2019. február 27., szerda

Ez a világ öt legfontosabb bölcsessége


Saját vallásukból szemezgettek a tanítók.

Ha a legfontosabb bölcsességeket szeretnénk hallani, akkor érdemes lehet egy kicsit körülnéznünk a különböző vallások háza táján. Mi most ezt tettük.


Ezt kérdeztük a vallási tanítóktól:
Melyik a vallásának legkedvesebb bölcsessége az ön számára és miért?

Nagypál Szabolcs 
római katolikus teológus

A kereszténység számomra kedves bölcsessége a tarszoszi Pálnak a thesszalonikaiakhoz írt első levelében található. A közösségnek küldött tanítói levele tartalmi része után a szerző búcsúzkodásba fog, természetesen az új világvallás megtértjeire jellemző sajátos módon, s a Szentlélektől átitatott, átlelkesült élet néhány keretszabályát jókívánság alakjában fekteti le.

Itt található a következő buzdítás is:
„Mindent vizsgáljatok meg: a jóhoz ragaszkodjatok, a rossz minden fajtájától pedig tartózkodjatok.” (1Thessz 5,21–22)

A három részből álló tanácsnak ószövetségi előzménye is van, Izajás prófétánál: „Keressétek az igazságot: tanuljatok meg jót tenni, ne tegyetek többé rosszat.” (Iz 1,16–17)

A gondolatmenet legfontosabb szava a „mindent”.
A bölcs ember semmit sem utasít el vizsgálat, mérlegelés, utánanézés nélkül: legyen szó akár más vallásról, akár teljesen eltérő kultúráról. 

Az ostoba ember viszont a világra nyitottság nélkül önmagát zárja el a lelki kincsektől, érkezzenek azok bárhonnét; sőt, a hálátlanságát mutatja ki ezáltal a világot teremtő és fönntartó, azzal párbeszédben álló Isten iránt. A Jóisten ugyanis számtalan módon kísérli meg megszólítani az embert – természetesen mások lelkiismerete, kultúrateremtő ereje, vallási megihletettsége és elkötelezettsége által is.

A bárhol megtalált jóhoz pedig föltétlenül ragaszkodnunk kell:
az igazság magvai szét vannak szórva a világban, s nem a forrásukat kell nézni (hogy pontosan ki mondta őket),

hanem a Forrásukat – vagyis hogy miként nyilatkozik meg Isten a teremtett világban.

Jó és rossz megkülönböztetése a bölcsesség alapképessége: mindenre alkalmazni kell, harag és irányzatosság nélkül;
a megtalált meglátásokat pedig föl kell vállalni, személyesen is felelőssé válva értük. 


Radnóti Zoltán 
rabbi

Ez az Isten tudja… első kérdése, ami igazán feladta a leckét. Hogy miért? Mert a közel négy évezredes, írott forrásokban bővelkedő zsidó hagyomány szinte végtelen etikai, erkölcsi útmutatást ad a világnak. Bevallom, nem merek egyet kiválasztani. Hanem próbálok végigmenni a történelmen és négy, számomra fontos idézetet átadni az olvasóknak.

Tóra (kb. ie. 13. század):
„Szeresd az Örökkévaló Istenedet teljes szívedből, teljes lelkeddel és minden tehetségeddel.”

A Tóra tanítása szerint a szeretet a megismerés művészete. Isten szeretete pedig a világ megismerése. A zsidó hagyomány nem tanítja, hogy valami transzcendens világban kell élni, hanem épp ellenkezőleg, egy olyan világban, amiben olyan emberek élnek, akikbe Isten belé lehelte a saját isteni lelkét, akik tudnak szeretni vagy akár gyűlölni, szívből, lélekből, és akaratból. És ha már választani kell, akkor inkább szeresd Őt!

Talmud:
„Ami számodra gyűlöletes, ne tedd másnak! Ez a Tóra, a könyv többi része csak ezt magyarázza.”

Ezt egy Hillél nevű rabbi mondta (ie. 1. században) egy prozelitának, aki azt kérte, hogy mondja el neki a Tórát, míg ő egy lábon áll. Hillél üzenete elsősorban tanítóknak szólt: a Tórát és a zsidó hagyományt emberarcúvá, befogadhatóvá kell tenni. Az én mindennapos rabbinikus munkámban lépten-nyomon ezzel az alapelvvel dolgozom. Le kell hozni Istent az emberek közé és embernyelvűvé tenni az ő csodás és szent művét, a Tórát.

Középkor:
„Gyere, kedvesem, a szombat elé, fogadjuk együtt a csodás menyasszonyt!”

Ezt a szombatköszöntő himnuszt rabbi Alkabec írta a 16. században. Üzenete egyértelmű: mindennapi feladatunk rácsodálkozni a világra és áldani Istent mindenért, amit adott nekünk. Ne lássuk evidenciaként az életet. Erre példa Alkabec rabbi dala, amivel a szombatot, Isten pihenőnapját egy szűz menyasszonyhoz hasonlítja, a maga szépségével és érintetlen csodájával. A szombat (és minden nap) hétről-hétre egy csodás és új találkozás. Tanuljuk meg megköszönni!

Jelenkor:
„A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.”

Elie Wiesel (1928-2016) híres mondása segélykiáltás volt a holokausztba belezuhant, majd véres sebeit még borogató emberiség irányába. Bár a „soha többet!” elv szószólója nem mondott semmi újat, csupán más szavakkal fogalmazta meg azt az évezredes zsidó alapelvet, ami arról szól, hogy vedd észre az emberben az Istenit, és az Istenben az emberit! Ezt a keresést végezd alázattal, akár egyénként, akár csoportban teszed. A világ megjavításának (tikun olám) csodás munkáját pedig tedd teljes szívedből, teljes lelkeddel és minden tehetségeddel! 


Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató

Az iszlám vallás nagyon sok bölcs és hasznos tanítást tartalmaz mind az egyén, mind a közösség számára. E tanításokat követve a muszlimok olyan emberek, akik igyekeznek jóságosan és békével tevékenykedni Isten birodalmában. A hívők jó szándéka, illetve a jóra való törekvése és a rossztól való tartózkodása azonban sokszor nem válik láthatóvá, nem érzik azt az emberek. Ennek oka, hogy az egyén hite nem elég erős, s jóságát az emberek nem érzik, de ez
a jóság az iszlámhoz való tartozás feltétele,

amely azonban csak az igazán erős hit által válik megtapasztalhatóvá a többi ember részéről, ahogy Mohamed Próféta (béke legyen vele) mondta:
„A muszlim az, akinek a rossz beszédétől (nyelvétől) és a rossz tetteitől (kezétől) biztonságban vannak az emberek. És az igazhívő az, aki mellett az emberek biztonságban érzik magukat és vagyonukat.” (an-Naszái).

Ez a tanítás nagyon fontos, hiszen olyan irányelveket fogalmaz meg a muszlimok számára, amelyek az egész közösséget, annak minden tagjának – hittől, meggyőződéstől és származástól függetlenül – jogait védi.

Ugyanakkor a tanítás
megfogalmazza azt az elvárást is a muszlimokkal szemben, hogy hitük akkor lesz igazi, ha jóságukat az emberek érezni fogják. 


Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

A védikus bölcsességekből egész sorozatot lehetne kiadni, magam is nehezen választok a sok-sok kincs közül.

A Mahábháratában Yudhisthira királytól például rengeteg gyönyörű gondolatot kaptam, de mivel az imádott istenségem Krisna, ezért úgy döntöttem, ezúttal Tőle fogok inkább idézni. 

Ezt választottam:
„Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élőlények ébrenléte a bensőt látó bölcsnek éjszaka.” (Bhagavad-gítá 2.69)

Olyan Krisnára jellemzően misztikusan és ellentmondásosan hangzik ez a kijelentés, holott nagyon egyszerű a jelentése. Az emberek kétféle végletes típusáról beszél a versben:
az egyik az érzékei követeléseinek engedelmeskedő világi gondolkodású ember, a másik a befelé tekintő bölcs.

Természetüknél fogva élesen különböznek tetteik és a dolgokról alkotott szemléletük.

Míg az érzékkielégítés útját járó ember számára a szemlélődés, a befelé forduló gondolkodás semmittevésnek, azaz éjszakának tűnik, addig számára a nap aktív szakaszát, a nappalt az jelenti, amikor egyik vágyát a másik után látja beteljesülni. Ez a bölcs szemében nem élet, csupán az emberi léthez méltatlan időpocsékolás. 

A bölcs ember a boldogságot nem abból meríti, ha átmenetileg megtapasztal némi örömöt,

például megkap valami áhított tárgyat, vagy akár híressé, elismertté válik, hanem abból, ha az önmegvalósítás útját járva transzcendentális tapasztalatra tesz szert, például meglátja Istent az őt körülvevő események mögött, vagy közvetlen választ kap Tőle imáira. A befelé tekintő ember számára ez jelenti a nappalt, a világosságot, de aki nem foglalkozik önmegvalósítással, annak ez egy ismeretlen világ, egy álom csupán.

A kétféle ember csakis úgy tud közeledni egymáshoz, ha
az önmegvalósítás útját járó ember behatol a másik ember éjszakájába, és a tudás lámpásával fényt hoz az életébe.

Ilyen Krisna-hívőkkel lépten-nyomon találkozhatunk a városok utcáin, parkolóiban és terein, ne kerüljük hát el őket. 


Végh József
buddhista tanító

Nehéz megmondani, hogy Buddha tengernyi tanítása közül mikor, melyik szólít meg a legmélyebben, érint meg a legérzékenyebben.

Talán azt emelhetném ki, amelyik mindig tud valamit adni. Ezt sokszor elmondta a mester életében is, és halálakor Anuruddha nevű tanítványa emlékeztette a többieket:
“Minden, ami összetett, állandótlan, mulandó, szenvedésteli. A szenvedésben való megnyugvás a végső béke, megszabadulás.”

Ezt az eredeti nyelven egyszerű szavakkal, röviden, versben fejezték ki. A mai napig, szinte minden buddhista hagyományban éneklik temetések alkalmával.

