A karma ezotériája
Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.
Már a régmúlt korokban megadták a kulcsot az emberi élet legnagyobb rejtélyeinek megnyitásához. Az ősi bölcsek tanításai szerint az ember Istentől ajándékul kapta a halhatatlan szellemet, amely csírájában magában foglalja az összes isteni tulajdonságot. A szellem a lelken keresztül kapcsolódik a testhez, hogy az beteljesítse feladatát. Már a régmúlt korokban megadták a kulcsot az emberi élet legnagyobb rejtélyeinek megnyitásához. Az ősi bölcsek tanításai szerint az ember Istentől ajándékul kapta a halhatatlan szellemet, amely csírájában magában foglalja az összes isteni tulajdonságot. A szellem a lelken keresztül kapcsolódik a testhez, hogy az beteljesítse feladatát.
Ahhoz, hogy ezek az isteni tulajdonságok megnyíljanak, és az ember maga fejlessze ki azokat a teljességig, cselekvéséhez teret kap: ez a földi világ. Kiaknázva mindazt a tapasztalatot, amelyet a földi élet átéléseiből, küzdelmeiből, az örömből és a bánatból merít, eléri az önmegismerést. Isteni származásának tudata további tökéletesedéséhez vezet ugyanolyan belső szükségszerűségként, ahogy a fűmagból fű, a tölgyfa makkjából tölgyfa fejlődik ki. Ahhoz azonban, hogy teljesen kiaknázza a tapasztalatokat, amelyek a földi létre jellemzőek, az embernek sok életre van szüksége. Az ősi bölcsek tanításai szerint az ember sokszor él különböző korszakokban testet öltve, a legkülönfélébb körülmények között mindaddig, amíg a földi tapasztalat bölccsé nem teszi, "olyan tökéletessé, mint amilyen mennyei Atyánk".
A mi kultúránkban ezek a tanítások szinte teljesen ismeretlenek tiszta és emelkedett értelmükben. Ha megismerjük ezeket, földi életünk legtitkosabb kérdéseire kaphatunk választ. Az újraszületés törvénye mellett, amely megmagyarázza az emberek különbözőségét, a megmásíthatatlan igazságosság törvényének ésszerű magyarázataival is szolgálnak, amely irányítja a világot. Ez a törvény a karma elnevezést viseli. Megállapítja, hogy a szellem világában minden ok a megfelelő következményt vonja maga után ugyanolyan helyesen és szükségszerűen, mint ahogy a fizikai világban egy és ugyanaz a jelenség mindig ugyanolyan következményekkel jár.
A karma szanszkrit szó, amely cselekvést jelent. Létezni és cselekedni egyet jelent. Az egész világmindenség egy hatalmas folyamatos cselekvés, amely az igazságosság törvénye megmásíthatatlanságával irányított. A tanítás szerint a világmindenség az egységes ősforrásból származik, és értelmes tevékenységet végez. A világban minden mindennel összefügg, kölcsönhatásban van egymással, és a közös cél felé törekszik. A világmindenségben minden esemény egy megelőző ok eredménye, ugyanakkor a soron következő oka is. Így az okok és következmények folyamatos láncolatát kapjuk, amelyek megvalósulva a világmindenség életét jelentik. Ezért jelentős a karma, mint az okiság törvénye. Az emberre alkalmazva a karma a cselekvéseinek összegét jelenti. Mindaz, amivé az ember jelenleg vált és amivé a jövőben válni fog, a múltban véghezvitt cselekedeteinek a következménye. Ily módon az ember egyszeri élete nem valami elszakított és befejezett, hanem a múltnak gyümölcse és egyben a jövő életek csírája a testet öltések láncolatának egymásutánjában, amelyből minden emberi lélek folyamatos létezése áll.
Az életben nincsenek ugrások és véletlenek, mindennek megvan az oka, minden gondolatunk, minden érzésünk és tettünk a múltunkból ered, és hatással van jövőnkre. Mindaddig, amíg múltunk és jövőnk rejtve van előlünk, addig úgy nézünk az életre, mint valami megfejthetetlen rejtélyre, nem is gyanítva, hogy mi magunk hoztuk létre, a jelenségek pedig ennek megfelelően mintha az ismeretlenség mélyéből érnének el minket, véletlenszerűen alakítva életünket. Ennek oka a szellemi világ törvényeinek nem ismerése, amelyek ugyanilyen állandó törvények, és amíg meg nem ismerjük azokat, életünk jelenségeire úgy fogunk tekinteni, mint a vadember a természet megmagyarázhatatlan erőire. Nem értve, honnan is származnak életünk jelenségei, a "sors" elnevezést adjuk neki, vagy véletlennek, csodának hívjuk, bár ezek a szavak semmit sem magyaráznak meg. Amikor az ember felismeri, hogy szellemi törvények irányítják élete eseményeit, és mint a fizikai világ törvényei is, a törvények tanulmányozhatók, hatásuk pedig az ember lelki akaratában nyilvánulnak meg, csak ekkor szűnik meg erőtlensége, és sorsának valóban urává válik.
