2020. április 30., csütörtök

Kirándul a lélek



Először mindig az a fura, jóleső zsibbadás jön, aztán a zuhanás, egy rándulás, az egész testem megrándul, és már ott is vagyok. Abban a fényes, aranydíszítésekkel teli szobában vagyok, a selyempárnákon kuporgok, vagy épp végignyúlok egy puha ágyon.


– Szeretem ezt az állapotot, mindig örülök, amikor odakerülök. Ezüsttálakon csodás gyümölcsök roskadoznak, szőlőt csipegetek, aranykehelyből bort kortyolok. Általában egyedül vagyok, de mégis tudom, hogy van valaki, aki szeret, csak éppen nincs velem. De van, amikor ő is jelen van, bár még sose láttam, csupán éreztem. Olyankor ő is ott fekszik mellettem, ő is gyümölcsöt szemez és bort iszik, és simogat engem. Olyan teljességet, olyan mennyei boldogságot érzek ilyenkor, hogy minden ébredésem maga a rémálom. Legtöbbször azt sem tudom, hol vagyok, nehezemre esik beazonosítani a szobában lévő tárgyakat, bevallom, még a férjemre is úgy bámultam a múltkor, mint egy vadidegenre, jó hogy nem sikítottam, hogy ki ez itt mellettem – meséli a harminckét éves Ágnes visszatérő álmai történetét.

Más, mint egy álom

Ágnes álombeli utazása úgy két évvel ezelőtt kezdődött. Eleinte csak kéthavonta, negyedévente álmodta, hogy egy keleti országban valami hercegnőféle, aztán már havonta, hetente. Mostanában már nincs olyan hét, hogy legalább kétszer ne látogatna el abba a csodálatos, szőnyegekkel és aranydíszekkel teli palotába, ne bújna a selyemruhájába, ne heveredne le a márványpadlóra fektetett megannyi párnára, szőnyegre és ne hallaná azt a felejthetetlen zenét, amit akár el is tudna dúdolni, ha megkérnénk rá. Bizonyíték persze nincs rá, de nagyon valószínű, hogy Ágnes mesebeli képe nem pusztán álom, hanem sokkal több annál. Az álmaink ugyanis – bár lehetnek visszatérők – általában tükrözik az aznapi történéseket, szorongásokat, lelkiállapotot. Vagyis előfordulhatna, hogy Ágnes évek óta ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben tartózkodik álmaiban, de beszámolna olyan momentumokról is, amelyek a nappali életére, a nappalról hozott konfliktusaira, élményeire utalnának. Hogy egy példát mondjak, ha mondjuk aznap összeveszett a szomszédasszonnyal, akkor tegyük föl, hogy nem egyedül feküdne a perzsaszőnyegen, hanem másodmagával, és az illető hölgy folyton le akarná őt lökődni onnan. Ez persze elég vicces és elnagyolt példa, de talán mégis jól érzékelteti, hogy az álom pszichofizikai funkciói hogyan képeződnek le az álombéli történésekben. Ágnes álmai – vagy alvás közben tett utazásai – korántsem teljesítik az álomfeladatokat. Mintha tudomást sem vennének az itteni életéről, mintha nem lenne dolguk, hogy segítsenek a feszültségek levezetésében, az ingerek feldolgozásában. Egy békés, a kívülálló számára már-már unalmas, eseménytelen világba érkezik, ami valamilyen oknál fogva mégis a mennyei boldogságot hozza el számára.

Ha olykor elhagyjuk a testünk

Alvás közben az energiatestünk (mely nem azonos a fizikai testünkkel) az univerzum energiáit magába szívja. Ezt a csakrákon keresztül teszi. A feltöltődés közben előfordulhat, hogy az asztráltest különválik, és az asztrálvilágba kirándul. Általában azok az emberek szoktak álmukban az asztrálvilágba kirándulgatni, akik nem érzik teljesnek a földi létezésüket, és már nagyon vágynának “haza”. Van persze olyan is – pl. jógik képesek erre – hogy meditáció és/vagy jóga segítségével valaki tudatosan hagyja el a testét és tesz kirándulást. Hogy ez létező és működő dolog, azt már kísérletekkel is bizonyították. A kísérlet során különböző tárgyakat helyeztek a szobákban található magas szekrények tetejére, távol attól a helytől, ahol az “utazók” pihentek vagy meditáltak. Mivel ők tudatosan idézték elő a testen kívüli állapotukat, képesek voltak arra, hogy “elhagyják a testüket”, odautazzanak, ahol a tárgyakat elrejtették, azonosítsák azokat és minderről beszámoljanak a kísérlet vezetőinek. 

A lélek emlékezik?

A testen kívüli élmények átélői általában beszámolnak arról, hogy a fizikai testüket és az asztráltestüket összeköti egy bizonyos fényzsinór. Erről az utazónak nincs minden esetben tudomása. Ez a kapcsolat azonban – bizonyos elméletek szerint – a halál pillanatában megszűnik. Ha hinni lehet abban, hogy vissza lehet térni a fogantatás pillanatához, vagy a méhen belüli időszakhoz, akkor bizonyítható, hogy ez a tudatosság nem az agyban történik. Hiszen a fogantatáskor a leendő magzatnak még nincs is agya. Felmerül akkor a kérdés, hogy vajon mivel emlékezünk. Bizonyos elméletek szerint a lélek rendelkezik memóriával. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lelkünk egy olyan molekula, melynek közepében egy atom található egy atommaggal. Ez az atommag azonban nem szubsztanciális, hanem információ. Pontosabban az összes tárolt információnk teszi ki az atommagunkat, ami a lelkünk lényege. Ezt persze nehéz elképzelni, megérteni, azonosulni vele pedig még nehezebb. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy bizonyos emberek képesek arra, hogy részletesen és jól érthetően leírják a fogantatásuk körülményeit, az akkori eseményeket, sőt még a szüleik akkori érzéseit is. Olyan is előfordult, hogy az illető egy ilyen utazás során értette meg, hogy az a férfi, aki felnevelte, nem azonos azzal, aki nemzette – és ezzel édesanyjának is igen kellemetlen órákat okozott. 

A bizonyíték

Ágnest nem hagyta nyugodni, miért távozik ő majdnem minden éjszaka a Távolkeletre békésen hortyogó férje mellől, méghozzá egy olyan férfi közelébe, akit sose látott, csak érzett, “tudott”. Az alternatív módszereket is jól ismerő pszichológusa tanácsára Ágnes részt vett egy regresszív hipnózisterápián, ahol előző életeibe kalauzolták el. Ágnes megdöbbentő gyorsasággal “landolt” a szokásos terepén, a gyönyörű palotában a csillogó ékszerek és puha szőnyegek között. (Mások több életet, helyszínt és kort is érintenek egy utazás során, de Ágnes azonnal itt találta magát, és nem is tágított innen.) A hipnoterapeuta elbeszélgetett az éppen hercegnőként heverésző Ágnessel, és kiderült, hogy az utazásai célja csupán az, hogy találkozzon a lélektársával, akit egyébként nem is szokott látni, sem hallani, csak érzékelni. Ágnes azért utazgat tehát éjszakánként vissza abba az életébe, mert még mindig szerelmes. Csupán csak feltételezés, hogy talán időközben a lélektárs is leszületett, és valahol ott van Ágnes körül, aki a házassági hűség miatt nem akarja, nem tudja észrevenni. Talán ezek az önkéntelen utazások hivatottak arra, hogy felnyissák Ágnes szemét, vajon célszerű-e továbbra is az élményszegény házasságában maradnia, amikor olyan érzelmeket is átélhetne, amilyeneket abban a régi életében a lélektársával.
Forrás: Robert Bruce – II. Értekezés az Asztrálprojekcióról kristalyakademia.hu
(forrás: astronet.hu)

Kapcsolódó írás
7000 lélek emlékszik az életek közti "életére" hipnózis alatt, és a hasonlóságok elképesztőek:
https://dszilvia.blogspot.com/2018/09/7000-lelek-emlekszik-az-eletek-kozti.html


Hogyan emlékezhetünk előző életekre? - videó


2020. április 29., szerda

Csodák nyomában



Angyalok, különös megérzések, látomások a frontvonalban



13 nappal ezelőtt érkeztem Izraelbe. Tv társaságom azzal bízott meg, hogy járjak utána azoknak az állítólagos csodáknak, melyek sok izraeli ember elbeszélése szerint vagy velük, vagy ismerőseikkel esett meg, jellemzően a XX. században vívott izraeli háborúban.


Csodák nyomában 1. rész - Különös jelenség - videó

Csodák nyomában 2. rész - Dávid és Góliát ujratöltve! - videó

Csodák nyomában 3. rész - Túszmentés Entebbében- videó

Csodák nyomában 4. rész  - videó
 https://www.youtube.com/watch?v=cwUEbPHlUso


A két izraeli katona csak lassan, lépésről lépésre tudott előrehaladni Gáza város kanyargós utcáin. Ha nem vigyáznak, a következő lépésük az utolsó is lehet – mindketten jól tudták, milyen borzalmas sérüléseket okoztak már a Hamasz-terroristák rejtett robbanó csapdái. Feladatuk – sok társukkal együtt – a rejtőzködő terroristák és az általuk használt Kasszam- és Grad-rakéták felderítése és semlegesítése volt. A járőrözés hamarosan különös, már-már misztikus fordulatot vett. A gázai hadművelet során, január közepén történt esetről a Jerusalem Post számolt be.

A katonák egy kereszteződéshez értek. Éppen indulni készültek bal felé, amikor váratlanul egy talpig feketébe öltözött hölgy állt eléjük. „Inkább erre menjetek!” – mondta, a kezével jobbra mutatva. A katonák egymásra néztek. Valami azt súgta nekik, hogy hallgassanak a különös idegenre, így elindultak a jelzett irányba. Néhány másodperc múlva hatalmas robbanás hallatszott mögöttük: hátrafordulva látták, hogy a kereszteződéstől balra mindent törmelék borít. Ha abba az irányba indulnak, már mindketten halottak lennének.
A hölgy ott álldogált még a közelben, így odafutottak hozzá. „Kicsoda vagy?” – kérdezték. „Ráhel vagyok, Izrael anyja” – válaszolta a nő, majd hirtelen eltűnt a szemük elől. Ez a történet csak egy a sok közül, amely izraeli katonáknak és civileknek háborús helyzetekben megtapasztalt rendkívüli élményeiről szól.

