2020. május 31., vasárnap

Tordai Vilmos: OKKULT ELEMEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉBEN


Olykor talán szellemes, de - bocsánat az őszinte szóért - sokszor felületes gondolkozású intellektuelek szeretik mostanában az okkultizmust úgy feltüntetni, mint átfutó divatot, amely pszichológiai törvényszerűséggel követi a háborús időket, miként ez az ötvenes években is történt. Igazság szerint azonban, ha megengedjük is, hogy nagy szenvedések, nagy testi és lelki nyomorúságok s tömeges halálozások idején erősebben lobban fel az emberek lelkében a túlvilági problémák iránt való érdeklődés, az okkultizmust, illetve az okkult jelenségekkel való foglalkozást nem lehet pusztán átfutó divatnak tekinteni, mert épp oly ősi és folytonos az, mint akár a vallás.


Régi tapasztalat, hogy a templomok is akkor telnek meg legjobban, amikor az emberek szenvednek. A legtöbb embernek sajnos csak akkor jut eszébe az Isten vagy a halál, amikor bajban van, máskor szívesebben hajszolja a földi élvezeteket. Ámde a vallásos érzéseknek a váltakozó elhalványodása és fellobbanása alapján senki nem mondhatja, hogy a vallásos érzés általánosságban nem örök és kiirthatatlan az emberi lélekből. Csak az érdeklődés foka lehet "divat", maga a vallás nem.

Így vagyunk az okkultizmussal is. Mindig volt, van és lesz, bár kulturkorszakok szerint változó elnevezések alatt szerepeltek egyes jelenségei. Nincs nép, amelynek történelmében, folklorisztikájában, hagyományaiban, vallásában, irodalmában és társadalmi megnyilvánulásaiban kezdettől fogva bőségesen ne találnánk oly gondolatokat, megfigyeléseket, sőt gyakorlati élményeket, amelyek a természetnek és az emberi léleknek bizonyos ismeretlen, misztikus hátteréről lebbentik fel egy-egy pillanatra a fátyolt, és amelyekből az elvont vallásos okoskodásokkal mintegy párhuzamosan konkrétebb fogalmak és meglátások alakultak ki a halhatatlanságról és a túlvilági életről.

Legyen ez a könyv tanúbizonysága annak, hogy megvan ez a természetes okkultizmus a magyarság életében is éppen úgy, mint a Föld minden más népénél, és hogy az okkult dolgok iránt való érdeklődés nálunk sem pusztán külföldről importált áru, hanem eredeti gyökéren termett, kipusztíthatatlan élőfa.

Ennek a fának ágait, leveleit, lombját mutatom be a következőkben.

Bizonyára lesznek olyan kritikusaim, akik elkábítva a fölényes materialisztikus felfogásnak nem mindig tudományos jelszavaitól, a nemzet életében jelentkező természetes okkultizmusnak minden gondolatában merő babonaságot, minden megfigyelésében érzéki csalódást és minden tapasztalati leírásában tudatos megcsalattatást látnak. De ezeknek nincs igazuk.

Lehet, hogy a könyvemben felsorolt tekintélyes számadat közül egyikmásik talán nem bír történelmi alappal, nem volt reális megfigyelés, hanem csak tévedés, hazugság vagy fantázia szüleménye. Minden egyes adat keletkezését a legelső forrásokig felkutatni nem lehet e könyv feladata. Ámde ez adatok legnagyobb része oly megnyilvánulásokról szól, amelyek kimutathatólag minden időkben, minden népnél milliószor és következetesen törvényszerű hasonlóságokkal történtek, az adatok összességét tehát általánosságban a "babonaság" megvető kifejezésével illetni csak azért, mert misztikusak és ellenkezni látszanak az érzéki tapasztalataink útján eddig megismert természeti törvényekkel, nem lehet és a tudományosan gondolkozó embernek nem is szabad. Hiszen tudnunk kell, hogy a természetnek még sok ismeretlen törvénye van. Tudnunk kell, hogy még a "babonának" is van reális magva, amint erre már Ipolyi és Kandra is rámutattak, és tudnunk kell, hogy az abnormis pszichofiziológiai tünemények, a hipnotikus és szuggesztív jelenségek, a kiváló külföldi tudósok által kellő tudományossággal megfigyelt ihletve látás és mediális képességek máris igazolják sok régi misztérium és "babona" lényegének valóságát anélkül, hogy azért megszűntek volna továbbra is rejtélyek maradni. Oly rejtélyek, melyek végleges megmagyarázására talán ezután sem lesznek elegendők a csupán fizikai érzékszerveink útján megismert törvények, s melyek megoldása, úgy lehet egykor igazolni fogja azt a feltevést, hogy csakugyan körülvesz bennünket még egy másik, érzékentúli, láthatatlan világ, épp oly élettel és törvényekkel teljesen, mint ez a mi fizikai világunk.

