2021. december 3., péntek

Egy New York-i taxis igaz története...


Egy New York-i taxis igaz története egy utolsó útjára induló idős néniről: 

Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok.
De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.
 
 
Egy pillanat – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.

Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.
Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.

- Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.

Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.

Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.

Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?

- Nem az a legrövidebb út. – vágtam rá gyorsan.

- Ó, azt egyáltalán nem bánom. – mondta. Egy hospice-házba tartok.

Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.

- Nincs már családom. Mindenki meghalt. Nagyon csendesen beszélt. A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra. Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.

Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt mondta: Most már mehetünk. Elfáradtam.

Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az elő tetővel fedett főbejáratig vitt.
Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.
Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

-Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.

- Semmivel. – feleltem.

- Magának is meg kell élnie valamiből. – mondta.

- Vannak más utasaim is. – szereltem le.

Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.

- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak. – mondta végül: -Köszönöm.

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.
Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el...

 forrás: sikerutja.hu - Tánczos Lívia

 - - - - - - - -  

Falu Tamás: Út vége - videó
Elmondja: Laczkó Vass Róbert


Falu Tamás: Út vége
 
Mikor az utunk véget ér,
fáradt bennünk a vér, az ér,
már nem érdekel a jelen,
csak az örök, a végtelen.

Lelkünk a múltba menekül,
folyton beljebb, szüntelenül
és egyszer olyan messzi jár,
hogy nem tud visszajönni már.

2021. december 2., csütörtök

Sokan vesztették el szeretteiket a koronavírus következtében, de aztán újból találkoztak velük

 
Amikor Ian és Michelle Horne összeházasodtak, esküvőjükön a férfi lila nyakkendőt viselt, mert ez volt a kedvenc színe. Az évek múlásával egymáshoz illő tetoválásokat csináltattak, és beceneveket adtak egymásnak "A herceg menyasszonya" című filmből.
 

Ő Boglárka hercegnőnek hívta őt, Michelle pedig farmerfiú Westley-nek. Terveik szerint idén Írországba látogattak volna, hogy megünnepeljék Michelle ír gyökereit.

Aztán jött a világjárvány. Tavaly ősszel, hosszú csata után, Michelle Horne meghalt a koronavírus okozta komplikációk következtében. Ian Horne "szuperereje," ahogy ő nevezte, eltűnt. Csaknem 10 éve voltak házasok.

De nem sokkal a felesége halála után a reggeli rádió műsorvezetője a Kansas állambeli Wichitában azon töprengett, hogy Michelle talán még mindig beszél hozzá. A hajnal előtti sötétben vezetett a munkahelyére, amikor valami furcsát észlelt. Az autópályát szegélyező mintegy tucatnyi utcai lámpa lila fényű lett. Úgy nézett ki, mint az éjszakai égbolton izzó levendula gyöngysor.

Horne ezt jelnek tekintette.

"Michelle tudta, hogy ez az út vezet a munkába, amelyet minden reggel bejárok, és ez az az útvonal, amelyet megtett a kórházba az utolsó alkalommal," - mondja Horne, aki reggeli műsorát a KFDI 101,3-on "JJ Hayes"-ként vezeti.

"Emlékszem, hogy egyszerűen mosolyogtam és elöntött az érzés, hogy Michelle a közelben van."

Az eltávozott szeretteinkkel való találkozásokról szóló beszámolók nem ritkák

A koronavírus járvány mára több mint 600 000 amerikait ölt meg. Sokan többé már nem tudták megölelni szeretteiket vagy elbúcsúzni azoktól, akik egyedül, a kórházi osztályokon elszigetelten haltak meg.

Van azonban egy másik túlélő csoport, akik azt mondják, hogy második esélyt kaptak a búcsúzásra. Olyan emberek, mint Horne, akik úgy vélik, hogy egy koronavírusban meghalt szeretett személy kereste fel őket.

Ezek a tapasztalatok egészen különbözőek lehetnek, például hiper-valóságos álmokban megjelenő rokonok, az elhunyt szerettük által kedvelt illat hirtelen megjelenése, vagy az állatok szokatlan viselkedése. Más találkozások drámaibbak, egy érintés a vállon, hirtelen figyelmeztetés egy szeretett személytől, vagy a nemrég távozott rokon testszerű alakjának megjelenése az ágy lábánál.

Ezek a történetek hihetetlennek tűnhetnek, de valójában egy történelmi minta részei. Van bennünk - vagy elveszett szeretteinkben - valami, ami nem fogadja el, hogy nem tudunk elbúcsúzni tőlük.

És valahányszor olyan tragédia következik be, mint egy járvány, háború vagy természeti katasztrófa, ennek megfelelően megugranak azok a jelentések, amelyek szerint az emberek holtakat látnak, vagy megpróbálnak velük kapcsolatba lépni.

Az 1918-as influenzajárvány "spirituális őrületet" váltott ki, amikor az amerikaiak szeánszokhoz és ouija táblákhoz fordultak, hogy kapcsolatba lépjenek eltávozott szeretteikkel. A szeptember 11-i terrortámadások után emberek tömegei számoltak be az életből elragadottakkal kapcsolatos észlelésekről, sőt beszélgetésekről is.

Amikor 2011-ben szökőár sújtotta Japánt, és legalább 20000 ember életét vesztette, Ishinomaki sok lakója arról számolt be, hogy látták szeretteiket megjelenni, és egy könyv és dokumentumfilm is készült erről a szellemjárta városról.

"Az ilyen jellegű beszámolók normálisak az én világomban," - mondja Scott Janssen, a szerző, aki évek óta dolgozik a hospice területén és tanulmányozza ezeket a tapasztalatokat. "Logikus, hogy egy járvány vagy más, tömeges halálozáshoz vezető esemény következtében a jelentések és tapasztalatok számszerűen növekedni fognak, tekintettel a közös gyászra és traumára."

Ezek a tapasztalatok annyira gyakoriak a pszichológia terén, hogy nevük is van: ADC-k, vagy "halál utáni kommunikáció". A kutatások szerint legalább 60 millió amerikainak van ilyen tapasztalata, és bármilyen kultúrájú, vallási meggyőződésű, etnikumú és jövedelmi szintű ember esetében előfordulnak. Sok ilyen találkozás az alvás és az ébrenlét közötti alkonyi állapotban fordul elő, de másokat éber állapotban tapasztalnak meg.

Bill Guggenheim, az ADC-ket feltáró "Hello from Heaven" című könyv társszerzője úgy véli, hogy a látogatások mögött spirituális cél áll.

"Azt akarják, hogy tudd, hogy még mindig életben vannak, és hogy újra találkozol velük, amikor rád kerül a sor, hogy életedet hátrahagyd a Földön," - írja. "Tudatosítani akarják, hogy ott lesznek, hogy találkozzanak veled és köszöntsenek - és talán még segítsenek is neked -, amikor végrehajtod a saját átmeneted."

Egy ebédlőbeli találkozás egy szeretett nagynénivel

Az ADC-k a járvány által teremtett világ egy másik funkcióját szolgálhatják - megnyugtathatják azokat az embereket, akik halálukkor nem lehettek szeretteik oldalán.

Ott van például Jamie Jackson irodavezető, aki a pennsylvaniai Gettysburg közelében él, és az ő szeretett Pat nagynénjének története. Jackson nagynénje szívrohamban halt meg tavaly nyáron a koronavírus komplikációi után. Jackson elmondása szerint a nagynénje olyan volt neki, mint egy édesanya - valaki, akivel együtt töltötte a nyarat, és kórházba kísérte rutinszerű orvosi látogatásokra.

 A halálközeli élmények bepillantást engedhetnek a túlvilágra - videó

 
De amikor nagynénje a koronavírustól szenvedett, Jackson nem látogathatta meg a kórházat, hogy megnyugtassa.

"Ez volt a legnehezebb," - mondja Jackson. "Az ember nem búcsúzhat el, és nem lehet ott a szerettével, ami nehéz, mert van valaki, aki kórházban van, aki fél, és nem szokott egyedül lenni."

Hét hónappal később azonban Jackson azt mondja, hogy ismét hallott a nagynénjéről.

December volt, és Jackson karácsonyi díszeket tett fel a házban, miközben Bing Crosby ünnepi dalokat énekelt. A karácsony nagynénje egyik kedvenc ünnepe volt, és nagyon szeretett díszíteni. Jackson ugyanazokat a díszeket vette elő, amelyek egykor a nagynénje kedvencei voltak.

Jackson azt mondja, hogy a folyosón hagyta a dobozt, hogy megkeressen valamit, és amikor visszatért, látta, hogy egy áttetsző alak kukucskál bele. Egy vékony nő alakja volt, ugyanolyan frizurával, hajszínnel, fehér blúzzal és kék nadrággal, mint ahogy a nagynénje nézett ki.

Jackson megdermedt. A szíve zakatolni kezdett. Az ebédlőbe menekült és sírni kezdett. Amikor visszatért, az alak eltűnt. Azt mondja, hogy a nagynénje volt.

