Szepes Mária – Harmadik szem

Szepes Mária (Papír Mária) 1908. december 14-én született Budapesten. Szepes Béla képzőművésszel, többszörös atléta- és síbajnokkal, olimpiai ezüstérmessel 1930. december 24-én kötött házasságot (56 évet éltek együtt), ezután vette fel a Szepes Mária nevet. 1939-ben Tihanyban, egy rózsakeresztes inspiráció hatására Szepes Mária hozzákezdett legismertebb regénye – később az ezoterikus irodalom alapművének tekintett –, A Vörös Oroszlán megírásához, és 5 évig dolgozott a könyvön. 1972-ben Arany Meteor-díjjal, 1987-ben Galaktika-díjjal, 2001-ben Arany János-díjjal jutalmazták. Szepes Mária alapító fővédnöke az 1997-ben indult Szintézis Szabadegyetemnek. Élete utolsó éveiben havi rendszerességgel jelentek meg írásai a Természetgyógyász Magazinban, Bizarr novellák címen. A Szegedi Egyetem filozófia tanszékén művei tankönyvnek számítanak.

A keresztény hagyomány és a négy Kánoni Evangélium szerint az igazi kulcs természetesen Szent Péter kezében van, aki a porhüvelyéből kilépett lélek előtt, annak érdeme szerint, megnyitja a mennyei kaput. Igen ám! De az emberek általában e föld édeni kínálatából is szeretnének részt venni. S az érzékekkel szürcsölhető, kézzel markolható, ehető, érdemrendként mellre tűzhető, kacsalábon forgó palotákat birtokló örömökre, büszkeségre is igényt tartanak. A szofisták bőséges érvekkel szolgálnak e követelésekhez. Vérszomjas hadvezéreknek, népirtó diktátoroknak viszont egyedüli célja a hatalom, s eszközük hozzá a megfélemlítés, kínzás. Paranoiájuk ijesztően hatásos tömegszuggesztió. Az őket kiszolgáló, lelkiismeretlen, mindig aktuális szélirányba forgó szélkakas-politikusok minden korszakban azonos közhelyekkel tömik a tudatlanok üres agyát: „A vallás áfium. A harácsoló, zsírosra zabált gazdagok, hatalmi pozíciókban terpeszkedők ájtatos tirádái mennyországi jutalmak mézesmadzagjával csillapítják az éhező koldusok gyomorkorgását, s elő is húzzák a rozsdás tolvajkulcsot hozzá, amely kizárólag náluk található.”

A bábeli zűrzavar oka, hogy a harmadik szemünk bezárult

E világ megváltását ígérő csaló zsarnokok azonban éppúgy véres öldöklések áldozatai lettek és lesznek, mint azok, akiket ők irtottak, irtanak ki. De rémuralmuk összeomlását újabb elnyomások, tilalmak, korrupt kényszerparancsok követik elszántabb, népérdekre hivatkozó urak önérdekű vaskeze alatt, diplomatikusabb frázisokkal, jelképekkel, ígéretekkel, amelyeket hatalomra kerülve sohasem váltanak be. A vezérek változnak, a hiszékeny tömegek nyomorúsága, kiszolgáltatottsága marad.

S változatlanul tovább épül a befejezhetetlen Bábel tornya, amelyben az ínségtől korbácsolt rabszolgák nem értik sem önmagukat, sem társaik nyelvét. Problémáik megoldatlanok maradnak. Saját sorsukba senki sem avatja be őket. Abba sem, mit jelent, hogy ők vannak többen. Ártatlanul váltak megalázó nélkülözés, száműzetés boszorkányperének „bűnözőivé”, amely részvételük nélkül zajlott le. Védőjük nem volt, csak vádlójuk, aki állítólag értük került magas posztjára, s helyettük írta meg soha el nem követett vétkeik forgatókönyvét.

A harmadik szem aktiválása, lelkünk megismerése a kiút

De van-e kiút ebből? Igen! Kulcsai saját lelkünkben, szellemünkben rejtőznek. Ott élnek hagyományainkban, álmainkban, tudósaink agyában, művészeink szárnyas alkotó képzeletében, ősvallásaink jelképeiben, figyelmeztetéseiben, modern metafizikánk kísérleti tényeiben.

Nem szektákról, öncsinálta prófétákról, ostoba hiedelmekről, tömeghisztériáról, egyéni paranoiákról beszélek. Vakhitről sem. Olyan értelmes, bizonyított és bizonyítható témáról, amely elbírja a világosságot. Módszerekről, amelyek a lehetetlent is lehetségessé teszik. Olyan Arkánumról, amely gyógyít, ha valóban élünk vele és általa.

A hit sohasem hiszékenység, hanem energia, 

amelyből egy mustármagnyi hegyeket mozdíthat meg, 

feltéve, hogy akiben felfénylik, 

a szívével gondolkodik és az agyával is érez.

A Tarot ősi bölcsességének kártyái közül a tizennegyedik szereplője, a Kiegyenlítődés titánja. Évezredek óta kezünkben vannak ezek a kártyaüzenetek, s mi ostobán jósolunk vele, ahelyett, hogy megfejtenénk valódi értelmüket. Felismernénk bennük sorsunk dramaturgjának ránk osztott szerepeit létünk misztériumában, amelyek öröklétünk titkába avatnak be.

Ha visszahőkölnek szavaimtól, tegyék. Ha elfutunk tisztázatlan fogalmaink, sejtelmeink elől, hátat fordítunk megoldatlan problémáinknak, azok hátba döfnek bennünket. Halandó emberen csakis a saját halhatatlanságával való szembenézés segít. Nem kell messzire mennie érte. Csak tanulmányainkhoz a kísérleti fizikában, amely az anyag és energia megmaradásának elvét kísérleti módon bizonyítja. Tananyag lett belőle.

Az élet örök

Afféle számtani alapművelet, amelynek összeadási gyakorlatában a 2×2 végösszege mindig 4. Így következik a gondolatrezgések enkefalográfjával elénk rajzolódó vonalakból, hasonlóan az EKG ábrájához, az a tény, hogy a rezgésenergiák sem vesznek el. Ahogy az életet fenntartó, működtető, anyaggá alvadó energiák sem, csak átváltoznak. Megmaradnak.

Soha nem pusztulnak el. Mert a 2×2 = 4. Hogy mivé alakul át ez az örök intelligencia, arra is a fizika ad követhető, kísérleti támpontokat. Heisenberg, korunk egyik legnagyobb fizikusa szerint a tüneteket, okozatokat regisztráló fizika végösszege a metafizika. A bölcselet. Hogy mit kezdünk e tétellel, az az egyén dolga.

De nem szabadulhatunk attól, hogy a kísérleti tudomány cáfolhatatlan bizonyítéka szerint az élet örök! Nem szekták, nem vallások állítják. Ahogy nem azért üldözik és üldözték zsinatjaikon a másik szekta vagy dogma árnyalatnyi véleményeltérését saját fanatikus meggyőződésüktől, hogy kétségbe vonták volna az egyszeregyet. Fel sem merült kétségük abban, hogy a 2×2 = 4. Bizony. Az annyi. A halhatatlanság is létünk egyszeregye, összeadása, kivonása, szorzása. A bölcselet pedig…?

Az álomban a harmadik szemmel látunk

Pedig az ősnépek birtokában voltak e bölcseletnek, azért nem féltek a haláltól. Álmaikat tartották valóságnak, s nappali ébredésüket múló, veszélyárnyaktól rettegő hazugságnak. Hiszen álmukban halottaik elevenek voltak. Repülni tudtak. Szövetségben éltek a természet varázslatos lényeivel. Ellátogattak a kozmosz csillagszigeteinek kultúráiba. Beszélték az állatok, fények nyelvét. Hallották a csendbe mélyülő ultrahangokat. S két vak, lehunyt szemük között egy „harmadik szemmel” látták létük összefüggéseit a világmindenséggel. Ezt a „magányos szemet” egyébként megtalálhatjuk a történelem előtti ősképekben, elfelejtett kultúrák jelképein át a Buddha-szobrok homlokát díszítő drágakőben. Vagy a kereszténység háromszögbe zárt „Isten szemében”, amely a Szentlelket szimbolizálja. Ki ne hagyjam e felsorolásból azt az érdekességet, hogy az ősnépek természetvallásának „orvosságos emberei” a lelket gyógyították rejtélyes szertartásokkal, füvekkel.

Ötezer év előtti csillagászaik számításai 

csak milliméterekkel térnek el a mai asztronómusok adataitól. 

A keleti filozófia az éjszakát „kishalálnak”, 

a halál és újraszületés közötti állapotot hosszú éjszakának nevezi.