Azért szeretem ezt a tanítást, mert mindig segít felhívni az emberek figyelmét arra, hogy
ugyanaz a dolog, ami a szomorúságot okozza, oka a boldogságnak is. Egyszerre, ugyanabban az időben.

Buddha megtanította egyszerre látni a jelenségek elmúlását, egyszeriségét és megismételhetetlenségét. Nekünk csak hozzá kell szokni, hogy a valóságban ezek mindig együtt vannak. Ha az eszünk vagy az érzelmek irányába kibillenünk a belső egyensúlyunkból, akkor hajlamosak vagyunk csak az egyik oldalt látni, észrevenni.
(forrás: istentudja.24.hu)

Így terjedtek el a világ nagy vallásai - videó
forrás:Business Insider


2019. február 26., kedd

14 működő módszer, amellyel sikeresen megemelheted a rezgésszintedet



Azt már mind tudjuk, hogy minden és mindenki energiából áll, vagyis rezeg. Ki alacsonyabban, ki magasabban. Ha szeretnél boldog, elégedett lenni, stabil háttérrel rendelkezni, szellemi magasságokba jutni, angyalokkal társalogni és megérteni az Univerzumot, hogy utána a teremtő erőd a maximumon működjön, ehhez növelned kell a rezgésszintedet! Megmutatom, miként teheted meg!


Mint láthatod, sok jó dolog kulcsa a megemelkedett rezgésszintben rejlik. A jó hír az, akármilyen szinten rezegj most, mindig lehet tovább növelni és akárki megteheti. Úgyhogy itt a lehetőség, hogy aktívan dolgozz a rezgésszinteden:

1. Még több és még tisztább víz fogyasztása

Nem, nem szórakozok, ez tényleg ilyen egyszerű. A magasabb rezgésszint elérését nem valami nagy agy- és szellemtörő módszerekkel kell kezdeni, hanem a testünk egészségesebbé tételével. Márpedig vízre mindenkinek szüksége van, már csak azért is, mert rengeteg méreganyagot viszünk be egy nap, ami gyilkolja rezgésszintünket. Ezért kell minél több vizet inni, amit érdemes energetizálni.

Töltsd fel pozitív gondolatokkal, érzésekkel, mágikus szimbólumokkal, amit a flakonra rajzolsz, de kristályokat (rózsakvarc, ametiszt) is tehetsz a vízbe. Kiteheted rövid időre a nap-, de akár a holdfényre is. Minél természetesebb a víz, annál jobb!


2. A helyes táplálkozás kialakítása

A sejtjeink abból kapnak energiát és aszerint lesznek egészségesek, hogy mivel táplálkozunk. Vagyis a rezgésszint növelést már sejtszinten érdemes elkezdeni! Ezért is fontos az egészséges táplálkozás, hogy jó anyagokkal bombázzuk a sejtjeinket. Kerüld a mesterséges anyagokat tartalmazó ételeket, csökkentsd a szénhidrát bevitelt és igyekezz minél több zöldséget, gyümölcsöt, magvakat, nyers ételt vinni a szervezetedbe.

3. Ne feledkezz meg a mozgásról sem…

Mindenféle mozgás, sport, növeli a rezgésszintet. Gondolj csak bele, elbánik a méreganyagokkal, erősíti a testet és a szellemet, arról nem is szólva, hogy fokozza a vitalitást. Ha nem vagy egy nagy sportos alkat, akkor legalább sétálj, vagy válassz olyan mozgásformát, mint a jóga vagy tai-chi, ami hatványozottan növeli a rezgésszintet.


4. Légzőgyakorlatok végzése

Ezzel ugyancsak rengeteget tehetsz a rezgésszintedért. Érdemes légzőgyakorlatokat végezni, hogy kilélegezd magadból a káros anyagokat és beszívd a friss, éltető, pozitív energiákat. Fontos, hogy mély légzésről legyen szó, ami egészen megmozgat! Közben lehet koncentrálni az elengedésre, hogy elérd a nyugalom és béke állapotát.


5. Meditáció

Természetesen a meditáció az egyik legtökéletesebb módja a rezgésszint emelésnek. Meditációban aktívan dolgozhatsz magadon, hogy elengedd a félelmeidet, aggályaidat, az önbizalmi problémáidat, negatív gondolataidat, mert ezek mind-mind mérgeznek és lehúznak. Helyettük koncentrálhatsz – és vizualizálhatod! – a pozitivitásra, a lelki boldogság elérésére, és hogy megnyílj a magasabb szférák felé. Meditációban nyitottá válsz a láthatatlan erők befogadására, hogy kapcsolatot létesíts más világokkal és a benne élőkkel, akik szintén segíthetnek a rezgésszint növelésben.

Tipp: Emlékszel? Minden rezeg, még a zene is. Vannak kimondottan olyan zenék, amelyek magas szinten rezegnek. Ha ilyen dallamokat hallgatsz meditáció közben, még jobban megdobhatod a szintedet!


6. Kérheted az égiek és angyalok segítségét

Ha már entitásokat emlegettem… igen, ez is egy tökéletes módja a rezgésszint növelésnek. Fordulj bátran egy kedvenc angyalodhoz, istenedhez, kérd bátran a segítségüket, hogy töltsenek fel tiszta energiával. Minél többet dolgozol össze velük, annál inkább emelkedik majd a rezgésszámod, ugyanis életbe lép a kölcsönhatás. Mivel ők rendkívül magas szinten rezegnek, ezt veszed át tőlük te is.

7. Kristályok, színek és illatok használata

Még mindig minden rezeg… de vannak színek, kristályok és illatok, amelyek az átlagosnál nagyobb szinten rezegnek. Célszerű kihasználni ezeket a „kész” lehetőségeket. Sőt, egyes amulettek, szimbólumok is magasabb frekvencián rezegnek.


8. Légy hálás!

A hála olyan hatalmas erő, akárcsak a szeretet. Talán nem is gondoltad volna, de a hála ereje is képes megemelni a rezgésszintedet. Ha képes vagy belátni, mennyi mindened van, milyen gazdag az életed, akár lelkiekben, milyen sok dolognak örülhetsz, milyen sokan szeretnek és támogatnak, akkor ez már elég is, hogy a szeretet (legmagasabb frekvenciájú érzelem) és tudatosság elvén növeld a rezgésszintedet.

9. Kerülj kapcsolatba a természettel!

Na, minek van elképesztően nagy rezgésszintje és temérdek energiája? Jaja, a természetnek! Ezért néha napján érdemes kivándorolnod a kertbe, erdőbe, parkba, kicsit ráhangolódni a természetre. Lefeküdni a földre és leadni a negatív energiáidat majd felvenni a pozitívakat. Töltekezz bátran a természet ereje által!

10. Az ima ereje

Lehet nem gondoltad volna, de az ima is kiváló rezgésszint növelő módszer. Főleg, ha szívből jön, szenvedélyesen mondod és beleadod az egész lelkedet. Akár imában is fordulhatsz az angyalokhoz vagy az égiekhez, hogy segítsenek növelni a rezgésszintedet, de mondhatsz bármilyen más imádságot is, mantrát, hiszen ezek a szent szövegek magas frekvencián rezegnek.


11. Dolgozz a csakráidon!

Ha magasan rezegsz, jól működnek a csakráid. Amennyiben negatívan rezonálsz, akkor elzáródhatnak és diszharmonikusan működhetnek. Ez a dolog oda-vissza működik. Hogyha tudatosan törekszel csakráid megtisztítására, energiával való feltöltésükre, hogy a megfelelő módon működtesd őket, azzal hálálják meg, hogy megemelik a rezgésszintedet!

12. Ügyelj arra, kik vesznek körbe!

Nagyon fontos kikkel kerülsz egy nap kölcsönhatásba, hiszen hatással vannak az energiaszintedre. Ajánlatos pozitív emberekkel körbe venni magadat, de akár arra is vállalkozhatsz, hogy segíts nekik magasabb szintre emelkedni. Tölts minél több időt szeretteid, barátaid körében, akik jótékony hatással vannak a rezgésszintedre.

13. Szeresd a munkád

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a munkád és hol végzed! Ha utálod a munkádat vagy kellemetlen közegben kell végezned, akkor le fogja húzni a rezgésszintedet és vele együtt persze a hangulatodat, meg az életkedvedet. Ha lehetőséged van rá, törekedj arra, hogy olyan munkát végezz, amit szeretsz és ami kellemes helyen van, azzal csak az eget súrolhatja a rezgésszintedet.

14. Tiszta otthon

Ügyelj arra, hogy otthonod tiszta, rendezett és pozitív energiákkal teli legyen. Elvégre életed jó részét otthon töltöd ezért olyan lényeges, hogy feltöltsön, nem pedig lehúzzon téged. Feng shuizz vagy csak egyszerűen légy körültekintő és figyelj arra, hogy otthonod maga legyen a Paradicsom. Mert mindenütt jó, de a legjobb otthon…

(forrás: arkadia.hu -Wadolowski Balogh Orsolya)

Rezgés - videó
forrás:Mónika Borzák

2019. február 25., hétfő

Csodálatos fotók egy róka és egy kutya különleges barátságáról



Tinni kutya és Sniffer, a róka még évekkel ezelőtt talált egymásra egy norvég erdőben és azóta is a legjobb barátok.


A gazdi, Torgeir Berge egy norvég fotós, aki csupán sétálni indult kutyájával a háza mellett található erdőbe és itt találkoztak a barátságos rókával.



Tinni és a rókakölyök azonnal egymásba szeretett és a séták alkalmával egyre gyakrabban találkoztak. A két állat rendkívüli barátságot kötött egymással és Tinni akárhányszor sétálni indul a gazdival, mindig hatalmas játékba torkollik az egész.



Sniffer minden nap várja a barátját, hogy játszhasson vele és amikor megpillantja, szabályszerűen a nyakába ugrik. Így megy ez már évek óta és ez idő alatt rengeteg szuper fényképet készített a két barátról a gazdi.



