2021. február 28., vasárnap

A neurológus véleménye a túlvilágról: „Nem Isten büntet meg bennünket, mi büntetjük önmagunkat itt, a Földön”


Dr. Constantin Dulcan neurológus, pszichiáter, aki az emberi tudat területén végzett kutatásokat, és válaszokat keres annak még ismeretlen területeiről. Elismert és díjazott könyvei megváltoztatták a világegyetemről alkotott nézeteket, és egy egész tudományos közösséget elgondolkodtattak.
 
 
Ha Isten valóban létezik, akkor az emberi létezésnek is kell, hogy legyen egy mélyebb érelme. Anyag és szellem is vagyunk egyszerre, és ha a világot pusztán annak fizikai dimenziójára egyszerűsítjük, akkor az életünket egy hiányos igazságra építjük fel.

Mit jelent valójában a klinikai halál, orvosi szempontból?

„A klinikai halál az a tapasztalat, amely során az egyén átesik a biológiai halál minden szakaszán, de nem véglegesen, mert ez a szakasz még spontán módon, vagy orvosi beavatkozás révén visszafordítható, és a szervezet létfontosságú funkciói újra elindíthatók.” – mondja a neurológus.

A szakértő elmondása szerint az, amit az emberek a klinikai halál során tapasztalnak, felzaklató élmény lehet. „A klinikai halálesetek vizsgálata azt mutatja, hogy van egy közös minta, fajtól, származástól vagy időponttól függetlenül.” – mondja.

De vajon mit „láthatnak” valójában azok az emberek, akiknek halálközeli élményben volt részük, és visszatértek az életbe? Mi történik ilyenkor velük?

„Eleinte, közvetlenül a halál pillanatában, az alanyok összezavarodnak, nem értik, mi történik velük. Azoknál, akik nagyon betegek, a fájdalom hirtelen megszűnik. Aztán rájönnek, hogy meghaltak, és kezdik kívülről látni beteg, sérült, hátrahagyott testüket.

Csodálkoznak azon, hogy senki nem látja és hallja őket; csodálkoznak, amikor hallják, hogy halottnak nyilvánítják őket. Test nélküli valójukban keresik a rokonaikat, át akarják ölelni őket, de a kezük észrevétlenül áthalad a testükön.

Kenneth Ring pszichológia professzor idéz egy esetet, amelyben egy a vietnámi háborúban megcsonkított amerikai katona látta a testét felülről. Látta a helikoptert, ami a kórházba szállította, és azt mondta: Kíváncsi voltam, vajon hová visznek, és a helikopter után repültem.

Ezután a legtöbben egy alagútról számolnak be, amelyen át kell haladniuk, egyedül, vagy egy vezető kíséretében – ez lehet egy elhunyt rokon, vagy egy angyal. Ez az átjáró két világ között, fizikai világunkból a szellemvilágba, a túlvilágra.” – meséli a neves szakember.

A professzor azt is hozzátette, hogy a legtöbben egy fényes alakot látnak az alagút végén, élénk és intenzív fényt, ami ugyanakkor mégsem vakítja el őket. Ez a csodálatos és meleg fény nyugalmat és boldogságot kínál.

„Azok, akiknek hasonló tapasztalatban volt részük, azt mondják, hogy ez a fényesség a Legfelsőbb Lény, Jézus, Buddha vagy Allah, az ember vallási hovatartozásától függően. Egy lény, amelyet inkább megélt benyomásként írnak le, mintsem konkrét alakként.” – szögezte le Dr. Constantin Dulcan.

Azt is mondják, hogy Isten olyan, amilyennek mindannyian külön-külön elképzeljük, és nem olyan, amilyennek általában leírják. Azok, akik megtapasztalták a klinikai halált és visszatértek, azt mondják, Isten elsöprő szeretettel, mély békével és a boldogság állapotával köszönti őket, amelyhez foghatót elmondásuk szerint azelőtt soha nem tapasztaltak. A hagyományosan leírt kegyetlen, szigorú és büntető Istennek, aki elvileg alávetne minket a végítéletnek, ezekben a beszámolókban nyoma sincs a szakértő szerint.

Ugyanakkor azt is elmondja, hogy ezeknek az embereknek a vallomásaiban is van egyfajta ítélet, de az nem Isten ítélete, hanem ők maguk ítélkeznek önmaguk felett.

„Azok, akik a Fényes Lény elé kerülnek, látják maguk előtt leperegni életük történetét, mint egy filmet, minden részletében. Úgy gondolom, ez lehet az a bizonyos „végítélet”, amiről a vallások beszélnek.

Senki nem ítél meg minket, mi ítéljük meg önmagunkat, mert ezt a filmet látva teljes kegyetlenségében éljük át cselekedeteink másokra gyakorolt hatását. Dannion Brinkley, egy katona, aki a hadseregnél szolgált, és megtapasztalta a klinikai halál állapotát, azt mondta, hogy érezte az ellenséges hadsereg katonáinak fájdalmát, amit az ő golyói okoztak, ugyanakkor azoknak a gyerekeknek, feleségeknek és édesanyáknak bánatát és fájdalmát is átélte, akik az elesett katonákhoz tartoztak.

Saját bevallása szerint még saját kutyája fájdalmát is érezte, amelyet megütött, mert felbosszantotta, hogy a kutya a szőnyeget rágta. Életed filmjének tehát nem egyszerűen a nézője vagy, hanem megtapasztalod a fájdalmat és a szomorúságot, amelyet mások számára okoztál, de az örömet és hálát is átérzed, amit mások életébe hoztál.” – mondja a pszichológus.

Ami tehát azt a bizonyos végső elszámolást illeti, szerinte „nem Isten büntet meg bennünket, mi büntetjük önmagunkat itt, a Földön.” Véleménye szerint létezik egy kozmikus törvény, amelynek értelmében minden, amit mások ellen teszünk, előbb-utóbb valamilyen formában – betegség, boldogtalanság, nehézségek révén – visszatér hozzánk.

„A pokol inkább egy lelkiállapot, a megterhelt lelkiismeret állapota. Ezeknek a jelenségeknek minden kutatója meggyőződéssel állítja, hogy nem létezik vég nélküli, isteni büntetés.” – mondja a szakember.

forrás:filantropikum.com

Kapcsolódó írás
Constantin Dulcan neurológus szerint az istenhit erősíti az immunrendszert! 
 

2021. február 24., szerda

dr. Egely György élete és munkássága

 

dr. Egely György doktori címmel rendelkező gépészmérnök (hőerőgépész), kutató, szerző, műsorvezető. Gyermekkorától kezdve a fizikai anomáliák, a különleges, jelenlegi tudásunk alapján nem megmagyarázható jelenségek érdekelték. Ennek az érdeklődésnek köszönhetően karrierje során olyan kutatási témák foglalkoztatták, mint a gömbvillámok, az életenergia mérése, a hidegfúzió megvalósíthatósága vagy a piramisok technikai jelentősége. Témái miatt napjaink egyik legérdekesebb, és legmegosztóbb magyar kutatója, a szkeptikusok kedvelt céltáblája.

dr. Egely György
 
 Egely György élete és munkássága

1950-ben születtem, 1974-ben diplomáztam a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán a Hőerőgépész szakon. Itt hőátadással és általában energiaátadással foglalkoztunk, ezt folytattam első munkahelyemen is, a Központi Fizikai Kutatóintézet Atomenergiakutató Intézetében (1974-1990). Itt elsősorban az atomerőművek lehetséges baleseteinél lejátszódó energiaátadási folyamatokat tanulmányoztuk.

1980-ban kaptam doktori címet a Budapesti Műszaki Egyetemen.

1980-81-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjával az Egyesült Államokba kerültem Másfél évig dolgoztam a Brookhaven National Laboratory-ban atomerőművek áramlástechnikájával kapcsolatos kutatásban. Ebből számos publikáció született.

Itt olvashattam szabadidőmben először olyan anomáliákról többek között, mint a kézrátételes gyógyítás. Ekkor ébredt fel bennem az érdeklődés, hogy a tudomány eszközeivel és lehetőségeivel, elfogultság nélkül tanulmányozzam ezeket az ismeretlen jelenségeket. Hazatérve elhatároztam, hogy az irodalom áttanulmányozása után megpróbálok olyan mérési lehetőséget teremteni, amely alkalmas az úgynevezett életenergia vagy bioenergia létének kimutatására. (Mivel abban az időben a parajelenségek kutatása még a “tiltott” kategóriába tartozott, először a gömbvillámok kutatásával kezdtem foglalkozni, mert ez olyan természeti jelenség, mely a megfigyelések alapján hasonló anomáliákat okoz, mint a bioenergia. Megfigyelés gyűjteményemet és a gömbvillámok leírására vonatkozó elméletemet a “Gömbvillám – a kulcs a negyedik dimenzióban” című könyvemben tettem közzé.) 
 

Eddig is lehetett tudni, hogy a bioenergia többféle hatást okoz, például testek szilárdságát megváltoztatja (fémhajlítás), az elektromos tulajdonságokat is megváltoztatja, de például az egyes növények növekedésére is hatással van. (Ilyen anomáliákról szól az először 1990-ben megjelent, majd 2004-ben átdolgozva kiadott Titokzatos erők? című könyvem.) Olyan hatást akartam kiválasztani, amely segítségével viszonylag egyszerűen, gyorsan, olcsón és azonnal kimutatható a bioenergia léte és mértéke. Ezért azt a jelenséget választottam, amiről igen kevés leírás szólt ugyan, de lehetett tudni, hogy bizonyos könnyű tárgyak forgásba jönnek ennek az energiának a hatására.

Először körülbelül ötszáz középiskoláson végeztem el a mérést úgy, hogy petricsészébe vizet tettünk és ezt kellett mozgásba hozni az alanyoknak anélkül, hogy hozzáérnének. A kísérletsorozatot filmeztük, s ennek eredményeként már durván felrajzolódott az a kép, ami a későbbi kiterjedt vizsgálatok során csak erősödött: valóban létezik ilyen energia.

A továbbiakban a vizsgálatot kiterjesztettük az elektromos vezetőképesség mérésére is. Kiderült, hogy ez is befolyásolható a bioenergia segítségével. Több mint tízéves munka után a mérési eljárás állandó javításával, finomításával sikerült egy egyszerű, hordozható, elektronikus készüléket sorozatgyártásszerűen előállítani, melynek segítségével az életenergia, vagy gyógyító energia egy része mérhető, dokumentálható.

1993-ban létrehoztuk az Egely Kutató-Fejlesztő Kft-t.

Közben 1996-ban elkezdtem azt a kísérleti és elméleti energetikai kutató-fejlesztő munkát, melynek célja környezetbarát, megújuló energiaforrások feltárása. Ezzel kapcsolatban több ismeretterjesztő és műszaki szakkönyv jellegű könyvem jelent meg az Egely Kft kiadásában.

forrás: egelywheel.net

Az Egely Kerék

 

Az Egely Kerékkel ellenőrizheted,
mérheted és növelheted az éteri erő áramlását.
 
Ez az eszköz tízéves kutató-, fejlesztő munka eredményeként jött létre. A feltaláló, dr. Egely György gépészmérnök, több mint tíz éven át végzett intenzív kutatásokat a különleges energiaátadási folyamatok területén. Ennek egyik eredménye ez a többszörös nemzetközi díjas műszer, amely a világon egyedülálló.

Az Egely Kerék Vitalitásmérővel megtanulhatod irányítani az éteri erődet és a kerék forgási irányát, valamint a relaxációt is gyakorolhatod, mivel a kerék csak akkor forog, ha nem feszült, aki használja. Vicces és szórakoztató módon fedi fel a testi-/életenergiádat, mellette pedig tudatosítja benned a mentális erődet is.
 forrás:egelywheel.net
 
 
Az éteri erő-rendszer szállítja az energiát az élőlényekbe: ettől működik a test, ez teszi lehetővé az alapvető létezést. Az éteri erő-rendszer szorosan kapcsolódik az érzelmi energia-rendszerhez és a mentális energia-rendszerhez is. Az éteri energia örvényszerűen mozog, mert az örvény kisebb ellenállást biztosít az áramló mozgásnak. 
 
Kapcsolódó írás
A gömbvillámok, a túlvilág hírnökei - Dr. Egely György
 
 - - - - - - - - -

Hogyan lesz nyilvánvaló egy magyar kutató számára az, hogy a CIA finanszírozza? Hogyan tudunk időben ugrálni? Milyen paranormális jelenségek vannak, amikről már mindenki tud, de mégsem ismerik el hivatalosan a létezésüket?

Mire jutott az agykutatás ezen a téren? Mi a helyzet a telepátiával, a gondolat terjedésével, mi ezeknek a fő energetikai vetülete? A paranormális jelenségek következetes tagadásával vajon hogyan fogjuk tudni megérteni az elme és a memória, valamint a lélek működését?

A magyar kutató- akit a CIA finanszírozott - Dr. Egely György- Jakab István - videó
forrás:vntv.hu
 

2021. február 23., kedd

Medek Tamás spirituális író válaszol 7.


"Mi van akkor, ha már valaki nem akar leszületni, hogy tanuljon? Ha már megértette, hogy miért vagyunk itt, és már nem akar tanulni. S eleve, miért kell ezen a tanulási folyamaton végig mennünk? Miért nem születhetünk eleve tökéletes lelkeknek, akik eleve a jó állapotában vannak, s miért kell ilyen hosszadalmas és fájdalmas úton elérnünk azt?" 
 
