2020. április 13., hétfő

Az élet egy iskola



A változások idejét éljük. A szellemi és földi síkok közötti fátyol most fellebben, így a tanulás anyaga kibővül. A tanulás területe megnő, és a régi tananyag egyes részei többé már nem lesznek érvényesek.


Földünk és az egész emberiség fontos tanulnivalóval néz most szembe. És azon tűnődünk, hogy miért is jelent meg ez a corona vírus, mit akarhat ez üzenni az embereknek. Egy dolog biztos: a világ nincs többé egyensúlyban. Már nem egyenletesen rezeg, hanem ide-oda inog, és az emberiség egyre egyértelműbben, egyre fájdalmasabban éli meg az egyensúly hiányát ezen a csodálatos bolygón. A Föld egyes területein egyszerűen túl sok van, más vidékeken pedig túl kevés. Nem csoda hát, hogy elérkezett az idő egyensúlyt teremteni.

Mit is tehetünk hát? Először is nyugodjunk meg, és bízzunk jobban azokban, akik az isteni szintekről láthatatlan módon vezetnek minket, és most lehetőséget adnak arra, hogy a zaklatott életünkben képesek legyünk egyszerűen megállni. Megállni, elgondolkodni, elmélyülni magunkban, és megkérdezni: Valójában miért is csinálom azt, amit csinálok? Miért szeretem azt, amit szeretek? Mit szeretnék adni a világnak?

Ideje, hogy elkezdjük az életet teljes egészében szemlélni. Nem ítélkezve, nem vádlóan, nem szélsőséges érzelmekkel. A felismerések idejét éljük meg, ha készek vagyunk szembenézni önmagunkkal, és megadni a saját válaszunkat a kérdésre: Mi a fontos az életünkben? Mit akar ez a világjárvány üzenni számunkra? És ha megértjük, hogy ez nem tőlünk, és nem is valaki mástól származik, akkor ráébredünk, hogy csak attól jöhet, aki tudja, hogy mit csinál! Ennek a felismerésnek a fényében pedig elcsendesedhetünk, és nyugodtan indulhatunk neki a következő napoknak és heteknek. És biztosan fel fogjuk ismerni, hogy mi igazán fontos az életben.

Milyen jó, hogy most van időnk. Ha a munkánk szünetel, van időnk megfontolni, hogy vajon valóban az-e a megfelelő számunkra. Az iskolák is bezárnak, és a gyerekek örülnek, hogy van idejük magukra és ránk. És ha azokra gondolunk, akik meghalnak ebben a vírusban? Valamikor mindenki elhagyja ezt a bolygót, és senki sem tudja, mikor történik ez meg. De senki sem hagyja el véletlenül ezt a Földet, senki! Ha ez a vírus meg akar találni minket, nem tudjuk megakadályozni. De a testünk, a sejtjeink tudják, mit kell tenniük, és kiadják a testünket megzavaró látogatók útját, ha most még nem szabad, hogy befolyásolják az életünket.
Nyugodtan hátra dőlhetünk hát, és gondolatban kapcsolatba léphetünk szellemi barátainkkal. Tőlük származik minden erő, vigasztalás, szeretet, bizalom és öröm. Mert ez különösen fontos ebben a rendkívüli időszakban. Vidámság, öröm és rácsodálkozás arra, mi minden és hogyan változhat meg a világban ilyen rövid idő alatt.

Megértőek vagyunk, bizakodóak, és tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, és hogy az emberiségnek mindannyiunk szeretetére szüksége van. Bizakodni kell, és készen állni arra, hogy együtt rezdüljünk ezzel a változó világgal.

Eva Gostoni spirituális tanító és írónő