Még egy könyvet is írtak egy helyi íróval közösen és az eladásokból származó pénzzel a norvég rókavadászat és szőrmekereskedelem beszüntetését támogatják.
(forrás:kutyafan.hu)




Tinni kutya és Sniffer, a róka - videó
forrás:Berit Helberg

2019. február 24., vasárnap

Spiritizmus



A spiritizmus (a ’lélek, szellem’ jelentésű latin spiritus szóból) a spiritualizmus egyik modern ága, olyan vallásos jellegű hitrendszer, amelynek követői a halottak lelkével való evilági kapcsolattartás, a lélek megjelenésének lehetőségét vallják.

Allan Kardec

Történelem

Előzményei kimutathatóak a természeti népek animizmusában és a későbbi korok szellemidéző, halottlátó praktikáiban egyaránt. Az ókorban közkeletűnek számítottak a különféle halotti orákulumok – ezeket például a hivatalos ellenállás dacára, még Izraelben is gyakorolták. A Héber Biblia alapján Saul király halottidéző asszonyhoz fordult, hogy megidézhesse Sámuel próféta szellemét.

A spiritizmus a 19. század közepén terjedt el az Amerikai Egyesült Államokból. Megalapítója Andrew Jackson "próféta". Szerinte az embereket az elhunytak szellemei veszik körül, akikkel szellemidézés révén összeköttetésbe lehet kerülni.

1848-ban a New York állami Hydesville-ben Margaret és Kate Fox nevű testvérpárnak állítólag sikerült kapcsolatba lépnie a házukban lakó szellemmel. A spiritiszta körök főleg erre az eseményre és a nyomában kibontakozó mozgalomra vezetik vissza modern kori történetüket. A mozgalom Anglián keresztül Európába is eljutott, elterjedésének további táptalajt adott az okkultizmus fellendülése. Hogy a spiritizmus vallássá fejlődött, abban nagy szerepe volt Allan Kardec francia gondolkodónak és írásainak. A Szellemek könyve című fő művét hamarosan a spiritiszták Bibliájának tekintették mindenfelé.

Allan Kardec : Szellemek könyve:
http://www.mb.hu/raktar/allankardec.htm

Európában 1850 körül, amikor az "asztaltáncoltatás" és más okkult jelenségek kerültek a figyelem központjába, a mozgalom már "spiritiszta" néven volt ismert. A spiritizmus első éveiben valószínűleg Daniel Dunglas Home volt a legnépszerűbb médium. Számos tanú jelenlétében lebegett, de megfigyeltek körülötte üzeneteket író kezeket is. Home 1855-ben Angliában és szerte Európában emberek ezreit ejtette ámulatba megmagyarázhatatlan tehetségével.

Kapcsolódó írás:
Médiumok – A szellemvilág üzeneteinek közvetítői: 
https://dszilvia.blogspot.com/2017/02/mediumok-szellemvilag-uzeneteinek.html 

1882-ben Londonban megalapították a Pszichikai Kutatások Társaságát, amely kétségtelenül együtt dolgozott vezető spiritisztákkal, magját azonban konzervatívan gondolkodó tudósok alkották. A Társaság figyelme csaknem minden különös jelenségre kiterjedt. Nem csupán az asztaltáncoltatást, kopogásokat és a spiritizmus különböző formáit vette szemügyre, de a kísértetekkel, hipnózissal és egyéb pszichikai megnyilvánulásokkal is foglalkozott.

Brazíliába 1876 körül jutottal el Kardec eszméi és főleg a városi középosztály köreiben váltak népszerűvé.

1888-ban a Fox-nővérek egyike azt vallotta, hogy csalással hozták létre a kopogásokat és nyilvánosságra hozta módszerüket.

Az 1920-as években Harry Houdini bűvész és szabadulóművész hadjáratot indított a szélhámos médiumok leleplezésére, de világossá tette, hogy nem a spiritizmust ellenzi. Több szkeptikus elhatározta, hogy leleplezi a spiritizmus mögött álló sarlatánságot és csalást, de közben a mozgalomnak sok tudóst és racionális elmét sikerült megtérítenie, akik magukévá tették eszméit. Robert Owen a neves ateista és szocialista a spiritizmus buzgó híve lett. William Crookes, a közismert vegyész is lelkesen támogatta a mozgalmat, akárcsak Sir Oliver Lodge, a híres fizikus, és az evolúció egyik atyja, Alfred Russel Wallace biológus. De a spiritizmus talán leghíresebb pártolója Sir Arthur Conan Doyle író volt.

Közismert, hogy Churchill nemcsak futólagosan érdeklődött a paranormális jelenségek iránt, és egyesek szerint a spiritizmus és okkult jelenségek iránti érdeklődése arra késztette hogy látnokokat alkalmazzon a háborúban, így próbálva előnyt szerezni Hitlerrel szemben. Sokan hiszik hogy részt vett a híres skót médium, Helen Duncan egyik szeánszán is. Akármi is az igazság, amikor Churchillt 1951-ben újra megválasztották miniszterelnöknek, egyik első dolga volt hatályon kívül helyezni az 1735-ös, boszorkányok elleni törvényt, és beiktatni helyette a csaló médiumok elleni törvényt. 1954-ben a spiritizmust hivatalos vallásként ismerték el Angliában.

Az utóbbi évtizedekben világszerte egyre többen csatlakoztak a spiritizmushoz. Napjainkban Brazíliában, az Egyesült Államokban, Oroszországban, Angliában és Franciaországban van a klasszikus elterjedési területe. Brazíliában a becslések alapján 2–4 millió fő híve van. Itt mintegy 5 ezer spiritiszta központ működik az országban , amelyek Spiritiszta Föderáció (Federação Espírita) néven egyesültek.

A 20. század végén világszerte legalább 50 millió ember tehető a követőik és szimpatizánsaik közé.

Kapcsolódó írás
Spiritizmus és spiritualizmus: 

Spiritiszta jelenségek

A spiritizmus a halál után élet valóságát bizonyító médiumok révén alakult ki, és a bizonyságot szolgáltató jelenségek egyre változatosabbak lettek. Néhány látnok szeánszokat tartott kis csoportokban, amelyeken megkísérelt kapcsolatba lépni a szellemvilággal, más médiumok a szellemírásban voltak jártasak, azaz hagyták, hogy egy szellem irányítsa a kezüket és így üzenjen. Stainton Moses (1839-1892) anglikán lelkipásztor például a szellemírásáról vált ismertté; számos könyvet hozott létre így, amelyekben a szellemvilág körülményeit mutatja be.

Egyes médiumok teljesen tudatuknál voltak, miközben szellemek üzeneteit közvetítették, míg mások transzba kerültek. Olyanok is voltak, akiknek a jelenlétében váratlanul és rejtélyes módon különféle tárgyak materializálódtak az okkult szeánsz során, és olyan médiumok is léteztek, akiknek az orrából vagy a szájából valamiféle szellemanyag vagy ektoplazma áradt ki, amit a médiumok szerint a szellemek saját megjelenítésükre használtak.

1944-ben egy tengerészhadnagy és egy civil ruhás rendőr rontott be Helen Duncan médium egyik szeánszára. A rendőr megpróbálta megragadni az ektoplazmával borított szellemalakot, amely a szobában tartózkodott, de csalódnia kellett, mert az szertefoszlott a kezében. Ennek ellenére Duncant és a közönség három tagját rövid időre letartóztatták minősített csavargás vádjával.

Általános jellemzés

A spiritizmus összekapcsolta a keresztény elemeket a reinkarnáció eszméjével. Felfogása szerint az ember szellemből, lélekből és testből áll. A szellem isteni eredetű és halhatatlan. A lélek összekötő kapocs a szellem és az anyagi test között. A test halálakor a szellem (és az asztráltest) tovább él, és folytonos tisztulás, esetleg reinkarnáció révén alkalmassá válik az örök életre és boldogságra.

A szellemek boldog vagy boldogtalan állapota emberi életük, cselekedeteik eredménye. A legnagyobb erény az embertársi szeretet. Ezt kell gyakorolni az életben a spirituális tökéletesség elérése érdekében.

A szellemek láthatóvá tehetik magukat (materializáció) és az élők és holtak világa közti kapcsolatot különleges képességű emberek, az ún. médiumok hozzák létre. A kapcsolatteremtés módja, a szellemidéző szeánszok lebonyolítása meghatározott, szabályozott módon történik, a résztvevőknek bizonyos etikai követelményeknek is meg kell felelniük.

A kardecizmus hitrendszere kizárja a csodákat és a varázslást. A tudomány eredményeire épít.
Tudományos magyarázatukkal a parapszichológia foglalkozik.
 (forrás:wikipedia.org)

SPIRITIZMUS - Gárdonyi Géza: Égre néző lélek - videó
forrás: János Kis-Szölgyémi

2019. február 23., szombat

Vérfagyasztó, mit rögzített az irodai biztonsági kamera



A biztonsági kamerák felvételei általában unalmasak, hiszen a legtöbb esetben semmi, de semmi nem történik a megfigyelt intézményekben, területeken.


Persze, nincs szabály kivétel nélkül, ezt a kivételt pedig az a biztonsági kamera vette fel, amit az angliai Manchester egyik irodaházában szereltek fel. 
A képsorokon az látszik, hogy az épületben furcsa, mondhatni vérfagyasztó események láncolata indul el: sehol senki, a székek mégis ide-oda gördülnek, az ajtó bezáródik, az egyik irattartó fiókja kinyílik. Mi minden paranormális vagy annak látszó jelenséget fenntartásokkal kezelünk, de ezt látva eléggé ránk jött a frász.

Életre kelt az irodaház

Annyit mondunk, hogy ha mi itt dolgoznánk, akkor ezután azonnal felmondanánk.
(forrás: femcafe.hu)

 Paranormális tevékenység - videó
forrás:HAUNTED

Popper Péter (1933-2010) Az álmok titokzatos világa



Popper Péter a hazai pszichológiai és ezoterikus élet meghatározó alakja, ezért különleges helyzetből, pontosabban egyedülálló módon értelmezi az álmokat: a tudomány és a misztika szemszögéből – egyszerre.