 

Valójában lelkek vagyunk az ismereteim szerint, akik a létezésünk jelenlegi szakaszában, hol testben élnek a fizikai világba, s hol test nélkül a szellemi világban. (Ez utóbbi az igazi otthonunk.) A testet öltések célja, hogy testben élve is (amikor a látszólagos elkülönültségünk még érezhetőbb) megtanuljuk, hogy bármit teszünk mással, azt valójában magunkkal (is) tesszük. A tanulnivaló ennyire egyszerű, mégis, a szabad akarat miatt ez egy nagyon hosszú tanulási folyamat. Ebben a karma van a segítségünkre, ami nem büntet, hanem mindig azzal szembesít tanító jelleggel, amit korábban másoknak okoztunk, hogy átérezzük, s idővel egyre tudatosabbak legyünk abban, hogy mit jó tenni mással és mit nem.

Ha ezt megtanultuk, akkor már nem kell többé leszületnünk. Amíg azonban még nem, addig muszáj. Bár ez kényszernek tűnik, valójában mégsem az, hisz odaát a lélek tisztában van azzal, hogy csak akkor fejezheti be ebbéli tanulmányait, ha leszületik annyiszor, ahányszor az számára szükséges. S ezt követően örökre a szellemvilág lakója marad.

S hogy miért nem születhetünk eleve tökéletesnek?

Első hallásra jogosnak tűnik a kérdésed (ami azt hiszem másokban is megfogalmazódik), azonban úgy vélem, ez kicsit hasonló ahhoz, mintha bármi "csak úgy" az ölünkbe hullana. Tehát nyilván mindenki azt tudja értékelni, amiért saját maga dolgozott meg, amit saját maga, a saját erejéből ért el. Ha eleve úgy születnénk meg (úgy értem lélekként), hogy tökéletesek vagyunk, akkor nem is tudnánk talán értékelni azt, s nem is tudnánk mihez viszonyítani.

A lelkeknek ezért kell, hogy megtapasztalják a "rosszat" is, hogy aztán maguk küzdjék azt le, s a végén, amikor a jó állapotába érnek, akkor értékelni is tudják azt. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a "rossz", mint olyan, egy választás minden lélek számára, melyet szabad akaratával tehet meg. Minden lélek megteszi ezt, hisz a csábítás meg van rá. Ám a karma által előbb-utóbb szépen megtanulja, hogy nem érdemes rosszat tennie.

Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a lelkek a jó állapotába születnek, ám hogy értékelni is tudják azt, a szabad akaratukkal a rosszat is választhatják (tehát fel van kínálva a lehetőség, hogy azt is választhassák), s hogy ezen keresztül, a saját erejükből éljék és értsék meg azt, hogy csak a jót érdemes választani és élni. S akkor már értékelni is tudják azt igazán, amikor végleg a jó állapotába kerülhetnek.
 
- - - - - - - - - - -  

Ha a párunk távozása után új kapcsolatunk lesz, akkor mit fog érezni a párunk odaát? S várni fog engem így is, ha eljött az időm? 
 
 

Alapvetően különbséget kell tennünk a mostani tudatosságunk, és aközött, amivel odaát rendelkezünk. Itt csak a mostani személyiségünknek vagyunk tudatában, csak azt fogadjuk el egyedüli létezőnek, míg odaát tisztában vagyunk az igazi önvalónkkal.

Például az a szerettünk (aki a párunk volt), ha visszatért a szellemvilágba, már nem úgy fogja venni, ha új kapcsolatunk lesz, mintha még itt élne. Hisz nem csak úgy tekint már ránk, mint akinek most megismert bennünket, mint aki most voltunk a számára, hanem a lelkünk önvalójaként.

Két lélek között a valódi viszonyt az határozza meg, hogy már eleve, életeken átívelően és odaát milyen kapocs áll fenn közöttük. Az előbb említett példában, ha a két lélek között erős a kapocs, akkor odaát is közel lesznek egymáshoz, ha nem, akkor pedig nem fog nekik fájni a különlét - így féltékenységnek odaát nincs helye és létjogosultsága.

Amikor valakinek eljött az ideje, általában olyan lelkek jönnek elé, akik a lélek adott életében szerettei voltak, s közülük is azok, akiket a lélek abban a pillanatban szeretteinek tart. Hisz itt nagyon fontos tényező, hogy a lelket nyugtassák, segítsék. Aztán az adott lélek, később, ahogy visszatér a teljes tudatossága és már ő is a saját önvalójaként tekint saját magára és másokra is, már ő is azon lelkekhez fog vonzódni, akik valóban a közelállói. 
 - - - - - - - - - -

Van az a fájdalom, amit az idő sem tud gyógyítani...

Igen, valóban vannak olyan mély fájdalmak, melyek úgy tűnnek, hogy idővel sem enyhülnek. Ezek főként olyan esetekre igazak, amikor egy hozzánk nagyon közel álló szerettünk távozik az életünkből. Azonban mégis úgy vélem, hogy minél inkább el tudjuk fogadni (tehát meg tudjuk változtatni a létezésünkről alkotott szemléletünket), hogy a halál csak a testre vonatkozik, s akit ismertünk és szerettünk, ugyanúgy él tovább, s ha nekünk is eljön az időnk, akkor újra találkozunk vele, akkor mégis más szemmel tudunk e veszteségünkre tekinteni. Amely veszteség nem is véletlen és nem is végleges, csak átmeneti tehát.

S bár a fájdalom megmaradhat még, de egy más szemszögből, más minőségben éljük meg azt. Természetesen nagyon nehéz a testi életünkben megváltoztatni a gondolkodásmódunkat így. Nagyon nehéz a szívvel is átérezni azt, amit az eszünkkel tudunk. De mégis próbálkoznunk kell vele, hiszen ez segíthet valamelyest. Akinek sikerül, annak az élete élhetőbbé válik általa - sőt, mivel az eltávozott szeretteink folyamatosan érzékelnek bennünket és a feléjük küldött gondolatainkat, érzelmeinket is, így ők is nyugodtabbak lehetnek, ha bennünket annak látnak.

- - - - - - - - - 

Az is el van rendelve, ahogy eltávozunk innen? (Balesetben vagy betegségben például) Lehet olyan, hogy rosszkor vagyunk rossz helyen?

Az ismereteim szerint a legtöbb esetben el van rendelve a testi halál módja is, már a leszületés előtt. Vannak olyan esetek, amikor ez időközben változhat, azonban akkor sem véletlen tehát az, ahogy egy testi halál bekövetkezik. Legfeljebb nem a leszületés előtt van elrendelve, hanem időközben alakul úgy, hogy az adott léleknek úgy kell távoznia. (Tudni kell, hogy a testi életünk alatt is egyeztet olykor a lelkünk a szellemi segítőivel, vezetőivel, a mostani személyiségünk tudta nélkül is.)

A lényeg tehát, olyan valójában nincs, hogy valaki éppen rosszkor lenne rossz helyen. Legfeljebb a mostani nézetünk, látásmódunk szerint, tehát csak látszólag. Valójában a szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérik az életünket, és nem engednek olyan helyzetbe kerülni bennünket (főleg ha a testi halálról van szó), amely a sorsutunkba most ne lenne benne, amelyet most nem kellene megélnünk.

Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu

Túl gyorsan öregszünk, de túl későn leszünk bölcsek!


Úgy tűnik, túl gyorsan öregszünk, de túl későn leszünk bölcsek!
 
 
Vannak percek, amelyek megmutatják az idő valódi értékét! Az ember időutazó, de az idő az emberen is keresztül halad, ezek az úgynevezett belső órák, melyeket csak az érzéseken keresztül lehet mérni. Az érzések és érzelmek intenzitása minden pillanatban megérint, ez az élet mértéke!

Néha rájövünk, hogy csak úgy elsuhant mellettünk az élet, nem volt bátorságunk kockáztatni, szeretni és kihasználni az adott pillanatot.

Szomorúan töltöttük az időt, nem kértünk bocsánatot, nem bocsátottunk meg szeretteinknek, vagy nem küzdöttünk eléggé azért, amit el szerettünk volna érni. Szép emlékek helyett inkább lelkiismeret-furdalást gyűjtögettünk, rájövünk, hogy az esélyek elmúltak, és többé nem lesz meg már ugyanaz a lehetőségünk.

Amikor az idő múlásán elmélkedünk, akkor ez azt jelenti, hogy már túl késő. Gondolkodjunk csak el, mit jelent ez a két kifejezés, hogy “korai” és “késői”, igencsak nehéz őket definiálni. Meghatározhatjuk önmagunkat egy önálló entitásként, de nehéz lenne az idő függvénye nélkül. 
 
 
Mikor van a megfelelő idő? Mikor van még korán, és mikor már túl késő? Az idő virágának szirmai a lábunk előtt hullanak le, türelemmel és bölcsességgel kell összeszedegetnünk őket. Ne pazaroljuk a pillanatot, adjuk meg a lehetőséget, hogy felejthetetlen emlékké váljon.

Éljünk úgy, mintha ma néznénk utoljára a gyönyörű napfelkeltét. Szeressünk, és élvezzük a pillanatot. Kockáztassunk, vállaljuk fel a különleges érzéseket, soha sem késő!

Soha nincs túl korán a boldogsághoz, de egyszer elérhetünk egy határt viszont, amikor már késő lesz. Minden nap ugyanannyi időből áll, de soha sem ugyanolyan intenzitású. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire lesz ragyogó, töltsük meg különleges fénnyel perceinket, óráinkat.

forrás: filantropikum.com
 
Bagdi Bella: Ma rám talál a boldogság - videó
forrás:Bagdi Bella
 

2021. február 22., hétfő

A gondolat és a tudat hatalma



Hagyományos orvosként dolgozom több mint harminc éve, háziorvos és üzemorvos vagyok egy kisvárosban. Huszonkét éve végeztem el az agykontroll tanfolyamot Domján Lászlónál, ahol döbbenetes és lenyűgöző megtapasztalásaim voltak. Hét éve kezdtem el újra az alternatív út felé fordulni. 
 
 
Elvem a többszintű gyógyítás fontossága, ami azt jelenti, hogy nem elég csak a fizikai testünkre odafigyelni. A szintek rezgésszintet jelentenek, a TEST-LÉLEK-SZELLEM szintjei. Mindhárom szintet – fizikai, lelki, energetikai – kezelem, és egy-formán fontosnak tartom. Minél magasabb szintre megyünk, annál magasabb a rezgésszint. Tehát a fizikai test a legsűrűbb, az ő rezgése a legalacsonyabb, ezért ezen a szinten a leglassúbb a gyógyulási folyamat. A magasabb rezgésszinteken gyorsabban valósul meg a gyógyulás. A magas rezgés visszahat az alacsonyabbra, felülírja azt. Amikor tartósan jó érzésekben vagyunk, akkor gyógyulunk, amikor sokáig rossz érzésekben maradunk, akkor leesik a rezgésszintünk és megbetegszünk. Minden szintet rendben kell tartani ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Ha megbetegszünk, akkor mindhárom szintet helyre kell állítani ahhoz, hogy javuljon az állapotunk vagy teljesen meggyógyuljunk. Meg kell említenem a születésünk előttről hozott, a velünk született és a gyerekkorunktól magunkkal cipelt, illetve a szerzett generációs és szülői mintákat, tudatalatti téves hitrendszereket, genetikai adottságokat, karmikus terheket is.

Az első szint a fizikai szintünk. 

Mind minden esetben, itt is a megelőzést tartom a legfontosabbnak. Orvosként hét éve foglalkozom algákkal, ezek a parányi élőlények azóta is lenyűgöznek. Egy 3,5 milliárd éves teljes értékű táplálék, több mint 25 ezer féle alga létezik. Annak idején minden algákon fejlődött ki a törzsfejlődés során. Erős ellenálló képességüknek köszönhetően nagy túlélők, a hőforrásokban is meg tudnak élni, átvészelték a jégkorszakot is. A Spirulina platensis (kék alga) 4000 ható-anyagával a sejttáplálásban jeleskedik, összehasonlításképpen az aloe vera 270 hatóanyagot tartalmaz. A Chlorella vulgaris (zöld alga) a sejtszintű méregtelenítés mestere a sporopollenin nevű „méreg mágnessel”. Mindent kiürít a sejtből és sejtközti térből, ami nem oda való. Le tudja kötni a nehézfémsókat, ólmot, higanyt, a radioaktív anyagokat is kiüríti szervezetünkből. A Haematococcus pluvialis a sejtszintű védelmet biztosítja az astaxanthin nevű nagyon értékes antioxidáns hatóanyagával. Erős a daganatellenes hatása: 60-szor erősebb a C vitamin, 550-szer az E vitamin szabadgyök lekötő képességétől. A korallhoz hasonló nagyméretű makro-alga a Lithothamnium calcareum nagy mennyiségben tartalmaz szerves kalciumot kolloidális formában, ami a felszívódást segíti elő.

