2021. június 30., szerda

Élvezd a jelenedet

 

"Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet, és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit."
 
 

Ez egy ravasz, életművészeti tanács. Egy fontos mondat van benne: "Élvezd a jelenedet" - bármilyen hétköznapi is. Ha értéktelen, hamis gyöngyöket fűzöl egy szálra, az egész semmit se fog érni.

Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet - ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ "AKKOR" MOST VAN! Hidd el! - ez egy ősi szamuráj mondás.

Ők ezt olyan tökélyre fejlesztették, hogy még a következő percre sem gondoltak előre. Ebben az abszolút jelenlétben verhetetlenek voltak, mert az ellenfél nem volt jelen. Félt. Kalkulált. Tervezett. Vágyódott a nyerésre, és rettegett attól, hogy veszíthet. A bölcs szamuráj a pillanat abszolút ura volt.
Vidáman várakozni azt jelenti, hogy oly mértékben éled és élvezed a jelenedet, hogy valójában nem is várakozol.

Nem azért élsz, hogy túljuss valamin, hanem azért, hogy élj, és gyönyörködj a pillanatban. Lépj ki a mókuskerékből. Fújd ki magad. Ez egyébként nemcsak életművészeti, de spirituális tanács is."Ne aggodalmaskodj a holnap felől!" - mondja Jézus. Mert látja, hogy örökösen aggódsz valamiért. Nincs jelened. Nem éled, hanem végigvárod és aggódod az életedet. Ne tedd!

Még egy haszna van ennek a tanácsnak: hamarabb teljesülnek a vágyaid. Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell - megkapjuk.
Nem akkor és nem úgy, de valamilyen formában megkapjuk. Egyszer csak ott van. Néha olyan késve, hogy nem is emlékszünk rá, hogy ez a mi vágyunk volt. Maga a vágy ugyanis - a "kell!", az "akarom!" - késlelteti a megvalósulást. Amikor elengeded, megjön.
Ez a mágia egyik nagy titka."
 
- Müller Péter -
- - - - -
Zen Planet - videó
 

2021. június 29., kedd

A lélek fejlődési ciklusai



Öt lélekkort különböztetünk meg 


Kép forrása: Pinterest.com

 
A lélek fejlődési ciklusai

A lélek korát egy fejlődési folyamat, egy tapasztalási folyamat határozza meg, amely sok életen keresztül tart, s amelyeket ciklusokra lehet felosztani.

Öt lélekkort különböztetünk meg:

- a csecsemő lélek

- a gyermek lélek

- a tinédzser lélek

- az érett lélek

- az öreg lélek

Az egyes lelki korok röviden így jellemezhetőek:

A csecsemő lélek első inkarnációja előtt még soha nem volt az anyagi világban. Egyrészt lenyűgözi őt az a játék, amit ti "életnek" neveztek, másrészt nagyon ijesztő számára ez az anyagi valóságsík. Fél ettől az új világtól, ugyanakkor mágikusan vonzódik hozzá. Úgy győzi le ezt a félelmet, hogy egy olyan családba inkarnálódik, ahol nagyon sok védelmet, közelséget kap, akikre támaszkodhat, ahol nem várnak el tőle semmilyen teljesítményt, ahol a nagycsaládban, a nemzetségben, a csoportban egész életében jól érzi magát. Az első inkarnációkat szinte megrázkódtatásként éli meg, ezért úgy tűnik, mintha nem is lenne itt egészen. A nagycsaládban legyőzheti félelmét, mivel állandóan van körülötte valaki. Szüksége van az emberek közelségére. Ez azért fontos neki, mert rendkívül bizonytalan és tele van félelemmel. A csecsemő lélek szeretne mindig belekapaszkodni egy szoknyába. Legnagyobb félelme, hogy el kell hagynia a biztos fészket, és egyedül kell boldogulnia. Ez a csecsemő lélek fokozatosan idősebb lesz, hiszen több inkarnáció van ebben a ciklusban. Lassan elengedi a szoknyát, amibe eddig fogózkodott, és amikor ez megtörténik, és megteszi az első önálló lépést, gyermek lélekké válik.

A gyermek lélek kíváncsi! Mindenhol ott akar lenni, mindent tudni akar, mindent látni akar, semmiről sem akar lemaradni. Minden érdekli, kíváncsi arra, hogy mások mit beszélnek. Ott van, ahol dolgoznak, és mindent érteni akar. Főbb jellegzetességei, hogy mindenütt ott van, kukucskál, kérdez. Képes már egyszerű munkára, de még fél a nagyobb vállalkozástól. Még nem tud önállóan gondolkodni, és az összegyűjtött információkból következtetéseket levonni. Ebben korban képes cselekedeteket és megbízásokat teljesíteni mások számára, amelynek következményeit egyszerű tudatával még nem tudja felfogni. Minden információt abszolút valóságnak hisz. Később, mikor kinő ebből a ciklusból, azt gondolja: "Én mindent jobban tudok" - s ezzel megkezdődik a tinédzser lélek korszaka.

A tinédzser lélek ráveti magát a tapasztalatok gyűjtésére, és meg van győződve arról, hogy jobb másoknál! Bizonyítani akar, meg akarja mutatni magát, azt akarja, hogy csodálják. Tökéletes akar lenni. Mindazt ki akarja próbálni, amit a gyermek lélek megnézett és hallott. Emiatt rendkívül sok kockázatot képes vállalni, semmi sem túl nehéz, nagy, drága vagy veszélyes. Be akarja mutatni a világnak, hogy ő rendkívüli! Nincsen belső biztonsága, és nem képes felelősséget vállalni sem. Ha valami nem sikerül neki, általában másokat hibáztat érte. A hiányzó biztonságot látszattal és hivalkodással pótolja. Ruházata exkluzív, autója és otthona feltűnő. Ha a külső látszat fenntartását valami fenyegeti, képes még erőszakkal is fenntartani a nagy ráfordítással felépített imázst. Eközben hazugságokba és bűncselekményekbe is keveredhet. Belülről gyakran szétesett és feldúlt, de mindent megtesz, hogy ezt ne érezze. Nagyon sokáig tökéletesnek tartja magát, és megpróbálja ezt másokkal is elhitetni. Mélyen belül azonban bizonytalan, hiányoznak belőle az érett lélek tapasztalatai és értékei. A ciklus végén a tinédzser lélek gyakran mély traumát él át. Eddig csak a külsőségekkel törődött, azért harcolt, hogy fenntartsa a tökéletesség látszatát. Hirtelen mindez kicsúszik a kezéből, és úgy érzi, nem képes többre. Itt gyakran bekövetkezik az összeomlás. Világosan látja saját látszatvilágát, álarcait, kételkedni kezd magában, és erőtlennek érzi magát. Ekkor belép az érett lélek korszakába.

Az érett lélek szintén tapasztalatokra törekszik, de neki fontos, hogy megértse ezeket, megkérdőjelezze és belülről feldolgozza. Már nem vakon veti rá magát a világra, hanem meggondoltan választja ki, hogy mit szeretne megtapasztalni. A tinédzser lélek ciklusában sok tapasztalatot szerzett, amelyek olyan vadul követték egymást, hogy nem volt ideje feldolgozni őket; ebből most már kinőtt. Új prioritásai és értékei vannak. Tudatosítja az érzéseit, törekszik az igazságra és a valóságra. Erős az igazságérzete, és leveti régi védő álarcait, külső maszkjait. Néha még fél, hogy mások valóban olyannak fogadják-e el, amilyen. Ez az egész fejlődési cikluson belül zajlik le benne, és szüksége van arra, hogy időnként egyedül legyen. Idő kell ahhoz, hogy feldolgozza belső kétségeit, hogy érezzen, hogy megértse a dolgokat, és hogy kialakítsa saját álláspontját. Minden erejével meg akarja tapasztalni, hogy mi zajlik belső világában. Míg a tinédzser lélek mindent megtesz, hogy ne legyen egyedül, és nem őrlődjön, az érett léleknek szüksége van arra, hogy egyedül legyen. Gyakran csatlakozik önsegítő csoportokhoz, hogy biztos keretek között jobban megérthesse magát és másokat. Míg a tinédzser lélek olvasott tudást ad tovább, az érett lélek saját tapasztalatából akar tudást meríteni. E ciklus végén nem sok hangsúlyt helyez a titulusokra, ami a tinédzser lélek oly fontos. Az öreg lélek természetes módon spirituális, bár előfordulhat, hogy egyáltalán nem tudatosan foglakozik spiritualitással. Természetes kapcsolata van belső képeivel, meditatív határélményei vannak, tudatosan dolgozik az energiákkal, tisztán hallja belső hangját, tudatára a belső bölcsesség jellemző, amivel kitágítja világképét. Egyre több lehetősége van, hogy felfedezze saját isteni lényét, teremtő potenciálját.

Az öreg lélek tisztán felismeri útját, és tévedhetetlenül követi. Jelentős vezetői képességekkel rendelkezik mivel a saját középpontjában van, mivel nem akar másokat megtéríteni, és mivel természetesen és hitelesen árad belőle az isteni minőség. Szilárd sziklaként nyugszik megingathatatlan középpontjában, nyugalmat, békét, természetes autoritást és védettséget sugároz környezetébe, még akkor is, ha körülötte káosz van!

Ő a lét egy forrása! És itt van egy párhuzam a csecsemő lélekkel.

Azt mondtuk, hogy a csecsemő lélek első inkarnációja szinte beleálmodja magát az életbe. Az öreg léleknél ez fordítva van, ő kiálmodja magát az életből! Belső képei és belső kommunikációja révén kapcsolatban áll szellemi hazájával, de képes gyorsan átkapcsolni és elintézni az anyagi világ ügyeit. Számra ez a kapcsolat természetes és világos. Szívesen van együtt önmagával, sokoldalú tehetségeivel, gondolataival, képeivel és energiáival. Belső tudása és szemlélődése révén rálát az élet törvényeire. Ezek a foglalatosságok örömmel töltik el. Elérte a mesteri szintet, nagy lelki ereje van, mivel megindult benne a lelki testvéreivel való egybeolvadás. Nagy belső béke és hitelesség jellemzi. A ciklus végén végérvényesen visszatér szellemi hazájába.

Minden ember, aki most veletek van a Földön, már sok inkarnációt tudhat maga mögött. Egyikőtök sem most van itt először! Sokszor voltatok itt. Minden alkalommal, amikor egy új testben jöttök a Földre, végigjárjátok a csecsemő kort, a gyerekkort, a tinédzser kort, és valamikor felnőttek, ki korábban, ki később. Közben pedig járjátok személyes, lelki fejlődési utatokat. Megélitek a csecsemő lélek, a gyerek lélek, a tinédzser lélek korszakát, és addig fejlődtök, amíg az utolsó inkarnációtokba eljutottatok. Természetesen ezt meghaladhatjátok a fejlődésben! Úgy is mondhatjuk, hogy időben összesűrítve dolgozzátok fel inkarnációs ciklusotok kialakulását!

Ezért van az, hogy van egy időszak, ahol a tökéletességre törekedtek, ahol elismerésre és csodálatra vágytok, ahol erőszakosak vagy katonásak vagytok, ahol személyes válságokon és szenvedésen mentek keresztül, ahol befelé fordultok, és ahol megtaláljátok a megoldást. Ezek a fázisok mind jogosak és megengedettek!

Ne hadakozzatok magatokkal! Nem részletesen élitek meg elmúlt inkarnációitok fejlődési lépéseit, de jelenlegi életetekben újra végigmentek ezeken, majd túl is léptek rajta!

Biztosan emlékeztek arra, hogy fiatal korotokban más filmeket szerettetek, más példaképeitek és értékrendszeretek volt, mint ma. Lehet, hogy ezek régi hajlamok egy régebbi inkarnációból származnak, ahol a lélek még tinédzser korban volt. Ez később feloldódik, és egyre több érettségre tesztek szert!
 
Kép forrása: Pinterest.com
 
Nagyon felgyorsult idősíkban éltek, ahol az átalakulás napirenden van, és előfordulhat, hogy meghaladjátok lelketek korábbi érettségi fokát, és beléptek a következőbe. Azaz, a tinédzser lélek korából átléphettek az érett lélek korszakába, vagy az érettből az öreg lélek korszakába. Rendszerint töltötök el egy lélek korszakban, de jelenleg ez másként van! A ti idősíkotokon, ahogy más síkokon is, nagyon sok, különböző korú lélek inkarnálódott. A ti valóságotokban a csecsemő és gyermek lelkek már elhagyták a bolygót. A 80-as években olyanok voltak a viszonyok a Földön, hogy a tinédzser lelkek voltak többségben. Ez az arány azonban néhány éve kezd tolódni. A ti idősíkotokon a 90-es évektől nem inkarnálódhatnak csecsemő, gyermek és tinédzser lelkek. Csak érett és öreg lelkek jöhetnek le. Ennek hatására megváltozik az összkép, és növekszik a lélek kora. Erre azért van szüksége, mert valóságsíkotok rezgéseinek emelkedése miatt csak magas rezgésű tudat képes hosszan itt tartózkodni. A tinédzser lelkek száma a múltban nagyon nagy volt, ezért az ő személyes értékrendjüket fogadták el normának a széles tömegek számára. Ennek azonban vége lesz, kikerül a kormányzás a kezükből! Ők felkorbácsolt állapotban vannak, ingáznak a túlfűtöttség és a kimerültség között; ennek során lépést tesznek az érett lélek felé, a többiek eltávoznak.

  forrás:angyalforras.hu
- - - - - -
Ascension -videó

2021. június 28., hétfő

ARANYOSI ERVIN: ANGYAL VAGY!






Kísérjen utadon béke és szeretet,
öröm ragyogja be egész életedet!
Nyomodban is mosoly, vidám jó kedv járjon,
ügyes kezed nyomát hagyd ott a világon!

Gondolattal teremts szebb jövőt a mában,
mártózz meg naponta a jólét áramában!
Hagyd magad sodorni, hagyd magad szeretni,
legyen okod mindig vidáman nevetni!