Dr. Dena Gewanter, az Abundant Hope International nevű, a holokauszt túlélőit segítő karitatív szervezet elnöke a Jerusalem Postnak elmondta, hogy több más, hasonlóan megdöbbentő eset történt a legutóbbi gázai konfliktus során. Az izraeli katonák egy esetben olyan, a Hamasz által készített térképre bukkantak, amelyen rejtett bombacsapdák, aknák és mesterlövészállások pontos helyzete volt feltüntetve. Az izraeli hadsereg óriási előnyre tett szert ennek a térképnek a segítségével. Máskor egy izraeli szakasz tagjai olyan iskolában álltak meg pihenőre, amely telis-tele volt rejtett bombacsapdákkal.
A csapdát azonban észrevették, a bombákat leszerelték, és senki sem sérült meg.
Az izraeli hadsereg több száz olyan Hamasz-raktárt fedezett fel és számolt fel, amelyek robbanóanyagokat és lőszert tartalmaztak. A lőszerek egyszer sem robbantak fel akkor, amikor az izraeli katonák még bent voltak a raktárakban.

Az orvosoknak is megdöbbentő sérülésekről  vannak beszámolóik. Nemrégiben egy angol–izraeli katona nyakán úgy hatolt át egy repesz, hogy milliméterekkel kerülte el az artériát és a gerincet. A repesz eltávolítása után néhány öltésre volt csak szükség.

Nemcsak a Gázában harcoló katonák, hanem a rakétatámadásoknak kitett hátországban élő civilek is rendkívüli esetekről számoltak be. Egy Kasszam-lövedék, amely a szemtanúk szerint négy lakóépület irányába tartott, az utolsó pillanatban egy szennyvízcsatornába zuhant, és így a föld alatt robbant fel, semmilyen kárt nem okozva.
Január közepén a beér-sevai polgármester iskolaszünetet rendelt el egy napra. Ugyanezen a napon rakéta rombolt porig egy helyi óvodát. Hasonló eset történt Naharijában, ahol az öregek otthonát érte találat, de mivel mindenki éppen a reggelijét fogyasztotta az épületen kívül, senki sem sérült meg. Egy másik beszámoló szerint egy férfi a kislányával együtt kiszállt az autójából, és berohant egy bombabunkerbe. Néhány másodperccel később autójukat közvetlen találat érte.

A legutóbbi gázai konfliktus előtt is történtek már hasonló különleges helyzetek, a váratlan hadiszerencsén is túlmutató esetek. A nemrégiben magyar nyelven is megjelent Csodák nyomában (Against All Odds) című dokumentumfilm-sorozat a modernkori Izrael számos katonai „csodáját” veszi számba – amelyben az esetek szemtanúi és résztvevői mesélik el hihetetlen megtapasztalásaikat. A sorozatban Michael Greenspan, a CNN egykori riportere olyan történeteket filmesített meg, amelyekben nem volt esély a szabadulásra, az életben maradásra – a résztvevők mégis megmenekültek. Az egyik beszámolóban izraeli katonák egy aknamező közepén találják magukat, ám egyik társuk imáját követően hirtelen olyan erős szél támad, amely harminc centiméteres homokréteget távolít el az aknamezőről, és így sértetlenül sétálnak ki az immár láthatóvá vált aknák közül.

Erez és Ruti Huwritz a 2006-os libanoni háború során érezték úgy, hogy a 13 éves kisfiuk természetfeletti védelmet élvez. A kisfiuk szobáját a lakás legbiztonságosabb pontjának tartott alagsori helyiségbe tették. A házukat azonban közvetlen találat érte, a rakéta pontosan a gyerek ágyára esett – szerencséjükre senki sem volt otthon. Egy másik alkalommal egy katyusa csapódott be néhány méterre a házuktól. A robbanás ereje a kisfiút lelökte az ágyáról, de nem sérült meg. Egy harmadik alkalommal a gyermek a szabadban volt, amikor egy rakéta néhány méterre tőle egy autót talált telibe. Mindenfelé repeszek repültek, a gyermek mégsem sérült meg.
Egy hasonló esetnek tavaly májusban a Hetek tudósítója is szemtanúja volt. Szderótban egy ötgyermekes család házát négy nappal korábban érte találat. A rakéta a legidősebb fiú, a 16 éves Nican hálószobájába csapódott, miközben a fiú is ott volt. Bár az egyik fal kidőlt és a szobában minden darabokra tört, Nican csodával határos módon karcolásokkal megúszta a robbanást. Esténként általában a kishúga is a szobában szokott tanulni. A kérdéses napon azonban Nican úgy érezte, hogy nem szabad beengednie a kislányt, ezért kulcsra zárta maga mögött az ajtót. Ha ketten lettek volna a kicsiny szobában, elkerülhetetlen lett volna a tragédia – magyarázta lapunknak az édesapa, Eli Cohen.

A háború során valóságos imamozgalom indult a katonák között. Ortodox haszidcsoportok utaztak Jeruzsálemből és az ország más részeiből a gázai határra, hogy a frontvonalból visszatérő katonákat lelkes énekléssel és tánccal vidámítsák.

A jeruzsálemi székhelyű Zsidó Információs Központ vezetésével katonák nevét juttatják el olyan diákokhoz, akik vállalják a rendszeres imádkozást a katonák egészségéért, védelméért. Az intézmény közlése szerint több ezer szolgálatban levő katona vette igénybe a szolgáltatást. „A minap egy egész szakasz kért segítséget, éppen készültek behatolni a Gázai övezetbe. Kézről kézre adták egymásnak a telefont, és mindenki bediktálta a nevét. Biztos nem értenek egyet a politika és a vallás területén, de az imádkozást senki sem utasítja el” – mondta el az angol nyelvű napilapnak Rabbanit Grossman, az intézmény igazgatója.
(forrás: Pátkai Mihály - hetek.hu)

2020. április 28., kedd

A felszabadító akarat



A karma ezotériája

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.


Már a régmúlt korokban megadták a kulcsot az emberi élet legnagyobb rejtélyeinek megnyitásához. Az ősi bölcsek tanításai szerint az ember Istentől ajándékul kapta a halhatatlan szellemet, amely csírájában magában foglalja az összes isteni tulajdonságot. A szellem a lelken keresztül kapcsolódik a testhez, hogy az beteljesítse feladatát. Már a régmúlt korokban megadták a kulcsot az emberi élet legnagyobb rejtélyeinek megnyitásához. Az ősi bölcsek tanításai szerint az ember Istentől ajándékul kapta a halhatatlan szellemet, amely csírájában magában foglalja az összes isteni tulajdonságot. A szellem a lelken keresztül kapcsolódik a testhez, hogy az beteljesítse feladatát.

Ahhoz, hogy ezek az isteni tulajdonságok megnyíljanak, és az ember maga fejlessze ki azokat a teljességig, cselekvéséhez teret kap: ez a földi világ. Kiaknázva mindazt a tapasztalatot, amelyet a földi élet átéléseiből, küzdelmeiből, az örömből és a bánatból merít, eléri az önmegismerést. Isteni származásának tudata további tökéletesedéséhez vezet ugyanolyan belső szükségszerűségként, ahogy a fűmagból fű, a tölgyfa makkjából tölgyfa fejlődik ki. Ahhoz azonban, hogy teljesen kiaknázza a tapasztalatokat, amelyek a földi létre jellemzőek, az embernek sok életre van szüksége. Az ősi bölcsek tanításai szerint az ember sokszor él különböző korszakokban testet öltve, a legkülönfélébb körülmények között mindaddig, amíg a földi tapasztalat bölccsé nem teszi, "olyan tökéletessé, mint amilyen mennyei Atyánk".

A mi kultúránkban ezek a tanítások szinte teljesen ismeretlenek tiszta és emelkedett értelmükben. Ha megismerjük ezeket, földi életünk legtitkosabb kérdéseire kaphatunk választ. Az újraszületés törvénye mellett, amely megmagyarázza az emberek különbözőségét, a megmásíthatatlan igazságosság törvényének ésszerű magyarázataival is szolgálnak, amely irányítja a világot. Ez a törvény a karma elnevezést viseli. Megállapítja, hogy a szellem világában minden ok a megfelelő következményt vonja maga után ugyanolyan helyesen és szükségszerűen, mint ahogy a fizikai világban egy és ugyanaz a jelenség mindig ugyanolyan következményekkel jár.

A karma szanszkrit szó, amely cselekvést jelent. Létezni és cselekedni egyet jelent. Az egész világmindenség egy hatalmas folyamatos cselekvés, amely az igazságosság törvénye megmásíthatatlanságával irányított. A tanítás szerint a világmindenség az egységes ősforrásból származik, és értelmes tevékenységet végez. A világban minden mindennel összefügg, kölcsönhatásban van egymással, és a közös cél felé törekszik. A világmindenségben minden esemény egy megelőző ok eredménye, ugyanakkor a soron következő oka is. Így az okok és következmények folyamatos láncolatát kapjuk, amelyek megvalósulva a világmindenség életét jelentik. Ezért jelentős a karma, mint az okiság törvénye. Az emberre alkalmazva a karma a cselekvéseinek összegét jelenti. Mindaz, amivé az ember jelenleg vált és amivé a jövőben válni fog, a múltban véghezvitt cselekedeteinek a következménye. Ily módon az ember egyszeri élete nem valami elszakított és befejezett, hanem a múltnak gyümölcse és egyben a jövő életek csírája a testet öltések láncolatának egymásutánjában, amelyből minden emberi lélek folyamatos létezése áll.