Egyébként munkámnak fő célja nem az, hogy az okkult dolgok ősiségére, általánosságára, a régi hagyományoknak a modern megfigyelések és tudományos kutatások eredményeivel azok valóságáról szóljak, hanem az, hogy feltárjam, az okkult jelenségek ismerői előtt: mennyi érdekes okkult motívum található a magyarság életében, amelyeket érdemes további beható, tudományos tanulmány tárgyává tenni.

A MAGYAR SPIRITISZTA MOZGALMAK

Hazánkban is csakúgy, mint Európa többi részében, 1853 után kezdtek foglalkozni a spiritisztikus kísérletekkel. Ekkor terjedt el ugyanis az amerikai hydesvillei "kopogások" híre, és ekkoriban adtak számot különböző médiumokkal végzett meglepő kísérleteikről a német Zöllner, az angol Crookes és a francia báró Guldenstubbe. Ugyanerre az időszakra esik a francia vallásos spiritiszták fellépése is, akiknek vezére Allan Kardec volt. Legelőször természetesen a külföldön élő, vagy a külfölddel élénk összeköttetésben álló mágnáscsaládjaik körében terjedtek el az új eszmék. A legelső magyar, aki spiritiszta könyveket írt, gróf Szapáry Ferenc volt, akinek a "Table Moving" és "Geistige Agapen" (Szellemi áldozások) című könyvei német nyelven, Párizsban jelentek meg, 1854-ben. Ugyanettől a szerzőtől több munka jelent meg a spiritizmussal kapcsolatban újra éledt mezmerizmusról is. (Magnetisme et magnetotheraple" és "Katechisme de vitalmagnetisme.")

Utána pacolai báró Hellenbach Lázár (1827-1877), egy ősrégi magyar mágnáscsalád sarja következik. Már II. Rákóczi Ferenc is a Nyitra megyei Hellenbach-család őrizetére bízta kétéves fiacskáját, mikor egy ízben menekülnie kellett. De Hellenbachnál sem tudom, mint Szapárynál, hogy magyar okkultistának mondhatom-e, mert spiritisztikus tendenciájú és bölcsészeti munkáit, amelyek egyébként világhírre tettek szert, németül írta és Bécsben jelentette meg. Neje, Jellachich Klotild meg horvát volt. Valami magyar érzésnek azonban mégis csak kellett élnie benne, mert amikor 1867-ben tagja lett a horvát tartománygyűlésnek, ő volt a vezére annak a pártnak, melynek programja a Magyarországgal való egyesülés volt. Du Prel báró műveivel némileg rokon okkult tárgyú munkái: Az egészséges emberi ész bölcselete; Az individualizmus; Az emberiség előítéletei; Egy bölcsész naplója; A számok mágiája; Születés és halál, mint a világnézet változása és az ember kettős természete; Mr. Slade bécsi tartózkodása; A tények logikája.
(Ez az utóbbi felelet volt János főhercegnek egy Bastian nevű médium leleplezéséről írt "Bepillantás a spiritizmusba" című füzetére.)

Mindenesetre hatással volt Hellenbach a magyar spiritizmus nyitására annyiban, hogy sokat foglalkozott és kísérletezett báró Vay Ödönné, született Wurmbrandt Adelmával, a hazai spiritiszta mozgalom tulajdonképpeni megindítójával.