Popper Péter

Az emberek mindig álmodtak. Már a legősibb kultúrában is, és ezeknek az álmoknak számukra jelentőségük is volt. Ha az ember azt látta, hogy a törzsfőnököt széttépi és fölfalja a barlangi medve, de álmában épen és egészségesen megjelent számára, sőt beszélt vele, tanácsokat kapott tőle, akkor ebből arra következtetett, hogy a földi életen kívül van egy másik is. Ennek jelentős szerepe volt az emberek vallásos, ezoterikus érdeklődésének kialakulásában.

Álmok és szimbólumok

– Amikor Jákob a létrás álmát álmodja, akkor ennek konkrét jelentőséget tulajdonít – mondja Popper Péter valláspszichológus, író. – Amikor felébred, azt mondja, milyen rettenetes ez a hely, itt átjárás van Ég és Föld között. Emlékköveket állít, vagyis természetes a számára, hogy létrejött az álom révén egy emberi és szellemi, emberi és isteni kapcsolat. Ez aztán még jobban elmélyítette az álmok fontosságát a kultúrában, és ha megnézzük, a nagy vallásalapítók történeteiben is mindig megjelenik az álom, amely konkrét jóslatot vagy szellemi üzenetet közvetít. Aztán ahogy fejlődött a tudomány, és ahogy a pszichológia kiszakadt a filozófiából és próbált önálló lenni, úgy differenciálódott az álmok értelmezésével kapcsolatos tudás is.

– Minden álomnak van értelme, üzenete?

– Ugorjunk egy nagyot. Létezik az álomnak fiziológiai kutatása, ilyenkor azt vizsgálják, hogy mi történik az agyban. És létezik másfajta kutatása is, az álom tartalmáról, az álomnak az üzenetéről. Ha elkezdjük az álmot fejteni, az értelmét kutatni, az álmoskönyveket felütni, és mégsem értjük, hogy mit akar nekünk üzenni, akkor a szimbólumok alapján kezdünk el megfejteni. És ez már az álomfejtés ezoterikus vonala. Ám a legnagyobb tévedés itt keletkezik, mert azt hisszük, minden szimbólum minden ember számára ugyanazt jelenti. Ugyanis ha én medvével álmodom és maga is macival álmodik, ez teljesen két különböző dologra utalhat. A differenciált álomjelentésekkel Freud kezdett el foglalkozni. Megpróbálta kiválasztani az adott kultúrára jellemző általános szimbólumokat, és kiszűrni azokat, amelyek egyedi jelentéssel bírnak.

– Ebből alakultak ki az álomtípusok?

– Igen, Freud a munkája során különböző álomtípusokat fedezett fel. Az első a vágyteljesítő álom: valamire vágyom éber állapotomban, de nem kapom meg, nem jön el hozzám. De önvigasztalásként megálmodom, mintha lenne. A másik típus a szorongásos álmok: valamitől félek, erről álmodok, vagyis álmomban bekövetkezik. Ha nagyon nagy indulatok vannak mögötte, akkor rémálom is lehet.

– Önnek voltak szorongásos álmai?

– Igen, mégpedig visszatérő szorongásos álmom, kisgyerek koromban. A játszótérről megyek haza, és már ott vagyok az előszobaajtónknál, az ajtó kicsit nyitva, a fény is kicsillan rajta, és akkor elrabolnak. Én segítségért akarok ordítani, de nem jön ki hang a torkomon. Rettenetes szorongás, hova visznek, miért visznek?

– Ez az álom összefügghet a háborúval?

– Nem, mert ez a háború előtt volt. Ha csak azt nem mondjuk rá, hogy jósálom volt. Inkább a gyerekkoromról szól, rendkívül rosszul tűrtem, hogy a szüleim nagyon sokat dolgoztak, és rám nevelőnők vigyáztak. Idegenek neveltek, és én ezt nagyon utáltam, ezek a kisasszonyok a tetejében még németre is megtanítottak, amit ki nem állhattam. Azt gondolom, hogy ennek a szorongásos álomnak az alapja az volt, hogy apám és anyám rengeteget dolgozott, csak vasárnap voltak otthon, hiszen akkor még szombat is munkanap volt. Az álomnak a felfokozott formája pedig az volt, hogy elvisznek. Mostanában – felnőtt koromban – nem voltak visszatérő álmaim, de olyanok igen, amelyeknek jelentőséget tulajdonítottam. Egy indiai barátom elvitt egy Poona nevű városba Indiában egy Maharishihez, a nagy bölcshöz. A bölcs egy ligetben ült mozdulatlanul, és a tekintete a messzeségbe révedt. Különböző indiai emberek jöttek, hozták a gyermekeiket, és leültették köré. Egy darabig ültek a társaságában, majd a gyerekeket odavitték hozzá, hogy homlokuk érintse meg a Maharishi köntösét. Egy idő után elkezdtem unatkozni, és intettem hindu barátomnak, menjünk. A Maharisi akkor megszólalt – nyilván látta a szemváltást kettőnk között -, és a következőket mondta angolul: „Az a lépcsős álma nem álom volt, hanem emlékezés.” És ez a mondat szinte agyonütött. 

Reinkarnáció és álom?

– Miért, nem álmodott lépcsővel?


Mostanában – felnőtt koromban –
nem voltak visszatérő álmaim, de
olyanok igen, amelyeknek jelentőséget
tulajdonítottam.

– Valaha tényleg volt egy lépcsős álmom, de ott, akkor, nem járt az eszemben. Honnét tudta? Ezt az álmot akkor pszichoanalízisbe vittem, hogy próbáljuk megfejteni. Az álom a következő volt: Naptemplomra, vagy piramisra emlékeztető – de nem egyiptomi, hanem inkább dél-amerikai – építménynek a tetején van egy Nap-kápolna, és amikor fölkel a Nap, akkor először azt világítja meg. Lejjebb még sötét van. Hárman, fehér ruhában – talán valami papfélék lehetünk – megyünk lefelé, nagyon nagyokat kell lépnünk, nagyon magasak a lépcsőfokok. A világ nagyon rendben van, minden a helyén, minden biztonságos. És ahogy megyünk lefelé, lassan belemegyünk a hajnal előtti sötétségbe. Ami fönt már ragyog, azt lent még teljes homály fedi. Lassan eltűnik mellőlem a két társam, egyedül megyek tovább. A piramislépcső átalakul csigalépcsővé, aztán egy ronda városi bérház hátsó lépcsőjévé válik, azon folytatom az utam. Eljutok egy barna ajtóhoz, ott bemegyek egy nagyon szegény szobába, ahol egy vaságyon alszik valaki, úgy emlékszem, nő. A szobában van még egy kis asztal, egy szék. Leülök az asztalra, kibámulok az ablakon, ahol tűzfalakat látok. Igen lehangoló és szomorú a látvány, miközben arra várok, hogy felébredjen a nő. Indiában nekem ez a 10-15 évvel korábbi álmom nem jutott egyáltalán az eszembe. Megdöbbentem, amikor a Maharishi erről az álomról kezdett beszélni. Vajon honnan tudhatott róla? Hiszen nem beszéltem róla senkinek, akkor, ott nem jutott az eszembe, tehát még gondolatátvitel sem lehetett. Ez volt a pillanat, amikor meghökkentem, és felmerült bennem a kérdés: biztos, hogy ennyi szkepszissel kell-e nézni az embernek az áloméletet, mint ahogyan azt az akkori közgondolkodás tette? Nincs-e mégis egy lehetőség arra, hogy kitekintsünk a földi körülmények közül? Lehetséges-e reinkarnációs emlékezés álomban? És egy kérdőjel keletkezett bennem, éppen úgy, mint az asztrológiával szemben.

– Abban sem hitt?

– Természetesen nem, de amikor Bangalore-ban éltem, híre járt, hogy egy közeli városban van valami fantasztikus asztrológus. Na, gondoltam, ezt kipróbálom. Cédulára felírtam, hogy férfi vagyok, a pontos születési helyemet, adataimat, majd beletettem ezt egy borítékba, hozzá 60 rúpiát – mert ennyit kért az asztrológus -, és postán elküldtem. Életemben sohasem láttam ezt az asztrológust, de egy idő után jött a válaszboríték, benne a megrajzolt horoszkóp és több oldalas szöveg, helyi nyelven. Azt átfordíttattam angolra, és arra voltam kíváncsi, hogy a pszichológusnak, a pszichoanalízisen átesettnek vajon tud-e olyan dolgot mondani, amit én még nem tudok magamról.

– És tudott?

– Igen. Két dolgot. Az egyiket elmesélem. Nagyon meglepődtem, és be kell látnom, igaza volt, amikor azt írta, hogy a horoszkóp tulajdonosa nagyon vágyódik arra, hogy szellemileg egyenrangú partnerre tegyen szert. És ezt keresi folyton. Amikor megtalálja őket, összeköti velük az életét, ám egy idő után már nem tudja elviselni az egyenrangú, szimmetrikus kapcsolatot, mindenáron fölénybe akar kerülni, és saját maga teszi tönkre azt. Ezért aztán többször válik, házasodik. Ezt én nem tudtam magamról, főleg azt nem, hogy mindig én rontok. És tényleg így volt, ha találkoztam egy olyan nővel, akivel szimmetrikus volt az intellektusunk, azt hiúságból nem tudtam elviselni. A saját fölényemet akarom, és tényleg én teszem tönkre ezzel a kapcsolatot.

Egyenesben álmodás

– Térjünk vissza az álmokhoz. Mi a véleménye a gyermekek másként, illetve mást álmodnak, mint a felnőttek?

– Ez egy furcsa dolog. A gyerekek egyenesben álmodnak, mert a gyermeki lélekben még nincs kiépülve az a védekező mechanizmus, ami a felnőttekben megvan. Ennek az a lényege, hogy az ember lelke még álmában is védekezik olyan élményekkel szemben, amelyeket nem tud elviselni, amelyek traumatikusak. Ezért van egy határvonal. Ha a felnőtt egyenesben álmodik – vagyis nincs meg az álomban is a védekező, elhárító mechanizmus -, ott valami nagy lelki zavarnak kell lennie, esetleg elmebajra is lehet következtetni. Hiszen az énvédő „berendezések” valamiért nem működnek.

