Lorna Byrne közvetítése: "Az Gyógyító Angyalaidnak imádsága"

Lorna Byrne kicsi kora óta látja az angyalokat. Most, hogy a gyermekei már felnőttek, nyilvánosságra hozza mindazt a tudást, amelyet az angyaloknak köszönhet. Visszavonultan él vidéken, Írországban. Számos nemzetközi bestseller (Angyalok nyelvén, Lépcső a mennyországba, Angyali üdvözlet, Mennyei szeretet) szerzője. Könyvei már több mint húsz nyelven jelentek meg.

Egy este Mihály arkangyal odaadta nekem ezt az imádságot. Onnantól kezdve, aki eljön hozzám segítségért, megkapja tőlem. Minden angyal végez gyógyító munkát, van azonban az angyaloknak egy külön csoportja, a "gyógyító angyalok", akiket az őrangyalok hívnak segítségül, ha gyógyításra van szükség.

Lorna Byrne

A gyógyító angyalok szó szerint milliónyian vannak, Isten folyamatosan küldi őket ki a világba.

Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy kérjük a segítségüket. 

Az Gyógyító Angyalaidnak imádsága,

Mely elhozatott Istentől, Mihály, az arkangyalod által.

Szórd szét az Gyógyító Angyalaidat,

az Mennyei Seregedet, rám

és mindazokra, kiket szeretek!

Érezzem az Gyógyító Angyalaidnak

Rám eső sugarát,

Az Gyógyító Kezednek fényét!

Engedem, hadd hasson az Gyógyításotok

Bármily módon is engedi azt az Isten!

Ámen

Sokszor jut eszembe Mihály arkangyal, aki az ágyam mellé állva, hangosan felolvasta a tekercs szövegét, ezt az imádságot, amelynek a szövegét Isten szavai alkotják.

Mihály arra kért, tegyek meg minden tőlem telhetőt, hogy senki se változtasson a megfogalmazáson, mert ezek Isten szavai.

Mihály arkangyal mindössze közvetítette nekem ezt a fohászt, és engem bízott meg a feladattal, hogy adjam tovább a világnak. Így minden ember használhatja ezen a földkerekségen, vallástól és hittől függetlenül.

Ez az ima Isten gyógyító kezének fényéről szól. Amikor e szavakkal fohászkodunk, eljut hozzánk a gyógyulást hozó fény mégpedig közvetlenül Istentől. Amikor Isten megérint a kezével, ő maga is körülölel minket, a Gyógyító Angyalokkal együtt, akik vígaszt nyújtanak nekünk ebben az imádságban. Isten értésünkre adta, hogy ezt az imát ő maga küldte nekünk egyenesen a mennyekből azzal az angyallal, aki a legnagyobb hatalommal bír: Mihály arkangyallal.

Ez az ima éppen ezért rendkívül hatásos. Emlékeztet minket arra, hogy sohase felejtsük el megnyitni magunkat a gyógyulás előtt, bármilyen módon is adja meg ezt nekünk Isten.

Amikor az Angyalok nyelvén című könyvem kéziratát eljuttattam a kiadóknak, azt gondolták, valami nem stimmel az imádság eredeti angol címével (Az Gyógyító Angyalaidnak imádsága, mely elhozatott Istentől, Mihály az arkangyalod által), és meg akarták változtatni. 

Mihály arkangyal azonban óva intett ettől: 

"Lorna, nem hagyhatod hogy átírják, mert ezek Isten szavai, nem egy emberéi."

Úgyhogy közöltem a kiadómmal: 

"Mark, nem változtathatjátok meg az imádság szövegét - változatlan formában kell megtartanotok."
Aztán elmagyaráztam neki, miért van így, és ő maximálisan egyetértett velem.

Sokan beszámoltak nekem arról hogy az imádság hatására segítséget kaptak a gyógyító angyaloktól, és évek alatt rengeteg történetet hallottam emberektől, akik hisznek abban, hogy nekik vagy szeretteiknek segítséget jelentett ez az imádság. Sokan azt is elmondták, hogy leírták az imádság szövegét papírra, és mindenhova magukkal viszik, esetleg odaadják másoknak. 

- Lorna Byrne -

Lorna Byrne: Gyógyító angyalaid imádsága - videó

amelyet Istentől Mihály arkangyal hozott el 

forrás: Lorna Byrne

Előző élete hátborzongató élményeiről vallott Dolly: „Azt vallom, nem csak egyszer élünk”

Dolly az Ikrek jegyének szülötte, aki szilárdan áll a realitások talaján, de érdekli az ezotéria, szívesen lebbenti fel a misztikát takaró fátylat.

Dolly (polgári nevén Penczi Mária Ilona)

eMeRTon-díjas magyar énekesnő

Érdekli az asztrológia?

Dolly: Nagyon régen, a gimnáziumi osztálytársaimmal izgatottan vártuk hétről hétre, hogy megjelenjen az újságban a horoszkóp. Tévéműsor keretében találkoztam már csillagfejtővel, és a közelmúltban elkészíttettem a személyes képletemet is.

Volt már déja vu élménye?

Dolly: Igen, többször fordult elő az életemben, hogy valahol először jártam, mégis minden ismerős volt. Például Ausztráliában, Sydney-ben koncert előtt elvittek bennünket hajókázni és várost nézni. Az óceán partjához közel volt egy arborétum, ahol állatok is szabadon mászkáltak. Elindultam egy ösvényen, mert tudtam, hogy az út végén van egy házikó, amelyet szerettem volna megnézni. Velem tartottak a vendéglátóink, és kérdezték, honnan tudom, hogy beljebb tényleg van egy kis ház, hiszen nem volt erre vonatkozóan semmiféle leírás vagy más utalás a térképen.

Az út végén valóban ott állt egy terméskővel megépített kis ház, amelyben senki sem lakott, csak ehhez az arborétumhoz tartozott. A mai napig rejtély a számomra, honnan tudtam, hogy ott áll az épület. Talán egy előző életbeli emlékből…

Ezek alapján elmondható, hogy hisz a reinkarnációban?

