2020. február 29., szombat

Állatok a túlvilágon


Ha a túlvilág kerül szóba, akkor az emberek nagy része kizárólag úgy gondolja, hogy mindez csak róluk szól. Gondoljunk bele, hogy milyen sivár lenne a folytatás az állatok nélkül. George Wilmot a saját halálközeli élményén keresztül meséli el, hogy milyen volt találkoznia a kedvenc lovával odaát.


Jó öreg Jenny. Valamikor ő húzta a kordémat. Én olyan harmincas lehettem akkor. Odáig voltam, mikor szegény Jenny egyszer csak összecsuklott és kimúlt. Olyan közel állt hozzám, amennyire csak egy asszony állhat közel az emberhez, vagy még annál is jobban. Nagyon ragaszkodtam hozzá. Mindent értett, amit mondtam neki, abban biztos vagyok. Agyafúrt volt, mint egy igazi szépség. Semmi különös nem volt rajta, de még is nagyon szép kis lovacska volt. Arra emlékszem, hogy egy mezőn ébredtem. Egy fa alatt ültem, vagy inkább hevertem. Emlékszem az ébredésre. Ezt a lovat láttam, ahogy jön elém. Jenny! A kutyafáját!

Persze fiatalabbnak nézett ki, de remegett az örömtől. Szinte éreztem az örömét. Nem tudom elmesélni, hogyan. Az olyasmi, amit nem lehet megmagyarázni. De majdnem olyan volt, mintha beszélne hozzám. Ez rendkívüli volt. Semmi hangot nem hallottam, s az ember nem is várhatja egy lótól, hogy beszéljen, de valahogy a fejemben éreztem őt.

Igen, most jövök rá, hogy egészen biztosan olyan volt, mintha beszélne hozzám és üdvözölne engem. Odajött és megnyalta az arcomat. Egek, ezt amíg élek nem felejtem el! Nagyon izgatott voltam. Simogattam, nyugtattam őt. Ekkor hangot hallottam a hátam mögül. Megfordultam. Egy jóvágású, fiatal, szőke fickó állt ott.

-Azért jöttem, hogy gondodat viseljem – mondta.
-A gondomat viseled? – kérdezem. -Miről beszélsz?
Meg voltam rökönyödve Jenny meg a többi miatt.
-Igen, gondoskodni fogok rólad. Ezzel bíztak meg.
-Ezt hogy érted? Mindig képes voltam gondoskodni saját magamról.
Mellesleg rá voltam kényszerítve.
Nem érted? – kérdezte. – Meghaltál.

Ez persze egy pillanatra úgy ért, mint a villámcsapás. Aztán minden megváltozott. Jenny már évekkel ezelőtt elpusztult, s volt egy másik lovam utána. Szép ló, de nem fogható Jennyhez.

S ő azt mondja halott vagyok, nem tudtam mire vélni ezt a mókát.
Aztán úgy tűnt nekem, mintha a fickó mutatna nekem valamit. Nem tudom, vajon valóban megmutatta-e, de gondolom, igen. Láttam magam egy ágyon feküdni, mereven, feszesen. Néztem saját magamat, de mégsem voltam ott. Láttam, hogy felteszik a testem egy kerekes hordágyra és kitolják a helyiségből. Én meg utánuk sétálok; aztán az egész eltűnt, és ott voltam megint ezzel a pasassal.

-Az én nevem Michael – mondta.
-Értem.
-Felfogtad, hogy meghaltál?
-Hát nem is tudom, mit gondoljak.
-Láttad az imént a tested abban a vízióban? Tudod, meghaltál abban a kórházban.
-Emlékszem, hogy nagyon beteg voltam. De hogyan lehetek halott, mikor itt beszélgetek veled és itt van Jenny is?
-Jenny nem arra bizonyíték, hogy te itt halott vagy?
-Hát nagyon különös, az biztos. Ha az ember a mennyországba kerül, nemigen számít arra, hogy lovakkal találkozik. Nekik nincs is lelkük, nem?
-Legalább is ezt mondják a Földön. Hogy semmiféle más életük nincs, csak amit az anyagi világban élnek le. Ez a ló oly közel állt hozzád, elhalmoztad a szereteteddel és ragaszkodásoddal. Így kapott valamit, ami segített neki.
-Nem értem ezt az egészet.
-Míg van benned szeretet és ragaszkodás a ló iránt – mondta a fickó -, addig létezni fog. 
Az emberek általában nem látják be, hogy felelősek az állatokért. Mióta itt vagyok, aminek már pár száz éve…

Persze rábámultam, amikor ezt mondta. Ez azért egy kicsit sok, gondoltam, ilyen frissnek és jóképűnek lenni pár száz év után. De azért nem szakítottam félbe ezt az úriembert.

Egy kicsit elveszettnek éreztem magam, és arra gondoltam, nagyon meg kell fontolnom, mit teszek, vagy mondok.

-Az idő semmit nem jelent – mondja a pasas. -Több száz éve vagyok itt, és az is a munkámhoz tartozik, hogy az állatokról gondoskodjak. Gyakran járok lent a tárnákban.
Gondolkodtam, hogy mi a fenét ért azon, hogy „lent a tárnákban”, aztán oda lyukadtam ki, hogy ez biztos a poklot jelenti vagy valami ilyesmit.
-Nem – mondta ő. -A tárnák a bányákban vannak, ahol állatokat dolgoztatnak. Ellátom őket, megpróbálok segíteni nekik, de túl sok mindent nem tehetek. Ideát vannak óriási, nyílt mezők, ahol az állatok élhetnek, ahol szeretet veszi körül őket és vigyáznak rájuk. Az emberek találták ki azt a hülyeséget, hogy ők az egyetlenek, akiknek joguk van a túlvilági létezéshez. A vallásos embereknek is ez a szent meggyőződésük. Pedig fogalmuk sincs az egészről.

Sok mindenről beszélt nekem, s kezdtem kíváncsi lenni. Míg mesélt, félig rá figyeltem, félig meg magamon gondolkoztam. Hogy mihez kezdek majd, meg a halálról, satöbbi. Olyan volt, mintha illusztrálná a dolgokat, én meg megpróbáltam felfogni.
De ugyanakkor nem tudtam megállni, hogy ne a saját aggodalmaimra gondoljak.

-Ne ülj itt tovább – mondja nekem. – Menjünk.
-Rendben – feleltem.
Mellette ballagtam a mezőn. Olyan volt, mint amikor vidéken sétálgat az ember, a Földön. Tehát ott bandukoltam, a ló meg követett engem.
Nem tudtam mit gondoljak. Az is olyan különös volt, hogy a ló jött utánam. De úgy szerettem, hogy semmi kétségem nem volt afelől, ez ugyan az a ló, aki azelőtt már egyszer az enyém volt.

-------------------

Terry Smith akkor fulladt a tengerbe, amikor a Hood elsüllyedt (feltételezhetően az 1941. május 24-i, Dánia-szorosban történt második világháborús ütközetben) 1415 emberrel a fedélzetén. A túlvilágon mikor belépett a mennybéli házába, megütközve látta, hogy egy fekete macska ült az egyik széken.


Hirtelen – mesélte – a legfurább dolgot művelte ez a macska. Leugrott a székről, oda jött hozzám, a fülét hegyezve leült a hátsó lábára, rám nézett, de nem nyávogott, nem adott ki olyan hangokat amit a macskák szoktak, inkább olyan volt mintha beszélne. Hát tudják, megállt bennem az ütő.
-Ne aggódj – mondta a kísérőm. – meg fogod szokni ezt is. Az állatoknak ideát megnövekszik az a képességük, hogy megértessék magukat. Persze bizonyos fokig ezt a Földön is meg tudják tenni, csak nem halljuk őket, mert nem olyan nyelvet használnak, amit megértenénk. De itt a gondolataik a levegőben vibrálnak, s hallhatod a hangjukat. Pusztán a gondolataikat közvetítik neked, így hallhatod őket. Most azt kérdezi: hogy vagy?
-Krisztusom – gondoltam – ez őrület. A macskák nem szokták megkérdezni az embertől, hogy hogy van. nem is tudtam mit mondjak vagy csináljak.
-Ne aggódj – mondta a kísérőm. – Meg fogod szokni. Az állatok sokkal érzékenyebbek, mint az emberek gondolnák, és megvannak a saját ismereteik a dolgokról. Tudnak gondolatokat közvetíteni és fogadni, és te hozzá fogsz szokni a tényhez, hogy itt sokkal hatásosabban tudnak kommunikálni, mint ahogy a Földön tudtak.
Nagyon köszönöm – mondtam, s próbáltam hozzászokni a gondolathoz. Úgy tűnt nekem, mintha a macska azt mondaná, hogy: -Remélem boldog leszel itt.
Aztán visszament a székébe, összegömbölyödött, s míg én töprengtem, elaludt.
Kicsit később Terryt elvitte a kísérője egy sétára, hogy bemutassa az új szomszédainak. Nem egyedül mentek.
-Ahogy kiléptünk a házból – mesélte Terry – a macska feltápászkodott és követett minket. Úgy jött utánunk, amit az ember inkább egy kutyától várna, s nem egy macskától. Jól van, gyere velünk Nelly, mondta a kísérőm. Gondoltam Nelly elég fura név egy macskának. Sose hallottam még, hogy egy macskát Nellynek hívtak volna.
-Azt gondolod, különös név egy macskának ugye?
-Még sose hallottam Nelly nevű macskáról. De végül is miért ne lehetne így hívni? 
Ugyan úgy lehet Nelly, mint Cirmos.
-Anyám adta a Nelly nevet neki.
-Az anyja? – kérdeztem. – Akkor hány éves ez a macska most?
-Ha a földi mércét vesszük, akkor olyan hatvan éves lehet – felelte.

