2024. február 29., csütörtök

TUDÓSOK ISTEN NYOMÁBAN

 

Hitvalló gondolatok a modern természettudomány meghatározó alakjaitól.
Ki gondolta volna, hogy Newton többet foglalkozott a Biblia tanulmányozásával, mint korszakalkotó tudományos kísérleteivel? Még kevésbé gondolnánk, hogy meg volt róla győződve: az utókor a vallásos témájú írásai miatt fog emlékezni rá, nem a modern fizikát megalapozó felfedezései miatt. Ráadásul nem ő az egyetlen, aki szilárdan hitte: Isten művét fedezi fel kutatásai révén.


Ha belelapozunk fizika-, kémia- és biológiakönyveinkbe, a legnagyobb nevek között sorra találjuk azokat a tudósokat, akik a természetben fellelhető szépség és hatalmas bölcsesség előtt meghajolva nyíltan vállalták: a természetben Isten művét látják; kutatásaik és felfedezéseik nem eltávolították, hanem megerősítették őket a transzcendensbe vetett hitükben.

Ez a sor a XX. század kiemelkedő alakjain át egészen napjainkig folytatható, jelentősen átírva azt a képet, amely tanulmányaink során kialakulhatott bennünk a tudomány és a vallás elkülönültségéről, szembenállásáról, a materializmus „tudományosan megalapozott igazságáról”, illetve a vallás „tudomány általi meghaladottságáról”.

Ezt a szemléletváltást segíti a Casparus Kiadó gondozásában újonnan megjelent Tudósok Isten nyomában – hitvalló gondolatok a modern természettudomány meghatározó alakjaitól című könyv, melyben világhírű tudósok, jeles géniuszok saját szavaikkal vallanak hitükről, valamint arról, számukra hogyan kapcsolódik össze a vallás és a tudomány. Inspiráló gondolataik jelentős része most először jelenik meg magyar nyelven.

E hiánypótló összeállítás hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül készült, ami szinte lehetetlen vállalkozás is lenne. A húsz ismertetett személy mintegy reprezentánsa az elmúlt évszázadoknak a modern természettudomány születésétől kezdve napjainkig, érintve a természettudomány összes fő területét a fizikától a kémián át a biológiáig és az orvoslásig. Közöttük számos Nobel- és Templeton-díjas tudóst találunk.

Az idézetek mellett rövid életrajzukat és az általuk elért legfontosabb eredmények összefoglalóját is közreadjuk. A könyvet további hasonló világszemléletű tudósok rövid ismertetője és egy-egy gondolata zárja.

A kötet szerzőinek célja, hogy az elmúlt évszázadok és a jelenkor kiválóságainak eme gondolatait megismerve új megvilágításba kerüljön a tudomány és a vallás kapcsolata, e kettő rendeltetése az ember számára, és mindez inspirációt adjon ahhoz, hogy a jövőben e két terület egymást kiegészítve és megtermékenyítve békésen összekapcsolódjon.

NÉHÁNY IDÉZET A KÖNYVBŐL:

„A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket.” (Blaise Pascal)

„Minél alaposabban végzek tudományos kutatást, annál inkább hiszem, hogy a tudomány kizárja az ateizmust.” (Lord Kelvin)

„Meg vagyok döbbenve, hogy az engem körülvevő valódi világról alkotott tudományos kép mennyire hiányos. Rengeteg tényszerű információt nyújt, minden tapasztalatunkat egy lenyűgözően következetes rendszerbe szedi, de mégis szörnyű módon hallgat kivétel nélkül mindenről, ami közel áll a szívünkhöz, ami igazán számít nekünk. Egy szót sem tud szólni pirosról és kékről, keserűről és édesről, fizikai fájdalomról és élvezetről, semmit sem tud szépről és csúnyáról, jóról vagy rosszról, Istenről és az örökkévalóságról.” (Erwin Schrödinger)

„A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.” (Isaac Newton)

„A tudattal rendelkező lényeken keresztül a világegyetem öntudatot hozott létre. Ez nem lehet egy lényegtelen részlet, tudattalan, cél nélküli erők jelentéktelen mellékterméke. Létezésünk valóban egy célt szolgál.” (Paul Davies)

„Az evolúció mint mechanizmus valós lehet, sőt valósnak is kell lennie. De ez semmit nem árul el az alkotójának a természetéről. Azoknak, akik hisznek Istenben, mára több okuk van a világot szemlélve az áhítatra, nem kevesebb.” (Francis S. Collins)

„A mentális erő Isten ajándéka, az isteni lénytől származik, és ha elménket erre az igazságra koncentráljuk, akkor összhangba kerülünk ezzel a nagy erővel.” (Nikola Tesla)

„Az én nézőpontomból én teljes mértékben hiszek egy magasabb spirituális hatalomban, ami nálam sokkal hatalmasabb, és amiből a szomorúság vagy a félelem pillanataiban erőt merítettem. Ez az, amiben hiszek, és ennek a jelenléte nagyon-nagyon erős volt az erdőben.” (Jane Goodall)

forrás: casparus.hu

- - - - - - - 

Tudósok Isten nyomában (Napfényes Rendezvényterem, 2023.10.26.) - videó
forrás: Napfényes Rendezvényterem

- - - - - - - 

Tudja-e a tudomány bizonyítani Isten létezését - videó



2024. február 28., szerda

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

 


Nem vagyok több én bárki másnál,
nem is különbnek jöttem én,
és nem is költőnek születtem.
Téged szolgál a költemény!
Tehozzád szól mindegyik versem,
– vagy éppen rólad – azt hiszem.
Teszem a dolgom, amire leltem,
s értetek dobban a szívem.

Kaptam egy furcsa adottságot,
s az égiektől szavakat…
Nem fájdalmaim dobom reátok,
nem rólam szól a szavalat.
Más lelkek szólnak odafentről,
ahonnan jöttünk egykoron,
s üzennek lelkemen keresztül,
hiszen a lélek mind rokon!

Honnan jövünk, hová is tartunk,
mi végből vagyunk ma is itt?
Azt kaptuk mind, amit akartunk?
Vagy tévutakra vitt a hit?
Ezer ösvény, amit bejárunk,
s ha kell, hát találkozhatunk.
Lehet bárki a jó barátunk,
s egymásra mindenképp hatunk.

Egyek vagyunk mindenki mással,
lélek tésztából szaggatott,
csak van, ki anyagba merülve,
nem látja sosem a Napot.
A felszín nem kincsektől gazdag,
ott fent fontos: a létet értsd,
ne akarj semmit csak magadnak,
azzal mások lelkét ne sértsd!

Hiszem, hogy mind szolgálni jöttünk,
tanítani más lelkeket.
Nem állhat senki sem fölöttünk,
senki nem bánhat el veled.
Az életünk ezer tanulság,
s mi vállaltuk magunkra fel,
s attól válik gazdaggá sorsunk,
ha a lélek útjára lel.