Dolly: Azt vallom, nem csak egyszer élünk. Azért születünk, hogy tanuljunk, tapasztaljunk. Meggyőződésem, hogy meghatározott feladatokkal, előre eltervezett helyre és körülmények közé érkezünk. Olyan emberekkel találkozunk, akikkel dolgunk van. Ha a feladatunkat jól oldjuk meg, akkor valószínűleg nem kell „osztályt ismételnünk”, újraszületnünk.

Dolly hisz a reinkarnációban! - videó

Mi a véleménye a gondolat teremtő erejéről?

Dolly: Hiszek benne. Mivel vizuális típus vagyok, el tudom képzelni képszerűen magam előtt, amire vágyakozom, és ez általában meg is valósul. Nagyon szerettem volna Wanda Jacksonnal találkozni. Mert amióta meghallottam őt, azóta a rajongója voltam. Aztán a sors úgy hozta, hogy 1992-ben nemcsak, hogy találkoztam vele, hanem együtt töltöttünk tíz csodás napot Magyarországon. Készítettünk egy nagylemezt is, valamint együtt léptünk fel a Hősök terén, egy nagy koncerten.

Milyenek a megérzései? Gondolom, Ikrek jegyűként nehéz ezekre hallgatni?

Dolly: Tökéletesek a megérzéseim, amelyekre életem során egyszer nem hallgattam, és meg is bántam. Az egyik télen, amikor még valóban kemény fagyok voltak, és nagy hő esett, koncertsorozatra indultunk a zenekarral. Ennek kapcsán kellemetlen érzés kerített hatalmába. Nem akartam vezetni, ám a kollégák rábeszéltek, hogy mivel nekem van a legkényelmesebb autóm, mégiscsak menjünk, mert nem lesz gond. Az előadássorozat harmadik napján a ködben, a friss hóban, jégbordás úton, Pécs környékén egy lejegesedett útszakaszon megpördült a kocsim, és a szalagkorlátnak ütköztünk.

Az autó ugyan megnyomódott, de szerencsére nekünk nem lett semmi bajunk. Akkor, ott megfogadtam, hogy mindig hallgatni fogok arra, amit az ösztöneim súgnak.

Babonás?

Dolly: Már nem vagyok babonás. Még általános iskolás koromban mondta az osztálytársam, mindig ügyeljek arra, hogy jobb lábbal lépjek le reggelente az ágyról, mert ellenkező esetben csupa rossz dolog fog történni velem. Ennek annyira a hatása alá kerültem, hogy már-már betegesen ügyeltem arra, hogy jobb lábbal keljek. Aztán egyszer nem figyeltem és bal lábbal léptem le a parkettára, ám nem történt semmiféle rettenetes dolog. Azóta nem vagyok babonás.

Mi a véleménye az angyalokról?

Dolly: Hiszem, hogy vannak a láthatatlan világban segítőink. Kerültem már olyan helyzetbe, amelyet angyali védelem hiányában nem éltem volna túl. Vagy említhetném azt az esetet, amikor még általános iskolás voltam, és osztálykiránduláson várlátogatásra került sor. Hirtelen síri csend lett, amikor kiálltam a romos várfal szélére. Senki sem mert megmukkanni, nehogy leomoljon alattam a fal.

Volt az életében olyan helyzet, amely logikával nem magyarázható?

Dolly: Igen. Már indulásra készek voltunk, amikor a stúdióból telefonáltak, hogy az egyik dal szövege hiányzik. Gyorsan leültem az asztalhoz és mintha vezették volna a kezem: a szöveg pillanatok alatt nemcsak hogy készen volt, hanem egyetlen javításra sem került sor, mert tökéletes lett. Ez volt a nagysikerű Ave Maria című dalunk.

Szokott imádkozni?

Dolly: Igen, és nem felejtem el megköszönni a Teremtőnek mindazt, amit kaptam tőle.

- forrás: Izing Klára - meglepetes.hu -

- fotó: RTL -

- - - - - - -

Dolly nem akarja elhinni, hogy Fenyő Miklós meghalt - videó

a Borson keresztül emlékezett

forrás:BorsOnline

Dolly még ma sem fogta fel, hogy elveszítette a barátját. Fenyő Miklós halálával egy korszak is lezárult az énekesnő életében. Több mint hatvan évig voltak barátok, ami nem múlik el nyomtalanul. Dolly a Borsnak elmondta, örökké őrzi majd Fenyő emlékét és biztos benne, hogy egyszer még találkoznak. 

Az énekesnő hisz az újjászületésben.

Az életmentő ölelés - haldokló koraszülött ikertestvérét mentette meg ölelésével a kisbaba

1995 őszén egy massachusettsi kórházban olyan dolog történt, amelyre még a sokat látott orvosok sem nagyon találtak szavakat. Egy apró, csendes kórterem egyszer csak egy orvosi csoda helyszínévé vált, és mindaz, amit addig az intenzív ellátásról gondoltak, új értelmet kapott.

Brielle és Kyrie Jackson

Két pici ikerlány, Kyrie és Brielle, a vártnál döbbenetesen korábban, tizenkét héttel idő előtt jött világra. Alig nyomtak két fontot fejenként, olyan törékenyek voltak, hogy az ember szinte levegőt sem mert venni mellettük. Minden egyes nap, minden egyes lélegzetvétel külön harc volt számukra az életben maradásért. A kilencvenes évek közepén érvényes szigorú kórházi szabályok szerint az ikreket azonnal külön inkubátorba helyezték, hogy megóvják őket az esetleges fertőzésektől.

Az első hetekben Kyrie valamivel erősebbnek bizonyult. Lassan gyarapodni kezdett, és apró teste mintha kapaszkodott volna az életbe. Brielle állapota azonban egyre aggasztóbb lett. Súlyos légzési nehézségekkel küzdött, alacsony volt a véroxigénszintje, a szívverése pedig gyenge és bizonytalan maradt.

