Az alkohol hatása az ember lelki állapotára. A macskajaj jelensége. Az úgynevezett delirium tremens, a részeg önkívület. Az alkohol hatása a vérre. A vörösvértestek a nők, a fehérvértestek pedig a férfiak számára fontosabbak. Ha az anya iszik, akkor a gyermek belső szervei roncsolódnak. Ha viszont az apa iszik, akkor a gyermek idegrendszere rongálódik. A foszfor káros hatásai. Krónikus alkoholfogyasztásnál az alkohol túl sok mindent konzervál. Az úgynevezett krónikus alkoholizmus legyengíti a csontvelőt, s ennek eredményeképpen a vért is szétrombolja.
- Dornach, 1923. január 8. -
Van valakinek olyan kérdése, amit nagyon a szívén visel?
Kérdés: Valaki kérdést tesz fel az alkohol káros, illetve esetleges egyéb hatásait illetően.
Már amennyiben egyáltalán van valamilyen káros hatása, ugye?
Nos, az alkohol emberre tett elsődleges hatását éppen abban láthatják, amiről már eddig is beszéltünk, vagyis, ahogyan az ember egész lelkiállapotára hat. Először is, az alkohol hatására egyfajta szellemi, lelki zavarodottságot élhetünk át, amely olyan erős hatással bír, hogy az embert mindenekelőtt az indulatai kezdik irányítani, mégpedig azok, amelyek egyébként gyengék, mert az értelem elnyomja őket, ezért amikor az illető éppen nem ivott, értelmesebbnek hat, mint amikor alkoholt ivott.
Ezen kívül van az alkoholnak egy vérpezsdítő hatása. Felerősíti a vérkeringést. Ez történik meg legelőször. Ezáltal éled fel az ösztönélet. Például könnyebben dühödünk fel, míg máskor a dühöt könnyedén elnyomjuk. Ezen keresztül láthatják, hogy az alkohol elsősorban az ember értelmi és érzelmi életére hat.
Ha az alkohol már egy ideje a szervezetben van, akkor idézi elő azt az önök által is jól ismert jelenséget, amit macskajajnak nevezünk. Éppen a macskajaj kialakulása az, ami miatt nyilvánvaló, hogy az alkohol hatására a teljes szervezet ellenállásba kezd. Mit is jelent pontosan ez a bizonyos macskajaj? Nem mást, minthogy az ember este jól felöntött a garatra (a macskajaj legtöbbször reggel jelentkezik, az esti ivászatot követően), miáltal a vére különösen intenzíven mozgott, és ehhez rengeteg erőt fel kellett használnia. Azért kellett ez a rengeteg erő, mert a testét fokozott tevékenységre kényszerítette, amiket az máskor sokkal lassabban vitt véghez.
Figyeljék meg ezt a jelenséget egyszer egészen pontosan! Tételezzük fel, hogy a test egy bizonyos tevékenységet huszonnégy óra alatt végez el. Ha valaki kellő mennyiségű alkoholt ivott, akkor ugyanez a tevékenység tizenkét, esetleg hat óra leforgása alatt is végbemehet. Ezáltal a test megfosztja magát a belső tevékenység lehetőségétől. Ezért azok az emberek, akiknek szokása néha egy kis bódítót iszogatni, ösztönösen teleeszik magukat, mielőtt még a macskajaj megjöhetne. Hogy miért teszik mindezt? Mert ha esznek, akkor vagy teljesen elkerülhetik a macskajajt, vagy erősen csökkenthetik a hatását, olyannyira, hogy másnap még dolgozni is tudnak.
Mi történik tehát, ha valaki tetemes mennyiségű ital elfogyasztása után megeszik egy adag sültkolbászt? Ezzel újra tevékenységre készteti a testét, és pótolhatja azt, amit elveszített a túl gyors működés miatt. Amennyiben ezt nem teszi, vagyis ha nem edzett ivó – mert az edzettek mind ezt teszik –, és elfelejti megenni a sültkolbászt, akkor jön a macskajaj, mert a test már nem képes magasabb szintű tevékenységet gyakorolni. Viszont ha a tevékenység elégtelenül megy végbe, akkor a testben szennyeződések rakodnak le, mégpedig húgysavtermékek. Ezek legszívesebben a fejben rakódnak le, mert azt a legnehezebb tisztán tartani. Így az az ember, aki az éjszaka folyamán belső testi működését elhasználta az alkoholivással, másnap úgy jár kel, hogy a feje lényegileg olyan állapotban van, ahogyan átlagosan a belei néznek ki: mindenhol szennyeződések rakódnak le. Erre a test persze fellázad, hiszen az alkoholivás miatt túl sok munkát követelnek tőle.
