, akkor az élet talán teljesen más lenne, és nemcsak a miszticizmust értenék, hanem magát az embert is.

Azok a hipotézisek, hogy kisgyerekek, állatok, nem szokványos pszichés emberek stb. éreznek és látnak entitásokat a túlvilágról vagy más világokból, csak hipotézisek maradnak mindaddig, amíg a tudomány meg nem erősíti fizikai eszközökkel, vagy be nem bizonyítja az ellenkezőjét.

forrás: titkokszigete.hu - ujvilagtudat.blogspot.com
 
- - - - - - 
 
 Joel látja az állatkísérteteket - videó
forrás:A&E
 

2022. június 24., péntek

„Az égi koncert vég nélküli Isten-dicsérete”


Kóbor János halálára
 
Sebestyén Péter atya az alábbi írással emlékezik a világhírű magyar zenészre. 
 
 
Az ősrobbanás előtt semmi nem volt. Se nem semmi, se semmi. Illetve mégis. Csak a semmi volt. A semmi viszont nem teremtheti önmagát. A semmi sem lehet magától, a semmi is létrejött valamiből. A semmiből nem lesz evolúció. A semmit is teremtette valaki. A semmiből is létrejött valami. A világmindenség. Istennek a teremtő szavára lett minden. És az Ige testté lőn… – írja Szent János.

A nemrég elhunyt Kóbor János, az Omega frontembere az Oratórium című nagy munkájukban így fogalmaz:

Jöttét úgy jelzi majd / Zörrenő ág rügyet hajt / Hajnal pírt fest az égre

Olvad a jég a szívünkben / Isten is hisz ünnepünkben / Szikla szirt bukik térdre

Egy új nap a teremtésben / Ebben te sem maradsz tétlen / Új szerep vár rád / Tisztán, ahogy te is kaptad / Szórd el a gyémánt magvakat / Gyermeked álmát / Nőjön romlatlan virág / Öröm, töltsd be az ember sivatagát

Jöjj el fényteli nap / És fordítsd ki az árnyékból az arcunk / Így köszönts ránk / Reményed él, ragyogó fény / Mert attól még, hogy holnap meg kell halnunk / Ma ajándék / A föld és ég

Új született nap / Fordítsd ki az árnyékból az arcunk / Így köszönts ránk / Reményed él, ragyogó fény / És vállaljuk a felhőjáró harcunk / Nincs menekvés / Csak új kezdés

Jöjj el szép fényteli nap / Áldott fényed fürdesse az arcunk / Így köszönts ránk / Reményed él, ragyogó fény / Mert attól még, hogy holnap meg kell halnunk / Ma ajándék / A föld és ég

Vár, hogy teremtsék / Új föld és ég / Már harang szól / A távolból

(Omega-Oratórium: Egy új nap a teremtésben)
 
 
 Omega: Egy új nap a Teremtésben - Oratórium - videó
 forrás:GrundRecords
 
 

Mi ez, ha nem hitvallás?

Minden belemagyarázás nélkül, ott az élő hit. Ott az érzékenység a transzcendencia iránt. Ott a vágy Isten után. Már az első nemzedéket meglepte az áhítat és szakralitás, amellyel ez az elektronikus zene a maga módján messze kitűnt a popzenéből és felül is múlta azt. Ezért misztikus, felemelő, elgondolkodtató az Omega zenéje – írja Sebestyén Péter atya.

Nemcsak lebegés, nemcsak progresszív rock, nemcsak űrzene, nemcsak menekülés a földi borzongás, diktatúrák, gonoszság elől. Habár menekülésnek is ez a legjobb irány. Nemcsak a magyar közönség, hanem minden nemzet hallgatósága „vette” az üzenetet, és évtizedekig hűséges volt hozzájuk. A zenei és szellemi mondanivaló úgy nemzetközi, hogy közben sajátosan magyar, „Omegás” maradt. Élő koncertjeiken mindig magyarul énekeltek, éreztetve azt is, hogy a gondolatok, az érzések is magyar lélekből fakadtak, s mégis általánosak és emberiek, de eleve igényesebb hallgatósághoz szólnak. S ez a himnikus magasztosság, ez az emelkedettség, amely nagy dalaikban tetten érhető, átértékeli, magasabb és mélyebb értelmet ad életművüknek, mint maga a szórakoztatás, vagy lázadás. – olvashatjuk a katolikus.ma oldalán megjelent cikkben.

Mint azt Sebestyén Péter atya írja:

az Omega monumentális zenéje több mint puszta szórakoztatás, éppenséggel igazi lelkigyakorlat.

Hátborzongató és fönséges, könnyet csal a szembe és kicsinnyé tesz, háttérbe szorítja az egódat: előjön belőled az őszinte gyermek, a bűn sötétjében kínlódóból a fény utáni vágy. Magával ragadnak nemzedékeket és kapaszkodót adnak, mint valami civil vallás.

Mert a XX. század embere ugyan elveszítette érzékét a hagyományos vallásosság iránt, ám annál inkább fogékony lett a fiatalok új életérzésére, ami a könnyűzenében öltött testet. Gyermekkorunktól fújtuk ezeket a dalokat, gyűjtöttük a lemezeket. Azzal, hogy énekeltük az iskolában, vagy otthon, tartottuk a lelket magunkban az istentelen szocializmus dacára is. Ezekkel a dalokkal énekeltük ki az igazságot, a diktatúra fekete hollójának szájából.

Ha arra gondunk, hogy a 2013-as Oratóriummal körbejárták a Kárpát-medence templomait, és mintegy hitvallást tettek hitükről, Istenhez tartozásukról, akkor állítható, hogy hivatásukat betöltötték

– írja Sebestyén Péter atya.

Kóbor János és az Omega életműve teljes. A jó harcot megharcolták, a hitet megtartották, a pályát végigfutották. A Karácsonykor közénk született Istenfia, felkelő Napunk, a magasságból pedig befogadja őket örök fényességébe, ahol már nincs bűn, baj, szenvedés. Csak öröm, és beteljesedés. Az égi koncert vég nélküli Isten-dicsérete. Ahová egész életükben zenéjükön keresztül is vágytak. Az Oratóriumba egyébként a Boldogasszony anyánk és a Hol szent Péter himnuszaink záró akkordjai is belefértek… A szöveg, mintegy karácsonyi végrendeletként egyik helyen úgy is fogalmaz:

„mert attól, hogy holnap meg kell halnom, ma ajándék a föld és az ég.”

forrás:vasarnap.hu

- - - - - - -

Mennyben az angyal - videó
forrás: Omega - téma
 

2022. június 23., csütörtök

Medek Tamás spirituális író válaszol 36.


Isten pontosabb megértése

Egy kedves hozzám forduló, a beszélgetésünk végén - számomra nagyon megérintően - elmondta nekem, hogy igazán most, a beszélgetésünk alatt változott meg az Istenhez, az Égiekhez való viszonyulása. 
 

Eddig nagyon haragudott Istenre, amiért elveszi tőlünk a szeretteinket, pláne, ha azt egy kisbaba esetében teszi. S miért engedi meg, hogy olyan sok borzalom történhessen a világban, s így érthető módon már-már a létezésében is kételkedni kezdett.

A beszélgetésünk azonban komoly fordulatot hozott ebbéli meggyőződésében. Ami nagyon megérintő volt számomra, hisz úgy érzem, ha csak egy emberben tudtam ilyen változást elérni, már megérte a spirituális tevékenységem.

Fontosnak tartottam számára is kiemelni, hogy amiért sokan sok mindenért az Égieket okolják, úgy vélem, az egyházak, félelemkeltésen alapuló téves tanításai miatt teszik. Amelyek Istent olyan valakinek állították be, akitől félni kell, s aki bármit megtehet a kénye-kedve szerint, s éppen ezért akihez folyamatosan könyörögni és esdekelni szükséges.

Ezzel szemben - az én ismereteim és tapasztalataim szerint - Istennek "csupán" a létezésünket és a szabad akaratunkat köszönhetjük. A létezésünket és azt, hogy bárkivel bármit megtehetünk. Ez utóbbit azonban azért, hogy a saját erőnkből és saját tapasztalatainkból okulva (a karma által) előbb-utóbb megtanuljuk, hogy mit jó tenni mással és mit nem. Bármi, ami történik veled tehát, már nem Isten műve, hanem a tiéd. De azért, hogy tanulj belőle - életeken átívelően. Ha pedig bárki nem lehet már része az életednek, nem Isten vette el tőled. Hanem eljött az adott személy számára az az időpont, amikor számára ki kellett lépnie az életedből (vagy a testi életből is), illetve számodra is eljött az idő, hogy ki kellett lépj az ő életéből - a jelen testi életre vállalni szükséges sorsutatok szerint. Aminek pedig szintén karmikus előzményei vannak, tehát a forrása szintén te magad vagy.

Isten életet adott neked és hagyja, hogy hozzá emelkedj fel. Teszi mindezt úgy, hogy veled van, benned van, de szeretné, ha mindent a saját erődből érnél el, hisz tudja, akkor fogod igazán értékelni. Nem szól tehát bele az életedbe, a döntéseidbe. Hagyja, hogy bármi megtörténjen, amit szeretnél, hisz tudja, előbb-utóbb felérsz hozzá, mert mint ösztönös vágy, beléd táplálta.

Szívből remélem, hogy minél többen felismerik Isten ezen megközelítését. Hisz az, melyben e kedves hozzám forduló a beszélgetésünkig élt, inkább távolabb visz bennünket tőle, ami éppen ellenkezője annak, ami a létezésünk célja.