Ez a 4 alga együtt tudja kifejteni az erőteljes betegségmegelőző és gyógyító hatását – sejtszintű táplálást, tisztítást és védelmet biztosít. Kb. 100 féle betegséget lehet megelőzni, gyógyítani vele, beindítja a fizikai öngyógyító folyamatokat. Mivel szerves hatóanyagokról van szó, mind a felszívódás, mind a beépülés csaknem 100 %-os.

Két éve foglalkozom az Omega-3 zsírsavval, amely egy kiemelt jelentőségű hatóanyag. A halak – lazac, tőkehal – az algákból koncentrálják az omega zsírsavakat is. Nagyon fontos a helyes omega 6:3 arány, mivel ennek helyreállításával megszűnik a sejtszintű gyulladás, így az érfalak állapota is rendeződik. A gyulladás megszűnése miatt eltűnnek a mikrosérülések az érfalról, így a koleszterin, ami az érfalak “sebtapasza” lenne, nem rakódik le, nem szűkíti be az ereket. A májnak sem kell túltermelnie a koleszterint az érgyulladás megszűnésével, így a koleszterin vérszintje is csökkenni fog. Ha az omega 6:3 arány 4:1 alá kerül, akkor 70 %-kal csökken a szív-érrendszeri és a daganatos halálozás. Mindemellett az agyunk működéséhez elengedhetetlenül szükséges, a gondolkodást, emlékező funkciókat, koncentrálóképességet, gyerekeknél a hiperaktivitást is javítja.

A hagyományos orvoslás csak a fizikai szintet kezeli, ezt hívjuk tüneti kezelésnek. A testünk jelzi a tüneteivel mindig, hogy hol van a probléma – fájdalom, láz, gyulladás, bőrelváltozások, bőrpír, viszketés, kiütés, duzzanat, fekély. Ha időben észrevesszük ezeket a tüneteket, akkor azelőtt visszaállítható az eredeti állapot, mielőtt maradandó, visszafordíthatatlan károsodás következne be a sejtjeinkben, szöveteinkben, szerveinkben.

A nyugati orvoslás ezeket a tüneteket mesterségesen elő állított, többnyire szintetikus hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerekkel kezeli, szükség esetén durvább beavatkozásokkal – szövet kimetszés, műtéti eltávolítás, UH-os kőrobbantás. Ezek a beavatkozások gyakran életmentőek és kihagyhatatlan lépések bizonyos előrehaladott állapotokban, de ne várjuk meg, hogy ennyire elfajuljon a helyzet.

A megelőzés sokkal fontosabb, mint maga a gyógyítás. Ebbe beletartozik a helyes táplálkozás mellett, a pozitív gondolkodás és a rendszeres mozgás is. Tartsunk folyamatos önvizsgálatot és még a legenyhébb tünetek jelentkezésénél kezdjük el a helyreállítást! 
 
 
A 2. szint a lelki szintünk.
 
A fizikai szinttől finomabb, magasabb frekvenciájú energiákból áll. Minden betegség lelki eredetű – a mérgezéseket, táplálkozási hiányállapotokat, a műtétet és baleseteket kivéve. Hiába táplálkozik helyesen valaki, ha közben tele van lelki problémákkal, nem tudja a gondolatait, de főleg az érzéseit helyesen kezelni.

Ha komoly lelki trauma ér minket, amit nem tudunk hosszú ideig feldolgozni, kilátástalannak látjuk a helyzetünket, elhagyatottnak érezzük magunkat, ha tartósan benne maradunk a negatív érzésekben, akkor a lélek-agy-szerv tengelyen elindul a betegség folyamata.

Közel 6 éve foglalkozom a Germán Medicinával (GNM), amit több mint 40 éve fedezett fel egy német belgyógyász szakorvos, fizikus és teológiát is végzett nagy felfedező, dr. Ryke Gerd Hamer. A fia véletlen balesetben való elvesztése után kialakult “gyógyíthatatlan” rákos betegsége által fedezte fel az öt biológiai természettörvényt. Az elsőt a Rák Vastörvényének nevezte el. Mint minden nagy géniuszt, sajnos őt is meghurcolták életében, eltiltották a szakmájától és száműzték. Két éve halt meg 82 évesen, sok beteg köszönheti neki az életét. Egy nagyon alapos és logikus rendszert dolgozott ki rákos betegei alapos kikérdezése után, ami a fejlődéstanon alapul.

A megtermékenyülés után a sejtszaporodás során az embrióban a sejtek 3 csíralemezbe differenciálódnak. Minden szervünk ebből a három csíralemezből – külső, belső és középső – fejlődik ki és minden csíralemezből kifejlődött szerv más-más lelki konfliktusra reagál a későbbiekben. A belső csíralemez pl. a „falat konfliktusokra” fog megváltozni, a középső a „támadási és önleértékelési”, a külső pedig „elválasztási és bírtok konfliktusokra” fog reagálni az életünk során. Persze a probléma megélése minden betegnél különböző, mindig a beteg konkrét megélése, érzései számítanak. A belső csíralemezhez tartozik a bélcsatorna. Ha lelkileg nem tudunk valamit „megemészteni”, akkor a biológiánk nehezen emészthető „táplálék falatnak” fogja érzékelni és úgy segít minket, hogy felszaporítja a gyomornyálkahártya sejtjeit, hogy még több gyomornedvet tudjon termelni az emésztéshez.

Ha tartósan fennáll az a bizonyos lelkileg „megemésztetlen probléma”, akkor hosszútávon gyomorfekély, rákos daganat is kialakulhat. A középső és külső csíralemeznél megjelenik az oldaliság is. Abból hogy milyen kezű az illető és melyik oldalon van a kialakult probléma, tudni lehet, hogy milyen lelki háttér áll a panasz mögött. Jobb kezűek esetén a bal oldal anya-gyerek oldal, a jobb oldal pedig „partner” oldal (mindenki anyán gyereken kívül). A GNM szerint nem betegségről, hanem ÉBK-ról (értelmes biológiai különprogram) beszélünk. Attól függően, hogy hova vetíti a páciens tartósan a rossz érzést, ott fog megjelenni a probléma. A GNM szerint minden értünk és semmi nem ellenünk történik. Nem vagyunk kiszolgáltatva a biológiánknak, a genetikának, az autoimmun betegségeknek. A mikrobák, baktériumok, gombák, vírusok a két fázisban zajló betegséglefolyás megoldási szakában jelennek meg, segítői a folyamatnak.

A betegségek mindig ugyanazon lefolyási séma szerint zajlanak mindenkinél – stressz fázis, majd a megoldási fázis a közepén lévő „epileptoid krízissel”. A megoldás első szakaszában víz visszatartás, a 2. szakaszban hegesedés zajlik. Ha végigfuttatja és lezárja a beteg a programot, – ha maradványtünetekkel is – gyógyult lesz. Ha nem tudja lezárni, vagy újra elindítja a programot, krónikus beteggé válik.

A 3. szint az energetikai szintünk.

A távol-keleti gyógymódok több ezer éve elismerik a csakrák, energetikai pályák, meridiánok létezését. Ezekben a csatornákban energia áramlik. Ezt az „élet-energiát” Kínában chinek, Japánban kinek, Indiában pránának nevezik. Én univerzális energiának hívom. Mivel ez a szintünk nagyon finom és magas frekvenciákból áll, pillanatok alatt bekövetkezhet a javulás, gyógyulás. A kínai orvoslásban, a jógában, a távol-keleti harcművészetekben (tai chi, csikung, aikido) is az energia áramoltatása a cél. Különleges kéztartásokkal, lassú mozgásokkal áramoltatják az energiát, az ellenséget úgy ártalmatlanítják, hogy közben nem érnek hozzá. Egészséges emberben kiegyensúlyozottan áramlik a chi. Az sem jó, ha kevés van belőle, mert legyengülünk, és az sem, ha sok van, és pang, mert feszültség keletkezik tőle. 
 
 
Mi a megoldás?
 
A betegség mindig figyelemfelhívás, vegyük észre, hogy valami gond van, valamit rosszul csinálunk, változtatnunk kell! Lehet, csak több pihenésre van szükség, vagy munkahelyet kell váltani, új helyre kell költözni. A megfelelő lépéseket meg kell tudni tenni, annak ellenére, hogy nehéz a komfortzónánkat elhagyni. A változás mindig félelmekkel jár, de bízni kell benne, hogy jobb lesz, akkor is, ha nem látjuk előre a jövőt. Mindig az lesz beteg, aki nagyon a lelkére veszi a dolgokat, meg kell tanulni kicsit „félvállról venni” a problémáinkat. A rossz gondolatokat fülön kell csípni és lecserélni pozitív, kellemes érzést kiváltó képekkel. A gondolatokat meg lehet tanulni uralni. Javasolt rendszeresen relaxálni, időt adni magunknak.

Szeresd magad, mint felebarátodat! Ajándékozd meg megad minden nap egy kis aprósággal – séta, csoki, zene, tánc. Vedd észre, hogy az elméd játékszere vagy! Sokszor a mások véleménye alapján ítéljük meg saját magunkat és képesek vagyunk belebetegedni, mert valaki rosszat mondott rólunk.
 
Vannak gondok, amiket lehetetlen megoldani, – egy családtag elvesztése – de a saját hozzáállásunkat mindig meg tudjuk változtatni. 
 
Élj a jelenben! 
 
A múltból a depresszió, a jövőből a szorongás jön, csak a jelenben lehetünk boldogok. Ne mondd azt, hogy jobb félni, mint megijedni, hanem bízz a jövőben és cseréld le azzal, hogy jobb bízni, mint félni! Ha boldog vagy igazad van, ha nem vagy boldog nincs igazad! Fontos a megbocsátás és az elengedés. De az is előfordulhat, hogy csak többet kell mozogni, sétálni, nevetni. Egyszerűen jól érezni magunkat a bőrünkben. Ne múljon el nap a te haragoddal! A “mérgelődés” azt jelenti, hogy méreganyagok, stressz hormonok termelődnek benned. 
 
Rhonda Byrne A Titok című könyve a teremtésről és a vonzás törvényéről szól. Amilyen rezgésszinten vagyunk, olyan rezgésszintű eseményeket fogunk bevonzani – hasonló a hasonlót vonzza. A Titok működik, csak a céljainkra, vágyainkra kell figyelni, nem a félelmeinkre koncentrálni. A te hited a te valóságod! A gondolataink, érzéseink is energiák, ezen alapszik a telepátia. Amire figyelsz, oda energiát viszel be. Ha a félelmeidre koncentrálsz, akkor azt erősíted fel, ha a vágyaidra, céljaidra, akkor azt. Az egészségünk fő kulcsa tehát a helyes táplálkozás és a pozitív gondolkodás, odafigyelés a saját testünk jelzéseire, tüneteire, igényeire. Amíg csak gondolati szinten zajlik a probléma és nem maradunk benne tartósan a rossz érzésekben, addig nem alakul ki betegség.

Dr. Boros Judit háziorvos
forrás:eletigenlok.hu

Kapcsolódó írás
Az ember azzá válik, amire gondol -Morris E. Goodman „a csodaember” :
 
Ezt tanuld meg és megváltozik az egész életed -Tudatos teremtés - videó
forrás:Tudatos Teremtés

2021. február 20., szombat

Egy következő lépés



Különböző energiákkal és gondolkodási képességekkel rendelkezünk, így különböző utakon is keressük a valóságot. Ha különböző energiákhoz, különböző minőségekhez tartozunk, ennek megfelelően találkozunk az élettel. 
 

Vajon inkább érző, vagy gondolkodó emberek vagyunk? A természetünk inkább befogadó, vagy hatást gyakorló? Vallásos vagy tudományos csoportokhoz szeretünk inkább tartozni? Lehet, hogy nem szeretjük a tudományos gondolkodásmódot, mert túl hidegnek, túl keménynek, és érzések nélkülinek tartjuk. Mások viszont a misztikus gondolatokkal nem akarnak foglalkozni, mert számukra csak a kézzelfogható tudás fontos. Így ha Istent keressük, és vallásosak vagyunk, – hogy Istennel találkozzunk – misztikus utakon járunk. De ha a tudományban hiszünk, és szeretjük a technológiai, vagy pszichológiai módszereket, akkor ezen az úton is ugyanarra a felismerésre jutunk. Egyszer mindnyájan meg fogjuk érteni, hogy ez a két út összetartozik, mert egyik sem ad teljes képet az életről a másik nélkül.

Minden új korszakban lehetőségünk van tudatosságunk tökéletesítésére, és újabb képességek megszerzésére. A lemuriai korszakban az első igazi emberek célja a fizikai test tökéletesítése, a test uralása volt. Az atlantiszi időkben az érzelmeink fejlesztésére volt lehetőségünk, és olyan erős asztrális tudatosságot értünk el, ezt a polarizáló képességet olyan jelentősen fejlesztettük, hogy ezek az energiák még korunkban is uralni tudják az életünket. 
 
A jelenlegi emberiségünk célja és feladata, hogy kibővítsük a mentális energiáinkat. Napjainkban a gondolkodási képességeinket elsősorban meghatározott területeken használjuk. Ennek eredménye a jelenlegi tudomány és technológia. De a jövő azt kívánja, hogy megváltoztassuk és kibővítsük tudatunkat. 
 
