Egy
brit tudós szívrohamon átesett páciensek beszámolói alapján azt állítja, hogy
az egyén öntudata az agyi működés kiesése és a klinikai halál beállta után is
fennmarad. A kaliforniai Caltech Intézet tudományos konferenciáján elhangzott
előadás nyomán újjáéledt a vita a halál utáni élet lehetőségéről, illetve az
emberi lélek létezéséről.
A
kutatások igen jelentős előrelépést jelentenek, hiszen olyan emberek csoportját
vizsgálták, akik klinikai halál állapotában, az agyi tevékenységek leállása
idején jól strukturált, világos gondolkodási folyamatokat éltek át. A teljes
kiesés idején képesek voltak következtetéseket levonni, és működött az
emlékezetük is – jelentette ki a Reutersnek Sam Parnia, az angliai Southampton
General Hospitalban halálközeli élmények vizsgálatát
végző orvos.
Sokkal
szélesebb vizsgálatokra van szükség, de annak lehetősége valóban megalapozott,
hogy az öntudat vagy a lélek gondolkodási és következtetési képessége akkor is
fennmarad, ha megállt a szív, az illető nem lélegzik, és nincs agytevékenység.
A lélek elkóborol az újraélesztés alatt
Az
egyéves kutatás eredményeiről Sam Parnia és kollégái februárban számoltak be
legelőször a Resuscitation című
szakmai folyóirat hasábjain. Az eredmények olyan biztatóak voltak, hogy az
orvosok alapítványt hoztak létre a további kutatás és adatgyűjtés elősegítésére.
A
bevezető időszakban hatvanhárom szívrohamon átesett beteget interjúvoltak meg,
az infarktus utáni néhány hét folyamán. Ők az újjáélesztésük idején egytől
egyig klinikai halottnak számítottak. Ötvenhat személy nem tudott visszaemlékezni
az eszméletvesztés idejére, heten azonban be tudtak számolni arról, hogy mi
történt akkor velük. Ezek közül négy esetben egyértelműen NDE-élményt írtak le.
Élénk emlékeik voltak az akkori gondolataikról, a testen kívüliségről és a
helyiségben elhangzott kommunikációról, amikor az orvosok számára világossá
vált a klinikai halál beállta.
Módosult tudatállapot
A
páciensek többek közt arról számoltak be, hogy teljes béke és harmónia érzése
lett úrrá rajtuk. Néhányuk számára látszólag felgyorsult az idő, az érzékeik
finomodtak, és minden kapcsolatot elvesztettek a testükkel. Az NDE-t átélő
betegek éles fényről, más dimenzióban őket váró rég elhunyt hozzátartozókról is
beszámoltak.
A
halálközeli élményekről már több száz éve is születtek beszámolók, de a Parnia professzor
által vezetett vizsgálatok egyik szereplője sem került alacsony oxigénszintű
állapotba. Egyes szkeptikusok szerint ugyanis az agy vészhelyzetben produkálna
ilyen hallucinációkat.
Az oxigénhiány nem ad magyarázatot
Ezzel
szemben az oxigénhiányos környezetben az ember teljesen összezavarodik,
támolyog, és elveszti emlékezőképességét – mondta Sam Parnia. Az NDE esetében
viszont súlyos helyzetbe kerül az agy, de tökéletes az emlékezet.
A
szkeptikusok úgy tartják, a páciencek emlékei azokban a pillanatokban
keletkezhettek, amikor elvesztették vagy visszanyerték az eszméletüket. De
Parnia szerint a roham által kiütött vagy autóbaleset során megsérült agyú
páciens számára éppen az eszméletvesztés előtti és utáni pillanatok esnek ki
teljesen. Súlyos esetekben az utolsó órák vagy napok teljes kiesése jellemző.
Az
első interjúk elvégzése óta Parnia és kollégái több mint háromezer-ötszáz
pácienst találtak, akik a jelek szerint élénk emlékekkel rendelkeztek klinikai
haláluk alatti percekről. Sok páciens kelletlenül osztotta meg a tapasztalatait,
mert attól tartottak, bolondnak tartják majd őket.
Egy
páciens alig 2 és fél éves volt, amikor egy epilepsziás roham során megállt a
szíve. A szülők felvették a kapcsolatot a kutatókkal, amikor a fiuk olyan
képeket rajzolt magáról, hogy kiszáll a testéből, és felülről nézi saját magát.
Úgy volt megrajzolva, mint egy hozzá kötött luftballon. Amikor megkérdezték
tőle, mit akar ez jelenteni, a fiú azt mondta, amikor meghalunk, fényes fényt
látunk, és egy kötélhez vagyunk kötve.
Az agy csupán vevőkészülék?
A
kutatóprofesszor úgy véli, az emberi öntudat az agytól függetlenül képes
működni, miközben a szürkeállományt a gondolatok képzésének eszközeként
használja. Valahogy úgy, mint a televízió, amikor a levegőben terjedő hullámokat
képpé és hanggá alakítja.
Ha az
agy megsérül, és elveszíti az emlékezet vagy a személyiség valamelyik fontos
összetevőjét, még nem jelenti azt, hogy az agy képezné a lelket. Ez csak arra
utal, a hiba a „készülékben” van – mondta Parnia, aki szerint a további
kutatások bebizonyíthatják a lélek létezését.
A
kutatások igen jelentős előrelépést jelentenek, hiszen olyan emberek csoportját
vizsgálták, akik klinikai halál állapotában, az agyi tevékenységek leállása
idején jól strukturált, világos gondolkodási folyamatokat éltek át. A teljes
kiesés idején képesek voltak következtetéseket levonni, és működött az
emlékezetük is – jelentette ki a Reutersnek Sam Parnia.
Sokkal
szélesebb vizsgálatokra van szükség, de annak lehetősége valóban megalapozott,
hogy az öntudat vagy a lélek gondolkodási és következtetési képessége akkor is
fennmarad, ha megállt a szív, az illető nem lélegzik, és nincs agytevékenység.
(forrás:kamala.hu)