Ezt az utat kell megtalálnunk,
s ha nincs meg, majd megint jövünk,
amíg egyszer csak megtanuljuk,
míg felnőtt lelkekké növünk.
Mi írtunk sorsot önmagunknak,
s amíg csak mást hibáztatunk,
addig utunkat nem találjuk,
csak elveszett lelkek vagyunk.

De fel a fejjel, ez az élet,
s akkor lesz szép, ha élvezed!
Ha néha önmagadba nézel,
s a lét okát felfedezed.
Saját lelkemben elmerülve,
ott várnak rám a válaszok.
Mikor értőn magamba szállok,
már értem azt, miért vagyok!

- Aranyosi Ervin © 2019-11-04. -

- - - - - 

Aranyosi Ervin - A lét értelmét keresve - videó
forrás:MrPhilanti

2024. február 27., kedd

Goethe UFO élménye


A paleoasztronautika képviselői nagyon sok dologról nem számolnak be. Közöttük van az az eset is és furcsa élmény, amit nem más, mint a híres Goethe élt át.


Reméljük már szinte mindenki, legalábbis hallomásból ismeri Johann Wolfgang von Goethe-t (1749-1832), a világirodalom egyik legnagyobb német költőjét. Azonban az úr sok más egyéb dologgal is kapcsolatba hozható: író, költő, grafikus, művészetteoretikus, természettudós, jogász és politikus is volt egyben.

Goethe nem elégedett meg azzal amit az iskolákban tanult meg, hanem fejlesztette is magát önállóan. Növénytani és csonttani értekezései is voltak természettudományos körökben, köze volt az állattanhoz, bonctanhoz is, tehát nem volt egy buta ember, sőt, nagyszerű elme volt.

1768 szeptemberében jelent meg egyik könyve, mely az Önéletrajzával foglalkozik. Az eredeti címe a könyvnek: "Goethe The 6. book of his autobiography. 1768 Sept. from Frft to Leipzig" , magyarul pedig " Goethe önéletrajzának 6. könyve Frankfurtból Lipcsébe tartó útja alatt ". Ebből szeretnék egy igen fontos részletet kiemelni, amelynek fordítása így szól:

"Hirtelen egy kis völgyben (árokban) láttam egy csodálatosan kivilágított egyfajta "amphiteátrumot". Tölcsér alakban megszámlálhatatlan kis fény égett (világított), lépcsőzetesen egymáson. Olyan erősen világítottak, hogy káprázott a szemem tőle. De ami még furcsábbá (megtévesztőbbé) tette a látványt, hogy nem folyamatosan világítottak, hanem ide-oda ugrálva, alulról felülre és fordítva. Nagy részük azonban állandó (fény) volt és tovább világított. Rettenetesen nehezemre volt, mikor el lettem hívva ettől a látványtól, amit szívesen vizsgáltam volna tovább, közelebbről... Nos, hogy ez a zűrzavar mocsárgáz vagy fénylő lények egy csoportja volt, nem kockáztatom eldönteni."

fotó: pixabay.com

Ez egy igen zavaros és különleges beszámoló. Tehát Goethe meglát valamit egy völgyben, amit leginkább amphiteátrumhoz hasonlít. Nem amphiteátrum, mert akkor azt írta volna és nem ahhoz hasonlítja. Még csak nem is csodálkozott volna el a látványán, mert illusztrációkról már biztos látott volna párat, ha nem a saját szemével. Az amphiteátrum meghatározása: " kör vagy ovális alakú, különféle rendezvények tartására használt tér, ókori római épülettípus." Ezek után Goethe leírja, hogy szabályos tölcsér alakban világított ez a valami. A tölcsért azért mindenki tudja hogy néz ki...

A beszámoló folytatásában láthatjuk, hogy ez a valami igen erősen fénylett, szinte káprázott a szeme tőle. A fények viszont ide-oda ugráltak, alulról lefelé és fordítva, de nagy részük állandó volt. A fények lépcsőzetesen voltak elrendezve. Sajnos azonban nem tudta közelebbről megvizsgálni - nem tudjuk valójában milyen messze volt tőle, de túl messze biztosan nem, mert látta a fények részletes mozgását -, mert tovább kellett folytatnia az útját és elinvitálták a helyszínről. A fénylő lények csoportja is igen érdekes megnevezés.

A szkeptikusok próbálták erre megadni a választ, ami valakit meg is győzött, azonban úgy véljük, hogy nem túlzottan felel meg Goethe leírásának. A válasz szerintük: szentjánosbogarak egy csoportja. Ezek a bogarak gyönyörűen világítanak éjszakánként és egyes helyeken tömegesen is előfordulnak.

A szentjánosbogarak így néznek ki az éjszakában - fotó: pixabay.com

Amiért nem érezzük kielégítőnek ezt a magyarázatot az a következő:

Először is Goethe nagyon jó megfigyelő volt, valamint természettudós. Ez köztudott tény. Ismerte az állatokat és valószínűleg látott már szentjánosbogarakat is. Tehát ilyesmiről nem említené senki, hogy "amphiteátrum"-ot lát. Mivel az határozottan kör alakú. A szentjánosbogarak össze-vissza szállnak le és nem vesznek fel szabályos alakzatot. De tételezzük föl, hogy kör vagy ovális alakban szálltak le arra a bizonyos helyre, ahol Goethe látta őket, így adva egy amphiteátrum szerű látványt. A fények váltását is úgy írta le Goethe, mintha jól megfigyelhető és mechanikus lenne. "Lépcsőzetesek és alulról lefelé váltakoztak". Egy ilyen bogár csoport viszont meglehetősen kaotikus és zűrzavaros fényhatást kelthet, rendezetlenek, még véletlenül sem felel meg természettudósunk leírásának fényük és villogásuk. Ugyanezek a bökkenők elmondhatóak a mocsárgázról is, sőt, még annyira sem illik rá, mint a szentjánosbogarakra.

Sajnos ezen kívül nincs semmi információ a jelenségről. Nem tudjuk nappal vagy éjszaka látta-e. Valószínűleg éjszaka, mert így a sötétben jobban kitudta venni a fények váltakozását. Mivel "elrángatták" a helyszínről, így azt sem tudjuk meg, hogy meddig volt látható ez a valami. Felszállt, elrepült? Minden esetre nagy benyomást tettek rá a látottak.

Hogy picit tovább menjek, nézzük meg modern korunk UFO észleléseit! A repülő csészealjak kinézete néha kicsit eltér a beszámolókban - "kidudorodások" vannak a tetején vagy az alján - , de egyöntetűen elmondhatjuk, hogy olyanok, mint két egymásra fordított csészealj. Azt is elmondhatjuk azonban, hogy ovális, kör, diszkosz alakúak. Olyan, mint Goethe amphiteátruma. Ráadásul sem ezen gépezetek, sem pedig az épület nem éppen kicsi méretű.