– Az ön praxisában előfordult ilyen?

– Egyetemi hallgató fiatalember jött el hozzám egyszer azzal a panasszal, hogy a vizsgákon nem tud megfelelni, nem tud rendesen koncentrálni, tanulni. Elkezdtem vele a feltáró pszichológiai munkát, és végül egy nap beszámolt egy álmáról. Az álma az volt, hogy ő csecsemő, és a mamája nemi szerve lassan visszaszívja őt az életből az anyaméhbe, míg végül teljesen eltűnik a mamájában. Ezt hívják a pszichológiában egyenes álmodásnak. Ebben az esetben az ősi szorongás mellett egy vágy is megjelenik, amikor az ember visszavágyik a feltétel nélküli embrionális korszakba. Persze, félelem is lehet az egyéni szuverenitás megszűnésétől. De aki ezt ilyen egyenesbe álmodja, azzal nagy baj van. Azonnal abbahagytam a feltáró pszichoterápiát, mert úgy gondoltam, hogy ez a fiatalember skizofrénia szempontjából veszélyeztetett. Átvittem a terápiát – anélkül, hogy vele megbeszéltem volna – az élet kötetlen dolgaira. De a feltárást nem folytattam tovább, mert sokszor előfordul, hogy az ember valami tünetet neurotikus tünetnek gondol, ezt elkezdi lebontani, és mögötte feltör az elmebaj. Tehát nagyon óvatosnak kell lenni az álomelemzéseknél is.

– A kötetlen beszélgetéseken az elmebaj végül nem tört elő?

– Nem, mert nem piszkáltam tovább ezt a dolgot, figyelmeztetésnek fogtam fel, ami a fiatalember tudattalanjától érkezhetett, hogy vigyázzak, mert az álom mögött sokkal súlyosabb lelki zavar lehetősége manifesztálódhat, ezért ne szakadjak el a realitástól. Az álmok vizsgálatánál – akár tudományról, akár ezotériáról van szó – általánosságban kijelenthetjük, nagyon érzékeny határterületeken mozgunk, ahol nagyon kevés a tudás, és nagyon sok a hiedelem. Ezért ebben a témában is mértéktartónak kell lenni. Egy neves kollégám az álmot úgy határozta meg, hogy mese önmagunkról önmagunknak.
(forrás: nlcafe.hu)

A felejtés hatalma Péter Popper - videó
forrás:Urunk az ég lakója


2019. február 20., szerda

Hány életed volt már? – Elképesztő emlékek a múltból



A Pew kutatóközpont 2010-ben készült, több mint 230 országot átfogó felmérése szerint 1 milliárd hindu és közel 500 millió buddhista él a Földön.


Vagyis az emberiség egy jelentős része, több, mint egymilliárd ember hiszi, hogy jelenlegi élete nem az első és nem is az utolsó.

Hiszi, hogy jelenlegi születésének, az új megtestesülésnek legfőbb feladata a fejlődés, és addig újra és újra lehetőséget kap, amíg el nem éri azt a szellemi síkot, amely egy új dimenzióban való létezés kapuját nyitja meg.

Mások azonban közömbösek a kérdés iránt vagy mereven elutasítják azt, mert nem fér bele az általuk képviselt filozófiába.

Sokan a felelősség kérdését vetik fel, és állítják, aki hiszi a reinkarnációs tanokat, azok könnyebben csábulnak, mert úgy vélik, bármit megtehetnek, hiszen majd egy másik életben jóvá teszik a jelenlegi élet bűneit.

Mindenesetre elképzelhető, hogy akik magukénak vallják az újraszületés adományát, azok életvitele lazább, emberi kapcsolataikban megengedőbbek, toleránsabbak és kevésbé görcsölnek rá életfeladataikra. Ám ez a kitétel sem szentírás.

Hétköznapi életek újra meg újra

Ugyanakkor se szeri, se száma azoknak a – jellemzően gyerekek által történő – beszámolóknak, amelyek időről időre felkavarják az indulatokat az elmúlt életekkel (az újraszületéssel) kapcsolatos viták körül.

De nem csak „civileket” érint meg a titok, a feltételezett előző életek misztikuma. Dr. Helen Wambach amerikai pszichológusnő például azért kezdett hipnoterápiás kutatásba, mert azt szerette volna bebizonyítani, hogy az előző életekkel kapcsolatos élmény nem más, mint az agy fantáziajátéka.

Több ezer regressziós hipnózis levezetése után azonban 180 fokos fordulatot vett a gondolkodása.

A hipnózisnak alávetett páciensekkel ugyanis egy kérdőívet töltetett ki élményeikről, a válaszokat pedig nagyon szigorú statisztikai értékelésnek vetette alá. Az eredmény több mint meglepő volt: a beszámolók szinte minden esetben egyeztek az ismert történelmi eseményekkel, ahogy a rasszbéli hovatartozás, az öltözködés, a táplálkozás, a használati tárgyak, amelyeket leírtak, szintén beazonosíthatók voltak a történelmi tényeknek.

Dr. Helen Wambach

Több mint elgondolkodtató az is, hogy a reinkarnációs utazáson részt vett személyek több mint 70 százaléka a korábbi életeiben hétköznapi életet élt. Jellemzően a nincstelen társadalmi rétegéhez tartozott.

Tehát nem igaz az a “vád”, ami a reinkarnációs emlékek hitelességét kérdőjelezi meg, mely szerint az utazók előző életeikben jellemzően uralkodók, fejedelmek voltak és fényűző körülmények között élték mindennapjaikat, vagyis csak a vágyak kivetítése zajlik az elmében.

Erről a pszichológusnő felmérése szerint csupán a kutatásban részt vevők 5 százaléka számolt be, ahogy jómódról is csupán az alanyok 20 százaléka mesélt. A megkérdezettek fele-fele arányban emlékezett más nembéli hovatartozásról (vagyis hogy jelenlegi életében nő, de régen férfi volt, vagy fordítva).

Bármi is az igazság, az tagadhatatlan, sok embert hoz lázba a gondolat, hogy akiket most szeretünk, azok valaha, valamilyen módon már lehettek részesei, vagy kísérői az életünknek és újra azok lehetnek. Ahogy az is rendkívül izgalmas és könyörületes ígéret, hogy akiket jelenlegi életünkben megbántottunk, és a körülmények vagy saját gyengeségünk miatt képtelenek vagyunk a kiengesztelésére, e törvény mentén újra lehetőséget kapunk a jóvátételre.

Nem feltétlenül hoznak azonban nyugalmat azok az emlékek, amelyek az előző életből maradtak, főleg, ha túl közeli az élmény, és ha érzelmileg “még érintett” az a személy, aki részletekbe menően – túl részletesen – emlékszik egy (vagy több) előző életre. Ha igazak a történetek, akkor nem véletlen, hogy az újraszületés előtt “inni kell Léthé forrásából, a feledés vizéből”, mert meglehet, túl felkavaróak az emlékek, túl sok fájdalmat okoznak és a veszteség érzését is egy (új) életen át kell hordozza az, aki nem tudta üres lappal kezdeni új megtestesülését.

Tűzzel zuhantam az égből

Hatalmas port kavart a 2000-es évek elején egy akkoriban kétéves kisfiúnak az esete, aki egy ideig halálra rémítette szüleit viselkedésével és kijelentéseivel. James Leininger éjjelről éjjelre üvöltve ébredt, az ágyát rugdosta és azt sikoltozta, hogy oltsák el a tüzet, mert nem tud kijutni a gépből. A rendszeres és traumatizáló élmények hatására a szülők (és később szakemberek) is kérdésekkel próbálták kideríteni, mi az, ami ennyire felzaklatja a kisfiút. A gyerek elmesélte, hogy “álmában” egy tűzgolyóvá vált repülőgéppel – harci repülővel – zuhan lefelé.

Olyan kifejezéseket használt, amik egy kétéves gyermek szókincsében egyszerűen nem létezhetnek.

A játékboltban csalhatatlan magabiztossággal választotta ki azt a modellt, amilyet – szerinte – vezetett, és kijavította az édesanyját, amikor az bombának nézte a plusz üzemanyagtartályt a gép hasán. A nevére is emlékezett, valamint arra is, hogy a gépe egy hatalmas hajóról szállt föl, a gépét a japánok lőtték le.

A térképen pedig habozás nélkül megmutatta, pontosan hol zuhant le gépe a lövés után. Később kiderült, hogy abban az időben és azon a helyen valóban légi összecsapás zajlott, mely során valóban szörnyű halált halt egy James Huston nevű fiatal katona.

James Huston pilóta és James Leininger

A szülők, különösen az édesapa nehezen fogadta el a lehetséges magyarázatot, hogy a kisfiú ennek a katonának a reinkarnációja. Kérdésekkel igyekezett kibillenteni a kicsit magabiztosságából. Egy alkalommal például megkérdezte, hol választotta ki őket szüleinek és miért.

A kisfiú válasza azonban magabiztos és meghökkentő volt. Azt mondta, hogy akkor választotta őket szüleinek, amikor azok egy nagy rózsaszín szállodában voltak, és azért, mert tudta, hogy ők jó emberek. A szülők a gyermek fogantatása idején Hawaion töltöttek pár napot, ott ünnepelték 5. házassági évfordulójukat.

Bár jelenleg állítólag boldogan él szüleivel James, azért arról is sokat lehetett olvasni, hogy éveken át rendkívül megterhelő volt a gyermek számára az élmény, ahogy visszaemlékezett saját halálára, valamint megrázkódtatás volt számára a szembesülés egykori katonatársai megvénülése is, hiszen rájuk fiatal emberekként emlékezett.

Kapcsolódó írás:
Megdöbbentő emlékeket idézett fel a kisfiú - Bizonyíték a reinkarnációra:
 
 Mindkét édesanyját egyformán szereti

Meglepő annak a négyéves kisfiúnak, Cameronnak az esete is, aki azt állítja, hogy ő egy “barrai” gyerek, mert nem is olyan régen még egy gyönyörű skóciai szigeten, Barrán élt.