A nemes Vay-családnak úgyszólván minden tagja híve volt az új eszmének. Maga Vay Miklós is "a szó legfelségesebb értelmében" spiritisztának vallotta magát Szentpéteri Sámuel esperes előtt, kinek elbeszélte telepatikus vízióit, és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy "az ő imádásig szeretett, dicsőült Anyjának szelleme: Őrangyala, ki tanáccsal, lelkesítéssel és vigasszal mindig mellette áll, kivált igen nehéz, válságos körülményei között." Fia, ifjabb Vay Ödön (Adelma férje) 1870-ben Sárospatakon kis könyvet adott ki: "A spiritizmus rövid ismertetése" címen. Az öreg bárónő, az áldott lelkű Vay Katalin, szintén erős hívő volt, de valamennyiük között Adelmának volt a legnagyobb szerepe. Médiumi úton létrejött közleményei révén ő volt a legelső magyar spiritisztikus szervezet megalapítója, amely alapításnál vele egyenrangú társa egy derék magyar orvos, dr. Grünhut Adolf volt. Mint alább látni fogjuk, voltak nálunk más, spiritizmussal foglalkozó társaságok is, de a Vay Adelma által megszervezett társaság váltotta ki a legnagyobb hatást, ez fejtette ki a legszebb és legtartósabb működést, ezért erről és alapítójáról kell a legrészletesebben beszámolnom. Egyébként is ennek története a legérdekesebb, legváltozatosabb.

Rendkívül érdekes és megkapó képet nyújt annak a megfigyelése, mint indultak el különböző utakon Vay Adelma és dr. Grünhut, hogy aztán az 1870-es években, "véletlenül" találkozva, megszervezzék a "Szellemi Búvárok Pesti Egyletét", ezt a részleteiben talán itt-ott bájosan naiv, de a maga egészében lelkesedésen, alázatosságon, és krisztusi vallásosságon fölépült társulatot.

1860 táján történt, hogy a golopi kastélyban tartózkodó Adelma grófnőt erős fejgörcsök kínozták. Ekkor egy Gárdos nevű orvos, ki a hölgy homlokáról a frenológia tanai szerint "látnokságot" fedezett fel benne, gyógyszerül a "delejes írást" ajánlotta. A kúra sikerült, Adelma író médiummá lett és fej-görcsei elmaradtak. Sok csodálatos dolgot írt le keze automatikusan anélkül, hogy esze is közreműködött volna e közleményeknél. Túlvilági, magas erkölcsi nívón álló oktatások, bájos Andersen-mesék, telepátiára és ihletve látásra valló híradások, orvosi diagnózisok és rendelések kerültek ily módon papírra, s emellett valami sajátságos magnetikus gyógyító erő is kifejlődött benne, melynek segélyével nagyon sok csodálatos gyógyítást végzett még az orvosoktól teljesen reménytelennek mondott esetekben is.

Adelma grófnő sok könyvet írt, legnagyobb részt médiumi úton.

Mint született Wurmbrandt leánynak, nem vehetjük rossz néven, hogy műveit ő is német nyelven adta ki, azért mégis sokkal inkább tarthatjuk őt a magunkénak, mint Szapáryt, mert itt élt közöttünk, a magyar néppel gyakorolta jóságát, és magyar emberekkel alapította meg a spiritiszta egyletét. Egyébként édesanyja magyar nő volt: Teleki grófnő. Adelma grófnő legelső spiritiszta műve az 1866-ban megjelent "Elmélkedések könyve" volt, mely médiumi írással létrejött vallásos gondolatokat tartalmaz. 1869-ben, huszonhét éves korában ugyancsak médiumi úton, harminc nap alatt írta meg a "Szellem, erő, anyag" című, nagyon híressé vált munkáját, mely valóságos bibliájukká vált a magyar spiritisztáknak. A világoknak, az angyaloknak (akiket "Elsődök"-nek nevezett) és az emberi léleknek genezisét, bukását, helyzetét és feladatait írta le ebben a könyvben a grófnő egyik szellemi vezetője, mély értelmű "számtörvények" ábráival illusztrálva a rendkívül érdekes leírásokat. Legközelebbi művei (1874): "Egy modern keresztény nő hitvallása" és "Tanulmányok a szellemvilágból" voltak. Ebben az utóbbi munkájában közli azokat a csodálatos gyógyításokat, amelyeket médiumi és magnetikus tehetségeivel végzett. Ezután szinte évről-évre megjelent egy-egy, többnyire médiumos forrásból eredő kötete.