George Hopkins, a sussexi gazdálkodó ugyan olyan boldog volt, mint a többiek, mikor látta, hogy öreg kutyája farok csóválva ugrándozik körülötte.
Egy másik meglepetés is érte.
-Most mivel foglalkozik? – kérdezte Woods egy szeánsz folyamán.
-A jószágtartás érdekel – felelte Hopkins.
-Ott is vannak jószágai?
-Igen, vannak lovaink. Nagyon szeretem az állatokat, különösen a lovakat. Imádom a jószágot, és itt van mindenféle állat. Csodás legelőink vannak meg mezők, s az állatok ugyan olyanok, mint mi. Mindenki a természet közelében él. Nincs ölés. Ott van a kertem, amit nagyon szeretek. Ott van a jószág. Szeretek sétálni, és szeretek lovagolni, amire odalent nem volt túl sok lehetőségem, bár vidéken éltem és dolgoztam. Láttam lovakat mindennap, persze, de hogy lovagolni! Az nagyon ritkán volt.
-Nem találja úgy, hogy az állatok elérték a tudat egy magasabb fokát? – kérdezte Betty Greene. -Hogy értik meg magát?
-De. Pont ezt akartam mondani. Persze, hogy értenek. S azt hiszem, a Földön élő emberek hajlamosak alábecsülni az állatok intelligenciáját. Pedig vannak érzéseik, hangulataik, érzelmeik és egyáltalán nem tudatlanok. Tudom, hogy odalent nagy vita folyik arról, vajon megölhetjük-e az állatokat a húsukért? Hát most mit mondjak erre? Ez szükségtelen, hiszen annyi más formája van annak, hogy élelemhez jussunk és semmiképp nem hiszem, hogy jó dolog egy állat bomló húsát enni. Nem hiszem, hogy ez jó az embereknek. Ezenkívül azt gondolom, az állatoknak is ugyan olyan joga van az élethez, mint az embernek. Sok esetben még több is. 
(forrás:tulvilagrakeszulok.hu)

 Kapcsolódó írás
Az állat kommunikátorok bizonyítják, hogy lehetséges hallani kedvenceink gondolatait:
 https://dszilvia.blogspot.com/2018/09/az-allat-kommunikatorok-bizonyitjak.html

2020. február 28., péntek

Jelenés a tükörben


Évekkel ezelőtt láttam anyám látomását. 1975-ben lett öngyilkos. Nagyapám, anyám apja lelkész volt, így engem abban a meggyőződésben neveltek, hogy az öngyilkosság megbocsáthatatlan bűn. Úgyhogy amikor anyám meghalt, az is nagyon bántott, de még jobban bántott a gondolat, hogy örökre elvesztettem, hogy elkárhozott a lelke. 


Amikor megérkeztem a szertartásra a ravatalozóba, leginkább ez nem hagyott nyugodni. De aztán egy gyönge hang – én isten suttogásának nevezném – szólt hozzám, amikor felnéztem jobbra, a mennyezetnél anyám és Krisztus látomását láttam, amint kéz a kézben távolodnak tőlem. A látomás teljesen színes volt, teljesen életszerű. Mindketten visszanéztek a válluk felett, rám mosolyogtak, azzal eltűntek.

Ez indított el a spiritualizmus felé. Abban a pillanatban felismertem, hogy sok minden, amit tanítottak nekem, nem igaz. Egy év sem telt el és a férjem is meghalt. Tíz éves házasok voltunk. Ez számomra a lélek sötét éjszakája volt. Azóta haladok a saját spirituális utamon. 

Sokáig meditáltam, megpróbáltam a meditáció minél mélyebb szintjére jutni, hogy a férjemmel kapcsolatba kerülhessek. Talán ez vezetett el, egy tükörnéző szeánszra, ahol az ember a tükörbe pillantva megláthatja elhunyt szeretteit. 

Belépve a fülkébe helyet foglaltam, de nem tudom meddig ülhettem ott, mielőtt bármi történhetett volna. Egy idő múlva a tükör eltűnt és anyámat láttam helyette. Először nagy távolságból láttam, és csak az arcát. Aztán ahogy egyre közelebb jött, egyre szellem szerűbb lett, de nem kísérteties módon. Nem volt fényes és anyagszerű, ráadásul inkább füstszerű jellege volt. Mosolygott és Madárkámnak szólított, ahogy gyerekkoromban.
-Madárkám, azért jöttem én, mert Bill (a volt férje a mesélőnek) nem jöhet. Én már kicsit tovább jutottam, mint ő, neki még sokat kell tanulnia. Ő most még tanul. De nincs semmi baja, nagyon szeret téged és jól érzi magát.
Csodálatos arckifejezés volt anyám arcán. Ragyogott. Nagyon melegem lett. nem tudom, hogy ez azért volt-e, mert nagyon izgatott voltam, vagy a körülötte lévő energia okozta. A hangja másmilyen volt, mint a mi hangunk amikor beszélünk. A legjobban úgy tudnám leírni, hogy évekig dolgoztam telefontársaságoknak és a tengerentúli hívások központjában, és amikor műholdról vettük le a jeleket, akkor annak másmilyen hangzása volt. Ilyen volt ez a hang is. Ami történt az nem képzelődés volt. Olyan igazi volt, mint a valóság, csak nagyon ünnepélyes. A furcsa az volt, hogy anyámat olyan közel éreztem magamhoz, hogy szinte meg is érinthettem volna. De annyira le voltam nyűgözve, és annyira koncentráltam arra, amit mondott, meg hogy a szemébe nézzek, hogy eszembe se jutott megérinteni. Azt hiszem nem beszéltem hozzá, vagy lehet csak a fejemben beszéltem, de ebben nem vagyok biztos. Olyan gyorsan válaszolt, hogy nem is volt időm beszélni. Nekem leginkább egyoldalú beszélgetésnek tűnt, ő beszélt hozzám. Csak csodálkoztam és figyeltem, hogy mi zajlik körülöttem. Mikor vége lett, az egész kép finom párává vált és anyám eltűnt.

(forrás: http://tulvilagrakeszulok.hu)