"Elsöprő érzés volt," - mondja Jackson. "Nehéz szavakkal megfogalmazni. Úgy éreztem, hogy az egész dolog megérintett. Nyilvánvaló, hogy a közelben van, és látogat engem."

Hideg kéz a vállon és egy parfüm

Néhány koronavírus utáni paranormális találkozás még drámaibb. Az egyik nő azt mondja, hogy szó szerint megérintette őt egy szeretett ember, aki meghalt a koronavírus szövődményei miatt.

Marie angolt tanít második nyelvként a kanadai Manitobában. Elmondása szerint 79 éves édesanyját, Inezt tavaly novemberben engedték volna ki a kórházból, amikor kitört a járvány az osztályán. Pozitív lett a tesztje és karanténba került. A következő hónapban hazatért, de elvesztette erejét.

Körülbelül négy hónappal a diagnózisa után az anyja meghalt.

Marie elmondta, hogy anyja halálának reggelén a hálószobájában a papucsáért nyúlt, amikor hideg kezet érzett a vállán. Megfordult, és látta, hogy az anyja ott ül mellette, és egyenesen előre meredt kifejezéstelenül. 20 évvel fiatalabbnak látszott.

"Az érintése hideg volt, mintha csak kintről jött volna," - mondta Marie.
 
 
Egy nappal később, nem sokkal az aznap reggeli eset után Marie az ADC újabb klasszikus jellemzőiről számolt be. Spenótlevest készített, anyja egyik kedvencét, amikor hirtelen megérezte az édesanyjával kapcsolatos illatot - a White Diamond parfüm és az anyja Chi hajlakkjának kombinációját.

"Az illat ellenállhatatlan volt," - mondta Marie. "A férjemmel együtt megdöbbenve álltunk a konyhában, miközben kavartam a levest. Mindketten éreztük az illatát. Körülbelül öt percig tartott, mielőtt elpárologott volna."

Olyan emberekkel beszélve, akik rendelkeznek ilyen tapasztalatokkal, sokan elismerik, hogy talán az elméjük játszott velük. Mások ragaszkodnak ahhoz, hogy a látogatások túl valóságosak voltak ahhoz, hogy letagadják őket.

Jackson, aki elvesztette nagynénjét, azt mondja, hogy szinte lényegtelen, hogy valódiak-e vagy sem. Hatásuk valódi, és jobban érzi magát tőlük.

"Ha látnom kellett, és ettől jobban éreztem magam, és ennyi volt, akkor rendben van," - mondja. "Azt mondom az embereknek, ha nem akarnak hinni nekem, az is rendben van. Nem kell magyarázkodnom más embereknek."

Néhány paranormális látogatás nem annyira örvendetes

Más ADC-k viszont ijesztőbbek. Néhány paranormális tapasztalat olyan emberekkel történik, akiket nem nyugtat meg.

"Néhány embert megrémítenek ezek a dolgok, és biztosan nem keresik őket," - mondja Janssen, a hospice dolgozója. "Egyesek számára ütközik a világnézettel vagy a vallási meggyőződéssel. Van, akinek ilyen látogatásai vannak évekkel azután, hogy már nem gyászolnak, vagy olyan emberek látogatnak el hozzájuk, akikkel küzdöttek, és akiknek valószínűleg nem kívánják a látogatását."

A kísérteties ADC-k szintén gyakoriak a háború idején. A háborús memoárok tele vannak olyan történetekkel, amelyekben a harci veteránok hátborzongató, halál utáni látogatásokról számolnak be elesett bajtársaktól vagy akár ellenséges katonáktól, akiket megöltek. Klasszikus visszaemlékezésében, a "Milyen a háborúba menni" című könyvében Karl Marlantes vietnami veterán arról írt, hogy egy általa meggyilkolt észak-vietnami katona szelleme évekkel azután követte őt, hogy hazatért.

Az egyik frappáns szakaszban Marlantes elmondja, hogyan űzte el ellensége szellemét. Hajnali 2 órakor magánmisét rendezett egy pappal egy régi templomban, ahol elmondása szerint látta a padokban ülő általa megölt emberek és a parancsnoksága alatt meghalt bajtársak szellemét. Még néhai nagyszülei is megjelentek, mosolyogva, mintha helyeselnék.
 
 A hospice-gondozók azt állítják, hogy a betegeknek haláluk előtt látomásaik vannak szeretteikkel - videó

 
Szokatlan madármegfigyelés és kiáltás az éjszakában
 
Horne, a rádiós műsorvezető arról számolt be, hogy halála után más találkozásokra is sor került néhai feleségével.

Nem sokkal a halála után a hátsó udvar teraszán ült, amikor egy kardinálispinty leszállt előtte egy ágra. A kardinálispintyek a folklór szerint gyakran akkor jelennek meg, amikor az elhunyt szeretteink közel vannak. Horne-t meglepte a madár, mert szerinte a kardinálispintyek általában nem jelennek meg Kansasben ősszel.
 
 
Horne azt mondja, voltak olyan pillanatai, amikor egyértelműen hallotta, hogy Michelle éjszaka hívja őt: "Ian, ébredj fel!"

"Mintha velem lenne a szobában," - mondja. "Ez elég, hogy felébredjek, pedig mély, kemény alvó vagyok. Nevezzük hallási hallucinációnak vagy bárminek, de határozottan hallom őt."

Mindkét jel részben megnyugtatja őt, mert Horne emlékszik arra, hogy Michelle milyen keményen küzdött azért, hogy éljen. Szerinte immunrendszere legyengült, miután több évvel ezelőtt veseátültetésen esett át. Amikor a világjárvány beköszöntött, mindketten rettegtek, mi történne, ha elkapná a vírust.

Miután legrosszabb félelmeik beigazolódtak, Horne szerint elsőre úgy tűnt, mintha Michelle túlélné. Hosszú ideig volt kórházban, ahol lélegeztetőgépre is került, de tavaly októberben kiengedték. Keményen dolgozott, hogy jobb legyen, de volt, amikor Michelle természetes optimizmusa megingott.

Horne azt mondja, egyszer azt mondta neki: "Oly nagy teher vagyok neked. Nem ezt érdemled. Csak el kellene menned."

A fizikoterápia során folyamatosan biztatta.

"Ez egy hosszú távú dolog volt, jóban vagy rosszban," - mondja.

Michelle testének azonban nem volt ereje már hosszú távra. Tavaly októberben szívrohamban halt meg, testét legyengítette a koronavírus, mondja Horne. 50 éves volt.

"Úgy érzem, hogy egy személy kétszer hal meg - egyszer, amikor fizikailag meghal, és másodszor, amikor már nem mondjuk ki a nevét," - mondja. "Bármilyen alkalmat, amikor beszélhetek Michelle-ről, meg fogok ragadni."

forrás: ujvilagtudat.blogspot.com

Medek Tamás spirituális író válaszol 24.

 

Mit lehet tudni a halálunk utáni szellemtestünkről? Hogy néz ki? Fel fogom ismerni eltávozott édesapámat, ha odakerülök? (egy kedves hozzám forduló kérdése)
 

A lélek valójában energia. Formák, olyan fizikai formák, melyeket itt megszoktunk, csak a fizikai világban léteznek. Az energia azonban gondolattal formázható. A szellemi világban tehát csak energia van, s egymást is akként látjuk, ami ott ugyanolyan megszokott, mint itt, a fizikai világban a fizikai forma.

Azonban mint ahogy reggel, egy meglehetősen élethű álomból hirtelen ébredve, eltarthat egy darabig, hogy ráeszméljünk, nem az volt a valóság, úgy a testi életünk után is valaki rövidebb, valaki hosszabb ideig még ragaszkodik a fizikai életében megszokott dolgokhoz. Így az ő számára minden hasonlatosan fog mutatni a szellemi világban, mint itt, hiszen a tudatával azt látja, a tudatával azt vetíti ki az őt körülvevő szellemi világra. Mihelyst újra ráébred a lélek arra, ki is ő valójában, úgy alakul át körülötte mindaz, ahogy látni véli a szellemvilágot és a többi lelket.

A fizikai testet itt hagyjuk, annak tehát csak egy szellemi lenyomatát visszük át, amit addig megjeleníthetünk más lelkek számára vagy a magunk számára, ameddig az szükséges. Mivel minden lélek úgy mutatkozik egy másik lélek előtt, ahogy az bizton felismeri, ezért a testi halálod után például édesapád lelke is a mostani édesapád formájában fog eléd jönni (noha lehetett ő korábban a gyermeked, a szomszédod, stb.), hiszen tudja, hogy így fogod őt megismerni. Később azonban, amikor már nem igényled a fizikai formákat, akkor már úgy fog előtted mutatkozni, aki ő valójában. Tehát akkor is és később is biztos lehetsz abban, hogy meg fogjátok ismerni egymást.
 