Kísérjen utadon néhány kedves lélek,
csendüljön lelkedből szép szeretet-ének!
Akard, hogy a világ visszhangozza hangod,
legyen saját dalod, mit elő kell adnod!

Gondolattal teremts, szeretettel éld meg,
Hajolj le azokhoz, kik még ott lent élnek.
Tanulj a hibákból, akarj jobbá válni,
így növessz szárnyakat, képes legyél szállni!

Mert egy angyal vagy te, ember testbe bújva,
aki a teremtést éppen csak tanulja,
akit régi hite kísért, akadályoz,
ki el akar jutni igaz önmagához.

Aki nem ismeri saját, szabad lelkét,
kinek ezer kétség vonja el figyelmét,
aki folyton keres, ám nem tudja, hogy mit,
s birtokolni akar, szerezni sok holmit!

Nem leli a helyét, s lelkét az anyagban,
megfelelni akar minden pillanatban,
dicséretre vágyva harcol, semhogy élne,
régi, rossz hiteket valósra cserélne!

Mert egy angyal vagy te, ember testbe bújva,
aki a teremtést éppen csak tanulja,
akit régi hite kísért, akadályoz,
ki el akar jutni igaz önmagához.

Keresd hát utadat, segítek keresni,
amit megtanultam, el tudod már lesni.
Ha volna kérdésed, azt nyugodtan tedd fel,
mert a gondolattal holnapot teremtel!

Ma még csak ember vagy, földi testbe gyúrva,
ma még a rezgésed alacsony és durva.
Kit felemelkedni hite akadályoz,
ki nehezen jut el saját önmagához!

Mert ma az angyalok ember testben élnek,
mindent elfeledtek, s emlékezni félnek,
pedig a lelkükben, ott van a mennyország,
mert leszületéskor mind magukkal hozták.

Ne rohanj hát tovább, meg kellene állnod,
s lelkedben olvasva csendben meditálnod,
megkeresni mindazt, mit elfelejtettél,
ami megmutatja, hogy mi végből lettél?

- Aranyosi Ervin © 2017-08-14. -

Aysha Szellemi tanító - Angyal médium


Angyalok által közelebb kerülhetünk Istenhez a mindenek forrásához 
 
Kép forrása: Pinterest.com

Amióta az Angyal világ felé fordultam életem minden területe megtelt fénnyel és szeretettel, rájöttem, hogy Angyalok által közelebb kerülhetünk Istenhez a mindenek forrásához, ők segítenek nekünk, hogy visszataláljunk a valódi lényünkhöz, az istenihez.

Segítenek áthidalni életünk akadályait, erőt adnak, ihlettel hatnak át.

Folyamatosan azon dolgoznak, hogy segítsenek boldoggá, egészségesebbé, szebbé tenni életünket.

Nem helyettünk, hanem velünk együtt dolgoznak.

Rájöttem, hogy az Angyalok nem más, mint Isten sugarai, amelyek áthatják a világmindenséget, közvetítik isten fényét, szeretetét, akaratát.
 
 Kép forrása: Pinterest.com

A spiritualitással gyermekkorom óta foglalkozom, mindig is része volt az életemnek. A világi dolgok a materialista-kapitalista világ nem az én világom soha sem találtam benne igazán a helyem, ezért kénytelen voltam azzal foglalkozni, amihez értek. Az ezotéria útvesztőiben megannyi irányzat és világnézet között, rátaláltam az Angyalokra és bennük, velük, általuk arra az útra,ami az isteni felfedezése volt, saját magamba.

Csak azt tanítom, amit tudok, és csak azt tudom, amit megtapasztaltam.

A tanítás, az angyali üzenetek és energia közvetítése az én kifejezési módom, hogy segíthessek másoknak és beteljesítsem isteni tervemet.

Mindenki azt tudja a legjobban tanítani, ami igaz lényéből fakad. Mint ahogy az a programjaimból is kitűnik, az angyal birodalom igen összetett és mindent átfogó terjedelme mindig új dolgok felfedezésére sarkal, és nem korlátozódik egyetlen egy témára sem, ezért nem is lehet megunni.

És ami a legfontosabb segít megtalálni, felébreszteni és éltetni saját igazi isteni mivoltunkat.

"Az, ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van" vagy másképpen az, ami kint van ugyanaz, ami bent van, a világmindenség (világ-mind-én-s-ég) bennünk lakozik és mi benne.

Ez képezi tanításaim alapját és tudom, hogy nincs új az ég alatt az igazság mindig igazság, marad és ezt magunkban, a szívünkben kell keresnünk, és ebben az angyalok a legjobb társaink.
 
 Kép forrása: Pinterest.com

A szívünk a kapu ég és föld között, összekötő híd az anyagi és a spirituális világ között.

Szívünk lelkünk temploma lelkünk pedig Istennek otthona.

Szívünk ereje, Isten ereje a szeretett az egyetlen eszköz mely vissza vezet hozzá.

Tevékenységem mottója Aesculap az orvoslás ókori istenének a jelmondata "Jó dolog az embereknek segíteni, de még jobb megtanítani őket, hogyan segíthetnek saját magukon"

"MINDEN BENNEM VAN ÉS ÉN MINDENBEN, 
EGY VAGYOK A VILÁGMINDENSÉGGEL"

Kép forrása: Pinterest.com

Önmagunk MESTEREI vagyunk Avagy használati útmutató a spirituális világhoz

A mai hihetetlenül magával ragadó spirituális világban a legfontosabb tényező az, hogy csakis önmagunk szívére hallgassunk. Az egyetlen igaz Istenhez vezető út a szívünkben rejlik. Semmilyen csoportosulás, szellemi vagy vallás irányzat, guru, nem tudja nekünk megadni azt, amit önmagunkban találhatunk.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy ezek rosszak vagy feleslegesek, épp ellenkezőleg fontos, hogy ismeretet szerezzünk, hogy hason szűrő emberekkel találkozzunk, hogy közös szellemi munkát végezzünk, de soha semmi áron ne hódoljunk be másnak, és ne adjuk fel a saját érzéseinket.

Ne bízzunk vakon olyan tanításokban, amelyekkel szívünk mélyén nem értünk egyet, ne engedjünk mást magunk fölött uralkodni.

Az igazi mesteri lelkek sohasem fogják nektek azt mutatni, hogy ők többek, nagyobbak, hatalmasabbak, nem próbálnak meg téged magukhoz kötni, nem befolyásolják szabad akaratodat, nem ítélnek meg, nem zavarnak össze, és főleg nem keltenek félelmet benned, minden szavuk-intésük szeretetteljes.

Az igazi mester mellett te is nagynak érezheted magad, mert erejével és szeretetével emelni fog, a valódi lényeget tanítja és az örök igazságokat.

A tömegmanipuláció nagyon veszélyes és sajnos igen gyakori jelenség manapság. Sokan bedőlnek sarlatán embereknek, akik ügyesen maguk köré építik a nagy szellemi vezető illúzióját, kihasználva az emberek jóhiszeműségét naivitását, amely abból adódik, hogy hatalmas a szellemi éhségük.

Sok ilyennel találkoztam már. Báránybőrbe bújt farkasok, akik becserkésznek, aztán felélik az emberek anyagi, energetikai és akár testi adottságait. Legyél ott, ahol lenned kell, szerezz ismeretet más emberektől, de tartsd meg a "spirituális függetlenségedet" és a végső válaszokat a szívedbe, önmagadban keresd.

Használj lelki védelmeket, hogy megóvhasd magad idegen befolyástól, energetikai lecsapolástól és manipulációtól ez nagyon fontos.

Sokszor olyan tevékenységeket végeztetnek el a csoportokkal, amellyel óhatatlanul eggyé olvasztanak más emberek problémáival, érzelmeivel, gondolataival, ami nagy gondot jelenthet azoknak, akik érzelmileg befolyásolhatók vagy nagyon befogadók.

Akár tudatosan, akár tudattalanul jó szándékkal teszik ezt, semmiképp nem válik javunkra. A lelki védelmek arra szolgálnak, hogy megvédjenek minket az idegen, alacsony rezgésű, negatív energiáktól.

A csoportokban átélt pozitív élményektől nem fosztanak meg.
Feltétel nélkül ne bízz senkiben, mindenkinek van árnyoldala.
Csak a Jó ISTENT helyezd magad fölé, senki mást, és ne téveszd össze, az alázatot, a megalázkodással.

Lehet, hogy vannak okosabbak, bölcsebbek, lehet, hogy néhányan hihetetlen adottságokkal rendelkeznek de senki sem fog a hátán a mennyországba cipelni téged.

Az igazi csoda benned rejlik, az Isten benned lakik és a hozzá vezető utat csak te ismerheted.

Fény és Szeretet legyen veled

AYSHA

2021. június 24., csütörtök

Beethoven találkozása a tizenkét éves Liszttel

 
A híres angliai tisztánlátó Rosemary Brown médiumnő már születésekor azzal az életfeladattal öltött testet, hogy a nagyon modern, de valójában hitetlen és materialista nyugati világnak a tudatában felébressze a szellemvilág létezését. 
 
Liszt Ferenc és Rosemary Brown
 
Ezt különleges módon valósította meg általa a szellemek egy csoportja. Ők valamennyien klasszikus zeneszerzők, mint Bach, Mozart, Beethoven, Liszt és még vagy hatan. Az volt a céljuk, hogy egy, a zeneszerzésben teljesen járatlan medium által átadnak a hitetlen emberiségnek egy sor zeneművet a saját túlvilági szerzeményeikből, hogy felébresszék a zenekedvelők és a laikusok érdeklődését, kíváncsiságát és figyelmét a szellemvilágra. 

A médiumnő élete során így több mint négyszáz zenemű született. Előbb csak szűk ezoterikus körökben, majd végül a nyilvánosság előtt, a média kereszttüzében is meg kellett jelennie és helyt állnia a sokszor rosszindulatú szkeptikusok és kíváncsiskodókkal szemben. Szerencséjére elsősorban Liszt szelleme, mint szellemi mentora mindég mellette állt és segítette.

Egy fontos amerikai újság tudósítója egyszer hosszú interjút készített velem, olyan időszakban, amikor nagyon zsúfolt programjaim voltak. Nem sokkal ezután még egy interjút kért tőlem, éppen arra a napra, amikor Edinburghba kellett utaznom ötnapos látogatásra. Végül, miután nagy nehezen belenyugodott, hogy nem tudok találkozni vele, küldött egy levelet egy egész sor kérdéssel, és arra kért, hogy továbbítsam azokat a zeneszerzőknek.
 

Ebben az időben még egy félóra szabadidőm sem volt, de megígértem neki, hogy meg fogom tenni, ha időm és alkalmam lesz rá. Sajnos a cikke megjelent, mielőtt bármit tehettem volna a kérdések ügyében – az újságnak bizonyára nyomdába kellett kerülnie – és sajnálatos módon ezt az ügyet nagyon kedvezőtlenül kommentálta.

Minden médium, de mások is, akik kellő képzelőerővel rendelkeznek, tudják, hogy egy szellemtől választ kapni egy kérdésre nem olyan, mint ahogyan feltárcsázunk egy számot, vagy megnyomunk egy gombot, és rögtön hallunk valamit, illetve hallanak minket. Lehetséges, hogy egyáltalán nem létesíthető azonnal kapcsolat, és ha sikerül is, a személy, akit szellem alakjában megkérdeztünk, lehet, hogy nem tudja a választ a kérdésre, de az is lehet, hogy nem kívánja magát egy kérdéssorozatnak alávetni.

Mindemellett nagyon szerencsés vagyok, mert annyira azonos hullámhosszon vagyok a szellemi alakban létező emberekkel, hogy fel tudok tenni nekik kérdéseket, és megkapom ezekre a válaszokat.
Lehet, hogy jobban tisztelem a zeneszerzőket, mint mások, és tartózkodom attól, hogy a rájuk, vagy munkájukra vonatkozó kérdésekkel bombázzam őket – úgy érzem, udvariasabb, ha lehetővé teszem, hogy azt közöljék, amit ők akarnak. Ezenkívül pedig állandóan „szemtől szembe” kapcsolatban vagyok a zeneszerzőkkel és ez a személyes találkozás tiszteletet – vagy inkább hódolatot – ébreszt bennem, amit pedig nem lehet mindig elvárni.

Például eléggé baráti viszonyban vagyok Liszttel ahhoz, hogy megbeszéljünk, vagy megvitassunk néhány dolgot, de ez nem jelenti azt, hogy megpróbálnék a magánéletében vájkálni, vagy a földi életében történt tetteire vonatkozó információkat kihúzni belőle. Határozottan úgy érzem, hogy ez illetlenség volna a részemről. Inkább, mint már említettem, az Istenről és az élet céljáról beszélgetünk, és arról, hogyan lehetne segíteni az emberiségnek.

Mégis, ha az amerikai újságíró több időt adott volna a számomra, akkor végül is néhány kérdésére meg tudtam volna adni a választ. Talán nem felesleges, ha néhányat itt közreadok, mint
hogy az újság, lévén, hogy időhöz volt kötve, végül is csak a kérdéseket közölte.

Az első kérdés, amelyet Beethoven számára tettek fel nekem, a következő volt:

„Kérjük, idézze fel minél pontosabban, amennyire lehetséges, találkozását a tizenkét éves Liszttel”.