A harmadik szem aktivizálása és alapfokú használata - videó
forrás: lohere

"Figyeld a tükörben az arcod, tompa fény mellett. Légy egyedül, hogy biztos lehess abban, hogy senki nem fog zavarni, mivel nagyon elmélyült tudatállapotba kell kerülnöd, amely tudatállapotban minden fizikai zavaró tényező mélyebben befolyásolhat, mint éber állapotban. Alkalmas időpont lehet az este, amikor munkából hazaérve valószínűleg fizikailag és mentálisan is fáradt vagy. Ha nagyon fáradt vagy, akkor ne gyakorolj, és ne is próbálkozz. Akkor csináld, amikor kényelmesen érzed magad. Fontos, hogy kényelmesen érezd magad. Ez a gyakorlat nem verseny, nem lehet nyerni. Azért mondom ezt, mert találkoztam olyan emberekkel is, akik a túlzott akarástól mentálisan begörcsöltek és így blokkolták magukat. 
Nézd az arcod a tükörben, és nyugtasd magad olyan gondolatokkal mint: „Békességben vagyok önmagammal, csak nézem az arcom, hogy megnyugodjak és békére leljek önmagamban”. A fizikai szemeddel egyetlen pontra koncentrálj a szemeid között a homlokodon, vagy az egyik szemedre. Ne nézd mindkét szemed, mert az a látómeződ mozgásával járhat. 
Ne változtasd a látómeződet és ne pislogj, mert a fizikai szemedtől el kell vonnunk a figyelmedet a belső szemed felé! 
Válassz ki egy pontot az arcodon, fókuszálj arra, és ne változtass rajta többé. Maradj ennél a pontnál, amíg csak lehetséges, de ne erőltesd meg a szemed, addig csináld amíg kényelmes. Néhány pillanat múlva, kb. 30-60 másodperc múlva, amikor már teljesen relaxáltál, érezni fogod a meleget a nyakad hátulján. Azért említem ezt, hogy tudatában légy az energiádnak. Ha nem érzel semmi különöset, nem baj, ne várd el, hogy érezni fogod, de ha mégis érzed, tudd, hogy jó úton jársz. 
A melegség energia, melyet azáltal érsz el, hogy figyelmedet koncentrálod. Úgy is felfoghatod, hogy ez a spirituális segítőid, vagy a spirituális utadon vezetők által közvetített energia, vagy egyszerűen a jó jelenléte. Nem fontos, hogy tudd pontosan mi az, vagy ki az. Ha kényelmes, még jobban nyisd meg magad. Képzelj el egy belső ajtót, mely felnyílik miközben te még mindig az arcod egy bizonyos pontját nézed. 
Néhány pillanat múlva piciny változást láthatsz az arcodon, attól a ponttól kiindulva, amit figyelsz. Ne várd el ezt sem, de legyél nyitott arra, hogy ez megtörténhet. De ha az elméddel megrögzötten arra vársz, hogy megtörténjen, akkor valószínűleg nem fog. 
El kell vonnod a figyelmedet a fizikai szemeidtől, ne velük akarj látni! 
Az arcodon észrevett változás, az a harmadik szemed által közvetített kép, amely eléri a tudatodat, azaz a fizikai szemeddel látott képre "ráúszik" egy másik arc képe, egy másik megjelenés. Ez az arc lehet egy humanoidé. 
Amikor ez történik, lassan lélegezz és a legjobb és legélvezhetőbb energiákkal vedd körül magad, és esetleg csukd be a szemed egy pillanatra azért, hogy a szemeidet átitasd és megtisztítsd, hiszen nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy 60 másodpercig vagy még hosszabb időn keresztül is folyamatosan és pislogás nélkül nyitva tartsuk a szemeinket. Most fókuszálj újra arra a pontra. Amennyire csak lehet, lazítsd el a látásodat és ekkor újra és még gyorsabban látni fogod az arcod változását. 
Ha valaki másnak az arcát látod a tiédben, ne ijedj meg, csak nézd mint egy megfigyelő. Csak nézz, ne ítélkezz arról, amit látsz, még akkor sem, ha ez egy gyönyörű, vagy groteszk arc - csak figyelj. 
Az egész folyamat nem lehet több 5-10 percnél, és ha nem látsz semmit 2-3 perc után, akkor hagyd abba. Még egyszer mondom, hogy ne görcsölj, engedd el magad.
 És ne ítéld el magad, ha semmi nem történik az első alkalommal. 
A tükörnézés az úgynevezett tükörmágia része. Ebben az összefüggésben, a tükröt általában a figyelem és akarat fókuszálására használják a hatékony megerősítések létrehozásához, vagy hogy lelkeket hívjanak meg, vagy esetleg a harmadik szemre összpontosítsanak."


2020. február 24., hétfő

Az érzelmek kifejezése az ima legerősebb formája!



Azt mondják, hogy a meditáción keresztül az Univerzum beszél hozzánk, és válaszokat kaphatunk kérdéseinkre, az ima pedig az a kinyilatkozási forma, amikor hangot adunk kívánságainknak!


Gregg Braden tudós szerint az érzelmeink kifejezésének leghatásosabb formája az ima. Nem csak a templomban, vagy más különböző szent helyen lehet imádkozni, bárhol, és bármikor imába foglalhatjuk a szívünk legféltettebb álmait, vágyait, félelmeit. Nem csak este és reggel lehet imádkozni, de kihasználhatjuk a déli csúcsforgalmat, vagy a metróban utazással töltött időt is.

Az Univerzum felé ima formájában közvetíthetjük legjobban érzéseinket, a szeretetet, az elfogadást, örömöt, hálát, a bánatot. Az imán keresztül pillantok alatt közvetíteni tudod mások felé érzéseidet, ha örömöt vagy hálát érzel valaki iránt, foglald imába a nevét.

Foglald imába kívánságaidat, de imádkozz akkor is, amikor békével a szívedben megköszönöd a jelenlegi élethelyzetedet. Amikor örülsz valaki sikerének, imádkozz érte, így te is hasonló sikereket vonzhatsz be az életedbe. Mind a pozitív, mind pedig a negatív érzelmek hatalmas erővel bírnak, és minél nagyobb hangsúlyt fektetünk rájuk, annál hatalmasabbak lesznek.

Ápoljuk a hálát, az örömöt, az együttérzést a szívünkben, így mind olyan helyzeteket és eseményeket vonzzunk majd az életünkbe, akik pozitív irányba segítenek. A pozitív érzések segítségével hosszabb ideig megőrizhetjük testi- és lelki egészségünket, fiatalságunkat.

Imádkozzunk, tápláljunk szívünkbe pozitív érzéseket, mosolyogjunk, legyünk boldogok, hiszen az élet maga egy ajándék.

(forrás: filantropikum.com)

Dr. Bagdy Emőke – Az ima ereje (DunaTV)
forrás:Bagdy Emőke előadásainak saját csatornája


2020. február 23., vasárnap

Beszélj szeretettel – a szavak megváltoztathatják az agyunkat



A szavak, amelyeket használsz, megváltoztathatják a gondolkodásodat és az agy működésében is változásokat okozhatnak.



Erről a témáról szól Dr. Andrew Newberg, a Thomas Jefferson Egyetem neurológusa és Mark Robert Waldman, kommunikációs szakértő könyve, amelynek címe „A szavak megváltoztathatják az agyunkat”. Munkájukban megemlítik, hogy csak néhány szó befolyásolja a pszichét és az érzelmeket.

Amikor olyan szavakat használunk, mint a „szeretet” vagy „béke”, változást idézhetünk elő az agyunkban, pontosabban növelhetjük az agy kognitív teljesítményét. Ha pozitív szavakat használunk negatívak helyett, módosíthatjuk az agyban található motivációs központokat.

Amikor negatív szavakat használunk, megakadályozzuk bizonyos neurotranszmitterek tevékenységét, ami depresszióhoz vezethet.

Ha engedjük, hogy a negatív gondolatok eluralkodjanak felettünk, hangsúlyozhatjuk a stresszhormonok termelését.

Ezek a hormonok és neurotranszmitterek megszakítják a logikai folyamatokat, és gátolják az agy normális működését.

Newberg és Waldman így írnak erről:

„A negatív szavak vészjelző üzenetet küldenek az agynak, és megállítják a frontális lebenyben található agysejtek megfelelő működését.”

A megfelelő szavak megváltoztathatják a valóságról alkotott felfogásunkat:

„Az optimista gondolatok fenntartásával stimulálhatjuk a frontális lebeny aktivitását. Ez a terület magában foglal egy speciális nyelvet, közvetlenül kapcsolódik a motor cortexhez, amely a mozgásért és a cselekvésért felelős.”

„Azoknál, akik megkísérelnek pozitívak maradni, a lebeny funkciója megváltozik, és ez a másokkal való kommunikációra is hatással van.”

Egy, a Positive Psychology által készített tanulmány 35 és 54 év közötti felnőttekből álló csoportot vizsgált, hogy kiderítsék, milyen szerepet játszik a pozitivizmus az agy működésében.

Úgy tűnik, hogy ha valaki pozitívan kezd gondolkodni, a depresszió mindössze három hónapon belül hanyatlani kezd, és javulhat az életminősége.

Nos, te milyen szavakat használsz majd ezek után?

 (forrás:filantropikum.com)

A szeretet frekvenciája - videó


2020. február 22., szombat

Így választja ki a gyermek lelke az édesanyját



Néhány olyan csodás történetet osztunk most meg, melyből fény derül arra, hogy születése előtt hogyan választja meg a gyermeki lélek az édesanyját! 


Egy 3 éves gyerek édesanyjának története.

Ebéd után, hogy egy kis szórakozással töltsük az időt, családi albumokat nézegettünk. A fiam egy idő után egy régi fekete-fehér fényképpel a kezében érkezett hozzám, melyen én voltam édesanyámmal, aki nem sokkal a fiam születése előtt hunyt el.

“Anya emlékszem erre a napra, amikor zöld ruhába voltál öltözve, és lekéstétek az autóbuszt” – mondta a fiam. Teljesen le voltam döbbenve, hogy a fiam honnan tud minderről. A fénykép ráadásul fekete-fehér volt, de ő azt is tudta, hogy zöld ruhában voltam. Kérdeztem tőle, hogy valaki mesélt neki erről?

“Nem, láttam az égből. Megmutatták, hogy te leszel az édesanyám” – mondta a fiam. Később tudtam meg, hogy nem az én gyerekem az egyetlen, aki már sokkal születése előtt látta az édesanyját.

Egy ismerősöm 4 éves kislánya a következőt mesélte: “Mielőtt a hasadba kerültem volna, egy angyal közeledett felém, és azt mondta, hogy nemsokára egy nő fog rám vigyázni, és segít majd az életben”.

