A hit, az ima és a gondolat ereje

Angol és amerikai kutatók sok-sok vizsgálódás, kísérleti munka után ki merték mondani: „A hit nem csupán az örök kárhozattól véd, hanem a földi életet is meghosszabbítja!”

Alighanem még a vallások kialakulása előtt észrevette az ember, hogy a gondolatával, a gondolat energiájával segíthet önmagán, illetve másokon. Az ősi hordákban, törzsekben ez a rituális szövegmormolás a varázsló, sámán vagy táltos feladat volt. Később a javasasszonyok vették át a szerepét. A "varázsigéknek", vagyis a gyógyító hatás kedvéért elmormolt szavaknak, verssoroknak, mondókáknak is megvolt a maguk hatása. A lélekre hatottak.


A kérdés tehát nem az, hogy léteznek-e a gyógyító energiák, inkább már arra kell ügyelnünk, hogy milyen energiákat alkalmazunk, ezek mennyire ismertek, mennyire és milyen fokon lehet őket uralni, és ezáltal hasznosítani. E téren az elmúlt időkben nagyon érdekes eredmények születtek. Alább ezekből mutatunk be egy csokorral.

Az ima ereje

Az ima gyógyít, de a halált nem győzheti le! Emlékezzünk csak 2005 tavaszára, amikor II. János Pál haldoklott a Vatikánban. Hívők tízezrei gyűltek oda a világ minden részéből, és csatlakoztak a helybeli olasz hívők százezreihez, akik ott helyben imádkoztak a nagy emberért. És világszerte milliók fohászkodtak a pápa életéért. Ám ő az intenzív akaratok ellenére - meghalt. Mert vannak helyzetek, amikor az ima sem segít. De amikor segíthet, azt kár volna nem kihasználni!

A Kaliforniai Egyetem (State University of California) professzora, Randolph Byrd is abból indult ki, ami már felvilágosult körökben ma is alapigazságnak számít: ha sok ember összefog és közösen akar valamit, akkor az így keletkező agyi energia valamilyen szinten materializálódik. S ott, ahol hat, okozhat olyan pozitív változást, ami már a tudomány által is mérhető. Byrd professzor arra gondolt: a sok ember egyszerre történő imádkozásában lapuló - a tudomány számára megmérhetetlen, ellenőrizhetetlen, megfoghatatlan - agyi energiát talán mégiscsak meg lehet mérni - a hatásaiban. Például abban, hogy egy vagy több ember meggyógyul.

Gondos mérlegelés után indította be kísérletsorozatát, amiről valójában az érintettek nem sokat tudtak. De volt kísérleti csoport és kontrollcsoport, ahogy kísérletnél kell. Az ima a koncentrálás egyik nagyon erős formája, amikor csak egy dolog lebeg az imádkozó szeme előtt: az óhajtott cél. Ezt a célt meditálással, erős koncentrálással a nem hívők is elérhetik. A pozitív energia gerjesztése és másokra történő átvitele ugyanis nem csak a vallásos embernél segít. Byrd professzor is erre építette tézisét.


A kísérletsorozat célja az volt, hogy bebizonyítsa (vagy megcáfolja, ha a eredmény negatív lesz): az imádkozók energiája olyan erőket hoz létre, amelyek hatást gyakorolhatnak a szívbetegek gyógyulására. (Mivel a professzor a szívbetegségek specialistája, így a saját betegei között nézett szét "kísérleti alanyokat" keresve.)

A kísérletsorozat tíz hónapig tartott, és összesen 402 infarktus utáni, a San Franciscói Központi Kórházban fekvő beteg volt benne "érintett". A betegeket számítógépes sorsolással, véletlenszerűen osztották két csoportba. 192 beteg kerül a kísérleti csoportba és 210 a kontrollcsoportba. Nem csak a betegek nem tudták, hogy őket két csoportra osztották, de erről nem értesítették se az orvosokat, se az ápoló személyzetet. Mind a 402 beteg megkapta a szükséges kezelést, viszont 192-ért imádkoztak is. Elég sokat.


Byrd "profi imádkozókat", katolikus és protestáns szervezeteket keresett meg, gondosan ügyelve, hogy azok lehetőleg földrajzilag szétszórtan az Egyesült Államok különböző területein éljenek. Az imádkozók tudták, hogy olyan szívbetegért fognak imádkozni, aki most kórházban van, és elég rossz az állapota, tehát nagyon ráfér az efféle külső segítség. Hogy mégis legyen valami fogódzójuk, minden csoport megkapta egy-egy beteg keresztnevét. Abban egyeztek meg, hogy naponta egyszer (lehetőleg azonos időben) az imacsoport minden tagja fohászkodik a rájuk kiosztott "Johnért", Williamsért", Jenniferért" stb. A sors furcsa fintora, hogy a kiválasztott betegek nemcsak keresztények voltak, hiszen köztudott, hogy Kaliforniában gyakorlatilag a világ összes népéből és vallásából származó ember megtalálható. Egy-egy betegért legkevesebb öt, maximum hét személy imádkozott nap mint nap. Byrd professzor és munkatársai pedig eközben mind a 402 beteg minden rezdülését szorgosan feljegyezték. Amikor a kísérlet véget ért, elkészítették a számításokat és a következő, nagyon meglepő eredményre jutottak.

Azok között, akikért imádkoztak, ötödannyiszor kellett antibiotikumot alkalmazni, mint a kontrollcsoport pácienseinél. A szívelégtelenség okozta tüdőödéma harmadannyi volt, mint a kontrollcsoportnál. Ez pedig már aligha lehetett véletlen! De voltak látványosabb eredmények is. Az imacsoportba tartozó betegek közül a kritikus időszakban egyetlenegyet sem kellett lélegeztetőgépre tenni, miközben a kontrollcsoport betegei közül tizenkettővel ez történt. Ha a kísérlet mondjuk egy új (vegy)szer kipróbálását célozza, akkor ez az eredmény már jelentős sikernek számít!

A kísérlet során nemcsak a betegek "vizsgáztak, hanem az imádkozók is! Az imájuk hasznos volt, használt a betegeknek, és használt a tudománynak is. Byrd professzor bebizonyította, hogy a gondolat, a megfoghatatlan akarat valójában olyan energia, amit ugyan egzakt módon nem tud mérni, mégis valósággá válik, átlép a létező dolgok világába, és ott hatást gyakorol. A professzor állítja: ezt a bioenergiát érdemes volna minél jobban kihasználni.

A kísérlet eredményét a "szkeptikusok" persze hevesen támadták, s támadják ma is. Egyesek azt még hajlandóak lettek volna elfogadni - mint azt egy tévéműsorban elmondták -, hogy némi pszichés segítséget adhatnak azok, akik a beteg ágya mellett ülnek, vagy a műtét idején a folyosón várakoznak, és erősen gondolnak a betegre, esetleg imádkoznak érte. De hogy ismeretlen emberek imája egy számukra vadidegenért, ráadásul sok ezer kilométerrel távolabbról hasson, azt butaságnak tartják.

Aki viszont hisz abban, hogy az ember nemcsak anyagból áll, hanem valami több is van benne, aminek mellesleg nem okvetlenül kell, hogy köze legyen bármilyen valláshoz, hithez, egyházhoz, istenhez -ez újabb bizonyíték a lelkiség mellett. Ha "lélekkel", vagyis gondolati úton, a tudattal lehet hatni valós eseményekre, akkor nyilvánvaló, hogy ez nem csupán az orvostudomány terén hasznosítható.

(Forrás: astronet.hu)

Újra programozhatjuk a DNS-ünket és meggyógyíthatjuk magunkat frekvenciákkal, rezgéssel és energiával?

Mintha csak megerősítenék sokunk megérzését, hogy a "hulladék" DNS-ünk korántsem eldobható, a Sydney-i Centenáriumi Intézet Gén és Őssejt Terápia Programja bebizonyította, hogy az emberi DNS 97 százaléka programozza, vagy kódolja a fehérjéket a testünkben. A tanulmányban részt vett egyik kutató azt mondta: "ez a felfedezés, beleértve azt, amire korábban "hulladékként" hivatkoztunk, egy új szintre emeli a génkifejeződés szabályozását..."

Ez azt is jelenti, hogy többféle módja létezik, melyre a hagyományos tudománynak még rá kell bólintania, melynek segítségével átprogramozhatjuk a DNS-ünket - akár a rákossá vált, vagy mérgek, negatív érzelmek által megrongálódott sejteket, melyekről bebizonyosodott, hogy nem kívánt hatásuk van az egészségre. Sokan az emberi DNS-t az internethez hasonlították. Hatalmas mennyiségű információval kommunikál mikrokozmikusan kicsi, de lényeges módon, utánozva a hatalmas információs portálokat, hasonlóan a több milliárd egymáshoz csatlakozó weboldalhoz az egész világon. Ez magyarázatot adhat az intuíciónkra, a spontán gyógyulásra, és számos más jelenségre, melyet a hagyományos tudomány most kezd megérteni.

Káoszelmélet és DNS

A káoszelmélet azt állítja, hogy a kaotikus látszat egy nagyon bonyolult rendszer, melyet végtelen sorban bekövetkező nagyon finom változások befolyásolnak. Ha figyelembe vesszük, hogy az emberek 3 milliárd bázispár DNS-el rendelkeznek, melyek többsége megegyező, de 3 milliárd a 4. hatványon pozíciójuk lehetséges - ez nagyobb szám, mint a világegyetem részecskéinek száma, így nevezhetjük a DNS-t egy rendkívül szervezett, összetett rendszernek - ami látszólag egy káosz. Vajon nem lehetséges, hogy egy ilyen komplex rendszert a fény vagy akár az emberi hang nagyon finom változásai befolyásolhatják?

A DNS-spektrum: zenélni a biológiával

Számos tudós van (nem is beszélve a több ezer évnyi spirituális hozzáértőről), akik azt állítják, hogy a fény és a hang megváltoztatja a DNS-t, közvetlenül befolyásolva a biológiánkat. A DNS egy nyelv típus, jóllehet elég összetett. Számítógépes szimulációkkal és tisztán biológiai megközelítéssel a nyelvet nem sikerült megérteni, ugyanúgy, ahogy az emberi nyelv sem képes leírni az emelkedett tudatállapotokat.

A hagyományos tudomány azt fogja mondani, hogy miközben a DNS építési szabályokat foglal magában, amelyek hatással vannak a különböző szekvenciákra, a DNS "szótár" nem követi a Zipf törvényt, melyet minden természetes nyelv követ. Így bár a DNS-nek van szerkezete, de nem egy nyelv. Ha néztél valaha egy zenészt, aki technikaliag az abszolút tökéletességig jártas a hangszerén való játékban, de valahogy elvesztette az érzelmi "nyelvet", ami szükséges egy ihletett előadás közvetítéséhez, akkor megérthető, hogy tökéletes kifejezések vagy szekvenciák összeillesztése nem magyaráz egy teljesen különálló és finom nyelvet, melyet az emberi szív és az elme beszél. Ez a megfelelő ritmusok és hangjegyek technikai tökéletessége, párosítva szívvel és szenvedéllyel. Hasonlóképpen a DNS felfűzhető számtalan jellegzetes módon, de ez a hulladék DNS az, amely eldönti, hogy a sejtek között kialakul a rák, vagy megajándékoz a tisztánlátás képességével.

Orosz nyelvészek, Dr. Pjotr ​​Garajajev és Vlagyimir Poponin úgy találták, hogy a DNS nem követ az emberi nyelvhez hasonló mintákat és szabályokat, de messze nem ez a legérdekesebb információ.  Dr. David Deamer és Susan Alexjander biológusok felfedezték, hogy a DNS saját maga hozza létre gyönyörű zenéjét, mielőtt még megpróbáljuk azt megváltoztatni. Ténylegesen megmérték a DNS molekuláris rezgését, és infravörös spektrofotométer segítségével rögzítették. Infravörös fénynek tették ki a DNS mindegyik részét és mérték azt a hullámhosszat, amit ez elnyelt, és így határozták meg a hangfrekvenciáját. Amit kaptak, egy "kísértetiesen gyönyörű zene". "Néhány frekvencia kombináció," mondta Alexjander, "... teljesen lenyűgözőek. Számomra élőnek hangzik."

Ez valódi?

Míg ez érdekes és inspiráló, legalábbis a képzelet számára, az éneklő DNS elképzelése és a DNS újra struktúrálása szándékos frekvenciával jelenleg nehezen ültethető át gyakorlati alkamazásba, és hiányzik a legitim tudományos alátámasztása. Ahogy a Kí-re, a kínai orvoslás által felvázolt lényegére az életnek, nehezen találtak ellenőrizhető bizonyítékot, és ezek az elméletek a new age és az áltudományok körébe tartoztak sokáig.