De lehetséges-e a természet megváltoztathatatlan törvényeiben való meggyőződésünket, a törvények feltétlen megbízhatóságában való hitünket érvényesíteni, alkalmazni életünkben?
Az ősi bölcsesség megerősíti, hogy ez lehetséges. Megnyitja előttünk az emberi létezés belső laboratóriumának ajtaját, és rámutat, hogy minden ember szakadatlanul alakítja, teremti sorsát az élet szellemi, lelki, fizikai szférájában, és hogy az ember összes képessége és ereje nem más, mint korábbi cselekedetei eredménye, egyben oka későbbi, jövőbeli sorsának. A továbbiakban az ősi bölcsesség rámutat, hogy az emberi erők nemcsak saját magára az emberre hatnak, hanem annak környezetére is, állandóan alakítva őt és környezetét is. Az ember központjából kiáramolva minden irányban szétterjednek, és az ember felelős mindenért, ami az általa kifejtett hatás zónájában történik. Azt a helyzetet, amelyben percről percre találjuk magunkat, az igazságosság szigorú törvénye határozza meg, és sohasem függ a véletlentől. A véletlen a tudatlanság által létrehozott fogalom, a bölcs szótárából ez a szó hiányzik.
Ahhoz, hogy legalább az emberi karma legáltalánosabb fogalmait megvilágítsam, bonyolult szövevényéből három olyan erőt kell kiemelnem, amelyek az emberi sorsot építik.
Az első az ember gondolata. Ez az erő az ember jellemét építi. Olyan az ember, amilyenek a gondolatai.
A második az ember vágyai és akarata. A vágy és akarat ugyanannak az erőnek két pólusa, amely összekapcsolja az embert vágyának tárgyával, abba az irányba hajtja, amelyben vágyai teljesülhetnek.
Végül a harmadik erő az ember tettei. Ha az ember tettei más élőlényeknek örömet és boldogságot hoznak, ugyanilyen öröm és boldogság lesz a visszhangja, ha viszont másoknak szenvedést okoznak, ugyanolyan szenvedés jut ki osztályrészül az okozónak; se több, se kevesebb.
Amikor az ember teljesen megérti a három alkotórészt, amelyből a karma törvénye létrejön, és alkalmazza ezen ismeretét, akkor válik majd jövője kovácsává, sorsa urává; tudása és akarata alapján válik képessé építeni sorsát.
A gondolat építi az ember jellemét
Az ember sehol máshol nem válhat oly világosan és egyértelműen sorsának létrehozójává, mint a gondolatok területén. Az azonos gondolatok csoportjai, amelyek néhány életen keresztül megismétlődnek, határozzák meg az emberi jellem felépítését. Az úgynevezett veleszületett gondolatok és képességek nem mások, mint a múltban lejátszódott szellemi, gondolati munka eredményei. Ne felejtsük el, hogy a jellem az emberi boldogság egyik legfontosabb feltétele a földön. A tettre kész, nemes és erős jellem a dicsőséges jövő záloga.
Ismerve a gondolat ezen tulajdonságát, az ember tudatos belső munkával fokozatosan felépítheti jellemét olyanná, amilyenné alakítani kívánja. A halál nem szakíthatja meg ezt a munkát, épp ellenkezőleg, a fizikai test abroncsaitól megszabadulva az ember hozzáfog a földi életből hozott tapasztalatainak feldolgozásához. A földre való visszatéréskor magával hozza korábban szerzett gondolatait, amelyek a halál után letisztultak, és hajlamokban, képességekben jelennek meg. Ennek megfelelően épülnek fel a belső élet új hordozóeszközei, az agy és az idegrendszer. Ezért is mondják: Az ember az elmélkedés teremtménye. Amiről jelen életében elmélkedik, azzá válik a következő életében.