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

2021. december 1., szerda

Gárdonyi Géza: Halál


Ezeket az apró jegyzeteket egy levélborítékba rejtetten találtam. Rá volt írva: a koporsómnál szónokló papnak adjátok! Az írást Gárdonyi halála után két hónapra leltem meg a köznapi ruhája zsebében. 
G. J. dr.

Temetnek. Sirva megy a nép a koporsó után. Sirva néz a gödörbe.

Ne oda nézzetek, hanem fel az égre.

 
Utálatos anyag a test. Csak addig szép és kedves, ameddig a fajfentartó erő színes üveget tart a szemünk elé. Valójában nincs rajta semmi szeretnivaló. A lélek bizonyára örül, mikor megszabadult tőle, és bámul, hogy ezen sírnak az emberek, mint valami szerencsétlenségen.

Milyen az ember, mikor már nincsen teste!

Elménk gyengesége nem birja másképp elképzelni, mint megintcsak olyanformának amilyen volt.

Dehát mi szükségünk van nekünk a más világon lábra? A láb nem egyéb mint testet hordó szer. Kemény csont a közepe, hogy össze ne essen; szíjjak és fonalak vannak a csonton, hogy hajolni és feszíteni tudjon. Mi szükségünk van erre az aetherben, ahol nincs por, és ahol nem cepelünk terhet.

És mi szükségünk volna a kézre, erre a fogószerszámra? Mi szükségünk volna a gyomorra, erre a husfejlesztő készülékre, mikor ott husunk nincsen. Mi szükségünk volna arra a két fényképező lencsére, amely a koponyánkba van illesztve, mikor szerek nélkül is láthatunk. 

Nincs szükségünk a test semmi részére.

Formák nélkül nem tudjuk elképzelni magunkat. Az Istent is anyagi testbe szakálasan festjük. Az angyaloknak tollszárnyat adunk, amelynek hosszából az ornithologus ki tudja számítani: melyik hány kiló. Dehát a formák bizonyára mások az aetherben.

A test a földi életnek megfelelő forma. Ha vízben kellene élnünk, másalakuak volnánk. Az állatok milliárd változata mutatja, hogy minden talaj és minden életmód más formát kíván.

Emeld el a fejedet a kicsinyes üzleteidtől, és nézd meg: milyen csodamunka minden test a földön!

A szunyog teste nagyon különbözik az emberi testtől, de azért a szunyog is tud járni, emészt és lélegzik.

Nézd a rotifert. Csak egy lába van. Ha több lába volna, nem tudna vele mit csinálni. És a rotifer él, dolgozik, jár, emészt, lélegzik, lát, szaporít.

Nézd a meduzát. Annak meg egy lába sincsen. S ha a lelked ma meduzatestet öltene, azt mondanád:

- Élek. Van mit ennem. Szeretek. Vannak gyermekeim. A tenger az igazi nekem való hely. Áldott a Teremtő.

Hát ha így e földre bilincselt helyen is ennyiféle alakban látjuk az élet lehetőségét, mi szükségünk van arra, hogy a másvilágba fel akarjuk vinni ezt a nehéz, kényes és oda nem való testünket?

(Gárdonyi Géza: Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz)

- - - - -

Gárdonyi Géza: Égre néző lélek - Halál - videó 

forrás:irodalom


Kapcsolódó írás:

Gárdonyi Géza: Lélek 
 
 
Gárdonyi Géza: A test 
 

 LELKI ÉBREDÉS - Mik a jelei a lelki ébredésnek?

 https://dszilvia.blogspot.com/2017/11/lelki-ebredes-mik-jelei-lelki-ebredesnek.html

- - - - - - 

 Gárdonyi Géza: Ha meghalok.. - videó

forrás és előadó: Ati Répa

 Ha meghalok

Ne nézzetek rám borzalommal,
ha meghalok:
az a halott a koporsóban
nem én vagyok.
Csak hamu az, elomló televény.
A láng eltűnt. A láng, - az voltam én.

Sorsomnak gyászán se könnyezzetek,
s ne mondja a pap: "Ime, porba hullt!"
Sirassátok az árva gyermeket,
s ne a rabot, aki megszabadult.

S mikor a szónok a sírnál beszél,
és végül kiált: "Hát Isten veled!"
ne le a sírba integessen nékem,
fölfelé nyújtson búcsuzó kezet!

- Gárdonyi Géza -
 
 Gárdonyi Géza sírfeliratán ez olvasható: „Csak a teste!”

2021. november 27., szombat

A halál utáni világba nem mindenkit vihetünk magunkkal – állítják a tudósok, létezik egy íratlan hierarchia!


A halál pillanata nem a vég: örökre elbúcsúzzunk a fizikai testünktől és a lelkünk a felsőbb világba költözik!
Közhely, de így van: a túlvilág kapujában már nem számít a pénz, már nem számít a vagyon, a drága dolgok, a presztízs és a pozíció. 
 

Ezeket a dolgokat egyszerűen nem tudjuk tovább vinni magunkkal a következő életünkbe.

A tudósok és az egyszerű ember előtt is régóta kérdés, hogy pontosan mi is vár ránk a túloldalon. hogy van e egyáltalán a halál után valami?

Az emberiség történelmében mindig is voltak íratlan és írott bizonyítékok erre elbeszélések, a halálból visszatértek tanúvallomásai formájában.

Azonban az utóbbi 20 évben egyre több a természettudományos alátámasztása is annak, hogy a halál pusztán egy illúzió.

Valójában egy kapu egy másik létezési síkba.

Ezt pedig a kvantumfizikai bizonyítékok rejtik.

Egyes vallások azt mondják, hogy az egyetlen dolog, amit az idők végezetéig megőrizhetünk azok a kapcsolatok, és a lelkek, akikkel kapcsolatokat alakítottunk ki.

Ezekben a kapcsolatokban benne vannak az energiák, az érzelmek, a kötődések – és ezek azok a dolgok, amik igazán számítanak.

És ez így is lehet.

Az emberi lélek egy szellemi entitás, egy energia forma, mely a test pusztulását követően is életben marad, és az univerzummal egyesül.

Ebben a létsíkban már csak a kapcsolatok és emlékek fognak számítani, de a tudatunk időtlen lesz, és független a fizikai valóságtól – állítja számos idegtudós.

Az életed során a lelked megannyi más ember lelkével képes összefonódni.

Ezek kvantumszintű összefonódásokat is eredményezhetnek.

Ez magyarázhatja egyes kvantumfizikusok szerint azt, hogy miért képesek valakik egymásra hangolódni több ezer km távolságból, miért érezzük meg valaki halálát, vagy ha valaki bajban van.

Miután eltávozol a Földről ezek az élmények és lelki kapcsolatok fognak segíteni az utadon.

Segítségükkel egy sokkal magasabb spirituális szintre juthatsz és a következő életedben kamatoztatni tudod ezeket a tapasztalatokat.

Ne feledd, hogy egyre több tudományos bizonyíték szegődik azok nyomába, akik végig hittek a túlvilági életben.

Mert a halál utáni élet nem csak mese.
 
forrás: kimondottigazsagok.com

- - - - - 

Balogh Béla - Az Ember, Energialény! - Fizikai és Spirituális világ! - videó

2021. november 26., péntek

Gárdonyi Géza: Lélek

 

LÉLEK

A legfelső fokra ezen a Földön akkor jutunk, mikor különvalónak érezzük magunkat Testünktől. A tökéletlen ember egy a testével, a teste ő. A tökéletes csak ugy néz a testére, mint a ruhájára. 


Istenből való részecske minden lélek. Abból is látszik, hogy mindenki a világmindenség közepének érzi magát. S el nem birjuk képzelni se, hogy nem mindig voltunk és nem mindig leszünk.

Ha ez a Föld volna a világ, mért fejlődik minden ember a lelkiség felé? Mire való a lélek gazdagodása, ha a léleknek külön célja és élete nincsen? Mire való a szeretet a gyermekköntös elhajitása után?

A világon nagy vasuti állomások vannak, de a legnagyobbra akkor érkezünk, mikor ebben a szóban: Én, - először értjük a lelket.

Innentől fogva bent vagyunk az értelem országában. Nincs többé vicinális, nincs többé kanyarodó! Haladunk kisebb-nagyobb állomásokon át a világközpont felé, amelynek neve:
- Tökéletesség.

A tér és idő végtelenségéről beszélnek csak a filozofusok, mintha más végtelenségek nem is volnának. Pedighát az orrunk előtt vannak. Az élet, s az életnek minden jelensége. Minden, ami felfoghatatlan, megmérhetetlen, egyuttal végtelen is.

Minden láng fölfelé lobog.

Az emberi lélek is láng.

Életünk téves felfogása abból ered, hogy egynek véljük ezt a két fogalmat: ember és emberi test.

Az ember bőrbe kötött lélek.

Nézi a csillagot a paraszt.

Neki csak fehér szikra.

Nézi a csillagot a tudós.

Neki egy távol kerengő világ.

Nézi a csillagot a bölcs.

Neki egy fénylő útmutató az Örökkévalóság felé.

Aki teljes életében testi gondolatokkal foglalkozott, nem értheti meg a lelki emberek életlátását.

