Müller Péter: Aranyfonál - Részletek a könyvből - Minden emberi lélek halhatatlan - videó

 

Ez a könyv a lélek halhatatlanságáról szól

Részletek a könyvből:

"Évekig kutattam a halálközeli élményeket.

A legnagyobb változatosságot tapasztaltam.

Kezdve onnan, hogy a haldokló semmire sem emlékszik

(hasonlóan ahhoz, ahogy valaki nem hozza át ébrenléti állapotába az álmait),

egészen odáig, hogy mint dr. Eben Alexander neurológus, aki egész életében

azok közé a tudósok közé tartozott, akik úgy vélték, hogy ez a kómában

átélt boldogságélmény csupán a megviselt idegpályák és a még működő agysejtek

terméke, ekkor, a hét napig tartó fizikai halálállapota során megjárta a szellemvilágot,

találkozott egy angyalszerű lénnyel, aki bevezette őt a testen túli létezés titkaiba.

Túlvilági útja során találkozott lelke isteni forrásával is. Megtapasztalta, hogy a 

mennyország létezik. 

Könyvének is ezt a címet adta."

Túlélte az agyhalált, találkozott Istennel:

https://dszilvia.blogspot.com/2014/10/tulelte-az-agyhalalt-talalkozott.html

"Sok száz halált ismertem meg. Mindegyik más. Egyben hasonlítanak.

A legtöbb fényélményről, csillogásról beszél, szeretetről…és

egy olyan üdvélményről, melyet nem tudnak szavakkal leírni.

Valamennyien „boldogan nevetnek”.

A halhatatlan lélek, amikor kitépődik a testéből, és a hasonmására

teremtett, földi szerepéből, nem csupán „találkozik” valami rajta

kívüli boldog országgal, hanem ő maga lesz a Boldogság.

Belőle jön az, amit úgy él meg, hogy benne is van, és kívüle is, egyszerre."

"Ma már a halálközeli élményeknek bőséges irodalmuk van.

Visszatérő motívum a vallomásokban, hogy a testből való

Kiszabadulás öröm, és egy szavakkal nehezen leírható

Fényélmény – a visszatérés azonban a megszületéshez,

szűk zsákba bújáshoz hasonló, ami kellemetlen tudati

lefokozódással jár.

Egyfajta szabadságvesztésről beszélnek,

amit magam is átéltem."

Nádas Péter író, Dobronay László tévés rendező-operatőr

és Gesztelyi Nagy Judit fuvolaművész

"Ha ez mélyebben érdekel, tanácsolom, nézd meg Fliegauf Benedek Csillogás

című filmjét, amelyben Nádas Péter író, Dobronay László tévés rendező-operatőr

és Gesztelyi Nagy Judit fuvolaművész beszélnek a klinikai halálban megtapasztalt

élményeikről."

Fliegauf Benedek: Csillogás Teljes Film - A halál előtt vagy az élet után?

https://dszilvia.blogspot.com/2017/10/fliegauf-benedek-csillogas-halal-elott.html

Major Tamás (1910-1986) 

- kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező -

"Sorscsapások alatt, főleg gyász idején, sokan válnak médiummá.

És megszólal a „hot line”, ahogy ez Márai Sándornál is történt.

Amikor én a leányfalui alkotóházban ezt a jelenetet álmodtam,

semmi kétségem nem volt, hogy Major Tamás lelki valójával

találkoztam, akihez az életben soha semmiféle szál nem kötött.

Azt nem tudtam, hogy éppen akkor halt meg.

Kapcsolatban voltam már Mesteremmel, aki inkább

az életemmel és barátaim életével foglalkozott, mint a „túlvilági

dolgokkal”, de ha egy ilyen kérdés fölmerült, főleg ha annak

az álomértelmezésben is jelentősége volt, szívesen válaszolt rá.

Elmondta, hogy Major Tamás azt a fajta hirtelen halálélményt élte

át, amikor még nem értette, hogy ő meghalt. Nem tudta, mi történt

vele. Még nem jöttek érte túlvilági segítők, nem nyúltak érte. Nem is 

érzékelte volna őket, mert tudata még a földi „valóságra” fókuszált,

amelyben élt, és ami most hirtelen zavarossá vált neki, mint egy 

részegnek. 

Nem tudta, hogy meghalt.

Elindult, de sötét volt. Itt a „menés” nem gyaloglást jelent,

mert a térnek már más fogalmai vannak. Nem tudta, hol van, és 

hogyan került ide. A sötétben botorkált.

Mintha egy ismeretlen erdőben kóborolna, fogalma sem volt, merre jár.

Az első fényjelre, mely az én alvó lényemből sugárzott, hirtelen figyelmes

lett, és bemenekült hozzám, a hálószobámba. Csak én láttam úgy, hogy kirántotta

az ajtót, zaj és valami füstszínű fény is beáradt – ezt is nyilván

csak én álmodtam.

Ő csak jött. Nem értette, hol van. A zárt ajtó számára nem volt akadály.

A rémült Major Tamás ott állt előttem. Az már az én álomteremtő vízióm

volt, hogy nyitott ajtót láttam mögötte – így próbáltam „értelmezni”

a jelenlétét. A helyzet azért volt komikus, mert mindketten megijedtünk

egymástól. Az ijedtség nem neki szólt, hanem az érthetetlennek.

Két valóság határán álltunk, s meredtünk egymásra.

Ő még földközeli állapotban volt. Abban a „valóságban” volt még,

melyet félig már elhagyott. Akkor kezdte fölfedezni, hogy ez már a

halálának kezdete. Ezért volt számára minden reálisnak tűnő, s

ugyanakkor fura – én pedig azt éreztem, hogy szellemet látok, olyan

valóságosan, ahogy éberen láttam őt a színpadon vagy az utcán.

Soha nem történt még velem ilyen, de a médiumi látás így működik.

Azzal a különbséggel, hogy egy avatott, képzett médium ilyenkor

nem ijed meg; hosszan látja a szellemiséget, s pontosan le is tudja

írni a megjelenését.

Szellemvilági törvény, hogy a lélek olyannak tudja mutatni magát,

amilyennek elképzeli.

A színházban ez egy lassú folyamat. A beöltözés, a beleélés, maszkolás

néha sokáig tart, de a lélek világát a képzelet hatalma működteti, s ott ez a 

kép azonnal megjelenik.

Ezért látjuk álmainkban anyánkat vagy apánkat bizonyos öltözékben,

rendszerint fiatalon, mert ilyennek akarja láttatni magát.

Ez az „igazi arca.”

- - - - - -

"Ha friss szemmel olvasod az Evangéliumot, látod, hogy Jézus is

mindent föntről kapott. Rendszeres kapcsolatban állt természetfeletti

országával, s úgy ment el, hogy az eljövendő emberiséget a Szent Szellem

gondjára bízta.

Akiben él még az aranyfonál, a tanításokat és a legmélyebb értelmeket

nemcsak könyvből, és nem embertől, hanem a természetfeletti világtól kapja.

Jézus követőinek szellemvilági vezetői vannak."

Carl Gustav Jung (1875-1961) 

svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus

"C. G. Jung családjában médiumok sokasága volt. Köztük az édesanyja,

Emilie Preiswerk, aki természetfeletti tapasztalatait naplójában örökítette meg. Emilie

apja, vagyis Jung nagyapja, aki egyébként a református közösség feje volt, számtalan

természetfeletti élményt élt meg. Amikor prédikációit írta, maga mögé ültette lányát,

Jung anyját, hogy a háta mögött ólálkodó kísértetek ne zavarják munkájában.

És minden héten rendszeres beszélgetést folytatott elhunyt első feleségével,

amit Augusta, a második felesége nagyon rossznéven vett.

Házukban rendszeres szellemidézések voltak, spiritiszta szeánszok, melyeken

Jung is részt vett. Maga Jung is „delejezte”, hipnotizálta unokatestvérét, aki médium

volt. Ezekben a szeánszokban a fiatal tudós megtapasztalhatta nemcsak a szellemvilág

kétségtelen tényét, hanem az ilyen kísérletek káros, veszedelmes oldalát is.

C. G. Jung már az útja elején bizonyos volt abban, hogy a lélek nem az agyvelő

terméke, s hogy a testtől független élete van. Ezt a tudományos értekezéseiben

már nagyon korán megírta. 

Ismerte a gnosztikus írásokat, Péter apokalipszisét is, melyet már idéztem.

Tudott az igazi Jézusról, aki a teste pusztulásával nem hal meg, hanem 

„boldogan nevet” felénk. A barlangokból előkerült összes üldözött gnosztikus

írást ismerte. Egy tekercset meg is vett a maga számára: ez a Jung-kódex.

Életét nem csupán elméleti és klinikai kutatások, hanem álmok, víziók

és természetfeletti élmények irányították.

Mesterem vezetett hozzá.

Azt mondta: 

Ismerd meg őt. A huszadik század szentje.