Az előző neve pedig Robertson. Részletesen leírta azt a házat, ahol előző életében lakott, a családtagokat, mesélt édesapjáról, aki egy autóbalesetben veszítette életét, a kedvenc kutyájáról és a barátairól is, akikkel játszani szokott.

Cameron Macauley

A nyugtalanító mesék hatására szülei kutatni kezdték, vajon mennyi igazság lehet a kisgyerek elbeszéléseiben.

A megnevezett szigeten aztán megtalálták azt a házat, amelyre pontosan ráillett a kisgyerek leírása, valamint a család még életben lévő tagját – a kisfiú nővérét is.

Bár a történet nagyjából stimmelt mindazzal, amit a szigeten találtak, a kisfiút – a beszámolók szerint -rettenetesen megrázta a ház látványa, amely akkorra már siralmas állapotban volt. Magába zárkózott és hosszú ideig küzdött az élmény feldolgozásával.

Kapcsolódó írás
A kisfiú, aki emlékszik előző életére:
 https://dszilvia.blogspot.com/2014/08/a-kisfiu-aki-emlekszik-elozo-eletere.html

Dühös lett a férjére

Egy indiai kislányról, akinek első szava egy női név volt, kiderült, hogy a saját kislánya nevét ismételgeti makacsul, akit kénytelen volt magára hagyni előző életében.

A gyermek által egyre részletesebben kifejtett történet hatására a család felkerekedett és megkereste azt a falut, ahol a kislányuk – állítólag – egykor élt, három gyermeket nevelt és egy járványos betegség miatt fiatalon eltávozott. Mindenki megdöbbenésére megtalálták a kis családot, a férjet, aki akkor már egy új feleséggel élt együtt és a három gyermeket is, köztük a legkisebbet, a kislányt, aki ekkor már négyéves volt. Éppen annyi, mint jelenlegi életében az édesanyja.

Elképzelhetetlen a gyermekkorban járó, de az anya és a feleség érzéseire is emlékező lélek zavarodottsága. Az indiai kislány a hírek szerint például féltékenységi jelenetet rendezett, mert felfoghatatlan volt számára, hogy “férje” miért szólítja feleségének a számára ismeretlen idegen nőt.

Valamint óriási fájdalmat okozott számára az is, hogy gyermekei az új feleséget szólítják anyának, és nem őt. Hosszú évek múlva tudott csak megnyugodni, de úgy tűnik, hogy egykori létezését nem tudta elfelejteni.

(forrás: life.hu -rejtelyekszigete.com)

A lélek tudománya Science of the Soul 1 - 2 - videó
 

2019. február 18., hétfő

Szabadulj meg a fájdalomtól örökre! Gunagriha és Horányi Ágnes beszélgetése


Minden ember megteremti az életvitelének megfelelő fájdalmakat a testében, az is, aki rendszeresen sportol, az is, aki mozgáshiányos életet folytat, a fotel és a kanapélakók, és az élsportolók egyaránt. Nem is gondolnánk, hogy a mindennapi, a megszokott, hétköznapi rutin az életünkben, a foglalkozásunk során végzett mozdulataink, a gyakran ismételt és huzamosabb ideig felvett testtartásaink, - különösen a számítógép előtt ülés és az okos készülékek használata - kialakítja a maga speciális fájdalomkörét.

 Gunagriha és Horányi Ágnes 

Az embereknek itt, fáj, ott fáj, megtanultunk ezekkel a krónikus fájdalmakkal együtt élni, és a fájdalomcsillapítókon kívül, nem sok hatékony megoldást alkalmazunk ezek gyógyítására, megszüntetésére!
Mi az a nagyszerű módszer, ami sokak számára hozott már gyógyulást, és hogyan? A test öngyógyító képessége a legjobb orvosunk, de ennek eléréshez az nem elegendő, hogy mindig csak örüljünk egy jól működő újabb lehetőségnek, ellenszernek, meg is kell mozdulnunk önmagunkért, meg kell tennünk azokat a lépéseket, amik a testünket nemcsak gyógyítják, hanem folyamatosan jó egészségi állapotban tudják tartani. 

(forrás: VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ)


Szabadulj meg a fájdalomtól örökre! - Gunagriha, Horányi Ágnes - videó
forrás:VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ
https://www.youtube.com/watch?time_continue=232&v=daQdhgtcQ5I


Kapcsolódó írás:
Válaszol Dr. Fülöp Sándor, avagy Gunagriha:

2019. február 17., vasárnap

Mary Elizabeth Frye verse



A költőnő, Mary Elizabeth Frye (1905 - 2004) Dayton-Ohio állambeli amerikai háziasszony, virágárus, ezen egyetlen vers által vált híressé. 
Eredeti címe: "Do not stand at my grave and weep" (1932)

 Mary Elizabeth Frye

 Egy vers, öt fordítás…

Így együtt nagyon tanulságos és szép!
Köszönet Azariné Orgonás Margitnak, G. Lakat Katalinnak, Árvai Editnek és Jobbágyi Gabriellának, akik közreműködtek abban, hogy megvan a költő neve: Mary Elizabeth Frye; és öt fordítást is összegyűjtöttünk együtt, meg az angol eredetit.

1.
Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban Veletek,
A csendesen köröző madár szavában,
de én vagyok a csillag is,
mely rátok süt az éjszakában.

2.
Sírni e hantnál nincs okod,
Nem alszom és nem fekszem ott!
Vad szelek szárnyán utazom,
Gyémántfény vagyok a havon,
Érett kalászon napsugár,
Lágy őszeső, amint szitál.
Reggeled csendjén rebbenő,
Szelíd madarak röppenő,
Kőröző szárnycsapása.
Csillagezüst az éjszakában.
Sírni e hantnál nincs okod,
Nem haltam meg, nem fekszem ott.

3.
A sírom szélén sírva ne állj,
Nem alszom ott, rám ott ne várj.
Vagyok szállingózó puha hó,
S ezer szárnyas szél, tomboló.
Vagyok a simogató eső,
Búzamag, szárba szökkenő.
Vagyok a pirkadat csendje,
Vonuló madarak kavargó rendje,
Mely igéző bájjal úgy ragyog,
Mint ezer csillag, s mind én vagyok.
Vagyok a virágnak világa,
Tisztaszoba meleg magánya.
Madarak dala vagyok én,
Öröm minden csecsebecsén.
Síromnál sírva senki ne álljon,
Ott vagyok, s itt vagyok. Túl a halálon.
(Fordította: Tolnai Antal, a Hámori Waldorf Iskola angol tanára.)

4.
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.


5.
"Síromnál ne állj könnyezve,
Én nem vagyok eltemetve.
Benne fújok ezer szélben,
Csillogok a havon télen,
Érett kalászon a napfény én vagyok,
S õsszel az esõ is belõlem csorog,
Hajnali csendet ha zavarja lépted,
Rebben a madárraj, - kavargását nézzed!
Ott repülök én is, velük, szerte-széjjel,
S a csillagok fénye rejt el minden éjjel.
Hát ne állj a síromnál könnyezve,
Nem -
Nem vagyok eltemetve.

És az angol eredeti:

Do not stand at my grave and weep,
I am not there, I do not sleep.
I am in a thousand winds that blow,
I am the softly falling snow.
I am the gentle showers of rain,
I am the fields of ripening grain.
I am in the morning hush,
I am in the graceful rush
Of beautiful birds in circling flight,
I am the starshine of the night.
I am in the flowers that bloom,
I am in a quiet room.
I am in the birds that sing,
I am in each lovely thing.
Do not stand at my grave and cry,
I am not there. I do not die.

(Mary Elizabeth Frye, 1932.)
forrás: Magyar Kincsestár

A vers nem volt hivatalosan forgalmazva, (kiadva), nem volt soha jogilag, törvénytől levédve.
1990-ig ismeretlen volt a szerzőnő neve is. A jelen időben, különleges, szomorú alkalmak, megemlékezések, temetkezések által kerül előadásra, többnyire az angol nyelvterületeken. Valóban, különleges szép vers!

Eredeti angol nyelvből, magyar nyelvre fordította, lou gerber - videó
 forrás:lougerber lu

2019. február 15., péntek

Jan Van Helsing: Aki a lelkeket hozza és viszi


Szemelvények a könyvből


2002-ben az a megtiszteltetés ért engem, hogy szabad volt veled szemé­lyesen megismerkednem, és „találkozásunk” után súlyos autóbalesetet szenvedtem, mely azonban nem volt a mi értelmezé­sünk szerint „halá­los” kimenetelű. Érdekelne engem, hogy miért jelentél meg nekem, noha nem volt szó átváltásról a fizikai síkról a finomanyagiba, „ha­lál” tehát nem következett be.

Ahogyan hangsúlyoztam, szolgálatom szeretet-szolgálat, mely az ember számára esetleg elkövetkező átmenetet hivatott meg­könnyí­teni. Én megvizsgálom minden egyedi esetben, hogy ezt a szolgála­tot hogyan lehet elvégezni. Aki ezt el tudja fogadni, annál az em­bernél ez egy átölelés lehet. Akinek ez kellemetlen, ahhoz nem kö­zeledek így.

Kapok közlést és impulzusokat arról, hogy a test elhagyására van kilátás. Sok eseménynél ez a kimenetel nem biztos. A te esetedben – ha vártam volna a baleset kimenetelére – késő lett volna. Azért jöt­tem már előbb. Látogatásomnak – s ez fontos – időben kell megtör­ténnie. És a kimenetel, mint említettem, gyakran kétséges. Ezekben az időkben, az utóbbi években, ami­kor egyre több támogatásra van szükségetek, mondjuk úgy, hogy aránylag korán megjelenek. Tehát az átmenetnek nemcsak úgynevezett „biztos impulzusaira” reagá­lok.

Mivel végül is a gyógyítás angyala vagyok, hasznosítom meg­élései­teket, hogy elősegítsem a gyógyulást. És legtöbbször egy autóbal­eset, vagy súlyos megbetegedés olyan mélyen szántó események az életben, amelyek felkeltik a figyelmeteket irán­tam; tehát olyan dol­gok, melyek szokásos gondolkodásotokból, rutinszerű érzelmei­tekből kibillentenek, kilöknek benneteket.