- - - - - - -

Ha minden lélek saját magával hasonlatos rezgésű lelkekkel kerül egy szintre a szellemvilágban, akkor ez azt is jelenti, hogy odaát nem találkozom majd azokkal a már eltávozott szeretteimmel, akik alacsonyabb és/vagy magasabb rezgésszintűek, mint én?  
(egy kedves hozzám forduló kérdése)

A testi halálunk után, visszatérve a szellemvilágba valóban mindenki annak megfelelő szintre, helyre kerül, amilyen a saját rezgésével hasonlatos. Fontos tudni azonban, hogy míg az alacsonyabb rezgésű szintekről nem lehet feljebb menni (csak a lélekfejlődés mértékével azonosan), addig a magasabb szintekről igen, ez esetben az adott lélek leviszi a rezgését átmenetileg. Másképpen szólva ha egy olyan lélek, aki a legutóbbi életedben szeretted volt, s magasabb szinten van, mint Te, akkor amennyiben Te kéred (ugyanis azt ő érzékeli), s amennyiben ő is kíván veled találkozni, akkor ő fog meglátogatni Téged. Hozzád képest alacsonyabb szintek felé ugyanez a helyzet, csak fordítva, tehát Te fogsz lemenni, ha valaki hív és találkozni is óhajtasz vele.

Persze amikor már visszanyered a teljes tudatosságodat, mellyel a leszületésed előtt rendelkeztél, amikor már nem csak az éppen elmúlt életed személyiségével azonosítod magad, hanem tudod, hogy ki is vagy valójában, s tudod, hogy mások is kik valójában, akkor megváltozhat az, hogy mely lelkekkel kívánsz találkozni. S végül még egy apró kiegészítés: ritka esetben felsőbb szellemi erők megengedik azt, hogy egy lélek egy kisebb látogatást tegyen felsőbb szinteken (ehhez ők segítenek), ezt általában akkor teszik, ha fel kívánják gyorsítani az adott lélekben azt a vágyat, hogy emelkedni kívánjon.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

2022. június 20., hétfő

Angyalokat láttak az űrhajósok az orosz űrállomáson


Ez volt a 155. napja a Saljut 7 orosz űrállomásnak 1984 júliusában, mikor a orosz űrhajósok furcsa fényekről és lényekről számoltak be. Oleg Atkov parancsnok, Vladimir Solovyov és Leonid Kizim űrhajósok jelentették a földi irányításnak, hogy teljesen körülvette, és az egész űrállomást bevilágította egy csodálatos narancsszínű fény. Úgy tűnt, hogy a fény kívülről jött be a teljesen átlátszatlan falon keresztül.
 

Egy darabig a fény annyira ragyogó volt, hogy teljesen elvakította az űrhajósokat. Nem tudták mi történt, mikor visszanyerték a látásukat, mindegyikük kinézett az ablakon, hogy megnézzék a vakító fény okát. Vizsgálták az űrhajót, hogy nem történt-e valamilyen robbanás vagy tűz, mivel korábban a Saljut 7-en már történt ilyen eset. De amit a kozmonauták láttak, az sokkal felfoghatatlanabb volt, mint a narancssárga fény.
 
 
Hihetetlen volt amit észleltek és jelentették, hogy hét angyalt látnak, akiknek arcuk van és az űrállomáson kívül lebegnek. A földi irányításnak elmondták, hogy az arcukat és a testüket megnézték, és emberi kinézetű lények voltak szárnyakkal, fénykoszorúval körbevéve. Az angyalok lépést tartottak az űrállomással, tartották a sebességet 10 percig, mielőtt olyan gyorsan eltűntek, mint ahogy megjelentek.

Logikus volt, hogy az esetet megbeszélték egymás között az űrhajósok, és egyetértettek abban, hogy mivel túl régóta vannak az űrben, és a hosszú távú űrutazás miatt elég sok stressz érte őket, több mint valószínűnek tartották, hogy valamiféle csoportos hallucinációjuk volt.

Megnyugtatták magukat azzal, hogy időlegesen megőrültek, és emiatt voltak részesei mindannyian a hallucinációnak, mivel ez az egyetlen ésszerű magyarázat adódott arra, ami történt.
 
Atykov, Kizim és Szolovjov a szaljut 7 legénysége (1984) és Volk, Szavickaja és Dzsanyibekov, a Szojuz T-12 legénysége

Miután újabb 11 napot töltöttek az űrállomáson, a 167. napon újabb három kollégájuk csatlakozott hozzájuk, akik a Soyuz T-12-es űrhajóval érkeztek, Svetlana Savitskaya, Igor Volk és Vladimir Dzhanibekov asztronauták. Egy rövid idő eltelte után a személyzet ismét azt jelentette a földi irányítóközpontnak, hogy az űrállomás megint a narancsszínű, vakító fényben úszik. Mikor ismét kinéztek az ablakon, megint az angyali kinézetű lényeket látták. Akkorák voltak, mint egy utasszállító gép, magyarázták a tapasztalt űrhajósok. Az incidenst kezdetben eltitkolták, és figyelmeztették a legénységet, hogy nyilvánosan senkinek se beszéljenek az esetről.
 
 
Mind a hat űrhajós azt jelentette, hogy "mosolygó angyalokat" láttak. Az eset betudható lenne az első legénység fáradtságával, ami a hosszú űrben tartózkodásuk miatt alakult ki. De ez a magyarázat már nem illik a második legénységre, akik röviddel a megérkezésük után találkoztak az angyalokkal. Vagyis a második legénység megerősítette a másik három űrhajós korábbi megfigyelését, tehát ők is ugyanazt látták korábban, mint újonnan érkezett kollégáik.

A hat űrhajós, akik kinéztek az ablakon, mind ugyanúgy írták le, amit láttak, hét angyalt emberi kinézettel és szárnyakkal. Mindegyikük akkora volt, mint egy sugárhajtású utasszállító repülőgép, és mindegyiknek mosoly volt az arcán, mintha valami titkot próbáltak volna megosztani az űrhajósokkal. Egy rövid ideig tartották az űrállomás sebességét, majd egyszerűen eltűntek.

Egyesek úgy vélik, hogy az angyalok ( a Védákban a Gandharvák, a Yasuni) egy másik téridő kontinuumban élnek (párhuzamos világ), mely érintkezésbe kerülhet a mi világunkkal.
 
2012 december 6-án készült felvétel a Nemzetközi Űrállomásról egy ismeretlen fénylő objektumról

A hosszú ideje fennálló stressz megmagyarázta volna az első legénység tapasztalatát, de csak rövid idő telt el, és a második legénység is látta az angyalokat. Az hogyan lehet, hogy a második legénység is hasonló fáradtságtól vagy stressztől szenved, ha nem sokkal azelőtt érkeztek az űrállomásra? Nincs ésszerű magyarázat a második észlelésre, legalábbis olyan, amit jelenlegi ismereteink alapján adhatnánk.
 
 
Ezen furcsa esemény után a személyzet felállította az új űrben tartózkodási rekordot 237 nappal. Miután a legénység elhagyta a Saljut 7-et, az egy időre elveszett az űrben 1985-ben, és csak sodródott irányítás nélkül. Mikor újra megtalálták, az összes elektronikai berendezés halott volt és tiszta jég, de a problémák megtalálása után ki tudták javítani a hibákat.

A Saljut 7-nek utoljára 1986-ban volt személyzete, a Sojuz T-15 űrhajósai, akik úgy hordták át a különféle berendezéseket a Salyut 7-re. 1986 augusztus 19-e és 22-e között a Kosmos 1686 rakétával hajtott Salyut 7 orbitális keringési magasságát sikerült 475 km-re megnövelni, hogy megelőzzék a visszatérését.

A legelső embernek, aki kijutott az űrbe szintén volt egy misztikus tapasztalata. Az első emberes űrrepülés alkalmával 1961 áprilisában a Bajkonur Űrközpont földi irányítása kétszer is elvesztette a kapcsolatot Jurij Gagarinnal, aki nem válaszolt az üzenetekre. Gagarin nem tudta megmagyarázni, hogy elájult, vagy mi is történt ez idő alatt. Egy terapeutánál tett látogatás alkalmával ellenőrizték mentális egészségét, majd hipnotikus regresszió állapotában képes volt felidézni, hogy mi történt a repülés közben kiesett időben a Vosztok-1 fedélzetén. Elmondta, hogy először egy fejet, majd egy személyt látott maga előtt lebegni. Gagarin nem érzett félelmet, de nem tudta mozgatni sem a karját, sem a lábát. Aztán egy hangot hallott a fejében, ami azt mondta: "Ne aggódj, minden rendben lesz. Vissza fogsz térni a Földre." Aztán a személy eltűnt. Egyes kutatók szerint a kozmikus sugárzás lehet felelős az űrhajósok elméje által megtapasztalt látomásokra.
 
 
Úgy hírlett, hogy ezek az angyali lények gyakran kísérték az amerikai űrsiklókat, de ezeket az információkat titkosnak minősítették.

Nézd meg azokat a fotókat, melyeket a NASA SOHO műholdja készített 2012-ben illetve melyeken egy hatalmas angyal formájú dolog látszik a Nap közelében.
 
 
Itt látható néhány azonosítatlan dolog, melyeket a STS 115-ös űrsikló küldetése alkalmával fotóztak le. Az egyik egy vörös és áttetsző jelenség az űrállomás fölött, a másik egy szellemszerű objektum.

forrás:ujvilagtudat.blogspot.com - halljad.hu

- - - - - - - 

 Ancient Aliens: Angels in Space (Season 11) | History - videó

forrás:HISTORY

2022. június 18., szombat

Amikor az idők változnak


Az emberiség ma nehéz időszakon megy keresztül. Napjaink egyik központi problémája az „Én-érzések”. Az az önző és egocentrikus álláspont, amit ma sok ember és nemzet képvisel, hasonló, mint az a középkori hit, hogy a lapos Föld a világegyetem középpontja, és körülötte keringenek a bolygók.
 

A jelenlegi szellemi válság azzal is összefügg, hogy már nem találjuk a kapcsolatot azzal, akit Istennek nevezünk. Nehezen is hisszük el, hogy mindennek, ami történik, célja van, hogy az evolúció egy tervet követ. Istent hibáztatjuk a mérhetetlen szenvedésért itt a Földön, és megfeledkezünk a mi felelősségünkről. Elfelejtettük az ősi bölcsesség-tanításokat, azt a tudást, ami a kozmikus ritmust közvetítette.