Ilyen szellemvilági ajánlással kezdtem el olvasni Jungot, és azt éreztem,

ami mindig az első, lélekmelegítő benyomásom, amikor egy nekem írt művet

veszek a kezembe – hogy nem vagyok egyedül.

Valaki tudja, amit én is sejtek.

Ez a biztos megérzésem, amikor egy szellemi rokonom üzen, hogy

könyve személyes, jókor jött segítség, és most átadja, mint éhesnek

a kenyeret.

Kiderült Jungról, hogy neki is volt egy szellemvilági tanítómestere, akit épp úgy, 

mint én, igyekezett titokban tartani. 

Én sem beszéltem erről senkinek.

Rényi Tamás filmrendező (1929-1980)

Egyetlen kivételt tettem, s ez a legjobb barátom volt.

Ő Rényi Tamás filmrendező volt, akivel többet között a Szép maszkok

tévéfilmsorozatot, a Krebsz, az isten, a Reménykedők és a K. O. című

filmeket csináltuk.

Neki is csak azért mondtam el, mert tudtam, hogy súlyos beteg és

hamarosan meghal. Szerettem volna megkönnyíteni az átköltözését.

Egymás után jöttek a szívrohamai. Éreztem, hogy a legközelebbi

után nem jön vissza már.

Tamás derűs, mélyen érző és roppant értelmes barátom volt. Bátor

harcos, akinek gondolkodását, mint a legtöbb emberét, meghatározta

az a meggyőződése, hogy egyetlen életünk van, és a halállal minden

megszűnik. Egyre riadtabban nézett a semmibe. Láttam a nevetése

mögött, hogy fél. Rémület ült nagy, barna szemében, amit semmiféle

humorral, vicces mondattal nem tudott már palástolni.

De jött egy bensőséges pillanat.

Fura módon ő kezdte. Rólam kezdtünk beszélgetni.

Azt kérdezte – s mint mondta, ezt már régóta meg akarta kérdezni

–, hogy miért érzi azt, hogy ha velem beszél, bár nagy önbizalommal

rendelkező fickónak tart, aki lelkesen, néha megszállottan száguld a

saját gondolataival – mégis van egy pillanat, amikor:

– Hirtelen megállsz, s ha nem is bizonytalanná, de valahogy olyan üressé

válsz. Nem tudod, mit mondj. Mint aki segítségre vár. Mint aki elvesztette

minden önbizalmát és szuverenitását. Tanácstalan leszel, mint egy gyerek,

aki súgásra vár. Valahová fülel, hátha megmondják neki… Mintha függnél

valakitől. Kire vagy mire figyelsz te ilyenkor?

Észrevette.

És ekkor elmondtam neki, hogy van egy Mesterem, aki a szellemvilágból segít.

– Most, például, azt mondja, hogy végre beszélhetek róla. Eddig nem tartotta

időszerűnek. Senki sem tud róla, csakis a feleségem. Most már te is. Észrevetted

rajtam a jelenlétét. Igen, ilyenkor rá figyelek. Ő mondja meg, mit mondjak neked.

Most például azt, hogy ne félj. Se az élettől, se a haláltól – mert nincs halál.

Bármi lesz, egyet tudj: van hová menned, és várnak rád.

Én ezt már évek óta tudom, de nem beszéltem róla senkinek. Neked se.

Féltem, hogy hülyének tartasz. Vitát nyitni pedig nem akartam erről, mert teli

van a hócipőm az anyagelvű szemlélettel való reménytelen és terméketlen vitákkal.

Nagyon jól kijöttünk egymással, mert tiszteletben tartottuk egymás világnézetét.

De én, most először, nem teszem!

És hosszan beszéltem neki a szellemvilág valóságáról, saját halálélményemről

és a Mesterrel való bensőséges kapcsolatomról.

Hallgatott.

Mit gondolt, nem tudom.

Tamást hamarosan elvitte a szíve.

Halála után csak annyit üzent:

– Köszönöm, hogy segítettél. Nem tudod, mennyit. Jól ment minden.

És vagyok.

Nem véletlenül nem beszéltem erről senkinek. Csakis nagy óvatossággal

és felső engedéllyel nyithattam fényt erre a kapcsolatomra.

Erre nem csak az én védelmem miatt volt szükség.

Hanem azért is, mert mindennek, az igazság kimondásának

is megvan az "időszerűsége."

Dr. Elisabeth Kübler Ross pszichiáter és tudós 

(1926-2004)

"Dr. Elisabeth Kübler-Ross, a halálközeli élmények kutatásának úttörője

elmondja, hogy amikor egy született vak betege visszatért a kómából,

nemcsak azt mesélte el, hogy mit tapasztalt „odaát”, hanem azt is leírta,

hogy ő, az orvosa, akit fizikai szemével sohasem láthatott, milyen blúzt hord, 

milyen formájú az arca, milyen színű a rövidre vágott haja, s hogy vastag,

teknőckeretes szemüveget visel. Hangja alapján nem így képzelte.

Még azt is elmondta, őszintén, hogy nem áll jól a doktornőnek ez a 

szemüveg. A halálközeli, átmeneti állapotában nem kellett neki szem 

ahhoz, hogy fizikailag is lásson."

Elisabeth Kübler-Ross: Hogy többé ne féljünk a haláltól!

https://dszilvia.blogspot.com/2014/08/elisabeth-kubler-ross-hogy-tobbe-ne.html

- - - - - -

Müller Péter: Minden emberi lélek halhatatlan - videó

Arkangyalok a szellemtudományban

Ezen leírás tartalmazza a nevesített arkangyalokat, Michael kivételével, akinek lényét most nem tárgyaljuk, mert rengeteg feljegyzés van róla Rudolf Steiner által és túlmutatna e cikk témáján. Elhalványítaná feladatával a többiek fontos szerepét. 

Ezek a lények is részt vesznek az ember életében, a szellemi úton járóknál jobban beavatkozva, ahogy az alábbiakból kiderül.

Oriphiel, Samael, Zachariel, Gabriel, Anael, Raphael.

Ők Michaellel együtt a 7 korszak arkangyalai is, melyek a 7 bolygóhoz kapcsolódnak.

Uriel a hetességben nem szerepel, 

Ő Michaellel, Gabriellel és Raphaellel a 4 fő arkangyalhoz tartozik, (más felosztásban). Neve jelentése „Isten fénye” és az ítélkezésben (megítélésben) és őrzésben van szerepe, olyan értelemben, hogy aki nem méltó bizonyos szellemi területekre bejutni, az említett megítélés miatt, az általa nem nyer bebocsátást.

Rudolf Steiner fontos szerepet tulajdonít neki az év körforgásában megjelenő erőkben. GA229 foglalkozik Uriel imaginációjával, a „Történelmi lelkiismeret” kapcsolódik hozzá, A Nyár tartozik égisze alá.

Samael:

(Jelentése: Isten haragja, Isten vaksága, Isten meghallgat- nem találni teljesen egyértelműt róla, de héberül a vakság szó a névnek a töve)

Mars arkangyala, így hozzá tartozik a harc, dinamika, viszály, itt a büntetés, dorgálás:

„Egy ezoterikusnak gyakran lehetnek még olyan tulajdonságai, amelyekkel nincs teljesen tisztában, de amelyek a fejlődésén munkálkodnak, és amelyeket bizonyos jelzések tudatosítanak benne. Ha egy ezoterikus szorgalmasan és helyesen végzi a gyakorlatokat, és éjszaka lázas érzéssel ébred, akkor ezt szembeállíthatja egy pszichés hidegséggel; és akkor határozottan érzi, hogy nincs egyedül, hogy ezoterikus képzése révén felébresztett magában egy hasonmást. Hogy ki az? És mit akar? A jó istenek mintegy felbéreltek bizonyos luciferi szellemeket, hogy az embereknek azokat a tulajdonságait, amelyek nem az ő világukba valók, távol tartsák onnan. Egyikük Samael, aki ellensúlyozza a gyűlöletünket és az irigységünket. Őt a ránk törő lázálmokon keresztül vesszük észre, amíg még tele vagyunk ezekkel a hibákkal.” GA 266/2/37 1911-11-19

Oriphiel:

Szaturnusz arkangyala. Rudolf Steiner a Harag Angyalának is nevezi.