Valójában az ember – ahogyan az előző előadásokban már mondtam önöknek – sokkal többet is kibír. Most nem az alkoholról beszélek, hanem úgy általában véve. Sokkal több mindent kibírunk, mint azt feltételeznék. A szervezet ugyanis egészen hosszú időn keresztül képes fenntartani az egyensúlyt. Sőt, találhatunk egy igen kétes és csalóka ellenszert is a macskajaj ellen. Ha másnap reggel egészen förtelmes macskajajjal kelnek vagy térnek haza, nos mit tesznek? Talán már ezt is átélték. Egyszerűen továbbisznak. A reggeli iszogatást különleges kúraként végzik, és továbbvedelnek.
Hogy miért teszik mindezt? Mert a testtől elvonták az éjjeli tevékenységét azáltal, hogy vértolulást idéztek elő. Így az elmaradt működés reggel nagyon hiányzik. A testet pedig újból felpiszkálja az, hogy tovább isznak, működésének utolsó kis morzsáit is felhasználva, ami még megmaradt. Mivel a végső kis energiamaradékok a szennyeződések javát eltakarítják, valamelyest enyhül a macskajaj a fejben, de fennmarad a test többi részében. Csakhogy azokat, amelyek a test fennmaradó részében vannak, kevésbé lehet érezni. Így a kora reggeli ivászat oda vezet, hogy a macskajaj nagy része egyfajta öntudatlan formában tovább él a test alsóbb részeiben. És amikor ez megtörténik, akkor veszi kezdetét a test igazi nyomorúsága. Azoknak az iszákosoknak a legszörnyűbb a helyzete, akik másnap reggel továbbisznak macskajaj ellen. Mert, amennyiben ez rendszeresen megismétlődik, úgy az egész szervezet szétroncsolódik.
De még mindig az a helyzet, hogy szinte lehetetlen a testet minden további nélkül teljesen szétrombolni, mivel az ember sokat kibír. Ennél fogva az első, ami egy igazi iszákossal történik, az egyfajta delírium, a delírium tremens, a részeg önkívület. Ekkor még nem roncsolódik a szervezet. Ha beáll az orvosilag delírium tremensnek nevezett állapot, akkor az ember mindenütt kis futkosó állatokat, egereket lát. Egyfajta üldözési mániába esik. A delírium tremensnek ugyanis az a jellegzetessége, hogy az emberek úgy érzik, mindenféle kis állatok üldözik őket. Ez az ügy már-már történelmivé vált. Léteznek egértornyok. A nevüket onnan nyerték, hogy korábban embereket zártak be ide, akik delirium tremensben szenvedtek, és akiket ott egerek kínoztak. Olyan egerek, akiket csak elképzeltek maguknak, bár valójában nem léteztek. Persze pár darab talán volt odabent, de akit bezártak, úgy látta, hogy mindenhol ezer meg ezer egér van.
Mint látják, azt, ami az emberre hat amikor alkohollal rombolja magát, csak egészen nehezen lehet a szervezetbe teljesen bevinni. A test hosszú időn keresztül kitartóan lázadozik az alkohol kiváltotta folyamatok ellen.
De a legérdekesebb az, hogy ezeknél az embereknél feltámad a lelkiismeret. Mondjuk egy ideig vedeltek, aztán reggel is ittak – mindezt hosszú időn keresztül –, majd egyszerre megszólal a lelkiismeretük, és abbahagyják az ivást. Mi történik ekkor? Ha eddig véletlenül még nem jött volna az önkívület, hát most fog. Az a legérdekesebb tény, hogy előfordulhat, hogy valaki hosszabb ideig iszik, aztán egyszer csak abbahagyja az ivást, és ekkor következik be a delírium tremens.
Ez egyike a legfontosabb jelzéseknek arra vonatkozóan, hogy az emberi fej teljesen másképpen működik, mint a test többi része, ahogyan azt az előző előadásokon sok mindennel kapcsolatban említettem. Mindaddig ugyanis, amíg az ember a rosszullétet a fejében éli meg, addig még elfogadható az állapota, hiszen a mérgezés nem süllyedt le a test szintjére. De ha ez megtörtént és abbahagyja az ivást, akkor aztán igazán fellázad a test, és a fejen keresztül tud fellázadni a legjobban, vagyis ekkor – éppen a leszokás következtében – igazi mivoltában jelentkezik a részeg önkívület.