Nagyon sok beszámolóból az is kiderül, hogy ezek az ufók fényt árasztanak. Néha az egész testük fénylik, azonban néha úgy írják le őket, mintha ritmikusan változtatnák fényüket. Egyes esetekben a gépezet peremén, közepén fut végig pár sor fény és ezek váltakoznak. Ezek nem pont olyan leírások, mint 245 évvel ezelőtt Goethe-é? Dehogynem! Goethe ettől jobban már le sem írhatott volna ilyen modern szerkezetet a saját korában. A következő két képen ufó látható. Míg első állítólag valódi repülő csészealjat ábrázol a '70-es évekből, utóbbi pedig ember alkotta dísz ufó mintára. Az első képen megfigyelhetjük a fényeket, amik a szemtanú állítása szerint váltakoztak. Ha a fotót nem is hinnénk el, hogy valódi, nem mehetünk el az egymástól független több száz beszámoló mellett, amik ugyanezeket a repülő szerkezeteket írják le. Most nézzük meg a második képet és képzeljük el, hogy ezek a fények nem égnek mind egyszerre, hanem fentről lefelé vagy lentről felfelé lépcsőzetesen, mechanikusan villognának a sorokban. Ugyanolyan látványban lenne részünk, mint Goethenek.

Hogy Goethe szentjánosbogarakat látott-e vagy valami teljesen más, csodálatos látványban volt része, azt mindenki döntse el maga, de tény, hogy nem ez volt az egyetlen furcsa jelenség az 1700-1800-as években...

- forrás: faklyaradio.hu -

- - - - - - - -

Johann Wolfgang von Goethe: A boldogságot nem lehet ajándékba kapni... - videó
forrás:Életfestők oldal

2024. február 25., vasárnap

Medek Tamás spirituális író válaszol 57.


Leszületés előtt a lélek választja ki a családot, körülményeket, földrajzi helyet, ahová érkezik? Tanulni vagyunk itt a Földön? 
(egy kedves hozzám forduló kérdése)


A lélek - földi ésszel felfoghatatlanul hosszú - élethosszának egy kisebb szakasza csupán a reinkarnációs időszak, melyben újra és újra testet ölt a fizikai világban. Hogy megtapasztalja a rosszat is, s ez által jobban tudja értékelni a jót, illetve, hogy megtanuljon úgy is jó maradni, hogy közben a rossz is jelen van.

Az életünk minden pillanatáról naplót ír a tudatunk, feljegyzi azt, s a test halála után ez az egyetlen, amit magunkkal viszünk. (Többek között a halál közeli élményekben tapasztalt életfilm lepörgés alapjául is e napló szolgál.)

Ezen napló alapján ítéljük meg az épp elmúlt életünket, szellemi segítőinkkel, s ez alapján tervezzük meg a következő életünket. Amit az előző életünkben okoztunk másnak, most magunknak kell megtapasztalni - hogy csak nagyon lesarkítva fogalmazzak.

A lélek tisztában van azzal tehát, hogy a következő életében mit és hogyan és kikkel kell megtapasztalnia, megélni, milyen leckéket kell maga elé állítani.

Abban az állapotban még a test megfoganása előtt látható annak az életútjának főbb körülményei. S aszerint választ a lélek testet, hogy melyik áll szinkronban legjobban a saját elképzeléseivel, terveivel.

A válasz tehát: igen, a lélek választja ki mindazt, amit a kérdésedben említettél - de a szellemi segítőivel, akik nála sokkal magasabban fejlett lelkek és akiknek dolguk, hogy segítsék a még leszülető lelkeket ebben.

S igen, tanulni öltünk testet. Egész addig, amíg a testünk halála után, magunkkal vitt napló egyenlege nem lesz teljesen pozitív. Ez több ezer élet is lehet, ráadásul egyénenként változó, ki milyen gyorsan halad, de idő csak a fizikai világban létezik - abban a formában legalábbis, ahogy mi most ismerjük és értelmezzük.

- - - - - 

Miért kell addig tanulnunk és tökéletesnek lennünk, hogy végleg a szellemvilágban maradhassunk? Mi az értelme? Isten miért nem semmisíti meg a rosszat, és élhetnénk örökké? 

Az igazi otthonunk a szellemvilág, itt, a földi világban csak olyan minőségben tartózkodunk, mint ebben az életünkben az iskolában. Az otthonunk és a végleges otthonunk tehát mindenképpen a szellemvilág, itt csak tanulni vagyunk, méghozzá azt, hogy testben létezve is megértsük, hogy noha különálló lények vagyunk, de a Forrásban való összekötöttségünk révén mégis egyek, így bármit teszünk mással, azt magunkkal (is) tesszük. Az itt létünk, s hogy megtanuljuk itt mindezt, tehát épp oly fontos, mint itt, ebben az életünkben, hogy iskolába járjunk és megtanuljuk az alapműveltséghez szükséges dolgokat.

Sátán, mint olyan nem létezik. Lelkek vannak, akik abban különböznek egymástól, hogy a lélekfejlődési folyamatukban éppen hol tartanak. Így vannak gonoszabbak és jók is. Isten nem semmisít meg semmit sem, hanem hagyja, hogy a lelkek, szabad akaratukból dönthessenek a jó és a rossz között, hogy ezzel tanuljanak, és végül maguk rájöjjenek, hogy a jót érdemes választani, hogy jóvá érdemes válni. S ezt, kivétel nélkül, minden lélek meg is teszi előbb-utóbb. A karma ugyanis minden lélek számára ezt tanítja, egész addig, míg az szükséges.

Isten nem emberként teremtett bennünket, hanem lélekként. A testünk csak azt a célt szolgálja, hogy amíg itt vagyunk a fizikai világban, addig általa meg tudjunk itt nyilvánulni. Most, a testi életünk során azt vagyunk hajlamosak hinni, hogy csak a fizikai világ létezik, s hogy csak testben élünk, azonban ezt csak a testi érzékszerveink igyekeznek óhatatlanul is elhitetni velünk. Valójában azonban lelkek vagyunk tehát, akik itt, a fizikai világban csak átmenetileg tartózkodunk, úgy, mint ahogy a testi életünk folyamán az iskolában tartózkodunk.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

2024. február 24., szombat

Rudolf Steiner:„A küszöb őrzője”, és az érzékfeletti tudat némely sajátossága


Aki csakugyan be akar hatolni a szellemtudomány megismeréseinek területére, szükségét fogja érezni annak, hogy az élet szellemi birodalmát egyre új s új irányból szemlélhesse.


Részlet „A szellemvilág küszöbén” című írásból

Érzékvilágbeli élményeivel az ember teljesen kívül áll azon a szellemi világon, amelyben az előző fejtegetések szerint a lényisége gyökerezik. Hogy ennek az átélésnek mi része van az emberi lényiségben, megtudhatjuk, ha végiggondoljuk, hogy az érzékfeletti tudatnak – mely az érzékfeletti világokba lép – éppen azoknak a lelkierőknek megerősödésére van szüksége, amelyek az anyagi világban szerezhetők meg. Ha ez nem valósul meg, a lélek bizonyos irtózást érez, irtózik belépni az érzékfeletti világba. Sőt e belépés elől azzal menekül, hogy bizonyítékokat keres a belépés lehetetlenségének igazolására. De mihelyt a lélek elég erősnek érzi magát a belépésre, mihelyt megismeri magában azokat az erőket, amik módot adnak neki arra, hogy a belépés után lényiségét önállónak érezhesse, és tudatában ne csak gondolatokat, hanem lényiségeket is átélhessen (ahogyan az őselemi és a szellemi világban), mindjárt megérzi azt is, hogy ezeket az erőket csak az érzékvilágbeli életben gyűjtheti. Belátja szükségességét annak, hogy világjáró útján a fizikai világot is meg kell ismernie.