„Ebből az irányból azonban leselkedik ránk valaki. Megemlítem önöknek a következőt. A világszemlélet bizonyos titkait csak meglehetősen magas korban láthatjuk át. A beavatás tudományában jártas embernek az egyes életkorok a lét más és más titkaiba engednek bepillantást. Így a huszonegyedik és negyvenkettedik életévünk között betekinthetünk a Nap világába, előbb nem. Negyvenkettedik és negyvenkilencedik évünk között betekinthetünk a Mars titkaiba, a negyvenkilencedik és ötvenhatodik év között pedig a Jupiter titkaiba. Ha azonban a világ titkait összefüggésükben akarjuk látni, akkor túl kell lépnünk életünk hatvanharmadik évén. Vannak ezért bizonyos dolgok, amelyeket most már leplezetlenül kimondok, de régebben, mielőtt ebbe az életkorba kerültem volna, nem beszélhettem róluk. Mert ha éppen a Michael titkaira vonatkozó dolgokat akarjuk átlátni, amelyek a Nap szellemi szférájából hatnak, akkor a Szaturnusz-bölcsesség révén kell a világ titkaira feltekintenünk. A szellemi világban meg kell éreznünk azt a homályt – élni is tudnunk kell benne – amely a Szaturnuszon uralkodó Oriphieltől származik. A Golgotai Misztérium idején ő volt a vezető arkangyal, és a mostani Michael-korszak elmúltával ismét ő lesz.” GA240 1924-07-20

Feltételezhető, hogy a tanítvány életében, a szaturnuszi szférából eredve, tanulás és fejlődés érdekében a nehézségek általa jelennek meg. Természetesen a karmikus dolgokkal összehangolva.

Gabriel:

Isten erős. Hold szféra. A születés, fejlődés régense, így a tanítványban az új képességek megjelenését szorgalmazhatja. A kinyilatkoztatás angyalának is nevezik. Spirituális gondolkodást is fejleszti, Rudolf Steiner arra utal, hogy a jövőben általa lesz újra minden ember ajándéka az előző földi életekre való emlékezés.

„A jelen emberi időszakban egy kényes szerv készül, amelyet a külső anatómus és fiziológus észre sem vesz. Anatómiailag mégis létezik. Ez a szerv az emberi agyban, a beszédszerv közelében található. Ennek a szervnek a fejlődése az agyi fordulatokban nem az egyes lelkek karmájának az eredménye, hanem az emberi evolúció egészének eredménye a Földön, és a jövőben minden emberi lény birtokolni fogja ezt a szervet, függetlenül attól, hogy milyen a lelkek fejlődése, akik a testekbe fognak inkarnálódni, független a karmától.

Ezt a szervet egy jövőbeli inkarnáció során olyan emberek is birtokolják majd, akik jelenleg ellenségesek az antropozófiával szemben, és azok is, akik most rokonszenveznek vele. Ez a szerv a jövőben bizonyos lélekerők fizikai eszköze lesz, ahogy például az agyban lévő Broca szerve az emberi beszédkészség szerve.

Amikor ez a szerv kialakul, az emberiség vagy megfelelően tudja használni, vagy nem. Azok tudják majd helyesen használni, akik most készítik elő annak lehetőségét, hogy a jelenlegi inkarnációt őszintén megőrizzék emlékezetükben, amikor a következőben lesznek. Mert ez a fizikai szerv lesz az egykori inkarnációra való emlékezés fizikai eszköze, amit most csak egy magasabb szellemi evolúció révén lehet elérni.

Jelenleg messze a legtöbb ember számára a korábbi inkarnációk emlékét csak magasabb szellemi fejlődéssel, beavatással lehet elérni. De ami a mai időkben csak beavatással érhető el, az később mintegy az emberiség közös tulajdonává válik. Jelenlegi tudásunk korábban egyedül az atlantiszi beavatottak speciális tudása volt; most mindenki birtokolhatja. Ugyanígy az egykori földi életek emlékezése jelenleg csak a beavatottak számára lehetséges, de a jövőben minden emberi lélek birtokában lesz.

A beavatottnak lehetősége van bizonyos tudás megszerzésére fizikai szerv használata nélkül is, de ez a tudás csak akkor válhat az emberiség közös tulajdonává, ha az emberiség egésze az evolúció során olyan külső fizikai szervet fejleszt ki, amelynek segítségével szerzett. A reinkarnálódott lelkeknek azonban tudniuk kell megfelelően használni ezt a szervet, amelynek segítségével az ember később emlékezni fog korábbi inkarnációira. Csak azok tudják majd helyesen használni ezt a szervet, akik a jelenlegi inkarnációban világosan beleírták az okkult gondolatokat és eszméket az Akasha anyagba.” GA152 1913-05-01

Zachariel:

Keveset tudni róla, Jupiter szférához tartozik, így az elért sikerekhez, örömökhöz lehet köze a szellemi úton.

Anael:

Jelentése Isten öröme. Keveset tudni róla is. Vénuszhoz tartozva, a tanítványban a szeretet erejét adja.

A Vénusz lényei az atlantiszi időszak utolsó harmada óta serkentik az asztráltest szellemi énné való átalakulását. GA 98 és GA 102 utal erre.

Raphael:

Isten meggyógyít. Merkúr szféra.

Hozzá tartozik az étertest regenerálódása, a kommunikáció (magunk és mások megismerése, összekapcsolódás), fejlődés szempontjából a lelki sérülések, „hibák”, tévedések kijavítása. Abból kiindulva, hogy minden testi tünet is egy magasabb lénytag rossz működése bennünk, így a szellemi fejlődés testi gyógyulással is járhat.

Vidar:

Neve jelentése: Messze uralkodó, Mindenség ura. A bosszú és a csend istene a germán mitológiában. Odin és Grid óriásnő fia, Thor és Vali testvére. Azt a szellemi lényt jelöli, aki átveszi Michael arkangyali szerepét, ő volt Buddha őrangyala, akit „elengedett”, amikor Gautama, mint Bodhiszattva felemelkedett a Buddha szintre.

Michael előlépése arkangyalból archévá

lásd: GA152 1913-05-18 és GA152 1913-05-20. előadásokat.

Rudolf Steiner kijelentette, hogy ő hozza „minden szellemtudomány központi idegét és élő esszenciáját”.

Vidart említi a druidák ezoterikus bölcsessége, az Edda. Ő az aki harcol Fenrir-farkas ellen.

„Akik új emberi képességekkel azon a talajon élik át az új korszakot, ahol az északi-germán mitológia virágzott, azoknak meg kell érteniük, hogy a régi szellemi látásnak új alakot kell öltenie, miután az ember a fizikai sík fejlődésén átment. Ami a régi tisztánlátás útján szólt, elhallgatott egy időre; az ember mögé állt. Odin és Thor, Baldur és Hödur, Freyr és Freya világa elrejtőzött az emberi tekintet elől. De ismét előjön majd egy olyan időben, amikor más erők már elvégezték munkájukat az emberi lelken. Ha az emberi lélek az új szellemi látással – ami éteri látással kezdődik – belelát majd az új világba, akkor látni fogja, hogy nem ragaszkodhat a lelket nevelő erők régi formájához. Ha ragaszkodna hozzá, akkor az összes ellenerők is fellépnének az ellen az erő ellen, amely a régi időkben az emberi erőket egy bizonyos magasságra emelte. Odin és Thor újra megjelennek majd az emberek tekintete előtt, de most úgy, hogy az emberi lélek közben új fejlődésen ment át. Az emberi lélek előtt meg fognak jelenni Odin és Thor ellenerői. Hatalmas képben ismét látható lesz mindaz, ami mint ellenerő kifejlődött. De nem haladhatna előre az emberi lélek, nem védekezhetne az ártalmak ellen, ha csak azoknak az erőknek vetné alá magát, amelyeket a régi szellemi látás tárt eléje. Thor adta egykor az embereknek az ént. Az én a fizikai síkon nevelkedett fel, kibontakozott abból, amit Loki, a luciferi hatalom az asztráltestben visszahagyott a Midgard-kígyóból. Amit egykor Thor adhatott, és amin az emberi lélek túlnőtt, az harcban áll azzal, ami a Midgard-kígyóból árad. Ez az északi mitológiában a Midgard-kígyóval küzdő Thor. Kölcsönösen tartják az egyensúlyt, azaz megölik egymást. Éppúgy hadakozik Odin is a Fenrir-farkas ellen, és megsemmisítik egymást. Freyr felett – aki egy ideig az emberi lelkierőt formálta – győzedelmeskednie kellett annak, amit időközben a fizikai síkon megerősödött én magából a Föld erőiből kapott. Freyr elesik a földből sarjadt Surtur lángkardja által.

Mindezek a részletek, amelyeket az istenek alkonya elmond, megfelelnek annak, ami egy új, valóban a jövőbe mutató éteri vízióban az emberek előtt fog állni. A Fenrir-farkas megmarad. Mély igazság rejlik abban, hogy ez a Fenrir-farkas felülkerekedik az Odin elleni harcban. A legközelebbi jövőben semmi sem lesz olyan veszedelmes, mint az, ha az új erőkkel kifejlesztett szellemi látás helyett a régihez való ragaszkodás arra csábítaná az embereket, hogy megálljanak annál, amit a régi asztrális szellemi látás az ősidőkben adhatott, nevezetesen olyan lelki képeknél, mint a Fenrir-farkas. Ismét kemény próba várna arra, ami a szellemtudomány talaján nő ki, ha netán ezen a talajon is hajlanának mindenféle homályos, kaotikus szellemi látásra, és nem becsülnék ennél többre az értelemben és tudomány által megvilágosodott szellemi látást.