Ikrek édesanyja, Heidi Jackson

A helyzet november 12-én fordult igazán válságosra. Brielle hirtelen teljes pánikba esett. A szívverése veszélyesen magasra ugrott, az oxigénszintje zuhanni kezdett, kapkodva próbált levegőhöz jutni, miközben a bőre rémisztő, kékesszürke árnyalatot vett fel.

Az intenzív osztály egyik nővére, Gayle Kasparian minden ismert módszert megpróbált, amit a szakma akkor megengedett és előírt. Karjába vette a kicsit, odaadta a rémült édesapának is, hogy tartsa magához, meleg takarókba bugyolálta, kitisztította apró orrát, és mindent megtett, amit egy ilyen helyzetben meg lehetett tenni.

De semmi sem segített. Brielle állapota percről percre romlott, és úgy tűnt, kicsúszik a kezük közül.

Ekkor Gayle kétségbeesésében eszébe jutott egy Európa egyes részein alkalmazott, akkor még szokatlannak számító módszer, az úgynevezett közös fektetés. Ennek lényege az volt, hogy a többes ikrek nem külön, hanem egymás mellett maradnak, mert a közelségük segíthet nekik megnyugodni és erőre kapni.

Ebben az amerikai kórházban azonban ilyet még nem próbáltak. A nővér vezetője ráadásul éppen egy konferencián volt, így Gayle pontosan tudta, hogy amit tenni készül, az szakmai szempontból hatalmas kockázat.

Mégis ránézett a halálra rémült szülőkre, majd meghozott egy olyan döntést, amely később orvostörténeti pillanattá vált.

„Hadd próbáljam meg betenni Brielle-t a testvére mellé. Hátha segít rajta” – mondta a szülőknek. „Nem tudom, mit tehetnék még.”

A szülők kétségbeesett beleegyezésével Gayle óvatosan felemelte a síró, levegőért küzdő kisbabát, és betette Kyrie mellé az inkubátorba. A két testvér azóta nem érintette egymást, hogy megszülettek.

Abban a pillanatban, amikor az inkubátor ajtaja becsukódott, valami egészen különös történt. Brielle ösztönösen odabújt a testvéréhez, és a keserves sírása szinte azonnal elcsendesedett. Néhány percen belül a véroxigénszintje emelkedni kezdett, méghozzá olyan értékekre, amilyeneket születése óta alig láttak nála.

Ahogy Brielle végre megnyugodott, és lassan álomba szenderült, Kyrie valami még meghatóbbat tett. Az erősebb ikertestvér kinyújtotta apró bal karját, és átölelte törékeny húgát, mintha csak védeni akarná őt mindentől, ami fájdalmas és félelmetes ebben a világban.

Ezt a pillanatot egy helyi újság fotósa is megörökítette. A kép később milliók szívét érintette meg világszerte, és „A megmentő ölelés” néven vált ismertté.

„Azonnal megnyugodott” – mondta később az ikrek édesanyja, Heidi Jackson. „Azonnal. Egészen hihetetlenül azonnal.”

Amikor a nővérvezető visszatért, és meglátta, hogy a két kislány egymás mellett mennyivel jobban van, nem szidta meg Gayle-t. Nem büntette meg azért, mert eltért a megszokott protokolltól. Ehelyett elmosolyodott, és teljes támogatását adta a módszerhez.

Brielle és Kyrie végül karácsony előtt együtt mehettek haza. Egészségesek voltak, megerősödtek, és mindketten több mint öt fontot nyomtak.

A két testvér ösztönös kötődése nemcsak Brielle életét mentette meg, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy az orvoslás más szemmel kezdjen tekinteni a koraszülött ikrek ellátására. Ez az eset utat nyitott a közös fektetés és a bőrkontaktuson alapuló terápia szélesebb elfogadása felé a világ számos kórházában.

Ez a történet ma is arra emlékeztet bennünket, hogy az emberi közelségnek van egy csendes, természetes ereje, amelyet még a legmodernebb gépek sem tudnak pótolni. Egy testvéri ölelés egyszerű melege megmutatta, hogy a szeretet néha nemcsak vigasz, hanem maga a legerősebb gyógyszer.

- forrás: Megható Történetek a nagyvilágból - csaladinet.hu -

Kyrie és Brielle Jackson 2023-ban

"Szükségünk van egymásra"

Az életmentő ölelés – Brielle és Kyrie Jackson ikrek - videó

forrás:Fantastic Videos

Antoni Gaudí: Sagrada Família a világ legmagasabb temploma

Vannak álmok, amelyeket nem egy ember fejez be.

Antoni Gaudí tudta, hogy valószínűleg nem látja elkészülni élete fő művét.

Mégis minden követ úgy tett a helyére, mintha örökké élne.

1926. június 10-én meghalt.

A Sagrada Família akkor még messze volt a befejezéstől.

Sokan kételkedtek benne, hogy valaha elkészül.

Pontosan 100 évvel később, 2026. június 10-én Barcelonában felavatták a bazilika legmagasabb pontját, a 172,5 méter magas Jézus Krisztus-tornyot.

Az ünnepi szentmisét XIV. Leó pápa mutatta be, este pedig több mint százhúszezer ember együtt ünnepelte azt, amit egy ember hite száz évvel korábban elindított.

Gaudí egyszer azt mondta:

"Az én megbízóm nem siet."

Isten ideje másként telik.

A zarándok is ezt tanulja meg az úton.

Nem kell mindent ma megoldani.

Nem kell minden célt azonnal elérni.

Elég megtenni a következő lépést.

Van, hogy csak elültetjük a magot.

Van, hogy mások aratják le a gyümölcsét.

A Magyar Zarándokúton is sokszor megtapasztaljuk, hogy minden lépésnek jelentősége van, még akkor is, ha a cél még messze van.

Az út nemcsak kilométerekből áll, hanem apró döntésekből, kitartásból, imából és bizalomból.