Nem-e a baleseted serkentett téged arra, hogy megjelenésemet tény­leg észleljed, hogy ezzel foglalkozzál, és ezen elgondol­kodjál? Meg­ragadom az ilyen alkalmakat, mert szeretném az embereket meg­érinteni. Nem csak abban vagyok érdekelt, hogy egy ember béké­sen élje meg az átmenetet, hanem éppúgy örü­lök akkor is, ha ez az ember a testben marad, megváltozik, átáll, és békésebb szívvel él tovább, mint az esemény előtt. A test el­hagyásának eseménye tehát az én munkámban éppoly értékes, mint az a történés, amikor a test elhagyása csak egyik lehetőség; ám mindenképpen egy észrevett le­hetőség. Ez a fontos.

Jan Van Helsing

Te pedig baleseted óta nem vagy ugyanaz, ezt te tudod… Az ilyen változásokat szeretném támogatni. Ebből a szempontból soha sem jövök hiába. Eljövetelem jogosultságát nem kell a test elhagyásának igazolnia, noha ez egy jellemző emberi elgondo­lás. Nem spórolok a szolgálatommal, hanem szívesen adok.

Mégis érdekelne, hogy az arcodat miért mutattad meg nekem, ez tu­domásom szerint még soha nem történt meg, s miért moso­lyogtál mie­lőtt átöleltél?

Ez melegséget nyújtó gesztus volt, mely benned változást oko­zott. Melengető utalás, mely a szívednek szólt. A szív ezzel nyereségre tesz szert. Akár egy váltó átállítása, cselekvésed át­irányítása, amitől magasabb szférákban kell mozognod, s így jobb áttekintésre tehetsz szert. Mindeddig világosan észlelted a földi fejlődés hibásságát, s azt, amit a környezetedben az embe­rek tesznek. Most aztán ennek a „miértjét” kell kivizsgálnod. Nem azt, hogy az emberek az ő énközpontúságukban miért te­szik ezt vagy azt, miért hatalmaskod­nak, miért leselkednek egymásra, stb. …

Ennek a miértje ugyanis mindenkinek világos. Most azonban meg­tanulod kideríteni, hogy ez miért van – kozmikus értelem­ben.

Megjelenésemmel neked a szív melegségét hoztam, azaz lelke­det is­tenerővel töltöttem fel, és szárnyakat adtam neki, mert úgy gondol­tam, hogy felemelkedésben vagy. Ez a gyógyítás dolga volt, a gyó­gyítóé, ahogyan ezt már ecseteltem. Tudomásodra juttattam ezzel, hogy én létezem, valóban vagyok, s mindenek­előtt azért, hogy tud­jál bánni velem, ne a halál hírnökének lás­sál, hanem orvoslónak, mert az embernek segítek leinkarnálni a földre, majd vissza­inkar­nálni a fénybe. Ily módon transzformá­tor vagyok.

A halál sem nem ördög, sem nem borzadály. A halál megszü­letés az új létben. Találkozásunknak meg kellett mutatnia ne­ked, hogy én ki vagyok. Az a pár bukfenc az autóval arra kel­lett, hogy, helyre te­gyem a fejedet, de meg azért is, mert meg­egyeztünk, hogy neked – földi mivoltodban – tudást adok át. Erre rájöhettél volna. Mivel azonban ezt nem tetted, jött a zuha­nás. Neked ekkor vált világossá nem is az, hogy én ki vagyok, hanem hogy itt miről van szó. Vedd ezt egy új tudat születésé­nek. Egy hirtelen születés, mint amikor a gyerek csak úgy ki­pottyan. Ezért lettél megoltalmazva a mélybe zuhanástól (né­hány fa óvott meg minket a lejtőn a mélyebbre eséstől; a szerző megj.), a lélek sors általi mélyre bukásától.

És emberi arcot azért mutattam neked – noha nekem nincsen ar­com –, mert jelképezni akartam, hogy találkozásunknál más­ról van szó, mint amikor egyébként megjelenek. Gondolj a megegyezé­sünkre…!

Említetted a „kegyelem angyalát”. Szeretnék róla többet meg­tudni. Ki ő, mi a hivatala, és te hogyan viszonyulsz őhozzá?

Ha a kegyelem angyalát nézed, változik a helyzet, változik a frek­vencia. Még a levegő is megváltozik, amit lélegzel, ha tu­datosan lé­legzel. A kegyelem angyalát a legmagasságosabb is­tenáramlat vá­lasztja ki, bizonyos isteniségben, a legmagasabb isteniségben intézett hivatalra. Őbenne minden együtt van, ami Isten, ő mindent áthat, amit át kell hatni. Azaz ha neked úgy tű­nik, hogy az én transzfor­mátori tevékenységem megdönthetet­len, akkor azt lehet mondani, hogy a kegyelem angyala ezt ké­pes megváltoztatni. Képes fellépni ellenem, sőt visszafordíthat. Sohasem fogja azt mondani, hogy „ne­ked, transzformáció an­gyala, nincsen igazad”, hanem jóságosan kije­lenti: „ezt itt most Isten akarata szerint intézzük”.

Ekkor változás történik. Mert ha a kegyelem angyala cselek­szik, akkor Isten akarata történik. Ő az isteni világosság köz­vetlen kisu­gárzódása. Ő képes még a krisztus sugárzását is megkerülni, azaz nem a krisztus erején folyik át, hanem köz­vetlenül magához az is­tenihez kapcsolódik. Így lett egykor – ne nevess – a pápa hivatala berendezve. A ti elképzeléseitek sze­rint ő a pápa. A pápa jelentő­sége, hogy ő hivatalosan Isten kép­viselője a földön. A kegyelem an­gyala a legtágabb értelemben Isten követsége mindenütt. Képletesen azt mondhatjuk, hogy a kegyelem angyala minden lét pápája, azaz a pápa a világmin­denségben.

A kegyelem angyala az isteniség megtestesítője, hatóereje és szerke­zeti tudata hozzám nem hasonlítható – hozzá képest én durva és nyers vagyok.

A kegyelem angyala maga egy istensugár. Ha fénysugárzásun­kat összehasonlítanánk, akkor én egy zseblámpa világa, ő pedig egy fé­nyes, fehér lézersugár lenne. Ha ő jön, akkor én odébb állok – nem haragosan, mert – földi nyelven – ő maga szépség és szeretet. Ne­kem akkor örömöm telik a lemondásban; örömöt okoz, hogy adha­tok. Mintha most lettél volna szerelmes. A ke­gyelem angyalának mindent megtennél, ha alkalmad adódna.

Ő is valami intézmény, mint a rendőrség a Földön, ügyel, vi­gyáz, hogy mindenütt isteni rend legyen – persze kozmikus szempontból, nem földiből.

Ismételten felteszik a kérdést, hogy Isten hol van. Isten minden­ütt jelen van, a kegyelem angyala által is; mindenekelőtt akkor, amikor a kegyelem angyalát küldik, helyzetek tisztázása végett.

Ezt az angyalt te is fel tudod hívni tudatod magasabb rendű elemei­ben. Ez a finom angyal nem elérhető a földi lét völgyei­ben. A gyak­ran előkerülő kérdést, „hol van Isten ezekben a há­borúkban”, azért teszik fel, mert a kegyelem angyalát nem ké­pesek fogadni.

Mivel azonban ti a Földdel együtt magasabb rezgésű anyagba men­tek, meg fogjátok kapni. Akkor tudni fogjátok, hogy Ő van, egye­nesen az isteniből, és hogy feladata az isteni kegyelem; a védelem hivatalában is, szinte az Egyetlennek az ellenőrzése végett, hogy minden isteni-e.

„Szeretnék még egyszer utánanyúlni. Mármint, hogy jól értettem-e. Tehát te kifejted a lelket a testből, majd átadod az őrangyalnak, és a lélek ezután regeneráló álomban tölti idejét, hogy kipihenje az inkarnációt.

Az isteniben nincsen olyan, amit alvásnak nevezhetnél. Én transzformátor (átváltoztató) vagyok, én akkumulátor vagyok, azaz én bekapcsolom a „lámpát”, a világosságot. A lélek távozását a testből a világosság meggyújtásához hasonlíthatnád. Én nem átadok, én továbbnyújtok. Nincsen leszögezett illetékesség, csak folyás, folyamatosság. Kozmikus törvény alapján, amikor a lélek elhagyja a testiséget, én tartom a testet, hogy el ne essen és össze ne törjön – szellemi értelemben. Úgyszólván fenntartom a sejtek együttmaradási információját, hogy mostantól kezdve aztán lassan váljanak el egymástól.

Egyébként a lélek által elhagyott test másodpercek alatt szétesne. Mert itt vannak a hozzátartozók könnyei is, az összetördelődő, letört embereké – de ezekkel nem foglalkozom. Ez nem az én feladatom. Egyrészt tartom a testet. Képzeld el, hogy csak egy kézzel fogom, mert amikor elvágom testi kapcsolatát, az ezüstzsinórt, ő kiválik a testből és felszáll, nem tudnám továbbnyújtani, ha nem lenne ő is a kezemben. Úgy nyújtom tovább, hogy megbököm. Így a világosság angyala, akit ti őrangyalnak neveztek, veszi őt kézbe. Az őrangyal megtisztítja a lelket, megmossa, és megmutatja neki azt a helyet, amely neki jót tesz. Azt hiszed, hogy most a lélek alszik, de ez a regeneráció, a helyreállás, a nyugalom, a kipihenés, esetleg elmélázás időszaka. Egy isteni tényező soha sem alszik. . Minket most a nyelv választ el, nem a tény. A nyelvek egész világa választ el minket. A lélek a tevékenység fáradalmaiban nyugodhat, mélázhat, mintha pillantását a messzeségekbe irányítaná, a tájat pásztázná. A lélek ekkor a tudatát tükrözi. Lehet ez a legutóbbi élet áttekintése, de ez is mindig az eljövendő eseményekre nézve történik. A lélek elhagyja a régit, s emiatt kell a nyugalom, hogy a múltat a jelenre változtassa, a mostban, a jelenlegi állapottal vizsgálja meg a távolit, a jövőt, hogy meglássa az összefüggés hiányát, a mostani rezgés és az isteni rezgés (frekvencia) közti eltérést. Így fogja a lelki vezetővel és az őrangyallal egyeztetve a további létet eltervezni. Ezt az őrangyal a lelki vezetővel együtt teszi….(167.-oldal)”
(forrás:sites.google.com)


2019. február 14., csütörtök

A halálból visszatértek különös tapasztalatai



Hét megrázó és megható dolog, ami azokkal esett meg, akik már közel jártak az elmúláshoz.