Rettenetes erővel bosszulnák meg magukat a régi látás ilyen maradványai, amelyek kaotikus képekkel zavarhatnák meg az emberek szemléletét. Az ilyen szellemi látáson nem vehetne erőt az, ami maga is a régi szellemi látásból keletkezett, hanem csak az, ami a káli-juga alatt egészséges erőként új szellemi látássá alakult. Nem az, amit a régi Odin arkangyal adott, nem a régi szellemi látó erők szabadítanak meg, valami egészen másnak kell jönnie. Ezt a mást azonban ismeri az északi-germán mitológia is. Tudja, hogy létezik. Tudja, hogy él az az éteralak, akit ismét látnunk kell, akiben inkarnálódik az éterikus Krisztus. Csupán neki fog sikerülni, hogy kiűzze az embereket megtévesztő homályos szellemi látóerőket, ha Odin nem semmisíti meg a Fenrir-farkast, ami éppen a visszamaradt szellemi látóerőt képviseli. Vidar fogja a Fenrir-farkast legyőzni, aki egész idő alatt hallgatott. Ezt is elmondja számunkra az istenek alkonya.

Aki Vidar jelentőségét felfogja és lelkében érzi, az tudja, hogy a XX. században az emberek megkaphatják azt a képességet, hogy Krisztust láthassák. Vidar, aki mindnyájunknak közös istene, Észak-, és Közép-Európában ismét előtte áll majd. A misztériumokban és titkos iskolákban titokban tartották őt, mint olyan istent, aki csak a jövőben kapja meg misszióját. Még a képéről is csak határozatlanul beszélnek. Erre utal, hogy Köln közelében találtak egy képet, amelyről nem tudják, kit ábrázol, pedig nem mást, mint Vidart.

A káli-juga alatt fejlődtek ki azok az erők, amelyek az új embereket képessé tehetik arra, hogy az új Krisztus-megnyilatkozást meglássák. Akik arra hivatottak, hogy az új idők jeleiből megértsék azt, aminek jönnie kell, tudják, hogy az új szellemi kutatás ismét életre kelti Vidar erejét, aki mindazt kiűzi majd az emberek lelkéből, ami a kaotikus, régi szellemi látás maradványaként zavaróan hathatna, és aki az újonnan kifejlődő szellemi látást életre fogja hívni az emberi lélekben.

Láthatjuk tehát, hogy az Istenek alkonyából, az északi-germán mitológiából Vidar csodálatos alakja reményt sugároz felénk a jövő számára. Amikor rokonnak érezzük magunkat Vidar alakjával, akinek valódi lényét igyekszünk megérteni, azt reméljük, hogy mindaz, ami minden szellemtudományos felfogás alapja és eleven esszenciája kell, hogy legyen, azokból az erőkből fog kifejlődni, amelyekkel az északi-germán világ a modern kor fejlődéséhez hozzájárulhat. Az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszak számára az emberiség és a szellem fejlődésének csak egy része valósult meg, a másik résznek még ezután kell megvalósulnia. Ehhez a teljesítményhez az északi-germán népek közül azok fognak leginkább hozzájárulni, akik érzik, hogy elementáris, friss, népi erőt hordoznak magukban. Ez a jövőben ott lesz az emberek lelkében. Nekik kell munkához látniuk. A XX. században lehet tévedni, mert az embereknek bizonyos mértékig szabad akaratból és minden kényszer nélkül kell a kitűzött célt elérniük. Ezért fontos, hogy helyesen értsük meg azt, aminek be kell következnie. így láthatjuk, hogy ha a mai szellemtudomány a Krisztus-lény megismeréséről szól, és ha a Krisztus-lény igazi megismeréséhez kapcsoljuk azt, amit magából az európai népszubsztanciákból merítünk, ha ahhoz kapcsoljuk jövőbeli reményeinket, akkor ennek valóban nem valamiféle elfogultság vagy valamilyen temperamentumbeli adottság az alapja.

A hallgatag Vidar szavai arra intenek: ha bennünk a jövőben magas erők ébrednek fel, – ami bizonyosan meg fog történni -, akkor ő tevékeny, aktív barátja lesz a közös munkálkodásnak és szorgalomnak, amelynek jegyében mindnyájan együtt voltunk. Néhány napi ilyen értelmű együttlét után térbelileg ismét elválunk, de szellemileg mindig együtt maradunk. Bárhonnan jövünk is, mint a szellemtudomány tanítványai, közelről vagy távolról mindig harmóniában vagyunk együtt, még ha olyan témát tárgyalunk is meg, ami az egyes földterületek individualitásaival foglalkozik. Tudjuk, hogy’ ezek csak egyes áldozati lángok, nem szétfutó, hanem egyesülő lángnyelvek, a hatalmas áldozati oltár tüzében, amelynek egybe kell áramlania az emberiség üdvére, a szellemtudományos világszemlélet révén, ami annyira szívünkön fekszik, és mélyen lelkünkben gyökerezik.„ GA 121 1910-06-17

“A Golgota misztériuma után újra meg kell találnunk a lehetőséget, hogy belülről jussunk el a spirituálishoz. Az ősi beavatottak néha utaltak erre, felhívva az emberek figyelmét: Igen, most az emberiségnek még mindig van ösztönös tisztánlátása. Belelát a szellembe. De az emberiség szabad tudatosságra tesz szert, nem fog többé a szellembe látni. Akkor a szellem belső képzésén, a szellem megerősítésében, a szellemi megvalósításon és a szellemi tudományon keresztül az emberiségnek újra a szellemhez kell jutnia. Akkor Isten újra meg fog jelenni.

Ugyanolyan istenek fognak újra megjelenni a Krisztus nyomában, mint amilyenek kezdetben, a Golgota misztériuma előtt voltak a Krisztus nélkül. A Golgota misztériuma előtt az emberiség az eleven, szellemivé vált természetet látta. A Golgota misztériuma után az emberiségnek arra kell törekednie, hogy az eleven, szellemivé lett természet a Krisztus követését szolgálja, hogy a természet szellemei mind a Krisztus követésében jelenjenek meg, mert nélküle nem látható. De ezt már itt jelzi, rámutat az embereknek, hogy Vidar új alakban fog megjelenni a régi szellemlények seregéből, Vidar, miután ő maga megtért a kereszténységre, újra megjelenik az istenek seregéből.” GA 226 1923-05-21

Fontos (de, elfelejtett) arkangyalok:

„A mai emberiség tudata számára, mint valami monda, távoli időkből Uriel, Gábriel, Rafael és Michael neve ismerős, de csak Hénoch könyvében kell utána nézni, hogy más arkangyalok neveit is megtaláljuk.

 Volt ugyanis egy arkangyal, Phanael, 

egy fontos arkangyal, akinek nemcsak az volt a feladata, hogy valamilyen néptörzset vezessen, hanem még más is. Tudjuk, hogy a beavatás abban áll, hogy az ember arra törekszik, hogy egyre magasabb tudatállapotokra emelkedjen fel, és már most, a földfejlődés folyamán egyre magasabb tudatállapotokat érjen el. Nos, a beavatási helyek emberei nagyon jól tudták, hogy ehhez vezető és irányító erők tartoznak. Ezért azokat, akiket be kellett avatniuk, annak az arkangyalnak a védelme alá vonták, akit Phanaelnek neveztek. Ő volt a védelmező, akit azok kértek fel, akik beavatásra törekedtek.

Más ezen a fokon álló szellemi lényeknek más a feladatuk. Így például az egész világfolyamatnak az egész világfejlődésnek az igazi alapja azoknak az erőknek az összessége, amelyek bizonyos lényektől származnak. 

Van egy arkangyal, Surakielnek nevezték korábban, 

akinek az a feladata, hogy egy város vagy egy egész terület különösen elterjedt rossz tulajdonságait kiirtsa, és átalakítsa erénnyé. Aki ismeri ezt az összefüggést, az látja ebből, hogy amit egy általános absztrakt szóval „gondviselésnek” nevezünk, az valóban létezik. Ha az ember azon buzgólkodik, hogy a szellemi világot megismerje, nem szabad, hogy általános absztrakciókkal megelégedjen, hanem bele kell mennie a részletekbe. Mert a magasabb lények, akiket az ember még csak sejtésszerűen tud elképzelni, az ilyen közbeeső lények útján irányítják a világfejlődés menetét, mint amilyenekkel most ismerkedünk meg. Ez az, amit úgy jelölhetünk meg, mint az arkangyalok különböző feladatait”. GA102 1908-04-20

Phanael jelentése: Isten arca, Isten szemlélője, Isten felé fordulva.

Surakielről semmi feljegyzés nincs.

- forrás: Fülöp Zoltán antropozofus.hu -

Kapcsolódó írás 

Attila Ertsey:Vidar arkangyal

A régi tisztánlátásról le kell mondanunk és újra felépíteni egy új megismerési iskolázás által egy újat. Erről szól az északi mitológiában Vidar és a Fenrir-farkas története.