Megkérdeztem Beethovent és ő a következőképpen válaszolt: 

– Nem emlékszem már az ifjú Franz-cal való találkozásom minden részletére, de a tehetsége nagyon meglepett. Borzas hajú legényke volt, és hihetetlenül jól zongorázott, bár a stílusa túlságosan szertelen és fegyelmezetlen volt az én ízlésemhez képest.
Láttam, hogy a fiú viselkedése és testtartása egyaránt céltudatosságot, és szívós, kemény munkára való képességet tükröz, és megállapítottam, hogy mint zongoravirtuóz nagy magaslatokra törhet fel, ha érettebb lesz, bizonyos mértékig lehiggad és szert tesz könnyedebb, csiszoltabb technikára.
A koncertterem tele volt emberekkel, minthogy az eseményt már jó előre beharangozták, én pedig a hátsó bejárat közelébe ültem, hogy észrevétlenül el tudjak távozni, ha unatkoznék. Franz kifejezetten nyugodt fiúnak látszott, amíg le nem ült a zongorához, és el nem kezdett játszani, de akkor átalakult az energia démonává, aki hihetetlen erővel vonta magára a közönség figyelmét és az én figyelmemet. A karja röpködött a levegőben, mint a szélmalom vitorlája; a törzsével fel-felugrált a zongoraszékről, mintha csak ugródeszka volna; a keze olyan vadul csapódott a billentyűkre, hogy időnként egész vékony teste belerázkódott. De e vad gesztusok ellenére egyetlen hiba sem volt összefogott művészetében. Nem tehettem mást, mint elismertem ezt a vitathatatlan tehetséget, mégpedig a magam túláradó módján, úgyhogy, mivel szerettem a fiatalokat, és ez irigykedő csodálattal párosult, a fiatal zsenihez rohantam, és nyilvánosan áldásomat adtam a nagy kezdethez.
Valamennyire továbbra is figyelemmel kísértem a karrierjét, de eltávoztam, mielőtt komoly haladást ért volna el.

Részlet Rosemary Brown „Hangok a túlvilágról” című könyvéből
forrás:Laci És Gitta Biró
 

- - - - -- -
Kapcsolódó írás:
Mrs Rosemary Brown - Hangok a túlvilágról
 
- - - - - - - -
 
Liszt - Álom csónakban - Rosemary Brown - videó

2021. június 23., szerda

Az én utam


Életem első stádiumában teljesen az anyagi dolgok felé irányult a figyelmem. A céljaim között a pénzszerzés, karrier, házépítés, autóvásárlás, az anyagi élet, "az amerikai világálom" hajszolása, a világi javak teljes élvezése, külföldi nyaralások szerepeltek. Elégedett voltam az életemmel, fel sem merült bennem hogy más út is létezik. Úgy voltam vele, hogy ezt kínálja az élet, ezt kell szeretni, ebben kell jónak lenni. Jó is voltam a lumpolásban, bulizásban, össze is gyűjtöttem a legjobb autókat, házat, beutaztam a fél világot.

 
Azt már nem tudom, hogy azért kezdtem el meditálni mert kezdett kevés lenni ez az élmény, vagy a meditáció hatására kezdtem úgy érezni, hogy eddigi életemmel valami nem stimmel, de egy biztos: az eddigi életem kezdett kiüresedni, érdeklődésem fokozatosan a spirituális irodalom felé fordult. Kezdtem rájönni, hogy a világi élet által kínált boldogság pillanatok igen rövidek és mulandóak. Az egyre kecsegtetőbb anyagi dolgok megszerzése csak a megvásárlás pillanatáig, és talán még egy-két hétig voltak érdekesek. Feltettem a kérdést: Mi az amit nem jól csinálok? Velem van a baj? Jöttek az okosabbnál okosabb baráti vélemények: Az a baj veled, hogy hirtelen gazdagodtál meg! Jó dolgodban azt sem tudod már hogy mit kezdj magaddal!

Ekkortájt több irodalom elolvasása által ráébredtem, hogyan működik az érzékelés (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás) folyamata, hogyan alakulnak ki az érzéktapasztalatok az emberben a világról. Ekkor még egyetlen valóságként fogadtam el az anyagi világot. Közben, ahogy figyelmem egyre jobban elfordult az anyagi világtól, gondolataimat sikerül már lecsendesíteni a meditációban (sokszor még csak a fáradtságom miatt) megtapasztaltam a megnyilvánulás finomabb szintjeit. Ezután először sikerült megfejteni mi is az énérzés. Rájöttem, hogy ezt az énérzést a világról szerzett saját tapasztalataim (az öt érzékszerv által begyűjtött érzékelésből származó információk összessége, érzékbenyomások) és az ehhez fűződő gondolataim és érzelmeim alakítják ki. Mivel mindenhol azt olvastam, hogy az emberben az Isteni az, ami nem változik, ekkor még úgy gondoltam, hogy ez az énkép az egyetlen állandó ami nem változik bennem. Ebben a tévhitben ringattam magam sokáig, bár igen büszke voltam a felfedezésemre, később azonban rá kellett ébrednem hogy a mélyalvás alatt az énképemről nem vagyok tudatos, tehát ez nem lehet az egyetlen állandó bennem amit Istenként emlegetnek. Közben tapasztalati szinten meditáció közben megkaptam a transzcendens érzést, eljutottam a Tiszta Tudatig megtapasztalásáig. A transzcendens érzést úgy írnám le, hogy a gondolataim lecsendesedése után, egy láthatatlan erő behúzott egy hirtelen kitáguló rendkívül kellemes fényű világba, ahol addig nem érzett boldogság érzetet tapasztaltam. Pár hónappal később először megkaptam meditáción kívüli is, éber tudatállapotban a tiszta tudat, a transzcendencia állapotát. Annyit éreztem hogy ebben az állapotban egy tökéletes boldogság fog el, nem is akartam kikerülni ebből. Ezt követő percek, órák tökéletes gyönyörben teltek, gondolataim tiszták voltak, minden kérdésem feltevésének pillanatában meg is érkezett a fejemben a tiszta válasz is. Egy tanulás nélküli tudás birtokosának éreztem magam. Megértettem több kirívó élethelyzetemet, amit akkor rosszul oldottam meg, most kívülről láttam magam ugyanezekben a helyzetekben, s láttam a helyes megoldást is. Sajnos utána, másnap ez az állapot visszazökkent a mindennapi kerékvágásba, bár bennem maradt valami kitörölhetetlen élmény.

További kutatásaimnak, vagy a fejlődés kegyelmének köszönhetően megértettem a megnyilvánulás szintjeit. A megnyilvánulás szintjeinek kicsit alaposabb vizsgálata után, értelmet nyert a transzcendens, Tiszta Tudat, a bennünk levő változatlan, Isten fogalma is. A megnyilvánulás legdurvább szintjét a számunkra egyetlen valóságként érzékelt materiális világ képezi, amely valójában az a forma, amit a tudat felvesz amikor az öt érzékszerven keresztül kivetíti magát. Ez hogyan lehetséges? Az öt érzékszervünk köztudottan csak bizonyos hullámhosszak, frekvenciák stb... érzékelésére alkalmas. A látás csak egy bizonyos hullámhossz tartományban képes érzékelni a világ dolgait. Se ez alatti, se e fölötti tartományban nem látunk. Nem látjuk például a távirányító által kibocsátott jelet. Ugyanígy a hallás is csak egy bizonyos frekvenciatartományon belül képes érzékelni a hangokat. Se ez alatti, se e fölötti frekvenciatartományban nem hallunk. Nem halljuk például az ultrarövid hangokat. A tapintás folyamán csak az alacsony rezgésű anyagot tudjuk kitapintani. Csak az átlagon felüli képességgel rendelkezők tudják kitapintani a magasabb rezgésű energiamezőket. Ezen fonálon elindulva beláthattam, hogy a megnyilvánult világnak csak egy töredék részéről szolgáltatnak információt érzékszerveink. Az érzékszerveink által begyűjtött információk bennünk érzékbenyomásokat, érzék tapasztalatokat alakítanak ki. Ezen érzékbenyomások alapján a tudatunkban, képalkotó képessége által megjelenik az általunk egyetlen valóságnak tartott világ képe, melyek tudatunk magából kivetít, s egyetlen valóságként fogad el. Nézzük meg milyen lenne ez a világkép, ha érzékszerveink más tartományokra lennének behangolva. A látás folyamán más hullámhossz tartományban levő megnyilvánulásokat látnánk, így tehát nem az anyagnak a formáját, hanem ennek más hullámhosszú mezőit látnánk, pl. energiamezőket. A hallásnál, tapintásnál, stb... ugyanúgy más tartományú megnyilvánulásokat érzékelnénk. Az érzékszervekkel így begyűjtött érzékbenyomások alapján, tudatunkban értelemszerűen más kép jelenne meg, és a magából kivetített kép különbözne az általunk egyetlen valóságként elfogadott világtól. Megértettem, hogy számunkra anyagi testünk ad otthont a világ bizonyos frekvenciatartományáról szóló információk begyűjtésére szolgáló érzékszerveinknek, mely anyagi testünk értelem szerint ugyanazon rezgésen létezik mint az érzékszerveink által vizsgált része a megnyilvánult univerzumnak. Ezután a megnyilvánulás egy finomabb szintjét, a gondolkodás szintjét vizsgálgatva megtaláljuk az átlag embernél az intelligencia tudatosnak mondott szintjét. Elmondhatjuk, hogy a tudatunk arról tudatos amit tud, amit megismer. Mit is jelent ez? Ezen a szinten a megnyilvánulás legdurvább szintjéről az érzékszerveink által begyűjtött információkból kialakított érzékbenyomásokhoz gondolatokat társítunk. Máshogy kifejezve, az öt érzékszervünk által érzékelt képek, hangok, illatok, ízek, stb... kialakítanak bennünk egy bizonyos érzékbenyomást, melyről elkezdünk gondolkodni. Tudatunknak ez a gondolatokkal, érzelmekkel, érzékbenyomásokkal átszőtt része az amit általában az emberek az én vagyokkal, az énérzettel azonosítanak. Ez az intelligenciának azon szintje, mely gondolatokkal, érzelmekkel, érzékbenyomásokkal van felöltöztetve. Megértettem, hogy ha a megnyilvánulás még finomabb szintjét szeretnénk megérteni, akkor az intelligenciáról el kell távolítanunk a rárakódott tudatos gondolatokat, érzelmeket, érzékbenyomásokat, fizikai világképeket. Így eljutunk az átlagemberben egy már nem tudatos szinthez. Ezt hívják sokan helytelenül tudatalattinak, melyre a helyes szó inkább a tudatfölötti lenne. Ez a szint mentes a tudatos gondolatoktól, érzelmektől, érzékbenyomásoktól, anyagi világképtől. Az intelligencia itt már csak nagyon finom érzetekkel, intuíciókkal van felöltöztetve. Ezek alakulnak át később tudatos gondolatokká. Úgy voltam vele, ha kíváncsi vagyok a Tiszta Tudatra, a Transzcendencia szintjére, Istenre, akkor az előző vezérfonalunkon tovább haladva el kell távolítani az intelligenciáról a megnyilvánulás bármely szintjén rárakódott öltözetet, minden érzetet, intuíciót, minden érzelmet, gondolatot, minden érzékbenyomást, minden kialakított világképet, s ekkor megkapjuk az intelligencia tiszta, mindentől mentes állapotát. Ez az Önvalónk állapota, a Tiszta Tudat állapota. Ekkor megtaláltam a bennem levő Isteni Intelligenciának az elméletét is. Miután kaptam egy bizonyos tudást, képet a világ színpadáról, figyelmem észrevétlenül eltolódott az intelligencia finomabb szintjeinek irányába, már láttam a különbséget az anyag és az intelligencia között, többet már nem a testemmel, hanem az intelligenciával azonosítottam magam.

Esti, lefekvés előtti elmélkedéseim következtében, ez a valósághoz már közelebb álló világkép kezdett egyre jobban belém rögződni, bár néha még kicsúszott a látókörömből. Rájöttem hogy amiről sokat gondolkodok, az egy idő után valóságként csapódik le a tudatosságban, így már csak azzal kellett törődni, hogy a megértés után ezt a vezérfonalat többé ne veszítsem el. A transzcendens érzésnek a folyamatos hajszolása után rá kellett ébrednem egy fontos dologra: nem csak a világi vágyak hajtása fogja vissza az embert a fejlődésben, hanem a megvilágosodás hajtása is, ez is vágyként jelenik meg az emberben, ez is gondolatokat szül, amit utána csak le kell csillapítani. El kell engedni ezt a vágyat is ugyanúgy, mint az összes többit. Ezután ráébredtem, hogy az idegrendszerben levő stresszek kitisztítása után a szívértékek kicsiszolódása, kifinomodása következik.

Ekkortájt egyik éjszaka arra ébredtem, hogy korona csakrám teljesen megnyílt, addig nem érzett sugárszerű, folyamatos energiaáramlás indult meg belőlem. Pár napra rá megtapasztaltam ébrenlét állapotban, hosszasan, újból a transzcendencia állapotát, úgy hogy közben újból rátaláltam a korábban érzett rendkívüli éberségre, és a mindentudás állapotára. Ekkor már tisztában voltam vele, mi is az utam. Ezen a ponton megértettem, hogy a gondolatok, érzelmek, érzések, érzetek lecsillapításával megtapasztalt tiszta tudat állapotának megtapasztalása nem a végcél. A végcél ennek a tiszta tudat állapotnak a fennmaradása, az innen való gondolkodás és cselekvés. Ez az élet művészete. A transzcendensnek az éber tudatállapotban való megtapasztalása után, már mind elméletben, mind pedig gyakorlatban tisztában voltam a világ két ellentétes értékével, az abszolúttal és a relatívval. Megértettem, hogy a világ relatív aspektusában levő szubjektív és objektív oldalnak ugyanaz a kiindulópontja. Ez nem más mint az intelligencia Tiszta Tudat állapota. Megértettem és megtapasztaltam a gyakorlatban is a kozmikus elméből az egyéni elme kialakulásának folyamatát. Mikor megtapasztaltam a kozmikus intelligenciát, a Tiszta Tudatot, arra gondoltam, hogy de hiszen ez vagyok én, ez az én Önvalóm. Ha ez vagyok én, és ez az alapja mindennek a világon, akkor alapjában véve semmi sem különbözik tőlem. Mindent ugyanaz az intelligencia épít fel, ami én vagyok, s ezzel megtaláltam a különbözőségek egységét. A tapasztalati szinten továbbra is megmaradt az érzékelés, de mögötte fennmaradt egy állandó boldogságérzet, egy állandó intelligencia jelenléte, s a korábban nem is érzékelt belső feszültség teljesen levált rólam. Az érzékelés sem volt már a régi. Láttam, hallottam, tapintottam, de ezek egyike sem hagyott a korábban megszokotthoz hasonló mély lenyomatot az elmémben, mivel ott már más foglalta el ezeknek a helyét...