A múltba merült, régi Egyiptom az állatokban az ember tulajdonságait tisztelte. A vizionáriust tartotta ébernek, s a testben ébredőt valótlanságba száműzöttnek. Erről egyébként a Halottak Könyve így beszél: „Minden halott Ozirisszá lesz”, aki boldogan kiáltja: „Sírkamrám ünnepi terem.” „Vagyok! Vagyok! Élek! Az én létem minden Isten léte az örökkévalóságban!” Mikor belép az Alkonyi bárkába, s megküzd a halál vizének démonaival úgy, hogy kimondja valódi nevüket, s azok kapaszkodó keze ettől lecsúszik a bárkáról, elindul Nyugat irányába. Éjszakai Napja megteszi útját új hajnala, feltámadása felé. S e csodálatos úton, teste kábulatából ébredve kapja vissza száját, látását, a mindenséggel együttrezgő valamennyi teremtőképességét és örök emlékezetét az egyedüli Valóságra.

A „Mennyország kulcsát” is képekbe rejtette a hagyomány, de elfelejtette fontos szerepét. Sok hieroglifa őrzi az „Élet Kulcsát”, az ANKH-ot, amelyet Izisz, a Vizek Úrnője tart a kezében. Azzal szabályozta a Nílus árapályát. Pedig e kulcs az ember szabadulásának, gyógyításának nyitóformulája. Aki megszerzi, hatalmat nyer démonai, indulatai, gyilkos szenvedélyei, óceanikus energiái fölött. Véletlen-e, hogy a tenger vizének összetétele azonos a magzatvízzel s az ember testnedveinek nagy részével?

Az illúzió tükrében látjuk a világot

Álltak-e már valamelyik felvonóban két tükör között? Mit láttak, ha e tükörbe pillantottak? Azt, hogy egyetlen alakjuk hirtelen végtelen számsorrá vált e projekcióban. S a figurák tömegéből a századik idegennek tűnt, az ezredik félelmetesnek, a tízezredik ellenségnek. Holott mindegyik egyetlen ember vetülete volt. A különvalóságnak megsokszorozott, hazug képzetét mutatta. Amint kilépett a két „Máya tükör” káprázata közül, azok üressé váltak. A keleti filozófia legmagasabb rendű erkölcsi tétele így hangzik: „Tat tuam asi. Te is AZ vagy. Te is én vagyok, Te is Isten vagy!”

Vajon egész emberi létünk tragikus konfliktusai, öldöklése, rombolásai, gyűlölködő fanatizmusa, ellenségképe, paranoiája nem félreértésből, csaló, torzító tükrök közötti bolyongásából fakad-e? S nem zavart, elhitetett őrülete készteti-e arra, hogy a másikban önmagát utálja, megvesse, lopja, kínozza, gyilkolja?

Bizonyos, hogy így van. S egyedüli kiútja tébolyult ámokfutása 

kataklizmáiból – a kétezredik év tragikus káoszából is – az, 

ha ráébred különvalósága szemfényvesztésére.

Önmagát öklözi, gyalázza, próbálja összezúzni a hideg, torz tükrökben. Azok nem kijáratok, hanem cserepekké töredező felületek, amelyektől keze véressé válik, s ő maga az útvesztő foglya marad. De minden útvesztő nyitott a feleszmélő, gondolkodó, bölcs emberben, s a másikban önmagát felismerő humanistában.

E metafizika változtatja a gyűlöletet megértéssé. A mérget gyógyszerré. Az egyetlen organizmus szerveit nem egymást pusztító, hanem egymást kiegészítő, megtámasztó működéssé.

„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” – tanítja az egyik parancsolat. Nem azt követeli: szeresd felebarátodat, de gyűlöld önmagadat! Aki önmagával nem él békességben, az a másikban is csak a hibát keresi és gyűlöli. De mi a szeretet? Birtoklás? Féltékeny irigység? Semmiképpen. A gyűlölet a szeretet megbetegedése.

A szeretet maga a csoda

Vészterhes korszakunkban megérkeztek már az Apokalipszis lovasai. Mind a négyen. Orkánok viharzásában is halljuk patáik csattogását. Látjuk őket. A fekete ló okozta éhínséget. A vörös ló patája nyomán kirobbanó háborúkat, marakodásokat, népirtást, merényleteket, torkolattüzeket. A pejló modern pestisei megjelentek, az AIDS, az ebola, s számtalan új, alakját változtató vírusban, amelyeknek nem ismerjük ellenszérumait. De a negyedik ló fehér! Ő a jó hír hozója. Koronát visel.

A csillagok fölött uralkodó király tizenkét ágú koronáját. Azért érkezik, hogy hozzásegítse az embert a sötétség fölötti győzelemhez. A zenitre sikló szárnyas napkorong fénye mindig felszívja az árnyakat. Azért érkezett, hogy felfakassza a lélek és szellem tiszta forrásait. Ő nyitja ki a föld alkímiai hőben izzó tégelyét, amelyben a nagy Opusz, a „bölcsek köve” érik. Ez az, ami a lehetetlent lehetségessé teszi. A csodát is. De mi ez a csoda? A szeretet. És végül, mi hát e csodából születő szeretet?

„A nagy szeretet a Nagy Megismerés leánya” – írja naplójában Leonardo da Vinci.

Nyilvánvaló, hogy ez a „Nagy megismerésből” született bölcs, aktív, áldozatos, Nagy Szeretet a Mennyország igazi kulcsa.

Sze­pes Má­ria: Testetlenül

Az évek lángolnak

s hamvukba hullnak,

mint kiégett fároszok.

Hónapok, hetek és napok

tétova fényként suhannak el

míg rohannak velünk kormos percvonatok.

Az Idő-vámpir ősi

zsaroló. Ne higyj neki.

Nyúlj néha a fékhez

és szállj ki,

hogy megtudd, miért születtél;

szállj ki,

hogy érezd, valóban éltél!

A lelkedben bent

ezer titkos kis állomás

harangja zeng;

nevük tán nincs is,

de mindegyik csupa halálantitézis

és csendjük kristályos, furcsa varázs.

Szállj ki!

Ezer virágzó szellemi táj hív;

Hegycsúcs, amelyről elindult a Messiás,

elixírt ontó, tiszta gondolatforrás.

Liget, melynek ösvényén Buddha járt

s oktatott számtalan, szomjas tanítványt.

Égbolt, amelyet átsző az ékes szivárványszív,

s rajta át a menny a földdel vív

örök csatát

az emberért…

1946. március 12.

- forrás:tgymagazin.hu -

- - - - - - -

Szepes Mária - Ismerd meg önmagad - videó

Bíró Lajos: Halál-közeli élmények és tündérhitünk

A halál-közeli élmények és a magyar tündérhit több évtizedes kutatása során feltűnt, 

hogy több párhuzam is található ezek között. A halálközeli élmények tehát mintegy hitelesítik,

igazolják az ősi magyar hiedelmeket. Az alábbi, legjelentősebb párhuzamok bemutatásával

remélhetőleg közelebb juthatunk a magasabb létdimenzió természetének megértéséhez.

Hyeronymus Bosch: Mennybementel a Túlvilági látomások

c. képsorozatból

1. FÉNY-LÉNYEK

A halál-közeli élményeket megtapasztalók közül sokan találkoznak a nagyon ragyogó

fénnyel, amely mégsem bántja a szemet. Szokatlan megjelenési formája ellenére egy személy

sem kételkedett abban, hogy ez a fény élőlény, Fénylény” – írta Raymond A. Moody

úttörő könyvében. Voltak, akik angyalnak, vagy követnek, vezetőnek írták le a fénylényt.

A tündér szavunk maga is összefügg a tündik, tündököl, stb. szavainkkal is. A tündér szó

tehát eredendően egy ragyogó lényt jelent. A tündérek fény- és Nap- természetére mutat

például aranyhajuk, valamint, hogy gyakran aranyló vagy fehér ruhában jelennek meg.

Csallóközi hiedelem szerint „a Napban tündérek laknak arany és gyémánt kastélyokban.

A Nap sugarain járkálnak fel s alá, a sugarak révén látnak a földre.”

A nyári napforduló – az év legfényesebb napja – jellegzetes tündér-idő, amikor

zobor-vidéki hiedelem szerint az angyalok (egy évben egyszer) leszállnak a Zsibricahegy

nyergére és ott énekelnek és muzsikálnak.

E mondában a tündérek már angyalokká lettek.

(A tündérek is a felsőbb világ, a fényvilág követei, akárcsak az angyalok, így „a magyarok

angyalai”-nak is nevezhetők.)

A tündérek „őrzőszellemekként”, illetve üdvözült halottakként való azonosítását megerősíti egy

különös dozmati hiedelemmonda, mely szerint „az őseink lelkei tündérek képibe itt maradtak.”