Nem szeretünk róla beszélni és hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, ha sokáig nem érint minket, de akkor is tény, egyszer mind meg fogunk halni. Az elmúlás gondolata rémisztő, hiszen senki sem tudja, hogy mi történik utána, mert erről csak annak van fogalma, aki már itt hagyta a földi létet.

Ugyanakkor a világon sok ember elmondhatja magáról azt, hogy már volt része halálközeli élményben, de végül sikerült életben maradnia. Ők általában furcsa, megható és megrázó tapasztalatokról számolnak be, amelyek nem egy estben teljesen megváltoztatta az addigi életüket.

A szerencsés túlélők beszámolói alapján az, aki visszatért a halál torkából, ezt a hét különös dolgot biztosan megtapasztalja.

A tudás benned van: A halálközeli élményeket átélők szerint mindegy, hogy mennyit és mit tanultál az iskolában, hány diplomát szereztél, mert az igazi bölcsesség és minden, amire valójában szükséged van, benned rejlik.
Mivel a megértéstől távol kerülsz, ezért fájdalmasnak tűnhetnek az életben szerzett tapasztalatok.

Az élet nagyszerű: Az egyik legfontosabb halálközeli tapasztalat az, amiről szinte mindenki beszél, aki visszatért a halál torkából, ugyanis ők megtapasztalták, hogy az élet még akkor is csodás és nagyszerű ajándék, ha egyébként akadnak benne fájdalmas és nehéz időszakok.

Habár vannak, akik ezt halálközeli élmény nélkül is tudják, mégis sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent az élet. Amikor azonban visszatérsz a halálból, akkor felismered az „állítólagos” hibákat. Az életben szabad hibázni, mert ezek által is fejlődsz és tapasztalsz.

Az élet nem büntetés: A halálközeli élményt átélt emberek szerint az egyik legfurcsább felismerésük az volt, hogy az élet nem valamiféle büntetés. Az sem teljesen igaz gondolat, hogy azért születünk, hogy az előző életünkben elkövetett hibákat jóvá tegyük.


A visszatérők szerint a szemet-szemért, fogat-fogért-elv sem létezik, mert inkább a lelki fejlődés, a boldogság és a megtapasztalás az élet valódi célja.
A halál nem olyan súlyos, mint gondolod: A legtöbben úgy képzelik el a halált, hogy az fájdalmas és nehéz. Akiknek már része volt halálközeli élményben, azok azt mondták, hogy a halál egyáltalán nem olyan félelmetes, mint azt a fizikai világban érzékeled.

Szerintük az emberek abban is tévednek, hogy súlyos és végérvényes a szeretteiktől való elköszönés. Akik visszatértek a halálból, azok tudják, hogy a fényben újra találkozhatnak az elhunyt szeretteikkel, ez a felismerés pedig lélekemelő és csodás gondolat.

Elfelejted az ítélkezést: Az életben szinte minden ember ítélkezik önmaga és mások felett, hiszen nagyon könnyű másokat kritizálni a viselkedésük, vagy bármi miatt. Akik azonban visszatértek a halálból, már jól tudják, hogy mindenki a maga életéért felel.

Emellett mindenki, tehát te is, sokkal boldogabb lehet, ha ítélkezés nélkül éli az életét. Buddha tanítása is erre hívja fel a figyelmet, úgyhogy próbáld meg megfogadni ezt a bölcs tanácsot!

Minden változik: A halálközeli élményt átélt emberek megtapasztalták, hogy az életben minden változik, minden csak pillanatnyi. Ennek az állításnak az igazságára sokan csak akkor jönnek rá, amikor meghalnak.

A visszatérők szerint ilyenkor rádöbbensz a halhatatlanságra, arra a tényre, hogy minden megváltozott körülötted. Ahogy az illúzióban is minden csak pillanatnyi, átmeneti, úgy az életre is ez az igaz.

Minden energia és minden szeretet: A halálközeli élményt átélt emberek nagy része arról beszélt, hogy megtapasztalhatták, hogy a túlvilágon milyen mérhetetlen, hihetetlen a szeretet, aminek energiája mindenkit körülölel. Ezt a földön nem élheted át úgy, mint a túlvilágon, mert a fizikai testben másként érzel.
(Forrás: nlcafe.hu - Ancsy)

Akik visszatértek a halálból…- videó

2019. február 13., szerda

A NASA csillagászai felfedezték Isten lakhelyét


 A Hubble űrteleszkóp lefényképezett egy hatalmas, azonosítatlan tárgyat, amely nyilvánvalóan mesterséges eredetű, és valósággal úszik az űrben. Az Isten lakhelyének nevezték el.


1994-ben a Hubble űrteleszkóp lefényképezett egy hatalmas tárgyat, amely nyilvánvalóan mesterséges eredetű, és valósággal úszik az űrben. A NASA munkatársai nevet is adtak neki: az Isten lakóhelyének nevezték. Az amerikai vezetés úgy döntött, hogy mindent titokban tart. De az információ időközben mégis kiszivárgott.

Egy érdekes objektum az űrben

1994 decemberében a NASA szakemberei újabb fényképfelvételekhez jutottak a Hubble űrkomplexum jóvoltából. Egy kis ködfolt az egyik képen felkeltette érdeklődésüket. Jelenlétére nem sikerült semmilyen magyarázatot találni, nem zavarja a Föld felé történő jelátvitelt sem és optikai jelenséget sem produkál. A csillagos ég ezen érdekes részét a Hubble távcső maximális felbontással rögzítette.


A képeken a tudósok sugárzó struktúrát fedeztek fel, mely túlságosan tökéletesnek mutatkozik ahhoz, hogy a természet munkájának tekintsük. Nehéz meghatározni a méretét is. Még a „hatalmas” és az „óriás” szó sem képes kifejezni azt az egy milliárd kilométer kiterjedésű jelenséget az űrben. Hozzá képest bolygónk csak egy homokszem lenne egy város utcáján.

A megdöbbent szakértők nem találtak megfelelő meghatározást a jelenségre, ezért jobb híján „városnak” nevezték el, melyben maga Isten lakik. Arra azonban senki sem gondolt, hogy ez a meghatározás mennyire közel áll az igazsághoz.

Meglepetések Isten lakhelyéről

Az objektum részletesebb megfigyelése során a tudósok megállapították, hogy a galaxissal együtt, a Földhöz hasonlóan mozog. Ez tökéletesen illeszkedik az Ősrobbanás elméletébe is. Az elmélet szerint egykor robbanás történt az Univerzumban, és emiatt a galaxisok különböző irányokban szétszóródtak.


Azonban, amikor szakemberek a számítógépeket is segítségül hívva szimulálták a világegyetem ezen részének háromdimenziós modelljét, „meglepetések” várták őket. A mi galaxisunk és minden más galaxis is az Isten lakóhelyéhez viszonyítva mozog, de maga a „város” nem mozog, azaz csak hozzá képest mozog a többi objektum. Ez azt jelenti, hogy az Isten lakóhelye a világegyetem középpontjában található. 

Titkosított anyagok…

Az űrben felfedezett furcsa, mesterséges tárgyról beszámolót terjesztettek elő a legmagasabb szinten. A meglepő felfedezésről Bill Clinton akkori elnök és Albert Gore alelnök is megbeszélést folytatott. Végül úgy döntöttek, hogy jobb nem izgatni ezzel az emberiséget, és inkább titkosítottak minden információt az Isten lakhelyével kapcsolatban. Azonban már túl késő volt…

Ugyanis a Hubble által készített fotók szinte azonnal nyilvánosságra kerültek, hogy szabadon kutathatóak legyenek. Mielőtt eltávolították volna a szerverről az „érdekes képeket”, több csillagászati laboratórium is átmásolta őket. 1995 elején az egyik német tudományos folyóirat közzétette a NASA felfedezését, a tudományos folyóiratok pedig átvették ezt, vagy az hamarosan a világ sok médiafelületén keresztül elterjedt. Dzsinn kiszabadult a palackból: az információ innentől már hiába volt titkosítva, mindenki által elérhetővé vált.

De mit is találtak valójában az űrben?

Mint ilyenkor lenni szokott, elméletekből nincs hiány. Az Isten lakhelyéről szóló összes cikk végén találgatásokba bocsátkozik annak természetét illetően. A leginkább „népszerű” elméletek a következőek:

1. Ez valóban a Teremtő lakhelye, ahová a Föld és más bolygók halott embereinek a lelke kerül.

2. Az objektumot egy bizonyos szuper-civilizáció hozta létre. Ha vannak más intelligens lények az Univerzumban, akkor lehetséges, hogy némelyikük olyan magas szintű fejlődést ért el, hogy képesek ilyen mértékű mesterséges tárgyat létrehozni. Ma a Nemzetközi Űrállomás a Föld körül kering, és senki sem tudja mit fog az emberiség 500 év alatt elindítani az űrbe!

És a NASA… mit mond a NASA? Hiszen senki sem kételkedik abban, hogy a NASA szakemberei továbbra is figyelik Isten lakhelyét. Tehát 20 év elmúltával az a furcsa tárgy nem szolgált több újdonsággal? A NASA, számos más publikáció ellenére kategorikusan elzárkózik attól, hogy Isten lakhelyével kapcsolatban nyilatkozzon, az egyetlen, amivel válaszolnak: „A felvételek további elemzése és tanulmányozása jelenleg még folyik.”
De mit is mondhatnának még?
(Forrás: tudasfaja.com-ferfibarlang.hu)

Kapcsolódó írás:
Lefotózta a NASA “Isten kezét” 

 NASA -"Isten keze" - videó