Az életben nincsenek ugrások és véletlenek, mindennek megvan az oka, minden gondolatunk, minden érzésünk és tettünk a múltunkból ered, és hatással van jövőnkre. Mindaddig, amíg múltunk és jövőnk rejtve van előlünk, addig úgy nézünk az életre, mint valami megfejthetetlen rejtélyre, nem is gyanítva, hogy mi magunk hoztuk létre, a jelenségek pedig ennek megfelelően mintha az ismeretlenség mélyéből érnének el minket, véletlenszerűen alakítva életünket. Ennek oka a szellemi világ törvényeinek nem ismerése, amelyek ugyanilyen állandó törvények, és amíg meg nem ismerjük azokat, életünk jelenségeire úgy fogunk tekinteni, mint a vadember a természet megmagyarázhatatlan erőire. Nem értve, honnan is származnak életünk jelenségei, a "sors" elnevezést adjuk neki, vagy véletlennek, csodának hívjuk, bár ezek a szavak semmit sem magyaráznak meg. Amikor az ember felismeri, hogy szellemi törvények irányítják élete eseményeit, és mint a fizikai világ törvényei is, a törvények tanulmányozhatók, hatásuk pedig az ember lelki akaratában nyilvánulnak meg, csak ekkor szűnik meg erőtlensége, és sorsának valóban urává válik.

De lehetséges-e a természet megváltoztathatatlan törvényeiben való meggyőződésünket, a törvények feltétlen megbízhatóságában való hitünket érvényesíteni, alkalmazni életünkben?

Az ősi bölcsesség megerősíti, hogy ez lehetséges. Megnyitja előttünk az emberi létezés belső laboratóriumának ajtaját, és rámutat, hogy minden ember szakadatlanul alakítja, teremti sorsát az élet szellemi, lelki, fizikai szférájában, és hogy az ember összes képessége és ereje nem más, mint korábbi cselekedetei eredménye, egyben oka későbbi, jövőbeli sorsának. A továbbiakban az ősi bölcsesség rámutat, hogy az emberi erők nemcsak saját magára az emberre hatnak, hanem annak környezetére is, állandóan alakítva őt és környezetét is. Az ember központjából kiáramolva minden irányban szétterjednek, és az ember felelős mindenért, ami az általa kifejtett hatás zónájában történik. Azt a helyzetet, amelyben percről percre találjuk magunkat, az igazságosság szigorú törvénye határozza meg, és sohasem függ a véletlentől. A véletlen a tudatlanság által létrehozott fogalom, a bölcs szótárából ez a szó hiányzik.

Ahhoz, hogy legalább az emberi karma legáltalánosabb fogalmait megvilágítsam, bonyolult szövevényéből három olyan erőt kell kiemelnem, amelyek az emberi sorsot építik.

Az első az ember gondolata. Ez az erő az ember jellemét építi. Olyan az ember, amilyenek a gondolatai.

A második az ember vágyai és akarata. A vágy és akarat ugyanannak az erőnek két pólusa, amely összekapcsolja az embert vágyának tárgyával, abba az irányba hajtja, amelyben vágyai teljesülhetnek.

Végül a harmadik erő az ember tettei. Ha az ember tettei más élőlényeknek örömet és boldogságot hoznak, ugyanilyen öröm és boldogság lesz a visszhangja, ha viszont másoknak szenvedést okoznak, ugyanolyan szenvedés jut ki osztályrészül az okozónak; se több, se kevesebb.

Amikor az ember teljesen megérti a három alkotórészt, amelyből a karma törvénye létrejön, és alkalmazza ezen ismeretét, akkor válik majd jövője kovácsává, sorsa urává; tudása és akarata alapján válik képessé építeni sorsát.

A gondolat építi az ember jellemét

Az ember sehol máshol nem válhat oly világosan és egyértelműen sorsának létrehozójává, mint a gondolatok területén. Az azonos gondolatok csoportjai, amelyek néhány életen keresztül megismétlődnek, határozzák meg az emberi jellem felépítését. Az úgynevezett veleszületett gondolatok és képességek nem mások, mint a múltban lejátszódott szellemi, gondolati munka eredményei. Ne felejtsük el, hogy a jellem az emberi boldogság egyik legfontosabb feltétele a földön. A tettre kész, nemes és erős jellem a dicsőséges jövő záloga.

Ismerve a gondolat ezen tulajdonságát, az ember tudatos belső munkával fokozatosan felépítheti jellemét olyanná, amilyenné alakítani kívánja. A halál nem szakíthatja meg ezt a munkát, épp ellenkezőleg, a fizikai test abroncsaitól megszabadulva az ember hozzáfog a földi életből hozott tapasztalatainak feldolgozásához. A földre való visszatéréskor magával hozza korábban szerzett gondolatait, amelyek a halál után letisztultak, és hajlamokban, képességekben jelennek meg. Ennek megfelelően épülnek fel a belső élet új hordozóeszközei, az agy és az idegrendszer. Ezért is mondják: Az ember az elmélkedés teremtménye. Amiről jelen életében elmélkedik, azzá válik a következő életében.

Ily módon az emberi élet halhatatlan tartalma megőrződik, s fölöslegesen siratjuk el az elhunyt géniuszokat, az eltűnő civilizációkat. Semmi sem pusztul el, a lélek pedig semmit sem veszít el a megszerzett tapasztalatokból, hanem újra aktiválódva ott folytatja, ahol korábbi testet öltésekor befejezte. Az ember belső lényege vágytermészetű: amilyen a vágya, olyan a szándéka; amilyen a szándéka, olyan a cselekedete; amilyen a cselekedete, olyan a jutalma. Az, aki a születések és halálozások kerekéhez láncolt, cselekedetei során megszerzi azt az eszközt, amelyhez lelke, mint ok, hozzákötődik. A földön véghezvitt utolsó cselekvésének következményét az égben megtapasztalva, az égi világból ismét megjelenik a földön. Így tehát az, aki vágyakozik, az egyik világból a másikba megy át. Amikor minden vágy, amely a szívben él, örökre elhagyja azt, akkor a halandó halhatatlanná válik.

A jelen testet öltésben létrehozott törekvések az új testet öltésben képességekké alakulnak át, az ismétlődő gondolatok hajlammá, az akarati impulzusok cselekvéssé, az összes lehetséges próbatétel bölcsességgé változnak, és a lélek szenvedései lelkiismeretté válnak. A különféle jó lehetőségek, amelyeket elmulasztott kihasználni lustasága, érdektelensége miatt, ismét a felszínre kerülnek, de már csak mint meghatározatlan vonzódás vagy szomorú vágyakozás, amelyek két okból sem lesznek kielégítve. Azok az erők, amelyek a múltban karmikus követelmények alapján felébredtek, a cselekvés hiánya miatt nem fejlődtek ki, és lehet, hogy az alkalom, vagyis a feltételek, mivel karmikusan választottak, nem fognak megismétlődni.

Gondolataink, saját magunkra hatva, létrehozzák értelmi és etikai jellemvonásainkat, másokra gyakorolt hatásuk eredményeként pedig karmikus szövedékeket kötnek össze, amelyekkel az emberek a következő testet öltésben lesznek összefűzve.

A vágy az embert kívánságának tárgyával köti össze

A vágy és legfelső formája, az akarat a világegyetem leghatalmasabb teremtőerői.

A vágyak a külső világ tárgyaihoz vonzanak. A vágyak hozzák létre szenvedélyeinket, határozzák meg az ember sorsát a halál utáni állapotban. A kívánságok, vágyak, az ember belső vonzódása, érdeklődése a külső tárgyak iránt, mindig abba a közegbe vonzzák őt, ahol a vágyak kielégítésre kerülnek. A földi dolgok iránti vágy lelkünket a földhöz szögezi, a magasztos vágy a mennyekbe emeli. Ezért szól így a mondás: az ember vágyai szerint születik meg. Az ember vágyai meghatározzák testet öltésének helyét. Kívánságaink, vágyaink, hasonlóan a gondolatokhoz, a környezetre ugyanúgy hatnak, átadódnak másoknak is.

Mivel az emberi evolúció adott ciklusában vágyaink sokkal erősebbek gondolatainknál, így a vágyakkal átszőtt karmikus kapcsolat erősebben fűzi össze az embereket, mint gondolataik.

Vágyaink, saját magunkra hatást gyakorolva, létrehozzák a szenvedélyek testét, melynek közvetítésével érik hatások a következő testet öltés során a fizikai test felépítését; meghatározzák születésünk helyét, és befolyásolják azon személyek összeválogatását, akikkel a jövőben kapcsolatba kerülünk.

Az a törvény, mely szerint a megnyilvánult energia bármely fajtája abban a szférában fejti ki hatását, amelyikből származik, rendkívüli jelentőségű az emberi lélek fejlődése szempontjából.

Az ember megmentésének eszköze az akarat

Az isteni tervet hordozó energia az ember lelki akarata.

Az erőt, amely az embert külső dolgok eredményeként ösztönzi cselekvésre, megvalósuló vágynak vagy kívánságnak nevezzük. Ugyanaz az erő, ha az ember belső tapasztalatainak összességéből ered, amelyet lelke irányít, akkor az akarat elnevezést viseli. Tehát a vágy és az akarat csak két pólusa ugyanannak az erőnek. Amíg az ember az alsó pólus hatalmában van, addig a külső dolgok, tárgyak kényszerítik cselekvésre, függésben van tőlük, nem szabad. Amikor tudatosan kezd cselekedni, nem a legcsábítóbbat, hanem valós célja elérése érdekében az igaz értéket választja, akkor lép ki a függés körforgásából. Tetteinek parancsolójává válik, és maga kezdi építeni saját sorsát. Amíg az ember akarata fejletlen, addig az előítéletek rabságában sínylődik, személyisége karmájának vonalán halad a végzetes úton. A rabság a tudatos akarat kifejlődésével megszűnik, mivel az akarat a testet öltéskor megvalósítandó programot képviseli, tehát a jó sorsot hozza az élet "egyenletébe". Amíg az akarat a megvilágosulatlan gyarló értelem irányítása alatt áll, addig nem képes érvényesülni. Amikor az értelem mélyebbre hatol, és felismeri, hogy az időleges dolgok csak eszközül szolgálnak számunkra az örökkévaló elérésében, akkor a megvilágosult akarat hozzásegíti az embert az igazság felismeréséhez, és felszabadítja őt karmája alól. Ez a karma ezotériája.

Ez a válasz a szabad akarat és elrendeltség bonyolult problémájára is: mindegyik a maga helyén igaz. Az elkerülhetetlen sors tartja fogságban mindazokat, akik nem nyilvánítják ki tudatosan akaratukat. A viszonylagos szabadság csak annak létezik, aki akaratát lelke szintjére emelte, és végül a teljes szabadság azé, aki megismerte az igazságot, és akaratát a tökéletességig fejlesztette.