Így elmondható, hogy az összes lelki dolog testi ellenpárja az emberi vérben található. Talán önök is tudják, hogy vannak emberek, akik üldözési mániában szenvednek, miközben mindenféle alakokat látnak, amik nincsenek is ott. Főként a régebbi időkre volt jellemző – és ez egy igen egészséges gyógymód volt –, hogy vércsapolást végeztek rajtuk. Nem szabad azt gondolnunk, hogy az emberek régebben mind babonásak voltak. A vércsapolás nem a babonaság terméke. Leszívtak egy kis vért. Valahová a testen piócákat helyeztek el, amik kiszívták a vért. Így a vér kevésbé dolgozott. Nem pont iszákosoknál tették, de elmebetegségeknél igen, és a vér így kevesebbet dolgozott, ezért a beteg jobban érezte magát. Rendkívül szoros rokonságot mutat az ember lelki tulajdonságainak alapját képező dolgokkal az idegrendszer, amelyről már volt szó, de az az emberi akaratvilág számára sokkal kevésbé fontos, mint a vér. Az értelem számára az idegrendszer a fontos, az akarat számára a vér a fontosabb.
Most, ha már értik, milyen hihetetlen mértékben támadja az alkohol a vért, akkor felismerhetik, hogy a vér teljesen védett kell hogy legyen az alkohol hatásaival szemben, ha a test ilyen mértékben lázad ellene. További kérdések merülnek fel tehát: mi védi a vért ilyen rendkívüli mértékben az emberi test belsejében az őt érő támadások ellen? Valamint: hol keletkeznek a vér legfontosabb alkotóelemei?
Ha visszaemlékeznek, azt mondtam, hogy a vér vörösvérsejtekből áll, amelyek vasat tartalmaznak. Ezek, valamint a fehérvérsejtek úszkálnak az úgynevezett vérszérumban. Azt mondtam önöknek, hogy a vér legfontosabb alkotóelemei a vörös- és a fehérvérsejtek. Az úgynevezett regulátorokról, amelyeket Stuttgartban vizsgáltunk és amelyek a lép működésével vannak összefüggésben, most nem beszélünk. Nagyon sok testecske található a vérben, de mi most csak a vörös- és a fehérvérsejtekkel akarunk foglalkozni.
A test mely részén keletkeznek tulajdonképpen ezek a vértestecskék? Nos, egy egészen különleges helyen. Gondoljanak csak egy combcsontra, ami a medencétől halad a térdig, vagy akár a karcsontra vagy bármely más üreges csontra; nos ezekben a csontokban mindenhol ott találják az úgynevezett csontvelőt. Ebben a csontvelőben keletkezik a vörös és a fehérvérsejt, és innen masírozik ki aztán a vérerekbe. Az emberi testet úgy teremtették, hogy a csont üregeiben keletkezzék a vér, ami tulajdonképpen a test legfontosabb része.
Ha viszont valóban ez a helyzet, akkor elmondhatjuk, hogy a vér előállítása tényleg a lehető legnagyobb védelmet élvezi a támadásokkal szemben, mert ahhoz már igen hosszan és erősen alkoholistának kell lenni, hogy a csontot tönkre téve az alkohol a csontvelőig jusson és azt úgy szétroncsolja, hogy ne tudjon több vörös- és fehérvérsejtet gyártani. Csak akkor megy igazán tönkre egy alkoholista, ha már odáig jutott, hogy az alkohol elhatolt a csontvelőig.
A helyzet azonban úgy áll, hogy bár az emberek sok mindenben nagyon hasonlóak, mármint a férfi és a nő, értelmüket és lelki tulajdonságaikat tekintve sok mindenben azonosak, de a vér vonatkozásában az asszony teljesen eltér a férfitől. Ez egy tudattalan különbség, amely azonban egészen világosan kiderül. Ezek a bizonyos vértestecskék ugyanis, amik a csontvelőben keletkeznek – a vörös meg a fehér –, különbözőképpen hatnak az emberi testre. Másként a férfira és másként a nőre. A nőnél fontosabb a vörösvérsejt, a férfinél meg a fehér. Ez nagyon fontos: a vörösvérsejtek a nőnél fontosak, a fehérvérsejtek pedig a férfinél.
A következő történik: a nők minden negyedik héten menstruálnak, ami lényegében az emberi testnek egyfajta kiválasztó tevékenysége. Aminek távoznia kell, az távozik a vörösvérsejtekkel. A férfi nem menstruál, és mint tudják, a férfi magja nem éppen a vörös színével árulja el a származását. A fehér mag a fehér vértestektől származik. Sokrétű változáson mennek ugyan keresztül, de végül azzá válnak, amivé lenniük kell: a férfi magjának legfontosabb összetevőivé. Mindazt, ami az emberi szaporodásra vonatkozik, a csontvelőig kell visszakövetnünk, ha egyáltalán vizsgálni szeretnénk, hogy milyen testi folyamatok befolyásolják az emberi szaporodóképességet. Márpedig az emberi szaporodóképességet meghatározó testi folyamatokat a csontvelőben, a csontok belsejében találhatjuk.