Amikor a gondolkodó ember elkezdi önállóan és felelősségteljesen használni a gondolatait és energiáit, lelke természetes kreativitását, akkor ezt az élet külső síkjai is visszatükrözik. Amikor a szív és a fej összekapcsolódik a lélekkel, létrejön a kreativitás képessége. A fej, a szív és a torokcsakra hívja elő a lélek energiáit, az egyre erősödő kreativitást. Így akár képet festünk, gyermekeket nevelünk, betegeket gyógyítunk, akár új gondolatokat közvetítünk, új politikai ötleteket képviselünk, jobb gazdasági struktúrákat fejlesztünk – kreativitással szolgáljuk a világot. Mert ami a lélektől származik, az mindig mindkettőt magában foglalja: a kreativitást és a szolgálatot is. Az élet alapvető kifejeződése az akarat éppúgy, mint a szeretet. Hisz a kreativitás nem más, mint az isteni teremtőerő megnyilvánulása, a lélek leglényegesebb célja. 
 
Az orvosok és a gyógyítók is egyre inkább együtt fognak működni. A specializációnak köszönhetően számos terület óriási haladást ért el, de az egy területre történő szakosodás könnyen vakká tehet más területek iránt. Ma a különböző területek szakemberei már elkezdtek együtt dolgozni a betegek érdekében. A szakosodott orvosok egyre inkább kapcsolatba lépnek homeopatákkal, akupunktúrás szakemberekkel, vagy olyan specialistákkal, akik felismerik az energia áramlását, ami befolyásolja a test működését. Az asztrológiát is egyre inkább bevonják, hogy világosabban megértsük a magunkkal hozott sajátosságokat, felismerjük a jelenlévő mintákat, és a minket formáló energiánkat.
 
A tudatunk bővítése érdekében segítő lelkek kísérik a munkánkat. Mert mint lélek, egy bizonyos lélekcsoporthoz tartozunk, annak megfelelően, hogy mi a feladatunk. Milyen sokat segít az a gondolat, hogy egy láthatatlan lélekcsoport részei vagyunk, hogy szorosan kapcsolódunk a lélektestvéreinkhez, akik kísérnek és vezetnek is minket. 
 
Minden tudatosan élő és tudatosan gondolkodó embernek erős kisugárzása van, amire a még tudattalanul élők reagálnak. Ugyanezt látjuk a politika, a gazdaság és a mindennapi élet különböző területein is. A tudatosan gondolkodók felismeréseket teremtenek. 
 
Ha tudatos a kapcsolatunk a lelkünkhöz, akkor ez reménnyel, készséggel és teljes bizalommal tölti el az életünket. Ha tudatosan éljük a kapcsolatunkat a lelkünkkel, ez segít megtenni a következő lépést, és eggyé válni azzal, ami még nem vagyunk.

forrás: Eva Gostoni (evagostoni.hu) spirituális tanító és írónő 
 

2021. február 18., csütörtök

Visszatérés odaátról


 
Kedves régi barátom, Fritz János igaz történetét osztanám meg veletek.
 
 
"2 èves voltam, de az elmèmbe bevèsödött az az àlom èlesen.

Az elsőre tisztábban emlékszem de hasonló volt a második eset is!
39-42 között ingadozott a lázam a kétoldali tüdő s mellhártya gyulladás miatt - a spanyol nátha ment rá.

Egy nagyon szép helyre kerültem s ott fogadott egy csoport ember férfiak s asszonyok vegyesen s meglepődve fogadták érkezésemet.

Ott mindnek tudtam a földi s az égi nevét - de hirtelen elnémultak. 
 
 
Egy ember alakú szikrázóan fehér ragyogás közeledett... s odaérve távoli mély érces hangon megszólalt:

" Nem vártunk a jöttödre.Egészen más terveink vannak veled! Felszólítalak téged - menj vissza s élj!"

A következő pillanatban lázban égve ébredtem.De reggelre megszűnt a láz s jobban lettem. Egy évvel később anyám előszedte a régi családi fényképeket s elhalványult az arca amikor sorba raktam őket akikkel találkoztam!

"Te gyerek ők születésed előtt meghaltak"

- látva halvány félelemtől reszkető arcát többé nem hoztam fel.

Nem akartam fájdalmat okozni, s onnantól volt egy álomvilág ahol otthon voltam s egy nappali, ahol csetlettem botlottam!

13 évesen hasonlóan történt kétoldalú gennyes vesegyulladás miatt. 
 
 
Majd 18 éves koromban is volt különleges testen kívüli élményem.

Kecskeméten tanultam s kollégium tornatermében este játszottunk-töltöttük az időt s egy társam csípő dobással átdobott s kb 2 méteren egy szaltót csináltam.

A következő pillanatban fehér ragyogásszerű fényben lebegtem magasan s hallottam a társaim beszédét s hallottam a mögöttes gondolatokat.

Kb 20 percig voltam kívül a testemen.Egy társamnak az az őrült ötlete támadt hogy egy korty vizet önt a számba, s egy tiltakozássá váltam s mikor a számban a vízzel öntudatra ébredtem, ráordítottam hogy ne!

3 hetet feküdtem mert harmadfokú agyrázkódásom volt. Egy hónappal később sikeres szakmunkás vizsgát tettem igaz csak közepesre sikerült - mert jobb voltam a tárgyakból, de megviselt ez a dolog s évekkel később ébredtem rá mi is történt ott."

János, aki reiki mester, nem érzi magát làtónak csak "tiszta kapcsolatom van az angyali szinttől a mindenható atyàig bezàróan."

Jánost a Fakebook-on kèzröl kèzre adják, s 80% - nak tud segíteni.

Meglátása szerint 95% os a "csatornàzási" tisztasàga.

Áldás munkájára!
 
Halálközeli élmények - Dr. Pilling János - videó
 

37 éve él együtt megmentett hattyújával a török férfi


 
Ezek a madarak fogságban akár a 30 éves kort is megélhetik - mint ez esetben is. 
 
 
Évtizedek óta tart egy török férfi és egy általa megmentett hattyú szokatlan barátsága, írja az Independent.

Recep Mirzan nyugdíjas postás 37 évvel ezelőtt talált rá Garipra, a nőstény hattyúra az ország nyugati részén található Edirne tartományban.

Mirzan a barátaival autózott a környéken, amikor meglátták a törött szárnyú madarat egy kietlen réten. A férfi azonnal magához vette a szerencsétlenül járt állatot, hogy megóvja a ragadozóktól.

Garip azóta is a férfi farmján él a Görögországgal határos Karaagac régiójában.

Ha a madár épp nem az akolban van, folyton követi a gazdáját akár a farmon mászkál, akár az esti sétáját teszi meg a szomszédos utcákban.
 
 

Mivel imádom az állatokat, azt mondtam magamnak, haza kell vinnem, nehogy a rókák áldozatává váljon. Hozzászoktunk egymáshoz és azóta is együtt élünk – mondta.

A Garip nyers fordításban magyarul annyit jelent: bizarr. Ugyanakkor a törökök ezzel a szóval írják le azt is, ha valakinek vagy valaminek hatalmas szerencséje van.

Miután a hattyú szárnya anno helyrejött, jó barátságba került nemcsak a gazdájával, de a helyi kutyákkal és macskákkal is.

Garip ideje jelentős részét az akolon kívül tölti, de még soha egyszer sem próbált megszökni a farmról.
 
 
A 63 éves, özvegy Mirzan azt mondja, gyermekeként tekint a hattyúra.

A hattyúk egyébként átlagosan 12 évig élnek a természetben, de fogságban akár a 30 éves kort is megélhetik. Garip éppen ezért már igazi aggastyánnak számít.

forrás: sokszinuvidek.24.hu

Recep Mirzan és Garip - videó

forrás:Your Movies

2021. február 17., szerda

Dr. Bíró Dénes: Az eltávozás ezotériája


Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak. 
 
 
A halál egyike a leggyakoribb cselekvési fajtáknak. Mi már sokszor meghaltunk, és újból és újból meg fogunk halni. A halál lényegében a tudat kérdése. Addig, amíg a tudatunk a forma aspektusával azonosítja magát, a halál felébreszti bennünk az ősidőktől tartó rettegést; mi lesz, ha eljön? Azonban, ha magunkat halhatatlan lélekként és nem halandó formaként tudatosítjuk, többé nem ismerjük meg a halált.

Gondolkodjunk el az eltávozás doktrínáján. Benne van az összes életjelenség és a halál örökkön csodálatos titka: az életbe vezető kapu. A halállal születünk meg az örök életre – olvassuk a szentírásban. Ebben a doktrínában két alapeszme szerepel: a halál értelme és az akarat természete.

A halál ma még általánosságban az ember számára a lehető legsúlyosabb katasztrófa, amit el tud képzelni. Ez a minden jótól való elválás, az ismertből az ismeretlenbe távozás, minden terv és elképzelés hirtelen megszakadása, a vég.

Legyen a legerősebb a hit a szellemi értékekben vagy bármilyen világos is az ismeret a halhatatlanság racionális megértésében, bármilyen meggyőzőek legyenek a bizonyítékok a túlvilági létezésről, ott marad a kétség: az abszolút vég lehetősége, az eltűnés és minden működés megszűnése; a vágyaknak, a gondolatoknak, az elképzeléseknek, amelyek az emberi lényt körülveszik. A határozott állásfoglalás kitartani a folytonosság melletti hitben bizonytalan alapokon, mások tapasztalatain nyugszik, akik már nem térnek vissza, hogy elmondhassák a valóságot. A hangsúlyt ezért Isten egységére, a makrokozmosz és a mikrokozmosz, vagyis a Teremtő és az ember elválaszthatatlanságára kell helyezni.

A bennünk lévő isteni én, az örök utazó lélek, saját szabad akaratából az „okkult halált” választja, mert belemerül a sűrű anyagi világba és magára ölti testét abból a célból, hogy felmagasztalja a forma természetét. Eközben ő már „halott” abban az értelemben, hogy a szabad lélek számára a formába merülés a halál. Az életáramlat formába merülve elveszíti szabadságát, éber öntudatát, elfátyolozva a sötétségben észleli magát, ami a halál szinonimája.

A fizikai forma halála nem elsődleges tényező, és helyreállítható az újjászületés folyamatának köszönhetően. A reinkarnáció, az újbóli megtestesülés a természet alaptörvénye, és a halál nem létezik.

A halálhoz való egészséges viszonyulás nagyon fontos. Amikor a fájdalom és a gyengeség eltávoznak, lehetővé kell tenni a halálba készülőnek, hogy valóban felkészülhessen a nagy átmenetre. Ne feledjék, hogy a fájdalom sok erőt vesz ki az emberből, és szétzilálja az idegrendszert. 
 
 
Vajon olyan nehéz elképzelni azt az időszakot, amikor a halál aktusa az élet ünnepélyes befejezésévé válik, és a halálos ágyon eltöltött órák a tudatos eltávozás dicső eseményévé lesznek? Az emberi lélek fizikai burkából felszabadulását ő és szerettei is emelkedett eseményként élik meg? A szükségszerűen bekövetkező elmúlástól való félelem könnyei helyett, hiszen nem egy váratlan csapásként megélt súlyos betegség vagy kiszolgáltatott, tehetetlen állapot fájdalmas, végső fázisa lesz az átmenet, a megbékélés veszi át a szerepet. Amikor a küzdelmes életút sikeres befejezése nagyobb érdemmé válik, mint a megszületés vagy a házasság. A nem oly távoli időben az intellektuális emberiség ezt fel fogja ismerni. A többiek pedig lassacskán szintén elfogadják.

A halált a felszabadítás, nem pedig a korlátok közé szorítás törvénye irányítja. A halál csak az önálló, tudatosan létező életek által értelmezett helyesen, és eltorzított azok számára, akik bűvöletben élnek és becsapottak.

Amikor az igaz szolgálat értelmezése helyes lesz, akkor fedezik majd fel, hogy az isteni teremtő energia mindig a pusztító aspektussal együtt létezik. A formát elpusztítja, hogy a bezárt tudatot szabadon ereszthesse. Amikor a halálfélelem jelenségével találkozunk, nincs mit tenni azon kívül, hogy fel kell emelni a fogalmat a tudomány szintjére, vagyis meg kell ismertetni az embereket a halál jelenségével. Megszületni nem tudjuk megtanítani az embert, de a halálhoz való helyes viszonyra igen.

A halál a nagy illúzió része, és csak azoknak a lepleknek köszönhetően létezik, amelyeket magunk köré vontunk.

Az emberek nem veszik észre, hogy minden éjszaka alvás közben a fizikai sík számára halottakká válnak, és a másvilágban cselekszenek. Elfelejtik, hogy már képesek elhagyni fizikai testüket, de mivel az agyat még nem tudják rávenni, hogy visszaemlékezzen az ilyen elhagyásra, ezt a rövid, néhány órás alvást nem társítják a halál fogalmával, ami végeredményben a fizikai világban nagy szünet az élet számára. Az ember hosszabb időre elhagyja a fizikai síkot. Az alvás és a halál hasonlítanak egymáshoz, azzal a különbséggel, hogy alvás közben a magnetikus energiafonat, az élet fonala szorosan összekapcsolja a tudathordozó testeket és biztosítja a visszatérést ébredéskor, míg a halál során elszakad. Ha ez bekövetkezik, a tudatos lény képtelen visszatérni a sűrű fizikai testbe, és a test az élet forrásától elszakítva felbomlik.