Ezt a belátást különösen azok az élmények érlelik meg, amik a gondolkodással kapcsolatosak. Az őselemi világba való belépéskor a tudat olyan lényiségekkel népesül be, amelyek képként vehetők észre. A tudat nem jut abba a helyzetbe ebben a világban, hogy lényiségeivel szemben olyan lelki működést fejtsen ki, amilyet az érzékvilágban szokott kifejteni a gondolatok segítségével. Mégis lehetetlen volna ezen az őselemi világon belül emberi lényként eligazodnunk, ha nem gondolkodva lépnénk ide. Gondolkodó szemlélődés nélkül is megláthatnánk ugyan az őselemi világ lényiségeit; de egyikről se tudnánk, micsoda. Úgy járnánk, akár az olyan ember, aki előtt valamilyen írás van, amit nem tud elolvasni. Az ilyen embernek a szeme tökéletesen ugyanazt látja, amit az írástudóé; az írásnak jelentősége és lényisége mégis csupán az utóbbi számára van.


Az érzékfeletti tudat mindazonáltal semmiképp sem fejt ki az őselemi világban olyan gondolkodó tevékenységet, amilyet az érzékvilágban szokott. Inkább úgy áll a dolog, hogy egy gondolkodó lény – amilyen az ember – helyesen szemlélve az őselemi világot, egyúttal azt is észreveszi, hogy e világ lényei és erői mit jelentenek, míg a nem gondolkodó lény az ilyen képeket nem veszi észre, jelentőségüket és lényiségüket nem érti meg.

Amikor a szellemi világba lépünk, az ahrimáni lényiségeket például egészen más valaminek vélhetnénk, mint amik, ha nem gondolkodó lényiségként szemlélnénk őket. Ugyanígy vagyunk a luciferi lényekkel és a szellemvilág egyéb lényeivel is. Az ahrimáni és a luciferi lényiségeket az ember akkor láthatja helyesen, ha a szellemvilág magasából olyan ihletve látó tekintettel szemléli őket, amit megerősített a gondolkodás. Ha a kellő gondolkodás erejével a lélek nem fegyverkezne fel, akkor a luciferi lényiségek a szellemvilágból szemlélve, hatalmukba ejtenék az ihletve látás világát, és a szemlélő lélekben azt a káprázatot keltenék, hogy egyre közelebb és közelebb kerül tulajdonképpeni céljához, a szellemvilághoz, pedig csak ahhoz a világhoz kerül közelebb, amit a luciferi erők a maguk képére akarnak átalakítani. 
A lélek ugyan egyre szabadabbnak érezné magát, de olyan szellemvilágban találná magát, ami nem felel meg az ő lényiségének és eredetének. Teljesen idegen szellemi környezetbe kerülne. Az érzékvilág elrejti a luciferi lényiségeket, ezért a tudatot az érzékvilágban az ilyen lényiségek nem is téveszthetik meg. A tudat számára ezek egyszerűen nincsenek. A tudatnak pedig megvan az a lehetősége, mivel nincs az ilyen erők megtévesztő hatásának kitéve – hiszen gondolkodik –, hogy megfelelően megerősítse magát. Az egészséges tudat ösztönös sajátságaihoz tartozik, hogy a szellemvilágba csak annyira akar behatolni, amennyire az érzéki világban megerősödött. A tudatosság attól függ, hogyan tudott az érzéki világban megélni. Elemében akkor érzi magát, ha azokkal a gondolatokkal, érzésekkel, indulatokkal bír, amik az érzéki világban szerezhetők. Hogy a tudat milyen erősen csügg ezen a léten, nagyon is szembeszökően látható abban a pillanatban, amikor az érzékfeletti világba belép. Ahogyan az ember a kedves emlékeihez ragaszkodik létének bizonyos pillanataiban, ugyanúgy merülnek fel az érzékfeletti világba lépéskor a lélek mélységeiből a vonzalmak, amikre az embernek hajlandósága van. Észrevesszük, milyen erősen ragaszkodunk ehhez az élethez, amely az embert az érzékvilággal egybeköti. Ez a ragaszkodás ilyenkor teljes valójában megmutatkozik minden olyan altatás nélkül, amivel az életben erről vélekedni szoktunk. Amint az érzékfeletti világba belépünk, első érzékfölötti élményként oly mértékű önismeret jut osztályrészünkül, amilyenről addig sejtelmünk sem lehetett. Elénk tárul, mi mindent kell ezen az úton elhagynunk, ha csakugyan tudatosan akarunk abba a világba belépni, amelyben tulajdonképpen szüntelenül benne vagyunk. Amit ember létünkre tudatosan és nem tudatosan csinálunk magunkból, a legvilágosabban tárul lelki szemeink elé. Ennek az élménynek gyakran lehet olyan következménye, hogy az ember az érzékfeletti világokba való behatolás minden további kísérletéről lemond, mert ilyenkor az ember tisztán látja, mennyire másként kell éreznie s érzékelnie, ha azt akarja, hogy a szellemvilágban való időzése eredményes legyen. El kell jutnia oda, hogy lássa, egészen mássá kell fejlesztenie belső, lelki valóját, mint amilyen eddig volt, azaz ahhoz a lelki készséghez, amit már kivívott, újabbat, másfélét is ki kell harcolnia.

Rudolf Steiner

Tulajdonképpen mi történik abban a pillanatban, amikor az ember az érzékfeletti világba lép?

 Ugyanannak a lénynek látjuk magunkat, ami mindig is voltunk; csakhogy már nem az érzékek világából látjuk, ahonnan előzőleg mindig; most áltató ábránd nélkül nézzük, a maga igazi valójában, a szellem világából. A szellemi értékeket felmérő és megismerő erőkkel teljesen áthatva nézzük magunkat, és ha így teszünk, az is kiderül, hogy az érzékfeletti világba miért nem akarunk tudatosan, irtózás nélkül belépni, és megmutatkozik az az erő, amellyel a belépéshez rendelkezünk. De az is látható, hogy a belépéstől még tudatos lény létünkre is mennyire távol tartjuk magunkat. Minél alaposabban szemléljük magunkat, annál erősebbek azok a hajlandóságok, amelyek révén tudatosan az érzéki világban akarunk maradni. A fokozott tudatosság ezeket a hajlandóságokat a lélek mélységeinek búvóhelyéről csalja föl. Meg kell ismerni őket, mert csak így győzhetők le, de amikor a megismerésükre törekszünk, még nagyon is éreztetik velünk erejüket. Ők akarják a lelkünket hatalmukba keríteni; mintha bizonytalan mélységekbe húznák alá. Az önmegismerés pillanata nagyon komoly. Az önismeretről nagyon sokat bölcselkednek, nagyon sok elméletet gyártanak széles e világon. A lélek igyekszik távol tartani magát attól a komolyságtól, ami feltétele önmagunk megismerésének, és ez megnyugtató. Bölcs dolog az emberi természetnek az a rendje, hogy ösztönei ellenzik belépését a szellemvilágba, mielőtt a megfelelő érettséget el nem érte. Mekkora megnyugtatás, hogy az ember első és legjelentősebb találkozása az érzékfeletti világban nem más, mint találkozás saját magával, saját lényiségével, azzal, akinek fejlődését mindig előbbre kell vinnie!