A kislány nem tudta, hogy a születése előtti időszakban az édesanyja elesett az utcán, és egy nő segített neki felállni, majd bekísérte a kórházba, és ott maradt vele, míg elvégezték a szükséges vizsgálatokat. A nőt Máriának hívták, és róla kapta a kislány is a nevét.

Az egyik legkülönösebb történet a Kataliné. Amikor 3 éves lett a kislánya, közölte a szüleivel, hogy rajta kívül még két gyerek választotta őket. Az egyiknek “nem engedték”, hogy megszülessen, a másiknak viszont szabad utat adtak. Mint később kiderült, a kislány édesanyjának volt egy vetélése, és nem sokkal később megszületett a fiútestvére.

(forrás:filantropikum.com)

Kapcsolódó írás
Mi történik az inkarnáció alatt - Egy lélek története.... :
https://dszilvia.blogspot.com/2016/02/mi-tortenik-az-inkarnacio-alatt-egy.html

Kapcsolódó írás
A családon belüli reinkarnáció: 

Szülők kiválasztása és az első időszak velük - videó
forrás: Gábor Raffai

2020. február 18., kedd

Tedd a haragod egy zsákba


Szükséged van egy újabb krumplira?

Tanmese

Egy tanítvány egyszer megkérdezte a Mestertől:
– Okos és bölcs vagy. Mindig jól érzed magad, és sohasem vagy dühös. Kérlek, segíts nekem, hogy én is olyan legyek!


A Mester beleegyezett, és megkérte a tanítványát, hogy hozzon krumplit és egy zsákot.
– Amikor megsértődsz, mérges leszel, és neheztelsz valakire, – mondta Mester – fogj egy krumplit, írd rá annak a bizonyos embernek a nevét, és tedd be a zsákodba.

– Ennyi az egész?- kérdezte döbbenten a tanítvány.
– Nem – mondta a Mester – a zsákodnak mindig nálad kell, hogy legyen. Valahányszor, amikor valami problémád van valakivel, tegyél bele egy újabb burgonyát, amire ráírtad a nevet.

A tanítvány követte a Mestere utasítását.

Ahogy telt az idő, a zsák egyre nehezebbé vált, majd rövidesen tele lett. Ráadásul az, hogy mindenhova kellet cipelni, meglehetősen kényelmetlen volt.
Ezen kívül az a krumpli, amely elsőként került a zsákba, rohadni és penészedni kezdett.
A többi burgonya pedig vagy hajtani kezdett, vagy megromlott, és kellemetlen szagot árasztott.


A tanítvány odament a Mesterhez, és panaszkodni kezdett:
– Nem tudom ezt az undorító dolgot mindenhova magammal vinni. Először is a zsák nehéz, másodszor a krumplik romlanak. Találj ki valami más megoldást nekem!

A Mester erre azt mondta neki:
– Ugyanez történik a Lelkedben, csak azt nem azonnal veszed észre.
Bizonyos dolgok szokássá válnak. A szokások befolyásolják a természetünket, viselkedésünket, és így születnek a rossz tulajdonságok.
Lehetőséget adtam neked, hogy megfigyeld ezt a folyamatot.

Minden alkalommal, amikor megsértődsz, vagy neheztelni kezdesz valakire, vagy fordítva: te sértesz meg valakit, gondold át, hogy szükséged van-e egy újabb burgonyára, vagy inkább megbocsátasz?

(forrás: kristalygyogyitas.hu)



2020. február 17., hétfő

Szabad akarat vagy eleve elrendeltség? Hol a határ?


Bizonyára sokan, akik elmélyülnek a spirituális ismeretekben, előbb utóbb felteszik maguknak a kérdést, hogy vajon minden el van döntve már előre? Minden már egy előre megbeszélt és lefuttatott játszma? S ha igen, akkor vajon hol van mégis a szabad akarat? Vagy ha mind a kettő létezik, akkor hol van a határ? Ezeket a kérdéseket igyekszem körbejárni ebben a bejegyzésemben.


Általánosságban elmondható, hogy szó sincs arról, hogy dróton rángatott babák lennénk, ugyanakkor a legtöbb ember nem is gondolná, hogy életük minden pillanatában milyen intenzív hatással is vannak rájuk, őt irányító szellemi lények. Mielőtt leszületnénk, a szellemi segítőinkkel megtervezzük a leendő életünk főbb körülményeit, életeseményeit, szereplőit, annak alapján és ismeretében, amit az előző életünk következményeképpen meg kell tanuljunk, meg kell kapjunk, át kell éljünk. Ezek a tervek, kívánalmak, nyilvánvalóan sok esetben nem egyeznek meg a mostani, földi eszünkkel jónak gondoltakkal, de ez korántsem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a két létállapot tudatossága között szakadéknyi különbség van. Odaát, lélekként, teljes tudatossággal rendelkezünk, ismerjük az összes eddigi életünket, énünket, tudjuk, hogy mit tettünk, hogy mit kellett volna tennünk, s hogy mindezekkel mit váltottunk ki másokban, s lényegében, hogy mindezek következményeképpen mit kell most magunk megtapasztaljunk, hogy ezen energiafelhalmozódásokat (karmát) letudjuk vetkőzni. Mindezt a lelkünk fejlődése érdekében, ami mindannyiunknak ösztönös érdeke, sőt létezésünknek fő mozgatórugója. Itt viszont, a fizikai testünk által egy erősen leszűkített tudatállapot jellemez bennünket az előzőhöz képest, melyben a legtöbb esetben csak a mostani személyiségünknek vagyunk a tudatában, s melyben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyedül az létezik belőlünk, amit most érzékelünk. E feledés fátylának, mely ezen a szintű fizikai világban még szükséges, több oka is van. Az egyik, hogy kellő átéléssel menjünk végig azon az úton, ami a sorsunk, s ehhez bizonyos mértékig szükség van arra, hogy kellően eggyé váljunk a testünkkel és a fizikai világgal. A másik, hogy az ezen a szintű fizikai világban lévő test még nem bírná el a megannyi előző élet emlékeit, traumáit - ne feledjük, sok esetben még ez az egy élet nehézségei is soknak bizonyulnak az idegrendszerünknek, az agyunknak.

Mivel leszületésünk előtt tisztában vagyunk azzal, hogy a Földön töltött időnk alatt e tudásnak és tudatosságnak nem leszünk a birtokában, szellemi segítőinket kérjük meg arra, hogy kísérjék életünket figyelemmel és segítsenek az úton maradni, segítsenek abban, hogy amit elterveztünk, azt legyen lehetőségünk is megélni, hiszen ellenkező esetben maga a leszületés válna értelmetlenné. Így tehát szellemi vezetőink, őrangyalaink, felsőbb énünk (a lelkünk, aminek ugye teljes energiakészletét sosem hozzuk le magunkkal) folyamatosan velünk vannak és olyan finoman terelgetnek bennünket, hogy azt a legtöbb ember és a legtöbb esetben nem is veszi észre, sőt még álmában sem gondolná. Ez természetesen - de gondolom, ez már az eddigiekből egyértelművé vált - nem azt jelenti, hogy olyan módon segítenének bennünket, ahogy mi most az, a földi eszünkkel elvárnánk. A mi érdekünkben segítenek, de a fő szempont a karmánk, a lelkünk, leszületés előtti, erre az életre vállalni kívánt vagy kénytelen sorsútjának a beteljesítése. Ez természetesen most lehet nekünk jó is és rossz is, de fontos megértenünk, hogy bármi is történjék az életünkben, az sosem véletlen. Sosem kerülünk olyan helyzetbe, melyet a lelkünk nem akart volna, vagy nem lett volna kénytelen vállalni, illetve minden olyan helyzetbe belekerülünk, amibe bele kell. Meglepő lehet még, de ezek az életünk viszonylag kisebb horderejű dolgaira is igaz. Valamint fontos megemlíteni még, hogy a lelkünk nem csak a leszületés előtt egyeztet szellemi segítőivel, a megélni tervezett eseményekről, hanem éjjelente is, amíg a test alszik. A "szokásos" alvás alatti tevékenységeink mellett melyekről itt írtam bővebben:

Medek Tamás: Az álmokról - hol vagyunk és mit csinálunk, amikor álmodunk? 
https://dszilvia.blogspot.com/2019/07/medek-tamas-az-almokrol-hol-vagyunk-es.html

A lelkünk a szellemi vezetőivel is találkozhat, s beszélhet meg például másnap bekövetkező eseményeket. Az ezekről szóló emlékeket azonban a tudatunk rendszerint törli az éber tudatállapotunk elől, ugyanazért, amiért a leszületés előttieket is.