Az eltávozás az élet aspektusával kapcsolatos, és a szellemi akarat cselekvése váltja ki. A „feltámadás elve” érvényesül, amely rejtve van a „pusztítás munkája” mögött. Megnyilvánulása az a folyamat, amit halálnak hívunk, a tudatot képviselő életáramlat elszakításának eszköze a testek formáitól a gondolatok, a kívánságok és a fizikai test három világában. Így keletkezik a nagy szintézis. A pusztítás, a halál és a feloldódás valójában az élet jelenségei. Az elválás pedig a fejlődés folyamatának tényezője.

A halál során következik be a nagy egyesülés. A beavatott mester szavai szerint: „aki a halált a külvilág tapasztalataiból és a belső élet kifejeződéseiből egyaránt ismeri, annak a halál nem létezik. Az elválás elrettentő, fájdalmas folyamata sem létezik, kivéve az erőszakos vagy hirtelen halál eseteit. Az egyedüli komoly kellemetlen érzet a pillanatnyi, mindent elnyomó, felettünk lebegő veszélyérzet és az elszakadás állapota, ami olyan valami, mint az elektrosokk. A jó halál, a törvény szerint, a cél teljesítésével jön el, és következésképp a törekvés megszűnésével. Az elváláskor az emberi forma elveszíti polarizációját a benne létező lénnyel, így lehetővé teszi számára a távozást. Más szavakkal, megszűnik mágneses fókuszként, vonzóerő forrásaként működni. Elveszíti mágnesességét, és a vonzás törvénye elveszíti fölötte hatalmát, ezért a forma világában a bomlás a végső állapot jellemzője.”

A változást az akarat összpontosított energiá­jának áramlata váltja ki. Tulajdonsága szerint annyira magnetikus, hogy magához vonzza a központok életét, és ez vezet a formák széteséséhez, az élet felszabadulásához. A halál akkor keríti hatalmába az embert, a szó szokott értelmében, amikor a fizikai testből eltávozik az élet akarata, és a helyét az elválás akarata foglalja el. Ezt nevezzük mi halálnak. Az egyén lelke a saját szerepében világosan felismeri a megtestesülés ciklusának végét és visszahívja életét. Teszi ezt az akaratenergia-áramlatok impulzusaival, amelyek elég erősek ahhoz, hogy létrehozzák a változást. A háborúkban más a helyzet, mert nem az egyéni elválás akarata, hanem a kényszerű részvétel a csoportos eltávozásban a folyamat jellemzője. Krisztus az elválás eseményét az emberiségre vonatkoztatva kijelentette: „És amikor felemelkedem a földről, mindenkit magamhoz veszek.” Egy másik mondás a korszak végére vonatkozik a Világ Urától: „A törvény követeli, hogy a változások távolítsák el a formát, adjanak minőséget a fénynek és a hangsúlyt az életre helyezzék.”

Az evolúciós célpont saját valóságos fényében az élet. A forma vagy jelenség, kiszolgálva a célt, eltűnik. Bekövetkezik a forma halála. A minőség, mivel bolygónkon fejlett, „tudatosítja önmagát”. Sem a forma, sem a minőség (sem a test és sem a tudat) a lét új állapotában nem jut szerephez, csak az élet aspektusa, a szellem, aki a saját maga síkján válik domináns tényezővé. A mi hét energiaközpontunk a kozmikus síkokban való jelenlétünk. A fejlődés folyamata, hogy ezekben a síkokban érzékelőek legyünk, tudatra ébredjünk, és a síkokból a tapasztalások eredményeként az eltávozás után feljebb lépjünk.

Az ok létrehozza az ember formai aspektusát, és ettől kezdve ameddig az életakarat létezik, addig fog a forma élni. A forma a mentális életképesség által erősödik. Ez a gyógyítás gyakorlatában kap megerősítést, miszerint ameddig van határozott élni akarás, addig valószínűsíthető a fizikai síkon a várható élettartam. Azonban ha ez eltűnik, vagy a test lakója elveszíti életkedvét, eljön a halál és a test felbomlik.

Az evolúciónak két fő vonulata van: az, amelyik az anyaghoz és a formához tartozik, és az, amely a lélekhez, a tudat aspektusához, a megnyilvánult gondolkodóhoz tartozik. A fejlődés mindkettőnél különbözik, és mindegyik a saját útján halad. Ahogy már ismert előttünk, a lélek magát sokáig a formával azonosítja és törekszik a „halál útján” haladni, hiszen valójában ilyen a gondolkodó sötétben járása. Később, az erőfeszítések energiáinak hatására, ez az azonosulás megszűnik. A lélek felismeri saját útját, és elindul a fény és az élet útján. Azonban emlékezzünk, hogy mindkét aspektus útja a saját maga számára helyes út, és a fizikai testben és a kívánságokban elrejtett impulzusok nem hamisak, csak bizonyos szemszögből azok, ha helytelenül alkalmazzák azokat. Ezek a gondolatok késztették a tanítványt Jób könyvében felkiáltani: „Eltorzítottam azt, ami helyes volt.” A fejlődés két útja különálló és egymástól különböző, és ezt észben kell tartani.

A halál a forma természete, és betegségként vagy legyengülésként jelentkezik. A lélek a saját érdekeit tartja szem előtt a saját síkján addig a pillanatig, amíg az evolúciós folyamat nem hoz olyan szituációt, amely során a forma és a lélek között létre nem jön az integráció, amely annyira valóságos, hogy a lélek teljesen azonosul megnyilvánulásával. Ez az első igazi testet öltés. A lélek képes teljes mértékben belemerülni a megnyilvánulásba. Ez ritkán tudatosul és nem kap elég hangsúlyt.

Az élettapasztalások többségében és a korábbi életekben a lélek gyengén érintkezik a történésekkel. Az anyag felszabadulása, amelyből a formák teremtődnek, természetes úton megy végbe, és az „anyag karmája” az irányító erő. Őt váltja fel a forma és a lélek által közösen létrehozott karma, bár a korai stádiumokban a léleknek még kicsi a felelőssége. Azonban idővel, ahogy a lelkiismeret felébred, a lélek minőségi szerepe megnövekedik. Kialakul a megkülönböztetőképesség és a felelősségérzet, az elme megerősíti az ellenőrzést és a tudat felébred. A felelősségérzet az, ami összekapcsolja a lelket a személyiséggel. Ezután a halálprogramok és a betegség elveszítik erejüket, és a belső szellemiség megvalósításának érzékelése folyamatosan erősödik mindaddig, amíg a beavatott saját szellemi akarata elhatározásából lesz képes a tudatos eltávozásra.

A betegség vagy a halál olyan állapot, ami az anyagiságot jellemzi. Amíg az ember magát a formával azonosítja, addig a feloldódás törvénye irányítja. Ez a törvény alapvető kozmikus törvény, amely a forma életét határozza meg a világokban. Ha a beavatott magát a lélekkel azonosítja, és az életelv szerint felépíti a lélek hídját, akkor kilép a törvény ellenőrzése alól és a testet a szellemi akarata szerint használja.

Az eltávozás különböző az átlagember által megélt betegség eredményezte halál során, valamint a beavatott tudatos gyakorlatában. Ezek a folyamatok lassan fejlődő felismeréseket foglalnak magukba. A korai stádiumban a beavatott is a betegségektől, mint a forma tendenciájának megnyilvánulásától szenved. Ez a tendencia váltja ki a halált, majd újabb stádiumokon jut keresztül, amelyeket a betegségek enyhébb fajtái még jellemezhetnek. Végül eljön a békés, betegség nélküli halál, amely saját szellemi akaratának a kívánsága lesz, méghozzá úgy, hogy idejét és módját a lélek határozza meg, ami tudatosan pecsételődik az agyba. Fájdalom mindegyik esetben lehet, azonban a beavatás útján járónál a fájdalom nem jelentős vagy akár hiányozhat is, de nem azért, mert a beavatott mindenáron el akarja kerülni, hanem mert hiányzik a forma igénye, a vágy azok iránt a nemkívánatos dolgok iránt, amelyek elhagyása, elvesztése fájdalmas lehetne. A fájdalom a forma őre és anyagának védelmezője. Figyelmeztet a veszélyre, és az evolúciós folyamatban való szint értékmérője. Olyan elvvel kapcsolatos, amely alapján a lélek azonosul az anyaggal. Ha ez megszűnik, akkor a fájdalom, a betegség és végül a halál sem lesz képes hatni a beavatottra. A lélek már nem rendeli alá magát semmilyen gyarló elvárásnak, folyamatnak, és az ember felszabadul, mivel a betegség és a halál a forma minőségei, és a forma életeinek a szolgálatában állnak.

A halál az ember számára olyan, mint az atom számára a belőle felszabadított energia. Az atommag „szétesik”, és ez az esemény az atom életében hatalmas fényt és óriási erőt szabadít fel. A halál jelensége megközelítőleg analóg módon megy végbe. Megrázza és szétrombolja az anyagi formát, és építő célt szolgál, hiszen az illúziók ködét oszlatja szét.

Dr. Bíró Dénes
forrás:tgy-magazin.hu
 
 A teremtő ember feladatai 2012-től - Dr. Bíró Dénes, Jakab István - videó
forrás: vntvcsatorna

Az öt elem, az öt fejlődési út - Éter


Az éter közvetítőként működik az isteni-szellemi és az anyagi-mulandó között.  

Tehát az éter elem a nagy közvetítő a látható és a láthatatlan univerzum között, így – mivel nincs üres tér, csak a sűrűség számtalan variációja – az isteni szellemi és a sűrű anyag között.

A „Quinta essentiale”, az „ötödik elem” túlmutat a földi elemeken. Ez a teljesen átlátszó, és ezáltal észlelhetetlen anyag már a Kr.e. 5-4. században Platón és Arisztotelész számára is – mint ős-tér – a földi létezésünk világmindenségét jelentette.

Ezek a minket körülvevő éteri energiarétegek eltérő sűrűségűek, és kisebb-nagyobb „kapukkal” kapcsolódnak egymáshoz attól függően, hogy a Földet vagy az emberi testet ölelik körül. Az éteri energiák kísérik a nagy galaxisokat, ahogy az összes Naprendszert is. 

 
Amikor az éteri kapukról beszélünk, a kilenc „kapura” gondolunk, amelyeken keresztül vezet minket a fejlődésünk útja. Az önmegvalósítás felé vezető úton az energiaközpontjainkon keresztül – minden egyes csakránkon keresztül – találkozunk a különböző tanulási témáinkkal. Hét csakra a testünkön, a gerincünk mentén található, egy a fej fölötti fényes energiamezőben, egy pedig még magasabban efölött. A két legmagasabban lévő csakrán keresztül tudunk a transzperszonális valósággal érintkezni. 

A csakráink kapui az éteri szellemi világ összes síkja felé nyílnak, de a fejlődésünktől függ, hogy melyik kapuban állunk, mert az éteri világban azzal találkozunk, amit a mi energiáink tükröznek. Ezért olyan eltérő az, amit továbbadnak azok, akik a halál után visszatérnek. 

A menny és a föld nem külön létezik. A szellem és az anyag áthatolnak egymáson. A látható és a láthatatlan világ összefonódik, és kölcsönösen meghatározzák egymást. Ám mi annak tudatában nőttünk fel, hogy egy szétválasztódott világban élünk. Már évezredek óta két alapvetően eltérő teológiai felfogásban élünk – nem mindig békésen – egymás mellett. 

- Az egyik abból indul ki, hogy a szellem teremti az anyagot, de nem él benne. 

- A másik gondolkodásmód szerint minden anyag a szellem megnyilvánulása, amit át is hat. 

A nagy mesterek mindkét gondolati irányban egy nagyobb egész részeit látják. Csakráink is kapuk mindkét világhoz, mivel az életünk lehetővé teszi mind a földdel, mind az éggel való kapcsolódást. Az energiáink is az összes forrásból származnak, mint például a növények, víz, levegő, napfény és lelki energiák. 

Csakráink fénylő sugarai messze túlmutatnak testünkön, és összekötnek minket a fákkal, folyókkal, erdőkkel, virágokkal és minden emberrel. Az öt alsó csakrát – a gyökértől a gégéig – leginkább a föld energiája erősíti, a négy felső csakrát pedig elsősorban a nap energiája és az univerzum magas éteri síkjai töltik fel. 

Az egyes csakrák, mint a test szervei is, határozott funkciókat látnak el a test és lélek közötti kapcsolatban: 

- Az első és a második csakra dolgozza fel az érzelmi energiákat. Ha az első csakra nem áll kapcsolatban a földdel, hiányoznak a gyökereink és a stabilitásunk, az élethez szükséges erő és energia. Csatorna nélkül még az alsó csakrák sem képesek elengedni az „érzelmi szemetünket”. 

- A harmadik, negyedik és ötödik csakra azok az energiák, melyek révén megtanuljuk a szeretetet. Azt a szeretetet, amely nem tárgyhoz, nem a másik viselkedéséhez kötődik, és nem is csak érzelem. A szeretet mindig a szív ajándéka, és elvárások nélkül áramlik. 