Békesség e jegyzet olvasóinak.

- Szin Csaba : A teremtés és a tudat -

- - - - - -

Isteni egységtudat - videó
forrás: tudat bázis

Tibeti szerzetesek segítenek azon űrhajósok kiképzésében, akik távolsági űrmissziókra indulnak

A hibernáció mindig olyan egyszerűnek tűnik a sci-fi filmekben és a televíziós műsorokban - csak be kell lépni vagy feküdni egy üveghengerbe, valaki megnyom egy gombot és beállítja az időzítőt, és hónapokkal vagy évekkel később egy másik helyen és időben ébrednek fel az utazók, akik semmit sem öregednek és nagyszerűen érzik magukat.

 
Ennek megvalósítása azonban egy ijesztő kihívás. Az Európai Űrügynökség és a NASA az állatok hibernálását, mint technikát már tanulmányozza.

Eközben orosz űrkutatók a tibeti szerzeteseket tanulmányozzák. Az űrhajósok kiképzői a dalai láma áldásával próbálják megtanítani a tukdamot - a posztumusz meditáció technikáját, amelyben az állítólag klinikailag halott szerzetesek hetekig képesek egyenesen ülni a fizikai bomlás jelei nélkül. Vajon az űrhajósok is képesek túlélni ezen meditációs technika segítségével?

"Megkértük a dalai lámát, hogy adjon alkalmat arra, hogy tanulmányozzuk az agy elektromos aktivitását a legsikeresebb kolostori gyakorlókon. Viszont a dalai láma azt javasolta, hogy vizsgáljuk meg a 'posztumusz meditáció' jelenségét, amelyet a nyugati tudomány nem tanulmányozott - a tukdamot, amikor a halál kimondása után egy szerzetes teste hetekig életben marad."

A cél a test anyagcseréjének természetes úton történő lassítása, nem pedig géppel, mondta Jurij Bubejev professzor, a távolsági űrutazás vezető tervezője és az Orosz Tudományos Akadémia Orvosbiológiai Orvostudományi Intézetének Pszichológiai és Pszichofiziológiai Tanszékének vezetője.

A Moszkovszkij Komsomolets újságnak elmondta, hogy a dalai láma 100 szerzetest bocsátott csapatának rendelkezésére tanulmányozás céljából - a dalai láma azt akarja, hogy a nyugat többet megtudjon a meditáció gyakorlatáról.

Nyolc szerzetest választottak ki, akik különböző szintű meditációs tapasztalattal rendelkeznek, és az EEG segítségével megállapították, hogy képesek teljesen leválasztani agyukat a külső ingerekről.

Ez a technika lehetővé tenné, hogy az űrhajósok hosszú időszakokat töltsenek együtt anélkül, hogy olyan kölcsönhatásokat okozzanak, amelyek konfliktusokhoz vezetnek. A szerzetesek más meditációs technikáinak felhasználásával pedig lelassíthatják anyagcseréjüket az energia megőrzése érdekében.

Aztán ott van a "tukdam". Bubejev és csapata megfigyelte, ahogy öt szerzetes bizonyos mantrákat mondott, hogy felkészüljenek a tukdamra. A szerzetesek "halála" után megfigyelték a testüket. Egy házban melegre fektették őket, de "nem jelentkeztek rajtuk a halottakra jellemző változások". Néhányan még lótusz helyzetben ültek, és a csapatnak engedélyezték a testük vizsgálatát.

 
"Igen, nemcsak EEG-vel, hanem elektrokardiogrammal is. Hőkamerával megvizsgáltuk a testet és megvizsgáltuk a szövetek oxigénfeszültségét is. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan nem bomlik le a test. Általában az történik, hogy az elhunytban leáll a véráramlás, agyi oxigénhiány következik be, majd megkezdődik az agyhalál, a bomlás. Ők azonban napokig sőt hetekig látszottak aludni. Arra számítottunk, hogy állapotuk inkább álomhoz hasonlít, ezért mértük az agyuk elektromos aktivitását. De nem volt, csakúgy, mint a szív elektromos aktivitása ... Vagyis a műszerek szerint halottak voltak, de amit láttunk, hogy egyszerűen mélyen aludtak. A hőmérséklet-eloszlás egyenletes volt, mint minden halottnál."

Míg Bubejev és csapata a járvány miatti korlátozások következtében nem tudta elvégezni az összes tesztet, eleget láttak ahhoz, hogy meggyőződjenek arról, hogy valami szokatlan dolog történik.

Két-három hét múlva a tukdam hatása megszűnik, és a testek néhány óra alatt gyorsan lebomlanak. A buddhista tanítások szerint ez annak a jele, hogy a tudat egy másik síkra költözött, és a testet el lehet hamvasztani.

Természetesen az űrprogramok nem azt akarják, hogy legénységük holtan érkezzen a Marsra, hanem hogy jól nézzen ki. Ezért a dalai láma bemutatta a csapatnak a "delok"-ot is, egy olyan technikát, amelyben az egészséges ember tetszhalott állapotba kerül - egyfajta hibernációba, és egy hónapig képes ott maradni, mielőtt egészségesen visszatér.

Bubejev ezt tervezi kutatni, amikor a világjárvány véget ér. Célja a meditáció és a mechanikus hibernáció megfelelő kombinációjának megtalálása - kezdve a hagyományos pszichotechnikával, hozzáadva a mély tibeti meditációt, hogy majd xenonnal és hipotermiával több hónapig tartó teljes hipobiózis állapotot érjenek el.

forrás: ujvilagtudat.blogspot.com

- - - - - -

Kapcsolódó írás:
Szerzetesek a laboratóriumban
 
 - - - - - - -
Tibeti kürt - meditációs zene - videó
forrás: szeretetiskolaja
 

2021. június 22., kedd

Hogyan él egy tibeti szerzetes?

 
Tibet kínai megszállása előtt az ország kolostoraiban és zárdáiban félmillió szerzetes és apáca élt – a teljes lakosság mintegy tíz százalékát tették ki. Szinte minden családban volt egy felszentelt fiú vagy lány.

Hagyományosan a laikusok biztosították a szerzetesi közösségek anyagi ellátását, amiért cserébe útmutatást, tanácsot és ösztönzést, valamint szertartásokat és áldást kaptak. Indiában és Nepálban csaknem 200 kolostort és zárdát hoztak létre újra, amelyeknek immár mintegy 18000 tagja van. A száműzetésben élő szerzetesek száma 1980 óta több, mint a kétszeresére nőtt, az apácáknál pedig még ennél is gyorsabb ütemű a növekedés, bár ők még mindig csupán öt százalékát teszik ki a teljes szerzetesi közösségnek. A szerzeteseknek és az apácáknak a száműzetésben még keményebben kell dolgozniuk azért, hogy összegyűjtsék a kolostorok fennmaradásához szükséges javakat, mivel a hagyományos támogatási lehetőségeknek csak egy része áll nyitva előttük. Életük gyakran igen nehéz, s nagy odaadást és önfegyelmet igényel. A buddhista szerzetesi hagyomány szerint az etika és az erkölcs alkotja a lelki élet alapját.

Belépés a Szanghába
 
A Szangha életmódja (szerzetesek és apácák közössége) nagyon egyszerű: alapvető élelmiszereket fogyasztanak, és nagyon kevés személyes holmijuk van. A vörös és sárga színű, darabokból összevarrt öltözék és a borotvált fej a külső megjelenéshez való kötődésről és a mindennapi kényelemről való lemondást jelképezi. A cölibátus elengedhetetlen, sőt, a szerzetesek és apácák fogadalmait és erkölcsi kötelmeit alapvető fontosságúnak tekintik spirituális fejlődésükhöz. E kötelmeket Buddha nem azért írta elő, hogy a személyes szabadságukat korlátozza, hanem azért, hogy az egyéneket a végső felszabadulásra biztassa: arra, hogy végleg szabaduljanak meg a szenvedéstől, az összes élő javára. A buddhizmus összes többi eleméhez hasonlóan itt is elengedhetetlen a megfelelő motiváció. A felszentelés célja az, hogy elégedett, egyszerű és szerény életet alakítsanak ki, minél kevesebb vággyal és figyelemeltereléssel. A lényeg nem az, hogy az egyén megszabaduljon a világ stresszétől és felelősségeitől, hanem hogy türelmessé váljon, önfegyelmezetté és befelé fordulóvá,  méghozzá az ezt elősegítő és támogató közösségben. Az ilyen, a buddhista út tanulmányozásának szentelt élet egy olyan belső átalakulás megvalósítása felé halad, amelyben egyetemes felelősség veszi át a családi kötelezettségek helyét.


Szerzetesi élet a száműzetésben
Noha a kínai megszállást követő években nagyon sok minden elveszett, sok szöveget sikerült megmenteni, és sok tanító is életben maradt, hogy átadhassa a bölcsességét. 
A száműzetésben a tibeti kolostorok és zárdák megint csak nem csupán a tudás történelmi lerakataivá válnak, hanem Buddha tanításai jelen- és jövőbeli továbbadásának fontos központjaivá is. A száműzetésben a gyermekek már nem csak a hagyományos okok miatt keresik fel a szerzetesi központokat. A menekült családoknak az lehet a céljuk, hogy gyermekeiknek olyan színvonalú oktatást és életkörülményeket biztosítsanak, amit ők maguk képtelenek lennének megadni. A gyerekek közt sok az árva, illetve az olyan gyermek, akinek a családja Tibetben ragadt. Emiatt a szerzetesi intézményeket egyre több gyermek és serdülő keresi fel, és sokan közülük még többet vállalnak, hogy a hagyományos tananyag mellett angol és hindi nyelvet, matematikát, természettudományt, irodalmat, számítástechnikát és társadalomtudományokat is tanulhassanak. Néhányan még olyan, korábban tiltott szabadidős tevékenységeket is folytatnak, mint a labdarúgás vagy a sakk. A szerzetesi központok azonban túlterheltek, és nagyon nagy szükség van tanárokra, tantermekre és tankönyvekre. Noha a kolostorok többsége már arra törekszik, hogy az adományokból és támogatásokból származó összegeket olyan kisvállalkozásokkal egészítse ki, mint a növénytermesztés vagy a kézművesség, még mindig éppen csak önfenntartók. A dalai láma az önzetlenség szellemében arra bátorítja a kolostorokat, hogy foglalkozzanak humanitáriusabb jellegű programokkal. A Ganden-kolostorban például a szerzetesek megosztják a kapott adományokat a helyi indiaiakkal, és egy iskola építését  is támogatják az indiai közösség számára. 
 

Mindennapi élet
 
A kolostorok többségének az élete szigorú, de rugalmas program szerint zajlik. A bjlakuppei Szera-kolostorban például csak a púdzsák (rituális imaáldozatok) és a vitafoglalkozások időpontjai kötöttek. Hajnalban gong szólítja reggeli imára a szerzeteseket a főtemplomba – ilyenkor két órán át énekelnek, és sokoldalnyi tibeti nyelvű szöveget mondanak el. Néhány szerzetes a szertartás alatt többször is vajas teát szolgál fel. Az ima után a szerzetesek közösségi csarnokban reggeliznek, majd megkezdik az első vitafoglalkozást, amelynek során érvelőképességüket csiszolgatják. Ebéd után szabadon rendelkezhetnek az idejükkel: szundíthatnak egyet, tanulhatnak, vagy sétát tehetnek a közeli faluban. Délután újra kezdődnek a foglalkozások, s négy órakor kerül sor a következő imára. A délutáni imákat követően veszi kezdetét az esti vitafoglalkozás, amely három óra hosszú, bár ebbe néhány ima is beletartozik. Rövid pihenő után a legtöbb szerzetes visszatér a szobájába, ahol szövegeket tanulnak vagy mondanak fel, és személyes lelkigyakorlataikat végzik. Az ígéretes tanulók azért tanulhatnak, hogy gese fokozatot szerezzenek - a tibeti buddhizmusban ez a PhD megfelelője. A Szera-kolostor gese tanulmányi programja tizenöt évig tart.

Szerzetesképzés 
 
A frissen felszentelt szerzetes illetve apáca mellé egy szobavezetőt rendelnek, aki gondoskodik az ellátásáról, és megismerteti a szerzetesi élettel. A fiatal szerzetesek első tantárgyai a tibeti nyelv és nyelvtan, az irodalom, az ének és az imák, míg idősebb társaik történelmet, filozófiát és szövegelemzést tanulnak, valamint klasszikus buddhista szent szövegeket memorizálnak. Noha a fő hangsúly a tudományos tárgyakon van, a szent művészetekre, az asztrológiára és a gyógyászatra is jut idő. 

A vitatkozás művészete   
 
A vitatkozás tibeti buddhista művészetét, a cod-pát nagyon hosszú ideje használják arra, hogy “próbára tegyék” Buddha szavait, s a szerzetesek így elsajátítsák a logikus érvelés és a kritikai elemzés tudományát. 
Az ókori Indiában, majd később Tibetben is a nagy vallási viták újfajta szemszögből világították meg a tanításokat, és gondoskodtak arról, hogy csak azok a tanok maradjanak fenn, amelyek képesek túlélni a többszöri, alapos tanulmányozást. A szerzetesi viták roppant elevenek, s a bírósági kihallgatás és a harcművészet keverékének tűnnek. A cél azonban a logikus érvelés, az összpontosítás és a találékonyság képességének a csiszolása, s annak biztosítása, hogy ne csupán bemagolják a tanításokat, hanem értsék is meg azokat, méghozzá számos szinten egyszerre. 
 