Az új korszak küszöbén felismerjük, hogy mit jelent számunkra a spiritualitás, mert a spiritualitás nem vallásosság. Mindaz, ami egy ember életkörülményeinek javulásához vezet, ami megteremti számára a belső egyensúly lehetőségét, az spiritualitás – akár fizikai, érzelmi, mentális, vagy lelki szinten történik. Minden, ami az emberiség javát szolgálja, alapvetően spirituális.
Eljött hát az ideje, hogy felismerjük: az életünk minden része szellemi. Így nem is létezhet semmi, ami a szellemünkön kívül lenne. 
 
Az evolúció egy olyan kibontakozási folyamat, ami egyaránt előmozdítja a szellem és az anyag fejlődését is. A ritmusok által jönnek létre a ciklusok, és az egyes ciklusok egybefonódnak és keverednek egymással. Ez világosan megmutatkozik a nagy népek és az egyes civilizációk történelmében. Mert valahányszor egy nagy nép vagy egy civilizáció vége elkezdődik, összeolvad az újjal. Ez a változás mindig a létezésük csúcspontja után következik be. Így süllyedt el a világ minden nagy császársága és királysága, miután elérte a nagysága csúcsát. És ha az emberiség újra átlépett a tapasztalatai mélypontján, elkezd ismét felemelkedni. Ha visszatekintünk, felismerjük, hogy a ciklikus evolúció által érhető el egy új felemelkedés. Mert az, amit az emberiség újonnan elér, mindig magasabban van, mint az a pont, ahonnan korábban lehanyatlott. 
 
Az élet nagy és kis ritmusai, a fejlődés kozmikus törvényei azok, amik minden változást és evolúciót előrevisznek. 
 
Ugyanígy viszi magával az embert is az állandóan forgó Föld – egyik napról és egyik életről a másikra, hogy az előző napnak vagy életnek a munkáját újra felvegye. Egész civilizációk jelennek meg és tűnnek el, amelyek megtapasztalják fénykorukat, majd utána ismét lehanyatlanak. Ez a ritmus visz magával minden reinkarnálódó lelket is a megfelelő időben újra arra a helyre és azok közé a körülmények közé a Földön, ahol megteheti útjának következő lépését, hogy folytathassa a fejlődését. 
 
Minél teljesebbé válunk, annál hatékonyabban tudjuk megvalósítani a lelkünk célját is. Ha már ismerjük az életünk értelmét, egyre inkább eggyé válunk a lélekkel. 
 
A szolgálat törvénye az evolúció útja! 
 
Napjainkban az egész világot új szellemi energiák öntik el – két különböző irányba: egyrészt befelé, a saját forrásainkhoz, hogy többet, erősebben és magasabban tudjunk érezni. Másrészt kifelé, hogy az egész emberiség egy következő szellemi síkot érjen el. 
 
Egy legyőzhetetlen erő, örök és megbízható, kíséri az életünket, és nekünk csak bízni kell benne.

- Eva Gostoni spirituális tanító és írónő -

- - - - - - -  
 
Vangelis - Carl Sagan : Cosmos Theme - videó
forrás:Mohi 58

2022. június 16., csütörtök

Vajon van élet a halál után? - Léleklátóval beszélgettünk


„Mindenkihez kapcsolódik valaki” 
 
 
Az élet egyik legnagyobb kérdése, hogy vajon mi történik velünk a halál után. Talán azért is ez a „legnagyobb”, mert valójában senki sem tudhatja mi vár rá, ha földi ideje lejárt. Vagy mégis? Úgy tűnik vannak páran, akik tudhatják a választ, hiszen képességeiknek köszönhetően azt is látják, amire a többség szeme vak.

Egyikük, Kiss Kató léleklátó, aki az Én vagyok itt vendégeként mesélt világunk számunkra láthatatlan titkairól. Kató már az elején elárulta, hogy rajta és a műsorvezetőkön, Rókusfalvy Lilin és Forró Bencén kívül bizony mások is vannak a stúdióban. „Mindenkihez kapcsolódik valaki, valamelyik elhunyt szerette.”-mondta Kató, aki arról is beszélt, hogy szerinte ezzel a képességgel mindannyian rendelkezünk, vagy csupán néhány „kiválasztott” jár közöttünk.
 
 
Nem meglepő, hogy Kató egyértelműen hisz abban, hogy a halál nem egyenlő az élet végével. Bár a fizikai test megszűnik létezni, a lélek tovább él, s néhányuk köztünk van bárhová is megyünk. Kató tapasztalatairól és az általa megélt hidegrázós pillanatokról LélekutakON című sorozatában is mesél.

A beszélgetéshez csatlakozott Pollák Dávid baptista lelkész is, akinek szintén meggyőződése, hogy van élet a halál után. „Ez a földi élet csak pici szelete annak a hatalmas valaminek, amit mi még nem is egészen értünk, de mégis tudjuk, hogy van.”- mondta Dávid.

(forrás:petofilive.hu)

Van-e élet a halál után? - videó
forrás: M2 Petőfi TV
 

Kiss Kató (DIAMOND) médium egy vonatbaleset helyszínén keresi a kapcsolatot az ittragadt lelkekkel. Ez a Lélekutakon c. film, egy sorozat része, amely megpróbálja megmutatni az életet a halál után. A médium az Én vagyok Itt!-ben saját különleges képességeiről, a sorozatról, és Pollák Dávid iskolai lelkész arról, szerinte milyen élet van a halál után, és hogy milyen veszélyei lehetnek az iskolai bulis szellemidézésnek.
 

2022. június 14., kedd

Aranyosi Ervin : Fogynak az angyalok…

 

Fogynak az angyalok a földi világból,
mintha útra kelne mind, ki lelket ápol.
Mintha a jó Isten mind magához hívná,
s egy távoli síkon jobb létre tanít’ná.
Gyülekezik lassan a nagy angyalsereg,
és akit itt hagytak, értük sír, kesereg,
s nem érti, hogy miért ők mennek el korán,
s mardossa a kétség, értetlenség okán. 

Fogynak az angyalok, s jönni készülődnek,
hiszem, szüksége van őrájuk a Földnek!
Újra leszületve, szebbé fogják tenni,
s tanítják a jókat őszintén szeretni.
Odafent az égen csillagok ragyognak,
figyelő szemei őrző angyaloknak,
akik értünk éltek, s ma is ránk vigyáznak,
akiket szemeink csak álmunkban látnak. 

Fogynak az angyalok, s nekünk több a dolgunk,
akik e planétán sírunk, morgolódunk.
Látjuk a hibákat, s az Istentől várjuk,
hogy javítson rajtuk, többet ne találjunk!
De tán azért jöttünk, hogy többet tehessünk,
egy egész világot boldoggá szeressünk!
Jó példát mutatva, ahogy már sok angyal,
megtisztult lélekkel, jobbító szavakkal. 

Fogynak az angyalok és fáj a hiányuk,
könny gyűlik szemünkben, ha gondolunk rájuk.
De talán megnyugtat minket majd a tudat,
ők fogják mutatni minekünk az utat,
melyen majd a lélek magasabb szintre lép,
egy élhetőbb világ tárul végre elénk,
amit együtt leszünk képesek megélni,
hol csak szeretni kell, s nem lesz mitől félni!

Aranyosi Ervin © 2020-02-07.

- - - - - - - 
 
Aranyosi Ervin : Fogynak az angyalok… -videó
forrás:MrPhilanti

2022. június 12., vasárnap

Mi történik a halálunk után? Erre jöttek rá a tudósok a lélekkel kapcsolatban


Az ember az egyetlen lény ezen a bolygón, amelyik tisztában van a saját halálával. Életünk végességének gondolatával nehezen tudunk megbirkózni, a vallások nagy része fel is kínál a halál utáni létezésre valamilyen megoldást. A tudománynak pedig örökös kutatási terület, legújabb felfedezésük, hogy a lélek nem hal meg a testünkkel, hanem tovább „él”.

 
A vallásos vagy spirituális emberek gyakran hisznek a mennyországban vagy a túlvilágban. Egyesek úgy vélik, hogy semmi sem történik velünk, csak meghalunk. Mások viszont úgy gondolják, hogy a lelkünk tovább él halálunk után. Néhány kutató azt állítja, hogy megvan a tudományos alapja annak, hogy ez lehetséges.
 
Halál utáni élet

Elsődlegesen annak a lehetőségét kellett felvetni, hogy az általunk elmének vagy tudatnak nevezett entitást nem az agy hozza létre. A kutatók úgy vélik, lehetséges, hogy van egy másik valóságréteg, amit még nem fedeztünk fel, és ami lényegében túl van azon, amit az agyról tudunk, és meghatározza a valóságunkat.

 Filozófusok, agykutatók, pszichológusok által vizsgált rejtélyre derült fény: a lélek a mikrotubulusokban él

Kiterjedt kutatómunka eredményeként két szakértő azt állítja, hogy míg a testünk meghal, a tudatunk – vagyis a lelkünk – örökké él. A kvantummechanika teszi ezt lehetővé.

Mi az a kvantummechanika?

Annyit érdemes tudni erről a tudományágról, hogy a kvantummechanika az anyag viselkedésével foglalkozik, mégpedig atomi és szubatomi szinten. Ez azt jelenti, hogy a molekulák és atomok, valamint az ezeket alkotó egységek (úgymint a neutronok, elektronok, protonok, kvarkok, gluonok és egyéb egzotikus részecskék) tulajdonságait vizsgálja.

Hankiss Elemér: Kvantummechanika és az élet értelme:

https://iask.hu/wp-content/uploads/2017/12/wp_hankiss_170529.pdf

A részecskefizika előrehaladásával a hagyományosan elképzelt anyag fokozatosan eltűnőben van, és az univerzum valamiféle „gondolathoz” kezd hasonlítani, a matematikai törvények anyagtalan csillogásához. A híres fizikus, James H. Jeans írja a következőket: „A tudás folyamata egyre inkább egy nem mechanikus valóság felé fut; az univerzum mindjobban egy gondolathoz hasonlít, semmint egy nagy géphez. A tudatról az derül ki, hogy nem véletlenszerűen hatol be az anyag tartományába… Inkább mint az anyagi tartomány teremtőjeként és kormányzójaként kellene üdvözülnünk.”