- A hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik csakrában egyre inkább megértjük a finomabb anyagú síkokat, és egyre inkább képesek vagyunk a személyiségünk fontossága helyett a lelkünket követni. De hogy a magasabb égi csakrák melyikét tudjuk megtapasztalni, az nem csak a fejlődésünktől függ, hanem a földi csakráink stabilitásától is. Mint minden magas antenna, a magas csakrák is „jó földelést” igényelnek. 

Ha magunkat fejlesztjük, globálisan is fejlődünk. Akkor már nem csak a családunkhoz, a csoportunkhoz, és a kultúránkhoz tartozónak érezzük magukat, hanem elkezdünk azonosulni minden emberrel. 

Az első csakrában azonosulunk az édesanyánkkal, 

a másodikban összekapcsolódunk a családunkkal, 

a harmadikban felébred az egyéniségünk, és lázadunk a szülők ellen, 

a negyedikben azonosulunk a nemzetünkkel, a kultúránkkal, 

az ötödik csakrában pedig világpolgárokká válunk.


forrás: Eva Gostoni (evagostoni.hu) spirituális tanító és írónő

2021. február 16., kedd

Mary O’Malley: A magasabb tudatosság hat szintje


Hogyan érhetünk el változást?

A szerkesztő megjegyzése: A következő újságcikkben a non-dualista (advaita) tanító Mary O’Malley megosztja velünk a tudatosság hat szintjének titkát, tehát azokat az érzékelésbeli, tudatosságbeli és viselkedésbeli változásokat, amelyek átvezetnek bennünket egyik szintről a másikra. Bárki számára remek támpontot nyújthat, aki a személyes vagy spirituális fejlődés útján halad. Segít megérteni milyen szinten vagyunk most, valamint azt is, merre tartunk. 
 
 
A magasabb tudatosság kiemelt figyelmet és érzékelést jelent, amelyben a gyakorlatot végző személy elmélyül a valóság megértésének rejtelmeiben, jobban megérti önmagát és az élet spirituális jelenségeit. Ezek az elmélkedések aztán fontos szerepet játszanak a személyes és pszichológiai értelemben vett fejlődésben. Amint keresztülhaladsz az alább részletezett szinteken, jelentős lépéseket teszel annak érdekében, hogy elérj az önmegvalósításig, végül pedig a megvilágosodásig.

Az élet nem csupán véletlen események sorozata, amelyet jó vagy rossz cselekedeteid alakítanak. Sokkal inkább egy olyan folyamat, amely fokozatosan tárul fel előtted, és amely lépésről lépésre elvezet a tudatlanság állapotából a magasabb megértésig.

Szánjunk egy pillanatot arra, hogy megvizsgáljuk, miben különbözik ez a megközelítés attól, amellyel általában a körülöttünk lévő világot szemléljük: mindig úgy érezzük, mintha irányítanunk vagy változtatnunk kellene valamin. Képzeld el, milyen lenne, ha az élettel való szembeszegülést elengednéd, és a bizalmat választanád helyette. Ebben a bizalmi állapotban megnyílhatnál az élet felé – minden egyes alkalommal profitálva a gyakorlásból.

„Az élet egy utazás, amely átvezet a tudatlan állapotból, a magasabb tudatosság felé.”

A legutóbbi lelkigyakorlat, amelyet vezettem Hawaii-n volt, Molokai szigetén. A gyakorlatok során arra kellett összpontosítanunk, hogyan fogadjunk be dolgokat. A második napon az egyik résztvevő azt mondta, mindig úgy értette az angol instrukciót: „Minden rendben van, gyere ide.” Amikor megtanulod elengedni életed görcsös irányítását, és elkezded gyakorolni a befogadást, ráébredsz, hogy minden rendben van, és biztonságban érezheted magad. Megmutathatod, mi mindent ad számodra az, hogy életben vagy!

Amint elkezded ezt gyakorlatba ültetni, elindulsz a magasabb tudatosság felé vezető úton.

Amikor Eben Alexander az egy hétig tartó kómájából felébredt, az első dolga volt közölni húgával: „Minden rendben van!”. Annak érdekében, hogy megnyílhass a „Minden rendben van!” felé, valamint megvalósíthasd a tudatos jelenlétet, fontos felismerni miként illeszkedik az ember a Föld evolúciójába. Minden élőlény az evolúció tagja, így te magad is részese vagy. Te magad vagy az Élet, amely a tudatlanságból születik, és a magasabb tudatosság felé tart. Az életed nem véletlen események sorozata. Hanem egy nagyon is kifinomult és misztikus folyamat.

Szeretek „hibátlan, és tervszerű misztériumként” utalni rá. Hibátlan, mert életed minden egyes tapasztalása személyre szabott jeleket küld feléd, hogy felkeltsen a tudattalan állapotból. Ugyanakkor nevezhetjük ezt egy nagyon is tervszerű folyamatnak. Vannak kezdeti lépések, amelyeken mind keresztülmegyünk, mikor kilépünk elménk ködös homályából a való élet színpadára. Ez a felébredés valóban titokzatos. Anélkül is nyithatunk e felé a gondolkodásmód felé, hogy teljes mértékben átlátnánk. Joseph Campbell ezt egyszerűen az „élet túláradó szeretetének” nevezte.

A tudatosság hat szintje

Az életed egy utazás a tudatlanságból a magasabb tudatosság felé. Michael Beckwith, az Agapé templom lelkipásztora négy fázist különít el egymástól. Én ezt még két elemmel egészítettem ki: „Az élet benned zajlik” és „Az élet érted van” elemeivel. A 6 elem a magasabb tudatosság hat szintje nevet kapta.

Az élet veled történik.

Az élet általad alakul.

Az élet benned zajlik.

Az élet érted van.

Az élet rajtad keresztül halad.

Az élet te magad vagy.


Szánjunk rá néhány percet, és fedezzük fel a tudatosság szintjeit. Arra szeretnélek kérni, hogy miközben olvasod, ellenőrizd is le magadon őket. A cikk fontos üzenetet közvetít számodra. Ne feledd: a leghatékonyabb dolog, amelyet a gyógyulásod érdekében megtehetsz, ha a figyelem mellett a gyakorlásra is hangsúlyt fektetsz – akár most, miközben olvasod a cikket.

Terjeszd ki a figyelmed a gyakorlat területére is. Engedd meg magadnak, hogy átéld, ami itt és most történik. Még soha nem szemlélted az életed ilyen szempontból, és talán nem is fogod többé. Ez egy különleges pillanat, és pontosan úgy van jól, ahogy van.

A magasabb tudatosság 1. szintje: az élet veled történik

Valószínűleg életed nagy részét úgy élted le, mint az emberek többsége. Úgy gondoltad, az élet csak úgy megtörténik veled. Az élet hatalmas és szerteágazó. Légy őszinte magaddal! Soha nem tudhatod, mi fog történni. Egyik reggel felébredsz, vidáman és boldogan, másnap viszont nyugtalannak és bizonytalannak érzed magad. A főnök elbocsát, az influenza legyengít, azok az emberek akiket szeretsz elpártolnak tőled… minden nap egy kicsit öregebbnek érzed magad, a halál pedig ott leselkedik mindenhol.

Érthető tehát, hogy minél kevésbé vagy tudatos, annál gyakrabban érzed magad kiszolgáltatva az életnek. Amikor abban a tudatban vagy, hogy az élet csak úgy megtörténik veled, gyakran egyfajta fenyegetésként tekintesz rá.

Ilyenkor makacsul ragaszkodsz a fejedben lévő kis hanghoz, amely folyamatosan ellenáll, védekezik és elméleteket gyárt, hogy megmagyarázza, mi is történik valójában. Ez minden, csak nem nyitottság a tudatos jelenlétre és az életre általában.

A magasabb tudatosság 2. szintje: az élet általad alakul

Amikor elkezd egyre kényelmetlenebbé válni a tehetetlenség, úrrá lesz rajtad egy érzés: aktív szereplője vagy az életednek. Már nem áldozatként, hanem irányítóként tekintesz magadra. Ezen a tudati szinten intenzíven megélhetjük saját belső erőforrásainkat. Kikerülünk az áldozati bárány szerepéből – ahol az első szinten voltunk. A férfiak megpróbálják irányítani a nőket, és fordítva. A vallások megkísérlik irányítani a tömegeket. Az országok más országokat akarnak hatáskörükbe vonni. Az emberek többsége megpróbálja irányítani azokat, akik nem olyanok, mint ők (lásd: eltérő szexuális beállítottság, bőrszín, vagy vallás). Mindezek felett még magunkat is megpróbáljuk a képzelt ideákhoz igazítani.

Hatalmas erőforrásokat kell befektetnünk tehát ezen a szinten.

Elménk úgy gondolja, tenni is kell valamit azért, hogy jó dolgok történjenek. Tehát szeret célokat kitűzni, és negatívan éli meg, ha valami nem úgy sül el, ahogy elképzelte – gondoljunk csak az újévi fogadalmakra. Végül kialakul egyfajta törekvés. Olyan célokat tűzünk ki, amelyeknél használhatjuk az elme erejét a megvalósításhoz. A szándékkal vagy törekvéssel olyan érzelmet hozunk életünkbe, amelyek hasznosak további célok eléréséhez is. Egyik érzés sem alapvetően jó vagy rossz természetű. Mindegyik fontos eszköz, amelyeket a megvilágosodás felé vezető úton használhatunk, és amelyek nagy segítségünkre vannak az út során. Mi történne akkor, ha ráeszmélnél, hogy a hasztalan erőlködés helyett, az élet felé történő nyitás vezet el vágyaid felé?

Van egy viszonylag új megközelítésmód, amelynek keretében úgy érezheted, képes vagy megváltoztatni a valóságot. A módszer értelmében elég megválogatnunk a gondolatainkat, hogy olyan életünk lehessen, amilyet elképzeltünk. A fő probléma ezzel az, hogy hosszútávon nem működőképes. Ez a gondolkodás pont olyan, mintha egy vízbe vetett tárgytól várnánk az óceán mozgásának változását. Valóban, mikor bedobjuk, a becsapódás helyén változtat a víz mozgásán. Ám képtelen irányítani a többi erőteljes természeti hatást, amelyek hatással vannak az óceánra.

Ha megakadunk ezen a tudatossági szinten, azzal elvágjuk magunkat az élet adta lehetőségek széles arzenáljától. Légy tudatában: felelős vagy az életedért. Tudd, az alapján fognak megítélni, ahogy véleményt alkotsz a világról. Alakítsd te a valóságot, ahelyett, hogy megpróbálnál megfelelni neki.

„A dolgokat nem olyannak látjuk, amilyenek. Olyannak látjuk őket, amilyenek mi vagyunk.”

Amikor már egy ideje a tudatosság ezen szintjén vagy, ráébredsz az árnyoldalára is. Először elkezdesz félni a saját gondolataidtól: Nem kellene így gondolkoznom, mert a gondolkodásommal alakítom az engem körülvevő világot is. Másodszor, előhozza a szégyenérzetet, mikor nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy eltervezted. Nem működött úgy a dolog, ahogy a könyvben le volt írva, te pedig magadat ostorozod, amiért elrontottál vagy nem elég jól csináltál valamit. A szerző és előadó Carolyn Myss – aki korábban arról tartott előadásokat, hogy a gondolatokkal teremteni tudunk – még ennél is messzebbre ment. Amikor az 1990-es években Seattle-ben járt, megkérte a 600-fős közönséget, hogy jelentkezzen közülük az, akinek sikerült megteremtenie azt az álom-életet, amelyre vágyott. Senki sem emelte fel a kezét!

Miközben elolvastad az első és második szintet, talán te is szkeptikus lettél kissé. Engedj el minden visszatartó erőt, amint észreveszed magadon őket. Mosolyogj, majd hagyd, hogy ez a megnyugtató érzés keresztül áramoljon rajtad a hátad mentén lefelé, egészen a medencéd végpontjáig.

A magasabb tudatosság 3. szintje: az élet benned zajlik

Végül te is belátod már, hogy az irányítás nem hozta meg a hőn vágyott boldogságot. Ahelyett, hogy áldozatnak éreznénk magunkat az életben, és egy folytonos küzdelemként élnénk meg, egyre inkább él bennünk a gyanú, hogy nyitnunk kellene felé és hallgatni rá. Ez a pont vezet át a következő szintre a tudatosság terén – az élethez, amely benned zajlik.

Ezen a tudatszinten szembetalálod magad egy meghökkentő dologgal: az időnk nagy részében, a pillanat megélése helyett csak ábrándozunk róla. Vizsgáljuk csak meg a gondolatokat a fejünkben! Amikor csak a gondolataink által éljük az életünket, valójában elzárkózunk a megtapasztalástól. Ahogy a híres francia író, Anais Nin mondta: „A dolgokat nem olyannak látjuk, amilyenek. Olyannak látjuk őket, amilyenek mi vagyunk.” Ostorozzuk saját magunkat és másokat is ahelyett, hogy megszemlélnénk a dolgokat közelebbről is. Mikor vetted szemügyre utoljára egy szeretted arcát? Ha őszinte vagy magadhoz, a válasz valószínűleg az, hogy régen.

A magasabb tudatosság ezen szintjén ráébredsz, hogy a szenvedés nem a tapasztalataidból ered.

Sokkal inkább abból, ahogyan megélted az egyes történéseket. Mindez belülről fakad! Lehetsz jól egy szürke hétköznapon is. Egy másikon pedig rosszul, vagy egyenesen nyomorultul. Lehet hivatkozni dolgokra, mitől rossz vagy jó a nap, de végtére is te írod a történetet.