Most már kezd kirajzolódni előttünk a belső szabadság felé vezető út, amelyik megszabadítja a karma láncaitól az embert. Az igazság megismerése, az emberi természet isteni voltának tudata és a megnyilatkozott élettel való teljes egység, amely az isteni életet fejezi ki, a karma törvényében jut kifejezésre. Az emberi evolúció célja az ember isteni tulajdonságainak teljes megvalósítása, ami az isteni akarathoz igazítja az embert, és azonosítja azzal. Amikor az ember eléri magában ezt az egybeolvadást, egységet, eljött felszabadulásának órája. Ez a mondanivalója az emberiség összes nagy tanítója tanításainak.

Következésképpen az igazság megismerésében és az akarat fejlesztésében van elrejtve az erő, amely megszabadíthatja az embert a karma hatalma alól.

A világmindenséget irányító törvények megingathatatlanságának ismerete szükségessé teszi saját cselekedeteink összehangolását ezekkel a törvényekkel, az isteni akarattal. Ugyanakkor felismerjük azt is, hogy a cselekvés elkerülhetetlen, de nem a pusztításra irányuló, hanem az egységre törekvő cselekvés. Az ilyen tevékenység összeegyeztethetetlen az egoizmussal. Cselekedeteinknek önzetleneknek kell lenniük. A megérdemelt haszon, munkánk gyümölcse nem kell, hogy befolyásoljon minket. Az önzetlenség azért kötelező annak számára, aki fel akarja magát szabadítani és karmáját elégetni, mert ez nemcsak az etika szabálya, hanem elkerülhetetlen szükségszerűség.

De hogyan egyeztethető össze a kívánságokról való lemondás, a vágyak hiánya a fejlődés számára oly szükséges cselekvéssel? Ezen cél eléréséhez két út vezet: a bölcsesség útja és a vallásos érzések útja. Az első úton a bölcs az élet értelmének mély megismerésével semmisíti meg egoizmusát. A másik úton a lemondás az eszme iránti odaadó szeretet révén érhető el, amelyben már megnyilatkozott az ember isteni természetének szépsége. Mindkét út azonos célhoz vezet. Az áldozatkész tevékenység, amely nem gondol saját érdekeire, az ember belső növekedését váltja ki, az önzetlenség megtisztítja szívét. Ezáltal az igaz élet két feltétele teljesül, a cselekvés és a gyarló vágyak hiánya, amelyeket összeegyeztethetetlennek tekintett. Az önzetlen cselekedetek, a személyes érdekek közérdekre való felcserélése visz el minket a személyiségünk karmája alóli felszabaduláshoz.

Bármelyik úton járjon is az ember, nagy segítséget nyújt a karma ismerete. A törvény ismerője nem fog jó vagy rossz sorsról beszélni, tudja, hogy a karma az isteni akarat megtestesítője, és ezért sem kikerülni, sem félni tőle nem kell. Az egoizmustól való megtisztulás útja a karmajóga elnevezést viseli (karma = cselekvés, jóga = egység). Egyformán vezeti az embert szíve megtisztulásához, járjon az a bölcsesség vagy a vallásos érzelmek útján, és megköveteli, hogy az ember szívesen teljesítse azt a kötelességet, amelyben karmája kifejeződik. A békés teljesítés, amely az önzetlen tevékenységben jut kifejezésre, az egyedüli kulcs a boldogsághoz a földön. Ez megnyugtatja és megerősíti szellemünket, elhárítva a legkínzóbb zaklatást, a magunkról való gondolkodást. Az igazság csak a békés szellemben nyílik meg, és úgy tükröződik mélyében, mint az égbolt a tengerszem tiszta, átlátszó vizében.

Dr. Bíró Dénes

(forrás:XV. évfolyam 10. szám http://tgy-magazin.hu)

Dr. Bíró Dénes: Az ősi isteni bölcsesség a magyar hitben - teljes videó

Dr. Bíró Dénes: Az ősi isteni bölcsesség a magyar hitben - videó részlet

2020. április 27., hétfő

Az élet állandó létezés



A lelket, a fizikai test mellett, még két nagy finom anyagú „burok” is körbeveszi. Az egyik az asztrális test az összes érzésünkkel és vágyunkkal, a másik a mentális test az összes „valóságunkkal”. Ezek a testek akkor sem halnak meg, amikor a sűrű anyagú fizikai testünk meghal. Addig nem oldódnak fel, amíg mi mindazt, amit ezek magukban foglalnak, el nem engedjük. 


Az asztrális – más szóval érzelmi – testünk a kedvenc gyermekünk, és a legfontosabb „otthonunk”. Érzelmi ÉN-ünk ebben a „házban” él, és hamar dühössé vagy sértődötté válik, ha valaki a saját házában nem a saját elképzeléseinek megfelelően viselkedik. Milyen könnyű megsérteni a büszkeségünket, a hiúságunkat, és milyen könnyen állunk folytonos háborúban, ha elégedetlenek vagyunk.

A gondolataink is – amiket szinte folyamatosan hozunk létre – összegyűlnek a minket körülvevő finom anyagú gondolati testben. A gondolataink, az általuk létrehozott energiákkal együtt, erős hatást tudnak kifejteni. Így sok minden, amit mi vak szerencsének vagy véletlennek tartunk, valójában a saját gondolataink következménye is lehet. Milyen fontos hát felismerni, hogy a világba folytonosan kiküldött energiákért kizárólag mi vagyunk a felelősek. 

A növekedésünk is már olyan körben történik, ahol a gondolatok meghatározott elképzeléseket testesítenek meg. Ilyenek mindenekelőtt a nemzeti és vallási előítéletek és nézetek, a nemzeti sajátosságok, a családi értékek és gondolkodásmód. Ezek már születésünktől fogva hatást gyakorolnak ránk, ezért mindazt, amivel később találkozunk, csak azon a „szemüvegen” keresztül látjuk meg, ahogy az asztrális testünk rezeg. Így formál minket a mindenkori nemzeti környezet és a családunk sajátosságai, vagyis a minket közvetlenül körülvevő asztrális energiák. 

Erkölcsi és mentális természetünkön a fizikai halál sem változtat. Az egyik világból a másikba történő átmenet kizárólag a sűrű anyagú fizikai test elhagyásából áll. Érzelmeink és gondolataink továbbra is kísérnek minket, míg készek nem vagyunk hátra hagyni őket.

 A halál a legnagyobb földi téveszme, valójában nincsen halál, csak az életkörülmények változnak meg. A fizikai halál csak az a változás, amelynek során a lélek részben felszabadul, amikor kioldja magát a legnehezebb láncai szorításából. Így már nincs szüksége ételre, ruhára, tetőre a feje fölé, és pénzre ahhoz, hogy mindezeket megszerezze, ezért nem kell keményen dolgoznia sem. A halál valójában egy szabad életbe való megszületés, a lélek fokozatos visszatérése egy tapasztalat után az igazi otthonába. 

Az, hogy melyik szint melyik lépcsője vár ránk, csakis a saját energiáinktól függ. Burkaink energiái határozzák meg, hogy a finom anyagú világokban mely síkokon tartózkodunk. Csak az azonos rezgés hozza létre a kapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy az egyes szintek olyan energiamezők, amelyek találkozásához hasonló rezgés szükséges. Tehát ha készen állunk arra, hogy az energiánkhoz kapcsolódó témákat elengedjük, energiáink kifinomulnak, és megkapjuk a lehetőséget egy magasabb szinttel való összekapcsolódásra. 

Az élet a finom anyagú síkokon fontos kiegészítője a földi életünknek. A vallások is mind utalnak egy olyan helyre, ahol az ember a test elhagyása és a fénnyel töltött égi síkra való belépés között ideiglenesen tartózkodik. A földi élet lehetővé teszi, hogy tapasztalatokat szerezzünk, a finom anyagú síkokon pedig újra megérthetjük a vágyainkat és a szenvedélyeinket, és felismerhetjük lelkünk célját.

 Sok magasabb szintről érkező látogató is található itt, akik segítőként tevékenykednek, de vannak itt beavatottak a földi világunkból is. Emberek, akik még mindig a fizikai testükben élnek, de már megtanulták akaratlagosan elhagyni a fizikai lakóhelyüket annak érdekében, hogy asztrális testükben teljes tudatossággal tudjanak támogatni másokat. Fejlődésükben még fiatalok is segítenek itt másoknak, miközben a testük alszik, vagy önkívületi állapotban van. 

Végtelen lehetőségeink vannak ezeken a köztes síkokon. Tanulhatunk, lehetünk kreatívak, vagy segíthetünk másoknak. Azok, akik erős hitben gyökereznek, itt építik szentélyeiket. Itt megtalálható minden vallás Istenének a szobra, és az emberek hazájuknak megfelelően végzik a rituáléikat. 

Mennyivel egyszerűbb és könnyebb keresztülmenni ezeken a köztes síkokon, ha már tudatában vagyunk a fejlődési utunknak. Ha már egyértelmű számunkra, hogy a két földi élet közötti idő nem tétlenségből áll, hanem felismerésekből, és az új irány megtalálásából. Ha már tudjuk, hogy az energiáinkat itt is felhasználhatjuk embertársaink javára. 

Ha lelkünk már elengedte az asztrális vágyenergiáinak utolsó maradékát is, véget ért a „vándorlása”, és belép „a mennyek országába”. 

És ha belépünk a mennyek országába, megéljük a nagy belélegzést. Eggyé válunk, az élet lélegzetének részévé leszünk, ami képessé tesz minket arra, hogy újra találkozzunk a földi világgal, és az isteni lélegzetet továbbadva kilélegezzünk a világba. Mindaddig, amíg újra vissza nem húzódunk a csendbe, hogy találkozzunk önmagunkkal. Így ébred fel bennünk újra és újra a vágy, hogy az Ég hírnökeiként az Isteni lélegzetet a világba vigyük, hogy újra és újra a mennyei ajtók előtt álljunk!

Eva Gostoni spirituális tanító és írónő

Kell ott fenn egy ország: Zorán - videó

2020. április 26., vasárnap

Albert Schweitzer, a szenvedők tudós szolgája - Egy élet Afrikáért Film



"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon"
Albert Schweitzer 


Evangélikus tudós teológus, egyetemi tanár, híres egyházzenész, kultúrfilozófus, orvos, a trópusi betegségek szakértője, az emberség, általános szeretet és világbéke képviselője. Ezek a jelzők mind egy embert írnak le, pedig ezeknek a fele is elég lenne egy gazdag és kerek életműhöz. 154 éve született Albert Schweitzer.