Kvantumszinten tárolt információ, ez lenne a lélek?

Stuart Hameroff és Sir Roger Penrose tudósok szerint a tudat egyszerűen ezen a nem sejt-, hanem kvantumszinten tárolt információ. A kutatópáros véleménye, hogy ez a tárolási folyamat az Összehangolt objektív redukció (Orch-OR). Ez az emberi sejtek egy szerkezeti összetevőjén, a fehérjealapú mikrotubulusokon keresztül történik, amelyek kvantuminformációt hordoznak.

„Tegyük fel, hogy a szív leáll, a vér nem áramlik tovább; a mikrotubulusok elveszítik kvantumállapotukat” – magyarázza dr. Hameroff. „A mikrotubulusokban lévő kvantuminformáció nem semmisül meg, nem lehet megsemmisíteni, egyszerűen szétoszlik és szétterjed a világegyetemben.”

Ezen a ponton rögtön felmerül bennünk a 21 gramm elmélete, amely szerint az emberi test a halála következtében veszít a súlyából. Pontosan 21 grammot.

Újraélesztéskor ez az információ előbb távozik, majd egyszerűen visszamegy a mikrotubulusokba, és a személy újra tudatára ébred. Ezt nevezzük „halálközeli élménynek”. Ha ehelyett a beteg meghal, akkor a tudata a testen kívül, lélekként létezhet tovább. 

A fizikai világ csak az érzékszerveink miatt létezik

A müncheni Max Planck Fizikai Intézet kutatói szerint a halál után egy végtelen túlvilág létezik. Szerintük a világ, amelyben élünk, csak a saját észlelésünk érzékszerveinken keresztül, de a lelkünk ebbe a végtelen túlvilágba kerül, amikor a testünk meghal.

„Amit mi »itt és most«-nak, ennek a világnak tekintünk, az valójában csak az anyagi szint, ami érzékszerveink által felfogható” – mondja dr. Hans-Peter Durr, az intézet munkatársa. „A túlvilág egy végtelen valóság, ami ennél sokkal nagyobb.”

Hameroff és Penrose kutatásai tehát megmutatják, hogy a tudatosság a mélyebb szintű mikrotubulusok rezgéséből ered. Ez nemcsak abban segít, hogy jobban megértsük, mi az emberi tudat, hanem segíthet a mentális, neurológiai és kognitív állapotok kezelésében is.

forrás: Geyer Krisztina - divany.hu

- - - - - - - 

Kapcsolódó írás 

A lélek és a kvantumfizika:

https://dszilvia.blogspot.com/2018/03/a-lelek-es-kvantumfizika.html 

- - - - - - - -

Élet a halál után: értelmesen a túlvilág bizonyítékairól - videó 

forrás:Milán Zavatszki

2022. június 10., péntek

Mese egy kislányról

 

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. 

A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám. 

Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám. 

A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét. 

Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük? 

- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.

forrás:velunkazisten.hu

 (Tanmese)

- - - - - 

Kormorán-Ki szívét osztja szét - videó
forrás:35adus
 

2022. június 9., csütörtök

Medek Tamás spirituális író válaszol 35.


A következő életemben is úgy fog kinézni az a személy akit igazán szeretek mint most, vagy máshogy? Honnan fogom felismerni a következő életemben, hogy Ő volt az akit ebben az életemben is nagyon szerettem? Vagy akkor is tetszeni fog bárhogy néz ki? 

(egy kedves hozzám forduló kérdése)

 
Akik most vagyunk, szigorúan ebben a formában, egyszeri és megismételhetetlen formák és személyiségek, tehát nem is volt soha és nem is lesz még egyszer ugyanilyen. Különbséget kell tenni aközött, hogy földi értelemben szeretsz most valakit, például azért, mert a teste vagy a mostani személyisége vonzó számodra vagy igazán, a lelkét érzed magadhoz közel. Az előbbi szeretet mulandó, s a testi életed után (vagy még előtte) el is felejtheted akár. A mély, lelki vonzódás azonban mindig is megmarad bennünk, s bárhogyan is nézzék ki a következő alkalommal az adott lélek, fel fogjuk ismerni benne a lelkünk közelségét. Ha így van, akkor a találkozásnál (bárhol és bármikor is történjék az), mindkét fél érezni fogja azt a különös, szavakkal nehezen körülírható érzést, ha azonban csak az egyikőjük érzi, míg a másik nem vagy alig, akkor csupán egy földi értelemben vett vonzódásról van szó.

A lelkek találkozása itt a fizikai világban nem a véletlen műve - legalábbis az életünket meghatározó találkozások semmiképpen sem. S egyéni sorsút és karma függvénye, hogy most kivel kell találkozzunk, illetve kivel, milyen kapcsolatunk lehet, ami bizony olykor fájdalmas pillanatokat eredményezhet. Ha egy életedben egy olyan személlyel találkozol, akit egy másik életedben szerettél, de csak "hagyományos" szeretettel, akkor azt a legtöbb esetben már nem ismered fel most, vagy legalábbis sorsút függő, hogy mennyire kell felismerd. Azonban az olyan lelkeket, akiket igazán, lelki értelemben is szerettél, s a szellemvilágban is közel álltok egymáshoz, azt kivétel nélkül fel fogod ismerni, bárhogy is nézzen ki, szimpátiát fogsz iránta érezni, azonban szintén sorsfüggő, hogy milyen kapcsolatba kerülhettek ezúttal, ha kerülhettek egyáltalán.

- - - - -  

A Földet valóban a sötét erők uralják? 

(a cikk a kedves hozzám fordulók kérdései alapján készült)

Sokan kérdezik, hogy a Földön miért ilyen nagy a sötétség ereje, miért van a Földön ilyen sok borzalom és negatív érzelem. Az ismereteim szerint a "sötétség erői" inkább egy kissé túlmisztifikált fogalom. Lelkek léteznek csupán, azok vagyunk mindannyian, s abban különbözünk egymástól, hogy a lélekfejlődés más és más fokán állunk.

Minél tapasztaltabb és fejlettebb egy lélek, a testi élete során annál kevésbé fogja engedni, hogy az anyag és a testi elme, a testi ösztönök uralják, illetve annál kevésbé fogja másnak és magának a rosszat kívánni.
Minél fejlettebb egy lélek, minél több testi életen van már túl, annál többször tapasztalta meg korábbi tettei visszahatását (a karma által), így annál inkább tudja ösztönösen, mit jó tenni mással és mit nem, illetve hogy csak a jót érdemes tenni.

Minél fejlettebb egy lélek, ösztönösen annál kevésbé engedi, hogy az anyag, a testi elme hatással legyen rá, tehát annál inkább képes túllátni a fizikai világon. Annál inkább tisztában van a valódi önvalójával, s azzal, hogy noha különálló lélek ő is, de mégis, mindenkivel egy. Aki viszonylag fejletlenebb, még ezzel nincs annyira tisztában és engedi, hogy a testi világban mélyen hasson rá a testi elme, a testi ösztönök. Képes még tehát kellően azonosulni a teste ösztöneivel.

A földi testünk a földi állatvilágból származik, melybe kódolva van a túlélési ösztön. Annak ösztöne, hogy a fizikailag erősebb győz és él túl, akár mások kárán is. (Ez a magasabb szintű fizikai világokon már egyre kevésbé van jelen.) Ez a kód így az emberi testben is jelen van - a léleknek pedig ennek uralása az egyik próbája ezen a szintű fizikai világon, mely csak egy bizonyos lélekfejlettségi szint felett megy könnyen.

A fizikai világoknak is számos szintje van, s attól függően sorolható egy fizikai világ egyik vagy másik kategóriába, hogy döntően milyen szintű lelkek lakják. Ilyen értelemben a Földön található világ egy tízes skálán körülbelül hármas szintnek felel meg, mely nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy milyen mértékben van jelen benne az erőszak, s mindenféle negatív érzelem, gondolat. Ez bár kiábrándító, de mégis normálisnak, természetesnek tekinthető. Ez annak a jele tehát, hogy az itt élő lelkek jó része a lélekfejlődésének, az ennek megfelelő szakaszán jár.

Ha tehát szörnyülködnénk azon, hogy mennyi borzalom és negativitás található a Földön, akkor az épp olyan, mintha egy általános iskola harmadik osztályában azon botránkoznánk meg, hogy az ott tanuló gyermekek még a hetedikes anyagot nem tudják. S ha azt hisszük, hogy a "sötétség erői" örökké valók, hogy a "sötét" lelkek sosem javulnak meg, legalább olyan tévedés lenne, mintha a harmadikos gyermekekről feltételeznénk, hogy sosem lesznek hetedikesek, illetve sosem tudnák majd elsajátítani a hetedikes tananyagot. (Szeretem az iskolás példát említeni sok esetben, hisz a testi világ a léleknek iskolának minősül. S bár földi szavakkal nehéz, sőt lehetetlen pontos leírást adni, de az iskolás példa mégis jól körvonalaz.)

Fontos tehát, hogy ne csak úgy tekintsünk a létezésre, mintha csak ez az egy világ és ez az egy élet létezne. Noha itt és most a testi érzékszerveinkkel csak ezt érzékeljük, de mégis sose felejtsük el, hogy ez a nagy egész csupán apró része, melynél most okkal nem láthatunk többet. Ám ha ebből az apró láncszemből ítélünk, az éppen olyan tévút, mintha egy nagyvárosnak egyetlen utcáját látva, vagy egy hatalmas ország, egyetlen lakójával találkozva gondolnánk azt, hogy pontosan ismerjük az egész várost vagy az egész országot.