Itt kicsit rövidítettem a szerző posztján.

"Rudolf Steiner az oslói néplélekről szóló ciklusa után tesz lényeges különbséget a régi, atavisztikus és az új, tudatos tisztánlátás között, amelyet Vidar Baldurral együtt hoz az emberiségnek. A régi északi mitológiákban Vidar megöli a Fenrir farkast. Ezt kell megfeleltetnünk a sárkányt legyőző Mihálynak. Rudolf Steiner azt mondja, hogy a Fenrir farkas a régi tisztánlátás, amelynek át kell adnia helyét egy új tisztánlátásnak, amely a tudatlélek és a szellemén között keletkezik. Ez Ramael/Vidar feladata, hogy az új tisztánlátás inspirálója legyen. Tehát két feladata van, Mihályhoz hasonlóan ő is a kozmoszban és az emberekben dolgozik'.

Vidar (Ramael) különösen aktív az adventi időszakban, mert ő a nátháni lélek arkangyali őre, akinek születését karácsonykor ünnepeljük. Feladata már nem egy néppel és nem egy égtájjal való együttműködés, mint egykor, amikor angyali feladata az északi népekhez kötötte. Már a Golgotán is, amikor megmentette Krisztust attól, hogy Jézus testében idő előtt meghaljon a Getszemánéban, már akkor levetkőzte magát bármelyik irányról, készülve arra, hogy az arkangyalok birodalmának legmagasabb arkangyali lénye legyen, és így feladata az egész emberiséget érinti. Abban az időben csatlakozott Mihályhoz, hogy megvédje a Modern Beavatási Ösvényt a Fenrir Ffarkas atavisztikus misztikus tisztánlátásától. Feladata különösen Krisztusnak az éterikus és a vér éterizációjában való megnyilvánulásával egyesül. Mindkettő kapcsolódik a Modern Beavatási Ösvényhez, amely korunkban mindenki számára nyitott, aki úgy dönt, hogy korunkban tudatosan, biztonságosan, ellenőrzötten és objektíven szeretné megtapasztalni a spirituális világot.

Vidar tehát az az arkangyal, aki a leginkább érdekelt abban, hogy segítsen mindazoknak, akik a szellemi világ megtapasztalására törekszenek a gondolkodás képességén keresztül, és annak az étertestben történő emlékezéssel való kapcsolatán keresztül."

- - - - - - 

Angyalok énekelnek a mennyben - videó

Egy kenyai apáca, Anna Ali nővér története Jézussal

Sokan nem ismerik Anna kenyai nővért. Ő a szentté avatás jelöltje. Állítólagos Jézus-látomásai voltak, amelyek során lehetőséget kapott arra, hogy lefényképezze Őt. Emellett minden pénteken déltől délután 3 óráig AB vércsoportú vérkönnyeket hullatott. Ez rendkívüli jelenség volt, mivel valójában nem ez volt a saját vércsoportja.

Ez a nővér Kenyában született, Anna Ali néven.

1987-ben Anna Rómában tartózkodott, és nagycsütörtökön látomása volt Jézusról. Jézus ezt mondta neki:

„Készíts egy fényképet.”

Beszélt a püspökével, aki azt mondta neki, hogy imádkozzon útmutatásért, mert Anna elmondta, hogy nem művész, és az iskolázottsága is korlátozott. Jézus ismét megjelent neki, és ezt mondta:

„Készíts egy fényképet.”

Anna szerzett egy Polaroid fényképezőgépet, és lefényképezte a látomást. Jézus ezt mondta neki:

„Megengedem, hogy a modern emberiség úgy lásson engem, amilyen voltam és amilyen mindig is leszek, hogy tudják: valóságos vagyok. Azt akarom, hogy az emberek az Eucharisztiában jöjjenek hozzám, magányos vagyok a tabernákulumokban. Én magam vagyok az irgalom. Irgalmas hangomon könyörgök az emberiséghez, mert boldogok, akik hallgatnak rám, mert hamarosan a bíró hangján fogok szólni.”

Ebből az arcból egy másolatot 1991-ben II. János Pál pápának ajándékoztak. Ezt az arcot számítógépes elemzésnek is alávetették, összevetve a torinói lepel másolatával a New York-i Torinói Lepel Kutatóprojekt keretében. Az arc jellemzői és a lepel teljes mértékben megegyeztek, mintha ugyanarról a személyről lenne szó.

Anna nővér úgy írta le Jézust, mint aki fénybe volt burkolva, amely beragyogta az egész szobát. Elmondása szerint hosszú, vörös ruhát viselt, hosszú és széles ujjakkal, körülbelül 180 cm magas volt, hosszú, nagyon sötét, fénylő haja volt, szakálla és bajusza, olívás bőrszíne, és olyan rendkívüli szemei, amelyek áthatolnak a lelkeden. Anna nővér abszolút gyönyörűnek írta le Őt.

Anna Ali nővér (1966-2012)

Azt mondta, amikor meglátod, nem tudod levenni róla a szemed, és izraeli zsidónak tűnik.

Ez az a fénykép, amelyet Anna készített, és a szemei követnek téged, bármerre is mész, ahogyan Jézus mondta neki:

„Látlak, mindent tudok, de teljesen irgalmas vagyok.”

A jobb szem mellett, a haj között egy feszület látható, valamint ezek a szavak:

„Isten szeret téged.”

A Szent Arc, Jézus valódi képmása áldjon meg téged, és Üdvözítőnk tekintete őrizze mindig téged, szeretteidet és otthonodat.

Anna Ali nővér 2012. június 6-án hunyt el Kenyában, 46 éves korában. Minden pénteken vérkönnyeket hullatott, amelyek friss rózsaillatúak voltak. A vér AB pozitív volt, nem az ő vércsoportja. Az AB pozitív vércsoport megegyezik az eucharisztikus csodák és a torinói lepel vércsoportjával.

- Forrás: Medjugorje ,Jelenések és a végidők kezdete" -

- István Páll - Új Korszak  -

(Mondtam, hogy sokszor találkoztam mint lélek, Jézus Krisztussal.

Ez a kép ami a legjobban hasonlít Jézusra!)

- - - - - - -

A kenyai apáca hihetetlen története, aki lefényképezte Jézust -videó

forrás:Christian Way

Szepes Mária: Varázstükör

A Varázstükör főhőse, Kornét Gábor újságíró, barbár idők tanúja. Berlinből tudósít, amíg ki nem utasítják Németországból. Hazatérve családi örökségre bukkan: egy tükröt örököl, amely egykor az 1100 körül élt nagy kabbalista, mágus és alkimista tulajdonában volt. Ezen át tart kapcsolatot a „másik világgal”. Ez a tükör egy varázstükör, amely túlmutat az időn és a téren, feltárja a titkokat, és a világ láthatatlan összefüggéseit.

Ez nem torzító tükör. Az igazat mutatja.

Ha valaki szembe mer nézni valódi önmagával,

megpillanthatja benne lényének végtelen kiterjedéseit,

a jelmezek sorozatával együtt, amelyeket valaha viselt,

de a tiszta Fényt is, amelyből átmeneti formái keletkeztek

E végtelenbe mélyülő felület világít.

A jeges sötétet sugárzó alkímiai hővé változtatja.

- Szepes Mária -

Szepes Mária: Varázstükör 

Részlet a könyvből:

Biztosan meg fogok halni!

A hangzavar fokozódott kint. Bomba robbant a közelben, és üvegcserepek hullottak. Jetta éles,

sikító hangja már elérte az eget:

– Istenem! Istenem! Nem akarok még! Pedig tudom, anyu. Én már régen tudom.

Most csend volt odakint. Jetta leszállt anyja öléből, Gáborhoz lépett. Hideg, nyirkos kis keze

belekapaszkodott Gábor kezébe. Hangja didergő volt, és mérhetetlen sóvárgás égett benne:

– Mondd... Ha odaadnék valamit ami nagyon jó nekem... Egészen odaadnám a Jóistennek... Nem

hagyna még egy kicsit itt maradni?

Új hullám érkezett. Az ágyúk is rákezdtek. Jetta térde megcsuklott. Fülét befogta, szemét

összeszorította.

– Csak egy évig még! Egyetlen évig! – kiáltotta. – Soha többé nem eszem csokoládét! Cukrot

sem. Nem nézem a színes üvegen át a napot a verandán... Egy évig csak!

1943 augusztusának végén Gábor egy napra hazalátogatott Tihanyból, hogy valami hivatalos

dolgát elintézze. Késő délután heverőszékében feküdt a teraszon és olvasott. Egy óra múlva kellett

csak indulnia. A ház kihalt volt és csöndes. A tábornokék valahol a Duna mellett nyaraltak. Különös

érzése támadt hirtelen. Mintha nem volna egyedül. Ez az érzés szorongással párosult. Felnézett a

könyvből. A lépcsősor tetején Jetta állt. Szeme tágra nyílt, szája tátva. Arcán beteg pirosság égett.