Mondhatjuk, van valahol az emberben egy lény, aki gondosan őrködik azon a határmezsgyén, amit az érzékfeletti világba való behatoláskor át kell lépni. Ez a bennünk rejlő szellemi lényiség – aki mi magunk vagyunk, akit azonban közönséges tudatunk révén éppoly kevéssé ismerhetünk meg, ahogyan a szem sem láthatja önmagát – a szellemvilágba nyíló kapuban a „küszöb őrzője”. Megismerjük abban a pillanatban, amikor nem csupán azt érezzük, hogy ez a lényiség mi magunk vagyunk, hanem amikor mintegy kívülállóként szemközt tudunk helyezkedni vele.

Ahogyan az érzékfeletti világokból való minden egyéb élmény, a „küszöb őrzője” is a meggyarapított, önmagukban megerősödött lelki képességeket teszi láthatókká. Az „őrzővel” való találkozás egyáltalán nem olyan esemény, ami csakis az ihletve látó ember osztályrésze. Mindenki képes – ha nem is tudatosan – az őrzővel való találkozásra, mégpedig alvás közben; amíg tart az álom, az ember saját maga a küszöb őrzője. Alvás közben a lélek saját érzékfeletti lényiségévé emelkedik. Éppen csak arra nem eléggé erősek belső erői, hogy a léleknek saját magáról való tudatosságát előidézzék.

Az érzékfeletti átélések megértése céljából, különösen, amikor ezek az átélések még gyöngék és kezdetlegesek, az is igen fontos, hogy lelki szemünk figyelmét ne kerülje el, hogy a lélek nem kezdett-e el érzékfeletti élményeket élni anélkül, hogy erről számottevő tudomása lenne. Az ihletve látás ugyanis eleinte igen gyöngén jelentkezik. Annyira, hogy az ember olykor csupán azért, mert valami szinte megfogható jelenést vár, az ihletve látás illanva suhanó élményeit észre sem veszi, és nem is hajlandó élményeknek elismerni ezeket. Ilyenkor már a jelentkezésük is olyan, hogy már feltűnésükkor feledésbe merülnek; a tudatba oly gyöngén lendülnek, hogy a lélek röpke „felhőcskéiként” figyelmet egyáltalában nem is keltenek. Ezért, és mert a szellemszemléletet rendszerint egészen másnak szokás várni, a szellemvilág megpillantásáért sóvárgó komoly kutatók sokasága sem veszi észre az ilyen élményeit. Ebben a tekintetben is fölöttébb fontos a „küszöb őrzőjével” való találkozás. Ha lelkünket az önmegismerés irányába erősítjük, akkor ez a találkozás bármennyire gyönge föl- és elrebbenése is a szellemi szemléletnek, mégsem feledjük el oly könnyedén, mint más hasonlóan erőtlen érzékfeletti tapasztalatainkat, mégpedig azért nem, mert az embert a saját lényisége jobban érdekli minden másnál. – Egyáltalán nem szükséges azonban, hogy az „őrzővel” való találkozás legyen az első az érzékfeletti élmények sorában. A lélek megerősítése a legkülönbözőbb irányokból lehetséges, így e találkozás előtt is kerülhetnek szellemi látókörébe más lényiségek és folyamatok is. Ez a találkozás azonban az érzékfeletti világba való belépés után rendszerint aránylag hamarosan bekövetkezik.

(Rudolf Steiner: A szellemvilág küszöbén)

- forrás:magiatraditionalis.blog.hu -

- - - - - - - 

Rudolf Steiner - A Küszöb Őre - videó
forrás:Antropozófiai Tartalmak

2024. február 22., csütörtök

Mickey Robinson: Beestem a Mennybe - Egy ejtőernyős lebilincselő beszámolója a mennyországról, a gyógyulásról és a csodáról

Igaz történet arról, hogyan változott meg egy fiatal ejtőernyős élete, amikor egy repülőgép-baleset megolvasztotta az arcát és megcsonkította a testét. Csodálatos gyógyulás és egy új földi élet spirituális kalandja követte ezt a halálközeli élményt. A mennybe zuhanás nem csak arról szól, hogy egy megégett ember jobban van. 


Elmeséli halálközeli mennyországi látogatásának történetét, saját jövőjének ott tapasztalt vízióit, és azt a sok fejleményt, amely megzavarta és megdöbbentette az orvosokat, mivel gyógyulása dacolt az orvosi elvárásokkal.
Beszámol spirituális találkozásáról Jézussal, a balesete után.

Mickey Robinson

- - - - - 

Beestem a Mennybe - videó
forrás: Zsolt Humai

2024. február 20., kedd

Örök vigyázók



Mikor azt hiszed nincs már, mi e földön boldogít,
vagy terhedet cipelni újra megtanít,
gondolj arra, mindazok, kik téged egykor szerettek,
odafenn a mennyből is óvják életed.

Hiszen a sok-sok bánat mellett már tapasztalhatod,
hogy lelked megnyugvást pont akkor kapott,
mikor már mindent-mindent feladván arra gondoltál,
jó volna, ha fájdalmadon végleg túljutnál.

Szeretteid nem hagynak el, védelmeznek téged,
s ha könnyezel, vagy zokogsz, Ők, rögtön melléd lépnek,
hogy érezd a közelségük, s hogy jusson eszedbe,
a halál csak egy másik élet újabb kezdete.

Ezért hát el ne feledd soha, hogy bármi történjék,
mindig lesz majd olyan ki fentről hozzád lép,
még akkor is, ha túl nehéz azt elfogadni néked,
hogy a halálon túl is van egy másik élet.

- Kun Magdolna -

- - - - - 

Örök vigyázók - videó
forrás:Kun Magdolna

Apáca volt előző életében - előre látta halálát Tolnay Klári - Müller Péter emlékei


A mélyen vallásos színésznő hitt a reinkarnációban.


Lehet, hogy már leszületett egy új testbe a XX. század legfontosabb színésznője?

Húsz évvel ezelőtt hunyt el a magyar színjátszás legnagyobb alakjaként számom tartott Tolnay Klári. Százharminc filmmel, továbbá megszámlálhatatlan színházi és szinkronszereppel a háta mögött már életében legendaként tisztelték a színésznőt.