Azon lelkeknek, akik az itteni átlagnál fejlettebbek, nagyon kiábrándító és érthetetlen tud lenni, mindazon erőszak és negativitás, melyet a Földön tapasztalhatnak. Azonban fontos tehát tudni, hogy akkor érthetik meg jobban ezt a látszólag érthetetlent, ha elfogadják, hogy mindaz, amit itt és most tapasztalnak, csak egy apró láncszeme a teljes egésznek. Ugyanakkor senkinek sem mérvadó az (ilyen szempontból), hogy mástól mit tapasztal. Teljesen mindegy, hogy mások mit áramoltatnak ki magukból - az őket minősíti, és ők vállalják érte annak karmikus terhét. Mindenki csupán azért felel - bármilyen körülmények között is -, amit saját maga áramoltat ki magából, s azzal építi a saját jövőjét is.
A "sötétség erői" egy fogalom, mely valójában olyan lelkeket jelöl, akik a lélekfejlődésük egy viszonylag koraibb szakaszán járnak. S bár minél több ilyen lélek tartózkodik egy helyen, annál erősebbeknek hatnak, mégis elmondható, hogy a karma az ő esetükben is épp úgy dolgozik (életeken átívelően), így egyikük sem marad örökké ezen a szinten.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

2022. június 7., kedd

dr. Pilling János: Meghaltam és élek



Mottó:
"Miután felébredt bennem a kíváncsiság, azt kérdeztem,
hogy mi az, ami tulajdonképpen van. Hiszen minden
tovatûnik. Nem voltam kezdetben és nem leszek végül. A
kezdet és a vég között a kezdet és a vég után kutatok."
(Karl Jaspers)
 

 Hangmontázs:

..mindig szomorúvá tett a gondolat, hogy a világ továbbmegy, zöldek lesznek a
fák, tél következik, az emberek egymást szeretve jönnek-mennek, de mindez már
énnélkülem történik...
...nem hiszi el az ember, hogy ilyen létezik, hogy én "odaát" jártam. Az én
emberi agyam csak odáig jutott el, hogy egy kómás állapot, egy álomvilág, amibe
belecsöppentem...
...egyszercsak hirtelen ez az iszony elmúlt, és azt észleltem, hogy a testem fölött
vagyok. Lenéztem, és ott hevert, arccal a földre borulva egy Müller Péter..
 
 dr. Pilling János:

Elsõéves orvostanhallgató voltam, amikor a kezembe került Raymond Moody:
Élet az élet után címû könyve. Ebben a klinikai halálból visszatért emberek
tapasztalatairól van szó. Moody többek között leírja, hogy a klinikai halál állapotában
egyesek kilépnek a testükbõl, kívülrõl látják önmagukat, találkoznak halott rokonaikkal,
ismerõseikkel vagy látnak egy nagy fényességet, amit sokan Istennek vélnek. Korábban
sohasem hallottam még ilyen beszámolókról s elõször nem is hittem el õket. De
megmaradt bennem a kétkedés: lehet, hogy tényleg így van?

A saját kételyeimre próbáltam meg választ keresni, amikor elkezdtem
Magyarországon halálközeli élményt átélt emberek után kutatni. Egyre több ilyen
emberrel találkoztam. S most már nem az a kérdés számomra, hogy léteznek-e ezek az
élmények, hanem, hogy mi a magyarázatuk, s mit tudunk kezdeni ezzel a tudással.
Azok a beszámolók, amiket hallottam, nagyon sokszínûek voltak, de ahogyan
azt már Moody is leírta- mindig tartalmaztak állandóan visszatérõ elemeket. Moody
tizenöt ilyen jellegzetes komponenst különböztetett meg és ezek alapján felállított egy
elméleti modellt arról, hogy mi történhet velünk, ha meghalunk.

Ezek szerint a következõek:
 
Amikor egy ember haldoklik, egyszerre csak azt hallja, hogy valaki, többnyire az
orvos vagy a nõvér megállapítja róla, hogy õ meghalt. A következõ pillanatban nagy
sebességgel halad át egy sötét alagúton. Ezalatt sokan furcsa zajt, zörejt, mások
csodálatos zenét hallanak. Az alagútból kiérve sokan saját testükön kívül találják
magukat, látják a körülöttük zajló eseményeket, saját testük újraélesztési kísérleteit. Ám
errõl hamarosan újabb események vonják el a figyelmüket. Halott rokonaik, ismerõseik
közelednek hozzájuk, hogy fogadják, köszöntsék õket. Azután sokan egy nagy
fényességet látnak, amely egyre nagyobb lesz s végül betölti az egész látóterüket. Sokan
ezt a fényt egy személynek vélik, amely szeretetet, melegséget áraszt. Ettõl a fénylõ
lénytõl kérdéseket kapnak, amelyek az eltelt életükre vonatkoznak. Mintegy a válasz
megkönnyítése érdekében ilyenkor az illetõ újraéli életének eseményeit. Ezután úgy
érzi, hogy elérkezett egy olyan határhoz, amit már nem léphet át. S valóban, - általában
ettõl a fénylõ lénytõl - megtudja, hogy az élete még nem ért véget, vissza kell térnie.
Ekkor már vonakodik, hogy ezt megtegye, mert idõközben eltöltötte a békességnek és a
boldogságnak egy soha nem tapasztalt mélysége. Kevesen vannak, akik negatív, rossz
tapasztalatokat élnek át. Akaratuk ellenére, maguk sem tudják hogyan, visszatérnek a
testükbe és tovább élnek.

Moodynak ez az összefoglalója egy elméleti modell. A gyakorlatban nagyon
ritkán találkozunk olyan halálközeli élménnyel, amely minden elemet tartalmaz. Ennek
csupán néhány komponensét tartalmazzák a beszámolók, amelyek kiegészülnek egyéni
jellemzõkkel. Az pedig, hogy ki mit él át ebben az állapotban, függ attól is, hogy ki
hogyan került a klinikai halál állapotába. Vannak, akiknél ez hirtelen, váratlanul
történik.

Müller Péter:
 
Namost onnan jöttem és ide mentem be. Ezen a helyen akkoriban egy alagsori
helyiség volt, ahol laktak. Itt töltöttem el 3-4 órát. Akkor már egész közel voltam a
Thaly Kálmán utcához, ahová igyekeztem. Ott volt a szerelmem. Két kenyeret cipeltem
a hónom alatt. Körülbelül három óra múlva kidugtam az orromat, láttam, hogy az utcán
nem jár senki. Abba az irányba néztem, mert amikor jöttem, láttam, hogy ott van egy
tank. Tehát a Tûzoltó utcát egy tank elállja, azért menekültem ide.
És azt is láttam, hogy a túloldalon egy hátizsákos ember nyugodtan ott kaptat és nem
lõnek rá. És akkor úgy éreztem, hogy most már én is mehetek, kiléptem innen és
elindultam abba az irányba. Hónom alatt a két kenyérrel. S akkor mentem-mentem-
mentem, s körülbelül eddig a pontig jutottam el, hozzávetõleg idáig, amikoris egy
iszonyatos dörrenést hallottam, egy robbanást, ami egy távoli lövésnek volt a hangja, de
én úgy éreztem, hogy az én testem robban fel. Ez a jobb combcsontomat találta el s
abban a pillanatban itt elterültem.
Nem vesztettem el az eszméletemet azonnal, sõt én azt hiszem, hogy késõbb
sem, és ettõl kezdve addig lõttek rám, amíg mozogtam. Hogy ez pontosan mennyi ideig
tartott, azt nem tudom.
Utólag derült ki, hogy hat golyót kaptam, a hatodik még mindig itt van bennem.
Az elsõ fázisa ennek a bizonyos halálélménynek, az maga az iszony volt.
Eszméletlenül kapaszkodtam, a kövekbe akartam belekapaszkodni. Lenéztem erre a
kemény aszfaltra és azt mondtam, hogy amíg látom, amíg érzem a hûvösét, addig
vagyok.
Egyszercsak ez az iszony elmúlt, valahogy fölengedett bennem ez az egész, és
egyszerre azt éreztem, hogy a testem fölött vagyok. Hogy milyen magasan, azt nem
tudom pontosan megmondani. De lenéztem, és ott hevert arccal a földre borulva egy
Müller Péter. És csupa vér mindenfelé.
És akkor ez a visszatekintõ énem egyszercsak ellátott arrafelé és az utca végén
megláttam a gyilkosomat. Nagy baj, hogy elõbb nem néztem arra, mert akkor láttam
volna, hogy ott áll egy tank és a tank tetején egy orosz katona, aki egyesre állított
géppisztollyal lõtt belém, amíg mozogtam. S ahogy akkor lenéztem magamra,
egyszercsak egy hangot hallottam és ez a hang azt mondta: vissza kell menned! Ezt
egész tisztán hallottam.
S akkor két érzés volt bennem. Egy nagy öröm, hogy folytathatom az életet, a
másik pedig egy rémület, mert láttam, hogy ez egy nyomorék test. Hát hogy lesz ez
ezután? Ekkor történt az, hogy egy pillanatra kialudt minden és a következõ, amire
emlékszem, az az, hogy újra a földön hevertem, újra a saját szememen néztem ki, és
akkor megpillantottam azt, hogy ott a sarkon kinéz egy idõsebb asszony, egy ételhordó
van a kezében és a kezével csal, hogy jöjjön ide.

dr. Pilling János:

Ebben a beszámolóban, - csakúgy, mint mindazokban, amelyekben a klinikai
halál baleset, szívinfarktus vagy egyéb váratlan esemény miatt következik be -, a
domináló elem a testenkívüliség.
A halálközeli élmény másik típusa hosszantartó betegség vagy mûtéti altatás
során következik be. Bár testenkívüliség ilyenkor is elõfordulhat, jóval gyakoribb, hogy
ezekben az állapotokban különös látomások jelentkeznek.

