A dalai lámák a hit szerint Avalokiteshvara (az együttérzés bodhiszattvájának/buddhista istenségének) megtestesülései. A bodhiszattvák olyan megvilágosodott emberi lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újjászületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják. Teszik ezt egészen addig, amíg minden lény meg nem szabadul szenvedéseitől és meg nem világosodik.
Tehát ők gyakorlatilag önként mondanak le arról, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől, csak azért, hogy mindig újjászületve segítsék az embereket. Vagyis nem véletlenül az együttérzéssel azonosíthatók leginkább: átérezve a többi lény szenvedését, inkább lemondanak a nirvánáról, csak azért, hogy könnyítsék az útját azoknak, akik még nem járnak olyan magasan, mint ők.
A jelenlegi dalai láma (Tenzin Gyatso) a 14. a dalai lámák sorában. A hagyományozási vonal 1578 óta tart. A mindenkori dalai láma vallási és politikai vezető is egy személyben, így Tibet irányítása (egészen 1949-ig, ld. történelem) egyedül az ő kezében volt. Ráadásul ő Avelokiteshvara megtestesülése (vagyis voltaképpen egy élő buddhista istenség). Az ő uralkodása a tibetiek számára olyan, mint az amerikaiaknak lenne, ha Jézus Krisztus lenne az USA elnöke.
A vallásos tibetiek számára így elképzelhetetlen alkalmasabb személy az ország
vezetésére, mint egy élő istenség, aki csak azért születik folyton újjá, hogy
az az ő életüket könnyítse. Fel sem merülhet a gyanú, hogy esetleg a saját
hasznára tenne bármit is.
Ráadásul a Dalai Láma egész munkásságával és szerény életvitelével (ld.
lejjebb) bizonyítja, hogy megérdemli a bizalmat.
Mennyivel könnyebb lenne más országok lakóinak, ha nem kellene folyton azon
aggódniuk, hogy politikusaik vajon tényleg arra használják-e hatalmukat és az
állam pénzét, mint amiért megválasztották őket...
Hogyan találják meg a következő dalai lámát?
Amikor a mindenkori dalai láma érzi, hogy hamarosan meg fog halni, nyomokat helyez el, amelyek az újjászületése helyszínére vezetik a keresőket. A fiatal gyereket - akiről úgy sejtik, hogy a lehetséges dalai láma – vizsgálatnak vetik alá. Sok különböző tárgyból ki kell választania elődje személyes tárgyait. Ha ez sikerül, akkor kérdésekre kell megfelelnie, majd ki kell nyilatkoznia, hogy ő a dalai láma. Ha ez is megtörténik, akkor ki lehet jelenteni, hogy megtalálták az új megtestesülést. Ezt követően a fővárosba viszik, ahol elfoglalhatja helyét a Potala palotában, a dalai lámák székhelyén.
A Dalai Láma korábban
Az előző, a XIII. dalai láma 1933-ban hunyt el. Utódját egy Pari Takster nevű településen találták meg. A fiúcska 1935 nyarán született. Állítólag egy szent tóban látták meg, hogy merre kell keresni, és ez alapján könnyen rá is találtak. Érdekes módon a kétéves fiú tudta, hogy kik az idegenek, elődje tárgyait felismerte és a kérdésekre is hibátlanul meg tudott felelni. Két évvel később a tibeti kormány is elismerte mint a következő dalai lámát, és 1940-ben ismét elfoglalhatta sok évszázados trónját.
A ma élő, XIV. Dalai Láma
A Dalai Láma az
elmúlt évtizedekben kitartóan dolgozott azért, hogy a világ megismerje és
megértse az elnyomást, amit a tibetiek 1949 óta elszenvedtek.
Párhuzamosan, ahogy a tibeti menekültek a világ számos pontján letelepedtek, a
nyugati emberek is keleten kezdték el a „spirituális igazság” keresését.
Milliók látogattak Indiába, Nepálba és Tibetbe, valamint a buddhista többségű
országokba. A Dalai Láma a világ egyik legnépszerűbb spirituális tanítójává
vált, rendszeresen tart előadásokat nyugaton és keleten egyaránt. Otthona,
Dharamsala zarándokhellyé vált. Személyében összefonódnak a buddhizmus
tanításai és a tibeti ügy
Politikájában – melynek célja sokáig Tibet teljes felszabadítása volt, a ’70-es évek óta pedig autonómia elérése – kizárólag a békés, erőszakmentes utat engedi támogatóinak és követőinek.
A Láma a demokrácia híve, és Indiában működő kormányát demokratikus mintára alakította ki. Rendszeresen választásokat tartanak – épp úgy, mint nyugaton.
A Dalai Láma – bár aktivitását tekintve vitathatatlanul korunk egyik legnagyobb államférfija (nem összekeverendő a politikussal) – napi tíz dollárból él. S teszi ezt nem azért, mert nincs kormányának több pénze, hanem mert úgy gondolja, nem terheli felesleges kiadásokkal és pompával népét.
Ha megkérdezik tőle, hogy minek tartja magát, akkor a válasz mindig ugyanaz: „Egyszerű szerzetes vagyok”. Szerénysége, elhivatottsága és humora, mellyel hatmilliós népe tragédiáját viseli, bármerre jár, csodálatot vált ki hallgatóságából. Egyszer egy Tibetről és róla készült filmben egy riporter megkérdezte tőle, hogy feladná-e azt a célját valaha, hogy szabaddá tegye népét. Válasza olyan tiszta, egyenes és megkérdőjelezhetetlen volt - „Nem, soha!, - hogy a film címe is ez lett: Rezzenéstelen pillantás. Tanításain, könyvein (a Dalai Láma már-már egy egyszemélyes könyvkiadó is egyben: több, mint 30 könyvet írt és írtak közösen vele, a róla készült filmeken és előadásain oly mértékben átsüt mély és szilárd hite, hogy buddhistákra és nem buddhistákra egyaránt nagy benyomást tesz.