Ily módon az emberi élet halhatatlan tartalma megőrződik, s fölöslegesen siratjuk el az elhunyt géniuszokat, az eltűnő civilizációkat. Semmi sem pusztul el, a lélek pedig semmit sem veszít el a megszerzett tapasztalatokból, hanem újra aktiválódva ott folytatja, ahol korábbi testet öltésekor befejezte. Az ember belső lényege vágytermészetű: amilyen a vágya, olyan a szándéka; amilyen a szándéka, olyan a cselekedete; amilyen a cselekedete, olyan a jutalma. Az, aki a születések és halálozások kerekéhez láncolt, cselekedetei során megszerzi azt az eszközt, amelyhez lelke, mint ok, hozzákötődik. A földön véghezvitt utolsó cselekvésének következményét az égben megtapasztalva, az égi világból ismét megjelenik a földön. Így tehát az, aki vágyakozik, az egyik világból a másikba megy át. Amikor minden vágy, amely a szívben él, örökre elhagyja azt, akkor a halandó halhatatlanná válik.
A jelen testet öltésben létrehozott törekvések az új testet öltésben képességekké alakulnak át, az ismétlődő gondolatok hajlammá, az akarati impulzusok cselekvéssé, az összes lehetséges próbatétel bölcsességgé változnak, és a lélek szenvedései lelkiismeretté válnak. A különféle jó lehetőségek, amelyeket elmulasztott kihasználni lustasága, érdektelensége miatt, ismét a felszínre kerülnek, de már csak mint meghatározatlan vonzódás vagy szomorú vágyakozás, amelyek két okból sem lesznek kielégítve. Azok az erők, amelyek a múltban karmikus követelmények alapján felébredtek, a cselekvés hiánya miatt nem fejlődtek ki, és lehet, hogy az alkalom, vagyis a feltételek, mivel karmikusan választottak, nem fognak megismétlődni.
Gondolataink, saját magunkra hatva, létrehozzák értelmi és etikai jellemvonásainkat, másokra gyakorolt hatásuk eredményeként pedig karmikus szövedékeket kötnek össze, amelyekkel az emberek a következő testet öltésben lesznek összefűzve.
A vágy az embert kívánságának tárgyával köti össze
A vágy és legfelső formája, az akarat a világegyetem leghatalmasabb teremtőerői.
A vágyak a külső világ tárgyaihoz vonzanak. A vágyak hozzák létre szenvedélyeinket, határozzák meg az ember sorsát a halál utáni állapotban. A kívánságok, vágyak, az ember belső vonzódása, érdeklődése a külső tárgyak iránt, mindig abba a közegbe vonzzák őt, ahol a vágyak kielégítésre kerülnek. A földi dolgok iránti vágy lelkünket a földhöz szögezi, a magasztos vágy a mennyekbe emeli. Ezért szól így a mondás: az ember vágyai szerint születik meg. Az ember vágyai meghatározzák testet öltésének helyét. Kívánságaink, vágyaink, hasonlóan a gondolatokhoz, a környezetre ugyanúgy hatnak, átadódnak másoknak is.
Mivel az emberi evolúció adott ciklusában vágyaink sokkal erősebbek gondolatainknál, így a vágyakkal átszőtt karmikus kapcsolat erősebben fűzi össze az embereket, mint gondolataik.
Vágyaink, saját magunkra hatást gyakorolva, létrehozzák a szenvedélyek testét, melynek közvetítésével érik hatások a következő testet öltés során a fizikai test felépítését; meghatározzák születésünk helyét, és befolyásolják azon személyek összeválogatását, akikkel a jövőben kapcsolatba kerülünk.
Az a törvény, mely szerint a megnyilvánult energia bármely fajtája abban a szférában fejti ki hatását, amelyikből származik, rendkívüli jelentőségű az emberi lélek fejlődése szempontjából.
Az ember megmentésének eszköze az akarat
Az isteni tervet hordozó energia az ember lelki akarata.
Az erőt, amely az embert külső dolgok eredményeként ösztönzi cselekvésre, megvalósuló vágynak vagy kívánságnak nevezzük. Ugyanaz az erő, ha az ember belső tapasztalatainak összességéből ered, amelyet lelke irányít, akkor az akarat elnevezést viseli. Tehát a vágy és az akarat csak két pólusa ugyanannak az erőnek. Amíg az ember az alsó pólus hatalmában van, addig a külső dolgok, tárgyak kényszerítik cselekvésre, függésben van tőlük, nem szabad. Amikor tudatosan kezd cselekedni, nem a legcsábítóbbat, hanem valós célja elérése érdekében az igaz értéket választja, akkor lép ki a függés körforgásából. Tetteinek parancsolójává válik, és maga kezdi építeni saját sorsát. Amíg az ember akarata fejletlen, addig az előítéletek rabságában sínylődik, személyisége karmájának vonalán halad a végzetes úton. A rabság a tudatos akarat kifejlődésével megszűnik, mivel az akarat a testet öltéskor megvalósítandó programot képviseli, tehát a jó sorsot hozza az élet "egyenletébe". Amíg az akarat a megvilágosulatlan gyarló értelem irányítása alatt áll, addig nem képes érvényesülni. Amikor az értelem mélyebbre hatol, és felismeri, hogy az időleges dolgok csak eszközül szolgálnak számunkra az örökkévaló elérésében, akkor a megvilágosult akarat hozzásegíti az embert az igazság felismeréséhez, és felszabadítja őt karmája alól. Ez a karma ezotériája.