Förhécz Edit:

Olyan érdekes helyen jártam a két és fél nap alatt, amit el kell mondanom
másoknak is. Egy hatalmas boltívet képzeljetek el, én akkor még nem jártam külföldön,
azóta tudom, hogy milyen, amikor átmegyünk városokon, hosszú alagutakon, csak azok
ki vannak világítva, ha busszal, vagy autóval közlekedik ott az ember. Én egy ilyen
alagutat láttam, de mindenféle lámpa nélkül. Nagyon-nagyon meredek volt az az út,
amin haladtam. Nagyon mélyen, nagy sebességgel és lefelé haladtam.
Az volt a tudatomban, hogy egy szánkón ülök. De ha lenéztem, nem láttam a
szánkót. Amikor vége lett az útnak, lassult a szánkó és kiértem egy olyan csodálatos
helyre, amit életemben soha nem láttam. Olyan virágok voltak...! Nincs az a szín...!
Megmagyarázhatatlan csodálatos szín...! A virágok pedig olyan magasak voltak, mintha
egy öt méter belmagasságú szobában lennél, és te azt érezted, hogy meg kell
nyugodnod, mert egy nagyon szép helyen vagy, egy nagyon kellemes helyen vagy.
Egyszercsak ez a virág egyre több lett, több lett, több lett, és a közepében egy nagyon
szép hintaformát tudtam kivenni. Egy fiatal pár ült rajta. Azt nem tudtam megfejteni,
hogy honnan tudtam, de tudtam: ezek a nagyszüleim. A nagyapám leszállt a hintáról,
felém jött, mert én az ámulattól, meg a gyönyörûségtõl, hogy milyen jól érzem magam,
alig tértem magamhoz. A nagyapám odajött és azt mondta: gyermekem, nem örülök,
hogy te itt vagy. Én tudom hogy te tudod, hogy a nagyszüleid vagyunk. De gondolkozz!
Tudod, hogy hol vagy? És miért mondom, hogy nem örülünk? Mi most itt a
nagymamával 17 évesek vagyunk. Itt mindenki 17 éves. Annyira csodálkoztam... És
akkor azt mondta: neked vissza kell menned!

 dr. Pilling János:

Bár a halálközeli élményeket Moody könyve tette széles körben ismertté,
valójában ilyen jellegû beszámolókról már évszázadok óta vannak feljegyzések. A
legmegdöbbentõbb analógiát bizonyára a Tibeti Halottaskönyv szolgáltatja. Ezt a
kultikus írást az i. sz. VIII. században jegyezték le, de szövege szájhagyomány útján
már évszázadokkal korábban terjedt. Ez az írás tulajdonképpen egy tanítás -
haldoklóknak és halottaknak, amelynek az a célja, hogy elkalauzolja õket ebben a
furcsa, különös világban, amibe most bekerültek. Ebben a könyvben részletesen
megtalálhatóak mindazok a jelenségek, amelyekrõl manapság a klinikai halálból
visszatértek beszámolnak. A párhuzamok gazdag tárából csak néhány példát idéznék.
Azt írja például a Tibeti Halottaskönyv, hogy:

"És ahogy a tudatos tudat távozik, az elme nem ismeri fel, hogy meghalt-e vagy
sem. A közeliekre, a hozzátartozókra ugyanúgy tekint, mint azelõtt, síró hangjukat is
hallja. Kedveseit õ maga látja ugyan, azok azonban õt nem látják. Mikor kedvesei
szólítják õt, hallja, de ha õ szólítja kedveseit, azok nem hallják õt. Saját családod,
házad népe körében meglátod majd a magad tetemét is és így gondolkodsz: most hát
halott vagyok. Vajon mit kellene tennem?"

Halálközeli élményekrõl szóló beszámolókkal azonban nem csak kultikus
írásokban találkozhatunk, hanem filozófiai mûvekben, irodalmi és képzõmûvészeti
alkotásokban is. A szakirodalomban leggyakrabban Platon vagy Emanuel Swedenborg
írásaira, Tolsztoj "Ivan Iljics halála" címû elbeszélésére, Victor Hugo "Nyomorultak"
címû regényére vagy Hieronymus Bosch festményeire, különösen a "Mennybemenetel"
címûre szoktak hivatkozni.
 
Hieronymus Bosch: A mennybemenetel (The Flight to Heaven) a Túlvilági látomások (Visions of the Afterlife) c. képsorozatból (1490-1516) 
 

Halálközeli élményekrõl tehát nagyon régóta van tudomásunk. Az, hogy csak az
utóbbi idõben kerültek a figyelem középpontjába, bizonyára annak tulajdonítható, hogy
az újraélesztési technika fejlõdésével egyre többen vannak, akik saját maguk
tapasztalják meg ennek az élménynek a létezését.
Az amerikai Gallup Közvéleménykutató Intézet felmérése szerint a lakosság
5%-a élte át a halálközeli élmény valamilyen formáját, ami csak az Egyesült
Államokban 8 millió embert jelent.
A sokasodó tapasztalatok ellenére a tudományos világ sokáig nem vett tudomást
ennek a jelenségnek a létezésérõl. Úgy gondolom, ez elsõsorban annak tulajdonítható,
hogy ezek az élmények nagyon sok olyan elemet tartalmaznak, amelyek nehezen
illeszthetõek be a mai tudományos világképbe
 
 Égerházi Imre:

Brédában arra ébredtem 4 órakor, hogy a szívem szinte kiugrik azonnal. A folyosó
másik szobájában aludt a Galéria tulajdonos meg a felesége. Eljutottam az ajtóig, és
mondtam: azonnal hívjanak orvost, rosszul vagyok. Ezt még el tudtam mondani, azután
elvágódtam. Õk kétségbe voltak esve. És az a csodálatos, hogy abban a pillanatban,
ahogy ott elvágódtam, én láttam õket! Ezen kicsit csodálkoztam is, hogy azok ott
izgatottan topognak, kiabálnak a fölöttünk lévõ emeletre az én festõbarátaimnak, hogy
jöjjenek le azonnal, beteg az Imre, elvágódott, rosszul van! Ugyanakkor az asszony
elment telefonálni az orvosnak. Nagy kétségbeesetten lejöttek a barátaim az emeletrõl,
meg voltak rémülve, hogy mi van velem... Én pedig felülrõl csak néztem, hogy mire ez
az egész izgalom, kétségbe vannak esve, nincs itt semmi baj, hát látom õket, hallom!
Közben egész idõ alatt én õket mindig láttam: hogy mit csinálnak, ide-oda topognak
kétségbeesetten, mit beszélnek. Késõbb, amikor elmondtam, hogy õk mit beszéltek és
mit csináltak, hát nagyon meg voltak lepõdve. Úgy kell ezt elképzelni, mint ahogy mi
most ebben a kiállító teremben vagyunk, hogy én valamelyik sarokból, felülrõl mindent
látok.
De nem csak ezt láttam! Hanem amikor megszólalt a csengõ az épület másik
oldalán, ahová nem lehetett odalátni, láttam, hogy egy õsz hajú férfi áll ott, egy olyan
4o-5o év közötti férfi és egy barna színû táskát letesz a csengetés után, és a barna
cipõjét a bal lábán megkötözi. Akkor felegyenesedett és felvette a táskát. Közben Ineke,
a Galéria tulajdonosnõje kiabálta, hogy: Károly, megjött az orvos! Nomost az a
csodálatos, hogy õk hollandul beszélgettek! És én tisztán értettem! Ineke is egészen
odavolt, amikor késõbb elmondtam neki és Károlynak, hogy õk egymással hollandul
mit beszéltek. Én ezt nem láthattam, nem láttam. Az orvos sem találkozott velem, hogy
én élek, én õt megismerhetem.
Brédában, a kórházban engem a háziorvos felkeresett. Éppen szellõztetés volt és
állig be voltunk takarva. Ahogy bejött, én azonnal megismertem. "Hát bejött a
háziorvos." Õ ott nézelõdött-nézelõdött, nem ismert fel. Akkor én odaszóltam neki:
Helló doktor! Akkor odafordult felém, elindult az ágyamhoz és kérdezte: Herr Égerházi,
wie gets, satöbbi, satöbbi. Mondtam, hogy hál' Istennek most már jobban vagyok, meg
elmeséltem azt a szúródást, ami nekem fájdalmat okoz. Meg hogy ezek a holland
orvosok hogyan fogatják le velem a mellkasomat, hogy ne szúrjon annyira. Éppen azt
meséltem neki, hogy a jobb kezet a hónom alá kell tenni, bal kézzel lefogni a jobb
kezet, és így leszorítani, ha köhögök. Abban a pillanatban, amikor ezt magyarázom
neki, egyszercsak megnyúlt az ábrázata, olyan furcsa arcot vágott, és azt mondta:
moment, azonnal jövök. Késõbb nem sokkal visszajött a kórház több orvosával, letettek
egy kis magnót az asztalra és elkezdtek kérdezõsködni, hogy na, honnan ismerte fel
maga az orvost? És én akkor azt mondtam nekik: hát én láttam, amikor bejött! Mondta
az orvos: nem láthatott, nem volt eszméleténél, hát halott volt! Úgy kellett éleszteni! Ne
mondja, hogy engem látott! Mondtam: én bizony láttam! És akkor elmeséltem nekik a
barna táskát, a bal cipõt, meg mindent elmondtam...
Azok meg csak egyre bámultak, hallgatták, aztán több órán keresztül
kérdezgettek engem, mindenféle dolgokról..

dr. Pilling János:

Ebben a beszámolóban a testenkívüliség, vagy az, hogy õ megértette a holland
nyelvet, bár sem elõtte, sem utána nem tudott hollandul, misztikusnak, sõt elsõ hallásra
talán hihetetlennek tûnik. Pedig a halálközeli élményekrõl ma már igen sok tudományos
ismeret áll rendelkezésünkre. A kezdeti szkepticizmus után intenzív kutatások
kezdõdtek a halálközeli élmények magyarázatainak megtalálására. Ma már a
felgyülemlett magyarázatoknak 3 csoportját különböztetjük meg: vannak
természettudományos, pszichológiai és természetfeletti megközelítések.