Legkülönlegesebb mégis humora. A Láma ugyanis, nem törődve azzal, hogy éppen államelnökkel, vallási vezetővel vagy az utca emberével áll szemben, folyton viccel. A protokollal és ceremóniákkal nem sokat törődik – bár azért mindig vigyáz, hogy még véletlenül se bántson meg másokat ezzel. A belőle áradó örök derű, és oly jellemző mosolya segít megértetni, hogy a világ egy kellemes hely. Bár az élet nem könnyű, de hogy ezt hogyan éljük meg, csak rajtunk múlik, pozitív vagy negatív hozzállásunkból. A döntés a mi kezünkben van: tragédiának vagy örömnek akarjuk érezni.
Fontos tanításai
Nemcsak a különböző vallású embereket, hanem a nem hívőket és az ateistákat is tisztelni kell. Úgy tartja, hogy bár számtalan kis és nagy vallás van a világban, mindegyik ugyanabban a dologban gyökerezik: a látható világon túl létezik egy láthatatlan is, mely szorosan összefügg és együttműködik ezzel. Célja a legkevésbé sem az, hogy minden embert buddhistává tegyen (hiszen ez nem térítő vallás), hanem egy olyan gondolkodás létrejöttét segíti, aminek a középpontjában egységes erkölcsi tanítások állnak. A tudománnyal közösen olyan világi értékrendet kell létrehozni, amely mindenki számára elfogadható.
Bár a nyugati emberek nagy hangsúlyt fektetnek a személyes függetlenségre, ez ma már akadályokba ütközik. Közel 7 milliárdan élünk a bolygón, minden zugát benépesítettük már, így szorosan függünk egymástól. Ahogy ő fogalmaz: „Independence” (függetlenség) helyett „interdependence” (egymásra utaltság) van. Korábbi téves nézetek szerint a természetben sem a legerősebb győz (Darwin), hanem az, aki képes együtt-működni társaival (Konrad Lorenz). Egy oroszlán sosem lenne képes legyőzni egy elefántot, de egy falka már igen. A hangyák együtt-működéséről nem is beszélve... Ez a helyzet korunk társadalmával is: ha népek, nemzetek, rassz vagy vallás alapján felosztjuk magunkat, akkor szakadékot képezünk az emberek között. Nézete szerint fel kellene ismernünk, hogy mindannyian ugyanarra a dologra vágyunk, és ez a boldogság. Ez pedig nem valósulhat meg addig, amíg a többi embert magunktól eltérőnek látjuk. Hiszen a legfontosabb dologban egyformák vagyunk: szeretnénk elkerülni a (testi és lelki) szenvedést, és megtalálni a boldogságot. De ha másokat gyűl-öl-ünk, mert a felszínen különböznek tőlünk, akkor magunk is a gyűl-öl-etbe kerülünk. Adni és kapni egy érzés-csomagot: ugyanaz a dolog.
Ez a kereszténységnek is az egyik alapgondolata: „Szeresd felebarátod, mint
tenmagad.” És ki a felebarátunk? Ebben a szoros együtt élésben már nem lehet
más, csakis: Mindenki. Példának hozza saját népe emigránsainak példáját. Bár
százezernél is többen telepedtek le a nagyvilágban, sosem az ellentéteket,
hanem a békés együtt-működés lehetőségét keresik. Talán nem véletlen, hogy még
sosem hallottuk a hírekben, hogy buddhisták és más vallású, bőrszínű, stb.
emberek egy csoportja gyilkolni kezdték volna egymást.
A buddhizmus legfontosabb társadalmi üzenete az egymás elfogadása és a békés
egymás mellett élés hirdetése.
A Dalai Láma öt évtizede szakadatlanul dolgozik azon, hogy a világ megismerje népe helyzetét, így mára számos állam és emberek milliónak támogatását vívta ki. Ez elsősorban állhatatosságának köszönhető, mellyel mindig a párbeszéd és a békés megoldás lehetőségét keresi. Magát erőszakmentes szabadságharcosnak tartja.
“Én nem a függetlenséget követelem, hanem - mint ahogyan már oly sokszor elmondtam - csupán azt, hogy a tibeti nép valódi önrendelkezést kapjon, azért, hogy így a saját civilizációját megóvhassa.”
Tántoríthatatlan
elszántságát, hogy békés úton oldja meg népe problémáját, 1989-ben béke
Nobel-díjjal ismerte el a világ. Őszentsége a díj átvételekor a következőt
mondta:
„Amíg a tér fennáll, amíg érző lények élnek, hadd maradhassak én is, hogy enyhíthessem
a világ szenvedéseit.”
Forrás: evezzvelem.hu
Kapcsolódó írás
A Tibeti reinkarnációk - A tulkuk felismerése:
https://dszilvia.blogspot.com/2019/04/a-tibeti-reinkarnaciok-tulkuk.html
Oliver Shanti: Echoes Of Potala -- Potala Viszhangjai ( Tibet ) - videó
forrás: M. Laurens Bullstar