Rémület és fájdalom torzította el. Kezét feltartotta, ujjait széttárta. Minden ujjhegyéből vér

szivárgott. Két térdén is véres stigmák tátongtak. Egy dermedt pillanatig állt ott, azután eltűnt.

Gábor felugrott. Szorongása heves nyugtalansággá fokozódott. Felsietett a lépcsőn. A tábornokék

ajtaja lelakatolva porosodott. A házmesterlakásban csak az öregasszonyt találta otthon. Ő sem tudott

többet mondani. Nyaralnak, úgy tudja, a tábornok úr öccsének a birtokán.

Gábor elutazott, de a kép, amelyet látott, nem hagyta nyugodni, írt a házmesteréknek, és a

tábornokék iránt érdeklődött. Két hétbe telt míg választ kapott levelére, és abban testet öltött

mindaz, amit szavak nélkül tudott már, éppen azért erősebben megrázta, mintha e transzcendens

előzmény nélkül értesült volna róla. Jettát, az ő elutazása napján szállították fel Pestre magas lázzal.

A vidéki orvos nem tudott rájönni a makacs láz okára. Valami ragályos betegségre gyanakodott, de

ez a feltevés megdőlt. Rejtélyes módon, szepszis jelei mutatkoztak a kislányon. Manduláit régebben

kivették, fogai egészségesek voltak, bőrén karcolás sem látszott, testében mégis gennygócok

lobbantak fel. Törékeny szervezete a láz tüzes katlanává válva harcolt a pusztító bacilusinvázió

ellen. Mind a tíz ujját megnyitották. Felvágták a két térdét is, de a halál alattomosan bujkált a kés

elől. Két hétig tartott a kislány embertelen szenvedése. Mindvégig eszénél volt. Szeptember

ötödikén halt meg éjszaka. Szülei és nagyszülei nem mozdultak az ágya mellől. Minden szavát,

minden könnyét, vádját, minden könyörgését és jajkiáltását magukba szívták, hogy szenvedélyes

szeretetükkel és bűntudatukkal a gyász végtelen éveiben ostorozhassák magukat. A tábornok elmúlt

már ötvenéves. Felesége sem volt fiatal. Ez a kislány egyetlen, kései ajándéka volt életüknek. De,

hogy valójában mit jelentett nekik, azt Gábor csak akkor értette meg egészen, mikor a haláleset után

felkereste őket. Első megrendülésében levelet írt nekik Tihanyból. 

Nem passzív részvétet akart küldeni, hanem biztatást:

Bocsássanak meg, hogy betolakszom mérhetetlen gyászukba – írta – de akármilyen különösnek

hangzik, nem érzem magamat idegennek, kívülállónak. A kis Jetta nekem is nagyon kedves volt. Én

azonban nem veszítettem el Őt teljesen, és Önök sem veszíthetik el, csak akkor, ha elhiszik a

halálnak ezt a sötét és aljas hazugságát. Az anyag minden káprázata között a halál a legbűnösebb

fikció, mert megkísérli elhitetni, hogy a szépségnek, érzékenységnek, finomságnak, ennyi vibráló

elevensége, misztikus bája egyik pillanatról a másikra rothadó, néma tehetetlen hússá lehet. A

leszálló éjszaka eltünteti a dolgok formáját, de azok a láthatatlanságban is vannak, s ha eltakarodik

róluk a homály, a napkelte egy új élet fényébe burkolja őket. A test, amely képtelenné vált a szellem

parancsait közvetíteni: géproncs. Vezetője kiszállt belőle, és új eszközt keres útja folytatásához. Ne

higgyék, hogy szavaimat a vallás hűvös dogmatizmusa, vagy valamiféle szektariánus vakhit

sugallja. A hit magában, tudás nélkül kaotikus, ködös valami, és könnyen csődöt mond,

alkalmazhatatlanná válik a kétségbeesett szükség óráiban. Odáig kell – és lehet – eljutni, hogy a

természet hatalmas analógiáiból olvassuk ki e titkok biztos megfejtését: magát a valóságot. A

tudomány, módszere ez, s a tudomány ma már nem csak azt állítja törvényként, hogy a természetben

semmi el nem vész, csak átváltozik, hanem azt is, hogy az anyagot a szellem szervezi és irányítja, az

úgynevezett „intelligens életerő”. Tehát a belső és külső vallás a modern tudománnyal egy irányba

mutat: az élet örök, és a benne működő intelligencia halhatatlan.

Erre a levélre rögtön válasz kapott, rövid, szavakat kereső segélykiáltást. Arra kérték, ha Pestre

jön, látogasson el hozzájuk. Délelőtt, amint megérkezett, kereste őket, de a temetőben voltak.

Házon kívül ebédelt, és délután megint csak azt a választ kapta a szobalánytól, hogy a temetőbe

mentek. Estefelé hallotta, ahogy a lépcsőn kopogtak lépteik. Várt egy ideig, azután becsöngetett

hozzájuk. Az előszobaajtó üvegablakán át látta már, hogy gyertyák égnek odabent. Mikor belépett,

őszirózsák nehéz temetőszaga csapta meg. Jetta nagy, színezett, feltámasztott fényképe két oldalán,

fehér őszirózsák között, két égő gyertya viaszteste nyúlt fel. A szülők ott ültek előtte és nézték.

Gábor, ha az utcán látja őket, nem ismer rájuk rögtön. Mintha üvegen át nézett volna rájuk, amelyen

esőpatakok ömlöttek le, majd könnyekké olvadtak. Remegők, egészen puhák voltak – gerincük,

önérzetük, színeik, húsuk viasszá omlott a fájdalom óriási hőjében. Amikor meglátták, a könnyek

kimerült forrása bőven, újra felfakadt. Takaratlan arccal sírtak, tehetetlenül és szégyentelenül.

– Mit szól hozz... mit szól...?! – tört ki a tábornokból mérhetetlen elszörnyedése. A fejét rázta,

hangja elfulladt. Nem volt más mondanivalója.

– Olyan boldogok voltunk – az asszony hangja egészen vékony, nyöszörgő és kimerült volt –

nem kellett nekünk senki. Megvoltunk szépen együtt. Gondoltam is néha... Ez bűn… Mert

mindenkinek hiányzik valamije.

Gábor úgy érezte magát, mint egy orvos, akit vonatszerencsétlenséghez hívtak ki, és péppé

zúzott áldozatokat kell a romok alól előkotornia. Nem tudta, hogy nyúljon hozzájuk. Megismételte

levele állításait.

– Igen – mondták révetegen.

– Igen... – de kapaszkodásukban, sóvárgásukban nem volt semmi erő, hogy megragadjanak

valamit.

– A teste... A halálra kínzott, gyönyörű kis teste... – nyöszörögte a tábornokné. – Mikor

fürösztöttem mindig azt mondta, mi lesz veletek, ha én már... – hangját megállíthatatlan zokogás

mosta el.

– Tudta, hogy meg fog halni. Folyton búcsúzott. És mi is éreztük, hogy nem tarthatjuk meg.

Nehezen született. Későn. Csoda volt... És most... – a tábornok arca eltorzult.

– Ön úgy érzi, elképzelhetőnek tartja, hogy ő már nincsen? – kérdezte Gábor.

– Nem! – a válasz rémült tiltakozás volt.

– De, hol van?! Hol?! – tört fel vádló, követelő, kétségbeesett sikolyként az asszonyból.

– Itt. – Mondta csendesen Gábor. – Itt a verandán. Jelen van. Érezniök kell. Nem tud elmenni. És

nem tud egészen önökhöz jutni ettől a hangos, vak, élettagadó fájdalomtól.

Meghökkenve néztek rá. Az asszony arcára eszelős, konok kifejezés ült ki:

– Hiába. Az imádság se használ. A hit messze van. Olyan, mint mikor az éhenhalónak ételről

beszélnek. Simogatni akarom őt. Öltöztetni. Fürdetni. Érezni a meleg kis testét. Játékot venni neki

karácsonykor. Hallani a hangját. Azt akarom.

– Vissza fogják hívni őt – mondta Gábor.

– Hogyan?

– Megszületik újra.

– Meddő már az én méhem. Kiszikkadt föld. Öreg vagyok. Aki elment, az sohasem jön vissza.

Ne kísértsük az istent. Ez a gondolat félelmetes és idegen nekem – görnyedt meg az asszony.

– Nekem nem idegen... Én értem... Engem érdekel... Beszéljen róla! – Hogyan foghatnám

meg?... Hogyan hihetném?... Hogyan tudhatnám?!

Gábor érezte, hogy túlfeszültségükben már teljesen kimerültek. Megígérte, hogy újra feljön,

könyveket ad majd, és elbúcsúzott.

Nem tudott rögtön hazamenni. Levegőre kívánkozott. Lement a kihalt, elsötétített utcára.