Ludwig Philipp Albert Schweitzer 1865. január 14-én született az elzászi Kaysersberg nevű városkában, ahol édesapja, Ludwig Schweitzer evangélikus lelkész volt. A család nemsokára – Albert születése után – a közeli Günsbachba költözött, az elemi iskolát itt végezte el. Albertet édesapja ültette először zongorához ötéves korában, majd a gyülekezet idős kántora, akiről Iltis apóként emlékezik meg emlékirataiban, nagyjából nyolcéves korától kezdve tanította orgonálni.

Kilencévesen a közeli Münster reáliskolájába került, s a günsbachi parókiától mindennap három-három kilométert tett meg gyalogszerrel az iskoláig és vissza. Az ekkori hosszas erdei séták, barangolások emlékét szívébe zárta egész életére. A jókedvű münsteri sétáknak hamar vége szakadt, ugyanis szülei úgy határoztak, hogy a következő évtől Mühlhausenbe járatják fiukat. Itt Albert Louis nagybátyjához és Sophie nagynénjéhez került, akik értesülve a Schweitzer család anyagi nehézségeiről nagylelkűen magukra vállalták a fiú gimnáziumi tanulmányainak minden költségét.

A gimnáziumi évek alatt Albert zenei képzését a mühlhauseni Szent István-templom orgonistájára, Eugene Münch karnagyra bízták. Schweitzer az érettségi után Párizsba utazott, ahol megismerkedett Charles-Maria Widorral, az elzászi születésű, de magyar származású orgonaművésszel, a párizsi zeneakadémia igazgatójával. Meghallgatta Schweitzer játékát, és olyan tehetségesnek találta, hogy elvállalta magántanítványának. Ezután jelentkezett a Strasbourgi Egyetem teológiai karára, de érdekelte az irodalom és a filozófia is, így egyúttal a bölcsészkarra is beiratkozott. A következő években teológiai és filozófiai tanulmányai mellett zeneelmélettel is foglalkozott. Egyetemi tanulmányait Párizsban, Strasbourgban és Berlinben folytatta. A másfél éves katonai szolgálatot Strasbourgban teljesítette. Megértő parancsnoka jóvoltából bejárhatott a délelőtti előadásokra, és készülhetett a vizsgákra.

Legszívesebben az Újszövetséggel foglalkozott, később ezen a területen születtek híressé vált teológiai értekezései. Az utolsó vacsora problémája a XIX. század tudományos kutatásai és a történeti beszámolók alapján című írásáért 1900. július 21-én elnyerte a teológiai licenciátust, mely bizonyos egyetemeken a doktorátust megelőző vagy azzal megegyező tudományos fokozat volt. A második résszel pedig, amelynek címe A messianizmus és a passió misztériuma – Jézus életének vázlata volt, 1902-ben elnyerte a magántanári képesítést. Az úrvacsora mellett a keresztséggel is foglalkozott, ezzel kapcsolatos, kiadatlan írása a Tanulmány a keresztség történetéről az Újtestamentumban és az őskeresztyénség korában. A híressé vált munka, amely eredetileg kiegészítés lett volna a Jézus életének vázlata című műhöz, időközben vastag kötetté terebélyesedett, és 1906-ban meg is jelent A Jézus életével foglalkozó kutatások története címmel. Schweitzer sokat foglalkozott Pál apostollal is, erről tanúskodik a Pál apostol gondolatvilága című tanulmánya, majd pedig a Pál misztikája című könyve.

Teológiai munkásságát illetően mindenképpen le kell szögeznünk, hogy Albert Schweitzerre hatott a 19. század végi és 20. század eleji racionalizmus, illetve liberális teológia. Tetten érhető ez mind a történeti Jézushoz, mind a Pál apostolhoz kötődő kutatásában, s meg kell hagyni, hogy sorai érthető módon nem igazán találnak egyetértésre hitvalló körökben. 


Schweitzer 1896 pünkösdjét Günsbachban töltötte, s egy csodás tavaszi reggelen támadt benne a gondolat, hogy az életét az emberek közvetlen szolgálatának kell szentelnie, azonban élethivatását csak később találta meg. Miután letette a hittudományi államvizsgát, ösztöndíjat kapott, s Párizsba ment a Sorbonne-ra bölcsészettudományokat hallgatni. 1899. december 31-én visszatért Strasbourgba, ahol segédlelkész lett. Ezt a szolgálatot azonban nem érezte neki valónak, volt, hogy olyan röviden prédikált, hogy a hívek bepanaszolták felettesénél. 1902-től a Strasbourgi Egyetem teológiai karán kezdett oktatni, és ebben az évben látott neki Bach-monográfiájának. Schweitzer az orgonák szerkezetének tanulmányozására sok időt szentelt, több régi orgonát sikerült megmentenie a lerombolástól, ugyanis amellett szállt síkra, hogy a régi orgonák jobb minőségű, nemesebb hangszerek, mint az újak.

A döntő fordulatra 1904 őszén került sor, ekkor került ugyanis Schweitzer elé az elzászi Alfred Boegner cikke a kongói misszióról. A cikk írója panaszkodott, hogy még több elszánt lélekre és segítő kézre volna szükség Gabonban, Kongó északi részén. Schweitzer elhatározta, hogy orvos lesz, és Afrikába megy gyógyítani. Tudta, hogy az a pár száz orvos, akiket a gyarmatokra küldenek, gyakran a gyarmatosítók és a hadsereg szolgálatában állnak, Schweitzer pedig úgy érezte, hogy szolgálata, feladata van a szenvedő afrikaiak irányában.


Schweitzer tehát 1905-ben beiratkozott az orvosi egyetemre, majd harminchat éves korában letette az orvostudományi államvizsgát, és megszerezte a sebészi képesítést is.

1912-ben megházasodott, odaadó hitvesére talált Helene Braslau személyében, aki azért, hogy férjének segíthessen, ápolónői képesítést szerzett. A Schweitzer házaspár a Bach-monográfiából befolyt összeget a felszerelésekre és az ottani tervek elindítására fordította.

1913 nagypéntekén indultak el Günsbachból, s Strasbourgon és Párizson át vasúttal érkeztek Bordeaux-ba, ahol hajóra szálltak. Április 11-én érkeztek meg a gaboni Lambarénébe. Az evangélikus missziós településen eleinte nem voltak adottak a gyógyítási körülmények, így a kezdeti időben Schweitzer a szabadban, majd a rendbe hozott baromfiólban rendelt.

A betegek pedig egyfolytában jöttek leprával, csontgennyesedéssel, bőrfekélyekkel, álomkórral, szívbetegségekkel, a doktor pedig vizsgált, kötözött, gyógyszert osztott, operált, a felesége pedig segédkezett mellette, kifőzte a műszereket, és sterilizálta a kötszert.

Az afrikai betegek között érkezett egy, aki folyékonyan beszélt franciául és angolul, és ismerte a különböző afrikai nyelvjárásokat. Ő volt Joseph, aki hamar asszisztens és tolmács lett. Ő sokat mesélt Schweitzernek az afrikaiak hitvilágáról, kultúrájáról, s segített neki, hogy jobban megértse betegeit.


1914-ben kitört Európában az első világháború, ezt csakhamar a gyarmatokon munkálkodók, így a Schweitzer házaspár is megérezte. A missziói településnek nemsokára nélkülöznie kellett az élelem, a gyógyászati segédeszközök és gyógyszer terén is. Időközben a Clemenceau-kormány megszigorította a Franciaországgal hadban álló országok állampolgárainak ellenőrzését, Schweitzer pedig francia gyarmaton élő német állampolgár volt. Az elején megnehezítették, majd megtiltották számára, hogy kórházában dolgozzon, végül 1917-ben feleségével együtt Európába internálták. Az ezt követő időszakot a franciaországi Garaisonban és Saint-Rémyben töltötték. Az első világháború végén, nagy hányattatások közepette érkeztek meg Strasbourgba. A legyengült Helene-t szülei gondjaira bízta, majd Schweitzer hazatért Günsbachba. Ezután számára is kényszerpihenő következett, azonban ekkor sem tétlenkedett, s megírta az Orvos az erdőben című könyvét, amelyet többek között magyarra is lefordítottak. 1919. január 14-én megszületett kislányuk, Rhena. Ezután Schweitzer egy komoly műtéten esett át, s miután felgyógyult, meghívták Svédországba és Finnországba előadásokat és hangversenyeket tartani. A következő időszakban hasonló célból ellátogatott Dániába, Angliába és Spanyolországba is, a befolyt összeget pedig a lambarénéi munka folytatására szánta.

1923 őszén Schweitzer újra Afrika felé vette az irányt, de gyengélkedő feleségét kénytelen volt Európában hagyni. Mikor visszaért Lambarénébe, szomorúan látta, hogy a korábbi kórház nagyon rossz állapotban van. Visszajövetelének híre ment, s kisvártatva megérkeztek a betegeket szállító kenuk. A doktor hamar rádöbbent, hogy a kórházat át kell helyezni, és bővíteni kell, úgyhogy három kilométerre a korábbi helyszíntől megindultak a munkálatok. Schweitzer, amikor nem beteggel foglalkozott, reggeltől estig az építkezésen dolgozott, amíg el nem készült az új kórház.

1927-től kezdve újra azon fáradozott, hogy afrikai kórháza számára pénzt és barátokat szerezzen, ezért rengeteget utazott. Volt Svájcban, Dániában, Angliában, Hollandiában. Hatalmas szolgálatáért 1928-ban megkapta a Frankfurt am Main Goethe-díját. Amikor otthon, Günsbachban tartózkodott, akkor is rengeteg látogatója akadt, így elhatározta, hogy épít ott egy házat, ahol látogatóit el tudja szállásolni. Schweitzer 1935-ben lett hatvanéves, sokan ünnepelték és méltatták.