Ez a válasz a szabad akarat és elrendeltség bonyolult problémájára is: mindegyik a maga helyén igaz. Az elkerülhetetlen sors tartja fogságban mindazokat, akik nem nyilvánítják ki tudatosan akaratukat. A viszonylagos szabadság csak annak létezik, aki akaratát lelke szintjére emelte, és végül a teljes szabadság azé, aki megismerte az igazságot, és akaratát a tökéletességig fejlesztette.
Most már kezd kirajzolódni előttünk a belső szabadság felé vezető út, amelyik megszabadítja a karma láncaitól az embert. Az igazság megismerése, az emberi természet isteni voltának tudata és a megnyilatkozott élettel való teljes egység, amely az isteni életet fejezi ki, a karma törvényében jut kifejezésre. Az emberi evolúció célja az ember isteni tulajdonságainak teljes megvalósítása, ami az isteni akarathoz igazítja az embert, és azonosítja azzal. Amikor az ember eléri magában ezt az egybeolvadást, egységet, eljött felszabadulásának órája. Ez a mondanivalója az emberiség összes nagy tanítója tanításainak.
Következésképpen az igazság megismerésében és az akarat fejlesztésében van elrejtve az erő, amely megszabadíthatja az embert a karma hatalma alól.
A világmindenséget irányító törvények megingathatatlanságának ismerete szükségessé teszi saját cselekedeteink összehangolását ezekkel a törvényekkel, az isteni akarattal. Ugyanakkor felismerjük azt is, hogy a cselekvés elkerülhetetlen, de nem a pusztításra irányuló, hanem az egységre törekvő cselekvés. Az ilyen tevékenység összeegyeztethetetlen az egoizmussal. Cselekedeteinknek önzetleneknek kell lenniük. A megérdemelt haszon, munkánk gyümölcse nem kell, hogy befolyásoljon minket. Az önzetlenség azért kötelező annak számára, aki fel akarja magát szabadítani és karmáját elégetni, mert ez nemcsak az etika szabálya, hanem elkerülhetetlen szükségszerűség.
De hogyan egyeztethető össze a kívánságokról való lemondás, a vágyak hiánya a fejlődés számára oly szükséges cselekvéssel? Ezen cél eléréséhez két út vezet: a bölcsesség útja és a vallásos érzések útja. Az első úton a bölcs az élet értelmének mély megismerésével semmisíti meg egoizmusát. A másik úton a lemondás az eszme iránti odaadó szeretet révén érhető el, amelyben már megnyilatkozott az ember isteni természetének szépsége. Mindkét út azonos célhoz vezet. Az áldozatkész tevékenység, amely nem gondol saját érdekeire, az ember belső növekedését váltja ki, az önzetlenség megtisztítja szívét. Ezáltal az igaz élet két feltétele teljesül, a cselekvés és a gyarló vágyak hiánya, amelyeket összeegyeztethetetlennek tekintett. Az önzetlen cselekedetek, a személyes érdekek közérdekre való felcserélése visz el minket a személyiségünk karmája alóli felszabaduláshoz.
Bármelyik úton járjon is az ember, nagy segítséget nyújt a karma ismerete. A törvény ismerője nem fog jó vagy rossz sorsról beszélni, tudja, hogy a karma az isteni akarat megtestesítője, és ezért sem kikerülni, sem félni tőle nem kell. Az egoizmustól való megtisztulás útja a karmajóga elnevezést viseli (karma = cselekvés, jóga = egység). Egyformán vezeti az embert szíve megtisztulásához, járjon az a bölcsesség vagy a vallásos érzelmek útján, és megköveteli, hogy az ember szívesen teljesítse azt a kötelességet, amelyben karmája kifejeződik. A békés teljesítés, amely az önzetlen tevékenységben jut kifejezésre, az egyedüli kulcs a boldogsághoz a földön. Ez megnyugtatja és megerősíti szellemünket, elhárítva a legkínzóbb zaklatást, a magunkról való gondolkodást. Az igazság csak a békés szellemben nyílik meg, és úgy tükröződik mélyében, mint az égbolt a tengerszem tiszta, átlátszó vizében.
Dr. Bíró Dénes
Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.