A bársonyos, virágszagú feketeségben léptei halkan, ütemesen koppantak. Lehunyt szemének

belső képterében látta a gyertyafényes verandát odafönn a színes, feltámasztott fényképpel, s előtte

a két gyászruhás szegény embert, ahogy nézték, hívták, idézték azt, aki elment.

Léptei ritmusához különös léptek üteme szegődött. Először, mikor ráfigyelt, elmosódott ez az

alig hallható, inkább érezhető zaj. Azt hitte, hallucinált. Azután újra észlelte, most már világosan.

Nesztelen puha zaj volt – egy könnyű testű gyermek mezítlábas lépteinek zaja. Kezébe keskeny,

piheérintésű kéz simult, és akkor már nem volt kételye többé. Meghitt, boldog békességben

lépkedtek együtt Jettával a selymes, csöndes sötétségben, mint akik összetartoznak és értik egymást.

Gábor betartotta ígéretét. Könyveket kölcsönzött nekik, és beszélni próbált arról, amit csak az

egyéni élmény és meggyőződés avathat tudássá. A tábornokék hálásak voltak, tétovák,

bizonytalanok. Mesét hallgattak... De sebeik felszakadtak, vérezni kezdtek a következő pillanatban,

s ez a gyötrő valóság elmosta álmaikat. Napjaikat a temetőben töltötték, majd késő éjszakáig ott

ültek Jetta képe előtt a gyertyák fényében, virágok halottas páráiban, egy öntudatlan mágia

papjaiként: szellemet idéztek.

1944. januárjában értesült róla, hogy a tábornokné újra gyermeket vár.

Azután, márciusban Gábornak el kellett hagynia a fővárost. A tábornokék is vidékre utaztak a

bombázások elől. Tihanyban érte a hír, hogy szeptember 5-én éjszaka a tábornoknénak kislánya

született. Azóta nem hallott róluk.

- Szepes Mária: Varázstükör - részlet -

- - - - - - 

Szepes Mária: Időalagút - videó

forrás:Caduceus Kerykeion

Michelangelo freskója annyira sokkolta a Vatikánt, hogy gatyafestőt alkalmaztak

Olyan titkok derültek ki a Sixtus-kápolna freskójáról, hogy a másik falon csattant. Michelangelo ugyan az ellenreformáció és a pápa érdekeit akarta szolgálni, de nem tudott ellenállni a sok akt csábításának. A pápai bizalmasok pedig sokkot kaptak, így történhetett, hogy minden csupasz alak kapott egy gatyát.

Michelangelo Buonarroti: Utolsó ítélet – részlet

Fotó: Universal History Archive / Getty Images)

Michelangelót elsősorban szobrásznak tartották a kortársai, és mi is, de kora a festői talentumát is elismerte, így kaphatott megbízást a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójának és oltárfestményének megalkotására.

A több mint 13 méter magas kép sokalakos kompozíciója Krisztus második eljövetelét ábrázolja. A kép centrumában az ítéletet osztó Jézus látható, mellette Mária, körülöttük szentek, apostolok, mártírok. Felettük angyalok lebegnek, ők tartják Jézus keresztjét és töviskoronáját. A festmény alsó részén várakoznak a lelkek a tisztítótűzben. A kép egy olyan végítéletet mutat be, ahol mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését, ahhoz mérten, hogy milyen életet élt.

A mester négy évig festette a 200 négyzetméteres jelenetet több mint 400 alakkal, szentekkel, mártírokkal, prófétákkal, angyalokkal, hogy segítse III. Pál pápa politikáját, aki a nyugati keresztényeket a hit hagyományos tanításaira szerette volna emlékeztetni.

Botrány lett a pucérságból

Az alkotás idején az egyház épp súlyos válságot élt át, a protestánsok Luther Márton vezetésével elutasították a pesszimista és bűntudatot keltő vatikáni diskurzust, és elítélték a katolikus papság korruptságát és kicsapongását. A Szentszéknek keményen szembe kellett szállnia a reformátusokkal, ezért is kavart kisebb botrányt leleplezésekor az Utolsó ítélet, ugyanis a kép aprólékos meztelenségábrázolása sokkolta a vatikáni megrendelőket.

Nem csoda, Michelangelo nem mismásolt, pontos anatómiai ismeretekkel rendelkezett (amelyeket boncolásokon szerzett), ezért csodálatosan és cizelláltan festette meg pucér angyalait, bűnösöket és szenteket egyaránt. Nem hajbókolt senki előtt, nem tisztelt semmit, a művészetet tartotta prioritásnak a hittel szemben.

Ezek után nem is csoda, hogy Biagio da Cesena bíboros, a pápa ceremóniamestere majdnem elájult a freskó láttán, és kijelentette,

Ez a mű nem való a pápai kápolnába, maximum nyilvános fürdőkbe vagy kocsmákba.

Ezért a firenzei mester őt is ráfestette Minósz király alakjában, az alvilág bírájaként, akinek a freskó jobb alsó sarkában egy kígyó harapdálja a nemi szervét.

III. Pál pápa nem orrolt meg a mesterre, de az 1563-ban véget érő Tridenti Zsinat elrendelte a meztelenség minden formájának betiltását a keresztény művészeti ábrázolásokon. 1564-ben, Michelangelo halálának évében, IV. Pius pápa megparancsolta a festő egyik tanítványának, Daniele da Volterrának, hogy öltöztesse fel az Utolsó ítélet alakjait. Így lett ő a Gatyafestő (Il Braghettone), vagyis kisgatyákkal ékesítette a freskó pucér alakjait. Egyébként nem volt rossz művész, ismertebb munkái is fennmaradtak a gatyákon kívül, például a Levétel a keresztről és a Mária mennybevitele.

A pápai pucérságcenzúra nem korlátozódott Róma freskóira, a meztelen szobrokat, amelyeket az ókori hagyományoknak megfelelően általában a legegyszerűbb formájukban, kidudorodó izmokkal és csupasz végtagokkal ábrázoltak, szintén el kellett fedni, mondjuk fügefalevéllel.

Ez a prűd divat IV. Pál pápasága alatt beszivárgott a Vatikánba, és a 17. és 18. században még gyorsabban terjedt. A férfi szeméremtestek helyén gipsz vagy bronz fügefalevelek jelentek meg, az eltüntetett intim részek pedig állítólag egy titkos fiókban rejtőznek a Vatikánban. Michelangelo Dávid-szobra sem kerülhette el sorsát, amikor Viktória királynőnek adományozták, megkapta a maga fügefalevelét oda, ahol szükség volt rá.

- forrás: index.hu/kultur -

- - - - - - 

Kapcsolódó írások:

A Dávid szobor története és néhány érdekesség róla:
https://dszilvia.blogspot.com/2024/11/a-david-szobor-tortenete-es-nehany.html

Isten nélkül nincs Michelangelo, sem Sixtus-kápolna:

https://dszilvia.blogspot.com/2024/03/isten-nelkul-nincs-michelangelo-sem.html

- - - - - - - 

Michelangelo Buonarroti - Az utolsó ítélet - videó

forrás:musicAIn

Gyermekek kapcsolata az Angyali világgal

Gyermekeink különleges lények. 

Tisztánlátásuk, kíváncsiságuk és nyitottságuk gyakran sokkal mélyebb, 

mint azt mi, felnőttek gondolnánk.

Képzeld el, milyen lenne, ha gyermeked megtanulna kapcsolatba lépni az angyalaival! Az angyalok védelme és útmutatása nem csak a felnőttek számára elérhető, hanem a legkisebbek is megtapasztalhatják ezt a szeretetteljes energiát. De hogyan segíthetünk nekik abban, hogy érzékeljék és felismerjék az angyalok jelenlétét?

Az Angyali világ és a gyermekek különleges kapcsolata

A gyermekek természetüknél fogva érzékenyebbek a spirituális energiákra. Sok kisgyermek mesélhet neked "láthatatlan barátokról" vagy "különleges lényekről", akiket ők érzékelnek, de mi nem. Gyakran ezek a "barátok" lehetnek az angyalok is, akik védelmezik, bátorítják és segítik őket. A gyermekek tiszta lelki energiája és félelmek nélküli világlátása lehetővé teszi számukra, hogy nyitottak legyenek az angyali jelenlétre.

A szülők szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a gyermekek megtartsák ezt a spirituális nyitottságot, és ne veszítsék el ezt a kapcsolatot, ahogy idősebbek lesznek.

Hogyan ismerik fel a gyermekek az Angyalokat?

Az angyalokkal való kapcsolatfelvétel gyermekkorban természetes folyamat lehet. Íme néhány jel, amivel gyermeked esetleg találkozhat és ami arra utalhat, hogy angyalok vannak a közelében:

Álmok: Sok gyermek álmodik angyali lényekről, fényes, ragyogó alakokról, akik megvédik őket vagy üzeneteket közvetítenek. Ezek az álmok lehetnek az angyalok közvetlen üzenetei.