Albert Schweitzer - Az életszentség nagymestere - videó


A második világháború elején Schweitzernek és feleségének sikerült visszajutni Lambarénébe. A háború évei alatt tovább gyógyítottak az őserdő peremén, míg 1945. április 9-én megérkezett a hír, hogy a harcoknak vége van Európában. Schweitzer 1949-ben az Egyesült Államokba utazott feleségével, hogy a Rocky Mountains nevű városban előadást tartson Goethéről. 
Munkásságáért 1951-ben megkapta Frankfurt város békedíját, egy évvel később pedig a Nobel-békedíjjal tüntették ki, amelyet 1952. november 4-én Oslóban vett át.

1957-ben nagy csapás érte a doktort, szerető felesége és munkatársa Zürichben meghalt. Schweitzer élete utolsó másfél évtizedében is a tőle megszokott aktivitással dolgozott. A lambarénéi kórháztól külön, de attól nem messze 1955 nyarára felépült a kétszáznyolcvan férőhelyes leprafalu. Az idős Schweitzer aggódva figyelte a hidegháború nagy rémét, az atombombát, s állandóan képezte magát a témában. 1958 áprilisában három alkalommal sugározta az oslói rádió Schweitzer felhívását az atomveszély ellen.

Albert Schweitzer 1965-ben kilencvenéves lett, s utódjának Walter Munz svájci orvost jelölte meg. A doktor 1965. szeptember 4-én halt meg Lambarénében. Nyughelyéről úgy rendelkezett, hogy ha Afrikában köszönt rá az utolsó éjszaka, akkor maradjon a teste Lambarénében – így is lett. Temetése a kórházi dolgozók, betegek és a gaboni kormány jelenlétében zajlott.

Szerző: Gömbös Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakos hallgatója | Forrás: Evangélikus naptár, 2019

Albert Schweitzer - Egy élet Afrikáért - részlet - videó


Tartalom:
Az Egy élet Afrikáért című film az afrikai dzsungel Nobel-békedíjas orvosának élettörténetét mutatja be.
Ő Albert Schweitzer, akinek a neve mára az emberségesség szinonimájává vált. 
1949 – Albert Schweitzer „Az élet tisztelete” filozófiájának köszönhetően, amelyet az afrikai Lambarénében lévő őserdei kórházában valósított meg, az egyik legtöbbek által csodált ember a világon. Az Egyesült Államokban koncertekkel és előadásokkal gyűjt adományokat Lambaréné számára. Először szimpátiával és nagyvonalú támogatással találkozik, később azonban egyre több nehézségbe ütközik. Ellenségei rágalmazó hadjáratba kezdenek, mellyel Schweitzer életművének kétségbevonását akarják elérni, így a doktor afrikai kórházát hirtelen a bezárás veszélye fenyegeti. Ám orvosai támogatásával és betegei szeretetével felvértezve felveszi a harcot Lambaréné megmentéséért.

Kapcsolódó írás
Ki a fiatal?
Albert Schweitzer – Egy élet Afrikáért - (2009) Teljes film - videó

2020. április 25., szombat

Kapcsolat a "túlvilággal"



Ahhoz, hogy ezt a különös, zavaros, csodálatos, misztikus és sorolhatnám még a jelzőit … szóval, hogy ezt a manapság rendkívüli dolgot megértsd, Hamvas Bélához kell fordulni, aki azt mondja, hogy az emberiség életében valaha tragikus fordulat történt. Egyre jobban felpuffadt bennünk az ego, ami azzal járt, hogy a Teljességgel való kapcsolatot elvesztettük.

Müller Péter

Az ember a közösségből kiszakadt, "maszek" lett, s ez háromféle kontaktust szüntetett meg egyszerre. Ahogy egy rövidzárlatnál hirtelen sötét lesz, néma lesz a televízió és kiolvad a hűtő, úgy történt itt az az "üzemi baleset", hogy egyszerre három irányba szűntek meg a kapcsolataink:

Az első az önmagunkkal való kapcsolat.
Lelkünk mélyvilága ekkor került "tudat alá", ami azt jelentette, hogy saját, valóságos szellemi énünkkel a kontaktust elveszítettük.
(Ezt próbáljuk manapság meditációval s imával visszaszerezni.)
Az első tehát, amit innen kezdve "másvilágnak" élünk meg, amiről azt hisszük, hogy nem a mi "valóságos" világunk, az nem más, mint a bennünk lévő lélek országa, lényünk szellemi és isteni valója.

A második, amit szintén "másvilágnak" élünk meg, az a másik ember. 
A másik ember lénye, lelke, szellemi valója. Ahogy magunkban, úgy másokban sem látunk befelé, nem vesszük észre a lelki rokonunkat, sőt szellemi testvérünket, más szóval megszűnt a másokkal való egység élménye, amit egyszerűen úgy lehetne mondani, hogy nem tudunk szeretni.

A rövidzárlat harmadik eredménye pedig a szellemvilággal való kapcsolat elvesztése.
Ezzel a "holtak világával" a mai ember csak halála után találkozik. Amíg él, nemcsak hogy nincs kapcsolatban vele, nem is hiszi, hogy ilyesmi van. Az a meggyőződése - s ez éppen egoizmusának eredménye -, hogy ilyen világ nem is létezik.

Mi csak nagyon elkésve, a halálunk után (vagyis az ego kialvása után) fedezzük fel, hogy túlvilág van, sőt, sokkal inkább Van, mint az az önös káprázatvilág, melyet halálunkkal elhagyunk.

A meglepetés, a "jé, hát mégis élek!", a mai ember első létélménye a más világon: nem hitte volna. Sokan nem is veszik észre, hogy "meghaltak", mert azt képzelték, hogy ilyenkor minden megszűnik, ezzel szemben tapasztalják, hogy mégis élnek, és vannak, minden éppolyan valóságos, mint eddig volt, s ebből arra a téves következtetésre jutnak, hogy nyilván nem haltak meg.

A valódi spirituális élmények csak ezután következnek "odaát" - s ezek nem mások, mint azok a számunkra csak könyvekből olvasható élmények, amelyeket az ember valaha, egy valóban vallásos és lelkileg éber korban már a földi élete során is gyakran átélt.
A lelkileg éber ember a halálával hazamegy.
A lelkileg megvakult ember azonban egy szokatlan, idegen világba zuhan, tájékozatlanul, zavartan, és sokáig nem tudja, hol van.

A mai embernek fogalma sincs arról, hogy a halhatatlanság tudatának elvesztésével nem csupán a földi életét, hanem elsősorban a halálát nehezítette meg. Nem tudja, hogy a halála után nem megszűnik, hanem ezután kezdődik csak igazán az élete - magyarán szólva nem "megsemmisül", hanem "felébred".
A földi élet álmából felébred.
De a lényeg nem is ez. A lényeg, hogy ez a három: egy.
Vagyis a Szeretet, az Önismeret és a Szellemvilággal való kapcsolat: egy.
Nincs külön.
Szeretni: spirituális élmény.
A másik ember "másvilágában" való otthonosság.
Azért szeretem, mert otthon vagyok benne.
S ő otthon van bennem.
Egymásban otthon vagyunk.

A másik ember innen kezdve nem egy tőlem teljesen idegen,"másvilág", hanem az én világom is, s ahol igazán együtt vagyunk, az éppen a szellemi valóságunk.

És éppígy van az Önismerettel is.
Igazi valónk, innen nézve, ahol jelenleg élünk, vagyis az egónk oldaláról szemlélve: a "másvilágon" van.
Igazi, benső, szellemi világunkat, vagyis a szellemi hazánkat sohasem hagyjuk el, akkor sem, ha egy-egy inkarnációval földi sorsot vállalunk.

Aki mélyen néz önmagába, a hétköznapi valóságból átlép a szellemi valóságba.
Egy másik síkra, egy másik valóságba, egy másik országba jut kivétel nélkül minden ember, aki mélyen magába néz. Mondjuk például: meditál.
A titok pedig éppen ott van, hogy ez a három: egy!
Vagyis, aki csak médium - de nem tud szeretni, és nem ismeri önmagát, nem is igazi médium.
És fordítva: aki igazán ismeri önmagát, és igazán szeret, az akkor is médium, ha ezt a képességét nem használja.
Ezért van az, hogy amikor az ember, ha csak egy pillanatra is valóban szeret: egyszerre mediális képességei is lesznek; álmai, megérzései, látomásai lesznek. Maga a szeretet intenzív ereje megnyitja a lélek szemeit s azokat a lezárt utakat, melyek éppúgy vezetnek a másik ember lelkébe, mint a lélek országába, általában.
Minden szerelmes egy kicsit médium is.
Mert érzékennyé, éberebbé válik a lelke. Hangolttá.
De ha tovább játszunk a gondolattal, éppúgy igaz az is, hogy a valódi önismeret nem azt jelenti, hogy valaki megismeri lelkének jó és rossz tulajdonságait, hanem elsősorban az a felismerés, hogy ő maga szellemi lény - és amikor mélyen néz magába, azt a bizonyos "szellemvilágot", amit Jézus "Isten országának" nevez, megtalálja önmagában.
És aki mélyen megismeri önmagát, szeretni kezd.
Először önmagát - és aztán mindent és mindenkit.
És aki így megismerte önmagát és szeret, médium is lesz - vagyis elkezd a szellemi világban ismerősként tájékozódni.
Az "e világ" és "túlvilág" határai már akkor megszűnnek, amikor valakit nagyon szeretünk. Az "átlépés" művészete a mély szeretet világában azonnal megtörténik, függetlenül attól, hogy társunk még testben, vagy már a lélek világában él.
Nagy misztérium ez.
Ezt először akkor tapasztaljuk, amikor valakit nagyon szeretünk és távol van tőlünk. Nem látjuk, nem halljuk, nem érintjük - mégis érezzük, sőt, tudjuk, mi történik vele!
Ugye, volt már ilyen élményed?
 (Müller Péter)

(forrás:XI. évfolyam 1. szám - http://tgy-magazin.hu)

Kapcsolódó írás
Elisabeth Kübler-Ross: Hogy többé ne féljünk a haláltól:

  

2020. április 24., péntek

Csongrádi Kata beteljesíti sorsfeladatát



Elfogadja az univerzum tanításait 

- Mi, emberek szeretjük a fix, kiszámítható dolgokat.