A vörös- és fehérvértestek tehát kijönnek a csontvelőből, ahol keletkeztek, és egyenesen a vérbe mennek. Ha egy nő alkoholt iszik, akkor főként a vörösvérsejteket befolyásolhatja. A vörösvérsejtek vasat tartalmaznak, ezért egy kissé nehezek; magukban hordozzák a Föld súlyát. Ha tehát egy asszony iszik, annak az lesz a hatása, hogy túl sok lesz benne a nehézkedési erő. Ha egy asszony inni kezd, annak az lesz a következménye, hogy a benne fejlődő gyermek szervei a nehézkedési erő miatt nem tudnak rendesen kialakulni. Tehát a belső szervei fejlődnek rendellenesen. Ezen az úton-módon károsodik a gyermek, ha a nő iszik alkoholt.
A férfinél az alkohol hatására a fehérvérsejtek változnak meg. Ezért, miközben a férfi az alkohol mételyétől áthatva megtermékenyít egy nőt, a magja tönkremegy, és túlontúl izgága lesz. A megtermékenyülés a következő módon megy végbe: a nő szervezetéből kiválik egy petesejt, amit csak mikroszkóppal lehet látni. A férfi kiválaszt egy egész sereg kis magot, amelyeknek kis farkincájuk van. Ezekkel a csillogó kis szálakkal válnak ugyanis félelmetesen mozgékonnyá. A legkomplikáltabb mozgásokra is képesek, és természetesen egyikük elsőnek fog a női petéhez érkezni. Sokkal kisebbek, mint a pete, bár a petesejt is csak mikroszkóp alatt látható, a spermiumok még annál is sokkal kisebbek. A pete pedig befogad egyet. Abban a pillanatban, amikor egy bejutott, a pete körül hártya képződik, amiről minden későn jövő viszszapattan. Csak egy juthat be, mivel ahogy az első bejutott, a hártya kialakul, a többiek elvonulhatnak.
Láthatják tehát, hogy mindez nagyon szellemesen van elrendezve.
Ezek a kis spermiumok rendkívül mozgékonyak. Az alkohol azonban még sokkal mozgékonyabbá teszi őket, így a megtermékenyítés egy túl mozgékony férfiivarsejt befolyása alatt megy végbe. Ha a férfi iszik, annak az lesz a következménye, hogy megtermékenyítésnél az alkohol az idegrendszerre és az érzékszervekre hat. Ha egy nő iszik, akkor a nehézkedési erő a belső szerveket rongálja, ha egy férfi iszik, akkor a gyermek idegrendszere sérül. Az összes működést lerombolhatják, amely egy gyermek fejlődésénél fontos.
Elmondható tehát, hogy ha egy nő iszik, akkor a földszerűt rombolja szét a fejlődő életben, a férfi pedig a mozgékonyat, a légneműt, ami a Föld körül van és ami az emberben is éppúgy jelen van. Így két különböző oldalról rombolható a keletkező élet, ha mindketten isznak. Ekkor természetesen nem mehet végbe rendes megtermékenyülés, bár maga a megtermékenyülés lehetséges, de normális fejlődés nem. Merthogy ilyenkor a pete egyik oldalról a nehézkességét akarja érvényre juttatni, másik oldalról meg a túlzott mozgékonyságát, a kettő viszont ellentmond egymásnak. Egy olyan megtermékenyítésnél, ahol mindketten isznak, a férfias ellentmond a nőiesnek. Így világossá válik, hogy mi megy végbe azoknál, akik rendszeresen isznak, és milyen rendkívüli sérülések keletkeznek a megtermékenyült petében. De ezt nem hiszik el az emberek, mivel az ivás következményei mégsem mutatkoznak meg jól láthatóan a gyermeken. Ám ez csak azért lehetséges, mert a vér annyira jól védett, hogy egyenesen a csontvelőben keletkezik, és az embereknek keményen ki kell tenniük magukért, ha az utódokat befolyásolni akarják. A gyenge behatásokat ma egyáltalán nem ismerik el.
Ha egy gyermek vízfejűnek születik, akkor általában senkinek sem jut eszébe utánajárni, hogy a megtermékenyülés egy olyan éjszakán történt-e, amikor az anya egy ünnepi vacsorán vett részt, ahol vörösbort iszogatott. Pedig kiderülne, ha utánanéznénk, hiszen a gyerekben túl sok a nehézség, és így vízfejű lesz. Ugyanígy az apát sem kérdezik meg, hogy ivott-e a megtermékenyülés napján, ha a gyermek arcidegzsábával születik. Kis dolgokra nem ad az ember. Ezért van az, hogy az emberek azt hiszik, hogy az italnak nincs is hatása a születendő gyermekre. Pedig dehogynem. De az igazán komoly sérülések a rendszeres ivóknál keletkeznek. Náluk van valami nagyon feltűnő, valami igazán furcsa dolog.
