2019. május 31., péntek

A Vörös Oroszlán története



Hogyan és miért lett Szepes Mária A Vörös oroszlán című regényből tiltott könyv, hogy semmisült meg majdnem végleg a mű, és hogyan éledt újjá hamvaiból, hogy főnixmadárként szárnyalva kult könyvvé váljon a ’90-es években, amikor az olvasók versengtek az elérhető példányokért? A hogyanra tudunk válaszolni, a miérthez el kell olvasni a könyvet.

Szepes Mária

A Vörös Oroszlán 1946-ban jelent meg először, Orsi Mária szerzői névvel, a Hungária kiadásában, kétezer példányban. Nem sokkal megjelenése után, amikor a kiadókat is államosították, begyűjtötték a könyvet, mert felforgató és veszélyes műnek minősítették – minden példányát bezúzták, s negyven évig szerepelt a tiltott kötetek listáján. Íróját, a nem létező Orsi Máriát halálra keresték. Hamvas Béla – aki ekkor a Széchenyi Könyvtárban dolgozott – valami csoda folytán meg tudott menteni négy példányt, amelyek közül egy kijutott Amerikába, hogy ott „főnixmadárként” feléledjen: „Amikor azt hitték, hogy megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni” – mondta Szepes Mária, és igaza lett. A mű első német kiadása 1947-ben látott napvilágot.


A Vörös Oroszlán1984-ben született újjá, amikor a már Amerikában élő Püski Sándor publikálta New Yorkban, az eredeti kiadás alapján. Csak néhány becsempészett példány kerülhetett Magyarországra, ugyanis itthon még mindig tiltólistán volt a kötet. 1984-ben Kuczka Péter kijátszotta a cenzúrát, és kiadta rövidítve, fantasyként, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban. Ma már szinte hihetetlennek tűnik: a rövidített változat 58 ezer példányban jelent meg, s a kultúrára éhes magyar közönség pillanatok alatt elkapkodta a példányokat.

A Vörös Oroszlán igazi feltámadása 1989-ben jött el, amikor végre teljességében jelenhetett meg a mű hazánkban is. Külföldön is többször publikálták különböző nyelveken, legtöbbször német (Der rote Löwe), illetve angol (The Red Lion) nyelvterületen. 1984-ben a Német Szövetségi Köztársaságban A Hónap Könyve lett, 1985-ben pedig a Lasswitz-alapítvány versenyén is helyezést kapott. Abban az időben erről csak kevesen tudhattak a magyarok közül. Ma már spanyol, portugál, szlovák, olasz, cseh, román, orosz és szerb fordításait is több országban olvashatják.

A Vörös Oroszlán című regény

Az egykor nagy vihart kavaró, és ma is különleges sorsot élő regény alaptémája egy elixír, az örök élet itala, maga a Prima Materia, amely halhatatlanná tesz, és megadja azt a képességet, hogy emlékezzünk előző életeinkre. Olvasói immár több évtizede számolnak be ugyanazokról a tapasztalatokról: első olvasatban egy letehetetlen, négy évszázadot átfogó, izgalmas történetet látnak benne, később azonban beavatási kötetté alakul át számukra a mű, amely valójában az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti magában.

„Amikor írni kezdtem, éppen az alkimisták érdekeltek a legjobban. Megragadott e kényszerűen bujkáló kísérletezők tragikus sorsa. Őket a pénzre, hatalomra éhes nagyurak éppúgy félreértették, mint véres történelmünk valamennyi nagy elméjét. A mentális alkímia beavatottjainak sosem célja az aranycsinálás. Ők az emberi szellem arannyá szublimálását, saját lényük átformálását tekintik elsődlegesnek. Azon fáradoznak, hogy lelkükben, szellemükben létrejöjjön a Bölcsek Köve, az Iható Arany, az Örök Élet igazi elixírje.”


A titkos tudományok útjára senki se lépjen rá vakmerően,
mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett…
Te, aki e könyv olvasásába kezdtél, ha végigolvasod és megérted,
uralkodóvá vagy őrültté leszel. Ám tégy vele, amit akarsz – se megvetni,
se elfelejteni nem fogod. Ha tiszta vagy, fáklya lesz előtted, ha erős vagy,
fegyverré válik kezedben, ha bölcs vagy, bölcsebbé leszel.
Ha azonban romlott vagy, akkor ez a könyv a pokol tüzévé lesz benned;
éles tőrként hatol át lelkeden, s lelkiismeretedet
a megbánás és örök nyugtalanság súlyával terheli meg.

(Eliphas Levy: Rituel de la Haute Magie)

A Vörös oroszlán egyik kulcsfontosságú nőalakját kiemelte Szepes Mária, és külön novellában mondja el az életét, ez Corinna története. Szepes Mária saját elmondása szerint hasonlóan fontos regénye a a Varázstükör, élete fő műve és utolsó nagy eposza pedig a Raguel hét tanítványa című könyve.
(forrás:edesvizkiado.hu)
- - - - -
Kapcsolódó írás
„Halál nincsen” Beszélgetés Szepes Máriával (1908-2007):
Szepes Mária Szellemtörténetek - videó
 Kondor Katalin beszélget Szepes Máriával (1990.július 25.)

2019. május 30., csütörtök

Bábeli zűrzavar a spiritualitásban


A tudat foglyul ejtése a digitális korban.

Az emberi elmét érő hatások az elmúlt 30 évben eddig sosem látott változáson estek át. Míg az évezredek során a túléléshez és a sikerességhez az kellett, hogy intenzíven figyeljünk kifelé, a minket körül vevő világra és abban legyünk aktívak, mára mindez megfordult és a legtöbb időnket egy elektronikus felület nézésével töltjük. 

Egedi-Kovács Melinda

Ez teljesen új helyzetet teremtett, amiben az ember észre sem veszi, hogyan válik rabjává a mások által keltett virtuális ingereknek. A digitális eszközök beszippantják az elmét, azokon keresztül leszakad a jelenről, az itt és most valóságáról és teljesen máshol, távoli földrészeken, mások életében, mesterséges világokban, virtuális valóságokban jár. Így, noha látszólag szabadok vagyunk, az elménk által mégis pórázra köthetnek minket. 

A mai kor jelensége, hogy mesterségesen egyfajta „ingeréhségre” szoktatják rá az emberi elmét, amit aztán szüntelenül ki akar elégíteni. Egy 400 évvel ezelőtti, vagy akár csak egy 30 évvel ezelőtti állapothoz képest is sok ezerszeresére nőtt a befogadott ingermennyiség. Ez tudásban, élményben és a választás lehetőségében hihetetlen nagy fejlődést hozott. 

Azonban az emberi test és az emberi elme az evolúció során arra fejlődött ki, hogy a túlélésért a fizikai világban kell erőfeszítéseket tennie és kifelé kell figyelnie. Ha az emberek leszoknak arról, hogy erőfeszítéseket tegyenek mind a test, mind az elme szintjén, akkor eltunyul az elme és ingerfüggővé válik. Ennek következménye, hogy ennek a jelenségnek az áldozatai egyre betegebbé, egyre passzívabbá, szellemileg érzéketlenné válnak, ezáltal pedig könnyen befolyásolhatóak lesznek. 

A szabadság az elme kiszabadításával kezdődik. Sokan vágyunk a misztikus tapasztalásokra, de a mai technikai környezetben a képernyők bámulásával beástuk magunkat egy verembe és onnan - a mélyből – indulunk. Azonban a szellemi vagy misztikus tapasztalás offline műfaj… 
Egedi-Kovács Melinda és Jakab István beszélgetése.

(forrás: VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ)

Bábeli zűrzavar a spiritualitásban - Egedi-Kovács Melinda, Jakab István - videó
forrás: VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ

2019. május 29., szerda

Peller Mariann a velünk született bölcsességről



Csepregi Éva valóban ragyog, szépsége ma is sugárzik. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha az ember lelke nagyjából rendben van. Nem cipel magával olyan, ebben az életben szerzett terheket, amelyek lefelé görbítenék a száját. Persze, biztos vagyok benne, hogy neki is voltak, sőt talán ma is vannak mélypontjai, nehéz időszakai. Minden ember életében jönnek nehézségek, olyan élethelyzetek, amelyekből legszívesebben azonnal kimenekülnénk.


Az okos ember beleáll a nehéz helyzetbe, az élettől kapott feladatba, és mindent elkövet, hogy azt a javára fordítsa. Ez nem azt jelenti, hogy anyagi gyarapodás lesz a vége, sokkal inkább azt, hogy lelki-szellemi fejlődést érhet el általa. Legyen az betegség, válás, a gyermekünk boldogtalansága vagy a munkahelyünkről való elbocsátás, az, aki viszont már azzal is tisztában van, hogy ez a helyzet valójában csak a fizikai síkon, a duálisan gondolkodó, emberi ego számára számít „rossznak", az az ember elérte a bölcsességet.

Sokan vannak, akik a bölcsességet hosszú, fordulatos életük során szerzik meg. Akadnak olyan lelkek is, akik már fiatalon bölccsé válnak, attól a komoly, és többnyire súlyos életfeladattól, amit gyerekként vállaltak. De olyan érett lelkek is élnek közöttünk, akik sugározzák a bölcsességet, már egészen fiatal korukban – és nem azért, mert ebben az életükben sokat tanultak! Nem, hanem azért, mert hozzák magukkal.

Az igazság az, hogy minden lélek, aki nem először született le a Földre, emberi testbe, számtalan emléket, lelkébe égetett képet, félelmet, de tudást is hoz magával. Úgy lehet elképzelni, mintha a lelkünk egyfajta számítógép lenne, hardware, amely hordozza magában a sok-sok programot, amit az életei során írt magának, egy-egy nehéz vagy boldogságot jelentő élethelyzet tanulságai alapján. Ezek között a programok, vagyis tanulságok között ott van minden addigi életük során megszerzett tudásuk, és ez nem tárgyi tudás, sokkal inkább a szeretet kristálytiszta bölcsessége, és annak mindenféle megnyilvánulási formája – türelem, önfeláldozás, empátia, elfogadás, hála, békevágy, hazaszeretet és ehhez hasonló magasztos érzelmek formájában. Ezeket könnyedén elő tudja hívni az igazán bölcs lélek.