A természettudományos magyarázatok többsége abból indul ki, hogy milyen
változások játszódnak le a klinikai halál állapotában. Ilyenkor a szívverés és a légzés
megszûnése következtében az emberi agyba nem jut már több friss oxigén és
vérkeringés nem szállítja el a felszaporodott széndioxidot sem. Sokan úgy gondolják,
hogy ezek a folyamatok idézik elõ a halálközeli élményt. Ennek az elméletnek van egy
kísérletes alátámasztása is. Önként vállalkozó kísérleti személyekkel oxigénben
szegény és széndioxidban gazdag levegõt lélegeztettek be és így sikerült a halálközeli
élmény számos elemét elõidézni. Testenkívüliséget azonban a kísérleti személyek
egyike sem tapasztalt.
Vannak azonban olyan kábítószerek, elsõsorban a hasis, az LSD, a meszkalin,
amelyek nem csak a testenkívüliséget, hanem a halálközeli élmények többi elemét is
képesek elõidézni. Emiatt felmerült az a gondolat, hogy talán ezeknek a szereknek
szerepe lehet a halálközeli élmény kialakulásában. Logikus azonban az ellenvetés, hogy
a legtöbb ember nem áll ilyen szerek hatása alatt, amikor a klinikai halál állapotába jut.
Ezt a problémát elegánsan hidalja át az az elmélet, amely szerint az emberi agyban
magában is vannak a kábítószerhez hasonló hatású anyagok. Ilyenek az endorfinok,
vagy a közelmúltban felfedezett endopszichozinok. Ez utóbbinak például az agy
oxigénszegénység miatti károsodásának a megakadályozásában van szerepük.
Elképzelhetõ tehát, hogy amikor oxigénszegény állapot következik be az agyban, nagy
mennyiségben szaporodnak fel ilyen anyagok s ezek hozzákapcsolódnak az agy
bizonyos területeihez. Elsõsorban a halántéklebenyre terelõdött itt a figyelem. Ez az
agyterület ugyanis a hallásnak a központja. Nagyon sok halálközeli élmény kezdõdik
zajjal, zörejjel, vagy valamilyen szép zenével. Másrészt ez az agyterület felelõs az
emlékképek kódolásáért. Márpedig a halálközeli élményben az emberek újraélik az
életüket. A legmegdöbbentõbb azonban az volt számomra, hogy már 1955-ben
megjelent egy publikáció, miszerint a halántéklebeny egyes területeinek szerepe van a
testenkívüliség kódolásában.
Összefoglalóan tehát feltételezhetünk egy olyan elméletet, miszerint a klinikai
halál állapotában az agy oxigénben szegény és széndioxidban gazdag állapotba kerül, s
azért, hogy az oxigénszegénység miatti károsodást a szervezet megakadályozza,
bizonyos anyagok felszabadulnak. Ezek az anyagok aztán hozzákötõdnek az agy
bizonyos területeihez s ezek aktivitása olyan jelenségeket idéz elõ, amelyeket az egyén,
mint halálközeli élményt él át
 
Égerházi Imre:
 
 Ezekben a helyzetekben, amikor így nem éltem - tehát valószínûleg a klinikai
halál állapotában voltam - lejátszódtak egyidejûleg más dolgok is. Mintha iszonyú nagy
sebességgel repülnék valahova, de nem lehetett azt tudni, hogy alagút vagy csõ volt,
csak valami sustorgó hangot hallottam, ami a nagy sebességeknél lehet hallani, valami
ilyesmi volt. Ha nagyon pontos akarnék lenni, azt mondhatnám, olyan fémes hang volt.
És akkor lepergett elõttem az egész életem. Visszajöttek életemnek azok a
momentumai, amit én már úgy elfelejtettem...
Azóta egész tisztán tudok olyan dolgokat, amelyeket az infarktus elõtt már nem
tudtam.
Az elsõ képrõl: Egy sustorgó hang, repülés, valahova megérkezés... A térre,
ahová megérkeztem - természetesen az élet lepergése is idõközben is megtörtént- volt
egy folyó. A parton hatalmas fák lógtak bele a vízbe. Na ezen a folyón úszott egy ág. De
mielõtt ebbe sötét mélyedésbe beleért volna, ez az ág élõvé változott. Mintha élne... A
szemben lévõ fák is mintha élnének... És némelyik átváltozik olyan élõ valamivé...
Látszott, hogy az egy emberi kézhez hasonló, és látszott, hogy nem fa, olyan
görcsösen fogta az ágat, és látszott, hogy nem akar belemenni abba a sötét lukba. Akkor
benyúlt egy kéz-szerû valami, megragadta az ágat és kidobta a partra, és amint leesett a
füves mezõre, megint fává változott. Akkor a ház mögül jött egy fehér fény, és mint
mikor kinyitnak egy teret, az egész kép kivilágosodott. 

dr. Pilling János:

A halálközeli élmények egyik pszichológiai magyarázata szerint ez a jelenség a
halálfélelem elleni védekezésként jön létre.
Ezt az elméletet -bármily meglepõ is- már az elmúlt század végén publikálta egy
svájci geológus professzor, aki - alpinistaként - lezuhant egy hegyrõl. Az ilyenkor
elvárható félelem helyett azt tapasztalta, hogy rendkívüli békesség és nyugalom töltötte
el. Ebbõl azt a következetést vonta le, hogy a halálközeli élmény nem más, mint egy
védekezés az ilyenkor természetes halálfélelem ellen. Ezt az elméletet a XX. században
továbbfejlesztették, a deperszonalizáció szerepét hangsúlyozva. A deperszonalizáció
szónak nincs megfelelõ magyar helyettesítõje, azt jelenti, hogy az ember önmagát
idegennek véli. A halálközeli élményekben éppen ez történik. Ilyenkor az ember kilép a
testébõl és úgy tekint saját holttestére, mintha az idegen és tõle teljesen független tárgy
lenne. Ezzel a halálközeli élmény, - mint védekezés a halálfélelem ellen -, elhiteti
velünk, hogy nem is mi halunk meg, hanem egy idegen. Mert a saját halálunkat nem
tudjuk elképzelni. Ilyenkor a megfigyelõ és az átélõ énünk végletesen eltávolodik
egymástól.

Riporter:

Amikor itt feküdtél a földön, és azt mondtad, kiléptél a testedbõl, ezt az
állapotodat minek értékeled, mi voltál te akkor?

Müller Péter:

Ugyanaz voltam... Ugyanaz voltam, csak valódibb, mint most.
Most megint benne vagyok, akkor meg kinn voltam ebbõl, játékon kívül voltam.
Nehogy azt hidd, hogy csak ilyenkor érjük meg! Sokszor elõfordul az, hogy valami
nagy balhé történik veled és hirtelen az az érzésed van, hogy ennek nem résztvevõje
vagy, hanem tanúja. Valamennyiünkben van a résztvevõ mellett egy tanú. Most is,
ahogy beszélek hozzád, áll itt egy Müller Péter szakállban, kesztyûben, bundás
gallérban és beszél, de van valaki bennem, aki hallgatja azt, amit mondok.

dr. Pilling János:

Egy másik pszichológiai elmélet feltételezi, hogy a halálközeli élményben
tapasztalt jelenségek olyan õsi képek -Jung kifejezésével élve: archetípusok -, amelyek
tudattalanunkban folyamatosan jelen vannak, és csak megfelelõ körülmények kellenek
hozzá, hogy tudatossá váljanak. Ezt az elméletet alátámasztani látszik az a megfigyelés,
hogy halálközeli élményt nem csak a klinikai halál állapotában lehet átélni. Ilyen
élményt például átélhetünk olyan életveszélyes helyzetekben, amelyeket egyetlen
karcolás nélkül megúszunk, vagy kábítószerek és mûtéti altatószerek hatására is. Sõt
átélhetjük tudatosan: meditáció útján is. Ennek az elméletnek a képviselõi
megpróbálnak értelmet adni a halálközeli élményben tapasztalt képeknek. Így például
azt az alagutat, amelyen oly sokan áthaladnak, az ember saját testüregének tekintik. Azt
a fényt pedig, amelynek a látványa szinte mindenkinek lenyûgözõ élménye, az ember
legbensõ, legmagasztosabb részének, Jung kifejezésével élve a Self-nek tekintik.

Égerházi Imre:

Megérkeztem a szokásos módon valahova. Egy térre. Voltak ott fák, voltak emberek.
Alaktalan emberek. Az arcukon nem volt kivehetõ kontúr vagy forma. Arcok voltak, de
olyan... halott arcok. Ott ültek és ott várakoztak. Én is ott várakoztam.
A háttérben fehér színû, gomolygó köd-szerû valami, olyan se ember, se állat,
mindegyiket bele lehetett sejteni abba a bizonyos formába. Hanem egyszer azt éreztem,
hogy ez a lény felém fordul, változtat a formáján, és ahogy rámnéz, én végtelen
szeretetet, jóságot éreztem. Az összes jóérzésem nem ért annyit, mint ez a rövid pillanat
volt. Akkor õ azt mondta: várjál! De annyi szeretettel... Ez volt a velem való
kommunikálása.

dr. Pilling János:

Természetesen vannak olyanok, akik ezt a fényességet nem pszichés
jelenségnek, hanem Isten megnyilvánulásának tartják. A halálközeli élmények
megközelítésének ez a harmadik útja -a természetfölötti magyarázatok- úgy tekintik a
halálközeli élményt, mint azt a folyamatot, amelynek során a lélek elválik a testtõl. A
halálközeli élmények átélõi közül egyesek úgy érzik, Istennel találkoztak, mások
azonban ezt tagadják.

Förhécz Edit:
 
Kilenc kapu van, a kilenc kapu mögött nagy fényességet lát mindenki. Az Isten
van ott, soha nem láthatjuk mi sem.