Hasonlít a kutcsináló paraszthoz aki sose látott artézi kutat, s igy beszél:

- Nem lehet az igaz! Mert én már háromszáz kutat ástam, de egyből se fakadt meleg víz.

Mélyre kell furni a gondolkodásban, akkor találjuk meg az élet vizét.

A hegedü nem zeng magában, csak ha értelem szólaltatja meg.

Az emberi test is hegedü.

A lélek az agyban = üveglencse a fényképező ládában.

Szem = fényképező lemez.

A lemez mindenre forditható amit a lencse fel bír venni.

A Mens sana in corpore sano mondás nem azt jelenti, hogy mentül inkább Toldi Miklós az ember, antul erősebb benne a lélek is. A gondolkodás hősei közt több a gyönge testü, mint az erős. S menyi a béna, sánta, púpos, vak, beteges!

A régi rómaiaknál közmondás volt:

- Buta mint a gladiátor.

Ha a test teljessége határozná meg a lélek teljességét, akkor az Iliászt Odisszeát Herkules irta volna, az Éneászt Akilles. Akkor a mészárosok és hentesek mind akadémikusok volnának. A lapokba akrobaták írnák a legszebb cikkeket; s a Petőfi-társaság csupa tornatanár volna.

Meddig fejlődik az értelem?

Látjuk, hogy némely embernél 20 éves koráig, másnál 30 éves koráig, ismét másnál 40-50 éves koráig. Ha a lélek a test gőze volna vagy mije volna, 24 éves korában kellene minden embernél virágoznia.

A delfi templom felirata a testi embernek: szó, szó, szó.

A lelki ember elbámul rajta, hogy már abban az ó világban volt olyan gondolkodó elme, amelyik tudta, hogy az ember nem ismeri magát.

Vajjon aki még nem látott tengert, ösmeri-e azt az érzést, amely megmozdul benne, mikor a tengert először meglátja?

Vajjon, akit még nem ért nagy szerencse, akit még nem ért nagy csapás, ijedelem, el tudja-e képzelni, micsoda érzéseket bont ki mindaz a lélek mélyéből?

Aki még nem menekült meg veszedelemből; tudja-e, mennyire szereti az életét?

Aki még nem temetett anyát, apát, testvért, gyermeket, ismeri-e azt a kapcsot, amely a lelköket összeköti?

Haragunk vagy szeretetünk belső meglobbanása után nem káprázva állunk-e, s kérdezzük:

- Nini, hát ilyen vagyok én?

Az ember lelke begöngyölt láng. Csak egyes sugarait ismerjük magunk is. Annyit, amennyi a földi életünk haladására világitónak kell.

Mi az ember?

Mozgó ház, amelybe égi lakó van beleláncolva.

Az Olibiusz fazeka amelyben azt mondják, - örökláng égett...

Az ember is olyan fazék.

Ez a kifejezés: testem, helyes.

Ez a kifejezés: lelkem, - nem helyes. Lelkem helyett azt kellene mondani: én.

Mikor hires ember arcképét nézzük, azt akarjuk látni, ami láthatatlan: a lelkét.

Minden cselekedetünk egy-egy felelet erre a kérdésre:

Ki vagyok én?

Minél szokatlanabb a cselekedet, annál erősebb a felelet.

A test és lélek egymáshoz való kapcsolata olyanforma, mint a keskeny ágyban háló két emberé: a nyugtalan félretolja a nyugvót.

Aki lelki igazságokat keres, úgy halad, mint kincses földben a bányász: lépésről lépésre dolgozva egy-egy szemernyi aranyért. Néha napokig nem is talál, de néha szinte magától, egy pillanat alatt, ragyogva omlik eléje.

A tökéletesedés törvénye:

Elképzelni se tudok olyan embert, aki azt mondta volna:

- Én aljasabb akarok lenni, mint te vagy.

Schopenhauer megismerte az égi erőt a földön, de nem tudta: micsoda? Nevezte Wille-nek. Pedig hát a Wille: lélek, az állatban is, fűben, fában, kőben is rejlő lélek.

Két nyilatkozat.

- Haj! szép az élet!

- Haj! utálatos az élet!

Nem két különböző lélek nyilatkozata, hanem két különböző gyomoré.

A világ történelmének legrejtelmesebb lapja, bábeli zavarodás története. Száz szóba vont rövid mese formájában valami nagy igaz történet az emberiség legnagyobb viharáról, amely bizonyára nem is ezen a Földön folyt le, hanem a Magasban. A lelkek világában.

Micsoda égi-háboru lehetett az, ahol az orkán por helyett a lelkek miriádjait sodorta szét a világtérbe!

Ki erősebb?

Aki beleviszi minden izmát, erejét, a zajgó életbe, és innal lánggal, verejtékkel küzd és küzd?

Vagy aki minderre, - világra és küzdőkre, - vállat von?

Érdekes: mennyire áhitják az emberek a rangot, cimet, rendjelet, osztályokban való felső grádust, de ami mindezeknél feljebbvaló, a lelki tökéletességet talán boltba se, garason se
vennék meg.

Ha az ember: kicsiben a világmindenség, akkor a világmindenség: az ember nagyban. A test a matéria, a lélek az Isten. A csillagok a világmindenség sejtjei.

- De mi akkor az ember?

- Az, ami a harmatcsepp: távolra jutott kerek egész részecskéje a tengernek.

A legnagyobb utazást az cselekedte a Földön, aki legmesszebb birt távozni a saját állatiságából.

Ahogy az ember testében megvan minden állat és megvan a földnek minden eleme, azonképpen megvan minden ember is. S minden bűn, minden erkölcs. Csak ahogy a fűben is az egyik szál hosszabb, másik rövidebb, lelkünkben a bűnök és az erkölcsök szálakban különböznek.

Ez az oka, hogy az iró minden bűnt, minden erkölcsöt megért és alkotásaiban megformál, s a szinész is mikor irásművet illusztrál, a benne való karaktereket reprodukálhatja.

A lélek nem egyéb, csak az agy müködése.

- Tehát a harsogás nem egyéb, csak a trombita müködése, - trombitás nélkül.

Ha a házunk meggyullad, kiragadjuk belőle gyöngyünket, aranyunkat. A többi holmi úgyis csak lim-lom.

Ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit az uj testbe.

A ragályos beteg érezheti, hogy bármennyire átjárta is a betegség a testét a lelke érintetlen maradt. Viszont a lelki ragályos beteg egészséges lehet testileg, mindhalálig.

A jólét a Földhöz foglalja a lelkünket.

A szenvedés old a foglalaton.

A szenvedő ember érzi, hogy nem ez a földi világ az igazi hazája. A lélek megmozdul, - a vackában nyugtalanitott állat, - s külön-érez.

A gonosztevőt elzárjuk, hogy korlátozzuk a mozgásában. Magunk bezárkózunk, ha meg vagyunk hülve, hogy ne ártson a külső levegő.

Vajjon az ember testbeöltözése nem arra való-e, hogy a világtéri mozgásból akár önkéntesen, akár muszájból el legyen távolitva a lélek-ember?

A szabadakarat szárnya meg van nyirva: a gólya egy udvaron tölti a telet.

Némelyik tudós azt mondja, hogy lelkileg úgy fejlődik az ember mint a korall. Az öt érzék épiti különféle elágazásait.

Majd ha a lélektudomány világosabb lámpással kutat, meg fogja találni, hogy a lélek karaktere készen hozza a főágakat. Az öt érzék nem épit, csak tölt.

Mikor ébred meg az Én? Mikor érzi meg az ember, hogy lélek?

Csak érett korban. Csak egy belső világrendülésben.

A rendülés hol lassan jön, mint a viharfelhő, hol hirtelen, mint a villámcsapás. Megráz. Aztán az egünk világosodik.

A viharok, villámcsapások többnyire testi szerencsétlenségek: halálosnak érzett sebesülés, csonkulás, ragály, - testünknek mindazon veszedelmei, amelyek a meggondolásban fontra vetik a hust és kiáltják:

- Hát ez vagy? Hús és csont vagy?

És akkor a lélek megmozdul a belsőnkben: és szeme nyilik.

- Nem.

A test 25 évnél nem fejlődik tovább. A lélek még 60-70. évben is.

A lélek vénsége akkor kezd mutatkozni, mikor már a test annyira elvénült, hogy az agy fonnyadt, s a vérkeringés ellassult.

Dehát azért hogy a fotografus-gép üvege meghomályosult, a fotografus nem homályosult meg. Majd szerez uj gépet s uj üveget.

Ha a földi élet volna minden életünk, akkor érthetetlen volna hogy miért kell életünk egy harmadát vagy negyedét növéssel töltenünk?