   A szerzetesek naponta egyszer vagy kétszer gyűlnek össze a kolostorudvaron, hogy próbára tegyék vitatkozási tudományukat. A résztvevők gyakran kis, kötetlen csoportokra válnak szét, amelyek késő estig is folytathatják a munkát. A vitatkozók párokat alkotnak: az egyik szerzetes hagyományos pózban áll ülő társa előtt, és fennhangon filozófiai párbajra hívja ki. Az ülő fél ellenérvekkel vág vissza ellenfele állításaira. A vitaaréna nem nyúlszívűeknek való hely: a lármás környezet komolyan próbára teszi az összpontosító-képességet. Azzal, hogy teljesen igénybe veszi a vitatkozók testi, beszédbeli és gondolkozási figyelmét – a hatásos kézmozdulatokkal, a pergő és hatásos szavakkal, valamint logikus elemzéssel -, a vita számos szinten segíti elő a téma jobb megismerését. Minden kézmozdulatnak konkrét jelentése van. A bal tenyérbe csapó jobb kézfej például felkiáltójellel ér fel: azt jelzi, hogy a kihívó elmondta a lényeget. A védőnek meg kell őriznie a nyugalmát, s habozás nélkül, tömören kell válaszolgatnia, miközben a kihívó mindent elkövet, hogy letromfolja. A vesztesnek ezután el kell fogadnia a győztes filozófiai álláspontját. Ha más szerzetesek úgy vélik, ennél többre lennének képesek, beugorhatnak, és bármelyik fél helyét átvehetik. A vitatkozás művészetére különösen nagy hangsúlyt fektetnek a gelug iskolában, ahol egyébként a vizsgák egy része is ezzel a módszerrel zajlik. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó szerzetesek részt vehetnek a mönlamkor rendezett Nagy Imafesztivál vitáin. A győztesek megkapják a tibeti buddhizmus legmagasabb tudományos fokozatát, a lharam gesét.

- Don Farber: A tibeti buddhizmus című könyv -      
forrás:   astronet.hu
 

Tibet: Szerzetesek vitája és intés - videó

forrás: funkystuff video

Tibeti szerzetesek - videó
forrás:Hermina CR
 

2021. június 18., péntek

A buddhizmus tanításai az emberi kapcsolatokról


Akár ateista vagy, akár vallásos, ez az üzenet neked is szól!
Az én vallásom jó ideje az "állandó változás". Figyelek, olvasok, analizálok, és ami kell egy bizonyos tanításból, azt magamévá teszem. Nem köteleződöm el sehová, mert az a fele, életem első harminc évében bőven megvolt. 
 

1. Ne érezd magad rosszul azért, mert vannak, akiknek csak akkor jutsz eszébe, mikor szükségük van rád. Érezd magad kiváltságosnak, hogy te vagy elméjükben a gyertya, amely akkor gyullad fel, mikor sötétben van elméjük.
 
2. Mindig lesz olyan ember az életedben, aki nem bánik veled jól. Köszönd meg neki, mert erősebbé tesz.
 
3. Ha valaki rosszul bánik veled, emlékezz:
Vele van valami baj, nem Veled. Egészséges emberek nem pusztítják el egymást.
 
4. Amikor fáj, figyelj. Az élet próbál neked valamit tanítani.
 
5. Három megoldás van minden problémára: elfogadni, változtatni, vagy elengedni. Ha nem tudod elfogadni, változtass. Ha nem tudsz rajta változtatni, akkor engedd el.
 
6. Engedd, hogy az emberek megítéljenek. Engedd, hogy félreértsenek. Engedd, hogy pletykáljanak rólad. Az, amit rólad gondolnak, nem a te problémád. Véleményük nem fogja a számláidat kifizetni. Tehát maradj kedves, szeress kitartóan és légy szabad egyéniség, bármit is mondanak vagy tesznek, soha ne kételkedj értékességedben és az igazság szépségében. Ragyogj tovább és hagyd a gyűlölködőket gyűlölködni.
 
7. Mindegy mennyire tanultnak, tehetségesnek, menőnek, vagy gazdagnak hiszed magad, az, ahogyan másokkal bánsz, végeredményben mindent elmond rólad. A becsületesség minden.
 
8. Minél kevésbé érdekel, hogy mit gondolnak rólad az emberek, annál boldogabb leszel.
 
9. A csend a legjobb válasz annak, aki nem értékeli a szavaidat.
 
10. Ha azt hiszed, minden valaki másnak a hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Majd amikor megérted, hogy minden belőled indul ki, akkor fogsz békére és örömre lelni.
 
11. Ahol nincs tisztelet, ott szeretet sincs.
 
12. A kapcsolatok sohasem halnak természetes halált. Megöli őket az ego, az elutasítás és a hozzáállás.

Forrás: namondomneked.blog.hu
- - - - - - 
 Om Mantra - videó
forrás:mefiz

 
 
Az Om spirituális hatása mágikus erővel érvényesülhet. Magasztosabb síkra emeli a szellemet, segít legyőzni a gyengeséget. Az Om ünnepélyes védikus himnusz, áldást kifejező és spirituálisan felemelő hatású. Erőt, védelmet és kegyelmet hirdet. Összeköt minket a belső guru irányító erejével.
Ha világunk összes hallható hangját rögzítenénk (emberi hang, természet, állatok, hangszerek) és egy speciális hangkeverő berendezéssel ezeket egybegyúrnánk, akkor pontosan az OM-hoz hasonló, folyamatos zengést kapnánk.

2021. június 17., csütörtök

ÉLET – HALÁL


Ám bárhogy is dönt a tudat, mindig megvan a lehetőség arra, hogy elmerengjen az elmúlt és az elkövetkezendő életén. Hogy ez mekkora lehetőséget rejt magában, az az egyén életétől függ. Attól, hogy valaki egy emberöltőn keresztül meditált, és a tudatosságot gyakorolta, nem azt jelenti, hogy fejlettebb és többet ér másoknál, csak ő már elkezdett tanulmányozni egy olyan nyelvet, amely a többieket még nem érdekli.
 
 
Az igazi tanítók nem „tanítanak”. Keveset magyaráznak, még kevesebbet állítanak, és sosem győzködnek vagy bizonygatnak, mivel tudják, hogy a Valóság megismerését nem lehet mesterségesen siettetni. Ők nem a szavaikkal, hanem önmagukkal – cselekedeteikkel, létükkel – tanítanak. Ez az életmód nagyfokú egótlanságot, önzetlenséget kíván a tanítótól, de mindez az ő tanulását is szolgálja: olyan tapasztalatokkal gyarapítja, amelyeket csak így képes megszerezni.
 
A. J. Christian

Már a szavak is – élet és halál – korlátozzák a megértés, mivel két szembenálló fogalommal jelölnek meg egy azonos eseményt, különbséget teremtve ott, ahol valójában nincsen. Pedig a halál nem egyenlő az elmúlással. Az élet, amelyet a fizikai sík elhagyása után éltek át, sokkal teljesebb, összetettebb és „logikusabb”, mint az általánosan elterjedt túlvilágképek, de amíg az anyagi létezést sem fogjátok fel a maga valójában, addig a nem anyagi létezés valódi arca is rejtve marad előttetek. Ha meg akarjátok ismerni a Valóságot, meg kell szabadulnotok azon félelmeitektől és előítéleteitektől, amelyekkel nemcsak az élet, de a halál fogalmát is elködösítitek.

A benneteket alkotó sejtecskék legapróbbika is elpusztul 7 esztendő leforgása alatt. Ahogy nincs értelme félni a testi-lelki gyarapodástól, nincs értelme félni a haláltól sem.
A halál valójában születés, gyarapodás, amely az életed minden másodpercében megtörténik veletek.
 
A fizikai lét elhagyásának az élményével közel sem lesznek akkora problémáitok, ha még az emberi életetek folyamán megértitek, hogy nem vagytok azonosak a fizikai testetekkel. Ha tudatosak maradtok a testetek levetésekor, mindenféle látszatvalóságok és fájdalmak nélkül ismerhetitek meg a Valóságot, és szabadon dönthettek az elkövetkezendő lépéseitekről. 
 
Az a létsík, ahol a testetek elhagyása után létezni fogtok, rendelkezik azzal a csodálatos tulajdonsággal, hogy az érzelmeitek és a gondolataitok azonnal formát, tökéletesen valóságosnak látszó formát öltenek. S ahogy most sem tudjátok, hogy a körülöttetek létező világot ti hozzátok létre, akkor sem fogjátok átlátni a helyzetet. Ezért a halálélményt így élitek meg: irányíthatatlanul sodródtok a cselekmények áradatában, nem látjátok át a káoszt, az érzelmeitek pedig sokkal intenzívebbek lesznek a fizikai életetekben ismertnél. Ezen lehet változtatni. Ha elsajátítjátok a tudatos Befogadást, akkor nemcsak az anyagi életetek, de az álmaitok és a halál utáni életeitek sem lesznek víziószerűek.

Mindenki egyénileg éli meg a folyamatot. A halálélmény éppúgy az egyéniséged és az érzékszerveid korlátain múlik, mint a világon minden.

Amikor egy ember teste a materiális életben használhatatlanná válik, mindössze annyi történik, hogy a tudata figyelme teljesen elfordul a fizikai világtól és a testtől. Részleges elfordulás esetén a tudat már az Énen keresztül megkezdte azon energiáinak visszavonását, amelyekkel az éppen aktuális testet fenntartja, és a felszabadult energiákkal már az újabb létezést, a másik dimenzióban kezdődő életet készíti elő. A tudat teljes elfordulásának folyamatára nincs univerzális útmutató, a megélt élmények az egyéniség tapasztalataitól, elvárásaitól, hitétől függenek. Halálod után is a saját hitrendszereddel formálod a világodat: amit elhiszel, az létezhet, amit megtagadsz, az számodra nem létezik. Akárcsak az álmaidban, a halálod után sem tudsz a környezetedet teremtő tulajdonságodról, hacsak a fizikai életed folyamán el nem sajátítod az ego nélküli befogadást.

A halál után minden egyéniség saját magának teremti meg a környezetét, világát. A megboldogult csak akkor tudja önmaga és a Valóság kiterjedtebb megnyilvánulásait is megismerni, ha kilép illúzióvilágából, és leveti a hite okozta vakságot. Akik a pokolban hisznek, tudatuk teremtő erejének köszönhetően ők is az elvárt környezetükbe kerülnek, de itt valamivel gyorsabban ébrednek rá arra, hogy ez a helyzet nem felel meg a valóságnak. Azonban mind a menny, mind a pokol állapota beszűkíti a felismerést, a választás és a következő anyagi megnyilvánulás lehetőségét. Mindig te teremted meg a környezetedet! A halál után nincs olyan hely, ahol kötelezően maradnod kell, nincs olyan helyzet vagy körülmény, ahol kötelezően tapasztalnod kell! A pokol tényleg létezik, és ha te meg akarod ismerni, akkor megteheted, de senki sem fog beleerőszakolni abba a bizonyos fortyogó üstbe.

Egy szörnyalak támadhat a túlvilágot átlépőkre, ez nem más, mint a megboldogult egójának korlátai, elfojtott érzelmei és gátlásai, amely az egyéniség elvárásainak megfelelő alakot ölt. Mindezt azért teszi, hogy a problémák kézzelfoghatóvá, megoldhatóvá váljanak. Ebben az esetben a megoldást és a továbblépést a szörnyalakkal folytatott cselekedet jelenti. Az ördögök, démonok nem létező szörnyetegek. De ha hiszel a létezésében, a karmai közé kerülsz mindaddig, amíg rádöbbensz félelmed megtestesülésének talmi személyére.
Vedd minden életedet komolyan, nevess nagyokat, legyél boldog, és ne téveszd szemed elől a Valóságot!

A létsíkváltás után megszűnik az emberi alakoskodás: nem tudtok szeretetet színlelni, nem tudtok a valódi érzelmeitek és gondolataitok helyett mást mutatni. A halálotok után az életetek alatt elfojtott érzéseitek az ego kontrollja nélkül óriási erővel törnek elő. Mivel a telepátia minden létsíkon létezik, ezért az esetlegesen rátok váró barátok és rokonok anyagi torzítás nélkül érzékelnek titeket, és ti is őket. Ekkor már nem léteznek a gátak, amelyeket jelenleg azért viseltek, hogy ne érezzétek a többi ember érzéseit, és hogy ők se érezhessék a tiéteket.

Mivel a halál után alapvetően önmagatok maradtok, ezért éppúgy a saját egyéniségetek érzékszerveivel és korlátaival teremtitek meg a világotokat, mint a földi életetek folyamán. Ám ha már odáig jutottatok, hogy a képzeletetek, a bűntudatotok, az elfojtott érzéseitek és vágyaitok teremtményeivel birkóztok, akkor már sikeresen vettetek olyan kisebb-nagyobb buktatókat, amelyek a fizikai sík közvetlen elhagyásakor jelentkeznek. Ilyen pl. az a helyzet, amikor a létsíkot váltó egyéniségek olyannyira azonosulnak az anyagi testükkel, hogy a porhüvelyük pusztulása után nem érzékelik a körülöttük létező dimenziókat. Általában értetlenül ácsorognak a fizikai formájuk mellett – vagy felett –, és döbbenettől vegyes fájdalommal figyelik az őket sirató embereket. A gyász mindig értelmetlen szenvedést okoz a létsíkot váltott egyéniségnek, mivel a megboldogult azt hiszi, hogy a szerettei fájdalmát ő okozta. Ezért elsöprő erejű bűntudat, lelkiismeret-furdalás kínozza, amelyhez még hozzájárul az a fájdalom is, amelyet a gyászolók a lénye megtagadásával váltanak ki. Ugyanis a létsíkot váltott egyéniség él, létezik, a fizikai világban maradt rokonok a saját fájdalmukkal határolódnak el tőle. S noha ez a folyamat öntudatlan, az egyén azt hiszi, hogy a szerettei megtagadják őt.

Ennél egy fokkal korlátozottabb az az eset, amikor a megboldogult a földi élete alatt abban hitt, hogy a halál után nincs semmi. Ilyenkor olyan állapotba kerül, amely leginkább a kómához hasonlítható: nem érzékeli a környezetét, sőt szinte saját magát sem. Ebből az érzésből nem könnyű kirángatni, de azért a létsíkváltást segítő tudatoknak mindig sikerül.