A jövő fürkészéséhez és megértéséhez is nyújthatnak támpontot az előbbiekben taglaltak. Nincsenek tehát köbe vésett dolgok, csak tervek, melyekben való szereplésünket mindenképpen megvalósítanak szellemi segítőink azáltal, hogy a megfelelő irányba terelgetnek bennünket sugallataikkal, s bár lényegében az így előre megírtnak tekinthető, mégis sok múlik azon, hogy az adott pillanatban hogyan viselkedünk, azt hogyan éljük meg. Így érthető, hogy bár a jövő energiamintázata mindig látható már - bizonyos tudatállapotokban és esetekben - a jelenben is, mégis az így kapott információk változhatnak. (A fizikai test születésének és halálának az időpontja azonban szinte mindig fix időpont - igaz, erről legtöbb esetben etikai okokból nem szerezhetünk tudomást.) Minden ember rendelkezik egy telepatikus csatornával, melyen keresztül szellemi lényekkel kommunikálhat, s melyen keresztül folyamatos kapcsolatban áll a szellemvilággal, azonban az már egyénenként erősen eltérő, ki, milyen minőségben tudja használni azt.

 A legtöbb ember nyilvánvalóan csak alig-alig képes ezt felismerni, és tudatában lenni, ugyanakkor az odaátról érkező sugallatokat mindenki megérzi, sőt hatással is vannak rájuk, még ha azt legtöbbször saját gondolataiknak vagy különös érzeteiknek is vélik. Szellemi segítőink kommunikálnak velünk így, hogy leszületésünk ne legyen hiábavaló, valamint hogy csak olyat éljünk meg, amit meg kell. Itt jegyezném meg azt a nagyon fontos dolgot, hogy bár a világ első látásra egyértelműen nagyon igazságtalannak tűnik, beleértve az egyéni sorsokat is nézve, de csak addig, amíg a mostani tudatosságunk szűk keresztmetszetén át vizsgáljuk azt. Ez pedig olyan hiba, mint ha életünk egy napjának történéseit véglegesnek tekintenénk, és azt gondolnánk, már életünkben abból nem mozdulhatunk ki, holott sokszor akár egy nap alatt órási - akár nem várt - változások is következhetnek és következnek be. Ha egészében szeretnénk látni a létezésünket, akkor el kell szakadnunk attól a látásmódtól, mely csak a mostani testi születésünk és halálunk közé szorítkozik. Tudatában kell lennünk annak, hogy jelen életünk csupán egy apró láncszeme teljes létezésünknek, mely következménye az előzőnek, s melynek következménye lesz a következő életünk - épp úgy, mint jelen életünk egyes napjai.


Ne higgyük azt sosem, hogy szerencse vagy épp balszerencse érne bennünket, hogy velünk kitolt volna a sors, míg másokat a tenyerén hordoz! Amit ebben az életben látunk, egy múló állapot, mint jelen életünk egyetlen napja. Ha képesek vagyunk egészében a világra és létezésünkre tekinteni, akkor azonnal rájövünk, hogy a létező legteljesebb igazságosság van jelen mindenben és mindenhol. S a mostani sorsa, senkinek sem Isten sorscsapása vagy éppen ajándéka, vagy a véletlenek kegyetlen vagy éppen kegyes játéka, hanem előző tettei alapján vállalni kívánt vagy kénytelen sorsútja. S ugyanúgy, a jövőbeli sorsútjának alapjait, a jelenben rakja le mindenki, saját maga. Isten "csak" biztosítja a lehetőséget arra, hogy ezt megtegyük, hogy a lelkünk folyamatosan fejlődhessen, hogy a hibáinkat felismerjük és levetkőzzük. Hogy egy olyan világban, ahol a rosszat is megismerhetjük (hogy aztán igazán tudjuk értékelni a jót), szabad akaratunk által mindig döntve a jó és a rossz között, saját magunk bőrén keresztül tanuljuk meg, miért is nem szabad a rosszat választani.

Nagyon fontos tehát a jelenléte a rossznak, hogy tudjunk róla, hogy felismerjük azt (s hogy ezáltal még jobban értékeljük majd a jót), ugyanakkor tudjunk nemet mondani is rá, megismerve, hogy mit teszünk általa. Isten ennek lehetőségét kínálja számunkra a teremtett fizikai világ ezen szintjén keresztül, a szellemi segítőink pedig mindenben a segítségünkre vannak, ezen utunk beteljesítése közben. Segítenek, hogy minél gördülékenyebben, gyorsabban, minél hatásosabban s minél határozottabban járjuk végig ezt az utat.

S így már képbe is került a szabad akarat. Sokan felteszik tehát a kérdést, hogy akkor hol van a szabad akarat, melyről oly sok helyen hallanak? Valószínűleg azok nem találják, akik - mint írtam fentebb - a mostani testi születésük és haláluk közé szorítkozva gondolkoznak és ítélnek. Nagyon fontos tudni, sőt bizonyára ez a legfontosabb alaptétel, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel, a mostani személyiségünkkel, s a legkevésbé sem (csak) azok vagyunk, akiknek most gondoljuk magunkat. Örökké létező, isteni minőségű fénylények vagyunk, lelkek, akik létezésüknek egy kisebb részét, a reinkarnációs időszakukat élik, annak is egy apró láncszemét, egy fizikai testben eltöltött életet. Amikor arról beszélünk, hogy 'mi' vagy 'én', akkor sosem arról kell beszéljünk elsősorban, akiknek most tartjuk magunkat, hanem akik valójában vagyunk. S bár az a személyiség is rendelkezik szabad akarattal, akik most vagyunk, végső soron a valódi énünk élvezi azt teljes mértékben.

A valódi énünket (akinek a testi életeink között vagyunk a tudatában) soha, senki sem kötelezi egyéni döntéseire - csak szeretettel sugallja, tanácsolja. 
Ugyanakkor mint akár nekünk a testi vágyaink, a lelkünknek ugyanúgy saját ösztöne a lelki fejlődése. Jól tudja, hogy mikor, min kell keresztül mennie, ahhoz hogy a lélekfejlődés folyamatában egyre feljebb és feljebb kerülvén, egyre közelebb kerülhessen Istenhez - kiből egykoron lett. Senki sem kötelezi arra, hogy mikor, mit tegyen, de saját maga tudja, hogy mit kell megtennie és hogy előbb-utóbb meg kell tennie. Szellemi segítői folyamatosan ellátják tanácsokkal, instrukciókkal, megértéssel, szeretettel, de sosem utasítás formájában. Hagyják, hogy minden lélek a maga módján és útján érjen el a minden lélek által elérni kívánt isteni célhoz. S mivel minden lélek ösztöne ez tehát, ezért előbb-utóbb minden lélek el is jut oda, de az már egyénileg erősen eltérő, hogy milyen módon, mennyi idő alatt, mennyi szenvedés és öröm által történik az meg.

Egy képletes példával élve, egy általános iskolai rendszert képzeljünk el, melyben nem számít, hányszor kezdjük újra a különböző osztályokat, de jól tudjuk, addig nem mehetünk középiskolába, amíg annak minden osztályát nem fejeztük be. S bár nem siettet senki, tehát magunk döntjük el, mennyi idő és nehézség árán jutunk előbbre, de természetesen bizonyos szabályokat be kell tartsunk - például hogy akkor léphetünk csak a következő osztályba, ha az előző minden tananyagát letudtuk, a kisebb hiányosságainkat pedig pótvizsgákon tudhatjuk le. S mivel mindannyian feltétel nélkül menni akarunk a középiskolába (ez ugyanúgy ösztönünk, mint gyermekkorunkban a járni vágyás), ezért teljességgel kizárt, hogy ne tennénk meg mindent a cél érdekében. Szintén hogy egy képletes értelemben vett példával éljek: noha tudjuk, hogy az iskolai év (testi élet) alatt hibázhatunk és hibázunk, de a nyári szünet (szellemi lét) alatt újra és újra nekivágunk a hiányosságainkat bepótolva, nekigyűrkőzni a következő lépcsőfoknak.


A lelki fejlődésnek éppúgy megvannak tehát a szabályai, mint a testi fejlődésnek, mely alól természetesen senki sem bújhat ki, ilyen például a karma törvénye. Ahogy például a fizikai élet törvénye, hogy a test öregszik idővel, úgy a szellemi élet törvénye, hogy a lelkeket a karma tanítsa meg arra, miért nem érdemes a rosszat választani. S ezt azon a folyamaton keresztül teszi, hogy folyamatosan a lélek "eszébe vési", hogy bármit is tegyen más lelkekkel, azt végső soron saját magával is teszi - hiszen mindannyian a nagy egésznek egyenértékű részei vagyunk.

A léleknek szabad akarata van e folyamat végigjárása közben, természetesen a szellemi világ szabályait szem előtt tartva. Így maga dönti el, mire, mikor áll készen. Nincs idő, nincs siettetés, csak ösztön létezik, mely egy közös cél felé visz mindannyiunkat.