Tegyük fel, hogy az apa iszákos, így kiderülhet, hogy a gyermekek idegrendszere gyenge, és így, mondjuk, hajlamosak a tüdősorvadásra. Nem szükségszerű, hogy ami a gyermekre átöröklődik, az összefüggésben álljon az ivással. Nem szükségszerű, hogy, teszem azt, gyengeelméjű legyen, inkább tüdősorvadása vagy gyomoridegessége lesz, esetleg más ehhez hasonló. Az a dologban az alattomos, hogy az alkohol hatásai egész más testrészekre is kiterjedhetnek.
Ezeknél a dolgoknál mindig figyelembe kell venni, hogy bizonyos anyagok már kis mennyiségben is mekkora hatással lehetnek az emberi testre. Valamint azt is figyelembe kell venni, hogy hogyan kerülnek ezek az anyagok az emberhez. Gondoljanak csak a következőre: a csontunkban egészen nagy mennyiségű foszforsavas mész van. Az agyunkban ugyancsak foszfor van, és mint a korábbi előadásokból tudják, a foszfor nagyon hasznos, mert foszfor nélkül az agyat képtelenség gondolkodásra használni. Tehát van bennünk foszfor. Azt is mondtam korábban, hogy akkor hasznos a foszfor, ha a helyes mennyiség az étellel kerül be a szervezetbe, és ha mindenhol ugyanazzal a sebességgel szívódik fel. Ha az ember gyomrába nagy mennyiségű foszfor kerül, ami aztán gyorsan felszívódik, akkor nem hasznos lesz, hanem káros.
De van még valami, amit észre kell vennünk. Mint tudják, korábban még gyártottak foszforos gyufát, ami ma már ritkább. De ha az embernek alkalma nyílik rá, hogy egy ilyen gyárat megfigyeljen, ahogyan nekem sikerült gyerekkoromban, akkor a következőt élheti át: a lakásunktól egy óra járásra volt az iskola. Én úgy tizenkét, tizenhárom, tizennégy éves lehettem. Körülbelül az út felénél volt egy gyufagyár. Itt gyártották a munkások a foszforos gyufát. Itt megélhettük, hogy a munkások nagy része (ez a múlt század hetvenes éveiben volt) mindig szétroncsolódott állkapoccsal jött-ment, és miután az álla szétroncsolódott, szép lassan az összes többi csontot is szétmarta a foszfor. Ugyanis a foszfor az állkapocsnál kezdi el szétmarni a csontokat.
Aki tudja, hogy a foszfornak ilyen káros hatása lehet az emberi testre, az rájön, hogy egy ilyen gyufagyár a leggyilkosabb találmány lehet, ami csak elképzelhető. Mindig fontos lenne, hogy az emberi civilizáció remekeit káros hatásaik tekintetében is megfigyeljék, amelyek miatt rengeteg ember szenved. A gyufagyári munkások egy része mindig bekötött állal ment dolgozni. Így kezdődött. Aztán továbbterjedt. Immár a felső állkapocs is foszfort tartalmazott. De milyen foszfort?
Az a foszfor, ami az étellel a gyomorba került és az egész utat megtette belülről egészen az állig, az nem káros, ha nem viszik túlzásba. Ezzel szemben a gyufát a következőképpen gyártják: először hosszú pálcákat formálnak, amiket egy vágógép kis rudacskákra vág. Akkor egy keretre feszítik őket, ahonnan egy pici kis részük kilóg, amit kénfürdőbe mártanak, aztán pedig foszforfürdőbe. Eközben a munkás az egészet a kezében tartja. A keret pedig gyakran befröcskölődik. Most pedig gondoljanak bele, hogy egy munkás, akinek nincs ideje kezet mosni, milyen gyakran törli meg az arcát a kezével. Egészen bizonyosan csak nagyon kis mennyiségű foszfor kerül rá, de az rákerül, és nem belülről, hanem kívülről. Ez az emberi természet titka: ami rendkívül hasznos lehet belülről, ha a szervezet dolgozza fel, az gyakran a legerősebb méreg, ha a testet kívülről éri. Látják, a test belül olyan bölcsen van berendezve, hogy a felesleges mennyiségű foszfort a vizelettel vagy a széklettel kiüríti. Csak azt a kis mennyiséget engedi a csontokhoz, amire azoknak szüksége van, és a felesleget is elrendezi.