A tündérmulatságok helyszínein sok hiedelemmondánk szerint „nagy világosság”,

„nappali fényesség”, „nagy fényesség” támad. Pedig e mulatságok éjjel zajlanak,

de beragyogja őket a természetfölötti világ földöntúli fénye.

2. A TÜNDÉRZENE

A halál-közeli élmények átélői gyakran említették a különös, a Földön sosem hallott zenét,

sőt, egyesek a meghalásukat „csaknem kizárólag színvonalas zenei élményként élik meg és

mintha saját maguk is azonosak volnának ezzel a zenével.”. 

Egy osztrák író látomásában:

„…hirtelen zene csendült föl. A földi fogalmak szerint semmihez sem hasonlított

ennek a zenének hangzása…”. 

Egy építész beszámolójából: 

„Lebegést éreztem, és ugyanakkor csodaszép zenei hangot hallottam.

Ebben a hangzásban formákat, mozgásokat és színeket érzékeltem, melyek illettek

hozzá… A zene mind erősebb és erősebb lett, mindent átitatott és egyre szebb jelenségek

kísérték. Nem lehet igazán leírni.”

.

Erdélyi hiedelem szerint „a tündérek vonulását/ jelenlétét/vigasságát harsány/gyönyörű

zene jelzi. A tündérek muzsikaszóra/hegedűszóra/ dudaszóra énekelnek/táncolnak.”.

A faluban megjelenő „szép új énekeket a tündérektől tanulják el – véletlenül meghallva

azokat – az emberek.” 

A zene, az ének tehát természetfölötti, tündéri, nem evilági eredetű a néphitünkben. 

A palócok szerint az ének, a dalok a „vízi” vagy „tengeri” lányoktól erednek. 

Ez a hiedelem a görög (illetve pre-hellén, pelazg) mitológia sziréneit idézi fel. 

Azok a mondák is megerősítik a tündéri ének és zene túlvilági hatását, amelyekből

kiderül, hogy ezek álmot, azaz révületet idéznek elő. Így pl. egy felvidéki mondában 

„a favágókat bosszantja egy tavi tündér éneke, mert az mindig álomba ringatja őket.”.

A szépasszonyok éneke alighanem egy ősi révülési gyakorlat 

(Mircea Eliade kifejezésével „extázistechnika”) bevezetéséül szolgált

(a „szépasszony” a tündér egyik elnevezése), hiszen aki ezt énekelte, azt a szépasszonyok

felemelték és elvitték. 

Erről szól egy hárompataki csángó hiedelemmonda:

„Vót egy muzsikus. S az elkezdte húzni a szépasszonyok nótáját. Elvitték s minden 

csipkebokorra éjjel… őt megtartotta a csipkebokor, s kellett muzsikáljon s azok táncoltak. 

Osztán amikor ő megebredett valahol ezen a hegyen, odale valahol…”. 

A tündérek/szépasszonyok éneke, zenéje nyilvánvalóan összefügg

meséink, mitológiánk éneklő-zenélővilágfájával, mely az evilágot és a túlvilágot

összeköti (ezért égig érő!). 

A mitikus, szent fa lakója az istennő (Tündér Ilona) és e fa ágai égi szférákba nyúlnak, 

tehát a csodálatos fa zenéje az úgynevezett „szférák zenéjé”-vel azonos. 

Gustave Doré: Dante és Beatrice a mennyekben

3. A SELYEMRÉT

Némelyik halál-közeli élményben megjelent egy jellegzetes túlvilági mező vagy rét.

Kenneth Ring egyik könyvében idézi egy asszony élményét, aki ezt mondta: 

„egy mezőn voltam, nagy, üres mezőn, ahol magas aranyfű nőtt, olyan puha, 

olyan ragyogó Lágy selymes káprázatos arany fényű.

(Milyennek látta a fényt?) Tündöklőnek, de megnyugtatónak. Hullámzott a fű. 

Nagyon békés, nagyon csöndes volt minden. Olyan csodálatosan szép volt az a fű, 

hogy amíg élek, nem felejtem el.”

Egy magyar férfi beszámolójából, amit Árvai Attila jegyzett fel:

„Átszáguldottam valami nagyon sötét alagútban, és egy csapásra egy csodálatos réten

találtam magam… Szinte lehetetlen szegényes nyelvünkkel és szavainkkal ezt leírni. 

Mégis megpróbálom. Itt a fű nem olyan sápadt és halvány volt, mint azt bármelyik réten megtapasztalhatjuk, hanem tökéletesen zöld, bársonyos és szinte minden fűszál önálló

életerővel volt felruházva.” 

Végül egy harmadik történet, ami Moody híres könyvéből való: 

„Szívroham következtében’meghaltam". Amikor holtan feküdtem, hirtelen

egy hullámzó gabonamezőn találtam magam. Csodaszép volt, minden ragyogó zöld 

olyan színben, amilyen itt a földön nem létezik. A mezőn észrevettem egy kerítést és

elindultam feléje.” 

Moody felhívta a figyelmet arra, hogy itt egy bizonyos határ jelent meg, amit a kerítés 

jelképezhetett. Tündérmeséinkben is megjelenik az a bizonyos határ, ami e világot és a 

túlvilágot elválasztja. Tündérmeséinkben ugyanígy megjelenik egy túlvilági táj, amit 

többnyire Selyemrétnek, néha Bársonyrétnek neveznek. Meséink közül ennek leírását 

például A Selyemrít című kalotaszegi mesében is megtaláljuk.

Kandra Kabos, egyik mitológiánk írója szerint Tündérország egyik neve a

Selyemrét, de inkább csak egyik tájának a neve, ugyanis az említett kalotaszegi 

mesében az aranyfák szép erdején túl találta meg a hős.

Ormánysági hiedelem szerint a szépasszonyok füve is „olyan szép selymös.”

Magyar Adorján érdekes összefüggésekről írt mindezzel kapcsolatban: 

„Van olyan mesénk is, amelyben Selyemrét-ről van szó, amelyen aranybúza terem. 

És a mi Selyemrétünk vagy Szépmezőnk azonos a görögök hitregei Nisa mezejével.” 

A Selyemrét tehát, úgy tűnik, egy mitikus határvidék az evilág és a túlvilág között. 

Júlia Szép Leány is (Nagy Istennőnk egyik alakja) e búzamezőben szedi

a szent búzavirágot és innen ragadtatik el az égbe, a túlvilágra.

- Bíró Lajos: Halál-közeli élmények és tündérhitünk -

- - - - - - -

Bíró Lajos: Tündérek, angyalok és halálközeli élmények - videó

forrás:Szecsei Miklós

Dr. Michael Guillen harvardi fizikus-csillagász professzor: Isten és a tudomány összetartoznak

A közismert professzor azt állítja, hogy sikerült egészen pontosan meghatároznia, hol van a Mennyország. 440 milliárd billió kilométerre van a Földtől.

Elmélete szerint Isten lakhelye nem csupán egy elvont spirituális sík, hanem egy konkrét, meghatározható pont az univerzumban.

A tudomány és a teológia ritkán találkozik, ám most dr. Michael Guillen mindkét tábor elismerését elnyerheti azon kijelentésével és annak magyarázatával, miszerint sikerült pontosan meghatároznia a mennyország helyét. 

Elárulta, hogy az univerzum nemcsak tágul, hanem a távolabbi objektumok gyorsabban távolodnak tőlünk. Ezt a széles körben elfogadott elméletet az amerikai csillagász, Edwin Hubble megfigyelései alapján fogalmazták meg.

Dr. Guillen hozzátette, hogy ezeknek a hihetetlenül távoli és gyorsan mozgó égitesteknek a helyzetét Kozmikus Horizontnak nevezik. Ezen a határon túl további galaxisok léteznek, de fényük még nem érte el a Földet, és a gyorsuló kozmikus tágulás miatt egyes régiók olyan gyorsan távolodnak, hogy örökre láthatatlanok maradnak. Ez azt jelenti, hogy a csillagászok számára létezik egy végső határ, amelyen túl már nem tudnak vizsgálatokat folytatni, függetlenül attól, milyen fejlett teleszkópokat építünk a jövőben.

Dr. Michael Guillén szerint Isten lakhelye a kozmikus horizont.

Fotó: BRUCE ROLFF / StockTrek Images via AFP

A legjobb csillagászati megfigyeléseink, valamint Einstein speciális és általános relativitáselmélete azt mutatják, hogy az idő megáll a Kozmikus Horizonton. Ezen a különleges távolságon, odafent a mély űrben nincs múlt, jelen vagy jövő. Csak az időtlenség létezik.

Dr. Guillen szerint ez az időtlen tér a megfigyelhető univerzum határain túl valójában a mennyország helye.

„Tudósként értem a definíciók fontosságát. A Biblia szerint a mennyország legalacsonyabb szintje a Föld légköre. A középső szint az űr. A legmagasabb szint, amiről beszélünk, az Isten lakóhelye. Tényleg a fejünk felett van!”