Talán ezért olyan különleges a zarándoklat.

Mert megtanít hinni abban, hogy amit szeretetből építünk, az túlél bennünket.

Lehet, hogy nem mi látjuk majd a beteljesedését.

De attól még érdemes elindulni.

Mert minden nagy út egyetlen lépéssel kezdődik.

A Sagrada Família Gaudí munkásságára jellemző egyedi, organikus formavilággal rendelkezik. A hagyományos gótikus katedrálisoktól eltérően a szerkezet nem támaszkodik kiemelkedő külső támpillérekre vagy belső merevítésekre. Ehelyett a 18 torony (mindegyik egy-egy bibliai alakot ábrázol)

Buen Camino! Áldott utat kíván a Magyar Zarándokút!

- forrás: Magyar Zarándokút -

Antoni Gaudí (1852-1926) az organikus építészet képviselője

(Sírhelye a Sagrada Família altemplomában van)

XIV. Leó pápa áldását követően tűzijáték világította meg a Sagrada Famíliát - videó

forrás:Guardian News

Jézus ábrázolása

Kultúráról kultúrára időutazás a vizuális hagyományokon keresztül.

A 4. századi Róma freskói az antik szépségideálokat tükrözik, ahol a megszokott római vonásokkal jelenik meg. Ezek a korai ábrázolások már akkor is a hit és művészet összefonódását mutatták.

Az idő homokjain keresztül, a 6. századi Egyiptomban Jézust már a kopt művészet színeiben látjuk. A biblikus történeteket azokkal a jellegzetes, élénk színekkel és szakrális szimbólumokkal ábrázolták, melyek az afrikai kontinensre jellemzőek.

A 10. század Kínájában a kereszténység találkozik a távol-keleti filozófiával. A freskók itt a harmónia és az egyensúly fontosságát hangsúlyozzák, Jézus alakját a taoista és buddhista elemekkel ötvözve.

Továbbhaladva Spanyolország 12. századának román kori mesterműveihez, ahol a mór hatás és a keresztény ikonográfia különleges találkozásának lehetünk tanúi. 

Majd a 12. század Oroszországában a bizánci hatások által gazdagon díszített ikonok dominálnak, megőrizve az ortodox világ misztikumát.

Konstantinápoly 13. századában az egyház hatalma és pompája tükröződik, ahol Jézus Krisztust gyakran a császári dicsőségében láthatjuk, arany hátterekkel és fenségességgel ábrázolva.

Firenze a 16. században a reneszánsz újjászülető világának adott teret. Michelangelo és Leonardo, nagy mesterek keze által, Jézus itt már az emberi test szépségét és anatómiai pontosságát hozza kiemelt szerepbe.

Az út Indiába repít minket a 17. században, ahol Jézus megjelenik a japamála gyöngyei között, jelképezve a kereszténység integrációját a hindu kultúrával, és a szellemiesítés művészi útkeresését.

Egy másik óceán túlsó partján, Panama 17. századában a kereszténység és az őshonos kultúrák szinkretizálódtak. Jézust itt sokszor piros tollas fejdiszben láthatjuk, amely az Anconai-öböl hagyományait idézi.

Európát elhagyva és visszatérve az afrikai kontinensre, Etiópia 18. századában az egyedien színes és expresszív ábrázolások hódítanak, megmutatva a kereszténység mélyen beágyazott helyi hagyományait.

A 20. századi Egyesült Államok szélesítette a spektrumot, Jézust gyakran politikai szimbólumként használták. Az ikonográfia itt az újvilág energiáit tükrözi, a popkulturális utalások és szociális kritikák tükrében.

Végül a 21. század Egyesült Királyságában a digitális művészet kínál új lehetőségeket. Az ábrázolások már nem csak festményekben élnek, hanem virtuális platformokon is megjelennek, kapcsolódva a modern technológiai vívmányokhoz.

Ahogy a világ változik, Jézus ábrázolása is velünk változik, tükröt tartva kortárs kultúráink elé és új jelentésekkel gazdagodva. Minden kép egy új perspektíva, mely a hit, történelem és kreativitás határtalanságát ünnepli.

- forrás:Tudásvízió -

Jézus Krisztus arca a torinói lepel által

Kapcsolódó írás:

A torinói lepel láttán a brit filmrendező szkeptikusból hívő lett:

https://dszilvia.blogspot.com/2026/04/a-torinoi-lepel-lattan-brit-filmrendezo.html

A Szent Sír-templom oltára

- forrás:Wikipédia -

Szent Sír templom - Jézus sírja Jeruzsálemben - videó

forrás:matijacy

Senki nem tud neked ártani, miután ezt elolvasod: Buddhista tanmese a nyugalomról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, akinek volt egy minisztere. A miniszter nagyon bölcs volt; gyakran volt mondása: 

“Bármi történik, az végül jóra fordul”. 

Egyszer a király éppen egy hibás döntését javította, és a miniszter is mellette ült. A közelében levő kard azonban a király lábára esett, és a lábának egyik ujját levágta. 

A miniszter ekkor megismételte a mondását: 

“Bármi történik, az végül jóra fordul”. 

A király ezt hallva nagyon megharagudott. Megkérdezte a minisztert: 

“Levágták az ujjamat, és te azt mondod, hogy ez jóra fog fordulni. Mi ebben a jó?” 

A király dühös lett, és elrendelte, hogy a minisztert börtönbe zárják. Ő viszont nem bánkódott emiatt, és miközben a börtönbe távozott, ismét azt mondta: 

“Bármi történik, az jóra fordul”.

A király elámult, amikor ezt hallotta. Azt gondolta: 

“Milyen különös ez az ember! Börtönbe megy, és azt mondja, hogy bármi történik, az jóra fordul. 

2 hónap telt el az eset után. 