Már a régmúlt korokban megadták a kulcsot az emberi élet legnagyobb rejtélyeinek megnyitásához. Az ősi bölcsek tanításai szerint az ember Istentől ajándékul kapta a halhatatlan szellemet, amely csírájában magában foglalja az összes isteni tulajdonságot. A szellem a lelken keresztül kapcsolódik a testhez, hogy az beteljesítse feladatát. Már a régmúlt korokban megadták a kulcsot az emberi élet legnagyobb rejtélyeinek megnyitásához. Az ősi bölcsek tanításai szerint az ember Istentől ajándékul kapta a halhatatlan szellemet, amely csírájában magában foglalja az összes isteni tulajdonságot. A szellem a lelken keresztül kapcsolódik a testhez, hogy az beteljesítse feladatát.
Ahhoz, hogy ezek az isteni tulajdonságok megnyíljanak, és az ember maga fejlessze ki azokat a teljességig, cselekvéséhez teret kap: ez a földi világ. Kiaknázva mindazt a tapasztalatot, amelyet a földi élet átéléseiből, küzdelmeiből, az örömből és a bánatból merít, eléri az önmegismerést. Isteni származásának tudata további tökéletesedéséhez vezet ugyanolyan belső szükségszerűségként, ahogy a fűmagból fű, a tölgyfa makkjából tölgyfa fejlődik ki. Ahhoz azonban, hogy teljesen kiaknázza a tapasztalatokat, amelyek a földi létre jellemzőek, az embernek sok életre van szüksége. Az ősi bölcsek tanításai szerint az ember sokszor él különböző korszakokban testet öltve, a legkülönfélébb körülmények között mindaddig, amíg a földi tapasztalat bölccsé nem teszi, "olyan tökéletessé, mint amilyen mennyei Atyánk".
A mi kultúránkban ezek a tanítások szinte teljesen ismeretlenek tiszta és emelkedett értelmükben. Ha megismerjük ezeket, földi életünk legtitkosabb kérdéseire kaphatunk választ. Az újraszületés törvénye mellett, amely megmagyarázza az emberek különbözőségét, a megmásíthatatlan igazságosság törvényének ésszerű magyarázataival is szolgálnak, amely irányítja a világot. Ez a törvény a karma elnevezést viseli. Megállapítja, hogy a szellem világában minden ok a megfelelő következményt vonja maga után ugyanolyan helyesen és szükségszerűen, mint ahogy a fizikai világban egy és ugyanaz a jelenség mindig ugyanolyan következményekkel jár.
A karma szanszkrit szó, amely cselekvést jelent. Létezni és cselekedni egyet jelent. Az egész világmindenség egy hatalmas folyamatos cselekvés, amely az igazságosság törvénye megmásíthatatlanságával irányított. A tanítás szerint a világmindenség az egységes ősforrásból származik, és értelmes tevékenységet végez. A világban minden mindennel összefügg, kölcsönhatásban van egymással, és a közös cél felé törekszik. A világmindenségben minden esemény egy megelőző ok eredménye, ugyanakkor a soron következő oka is. Így az okok és következmények folyamatos láncolatát kapjuk, amelyek megvalósulva a világmindenség életét jelentik. Ezért jelentős a karma, mint az okiság törvénye. Az emberre alkalmazva a karma a cselekvéseinek összegét jelenti. Mindaz, amivé az ember jelenleg vált és amivé a jövőben válni fog, a múltban véghezvitt cselekedeteinek a következménye. Ily módon az ember egyszeri élete nem valami elszakított és befejezett, hanem a múltnak gyümölcse és egyben a jövő életek csírája a testet öltések láncolatának egymásutánjában, amelyből minden emberi lélek folyamatos létezése áll.
Az életben nincsenek ugrások és véletlenek, mindennek megvan az oka, minden gondolatunk, minden érzésünk és tettünk a múltunkból ered, és hatással van jövőnkre. Mindaddig, amíg múltunk és jövőnk rejtve van előlünk, addig úgy nézünk az életre, mint valami megfejthetetlen rejtélyre, nem is gyanítva, hogy mi magunk hoztuk létre, a jelenségek pedig ennek megfelelően mintha az ismeretlenség mélyéből érnének el minket, véletlenszerűen alakítva életünket. Ennek oka a szellemi világ törvényeinek nem ismerése, amelyek ugyanilyen állandó törvények, és amíg meg nem ismerjük azokat, életünk jelenségeire úgy fogunk tekinteni, mint a vadember a természet megmagyarázhatatlan erőire. Nem értve, honnan is származnak életünk jelenségei, a "sors" elnevezést adjuk neki, vagy véletlennek, csodának hívjuk, bár ezek a szavak semmit sem magyaráznak meg. Amikor az ember felismeri, hogy szellemi törvények irányítják élete eseményeit, és mint a fizikai világ törvényei is, a törvények tanulmányozhatók, hatásuk pedig az ember lelki akaratában nyilvánulnak meg, csak ekkor szűnik meg erőtlensége, és sorsának valóban urává válik.