Úgy tartja, hogy a Kozmikus Horizonton túli anyag rendkívüli tulajdonságokkal bír, amelyek a tér-idő megértésén kívül léteznek. Dr. Guillen biztos abban, hogy ezek a tulajdonságok tökéletes összhangban állnak a mennyország bibliai, ősi leírásaival.

– írja a Daily Star

- forrás: metropol.hu - raketa.hu - hellomagyar.hu - origo.hu -

Dr. Michael Guillen: Isten és a tudomány összetartoznak - videó

forrás:The 700 Club

A neves tudós és Emmy-díjas újságíró, Michael Guillen új könyvében, a „Believing is Seeing”-ben arról beszél, hogyan vált az érvelő emberből olyan emberré, aki hisz a tudomány és a hit összefonódásában.

Az “Angyalok hírnöke", Kardos Gyöngyi

 

“Mallász Gitta szellemi hagyatékának gondozása, népszerűsétése, az Angyal válaszol című műnek terjesztése és megismertetése” fő céllal hivatalosan is létrejött az Angyal Válaszol Alapítvány (AVA). Alapító Kardos Gyöngyi, elnök Medvés Tímea, kuratóriumi tag Págyi Judit.

Kardos Gyöngyi és Jakab István

Az emberré válás erőteljes folyamatában vagyunk. Miközben úgy tűnik, hogy minden összeomlik, valami egészen új van születőben. 

A megújulás csak belülről lehetséges. 

Hogyan tudunk a modern világ zaklatottságának közepette emberré nemesedni? 

Mi mindenben tudnak útmutatást adni az Angyalok? 

Mindenki kapcsolatba tud lépni a saját „belső mesterével”? 

Őrültség volna Angyalokkal társalogni? 

Hogyan tudják megváltoztatni az Angyal tanításai az egyszerű, hétköznapi emberek életét? 

Mik az Angyalok valódi feladatai? 

Meg tudnak menteni bennünket akár a haláltól is?

Az Angyal válaszol – Kardos Gyöngyi, Jakab István - videó

forrás:VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ

Kapcsolódó írás:

Mallász Gitta: Az angyal válaszol

https://dszilvia.blogspot.com/2018/12/mallasz-gitta-az-angyal-valaszol.html

„Az angyal válaszol” című könyv egy egyedülálló spirituális tanítás, amelyet négy fiatal magyar művész, Hanna, Gitta, Lili és József élt meg Budaligeten és Budapesten, 1943 júniusától 1944 novemberéig. A második világháború embertelensége közepette szomjasan keresték az igazat, az élet értelmét, a maguk helyét. Hanna intuíciója és belső hallása tette lehetővé barátai számára a belső mesterükkel való kapcsolatot.

Mallász Gitta 1983-ban

Merj a saját utadon járni

Az életben mindig lesznek olyan emberek, akik jobban tudják, mit kellene tenned, mint te magad. De ne feledd: ők sosem jártak az utadon, nem érezték a terheid súlyát. Azok a személyek könnyen osztogatnak tanácsokat, akik soha nem vállalnak felelősséget a saját döntéseikért. Könnyen kiáltoznak a partról, hogy melyik irányba evezz, amikor ők még sosem merészkedtek fel egyetlen hajóra sem a viharos tengeren.

Igazán bölcs akkor leszel, ha megtanulsz különbséget tenni azok között, akik valóban jó példával járnak előtted, és azok között, akik csupán a saját hiányosságaikat próbálják rád vetíteni. Az igazi vezetők csendben, szeretettel és bölcsességgel mutatnak utat, a tapasztalataik által. De vannak, akik csak beszélnek, de cselekvés nincs a szavaik mögött. Folyamatosan bírálnak, kritizálják a tetteidet annak ellenére, hogy ők talán még soha nem küzdöttek keményen a céljaikért.

Ne hagyd, hogy a féltékeny és irigy emberek elhomályosítsák a látásodat. Csak azért próbálnak meg visszahúzni téged, mert félnek, nehogy megvalósítsd azt, amit ők soha nem mertek megkísérelni. Az igaz szívű emberek nem versengenek, hanem hidakat építenek. Nem ítélkezik, hanem példát mutatnak.

Ha valaki bírál, először nézd meg, mi motiválja. Ha a szeretet, hallgasd meg. Ha az irigység, hagyd figyelmen kívül.

Emlékezz: a legfontosabb az, hogy a saját utadat járd, a te döntéseid szerint. Ne mások elvárásai, hanem a saját belső iránytűd vezéreljen. Így nem csak te leszel boldogabb, hanem másoknak is példát mutatsz arra, hogyan lehet tisztességgel és kitartással elérni a céljaikat. És ez az, ami igazán számít…

- Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com -

- - - - - - 

Az Élet Egy Szép Ajándék - videó

forrás Mulat az AI

Tesla felfedte, mi történik a halál után

"A halál félelme a tudatlanságból ered"

- Nikola Tesla -

Nikola Tesla híres kijelentése, hogy „Minden ember, aki meghalt, mind a mai napig létezik” mély filozófiai és tudományos háttérrel bír, amely a halál értelmezését és az energia halhatatlanságát érinti. Tesla nemcsak tudós volt, hanem filozófus is, aki az élet nagy kérdéseiről és a létezés természetéről gondolkodott.

Fedezd fel Nikola Tesla titkos kutatásait és felfedezéseit az élet utáni létről a videóban

Ez az információ 102 évre titkosítva volt, de most megismerheted, mit fedezett fel Tesla a halál utáni létezésről, a tudatról és az univerzum titkairól. Mély, gondolatébresztő és misztikus betekintés a tudomány és a spiritualitás határán.

- forrás:Titkok Könyvtára -

Müller Péter: Aranyfonál - Részletek a könyvből - Minden emberi lélek halhatatlan - videó

 

Ez a könyv a lélek halhatatlanságáról szól

Részletek a könyvből:

"Évekig kutattam a halálközeli élményeket.

A legnagyobb változatosságot tapasztaltam.

Kezdve onnan, hogy a haldokló semmire sem emlékszik

(hasonlóan ahhoz, ahogy valaki nem hozza át ébrenléti állapotába az álmait),

egészen odáig, hogy mint dr. Eben Alexander neurológus, aki egész életében

azok közé a tudósok közé tartozott, akik úgy vélték, hogy ez a kómában

átélt boldogságélmény csupán a megviselt idegpályák és a még működő agysejtek

terméke, ekkor, a hét napig tartó fizikai halálállapota során megjárta a szellemvilágot,

találkozott egy angyalszerű lénnyel, aki bevezette őt a testen túli létezés titkaiba.

Túlvilági útja során találkozott lelke isteni forrásával is. Megtapasztalta, hogy a 

mennyország létezik. 

Könyvének is ezt a címet adta."

Túlélte az agyhalált, találkozott Istennel:

https://dszilvia.blogspot.com/2014/10/tulelte-az-agyhalalt-talalkozott.html

"Sok száz halált ismertem meg. Mindegyik más. Egyben hasonlítanak.

A legtöbb fényélményről, csillogásról beszél, szeretetről…és

egy olyan üdvélményről, melyet nem tudnak szavakkal leírni.

Valamennyien „boldogan nevetnek”.

A halhatatlan lélek, amikor kitépődik a testéből, és a hasonmására

teremtett, földi szerepéből, nem csupán „találkozik” valami rajta

kívüli boldog országgal, hanem ő maga lesz a Boldogság.

Belőle jön az, amit úgy él meg, hogy benne is van, és kívüle is, egyszerre."

"Ma már a halálközeli élményeknek bőséges irodalmuk van.

Visszatérő motívum a vallomásokban, hogy a testből való

Kiszabadulás öröm, és egy szavakkal nehezen leírható

Fényélmény – a visszatérés azonban a megszületéshez,

szűk zsákba bújáshoz hasonló, ami kellemetlen tudati

lefokozódással jár.

Egyfajta szabadságvesztésről beszélnek,

amit magam is átéltem."

Nádas Péter író, Dobronay László tévés rendező-operatőr

és Gesztelyi Nagy Judit fuvolaművész

"Ha ez mélyebben érdekel, tanácsolom, nézd meg Fliegauf Benedek Csillogás

című filmjét, amelyben Nádas Péter író, Dobronay László tévés rendező-operatőr

és Gesztelyi Nagy Judit fuvolaművész beszélnek a klinikai halálban megtapasztalt

élményeikről."

Fliegauf Benedek: Csillogás Teljes Film - A halál előtt vagy az élet után?

https://dszilvia.blogspot.com/2017/10/fliegauf-benedek-csillogas-halal-elott.html

Major Tamás (1910-1986) 

- kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező -

"Sorscsapások alatt, főleg gyász idején, sokan válnak médiummá.