De a legtöbbünknek szüksége van arra, hogy valami vagy valaki valahogyan felidézze bennünk az alvó tudást. Gondolj csak bele, hogy veled előfordult-e már olyasmi, amikor egy könyvben olyan mondatot olvastál, aminek hatására azt érezted, ezt a gondolatot te mindig is tudtad, csak valahogy nem tudott „előjönni". Olyan érzés, mint amikor nézel egy filmet, és egy jelenettől olyan érzésed támad, hogy én ezt pontosan tudom, milyen érzés lehet, pedig ebben az életben még soha nem éltem át. Ez nem déjá vu! Ez maga, az Aha!-élmény.

Nekem még a karomon is feláll a szőr tőle, amikor olyan gondolatot olvasok (bevallom, velem spirituális témájú könyvek olvasáskor szokott a leggyakrabban előfordulni), amelyen rögtön úgy érzem, megérintett. Sőt nemcsak hogy megérintett, de tudom, hogy igaz, ami oda van írva, egyszerűen biztos vagyok benne, a zsigereimben érzem. Idő volt, míg elkezdtem tudatosan figyelni ezekre az apró, fizikai tünetekre, amikből mára könnyen ráismerek a számomra értékes és főleg igaz tudásra. Ezt nevezhetjük a hozott bölcsességnek. Az, hogy most leírom mindezt, hogy elgondolkodtam azon, mit is jelent a hozott bölcsességünk, szintén egy módja annak, hogy a felszínre hozzam a bennem elrejtett tudást. Ami pedig mindig is itt volt velem, csak új és új élethelyzetek kellettek hozzá, hogy újra aktívan a birtokomba kerülhessen.

Ha te is veszed a fáradságot, és merengés, gondolkodás vagy olvasás közben tetten éred magad, hogy ettől most kirázott a hideg, vagy ez most valamit nagyon is megmozdított benned -, akkor máris tudatosítottad magadban az elsődleges jeleit annak a bölcsességnek, amelyet te is magaddal hoztál, a lelkedbe zárva. Így fogsz ráismerni, és így fogod tudni a mostani életedben a javadra fordítani.
(forrás: Peller Mariann - life.hu)

Csepregi Éva gyerekkora óta hisz az őrangyalokban - videó
forrás: TV2 Magyarország

2019. május 28., kedd

Merj elindulni !



A test nem gép, ami elromlik, hanem minden szerv komplex összessége, ill. lelki folyamatok tartják életben!
Ezért nem lehet szétválasztani egymástól őket.


Léteznek külső hatások, okok, melyek bekövetkeznek, s a lélek-test reagál a sokkra. (Lásd: baleset, adalékanyagok, környezeti hatások, stb)
A belső folyamatok különböző hatások és következmények, amelyek életmódból, táplálkozásból, szokásokból, vágyakból, hiányokból, vagy túl intenzív életvitelből is fakadnak. A gyógyszerek nem mellékes hatásai sem kicsik a betegségek sokaságát előidézni.
Föld Anya elénk teszi kincseit gyógynövények formájában, csak tudni kell élni vele, hiszen testünk a Föld elemeivel azonos.

A hormonrendszer, pszichoszomatika is kialakít betegségeket,... ám ördögi kör, ha egy tünetet elnyomva, vagy egy szervet kezelve (mintha független lenne az egésztől) esünk neki, idő-és/vagy ismeretek híján megoldani.

A holisztikus gyógymód szintézisben lát, az energetikai rendszert, test-lélek-szellemet komplex módon szemléli.
Ezért tud egy meridiánra hatva gyorsan fájdalmat csillapítani egy akupresszőr pl., vagy fogyást beindítani, stb.
"Az vagy, amit megeszel!"-ma már sokféle felesleges mérget viszünk be, gyakran indokolatlanul nagyobb kalóriabevitelt célzunk, s nincs méregtelenítés sem testi, sem lelki szinten. Emiatt különböző immungyengeség alakul ki, fogékonyabb az ember stresszre, rákra, hiszen a szervezet terhelt bent, s ezért kevésbé tud immunis lenni külvilágra is. Ez pedig pánikolást is előidézhet, mint bármi, ami nincs összhangban belső sugallattal!

"Most pedig leülünk, s megvárjuk, míg a lelkünk utolér!"-indián mondás.


Sodródás, rohanás, minták követése van (tudatlanul is), s ezek teszik hajlamot, amiért ugyanazon szitura ugyanúgy reagálva, ugyanazt betegséget 'örököljük' , de valójában mintát másolunk észrevétlen.
Amikor pedig teljesen eltérő a probléma, a reakció az azt tükrözi,hogy saját személyiségünk, minőségünk megélése milyen szinten működik a világban. 
Ezért a belső világ, önmegvalósulás is okozhat traumákat.
Ez utóbbi önismerettel tudatosítható, olvasható karakterelemzéssel, vagyis az asztrológiai képlet és az elemek tana is válaszokat adhat okokra-okozatokra, ill. esetleges megoldásokra. (a pszichológia is ezt boncolgatja, csak így gyorsabb érteni és feltárni a bajokat)

Az emberi élet nem elszenvedni való, csak addig sodródás és sajnálat, míg nem érteni mi vezetett hova. Olykor 'választott' sors a gyógyíthatatlan betegség, vagy mellékhatása valaminek (oltás, terheskrízis, stb), az is tanítás a környezetnek reagálni, hogy az életben mi minden terel felismerésekhez, mi fontos, mi nem, hogy lehet alázattal fordulni, ápolni, kibírni a helyzetet, mit hoztunk magunkkal, vagy miben kell helyt állni, mert gondoskodni kell szerettünkről.

Az élet az energiák összessége és semmi nem vész el -jó esetben egy életen belül átalakul, nem átcipelve következő testet öltésre.
Számos tan és technika áll rendelkezésre megismerni és tenni, csak a legfontosabb szükséges hozzá: tudni megállni.

Erre ma a sodró világ lendülete kevésbé ad időt, pedig az időnk a legbecsesebb, tudja mindenki: csak van, ki a film végén szembesül vele..


Régen nem voltak elérhetô információk, kevésbé tudtak az emberek válogatni, egy élet alatt kitapasztalni variánsokat. Kevesebb volt a választható opció, ahova születtek, gyakorlatilag az határozta meg tudatukat, életüket, lehetőségeiket.

Ma a gyors információ áradat tudatot tágít, össze is tud zavarni, s pont az a nehézség, hogy annyira nagy nyomás van, elvárás, meg választék és bármit lehet alkalmazni, hogy felgyorsult a megismerés, több ponton vérzik a tudatossághoz vezető út átélése is. 

Ez a nehezítés, semmit nem tesznek emberiség elé úgy, hogy ne lenne másik oldala is az okulásoknak, hiszen ezek azok, amelyekből karmákat, sorsokat alakítunk, s ezek tervezik meg következő életeink főbb momentumait.

Ezért meg kell tudni állni, azt is, hogy nem reagálunk, nem sodródunk tömegekkel, hanem letisztulva figyelünk belső hangra, merre kell menni, mit tehetünk önmagunkért, s majd másokért is.

Válaszok, útjelzők segítik életünket, s nem elég bekapni valami szert, rohanni tovább, ahogy az sem segít, ha belefeledkezünk életünkbe, uralnak szokások, vagy épp sajnáltatva élünk, mert nem teszünk semmit, s elvegetálunk. Egyes emberek már ekkor halottak..., csak nem hajlandók észrevenni, hogy aktív részvételt kíván élete a változáshoz.

Emiatt a vallások sem segítik az embert, főként azok nem, amelyek mindezt tiltják, elhallgatják, s úgy tesznek, mintha valami külső személy okolható lenne bármiért, vagy passzívan fohászkodnak, s várnak valami csodára... Pedig Jézus megmutatta, hogyan legyen mustármagnyi hitük, hogyan szabaduljanak, hogyan tudatosítható, hogy képesek rá, csak félreviszik tanításait, s hamisságban tartanak tömegeket.

Ezen dogmák főbb problémája, hogy utat nem mutat, hamisan áldozati báránnyá tették a tanítót, és papságuk magukat tette tudókká, függésben tartva követőit, kik vakon hisznek, de semmit nem tesznek magukért, mert azt hiszik a gyónás, mise segíti őket. 

Nem kell templom a megszabaduláshoz, s nem kell pap sem, egyedül is megtalálható, hogy a test a lélek temploma, felelős érte ember, s pusztán pszichológiai fejlettség szükséges ahhoz, hogy ember közelebb kerüljön Istenéhez!

"Alattad a föld, feletted az ég, s benned a létra."-Weöres Sándor megvilágította utat a Teljességhez.


A keresztet letenni, megváltódni önmunka, csak merni kell meghaladni azt a sok évszázados kollektív börtönt, amit emeltek Isten és ember közé!

Pedig ami kint-az bent, ami fent-az lent: értelmezd vándor.
Valójában te vagy Az, te benne vagy, s ő benned!