- Pedig az egyetlen biztos dolog: az állandó változás. Aki nem képes ehhez alkalmazkodni, az betokosodik szó szerint és átvitt értelemben is, mentálisan, szellemileg, fizikailag egyaránt. Elkezd öregedni, megbetegszik, elveszíti a rugalmasságát. A világ nem áll meg, ezért ha egy fix helyzetbe, pozícióba vagy személybe kapaszkodunk, és a célt összetévesztjük a birtokolható dolgokkal, akkor szomorú életünk lesz. A cél az állandó fejlődés folyamatos átalakulással lehetséges, tehát ha összhangban akarunk lenni az univerzummal és saját magunkkal, akkor együtt kell változnunk a világgal, és arra a föntről érkező energiára kell koncentrálnunk, ami feltölt és megvilágítja az utunkat. Ez a boldogság egyetlen módja.

A Mózes hegyen 

- Istenben hiszel, vagy az ezotériában?

- Az ezotéria a legősibb istenhit. A belső térre összpontosít, az Istennel való harmónia megteremtésére. Mindegy, hogy Istennek hívjuk, univerzumnak vagy bármi másnak, a lényeg, hogy azt az ősi szeretetenergiát értjük rajta, amit mindenki megérez, amikor elönti a boldogság. Ez az ősi szeretetenergia mindig volt, van és lesz, amíg a világ világ, ez visz mindent előre. Természetesen nem a megélhetési ezoterikusokkal azonosulok, hanem azokkal, akiknek a lelkében valódi béke, megértés és megbocsátás van, akik úgy élnek, hogy nem ismernek ellenséget, az értéket pedig nem pénzben mérik. Hogy eközben a keresztény, az iszlám vagy a buddhista tanokat vallják, lényegében mindegy. Az istenhit egy: a feltétel nélküli szeretet energiája.

– A könyveidben azért írtál olyanokról, akik ellenségesek voltak veled. Rájuk sem haragszol?

– A haraggal csak magamnak ártanék. Sokáig nem értettem, miért váltok ki az emberekből szélsőséges érzelmeket: vagy nagyon szeretnek, vagy ellenségesek velem, és az utóbbira nem találtam magyarázatot, hiszen én soha senkinek nem ártottam, legalábbis szándékosan nem. De ma már tudom: akik bántanak, azok más hullámhosszon vannak, és az a dolguk, hogy megtanítsanak valamire, amire szükségem van.

Ellenség nincsen, legfeljebb valakit nem ismersz elég jól. Ha összezárnak az úgynevezett „ellenségeddel”, és elkezdesz vele beszélgetni, megismered a szempontjait és ő is a tieidet, lassan megértitek egymást, harmóniába kerültök, kiegyenlítődik a polaritás, és megszűnik ellenségnek lenni. Minden nehézség és látszólagos igazságtalanság a tanítómesterünk. 
 Azért mondom, hogy látszólagos, mert bár az igazság egy, de azt mindenki a maga szemszögéből ítéli meg. Királyhegyi Pál író tanított meg arra, hogy az élet alapvető törvénye az igazságtalanság: hol mással igazságtalanok a te javadra, hol pedig veled a mások javára. Ő mindent humorral fogott fel: azt mondta, tiszta szerencse, hogy a munkaszolgálaton kenyéren és vízen tartották, mert a „speciális diéta” kigyógyította őt a cukorbetegségéből. A döntés a mi kezünkben van: a legrosszabb helyzetben is felfedezhetjük a jót, és a legnagyobb jóban is megkereshetjük a rosszat. Sajnos pokoli élete lesz annak, aki az utóbbit választja. 

Jókai Anna írónővel 

– Hiszel a reinkarnációban?

– A szeretetenergia állandóságában hiszek, a fejlődés lehetőségében hiszek, az élet értelmében. 

– Nagyon sok embernek segítesz, híres vagy a jótékonykodásaidról. Sohasem bánod meg? Az emberek néha hálátlanok.

– Aki hozzám fordul, akinek velem van dolga, azért megteszem, ami tőlem telik, és nem várok érte semmit cserébe. Régebben persze megdöbbentett, hogy ha valaki mohó volt és háládatlan, de ma már képes vagyok megérteni, hogy – Krisztus szavaival élve – nem tudják szegények, hogy mit cselekszenek. Jót tenni a világon a legjobb „üzlet”, mivel minden energia visszaszáll a kibocsátójára. Az univerzum energiái zseniálisan működnek, legfeljebb nem mindig értjük csekély értelmünkkel, mire akar tanítani. Én például tavaly súlyos allergiát kaptam, hatalmas piros foltok éktelenkedtek rajtam. A természetgyógyász tesztje kimutatta: lényegében mindenre allergiás vagyok, ami egészségtelen. Kénytelen voltam megérteni, hogy így figyelmeztetett a sors: ha az univerzummal összhangban akarok fejlődni, akkor tisztán kell tartanom a testem és a lelkem kívül-belül. Ezt az üzenetet egyébként szó szerint megkaptam a Mózes hegyén is, ahová ES gyógyulása után zarándokoltam el, hogy hálát adjak a felépüléséért. 

Szepes Máriával

– A sorstól olyan tanítómestereket kaptál, mint a már említett Királyhegyi Pál, Szepes Mária, Jókai Anna és Müller Péter. Mit jelentenek ők a számodra?

– Talán azt mondanám: ők a lelkem briliánsai! Ugyanis számomra a maradandó értéket a lélektől lélekig megépített híd jelenti. Minden igaz baráttal egyre gazdagabbnak és gazdagabbnak érzem magam. Jókai Anna gimnazista koromtól kezdve fogja a kezem, Szepes Máriát csak néhány évvel eltávozása előtt, húsvéti ajándékként ismerhettem meg. Legnagyobb megdöbbenésemre már mindent tudott rólam, amikor beléptem a szobájába, hiszen tökéletesen látott a harmadik szemével. Folytak a könnyeim, amikor földöntúli szelídséggel megerősített abban, hogy higgyek a megérzéseimben, és kövessem azokat akkor is, ha időnként bolondnak tartanak ebben az úgynevezett normális társadalomban. Elmagyarázta, hogy miért kapok a meditációban filmszerű képsorokat, hogyan értelmezzem azokat, és milyen jelekre kell fokozottan odafigyelnem, hogy Isten kis katonájaként segíthessek másoknak megteremteni a testi és lelki harmóniát. Müller Péterrel is élmény együtt lenni, nekem ő mindig a karácsonyt jelenti. Talán részben azért mert mély bölcsességével lámpásként mutat sokunknak utat, részben pedig azért, mert már kétszer is tartottunk közös előadást az adventkor megrendezett Természetgyógyász Fesztiválon. Végtelenül hálás vagyok Gáspár Margit írónőnek vagy Mészöly Dezsőnek, és még sorolhatnék számtalan nagyszerű embert, akiktől hihetetlenül sokat kaptam.

Müller Péterrel

– És azoktól az asszonyoktól, akiket eljátszol? Sissy, Déryné, Bajor Gizi, Nofretéte: megannyi karmikus sors, szellemi értelemben koruk formálói.

– Különleges, éteri kapcsolatban vagyok velük. Mindannyian mintha áldásukat adták volna arra, hogy megelevenítsem őket. A színdarabok megírása előtt alaposan megismerkedtem velük, lehetőség szerint felkerestem a helyszíneket, ahol éltek, elolvastam róluk, amit lehetett, naplóikat, leveleiket, a róluk szóló életrajzokat. Igyekeztem megtudni, hogyan élhettek, érezhettek, és ebben segítségemre voltak azok a képzeletbeli filmszerű képsorok is, amelyeket, gondolom, ők küldtek nekem írás közben. A Sissy-előadáshoz például már minden együtt volt, „csak” éppen a forgatókönyvhöz nem jött az ihlet. Emlékszem, december 24., Sissy születésnapja volt, és valami furcsa türelmetlenség lett úrrá rajtam.

Bocsánatot kérve a családomtól, leültem a géphez, és csodák csodája, Sissy „megszólalt bennem”, és három óra alatt szinte „lediktálta” nekem az egész darabot. Fantasztikus élmény volt! 
De ugyanilyen transzcendentális kapcsolatba kerültem Dérynével, Bajor Gizivel és az egyiptomi fáraó asszonnyal is. Mintha az lenne a küldetésem, hogy az ő sorsuk és egyéniségük felidézésével az üzenetüket közvetítsem a ma emberének, hogy a művészet eszközeivel elmondjam, mi végre születtünk és mi a sorsfeladatunk: szeretetet, megértést, örömet vinni azokhoz, akik szűkölködnek ebben, ki-ki azon a helyen és időben, ahová és amikor született. 

Szepes Mária szerint a hősnőimmel azonos lélekcsoport vagyunk, hasonló a rezgésünk, ezért „engedik”, hogy évek óta tolmácsoljam őket. Nem lehet véletlen, hogy túl a 100. előadáson azt kérdezhettem Bajor Giziként: „Miért nem a szeretet az emberek vallása?” Tényleg: miért nem? Az élet legnagyobb ajándéka, ha az ember felismeri, mi a sorsfeladata, elfogadja és beteljesíti azt, és képessé válik a feltétel nélküli, odaadó szeretetre.

(forrás: Z. Sz. - fotók: Árvai Béla XVII. évfolyam 8. szám -részlet- tgy-magazin.hu/arckepcsarnok)


Csongrádi Kata karácsonyi interjúja Szepes Máriával, 2006-ban - videó
Készítette Árvai Béla


2020. április 23., csütörtök

Indigó gyermekek, kristály gyermekek és csillag gyermekek


Nem ritka, ha az édesanyák úgy gondolják, hogy gyermekeik különlegesek; ez teljesen természetes. De mi történik, ha a gyermek szó szerint kilóg ebből a világból? A kristály, indigó és a csillag gyermekek különleges tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek átlépik a valóságunk feltételezett határait.


Az elmúlt néhány évtizedben egyre több az olyan gyermek, akiknél úgy tűnik, egy olyan helyről származnak, amely ezen a fizikai univerzumon kívül található. Annak érdekében jöttek a Földre, hogy a világunkat egy új tudatállapotba emeljék.

Indigó gyermekek

Az indigó gyermekeket – akik rendelkeznek bizonyos pszichológiai és spirituális tulajdonságokkal – először egy San Diego-i parapszichológus, Nancy Anne Tapp azonosította az 1970-es években.