Álmában érte a halál a legendás színésznőt

1998-ban, az akkor 84 éves sztár Szabó Magda Régimódi történet című darabját próbálta a Nemzeti Színházban, azonban a bemutatót már nem élhette meg, október 27-én éjjel, álmában hunyt el. Az éjjeliasztala mellett a színésznő jóskártyáit találták meg, többen úgy gondolják, előre látta a halálát. Rajongói között kevésbé ismert tény volt Tolnay mély vallásossága, melyről egyik legközelebbi barátja, Müller Péter író könyvet is írt Halhatatlan szerelem címmel.


Közel állt hozzá a spiritualitás

– Rendkívül spirituális, művelt lelkű művész volt – magyarázta Müller. – Nem csak szakmailag, de lelki értelemben is tanítóm és barátom. Korának egyik legnagyobb szelleme volt, mély katolikus hite mellett komolyan tanulmányozta a világvallásokat. Első férjének édesanyja a Teozófiai Társaság elnöke volt, aki által megismerte az ezotéria tanait. Egész életében azon dolgozott, hogy az emberek megismerjék ezeket a tanokat, előadás után akár egész éjjel képes volt gépelni, például Hamvas Béla Scientia Sacra című nagyszerű munkáját, melyből több példányt is készített – mesélte Müller, a könyve elején egy MS monogramú apácának az élettörténetét írta le, akiről a történet során kiderült: maga Tolnay Klári volt egy korábbi életében.

Tolnay Klári 1914-1998

Hógolyózás közben halt meg az apácarend vezetője

– Rengeteget beszélgettünk a reinkarnációról, többek között, hogy előző életében egy, a 19. század második felében élt francia apácarend főnöke volt, akik némasági fogadalmat tettek és csak vasárnaponként beszéltek. Az apáca 67 évet élt, és hógolyózás közben kapott szívinfarktust. Következő, az általunk már ismert életében, Klári fiatal lányként szintén apáca akart lenni, térítő útra menni, de erről egy nagyszerű nővér, Máter Mohács beszélte le és terelte a színház felé, ahol végül hosszú évtizedeken keresztül sikert sikerre halmozott. Sorsfeladatának érezte ez a bölcs nővér, hogy a komor, kolostori vallásos szigor után, Klári lelkét a szerelem, a színház, a játék, és a sok emberré válás titkai felé oldja. Másféle szeretetet tanult itt a színházban. Nagyon szerették őt, és ő is a közönségét. Bölcs tisztaság ragyogott a szemében – mondta Müller Péter.

A spirituális tanok alapján az sem elképzelhetetlen, hogy a legendás színésznő már újra köztünk él.

Íróvá avatta barátját

Müller Péter állítja, hogy Tolnay Klári tette őt íróvá.

– Tizenkilenc éves korom óta vagyok a Madách Színház tagja. Azóta ismertem Klárikát, és az első nagy sikeremet is neki köszönhetem. 1964-ben mutattuk be a családomról írt Márta című darabot Vámos László rendezésében, melyben a nagymamámat alakította, aki számtalan tragédiát élt meg a II. világháború alatt. Eltemette a nagyapámat, akit Bessenyei Ferenc alakított, a partizán unokabátyámat – Tordy Géza alakításában – pedig kivégezték 1944-ben. Emlékszem, volt egy jelenet, amikor Klári fájdalmában szinte megőrül a fia elvesztésétől, akinek szelleme visszatér hozzá és nyugtatja. Életem egyik legspirituálisabb pillanatát teremtette meg Tolnay Klári a színpadon. Látott lelki és fizikai szemmel egyszerre. A premier után odajött hozzám, és azt mondta: Péter, most lettél íróvá!

- forrás:borsonline.hu -

- - - - - 

Mestersége színész (Tolnay Klári, részlet) - videó
forrás:Nemzeti Archívum


Egy csók és más semmi - videó
(Jávor Pál, Tolnay Klári)
forrás:alchri

2024. február 18., vasárnap

Reményik Sándor: Kegyelem




Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

- Reményik Sándor: Kegyelem -

- - - - - - - 

Reményik Sándor: Kegyelem - videó
előadja: Lutter Imre

2024. február 17., szombat

Jönnek az újabb vakcinák, Rudolf Steiner jóslata valósággá vált


Az osztrák filozófus és spiritiszta már 1917-ben arról beszélt, hogy az utána érkező nemzedékekre olyan oltást kényszerítenek majd rá, amely kiöli belőlük a spiritualitásra való hajlamot, majd rászabadítják a világra a félelmet és a szorongást. Minden jel arra mutat, hogy igaza volt…

fotó: Profimedia

A jelenlegi világjárvány (pandémia, trimédia, majomhimlő, pirola, omikron, Eris és még ki tudja milyen nevet fog képviselni) egy globális félelmet, szorongást és pánikot generált, ami miatt sokan kiszolgáltatottá, lelki beteggé váltak és elfogadtak minden külső beavatkozást és látszólagos segítséget, amely enyhítheti ezeket az érzelmeket a korlátozások mellett. Ezzel együtt hét milliárd egészséges ember beoltására törekedtek e látszólagos megoldást nyújtók, aminek okát még mindig nem tudni.

A Sötét Szellemek bukása címmel megjelent tizennégy esszéből álló sorozatban Steiner figyelmeztetést adott ki a jövő nemzedékeinek a tömegkontroll lehetséges mértékére, amely egészen hasonló az Orwell és Huxley által bemutatott víziókhoz. Steiner azonban sokkal pontosabban látta előre mindezt, amikor is az oltásokról mondott jövendölést. De mondja ezt el ő maga:

„MONDTAM NEKTEK, HOGY A SÖTÉTSÉG SZELLEMEI ARRA ÖSZTÖNZIK MAJD EMBERI GAZDÁIKAT, AKIKBEN LAKNI FOGNAK, HOGY TALÁLJANAK OLYAN OLTÓANYAGOT, AMELY KIŰZI AZ EMBEREK LELKÉBŐL A SPIRITUALITÁS FELÉ VALÓ MINDEN HAJLAMOT, AMIKOR MÉG NAGYON FIATALOK. MA A TESTEKET BEOLTJÁK EGY ÉS MÁS ELLEN, DE A JÖVŐBEN A GYEREKEKET OLYAN ANYAGGAL OLTJÁK MAJD BE, AMELYET BIZTOSAN ELŐ LEHET ÁLLÍTANI ÉS EZ IMMUNISSÁ TESZI ŐKET, HOGY NE ALAKULJANAK KI BENNÜK A SZELLEMI ÉLETHEZ KAPCSOLÓDÓ HAJLAMOK...VÉGRE MÓDOT TALÁLNAK A BEOLTÁSRA ÉS AZ EMBEREK EGÉSZ ÉLETÜKBEN CSAK ABBAN A FIZIKAI VILÁGBAN HISZNEK MAJD, AMELYET ÉRZÉKSZERVEIKKEL ÉRZÉKELNEK.”
- RUDOLF STEINER -

Steiner itt csak a vakcinákról beszélt. Hozzászólása nem veszi figyelembe a mai világunkban jelen lévő számtalan hatásnak az emberi spiritualitásra gyakorolt összetett hatását, amelyek mindegyike önmagában a spirituális kapcsolat ellen hat. Bármi előtt is állunk, Steinernek igaza volt, minden amiről beszélt megtörtént és folyamatosan megtörténni látszik...