De lehetséges-e a természet megváltoztathatatlan törvényeiben való meggyőződésünket, a törvények feltétlen megbízhatóságában való hitünket érvényesíteni, alkalmazni életünkben?
Az ősi bölcsesség megerősíti, hogy ez lehetséges. Megnyitja előttünk az emberi létezés belső laboratóriumának ajtaját, és rámutat, hogy minden ember szakadatlanul alakítja, teremti sorsát az élet szellemi, lelki, fizikai szférájában, és hogy az ember összes képessége és ereje nem más, mint korábbi cselekedetei eredménye, egyben oka későbbi, jövőbeli sorsának. A továbbiakban az ősi bölcsesség rámutat, hogy az emberi erők nemcsak saját magára az emberre hatnak, hanem annak környezetére is, állandóan alakítva őt és környezetét is. Az ember központjából kiáramolva minden irányban szétterjednek, és az ember felelős mindenért, ami az általa kifejtett hatás zónájában történik. Azt a helyzetet, amelyben percről percre találjuk magunkat, az igazságosság szigorú törvénye határozza meg, és sohasem függ a véletlentől. A véletlen a tudatlanság által létrehozott fogalom, a bölcs szótárából ez a szó hiányzik.
Ahhoz, hogy legalább az emberi karma legáltalánosabb fogalmait megvilágítsam, bonyolult szövevényéből három olyan erőt kell kiemelnem, amelyek az emberi sorsot építik.
Az első az ember gondolata. Ez az erő az ember jellemét építi. Olyan az ember, amilyenek a gondolatai.
A második az ember vágyai és akarata. A vágy és akarat ugyanannak az erőnek két pólusa, amely összekapcsolja az embert vágyának tárgyával, abba az irányba hajtja, amelyben vágyai teljesülhetnek.
Végül a harmadik erő az ember tettei. Ha az ember tettei más élőlényeknek örömet és boldogságot hoznak, ugyanilyen öröm és boldogság lesz a visszhangja, ha viszont másoknak szenvedést okoznak, ugyanolyan szenvedés jut ki osztályrészül az okozónak; se több, se kevesebb.
Amikor az ember teljesen megérti a három alkotórészt, amelyből a karma törvénye létrejön, és alkalmazza ezen ismeretét, akkor válik majd jövője kovácsává, sorsa urává; tudása és akarata alapján válik képessé építeni sorsát.
A gondolat építi az ember jellemét
Az ember sehol máshol nem válhat oly világosan és egyértelműen sorsának létrehozójává, mint a gondolatok területén. Az azonos gondolatok csoportjai, amelyek néhány életen keresztül megismétlődnek, határozzák meg az emberi jellem felépítését. Az úgynevezett veleszületett gondolatok és képességek nem mások, mint a múltban lejátszódott szellemi, gondolati munka eredményei. Ne felejtsük el, hogy a jellem az emberi boldogság egyik legfontosabb feltétele a földön. A tettre kész, nemes és erős jellem a dicsőséges jövő záloga.
Ismerve a gondolat ezen tulajdonságát, az ember tudatos belső munkával fokozatosan felépítheti jellemét olyanná, amilyenné alakítani kívánja. A halál nem szakíthatja meg ezt a munkát, épp ellenkezőleg, a fizikai test abroncsaitól megszabadulva az ember hozzáfog a földi életből hozott tapasztalatainak feldolgozásához. A földre való visszatéréskor magával hozza korábban szerzett gondolatait, amelyek a halál után letisztultak, és hajlamokban, képességekben jelennek meg. Ennek megfelelően épülnek fel a belső élet új hordozóeszközei, az agy és az idegrendszer. Ezért is mondják: Az ember az elmélkedés teremtménye. Amiről jelen életében elmélkedik, azzá válik a következő életében.
Ily módon az emberi élet halhatatlan tartalma megőrződik, s fölöslegesen siratjuk el az elhunyt géniuszokat, az eltűnő civilizációkat. Semmi sem pusztul el, a lélek pedig semmit sem veszít el a megszerzett tapasztalatokból, hanem újra aktiválódva ott folytatja, ahol korábbi testet öltésekor befejezte. Az ember belső lényege vágytermészetű: amilyen a vágya, olyan a szándéka; amilyen a szándéka, olyan a cselekedete; amilyen a cselekedete, olyan a jutalma. Az, aki a születések és halálozások kerekéhez láncolt, cselekedetei során megszerzi azt az eszközt, amelyhez lelke, mint ok, hozzákötődik. A földön véghezvitt utolsó cselekvésének következményét az égben megtapasztalva, az égi világból ismét megjelenik a földön. Így tehát az, aki vágyakozik, az egyik világból a másikba megy át. Amikor minden vágy, amely a szívben él, örökre elhagyja azt, akkor a halandó halhatatlanná válik.