De a testnek nem érdeke kiválasztani azt, ami kívülről jön, ehhez segítségre lenne szüksége. Már azzal is nagy jót tennének – bár gondoljanak csak bele, hogy mennyire keveset törődtek a hetvenes években az emberiességgel –, ha a munkások távozás előtt forró fürdőt vehetnének. Már egy ilyen intézkedés is rengeteget lendítene a helyzeten. De ilyesmit egyszerűen nem tesznek.
Nos, ezen a példán keresztül azt szerettem volna megmutatni önöknek, hogy az emberi test úgy épül fel, hogy a kívülről jövő ártalmaktól, akár olyan anyagoktól is, amelyekre egyébként saját felépítéséhez is szüksége van, már egy egészen kis mennyiség oda vezethet, hogy az egészség, sőt a teljes szervezet összeomolhat.
Az ember sokat kibír. De egy bizonyos pillanat után a szervezet feladja. Az alkoholizmus esetében ez a pillanat akkor következik be, amikor az alkohol megakadályozza, hogy a láthatatlan életfolyamatok helyesen menjenek végbe.
Ha az embert foszformérgezésnek teszik ki, akkor tudható, hogy azt a belső működést fogja aláásni, amelyik a foszfort dolgozza fel. Kívülről ássa alá. Az alkohol esetében valami egészen hasonló történik. Az történik, hogy ha az ember túl sokat iszik és újra meg újra megteszi ezt, vagyis az alkoholizmus már nem akut probléma többé, hanem krónikus, akkor egyszer csak eljön az a pillanat amikor az alkohol a testben is alkoholként kezd viselkedni.
De miként is hat az alkohol mint alkohol? Ha még emlékeznek, azt mondtam, hogy a test maga állítja elő azt a mennyiségű alkoholt, amire szüksége van. Azokban az anyagokban, amelyek a belekben vannak és amire a szervezetnek szüksége van, mindig keletkezik egy kevéske alkohol a szokványos táplálékokból. Mihez szükséges az alkohol? Csak emlékezzenek vissza arra az esetre, amikor valamilyen anatómiai szertárban jártak, ahol preparátumok voltak tartósítva, mégpedig alkoholban, hogy ne romoljanak meg. Az alkohol óvja meg az élő testet is a megromlástól. Így hat az az alkohol a szervezeten belül, amit a test maga állít elő. Megakadályozza bizonyos anyagok megromlását, amikre a szervezetnek szüksége van. Az ember saját szervezete írja elő, hogy milyen mennyiségű alkoholra van szüksége ahhoz, hogy konzerválhassa azokat az anyagokat, amelyekre a szervezetnek szüksége van, és amelyek egyébként megromlanának.
Gondolják át a következőket: valaki túl sokat iszik. Ekkor túl sok mindent konzervál az alkohol, aminek egyébként távoznia kellene. Ezeket tartósítja és a testben tartja. Ha az ember újra meg újra kiteszi a vérét a testben cirkuláló alkohol hatásainak, akkor a vért is konzerválni fogja a testen belül. Mi lesz ennek a következménye? Az, hogy ez a vér elzárja a csontokba vezető csatornákat. Már nem tud elég gyorsan távozni a pórusokon keresztül. Túl soká marad a testben. Ezáltal a csont üregeiben lévő velő túl kevéssé lesz igénybe véve, és meggyengül. Ez a jelenség következik be azoknál, akik krónikus alkoholisták: egy idő után meggyengül a csontvelőjük. Ekkor pedig az történik, hogy a nő nem termel rendes vörösvérsejteket, a férfi pedig rendes fehérvértesteket.
Ilyen alkalmakkor mindig el kell mondanom, hogy nagyon szép dolog, ha az ember szociális reformokat eszel ki, mondjuk, példának okáért betiltja az alkoholt és egyebek. Ez nagyon remek. De én a következőt gondolom: egyszer meséltem már Benedikt professzorról, aki a bűnözők koponyáit gyűjtötte, és hogy a magyar bűnözők azt mondták, ők nem akarják, hogy a koponyájukat Bécsbe küldjék, mert akkor a feltámadás napján nem találja meg egymást a test két része. Még ez a tanult ember is joggal mondta: ezek az emberek az alkohol ellen szólnak, pedig víztől sokkal több ember halt már meg, mint az alkoholtól! Nagy általánosságban ez igaz is, mert ha a víz elszennyeződik, akkor az rögvest nagy mennyiségben történik; így ha csak a statisztikát nézzük, valóban elmondható, hogy sokkal többen haltak bele a vízivásba, mint alkoholba.