A mostani személyiségünknek ugyan látszólag szűkebb a szabad akarata, de csak látszólag, s ez voltaképpen a szűkebb tudatosságával is magyarázható. Amit meg kell éljünk, azt meg kell most éljük, hiszen ezért születtünk le ide. Finoman, de azért biztosan sugallnak, segítenek bennünket odaátról, hogy ne úgy kelljen visszatérnünk, hogy egész életünknek csak kevéssé vagy egyáltalán ne lássuk majd értelmét. Ugyanakkor minden pillanatban szabad akaratunk van abban, hogy döntünk a jövőnkre nézve. Hogy miként élünk meg egy adott szituációt. Hogy abban mit adunk másoknak. Minden pillanatban döntünk szabad akaratunkkal, hogy mások és magunk számára a jót vagy rosszat választjuk. Hogy mit adunk azzal a másiknak és magunknak. Amit meg kell éljünk, azt meg kell éljük, de azt ki mondja meg, hogy közben hogyan viselkedjünk másokkal és mit adjunk (lelki értelemben) másoknak? Kizárólag mi magunk - melybe beletartozik a mostani énünk, és felsőbb énünk (a lelkünk) is. Egy számunkra negatív szituációt is kezelhetünk bosszúsan, másokat megsértve, valamint kezelhetünk megértéssel, türelemmel és szeretettel is. S ez az, amit már kizárólag mi döntünk el (bárhogy is sugallanának akár negatív szellemi lények is, mert ugye ez is előfordulhat), s a döntésünk következménye is kizárólag a miénk lesz. Éppen ezért csak arra szabadna figyelnünk mindig, hogy mi hogyan élünk meg egy adott szituációt és hogy mi mit adunk másoknak és magunknak közben - lelki értelemben. Semmi esetre sem szabadna mások tetteit megítélni, legkevésbé megbosszulni, hiszen az a karma dolga, mely akár a gravitáció, kivétel nélkül mindenire hat. A karma dolga minden embernek, minden léleknek tükörképet mutatni (tanítói jelleggel), és ha ezt mi szeretnénk átvenni, kizárólag magunknak okozunk újabb negatív következményeket.

Hol van akkor tehát a határ eleve elrendeltség és szabad akarat között? Bízom benne, hogy most már tisztábban átlátható ez a kérdés, mint ezen bejegyzés olvasása előtt.
  (forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)

Brigham Young University férfikórus - videó
forrás:BYU Vocal Point

 
A Brigham Young University férfikórusa az USA legnagyobb egyetemi kórusa. Előadásaikat nemcsak a magas zenei minőség, de a különleges látvány is kivételessé teszi. Ebben a dalban egy imádságot énekelnek el, amely magyarra fordítva így hangzik:

Halálom óráján
Minden erőm a mennyből jön
Isten segít, nincs félnivalóm
Örökké
Vezess bennünket, Urunk
Magas helyekre a keskeny ösvényen
Mely ösvény a csillagok felé tart
Mindig felfelé

2020. február 16., vasárnap

Miért látják a haldoklók a már eltávozott szeretteiket?


 Talán alig vannak olyanok - még a megrögzött szkeptikusok között is -, akik ne találkoztak volna személyesen olyan esettel, vagy ne hallottak volna már olyan esetről, amikor egy haldokló látni vélte már korábban eltávozott hozzátartozóját, s akár még beszélgetett is vele. A legtöbb ilyen esetben persze legyintenek az eltávozni készülő mellett jelen levő családtagok, olyasmivel magyarázva, hogy "a papa már félrebeszél". Talán viszonylag kevesen gondolnak bele, hogy egyáltalán nem biztos, hogy mindössze erről lenne szó.


A fizikai és a szellemi világot elválasztó fátyol bár erős, mégis az erősségét a tudatunk, a tudatállapotunk (is) befolyásolhatja. Amikor megérkezünk ide a fizikai világba, akkor még gyenge, mielőtt távozni készülünk, pedig már ismét gyenge lehet. Egyik esetben még közel vagyunk a szellemi világhoz és abbéli tudatállapotunkhoz, az utóbbi esetben pedig már közel vagyunk ahhoz. A kettő között pedig a legtöbb esetben erős e fal, hiszen tudatosságunkat, tudatunkat a fizikai elme és a fizikai érzékszervekkel gyűjtött tapasztalatok uralják. Ez persze tehát csak a legtöbb esetben igaz, hiszen azért bőven akadnak kivételek, akik gyermekként vagy haldoklóként nem érzékelnek semmi különöset, és olyanok is, akik életük folyamán (is) sok természetfeletti élménnyel találkoznak - mindez az egyén tudati állapotán múlik.


Tehát általánosságban elmondható, hogy a gyermekek nagy része egészen kis korukban (legfeljebb 6-7 éves korukig) érzékelhetik a szellemi világhoz tartozó lényeket, valamint a haldoklók nagy része számára (akik nem hirtelen halált halnak, hanem az fokozatosan következik be náluk) ismét megnyílik a szellemi észlelés lehetősége. Amiért a gyermekeknél ez az észlelési mód megszűnik a legtöbb esetben, egyrészt az az oka, hogy idővel a fizikai elme veszi át az irányítást a tudat felett, másrészt pedig az, hogy a szülőktől és a környezetükben élő emberektől látott minta is elnyomja ezt a tudati elvárást. (Tehát ha képzelgésnek titulálják mindezt a szülők, akkor a gyermek azt hiszi el, azzal azonosul.) A haldokló esetében pedig a tudat kezd el újra nyitni a másik oldal felé is. Ezt akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a testi halál időpontja szinte minden esetben tervezett időpont.


Odaát tisztában vannak azzal az időponttal, amit leszületés előtt megterveztünk magunknak, tehát tudják, hogy mikor jön el az idő, amikor újra hazatérünk. (Amikor valaki például egy klinikai halál állapotában megtapasztalt halál közeli élményében korábban eltávozott szerettével találkozik, aki azt mondja neki, hogy még vissza kell térnie, mert még nem jött el az ideje, akkor azt is ennek a tudásnak a birtokában tudja közölni vele.) A lélek is tisztában van ezzel az időponttal, természetesen csak a jelenlegi - fizikai elménkhez tartozó - tudatunk előtt nem ismert a legtöbb esetben. Így a testi halál előtti időszakban a lélek már elkezd készülni az átmenetre, a testtől való elszakadásra, azonban ezt csak akkor tudja tökéletesen megvalósítani, ha a testi halál nem hirtelen következik be, hanem fokozatosan. A lélek ezen változását a fizikai elménkhez kötődő tudatunk is érzékeli, s abban is elindulnak olyan változások, melyek lehetővé teszik számunkra a szellem észlelések lehetőségét.

Mivel odaát tudják a leendő hazaérkezési időpontunkat, s azt is tudják, hogy a frissen érkező léleknek nagyon fontos, hogy ne egyedül kelljen megtennie a haza vezető utat, ezért jönnek eléje, s már várják is őt, valamennyivel a tényleges átlépési időpont előtt. (Fejlettebb lélek esetén előfordulhat, hogy senki sem várja, de csak azért, mert az olyan lélek ezt már nem igényli. Tudja az utat is, teljes tudatossága is szinte azonnal visszatér és a találkozást ismerőseivel is ő maga kezdeményezi később. Jelen fizikai világunkban ez a ritkább azonban.)


Azon embereknek, akiknek a halálos ágyon fekve szellemi észlelései vannak, nagy áldás tehát, hiszen hatalmas megnyugvást élhetnek át ezáltal. Amikor idős hozzátartozónk mellett ilyet tapasztalunk, sose hagyjuk annyiban a dolgot, hogy az ilyesfajta beszámolói képzelgések lennének csupán. Noha ez sem zárható ki, a legtöbb esetben mégis arról van szó, hogy ők már újra látják azt, amit mi még nem, s tényleg azon szeretteikkel beszélgetnek, akik a fogadására, a közeli átkelésének segítésére jöttek elé.

Nem utolsó sorban jegyezném meg, hogy azok számára, akik kételkedők lennének a szellemi világgal kapcsolatban, eléggé döntő bizonyítékul szolgálhatnak az ilyen események (is). Hiszen sok haldoklónál megfigyelhetjük ezt a jelenséget, akik már abban a tudatállapotban vannak, hogy bizonyosan nem a körülöttük lévők ugratásán dolgoznának ezzel, másrészt akár erről lenne szó, akár képzelgésről, aligha lenne valószínű, hogy ilyen sokan ugyanígy járnának el. A másik nagyon fontos tény pedig, hogy sosem olyan hozzátartozót vélnek ilyenkor látni, akik még élnének, de helyileg távol vannak, hanem olyanokat, akik már korábban eltávoztak a fizikai világból, s természetesen ez sem a véletlen műve. Az olyan esetek bizonyító erejéről pedig nem is beszélve, akik egy ilyen, már korábban eltávozott személlyel való beszélgetés során olyan információkhoz jutnak hozzá, amelyeket más módon biztosan nem tudhattak. Nemcsak az éppen menni készülő léleknek nagy áldás tehát egy ilyen átélés, hanem azok számára is, akik (fizikai testben) körülötte vannak ilyenkor, hiszen egy megerősítést kaphatnak általa, mely a túlvilágba vetett hitüket erősítheti meg vagy alakíthatja át biztos tudássá. 