Kívánom, hogy merj elindulni megismerni és élj szabad akarattal, mely a gondolkodási képesség tükre. Merd meghaladni, mi fájdalmat okoz, s merj szembesülni is alázattal, mert az élet korlátok között zajlik mindaddig, míg nem érted, nem éled azt, ami több, mint a testtudat!
"Amikor a kettőt eggyé teszitek..."
(forrás: Életrevaló - belsőfény)

Kapcsolódó írás
A teljesség felé:

Weöres Sándor 32 évesen adta ki A teljesség felé című metafizikai kötetét, amit Hamvas Bélának
 ajánlott.
Weöres Sándor:A TELJESSÉG FELÉ:

Weöres Sándor A teljesség felé (részletek) - videó (Egyed László rajzai)
forrás:Kaszás E

2019. május 27., hétfő

Hioszi Tatiosz élete és munkái



“Élni annyi, mint szeretni. Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.”
Hioszi Tatiosz 
 

A Szeretet filozófusa

Hioszi Tatiosz [Hiosz, Kr. e. 368- Hiosz, Kr. e. 289]

Tatiosz Kr. e. 368-ban született a török partoknál fekvő Hiosz szigetén. Előfordul, hogy a szeretet tanának ókori mesterét összetévesztik a 800 évvel később élt alexandriai szépíróval, Akhilleusz Tatiosszal (Kr. u. 5. sz.), vagy a hasonló nevű athéni természetfilozófussal (Kr. u. 2-3. sz.), aki fő művét (Bevezetés a számok világába) a Hioszi Tatiosz működése után 500 évvel később írta.

Apja, Gallinosz szerszámkészítő mester volt - meséli Kalimonasz a naplójában -, aki már gyermekkorában támogatta fia ember- és életszeretetét, elmélyülő hajlamát. Tatiosz bebarangolta a sziget hegyi falvait, miközben beszélgetett az emberekkel. Kérdéseket tett fel az ifjaknak (Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő?) - aki jól válaszolt, annak ajándékot adott: egy almát, egy fürt szőlőt, egy olajágat, vagy egy tengeri csillagot, amelyet ő hozott fel a mélységből.

Később elajándékozta legnagyobb kincsét: tudását a szeretetről - azt a csodát, amelyet az élet igazi tudományának nevezett:

- Azért élünk, hogy szeressünk és szeressenek. Sokan későn, vagy soha nem találnak rá az élet ezen egyszerű és tiszta magyarázatára.

- Három kiválóság van, amelyre az ember született: a szeretni tudás, a szeretet elfogadása és az élet szeretete.

- Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert.


351-ben Athénba ment, és Platón Akadémiáján bölcseletet tanult 17 évesen. Ott ismerte meg későbbi mesterét, Arisztotelészt, aki 367-tol 347-ig hallgatta Platón előadásait, és Tatioszt rögtön a barátságába fogadta. Négy esztendő múltán azonban útjaik elváltak. 347-ben Platón elhunyt, iskoláját nem Arisztotelészre, hanem unokaöccsére, Szpeuszipposzra hagyta. Ennek oka abban keresendő, hogy Arisztotelész tanításaiba beépítette a Platón előtti iskolák természettudományos (mechanikai és fiziológiai) eredményeit is.

Arisztotelész 347-ben barátja, Hermeiász hívására a müsziai Atarneoszba utazott. 345-ben, a perzsa zavargások idején Hermeiászt megölték, ekkor védelmébe vette Püthiát, annak unokahúgát, és Mütilénében összeházasodtak. Ez idő alatt Tatiosz az Akadémián bölcseletet hallgatott Szpeuszipposz irányítása alatt. 343-ban - amikor Arisztotelész Philipposz hívására Pellába ment, és Nagy Sándor nevelője lett - Tatiosz hazatért Hioszra, és feleségül vette Theiát. Hamarosan két lányuk született: Eupalina, az iskolaalapító és Amphissza, a tanító.

335-ben hírét vette a Peripatosz nevű egyetem megalapításának. Rögtön Athénba hajózott, és 33 évesen ismét tanulásra adta fejét Arisztotelész iskolájában. Mestere és barátja előadásai lenyűgözték: - Isten oka és kezdete mindennek. Ennek tudása isteni résszé tette szellemünket.- hallotta Arisztotelésztől egyik előadásán.
 
"A kincset belül keresd. Amit szemed lát, a világ ezernyi csodája. Bensődbe engedve te adsz valódi életet számára. Ezt üzenjük neki, neked és mindenkinek: kincs az élet, melynek legnagyobb kincse a Szeretet."
(Hioszi Tatiosz)



Vond ki a rosszból a rosszat, máris megtalálod benne a jót - mondta hallgatóinak 330-ban már a Peripatosz egyetem tanáraként, ahol bölcseletet adott elő. Kalimonasz 328-ban arra kérte, térjen haza: - Szükségünk van egy olyan tanítóra, akit az istenek megtanítottak gondolkodni és nevetni.-

Tatiosz 325-ben hazaköltözött Hioszra - ezúttal végleg -, majd megnyitotta saját iskoláját a Platián, és - a Nap fénytengere felnyitotta a szemeket -. Athénból, Tanagrából, Megarából, de Epheszoszból, és a környező szigetekről is özönlöttek a hallgatók, hogy megismerjék Tatiosz - új tanításait a szép és helyes szeretetről

- Akinek célja a helyes élet - annak eszköze az emberség.

- Külön világ minden ember, ami összeköt bennünket egymással - az az emberség.


Kalimonasz szerint -Tatiosz égi tudás birtokába jutott Athénban Arisztotelész oldalán.- A Mester mosolyogva válaszolt: - Te is tudod mindezt, csupán elő kell venned a mélyből.-

Tatiosz éppen három éve vezette filozófiai iskoláját, amikor Arisztotelészt 323-ban istentagadás vádjával (eurymedon asztheia) elmozdították Athénból. Bár sok fontos feladat kötötte otthonához (lánya, Eupalina iskolát nyitott a sziget fővárosában a szegények számára), mégis Athénba sietett.

- Az igazság aranyból van, és kiállja az idő próbáját - írta Kalimonasznak Athénból, ahová későn érkezett. Arisztotelészt időközben Halkiszba száműzték (kutatói azt állítják, ott élt haláláig, 322-ig). Tatiosz neves tanítványa, Iliádész szerint Arisztotelész sohasem jutott el halkiszi otthonáig. Az Evia-szigeti Euriposz szakadék előtt látták utoljára. Feltételezik, hogy ellenségei a szakadékba lökték.

Tatiosz élete utolsó napjáig vezette a Szeretet Tanításai elnevezésű iskoláját Hiosz szigetén. 79 évet élt. Munkáinak - naplójának, leveleinek, kéziratainak - rendezését 289-ben legkiemelkedőbb tanítványára, Kalimonaszra bízta (aki egyben veje és barátja is volt). 
Több könyve maradt fenn:
 Életbölcsességek, A bölcsesség ábécéje, A Szeretet kis könyve, Mosolygó történelem, Az Élet szép ajándékai, A Szeretet ereje, Emberi történetek, Üzenetek a Szeretet Földjéről, A Csillagszikrák útja, Lélekutazás stb.

- Annyi szépség, annyi igazság, annyi bölcsesség van benned, Tatiosz. Engedd meg, hogy követhessünk, mi és az emberek kérjük ezt tőled.- írta levelében Kalimonasz a Mesternek.

Tatiosz ezt válaszolta: - Bennetek rejlik a csoda, ezért inkább én követlek titeket emberi szeretettel és bölcsességgel.-

A bölcs ember könyve Tatiosz Gyűjteményes munkáinak első kötete. A tisztelt magyar olvasó először olvashatja kivételesen gazdag és szép nyelvünkön az Életbölcsességek, A bölcsesség ábécéje, Tanulságos történetek, Az Élet szép ajándékai c. munkáinak teljes anyagát, amelyet a Visszavonhatatlanok töredékeivel bővítettünk ki.

A gyűjtemény első hazai olvasója írta A bölcs ember könyvéről:

-Tatioszt olvasva az az érzésem támadt, örülök, hogy embernek születtem...

(forrás: thesecret.hu)

Hioszi Tatiosz - gondolatai - videó
forrás:bazsu100

2019. május 26., vasárnap

A lélek leszületése


A lélek szabadsága

Itt, a földi létünkben úgy kezdjük a tapasztalást, hogy a leszületés pillanatában mindent elfelejtünk. Elfeledjük azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, nem emlékszünk arra sem, hogy azért szakadt ki egy kicsiny lélekrészünk az egységből, a mindenségből, hogy a sűrű anyagi világban megtapasztalja önmagát. Minden tudást, emléket kitörölve úgy érkezünk meg a földi létbe, hogy csupán egy üres rajzlap áll előttünk.


Ám apró gyermekkorunkban még van némi kapcsolatunk az eredetünkkel, a lélekvilággal, látjuk az élőlények energiatereit, auráit, érzékeljük az őrzőinket, kicsit túllátunk az anyagon. És ekkor elkezdődik a nevelésünk.

Ez a nevelés pedig nem arról szól, hogy drága kicsi leszületett lélek, Te a Teremtő Isten egy kicsi szikrája vagy, így itt a Földön szabadon teremthetsz, hisz azért érkeztél ide, hogy teremtéseiden keresztül megismerd magad, tanulj, tapasztalj, fejlődj. Itt a Földön a sorsod, a tapasztalásod a kezedben van, mi, szüleid azért vagyunk melletted, hogy az égi segítőiddel szövetségben a szeretetünkkel körülöleljünk, védőburokkal ellássunk, óvjunk, vigyázzunk, segítsünk téged. Azért vagyunk melletted, hogy érezd, tudd, tapasztald, hogy soha nem vagy egyedül, ránk mindig számíthatsz, hiszen a szüleid vagyunk.

Azért vagyunk veled, hogy támogassunk az utadon, hogy megmutassuk, hogy szabadon teremthetsz, hogy minden, de minden a rendelkezésedre áll. Betartva a rendet, hogy nem árthatsz másoknak, teljes szabadságod van, bármit megtehetsz, amihez kedved van, amiben örömedet leled. Itt a Földön semmi sem korlátoz az önmegvalósításban, játssz, tanulj, tapasztalj nyugodtan, mi mindenben a segítségedre vagyunk.

Drága kicsi lélek, te örökkévaló, hallhatatlan, akinek egy apró része kiszakadva az egységből lejött e földi játszótérre millióféle érzést megélni, megtapasztalni a szeretet világában a korlátozásmentes teremtést, szívből örvendünk, hogy minket a szüleidnek választottál. Itt állunk melletted, hogy a szabadságod kiteljesedésében a segítségedre legyünk.