De van itt még valami más is. Az alkohollal pont ugyanaz a helyzet, mint abban a történetben, ami a Leberecht Hühnchenben áll. Nem tudom, ismerik-e? Ez a történet egy szegény ördögről szól, aki csak egy tojást tud venni magának. De a tojás mellé jó nagy adag fantáziája is van, és a következőket gondolja: „Ha ez a tojás most nem a szatócsnál lett volna, hanem rendesen kikeltetik, akkor mostanra már tyúk lenne belőle. Ha tehát ezt a tojást megeszem, valójában az egész tyúkot eszem meg.” És tovább fantáziál: „Most már igazi gazdag ember vagyok, aki megeheti a saját tyúkját.” De a fantáziája még mindig elégedetlen volt, így tovább gondolkodott: „Igen, de ez a tyúk, amit megeszem, sok-sok tojást rakhatott volna, amiből újabb tyúkocskák keltek volna ki. Ezeket a tyúkokat pedig mind megeszem!” Végül kiszámolta, hogy hány millió meg millió tyúkja lenne. Ekkor azt mondta: „Nem lenne ez már dőzsölés?”
Az alkohol esetében ugyanerről van szó, csak vicc nélkül. Ha az 1870 és 1880 közötti időszakot statisztikailag megvizsgáljuk, minden bizonnyal azt fogjuk tapasztalni, hogy a Földön több ember halt meg a víztől, mint ahány az alkoholtól. Ráadásul annak idején tífuszban is sokkal többen haltak meg, mint manapság, márpedig a tífusz a víz szennyezettségével szoros összefüggésben van. Hát igen, így nagyon könnyű kiszámolni, hogy sokkal többen haltak meg a víztől.
De nekünk másként kell gondolkodnunk. Tudnunk kell, hogy az alkohol egyre inkább behatol a csontvelőbe, míg végül tönkreteszi a vért. Azáltal pedig, hogy ezzel az utódokat is tönkreteszi, az egész családot teszi tönkre. Egy embernek, mondjuk, három gyermeke van. Ezek a gyerekek még csak kicsit károsodtak, de azok, akik ezektől származnak, már súlyosan károsodnak. Így teszi tönkre az embereket hosszú időre az alkohol. Rengeteg szervi gyengeség, ami ma oly gyakori az embereknél, egyszerűen abból ered, hogy a felmenők túl sokat ittak. Képzeljék el, hogy van egy férfi meg egy nő. A férfi iszik, az utódok pedig testi gyengeséggel születnek. Most képzeljék el, mit jelent ez egy vagy akár több évszázad múlva! Semmit sem használ, ha fogjuk azt a tíz évet 1870 és 1880 között és kijelentjük, hogy több ember halt meg a víztől, mint az alkoholtól. Hosszabb távra kell pillantanunk az időben. És ez olyasvalami, amit az emberek ma nem szívesen tesznek meg, hacsak nem tréfából, mint a Leberecht Hühnchen szerzője, akinek ugyancsak hosszú távra kellett gondolkodnia, hogy dőzsölhessen. De szükség van olyan gondolatokra, amik túllátnak a közvetlen jövőn, ha szociálisan akarunk gondolkodni. Az én véleményem erről az, hogy be lehet tiltani az alkoholt, de akkor viszont egyéb jelenségek fognak fellépni. Mint tudják, mostanság a Föld több pontján jutottak arra a következtetésre, hogy az alkoholkereskedelmet vagy korlátozni kell, vagy teljesen be kell tiltani; de felhívnám a figyelmet arra, hogy micsoda szörnyű betegség ütötte fel a fejét az utóbbi időben: nevezetesen a kokainfogyasztás, amit szintén önkábításra használnak az emberek. Az alkohol egyenesen aranyat ér azzal szemben, amit a kokainélvezet fog véghez vinni az emberi szaporodásban – tekintettel az iszonyú erejű rombolásra. Egyik kokainfogyasztónak sem fog eszébe jutni, hogy a kokaint hibáztassa ezért. De már a külső szimptómákon is jól látható, mennyivel károsabb a kokainélvezet az alkoholnál. Ha egy alkoholista delírium tremensbe esik, akkor az egyfajta üldözési mániában mutatkozik meg. Mindenhol egereket lát, amik üldözik őt. De aki kokaint fogyaszt, annak kígyók törnek elő a testéből.
Valaki, aki kokaint fogyasztott és magára néz, azt látja – először persze a kellemes érzés jön –, hogy a testéből mindenhonnan kígyók bújnak elő, és gyorsan el kell futnia egy újabb adagért, hogy legalább egy időre eltűnjenek a kígyók. Ugyanis a félelem, amit a kígyók láttán éreznek, sokkalta nagyobb, mint a delírium tremenses félelme az egerektől.