Ezen a ponton életed hajtűkanyart vesz – ezzel a hasonlattal szoktunk utalni rá. Egyre kevesebbszer érzed majd magad az élet rabszolgájának, vagy próbálod erőszakkal olyan keretekbe erőltetni, amely alapvetően távol áll tőle. Ráébredsz arra is, hogy a gyógyulás – amelyre oly régen vágyakozol – akkor indul el, mikor elkezdesz befelé figyelni. Amikor megismered saját akadályaidat, amelyekből a szenvedésed táplálkozik, egyszerűen felhagyhatsz velük és visszatérhetsz az életbe.

Csinálj egy hajtűkanyart és kérdezd meg magadtól: „Változik valami pusztán attól, ha vágyakozunk rá?” Légy kíváncsi és áss mélyebbre a témában.

A magasabb tudatosság 4. szintje: az élet érted van

Minél kíváncsibb vagy rá, mi történik körülötted – ahelyett, hogy automatikusan reagálnál vagy az irányításon merengnél – annál könnyebben ébredsz rá az igazságra: az élet érted van. Az élet nem olyan dolog, amely csak úgy megtörténik veled, vagy amelyet irányítanod kell. Ráeszmélsz, hogy nincsenek általános, vagy hétköznapi pillanatok. Egy lépéssel máris előrébb tartasz a magasabb tudatosság ranglétráján.

Az élet nem egy véletlen eseménysorozat, hanem egy rendkívül kifinomult dolog, amely beleállít bizonyos élethelyzetekbe, csak hogy megszabadulhass személyes mantráidtól, amelyek ellehetetlenítik a boldogságod. Nem számít mi történik az életedben, végül megérted majd: az Élet tudja, mit csinál.

A tudatosság ezen szintjén megérted: nem kell átalakítanod az életet, el kell fogadd úgy, ahogy van.

Igen, az élet természetes folyamatába beletartozik a fájdalom, a veszteség és a halál. Azonban ha ellenállsz a fájdalomnak, abból tartós szenvedés lesz, hiszen az ellenállásból sokkal mélyebb fájdalom születik, mint ha szembenéznénk vele. Ahelyett, hogy megkeményítenéd magad, és elfordulnál a rossz tapasztalataidtól – hiszen ez csak tovább súlyosbítja a dolgot – nézz szembe velük és éld meg őket, legyenek bármilyen természetűek is.

„Az élet nem egy véletlen eseménysorozat. Hanem egy rendkívül kifinomult dolog.”

Ha csak apró gondolatfoszlányként indul el benned a kíváncsiság a folyamatot illetően a nap folyamán, már azzal is sokat tettél a siker érdekében. Minden alkalommal, mikor felülírod alapreakcióidat, a belső korlátodon is lazítasz egyet. Ne feledd, hogy a szabadon áramló életvidámság a természetes alapállapotunk. Amikor ezt az életvidámságot példaként egy személyes mantrával blokkoljuk, akkor az energiaszint és az öröm lecsökken. Amikor azonban tudatos vagy, leperegnek rólad a mantrák, az energia felszabadul, és elkezdesz boldogan nyitni a világ felé. Ne feledd: az élet egy alapbeállítás szerint működik, amelyet meg lehet változtatni. Felnyithatjuk, felszabadíthatjuk, átállíthatjuk azt.

Csukd be a szemed egy kicsit, és éld át ezt a csodás pillanatot! Hallgasd, és érezd át! Csak ez a pillanat számít az életedben, mert ez történik most, a jelenben!

A magasabb tudatosság 5. szintje: az élet rajtad keresztül halad

A magasabb tudatosság ötödik fázisa megmutatja, nincs átlagos vagy mindennapi pillanat az életünkben. Segít megérteni továbbá, hogy az élet “beszél” hozzánk minden egyes percben. Miután kíváncsivá váltál a tapasztalataid és a koncentrált figyelem irányába, elértél arra a szintre, ahol az élet keresztül áramlik rajtad. Ezen a ponton felismerheted, hogy az élet megbízható. Nem mindig nekünk tetsző dolgokat generál, ám tudja mit cselekszik.

Képzelj el egy olyan világot, ahol feltétel nélkül megbízol az életben.

Minden reggel tettre készen ébredsz fel. A hasad laza, az elméd kíváncsi, a szíved pedig nyitva az új dolgok felé. Ahelyett, hogy küszködnél az élettel, nyitottan állsz hozzá, még akkor is, ha komoly kihívásokkal nézel szembe. Ha az automatikus mantráid megint rád törnének, a koncentrált figyelem segítségével hessegesd el őket.

Csak úgy, mint amikor megszerelik a vízvezetéket, az energiaáramlat szabadon szárnyalhat benned, előhozva az öröm és az életvidámság érzését, amelyre már olyan régóta vágyakozol. A kreativitás, amelyet sosem tudtál elhinni magadról, magától értetődő lesz, kifejtve áldásos hatását rád és a téged körülvevőkre – ez az élet bölcsessége.

Egyszeriben mindenért elkezdesz mély hálát érezni. Meglátod, hogy az életed mennyiben függ sok más ember kreativitásától az univerzumban. Arra is rájössz, hogy mindaz ami veled történt – beleértve a nehézségeket is – része volt annak az útnak, amellyel visszataláltál az élethez. Lépésről lépésre az élet elvezet a magasabb tudatossághoz, a képességhez, hogy teljes mértékben jelen tudj lenni a pillanatban. Most lazíts, és készülj fel a kalandra! Ahogy Cynthia Bourgeault Misztikus remény (Mistical Hope) című regényében utal rá: „Megtalálod az utad, ha érzéseiddel és érzékeiddel kapcsolódsz az „itt”-hez. Hagyd, hogy elérjen és vezessen téged utadon.”

A magasabb tudatosság 6. szintje: az élet te magad vagy

Minél inkább képes leszel arra, hogy megadd magad az életnek, anélkül, hogy megpróbálnád irányítani azt, annál inkább rálátásod lesz arra az alapigazságra is, miszerint az élet te magad vagy. Ez a tudatosság hatodik szintje. Már nem kívülállóként látod magad. Teljesen beleolvadsz az élet kreatív áramlatába, megértve azt, hogy minden – minden egyes szikla, ember, felhő, molekula vagy katicabogár – te magad vagy. Te vagy az élet! Ahogy Eckhart Tolle mondta: „Te nem a világmindenségben vagy, hanem te vagy a világmindenség. Nem egy személy vagy, pusztán fókuszpont, ahol a világmindenség hirtelen öntudatára ébredt. Milyen csodás is ez!” Ez mind rendben is van. Merészkedjünk közelebb.

Ha közelebbről szemléljük a tudatosság hat szintjét, meg fogod érteni, hogy az első kettő az élet megváltoztatásáról, ellenállásáról és irányításáról szól (Az élet veled történik, Az élet általad alakul). Ezek a fázisok az alapbeállítódásodat tükrözik, amely nem akar tudomást venni a jelenlétről (nem tud nyitni az élet felé), és amely olyan dolgokat akar elérni, amelyek nincsenek jelen (el tudom érni, pusztán pozitív gondolkodás útján). Mindkét szinten egy leheletnyi fátyol választ el téged a valódi tapasztalattól, mivel egyik szint sem az élet kreatív megtapasztalásáról szól.

A magasabb tudatosság következő két fázisa arról szól, hogyan használd az elméd, és légy kíváncsi ahelyett, hogy ellenállnál, vagy irányítani akarnál.

Az élet benned zajlik részben ráeszmélsz, hogy a saját belső történeted választ el az élet valódi megélésétől. Tehát ahelyett, hogy megpróbálnál bármin is változtatni, inkább afelé kezdesz el érdeklődni, mit érzel vagy tapasztalsz az adott pillanatban. Minél inkább jelen vagy az életben – annak szépségeivel és nehézségeivel, örömeivel és bánataival, és minél inkább megszabadulsz belső mantráidtól – annál tisztább lesz számodra, hogy az életben okkal történik minden, veled is.

A magasabb tudatosság utolsó két szintje önmagunk megtalálásáról szól.

Minél inkább átéled azt az alapigazságot, miszerint az élet érted van, annál inkább ellazulsz, és annál örömtelibb is leszel az életben. A gomolyfelhők eloszlanak, és feltárul előtted a napsugaras mező! A mező pedig te magad vagy. Az élet te magad vagy és te vagy az élet!

„Te nem a világmindenségben vagy, hanem te vagy a világmindenség. ”

A legtöbb ember a magasabb tudatosság első két szintjén tengeti életét (Az élet veled történik, Az élet általad alakul) nem tudván, hogy van egy titkos ajtó, amely elvezet még további négy szinthez. Az élet felé való nyitás ráébreszt, hogy az első két szinten felül ott van még másik négy. Nem csak saját gyógyulásodat segítheted elő általa, hanem az összes élőlényét is, mivel sikeresen felülkerekedtél a küzdelem fekete felhőin, s így egyfajta gyógyító létforma vált belőled.

Van egy életparadoxon, amelyet fontos elfogadnunk. Noha emberek a tudatosság első szintjétől a hatodik felé fejlődnek, az is igaz, hogy akár egyetlen nap leforgása alatt számos szintet megtapasztalhatnak. Egyik fázis sem jobb, vagy elhanyagolhatóbb, mint a másik, nem erről van szó. Mind életünk részét képezik, és a fejlődésed folyamán mindet felismered és magadévá teszed majd.

Az igazság a bizalommal kapcsolatban

Az utolsó négy szintre való eléréshez elengedhetetlen, hogy a megrongált bizalmat újjáépítsük magunkban. Te, a legtöbb emberrel egyetemben, nem bízol az életben! Ez pedig bizonytalansággal tölt el. Az életben összetörhetik a szíved, betegségek érhetnek el, és sokszor úgy tűnik, több csapást mérnek rád, mint amennyivel képes vagy megküzdeni.

Ha nem bízol az életben, hogy lennél képes kezelni a helyzetet, vagy nyitni felé bármely esemény kapcsán? Hogyan is tudnád megengedni neki, hogy elvezessen a tudatlanság állapotából a magasabb tudatossághoz? Van egy érzékelésbeli változás, amely rendkívül sokat segíthet a bizalom újratanulásának terén. Az irányítás helyett megtanulod, miként lehet nyitni irányába és felfedezni azt.

A változás ott kezdődik, ahol felismered: Az élet okosabb nálad!

Sokan annyira bele vagyunk ragadva saját kis történetünkbe, hogy szinte saját világot hozunk létre magunk körül. A fejünk felett tornyosuló akadályokra figyelünk, amelyek személyes mantráinkból épülnek fel. Nem is látjuk mi történik körülöttünk! Így pedig biztosan nem vesszük észre azokat a dolgokat sem, amelyeknek örülni lehetne.

A tudatunk megnyitásához, és belső kis világunk szélesítéséhez, meghívlak egy olyan gyakorlatra, amelyet „a nagyobb kép felfedezésének” hívok. Képzeld el, hogy a Holdon ülsz és visszanézel a gyönyörű kék és zöld színekben játszó kis ékkőre – bolygónkra. Nézz rá úgy, mint egy élőlényre, amely 4,5 milliárd éve fejlődik. Tekints távolabbra a fekete, bársonyos mélységbe, amelyben több a csillag, mint ahány homokszem van a világ összes strandján.

Most nézd ismét a Földet, amint előtted lebeg. Merülj el szépségében, és gondolj bele: ezen a bolygón minden olyan atomokból épül fel, amelyek csillagokból származnak – beleértve téged is! Tehát minden, amit látsz, csillagporból áll!

Most a képzeletedben tekintsd végig a Föld evolúcióját, mint egy filmet. Kezdetben pusztán gázok és por alkotta. Ha gyorsítva nézzük a filmet, megláthatjuk, amint elválik a szárazföld és a víz, valamint kialakul az atmoszféra. A tengerekben elemi változások hatására kialakulnak az első életformák. Nem sokkal később az élet birtokba veszi a szárazföldet, amely pusztaságból zöld felszínné alakul. Rovarok és állatok fejlődnek ki rajta. Dinoszauruszok jelennek meg, majd tűnnek el.

A bolygón az élet evolúciójának van egy időszaka, amikor az élőlényeknek nem volt nagyujja. Életjeleket kevésbé tudtak kimutatni, vagy felfedezni ebből a korból. Most egy olyan életformát látunk, amely néhány millió év alatt karokat és hüvelykujjat növesztett, egy olyan aggyal, amely érdeklődéssel fordul az életjelenségek, illetve azok kutatása felé. Az élet soha nem teremtett még hasonló létformát!

Az emberek aztán törzsekbe tömörülnek. Ahogy a homloklebenyük egyre összetettebbé válik, kifejlődik a nyelvi készség, megtanulják miként használjanak eszközöket, műveljék a földet, alapítsanak falvakat és városokat, majd alkossanak kerekeket és hajókat, amelyek átszelik az óceánokat.

„Te egy 70 billió sejtből álló közösség vagy, amely 104 000 kilométer artérián és vénán keresztül pumpál vért a szervezeten keresztül.”