A Segítők olyan tudatos egyéniségek, akik éltek, vagy éppen a jelenlegi létidőben is a földön élnek. Ennek köszönhetően tudják, milyen nehézségekkel járhat a halál, és különféle módokon igyekeznek segíteni. Számukra ez a tapasztalatszerzés a kiteljesedés és az öröm útja. Mivel az Én-tudatuk nincs fizikai korlátok közé szorítva, ezért formájukat a ti hitvilágotok hozza létre. Nemcsak hogy az aktuális életetek problémáit látják át, hanem a különféle előző életeiteket és a Belső Énetek grandiózus céljait is. Mivel nekik is meg kell várniuk azt a pillanatot, amíg le tudjátok vetkőzni a hitetek okozta vakságot, ezért az elképzelt világotokban megszemélyisítik azokat a teremtményeket, amelyeknek elfogadjátok a szavait. A mennyországban ők az angyalok, a pokolban az ördögök – ki milyennek várja el a túlvilágot. Amint képesek vagytok túljutni ezen az állapoton, a Segítők a lehetőségekhez képest elmagyarázzák a helyzeteteket.

Mivel az alakot a tudat formálja, az egyén a halál után pontosan úgy néz ki, mint az élete során. A legtöbben nem észlelik a különbséget, sokan – főleg a hirtelen halállal átlépők – még az elmúlásuk pillanatát sem veszik észre. Számukra akkor kezd el derengeni a Valóság, amikor a szokásos módon próbálnak meg beleszólni a világ eseményeibe. Ilyenkor fedezik fel azokat az eltéréseket – testük átfolyik a tárgyakon, senki sem érzékeli őket stb. –, amelyek a fizikai világtól megkülönbözteti őket.
 
A létsíkot váltott egyéniség olyannyira ragaszkodhat fizikai életéhez, hogy a halála pillanatában tökéletesen megteremti azt. Megformázza az épp elhagyott környezetét, a személyeket, és éppúgy éli tovább a mindennapjait, mintha mi sem történt volna. A valódi pokol sosem a szenvedés, hanem a vágyálmaitok, az elfojtott érzelmeitek megtestesülésének „helye”.

Tehát lényeges, hogy tudatosak legyetek, és ne az elfojtott gátlásaitok, ne az egótok irányítson titeket. De semmiképpen se féljetek a haláltól: a fizikai testetek levetését követően – egy darabig – állandó lakói lesztek egy olyan világnak, amelyet az első pillanatban idegennek, újnak láttok majd. Ám hamar fel fogjátok fedezni, hogy ez a világ fele annyira sem új, mint első ránézésre látszott. A halál utáni dimenzió más szabályok szerint működik, de hamar rájöttök, hogy azok a törvények sokkal kevésbé korlátozzák a szabadságotokat, mint fizikai testvéreik.

Tehát a halálod utáni létsíkon is te teremted meg a világodat, csak ennek éppúgy nem vagy a tudatában, mint a fizikai életed során. De ahogy a Segítőid fellebbentik a fátylat a tekinteted elől, ha megfelelő mértékű tudatosságra vagy képes, rádöbbenhetsz önmagad teremtő képességére, és hellyel-közzel szabadon játszhatsz vele. Amúgy a testben nem megnyilvánuló tudatoknak mindig az emberek hite ad keretet: amikor az életük folyamán valamiért megpillantják őket, a vallásaik és az elvárásaik formálják őket. Ilyen Segítő személyiségek: Krisztus, Isten, Buddha és egyéb alakok.

Az elme a fizikai képzettársítások miatt képtelen felfogni a Valóságot. Bizonyos igazságokat azonban nem lehet félreértelmezni. 

Az egyik ilyen megtagadhatatlan elv a szeretet. Buddha, Krisztus és a többi tudatos Létező szeretete univerzális, objektum nélküli. Az a szeretet túl van minden korláton. Egy Teljes Létező az egódtól függetlenül szeret téged.

Másodszor: egy olyan személyiség, aki képes a Teljességet képviselni, valójában nem személyiség. Az emberi fogalmak szerint nincs alakja, teste; nincs eleje, se vége. Egy ilyen „személyiség” mindenhol ott van, ezért nem lehet vele kapcsolatba lépni. Csak akkor fogsz Krisztussal vagy Buddhával beszélgetni, ha átérzed a Teljességet, és te magad leszel Krisztus vagy Buddha. Ha ez bekövetkezik, nem lesznek benne sem alakok, sem gondolatok, sem szavak. 

Krisztusnak és Buddhának, mint minden létezőnek, nekik is vannak olyan megnyilvánulásaik, amelyek a matériához közel léteznek. Ezek a messiások egójának a maradványai. Ezekre rá lehet hangolódni, el lehet velük beszélgetni, de nem szabad szó szerint értelmezni, amit mondanak, mert mivel egók – szeretnek parancsolgatni –, a Valóságot a maguk korlátain keresztül értelmezik. Onnan lehet tudni, hogy az ember közelít az eredendő Elv felé, ha a beszélgetésben egyre kevesebb lesz a felszólítás és a nyílt útmutatás. A helyüket átveszik a lehetőségek bemutatása, a javaslatok és a szabad kreativitásra való biztatás.

A hit mindig önmaga képére formálja a valóságot. A hit zsákutcája: amikor már az ego annyira eluralkodik valaki felett, hogy a vallása minden megnyilvánulását, magát a hitet is önnön képére torzítja. Mivel az eltorzult hit olyannyira elzárja az egót a Belső Éntől, hogy az már az ego létét fenyegeti, az ego elfogadhatja a Belső Én javaslatát, és – csak példaként, - közösen létrehozhatnak egy olyan balesetet, amelyben befejezheti földi pályafutását.

Egy ember csak abban tud hinni, amit megért. S mivel azt kevesen értik meg, hogy a Létezés Teljessége az állandó változásban lévő Minden és Semmi, a reinkarnációt azonban be tudják fogadni. Így a különféle túlvilágképek sokkal jobbak a semminél. Természetesen a kereső embereknek – akik fel tudják vállalni a Valóságot – nem megfelelőek.

A halál utáni élményekre nincs univerzális útmutató, mindenki egyénileg éli át az eseményt. Alapvetően minden megtörténhet veletek, csak rajtatok, illetve a felfogásotok korlátain múlik, hogy mennyit érzékeltek a körülöttetek létező tudatokból. Ugyanis a halálotok után – mint életetek folyamán – sosem vagytok egyedül, de rajtatok múlik, hogy felfedezitek-e a körülöttetek élőket. Megdöbbenve vehetitek észre meghalt rokonaitokat, kedvenc háziállatotokat. Előző életbeli barátaitokkal, ismerőseitekkel is összefuthattok. Ám ezeket a személyiségeket csak akkor vehetitek észre, ha már rájöttetek a halálotok tényére. Ha emberként megszállottként dolgoztatok valamin, de ez a fizikai testetek pusztulása miatt félbemaradt, előfordulhat, hogy egyszerűen nem akarjátok elfogadni a létsíkváltást, mivel céljaitokat mindenképpen végre akarjátok hajtani. Emiatt a vágyatok a két dimenzió között tart titeket. Ez a fajta létezés valójában hátráltatja a kiteljesedéseteket, mivel nincs lehetőségetek a problémáitok megoldására, és egyik világot sem tudjátok átélni igazán. Természetesen ilyenkor is ott vannak veletek a Segítőitek, de annyira elmerültök a gondolataitokban, hogy nem halljátok meg a szavukat. Segítőitek ebben az esetben csak várhatnak.

A közvetlen halál utáni élményekhez tartozik még az az eset is, amikor a matériából tovalépő egyéniség megpróbálja újra birtokba venni a holttestet. Körülötte kering, ki-be bujkál a levetett porhüvelybe. Ezekkel az egyéniségekkel is nehéz megértetni a helyzetüket, mert azzal az erővel, amellyel a vallásos egyének az elvárt túlvilágképükhöz ragaszkodnak, ők a levetett testükhöz kötődnek. Azzal tehettek önmagatokért a legtöbbet, ha még a jelenlegi életetek folyamán eljuttok a felismerésig: egyszerűen nem vagytok azonosak a fizikai testetekkel. Ha ez sikerül, a Létezést a maga valójában tudjátok majd felfogni – mindenféle segítség nélkül.

A ragaszkodó egyéniségeknél az is előfordulhat, hogy megpróbálják a fizikai testüket feléleszteni. A sorozatos kudarcok utáni első reakciójuk a pánik, a félelem. Szívszorítóan zokognak a hullájuk felett, s közben nem veszik észre, hogy ők valójában sértetlenek.
A fizikai test túlzott imádata önsanyargatást, a vágyak megtagadását vonhatja maga után. Ha utálattal, gyűlölettel viseltettek emberi formátok iránt, akkor a halálotok után vonzódni fogtok a testetekhez és a materiális létezéshez. Mindenféle gondolkodás és cél nélkül, az első adandó alkalommal hozzákötitek magatokat egy új testhez, csak hogy minél gyorsabban élvezhessétek az anyagi lét örömeit. Az önutálattal a jelenlegi életetekben is betegségeket, fájdalmakat teremtetek. Az önmarcangolás helyett inkább érezzétek jól magatokat a bőrötökben, élvezzétek vele az Élet szépségeit, és ha már nem lesz szükségetek rá, egyszerűen vessétek le.

Azért nem tudtok, nem láttok, nem éreztek mindent, mert most még nem tudnátok elviselni. Mielőtt megpróbáltok szembesülni a problémával, erősödjetek egy kicsit. Hagyjátok abba a görcsös tökéletességre törekvést, és egy darabig vágjátok sutba a nyavalyáitokat. Engedjétek, hogy lágy napfény cirógassa, enyhe szellő simogassa az arcotokat, és ne foglalkozzatok a titeket taszító dolgokkal. Majd ha elég erősek lesztek, észrevétlenül, természetes könnyedséggel megoldhatjátok a problémát. Ekkor rádöbbentek: nem kell törekednetek a természetességre, mert ti vagytok a természetesség.

A kísértetek és az élő emberek között egyetlen jelentős különbség van: az előbbiek a személyiségüket és a fizikainak hitt formájukat nem összpontosítják maradéktalanul az anyagi síkra. 

A különféle dimenziók és létidők egyszerre léteznek, s egy teljesebb érzékeléssel egy időben láthatók. A kísértetek azon más dimenziók Létezői, akik az energiáiknak köszönhetően láthatóvá lettek az anyag világában. Minden olyan tudat kísértet az emberek szemében, aki nem materializálódott testbe, és valamilyen erősebb energiafolyam miatt látható lett. Így vannak ál-kísértetek is. Ti is lehettek ilyenek, ha elég erős gondolatformát vetítetek ki magatokról, vagy amikor álmaitok során kiléptek a testetekből.

A legtöbb személyiség a haragra, a bűntudatra, a félelemre, a szorongásra fordítja a figyelmét, ezért csak úgy tudja megszerezni a síkok közötti átcsúszáshoz szükséges energiát, ha ezeket felszabadítja. Ha ez a halál pillanatában történik, akkor ez az egyén felfogásán túl játszódik. Ilyenkor ez az érzelem a Létező rögeszméjévé válik: minden cselekedetét, minden gondolatát ez irányítja. Egy ilyen kóborló személyiség azon emlékei hatása alatt áll, amelyek valamiért a rögeszméjévé váltak. A szenvedély és az utálat egyfajta többdimenziós pórázként köti őt érzelmi tárgyához. Ez minden Létezőre is vonatkozik.

Az öntudatlanul bolyongó tudat szellemjárása nem egy kellemes élmény. Egyszerűen addig nem tud kiszakadni a megszállottsága viharából, amíg energiát ad neki a hite és a vágya által.

A kísértetek sincsenek tudatában jelenlegi létezésüknek: ők sem érzékelik azokat a világokat, amelyek túlmutatnak a sajátjuknak elfogadott valóságon. A kísértetek alapvetően ártalmatlanok.

TOVÁBBI LÉPÉSEK A HALÁL UTÁN

Amikor a létsíkváltás után legyőztétek a kezdeti nehézségeiteket, ekkor fogtok tudatába kerülni a halálotok tényének, ekkor fogjátok felfogni a körülöttetek létező Valóságot. Ebben a pillanatban kerül sor az érzelmek és gondolatok teljesebb átélésére. Mivel az események érzékelésének a formája mindig tőletek függ, mindannyian más fizikai leképezést használtok majd.

Az érzelmek és a gondolatok átélése azt jelenti, hogy újra átélitek az elmúlt életeteket. Minden pillanat sajgó tudatossággal fog megjelenni bennetek. S mivel az egótok korlátainak nagy része ekkor már mögöttetek lesz, átélitek azt az érzelmi-gondolati élményt, amelyet egykor elfojtottatok magatokban, vagy az érzéketlenség korlátai miatt képtelenek voltatok átérezni. Világosan fogjátok látni a cselekedeteitek eleddig elkendőzött indítékait, elnyomott érzelmeitek és gondolataitok teremtő hatásait. Az a lelkiismeret-furdalás vagy bűntudat, amelyet a földi életetek folyamán – akár tudat alatt – elfojtottatok, az orkán erejével fog kitörni belőletek. A már jó okkal elfeledett események fájdalmasan, élesen tudatosak lesznek, és ez a megnövekedett bűntudatotok kérlelhetetlenül irányítja majd a cselekedeteiteket. Amikor ezen érzelmi falak leomlanak, megnövekszik az Énetek felfogóképessége, de erre a kitágult érzékelésre a jelenlegi tudatotok felfogásával fogtok reagálni.

Mivel a test nélküli állapototok alatt is önmagatok vagytok, a halálotok után nem váltok mindentudó bölccsé! Egyszerűen csak újra emlékezni fogtok azokra az eseményekre, amelyek az életetek folyamán fájdalmat, kellemetlen érzéseket okoztak, és ezért elfelejtettétek őket. Tudatába kerültök azon érzelmeiteknek és indítékaitoknak is, amelyeket az életetek alatt letagadtatok önmagatok előtt. Ezeket a helyzeteket most már világosan, az egótok torzítása nélkül fogjátok látni. Ekkor megtapasztaljátok a gondolataitok, érzelmeitek eredményét, másokra ható következményét – jóval erősebb lelkiismerettel, bűntudattal, mint amivel jelenleg rendelkeztek.