Mindent meg lehet tiltani, de az emberek más dolgokat találnak helyette, amelyek többnyire inkább rosszabbak, mint jobbak. Ezért úgy gondolom, hogy az alkohol hatásaival kapcsolatos felvilágosítás – abban a formában, ahogyan azt ma itt mi is tettük –, sokkal nagyobb hatást érhetne el. Olyan felvilágosítás, ami arra venné rá az embereket, hogy saját maguk akarjanak felhagyni az ivással. Ez nem csorbítaná az emberi szabadságot, mégis elérné, hogy az emberek azt mondják: „De hiszen ez szörnyű, hiszen a csontom legmélyéig lerombol!”
Ez az érzelmekre hat, míg a szabályok az értelemre hatnak. Az igazi igazságok, az igazi felismerések az érzelmekig lehatolnak. Ezért az a meggyőződésem, hogy hathatós szociális reformokat – legyen az az élet bármely területén –, úgy lehet elérni, ha a lehető legnagyobb körben gondoskodunk a felvilágosításról.
De tényleges felvilágosítást csak úgy lehet végezni, ha van valami, amivel ezt meg lehet tenni. Mert ha például rendeznek egy előadást az alkohol káros hatásáról, ott nem fogják önöknek mindezt úgy felvázolni, ahogyan azt itt most én tettem, pedig ez még csak nem is olyan bonyolult; mivel az emberek tisztában vannak a tényekkel. Csak éppen azt nem tudják, hogy a tényeket hogyan kell végiggondolni. A tényeket ismerik. Legtöbbször mégis úgy mennek ki egy ehhez hasonló előadásról, amit valami tucattudós tart, hogy nem igen tudnak mit kezdeni vele. Ha eléggé jóindulatúak, akkor azt mondják: „Na mondd már istenem, hát nem értettük a történetet, mert nem voltunk elég felkészültek. Csak ez a tanult úr érti ezeket. Mint egyszerű ember, mégsem érthetünk mindent!” De az ok az volt, hogy az előadó sem értette. Mert ha az ember igazán ért egy tudományhoz, egészen a legmélyebb alapokig, akkor azt az egyszerű embereknek is el tudja magyarázni.
Ha a tudomány manapság annyira kevéssé valóságszagú, az azért van, mert az igazi emberiesség kizárásával keletkezett. Az emberből először tanársegéd lesz, aztán docens, majd egyetemi tanár. A diákok szerint: egy nem átlagos professzor nem tud semmi rendkívülit, egy rendkívüli professzor pedig nem tud semmi átlagosat. Az egész nemtörődömség pedig továbbgyűrűzik. Így aztán a szociális reformokban a tudomány semmit sem segít, pedig a legteljesebb mértékben megtehetné. Ezért az, aki a szociális élettel való munkát komolyan gondolja, mindig gondoljon arra, hogy a papírok, szabályok és társaik – bár szükség van rájuk – sokkal kevésbé fontosak, mint az átfogó felvilágosítás. Arra valóban szükség van. Akkor végre lépnénk egyet előre.
Az, hogy hogyan vizsgáljuk meg az alkoholt, bárkivel megértethető. Akkor pedig elérkezünk ahhoz, amit mindig mondok az embereknek. Az emberek jönnek és azt kérdezik: „Akkor most igyak alkoholt, vagy ne? Egyek húst, vagy ne?” Soha egy szóval sem beszélek senkinek arról, hogy igyon-e vagy ne, hogy növényi táplálékot egyen-e vagy sem. Csak annyit mondok helyette: az alkohol így meg így hat. Egyszerűen elmondom, hogy mi hogyan hat, aztán döntse el ő, hogy iszik vagy sem. Azt mondom: így hat a hús, és így hatnak a növények. Ebből következően az ember maga dönthet.
Ez az, amire a tudományban egy embernek mindenekelőtt szüksége van: tekintettel lenni az emberi szabadságra. Senkinek ne legyen olyan érzése, hogy megparancsolnak vagy megtiltanak neki valamit, hanem egyszerűen csak tudja meg a tényeket. Ha már tudja, hogyan hat az alkohol, akkor magától rá fog jönni, hogy mi a helyes. Ezzel juthatunk a legmesszebbre. Ezzel elérhetnénk, hogy szabad emberek szabadon meghatározhatják, hogy merre tartsanak. Erre kell törekednünk. Ezzel teremthetünk igazi szociális reformokat.
- Rudolf Steiner:Egészségről és betegségről
Az érzékelés tanának szellemtudományos alapjai -
forrás: antropozofia.hu
- - - - - -
Rudolf Steiner - Az alkohol hatása az emberre - videó
forrás:Rudolf Steiner - Antropozófia
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
