2018. augusztus 25., szombat

Spiritizmus és spiritualizmus


Allan Kardec (1804-1869) francia tudós, pedagógus, saját okkult tapasztalatait "A szellemek könyve" című és más kiváló műveiben foglalta össze. Ő volt az, aki a halhatatlanság tanának és a szellemekkel való közlekedés filozófiájának a spiritiszta nevet adta. Új szó, amely ősrégi dolgot jelöl. Neki köszönhető, hogy a szellemvilággal történő közlekedés tanulmányozásából új bölcselet keletkezett, de korántsem alapított szektát.

 Allan Kardec 

A spiritiszták nem képeznek vallásfelekezetet; ők pszichológiával, magnetizmussal és a transzcendentális jelenségek tanulmányozásával foglalkoznak. Éppoly kevéssé lehet őket szektariánusoknak nevezni, mint az orvosokat vagy a természettudósokat. 
Új fogalmak szükségképp új neveket hoznak magukkal, így született meg a spiritizmus és a spiritiszta szó is; ezek a szavak - szabatos értelmezés szerint - a szellem és a szellemvilág tanulmányozását jelentik, mégpedig az onnan érkező kijelentések fényében. Ez a tanulmányozás kétféle irányt vett, mondhatnám két iskola létesült: az egyik a spiritizmus, melynek hívei Francia- Spanyol- Olaszországban, Dél-Amerikában, Magyarországon, Ausztriában, részben Németországban; a másik pedig az un. spiritualizmus, amelynek hívei főként Angliában és Észak-Amerikában terjedtek el. Utóbbinak hatalmas irodalma és egy sereg fizetett médiuma van. Andrew Jackson Davis maga könyvtárnyi kötetet írt össze. 
A spiritiszta irodalom ma még (az évszázad eleje, Szerk.) kevésbé terjedelmes, ha ezt az előzőtől élesen elhatároljuk. Olyan kutatók, mint Wallace, Crookes, Zöllner, Hellenbach szorosabb értelemben véve nem tekinthetők spiritisztáknak, hanem spiritualistáknak, műveik oda számítandók. Ezt azért kell élesen hangsúlyozni, hogy a spiritizmus ne legyen tovább bűnbak a kísérletező spiritualisták és a fizetett médiumok helyett.

Mi a spiritizmus és ki a spiritiszta

Spiritiszta röviden az, aki hisz Istenben, a halhatatlanságban, Jézus isteni missziójában, a halál utáni továbbélésben és abban, hogy a szellemvilágot az emberekkel bensőséges kapcsolat fűzi össze, amely lehetővé teszi közöttük a közlekedést. A spiritiszta hiszi, hogy bizonyos határig minden ember - tudva vagy sem - médium, és ennek folytán mindenki kapcsolatban áll a láthatatlan világgal. A spiritizmus elfogadta a reinkarnáció tanát, mint a szellemi előrehaladás és erkölcsi jobbulás eszközét, amely tan már a görögöknél, a hinduknál és az egyiptomiaknál is fellelhető volt, de megegyezik az őskeresztény felfogással is.

A spiritiszta jelszava ez: Szeresd Istent mindenek felett és felebarátodat, mint önmagadat. Tégy jót azokkal, akik neked rosszat tesznek. Szigorú erkölcs, az akarat fejlesztése. Egyedül ezek képesek az embert a szellemi kutatás és tudás világába vezetni. De csak a tiszta juthat az isteni, halhatatlan tudás birtokába. A spiritizmus mentes minden néven nevezett dogmától, mert a szellemi kutatás szabadságot követel, mindenhová behatol, és Istenhez, a szellemi léthez, az örökké maradandóhoz tekint fel. Ezen az úton a logika a vezető, mely kiterjed a lélektan egész birodalmára, a makro- és mikrokozmosz egész világára.

ALLAN KARDEC: SZELLEMEK KÖNYVE:
A spiritizmus felöleli a legmagasabb hitet, a legátfogóbb szeretetet, a legtisztább morált, a legteljesebb tudást, minden erkölcsi és testi fogyatékosság gyógyítását, a világmindenséget kormányzó törvények megismerését, az ateizmus, a materializmus, a babona, a kísértetektől való félelem megsemmisítését. Ennek következtében - ha azt az emberiség helyesen fogja fel, és helyesen gyakorolja - jövője lesz: békesség a Földön, bensőségesebb kapcsolat Istennel és a szellemvilággal és a bűnök megsemmisülése. Az igazi spiritiszta, legyen az katolikus, zsidó vagy buddhista, ezen célok után törekszik. Az így értelmezett spiritizmus a leghatalmasabb támasza az igazi vallásosságnak, felvilágosodásnak és tudománynak. Ha a spiritizmust azzal vádolják, hogy az ördög műve, nem fogja érinteni, mert hiszen Jézust is ezzel vádolták a zsidók; ha a tudósok őrültségnek nevezik is, az sem érintheti, mert nem igaz. A spiritiszták minden rágalomra nyugodtan válaszolják Galileivel: "E puor si muove!" Ha Isten műve: megmarad, ha emberi mű: elmúlik.

Ami most már a spiritualizmust illeti, ők nem képeznek szorosabb bölcsészeti iskolát. Némelyek az őskeresztény tanhoz tartják magukat, mások Jézusban csupán embert látnak, aki nem több, mint Sokrates, vagy Tyanay Apollonius; elvetik a reinkarnáció tanát és a szellemkutatás materiális oldalával, fizikai kísérletekkel foglalkoznak.

Spiritiszta körökben viszont szellemi természetű megnyilvánulások jönnek létre: látományok, médiumi írások és transzbeszédek. Korunkban, amikor a kutatás minden irányban szabadon halad, ki sem lenne szabad mondani a spiritiszta kutatásokra ezt a szót, hogy tilos! Nem a legfontosabb kérdés-e az emberiségre nézve a szellem továbbélésének tana. Hiszen a lét vagy nemlét kérdéséről, az örökkévalóságról van szó! A szellemvilággal való közlekedést nem a spiritizmus találta fel, azt csupán csak magyarázza, vagyis rendszert adott hozzá. Az Ótestamentum tele van médiumi, vagyis spiritiszta jelenségekkel, éppúgy az indiai Védák, az ókor vallásai, az Edda, a druidák tana és a mitológiák. A szellemek és a misztikus jelenségek mindig élénken foglalkoztatták az ember fantáziáját, ezzel nem lehet máról-holnapra felhagyni. Ellenkezőleg: ez is, mint minden, a haladás törvénye alá esik. 

Hogy a fizetett médiumok között csalók is vannak, hogy egyes emberek a spiritizmus leple alatt szédelgést űznek, az a dolog lényegére nem lehet befolyással. Nem volt-e Júdás a tizenkét apostol között és ezért a többi apostolt is árulónak kell tartani? 
A csalás és szédelgés lehetősége csak arra való, hogy az a komoly kutatókat szigorúbb kritikára, gondosabb vizsgálódásra és ellenőrzésre kényszerítse.
Vay Adelma

(forrás: asztralfeny.hu)

Allan Kardec idézetek - videó