És megszólal a „hot line”, ahogy ez Márai Sándornál is történt.

Amikor én a leányfalui alkotóházban ezt a jelenetet álmodtam,

semmi kétségem nem volt, hogy Major Tamás lelki valójával

találkoztam, akihez az életben soha semmiféle szál nem kötött.

Azt nem tudtam, hogy éppen akkor halt meg.

Kapcsolatban voltam már Mesteremmel, aki inkább

az életemmel és barátaim életével foglalkozott, mint a „túlvilági

dolgokkal”, de ha egy ilyen kérdés fölmerült, főleg ha annak

az álomértelmezésben is jelentősége volt, szívesen válaszolt rá.

Elmondta, hogy Major Tamás azt a fajta hirtelen halálélményt élte

át, amikor még nem értette, hogy ő meghalt. Nem tudta, mi történt

vele. Még nem jöttek érte túlvilági segítők, nem nyúltak érte. Nem is 

érzékelte volna őket, mert tudata még a földi „valóságra” fókuszált,

amelyben élt, és ami most hirtelen zavarossá vált neki, mint egy 

részegnek. 

Nem tudta, hogy meghalt.

Elindult, de sötét volt. Itt a „menés” nem gyaloglást jelent,

mert a térnek már más fogalmai vannak. Nem tudta, hol van, és 

hogyan került ide. A sötétben botorkált.

Mintha egy ismeretlen erdőben kóborolna, fogalma sem volt, merre jár.

Az első fényjelre, mely az én alvó lényemből sugárzott, hirtelen figyelmes

lett, és bemenekült hozzám, a hálószobámba. Csak én láttam úgy, hogy kirántotta

az ajtót, zaj és valami füstszínű fény is beáradt – ezt is nyilván

csak én álmodtam.

Ő csak jött. Nem értette, hol van. A zárt ajtó számára nem volt akadály.

A rémült Major Tamás ott állt előttem. Az már az én álomteremtő vízióm

volt, hogy nyitott ajtót láttam mögötte – így próbáltam „értelmezni”

a jelenlétét. A helyzet azért volt komikus, mert mindketten megijedtünk

egymástól. Az ijedtség nem neki szólt, hanem az érthetetlennek.

Két valóság határán álltunk, s meredtünk egymásra.

Ő még földközeli állapotban volt. Abban a „valóságban” volt még,

melyet félig már elhagyott. Akkor kezdte fölfedezni, hogy ez már a

halálának kezdete. Ezért volt számára minden reálisnak tűnő, s

ugyanakkor fura – én pedig azt éreztem, hogy szellemet látok, olyan

valóságosan, ahogy éberen láttam őt a színpadon vagy az utcán.

Soha nem történt még velem ilyen, de a médiumi látás így működik.

Azzal a különbséggel, hogy egy avatott, képzett médium ilyenkor

nem ijed meg; hosszan látja a szellemiséget, s pontosan le is tudja

írni a megjelenését.

Szellemvilági törvény, hogy a lélek olyannak tudja mutatni magát,

amilyennek elképzeli.

A színházban ez egy lassú folyamat. A beöltözés, a beleélés, maszkolás

néha sokáig tart, de a lélek világát a képzelet hatalma működteti, s ott ez a 

kép azonnal megjelenik.

Ezért látjuk álmainkban anyánkat vagy apánkat bizonyos öltözékben,

rendszerint fiatalon, mert ilyennek akarja láttatni magát.

Ez az „igazi arca.”

- - - - - -

"Ha friss szemmel olvasod az Evangéliumot, látod, hogy Jézus is

mindent föntről kapott. Rendszeres kapcsolatban állt természetfeletti

országával, s úgy ment el, hogy az eljövendő emberiséget a Szent Szellem

gondjára bízta.

Akiben él még az aranyfonál, a tanításokat és a legmélyebb értelmeket

nemcsak könyvből, és nem embertől, hanem a természetfeletti világtól kapja.

Jézus követőinek szellemvilági vezetői vannak."

Carl Gustav Jung (1875-1961) 

svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus

"C. G. Jung családjában médiumok sokasága volt. Köztük az édesanyja,

Emilie Preiswerk, aki természetfeletti tapasztalatait naplójában örökítette meg. Emilie

apja, vagyis Jung nagyapja, aki egyébként a református közösség feje volt, számtalan

természetfeletti élményt élt meg. Amikor prédikációit írta, maga mögé ültette lányát,

Jung anyját, hogy a háta mögött ólálkodó kísértetek ne zavarják munkájában.

És minden héten rendszeres beszélgetést folytatott elhunyt első feleségével,

amit Augusta, a második felesége nagyon rossznéven vett.

Házukban rendszeres szellemidézések voltak, spiritiszta szeánszok, melyeken

Jung is részt vett. Maga Jung is „delejezte”, hipnotizálta unokatestvérét, aki médium

volt. Ezekben a szeánszokban a fiatal tudós megtapasztalhatta nemcsak a szellemvilág

kétségtelen tényét, hanem az ilyen kísérletek káros, veszedelmes oldalát is.

C. G. Jung már az útja elején bizonyos volt abban, hogy a lélek nem az agyvelő

terméke, s hogy a testtől független élete van. Ezt a tudományos értekezéseiben

már nagyon korán megírta. 

Ismerte a gnosztikus írásokat, Péter apokalipszisét is, melyet már idéztem.

Tudott az igazi Jézusról, aki a teste pusztulásával nem hal meg, hanem 

„boldogan nevet” felénk. A barlangokból előkerült összes üldözött gnosztikus

írást ismerte. Egy tekercset meg is vett a maga számára: ez a Jung-kódex.

Életét nem csupán elméleti és klinikai kutatások, hanem álmok, víziók

és természetfeletti élmények irányították.

Mesterem vezetett hozzá.

Azt mondta: 

Ismerd meg őt. A huszadik század szentje.

Ilyen szellemvilági ajánlással kezdtem el olvasni Jungot, és azt éreztem,

ami mindig az első, lélekmelegítő benyomásom, amikor egy nekem írt művet

veszek a kezembe – hogy nem vagyok egyedül.

Valaki tudja, amit én is sejtek.

Ez a biztos megérzésem, amikor egy szellemi rokonom üzen, hogy

könyve személyes, jókor jött segítség, és most átadja, mint éhesnek

a kenyeret.

Kiderült Jungról, hogy neki is volt egy szellemvilági tanítómestere, akit épp úgy, 

mint én, igyekezett titokban tartani. 

Én sem beszéltem erről senkinek.

Rényi Tamás filmrendező (1929-1980)

Egyetlen kivételt tettem, s ez a legjobb barátom volt.

Ő Rényi Tamás filmrendező volt, akivel többet között a Szép maszkok

tévéfilmsorozatot, a Krebsz, az isten, a Reménykedők és a K. O. című

filmeket csináltuk.

Neki is csak azért mondtam el, mert tudtam, hogy súlyos beteg és

hamarosan meghal. Szerettem volna megkönnyíteni az átköltözését.

Egymás után jöttek a szívrohamai. Éreztem, hogy a legközelebbi

után nem jön vissza már.

Tamás derűs, mélyen érző és roppant értelmes barátom volt. Bátor

harcos, akinek gondolkodását, mint a legtöbb emberét, meghatározta

az a meggyőződése, hogy egyetlen életünk van, és a halállal minden

megszűnik. Egyre riadtabban nézett a semmibe. Láttam a nevetése

mögött, hogy fél. Rémület ült nagy, barna szemében, amit semmiféle

humorral, vicces mondattal nem tudott már palástolni.

De jött egy bensőséges pillanat.

Fura módon ő kezdte. Rólam kezdtünk beszélgetni.

Azt kérdezte – s mint mondta, ezt már régóta meg akarta kérdezni

–, hogy miért érzi azt, hogy ha velem beszél, bár nagy önbizalommal

rendelkező fickónak tart, aki lelkesen, néha megszállottan száguld a

saját gondolataival – mégis van egy pillanat, amikor:

– Hirtelen megállsz, s ha nem is bizonytalanná, de valahogy olyan üressé

válsz. Nem tudod, mit mondj. Mint aki segítségre vár. Mint aki elvesztette

minden önbizalmát és szuverenitását. Tanácstalan leszel, mint egy gyerek,

aki súgásra vár. Valahová fülel, hátha megmondják neki… Mintha függnél

valakitől. Kire vagy mire figyelsz te ilyenkor?

Észrevette.

És ekkor elmondtam neki, hogy van egy Mesterem, aki a szellemvilágból segít.

– Most, például, azt mondja, hogy végre beszélhetek róla. Eddig nem tartotta

időszerűnek. Senki sem tud róla, csakis a feleségem. Most már te is. Észrevetted

rajtam a jelenlétét. Igen, ilyenkor rá figyelek. Ő mondja meg, mit mondjak neked.