De ha nem a földi élet az élet, akkor érthető, hogy 70-80 esztendő nem elég egy léleknek iskolázására. Folytatnunk kell a tanulást más osztályban. A végzett osztályban szerzett erőket átvisszük uj osztályba. A továbbfejlődésre való gyökereknek egyre szélesebb elhelyezkedést keresünk. Uj föld, uj miliő, uj felszivódások szükségesek, hogy lelkileg tovább izmosodjunk, világosodjunk, tökéletesedjünk s a földi életünk gyümölcseit egy megint más életbe átvihessük.

A Teremtő elvégre megmutatta más testeknél, hogyha akarja rövid időben képesek kifejlődni: A ló két év után eléri a fejlettséget. Az ebnek elég rá egy év. A tyuknak elég rá félév. A strucc mihelyt kibuvik a tojásból oly gyorsan fut, hogy ember el nem foghatja.

Hát tökéletlensége volna a természetnek, hogy az embernek 20 évig kelljen növekednie.

Nem a testnek van szüksége ily hosszu zsengekorra, hanem a léleknek.

Nem is kell kertésznek lennünk, tudjuk, hogy a rózsamagból rózsa lesz, a dinnyemagból dinnye, csak a nekivaló föld megválasztása ad munkát.

Hát a másvilágon az uj testesülésre váró lelkek nem tudják-e a mi gyermekeink jövőjét megmondani, ha akarják?

Akinek az a fok kell, hogy pappá legyen, nem fog testet ölteni oly családban, amelynek gyermekei üzletet örökölnek. És aki például henye életet élt, dolgos élet kell neki jövőre, hogy tökéletesedjen, nem fog beleszületni olyan családba, amelyben azt beszélgetik: No ha fiunk lesz, papnak neveljük. Aki gőgös volt, olyan helyet keres, amelyben rákényszerül az alázatosságra. Aki állatian alázatos volt, főhercegi családba száll. Aki civakodó volt, tűrésre, szenvedésre vállalkozik. Aki torkos volt, rongyokat ölt. Aki parázna volt, szűzességi fogadalmat fog tenni.

Minden lélek megtalálja a fejlettségének és tulajdonságának megfelelő helyet és családot. Minden lélek megválasztja azt a földet, ahol a gyermekkori és ifjukori hatásokból dúsan leveledződhet uj fává.

A hegymászás testi bolondságnak látszik. Pedig az életünk mindvégig hegymászás.

Jézus ma is ott áll a hegyen.

Jézus a tökéletesség.

Mindenki megismerheti: mily fokán áll a tökéletességnek, akár maga, akár más. Minél jobban megérti Jézust, annál tökéletesebb.

Kezdetben mindenki vak iránta.

Egyszer csak világosodik a szemének.

Egyszercsak bámul.

Egyszercsak indul utána.

Mind a hegy körül vagyunk. Valamennyiünknek fel kell jutnunk valamikor a hegyre.

Hogy lelki szerzeményeink nem vesznek el, abból is kitetszik, hogy a halál olyan embereket is elragad tőlünk, akik fényes pályájoknak csak a kezdetén állanak. Mi elveszitjük őket, de ők nem vesznek el, csak átültette őket a Kertész más földbe.

Mily gyorsan tanul zongorázni Liszt Ferenc. Mert már tud, mielőtt zongorát látott volna. Petőfi husz éves korában már ismeri a költészet mindazon titkait, amelyeket az elmélet csak halála után sok esztendővel sok vizsgálódással birt kitapogatni.

Egyenlő rang a természetben nincs. Egyik lélek fölötte van a másiknak. Két idegen ember találkozik: mihelyt szót váltottak, érzik hogy melyik van fölül. Veszedelem idején a gyengébb követni fogja a másikat, engedelmeskedik.

Ez a titka a nevelésnek is.

A világtörvény egyik paragrafusa: a tökéletesebb lélek uralma a kevésbé tökéletesen, hogy az is a tökéletes útra terelődjön.

Égben járt ember.

A tömeg megérzi. Meglátja, habár csillagot nem hord a homlokán, s teste nem különb, mint másoké. De attól a perctől kezdve, mikor a földi megérése befejeződött, figyel a szavára, mint felső régióból jövő lélek nyilatkozatára. 

(Gárdonyi Géza: Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz)
 
- - - - - - - 
 
  Gárdonyi Géza: Földre néző szem - Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz:
 
- - - - - - - 
 
Gárdonyi Géza - Égre néző lélek - LÉLEK- videó
forrás:irodalom
 

2021. november 25., csütörtök

Gárdonyi Géza: A test

 

A TEST

Nézd meg azokat, akik azt mondják: Nem hiszek a földöntuli életben; - mind olyan ember, aki a testét érzi én-nek.

S nézd meg azokat, akik bizalommal emelik szemöket az égre, az mind érzi, hogy nem a test az én, hanem a testet mozgató erő.

 
*

Az ember sebet hord a testén, s a lelke vidám, nem érzi a sebet.

Az ember sebet hord a lelkén, s a test nyugodtan emészt, mintha semmi köze se volna hozzá.

Az érzések testiek és lelkiek. Ezt meg kellene látni.

A test bilincs. A lélek arra hordozza, amerre akarja. De vajjon meghal-e a rab, ha lehull a bilincse?

Ha testünk nem volna, mi kötne a földhöz? Ha nem kellene ennünk, ha nem kellene a fajunkat fentartanunk, ha nem kellene védenünk semmit, dolgoznánk-e? De nekünk dolgoznunk kell magunkért és egymásért. Aki leküldött bennünket a földre, tudja mit mért cselekedett, s mi akik itt vagyunk a földön mindennap láthatjuk a fejünk fölött az erőt, a rendet, a világosságot.

*

Nem az ember van a házért, hanem a ház az emberért. A test is ház.

?Hogyan magyarázzák meg a monisták, hogy minden gondolkodásunk és cselekvésünk nem ház!

Maga Ostwald is egy iróasztal és egy laboratorium munkáival rontogatja testét. Akkor mégiscsak másodrendü valami a testünk!

*

Mi a testi élet? Nem ideiglenes állapot-e?

Mi a szenvedés? Nem magunkra önként vállalt Vezeklés-e?

Mi a halál? Nem átváltódás-e egy másik lélek-állapotba?

És mi a család? Nem a széthullott láncszemek összekapcsolódása-e?

És mi az erő az emberben, amely megrezdíti a szivet a rossz előtt, és megrezditi a jóban? Mi az az erő, amely a javulás, tökéletesedés felé hajtja az embert?

*

Dehát ha tökéletesedés céljából jöttünk erre a Földre, hogyan hibázhatjuk el az életet? Nem kételkedhetünk-e a Teremtő bölcsességében, ha ilyen tévelygések történhetnek az élet utján?

Hát ez is egyik hibánk, hogy a Teremtőt merőben érettünk élőnek tekintjük, mintha bizony az Istennek más gondja nem volna, csak hogy vezetgessen bennünket, mint hegymászókat az oláh! Hátha nem ő van miérettünk, hanem mi vagyunk őérette?

A mi tévelygésünk oka bizonyára nem az Isten, hanem mink magunk.

Dehát miért?

Az embernek legnagyobb kincse a szabadakarat. Ezt a kincset bizonyára teljes mértékben kaptuk. Isten nem akart bennünket magához kötni egy hajszállal se. Isten nem akart rajtunk királykodni, nem kötött magához se törvényekkel, se rendeletekkel. Tiszta lelkek voltunk. De épp a szabadakarat gyönyöre az abszolut függetlenkedés kipróbálása ragadhatta el a mi pillangó szárnyainkat: odarepültünk, ahova akartunk. Eltávoztunk tőle.

Talán istenek akartunk lenni. Talán uj világot akartunk alkotni. Talán mink vagyunk azok a bukott angyalok, akikről minden népfaj, minden vallás tud.

Eltávoztunk, elhomályosodtunk, mint a földbe került üveg. Erőink elfogyatkoztak, égi tulajdonságainkból nem maradt meg más, csak egy lángocska szeretet, a művészetekben nyilvánuló bágyadt teremtő-erő, a zene és Isten nevének homályos emlékezete.

Isten teremtette-e ezt az anyagi világot, vagyhogy még a mi alkotásunk abból a nagyidőből?

Rege-e a paradicsom, vagy földi fogalmakra átalakult ősemlékezés?

Rege-e a tiltott fa, a Mindentudás fája, vagy a nagy történetnek kis allegóriába való zsugorodása?

Rege-e a Paradicsomból való távozás?

Rege-e a bábeli széjjelzavarodás? Vagy mesébe vetitett földi szines képe egy égi nagy forradalomnak?

És ki volt Jézus, ez a csodás értelmü ember, aki egyszerre megjelent közöttünk és hireket hozott a csillagokon túlvaló világból; akinek szive nem volt földi sziv, akinek gondolkodása nem volt földi gondolkodás. Ki volt? honnan jött? mért jött?

Mindezekre a kérdésekre megfelel ő maga.

Hogy igaz-e a beszéde? négyen irták le a szenvedése történetét. Egyikök sem emliti, hogy az állitásait visszavonta, sem azt, hogy kegyelmet kért.

Hazugságért még senki sem engedte magát kivégeztetni.