- forrás: Hajósi Péter - hpromotions.hu -

- - - - - - 

Kapcsolódó írás

1917-ben Rudolf Steiner megjósolt egy vakcinát, amely "kiűzi az emberek lelkéből a spiritualitás felé irányuló minden hajlandóságot

- - - - - -

Rudolf Steiner beteljesülni látszó jóslata (gyerek-vakcinázás),szövege a leírásban - videó

forrás:Tündérdombi fények

2024. február 16., péntek

A SHERLOCK HOLMES-KÖNYVEK ÍRÓJA FIA ELVESZTÉSE UTÁN A SZELLEMVILÁG HÍVE LETT

Sir Arthur Conan Doyle nevét mindenki a Sherlock Holmes-történetek írójaként jegyezte meg: a detektív a színtiszta és éles logika követője, kitalálója azonban örömmel mélyedt el a szellemvilág bugyraiban.

Sir Arthur Conan Doyle

Meglepőnek tűnhet számodra is, mégis igaz: Arthur Conan Doyle a spiritualizmus híve volt. Holmes alakjának megalkotásán túl ez az a jellegzetessége, amelyről a leggyakrabban megemlékezik az utókor: vajon miért fordult az ismert író a szellemvilág felé?

Az író így került közel a szellemekhez

Sir Arthur Conan Doyle író - Herbert Barraud / Getty Images Hungary

Sokak szerint az első világháborúhoz, illetve az azt követő influenza-világjárványhoz köthető Doyle élénk érdeklődése a szellemvilág iránt: ekkor hozzá hasonlóan tömegek veszítették el szeretteiket a csatatéren. 


Az írónak fia, Kingsley, és öccse, Innes elvesztése adta meg a végső lökést a spiritualizmus felé:

 mindketten a csatatérről hazatérve vesztették életüket a járványban, egy szeánszon pedig az író úgy érezte, halott fia szólt hozzá. Nem ekkor kezdődött ugyanakkor Conan Doyle és a szellemvilág közös történelme: a valóságban fia még meg sem született, amikor ő már kacérkodott a témával. Érdekes fejlemény volt ez annak ismeretében, hogy a katolikus skót családból származó író a jezsuitáknál végezte el tanulmányait.

A későbbiekben azonban már élénk szószólója is volt a spiritualizmusnak: évtizedeket töltött azzal, hogy ezt a területet kutatta, és publikációkat is közzétett arról, amit talált. Úgy fogalmazott, hogy akár megszerzett hírnevét is szívesen veszti el, ha sikerült a spiritualizmust jobban megértetnie az emberekkel – afféle spiritiszta Szent Pálnak látta magát.

1918-TÓL KEZDVE JELENTETETT MEG ÍRÁSOKAT E TÉMÁBAN, ÖSSZESEN KILENC SPIRITUALIZMUSSAL FOGLALKOZÓ KÖTETE JELENT MEG.

Ekkoriban mást már nem is írt szívesen, mint a szellemvilág mibenlétét kutató tanulmányokat: a nevét oly híressé tevő Sherlock Holmes alakjával még a 19. század végén megpróbált örökre leszámolni, ez végül azonban nem sikerült, mivel túlzottan népszerű lett a detektív, az olvasóközönség nyomása így arra kényszerítette, hogy feltámassza halottaiból. A spiritualizmus ezekben a történetekben ugyanakkor érdekes módon mindössze egy alkalommal jelent meg – nem csoda, hiszen Holmes maga a racionalitás, az ő világába az író szinte képtelen lett volna a spiritualizmust hitelesen beemelni.

Sherlock Holmes sem nézte volna jó szemmel

Amellett, hogy könyveket írt és előadásokat tartott a témában, Arthur Conan Doyle szeánszokat is látogatott. A spiritualizmussal kapcsolatosan éles kritikákat megfogalmazó Harry Houdiniről úgy vélte, különleges képességek birtokosa – a magyar származású szabadulóművész ugyanakkor tagadta ezt.

Érdekes barátság volt a Sherlock Holmes-kötetek szerzőjéé és a szabadulóművészé

A furcsa ellentmondás dacára barátok lettek, nem kis részben azért, mert Houdini, akinek feltett szándéka volt leleplezni minden olyan csalást, amelyben emberekkel hitetik el, hogy szellemekkel kommunikálnak, titkolta spiritualizmushoz fűződő viszonyának valódi mibenlétét. A barátságnak azonban egy szeánsz örökre véget vetett.

Az író második feleségével, Jean Leckie-vel közösen vett részt ezen az alkalmon, melyen Houdini is ott volt, szkeptikus létére.

A nő azt állította, hogy a szabadulóművész édesanyja rajta keresztül akar kapcsolatba lépni fiával – mindezt írásban tette.

Leckie keze jegyezte le folyékony angol nyelven, automatikus írással az X-szel aláírt mondatokat, Houdini azonban meglehetősen szkeptikus volt azokkal kapcsolatosan. Édesanyja zsidó volt ugyanis, egy rabbi felesége, ráadásul Magyarországról vándorolt ki, és nem igazán beszélte az angol nyelvet. Az író mindezek ellenére azt állította, hogy a szellem Harry Houdini 1926 halloweenjén bekövetkezett halálát is előrevetítette ez alkalommal.

A spiritualizmus fontos alakjává vált

Doyle tevékenysége a spiritualizmus híveinek körében sem volt egységes megítélésű. Az író egy újságcikkben, majd később egy komplett könyvben is azt bizonygatta, hogy léteznek tündérek: állítását arra alapozta, hogy két lány, Elsie Wright és Frances Griffiths valódi tündéreket fényképezett le, akiket a yorkshire-i Cottingley faluban láttak. A cikket és másik írását is élesen kritizálták. Elsie jóval később, 1983-ban maga vallotta be, hogy az ominózus fotó manipuláció eredménye volt: gyerekkönyvekből vágott ki tündéreket, amelyeket fonalakkal rögzített, majd elkészült a fénykép.

Időskorában már csak ez a világ vonzotta - Fox Photos / Getty Images Hungary

Bármilyen is volt megítélése, nagyon nagy szerepet játszott a spiritualizmus terjedésében alakja.

EZT MUTATJA AZ A TÉNY IS, HOGY HALÁLA UTÁN ALIG NÉHÁNY NAPPAL MÁR SPIRITISZTA TALÁLKOZÓT SZERVEZTEK A ROYAL ALBERT HALLBAN, HOGY MÉG EGYSZER UTOLJÁRA MEGJELENHESSEN A SÍRON TÚLRÓL.