Most például azt, hogy ne félj. Se az élettől, se a haláltól – mert nincs halál.

Bármi lesz, egyet tudj: van hová menned, és várnak rád.

Én ezt már évek óta tudom, de nem beszéltem róla senkinek. Neked se.

Féltem, hogy hülyének tartasz. Vitát nyitni pedig nem akartam erről, mert teli

van a hócipőm az anyagelvű szemlélettel való reménytelen és terméketlen vitákkal.

Nagyon jól kijöttünk egymással, mert tiszteletben tartottuk egymás világnézetét.

De én, most először, nem teszem!

És hosszan beszéltem neki a szellemvilág valóságáról, saját halálélményemről

és a Mesterrel való bensőséges kapcsolatomról.

Hallgatott.

Mit gondolt, nem tudom.

Tamást hamarosan elvitte a szíve.

Halála után csak annyit üzent:

– Köszönöm, hogy segítettél. Nem tudod, mennyit. Jól ment minden.

És vagyok.

Nem véletlenül nem beszéltem erről senkinek. Csakis nagy óvatossággal

és felső engedéllyel nyithattam fényt erre a kapcsolatomra.

Erre nem csak az én védelmem miatt volt szükség.

Hanem azért is, mert mindennek, az igazság kimondásának

is megvan az "időszerűsége."

Dr. Elisabeth Kübler Ross pszichiáter és tudós 

(1926-2004)

"Dr. Elisabeth Kübler-Ross, a halálközeli élmények kutatásának úttörője

elmondja, hogy amikor egy született vak betege visszatért a kómából,

nemcsak azt mesélte el, hogy mit tapasztalt „odaát”, hanem azt is leírta,

hogy ő, az orvosa, akit fizikai szemével sohasem láthatott, milyen blúzt hord, 

milyen formájú az arca, milyen színű a rövidre vágott haja, s hogy vastag,

teknőckeretes szemüveget visel. Hangja alapján nem így képzelte.

Még azt is elmondta, őszintén, hogy nem áll jól a doktornőnek ez a 

szemüveg. A halálközeli, átmeneti állapotában nem kellett neki szem 

ahhoz, hogy fizikailag is lásson."

Elisabeth Kübler-Ross: Hogy többé ne féljünk a haláltól!

https://dszilvia.blogspot.com/2014/08/elisabeth-kubler-ross-hogy-tobbe-ne.html

- - - - - -

Müller Péter: Minden emberi lélek halhatatlan - videó

Arkangyalok a szellemtudományban

Ezen leírás tartalmazza a nevesített arkangyalokat, Michael kivételével, akinek lényét most nem tárgyaljuk, mert rengeteg feljegyzés van róla Rudolf Steiner által és túlmutatna e cikk témáján. Elhalványítaná feladatával a többiek fontos szerepét. 

Ezek a lények is részt vesznek az ember életében, a szellemi úton járóknál jobban beavatkozva, ahogy az alábbiakból kiderül.

Oriphiel, Samael, Zachariel, Gabriel, Anael, Raphael.

Ők Michaellel együtt a 7 korszak arkangyalai is, melyek a 7 bolygóhoz kapcsolódnak.

Uriel a hetességben nem szerepel, 

Ő Michaellel, Gabriellel és Raphaellel a 4 fő arkangyalhoz tartozik, (más felosztásban). Neve jelentése „Isten fénye” és az ítélkezésben (megítélésben) és őrzésben van szerepe, olyan értelemben, hogy aki nem méltó bizonyos szellemi területekre bejutni, az említett megítélés miatt, az általa nem nyer bebocsátást.

Rudolf Steiner fontos szerepet tulajdonít neki az év körforgásában megjelenő erőkben. GA229 foglalkozik Uriel imaginációjával, a „Történelmi lelkiismeret” kapcsolódik hozzá, A Nyár tartozik égisze alá.

Samael:

(Jelentése: Isten haragja, Isten vaksága, Isten meghallgat- nem találni teljesen egyértelműt róla, de héberül a vakság szó a névnek a töve)

Mars arkangyala, így hozzá tartozik a harc, dinamika, viszály, itt a büntetés, dorgálás:

„Egy ezoterikusnak gyakran lehetnek még olyan tulajdonságai, amelyekkel nincs teljesen tisztában, de amelyek a fejlődésén munkálkodnak, és amelyeket bizonyos jelzések tudatosítanak benne. Ha egy ezoterikus szorgalmasan és helyesen végzi a gyakorlatokat, és éjszaka lázas érzéssel ébred, akkor ezt szembeállíthatja egy pszichés hidegséggel; és akkor határozottan érzi, hogy nincs egyedül, hogy ezoterikus képzése révén felébresztett magában egy hasonmást. Hogy ki az? És mit akar? A jó istenek mintegy felbéreltek bizonyos luciferi szellemeket, hogy az embereknek azokat a tulajdonságait, amelyek nem az ő világukba valók, távol tartsák onnan. Egyikük Samael, aki ellensúlyozza a gyűlöletünket és az irigységünket. Őt a ránk törő lázálmokon keresztül vesszük észre, amíg még tele vagyunk ezekkel a hibákkal.” GA 266/2/37 1911-11-19

Oriphiel:

Szaturnusz arkangyala. Rudolf Steiner a Harag Angyalának is nevezi.

„Ebből az irányból azonban leselkedik ránk valaki. Megemlítem önöknek a következőt. A világszemlélet bizonyos titkait csak meglehetősen magas korban láthatjuk át. A beavatás tudományában jártas embernek az egyes életkorok a lét más és más titkaiba engednek bepillantást. Így a huszonegyedik és negyvenkettedik életévünk között betekinthetünk a Nap világába, előbb nem. Negyvenkettedik és negyvenkilencedik évünk között betekinthetünk a Mars titkaiba, a negyvenkilencedik és ötvenhatodik év között pedig a Jupiter titkaiba. Ha azonban a világ titkait összefüggésükben akarjuk látni, akkor túl kell lépnünk életünk hatvanharmadik évén. Vannak ezért bizonyos dolgok, amelyeket most már leplezetlenül kimondok, de régebben, mielőtt ebbe az életkorba kerültem volna, nem beszélhettem róluk. Mert ha éppen a Michael titkaira vonatkozó dolgokat akarjuk átlátni, amelyek a Nap szellemi szférájából hatnak, akkor a Szaturnusz-bölcsesség révén kell a világ titkaira feltekintenünk. A szellemi világban meg kell éreznünk azt a homályt – élni is tudnunk kell benne – amely a Szaturnuszon uralkodó Oriphieltől származik. A Golgotai Misztérium idején ő volt a vezető arkangyal, és a mostani Michael-korszak elmúltával ismét ő lesz.” GA240 1924-07-20

Feltételezhető, hogy a tanítvány életében, a szaturnuszi szférából eredve, tanulás és fejlődés érdekében a nehézségek általa jelennek meg. Természetesen a karmikus dolgokkal összehangolva.

Gabriel:

Isten erős. Hold szféra. A születés, fejlődés régense, így a tanítványban az új képességek megjelenését szorgalmazhatja. A kinyilatkoztatás angyalának is nevezik. Spirituális gondolkodást is fejleszti, Rudolf Steiner arra utal, hogy a jövőben általa lesz újra minden ember ajándéka az előző földi életekre való emlékezés.

„A jelen emberi időszakban egy kényes szerv készül, amelyet a külső anatómus és fiziológus észre sem vesz. Anatómiailag mégis létezik. Ez a szerv az emberi agyban, a beszédszerv közelében található. Ennek a szervnek a fejlődése az agyi fordulatokban nem az egyes lelkek karmájának az eredménye, hanem az emberi evolúció egészének eredménye a Földön, és a jövőben minden emberi lény birtokolni fogja ezt a szervet, függetlenül attól, hogy milyen a lelkek fejlődése, akik a testekbe fognak inkarnálódni, független a karmától.

Ezt a szervet egy jövőbeli inkarnáció során olyan emberek is birtokolják majd, akik jelenleg ellenségesek az antropozófiával szemben, és azok is, akik most rokonszenveznek vele. Ez a szerv a jövőben bizonyos lélekerők fizikai eszköze lesz, ahogy például az agyban lévő Broca szerve az emberi beszédkészség szerve.

Amikor ez a szerv kialakul, az emberiség vagy megfelelően tudja használni, vagy nem. Azok tudják majd helyesen használni, akik most készítik elő annak lehetőségét, hogy a jelenlegi inkarnációt őszintén megőrizzék emlékezetükben, amikor a következőben lesznek. Mert ez a fizikai szerv lesz az egykori inkarnációra való emlékezés fizikai eszköze, amit most csak egy magasabb szellemi evolúció révén lehet elérni.