  (forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)

Kapcsolódó írás
Lélek kísérés a halál kapujában - videóval
 https://dszilvia.blogspot.com/2018/02/lelek-kiseres-halal-kapujaban.html

 Ez a vezetett meditáció azt a célt szolgálja, hogy a biológiai halál pillanatában és azt követően közvetlenül, valamint a további 40 napban segítsünk a hozzánk közel álló lelkeknek a fizikai világtól való elszakadásban és a továbblépésben. Ezt a meditációt tehát nem saját magadért, hanem valaki másért játszod le a lélek kísérésének céljával.

2020. február 12., szerda

Véletlen volt?



A véletlen szót olyan eseményre, helyzetre használjuk, amelynek bekövetkezte váratlanul, nem tervezetten, akaratlanul történik. Használják a szót a szabálytalanra és a megjósolhatatlanra is. „Nem véltük” azt, hogy bekövetkezhet. A véletlent tehát értelmezzük úgy is, hogy valami ok nélkül történt, és úgy is, hogy nem tervezetten.


Ha valamit nem tudunk megmagyarázni, vagy akaratlanul történt, akkor az materialista oldalról nézve a véletlen szertelen játéka, a transzcendens szemszög szerint pedig Isten akarata miatt volt.

A tudomány sokszor „menekült a véletlenbe akkor, ha valamit nem tudott megmagyarázni, akár az anyag vizsgálata során, akár történelmi események kapcsán. 
Fred Hoyle szerint: „Annak a valószínűsége, hogy élettelen anyagból egy élő sejt alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen, és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet.” 
A XXI. században már egyre inkább terjed az a gondolkodás, hogy minden változás mögött törvényszerűség rejlik. A véletlen szavunk – „nem véltük” – sem azt fejezi ki, hogy nem lehetne ok és okozati összefüggés a számunkra váratlanul érkező események között. 
Albert Einstein szerint „véletlennek azt nevezzük, amikor a számításaink kudarcot vallanak”.

Ebben az írásban nem a tudomány hozzáállásával akarok foglalkozni, hanem azzal, hogy a mindennapi életünkben hogyan viszonyulunk a véletlenhez.

Ha leverünk egy poharat az asztalról, akkor önkéntelenül felkiáltunk: „Véletlen volt!” Kisgyermekkorunktól kezdve működik a védekező reflexünk, mert egy ilyen tettünk általában a környezetünk rosszallását váltotta ki. Belép a bűntudatunk és fel akarjuk menteni magunkat. Pedig egy ilyen egyszerű esetnek is van oka. A figyelmetlenségünk adódhat abból, hogy elgondolkodtunk vagy fáradtak voltunk, tehát nem voltunk a jelenben, de abból is, hogy a szemüveg nem volt rajtunk. Az egyszerű mozdulat oka tehát testi, lelki és szellemi is lehet.

A figyelmetlenség súlyosabb esetben okozhat halálos balesetet is. A társadalmi megítélése joggal tesz különbséget a véletlen és az akaratlagos negatív cselekedetek között, de mégis: ha elfogadjuk azt, hogy a nem tervezett események mögött ott feszül az ok és saját magunkra vagy környezetünkre nézve igyekszünk megérteni azt, hogy miért történt meg és mit üzent nekünk az okozat, akkor van esély arra, hogy tanuljunk belőle.

Ellenben ha pusztán áldozatnak tekintjük magunkat – bármely oldalán is állunk a helyzetnek -, akkor úgy vélem, hogy nehezítjük az életben felmerülő problémáink megoldását és lassítjuk szellemi és lelki fejlődésünket.

Természetes, hogy a negatív történés igencsak rosszul hat a lelkünkre. A nehézségek átélését nem úszhatjuk meg, de nem mindegy, hogy betegség, baleset, munkahelyi, magánéleti nem várt kellemetlen esemény kapcsán beleragadunk-e tartósan az áldozati vagy bűnös szerepbe, vagy meg akarjuk-e érteni az összefüggéseket és aktív alakítói, javítói akarunk-e lenni sorsunknak. 
 Ha belegondolunk a helyzetbe és arra jutunk, hogy az okozat azt jelenti számunkra, hogy valamin változtatnunk kell az életünkben, akkor abból sokat nyerhetünk.

A váratlan pozitív események értékelését sem szabad figyelmen kívül hagynunk, tehát nem csak a minket rosszul érintő dolog lehet az átgondolásunk tárgyai. Mindemellett azt nem gondolom, hogy az élet minden egyes véletlennek tűnő eseményét elemeznünk kell, mert akkor nem tudjuk a jelenünket megélni.
(forrás: Csizmadia Attila természetgyógyász - kicsibudoar.hu)

2020. február 11., kedd

Betartja-e a szellemi tanításokat az az ember, aki azokat leírja másoknak?



 Betartja-e a szellemi tanításokat, szellemi közléseket az az ember, aki azokat leírja másoknak? Bár sok esetben le szoktam írni, meg szoktam említeni, de úgy érzem, fontos erről egy külön bejegyzést is közre adni. 



Azok a szellemi tanítások és közlések, melyeket felhasználva készülnek a cikkeim, gondolataim, egy végcélt írnak le. Egy teljes tökéletességet, melyet mindannyiunknak el kell majd érjünk. Leírják és bemutatják, hogy kell élnünk ahhoz, hogy kikerüljünk a testi leszületések sorozatából, másképpen szólva hogy ne kelljen még egyszer leszületnünk a fizikai világba.

Ezt bár nagyon egyszerű leírni, megtenni még a számunkra többé-kevésbé nagyon nehéz. Egyszerű, hiszen: mindig az kell tenni másokkal, amit szeretnéd, ha mások veled tennének, s minden tettednek és gondolatodnak az önzetlenséget kell sugároznia. Leírni könnyű és egyszerű. S bár minden léleknek erre a szintre kell eljutnia ahhoz, hogy örökre a szellemvilág lakója maradhasson (mely az igazi otthonunk), de tudnunk kell azt is, hogy ettől mi még többé-kevésbé messze vagyunk. Mi még messze vagyunk a teljes tökéletességtől. Ha nem így lenne, akkor nem is kellene már itt lennünk. Hiszen éppen azért vagyunk itt, hogy ebbéli tudásunkat, jellemünket csiszoljuk. Így tehát jelenleg nekünk még nem az a feltétlen cél ebben az életben, hogy a teljes tökéletességet elérjük, hanem az, hogy törekedjünk efelé, ahogyan tőlünk és a körülményeinktől telik. Sőt, elérni még lehetetlen is volna, hiszen nem tudunk még úgy élni (sem), hogy például soha, senkit se bántsunk meg.

Mint ahogy senki más sem itt, úgy én sem vagyok ez alól kivétel. Sőt. Számtalan hibám van nekem is, melyet fel kell ismerjek és ahogy tőlem telik, le kell tegyem azokat. És ez még nekem sem megy messze sem tökéletesen.

Azokat a szellemi közléseket, melyeket kapok, s melyeket szeretnék átadni másoknak, tehát egy majd elérendő végcélt képviselnek, ami jelenleg inkább iránymutatásul szolgál.
S ahogy mások sem képesek ezeket most még maradéktalanul betartani, úgy én sem, annak ellenére sem, hogy írom őket, és minden pontjával (elméletben) tisztában vagyok.

Főként két okból tartottam fontosnak leírni mindezt. Egyrészt, hogy tudjuk tehát, az írásaim (és a szellemi közlések, melyekből az írásaim születnek), nem azt a képet adják, amit most elérni tudunk, hanem amit majd végül elérnünk kell, most tehát iránymutatások, hogy merre kell haladjunk, ahogy tőlünk és a körülményeinktől telik. Másrészt pedig, hogy véletlenül se gondolja azt valaki, hogy nekem ezen szellemi tanítások betartása maradéktalanul menne. Sőt. Ugyanúgy tanulom és gyakorlom őket, mint bárki más. Én sem tudok minden esetben a helyes úton járni, még akkor sem, ha elméletben tökéletesen ismerem annak módját.

El kell tudni fogadni tehát, hogy (szinte) egyikőnk sincs még azon a szinten, hogy ez legyen az utolsó fizikai élete, amit kénytelen lesz vállalni, viszont kaphatunk jócskán szellemi útmutatót, hogy merre is igyekezzünk haladni, ahogy arra lehetőségünk van.
 