Az eseményen több ezren vettek részt, köztük Lady Conan Doyle és több Conan Doyle gyerek is. A színpadon egy sor széket állítottak fel a család számára, egyet pedig természetesen üresen hagytak Sir Arthurnak. Sokan voltak a közönségben, akik azt állították, hogy érezték a jelenlétét maguk között. Már temetése is inkább tűnt ünnepnek, mint gyászos eseménynek: társai nem azt érezték, hogy elvesztették az írót, hanem azt, hogy mostantól a szellemvilágban lehet ő is.

forrás: KÁLMÁN SZONJA - divany.hu

- - - - - - 

Kapcsolódó írás
Mit talált Sherlock Holmes a túlvilágon?

- - - - - -

Sir Arthur Conan Doyle egyedülálló filminterjúja Sherlock Holmesról.
Ez egy exkluzív, 10 perces, 1927-es Fox Film Corporation híradó-interjú a szerzővel és spiritisztával, Sir Arthur Conan Doyle-lal. Legnagyobb irodalmi alkotásáról, Sherlock Holmesról, valamint a spiritualizmussal kapcsolatos vitatott munkásságáról és nézeteiről beszél. - videó
forrás:Don Hale

2024. február 15., csütörtök

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...




Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

- Weöres Sándor - Ki minek gondol, az vagyok annak... -

- - - - - - - 

Weöres Sándor - Ki minek gondol, az vagyok annak... - videó
forrás: Sorskapu
Weöres Sándor műve Kerekes Andrea előadásában

2024. február 14., szerda

Munkácsy Mihály: Krisztus - trilógia


“Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.”

- Munkácsy Mihály -


Munkácsy elsőként a Krisztus Pilátus előtt című képet festette meg,1881-ben. Majd 1884-ben a Golgota, végül pedig az Ecce Homo című alkotását fejezte be,1896-ban. Ez a három mű, melyeket a Mester soha nem láthatott együtt.

Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt

A trilógia első darabja a Krisztus Pilátus előtt 417 x 636 négyzetcentiméteres felületen mutatja be azt a mozzanatot, amikor Pilátus találkozik Jézussal. A két főszereplő fehér köpenye azonnal magával ragadja a néző figyelmét. Ellentét érzékelhető Jézus, Pilátus és az őket körülvevő tömeg magatartása között. Míg Jézus határozottan előretekint, Pilátus inkább befele fordul, mintha érteni akarna. Kérdéseket tesz fel, de véleménye ingoványos talajon mozog. Eközben a tömeg heves érzelmeket mutat, és ezzel próbálja befolyásolni a helytartót, amely törekvés, mint tudjuk, sikerrel is jár.

Jézus, tanulmány a Krisztus Pilátus előtt című képhez (1881)
forrás: wikipedia

Munkácsy Mihály: Golgota

A Golgota (460 x 712 cm) nehezebb feladatot jelentett Munkácsynak, mint az első és a harmadik festmény. Azok cselekménye zárt térben játszódik, ezé a szabadban, a Koponyák hegyén. Ott a szűk belső tér segített összefogni a kompozíciót, itt a hatalmas természeti kép szinte elnyeli a két csoportot.
Az egyik Krisztusé és a siratóké, a másik a szemlélődők és eltávozók csoportja. Itt, az árnyaltan jellemzett tömegben láthatók a legérdekesebb figurák: a közönyös zsidó ács, a mellét verő, futó zsidó férfi és az úgynevezett arab lovas, a lóháton ülő, titokzatos, jelképes alak. A mű legnagyobb erénye a jellemző, kifejező kolorit és a tájfestés. Az ég sötét tónusú megjelenítése vészjóslóan tükrözi a megtörtént, jóvátehetetlen drámát, amelyet mindegyik evangélista megírt, ha szűkszavúan is.

fotó: wikipedia

A Golgota megfeszített Krisztusához modell híján Munkácsy magát köttette a keresztre, s az így készült fényképek alapján dolgozott.

Munkácsy Mihály: Ecce homo

Ecce homo mérete: 403 x 650 centiméter. Húsvét alkalmából a leigázott zsidó népnek lehetősége volt egy halálra ítélt életének megmentésére. A tömeg választhatott a gyilkosságot elkövető Barabás és Jézus között. A római helytartó, Pilátus a félrevezetett, fanatizált tömeg elé állítja a véresre korbácsolt, kigúnyolt, vörös köpenyben, töviskoronával ábrázolt, kezében jogarként nádszálat tartó Megváltót. A helytartó a megjelentek lelkiismeretére építve mondja „Íme az Ember”, vagyis nem bűnös. A tömeg e bejelentés hatására még dühösebben követeli Jézus halálát. A festmény központi szereplője Krisztus, minden arc felé fordul, minden kar az ő irányába lendül. Pilátus, a rómaiak helytartója is rámutat.
A tömeg egyes alakjain gyűlölködő indulatok uralkodnak, amelyeket nem tudnak ellensúlyozni a Megváltót támogatók fájdalommal átitatott mozdulatai. Krisztus követői közül csak néhányan jelennek meg: Mária Magdolna, aki a lépcső előtt áll, Péter apostol szürke kucsmában a festmény baloldalán, János evangélista, aki Péter előtt helyezkedik el és Mária, Krisztus édesanyja, aki János karjaiba hanyatlik.
Az Ecce Homo története, hasonlóan a Krisztus Pilátus előtt című alkotáshoz, zárt térben zajlik. Ez megkönnyíti a tömeg kiegyensúlyozott elrendezését. A festő a hetvenhárom, közel életnagyságú szereplő mindegyikét önálló karakterként, az emberi érzelmek, indulatok gazdag tárházát megmutatva ábrázolta.

Ferdinand Mulnier fényképész 1879-ben készült felvétele Munkácsyról
forrás:wikipedia

A festő önarcképe aláírásával 
forrás Wikipédia

„Családunk nagyrabecsülése Munkácsy művészete iránt nemcsak a nagyapámhoz, Harsányi Zsolthoz, a Munkácsyról szóló regény, az Ecce homo írójához vezethető vissza. A Munkácsyhoz fűződő kapcsolataink gyökerei nagyapám nagyapjához, Harsányi Pálhoz vezetnek. Harsányi Pál, mint az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatója, az 1860-as években egyik első és lelkes támogatója volt az ifjú Munkácsy Mihálynak. 
(Dr. Harsányi Zsolt)



Munkácsy párizsi műtermében 1895-körül

- - - - - 

Egy géniusz története: Munkácsy Mihály - videó


forrás: Munkácsy Mihály Múzeum
A Munkácsy Mihály Múzeum 2018 decemberében nagy sikerrel bemutatott Egy géniusz története: Munkácsy Mihály című virtuális kiállításának filmváltozata.

Munkácsy Mihály ravatala Endenichben, 1900. május 1.
forrás Wikipédia

Hans Temple német festő (1857-1931) festménye Munkácsyról
Munkácsy Mihály portréja
A Krisztus Pilátus előtt című festményén dolgozik, 1887.
forrás:Aranyecset