A tudomány ugyanakkor megerősíti, hogy a hang és a fény is közvetlenül befolyásolja a test gyógyulási folyamatait. A Cincinatti Egyetem kutatói mérhető sikert értek el nagyfrekvenciás elektromos jelek érrendszeri sejteknél történt alkalmazásával, nagy hatással gyógyítva krónikus és állandó sebeket, mint a diabéteszes fekélyek. Évtizedeken át Royal Rife és frekvencia gyógyító gépét rejtélyként tartották számon, mely széles skáláját gyógyította a betegségeknek, parazitáknak, bakteriális és gombás fertőzéseknek. Felfedezései azt sugallják, hogy minden élő szervezetnek saját egyedi rezonancia frekvenciája van, és elektromos áramnak alávetve a szervezetet, konkrét kórokozókat, betegségeket és fogyatékosságokat lehet semlegesíteni, és megsemmisíteni gyógyszerek vagy invazív eljárások nélkül. Továbbá az akupunktúrának, az ősi kínai gyógyászati rendszernek, mely közvetlenül hat a test energia hálózatára, kézzelfogható gyógyító hatása volt milliók számára évszázadokon keresztül, melyet nemrég igazoltak a tudományos kutatások.

Ezek a példák alátámasztják egy bizonyos fokig az ősi spirituális elképzelést, hogy az emberi testet finom energetikai rendszer élteti, melyet manipulálni lehet hang, fény vagy szándék alkalmazásával. Hogy megértsük ezt tapasztalati szempontból, szükséges kifejlesztenünk az érzékenységet felismerni és irányítani ezt az energiát, de sokak számára ez túl nehéz és módszeres, hogy a szokásos mindenapi életük részévé váljon. A legtöbb embernek egyszerűen nincs türelme a gyors tempójú környezetben, hogy ráirányítsák a figyelmüket, beleértve a tudósokat is.

A sámánizmus találkozik a tudománnyal

Míg a tudomány a kvantum univerzum megértésében tesz izgalmas előrelépéseket, az időtlen sámánista gyógymódok már régóta a gyógyulás és spirituális fejlődés útját járók népszerű témája. Valójában a sámánizmus a legjobb példát kínálja arra, hogy a hang és az irányított energia használata gyógyulást hozhat a test és a lélek számára.

A sámán gyógyítók eszköztárában a leggyakrabban használt szent dalok, melyeket a betegnek énekelnek, hogy befolyásolják az egészségüket és jólétüket, varázslatosan finom és láthatatlan lelki hatásokat váltanak ki a testben és a lélekben. Emellett a sámánok gyakran alkalmaznak csomagban szárított leveleket, valamint egyéb zenei eszközt hangok létrehozására, melyek befolyást gyakorolnak a szervezet energetikai rendszerére. Gyakran párosítják növényi gyógyszerekkel, a sámán praktikák erős pozitív hatással vannak a betegre, és néhány tudós elismeri, hogy az alkaloidokban gazdag Ayahuasca gyógyszer segíthet a rák gyógyításában. Eduardo E. Schenberg a Sao Pauloi Egyetemről közelmúltban nyilvánosságra hozott kutatása azt jelzi, hogy a DMT és harmine vegyületek, melyeket az Ayahuasca-ban találtak, "előidézik néhány rákos sejt halálát, és gátolják a humán daganatos sejtek szaporodását."

A sámánok gyógyító ereje - videó

 

Míg a leegyszerűsítő tudomány jó a molekuláris reakciók elkülönítésében, az igazság az, hogy a Ayahuasca témájában végzett bármilyen kutatás hiányos a sámán gyógyítók jótékony jelenlétének hiányában, akik képesek arra, hogy a legnagyobb energetikai potenciált hozzák ki az Ayahuasca kémiai vegyületeiből, vagy bármilyen más növényi gyógyszerből. A vegyületek kezelése a valódi sámánizmus nélkül üres, és hiányzik a sámáni gyógyszerek gyógyító potenciáljának teljes képéből. Az elsődleges eszköz, melyeken keresztül a sámán kommunikál a beteggel a hangszerek és már eszközök hangja és rezgése, mely jól demonstrálja, hogy a gyógyítás tudományának egy jelentős része rezgéssel és frekvenciával működik.

Következtetés

Érdekes dolog a kemény bizonyítékokon tűnődni, hogy a frekvencia és a rezgés közvetlenül befolyásolja a DNS-t, és ennek során a test gyógyulási folyamataira kerül sor, azonban bőségesen van emberi test tapasztalati bizonyíték, hogy további vizsgálatokra ösztönözzön a témában.

Nem egy egyszerűen bizonyítható vagy cáfolható elmélet, és a válaszok valószínűleg nem szolgálják mindenki megelégedését. Azt láthatjuk, hogy az igazság relatív az emberi tapasztalatok sokféleségében, és olykor egy egyén spirituális vagy kozmikus élményeken megy keresztül, melyek nem tartoznak a merev tudomány megmagyarázható területeihez. Ez egy bonyolult és néha felmelegített téma egy olyan világban, melyet továbbra is az anyagtudomány ural, és megpróbálja a misztikus és spirituális jelenségeket leredukálni agyi kémiai és személyiségbeli anomáliákra. Ezzel egyidőben az emberi faj egyre jobban kezdi megérteni, hogyan vagyunk kölcsönhatásban a természeti világgal, beleértve a testünket, ami azt jelenti, hogy készen kell állnunk az intuitív tapasztalatok útján szerzett információk behatóbb vizsgálatára.

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu)

A halál nem végállomás!

A halálközeli élményt a jelenlegi orvostudomány az egyik legnagyobb rejtélynek tartja.  A klinikai halálból visszatérők beszámolóját eleinte nem vették komolyan, az agy pillanatnyi hallucinációjának tartották. Aztán az orvostudomány fejlődésével egyre több embert sikerült visszahozni a klinikai halál állapotából. Ezen emberek beszámolói arról az időről, amikor az orvosok szerint már bekövetkezett a halál, kísértetiesen hasonlóak voltak.

Mikor ez a jelenséget, már nem csak egy egy, az életbe szerencsésen visszahozott ember írta le, akkor már a kutatók is kezdték ezeket az élményeket komolyan venni. Különösen akkor kapták fel fejüket, mikor ezekben a beszámolókban a klinikai halálból visszatérők olyan dolgokról számoltak be, amiről fizikai létükben nem szerezhettek tudomást.

Pam Reynolds egy ritka operáción ment keresztül, hogy eltávolítsanak az agyából egy hatalmas basilaris aneurizmát (agyér daganat), ami az életét fenyegette. Az Aneurizma mérete és elhelyezkedése azonban kizárta a biztonságos eltávolítást a szokásos neurosebészi módszerekkel.
Végül elkerült egy orvoshoz, aki újszerű műtéti eljárásáról, az úgynevezett hipotermiás szívmegállításról ismert. Ezzel a módszerrel nagy esély mutatkozott  Pam aneurizmájának sikeres eltávolítására. A műtét módszere, az orvosok által "megállásnak" nevezett eljárás, szükségessé tette Pam testhőmérsékletének 15 Celsius fokra csökkentését, a szívverés és a légzés leállítását. Ebben a fázisban agyhullámai ellaposodtak, a vér kifutott fejéből. Amikor Pam minden életfunkciója leállt, az orvos bekapcsolta a sebészeti fűrészt, és elkezdte átvágni Pam koponyáját. Miközben ez történt, Pam jelzése szerint érezte magát "felbukkanni" a testén kívül, és lebegni a műtőasztal fölött. Aztán nézte, ahogy az orvosok dolgoznak élettelen testén egy ideig. A testenkívüli helyzetéből megfigyelte, ahogy az orvos fűrészeli a koponyáját, amit olyannak látott, mint egy elektromos fogkefe.

Pam Reynolds

A műtét ideje alatt a mindennapi értelemben véve halott volt. Az aneurizma eltávolítása után újra élesztették, visszatért az életbe. Abban az időben, amíg Pam testét leállították, Pam halálközeli élményt tapasztalt meg. Beszámolója szerint, testét elhagyva, felülről figyelte a műtét menetét, a műtéthez használt speciális szerszámokat, a műtét közben elhangott orvosok és nővérek közti beszélgetéseket. Ezekről részletesen beszámolt. Ez az ellenőrzött beszámoló az egyik erős bizonyítéka a test és a tudat ketté válásának.

Dr. Peter Fenwick egyik vezető tekintélyű neuropszichiáter Angliában, aki sokat foglalkozott  halálközeli élményekkel,  kijelentette: "Még nagyon távoli a folyamat megismerése, az elméletek messze vannak a tényektől."

A halálközeli élmények vizsgálata több szakaszt különböztet meg.

• Az első fázisban gyakran éreznek félelmet, amelyet később az események tökéletes felismerése vált fel. Pontosan értik, hogy miről beszélnek egymást közt az orvosok és ápolónők (annak ellenére hogy előtte nem részesülnek orvosi képzésben), ám amikor megkísérlik megszólítani ezeket a személyeket, vagy más jelenlévőt senki sem látja vagy hallja őket. Ekkor megpróbálják a jelenlévők figyelmét magukra hívni, így hogy megérintik őket. Amikor azonban ezt teszik kezük egyenesen áthatol a személy karján, mintha az nem is léteznék
• A második fázis a nyugalom és fájdalommentesség érzése. Amikor a beteg a saját fizikai testébe tartózkodik gyakran érezhet erős fájdalmat. Amikor azonban kilép testéből igazi nyugalom és fájdalommentesség alakul ki. Egyes kutatók szerint amikor az agy ilyen intenzív fájdalmat tapasztal egyfajta kémiai anyagot szabadít fel a testben, amely megszünteti a fájdalmat
• A harmadik fázis a „testen kívüliség” megtapasztalása. Amikor az orvos közli a halálhírt a beteg perspektívája gyakran megváltozik. Úgy érzi felemelkedik és a magasból látja saját testét. Legtöbben arról számolnak be, hogy ilyenkor az énjük nem egyszerűen lecsupaszított tudat. Bár fizikai testükön kívül mégis valamiféle testben tartózkodnak. Azt mondják, hogy a szellemi testnek a fizikai testtől eltérő az alakja és jellege. Karja van és formája, de a legtöbben elbizonytalanodnak, ha szavakba kell foglalniuk a látványt.
• A negyedik fázis az alagútélmény. Az alagútélmény általában a testtől való elváláskor következik be. Ilyenkor egy kapu vagy alagút nyílik meg előttük, és sötétségbe kerülnek. A sötét terület végén pedig ragyogó fényáradat várja őket. Vannak, akik nem alagúton keresztül haladnak, hanem lépcsőn mennek fel. Nem ritka csigalépcső említése sem. Mások arról számoltak be, hogy gyönyörű, díszes ajtókon mentek át, s ezt egy másik világba való belépésként foghatjuk fel. Egyesek szelek fütyülését hallják, amikor belépnek az alagútba, mások elektromosan vibráló hangokat vagy halk zümmögést. Az alagutat szinte végtelen szélesnek és hosszúságúnak írják le legtöbben, amelynek végében vakítóan ragyog a fény. Az illető útja egy folyosón keresztül vezet az erőteljes fény felé.
• Az ötödik fázis a sugárzó lények erőtere. Az alagútban az emberek rendszerint sugárzó lényekkel találkoznak. Ezek nem közönséges fényből álló lények. Csodálatos, erős, mindent elárasztó, foszforeszkáló fényt bocsátanak ki, amelyek az embert szeretettel tölti el. Olyan ez mintha szeretet-fényzivatarban fürödne az ember. Ez a fény ugyan sokkal erősebb a földi fényeknél, mégsem bántják a szemet. Ellenkezőleg: meleg, vibráló és életteli.
• A hatodik fázis a fénylények portfoliója. A halálközeli élményt átélt ember részese általában egy felsőbbrendű Fénylénnyel való találkozásnak. A keresztény hitben nevelkedett emberek gyakran Istennel, vagy Jézussal azonosítják őt. Más vallások hívei Buddhának vagy Allahnak hívhatnák. Néhányan viszont azt tartják, hogy a fénylény nem Isten, nem is Jézus, mindazonáltal szent személy. Bárki is legyen ez a lény tökéletes megértést és szeretet sugároz. Olyannyira hogy a legtöbben vele szeretnének maradni.
• A hetedik fázis a visszatekintés. A visszatekintés idejére a természeti környezet eltűnik, s helyébe a halálközeli élményt átélő ember életének minden mozzanatát, visszapörgető, színes háromdimenziós, panorámaszerű képsor lép. A megjelenítés általában nem követi az időrendet, s az élmény tanúja mindezt kívül állóként szemléli.
• A nyolcadik fázis a gyors felemelkedés az egekbe. Nem mindenki tapasztalja meg azonban az alagútélményt a halál közelében. Néhányan lebegésérzésről számolnak be, úgy érzik, hogy hirtelen felemelkednek az egekbe és a műholdak, űrhajósok távlatából szemlélik a világegyetemet.
• A kilencedik és egyben utolsó fázis a vonakodás a visszatéréstől nevű jellegzetesség. Ez azt jelenti, hogy a halálközeli élményt sokan annyira kellemesnek találják, hogy nem akarnak visszatérni az életbe. Ezért aztán gyakran dühösek az orvosokra, amiért visszahozták őket. A halálközeli élmény tanúi gyakran viselkednek így. Ez azonban csak rövid ideig tartó érzés. Ha úgy egy héttel később kérdezik meg őket már örülnek, hogy visszatértek.

Az ilyen irányú klinikai megfigyelések igazolni látszanak a különböző vallások tanításait, mi szerint az emberi test csak a lélek (tudat) porhüvelye és a halál nem a végállomás!

(forrás: costadelsolmagazin.com)

- - - - -

Pam Reynolds élménye - A tudat túléli a fizikai halált - videó

Gangaji - Megvilágosodás

Amikor valaki megkérdi,
miről tanítok,
aki nem ismer engem
vagy nem hallotta
a tanításaimat,
vagy nem ismeri
azokat a szavakat,
melyek ebben a sajátságos
szubkultúrában használatosak,
akkor a legközvetlenebb
válasz, amit adni tudok,
az az, hogy egyszerűen
annyit tanítok, hogy
a boldogság most is
benned található,
a belső béke folyamatosan
élő benned.

Gangaji

Bármennyire keresed ezeket
külső történésekben,
ha hajlandó vagy megállni ebben a keresésben
és ha figyelmeddel magadba nézel,
legbelülre,
a lehető legmélyebbre,
mélyebbre, mint az érzelmeid
vagy a gondolataid,
vagy mint az érzéseid vagy bármilyen
önmagadról keletkező belső benyomásnál is
mélyebbre,
akkor felfedezed, hogy
önmagad leglényegibb összetevője
a boldogság, a béke,
a beteljesültség.
Valójában ugyanezt mondom akkor is,
amikor olyan szavakat használok, mint
szatszang, Isten,
önvaló és tudatosság.
Egyszerűen annyi, hogy
a belső béke jelen van.
Te vagy a béke forrása.
Önmagadról alkotott meghatározásaid
maguk lehetnek az akadályai annak, hogy
megtapasztald önmagadról az igazságot.
Ám ha hajlandó vagy
figyelmeddel
mélyebbre menni
minden képnél,
melyet magadról alkottál vagy
mások alkottak rólad, akkor felismered
a határtalan békét,
a felülmúlhatatlan békét, mely túláramlik minden
hiányérzeten, minden szeretethiányon.
Mesterem úgy tanította, hogy
a másodperc egytizenkettedére,
vonulj vissza mindenből,
legyél nyugodt,
hagyd abba önmagad és a világ
fogalmakba öntését,
hagyd abba a belső képalkotást
a világról és magadról,
tartózkodj a nyugalomban, a békességben,
ebben a pillanatban.
Ebben a pillanatban
nincsen világ, nincsen "én",
mely szemben állna a világgal
vagy a világ része lenne,
hanem csak béke van,
beteljesültség.
Ekkor a tapasztalataid a világról,
önmagadról vagy másokról,
ebben a csendességben
jelennek meg és tűnnek el;
a harag, félelem,
szomorúság megtapasztalása
ebben a tudatosságban
tűnik fel és tűnik le;
ez az alapja létezésednek,
ez a béke maga.

(Gangaji)

Gangaji - Megvilágosodás - videó

David Icke – Mi teremtjük saját valóságunkat!

“Ami a világban történik, tükörképe annak, ami itt és most bennünk, az egész emberi fajban játszódik. Mi hoztuk, hozzuk létre ezt a valóságot. De hogyan?  Ellentétben azzal, amit az orvostudomány megszállottan szajkóz: a fizikai test nem a teljes emberi lény. A test fantasztikus fizikai héj, mely révén örökkévaló önmagunk megtapasztalja a fizikai világot. Messze többek vagyunk, mint a testünk.

David Icke

A Teremtés … és az igazság felszabadít nem más, mint az egyetlen, végtelen Szellem önkifejezése. Minden életforma az egyetlen Szellem – amit sokan Istennek hívnak – egy-egy aspektusa (megjelenési módja, arculata, nézőpontja – a ford.). Egymás vagyunk. Mindannyian Isten vagyunk – ha ezt a megnevezést kívánod használni.

A Tudat, a Forrás-Tudat – amit én vakító fényként látok, és amely minden mást létregondol – e Szellem közepén van. A Teremtés a valóság végtelen számú dimenzióiból, hullámhosszaiból és frekvenciáiból áll. A fizikai világ csak egy közülük.

Az említett frekvenciák ugyanazt a teret foglalják el, mint a mi fizikai világunk. 

 Pontosan úgy, mint ahogy az összes, a környékedre sugárzott televíziós, rádiós és telekommunikációs frekvencia egyszerre foglalja el azt a teret, ahol most éppen a tested van.

Nem lépnek kölcsönhatásba egymással, mert különböző frekvenciákon, dimenziókban vannak, különböző sebességgel rezegnek. Abban a pillanatban, amit halálnak hívunk, elménk-érzelmeink-lelkünk – tehát gondolkodó és érző részünk – kilép a testből, vagy ahogy én hívom: a „genetikus űrruhából”.

A mindörökké létező Szellem aspektusa, a lélek továbbhalad a valóság másik hullámtartományába, egy másik „világba”, hogy ott folytassa fejlődését. Mindössze ez történik a „halálközeli” vagy „testen kívüli” élmények alatt is, amikor a lélek egy kis időre elhagyja a testet, majd visszatér oda. Az ilyen élményeket átélők feltűnően egyező tapasztalatokról számolnak be. Az élet mindörökké tart – mindenki számára.

Szellemi, érzelmi, lelki énjeink mágneses energiamezők sorozatai, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással olyan energiaörvényeken keresztül, amelyek a hindu vagy szanszkrit eredetű csakra – fénykerék – néven ismertek.

Ezek az örvények energiaspirálok, amik keresztezik lényünk minden síkját, és energiát közvetítenek közöttük. E rendszer következménye, hogy az érzelmi sík kiegyensúlyozatlan állapota – amit talán stressz okozott – átterjed lényünk más szintjeire, beleértve a fizikai testet is. Így okozhat a stressz betegséget. Amit „fizikai” betegségnek hívunk, az valójában többdimenziós diszharmónia, avagy a lelki nyugalom, jóllét, az egész-ség hiánya.

A kozmoszból folyamatosan mágneses energiát szívunk magunkba, főként a gerincoszlop alján lévő ún. „gyökércsakrán” át. Ez az életerő áthalad lényünk síkjain, és rezonanciába lépünk ránk jellemző frekvenciáival, majd az így egyénivé vált, lenyomatunkat tartalmazó energiát csakráinkon át szétsugározzuk a környezetünkbe…

Ezt az energiát érzékelik az emberek, amikor arról beszélnek, hogy valakiből jó vagy rossz „rezgések” áradnak. Ugyanerről van szó, amikor azt mondjuk egy házról vagy egy helyről, hogy „kellemesnek”, „hívogatónak” vagy éppen „ijesztőnek” érezzük. Az „atmoszféra, a légkör” valójában az emberek által – a jelenben vagy a múltban – keltett rezgések, energialenyomatok összessége.

Régi csaták helyszínein gyakran kényelmetlenül érezzük magunkat, mert érzékeljük az energialenyomatot, amit a résztvevők fájdalma, agressziója és szenvedése hagyott ott. Alapvető különbség van a gyökércsakrán át felvett energia, és az általunk kibocsátott energia között. Ez azért van így, mert az energia természete és formája megváltozik, miközben áthalad rajtunk.

Rákerül a mi egyedi energiamintánk lenyomata, és ez a minta pontosan tükrözi azt, ami bennünk, abban a pillanatban történik gondolatilag, érzelmileg és lelkileg. Pillanatról pillanatra energiamezőt sugárzunk ki, amely tükrözi, hogy mit gondolunk magunkról. Úgy tűnhet, ennek semmi köze a világ befolyásolásához, pedig ténylegesen ebből fakad mindaz, ami történt és történni fog.

Valahogy úgy lehetne elképzelni ezt a folyamatot, mintha mágneses köpenybe, aurába burkolóznánk. A „hasonló hasonlót vonz” elve szerint mágneses energiamezőnk – belső személyiségünk külső tükröződése – vele csereszabatos, összeegyeztethető energiamező-azok vagyunk, amit gondolunk
vonz magához.

Minden,ami létezik, energia….. Az energia tudatosság, a tudatosság…. Azért vonzódunk bizonyos emberekhez, helyekhez, élményekhez és életmódokhoz, mert mágnesesen vonzanak magukhoz. Ez a vonzás „köpenyünk” mágnesességéből fakad. Köpenyünk viszont pusztán tükre annak, amit hiszünk, vélünk, gondolunk magunkról. Az életünk pontos fizikai másolata a tudatalatti elménknek.

Ahogyan az gondolkodik, érzékeli önmagát, másokat és a világot, pontosan  az kel életre fizikailag a magunkhoz vonzott emberekben, helyekben és tapasztalatokban. Amikor gyerek voltam, az a mondás járta: „Gondold, hogy szerencsés vagy, és az leszel!”. Örök igazságot tartalmaz ez a mondás, bár a szerencséhez semmi köze. Olyan embereket, helyeket és tapasztalatokat vonzunk magunkhoz, akik mágnesesen kapcsolódnak a „köpenyünkhöz”.

Ezért ha belül azt hisszük, mindig szegények és elnyomottak leszünk, ezt a mintát tartalmazza majd köpenyünk. Azt mondhatnánk, a reménytelenség köpenyévé válik. Ez a mágneses minta magához vonzza azokat a tapasztalatokat, amelyek biztosítják, hogy szegények és elnyomottak maradjunk. Már meg is teremtettük a saját valóságunkat. Annyira, de annyira életbevágónak tartom, hogy megértsük:

Mi teremtjük saját valóságunkat!

A szó, amivel mostanában legtöbbször jelölik ezt a folyamatot: a „karma”. Nagyon gyakran a karmát csak negatív értelemben tárgyalják. Valami kellemetlen dolog történik valakivel, és erre azt mondja, ez biztosan az ő „karmája” miatt volt. Majdhogynem a büntetés formájának tekintik. Egy bizonyos szinten valóban büntetés – önbüntetés. Mi hozzuk létre, nem valami dühös, ítélkező, ujjával fenyegető Isten! Szerintem, amit karmának hívunk az csak egy másik szó arra, hogy kifejezzük, miképpen teremtjük saját valóságunkat.

Ha kiegyensúlyozatlanok vagyunk, és ez oda vezet, hogy másokkal rosszul bánunk, ez a kiegyensúlyozatlanság fizikai tapasztalatot vonz hozzánk: „tükröt”, ami megmutatja, mit gondolunk saját magunkról. Ily módon, amit másokkal teszünk, visszatér majd hozzánk, mert még mindig ragaszkodunk ahhoz a kiegyensúlyozatlansághoz, az önmagunk-iránt érzett-szeretet hiányához, ami odavonzza majd a megfelelő eseményeket.

Ha jó viszonyban vagyunk saját magunkkal, és pozitív felfogásunk van az életünkről, akkor a jelenben ennek megfelelő világot teremtünk magunk körül. Ez a pozitív „karma”. Az én felfogásom eltér a New Age áramlat karmaképétől, mely szerint: ha egyszer elkövettünk valamit, akkor arra mindenképp karmikus választ kapunk, nem számít, hogy a későbbiekben mit teszünk.

Úgy érzem, ha valakivel negatívan viselkedünk, majd felismerjük, miért tettük, és megváltoztatjuk azon tettünk belső okát, vagyis megváltoztatjuk mágneses kisugárzásunkat, köpenyünk természetét, akkor nem vonzzuk a „karmát”. Nincs rá szükségünk, mert felismertük benső egyensúlyvesztésünket.

Ez minden, amiért a karma létezik. A Teremtés a szeretetről szól. Önmagunk szeretetéről és mindenki más szeretetéről. A karma része ennek a szeretetnek. Eszköz, amely lehetővé teszi, hogy szembenézzünk magunkkal, ledobjuk negatív málhánkat, és haladjunk tovább. Segítség a fejlődéshez, ajándék, nem büntetés – hacsak úgy nem döntünk, hogy azzá tesszük.

Nem számít, életedben milyen élmények értek eddig, vagy érnek most, te teremted őket, senki más. Két dologra érdemes emlékezni, amíg e könyvet olvasod és életed folyamán is folyamatosan: az áldozati gondolkodásmód, lelki beállítottság áldozati valóságot teremt! Valamint: ha hiszel valamiben, azt meg fogod valósítani! A valóság teremtése sok szinten történik.

Az egyének közti kölcsönhatások összessége felhalmozódik az emberiség kollektív elméjében. Minden faj rendelkezik kollektív elmével, s ezzel a faj minden egyede össze van kapcsolva. Gondolati mintáinkat folyamatosan hozzáadjuk a kollektív szinthez, és hozzáférésünk van a többi kollektív szinten tárolt mintához. Ez kétirányú áramlás: adunk és kapunk.

A tudósok kimutattak valamit, amit úgy hívnak, a századik majom jelenség: felfedezték, hogy ha egyszer egy faj bizonyos számú egyede megtanul valami újat, hirtelen a faj többi tagja is meg tudja azt tenni anélkül, hogy megmutatnák neki. Egyszerűen ösztönösen teszi. Habár a hivatalosan elismert tudományok nem tudják megmagyarázni a jelenséget – lévén hihetetlenül szűk a rálátásuk az élet természetére – a folyamat rendkívül egyszerű.

Amint egy fajon belül bizonyos számú egyed kollektív szintre továbbítja az új tudást, a kollektív elme változása eléri a „kritikus tömeget”. A tudás eléggé megerősödik a kollektív elmében ahhoz, hogy a faj minden egyes tagja hozzáférjen.

Miután ráhangolódtak a rezgésre, a gondolati mintára, ami az adott tudást tartalmazza, tudják, hogyan tegyenek meg valamit anélkül, hogy bárki megmutatná nekik, mert a gondolati minta vezeti őket. Mi ezt ösztönnek vagy ihletnek hívjuk, pedig valójában ráhangolódás egy rezgésre, frekvenciára, amely tartalmazza az új xvi azok vagyunk, amit gondolunk információt.

Mindaz, amit elmondtam arról, hogy az egyén hogyan teremti saját valóságát, ugyanúgy vonatkozik a kollektív emberi tudatra is. Tükrözi az emberi gondolkodás végeredményét, annak összességét, amit az emberi faj, mint egész gondol magáról. Ha az emberiség nem kedveli önmagát, nem szereti és nem tiszteli magát, akkor ezen a bolygón ezt a valóságot fogja megteremteni.

Annak megfelelő fizikai megnyilvánulásokat vonz magához, ahogyan a saját értékeit és lehetőségeit látja. A különbség csupán annyi, hogy ez alkalommal a mágneses köpeny nem egy embert borít be, hanem az egész bolygót.

Ez teremti a világméretű valóságot. A mindennapi életünkben nézd meg ennek a folyamatnak a következményeit. Az emberiség egésze szeretné elhárítani a felelősséget azért, ami a világban történik. Ha bármi rosszul megy, halljuk az aggódó kérdést: „Mit tesznek majd ők ezzel kapcsolatban?” Ritkán tekintünk önmagunkra, amikor felelősségről van szó.

Lehet, hogy szeretünk panaszkodni a politikusokra, a bankárokra, de azért a legtöbb ember még mindig inkább azt szeretné, hogy mások működtessék a világot, minthogy elfogadja a részvétel felelősségét. Ezek azok a gondolati minták, melyek uralják a kollektív elmét, és ezért az, ezt a valóságot teremti meg kollektív, világméretekben – a saját képére és hasonlatosságára.

A kollektív elme válaszként arra a vágyra, hogy „csinálja valaki más”, egymáshoz vonzotta az energiamezőket – embereket –, hogy építsék föl a titkos hálózatot, mely most irányt szab mindenki életének. Megkaptuk, amit kértünk, amit „létregondoltunk”. Ugyanez igaz a vallásokra is.

Őket is a kollektív elme gondolatmintái hozták, hozzák létre, éppúgy, mint a médiát és más intézményeket, amelyek félelmet és bűntudatot használnak a manipulációhoz és az irányításhoz. Kollektív szinten tükrözik, amit az emberek milliárdjai mindennapi életükben tesznek.

Félelemmel és bűntudatkeltéssel manipulálnak, hogy elérjék céljaikat. Figyeld magad néhány napig, és nézd meg, hányszor használsz félelem- és bűntudatkeltést, hogy kézben tarthass egy helyzetet. Megtesszük, anélkül, hogy tudatában lennénk, és ezt a viselkedésmódot adjuk tovább a gyermekeinknek.

Mert mit is mondunk nekik? „Rossz fiú vagy! Ha még egyszer ilyet teszel, elnáspángollak! Várj csak, amíg apád hazajön! Majd megkeserülöd!” – félelem „Rossz kislány vagy! Hogy tehettél ilyet anyáddal és apáddal? Hogy okozhattál nekünk ilyen bánatot, amikor annyi mindent megtettünk érted!” – bűntudat Ezek csak apró példák arra, hogyan használjuk a gyerekkel szemben a félelem- és bűntudatkeltést.

A gyerekek már korán megtanulják, hogy ugyanezt tegyék másokkal. Mire elérjük a felnőttkort és e korra jellemző viszonyokat, az irányítás és manipulálás céljából használt félelem- és bűntudatkeltést művészi szintre emeljük.

Díjakat kellene osztogatni érte, mint annyi minden másért! Következésképpen ez a gondolati minta eluralta az elmét, tudatot, majd ez megteremtette ennek kollektív fizikai tükörképét, a vallásokat és más intézményeket, amelyek megmondják nekünk, hogy mit gondoljunk, valamint mesterségesen félelmet és bűntudatot ébresztenek, hogy irányítsanak.

Őket is mi teremtettük, saját képünre és hasonlatosságunkra. Ők a mi tükörképünk, legalábbis a kollektív önmagunké. Ez azonban jó hír, mert így hatalmunkban áll a világméretű manipulációt megszüntetni

” … és az igazság felszabadít” egyszerűen azzal, hogy mi magunk felhagyunk a manipuláció használatával. Az emberi felfogás ilyesfajta átalakulása létfontosságú e bolygó jövőjére és a világra nézve, amit gyermekeinkre hagyunk! Az emberiség vágya, hogy átruházza a döntés felelősségét, lehetővé tette olyan rendszer kifejlődését az eltelt évezredek folyamán, amely rendszer ma egy világméretű fasiszta diktatúra megteremtésének küszöbén áll.

Hogy a fasizmus Adolf Hitlerrel véget ért!? Bárcsak úgy lenne! Ma is ugyanaz a fasiszta gondolkodási séma irányítja a világ titkos kormányát, ami percről-percre úgy manipulálja az emberi elmét, hogy elfogadja a központosított világméretű zsarnokságot.

Ezt a zsarnokságot úgy hívják Új-VilágRend! És hacsak fel nem rázzuk magunkat spirituális szendergésünkből, akkor ez Világkormány létrejöttében fog megnyilvánulni, valamint központi Világbankban és fizetőeszközben, Világhadseregben, és olyan népességben, amelyet beültetett mikrochipek kötnek össze a központi számítógéppel.

Ha bárki úgy gondolja, hogy ez nevetséges, akkor neki a következő néhány száz oldal nagyon is kijózanító lesz! Elképesztően közel vagyunk mindezekhez. Itt az ideje felnőni és felébredni! Miközben annak történetét olvasod, hogy hogyan irányították és manipulálták ily mértékben életedet és az egész bolygóét, kérlek, ne téveszd szem elől: ezt közösen hoztuk össze.

Az emberek, akiket megnevezek és az események, amelyekről írok, csak tükrök, amik visszatükrözik az emberi fajra és a Földre a saját gondolatmintáinkat. Ez a világ
csupán fizikaivá vált emberi gondolat.

Amikor felismerjük, melyek a káros gondolatminták és eltávolítjuk azokat, a fizikai valóságunk meg fog változni, és a világ is meg fog változni. De nem előbb!
Ez a történet velünk kezdődik és velünk is végződik” .

(David Icke: És az igazság felszabadít!)

David Icke - A rezgésszint változása (videó)

PIRAMISOK vs piramisok

A piramisok és a piramisszerű építmények, az első emberi civilizációk legérdekesebb alkotásai. Megvizsgálva őket jól látható, hogy különbözőek. Különböznek méreteik, anyaguk, geometriájuk, díszítésük (vagy annak teljes hiánya), és természetesen építési koruk.

De vajon ki és miért építette őket?

A piramisok fő elhelyezkedése

Gízai piramisok

Bár sok piramis található Egyiptomban, azonban az igazi a Gízai. Itt három piramis található. Egy hatalmas, ennek középpontja pontosan az északi szélesség 29 fok, 58 perc és 55 másodpercen helyezkedik el, a 30. szélességi körtől csupán egyhatvanad foknyi távolságra.

A második nagy piramis középpontja 13 szögmásodpercnyire (egy fok 13/3600 része) délre található ettől a vonaltól. A két nagyobb piramis egyforma magas, azért, mert a középső  magasabb alapokon fekszik.

A nagy piramis építése érdekes volt, mert igazából egy hegyből indultak ki, melyet átformáltak piramis alakúvá, majd külsejét kövekkel borítottak. A belsejébe üregeket és járatokat vájtak, még az alapjába is, lefele.

A fő égtájakat követő elrendezés, az oldalak tökéletes dőlése kb. 52 fok, ekkor a piramis magasságának a kerületéhez viszonyított aránya pontosan megegyezik a kör sugarának és kerületének arányával, a tökéletesen vízszintes padozatra épített négyszögletes alap, mind arról tanúskodnak, hogy aki építette az igen jól ismerte a mérnöki, építészeti, csillagászati, geometriai, földrajzi tudományokat, ráadásul képes volt mozgósítani a szükséges munkaerőt.

További érdekesség a belső tér összetettsége, galériák, folyosók, kamrák, aknák, ezeknek mind északra néző nyílásai, valamint a záró és tömítő rendszerek.

Ami még nagyon fontos, hogy ez a három piramis mentes mindenféle belső díszítéstől, hieroglifától, felirattól. Nem található benne eltemetett fáraó, vagy fáraót dicsérő írás sem. Ezek a piramisok sosem voltak temetkezési helyet.

A Gízai piramisokról a sumer istenek is írnak, hiszen űrrepülőik ez alapján szálltak le, illetve fel, amolyan irányítótoronyként szolgáltak.  Életkoruk minimum több százezer év, de akár millióról is beszélhetünk.

A fáraók piramisai

Az egyiptomi piramisok nagy részét a fáraók építették. Összehasonlítva a gízai piramisokkal, hatalmas a különbség. A fáraók nem tudtak tökéletes piramist építeni. Többen is megpróbálták, de ezek a saját nagy súlyuk miatt összedőltek. Aztán kicsit csaltak az építkezésen, nem 52 fokos, hanem kisebb dőlésszöggel dolgoztak, esetleg megtörték az oldalakat (két dőlésszög).

A belső kialakítás is teljesen más. Szintén sok a járat, kamra, de nem annyira mérnöki, precíz, hanem inkább titkos, rejtett. A piramis egész belseje tele van a fáraót dicsérő hieroglifákkal, a fáraó halála utáni útjának leírásával. Szinte nincs üres felület a belsejében.

Ami még fontos, hogy a fáraók sosem voltak eltemetve a piramisokban. Ezt ma már minden kutató elismeri. Ha találtak is holttesteket, azok biztosan nem a piramis építésének idején kerültek oda, hanem évszázadokkal később.

A fáraók piramisai építészetileg nem sikerültek olyan jól, nagyon sok összeomlott, megrogyott. Minden fáraó épített magának egy-egy piramist, és igyekezett az előző uralkodóénál nagyobbat építeni. Természetesen ez a sok folyamatos piramisépítés megviselte az ország gazdaságát, nehezen tudták megvalósítani. Nem egyszer előfordult, hogy nem járt sikerrel az építkezés, ilyenkor valamelyik félbemaradt építményt folytatták, vagy egyszerűen a fáraó beköltözött egy régebbi piramisba.

Fontos volt még az időtényező, ugyanis a fáraók nem voltak örök életűek, uralkodásuk gyakran 30-40 évig tartott, ez idő alatt el kellett készülni.

Miért épültek a piramisok?

Mivel a Vízözön alkalmával (i.e. 11.000)  tönkrement az előző űrrepülőtér, ezért újat kellett építeni. Ez a Sínai félszigeten valósult meg. A Gízai piramisok közül a nagy volt egyben az irányítóközpont is. Éppen az irányítóközpont birtoklásáért zajlott két piramisháború (i.e. 8.970, és i.e. 8.670). A háborúk mérete megfelel a két világháború méretének. A nagy piramis belsejében a mai sci-fi filmeknek megfelelő hightech volt. A második háború után, a győztes kiszereltette a teljes felszerelést és az irányítóközpontot a mai Jeruzsálem helyére vitette. Innentől kezdve a piramisok csak jelzőkőként funkcionáltak.

I.e. 3.400 körül a már üres piramisba bebörtönözték Marduk királyt, mivel gyilkossággal vádolták. Ekkor a kijáratokat be is falazták. Azonban anyja, aki isteni származású volt, kijárta Anu-nál, a legfőbb istennél (az úrhajósok vezetőjénél), hogy a halálbüntetést száműzetésre módosítsák. Mivel azonban sietniük kellett, a befalazott gránit tömböket nem tudták mindenhol kibontani, ezért új járatokat nyitottak és végül az utolsó gránit tömböt felrobbantották. A gránit felrobbantásakor fehér, lisztszerű por keletkezik. Ezután befalazták a piramis bejáratát.

A piramisba több ezer évig senki sem ment be. Az első feltárást Al Mamoon arab sejk végezte, i.sz. 820 ban. Mivel nem ismerte a bejáratot, ezért vaktában el keztek alagutat ásni és hamarosan belefutottak egy már meglévőbe. A piramis belsejében fehér port találtak mindenhol szanaszét és több helyen lábnyomokat, sietős haladás nyomait. Fantasztikus élmény lehetett több ezer év után megtalálni a régi nyomokat.

Azóta előkerültek a piramis tervrajzai és ezen nincsenek rajta a kimenekítés során vésett járatok. Csak az elmúlt 40 év során találták meg az összes ide vonatkozó sumer leírást és állt össze a kép.

A fent leírtak régészeti leleteken alapulnak, mely leírások megtalálhatók több nagy európai város múzeumaiban

Robert Ballard 1882-ben vonatból szemlélve rájött, hogy a piramisok síkba helyezésével kapott állandóan változó hosszúságú egyenes segítségével bárki könnyedén meghatározhatja saját helyzetét és haladási irányát. Továbbá a piramisok egymáshoz viszonyított elhelyezkedésük alapján a klasszikus pitagoraszi háromszöget rajzolják meg, az egyes piramispárok között meghúzható egyenesek hosszúsága a 3:4:5 aránnyal írható le. Megfigyelhető továbbá, hogy a piramisok által vetett árnyékok hatalmas napóraként működnek, az árnyékok iránya és hossza jelöli az évszakot illetve napszakot.

A Gízai nagy piramisra jellemző, hogy tele van légaknákkal, és érdekes mód a belsejében levő nagy kamrában a hőmérséklet állandóan 20 fokC, függetlenül attól, hogy kinn meleg van, vagy hideg.

Már Napóleon tudóscsoportja megállapította, hogy biztosan nem temetkezési célt szolgált, hanem az állandó hőmérséklet és páratartalom miatt biztosan technikai felszerelést tároltak, üzemeltettek.

Szintén érdekes, hogy a piramis belsejében bárhol is vannak emberek, egymás beszédét tisztán, érthetően és kellemes hangerővel lehet hallani, tehát lehet egymással kommunikálni.

Az oldalsó, felfele menő nyílások pedig fényjelek kibocsátására szolgáltak, ahogy ez az ékírásos agyagtáblákon látható is, ezekkel navigáltak az istenek (űrhajósok) leszálláskor.

Az egyiptomi piramisok már emberi alkotások. Mivel temetkezési célt nem szolgáltak, céljuk az volt, hogy a Gízai piramisok analógiájára (melyek az isteneket navigálták), a fáraók halál utáni mennybemenetelét navigálják. Természetesen a fáraók emberi vonásokkal rendelkeztek, azaz mindegyik nagyobbat akart építeni, mint az elődje, ha nem sikerült, elfoglalt egy már meglévőt, hisz haláláig meg kellett egyet építeni, különben hogy navigál el a túlvilágra.

Mivel az építtető mindig egy fáraó volt, ezért aztán a belsejét a fáraó bölcsességéről, tudásáról szóló hieroglifák, képek ezreivel díszítették, had lássák az istenek, mennyire megérdemli az örök életet.

A Szfinx pillantása

Ha lehet a Szfinx rejtélye még megoldatlanabb. Építésének ideje csak nagyjából deríthető ki, mert i.e 5 000-ben már írtak róla, illetve i.e. 1 400 körül már restaurálták. Mikor kiderült, hogy alagút köti össze a mellette található nagy piramissal, akkor kiderült, hogy kb. egy időben épültek.

Érdekesség, hogy a 30. szélességi körön található és kelet felé néz.

A régi egyiptomi kultúrában a Szfinx volt a felemelkedés helye, legalábbis végig így nevezeték.

Az istenek úrhajóinak itt kellett elemelkedni a Föld felszínétől. Azt viszont nem tudni, hogy kit ábrázolt, és miért ilyen volt a formája. Esetleg az istenek ősi kultúrájában kellene keresni ezt a jellegzetes alakot.

Richard C. Hoagland a “The Monuments of Mars, a City on the Edge of Forever” c. könyvében érdekes kapcsolatot mutatott ki a Marson talált Arc-al. Kutatásiért tudományos kitüntetést kapott.

Részletek olvasható az Emlékmű a Marson az örökkévalóságnak résznél.

Büszkeség, öntudat

A legtöbb nemzet büszke múltjára, ezt ők öntudatnak nevezik. Ez kifejezetten igaz azokra a nemzetekre, melyek nagy múlttal rendelkeznek. Az esetek többségében azonban az öntudat nem engedi felszínre jönni a valós információkat. (A szerk. megjegyzése: a magyar nép miért nem hajlandó büszke lenni múltjára?)

Példa erre Mexikó, ahol az olmékok mint régi, dicső, nagy tudású ősök, maradandót alkottak. Mikor a tudósok el kezdték feszegetni, hogy az olmékok Afrikából jöttek, és bizonyították ezt a gyerekek porcelán játék elefántjaikkal (Amerikában sosem voltak elefántok), a sumer leírásokkal, illetve a tudósok által bizonyított időpontokkal (i.e. 3000), akkor a mexikói múzeumokból eltűnt minden, ami erre utalt, szinte egyik napról, a másikra. Helyhiány miatt a raktárakba kerültek, a mexikóiak pedig kikérték maguknak, hogy az olmékok Afrikából jöttek volna.

Törökországban is hasonló a helyzet, tudni kell, hogy Sin isten, akiről később a Sínai-félszigetet nevezték el, i.e. 600 körül komoly központot hozott létre. A törökök büszkék is erre, és igyekeztek eltűntetni minden olyan régészeti leletet, mely repülőket, űrrepülőket ábrázol, mondván akkoriban nem voltak repülők. Néhány éve az „egyéb” kategóriában kiállítottak egy-két ilyen űrrepülő szobrot, de hamar újra eltüntették, arra hivatkozva, hogy ezek a tárgyak zavarják a vallásos emberek gondolkodását.

Mindettől nem különbözik Egyiptom sem, ahol az egyiptológusok egyértelműen elzárkóznak attól, hogy földönkívüliek alkottak volna bármit. Egyszerűen bántja öntudatukat és nem is hajlandók beszélni róla. Történelmük i.e. 3500 körül kezdik, hogy mi volt előtte, az tabu, pedig a sumer leírások beszélnek a Gízai piramisokról, piramisháborúkról Marduk befalazásáról a Gízai piramisba, sok-sok történelmi eseményről, és személyről, például Ozirisz és Széth istenek vérre menő harcáról Egyiptom területének birtoklásáért, Isis istennőről és fiáról Horusról, Thoth istenről, stb. Mindez történelemkönyvként le van írva a sumer régészeti leletekben.

Az egyiptológusok fenntartják, hogy Khufu (Keopsz) fáraó építette a legnagyobb Gízai piramist, Chefra a következőt, míg Menkaura a harmadikat.

Azonban Keopsz uralkodása előtt, keletkezett egy győzelmi emlékmű, mely egy, az Észak-Egyiptomban uralkodó király, Menes magasztalására született, ebben le van írva, hogy Menes Felső és Alsó Egyiptom királya, mindez legalább 500 évvel Keopsz előtt. Az emlékmű beszél a Gízai piramisról és annak rejtélyeiről, többek között a ma használatos DNS jel is szerepel az ábrázolásban. A piramis helyét úgy jelöli meg, hogy a Szfinx mellett. (A fáraó korszak előtt királyok uralkodtak, ezek először istenek vagy leszármazottai voltak, később királyi dinasztiák alakultak. A királyi korszak bukása után kezdődött a fáraó, mint uralkodói korszak)

A nagy piramisban az egyetlen Keopszra utaló jel egy piros festékkel írt felirat, melyet szemtanúk szerint egy 1837-ben festett fel egy feltáró. Ráadásul az ábrázolás csak a modern értelmezésben olvasható Khufunak, az ő korabeli olvasatban Ra-nak. (Thoth isten eltávolítása után Ra/Marduk volt a főisten, úgy nevezték, hogy a láthatatlan, mert sosem volt egyiptomi területen, hanem a sumer területeken háborúskodott). A festéket akkoriban elemezték, és kiderült, hogy egy közönséges, a helyiek által használt jelölő festék, mely nem bír ki több ezer évet. Külön érdekesség, hogy semmilyen más jelölés nincs a piramis belsejében, egy hieroglifa sincs bevésve a falakba, és főleg nem festve.

Két angol tudós, Robert Bauval és Adrian Gilbert rájött, hogy a Gízai piramisok elhelyezkedése teljesen megfelel az Orion csillagkép csillagjainak, azonban nem a Keopsz idejéből, hanem több ezer évről korábban, i.e. 10490 körüli időkből. Akkor istenek uralkodtak az akkori területek felett és nem emberek, és a fáraó mint fogalom sem létezett még.

1986-ban, két francia régész Gilles Dormion és Jean-Patrice Goidin valamilyen csoda folytán (nemzetközi megegyezés) engedélyt kapott, hogy a piramis belsejében műszeres méréseket végezzen. A szponzor a francia energetikai társaság volt. Az ok, amiért támogatták a kutatást az volt, hogy több piramis ábrázol villanykörteszerű alkotásokat, mintha azok mesterséges fényforrások lennének.

Gravitációmérő készülékükkel hamar kimutatták, hogy a vastag falakon túl létezik legalább egy üreg, mely belső terem lehet. Sikerült lyukat fúrniuk a falba, céljuk az volt, hogy kamerát helyeznek be a belső üregbe. A kemény kőfal átfúrása után érdekes homokra futottak, ez különleges homok volt, mintha valamivel keverték volna és semmi köze nem volt a kint található homokhoz. Jelentésükben azt írták, hogy értékesebb, mint az arany. Az eset publikálása után két nappal hazaküldték a kutatókat. Az egyiptomi laboreredmények szerint a homok Egyiptom teljesen más részéről származik és fémmel van bevonva. Amerikai laborvizsgálatok alapján megállapították, hogy a homok kvarc kristályokból áll, melyek szokatlan módon vasoxiddal vannak bevonva, és bele van keverve egy szokatlan mesterséges anyag, akár a mai műanyag.

1987-ben, mikor már elült a „homok” vihar, jöttek a japánok még komolyabb műszerekkel. Őket már kevésbé engedték be a piramisba, ezért főleg annak környékét kutatták. Kiderítették, hogy a Szfinx alatt és környékén sok üreg található, és egy átjáró van a nagyobbik piramis és a Szfinx alatt található üreg között. Mikor a japánok ásni szerettek volna, akkor őket is hazaküldték, viszont megígérték, hogy hamarosan nemzetközi fórumokon megvitatják a témát. Sosem történt meg, azonban bebizonyosodott, hogy a nagy piramis egy időben épült a Szfinxel.

1920-ban a Szfinx teljes teste homokban volt, de ez így volt Napóleon korában is (ő ásta ki), sőt i.e.1400-ban is, ekkor már javítani is kellett az erősen megkopott Szfinxet. A műszeres vizsgálatok megállapították, hogy a külső kő felületek közül, csak a fej az eredeti, a többi mind javított.

Több nyugati egyetem is elemezte a Szfinxet és megállapították, hogy az erózió, mely ma főleg az eredeti felső részen látható, nem a szél műve, hanem a vízé.

Ezek után ma nem sok esély van, hogy hozzáértő szakember vizsgálódhasson akár a piramisban, akár a környékén. A nemzet öntudata nem engedi meg, hogy beengedjék az idegeneket, majd azok sorra bizonyítják, hogy földönkívüliek alkották a mai napig is álló három igazi piramist. A piramis belsejében időnként restaurálási munkák folynak, nem tudni milyen céllal.

Az Egyiptomi Múzeum Kairóban komoly mennyiségű régészeti leletet állít ki, természetesen az egyiptológusok szemszögéből. Minél fontosabb volt egy fáraó, annál előkelőbb helyen és nagyobb területen van bemutatva minden hozzá köthető lelet. Így nem is meglepő, hogy Chefren fáraónak hatalmas szobra van, a szobron maga Hórusz isten vigyáz rá. Az sem meglepő, hogy Menkaura fáraónak is hatalmas szobra van kiállítva, ő a harmadik Gízai piramis építőjének van kikiáltva, azonban hozzájuk képest sehol sincs Keopsz. Ő csak egy kis szobrot hagyott hátra az utókor számára saját magáról, az is egy hátsó helyen található. Míg a másik két fáraó nevéhez rengeteg egyéb lelet is köthető, addig Keopszhoz semmi. Hát így emlékezik meg Egyiptom a világ legtitokzatosabb, leggigantikusabb, napjainkban is látható sok ezer éves alkotás vélt alkotójáról?

Ugyanakkor „hely hiányában” sok érdekes lelet nem kerül bemutatásra, például olyan alkotások, melyek messze Keopsz előtt említik a Gízai piramisokat, a két piramisháborút, a DNS-t ábrázolják, űrrepülőket, helikopterszerű repülő eszközöket, leszállási térképet a Földre vezető úton, stb.

Valahogy elkerülte a kiállítók figyelmét és megtekinthető az „egyebek” kategóriában egy hidraulikus lendkerék, melyet Gízától nem messze déli irányban találtak, és ez kísértetiesen hasonlít a NASA számára fejlesztés alatt álló példánnyal. A kiállítóknak abban igaza van, ha Keopsz korában létezett olyan tisztán emberi tudás és technika, hogy egy Gízai piramist építsenek, akkor simán el tudták készíteni ezt a hidraulikus lendkereket a maga tizedmilliméteres pontosságával, melyet ma számítógép vezérelt forgácsológépekkel valósítunk meg. A leletről részletesebben olvashatunk a sumer oldalon.

Ami a történelem könyvekből kimaradt

Az első és talán a legfontosabb elgondolkodni magán a piramis alakján. Megállapítható, hogy az 52 fokos oldaldőlésű piramis különlegesség a világegyetemben. Egyetlen fáraó sem tudott ilyet építeni, életkoruk is töredéke a Gízai Nagy Piramisénak. Azok akik ilyen tömegű köveket meg tudtak mozgatni, azok nem primitív népek voltak, hanem voltak olyan okosak és tudták, hogy egy földi dimenzióváltást csak a kőépítmény él túl.

A spirituális világ használ egy meditációt, melynek a neve Mer-Ka-Ba. Ez a legerősebb ilyen jellegű meditáció, népi neve asztrál kasza. Itt két ilyen piramist forgat az ember maga körül, és hatalmas energiamező jön létre körülötte. Egyes páholyok képzésénél is alappillér.

Ez működik nem csak embernél, hanem a Föld viszonylatában. Az amerikaiak hajtották végre a Philadelphia kísérletet. A második világháború vége felé a haditengerészet azt kutatta, hogy hogyan tegyenek teljesen láthatatlanná egy hadihajót. A kísérletek Tesla vezetésével kezdődtek, azonban az ő titokzatos halála után Neumann vezetésével folytatták. Van néhány nem túl szerencsés, még ma is létező túlélő.

Tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, a Gízai Nagy Piramis a Föld energetikájához kapcsolódik, ezt definiálja mind a forma, mind a hely.

A Nagy Piramis alatt található nagy kamrát 1984-ben lezárták a látogatók elől. Az ok, hogy ijesztő és megmagyarázhatatlan események történtek, melyek során sok turista halt meg. A halált sokszor olyan mérges pókok és kígyók okozták, melyek nem is léteznek Egyiptomban. Az utolsó eset során mérges gáz ölt meg egy egész csoport turistát, mintha terroristatámadás lett volna, pedig nem volt. A hivatalos, de nem publikus magyarázat szerint itt találkozik a harmadik és a negyedik dimenzió. Minden amit érzünk, gondolunk, az megtörténik. A mai kor embere, tele félelemmel, aggódással, életre kelti félelemit. Ennek mintájára született a Gömb c. film.

A Piramis alatti alagútban olyanok is történtek, hogy valaki becsukta a szemét, esetleg meditált és egy teljesen másik teremben találta magát. Ehhez hasonló, mikor álomszerű élményeket éltek át a látogatók. Sok cikk jelent meg ehhez hasonló eseményekről. Az egyiptomi hatóságok tudják, amit tudnak, még ha nem is mondják, de rájöttek, hogy csak az alagút vége a veszélyes, ezért 1985-ben megnyitották az alagút nagy részét, csak a vége van lezárva, kissé álcázott formában. Azóta nem történtek sem balesetek, sem „megmagyarázhatatlan” események.

Érdekes hely még Dendera temploma. Itt található egy oszlop, mely egy adott pontig a múltat ábrázolja képi formában, majd az adott ponttól a jövőt.

Markáns példa erre a kinagyított részlet, hiszen ez a mai kor katonai arzenálját ábrázolja. 1991-ben egy nyugalmazott katonatiszt elmondta, hogy ez az ábrázolás a Sivatagi Vihar hadművelet. Ez volt az egyetlen olyan háború, ahol az ilyen helikopter és az ilyen tankok egyszerre vettek részt a harcban. Sem addig, sem azóta nem volt ilyen ütközet.

A kép alsó részén egy újabb, sokat vitatott ábrázolás, mely sokak szerint villanyárammal működő égőt ábrázol, mások a kozmikus energia megcsapolásáról beszélnek (akár Tesla, Tiltott Találmányok).

A Szfinx vélhetően egyidős a Nagy Piramissal, hiszen alagút köti őket össze, Mint tudjuk, ezt japánok kimérték, éppen ezért megtiltották a további kutatásokat.

Napjainkra a Szfinx megdőlt a jobb válla irányába, a jobb váll és a mancs reped szét. Másfelől a fej úgy néz ki, mintha le akarna esni. Az egyiptomiak nagy erőfeszítéseket tesznek, nehogy mindez bekövetkezzen, hiszen akkor sok minden láthatóvá válna, amit nagyon nem szeretnének. Thoth szerint mikor leesik a feje, akkor láthatóvá válik egy időkapszula. Szintén Thoth szerint a Szfinx alatt egy város van, ahogy ma neveznénk egy több négyzetkilométeres plaza.

1996-ban az egyiptomiak leástak a mancs mellett, és ahogy azt a japánok kimérték egy termet találtak, illetve 12 emelet mély épületkomplexumot. A teremben fénymezőre bukkantak, illetve energiakapura, melyen átmenni nem tudtak. Egy spirituális mester tudta hosszas kísérletezés után kikapcsolni.

(forrás: maga-a-valosag.com)

Thoth smaragdtáblái — A halhatatlanság fogalma

Ahogy azt a kínai gyógyászat, a spirituális tanok, vagy akár a köznyelv is megfogalmazza, az ember test-lélek-szellem egysége.
A test maga az anyag, melyet látunk tükörbe nézve. A test sok korláttal rendelkezik az anyagi világban, és folyamatosan elhasználódik. Kötelességünk gondozni, mert nélküle életképtelenek vagyunk itt a Földön. Az anyagi test energiát biztosít a lélek számára.

A lélek nagymértékben energia és kismértékben anyag. Ez az a néhány gramm, amivel csökken valakinek a testtömege, mikor meghal. A lélek mivel anyagilag kötődik ehhez a bolygóhoz, csak itt életképes. Ha innen távozik a szellem, itt hagyja a lélekruhát. A lélekruha kb. 25.920 földi évet él. Ez egy égi ciklus, egy galaktikus év. A lélek maga az aura. Ezt lehet látni, érzékelni. A lélek az átmenet a külső energia és a test között. A lélek energetikai szennyeződései betegségeket hoznak létre a fizikai testben.

Minden ember egy végtelen szellem. A szellem a tobozmirigyben lakozik. Negatívan hat rá a dohányzás, a fluor, a klór.

A szellem mikor a Földre jön, kap egy lélekruhát, majd többször leszületik és megél néhány földi életet. (A tudósok rájöttek, hogy csak úgy élhet valaki egy idegen bolygón, ha oda születik, ellenkező esetben nem életképes csak mesterséges körülmények között ideig-óráig) Az élet forgatókönyvét a negyedik dimenzióban írta meg. Ez a színdarab maga a karma. A halálnak nevezett esemény a dimenzióváltás, akárcsak a születés. Átlépünk egy csillagkapun, dimenziókapun.

A szellem és a lélek mikor nem él emberi életet, akkor a negyedik dimenzióban található, ami nem más mint az asztrál világ. Éjjel, mikor alszunk csak a test pihen, a lélek és a szellem sosem alszik, ők a negyedik dimenzióban tartózkodnak.

Vannak olyan emberek akik tetszés szerint átjártak vagy átjárnak a negyedik dimenzióba. Több fizikus is képes volt ilyenre, például Charon Viktor magyar fizikus és zeneszerző (www.charonintezet.hu). A harmadik dimenzió korlátja az idő és a tér, a negyediké csak a tér, ott az idő nem definiált.

Az élet célja a tanulás, a megélés.

 

Sok gazdag ember, aki úgy hitte és hiszi, hogy már mindent elért az anyagi világban, azaz kellően sok mindent birtokol, szeretne örökké élni és uralkodni, ezt tekinti halhatatlanságnak. Valójában ez teljesen más. A halhatatlanság azt jelenti, hogy a szellem és lélek páros mikor leszületik, teljes mértékben tisztában van eddigi életeivel, annak tanulságaival, tapasztalataival. Addig, míg a legtöbb ember semmire sem emlékszik korábbi életeiből, addig aki halhatatlan, az mindenre emlékszik. Nem lehet az anyagi testet végtelenül sokáig hordani, mert folyamatosan elhasználódik, éppen úgy, ahogy egy inget sem tudunk egész életen át hordani, mert bepiszkolódik, elhasználódik, elszakad. Időnként le kell cseréljük. Természetesen igyekezni kell, hogy jó állapotban tartsuk testünket, de itt komoly korlátok vannak. Maga Thoth is, aki hosszú életet biztosító spirituális technikákból többet is birtokolt és alkalmazott, többször leszületett, tudatosan, célirányosan.

A Föld forog a saját tengelye körül, melynek egységnyi periódusa egy nap. Másodsorban forog a Nap körül, melynek egységnyi periódusa az év. Maga a Naprendszer is elliptikus pályán kering a galaxis középpontjához képest, ez a galaktikus 1 év, ami kb. 25.920 földi év. A tudósok különböző számításai módjai között 10-20 éves eltérés szokott lenni, ezért gyakran emlegetik úgy, hogy kb. 26.000 év.

Mikor a Naprendszer a galaxis középpontja felé halad, akkor az emberiség életében mindig a megvilágosodás játszik szerepet, a tudatszint emelkedése. Mikor a Naprendszer az elliptikus pályáján távolik a galaxis középpontjától, akkor a butulás, a felejtés tapasztalható. Olyan ez mintha az űrállomásról néznénk a Földet. Az egyik felén éjszaka van, míg a másikon világos. Az egyik felén alszanak az emberek, míg a másikon élik életüket. A napszakok hasonlóak, azonban minden nap különböző. Így a Föld életében a 26.000 év is mindig más. Nem ugyanaz ismétlődik, hanem hasonló egy másik síkon, mintha egy rugóra néznénk, körkörös, de mégis halad egy másik irányba is, felfele.

Játék a Földön

 

Az élet egy játék, egy színdarab, melynek meg van a saját dramaturgiája. Ha megnézzük, sok mindent kipróbáltunk már és igazából semmi nem vált be, semmi nem örök. Egy dolog állandó a változás. Ami egyszer volt, az biztos, hogy pont ugyanúgy nem lesz már.
A játékszabályok adottak, és vannak játékmesternek nevezett halhatatlan emberek, akik igyekeznek betarttatni a szabályokat. Szerepük olyan, mint a fociban a bíróé. Irányítanak, döntenek. Tudjuk, hogy az a gól, amit a bíró megad. Az életben is így van. Irányító szerepüket nagy országok vezetőin, illetve irányító, döntéshozó nemzetközi szervezeteken keresztül érvényesítik. Például egy vezető nagyhatalom államfőjének beiktatása igazából egy beavatási szertartás. Mivel a spiritualitásban egy dolog a fontos, a precizitás, ezért ha az államfő rosszul mondja a szöveget, vagy a titkárnő rosszul gépelte, akkor bizony újra le kell tenni az esküt (avatást), mert különben semmit sem ér. Meg kell figyelni az ilyen vezetőt, hogyan változik meg a beiktatás után. Elnökké választás előtt egyet mond, beiktatás után teljesen mást, ami sokszor nem az ő véleménye. Az avatás a lélekre hat, azt átprogramozza, akár az átok, vagy az áldás, energetikai elven működik (rezgés)

Ehhez teljesen hasonlóan működnek meghatározó szerepet betöltő nemzetközi szervezetek.

Érdekes még a magyar Szent Korona szerepe. Itt nem a Szent Istváni, hanem az utána következő koronáról van szó, mely nem csak egy fizikai tárgy, hanem mai szóhasználattal élve a fogalom egy jogi személyiséget takar. A magyar korona volt az egyetlen a világon, melynek ilyen értelmezése volt. A király aki ezt hordta, az a világban egyedülálló módon rendelkezett főnökkel, főnöke a Szent Korona, azaz a nép. Mivel az országot csak olyan tudja vezetni, aki kellően megvilágosodott, spirituális, ezért ez a korona is úgy volt beprogramozva, hogy miközben azt hordta valaki, addig folyamatos beavatást, tudatszint emelést kapott. Később a koronát átprogramozták, hogy viselője más idegen érdekeket szolgáljon, mint a saját népe. Erről tudott és ezért nem hordta a koronát a Kalapos Király. Az Egyesült Államoktól visszakapott koronáról többen állítják, hogy egy másolat. Ennek eldöntése spirituális eszközökkel pillanatok kérdése, mert a létezésben minden tudott. Éppen így, mikor valakit felvesznek egy páholyba és kap egy feladatot, annak ténye, hogy az illető elvégezte-e, nem kérdés, hiszen egy adott tudatszinten nincsenek kérdések és hazudni sem lehet. Hazudni csak az anyagi világban lehet.
Belátható, hogy nem akárki lehet, egy állam vezetője, bár jelen világunk ezt állítja. Aki nem kellően spirituális, az egyszerűen képtelen átlátni világunkat. Aki pedig nem élvez megfelelő támogatottságot, az képtelen élre kerülni. Aki élre kerül, az pedig szerepet játszik. A szerep nem jó és nem rossz, pont olyan, amilyen kell legyen, ahogy megírták.
A 26.000 év alatt többször élünk, és az egész korábbi életeink eltárolódnak a lélekruhánkban. Ezért is működik jól, mikor különböző meditációs technikákkal be tudunk nézni korábbi életeinkbe. Igen, a dolog létezik és működik. Megdöbbentő, hogy ha átélünk néhány utazást, mindjárt megértjük, hogy mitől vannak félelmeink például víztől, magasságtól, miért nem tudunk megtanulni egy adott idegen nyelvet, míg másokat igen könnyen, stb.
Fontos, hogy ami kívül esik a 26.000 éven, arról nem tudunk semmit, mert nem tárolódott a mi lélekruhánkban. Vannak ugyan módszerek, melyekkel oda is be lehet pillantani, például mi történt Atlantisz világában, de ez kevesebbeknek adatik meg.
A Föld bármely lakója bele tud pillantani saját lelke emlékeibe egy szakavatott mester segítségével, a képeken kívül átéljük az érzelmeket is.

Mégis rezeg a Föld

A világmindenségben a rezgés az alap. Minden ami minket körülvesz, az rezgés. A fény, hang, rádióhullámok, még maga az anyag is rezgés. Mondhatjuk, hogy az anyag nem más mint a rezgés legsűrűbb megjelenési formája. Fizikából tanultuk, hogy az atomban az atommag körül keringenek az elektronok majdnem fénysebességgel. Hogy ezt jobban megértsük, képzeljük el, hogy felnagyítjuk az atomot. Ha az elektron akkora lenne mint egy teniszlabda, akkor az elektron által bejárt pálya akkora lenne mint egy futballstadion. Az elektron a gyors sebessége révén felhőnek látszik, ezt nevezik elektronfelhőnek. Olyan ez mint amikor a rajzfilmben olyan gyorsan fut valaki, hogy csak egy hosszú csík látszik, ő maga nem.
Ha leállítanánk a rezgést, akkor a futballstadionnyi térfogat helyett néhány labda méretű gömböt kapnánk, azaz látható, hogy nagyságrenddel nagyobb helyet foglal el az atom (azért mert rezeg), mint a fizikai térfogatok összege. Ha leállítanánk a rezgést, akkor bármely tárgyon átláthatnánk még jobban mint egy szitán.
Amiről nem szólnak a fizika könyvek, annak a kérdése, hogy mi tartja fenn az atomban tapasztalható majdnem fénysebességű mozgást? Honnan ez a végtelen energia és pontos információ?
Az atomok rezgésének motorját materiálisan nem találjuk, mert nem az anyagi világban van. Egy felsőbb szint biztosítja ezt a végtelen energiát és precíz információt. Ezt nevezik nullponti energiának (Tesla titkos áramfejlesztői ezt használták), csinek, pránának, stb.
Belátható, hogy az információ mindig megelőzi az eseményt. Megérthetjük, hogyan tudja egy polip megjósolni, hogy ki győz egy focimeccsen, hogyan tudja egyik-másik személy megálmodni a lottószámokat. Megérthetjük, hogy minden tudható, ha van antennánk, vesszük és dekódoljuk a jeleket. Mit ér mai világunk, mikor több ezer tévéadás megy rajtunk keresztül, ha nincs egy televízió készülékünk, vagy egy műholdvevő berendezésünk?
Megérthető, hogy a szervezetben mindig ott van információ szinten a betegség is, mely energetikai módszerekkel sokkal hamarabb kimutatható, mint a materiális alapon működő diagnosztika által.

Jelenlegi tudatszintünk

A Föld életében már sok nagy, a miénknél sokkal fejlettebb civilizáció létezett. Olyan ez mint egy szállodai szoba, ma éjjel mi alszunk itt.
A fejlett kultúrák tudták, hogy a dimenzióváltást csak a kő éli túl, így építették a gízai piramisokat, vagy a Titicaca tó dokkrendszerét. Ez utóbbi esetén millió évekről beszélnek a kutatók.
A tudat megértésére vegyünk egy példát. Elmegyünk kirándulni, egy dombon találunk egy kilátót. A kilátó aljánál nyugat felé fordulva látunk egy fatörzset, bokrokat, füvet és virágokat. Ha felmegyünk a kilátó első emeletére és nyugat felé nézünk, már egy fa koronáját látjuk és semmi mást. Ha megyünk még egy emeletet felfelé, majd kinézünk nyugati irányba, kiderül, hogy egy erdő felett nézünk el. A következő szintnél már zöld, sárga és kék foltokat látunk. A kilátó tetején már csak a felhőket és az eget látjuk. A tudatszint azt jelenti, hogy ugyanoda nézve mást látunk.
Jelen tudatszintünk, mely csak a pénz körül forog, modernkori rabszolgatartó rendszerbe kényszeríttette a mai embert. Ez a tudatszint a korlátja további fejlődésünknek. Ha tovább szeretnénk lépni, már pedig muszáj lesz, a játékmesterek érvényesíteni fogják a változást. A maya naptárban jelölt 2012 december 21, mikor a számláló átfordul és újra nulláról kezdődik, egy ilyen, új tudatszintű korszakot jelöl. Azonban az átmenet nem egy pillanat lesz, hanem néhány, évtized, hiszen már elindult a változás. A középkor sem egy pillanat alatt ért véget.
Ha egy magas tudatszintű civilizáció alakul ki a Föld nevű bolygón, és megismeri az itteni élet sajátosságait, akkor természetesen üzenni szeretne az őt követő civilizációknak. Tudását oly módon tudja átadni, hogy pusztán kőből épít piramisokat (tudván, hogy a kő túléli a dimenzióváltást), a piramisok méreteit, geometriáját, egymáshoz való elhelyezését, illetve a kozmoszhoz való tájolását út válassza meg, hogy a lehető legtöbb információt rögzítse. Ezen felül még hagyhat hátra gyermekinek tűnő képi ábrázolásokat a világűrről, az élet jellegzetességeiről, titkairól. Mikor egy következő civilizáció elér arra a fejlettségi szintre, hogy meg tudja fejteni mindezt, akkor hatalmasat fejlődik a tudatszintje.
Nézzük meg ezzel a szemmel, mi hol tartunk? Eljutottunk-e már oda, hogy az ősöktől örökölt tudást tanítjuk az iskolában? Vagy csak bolondnak tituláljuk azokat a tudósokat, akik megfejtették a múlt emlékeit?
A földi élet titkait különböző páholyok őrzik. Fontos szerepük volt, hiszen nélkülük esély sem lenne a tudás nagy részére. Az első világháború előtt hatalmas spirituális robbanás volt tapasztalható az emberi tudatban. Azonban egyfelől akkor a világ nem tudott mit kezdeni azzal, a számára ismeretlen információáradattal, ami érte, szinte sokkolta őket, másfelől a világháború mindent elmosott, a felejtésbe juttatott.
A hatvanas évektől egy újabb ébredés kezdődött, ezúttal lassúbb ütemben. Akkor kezdtek a különböző páholyok is nyitni, információt kiszivárogtatni, hiszen a titok amit őriznek az nem csak az övék, hanem az emberiségé. Mindettől függetlenül a titkok nagy része továbbra is titok, mert az emberiség még nagyon messze áll, attól, hogy egyáltalán beszéljen minderről.

Atlantisz

Atlantisz nem a mi történelmünk része. A Föld nevű bolygóé igen, de a mai emberiségé nem. Atlantisz és az ott élők úgy tűntek el, hogy intelligens élet nem maradt utánuk. Mai szóhasználattal élve nem vagyunk az akkor élők utódai, jogutódai, sem rokonai, sem ismerősei. Mintha egy scifiben egy idegen civilizációról beszélnénk, csak éppen a Föld nevű bolygón éltek.
Atlantisz attól volt nagy, hogy az emberek tudatszintje a miénkénél lényegesen magasabb volt. Az energiát napi szinten használták az élet minden terén. A Csillagok Háborújában úgy említik, hogy az Erő legyen veled. Atlantisziban az Erő az embereket szolgálta, miután ismerték természetét és irányításának módját. Így a nullponti energia korlátlan erőforrás volt, a gyógyászatban látták és kezelték a csakrákat, az aurát, alkalmazták a kristályterápiát. Adataikat kristályokban tárolták, nagyon hatékony módon. Hittek a teremtőben, a teremtésben.
Az ősi népek sokszor ismerik az Erő alkalmazásának módját. Petra épült így, illetve Emanuel Jézus is alkalmazta csodálatos gyógyításai során. Napjainkba ősi törzsek alkalmazzák az Erőt illetve a civilizált világban élő mágusok, gyógyítók, akiket a modern világ sarlatánoknak tart.
Atlantisz megléte még napjainkban is sok kérdést vet fel. Legfontosabb, hogy azt hisszük mi most a teremtés csúcsai vagyunk és nem értjük meg, hogyan létezhetett egy sokkal magasabb tudatszintű civilizáció. Nem értjük, hogy a magasabb tudatszint hogyan jelenthet magasabb technikai fejlettségi szintet.
Következő kérdés, hogy egy ilyen magas tudatszintű társadalom hogyan tud megbukni? Végezetül kérdés még Atlantisz létezésének ideje, helye.
Atlantisz igaz történelmét páholyok őrzik, a legnagyobb játékmester aki a páholyok felett állt, ezt tudta, rendszeresen lemerült a Titicaca tó alján található városhoz, tanulni, ezt valamilyen szinten kezdte nyilvánosságra hozni, életével fizetett.

Sumer

A sumer történelem a mi történelmünk. Addig, amíg Atlantisz léte számunkra felfoghatatlan időtávlatokba esik, addig a sumer történelem kézzel fogható, akár szó szerint is, hiszen több millió régészeti lelet elérhető, szerte a Földön.
A sumer történelemhez köthető a presumer időszak is, amely kb. i.e. 450.000-ben kezdődött, mikor megérkeztek az első telepesek a Földre. A leírásokból pontosan tudjuk, hogy nem találtak ezen a bolygón intelligens életet. Egyértelműen következik, hogy Atlantisz ekkor már rég nem létezett. A nevezett időpont egy jégkorszak végét jelentette, élhető éghajlat csak az egyenlítő körül volt. A sumer civilizáció már bele tartozik a mi 26.000 évünkbe, sok ember lélekruhája tárol ide tartozó élet emlékeket.
Külön érdekesség, hogy a spirituális tanokban az egyenlőszárú kereszt az egység szimbóluma, az egységé a Teremtővel. A sumer társadalom a Nibiru bolygót egyenlő szárú kereszttel ábrázolta.
Ábrázolásaikban sokszor az égbolton két objektum látható a Nap, ahogy egy gyerek is lerajzolná, és a Nibiru, mint egy egyenlő szárú kereszt.
A sumer történelem egy apró közjáték abban, ahogy megjelent az emberiség, a semmiből. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy ily módon kezdődött el újra a fejlett élet. Ennyi erővel akár lehetett volna a darwinizmus is, de nem az volt. Felsőbb intelligencia másképp döntött. Ez a játék most így kezdődött. Valószínűleg mindig másképp kezdődik, csak mi ezt most nem tudjuk.

Thoth szerepe a Föld életében

Thoth volt az egyetlen szellem, aki két fejlettnek nevezett korszakot megélt, az atlantiszit és a mait. Ezekről ő maga számol be.
Thoth első ábrázolásai egyiptomi rajzok, ahol íbiszfejjel mutatják őt. Széles férfias vállal és madárfejjel. Kezében legtöbbször az ANKH, mely az örökkévalóság szimbóluma.

Thoth spirituális jellegű, részben önéletrajzi munkáját (smaragdtáblák) alapul véve kiderül, hogy atlantiszi származású. Megadatott neki, hogy atlantiszi korában megvilágosodjon, majd személyes életcélját a teremtés engedélyezte. Thoth az emberiség igaz tanítója szeretett volna lenni. Amolyan igazi pap, vallás nélkül. Ha végignézzük életét, ez mind a mai napig sikerült is. Neki megadatott, hogy halhatatlansága átnyúlik a 26.000 éves korláton is. Sőt addig, amíg mi a galaktikus 1 év alatt szigorúan csak a Földhöz kötődünk, addig Thoth rendelkezett azzal a képességgel, hogy idegen civilizációkat tanulmányozzon, akár végignézze azok pusztulását is, de csak mint megfigyelő. Neki sem volt joga ott beavatkozni, csupán tanulni. Atlantisz irányításában kb. 16.000 éven át vett részt, neve Arlich Vomalites volt. Hosszú, egy testben eltöltött életét különböző technikákkal oldotta meg. Ilyen volt, hogy naponta 1 órát feküdt fejjel észak felé fordulva, meditációs állapotban, felső testén tartva a figyelmet, majd 1 órát feküdt fejjel dél felé fordulva, mikor is alsó testén tartotta a figyelmét. Ezen kívül energetikai kezeléseket alkalmazott, kristályokkal, mágiával. Mindez azt feltételezte, hogy naponta több órát csak saját magával, saját testével, saját gondolataival foglalkozott. Mint vezető, irányító, mindezt megtehette. Fő szerepe a társadalom vezetése, fejlesztése, racionalizálása volt. Azért tudott részben Atlantisz, részben maga Thoth is sikeres lenni, mert nem uralkodni akart mások felett, hanem szeretet vezérelte gondolkodását, döntéseit.

A földi élet bármely intelligens civilizációjába mindig kódolva van a gondolkodása, viselkedése által a bukása is. Olyan ez, mint a Gazdálkodj Okosan, ahol a játék elve, a szabályokon keresztül a gyarapodás, fejlődés. Rövid ideig lehetett kapni egy hasonló játékot, ahol rosszul tervezték meg a játék logikáját, így mindenki csődbe ment, ki előbb, ki utóbb. Nos az élet a Földön is ilyen. Az élet a fejlődés. Ahogy az egyik ásványvíz gyártó mondja a reklámjában, hogy az út amit bejársz, az tesz nemessé.

Atlantisz bukása után Thoth részt vett a sumer társadalom megalakításában.

Enki (annunaki) fiaként tért vissza, Marduk (Ra) testvéreként, a kezdetek kezdetén, így a családfa legelején található. Enki volt a spirituális tudós, aki a civilizáció kialakításában, a csillagászatban és az emberiség tanításában, védelmében döntő szereppel bírt. Őt nevezték a víz istennek.

Thoth mai szóval élve orvos, génsebész, kutató volt. Részt vett az első ember megalkotása előtti kísérletezésekben, majd Adamu (a Föld szülötte) megalkotásában, később az emberi lények sorozatgyártásban. A homo sapiens kb. 200-250.000 évvel ezelőtt jelent meg.

Thoth fontos szerepet játszott még egy családi vitában. A Vízözön után, sokadik alkalommal újra fel akarták osztani a mai Egyiptom területét. A két testvér Oziris és Seth élet-halál harcot vívott először légi csatában, majd a földön. Végül Seth megölte testvérét, olyannyira, hogy fel is darabolta és darabjait szétszórta elég nagy földrajzi területen. Oziris felesége Isis volt, akivel még nem volt közös gyerekük. Isis, Thoth lánya, megkérte génsebész apját, segítsen neki, hogy legyen gyerek a már halott férjétől. Thoth a feladatot sikeresen megoldotta, valamilyen, általunk nem ismert génsebészeti eljárással. A kis Hórusz, egy az egyben úgy nézett ki mint apja, Oziris. Ezért míg fel nem nőtt, bújtatni is kellett Seth elől. Tökéletes genetikai másolat.

Egyiptom éledezésekor, a Vízözön visszavonulása után, mikor már kezdtek a területek kiszáradni Enki a spiritualitással megáldott tudós (ma mérnöknek neveznénk), és Enlil a vezető mellett kiemelkedő szerepe volt Thoth-nak. Enki és Enlil a féltestvérek Egyiptom lakhatóvá tételével foglalkoztak (a sumer írások szerint kiemelték Egyiptomot a vízből) a mocsarak lecsapolásával, a Nílus szabályzásával. Sumert elhagyva, Thoth magát az egyiptomi civilizációt hozta létre, annak mindennemű megszervezett formájával.

Atlantiszi tudását felhasználva, egy működőképes, fejlődő, majd virágzó társadalmat hozott létre, igaz az akkori ember tudatszintje teljesen más volt, mint az atlantiszi emberé. Thoth nagysága éppen abban mutatkozott meg, hogy bármilyen tudatszintű emberekből álló társadalmat fel tudott virágoztatni, ha döntő szava volt a vezetésben.

A sumer Marduk (Thoth testvére) király területi terjeszkedésével, újabb területi újraelosztások kezdődtek Egyiptom területén, ekkor Thoth-ot i.e. 3.113 augusztusában száműzték az amerikai kontinensre. Ekkor megalkotta a maya naptárt, melynek éppen a napokban lesz a fordulópontja, mikor új korszak kezdődik, remélhetőleg egy magasabb tudatszinten.

Amerikában is alkotott, bár ő ezt inkább tekintette száműzetésnek, sem mint küldetésnek. Nem is hozott létre olyan virágzó civilizációt, a naptárára is sokan (pl. Sitchin) mondják, hogy nem annyira naptár, hanem számolta a száműzetése napjait. Tény, hogy a maya naptár első napja az, amikor Thoth megérkezett az általa száműzetésnek tekintett helyre.A sumer történelem irányítói, ahogy az akkori emberek nevezték, istenek, részben távoztak i.e. 600 körül, részben akik itt maradtak, azok eltűntek. Mivel a sumer istenek bolygójának éves periódusa kb. 3.500-3.600 földi év, ezért az ő életük földi távlatokban végtelen. Akik itt maradtak, el kezdtek alkalmazkodni a Föld periódusaihoz, így hamarabb öregedtek, mint saját bolygójukon. Ezzel együtt aki itt maradt, az még bőven él, hiszen nincs egy éve sem (3.600 földi éve) a távozásnak. Megkülönböztető jelük, hogy aurájuk nagyobb mint az emberé. Az átlag emberi aura kb. fél méter. Az övék néhány méter.

Van egy író, Maximillien De Lafayette, aki meg is nevezi, hogy melyik annunakinak melyik királyi család a leszármazottja. Sajnos túl sok könyvet ad ki, amolyan futószalagon, így nehéz megmondani melyik könyve a legjobb. Véleményem szerint azt az elvet követi, hogy a fát az erdőben lehet eldugni, így a túl sok információ között meg kell találni azt, ami a legjobb, leghasznosabb. Szerintem a sok, helyenként meredek dolgok között, sok az igazság.

Thoth, megelégelve a száműzetést, egy újabb kultúrát szemelt ki, a görög kultúra segítője lett. Pitagorasz önéletrajzában mondja el, hogy Thoth tanította őt, voltak együtt a Nagy Piramis alatt, itt világosodott meg, és értette meg a szakrális geometriát. Tudjuk, hogy a görög kultúra részben a pitagoraszi iskola által lett naggyá.

Később Thoth a görög kultúra vezetőjeként is jelen volt, Hermész név alatt. Ekkor írta a Thoth Smaragdtáblái c. spirituális és részben önéletrajzi művét.

Ezeken túlmenően Thoth még több alakban, több életben jelen volt, mindazonáltal a fent említettek a legjelentősebbek. Dominánsan nevelő, tanító, spirituális pap szerepet töltött be. Részben neki is köszönhető, hogy a sumer, az egyiptomi, illetve a Kárpát medencében élő népek nagyon sok rokonságot mutatnak, például a rovásírásban, hitvilágban, vagy a különböző fejlődési korszakokban.

Voltak Thoth megnyilvánulásai (életei) közül olyanok, ahol kevésbé alkotott maradandót, mondhatnánk ilyenkor inkább élt, pihent, vagy éppen a bölcsességen elmélkedett.

Thoth smaragdtáblái

Először Thoth bemutatja Atlantiszt, annak felépítését, vezetését. Kiemelendő, hogy nagy fontosságot tulajdonít a Fénynek, azok képviselőinek. Ma is sok spirituális körben, páholyban a Fényt szolgálják. Megjegyzendő, hogy a Fény az nem más mint rezgés. A Fény itt a Teremtőt, a teremtő rezgést jelenti. Megtudhatjuk, hogy minden rezgés, még maga az anyag is, ez utóbbi a rezgés legsűrűbb formája.

Thoth elmeséli, hogyan kapta meg a lehetőséget, hogy több égi cikluson keresztül megőrizhesse halhatatlanságát, illetve az emberiség tanítójává váljon. Megtudhatjuk milyen, energetikai típusú kezeléseknek vetette alá magát, hogy megőrizze teste fiatalságát hosszú éveken át.
Bemutatkozás után Thoth a bölcsességről beszél. Mondják, hogy az okos mindig tudja mit mondjon, jó időben jól szól. A bölcs azt is tudja, hogy kell-e neki szólni, vagy csak csendben mosolyog. A büszkeségnek semmi köze a bölcsességhez, mert a büszkeség korlát a tanulásban, az elfogadásban.
Az életben nincs helye a félelemnek, a rossznak, mert ha ilyen irányúak a gondolataink, akkor azok bevonzzák az ilyen jellegű eseményeket az életünkbe.
Az anyagi eszközök birtoklása nem cél, hanem eszköz. Ne azért éljünk, hogy harácsoljunk, hanem csak annyi anyagi eszközt birtokoljunk, amennyi szükséges, hogy szívünk és elménk magasabb szintre tudjon emelkedni (tudatunk emelkedni tudjon). Azért legyen pénzünk, hogy tanulni tudjunk. A pénz nem életcél, hanem eszköz.
A szeretetről beszél, mely az út kezdetét és végét jelenti. A tudat fejlettsége teszi lehetővé, hogy lássuk a fényt, érezzük az erőt, életünket a megérzések vezessék, így lehetünk boldogak és kiegyensúlyozottak, azaz a karmánk szerint éljünk.
A továbbiakban Thoth a test-lélek egységéről beszél, és a rendről. A világmindenségben rend van, és nincsenek szabályok. Ahol rendetlenség van, ott sok a szabály, de a sok szabály ellenére sincs rend, ilyen az emberi társadalom. Rendet először mindenki magában kell teremtsen. Ha belül (emberben) rend van, akkor megjelenik kisebb majd tágabb körében is a rend. Először ne a világot akarjuk megváltani, hanem saját magunkat hozzuk egyensúlyba. Ne akarjunk gyógyítani, ha betegek vagyunk, ne akarjunk harmóniát teremteni, ha nem vagyunk harmóniában.
Thoth beszél a mágiáról. A mágia nem más, mint erőtan. Az erő tudatos alkalmazása. Nincs fehér és fekete mágia, csak fehér és fekete mágus. A mágia egyetemes. Aki használja, az dönti el, hogy mire használja. Olyan ez, mint a kés. Nincs jó és rossz kés, csak kés van. Aki kézbe veszi, az dönti el, hogy kenyeret vág, vagy embert öl. Mind a sötét, mind a világos oldal ugyanazt az eszközt használja, csak más-más cél érdekében. A fény előnnyel bír, mert a sötétség nem más, mint a fény hiánya. Ahol megjelenik a fény, ott nem lehet sötét. Viszont ahol megjelenik a fény, ott megjelenik az árnyék is. Csakis a tudatos tudat szolgálhatja a Fényt. A tudatos tudatot pedig szolgálja az Erő.
Thoth jelzi, hogy párhuzamos világokban élünk. A világok egymástól szabályokkal vannak elválasztva. Olyan ez, mint egy nagy adatbázis, mikor szűrünk egy feltétel szerint, nem látjuk azokat az adatokat, amik nem felelnek meg a szűrési feltételnek, mintha nem is lennének, pedig ott vannak. Csupán nem látjuk őket.Smaragdtáblái közül az utolsót nem engedik közölni, mondván az emberiség erre még nincs felkészülve. Ez a tábla a dimenzióváltásról szól, egy adott társadalom végéről, mikor is letelik a kijelölt ciklus és valamilyen módon vége a játéknak. Ekkor egy láthatatlan kéz, egy gereblyével elegyengeti a homokozót, hogy másnap újabb gyerekek kezdjenek el homokvárakat, alagutakat, autópályákat stb. építeni. Ettől nem kell félni, az élet ilyen. Nem jó és nem rossz, hanem pont ilyen. Ez pont így van jól. Összességében elmondható, hogy Thoth egy nagyon komoly spirituális leckét ad nekünk. Minél nagyobb valakinek a tudatszintje, annál többet ért meg belőle. Egy egész spirituális egyházat lehetne építeni ezekre a tanokra, mely test-lélek-szellem harmóniájáról szól, bölcsességről, békéről, mágiáról, magas tudatszintről, megvilágosodásról.

Játék az élet

Végezetül elmondható, hogy a Földön az élet egy nagy színdarab, melynek írója és rendezője egy felsőbb intelligencia. Ennek megfelelően nincs bűn és nincs büntetés, hiszen csak szerepet játszunk akár egy-egy színész.
A játékmesterek vezetik, irányítják a játékot, céljuk a játék folytonosságának biztosítása.
Az életben sok mindent megtapasztaltunk, és mindig kiderül, hogy semmi sem tökéletes. Mindennek vannak következményei és mellékhatásai. És azokba bele is lehet halni. Például jelen életünkben nagy árat fizetünk a lustaságunkért, kényelmünkért, és ettől halálosan meg is betegszünk, és várjuk, hogy valaki majd megoldja helyettünk saját problémáinkat.
Thoth egy markáns utazó, tanító volt, aki mindvégig pátyolgatta az emberiséget. Atlantiszban tanult, majd a mostani emberiségnél kamatoztatta tudását.
Az egyetlen olyan szellem, aki két civilizációt élt át és tapasztalatait nyilvánosan meg tudta osztani. Elénk tudta vetíteni egy magasabb tudatú társadalom képét, illetve olyan spirituális tanokat mutatott be, melyeket a legnagyobb titokban őriznek spirituális körök, páholyok.
Köszönjük Thoth!

 (forrás: integrativmedicina.hu)