Ennek kellene történnie egy lélek érkezésekor, de sajnos, nem ez történik, nem így fogadjuk a minket szülőként választó leszülető lelkeket. Hanem éppenséggel ezzel ellentétes hozzáállást tanúsítunk.

Már a születésénél azzal fogadjuk a gyermeket, hogy kiragadjuk a születés természetes körülményeiből, megakadályozzuk a földre jöttének normál módját, folyamatát, durván beleavatkozva az isteni rendben, a természetes érkezésbe. Kórházba, idegenek, gépek közé helyezzük, mérgekkel itatjuk át a testét, megzavarjuk energetikai rendszerét. A leszülető lélek születésének körülményeit mi határozzuk meg, eldöntve, hogy mikor, hogyan érkezhet ide. Ezt követően a természetellenes módon világra jött kicsi lelket elragadjuk az egyetlen biztos kapcsolatától, az anyjától, s mindenféle gépek, és idegenek felügyeletére bízzuk.

A folytatás sem különb, hiszen épségben tartás helyett testét-lelkét romboljuk. Mesterséges tápokkal etetjük, amikor pedig az értelme nyiladozni kezd, akkor egyetlen egy dologra koncentrálunk, hogy a csöppséget mindenféle tilalmak, korlátozások közé szorítsuk. Semmit nem hagyunk neki megtapasztalni, kipróbálni, hanem megszabjuk, hogy így kell, ez a rend, így viselkedj, így tegyél, így illik, így élhetsz. Nem próbálhat már ki semmit szabadon, mert a homok is veszélyes, a Földi életet egy veszélyekkel teli, támadásoknak kitett helyként mutatjuk be. Így aztán mire három éves lesz, már egy félelemgörccsé formáljuk, akinek a megtapasztalásból annyi jut, hogy másolhatja a környezetét, a félelmekre épülő, biorobot létre beprogramozott szülei életmintáit.


Ahogyan növekedik a gyermek, elkezdődik a nevelése. Tanítás címszó alatt mindent megteszünk annak érdekében, hogy végképp elszakadjon a néhány éves koráig érzékelt lélekvilágtól, leváljon a lelki-energetikai kapcsolataitól, elveszítsen minden természetes érzékelését, s a testével azonosítva önmagát végképp belesüllyedjen a sűrű, sötét, nehéz anyagi világba. Megszűnik, vagy már létre sem jön a kapcsolata a természettel, a tiszta energiákkal, az élő, követhető, másolható életmintával, s a számítógépes játékok, mesék pusztító robotvilágába száműzzük.

A saját életünk, dogmáink, szokásrendünk ráerőltetésével, mintaként, elvárásként való megkövetelésével megakadályozzuk, hogy a gyermek minimális szabadsággal rendelkezzen, hogy a mi börtönlétünk határain túl bármit is megtapasztaljon. A nevelés manapság abból áll, hogy a gyermek életének minden pillanatát, minden gondolatát, minden érzését, végül minden cselekedetét bekorlátozzuk. Meghatározzuk, hogy mi a helyes érzés, mi a normális gondolat, milyen az elvárt cselekedet. A gyermeket az elvárásokra korlátozzuk be, s nem a lehetőségeinek kapuját tárjuk ki. A célunk önmagunk reprodukálása, azaz a biorobot lét fenntartása, folytatása.

Ennek érdekében létrejött egy társadalmi játék is. A gyermek idomítását kezdjük a családban, ahol a családi dogmák, elvárások, szokásrend, illem beültetése után berakjuk őt a közösségbe, a bölcsődébe, óvodába, iskolába, a társadalomba, ahol folytatódik a bebörtönzése. Az egész életét áthatja, átszövi az összehangolt, alaposan szabályozott korlátozó rendszer, a törvények, elvárások beépítése, rögzítése, életmóddá alakítása. Még a gondolkodása is olyan mértékben beszűkül, hogy már álmodni sem mer.

Így a gyermek mire felnő, nem hogy szabadon nem teremthet, hanem minden szinten teljesen befalaztuk őt. Ezzel elérjük, hogy kizárólag az élet egy igen csekély, negatív energia térben létező szegmensét ismerhesse meg, a teremtései csak ebben a léttérben nyilvánulhassanak meg, s kizárólag az ebben való rögzítésére irányuljanak. Az egész társadalommal együttműködve azt az illúziót alakítjuk ki gyermekünkben, hogy az élet csupán ennyi, s nincsen más életforma, út, lehetőség, az ember csupán a börtönlétet élheti meg a Föld bolygón.

Az érzelmeit is egyoldalúan torzítjuk, beprogramozzuk az alacsony rezgésű érzelmekre, a félelemre, a megfelelésre, a beletörődésre. Mivel folyamatosan kritizáljuk, elvárásokat sulykoljuk, így a lelkiismeret furdalást, a kishitűséget, az értéktelenséget, a kiszolgáltatottság érzését beleverjük. Mire felnő a gyermek, nem lesz egy önálló gondolata, nem lesz szabad vágya, csupán egy mindenáron megfelelni akaró, értéktelenség tudatában lévő potenciális munkaeszköz válik belőle.

Ebben a társadalmi összjátékban, - a bennünk megbízó, önmagát megtapasztalni érkező szabad lélekből, a gyermekünkből, - erőszakkal, manipulálással, önmagunk képmását, egy tökéletesen idomított, félelemben tartott, teljesen önállótlan, kiszolgáltatott biorobotot faragunk. Így a felnőtté vált gyermekünk nem sejtheti, hogy a Földön millióféle tapasztalásra van lehetősége és amit a beléprogramozott hiedelmek alapján megél, az csak egy lehetőség. Nem tudja, nem tudhatja, hiszen mint ahogyan mi sem, ő sem tapasztalta meg, hogy mi a szabad világ, a szabad gondolat. Halvány sejtelme sincsen a teremtés szabadságáról.

Mondhatjuk erre nyugodtan, hogy mindenki azt tapasztalja meg, amiért ide érkezett. A gyermekünk azért választott minket szüleinek, mert az általunk közvetítettek szerint akar haladni, fejlődni, tanulni. Ezzel abban az esetben egyet lehet érteni, ha a lélek azért jött ide, hogy a börtönlétet megélje, a biorobot állapotot megtapasztalja. Akkor minden rendben van, ha a mindenben bekorlátozott, öntudatlan, mélyen alvó, önvalójától elszakított, másoknak kiszolgáltatott létállapot megismerése céljából érkezett ide. Ám nagyon valószínű, hogy a Földön testben lévő lelkek töredéke születik meg napjainkban ezzel a céllal.


Most, hogy a Földbolygó, s a rajta élő lények magasabb rezgésszintre emelkednek, az emberiség felébredése, felemelkedése is történik. Úgy vélem, hogy az utóbbi időszakban sokan azért jönnek, hogy minket ebből a mélyen alvó, önvalónkat elfeledő létállapotból felébresszenek, s ehhez az ébredezéshez segítséget, útmutatást, támogatást nyújtsanak.

Joggal hihetem, hogy ehhez a folyamathoz a saját gyermekeink, unokáink a tanítóinkként, segítőinkként érkeznek. Így éppen ebben az időszakban szerepcsere következik be, s nem nekünk kell a mi mintáinkat ráerőltetnünk a gyermekeinkre, hanem ők tanítanak, mutatnak mintát nekünk. Képesek erre, hiszen ők már másak, sokkal fejlettebbek, nyitottabbak az érkező energiákra, jobban érzékelnek, tisztábban látnak, mint mi, akik látását még homály fedi, fátyol takarja. Ők már más sejtszerkezettel, más tudással, más érzékeléssel érkeznek, ők már túllátnak az általunk ismert egyetlen létállapoton, a rabszolga üzemmódon, ők már tisztában vannak a teremtési lehetőségek széles skálájával, ők már ismerik a teremtés szabadságát. Ők megélik, amiről mi talán még nem is hallottunk, hogy a szeretet energiában még a szerveink is más funkciókat töltenek be, s ők már képesek a szívközpontú lét megélésére, tudnak, s minket is megtaníthatnak a szívükkel dönteni, s az agyukkal érezni.

Ám roppant nehéz feladatra vállalkoztak a most leszülető lelkek. Ugyanis az a szülő, aki még mélyen alszik, aki még feltételezni sem tud más utat, mint a sajátját, az a társadalommal, a hatalommal szövetkezve minden változtatási szándékot keményen megtorol. A biorobot létben élő családban nincsen a segíteni érkező gyermekeknek semmiféle változtatásra, megnyilvánulásra, tanításra, felébresztésre lehetősége. Nem, hogy ébreszteni nem tud, hanem őt is lerántják, lenyomják, megbetegítik, magukhoz láncolják. Ugyanis ha a gyermek gondolkodása, mentalitása, cselekedete eltér a dogmáktól, normáktól, kirí az átlagtól, akkor őt visszanyomják, drogokkal, gyógyszerekkel agyonnyugtatózzák, megnyomorítják, mert feltételezni, megálmodni, elképzelni sem tudnak más életutat, mint amin ők járnak. Ilyen családban a fejlettebb lélek nem segíthet, kísérlete kudarcra van ítélve. Addig, amíg mi nem vagyunk nyitottak, nincs bennünk szabadságvágy, nem vagyunk rá kíváncsiak, hogy miért vagyunk itt a Földön, ebben a fortyogó, alakuló, változó világban, addig nem hagyjuk megnyilvánulni a rajtunk segíteni érkező gyermekeinket, unokáinkat sem.

Ám ha úgy szemléljük ezeket a most érkező lelkeket, hogy segíteni érkeztek hozzánk, s tudomásul véve a szerepcserét hagyjuk, hogy megmutatkozzanak, és figyelünk is rájuk, akkor tanulhatunk tőlük. Amennyiben támogatjuk törekvéseiket, hagyjuk, hogy a maguk módján elégítsék ki kíváncsiságukat, engedjük, hogy önállóan felfedezzék a világot, szabadon alkossanak, teremthessenek, akkor sok új dolgot mutatnak nekünk.