*

Mindenkinek át kell érlelődnie a testiségen. A gyermek és ifju nem is érzi magát soha másnak, mint testnek. Némelyik ember meg átéli az egész életet annélkül, hogy csak egy pillanatra is felocsudna.

De addig mig az ember nem a saját érzésében jut a lelki önmegismerésre, hiába is minden okositás. A macskának hiába nyitod fel a szemét két napos korában: nem lát. De nyolcadnapra felnyilik a szeme magától, s akkor lát még a sötétben is.

Meglett, művelt emberek vannak, akik hamisnak mondják az embernek égi honossági bizonyitványát, s egyszerü tanulatlan emberek vannak, akiknek fölösleges az ilyen bizonyitványt mutogatnunk: tudják, hogy hova valók.

A sas látja a napot, nem kell neki csillagászati bizonyiték. Bányaféreg nem hisz ilyen fényt ha bárki állitja és bizonyitja is neki. Akinek jól fejlett füle vagyon, hallja a zenét. Akinek süket füle vagyon, hiába hegedül annak akár Kubelik is.

Mégis nem haszontalan erről beszélni. Akik aranyat ásnak-keresnek, mindig szivesen hallgatják más aranyásók tapasztalatait. Akik már a jóuton vannak is, megerősiti inukat a mutatófa jelzése, ha egyez az irányukkal. Akik már az ajtónál tapogatódznak, nem kell annyira keresniök a kilincset.

Az apa pedig legjobban beszélhet a gyermekeinek, mert a gyermek, ha nem is érti, bizalommal fogódzik az apa kezébe: bizonyos hogy e a kéz hinárba nem vezeti.

(Gárdonyi Géza: Földre néző szem - Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz)
 
- - - - - - 
 
 Gárdonyi Géza: Földre néző szem - Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz:

- - - - - - 

Gárdonyi Géza - Égre néző lélek - A test - videó
forrás:irodalom
 

2021. november 21., vasárnap

Érző növények - Burbank és Bose kísérleteinek megdöbbentő eredményei


A növények lélegeznek. A Nap felé fordítják fejüket. Szenvednek a szomjúságtól, a sérülésektől. Tudjuk, hogy éreznek, mégsem veszünk tudomást róluk. Beletapossuk a csikkeket a fűbe, szögeket verünk az élő fába, és nem halljuk fájdalmas kiáltásukat.


Nincsen kaktusz tüske nélkül? 

De bizony van! A kaliforniai Luther Burbank, világszerte elismert kertész, közel húsz éves kutatásának eredményeképpen megdöbbentő információkhoz jutott – többek között – a kaktuszok fejlődésével kapcsolatban. A megszállott növénynemesítő minden nap beszélgetett növényeivel:
“Ne féljetek tőlem, nem akarlak bántani titeket. Ne növesszetek védelmező tüskéket, én majd mindentől megvédlek benneteket”.

Luther Burbank

És láss csodát: a kaktuszok soha nem látott ütemben fejlődtek, növekedtek, és végül levetették tüskéiket!

Burbank nem döbbent meg a látottakon, elmondása szerint
egyszerűen csak működött az a fajta telepatikus kommunikáció, amely növények és emberek között mindig is létezett. 

A növényeknek több, mint húsz érzékszervük van, ám olyan nagy mértékben különböznek a mieinktől, hogy nem ismerjük meg őket. Más kérdés: vajon a növények mennyire értik mondandónkat?
A kutatások azt bizonyították, nagyon is, hiszen “felfogták”, hogy gondozójuk nagy becsben és tiszteletben tartja életüket és vigyáz rájuk, ezért elhullajtották összes(!) tüskéjüket. Burbank kaktuszai világhírű elismerést hoztak az érző szívű növénynemesítőnek.

A növények reakciói 

Míg Burbank növényeivel társalgott, a világ túlsó oldalán, Calcuttában Jagadis Chandra Bose fizikaprofesszor növényei érzékenységét vizsgálta. Felfedezte, hogy bizonyos szempontból ugyanúgy viselkednek, mint az állatok, noha nem rendelkeznek idegrendszerrel, így nem tudnak egy-egy ingerre közvetlenül reagálni.

Jagadis Chandra Bose  

Bose kikísérletezett egy olyan mérőműszert, amely egy tükrözött fény-nyaláb segítségével a legkisebb növényi mozgást is több ezerszeresére képes felnagyítani. A berendezés remekül működött, így hamarosan bizonyossá vált, hogy a növényeket az állatokhoz hasonlóan érzésteleníteni lehet.
A kloroformba mártott, elkábított növények például semmilyen ütésre nem reagáltak. Később, a friss levegőn feléledve a legkisebb külső ingerre is válaszingerrel feleltek.

Bose eredményei minden kétséget kizárva bizonyították, hogy a virágok, fák, bokrok, de még az utolsó fűszál is ugyanolyan érző lény, mint mi, emberek. 

Sajnos, akkoriban a társadalom nevetségesnek titulálta az efféle felfedezéseket, bogaras tudósok agyszüleményeinek tartották csupán a különös eredményeket. A negatív visszhang ellenére Bose könyvet adott ki kutatásairól, majd munkásságáért Indiában lovaggá ütötték.
Nem sokkal később berendezéseit tökéletesítve a növényi szövetek növekedését már tízmilliószoros nagyításban tudta vizsgálni – ezzel bizonyítva, hogy az egyes tápanyagok milyen gyors reakciókat idéznek elő a vizsgált növények fejlődésében.

Műszerei zavarba ejtő érzéseket váltottak ki még a tudós-társadalomból is, hiszen a monitoron megfigyelhető görbe segítségével végignézhették, hogyan hal meg egy virág, hogyan válik a gömbölyű spirál, egyenes, hófehér vonallá.

A növények zenei ízlése 

Viccesnek tűnhet, de növényeink – mint minden külső impulzusra – a zenére is reagálnak. Egyik zene kedves “füleiknek”, a másiktól szinte elpusztulnak. Magyarázat egyelőre nincs. Nem tudni, melyik növényre hogy hatnak az egyes zenei irányzatok.
Általánosságban elmondható, hogy nem szeretik a punk- vagy a heavy metál zenét, a klasszikusokat és a lágyabb dallamokat viszont annál inkább!

A kísérletek során megfigyelték, hogy a magnó mellé helyezett növények a számukra kellemetlen hangok hatására furcsán kezdtek el nőni – mintha erős szélben állnának, és lehetőségeikhez mérten minél jobban megpróbáltak eltávolodni a hangszóróktól.
Mások abnormális fejlődési rendellenességeket produkáltak.Meghökkentőnek tűnhet, de ugyanezek a növények Haydn muzsikájára elkezdtek a hangfalak felé közeledni és elképesztő burjánzásnak indultak.

Elgondolkodtató?

Furcsa, hogy mennyire nem vesszük észre a környezetünkben élő élőlényeket. Pedig lélegeznek, mozognak körülöttünk, talán olykor még szólnak is hozzánk. Suttogva kérik, adjunk inni nekik. Mossuk meg beporosodott leveleiket, mert fuldokolnak. Zárjuk be az ablakot, mert fáznak. Halkítsuk le egy picit a rádiót, vagy tegyük el őket a hangfalak elől.

Jobban oda kellene figyelnünk rájuk, hiszen együtt és egymásból létezünk. Ők termelik a számunkra nélkülözhetetlen oxigént, Ők teszik frissé, illatossá kertjeinket, szalaggal átkötve miattuk mosolygunk születésnapjainkon, nyeldekeljük könnyeinket esküvőnkön és Ők búcsúztatnak el végső utunkon. Bánjunk hát velük szeretettel!

forrás:fenyorveny.hu

 - - - - - 

Kapcsolódó írás:

Egy német erdész azt mondja, a fák beszélgetnek, számolnak, barátkoznak, gondoskodnak az utódaikról és tanulnak is

https://dszilvia.blogspot.com/2019/06/egy-nemet-erdesz-azt-mondja-fak_28.html 

- - - - -

 Stefano Mancuso: A növényi intelligencia gyökerei | TED Talk - videó

 https://www.ted.com/talks/stefano_mancuso_the_roots_of_plant_intelligence/transcript?language=hu

2021. november 20., szombat

Sötétség - fény



Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni.

Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet.

Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember... és amikor már nem akarjuk "megmenteni" és bízunk benne, hogy meg tudja menteni saját magát, ezzel esélyt kap arra, hogy megérezze a saját erejét és a változás útjára lépjen!”
 
- Szepes Mária -
 - - - - -

Rengetegszer mondom, hogy nem tudsz úgy segíteni, hogy átveszed a másiktól a feladatát, és megoldod helyette. Ő abból semmit nem tanul. És mivel nem véletlenül kapjuk és vonzzuk be a feladatainkat, ezért ha nem sikerül nekünk megoldani, keresni fogunk egy hasonlót.

