Seneca: A lélek útján
Amikor a földre érkeztél, nem volt egyéb tulajdonod a lelkednél, majd minden cselekedettel és minden gondolattal a színeit gazdagítottad. Tekints hát úgy a szeretetre, mint lelked elválaszthatatlan részére; s hogy a világ békében álljon a lábán, és rendben meneteljen a célja felé, vedd ki hát a részed minden munkájából, hisz magad is a világ lakója vagy – és a szeretet egy napon befonja, végül körülöleli pompázva a végtelenséget.
Járj a lélek útján, Barátom! – mintha a tengerpart fövenyén sétálnál. Jó úton jársz, semmit nem kell kérdezned, és semmire nem kell válaszolnod. Csak járj és járj, és érezz és érezz. Itt nincsenek kérdések, és nincs szükség válaszokra sem. A kérdés és a válasz – te magad vagy.
Fordította: Vágó Gy. Zsuzsanna
fotó: Theodoros Pantaleon kortárs görög festőművész: Világ
A SZERETET JÓKÍVÁNSÁGAI - CSAK TARTS KI, HALLOD?
- Forrás: Tatiosz - Hivatalos műfordítói oldal -
Peter Paul Rubens: Seneca halála 1615
Seneca halála
LUCIUS ANNAEUS SENECA (Kr. e. 4–Kr. u. 65)
Seneca, Jézus kortársa, aki ügyvédként, hivatalnokként maga is dúsgazdag lett, így aztán szemére is vetették, hogy életstílusa és filozófiai tételei élesen szemben állnak egymással. Aszkéta volt, viharos életet élt, pályáját siker és dicsőség, kudarc és megaláztatás váltakozva kísérte végig. Szavai hitelességét alapos élettapasztalata mégis kellőképpen igazolta, hisz bölcs világlátása kora legkiválóbb szellemei sorába emelte. Életművében átfogón ötvözte az antik görög kor filozófusainak sokrétű szemléletét, különösen Epikuroszt csodálta; tudományos feljegyzései pedig a természet világáról már a középkorban is népszerű olvasmányok voltak. Görög tragédiák mintái után római színekkel gazdagította saját drámáit, amelyek később Shakespeare, Racine darabjait is inspirálták, noha színpadra szánt műveit már akkor nehezen előadhatónak, sokkal inkább olvasmányosnak tekintették. Seneca domináns emberszeretete valódi hatással volt az elkövetkezendő századok jeles elméire. Számtalan epigrammája lett népszerű, nem különben szatírái is, például a Claudius császár halála után megírt Claudius császár tökké válása című, és más pajzán versei, amelyek soha nem nélkülözik a mély filozófiai háttérgondolatokat sem. Keresztény kötődései nyomán az terjedt el róla, hogy Szent Pállal is leveleket váltott, bár ez nem kellőképpen bizonyított, az írások inkább hamisítványnak tekinthetők, aminek célja az lehetett, hogy Seneca személyes népszerűségét felhasználják a pogány rómaiak keresztény hitre térítésére. A helyzet ennél viszont összetettebb. Rotterdami Erasmus szavait idézve Seneca „kereszténynek pogány, pogánynak keresztény volt.” Hiszen a római filozófus ezt írta: „Az Isten és az ember egymástól csak abban különböznek, hogy az egyik halhatatlan, a másik halandó. Közülük az egyikben – nevezetesen az Istenben – a jót a természet juttatja tökéletességre, a másikban az emberi törekvés.”
Mint államférfi az etika és politika kölcsönösségét hangsúlyozta akkor is, amikor a még kiskorú Nero nevelője, legbefolyásosabb embere lett kormányzóként mintegy nyolc esztendeig, amit egyébként Róma valódi fénykoraként is jellemeznek. Majd, amikor az őrült Nero császárként botrányt botrányra halmozva az arisztokratákból is gúnyt űzött, sor került a Piso-féle összeesküvésre, aminek viszont véres megtorlás lett a vége. Ekkor gyanúsították meg Senecát is, így Lucanus, Petronius mellett, Nero kívánságára őt is öngyilkosságra kényszerítették. Tacitus részletesen leírta Seneca halálát, ahogy azt saját fürdőjében, ereinek felvágásával önkezével követte el. Hosszas agóniáját – szóbeli végrendelkezései közben – később számos képzőművészeti alkotás is megörökítette. Így Nero mellől, aki saját anyját, Agrippinát is megmérgezte, sorra kihulltak közeli alattvalói gyilkosságok által, ilyenképpen Seneca sorsa is megpecsételődött. A kor császári utasítására történő öngyilkosságok már-már látványos eseményekké, majdhogynem teatralitásokká váltak, hiszen szemtanúk előtt, jeles személyiségek, politikusok vagy családtagok jelenlétében kerítettek sort a drámára, mint ahogy az az említettnél is megtörtént..
- forrás:olvasat.hu/seneca -