Amennyiben bátorítjuk, segítjük, támogatjuk gyermekeinket önmaguk megismerésében, felfedezésében, akkor egyszer csak azt fogjuk tapasztalni, hogy mellettük mi is kíváncsi gyermekké fejlődünk. Amikor ráhangolódunk gyermekeinkre, az ő örömeire, érzéseire, gondolataira, akkor egyszer csak mi is kinyitjuk magunkat, s a mi kíváncsiságunk is feltámad. Kis idő múlva azt vesszük magunkon észre, hogy új szemmel, új nézőpontból szemléljük a saját világunkat, s egészen szokatlan, új dolgokat tapasztalunk meg. A gyermekeink segítségével szinte észrevétlenül megkezdjük önmagunk megismerését. Kitágítjuk saját észlelésünket, érzéskelésünket, s beengedve az örömet, a nyitottságot, a felfedezés izgalmát, megadjuk magunknak is a szabadságot. Egyszer csak mi is elkezdünk élni, szabadon lélegezni.

Gyönyörűséges út ez, ahol a szülő és gyermek egymás kezét fogva tárja fel az életét, fedezi fel önmagát. Az itt élő megismerteti a Földi életet, az érkező pedig megmutatja a tapasztalás számtalan lehetőségét. Egymást bátorítva, egymást tanítva lehet csodává tenni a felébredésünket, az életünket.

Mivel születésünkkor a szabadságvágy nem törlődik belőlünk, így a lélek szabadsága örökké bennünk van. Amikor a szabadságvágy feltámad bennünk, s a teremtő által a szívünkbe oltott szeretetmag elkezd működni, attól a pillanattól kezdve visszanyerjük a szabadságunkat. Ekkortól a szívünk szeretetében élve szabadon teremthetünk, megvalósíthatjuk álmainkat, a szívünk vágyát. Amikor a szívünkben élve visszanyerjük a szabadságunkat és megtanulunk szabadon teremteni, onnantól kezdve érkezhetnek a Földre a kicsiny lelkek, elfeledve, hogy honnan szakadtak ki, kik voltak korábban, mert itt ezen a szeretet bolygón felfedezhetik önmagukat, szabadon teremthetnek, tapasztalhatnak.

Minden önfeledt pillanatban, örömben megalkotott teremtés emeli a szeretet fényét, emeli a bolygó rezgésszintjét, s minket földre hullott, keresgélő embereket segít a felemelkedésben. Bátorítsuk tehát gyermekeinket, unokáinkat a szabad teremtésre, önmaguk felfedezésére, s tanuljunk tőlük a már tökéletesen megtanult, megtapasztalt a börtönlétből kiszabadulni, hiszen várnak ránk az új, csodálatos, eddig nem is álmodott ismeretek, örömteli tapasztalások.
(Forrás:Földleány - fenysziv.webnode.hu)


A lélek szabadsága
Itt, a földi létünkben úgy kezdjük a tapasztalást, hogy a leszületés pillanatában mindent elfelejtünk. Elfeledjük azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, nem emlékszünk arra sem, hogy azért szakadt ki egy kicsiny lélekrészünk az egységből, a mindenségből, hogy a sűrű anyagi világban megtapasztalja önmagát. Minden tudást, emléket kitörölve úgy érkezünk meg a földi létbe, hogy csupán egy üres rajzlap áll előttünk.
Ám apró gyermekkorunkban még van némi kapcsolatunk az eredetünkkel, a lélekvilággal, látjuk az élőlények energiatereit, auráit, érzékeljük az őrzőinket, kicsit túllátunk az anyagon.   És ekkor elkezdődik a nevelésünk.
Ez a nevelés pedig nem arról szól, hogy drága kicsi leszületett lélek, Te a Teremtő Isten egy kicsi szikrája vagy, így itt a Földön szabadon teremthetsz, hisz azért érkeztél ide, hogy teremtéseiden keresztül megismerd magad, tanulj, tapasztalj, fejlődj. Itt a Földön a sorsod, a tapasztalásod a kezedben van, mi, szüleid azért vagyunk melletted, hogy az égi segítőiddel szövetségben a szeretetünkkel körülöleljünk, védőburokkal ellássunk, óvjunk, vigyázzunk, segítsünk téged. Azért vagyunk melletted, hogy érezd, tudd, tapasztald, hogy soha nem vagy egyedül, ránk mindig számíthatsz, hiszen a szüleid vagyunk.
Azért vagyunk veled, hogy támogassunk az utadon, hogy megmutassuk, hogy szabadon teremthetsz, hogy minden, de minden a rendelkezésedre áll. Betartva a rendet, hogy nem árthatsz másoknak, teljes szabadságod van, bármit megtehetsz, amihez kedved van, amiben örömedet leled. Itt a Földön semmi sem korlátoz az önmegvalósításban, játssz, tanulj, tapasztalj nyugodtan, mi mindenben a segítségedre vagyunk.
Drága kicsi lélek, te örökkévaló, hallhatatlan, akinek egy apró része kiszakadva az egységből lejött e földi játszótérre millióféle érzést megélni, megtapasztalni a szeretet világában a korlátozásmentes teremtést, szívből örvendünk, hogy minket a szüleidnek választottál. Itt állunk melletted, hogy a szabadságod kiteljesedésében a segítségedre legyünk.
Ennek kellene történnie egy lélek érkezésekor, de sajnos, nem ez történik, nem így fogadjuk a minket szülőként választó leszülető lelkeket. Hanem éppenséggel ezzel ellentétes hozzáállást tanúsítunk.

Már a születésénél azzal fogadjuk a gyermeket, hogy kiragadjuk a születés természetes körülményeiből, megakadályozzuk a földre jöttének normál módját, folyamatát, durván beleavatkozva az isteni rendben, a természetes érkezésbe.  Kórházba, idegenek, gépek közé helyezzük, mérgekkel itatjuk át a testét, megzavarjuk energetikai rendszerét.  A leszülető lélek születésének körülményeit mi határozzuk meg, eldöntve, hogy mikor, hogyan érkezhet ide. Ezt követően a természetellenes módon világra jött kicsi lelket elragadjuk az egyetlen biztos kapcsolatától, az anyjától, s mindenféle gépek, és idegenek felügyeletére bízzuk.
A folytatás sem különb, hiszen épségben tartás helyett testét-lelkét romboljuk. Mesterséges tápokkal etetjük, amikor pedig az értelme nyiladozni kezd, akkor egyetlen egy dologra koncentrálunk, hogy a csöppséget mindenféle tilalmak, korlátozások közé szorítsuk. Semmit nem hagyunk neki megtapasztalni, kipróbálni, hanem megszabjuk, hogy így kell, ez a rend, így viselkedj, így tegyél, így illik, így élhetsz. Nem próbálhat már ki semmit szabadon, mert a homok is veszélyes, a Földi életet egy veszélyekkel teli, támadásoknak kitett helyként mutatjuk be. Így aztán mire három éves lesz, már egy félelemgörccsé formáljuk, akinek a megtapasztalásból annyi jut, hogy másolhatja a környezetét, a félelmekre épülő, biorobot létre beprogramozott szülei életmintáit.  
Ahogyan növekedik a gyermek, elkezdődik a nevelése. Tanítás címszó alatt mindent megteszünk annak érdekében, hogy végképp elszakadjon a néhány éves koráig érzékelt lélekvilágtól, leváljon a lelki-energetikai kapcsolataitól, elveszítsen minden természetes érzékelését, s a testével azonosítva önmagát végképp belesüllyedjen a sűrű, sötét, nehéz anyagi világba. Megszűnik, vagy már létre sem jön a kapcsolata a természettel, a tiszta energiákkal, az élő, követhető, másolható életmintával, s a számítógépes játékok, mesék pusztító robotvilágába száműzzük.
A saját életünk, dogmáink, szokásrendünk ráerőltetésével, mintaként, elvárásként való megkövetelésével megakadályozzuk, hogy a gyermek minimális szabadsággal rendelkezzen, hogy a mi börtönlétünk határain túl bármit is megtapasztaljon. A nevelés manapság abból áll, hogy a gyermek életének minden pillanatát, minden gondolatát, minden érzését, végül minden cselekedetét bekorlátozzuk. Meghatározzuk, hogy mi a helyes érzés, mi a normális gondolat, milyen az elvárt cselekedet. A gyermeket az elvárásokra korlátozzuk be, s nem a lehetőségeinek kapuját tárjuk ki. A célunk önmagunk reprodukálása, azaz a biorobot lét fenntartása, folytatása.
Ennek érdekében létrejött egy társadalmi játék is. A gyermek idomítását kezdjük a családban, ahol a családi dogmák, elvárások, szokásrend, illem beültetése után berakjuk őt a közösségbe, a bölcsődébe, óvodába, iskolába, a társadalomba, ahol folytatódik a bebörtönzése. Az egész életét áthatja, átszövi az összehangolt, alaposan szabályozott korlátozó rendszer, a törvények, elvárások beépítése, rögzítése, életmóddá alakítása. Még a gondolkodása is olyan mértékben beszűkül, hogy már álmodni sem mer.
Így a gyermek mire felnő, nem hogy szabadon nem teremthet, hanem minden szinten teljesen befalaztuk őt. Ezzel elérjük, hogy kizárólag az élet egy igen csekély, negatív energia térben létező szegmensét ismerhesse meg, a teremtései csak ebben a léttérben nyilvánulhassanak meg, s kizárólag az ebben való rögzítésére irányuljanak. Az egész társadalommal együttműködve azt az illúziót alakítjuk ki gyermekünkben, hogy az élet csupán ennyi, s nincsen más életforma, út, lehetőség, az ember csupán a börtönlétet élheti meg a Föld bolygón.
Az érzelmeit is egyoldalúan torzítjuk, beprogramozzuk az alacsony rezgésű érzelmekre, a félelemre, a megfelelésre, a beletörődésre. Mivel folyamatosan kritizáljuk, elvárásokat sulykoljuk, így a lelkiismeret furdalást, a kishitűséget, az értéktelenséget, a kiszolgáltatottság érzését beleverjük. Mire felnő a gyermek, nem lesz egy önálló gondolata, nem lesz szabad vágya, csupán egy mindenáron megfelelni akaró, értéktelenség tudatában lévő potenciális munkaeszköz válik belőle.
Ebben a társadalmi összjátékban, - a bennünk megbízó, önmagát megtapasztalni érkező szabad lélekből, a gyermekünkből, - erőszakkal, manipulálással, önmagunk képmását, egy tökéletesen idomított, félelemben tartott, teljesen önállótlan, kiszolgáltatott biorobotot faragunk. Így a felnőtté vált gyermekünk nem sejtheti, hogy a Földön millióféle tapasztalásra van lehetősége és amit a beléprogramozott hiedelmek alapján megél, az csak egy lehetőség. Nem tudja, nem tudhatja, hiszen mint ahogyan mi sem, ő sem tapasztalta meg, hogy mi a szabad világ, a szabad gondolat. Halvány sejtelme sincsen a teremtés szabadságáról.
Mondhatjuk erre nyugodtan, hogy mindenki azt tapasztalja meg, amiért ide érkezett. A gyermekünk azért választott minket szüleinek, mert az általunk közvetítettek szerint akar haladni, fejlődni, tanulni. Ezzel abban az esetben egyet lehet érteni, ha a lélek azért jött ide, hogy a börtönlétet megélje, a biorobot állapotot megtapasztalja. Akkor minden rendben van, ha a mindenben bekorlátozott, öntudatlan, mélyen alvó, önvalójától elszakított, másoknak kiszolgáltatott létállapot megismerése céljából érkezett ide.  Ám nagyon valószínű, hogy a Földön testben lévő lelkek töredéke születik meg napjainkban ezzel a céllal.

Most, hogy a Földbolygó, s a rajta élő lények magasabb rezgésszintre emelkednek, az emberiség felébredése, felemelkedése is történik. Úgy vélem, hogy az utóbbi időszakban sokan azért jönnek, hogy minket ebből a mélyen alvó, önvalónkat elfeledő létállapotból felébresszenek, s ehhez az ébredezéshez segítséget, útmutatást, támogatást nyújtsanak.
Joggal hihetem, hogy ehhez a folyamathoz a saját gyermekeink, unokáink a tanítóinkként, segítőinkként érkeznek. Így éppen ebben az időszakban szerepcsere következik be, s nem nekünk kell a mi mintáinkat ráerőltetnünk a gyermekeinkre, hanem ők tanítanak, mutatnak mintát nekünk. Képesek erre, hiszen ők már másak, sokkal fejlettebbek, nyitottabbak az érkező energiákra, jobban érzékelnek, tisztábban látnak, mint mi, akik látását még homály fedi, fátyol takarja. Ők már más sejtszerkezettel, más tudással, más érzékeléssel érkeznek, ők már túllátnak az általunk ismert egyetlen létállapoton, a rabszolga üzemmódon, ők már tisztában vannak a teremtési lehetőségek széles skálájával, ők már ismerik a teremtés szabadságát. Ők megélik, amiről mi talán még nem is hallottunk, hogy a szeretet energiában még a szerveink is más funkciókat töltenek be, s ők már képesek a szívközpontú lét megélésére, tudnak, s minket is megtaníthatnak a szívükkel dönteni, s az agyukkal érezni.  
Ám roppant nehéz feladatra vállalkoztak a most leszülető lelkek. Ugyanis az a szülő, aki még mélyen alszik, aki még feltételezni sem tud más utat, mint a sajátját, az a társadalommal, a hatalommal szövetkezve minden változtatási szándékot keményen megtorol. A biorobot létben élő családban nincsen a segíteni érkező gyermekeknek semmiféle változtatásra, megnyilvánulásra, tanításra, felébresztésre lehetősége.  Nem, hogy ébreszteni nem tud, hanem őt is lerántják, lenyomják, megbetegítik, magukhoz láncolják. Ugyanis ha a gyermek gondolkodása, mentalitása, cselekedete eltér a dogmáktól, normáktól, kirí az átlagtól, akkor őt visszanyomják, drogokkal, gyógyszerekkel agyonnyugtatózzák, megnyomorítják, mert feltételezni, megálmodni, elképzelni sem tudnak más életutat, mint amin ők járnak. Ilyen családban a fejlettebb lélek nem segíthet, kísérlete kudarcra van ítélve. Addig, amíg mi nem vagyunk nyitottak, nincs bennünk szabadságvágy, nem vagyunk rá kíváncsiak, hogy miért vagyunk itt a Földön, ebben a fortyogó, alakuló, változó világban, addig nem hagyjuk megnyilvánulni a rajtunk segíteni érkező gyermekeinket, unokáinkat sem.

Ám ha úgy szemléljük ezeket a most érkező lelkeket, hogy segíteni érkeztek hozzánk, s tudomásul véve a szerepcserét hagyjuk, hogy megmutatkozzanak, és figyelünk is rájuk, akkor tanulhatunk tőlük. Amennyiben támogatjuk törekvéseiket, hagyjuk, hogy a maguk módján elégítsék ki kíváncsiságukat, engedjük, hogy önállóan felfedezzék a világot, szabadon alkossanak, teremthessenek, akkor sok új dolgot mutatnak nekünk.
Amennyiben bátorítjuk, segítjük, támogatjuk gyermekeinket önmaguk megismerésében, felfedezésében, akkor egyszer csak azt fogjuk tapasztalni, hogy mellettük mi is kíváncsi gyermekké fejlődünk. Amikor ráhangolódunk gyermekeinkre, az ő örömeire, érzéseire, gondolataira, akkor egyszer csak mi is kinyitjuk magunkat, s a mi kíváncsiságunk is feltámad. Kis idő múlva azt vesszük magunkon észre, hogy új szemmel, új nézőpontból szemléljük a saját világunkat, s egészen szokatlan, új dolgokat tapasztalunk meg. A gyermekeink segítségével szinte észrevétlenül megkezdjük önmagunk megismerését. Kitágítjuk saját észlelésünket, érzéskelésünket, s beengedve az örömet, a nyitottságot, a felfedezés izgalmát, megadjuk magunknak is a szabadságot. Egyszer csak mi is elkezdünk élni, szabadon lélegezni. 
Gyönyörűséges út ez, ahol a szülő és gyermek egymás kezét fogva tárja fel az életét, fedezi fel önmagát. Az itt élő megismerteti a Földi életet, az érkező pedig megmutatja a tapasztalás számtalan lehetőségét. Egymást bátorítva, egymást tanítva lehet csodává tenni a felébredésünket, az életünket.  
Mivel születésünkkor a szabadságvágy nem törlődik belőlünk, így a lélek szabadsága örökké bennünk van. Amikor a szabadságvágy feltámad bennünk, s a teremtő által a szívünkbe oltott szeretetmag elkezd működni, attól a pillanattól kezdve visszanyerjük a szabadságunkat. Ekkortól a szívünk szeretetében élve szabadon teremthetünk, megvalósíthatjuk álmainkat, a szívünk vágyát. Amikor a szívünkben élve visszanyerjük a szabadságunkat és megtanulunk szabadon teremteni, onnantól kezdve érkezhetnek a Földre a kicsiny lelkek, elfeledve, hogy honnan szakadtak ki, kik voltak korábban, mert itt ezen a szeretet bolygón felfedezhetik önmagukat, szabadon teremthetnek, tapasztalhatnak.
Minden önfeledt pillanatban, örömben megalkotott teremtés emeli a szeretet fényét, emeli a bolygó rezgésszintjét, s minket földre hullott, keresgélő embereket segít a felemelkedésben. Bátorítsuk tehát gyermekeinket, unokáinkat a szabad teremtésre, önmaguk felfedezésére, s tanuljunk tőlük a már tökéletesen megtanult, megtapasztalt a börtönlétből kiszabadulni, hiszen várnak ránk az új, csodálatos, eddig nem is álmodott ismeretek, örömteli tapasztalások.
Forrás:Földleaány


Olvass tovább: https://fenysziv.webnode.hu/a-lelek-leszuletese/
A lélek szabadsága
Itt, a földi létünkben úgy kezdjük a tapasztalást, hogy a leszületés pillanatában mindent elfelejtünk. Elfeledjük azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, nem emlékszünk arra sem, hogy azért szakadt ki egy kicsiny lélekrészünk az egységből, a mindenségből, hogy a sűrű anyagi világban megtapasztalja önmagát. Minden tudást, emléket kitörölve úgy érkezünk meg a földi létbe, hogy csupán egy üres rajzlap áll előttünk.
Ám apró gyermekkorunkban még van némi kapcsolatunk az eredetünkkel, a lélekvilággal, látjuk az élőlények energiatereit, auráit, érzékeljük az őrzőinket, kicsit túllátunk az anyagon.   És ekkor elkezdődik a nevelésünk.
Ez a nevelés pedig nem arról szól, hogy drága kicsi leszületett lélek, Te a Teremtő Isten egy kicsi szikrája vagy, így itt a Földön szabadon teremthetsz, hisz azért érkeztél ide, hogy teremtéseiden keresztül megismerd magad, tanulj, tapasztalj, fejlődj. Itt a Földön a sorsod, a tapasztalásod a kezedben van, mi, szüleid azért vagyunk melletted, hogy az égi segítőiddel szövetségben a szeretetünkkel körülöleljünk, védőburokkal ellássunk, óvjunk, vigyázzunk, segítsünk téged. Azért vagyunk melletted, hogy érezd, tudd, tapasztald, hogy soha nem vagy egyedül, ránk mindig számíthatsz, hiszen a szüleid vagyunk.
Azért vagyunk veled, hogy támogassunk az utadon, hogy megmutassuk, hogy szabadon teremthetsz, hogy minden, de minden a rendelkezésedre áll. Betartva a rendet, hogy nem árthatsz másoknak, teljes szabadságod van, bármit megtehetsz, amihez kedved van, amiben örömedet leled. Itt a Földön semmi sem korlátoz az önmegvalósításban, játssz, tanulj, tapasztalj nyugodtan, mi mindenben a segítségedre vagyunk.
Drága kicsi lélek, te örökkévaló, hallhatatlan, akinek egy apró része kiszakadva az egységből lejött e földi játszótérre millióféle érzést megélni, megtapasztalni a szeretet világában a korlátozásmentes teremtést, szívből örvendünk, hogy minket a szüleidnek választottál. Itt állunk melletted, hogy a szabadságod kiteljesedésében a segítségedre legyünk.
Ennek kellene történnie egy lélek érkezésekor, de sajnos, nem ez történik, nem így fogadjuk a minket szülőként választó leszülető lelkeket. Hanem éppenséggel ezzel ellentétes hozzáállást tanúsítunk.

Már a születésénél azzal fogadjuk a gyermeket, hogy kiragadjuk a születés természetes körülményeiből, megakadályozzuk a földre jöttének normál módját, folyamatát, durván beleavatkozva az isteni rendben, a természetes érkezésbe.  Kórházba, idegenek, gépek közé helyezzük, mérgekkel itatjuk át a testét, megzavarjuk energetikai rendszerét.  A leszülető lélek születésének körülményeit mi határozzuk meg, eldöntve, hogy mikor, hogyan érkezhet ide. Ezt követően a természetellenes módon világra jött kicsi lelket elragadjuk az egyetlen biztos kapcsolatától, az anyjától, s mindenféle gépek, és idegenek felügyeletére bízzuk.
A folytatás sem különb, hiszen épségben tartás helyett testét-lelkét romboljuk. Mesterséges tápokkal etetjük, amikor pedig az értelme nyiladozni kezd, akkor egyetlen egy dologra koncentrálunk, hogy a csöppséget mindenféle tilalmak, korlátozások közé szorítsuk. Semmit nem hagyunk neki megtapasztalni, kipróbálni, hanem megszabjuk, hogy így kell, ez a rend, így viselkedj, így tegyél, így illik, így élhetsz. Nem próbálhat már ki semmit szabadon, mert a homok is veszélyes, a Földi életet egy veszélyekkel teli, támadásoknak kitett helyként mutatjuk be. Így aztán mire három éves lesz, már egy félelemgörccsé formáljuk, akinek a megtapasztalásból annyi jut, hogy másolhatja a környezetét, a félelmekre épülő, biorobot létre beprogramozott szülei életmintáit.  
Ahogyan növekedik a gyermek, elkezdődik a nevelése. Tanítás címszó alatt mindent megteszünk annak érdekében, hogy végképp elszakadjon a néhány éves koráig érzékelt lélekvilágtól, leváljon a lelki-energetikai kapcsolataitól, elveszítsen minden természetes érzékelését, s a testével azonosítva önmagát végképp belesüllyedjen a sűrű, sötét, nehéz anyagi világba. Megszűnik, vagy már létre sem jön a kapcsolata a természettel, a tiszta energiákkal, az élő, követhető, másolható életmintával, s a számítógépes játékok, mesék pusztító robotvilágába száműzzük.
A saját életünk, dogmáink, szokásrendünk ráerőltetésével, mintaként, elvárásként való megkövetelésével megakadályozzuk, hogy a gyermek minimális szabadsággal rendelkezzen, hogy a mi börtönlétünk határain túl bármit is megtapasztaljon. A nevelés manapság abból áll, hogy a gyermek életének minden pillanatát, minden gondolatát, minden érzését, végül minden cselekedetét bekorlátozzuk. Meghatározzuk, hogy mi a helyes érzés, mi a normális gondolat, milyen az elvárt cselekedet. A gyermeket az elvárásokra korlátozzuk be, s nem a lehetőségeinek kapuját tárjuk ki. A célunk önmagunk reprodukálása, azaz a biorobot lét fenntartása, folytatása.
Ennek érdekében létrejött egy társadalmi játék is. A gyermek idomítását kezdjük a családban, ahol a családi dogmák, elvárások, szokásrend, illem beültetése után berakjuk őt a közösségbe, a bölcsődébe, óvodába, iskolába, a társadalomba, ahol folytatódik a bebörtönzése. Az egész életét áthatja, átszövi az összehangolt, alaposan szabályozott korlátozó rendszer, a törvények, elvárások beépítése, rögzítése, életmóddá alakítása. Még a gondolkodása is olyan mértékben beszűkül, hogy már álmodni sem mer.
Így a gyermek mire felnő, nem hogy szabadon nem teremthet, hanem minden szinten teljesen befalaztuk őt. Ezzel elérjük, hogy kizárólag az élet egy igen csekély, negatív energia térben létező szegmensét ismerhesse meg, a teremtései csak ebben a léttérben nyilvánulhassanak meg, s kizárólag az ebben való rögzítésére irányuljanak. Az egész társadalommal együttműködve azt az illúziót alakítjuk ki gyermekünkben, hogy az élet csupán ennyi, s nincsen más életforma, út, lehetőség, az ember csupán a börtönlétet élheti meg a Föld bolygón.
Az érzelmeit is egyoldalúan torzítjuk, beprogramozzuk az alacsony rezgésű érzelmekre, a félelemre, a megfelelésre, a beletörődésre. Mivel folyamatosan kritizáljuk, elvárásokat sulykoljuk, így a lelkiismeret furdalást, a kishitűséget, az értéktelenséget, a kiszolgáltatottság érzését beleverjük. Mire felnő a gyermek, nem lesz egy önálló gondolata, nem lesz szabad vágya, csupán egy mindenáron megfelelni akaró, értéktelenség tudatában lévő potenciális munkaeszköz válik belőle.
Ebben a társadalmi összjátékban, - a bennünk megbízó, önmagát megtapasztalni érkező szabad lélekből, a gyermekünkből, - erőszakkal, manipulálással, önmagunk képmását, egy tökéletesen idomított, félelemben tartott, teljesen önállótlan, kiszolgáltatott biorobotot faragunk. Így a felnőtté vált gyermekünk nem sejtheti, hogy a Földön millióféle tapasztalásra van lehetősége és amit a beléprogramozott hiedelmek alapján megél, az csak egy lehetőség. Nem tudja, nem tudhatja, hiszen mint ahogyan mi sem, ő sem tapasztalta meg, hogy mi a szabad világ, a szabad gondolat. Halvány sejtelme sincsen a teremtés szabadságáról.
Mondhatjuk erre nyugodtan, hogy mindenki azt tapasztalja meg, amiért ide érkezett. A gyermekünk azért választott minket szüleinek, mert az általunk közvetítettek szerint akar haladni, fejlődni, tanulni. Ezzel abban az esetben egyet lehet érteni, ha a lélek azért jött ide, hogy a börtönlétet megélje, a biorobot állapotot megtapasztalja. Akkor minden rendben van, ha a mindenben bekorlátozott, öntudatlan, mélyen alvó, önvalójától elszakított, másoknak kiszolgáltatott létállapot megismerése céljából érkezett ide.  Ám nagyon valószínű, hogy a Földön testben lévő lelkek töredéke születik meg napjainkban ezzel a céllal.

Most, hogy a Földbolygó, s a rajta élő lények magasabb rezgésszintre emelkednek, az emberiség felébredése, felemelkedése is történik. Úgy vélem, hogy az utóbbi időszakban sokan azért jönnek, hogy minket ebből a mélyen alvó, önvalónkat elfeledő létállapotból felébresszenek, s ehhez az ébredezéshez segítséget, útmutatást, támogatást nyújtsanak.
Joggal hihetem, hogy ehhez a folyamathoz a saját gyermekeink, unokáink a tanítóinkként, segítőinkként érkeznek. Így éppen ebben az időszakban szerepcsere következik be, s nem nekünk kell a mi mintáinkat ráerőltetnünk a gyermekeinkre, hanem ők tanítanak, mutatnak mintát nekünk. Képesek erre, hiszen ők már másak, sokkal fejlettebbek, nyitottabbak az érkező energiákra, jobban érzékelnek, tisztábban látnak, mint mi, akik látását még homály fedi, fátyol takarja. Ők már más sejtszerkezettel, más tudással, más érzékeléssel érkeznek, ők már túllátnak az általunk ismert egyetlen létállapoton, a rabszolga üzemmódon, ők már tisztában vannak a teremtési lehetőségek széles skálájával, ők már ismerik a teremtés szabadságát. Ők megélik, amiről mi talán még nem is hallottunk, hogy a szeretet energiában még a szerveink is más funkciókat töltenek be, s ők már képesek a szívközpontú lét megélésére, tudnak, s minket is megtaníthatnak a szívükkel dönteni, s az agyukkal érezni.  
Ám roppant nehéz feladatra vállalkoztak a most leszülető lelkek. Ugyanis az a szülő, aki még mélyen alszik, aki még feltételezni sem tud más utat, mint a sajátját, az a társadalommal, a hatalommal szövetkezve minden változtatási szándékot keményen megtorol. A biorobot létben élő családban nincsen a segíteni érkező gyermekeknek semmiféle változtatásra, megnyilvánulásra, tanításra, felébresztésre lehetősége.  Nem, hogy ébreszteni nem tud, hanem őt is lerántják, lenyomják, megbetegítik, magukhoz láncolják. Ugyanis ha a gyermek gondolkodása, mentalitása, cselekedete eltér a dogmáktól, normáktól, kirí az átlagtól, akkor őt visszanyomják, drogokkal, gyógyszerekkel agyonnyugtatózzák, megnyomorítják, mert feltételezni, megálmodni, elképzelni sem tudnak más életutat, mint amin ők járnak. Ilyen családban a fejlettebb lélek nem segíthet, kísérlete kudarcra van ítélve. Addig, amíg mi nem vagyunk nyitottak, nincs bennünk szabadságvágy, nem vagyunk rá kíváncsiak, hogy miért vagyunk itt a Földön, ebben a fortyogó, alakuló, változó világban, addig nem hagyjuk megnyilvánulni a rajtunk segíteni érkező gyermekeinket, unokáinkat sem.