Tekerd előre a filmet a jelenhez képest néhány száz évvel korábbra. Nézd végig, ahogy szépszüleid megszületnek, felnőnek, egymásra találnak, majd szépen lassan a homályba vesznek. Ugyanez a ciklus zajlik le nagyszüleink, szüleink, majd a mi esetünkben is. Most nézd meg magadat, amint világra jössz a semmiből. Nézd végig, ahogy csecsemőből kisgyerekké, majd tinédzserré lettél, aztán elérted a felnőtt kort.

Életed filmjét egészen a mai nap reggeléig vetítsd le, mikor felébredtél, elkezdted a napot és végül elérted azt a pillanatot, amikor ezt a cikket olvasod. Ébredj rá, hogy életed pillanatainak milliói futnak össze ebben a percben, és ez az élet evolúció-hullámának az egyik éle. Légy tudatában, hogy ez egy nem mindennapi pillanat. Itt és most egy nagyon ritka ajándékot adok a kezedbe: az élet ajándékát. Egy ideig itt kell legyél, aztán te is beleolvadsz a feledés homályába. Az élet pedig tovább halad.

Állj meg egy percre, és gondold végig, milyen kreativitásra volt ahhoz szükség, hogy mindent, beleértve téged is, megteremtsenek. Ez a szemlélődés hozhatja meg a változást a magasabb tudatosság terén.

A te történeted

Végignézhettük az élet és az ember kialakulásának történetét. A létezésed 4,5 milliárd év fejlődésének eredménye, amely a Földön végbement. A tested jelenlegi külleme a múlt határtalan kreativitásának eredménye. Nézzük meg például a szem esetét. A szemek eredetét egészen a polipokig vezethetjük vissza, amelyek az óceánok fenekén élnek. Ők fejlesztettek ki először olyan sejteket, amelyekkel meg lehetett különböztetni a fényt és a sötétséget.

A látás számos elemi változáson ment keresztül, és odáig fejlődött, hogy segítségével most el tudod olvasni ezt a cikket. Nem a szemed azonban az egyetlen szerv, amely az élet zsenialitásának köszönhetően jött létre. Egész életed, mint mindenki másé, attól a kreatív energiától függ, amely mindig is jellemezte a Földet.

Hihetetlennek tűnik elképzelni azt a határtalan erőt, amely lehetővé tette az életet a bolygón. Csillagporból megalkotni mindezt, beleértve téged is. Még inkább megdöbbentő lehet szembesülni azzal, hogy 70 billió sejtből álló közösség vagy, az artériáid és vénáid 104 000 km hosszúak, az idegsejtjeid fénysebességgel közvetítenek információt, tested irányítja a hormon-háztartásod, sejtet regenerál és emészt…ezek pedig mind tudaton kívüli folyamatok. Ha valaha is kételkednél benne, hogy van egy felsőbb intelligencia, amely beavatkozik az életbe, gondolj csak bele, mi megy végbe a testedben.

Mivel nem veszed észre a felsőbb intelligencia jelenlétét az életben, úgy gondolod, elválaszthatod magadat tőle. Ennek következtében pedig úgy véled, neked kell az irányítást gyakorolnod az élet felett. Onnantól kezdve, hogy úgy gondolod, irányítanod kell, elvágod magadat az élettől, valamint elveszted a nyitottságodat és életörömödet is. Ez a hozzáállás megakadályozza a magasabb tudatosság megélését.

A valóságban nagyon is bízol az életben. Bízol benne, hogy továbbra is dobog majd a szíved, és vehetsz levegőt is. De legbelül úgy érzed, hogy a magasabb intelligenciának semmi köze a mindennapi életedhez. Te, hasonlóan a többséghez, megtanultad használni azt az emberi egónak nevezett arroganciát, amely azt sugallja, neki kell irányítania. A különválásba vetett hit miatt úgy gondolod, hogy az életed csak véletlen események sorából áll, amelyet folyamatosan alakítanod kell aszerint, milyennek szeretnéd látni.

Mi történne, ha kiderülne, hogy mindez nem igaz? Milyen lenne az életed, ha megértenéd: ugyanaz a felsőbb intelligencia, amely a bolygók mozgásáért felel, begyógyítja a sebeket, vagy életre hívja a tavaszt a telet követően, veled van, életed minden egyes percében? Tudsz-e nyitni afelé, hogy ez a kreatív intelligencia irányítja az életedet a jó és rossz dolgok segítségével, és pontosan azt adja neked, amire szükséged van, azért, hogy végül eljuthass a tudatlanságból a magasabb tudatosságig? Milyen lenne, ha megértenéd, hogy ugyanaz a fantasztikus erő, amely ezt a bolygót és az életet is megalkotta, a te életedért is munkálkodik?

Elég egy kis ideig kiengedned a kezedből az irányítást, hogy ráeszmélj ennek igazságtartalmára. Azonnal érezni fogod az életbe vetett bizalom varázslatos erejét. Minél inkább bízol benne, annál többet fogsz tudni kihozni belőle, valamint minél többet sikerül kihoznod belőle, annál inkább belátod majd: az élet bölcsebb nálad, és pontosan azokat a tapasztalatokat hozza az életedbe, amelyekre szükséged van, hogy visszatalálj hozzá.

Most emeld fel a tekinteted a cikkből. Ez a pillanat soha nem fog megismétlődni még egyszer, és csak neked adatott meg, hogy átéld.

Mit jelent az életbe vetett bizalom?

Amikor ráébredsz arra, hogy az élet okosabb nálad, az egész nagyon érdekesnek tűnik. Ahelyett, hogy elvesznél eddigi életed emlékeiben, rájössz, milyen különleges dolog van kialakulóban: az életben nincsenek szokásos pillanatok! Sokkal inkább odafigyelsz majd arra, mi történik körülötted és benned. Ha az ember életét egy jéghegyhez hasonlítanánk, elmondhatnánk, hogy az emberek csak a víz feletti részre figyelnek. A tudatosság lényege azonban a mélyben húzódik meg, a víz szintje alatt.

„Ráébredsz, milyen fantasztikus dolog van kialakulóban:az életben nincsenek szokásos pillanatok!”

Való igaz, hogy vezetünk, dolgozunk, zuhanyzunk, főzünk, veszekszünk, szeretkezünk, gyermeket nevelünk, megszületünk és végül meghalunk. Ám mindez egy intelligens folyamat eredménye, és te ennek részese vagy. Egy öntudatlan személyből tudatossá fejlődtél. Ez életed minden egyes tapasztalatára igaz, mindre! Az élet az életért van. Támogat, hogy az álom fázisából megérkezz az ébrenlétbe. Ahogy az élet segíti a barackfát abban, hogy gyümölcsöt hozzon a napsütéssel, esővel, a darazsakkal és a Föld táplálásával, neked is megadja mindazt, amire szükséged van, hogy tudatos ember legyen belőled, és ébren légy az életben.

Abból az igazságból kiindulva, hogy az élet érted van, elkezded elengedni azt a tudatot, miszerint a szenvedésedet valamilyen külső hatás okozza: más emberek, a munkád, a testalkatod, a társad, az egészséged, a múltad, vagy a beállítódásod. Meglátod, a szenvedésed belülről fakad, amelyet a belső mantráid okoznak. Igen, vannak nehézségek az életben. Amikor nem veszel el a múlt történéseiben és felismered a helyzetet, kihasználhatod az élet nyújtotta lehetőségek előnyeit. Ez a magasabb tudatosság ajándéka, amikor látod, hogy minden a te javadat szolgálja.

Mikor ráébredsz a magasabb szintű tudatosságra, már nem fogsz arra törekedni, hogy megváltoztass dolgokat az életedben.

Sokkal inkább arra fogsz figyelni, hogy milyen folyamatok mennek végig benned, különösen a nehéz helyzetekben. Megengeded az életnek, hogy bizonyos helyzeteket hozzon az életedbe, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a belső mantráidat felszínre hozhasd. Így már képes leszel szembenézni velük, működésében fogod látni őket, és ráeszmélsz, hogy csak mantrák, amelyeket fiatalabb korodban megtanultál, és amelyekre már nincs szükséged.

Ezek mélyről jövő ősi meggyőződések a félelemről, szégyenről, kétségről, féltékenységről, megfelelési kényszerről, magányról és dühről, hogy csak néhányat említsünk. Meggyőződéseink olykor palackban rekedt buborékként törnek fel belsőnk legmélyebb bugyraiból. Mivel egyre kevésbé szeretnéd megtapasztalni őket, vesztenek erősségükből, és felszínre jönnek, ahol könnyen tetten érheted őket. Teljes valójukban eléd tárják magukat, majd szétdurrannak. A bennük ragadt energia pedig felszabadul. Ahelyett, hogy félelemmel töltene el az megtisztulási folyamat, üdvözölni fogod, mivel szeretnél a teljes éberség állapotába kerülni, ez a vágy pedig erősebbé válik, mint a mantráid által sugallt félelem.

Tartsunk szünetet egy pillanatra. Figyelmedet irányítsd a hasadra. Engedj el minden görcsöt, és hagyd, hogy a mosoly gyógyító ereje kifejtse hatását. Terjeszd ki ezt az ellazult állapotot egészen a medencefenékig, majd a gerinced mentén. Érezd a magasabb tudatosság kibontakozását a testeden.

A felelősség öröme

Legyen szó betegségről, fájdalomról, egy nehéz természetű szomszédról, kényszerességről, pénzügyi szükséghelyzetről, vagy az élet egyéb kihívásairól, az elméd szempontjából megterhelő lehet a felelősség vállalása – vagyis a válaszadás egy adott helyzetre. A mantrákból származó berögzült válaszreakciók igen erőteljesek lehetnek. Meg kell tanulnod, hogyan találd meg az egyensúlyt. Mint a Kelj fel Jancsi játékok: ha nehéz helyzetben vagy, úgy érzed magad, mint akit leütöttek. Az idő előrehaladtával azonban egyre kíváncsibb leszel, mitől érzel így. Mikor megtalálod, a lendület segít felállnod, mint ahogy a játék esetében is történik. Ráeszmélsz, hogy minden egyes helyzet azért következik be, hogy tovább fejlődj a magasabb tudatosság terén.

„Az öröm, fény és életvidámság, amelyekre oly régóta vágyakozol, mindig is ott volt veled. Itt van most is.”

Ezen a ponton kezdesz el valóban bízni az életben. Tudod, hogy lesznek nehéz helyzetek az életedben. A test megtisztításához hasonlóan, az elmédet is megtisztítod a berögzült, régi mantráktól. Minél inkább szembe akarsz nézni régi gondolkodásmódoddal, az élet annál több lehetőséget fog kínálni neked, hogy tudatosságod fényében újra végiggondold őket. Innentől már nem vagy a saját életed áldozata.

Még az olyan érzések is, mint a magány, a végtelen szomorúság, vagy az üresség – amelyek olyan mélynek és valóságosnak tűnnek, mikor ellenállunk nekik – könnyebbé válnak és egyfajta együttérzéssel tudunk tekinteni rájuk. Ha beleállsz az érzésbe, már nem lesznek rád olyan hatással mint régen, és az energia, amelyet beléjük fektettél, végül felszabadul. Feltárul előtted mindaz a lehetőség, amely végigkísért eddigi utadon.

Fontos emlékeztetni magunkat a magasabb tudatosság napi szinten történő alkalmazása során, hogy igazán sose hagytuk el ezt az állapotot: csak azt hittük, hogy elhagytuk. Az öröm, fény és életvidámság, amelyekre oly régóta vágyakozol, mindig is ott volt veled. Itt van most is. Csak nem láttad, mert tudatod elvonta róla a figyelmed, és ritkán hagyta magát szabadon szárnyalni. Minél inkább megengeded az életnek, hogy olyan helyzetekbe hozzon, amely során szembetalálod magad régi berögzült gondolkodásmódoddal, annál hatékonyabban űzöd majd el a fekete felhőket, és ismered fel a boldogság állapotát, amelyben vagy.

Ez a cikk eredetileg a 2015. évi tavaszi Conscious Lifestyle Magazine kiadványában jelent meg. A magasabb tudatosságról szóló eredeti cikket Mary O’Malley könyvéből, a „What’s in the Way is the Way”-ből vettük át.

A szerzőről

Mary O’Malley az 1970-es években egy erőteljes megvilágosodási folyamat után kezdte megváltoztatni gondolkodásmódját a kihívásokkal kapcsolatban. Ezzel véget vetett az egész életét átható sötétséggel vívott küzdelemnek. Mary új könyve, a „What’s In the Way is the Way” eszközöket és technikákat ad az olvasó kezébe, amelyek segítenek gyógyírt kínálni a félelemre, szorongásra, szégyenre és egyéb zavarokra. Átformálják a küzdelmeket és békét teremtenek – hiszen valahol mind erre szomjazunk. Mary elkötelezetten segít az embereknek belső viharaik leküzdésében, mert így ők is a Föld gyógyítóivá válhatnak. Eckhart Tolle a következő szavakat intézte hozzá: „Köszönöm, Mary, hogy hozzájárulsz az emberi tudatosság evolúciójának fejlesztéséhez.” 

forrás: Edelényi Dorottya - lunarimpex.hu
fordította: Major Réka Ágnes 

Eckhart Tolle és Oprah beszélgetése - videó
forrás:Édesvíz Kiadó