A New York Times arról számolt be, hogy Tappe olyan színnel „vibráló” gyermekeket fedezett fel, akik olyan színben rezegtek, amelyet még soha nem látott – olyan, amely egybeesett egy újfajta tudatosság megjelenésével. Az indigó az indigószínű aurára utalt, amelyet a fiatalok bocsátanak ki.

Ezt követően Lee Carroll és Jan Tober az 1999-ben megjelent Indigó gyerekek című könyvükben tovább népszerűsítették a jelenséget.

Carroll beszámolt a Kryon nevű spirituális entitással folytatott beszélgetésről, miszerint az indigó gyermekek fogalmát nem csak a nagyközönség körében kell ismertetni, hanem a különféle orvosok, oktatók és pszichológusok körében is. Carroll és Tober könyve szerint az indigó gyermekek tudják, hogy kik ők – tehát elismerni kell őket, ünnepelni kivételes tulajdonságaik miatt, szeretettel és gondoskodással kell irányítani őket.


Kik az indigó gyermekek?

Carroll magyarázata: „A gyermek az élet legnagyobb áldása és a legnagyobb kihívása. Sok könyvet írtak jól bevált gyermeknevelési módszerekről és a gyermekpszichológiáról, de amit észrevettünk, az más volt … Az a gondolat, hogy egy újfajta emberi tudatosságot láthatunk megérkezni a bolygónkra – amely gyermekeinkben nyilvánul meg – messze túlmutat a bevált konzervatív gondolkodáson.

Az indigó gyermekek alapvetően olyan vonásokkal rendelkeznek, amelyek magukban foglalják egy jobb világ megteremtésére irányuló erős elhivatottságot, és a velük született tudást, a dolgok jobb módszerrel történő megoldását. Nem reagálnak az ellenőrző, tekintély elven működő, egoista személyekre. Természetes fölény érzettel, és a természet, a növények és az állatok szeretetével léteznek.

Pszichológiai tanácsadókként Carroll és Tober olyan könyvet írtak, amely gyorsan szokatlan útmutatóvá vált a szokatlanul élénk és aktív gyermekek szülei számára egy olyan világban, ahol a gyermekeket általában túlterhelik, kreatív környezetet nem biztosító iskolákba járnak, és az otthonokuban nincs elég idő és szülői figyelem.

Az indigó gyermek képességei

Maureen Healy vezető előadó, a gyermekek érzelmi egészségének megőrzése érdekében munkálkodik, és nagyon érzékeny gyermekekkel foglalkozik: „Az indigók intuitívak, erős akaratúak és nagyon érzékenyek.

Mindig másnak érzik magukat, bár talán még nem igazán tudják, mit is jelent ez.” Healy az alábbi lehetséges vonásokat tulajdonítja az indigó gyermekeknek – intuitív tapasztalataikkal, egy tisztességesebb és igazságosabb világ vágyával léteznek. Azzal foglalkoznak, hogy tartalmas életet éljenek a pénzkeresés helyett Az érzékenység jellemzi őket mind fizikai, mind lelki értelemben és szokatlan dolgok történnek körülöttük.

Jellemző még rájuk a magas IQ, az akut intuíció, az önbizalom, autoritás, ellenállás a hatalommal szemben. Vegyi anyagokkal és fluoreszkáló fényekkel szembeni érzékenységgel és zavaró tendenciákkal jellemeztek. Ez utóbbit gyakran figyelemhiányos rendellenességnek vagy figyelemhiányos hiperaktivitás zavarnak diagnosztizálják.

Doreen Virtue, korábbi pszichoterapeutaként dolgozott, számos könyvet írt és előadásokat tartott az indigó gyermekekről, mondván, hogy az ilyen fiatalok ugrást jelentenek az emberi evolúcióban. Azt mondta: “Azon munkálkodnak, hogy megtisztítsák a Földet a társadalmi betegségektől, a korrupciótól és fokozzák az integritást.”

Kik a kristály gyermekek?

A kristálygyermekek az emberi lények egy másik kivételes kategóriájába tartoznak, akikről ismert, hogy idealistaként követik a szívük hangját a materialisták korlátozott és szorongott világában.

Ez azt jelenti, hogy a kristálygyermekek hajlamosak a tudatossággal folyni, ahelyett, hogy az anyagi siker elérését kényszerítenék önmagukra. Úgy tűnik, hogy végső céljuk szilárdan meg van határozva abban, hogy a világot jobbá tegyék. Mint az indigó gyermekek, a kristály gyermekek is „bölcs szellemiség” személyiséget sugároznak.

A kristály gyermekek jellemzői

Troi G. pszichológiai kutató szerint a kristály gyermekek – az indigók utódai – a századfordulón sokkal nagyobb számban kezdtek megjelenni. Általában átható tekintetük van, néha átlagos színű, de gyakran kerek szemmel rendelkeznek.

Érzékenyek szellemileg, érzelmileg és fizikailag. Szenvednek az allergiáktól és környezeti tényezők által okozott ártalmaktól. Spontának, gyakran úgy nyilvánulnak meg, hogy nem gondolkodnak a következményeken.

Szeretnek mászni; jó az egyensúlyérzékük; természetes ölelők (még olyan emberekkel is, akikkel csak akkor találkoztak). Nincsenek tudatában a személyes határoknak, mert kapcsolatban állnak az emberiség egészével és valójában minden élőlénnyel. Gyógyítók és pszichiáterek, szereti a zenét és az éneklést, de utálják a hangos zajt. Nem érzik jól magukat a zajos, túlzsúfolt helyeken, és szenvednek a szenzoros túlterheléstől.

Általában segítők, gondozók, önkéntesek, gyógyítók és tanárok kerülnek ki közülük. Hatalmas szeretettel nyilvánulnak meg családjuk, háziállataik és barátaik iránt. Autodidakták – inkább azt tanulják meg, amit meg akarnak tanulni, nem pedig azt, amit mások mondanak nekik.


A kristály gyermek képességei

Képzett pszichológus szerint ezeknek a tulajdonságoknak nagy része az introvertált személyekre vonatkozik, de vannak, akik úgy érzik, hogy ezek a fiatalok hajlamosak az emberiség és a természet egész világának felemelésére is.

Nikki Pattillo, a korábban klinikai mikrobiológus és molekuláris biológus volt, most rendkívül érzékeny gyermekekkel dolgozik. Szerinte a kristály gyermekek fő célja az, hogy evolúciónk következő szintjére vigyenek minket és feltárják nekünk a magasabb rendű, belső hatalmunkat.

A kristály gyerekek inkább csoporttudatként, mint egyénként funkcionálnak, és az Egység törvénye szerint élnek. Ők a szeretet és a béke támogatói is ezen a bolygón és hozzáférnek a tisztánlátás és a gyógyítás képességéhez.

Kik a csillag gyerekek?

A Csillag gyermekek képviselik az emberek azon csoportját, akikről azt állítják, hogy az univerzum minden területéről ide küldték őket, hogy segítsék a Földet és az emberiséget. Azt állítják róluk, hogy pszichés, szellemi és egyéb extraszenzoros képességekkel rendelkeznek. Ők a béke hordozói, a korrupt rendszerek megtámadói, segítik a dimenzióváltást most és a jövőben is.

Nikki Patillo azt írta, hogy ezek a gyermekek különleges megbízatással jöttek ide, hogy segítsék a magasabb dimenzióban létező földre való újjászületést.

Patillo megjegyezte, hogy a csillaggyermekeket háromféle kategóriába lehet sorolni: indigó, kristály és szivárvány. A csillaggyermekek konkrét szülőket választottak, akik segítenek nekik természetes képességeik fejlesztésében.

A Csillag gyermekek legcsodálatosabb aspektusa az a hajlandóság, hogy megértsék a világ működését és a saját útjukat járják benne. A csillaggyermekek eljutnak arra a pontra, ahol képesek arra, hogy a társadalmat úgy alakítsák, amely tükrözi energiájukat és értékeiket.

Steven Aitchison, a 100 gondolkodásmód fejlesztése című könyv szerzője azt írta, hogy az elmúlt 40 évben a föld egy új energiahullámon ment keresztül, amely egy magasabb tudatosság és a nagyobb szellemiség létezésének dimenziójához vezetett. „A Csillag gyermekek nagy szerepet játszanak ebben a kollektív hullámban, ebben az átalakulásban. A Csillag gyermekek jól tudják, miért vannak itt, és sok olyan képességgel rendelkeznek, amellyel az átlagemberek nem rendelkeznek. ” Ezért a csillaggyermekeket gondozni kell az egyediségük és a természetfeletti tehetségeik fejlesztése érdekében.


A csillaggyermekek közös vonásai között szerepel a tisztánlátás, az elmélkedés, a hajlandóság az elektromos áram kioldására, a környezettel és az elmével való manipuláció, a telepátia, a magas intuíció, energiagyógyítás, a veszélyek felismerése, a testen kívüli utazás, csatornákként való viselkedés és képesség az információ letöltésére más bolygókról.

Aitchison szerint a tulajdonságaik közé sorolhatók olyan képességek is – melyeket még sokan nem hisznek el – mint a lebegés és a teleportálás.

Ezek a gyermekek valóban különlegesek?

Nagyon vitatott az a kérdés, hogy a kristály-, indigó- és csillag-gyermekek a legújabb szülői vágyálmot testesítik meg, vagy valóban speciális egyének, akik segítenek bennünket az új tudatállapotba való előrejutásban.

Vitathatatlan azonban, hogy sok gyerek egyszerűen nem felel meg a „normálság” formájának, mivel hozzájárulnak az interakció, a megélhetés és kapcsolatteremtés új módjához annak érdekében, hogy az emberiséget kivezessék a megosztottság és a pusztítás jelenlegi, sötét korszakából.

Akár hisznek e gyermekek létezésében, akár nem, tagadhatatlanul mindannyiunkban nagyobb felelősségérzetet ébresztenek egymás és a bolygó iránt.

Holics-Mester Marianna kicsibudoar.hu

Ősi Idegenek: A Csillaggyermek - videó
 
Kapcsolódó írások:

Kicsoda KRYON?

Exkluzív interjú Doreen Virtue angyallátóval

Pállay Kovács Szilvia - A szellemi evolúció gyermekei Magyarországon, indigó, kristály és csillaggyermekek - videó