A jelen testet öltésben létrehozott törekvések az új testet öltésben képességekké alakulnak át, az ismétlődő gondolatok hajlammá, az akarati impulzusok cselekvéssé, az összes lehetséges próbatétel bölcsességgé változnak, és a lélek szenvedései lelkiismeretté válnak. A különféle jó lehetőségek, amelyeket elmulasztott kihasználni lustasága, érdektelensége miatt, ismét a felszínre kerülnek, de már csak mint meghatározatlan vonzódás vagy szomorú vágyakozás, amelyek két okból sem lesznek kielégítve. Azok az erők, amelyek a múltban karmikus követelmények alapján felébredtek, a cselekvés hiánya miatt nem fejlődtek ki, és lehet, hogy az alkalom, vagyis a feltételek, mivel karmikusan választottak, nem fognak megismétlődni.
Gondolataink, saját magunkra hatva, létrehozzák értelmi és etikai jellemvonásainkat, másokra gyakorolt hatásuk eredményeként pedig karmikus szövedékeket kötnek össze, amelyekkel az emberek a következő testet öltésben lesznek összefűzve.
A vágy az embert kívánságának tárgyával köti össze
A vágy és legfelső formája, az akarat a világegyetem leghatalmasabb teremtőerői.
A vágyak a külső világ tárgyaihoz vonzanak. A vágyak hozzák létre szenvedélyeinket, határozzák meg az ember sorsát a halál utáni állapotban. A kívánságok, vágyak, az ember belső vonzódása, érdeklődése a külső tárgyak iránt, mindig abba a közegbe vonzzák őt, ahol a vágyak kielégítésre kerülnek. A földi dolgok iránti vágy lelkünket a földhöz szögezi, a magasztos vágy a mennyekbe emeli. Ezért szól így a mondás: az ember vágyai szerint születik meg. Az ember vágyai meghatározzák testet öltésének helyét. Kívánságaink, vágyaink, hasonlóan a gondolatokhoz, a környezetre ugyanúgy hatnak, átadódnak másoknak is.
Mivel az emberi evolúció adott ciklusában vágyaink sokkal erősebbek gondolatainknál, így a vágyakkal átszőtt karmikus kapcsolat erősebben fűzi össze az embereket, mint gondolataik.
Vágyaink, saját magunkra hatást gyakorolva, létrehozzák a szenvedélyek testét, melynek közvetítésével érik hatások a következő testet öltés során a fizikai test felépítését; meghatározzák születésünk helyét, és befolyásolják azon személyek összeválogatását, akikkel a jövőben kapcsolatba kerülünk.
Az a törvény, mely szerint a megnyilvánult energia bármely fajtája abban a szférában fejti ki hatását, amelyikből származik, rendkívüli jelentőségű az emberi lélek fejlődése szempontjából.
Az ember megmentésének eszköze az akarat
Az isteni tervet hordozó energia az ember lelki akarata.
Az erőt, amely az embert külső dolgok eredményeként ösztönzi cselekvésre, megvalósuló vágynak vagy kívánságnak nevezzük. Ugyanaz az erő, ha az ember belső tapasztalatainak összességéből ered, amelyet lelke irányít, akkor az akarat elnevezést viseli. Tehát a vágy és az akarat csak két pólusa ugyanannak az erőnek. Amíg az ember az alsó pólus hatalmában van, addig a külső dolgok, tárgyak kényszerítik cselekvésre, függésben van tőlük, nem szabad. Amikor tudatosan kezd cselekedni, nem a legcsábítóbbat, hanem valós célja elérése érdekében az igaz értéket választja, akkor lép ki a függés körforgásából. Tetteinek parancsolójává válik, és maga kezdi építeni saját sorsát. Amíg az ember akarata fejletlen, addig az előítéletek rabságában sínylődik, személyisége karmájának vonalán halad a végzetes úton. A rabság a tudatos akarat kifejlődésével megszűnik, mivel az akarat a testet öltéskor megvalósítandó programot képviseli, tehát a jó sorsot hozza az élet "egyenletébe". Amíg az akarat a megvilágosulatlan gyarló értelem irányítása alatt áll, addig nem képes érvényesülni. Amikor az értelem mélyebbre hatol, és felismeri, hogy az időleges dolgok csak eszközül szolgálnak számunkra az örökkévaló elérésében, akkor a megvilágosult akarat hozzásegíti az embert az igazság felismeréséhez, és felszabadítja őt karmája alól. Ez a karma ezotériája.