Ám ha úgy szemléljük ezeket a most érkező lelkeket, hogy segíteni érkeztek hozzánk, s tudomásul véve a szerepcserét hagyjuk, hogy megmutatkozzanak, és figyelünk is rájuk, akkor tanulhatunk tőlük. Amennyiben támogatjuk törekvéseiket, hagyjuk, hogy a maguk módján elégítsék ki kíváncsiságukat, engedjük, hogy önállóan felfedezzék a világot, szabadon alkossanak, teremthessenek, akkor sok új dolgot mutatnak nekünk.
Amennyiben bátorítjuk, segítjük, támogatjuk gyermekeinket önmaguk megismerésében, felfedezésében, akkor egyszer csak azt fogjuk tapasztalni, hogy mellettük mi is kíváncsi gyermekké fejlődünk. Amikor ráhangolódunk gyermekeinkre, az ő örömeire, érzéseire, gondolataira, akkor egyszer csak mi is kinyitjuk magunkat, s a mi kíváncsiságunk is feltámad. Kis idő múlva azt vesszük magunkon észre, hogy új szemmel, új nézőpontból szemléljük a saját világunkat, s egészen szokatlan, új dolgokat tapasztalunk meg. A gyermekeink segítségével szinte észrevétlenül megkezdjük önmagunk megismerését. Kitágítjuk saját észlelésünket, érzéskelésünket, s beengedve az örömet, a nyitottságot, a felfedezés izgalmát, megadjuk magunknak is a szabadságot. Egyszer csak mi is elkezdünk élni, szabadon lélegezni. 
Gyönyörűséges út ez, ahol a szülő és gyermek egymás kezét fogva tárja fel az életét, fedezi fel önmagát. Az itt élő megismerteti a Földi életet, az érkező pedig megmutatja a tapasztalás számtalan lehetőségét. Egymást bátorítva, egymást tanítva lehet csodává tenni a felébredésünket, az életünket.  
Mivel születésünkkor a szabadságvágy nem törlődik belőlünk, így a lélek szabadsága örökké bennünk van. Amikor a szabadságvágy feltámad bennünk, s a teremtő által a szívünkbe oltott szeretetmag elkezd működni, attól a pillanattól kezdve visszanyerjük a szabadságunkat. Ekkortól a szívünk szeretetében élve szabadon teremthetünk, megvalósíthatjuk álmainkat, a szívünk vágyát. Amikor a szívünkben élve visszanyerjük a szabadságunkat és megtanulunk szabadon teremteni, onnantól kezdve érkezhetnek a Földre a kicsiny lelkek, elfeledve, hogy honnan szakadtak ki, kik voltak korábban, mert itt ezen a szeretet bolygón felfedezhetik önmagukat, szabadon teremthetnek, tapasztalhatnak.
Minden önfeledt pillanatban, örömben megalkotott teremtés emeli a szeretet fényét, emeli a bolygó rezgésszintjét, s minket földre hullott, keresgélő embereket segít a felemelkedésben. Bátorítsuk tehát gyermekeinket, unokáinkat a szabad teremtésre, önmaguk felfedezésére, s tanuljunk tőlük a már tökéletesen megtanult, megtapasztalt a börtönlétből kiszabadulni, hiszen várnak ránk az új, csodálatos, eddig nem is álmodott ismeretek, örömteli tapasztalások.
Forrás:Földleaány


Olvass tovább: https://fenysziv.webnode.hu/a-lelek-leszuletese/

2019. május 25., szombat

Anthony William a gyógyító médium


Anthony William, a gyógyító médium, huszonöt év alatt több tízezer embernek segített meggyógyulni különböző betegségekből, és most ezeket a hittel és égi útmutatással átitatott tapasztalatokat szeretné átadni a gyógyulni vagy gyógyítani vágyóknak!

 Anthony William

Anthony William azzal az egyedi képességgel született, hogy egy magas szintű szellemmel folytat párbeszédet, aki olyan különleges pontosságú egészségügyi információkkal látja el őt, melyek gyakran jóval megelőzik a maguk idejét.

Négyéves kora óta, amikor azzal sokkolta a családját, hogy bejelentette teljesen tünetmentes nagymamája tüdőrákját (amelyet aztán a vizsgálatok igazoltak), Anthony arra használja ezt az adottságát, hogy egyfajta sajátos képalkotási módszerrel elemzi az emberek egészségügyi állapotát, és elmondja nekik, hogyan nyerhetik vissza az egészségüket.

Gyógyító médium- videó
forrás:Édesvíz Kiadó és webáruház


Gyógyító médiumként mutatott páratlan pontossága és sikeres gyógyítási aránya világszerte ezrek bizalmát és szeretetét nyerte el – többek között film- és rocksztárokét, milliárdosokét, profi sportolókét, sikerlistás írókét és számtalan más emberét az élet minden területéről –, akik addig nem találták a gyógyulás útját, amíg a Szellemi vezető beléjük nem látott.
Anthony olyan orvosok számára is felbecsülhetetlen tudást közvetít, akiknek segítségre van szükségük a legnehezebb eseteikhez.


Gyógyító médium

Anthony William égi sugallatok alapján gyógyít, melynek során meghallja a betegségek kiváltó okát és az egészség visszanyerésének receptjét is!

E nem mindennapi könyv lapjain fellelheted:
- olyan betegségek valódi okait, melyek jelenleg nem megfelelően vannak értelmezve és kezelve;
- a természetes gyógymódokat olyan betegségek hosszú sorára, melyek képesek megkeseríteni életünket, ideértve a Candidát, a migrént, a depressziót, a Lyme-kórt, a krónikus fáradtság-szindrómát, a hormonális egyensúly felborulását, a sclerosis multiplexet, neurológiai és autoimmun betegségeket, krónikus gyulladásokat, a vércukorszint ingadozásait és rengeteg egyéb egészségügyi problémát.

A Gyógyító médium a gyógyulás csodálatos, isteni elixírjét nyújtja át neked, mely egyben a hosszú és egészséges élet misztériumát is tartalmazza!

Anthoy William könyvei:

 

Egészséges pajzsmirigy

Hajhullás, súlygyarapodás, fáradtság, ködös gondolkodás, hőhullám, csökkenő nemi vágyak, szívdobogás… Egyre többen szenvednek ezektől, és számos egyéb, kevésbé tipikus tünettől – különösen a nők. A páciensek problémái közismert címkéket kapnak ugyan – „Hashimoto”, „pajzsmirigy-alulműködés” –, de a megoldáshoz sokszor nem kerülünk közelebb.
Az egészségügy új aktuális, égető témája a pajzsmirigy. A cukorbetegséghez hasonlóan a pajzsmirigy megbetegedések is szinte már a népbetegségekhez sorolhatók. Alig van olyan ember, akinek környezetében ne szenvedne valaki ezen szerv okozta problémáktól. Hiába kap azonban egyre több figyelmet, a sarkalatos igazság mindeddig rejtve maradt: nem a pajzsmirigyprobléma a végső oka a páciensek betegségének. Egészséges pajzsmirigy című könyvében Anthony William, a gyógyító médium a probléma valódi okait részletesen elmagyarázza – kitérve a gyulladással, az autoimmun betegséggel és több tucatnyi egyéb tünettel és állapottal kapcsolatos információkra.
Anthony William saját pajzsmirigyed szakértőjévé avat, és olyan eszköztárat ad a kezedbe, amellyel megváltoztathatod az egész életedet, megmentheted a pajzsmirigyedet, és visszanyerheted az egészségedet, vitalitásodat.
Páratlan megközelítést ajánl, mely – amint több millió rajongójától és követőjétől megtudhatjuk – valódi eredményeket hoz.


Gyógyító ételek 


Használd a zöldségek és gyümölcsök rejtett erejét egészséged megőrzésére!
Ez a könyv ötven gyógyhatású növény titkait kutatja, bebizonyítva, hogy a megfelelő táplálkozás milyen nagy szerepet játszik a betegségek megelőzésében és visszafordításában. Olyan gyümölcsök, zöldségek, gyógy- és fűszernövények, vadon termő növények gyógyító erejéről szerezhetünk tudomást, amelyek rendkívüli hatással lehetnek egészségünkre. A szerző részletesen bemutatja az egyes növények tulajdonságait, ismerteti azokat a tüneteket és állapotokat, amiket segítenek enyhíteni vagy gyógyítani, sőt megtudhatjuk azt is, milyen hatással vannak az érzelmeinkre és szellemi életünkre.
A könyv mindezek mellett remek recepteket kínál, a párolt káposztával töltött édesburgonyától a mézes kókuszfagylaltig, kiemelve az ételek maximális előnyeit ínycsiklandozó fogásokként tálalva.
A szerző olyan forradalmian új ismereteket is eléd tár, mint:
  • Miért a „feltámadás növénye” a vad áfonya, mitől a fiatalság forrása a spárga, és miként tudja frissíteni szellemed a citrom, amikor rossz hírek nyomasztanak
  • Melyik étel mérsékli az epekövet, enyhíti a magas vérnyomást, a ködös gondolkodást, a pajzsmirigy bajait, a migrént, és még számos tünetet és állapotot
  • Mi adja a kivi, az uborka, a macskakarom, a kókusz és még sok más növény különleges és egyedülálló gyógyító erejét
  • Mi az oka a sóvárgásnak, hogyan fordíthatod a magad javára a stresszt, és miért van a gyümölcsöknek kulcsszerepe a termékenységben
Gyógyító médium című első világsikerű könyvében Anthony William feltárja, miként kezelhetők komoly betegségek tucatjai a gyógyító életmódra és megfelelő táplálkozásra összpontosítva.
Gyógyító ételek még teljesebb bepillantást enged a természet és az egészség összefüggéseibe.


(forrás:edesvizkiado.hu)

Gyógyító médium - Támogatás az angyaloktól - videó
forrás:Édesvíz Kiadó és webáruház