A legtöbb egyéniség következő életébe már ebben a pillanatban belekerülnek a megtapasztalásra váró események. Voltaképp erre a helyzetre utal a karma és a „ki mint vet, úgy arat” mondás is. Ha az egyén előző életében nem tudta átérezni más szenvedését, akkor megpróbálja hasonló körülmények között megszerezni az élettapasztalatot, tehát az elkövetkezendő életdarabban ő lesz a szenvedő fél. Pl., ha azon emberek szenvedése nem váltja ki belőletek a segítő szándékot, akiket a céljaitok érdekében eltapostatok, akkor a tapasztalat érdekében olyan életben fogtok remekelni, ahol átérezhetitek az elnyomás, a megalázottság érzését. Mindez a saját elhatározásotokból történik így: ezt az utat a teljesebb, kiterjedtebb egyéniségetek választja, aki tudja, hogy szükségetek van erre az iskolára. Természetesen lehetne máshogy is, ám minél erősebb bűntudat nyomja a lelketeket – azaz minél erősebben fojtottátok el önmagatokat –, annál kisebb eséllyel látjátok a kevesebb szenvedéssel járó, ám nagyobb tudást követelő utat.

Egy anyagi megtestesülés számtalan célt, feladatot, örömöt és bánatot teljesít be.
Amíg ez az önvizsgálat tart, nem tudatosul bennetek a saját, kiterjedtebb egyéniségetek. A Segítőitek természetesen veletek vannak, és a tanácsaikkal elősegítik az elmúlt életetek megértését. Ha már feldolgoztátok az emberként érzett cselekedeteiteket, érzelmeiteket és gondolataitokat, akkor betekinthettek azon megnyilvánulásaitokba, amelyeket előző életeknek neveztek – természetesen a Segítőitek ezen életek és a közöttük húzódó ok-okozati összefüggések értelmezésében is a segítségetekre lesznek. Ha ez megtörtént, akkor megtapasztalhatjátok az Énetek kitágulását: az, akit most önmagatoknak ismertek, fokozatosan felismeri saját magát azokban a személyiségekben, akikkel a korábbi életeit eljátszotta. Ekkor – ha akarjátok –nekiláttok a következő életetek „megtervezésének”.

Természetesen az összes elkövetkezendő életetek, a múlt és a jövő minden pillanata létezik már, ezért a tudat ilyenkor csak válogat a lehetőségek közül. Ám erről az egyéniségek nemigen tudnak, mivel ez a Valóság túlmutat azokon a dimenziókon, ahol a fizikai és a halál utáni létezés játszódik. 

Egy új megnyilvánulás megtervezése hatalmas munka, de a Segítők ilyenkor is rendelkezésetekre állnak.

A reinkarnáció nem kényszer. Azért vágysz oly erősen a Valóság megismerésére, hogy a halálod után ne legyél kiszolgáltatva a saját érzelmeid és gondolataid hatásainak. Legyetek tudatosak. A Tudatos Befogadás kizárja az ego és az emberi elme torzításának lehetőségét. Ha tudatosan léteztek, élhettek a végtelen szabadságotok lehetőségével: a materiális élet helyett átléphettek kiterjedtebb valóságszintekre, más dimenziókba is.

A halál után nincs egyetlen valóság: minden élmény más és más. De általánosságban léteznek oly síkok, ahol ezek az egyéni tapasztalatok zajlanak.

Az érzékszerveitekkel érzékelhető és érzékelhetetlen univerzum felépítése: határtalanul határos és végtelenül véges. Azok a „dolgok”, amelyek a fizikai világban vagy az anyagtól „legtávolabb” rezgő dimenzióban léteznek, valójában mindenhol léteznek. A különféle létsíkok nincsenek úgy elhatárolódva egymástól, mint a fizikai világ tárgyai. Nem is lehetnek, mivel a létsíkok alapvetően a tudatok figyelmének köszönhetően jönnek létre. Mivel a kiterjedtebb tudatok önmagukat megtestesítve korlátlanabb létsíkokat képesek létrehozni, ezért a finomabb rezgésű valóságokban kevesebb a kényszerítő törvényszerűség, mint pl. az ego által irányított materiális világban.

Tehát a Mindenségből a tudatok – ti – hozzák létre a különféle létsíkokat. Amikor egy létsík nemcsak egy, hanem több egyéniség számára is alkalmas a megnyilvánulásra, és ők a figyelmüket maximálisan erre a dimenzióra összpontosítják, akkor azt a valóságot „állandó, egyetlen, reális világnak” érzékelik. Ebből következik, hogy annyi különféle dimenzió létezik, ahány Létező. Ezen létsíkok száma végtelen, hogy mennyit érzékeltek belőlük, csak rajtatok múlik. A következő síkokkal és lehetőségekkel feltehetőleg mindannyian találkoztok majd a halálotok után és – ha szükséges – az újratestesülésetek előtt.

Ezek a létsíkok finomabb rezgésekkel rendelkeznek, mint a materiális világ. A megnyilvánulásra egy olyan illúziórendszert használnak, amelyet a fizikai szemetekkel nem érzékeltek, ezért nem veszitek észre őket, holott mindenhol ott vannak. Minden „egymásban” létezik.

Ahogy a testetek elhagyása után elkezditek feloldani a korlátaitokat, először azt a síkot lényegítitek át, amelyet az emberi hitvilágban köztes létnek neveztek. Ezen létsík rezgése áll legközelebb az emberek által is mindennap használt tudatállapotokhoz: az álmaitok egy fázisában errefelé is kóboroltok. Itt létezik a legtöbb, fizikai világhoz még kötődő teremtmény, ráadásul innen figyelni lehet a földön zajló eseményeket, a családtagok, barátok tetteit.
 
Ha az identitástudatotok tovább tágul, akkor az érzékelés folyamatában egy olyan jól ismert dimenzió következik, amelyet sokan asztrálsíknak neveznek. Itt játszódnak a már korábban említett hallucinációs valóságok, az álmaitok kiterjedtebb részei, és itt léteznek azok, akiknek pihenésre, tanulásra, esetleg gyógykezelésre van szükségük. Ugyanis vannak olyan egyéniségek, akik olyannyira a betegségeik köré építették a földi életüket, hogy a létsíkváltást követően is betegnek gondolják önmagukat. Természetesen a testük elhagyása után semmi bajuk sincs, de az identitástudatuk már magában foglalja a betegséget is. Ilyenkor egy olyan gyógykezelésen kell átesniük, amelynek hatására elhiszik, hogy meggyógyultak. Segítőik most is rendelkezésükre állnak. Ezeknek az egyéniségeknek szükségük van a törődésre, ugyanis a leggyakrabban nincsenek tudatában létsíkváltásuknak. Természetesen a külső hasonlóságon túl ezek a terápiák jelentősen különböznek az összes földi klinika kúráitól. Itt senki sem oldja meg a páciens helyett a problémáit. Észrevétlenül, de saját maguk végzik el a feladataikat. Ezek általában érzelmi eredetűek, és az esemény értelmezésével, feldolgozásával megszűnnek. De előfordulhat, hogy az a személyiség, aki egész élete alatt a betegségére figyelt, a tüneteit az új testén is megjeleníti.

A Valóságot a jelenlegi egyéniségeteknek érthetővé kell tenni a halálotok után is. Mindig a tudat formálja a valóságot.

A Valóság ezen rezgésén léteznek azok a szellemi iskolák is, ahol az érdeklődő egyének különféle ismeretekre tehetnek szert. Ilyenkor mindenki olyan megismerésekre tehet szert, amilyenekre akar, illetve amilyeneket fel tud fogni. 

Természetesen erre a tanulásra sem kényszerít titeket senki, de a Létezés ezen fázisában hihetetlen mennyiségű információval gyarapodhattok.

Az asztrálsíkon (is) a lehetőségek száma végtelen. Az a legjobb, ha nem hisztek, hanem még az életetek folyamán megismeritek azokat a törvényszerűségeket és létsíkokat, amelyekkel a halálotok után kapcsolatba kerültök. Akik a fizikai életeik és a köztes lét tanulási periódusa alatt eljutottak odáig, hogy már ezeken a szakaszokon nem kell átesniük – amint egységbe olvasztották a tudatukat –, a Létezés olyan csodáival is megismerkedhetnek, amelyeket az újjászülető egyéniségek nem képesek felfogni.

Nem szabad szó szerint értelmezi a szavakat. Más rezgésszámú, és törvényekkel működő világokat nem igazán lehet elmagyarázni. Nincs is rá szükség, mert a megismerést minden egyénnek saját magának kell megtennie. Mivel már sokszor megtörtént veletek, nincs más dolgotok, mint hogy a tudatos Énetek szintjére emeljétek az emlékeiteket. Ez a lehetőség az ego nélküli Tudatos Befogadásban rejlik.

Ha még a materiális életetek folyamán megismerkedtek a halál utáni létezés törvényeivel, megváltoznak majd a halállal kapcsolat félelmetes nézeteitek. A lehető legtöbb előítéletet vessétek le magatokról, mert ezek hátráltatják leginkább a kiteljesedést, nehezítik a megértést. A halál utáni dimenzió – és a világon minden – most is létezik. Emberként azért nem látjátok, mert a jelenlegi környezetetekre állítjátok a figyelmetek fókuszát, és a fizikai érzékszerveiteknek adtátok át az irányítást. Ám a tudatotok érzékei képesek a nem anyagi létezések felfogására. Ezeket intuíciónak, megérzésnek, 7., 8. meg 9. érzéknek nevezitek. Most még irányíthatatlannak látszanak, de egy kis gyakorlással tökéletesen megbízhatóvá lesznek. Mivel a fizikai érzékszerveitek a halálotok után az anyagban maradnak, a tudatotokkal fogjátok értelmezni a körülöttetek létező világot. Minél inkább tisztában vagytok önmagatokkal, annál kiterjedtebben fogjátok látni a Valóságot, és kevésbé lesztek kiszolgáltatva az ismeretlennek.

Miután meghaltok, egy más törvényekkel működő világban ébredtek öntudatotokra. Ahogy rádöbbentek a létsíkváltásotok tényére, és legyőzitek az elvárásaitokkal teremtett hallucinációs valóságokat, kiterjedtebb tudatossággal vizsgáljátok meg az elmúlt életeteket, életeiteket. S amikor az egótok korlátaitól megszabadulva, a lehetőségeitekhez képest tisztában vagytok önmagatokkal, létezésetek új irányt vesz.

Három lehetőség áll előttetek: 
1. újra megtestesülhettek az anyagi dimenzióban; 
2. az előző életeitekre figyelve tudatosan megpróbálhatjátok feloldani a hátráltató érzelmeiteket és gondolataitokat; 
3. átléphettek egy kiterjedtebb, finomabb rezgésszámú valóságszintre. Ezek a dimenziók már nagyon különböznek a jelenlegi létformátoktól.

Alapigazság: a halál után a továbblépésre, a „fejlődésre” nem az újjászületés az egyetlen lehetőség. Az újratestesülés csak az egyik mód.

Amikor egy egyéniség már elég tudatosan létezik, a materiális élet és a vele járó korlátok nem megfelelőek önmaga megvalósítására. A tudatosság ahhoz kell, hogy felismerhessétek a célotokat és az ezekhez szükséges eszközöket. De vannak olyan tudatok is, akik egyszerűen nem szeretik a fizikai világot. Az ő egyéniségüknek nem szimpatikusak a materiális létsík törvényei, ezért nem testesülnek meg újra a fizikai formában.

A tudatotok legkisebb érzelmeinek és gondolatainak is saját valósága, saját teremtett világa van. Ez így tökéletes. Érdekes és csodálatos élmény önmagatok különféle dimenzionális megnyilvánulásait felfedezni. Az anyagban élők azzal teremtik meg maguknak a gondjaikat, hogy megpróbálják letagadni bizonyos érzelmeiket és gondolataikat. A tudat azért alkotja meg újra és újra a materiális formát, hogy átélhessétek önmagatokat, és megtaláljátok azon részeiteket, amelyek valahol „elvesztek” az idő és tér labirintusában. Aki egyszer belefog az anyagi megnyilvánulásba, csak akkor léphet ki az újratestesülési ciklusból, ha átlátta az anyag törvényeit, és megoldotta képzelt hibáit – tehát elfogadta, megtalálta önmagát. Amíg ez nem történik meg, az egyéniség energiáit és figyelmét elterelik a különféle gátlások és korlátok, illetve a matériában tartják cselekedeteinek következményei is.

Ám bárhogy is dönt a tudat, mindig megvan a lehetőség arra, hogy elmerengjen az elmúlt és az elkövetkezendő életén. Hogy ez mekkora lehetőséget rejt magában, az az egyén életétől függ. Attól, hogy valaki egy emberöltőn keresztül meditált, és a tudatosságot gyakorolta, nem azt jelenti, hogy fejlettebb és többet ér másoknál, csak ő már elkezdett tanulmányozni egy olyan nyelvet, amely a többieket még nem érdekli.

Tehát a létsíkot váltó létezők jelentős része újra visszatér a materiális életbe. A lehetőségek száma most is végtelen, de mivel a földön megtestesülők hellyel-közzel egyazon utat járják be, vannak olyan, általános irányelvek, amelyeket a legtöbb egyéniség alkalmaz. 
 
Ezek:
Az 1. lehetőség a ráérős, kényelmes haladás. Általában a jól ismert környezetükbe reinkarnálódnak újra meg újra, és a Létezés végtelen örvényeit ugyanazokkal a barátaikkal járják be. Baráti társaságok, családok születnek újjá egy másik földrészen, hogy elérjék céljaikat. Mert csoportnak is éppúgy van célja, mint az egyénnek, csak ezt a tagok ritkán ismerik fel.
Akik ezt az utat választják, azokat a sokszínűség jellemzi: kellemes és kellemetlen élményekből egyaránt kiveszik részüket.

A 2. lehetőséget azok az egyéniségek választják, akik nem képesek egyszerre több mindent a megfelelő teljességgel átérezni. Ezért ők felosztják a feladataikat, és egy életen belül bizonyos érzelmek, jellemvonások átélésére nagyobb hangsúlyt fektetnek. Egy ilyen ember a fizikai világból nézve unalmasnak tűnhet.
A Én „fejlődése” mindig bekövetkezik, csak épp az egyén dönti el, hogy miképp akarja ezt a folyamatot megvalósítani.

A 3. utat azok választják, akik a megszállottságuknak köszönhetően mindenféle tervezgetés, megismerés nélkül vetik bele magukat a következő életükbe. Ezeket a személyiségeket az elemi erejű vágy oly hatalmas erővel hajtja új életük és céljaik felé, hogy nem dolgozzák fel az elmúlt életükben szerzett tapasztalataikat, nem fogják fel a lényeges tanulságokat. Mivel a vágyaik maximálisan elrabolják a figyelmüket, csak azzal törődnek, hogy a következő életük folyamán elérhessék céljaikat. Ezért azokról az eseményekről, tapasztalatokról, amelyek még várják őket – balesetek, katasztrófák, különféle szenvedések stb. – nem lesz tudomásuk. 

Az anyagnál kevésbé korlátozott síkokon más törvényekkel, nem kényszerítő erőként létezik az idő, ezeken a síkokon átlátható, követhető a fizikai világ idejének múlása. Természetesen senkinek sincs meghatározva, hogy mikor kell megszületnie.

Hellyel-közzel ezeket az utakat járjátok be az újjászületésetek folyamán. Természetesen ezek nincsenek ilyen éles határvonallal elválasztva egymástól, gyakran több lehetőséget alkalmaztok egyszerre, sőt teljesen más lehetőségeket is megragadhattok.

A fejlődés szó nem fokozást jelent. A jelzőkre, a különféle minősítésekre csak az egónak van szüksége, hogy elhelyezhesse önmagát a világegyetemben. Ezzel ellentétben az Életnek nincsenek határai, a lehetséges Létezés a legteljesebb mértékben nyitott, csak rajtatok áll, hogy mennyit láttok meg belőle. Ami hátráltató lehet nektek – pl. hitek, vallások –, az „fejlődést” biztosíthat másoknak. 

Egyeseknek kifejezetten jót tesz az a tévhit, hogy a bűneikért a haláluk után valamiféle pokoli hely vár rájuk. Ezáltal akarva-akaratlan felkészülnek arra, hogy feldolgozzák a problémáikat, megérthessék az életüket. S noha az örök boldogság jellegű túlvilágképek korlátozó hatásai nyilvánvalóak, bizonyos szituációkban, bizonyos egyéneknél ez is jól jöhet. Mert a materiális életet maga mögött hagyó egyén képzeletében lesz egy olyan személy – Isten –, akinek feltétel nélkül elfogadja szavait. Ilyenkor a Segítő könnyen, viszonylag egyszerűen elmagyarázhatja a helyzetet – a felvett istenalak személyén keresztül. Azok találkoznak a legkevesebb nehézséggel, akik értik és tudják, hogy a fizikai valóságot maguk teremtik az érzelmeik, gondolataik által. Még kiterjedtebb valóságokat ismerhetnek meg azok, akik még az anyagi életük alatt olyan valóságszintre emelik a tudatosságukat, hogy eggyé válnak a halál utáni létezéssel is.

A halál után lehetőségeknek mindössze egyike a reinkarnáció. A másik két lehetőség az előző életek tudatos átélés, illetve a kiterjedtebb dimenziókban, „magasabb” valóságszinteken történő létezés.

Ha a halálotok után tudatosan léptek ki az egótok illúzióvilágából, olyan egyéniségként ismertek önmagatokra, aki már nem az idő rabja. Tudatosság nélkül képtelenek lesztek irányítani a folyamatot! Ekkor is ti, a kiterjedtebb Énetek irányítja a dolgokat, de mivel ennek nem vagytok tudatában, számotokra édes mindegy lesz.
Ez a kiterjedtebb önmagatok egész jól mozog az időben, és éppoly természetes könnyedséggel emlékszik az előző életeitekre, mint ti a pár perce történtekre. Mivel ez az önvalótok most is létezik, ezért megint csak rajtatok – a tudatosságotokon – múlik, hogy a halálotok után vagy már a következő másodpercben felismeritek ezen részeiteket, és használjátok a képességeiteket. Természetesen ennek a felismerésnek előfeltétele az, hogy megértsétek a saját korlátlanságotokat, és valamilyen formában befogadjátok a reinkarnációt. Nem kell hinni, egyszerűen csak ne utasítsátok el a lehetőséget. Ugyanis ez az egyik alapfeltétele annak, hogy ne kelljen újjászületnetek, hanem gondolati síkon oldhassátok meg a korábbi életeitek alatt felhalmozott problémákat. 

A megértés és a „kijavítás” folyamata az éppen befejezett élet átélésével, a problémák és a gátlások feloldásával indul. Ha meg tudjátok érteni az anyagi létezés és az újjászületés mechanizmusát, megtehetitek, hogy önmagatok számára megváltoztatjátok az eseményeket. Az emberi gátlásaitokat, félelmeiteket, korlátaitokat megkerülve újraélhetitek az eseményt, és megtapasztalhatjátok abban a formában is, ahogyan az életetek folyamán nem tettétek, de nem léphettek vissza ugyanabba az életciklusba, amelyet ti és a többi Létező „egyidejű valóságnak” teremtettetek.

Amikor az éppen aktuális élet értelmezése befejeződött, a történelmi időben visszafelé haladva egyre több és több életetekkel tehetitek meg ugyanezt. Természetesen a feladatok ilyen szintű megoldásához olyan fokú tudatosságra van szükség, hogy az összes előző életeteket átláthassátok. Erre kevesen képesek. A legtöbben annyi előző életükből vonják le a tanulságokat, amennyit csak be tudnak fogadni, majd az így megszerzett tapasztalataikkal bölcsebben vetik bele magukat a következő megnyilvánulásuk átélésébe.

A materiális élet tökéletes lehetőség a megnyilvánulásra, de a tudatosság egy bizonyos fokán – amikor már többre vágytok, mint a körülöttetek létező anyag – szorítani kezd. Csakhogy nem könnyű kilépni ebből, mert az összes cselekedeteitekkel, érzelmeitekkel és gondolataitokkal öntudatlanul is tovább korlátozzátok magatokat. Ám ahogy a tudatosságotok növekszik – ezt nevezitek az idő telésének, illetve folyamatos reinkarnálódásnak, fejlődésnek –, egyszer eljuttok egy olyan korlátlan állapotba, amikor már be tudjátok fogadni az összes előző életeteket. Ezzel megteremtitek magatoknak a lehetőséget a feladatotok megoldására anélkül, hogy eközben újabbakat kreálnátok. Mert hát a fizikai élet folyamán végül is erről van szó. 

A tudatosságotok kiterjedtségének köszönhetően az eleddig lappangó tapasztalataitok – ösztön, tehetség vagy a tudatalatti terméke – megjelennek bennetek. Ahogy az előző életeitek eseményei leperegnek a figyelmetek fényében, fokozatosan tudatára ébredtek a cselekedeteik okának, és azokat az élményeiteket, amelyeket valamiért el akartatok felejteni – gátlások, félelmek vagy fájdalmak miatt – felszabadítjátok az elnyomás alól. Ennek köszönhetően megértitek azt a végtelen ok-okozati láncot, amely az évmilliók alatt vezetett titeket. Annak az elképesztő energiának a segítségével, amelyet az egyéniségetek elfojtására fordítottatok, további mélységekig ismerhetitek meg magatokat. S mivel az érzelmi-gondolati tapasztalat a valóság, az összes elkövetkezendő életetek tapasztalatát megszerezhetitek, vagyis nem lesz szükség rájuk. Ekkor, a tudatosságnak ezen fokán dönthetitek el szabadon, hogy mit is szeretnétek csinálni, s ekkor, az Énetek tökéletes ismeretében éreztek rá azokra a hihetetlen lehetőségekre, a végtelen felfedezés s a sokdimenziós létezés szabadságára, amely a fizikai világ korlátai helyett titeket vár. 

Amikor valamilyen módon eggyé váltál azzal a Belső Éneddel, aki önmagát végtelen apró Énné osztva, végtelen előző életedben játszik szerepeket, rájössz, hogy rengeteg ilyen Belső Éned van, aki rengeteg nem materiális síkon játszik jobbnál jobb szerepeket. Ezt a tudatosságot elérhetitek az állandó újjászületéseken keresztül, szellemi átéléssel, de úgy is, hogy rádöbbentek a korlátaitok létezésére, és egyszerűen kiléptek belőle. 

Tehát amikor eléritek az újjászületéssel bejárható legszélesebb tudatállapotot, a materiális létezés számotokra értelmét veszti. Ekkor már egy olyan, nem emberi egyéniséggé váltok, amelyben tökéletes harmóniában léteznek együtt a látszólag ellentétes pólusok. Önmagatok különféle megnyilvánulásai most is léteznek. Veletek párhuzamosan csodálkoznak rá és értik meg a világegyetemet, és egyszer majd arra is rá fognak jönni, hogy az eredendő tudatuk megegyezik a tiétekkel.

Igazából csak akkor fogod megérteni a szavaimat, amikor a tudatosságod – feltehetőleg test nélkül – eléri az újjászületéssel megszerezhető legkiterjedtebb állapotot. Ekkor több milliárd esztendő emléke fog egységként élni bennetek, és mivel olyan érzékekkel érzékelitek majd a valóságot, amelyeket jelenleg használtok, sokkal több lehetőségetek lesz a létezésre, mint azoknak, akik újratestesülnek az anyagban.

Miután a reinkarnációt, a fizikai világot és a hozzájuk tartozó síkokat magatok mögött hagyjátok, egy olyan létsíkon váltok tudatossá, ahol az érzelmeitekkel és a gondolataitokkal már szabadon teremthettek háromdimenziós – színekkel, illatokkal, hangokkal teli – formákat. Mivel mindez tökéletesen valóságos, bármelyik szereplőnek – kő, növény, állat vagy ember – belebújhattok a bőrébe, és az ő szemszögéből immár tudatosan újraélhetitek az eseményt. Azonosulhattok más hozzátok hasonló teremtő tudatokkal, belebújhattok az ő teremtményeik bőrébe is. Mivel ekkor már az érzelmeitek és a gondolataitok szabadon áramlanak, nincs más dolgotok, mint hogy figyelve őket megismerkedjetek teremtő erejükkel. S mivel a telepátia ezen a valóságszinteken akadályok nélkül működik, a tapasztalataitokat, az örömeiteket megoszthatjátok a többiekkel is. Ekkor együtt hozhattok létre különféle sokdimenziós alkotásokat, amelyek a felfedezések újabbnál újabb boldogságával tárják elétek az ismereteket és önmagatokat.

Ha ezalatt a teremtő játék alatt maximálisan megismertétek, átéltétek önmagatokat, a tudatosság egy újabb valóságszintjére léptek. Ezeket a létsíkokon már megszűnnek a „célok”, ám ezen nem létező „célok” elérésével újabb valóságokat, újabb lehetőségeket ismertek meg.

Ha a tudatosságotok még kiterjedtebb formában fogja át a Valóságot, tudatosan megoszthatjátok lényetek egy részét, és létrehozhatjátok önálló egyéniségek milliárdjait. Ők a szabad érzéseikkel és gondolataikkal tovább tágítják a felfogásotok korlátait.

A tudatosság következő, korlátlan állapotában a végtelen megnyilvánulások határtalan, Teljes Létezői lesztek, ti lesztek maga a Megnyilvánulás. Bennetek, az állandó jelenben lesz a múlt és a jövő, ti lesztek az örök érvényű élet és az örök érvényű halál. Identitástudatotok tökéletesen feloldja korlátait, a határtalanságotok lesz a határotok.
Azon a ponton, ahol már nem köt titeket gúzsba az újjászületés kényszere, akár visszatérhettek a materiális valóságba is, hogy a többi Létezőnek segítséget nyújtsatok.
Az igazi tanítók nem „tanítanak”. Keveset magyaráznak, még kevesebbet állítanak, és sosem győzködnek vagy bizonygatnak, mivel tudják, hogy a Valóság megismerését nem lehet mesterségesen siettetni. Ők nem a szavaikkal, hanem önmagukkal – cselekedeteikkel, létükkel – tanítanak. Ez az életmód nagyfokú egótlanságot, önzetlenséget kíván a tanítótól, de mindez az ő tanulását is szolgálja: olyan tapasztalatokkal gyarapítja, amelyeket csak így képes megszerezni.

A tanítás mellett a másik lehetőség, ha már megismertétek a reinkarnáció törvényszerűségeit: a gyógyítás. Akárcsak a tanítónak, a gyógyítónak is több létsíkon, több létidőben kell tevékenykednie ahhoz, hogy a munkássága eredményes legyen (akinek segítenek, egyszerre több létidőben vannak megnyilvánulásai, ezekkel a személyiségekkel egyszerre kell foglalkozniuk mind a tanítóknak, mind a gyógyítóknak). A gyógyító valójában akkor segített rajtad, ha megtanított arra, miképp gyógyítsd meg a körülötted élőket és önmagad.

A fa alatt ücsörgő szent emberek az ego nélküli materiális létezést választják. Tudatuk a kiterjedtebb valóságokra fókuszál, így folyamatosan sugározzák magukból a létezés eredendő energiáit, s a köréjük gyűlt emberek fokozatosan feltöltődnek, és egy kiterjedtebb valóságszinten kezdik el felfogni önmagukat.

A 3 Elv – tanító, gyógyító, szent ember – csak lehetőség, akár mindhárom Elvet megtestesíthetitek egyetlen élet alatt is. A reinkarnációs ciklus befejezését követően a lehetőségek száma végtelen.
 
 - A. J. Christian -

forrás:szkajparasztok.blog.hu
 
 - - - - - -
 
A. J. Christian: Önéletrajz

- - - - - - 
 
741Hz meditációs zene- videó
Hallgatásával fejlesztheted a belső hangod üzenetét, segítheted a tudatod kitágítását.