Vagyis amikor kiveszed a másik kezéből a feladat megoldásának lehetőségét, hogy „segíts neki”, biztos lehetsz benne, hogy rövidesen egy legalább olyan, de sokszor inkább még nehezebb helyzetben fogja találni magát. Összességében tehát nem hogy nem segítettél, még rontottál egy sort a helyzetén.

forrás: letkerek.hu

- - - - - -

Szepes Mária - Ismerd meg önmagad! - videó

2021. november 19., péntek

Medek Tamás spirituális író válaszol 23.

 

Egy kedves hozzám forduló levelét szeretném most megosztani veletek, s alább a rá adott válaszomat (mindezt kissé szerkesztett formában). Úgy gondolom ugyanis, hogy a története sokak számára lehet gondolatébresztő, vagy éppen megerősítő.

A levél:

Még 14 évesen egyszer felébredtem éjjel arra, hogy van mellettem valaki és egy fehér alak haladt át a szobán aztán eltűnt. Megnéztem az órát, éjjel 01:03 volt. Reggel hívtak a kórházból, hogy éjjel egykor meghalt a dédmama.

Pár hét múlva álmodtam vele. Kint állt lent a közeli lakótelepen, sírva, meggyötörve és azt hajtogatta, hogy nem talál haza. Hívtam, hogy jöjjön velem, segítek valahogy, de nem jött, mint aki nem is igazán ismer meg, azt sem tudta hol van, mi van, állt ott öregecskén, megrogyva és csak hajtogatta "haza akarok menni, nem találok haza".

Felriadtam és sírva szaladtam anyámhoz. Tudtam, hogy ez nem álom volt, nagyon megviselt. Anyunak ez már sok volt, elvitt valami ördögűzőhöz, aki valami gyufás vizet itatott velem, hogy ne legyen több szellem.

Sokáig nyomasztott, hogy a drága dédim, aki minden vasárnap ott ült a templomban miért nincs a mennyországban, egyáltalán van e mennyország? Vagy mind ilyen céltalanul kóborlunk kint keresve valamit, ami talán nincs is? Nagyon sajnáltam szegényt.

Eltelt 2 év. Elég rossz társaságba keveredtem, leromlottak a jegyeim, nem voltam egy minta kamasz.

Ekkor jött egy újabb álom.

Dédinek volt egy kis nyári konyhája, reggeltől-estélig, télen-nyáron ott ült mindig, csak aludni járt be a házba.

Álmomban egyszer csak ott ültünk a konyhában.

Életében dédi nem igen mosolygott, elég megtört idős beteg néninek ismertem én már sajnos.

Az álmomban ott ült velem szemben kivirulva, mosolyogva, fehér fény vette körül, olyan volt mint egy angyal.

Kedvesen a lelkemre beszélt "Édes lányom, miért csinálod ezeket a dolgokat? Miért nem tanulsz? Elrontod az életed" Megdorgált, de egy pillanatig se bántóan. Mosolygott, ragyogott végig, olyan nyugalom áradt belőle, amilyet még nem éreztem.

Végre megnyugodtam és megkaptam a választ, hogy nem maradunk "így".

Egy kedves barátom is meghalt alig 22 évesen mikor én 18 voltam, vele is álmodtam, ő egyből jól volt, csak elköszönt.

Válasz:

Mindazok alapján, amit leírtál, teljesen egyértelmű, hogy azon emberek közé tartozol, akik a testi életük alatt is az átlagosnál jóval többet érzékelnek a világból. Egészen pontosan annak a szellemi világ részéből. Sajnálatos, hogy annak idején ördögűzőhöz vittek, ugyanis a legkevésbé sem arra volt szükséged - ilyen félreértések az egyházak tévtanításai mentén születhetnek. Valójában arról van szó, hogy a szellemi világ felé való érzékenységed az átlagosnál erősebb, így képes vagy arra, hogy eltávozott lelkek kapcsolatba léphessenek veled. Akár, üzenetet, érzetet kapj a testi halálukról, akár saját maguk, azt követően, üzenhessenek neked.

Bár a legtöbb lélek a testi halála után azonnal vagy hamarosan visszatér a szellemvilágba, néhányuk mégis itt reked hosszabb-rövidebb időre, a fizikai síkon, a két világ között. Ez (például) akkor fordulhat elő, amikor a tudatuk zavart valamiért és azt sem tudják, valójában mi történt velük. Az ilyen lelkek is hazatalálnak persze előbb-utóbb, de azért ha módunk van rá, segítenünk kell őket. Nem elűzni tehát, hanem segíteni nekik, felhívni a figyelmüket a helyzetükre, s arra, hogy mielőbb át kell kelniük a saját érdekükben is a szellemvilágba.

Amikor a szeretteidet már megnyugodva, fehér fénnyel körülölelve láttad, akkor már odaát voltak, az már azt jelentette tehát, hogy visszatértek végül a szellemvilágba. Amíg viszont úgy láttad őket, ahogy az életük vége felé is, illetve amikor megtörten, szomorúnak érzékelted őket, akkor azt jelenti, még itt voltak, a két világ között.

Nagyon örülök azonban, hogy a dédid végül meglátogatott később, tanúbizonyosságát adva, hogy végül átkelt, hogy jól van, s hogy lásd, folyamatosan figyelemmel kíséri az életed és igyekszik segíteni is neked.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Ez az utolsó érzékszervünk, ami a halálunk előtt még működik - Ez történik a testtel hamvasztás során!


A Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint egy ember életének utolsó óráiban ugyanolyan jól hall, mint fiatalabb korában – írja az IFL Science. Ez azt jelentheti, hogy amikor az emberek haldokló szeretteikhez beszélnek, az valószínűleg tényleg hallja is őket, és megnyugtathatja, hogy ott vannak vele életének végén. 

Kép: Getty Images

A kanadai kutatás EEG-t, vagyis elektroenkefalográfiát használt arra, hogy a haldokló betegek agyi aktivitását észlelje. Az eszméletüket elvesztett betegek EEG-méréseit összevetették szintén haldokló, de még maguknál lévő betegekével, és egy egészséges kontrollcsoportéval is. Az emberek mindegyikének ismétlődő hangokat játszottak le, de úgy, hogy a monoton hangokat néha anomáliákkal törték meg. A kutatócsoport három jelre figyelt különösen, amelyeknek észlelése azt jelentette, hogy az alanyok észrevették az anomáliákat.

Az eredmények azt mutatták, hogy a végstádiumban lévő betegek is ugyanúgy reagáltak a hangokra, mint a fiatal, egészséges résztvevők. Az azonban még nem biztos, hogy a haldoklók képesek fel is fogni azokat a hangokat, amiket meghallanak, de a gyakorlat azt mutathatja, hogy igen: a haldokló szeretteikhez beszélő emberek és az ápolók is arról számolnak be, hogy a beteget megnyugtatja, ha beszélnek hozzá. Így, ha esetleg a szavakat mégsem tudja megérteni, azt valószínűleg tudja, hogy beszélnek hozzá, és nincs egyedül.
(forrás: 24.hu)

 Ez történik a testtel hamvasztás során!

A halálra, az elmúlásra senki sem szeret gondolni, pedig az élet körforgásának része ez is, akárcsak a születés. A mi társadalmunkban, kultúránkban a legtöbb elhunyt teste koporsóba kerül, amit lehelyeznek a földbe ásott sírba. A hamvasztás, ugyan kezd itt is elfogadottabbá válni, azonban még mindig sokan tabuként tekintenek erre a módszerre.


Most viszont kiderülnek a részletek, hogy konkrétan mi is történik a hamvasztás során, ugyanis az angliai Nottingham-ben működő Bramcomte krematórium vezetője, Louise Singer elmesélte a procedúrát, így eloszlatva sok mítoszt és tévhitet.

“Sokan úgy gondolják, hogy a hamvakat összecseréljük, de ez nincs így” – nyugtat meg a krematórium igazgatója, aki elárulta, hogy hamvasztás során fontos, hogy az elhunyt ne rendelkezzen beültetett szívritmus-szabályzóval, azaz pacemakerrel, mert ez magas hőfokon felrobbanhat.

Az élettelen testet az égetőkamrában 800-1000 Celsius fokos hőhatás éri, az egész procedúra 90 percig tart, mindaddig, míg az egész test hamuvá nem válik, ezidő alatt mindvégig figyelemmel kísérik az egész eljárást, hogy minden rendben történjen.

Ezután még egy óra hűtés következik, majd az eljárás befejezettnek tekinthető. Ezután a hozzátartozó eldöntheti, hogy otthagyja, vagy speciális urnában hazaviszi hozzátartozója földi maradványait.

(forrás:filantropikum.com)
- - - - - - -
Hamvasztás! Mi történik a testtel a halálunk után? Mi marad belőlünk? - videó
forrás:ATVzrt
https://www.youtube.com/watch?time_continue=5&v=7hNlAZ-N60I&feature=emb_logo

FIGYELEM! A riportban egyesek számára felkavaró és megrázó felvételek is láthatóak! Benyó Rita riportfilmje.