Ez a válasz a szabad akarat és elrendeltség bonyolult problémájára is: mindegyik a maga helyén igaz. Az elkerülhetetlen sors tartja fogságban mindazokat, akik nem nyilvánítják ki tudatosan akaratukat. A viszonylagos szabadság csak annak létezik, aki akaratát lelke szintjére emelte, és végül a teljes szabadság azé, aki megismerte az igazságot, és akaratát a tökéletességig fejlesztette.
Most már kezd kirajzolódni előttünk a belső szabadság felé vezető út, amelyik megszabadítja a karma láncaitól az embert. Az igazság megismerése, az emberi természet isteni voltának tudata és a megnyilatkozott élettel való teljes egység, amely az isteni életet fejezi ki, a karma törvényében jut kifejezésre. Az emberi evolúció célja az ember isteni tulajdonságainak teljes megvalósítása, ami az isteni akarathoz igazítja az embert, és azonosítja azzal. Amikor az ember eléri magában ezt az egybeolvadást, egységet, eljött felszabadulásának órája. Ez a mondanivalója az emberiség összes nagy tanítója tanításainak.
Következésképpen az igazság megismerésében és az akarat fejlesztésében van elrejtve az erő, amely megszabadíthatja az embert a karma hatalma alól.
A világmindenséget irányító törvények megingathatatlanságának ismerete szükségessé teszi saját cselekedeteink összehangolását ezekkel a törvényekkel, az isteni akarattal. Ugyanakkor felismerjük azt is, hogy a cselekvés elkerülhetetlen, de nem a pusztításra irányuló, hanem az egységre törekvő cselekvés. Az ilyen tevékenység összeegyeztethetetlen az egoizmussal. Cselekedeteinknek önzetleneknek kell lenniük. A megérdemelt haszon, munkánk gyümölcse nem kell, hogy befolyásoljon minket. Az önzetlenség azért kötelező annak számára, aki fel akarja magát szabadítani és karmáját elégetni, mert ez nemcsak az etika szabálya, hanem elkerülhetetlen szükségszerűség.
De hogyan egyeztethető össze a kívánságokról való lemondás, a vágyak hiánya a fejlődés számára oly szükséges cselekvéssel? Ezen cél eléréséhez két út vezet: a bölcsesség útja és a vallásos érzések útja. Az első úton a bölcs az élet értelmének mély megismerésével semmisíti meg egoizmusát. A másik úton a lemondás az eszme iránti odaadó szeretet révén érhető el, amelyben már megnyilatkozott az ember isteni természetének szépsége. Mindkét út azonos célhoz vezet. Az áldozatkész tevékenység, amely nem gondol saját érdekeire, az ember belső növekedését váltja ki, az önzetlenség megtisztítja szívét. Ezáltal az igaz élet két feltétele teljesül, a cselekvés és a gyarló vágyak hiánya, amelyeket összeegyeztethetetlennek tekintett. Az önzetlen cselekedetek, a személyes érdekek közérdekre való felcserélése visz el minket a személyiségünk karmája alóli felszabaduláshoz.
Bármelyik úton járjon is az ember, nagy segítséget nyújt a karma ismerete. A törvény ismerője nem fog jó vagy rossz sorsról beszélni, tudja, hogy a karma az isteni akarat megtestesítője, és ezért sem kikerülni, sem félni tőle nem kell. Az egoizmustól való megtisztulás útja a karmajóga elnevezést viseli (karma = cselekvés, jóga = egység). Egyformán vezeti az embert szíve megtisztulásához, járjon az a bölcsesség vagy a vallásos érzelmek útján, és megköveteli, hogy az ember szívesen teljesítse azt a kötelességet, amelyben karmája kifejeződik. A békés teljesítés, amely az önzetlen tevékenységben jut kifejezésre, az egyedüli kulcs a boldogsághoz a földön. Ez megnyugtatja és megerősíti szellemünket, elhárítva a legkínzóbb zaklatást, a magunkról való gondolkodást. Az igazság csak a békés szellemben nyílik meg, és úgy tükröződik mélyében, mint az égbolt a tengerszem tiszta, átlátszó vizében.
Dr. Bíró Dénes
(forrás:XV. évfolyam 10. szám http://tgy-magazin.hu)
Dr. Bíró Dénes: Az ősi isteni bölcsesség a magyar hitben - teljes videó
Dr. Bíró Dénes: Az ősi isteni bölcsesség a magyar hitben - videó részlet