Egy nap a király vadászni ment a katonáival. Lovakon ülve mindannyian bementek a sűrű erdőbe. A király, miközben egy szarvast üldözött, beljebb ment a mély erdőbe, és elszakadt a katonáitól. Az általa üldözött szarvast azonban nem tudta elkapni, helyette viszont eltévedt, és bolyongania kellett a sűrű erdőben. Amikor a király ezt észrevette, keresni kezdte a kiutat. 

Hirtelen körülvette őt egy csapat törzslakó, akik abban az erdőben éltek. Ez a törzs nem volt a király területén, és nem is ismerték el a királyt, ezért elfogták és elvitték a törzs vezetőihez.

Ez a törzs épp egy embert keresett, akit feláldozhatnak, hogy megbékítsék az istenségüket. A király könyörgött nekik, hogy engedjék el, de azok a törzsbeliek nem értették a király nyelvét. Boldogságukban dobolni kezdtek. Megfürdették a királyt, új ruhába öltöztették, virágfüzért tettek a nyakába, és felkészítették a szertartásra. Amikor már éppen véget akartak vetni a király életének, a törzsfő meglátta, hogy a hiányzik az egyik ujja. Ezt látva megparancsolta, hogy állítsák le az összes dobot, és azt mondta: “Ezt az embert nem lehet feláldozni, mert nem teljes, és ha egy nem teljes embert feláldoznak, az istenség ahelyett, hogy örülne, haragudni fog.” A király nem tudta, hogy ez nem így van. 

Ezért végül úgy döntöttek, hogy elengedik a királyt.

Ezután a király boldogan tért vissza a palotájába. Miután megérkezett, arra gondolt, hogy ha a lábának egyik ujja nem tűnt volna el, akkor azok a törzsek megölték volna. Ez azt jelenti, hogy a miniszternek igaza volt, bármi is történt, az végül jóra fordul. 

Megparancsolta a katonáknak, hogy hozzák ki a minisztert a börtönből. Visszaadta neki a miniszteri állását, és megkérdezte: 

“Miniszter, mondd, amikor aznap levágódott az ujjam, az a javamra történt.

Ezt megértettem, de két hónapig börtönben voltál, és nagyon sokat kellett szenvedned. Mi lett volna veled, ha ez nem történik meg?” 

A miniszter elmosolyodott, és azt mondta: 

“Uram, én voltam a miniszterelnököd, és mindig veled voltam. Ha nem lettem volna börtönben, akkor aznap is veled lettem volna. Elhagytak téged.”

Az a gondolat, hogy “bármi történik, az végül jóra fordul”, elterjedt, és könnyű belátni, hogy miért. Életünk során sokszor tapasztalunk olyan helyzeteket, amelyeket kezdetben negatívnak vagy károsnak élünk meg, de amikor később visszatekintünk rájuk, rájövünk, hogy valójában pozitív kimenetelűek voltak a fejlődésünk szempontjából.

Gyakran próbálunk értelmet adni ezeknek a helyzeteknek a saját korlátozott intelligenciánk segítségével, de az igazság az, hogy a méltányosság vagy igazságtalanság megítélésének képessége is korlátozott. A világ a karma elve alapján működik, ami azt jelenti, hogy aki jót cselekszik, boldogságot kap, míg aki rosszat tesz, az bánatot tapasztal.

Ha nehéz időszakon mész keresztül, ne feledd, hogy szenvedésed a múltbeli negatív karmád eredménye lehet. A természet azon munkálkodik, hogy a fejlődés felé vigyen téged azáltal, hogy hagyja megtapasztalni tetteid következményeit.

Fontos megérteni, hogy a világot nem az ellenségünk teremtette, és hogy semmi igazán rossz nem történhet ebben a világban. Ha azon kapod magad, hogy arra gondolsz, valami rossz történhet veled, ne feledd; ez csak egy gondolat, és hogy az univerzum mindig a végső jó érdekében dolgozik.

Lehetnek olyan időszakok, amikor úgy érzed, hogy valami szörnyűséget élsz át, de ne feledd, hogy “bármi történik, az jóra fordul”. Még ha nem is látod azonnal a jót egy helyzetben, bízz abban, hogy az univerzumnak terve van veled, és hogy a végén minden megoldódik.

- forrás: facts.hu - Zsu Szabó - Életfestők -

- - - - - - -

Oliver Shanti - Bodhisattva Child - videó

Hogyan nyílik meg előttünk a szellemi világ kapuja

A mai, modern ember számára a szellemi világba való belépés nem azt jelenti, hogy el kell vonulni egy barlangba, vagy bonyolult, idegen nyelvű mantrákat kell ismételgetni.

A modern út lényege: a tiszta, éber gondolkodás és a hétköznapi életben végzett belső munka.

Érdemes követni ezeket a formákat

1. Az „Éberség” (A gondolatok uralása)

A modern ember agya folyamatosan pörög: közösségi média, munka, stressz, belső monológok.

Az első lépés az, hogy te irányítsd a gondolataidat, ne azok téged.

.A gyakorlatban: Tűzz ki napi 5 percet. Válassz ki egy teljesen egyszerű tárgyat (pl. egy gombostűt vagy egy ceruzát). Öt percig csak és kizárólag erre a tárgyra gondolhatsz: milyen a formája, a színe, az anyaga. Ha elkalandozol, gyengéden hozd vissza a figyelmed. Ezzel megtanulod „lecsendesíteni a zajt”.

2. A „Szent pillanat” (Az elcsendesedés)

A rohanó hétköznapokban mesterségesen kell létrehoznod egy belső szigetet, ahol semmi világi dolog nem számít.

A gyakorlatban: Minden nap ugyanabban az időben vonulj vissza 5-10 percre. Ülj le, és engedd el a napi problémákat (számlák, határidők). Tekints úgy a napodra, mintha egy külső szemlélő lennél, aki egy filmet néz. Ez segít leválni a pillanatnyi érzelmi hullámvasútról, és aktiválja a „magasabb Énedet”

3. Az Ego átnevelése (A morális fejlődés)

Ez a legfontosabb szűrő. Ha valaki csak megtanulni akarja anélkül, hogy jó emberré válna, az önzővé és gőgössé teszi.

A szellemi világ kapuja zárva marad a nagyképűek előtt.

A gyakorlatban: Fejleszd ki magadban az objektív ítélőképességet. Ha valaki kritizál vagy megbánt, ne sértődéssel vagy dühvel reagálj (ez a kis ego). Állj meg egy pillanatra, és vizsgáld meg kívülről: „Van igazság abban, amit mondott? Mit tanulhatok ebből?”

4. A tisztelet és nyitottság

A modern világ hajlamos a cinizmusra és a kritikára. A szellemi világ viszont csak akkor nyílik meg, ha képesek vagyunk csodálattal és mély tisztelettel adózni a létezés titkai előtt.

A gyakorlatban: Tanulj meg újra rácsodálkozni a világra. Figyelj meg egy nyíló virágot, egy hernyót, vagy a naplementét olyan belső tisztelettel, mintha egy szentélyben állnál.

Ez a belső tartás nyitja meg a lelket a láthatatlan világ fényének befogadására.

5. Az egyensúly (A szétvált én-részek vezetése)

A mai ember egyszerre akar sikeres lenni a munkában, jó szülő lenni, spirituálisan fejlődni, miközben ezerféle érzelem és vágy rángatja. Ha ezek szétesnek, a személyiség sérül.

A gyakorlatban: Legyen erős belső iránytűd (a magasabb Én). Ez az a belső hang, ami pontosan tudja, mi a helyes és igaz, még akkor is, ha a vágyaid vagy a lustaságod mást diktálnának.

Az önfegyelem tartja egyben a személyiségedet.

Hogyan néz ki a „belépés” a valóságban?

Nem látomásokkal kezdődik. Először azt veszed észre, hogy elkezdesz a dolgok mögé látni.

Megérzed a találkozások valódi súlyát (hogy miért pont azzal az emberrel hozott össze a sors).

Megérted az életed nehézségeinek (a karmádnak) az okát, és már nem csapásként, hanem leckeként tekintesz rájuk.

Képes leszel „olvasni a sorok között”: megérzed a természet vagy egy másik ember valós belső állapotát, anélkül, hogy megszólalna.

A legfontosabb szabály: A megszerzett nyugalmat és erőt mindig vissza kell hozni a földre, hétköznapokba.

Nem az a cél, hogy elszálljunk, hanem az, hogy a mindennapi életben – a munkahelyeden, a családodban – válj türelmesebb, szeretőbb és hasznosabb emberré.

- forrás: Mária Julianna Patai -

- - - - - - -

Etherium II (Spiritual awakening) - videó

lelki ébredés

Rudolf Steiner: Az elhaltakkal történő érintkezés II.

“Tegyük fel, hogy az ember elhagyja földi testét, és lelki-szellemi életével átmegy a szellemi-lelki világba. Tegyük fel, hogy aki a beavatási megismerést bensőségesebb értelemben szerezte meg, továbbra is megfigyelheti a lelkeket halál utáni életükben. Ehhez sok előkészítésre van szükség, olyan karmára is, amely összekapcsolja az itteni embert az odaát élővel. Arról van szó, hogy megértésre jussunk az elhalttal. Rendkívül nehéz szellemi élményekről beszélek, mert a világ szellemi leírása általában könnyebb, mint a halotthoz történő legcsekélyebb közeledés. Az emberek könnyen úgy hiszik, hogy egy halotthoz nem is nehéz közelednünk, pedig ez sokkal nehezebb, mint az általános spirituális megismerés megszerzése.

Elmondom most a halottakkal való érintkezés néhány sajátosságát. Ez először csak úgy lehetséges, hogy belehelyezkedünk a halott fizikai világra vonatkozó emlékezőképességébe. A halottaknak van még rezonanciájuk az emberi nyelvhez, még ahhoz a speciális nyelvhez is, amelyet itt a Földön kiváltképpen beszéltek. A nyelvhez fűződő kapcsolatuk azonban változik. Egy halottal való érintkezésnél például észrevesszük, hogy hamarosan a legcsekélyebb megértést sem tanúsítja a főnevek iránt. Ha az élő főneveket intéz a halotthoz, ezeket a halott egyszerűen meg sem hallja, ha szabad ezt a kifejezést használni. Aránylag hosszú ideig megtartja azonban minden ige megértését.

A halottal rendszerint csak akkor jutnak megértéshez, ha megfelelő módon tudnak neki kérdéseket feltenni. Ezekkel a kérdésekkel úgy kell olykor eljárnunk, hogy egyik nap lehetőleg teljes nyugalomban koncentrálunk a halottra, valami igen konkrét élményben élünk vele együtt – mert halála után inkább képek vannak a lelkében, mint elvont képzetek –, tehát olyan reális kézzelfogható élményre kell koncentrálnunk, amelyet itteni életében szeretett, úgy lassanként közeledhetünk hozzá.Rendszerint nem kapunk azonnal választ. Gyakran aludnunk kell rá, talán többször is, és napok múlva kapunk feleletet. De ha a kérdést főnevekkel intézzük a halotthoz, úgy voltaképpen sohasem kapunk választ. Meg kell próbálni, hogy minden főnevet igealakra hozzunk. Ez az előkészítés valóban szükséges. A halott olyan igéket ért meg legjobban, amelyeket igen szemléletessé teszünk. Az „asztal” kifejezést például sohasem érti, de ha sikerül elképzelnünk az asztal készítésének valamilyen tevékenységét, valami létesülést, akkor lassanként érthetővé válhatunk a halott számára, megérti a kérdést és választ kapunk. Ezek mindig igealakban vannak, sokszor még csak nem is igealakban, hanem abban, amit itt a Földön indulatszónak neveznénk.

A halott különösen betű-hangösszetételekben beszél. Mennél tovább tartózkodik halála után a szellemi világban, annál inkább beszél olyan nyelven, amelyet csak akkor sajátítunk el, ha a földi nyelv megkülönböztető megértését megszereztük, és már nem ragaszkodunk a szavak elvont jelentéséhez, hanem behatolunk a hangok érzelmi tartalmába.Úgy van ez, ahogy a nevelésről tartott előadásokban elmondtam: az „Á”-nál a csodálkozáshoz hasonlót érzünk. A csodálkozást mintegy felvesszük lelkünkbe, amikor nem csak „Á”-t mondunk, hanem „Ach”-ot. Vagyis: „A” = csodálkozom; a csodálkozás belém jut: „ch”. Ha pedig most az „m”-et helyezem elébe: „mach” – úgy követem azt, ami elcsodálkoztat, mintha lépésenként – „m”– közeledne és én teljesen benne vagyok! A halottak válasza is sokszor ilyen hangzóértelmekben érkeznek. Nem beszélnek angolul, németül vagy oroszul, hanem úgy, hogy csak a lélek és a szív értheti meg, ha a lélek és a szív összefügg a füllel.

Azt mondtam az előbb, hogy a szív magasztosabb a Napnál. A szív a földi szemlélet számára valahol belül van, és ha anatómiailag kivágják, nem nyújt szép látványt. A szív valójában az egész emberben ott van, áthatja minden egyéb szervét, benne van a fülében is. Egyre jobban hozzá kell szoknunk a halott szívbeszédéhez, ha szabad így neveznem.Ehhez akkor szokunk hozzá, ha fokozatosan elvetjük a főnévi jelleget, és eljutunk az igeszerűbe. Halála után a halott még elég sokáig megérti a cselekvést, a létesülést. Később azonban már olyan nyelven ért, amely nem valóságos nyelv. Amit ekkor kapunk a halottól, azt előbb vissza kell fordítanunk földi nyelvre.Az ember így kinő a testéből, és lassanként belenövekszik a szellemi világba, eközben egész lelki élete megváltozik.”

- Rudolf Steiner: A szentháromság titka (GA214) – antropozófia.hu

forrás:Balogh Gábor - antropozofus.hu

- - - - - - -

Open Your Heart - videó

Pio atya titokzatos utazásai

1905 elején, a Sant’Elia a Pianisi kolostor egy szerény cellájában a fiatal kapucinus novícius, Francesco Forgione, később Padre Pio néven ismert, letérdelt imádkozni. A szobában csend volt, csak a szél zizegése hallatszott a spalettákon. Lelkét azonban nem kötötték a kolostor falai – ekkor kezdődött első ismert misztikus bilokációs élménye.

Mozgás nélkül úgy tűnt, mintha egy fényűző villába „szállították volna” Észak-Olaszországban, Udine városába. Egy olyan szobában, amelyet korábban soha nem látott, egy Giovanni Rizzani nevű férfi feküdt halálos ágyán. Mellette felesége szült – lányuk, Giovanna éppen akkor jött a világra. A fiatal szerzetes lélekben állt a bölcsőnél, és abban a pillanatban megjelent neki Szűz Mária. Szelíd hangja így szólt:

„Rád bízom ezt a lényt. Vigyázz rá lelki leányként.”

Pio atya örökre emlékezett erre a pillanatra.

Évek teltek el. Egy napon, amikor már pap volt, a római Szent Péter-bazilikában találta magát. Egy fiatal nő lépett oda hozzá - Giovanna, aki ekkorra már felnőtt volt. Gyónni akart. Egy pillanatnyi beszélgetés után Pio atya nyugodtan így szólt hozzá:

"Ott voltam a születésednél. Apád haldoklott. Attól a pillanattól kezdve az enyém voltál."

A fiatal nő megdöbbent - ez a szerzetes olyan részleteket tudott, amelyeket egyetlen idegen sem tudhatott. Attól a pillanattól kezdve a szerzetes lelki lánya lett, és haláláig hűséges maradt hozzá.

Az ilyen élmények nem voltak ritkák Pio atya életében. Legközelebbi rendtársai többször is tanúskodtak arról, hogy "olyan utakon járt, amelyeket senki sem látott". Néha egyszerűen csak annyit mondott:

"Messze kell mennem."

És bár senki sem látta fizikailag elhagyni a San Giovanni Rotondo kolostort, néhány napon belül levelek vagy tanúvallomások érkeztek Olaszország különböző részeiről érkező emberektől - olyan emberektől, akik azt állították, hogy találkoztak vele, beszéltek vele, vagy akár meggyógyultak. Firenze, Róma, sőt ismeretlen falvak is – döntő pillanatokban jelent meg ott.

- forrás: Pietrelcinai Szent Pio Emlékoldal A fény szavai bejegyzése -

Pió atya (Padre Pio) nem az ezoterikus értelemben vett asztrálutazást, hanem az úgynevezett bilokációt (egyszerre két helyen való jelenlétet) és távolbalátást gyakorolta. A katolikus misztika szerint teste a San Giovanni Rotondó-i kolostorban maradt, míg szelleme (lelke) a világ távoli pontjain jelent meg, hogy segítsen vagy imádkozzon.

- - - - - - - 

Pio atya egyik bilokációja a II. Világháború idején - videó

- Pio atya a csodák embere -

forrás:Péter Boér

Pietrelcinai Szent Pio Emlékoldal A fény szavai

Wass Albert: Patkányok honfoglalása

Gróf Wass Albert tanmeséje rávilágít arra, mi történt 1920. június 4-én Trianonban. 

Kötelező olvasmány minden magyar számára.

Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk. Így élt az ember.

Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.

A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.

Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jól laktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.

Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk - gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.

És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta:

- Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott baltájával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.

- Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.

Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötőzte, s a rudat a dróttal felakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok kőzött. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - És fellázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!

S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, és kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra mar megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.

Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.

Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körút a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.

Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.

Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!