  (forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)

A lelki ébredés rezgése 852 HZ - videó
 
 

2020. február 10., hétfő

Igaz a hír, az orvosok is le vannak döbbenve: Bíró Icával megtörtént a csoda



Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-bab
A könnye is kicsordult, amikor rájött, hogy sikerült.


Bíró Ica a Best-nek mesélt a csodálatos élményéről, amikor Indiába utazott, ahol megtapasztalhatta milyen "más testében gyógyítani". Egy helyi guru segítségével ment keresztül egy olyan meditációs technikán, amivel elmondása szerint sikerült egy itthoni barátját meggyógyítania.

"Akkoriban nagyon nyomasztott egy közeli ismerősöm állapota, aki súlyos betegséggel feküdt egy budapesti kórházban. Amíg én Indiában voltam, ő életmentő műtéten esett át. Hiába szerettem volna rajta segíteni, nem tudtam. Legalábbis azt hittem. Amikor bejutottam a guruhoz, halk meditációs zene szólt, percek alatt ellazultam. Szái Bába ült, köszöntött, és szeretetet árasztva mosolygott" -kezdi a Best-nek Ica.

"Nem felülről láttam, hanem benne voltam"

"Megszólalt bennem egy hang, ami azt mondta: Szeretnéd megmenteni a barátodat? Igennel válaszoltam. Bába azt mondta, ugorj, segítek. Erre mentális szinten a beteg ismerősöm ágyához kerültem. A testem Indiában volt, az elmém viszont itthon. Láttam mi zajlik a szervezetélben, és gyógyítottam. Szórtam a fényt és a szeretetet. Közben folyamatosan hallottam Szái Bába hangját, amint épp azt magyarázza, hogy fénnyel, színekkel és szeretettel gyógyítsam meg az ismerősömet. Bár nem egy nyelvet beszéltünk, mégis értettük egymást. Amikor visszatértem a testembe, kicsordult a könnyem." - mondta.

Icának első dolga volt a barátja felől érdeklődni ezután, mire kiderült, hogy még az orvosok is csodájára jártak, milyen jól lett.
(forrás: Best)

Elméjével gyógyított Bíró Ica - videó
 https://tenyek.hu/belfold/320307_elmejevel-gyogyitott-biro-ica.html

Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Szatja Szái Bába

Srí Szatja Szái Bába (1926 – 2011) indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek (igazság, helyes cselekedetek, béke, szeretet és erőszak-mentesség) gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet (Sathya Sai International Organization) egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása (pl. éneklés, mantrázás, meditáció, spirituális tanítások tanulmányozása).

Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában.Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti (szent hamu) és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Élete

Szatja Szái Bába 1926-ban született a dél-indiai Ándhra Prades államban, egy kis faluban, Puttaparthiban, Haidarábád közelében. Tizennégy éves korában kijelentette a családja és a falu lakói előtt, hogy ő Szatja Szái Bába, és feladata az, hogy újjáélessze a spiritualitást a világban, valamint a bölcsesség, az erény, a szeretet, a béke és az erőszakmentesség elveire tanítsa az emberiséget. Szatja Szái Bába már gyermekkorában is megmutatta különleges képességeit, tárgyakat materializált, és szent hamut teremtett a puszta levegőből. Követői elmondása alapján fizikailag egyszerre jelent meg több helyen, kivételes gyógyító erővel bírt, és a történelmi személyiségek életének minden egyes apró részletét ismerte. Szái Bába maga mondta, hogy ezek az úgynevezett csodái csupán „meghívókártyák”, amelyek arra inspirálják és bátorítják az embereket, hogy kövessék saját spirituális útjukat.

"Csak egyetlen vallás létezik, a Szeretet vallása. Csak egyetlen szó létezik, a Szív szava. Csak egyetlen kaszt létezik, az Emberiség kasztja. Csak egyetlen Isten létezik, és Ő mindenütt jelenlévő."
Szái Bába
(forrás: wikipedia.org)


SAI BABA :TRANSFORMATION - videó

Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/
Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/
Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/
Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/
Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/
Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/
Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/
Szatja Szái Bába

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/
Szatja Szái Bába

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

2020. február 6., csütörtök

Tanuljunk a buddhistáktól!



„Amikor 18 éves voltam, sokat betegeskedtem, főleg gyomorbántalmaim voltak az idegeskedéstől, a szüleim pedig pszichológushoz küldtek, aki azt javasolta, menjek el egy buddhista szerzeteshez, és tanuljak meg magamról pár dolgot, főleg meditálni. Természetesen kigyógyultam minden bajomból, és a következő fontos tanulságokkal tértem haza” – olvashatjuk Robert Piper beszámolóját a Tiny Buddha blogján. 

Fotó: Pixabay/CCO Public Domain

Ne add fel!

„Az egyik legfontosabb, amit tanultam, hogy ne adjam fel, míg legalább háromszor, négyszer neki nem futottam valaminek. Különböző nézőpontokból újra és újra neki kell mennünk ugyanannak a problémának, mielőtt továbblépnénk.” 

A válasz a kérdéseimre bennem van

„Ha kérdezel valamit egy szerzetestől, az sosem fog egyenes, igen vagy nem, fekete vagy fehér választ adni, helyette inkább valami olyat mond, ami rávezethet a megoldásra, amit hitük szerint mindenki tud, csak sokat kell dolgozni azért, hogy elő tudja azt ásni a szíve legrejtettebb zugából.”


A türelem a legfontosabb

„A szerzetes mindig megváratott, így tanított meg arra, hogy a türelem a legnagyobb emberi erény. Az üres percektől mindig féltem, de egy idő után a barátaim lettek, szerettem csendben ücsörögni és elmélkedni. Már nem féltem a gondolataimtól, helyette meditáltam, és elengedtem minden rosszat, ami addig felgyülemlett bennem.” 

A bölcs ember tud elbukni

„Nem a sikereinkből, hanem a bukásokból tanulunk a legtöbbet. Hiszen míg talpra állunk, rengeteg mindent tanulhatunk meg önmagunkról, miközben minden egyes kudarc után egyre erősebbek, kitartóbbak és bátrabbak leszünk.”

(forrás: ridikul.hu)


2020. február 5., szerda

Hogyan szabaduljunk meg attól az elképzeléstől, hogy mi magunk csupán a testünk vagyunk?



Gyakorlatilag minden szenvedésünk - akár finom, akár nyilvánvaló - abból ered, hogy azt hisszük, hogy a testünk vagyunk. Amikor azt feltételezzük, hogy a testünk vagyunk, akkor azt is feltételezzük, hogy a természetünk egy kicsi, elkülönülő én.

fotó:Olga Klimova Art

Azok számára, akiknek vágya az, hogy minél inkább megszabaduljanak a szenvedéstől, lényeges, hogy tudatosítsák azt a közvetlen felismerést, hogy a lényük (én) nem azonos a testükkel. Sok embernek van képe erről, de csak kevesen élik át a közvetlen tapasztalatot.

Azt az elképzelést, hogy a testünk vagyunk, fokozatosan és tudattalanul vesszük fel, miközben felnövünk. Először azt látjuk, hogy a szüleink a testünkre nézve látszólag újra és újra megerősítik, hogy van egy létezés, ami a testünkben lakik.

Először nevet adnak a testünknek. Ahogy megtanulunk járni, rájövünk, hogyan fókuszáljunk az izmainkra, hogy kiegyensúlyozzuk a testünket. Ez egy könyörtelen folyamat, amely megköveteli a testre való összpontosítást. Anélkül, hogy megtanulnánk használni a testet, úgy tűnik, nem jutunk sehová, ahová el szeretnénk érni.

Amikor a test kényelmetlen, bensőségesen érezzük magunkat, és genetikánk jeleket küld nekünk, ami fizikailag kondicionált és az ősi idők óta létező, hogy ébernek kell lennünk és nagyobb kényelmet kell keresnünk a test túlélésének biztosítása érdekében.

Mire 6 évesek leszünk, a testünkről alkotott fogalom már annyira be van programozva a tudattalan elménkbe, hogy az a spirituális kijelentés, miszerint "Te nem a tested vagy," általában nem elegendő ahhoz, hogy megszabadítson bennünket ettől a mentális konstrukciótól, és megszüntesse a szenvedést, amelyet ez az elképzelés folyamatosan generál.

Ha meg akarunk szabadulni a szenvedéstől, akkor gyakorlásra van szükségünk. Következetes gyakorlásra, amely magában foglalja ennek az ötletnek az elemzését és nagyszerűséggel látni, hogy egyszerűen nem igaz.

(forrás:ujvilagtudat.blogspot.com)

Kapcsolódó írás
Legyél megzavarhatatlan - Bentinho Massaro:


Bentinho Massaro: Hogyan ismerd fel Igaz Valódat? - videó


Balogh Béla:A tudatalatti tízparancsolata: