Hermész Triszmegisztosz az
ezoterikus irodalom egyik legvitatottabb alakja, aki valószínűleg Thoth
(Theuth), a bölcsesség egyiptomi istenének személyével azonos.
Thoth volt az írás és a tudomány
megalapozója, az istenek írnoka, akit egyesek első Hermészként emlegetnek, s
aki a legenda szerint az időszámításunk előtti 12. évezredben bekövetkezett
világkatasztrófa közeledtekor személyesen készített feljegyzéseket az emberiség
számára.
Ezt a szent nyelven megfogalmazott
művet fordították le a vízözön elmúltával a hieroglifák nyelvére, s így
szolgálhatott alapjául a későbbi (második?) Hermész törvényeket, tudományt és
teológiát magukba foglaló szent könyveinek, melyek minden bizonnyal az
Óbirodalom kialakulása és Menes hatalomra jutása előtt lettek összeállítva,
tehát legalább háromezer évvel Krisztust megelőzően.
A négy könyv további felbontással
negyvenkét kötetet tett ki, ami megegyezik a Védák könyveinek számával, de
ezenkívül a két mű között számos tartalmi hasonlóság is felfedezhető Hermész
szent könyveit a templomok legbelső szentélyeiben tartották, és a legmagasabb
rangú papok kivételével senki sem olvashatta azokat.
Tíz kötet az istenek
kinyilatkoztatásairól, a világ keletkezéséről és a papság rendszabályaival
kapcsolatban kihirdetett mennyei törvényekről szólt, további négy
csillagászatról és asztrológiáról, kettő pedig az istenekhez intézett
himnuszokat és az uralkodói vezetés alapelveit tartalmazta. Ezenfelül tíz kötet
az imádságok formáit, a felajánlások, ünnepek és körmenetek szabályait foglalta
magába, a többi részben pedig Hermész a filozófiáról, orvoslásról, anatómiáról
és más tudományokról írt.
Nagy Sándor idejében találták meg
Hermész Triszmegisztosz sírját, a hagyományok szerint múmiájának kezében a
híres Tabula Smaragdinával, melyen a bölcsek kövének titka olvasható jelképes
megfogalmazásban. Mivel a titkos tanítások alkimista célokat is szolgáltak, Severus
római császár minden misztikus írást összegyűjtött, és Nagy Sándor sírkamrájába
temettetett, Diocletianus pedig elpusztította valamennyi, Egyiptomból származó
alkimista könyvet. Így az egykor híres Hermész Könyvek évszázadokra eltűntek….
Hermész Triszmegisztosz: 48 alapelv összefoglalása Tatiosz tanítására
1. Minden test mozgatott; csak az
anyagtalan mozdulatlan.
2. Minden test átalakul, de nem
mind oszlik fel.
3. Minden élőlény létrejött; de
nem mind halandó (ahogy nem is mind halhatatlan)
4. Ami bomlékony megszűnhet; ami
felbomolhatatlan, (az változhatatlan; ami változhatatlan), az örök.
5. Ami folyamatosan keletkezik, az
folyamatosan pusztul, de ami csak egyszer született, nem bomlik fel és nem
alakul át semmi mássá.
6. Először Isten, másodszor Kozmosz
és harmadszor az Ember.
7. A Kozmosz az Emberért és az Ember
az Istenért.
8. A lélek érző része halandó;
értelmi része halhatatlan.
9. Ami csak létezik, változásnak
kitett; (de nem minden létező szüntethető meg). (minden lét kettős; egy lét sem
állandó)
10. Minden lét felruházható
mozgással; egyedül a nemlét mozdíthatatlan.
11. Nem minden dolgot mozgat
(kelti életre) lélek, de ami mozog, azt a lélek mozgatja (kelti életre).
12. Minden ami érző, passzívan
ösztönzött (és átmeneti); egyedül az értelem mentes a passzív befolyástól.
13. Minden, ami szenved,
élvezethez is jut (lévén halandó); minden ami élvezethez jut, szenvedni fog.
14. Nem minden test betegszik meg;
de minden megbetegedett test bomlékony.
15. Istenben értelem van, az
értelemben indítóok.
16. Semmi valós nincs a
megtestesülőben; semmi hamis az anyagtalanban.
17. Minden ami létrejött,
változásnak kitett; de nem minden létrejött szüntethető meg.
18. Semmi jó sincs a földön; ahogy
semmi gonosz a mennyben.
19. Isten jó; az ember rossz.
20. A jó az akarat folytán támad; a
gonosz az akarat ellenére.
21. Az Istenek azon dolgokat
választották, melyek jók; az emberek a rosszakat, mert azokat hitték jónak.
22. A törvénynek való engedelmesség
egyetértés Istennel; a törvénytelenség harc ellene.
23. Isten törvénye az erény; az
ember törvénye az erkölcstelenség.
24. A kozmosz számára az idő körkörös
mozgás; az ember számára az idő pusztulás.
25. A mennyben minden változhatatlan;
a földön semmi sem állandó.
26. A mennyben így nincs
megkötöttség; a földön nincs szabadság.
27. Semmi sem ismeretlen a
mennyben, a földön semmi sem tudott.
28. A mennyei nem lép érintkezésbe a
földivel, de a földi érintkezik a mennyeivel.
29. Minden feddhetetlen a
mennyben; a földön semmi sincs hiba nélkül.
30. A halhatatlan nincs passzív
befolyásnak (zavaró szenvedélyeknek) kitéve; csupán a halandó az, mely
passzívan ösztönzött (szenvedélyektől zavart)
31. Ami nemzett nem mindig
halandó; de ami halandó, az mindig olyasmi, ami nemzett.
32. A bomlandó testnek két létezési
szakasza van; a fogantatástól a születésig (növekedés) és a születéstől a
halálig (csökkenés); az örök valóságnak ellenben egy időszaka van, az
egységben-lét.
33. A bomlékony testek nőnek és
csökkenek; az örökkévalók nem növekszenek, ahogy nem is csökkennek.
34. A bomlékony dolgok ellentéteikké
alakulnak át (tovább oszthatatlan elemekké); az örökkévalók vagy önmagukba,
vagy a hasonlóba.
35. A születés a pusztulás kezdete; a
pusztulás a születésé.
36. Ami végződik az kezdődik; ami
kezdődik, annak egyszer vége is lesz.
37. A létezők közül egyesek testek,
mások formák vagy erők. A forma és az erő anyagtalan, de testben van.
38. A halhatatlan semmit sem fogad be
a halandóból, de a halandó befogad a halhatatlanból.
39. A halandó nem vesz fel
halhatatlan testet, de a halhatatlan felveszi a halandó testet.
40. Az erők nem felfelé, hanem
lefelé működnek.
41. Ami a földön van nem válik
hasznára a mennybélinek, de minden ami a mennyben van, használ a földinek.
42. A menny az ősi elem; a föld a
legutolsó elemek között.
43. A Gondviselés Isten rendelkezése;
a Szükségszerűség a Gondviselés eszköze.
44. A véletlenszerűség rendszertelen
mozgás; a képesség erő, mely rendezetten hat.
45. Mi más Isten,
mint változtathatatlan Jó? És mi az ember, ha nem változékony rossz?
46. A föld okszerűtlen, a menny
ésszerű.
47. A menny halhatatlan létet hordoz,
a föld megszűnő testeket.
48. A mennyei dolgok az égi erők
(Gondviselés) hatása alatt állnak; a földi dolgok a (Szükségszerűségnek)
alávettetek.
“Tekints egy gyermek lelkére, fiam,
egy lélekre, mely még nem azonosult forrásától való különválásával; mert teste
még kicsi, s nem növekedett teljes terjedelművé. Mily gyönyörű is egészében egy
ilyen lélek, mint ez! Még nem szennyezik testi szenvedélyek; s alig vált el a
Kozmosz lelkétől. Amikor viszont a testnek terjedelme megnőtt, s lehúzta már a
lelket anyagi tömegébe, mindez a felejtést idézi elő; és így a lélek elválik a
széptől és a Jótól, s már nem részesedik többé belőlük; sőt eme felejtéssel a
lélek romlottá válik.
Mikor azonban az emberek feladják a
testet, a folyamat megfordul. A lélek felemelkedik a saját helyére, és elválik
az életerőtől; s az értelem is elválik a lélektől. Így az értelem, mely a
természetében isteni, megszabadul burkaitól; s magához véve a tűztestet,
keresztülvándorol a tér egészén, hátrahagyva a lelket, hogy megítélhessék, és
elnyerje büntetését érdemeinek megfelelően”
Hermész Triszmegisztosz
(Forrás: tudatosebredes.blogspot.hu)