Jelenleg messze a legtöbb ember számára a korábbi inkarnációk emlékét csak magasabb szellemi fejlődéssel, beavatással lehet elérni. De ami a mai időkben csak beavatással érhető el, az később mintegy az emberiség közös tulajdonává válik. Jelenlegi tudásunk korábban egyedül az atlantiszi beavatottak speciális tudása volt; most mindenki birtokolhatja. Ugyanígy az egykori földi életek emlékezése jelenleg csak a beavatottak számára lehetséges, de a jövőben minden emberi lélek birtokában lesz.

A beavatottnak lehetősége van bizonyos tudás megszerzésére fizikai szerv használata nélkül is, de ez a tudás csak akkor válhat az emberiség közös tulajdonává, ha az emberiség egésze az evolúció során olyan külső fizikai szervet fejleszt ki, amelynek segítségével szerzett. A reinkarnálódott lelkeknek azonban tudniuk kell megfelelően használni ezt a szervet, amelynek segítségével az ember később emlékezni fog korábbi inkarnációira. Csak azok tudják majd helyesen használni ezt a szervet, akik a jelenlegi inkarnációban világosan beleírták az okkult gondolatokat és eszméket az Akasha anyagba.” GA152 1913-05-01

Zachariel:

Keveset tudni róla, Jupiter szférához tartozik, így az elért sikerekhez, örömökhöz lehet köze a szellemi úton.

Anael:

Jelentése Isten öröme. Keveset tudni róla is. Vénuszhoz tartozva, a tanítványban a szeretet erejét adja.

A Vénusz lényei az atlantiszi időszak utolsó harmada óta serkentik az asztráltest szellemi énné való átalakulását. GA 98 és GA 102 utal erre.

Raphael:

Isten meggyógyít. Merkúr szféra.

Hozzá tartozik az étertest regenerálódása, a kommunikáció (magunk és mások megismerése, összekapcsolódás), fejlődés szempontjából a lelki sérülések, „hibák”, tévedések kijavítása. Abból kiindulva, hogy minden testi tünet is egy magasabb lénytag rossz működése bennünk, így a szellemi fejlődés testi gyógyulással is járhat.

Vidar:

Neve jelentése: Messze uralkodó, Mindenség ura. A bosszú és a csend istene a germán mitológiában. Odin és Grid óriásnő fia, Thor és Vali testvére. Azt a szellemi lényt jelöli, aki átveszi Michael arkangyali szerepét, ő volt Buddha őrangyala, akit „elengedett”, amikor Gautama, mint Bodhiszattva felemelkedett a Buddha szintre.

Michael előlépése arkangyalból archévá

lásd: GA152 1913-05-18 és GA152 1913-05-20. előadásokat.

Rudolf Steiner kijelentette, hogy ő hozza „minden szellemtudomány központi idegét és élő esszenciáját”.

Vidart említi a druidák ezoterikus bölcsessége, az Edda. Ő az aki harcol Fenrir-farkas ellen.

„Akik új emberi képességekkel azon a talajon élik át az új korszakot, ahol az északi-germán mitológia virágzott, azoknak meg kell érteniük, hogy a régi szellemi látásnak új alakot kell öltenie, miután az ember a fizikai sík fejlődésén átment. Ami a régi tisztánlátás útján szólt, elhallgatott egy időre; az ember mögé állt. Odin és Thor, Baldur és Hödur, Freyr és Freya világa elrejtőzött az emberi tekintet elől. De ismét előjön majd egy olyan időben, amikor más erők már elvégezték munkájukat az emberi lelken. Ha az emberi lélek az új szellemi látással – ami éteri látással kezdődik – belelát majd az új világba, akkor látni fogja, hogy nem ragaszkodhat a lelket nevelő erők régi formájához. Ha ragaszkodna hozzá, akkor az összes ellenerők is fellépnének az ellen az erő ellen, amely a régi időkben az emberi erőket egy bizonyos magasságra emelte. Odin és Thor újra megjelennek majd az emberek tekintete előtt, de most úgy, hogy az emberi lélek közben új fejlődésen ment át. Az emberi lélek előtt meg fognak jelenni Odin és Thor ellenerői. Hatalmas képben ismét látható lesz mindaz, ami mint ellenerő kifejlődött. De nem haladhatna előre az emberi lélek, nem védekezhetne az ártalmak ellen, ha csak azoknak az erőknek vetné alá magát, amelyeket a régi szellemi látás tárt eléje. Thor adta egykor az embereknek az ént. Az én a fizikai síkon nevelkedett fel, kibontakozott abból, amit Loki, a luciferi hatalom az asztráltestben visszahagyott a Midgard-kígyóból. Amit egykor Thor adhatott, és amin az emberi lélek túlnőtt, az harcban áll azzal, ami a Midgard-kígyóból árad. Ez az északi mitológiában a Midgard-kígyóval küzdő Thor. Kölcsönösen tartják az egyensúlyt, azaz megölik egymást. Éppúgy hadakozik Odin is a Fenrir-farkas ellen, és megsemmisítik egymást. Freyr felett – aki egy ideig az emberi lelkierőt formálta – győzedelmeskednie kellett annak, amit időközben a fizikai síkon megerősödött én magából a Föld erőiből kapott. Freyr elesik a földből sarjadt Surtur lángkardja által.

Mindezek a részletek, amelyeket az istenek alkonya elmond, megfelelnek annak, ami egy új, valóban a jövőbe mutató éteri vízióban az emberek előtt fog állni. A Fenrir-farkas megmarad. Mély igazság rejlik abban, hogy ez a Fenrir-farkas felülkerekedik az Odin elleni harcban. A legközelebbi jövőben semmi sem lesz olyan veszedelmes, mint az, ha az új erőkkel kifejlesztett szellemi látás helyett a régihez való ragaszkodás arra csábítaná az embereket, hogy megálljanak annál, amit a régi asztrális szellemi látás az ősidőkben adhatott, nevezetesen olyan lelki képeknél, mint a Fenrir-farkas. Ismét kemény próba várna arra, ami a szellemtudomány talaján nő ki, ha netán ezen a talajon is hajlanának mindenféle homályos, kaotikus szellemi látásra, és nem becsülnék ennél többre az értelemben és tudomány által megvilágosodott szellemi látást.

Rettenetes erővel bosszulnák meg magukat a régi látás ilyen maradványai, amelyek kaotikus képekkel zavarhatnák meg az emberek szemléletét. Az ilyen szellemi látáson nem vehetne erőt az, ami maga is a régi szellemi látásból keletkezett, hanem csak az, ami a káli-juga alatt egészséges erőként új szellemi látássá alakult. Nem az, amit a régi Odin arkangyal adott, nem a régi szellemi látó erők szabadítanak meg, valami egészen másnak kell jönnie. Ezt a mást azonban ismeri az északi-germán mitológia is. Tudja, hogy létezik. Tudja, hogy él az az éteralak, akit ismét látnunk kell, akiben inkarnálódik az éterikus Krisztus. Csupán neki fog sikerülni, hogy kiűzze az embereket megtévesztő homályos szellemi látóerőket, ha Odin nem semmisíti meg a Fenrir-farkast, ami éppen a visszamaradt szellemi látóerőt képviseli. Vidar fogja a Fenrir-farkast legyőzni, aki egész idő alatt hallgatott. Ezt is elmondja számunkra az istenek alkonya.

Aki Vidar jelentőségét felfogja és lelkében érzi, az tudja, hogy a XX. században az emberek megkaphatják azt a képességet, hogy Krisztust láthassák. Vidar, aki mindnyájunknak közös istene, Észak-, és Közép-Európában ismét előtte áll majd. A misztériumokban és titkos iskolákban titokban tartották őt, mint olyan istent, aki csak a jövőben kapja meg misszióját. Még a képéről is csak határozatlanul beszélnek. Erre utal, hogy Köln közelében találtak egy képet, amelyről nem tudják, kit ábrázol, pedig nem mást, mint Vidart.

A káli-juga alatt fejlődtek ki azok az erők, amelyek az új embereket képessé tehetik arra, hogy az új Krisztus-megnyilatkozást meglássák. Akik arra hivatottak, hogy az új idők jeleiből megértsék azt, aminek jönnie kell, tudják, hogy az új szellemi kutatás ismét életre kelti Vidar erejét, aki mindazt kiűzi majd az emberek lelkéből, ami a kaotikus, régi szellemi látás maradványaként zavaróan hathatna, és aki az újonnan kifejlődő szellemi látást életre fogja hívni az emberi lélekben.