Égerházi Imre:

Egy alkalommal nekem azt mondták: te az Istennel találkoztál! Én azt mondtam:
nem, ez ellen tiltakozom. Nem, én nem tekintem az Istennek, mert akkor ennek a
lénynek a kisajátítása egy... vallási dologhoz kapcsolódó lenne. Én ugyan vallásos
embernek tartom magam, eljárok a templomokba a sátoros ünnepeken, ha bajban
vagyok imádkozom, rimánkodok: csak most segíts meg Istenem, aztán elfelejtem
megköszönni sokszor. De úgy érzem, nem tartozom a bigottan vallásos emberekhez,
hogy azt mondanám: az volt a Jóisten és én találkoztam vele! Nem tudom, mi volt.
Nem lehet rá pontos, kielégítõ választ adni.
 
 dr. Pilling János:

Sokan azon a véleményen vannak -s köztük magam is-, hogy ezek az elméletek
nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítõ magyarázatok, amelyek ugyanezt a
jelenséget más és más oldalról közelítik meg.
Bármi legyen azonban a halálközeli élmények magyarázata, az vitathatatlan,
hogy ez az élmény rendkívül erõteljes hatást gyakorol az átélõjére s alapvetõen
megváltozatja az élet értékeirõl, a halálról, a vallásról, Istenrõl alkotott képüket.
A halálközeli élmények egyik kutatója magát az élményt egy magszemhez
hasonlítja, amely kihajt és virágokat hoz. Ezek a virágok az utóhatások. Mindenekelõtt
a halálról, a túlvilágról alkotott kép változik meg.

Égerházi Imre:

Ha arra gondolok, hogy meg kell halni, már nem félek, mint régen, nem
borzolódnak fel a szõrszálaim, hogy: jaj, nélkülem forog majd a világ és nem vagyok
benne. Egyáltalán nincs halálfélelmem. De csak azóta, amióta ezzel az ismeretlen
lénnyel megismerkedtem, mert tudom, hogy abban az eljövendõ valamiben ugyancsak
kap az ember szeretet, megbecsülést és ez az embernek erõt ad, hogy elviselje azt, hogy
elporlik, de valahol, valamilyen formában tovább él. Ez nagy élmény volt! Ez volt a
legnagyobb élményem!
Ez énszerintem egyik bizonyítéka annak, hogy az ember, amikor meghal,
mégsem hal meg, hanem valamilyen formában, valahol tovább él. Lehet, hogy a teste
elporlad, de a szellemisége vagy a lelke vagy nem tudom mije, az tovább él, valamilyen
dimenzióban, valahol. De hogy nem ebben, amiben, élünk, az biztos, mert akkor nem
láttam volna az épület túlsó oldalára, nem tudtam volna hollandul és egyes dolgokat
nem értettem volna meg.

dr. Pilling János:
 
Sokan elmondják azt is, hogy felértékelõdött számukra a tudás és a szeretet
fontossága. Ezzel szemben kevésbé fontosak az anyagiak, a siker, a karrier, mert
ezeknek a halálban már nincs jelentõségük.

Förhécz Edit:

Nem szabad gondolni anyagi dolgokra az életben, ne imádd az arany dolgokat, a
gazdagságot, csak a szíved legyen gazdag.
Csak akkor élsz sokáig, ha te erre vigyázol. Minden ember, ha erre vigyáz,
sokáig él, békében és boldogságban. De ha ezt megszegitek, anyagi javak után
futkostok, a gyûlölet és a harag vezérel benneteket, akkor ez felbomlik.

dr. Pilling János:

A halálközeli élmények átélése után egyesekben különleges képességek
fejlõdnek ki, mások pedig úgy érzik, hogy továbbra is kapcsolatban maradnak egy
másik dimenzióval.
Megjegyzendõ azonban, hogy a halálközeli élmények kutatói közül egyesek úgy
tartják, hogy ezek a képességek csírájában már korábban megvoltak ezekben az
emberekben. Sõt! Néhányan éppen ezzel magyarázzák, hogy nem mindenki él át
halálközeli élményt. A klinikai halál állapotba jutóknak ugyanis csak kb. egyharmada
tapasztalja meg ennek az élménynek a létezését. Sokan úgy vélik, hogy elsõsorban
azoknak van esélye egy ilyen élmény átélésére, akik már korábban is nyitottak voltak a
különleges jelenségek iránt.

(Itt egy olyan felvételt láthatunk, ahol Förhécz Edit egy betegét kezeli: kezét a
fiatalember fájó derekára teszi.)

dr. Pilling János:

Többen beszámolnak arról is, hogy ez az élmény harmonikusabbá, nyitottabbá,
boldogabbá tette õket, mintha megtalálták volna a valódi énjüket.

(Részlet a Madách Színház musicaljébõl: Charles Dickens-Müller Péter-Müller Péter
Sziámi: Isten pénze.
A gonosz Ebiezer Scrooge találkozik halott barátja szellemével.)

Müller Péter:

Ez a kapcsolat részint arról szól, hogy ha nem is könnyen, de azt, aki akkor a
halál pillanatában kiemelkedett belõlem és visszanézett és tudta, hogy õ van, akkor is,
ha a testem bajba került, ezt én meg tudom találni. A hétköznapok zûrzavarában persze
nem hallom a hangját, de ha nagyon kritikus pillanatokba kerülök, hallom, hogy mit
mond. Ez az én igazi arcom. Ez az én valóságom, talán így tudom ezt pontosan
kifejezni. Sokan úgy hívják, hogy felsõbbrendû én - nem a név a fontos. Az én
centrumom. Lelkem gyökere.

(Részlet a musicalbõl: Scrooge és a szellem párbeszéde az élet értelmérõl, a változtatás
lehetõségérõl.)

Müller Péter:

Majdnem minden mûvemben megjelenik a túlvilág, nem veszik észre a nézõk
vagy az olvasók, mert egy játék öröme elborítja azt, hogy olyasmit látnak, amiben józan
ésszel nem hihetnek.
A szomorú vasárnap címû darabomat csak szellemek játsszák. És ez a darab is,
amit most csinálunk, ez megint csak egy kísértethistória. Így nevezi Charles Dickens
Karácsonyi ének címû mûvét.
 
Riporter:

Dickens Karácsonyi énekét sokan halálközeli élmény-analógiának tartják.

Müller Péter:

Ez is csak arról szól, hogy hány dimenziója van az ember életének, hány rétege
él egyszerre benne, mi az, hogy álom, mi az, hogy valóság és mi az, amikor valaki
visszatér a túlvilágról azért, mert elhibázta az életét és csakis ilyenformán tudja
helyrehozni. És ez már nem az én találmányom innen, hanem Dickensé.

(Az "Isten pénze" fináléjának utolsó taktusai.)

dr. Pilling János:

Én azt gondolom, -bármilyen csábító is a gondolat -, hogy a halálközeli
élmények nem adnak teljes választ a halállal és a túlvilággal kapcsolatos kételyeinkre.
Nem feledhetjük ugyanis, hogy a klinikai halál állapotába jutóknak csak kb.
egyharmada éli át ezt az élményt. Biztosan tehát csak annyit mondhatunk, hogy egyesek
ilyennek tapasztalják a meghalás folyamatát. Nincs tudományos ismeretünk arról sem,
hogy mi következik a halálközeli élmény után. Lehetséges, hogy ez a távozó élet utolsó
játéka, de az is lehet, hogy egy másik létnek a kezdete. Ennek ellenére a halálközeli
élmények ismerete nagyon sok új tudást adott hozzá a meghalásról, az emberrõl, a
világról alkotott képünkhöz.
Egyesek ezeket az ismereteket haldoklók vagy gyászolók segítésére használják.
Mások pedig a halálközeli élményeken alapuló pszichoterápiák segítségével
öngyilkosságot megkísérelt embereknek próbálnak új célokat adni.

Polcz Alaine magyar pszichológus, tanatológus például haldokló gyermekeknek
nyújt vigaszt a halálközeli élmények segítségével. Ölébe veszi a súlyosan beteg
gyereket és elmond neki egy mesét:

Mesélõ:

Tegnap este lefeküdtem s elaludtam. Egyszerre furcsa neszre ébredtem, halk
szárnycsattogásra. Kiugrottam az ágyból, hát, egy cinke repült be. Máskor is
elõfordult, hogy berepült egy madár, de nem éjszaka. A cinkék különben is alusznak
éjszaka, ugyanúgy, mint te. De ennek a cinkének különleges mondandója volt, azért jött
éjszaka. Itt járt nálad de te aludtál és nem tudtad meghallgatni. Azt akarta mondani,
tudja, te most nagyon rosszul vagy. S egyszer, amikor úgy érzed, nem bírod tovább,
hallassz egy csattanást, utána sötétséget látsz, de ez csak rövid idõ. Utána fényt látsz,
sugárzót, akkor egyszerre elmúlik minden fájdalmad, csodálatos színeket látsz, virágos
rét fölött repülsz, könnyû vagy és szabad. Ragyogás vesz körül. Gyönyörû zenét
hallassz. Egyszerre boldog leszel. Így beszélt a cinke.
 
dr. Pilling János:

Úgy érzem, hogy a halálközeli élmények ismerete nem csupán a haldoklóknak és a
gyászolóknak segíthet, hiszen -Balázs Béla szavaival élve - mindnyájan születésünktõl
fogva halunk és halálunkig születünk. Azok az emberek, akik visszatértek a klinikai
halálból, másként látják az élet értékeit, és ettõl az életük harmonikusabbá és
kiegyensúlyozottabbá vált. S ahhoz, hogy így gondolkodhassunk, nem kell feltétlenül
átélnünk egy ilyen élményt. Néha elég az is, ha tudunk róla, hogy létezik.

(dr. Pilling János: Meghaltam és élek)

- - - - - - 

Halál-látók: halálközeli élmények | Pilling János - videó

- - - - - - 

Kapcsolódó írás:
Égerházi Imre festőművész - Meghaltam és élek 
 
- - - - - -

Égerházi Imre - Meghaltam és élek - videó
forrás:Attila Egerhazi
 
 M. Topics Judit riportfilmjének teljes, vágatlan felvétele.1995, Budapest, Vármegye Galéria Égerházi Imre festőművészt (1925 - 2001) 1989-ben megélt halálközeli élményeiről kérdezték.