- gróf Wass Albert -

- Forrás:vitezirend.com -

- - - - - - -

Wass Albert: Patkányok honfoglalása - videó

forrás:Reflektor [szandras24]

Előadó:Pregitzer Fruzsina 

- Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész -

Togo – Igaz történet kutya és ember barátságáról a járvány közepette + Film

A szérumfutás során a gyógyszert váltóban adták át egymásnak a szánhajtók, de a legnehezebb feladat Seppalára és Togóra hárult. 

Seppala és Togo

Őt kidobták, mert túl kicsi volt. Túl gyenge. Túl beteg ahhoz, hogy valaha szánhúzó kutya lehessen.

Tizenkét évvel később ugyanaz a kis kutya 420 kilométert futott végig egy -65°C-os hóviharban… és megmentette egy egész város gyermekeinek életét.

A neve Togo volt.

1913-ban született az alaszkai Nome városában, Leonhard Seppala kenneljében. Beteges kölyök volt. Kicsi. Nyápic. Duzzadt torokkal. Seppala egy pillantást vetett rá, és azt mondta:

— Ez a kutya soha nem lesz alkalmas a trailre.

Ezért odaadta egy helyi asszonynak házi kedvencnek.

De Togo nem ezt akarta.

Néhány nappal később kitörte az ablakot, megszökött, és kilométereken át rohant vissza a hóviharban Seppala kenneléhez. Leült a kapu elé, és addig várt, míg vissza nem engedték.

Mintha tudta volna: ott van dolga.

Ahogy nőtt, csak a baj volt vele. Harapdált. Civakodott. Folyton feszegette a határokat. Seppala egyszerűen csak így nevezte: „egy szent őrület.”

Aztán egy napon, nyolc hónapos korában befogta a szán elé.

Togo azon a napon 120 kilométert futott.

Estére már a vezető kutya mellett haladt.

Seppala ekkor értette meg:

nem egy gyenge kutyát látott…

hanem egy született vezért.

Eltelt tizenkét év.

1925 telén Nome városára halálos árnyék borult.

Diftéria.

Gyerekek kezdtek megfulladni. Az antitoxin elfogyott. A várost jég és hóvihar zárta el a világtól. Nem volt repülő, ami felszállhatott volna. Nem volt hajó. Nem volt út.

Csak a kutyaszánok maradtak.

A gyógyszert több mint 1000 kilométeren kellett átvinnie 20 musherekből és 150 kutyából álló váltónak, a Föld egyik legkegyetlenebb vidékén.

A legveszélyesebb szakaszt Seppala kapta.

És az élre Togo állt.

A szél 130–170 km/órával tombolt.

A hőérzet -65°C alá zuhant.

A sötétben Seppala semmit sem látott.

Az életük egyetlen kutya ösztönein múlt.

Togo vezette őket.

A Norton-öböl jegén átvágni őrültség volt. A jég recsegett alattuk. A tenger fekete víze időnként feltört a repedésekből.

De kerülni nem lehetett.

A gyerekek addigra meghaltak volna.

Aztán megtörtént az, amiről alig beszél a történelem.

A jég leszakadt alattuk.

A csapat egy sodródó jégtáblán rekedt a jeges tenger közepén.

Seppala egy kötelet kötött Togo hámjára, majd átdobta a kutyát a nyílt víz fölött a stabil jégre.

Togo átért.

Megfeszült.

Húzott.

Küzdött.

A kötél elszakadt.

A legtöbb állat ilyenkor menekülne.

Togo nem.

Belevetette magát a jeges vízbe, úszott a sodródó kötél után, a fogai közé kapta, majd visszahozta.

Újra befogták.

Áthaladás a jégen - Részlet a filmből - videó

És ez a 22 kilós, öregedő kutya addig húzta a teljes jégtáblát — rajta az emberekkel, a szánnal, a többi kutyával és a szérummal — míg elég közel nem kerültek ahhoz, hogy átugorjanak a biztonságos jégre.

Három órával később az egész jégtábla darabokra tört és elsodródott a tengerben.

Togo aznap nemcsak gyógyszert vitt.

Életeket cipelt a fogai között.

Összesen több mint 420 kilométert futott a küldetés során — majdnem ötször többet, mint bármely más csapat.

És mégis…

A világ nem rá emlékezett.

A dicsőséget Balto kapta, a kutya, aki az utolsó szakaszon befutott Nome-ba. Szobrot kapott New Yorkban. Újságcímeket. Ünneplést.

Togót szinte elfelejtették.

Togo szobra – Seward Park, New York City

Pedig Seppala egész életében azt mondta:

„Soha nem volt jobb kutyám Togónál.”

Togo 16 éves korában pusztult el.

Seppala a karjaiban tartotta, amikor örökre lehunyta a szemét.

Másnap egy apró újságcím jelent meg:

„A hős kutya utolsó útjára indult.”

És talán ez a történet legszebb része:

A világ végül mégis utolérte az igazságot.

Évtizedekkel később szobrot kapott.

A Time magazin minden idők leghősiesebb állatának nevezte.

A történetét filmre vitték.

De Togo valószínűleg soha nem vágyott hírnévre.

Ő csak futott.

A viharban.

A sötétben.

Az emberekért.

Mert néha a legnagyobb hősök nem a legerősebbek.

Nem a leghangosabbak.

Nem azok, akikről azonnal szobrot emelnek.

Hanem azok, akiket egyszer túl kicsinek tartottak ahhoz, hogy bármit is számítsanak.

- forrás:Megható Történetek a nagyvilágból -

Togo

Forrás: akc.com

- - - - - - 

Bátor és hűséges kutyák, akiknek szobrot is emeltek:

https://welovedogz.hu/elet/bator-huseges-kutyak-szobrai/

- - - - - - - 

Togo - teljes film

https://videa.hu/videok/allatok/togo-allatok-pHdwppKzr7Jtrzi0

Leonhard Seppala kenneljének szánhúzó kutyáival

Togo látható bal szélen. További kutyák balról jobbra: Karinsky, Jafet, Pete, Zeus, Fritz