Emberfeletti (2020) - Láthatóvá tett Láthatatlan: Tudatunk természetfeletti képességei

 

A több díjat is nyert „Emberfeletti: A láthatóvá tett láthatatlan” című dokumentumfilm, amely természetfeletti képességeket aktiváló hétköznapi emberek tapasztalatain keresztül mutatja be a tudatkutatás legújabb eredményeit.


A filmrendező médium és tisztánlátó is, így nagy mennyiségű saját tapasztalata van a tudatosság és az érzékszerveken túli érzékelés területén. Egyetemi tudósokkal és tudatkutatókkal kézzelfogható és mérhető bizonyítékokat ad ezekre a látszólag csodás jelenségekre, melyeket mindnyájan hasznosíthatunk.

A film tudományos eszközökkel bizonyítja, hogy mindannyian képesek vagyunk emberfeletti képességek elsajátítására, amely nemcsak érdekesség, hanem a mindennapi életben is hasznosítható, például közlekedésnél vagy önvédelemnél, sőt komoly és nagyon súlyos betegségek, például született és szerzett vakság esetén is óriási életminőség-javulást érhetünk el.

A filmben szereplő úttörő tudományos kísérletek és demonstrációk révén megérthetjük az összefüggéseket saját tudatunk és teremtő erőnk valódi természetéről, az elme és az anyag, valamint a tudat és az elme kapcsolatáról. A gondolataid számítanak.

Felfedezhetjük, hogy egy olyan, az elme által kreált virtuális valóságban élünk, amelyben saját elménken keresztül, az elme feletti tudatként, képesek vagyunk irányítani a külső-belső fizikai valóságunkat, beleértve saját DNS-ünket, és így jobb egészséget és egy kiteljesítőbb életet, életélményt alkothatunk magunknak.

A film végül megmutatja, hogy amint a láthatatlan világok láthatóvá válnak (a tudatunk és az elménk hatása a külső-belső valóságunkra), úgy ez a magasabb szintű mentális megértés és szellemi tudatosság az embereket emberfeletti emberekké alakítja.

A filmben a magas rangú Kaliforniai Egyetem (UCLA) és a Harvard legkülönbözőbb területeket integráló tudósai, önvédelmi sportot gyakorlók, a CIA és az orosz titkosszolgálat egykori kiképzői és jelenkori instuktorok is szolgáltatnak bizonyítékokat.

forrás:  vilaghelyzete.com

- - - - - - - - - -

Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan (2020) - Teljes film, magyar felirattal:
 

2021. november 14., vasárnap

Mi is az szinkronicitás?


Amikor megtörténik, tudod, hogy igaz. Ott, akkor, úgy. És nagyszerű! Mintha sziporkázna minden. A valóság valami olyan titkos rendszerét láthatod meg, ami nem is létezik... létezne... létezhet... mégis ott van! A világ, amiről úgy gondoltad, jól ismered, most nem több, mint egy árnyék, egy rejtett, hatalmas Igazság árnyéka, amit addig soha nem mertél látni...
 
 

A szinkronicitás szót a pszichológia tudományában először Carl Gustav Jung kezdte használni az 1920-as években. A szinkronicitás szótári definíciója pszichológiai értelemben 'eredetileg egymással kapcsolatban nem álló események előfordulása és a meggyőződés, hogy ez az együttes előfordulás nem puszta véletlen. Egyszerűen fogalmazva a szinkronicitás egy rejtélyes esemény, amikor két vagy több dolog történik egyszerre, egymással összefüggésben, bár normál esetben ez lehetetlennek tűnne. Jung úgy gondolta, hogy a szinkroncitás a spirituális ébredés kulcsfontosságú eleme. Ez vezeti ki az egyént az egocentrikus gondolkodásból, ez irányítja a gondolkodást a felismerés felé, hogy szorosan kapcsolódunk másokhoz.

Jung klasszikus példája a szinkronicitásra:

„Volt egy ifjú hölgy páciensem, aki egy fontos pillanatban egy álmot látott, amelyben arany szkarabeuszbogarat kap. Miközben álmát mesélte nekem, én a csukott ablaknak hátal ültem. Hirtelen zajt hallottam magam mögött, halk kopogást. Megfordultam és egy repülő bogarat láttam, amely kívülről ismételten az ablakszárnynak koppant. Kinyitottam az ablakot és elkaptam a bogarat, amint berepült. Az arany szkarabeuszhoz legközelebb álló kis lény volt, ami csak létezik ezen a szélességi körön: egy szakarabeuszok családjába tartozó rovar, az aranyos rózsabogár (Cetonia Aurata). Szokásával ellentétben épp úgy döntött, hogy abban a pillanatban óhajt berepülni egy sötét szobába.”

Jung a szinkronicitást „jelentőségteljes véletlennek” nevezte egy rejtélyes összhangnak olyan események között, amelyek elvileg nem függnek össze. Ezek azok az események, amik elbűvölő kis mosollyal zúzzák ripityára az összes addigi elképzelésedet a „valóságról”. Személyes tapasztalatom szerint nincs semmiféle szer, vagy más dolog, ami úgy fel tudna dobni, mint egy szinkronicitás élmény. Amikor megtörténik, tudod, hogy igaz. Ott, akkor, úgy. És nagyszerű! Drámaibb esetekben már a lélegzeted is elakad. Majd szétrobban a fejed, extázisba kerülsz, döbbenetes élmény. Mintha sziporkázna minden. A valóság valami olyan titkos rendszerét láthatod meg, ami nem is létezik... létezne... létezhet... mégis ott van! A világ, amiről úgy gondoltad, jól ismered, most nem több, mint egy árnyék, egy rejtett, hatalmas Igazság árnyéka, amit addig soha nem mertél látni.

- Részlet David Wilcock „Az Univerzum Bibliája” című könyvéből -

forrás:angyalimenedek.hu
- - - - - -
Kapcsolódó írás:
Az Univerzum Bibliája - A Szinkronicitás kulcsa - David Wilcock 
 
 - - - - - - -
 Szinkronicitás - Készítette:Kalo Jenő - videó
 

2021. november 13., szombat

Isten tenyerén ébredtem




Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni

Sirályokat felette felhőkkel táncolni,

láttam a békét az emberek szívében,

Láttam az erdőket fürödni a fényben.

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,

Láttam az embert, és láttam a zenét,

Láttam a földet szeretetben élni,

Láttam a csöndet a széllel zenélni.

Láttam Istent amerre csak néztem,

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,

S az Ő hangján szólt hozzám a szél,

Mint anya, ki gyermekének mesél,

Millió apró tükörben láthatod magadat,

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

- Földes Lívia -
 
- - - - - 
 
FÖLDES LÍVIA ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM- videó
forrás:Mihályfalvi János
 

 Sokan Hamvas Béla versének tulajdonítják a komáromi Földes Lívia Isten tenyerén ébredtem című költeményét. Annak ellenére, hogy a Hamvas Béla Hagyatékkezelő közleményt adott ki, hogy a vers nem az író szerzeménye. 

Földes Líviával költészetről, festészetről. - videó itt: https://www.youtube.com/watch?v=GGN1c-td9j0

2021. november 9., kedd

Életünk során jönnek-mennek az emberek


"Életünk során jönnek-mennek az emberek...
 
 
Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. Az a fiú, akinek a nevét se tudtad valaha, a férjed lesz, és
 
 a bömbölő kis hústömegből, akit sohasem láttál, mert a testedből bújt ki, lesz majd a gyermeked, aki
 
 melletted nő fel, veled öregszik és életed főszereplője lesz. Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy
 
létezik - most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod, hogy 
 
„szeretet", ő jut eszedbe. . De az életed színpadán nemcsak szaporodnak, csökkennek is a szereplők.

Jönnek és mennek.

Fölbukkantak valahonnan, a kulisszák mögül, s eltűnnek, ugyanott.

A játéktéren csak a hiányuk marad.

Hány idegen embernek mutatkoztál be, akiből aztán a sorstársad lett? Emlékszel, hol találkoztál először
 
 azzal a vadidegen lánnyal, aki később a feleséged lett? Mikor tudtad meg a nevét? Mikor dőlt el, hogy
 
 ezentúl vele, együtt?... Mikor szült gyereket?... S a gyerek, akinek nevet adtatok, mikor ment
 
 egyetemre? És mikor mondta ki először, hogy ő is megnősül?... És mikor hagytad el a hitvesedet?... 
 
Mikor tudtad meg annak az idegen nőnek a nevét, akiért elhagytad őt?... És mikor vetted észre, hogy az
 
 asszony, akinek testéből előbújtál, s akire valaha úgy néztél, mint egy jóságos istennőre... mikor vetted 
 
észre, hogy az anyád öregszik?... Ereje elszállt, alig tud már járni... Mikor szembesültél azzal a 
 
gondolattal, hogy többé nem láthatod?

Elmegy.

Jönnek és mennek...

Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.

Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad."
 
- Müller Péter -
- - - - -
 
Kovács Sándor - Szárnyaló lélek - videó
forrás:Mária Sóvári