Láthatjuk tehát, hogy az Istenek alkonyából, az északi-germán mitológiából Vidar csodálatos alakja reményt sugároz felénk a jövő számára. Amikor rokonnak érezzük magunkat Vidar alakjával, akinek valódi lényét igyekszünk megérteni, azt reméljük, hogy mindaz, ami minden szellemtudományos felfogás alapja és eleven esszenciája kell, hogy legyen, azokból az erőkből fog kifejlődni, amelyekkel az északi-germán világ a modern kor fejlődéséhez hozzájárulhat. Az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszak számára az emberiség és a szellem fejlődésének csak egy része valósult meg, a másik résznek még ezután kell megvalósulnia. Ehhez a teljesítményhez az északi-germán népek közül azok fognak leginkább hozzájárulni, akik érzik, hogy elementáris, friss, népi erőt hordoznak magukban. Ez a jövőben ott lesz az emberek lelkében. Nekik kell munkához látniuk. A XX. században lehet tévedni, mert az embereknek bizonyos mértékig szabad akaratból és minden kényszer nélkül kell a kitűzött célt elérniük. Ezért fontos, hogy helyesen értsük meg azt, aminek be kell következnie. így láthatjuk, hogy ha a mai szellemtudomány a Krisztus-lény megismeréséről szól, és ha a Krisztus-lény igazi megismeréséhez kapcsoljuk azt, amit magából az európai népszubsztanciákból merítünk, ha ahhoz kapcsoljuk jövőbeli reményeinket, akkor ennek valóban nem valamiféle elfogultság vagy valamilyen temperamentumbeli adottság az alapja.

A hallgatag Vidar szavai arra intenek: ha bennünk a jövőben magas erők ébrednek fel, – ami bizonyosan meg fog történni -, akkor ő tevékeny, aktív barátja lesz a közös munkálkodásnak és szorgalomnak, amelynek jegyében mindnyájan együtt voltunk. Néhány napi ilyen értelmű együttlét után térbelileg ismét elválunk, de szellemileg mindig együtt maradunk. Bárhonnan jövünk is, mint a szellemtudomány tanítványai, közelről vagy távolról mindig harmóniában vagyunk együtt, még ha olyan témát tárgyalunk is meg, ami az egyes földterületek individualitásaival foglalkozik. Tudjuk, hogy’ ezek csak egyes áldozati lángok, nem szétfutó, hanem egyesülő lángnyelvek, a hatalmas áldozati oltár tüzében, amelynek egybe kell áramlania az emberiség üdvére, a szellemtudományos világszemlélet révén, ami annyira szívünkön fekszik, és mélyen lelkünkben gyökerezik.„ GA 121 1910-06-17

“A Golgota misztériuma után újra meg kell találnunk a lehetőséget, hogy belülről jussunk el a spirituálishoz. Az ősi beavatottak néha utaltak erre, felhívva az emberek figyelmét: Igen, most az emberiségnek még mindig van ösztönös tisztánlátása. Belelát a szellembe. De az emberiség szabad tudatosságra tesz szert, nem fog többé a szellembe látni. Akkor a szellem belső képzésén, a szellem megerősítésében, a szellemi megvalósításon és a szellemi tudományon keresztül az emberiségnek újra a szellemhez kell jutnia. Akkor Isten újra meg fog jelenni.

Ugyanolyan istenek fognak újra megjelenni a Krisztus nyomában, mint amilyenek kezdetben, a Golgota misztériuma előtt voltak a Krisztus nélkül. A Golgota misztériuma előtt az emberiség az eleven, szellemivé vált természetet látta. A Golgota misztériuma után az emberiségnek arra kell törekednie, hogy az eleven, szellemivé lett természet a Krisztus követését szolgálja, hogy a természet szellemei mind a Krisztus követésében jelenjenek meg, mert nélküle nem látható. De ezt már itt jelzi, rámutat az embereknek, hogy Vidar új alakban fog megjelenni a régi szellemlények seregéből, Vidar, miután ő maga megtért a kereszténységre, újra megjelenik az istenek seregéből.” GA 226 1923-05-21

Fontos (de, elfelejtett) arkangyalok:

„A mai emberiség tudata számára, mint valami monda, távoli időkből Uriel, Gábriel, Rafael és Michael neve ismerős, de csak Hénoch könyvében kell utána nézni, hogy más arkangyalok neveit is megtaláljuk.

 Volt ugyanis egy arkangyal, Phanael, 

egy fontos arkangyal, akinek nemcsak az volt a feladata, hogy valamilyen néptörzset vezessen, hanem még más is. Tudjuk, hogy a beavatás abban áll, hogy az ember arra törekszik, hogy egyre magasabb tudatállapotokra emelkedjen fel, és már most, a földfejlődés folyamán egyre magasabb tudatállapotokat érjen el. Nos, a beavatási helyek emberei nagyon jól tudták, hogy ehhez vezető és irányító erők tartoznak. Ezért azokat, akiket be kellett avatniuk, annak az arkangyalnak a védelme alá vonták, akit Phanaelnek neveztek. Ő volt a védelmező, akit azok kértek fel, akik beavatásra törekedtek.

Más ezen a fokon álló szellemi lényeknek más a feladatuk. Így például az egész világfolyamatnak az egész világfejlődésnek az igazi alapja azoknak az erőknek az összessége, amelyek bizonyos lényektől származnak. 

Van egy arkangyal, Surakielnek nevezték korábban, 

akinek az a feladata, hogy egy város vagy egy egész terület különösen elterjedt rossz tulajdonságait kiirtsa, és átalakítsa erénnyé. Aki ismeri ezt az összefüggést, az látja ebből, hogy amit egy általános absztrakt szóval „gondviselésnek” nevezünk, az valóban létezik. Ha az ember azon buzgólkodik, hogy a szellemi világot megismerje, nem szabad, hogy általános absztrakciókkal megelégedjen, hanem bele kell mennie a részletekbe. Mert a magasabb lények, akiket az ember még csak sejtésszerűen tud elképzelni, az ilyen közbeeső lények útján irányítják a világfejlődés menetét, mint amilyenekkel most ismerkedünk meg. Ez az, amit úgy jelölhetünk meg, mint az arkangyalok különböző feladatait”. GA102 1908-04-20

Phanael jelentése: Isten arca, Isten szemlélője, Isten felé fordulva.

Surakielről semmi feljegyzés nincs.

- forrás: Fülöp Zoltán antropozofus.hu -

Kapcsolódó írás 

Attila Ertsey:Vidar arkangyal

A régi tisztánlátásról le kell mondanunk és újra felépíteni egy új megismerési iskolázás által egy újat. Erről szól az északi mitológiában Vidar és a Fenrir-farkas története.

Itt kicsit rövidítettem a szerző posztján.

"Rudolf Steiner az oslói néplélekről szóló ciklusa után tesz lényeges különbséget a régi, atavisztikus és az új, tudatos tisztánlátás között, amelyet Vidar Baldurral együtt hoz az emberiségnek. A régi északi mitológiákban Vidar megöli a Fenrir farkast. Ezt kell megfeleltetnünk a sárkányt legyőző Mihálynak. Rudolf Steiner azt mondja, hogy a Fenrir farkas a régi tisztánlátás, amelynek át kell adnia helyét egy új tisztánlátásnak, amely a tudatlélek és a szellemén között keletkezik. Ez Ramael/Vidar feladata, hogy az új tisztánlátás inspirálója legyen. Tehát két feladata van, Mihályhoz hasonlóan ő is a kozmoszban és az emberekben dolgozik'.

Vidar (Ramael) különösen aktív az adventi időszakban, mert ő a nátháni lélek arkangyali őre, akinek születését karácsonykor ünnepeljük. Feladata már nem egy néppel és nem egy égtájjal való együttműködés, mint egykor, amikor angyali feladata az északi népekhez kötötte. Már a Golgotán is, amikor megmentette Krisztust attól, hogy Jézus testében idő előtt meghaljon a Getszemánéban, már akkor levetkőzte magát bármelyik irányról, készülve arra, hogy az arkangyalok birodalmának legmagasabb arkangyali lénye legyen, és így feladata az egész emberiséget érinti. Abban az időben csatlakozott Mihályhoz, hogy megvédje a Modern Beavatási Ösvényt a Fenrir Ffarkas atavisztikus misztikus tisztánlátásától. Feladata különösen Krisztusnak az éterikus és a vér éterizációjában való megnyilvánulásával egyesül. Mindkettő kapcsolódik a Modern Beavatási Ösvényhez, amely korunkban mindenki számára nyitott, aki úgy dönt, hogy korunkban tudatosan, biztonságosan, ellenőrzötten és objektíven szeretné megtapasztalni a spirituális világot.

Vidar tehát az az arkangyal, aki a leginkább érdekelt abban, hogy segítsen mindazoknak, akik a szellemi világ megtapasztalására törekszenek a gondolkodás képességén keresztül, és annak az étertestben történő emlékezéssel való kapcsolatán keresztül."

- - - - - - 

Angyalok énekelnek a mennyben - videó