Különös békesség érzése: Amikor az angyalok jelen vannak, gyermeked nyugodtabbnak és boldogabbnak érezheti magát, még akkor is, ha korábban feszült volt.

Játékos jelek: Az angyalok játékosak és szeretetteljesek, így egy gyermek számára észrevehetők lehetnek váratlan szivárványok, fények vagy akár pillangók, amelyek az angyalok jelei lehetnek.

Kérdések: Ha gyermeked elkezd kérdéseket feltenni az angyalokról, vagy úgy érzi, hogy "valaki figyeli és vigyáz rá", az lehet az angyali jelenlét felismerése.

Hogyan segítheted gyermekedet kapcsolódni az angyali világhoz?

Amikor egy gyermek szeretné felfedezni az angyalok világát, a szülőként játszott szereped rendkívül fontos. Íme néhány egyszerű, de hatékony módszer, amellyel segítheted gyermekedet a kapcsolódásban:

Beszélgess vele az angyalokról: Ne félj beszélgetni az angyalokról, mint természetes lényekről, akik mindig mellette vannak. Emlékeztesd őt arra, hogy az angyalok védelmezők és segítők, és bármikor hívhatja őket, ha szüksége van rájuk.

Közös meditáció vagy ima: Ha gyermeked elég nagy, hogy meditáljon vagy imádkozzon, vezess be neki egy egyszerű, rövid gyakorlatot. Mondhatsz például egy angyali imát este, lefekvés előtt, hogy megnyugodjon és védettnek érezze magát.

Angyali történetek és mesék: Olvass neki angyalokról szóló meséket vagy történeteket, hogy fantáziáját és kapcsolatát az angyali világgal tovább erősítsd. Az ilyen történetek segítenek neki jobban megérteni, hogyan működnek az angyalok és milyen szeretetteljesek.

Figyelj oda a jelekre: Ha gyermeked olyan dolgokat mond, amik szokatlanok vagy különlegesek, ne legyints rájuk! Lehet, hogy valóban angyali jeleket érzékel. Bátorítsd őt, hogy beszéljen ezekről, és oszd meg vele a saját tapasztalataidat is, ha van ilyen.

Miért fontos a kapcsolat az Angyalokkal?

Az angyalok segíthetnek a gyermekeknek abban, hogy megtalálják a belső nyugalmukat, biztonságérzetüket, és megerősödjenek lelkileg. Amikor egy gyermek tudja, hogy egy szeretetteljes, láthatatlan erő vigyáz rá, sokkal magabiztosabbá válhat, és könnyebben küzdhet meg a kihívásokkal – legyen szó iskolai nehézségekről, baráti konfliktusokról vagy egyszerű félelmekről.

A gyermekek és az angyalok közötti kapcsolat egy varázslatos, szeretetteljes világ része, amely segíthet nekik abban, hogy békésebben és boldogabban éljék meg mindennapjaikat. Mint szülő, te lehetsz az a kapocs, aki segít nekik felfedezni ezt a kapcsolatot, és megnyitni szívüket az angyali energiák előtt.

Adj gyermekednek egy ajándékot, amit egy életen át vihet magával: a hitet, hogy sosem egyedül járja útját, hiszen az angyalok mindig vele vannak.

- forrás: Nagy János - Spirituális tanító - teremtsjovot.hu -

- - - - - - -

Omega Oratórium - Boldog angyalok - videó

forrás:Gábor Kiss

Omega : Boldog angyalok 

Nézz fel, álmok az égen, fénylő csillagok 

Ott él ki elment innen, de el nem hagyott 

Nézz fel, szárnyak a szélben, védő angyalok 

Volt már szegény az Isten, de el nem hagyott.

Érzem, szívedben minden emlék megmaradt 

És látod, álmodban várod az eltűnt arcokat 

Fényben pillangó táncol az égi színpadon 

A földön még embert játszott és néha álmodott 

Nézz fel, szárnyak a szélben, Ők boldog angyalok 

Volt már, ki elment innen de el nem hagyott 

Érzem szívedben minden emlék megmaradt 

És látod, álmodban várod az eltűnt arcokat 

Ott fenn, álmok a fényben boldog angyalok 

Volt már ki elment régen, de el nem hagyott

Előadó: Omega

Album: Omega XV: Egy életre szól

Kiadás éve: 1998.

Műfaj: Rock

Rudolf Steiner: A tudatos szemléletről

“A spirituális jelleg meglátása a Golgotai Misztériummal kapcsolatban szükségszerű, de ennek az egész életre ki kell terjednie. Ez azt jelenti, hogy az emberi tudatnak a tisztán természeti szemléleten kívül egészen más szemléletre kell szert tennie. A dolgok ilyen szemlélése azáltal következik be, hogy az ember megtanulja, hogy sorsának nagy és kis eseményeit a világban tudatosan szemlélje, úgy ahogy érzékelésével nézi az érzéki világot. Ezt úgy értem, hogy ma az ember még kevéssé figyel sorsának alakulására. De nézzünk meg extrém eseteket. Elbeszélek egy esetet, amely elvezethet ahhoz, amire gondolok – egy esetet a sok közül. Ezrével mesélhetnénk ilyeneket, számtalan létezik.

Valaki elindul otthonról megszokott sétaútján. Ez hegyoldalon vezet fel egy sziklás fennsíkra, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik. Ezt sokszor felkereste már, úgyszólván megszokott sétája. Egy napon séta közben mintegy a semmiből merül fel a gondolat: vigyázat óvatosan! És szellemében hangot hall, – nem hallucinációt, hanem szellemileg – „miért mégy ezen az úton? Nem mondhatnál le egyszer erről az élvezetről?” Ezt hallja szellemében. Elgondolkozik, kissé félreáll, egy ideig tűnődik – ekkor hatalmas sziklatömb zuhan le, éppen oda, ahová lépnie kellett volna, ha nem áll félre, egész biztosan agyonütötte volna.

Kérem, tegyék fel a kérdést, hogy itt mi hatott sorszerűen. Valami mindenképpen. Az illető tovább él. Élete sok más ember életével kapcsolatos itt a Földön. Mindez megváltozott volna, ha a sziklatömb agyonüti. Itt történt valami. Ha ezt természeti törvények alapján próbálják magyarázni, úgy természetesen nem jutnak el sorsszerűségéhez. Természeti törvényekkel megmagyarázhatják, hogy a sziklatömb miért lazult meg, és miért üti agyon az embert, ha lezuhan, és így tovább. A sorsszerű azonban sehogyan sincs abban, amit a természetnek megfelelően mondhatunk el a dologról, semmi köze sincs hozzá.

Extrém esetet beszéltem el. De kedves barátaim, ilyenekből áll egész életünk amennyiben az élet sorsjellegű lét. Az ember azonban nem figyel rá, nem figyeli meg. Nem figyel ezekre a dolgokra úgy, mint az érzékei útján hozzájutó természeti tényekre. Naponta, minden órában minden pillanatban történnek ilyen dolgok, csak egy extrém esetet írtam le az elmondottakkal. Gondolják csak el, hogy milyen gyakran fordul elő, hogy el akarnak indulni otthonról és egy fél órára feltartják önöket. ― Az apró eseményeket is meg kell néznünk. Ehhez hasonlók az életben ezrével fordulnak elő. Csak azt látják, hogy mi történt a félórai késleltetés után, nem is gondolnak rá, hogy egészen más történt volna, ha fél órával korábban indulnak el!

Így életünkbe valóban állandóan belejátszik egy egészen más világ, a sorsszerű világa, erre a mai ember még egyáltalán nem figyel, mert voltaképpen csak arra tekint, ami megtörténik, nem arra, amit állandóan távol tartanak az életétől. Hiszen nem tudhatják, hogy három órával ezelőtt nem akadályozták-e meg valamiben, ami miatt nem lehetnének itt, vagy talán már nem is élnének. Mindig csak azt látják, aminek a megvalósulásához a legkülönbözőbb módon ható szellemi impulzusok kellettek. A szokásos tudattal általában nem feltételezik, hogy amit életük során tesznek, az együttműködő szellemi impulzusok eredménye. Ha felfigyelnek rá, akkor megértik, hogy a természet világához hasonlóan létezik a sorsszerűség világa is, és ennek tartalma semmiképpen sem szegényesebb, mint a természeti világé. A sorszerű világába belejátszik az, amit az imént leírtam, de az emberi értelem előtt csak egyes részletei világosodnak meg, amikor olyan extrém esetek jönnek létre, mint amit elbeszéltem.”

- Rudolf Steiner -

(Rudolf Steiner: A HALÁL MINT AZ ÉLET ÁTALAKULÁSA (GA182) – forrás: antropozofia.hu)

forrás:Balogh Gábor - antropozofus.hu

- - - - - - 

Rudolf Steiner - A szellemtan fontossága - videó

forrás:Antropozófiai Tartalmak

hang:István Karsay