A "Látományok egy pohár vízben" című munkában vízióit írja le. A "Tündéranyóka elbeszélései" és a "Tündéranyóka meséi a napsugárról" című művei bájos Andersen-meséket tartalmaznak a túlvilágról, melyekről Bartha Miklós is elragadtatással nyilatkozott. Egyéb művei: "Életemből"; "Hephata" (spiritiszta imakönyv); "Csöngettyűcske"; "Amit a Zephir mesél"; "Aeonok"; "Szellemnyilatkozatok"; "Hasonlatok"; "Képek a túlvilágról"; "Ég és Föld közötti szférák."

A katolikus egyház indexre tette műveit s a gonobitzi plébános kiközösítette Adelmát az egyházból, bár műveiben a legnagyobb lelki imádással ír Krisztusról és Máriáról. A grófnőnek a legnagyobb lelki fájdalommal kellett áttérnie a református egyházba, de a könyveiben írtakat nem vonhatta vissza. Érdekes, hogy mikor az exkommunikáció után rövidesen a plébános meghal, - amiben Isten büntetését látta a gonobitzi nép, - csakhamar jelezte egy amerikai médium-ismerőse, ki erről az esetről nem is tudott, hogy egy katolikus pap szelleme van mellette, aki Adelma bocsánatáért esedezik...

Adelma grófnőtől függetlenül, egészen más úton ismerkedett meg ugyanezekben az időkben az okkult jelenségekkel egy abaújszántói orvos: dr. Grünhut Adolf. Ifjú korában páratlan kötelességtudással, mint sebészorvos vett részt az 1848-49-i szabadságharcban, sokszor golyók között végezve operációit. A 60-as években Abaújszántón telepedett le, hol egyszer egy szomnambul leánykát vezetett házába a sors, akivel először nem sokat törődött, akinél azonban csakhamar oly csodálatos pszichikai jelenségek mutatkoztak, melyek a legnagyobb fokra hevítették az orvos tudásvágyát.

Az egyébként csekély műveltségű leányka álmában bámulatos tudást és világosan-látást árult el. A legpontosabban előre bejelentette a jövendő eseményeit, amelyek közül a tragikusabbakat orvosa hiába igyekezett megelőzni; falakon, nagy távolságokon átlátott, csalhatatlan diagnózist adott súlyos betegségekről és oly orvosszereket rendelt nekik, melyektől az orvosok legnagyobb csodálatára azok rövidesen tényleg meggyógyultak. Dr. Grünhut emlékiratai, amelyeket amerikai magyarok támogatásával 600 oldalon, két vaskos könyvben "Tanulmányok a spiritizmus köréből" címen a múlt évben adott ki az általa alapított Egylet mostani vezetősége, részletesen leírják ezeket a meglepő eseteket, melyeknek hitelességéhez a legcsekélyebb kétségek sem férhetnek. Ezt a munkát mindenkinek, aki a spiritizmussal foglalkozik, ismernie kell. Ritka gyönyörűséget és mély tanulságokat rejt magában ez a szellemes élénkséggel, erős magyarsággal, krisztusi vallásossággal és megragadó közvetlenséggel megírt terjedelmes munka.

Szóval, a kezdetben szkeptikus, világias felfogású orvost erősen gondolkodóvá tették a szomnambul leánnyal szerzett tapasztalatai, melyek meggyőzték arról, hogy a léleknek csodás tehetségei vannak, melyek függetlenek a testtől és az érzékszervi világtól. De még nem volt spiritiszta, csak akkor lett azzá, mikor 1870-ben átköltözött Miskolcra, és mint homeopata orvost, báró Vayék egyszer egy betegükhöz hivatták az Abaúj megye déli részén fekvő golopi kastélyba. Adelma grófnő ekkor, miután dr. Grünhut a beteget már megvizsgálta, médiumilag írt papírlapot mutatott neki, melyen le volt írva nemcsak szószerinti azonossággal a beteg diagnózisa, hanem a betegség következő egész lefolyása, valamint homeopatikus gyógykezelése is. A doktor ezen módfelett meglepődött, amikor pedig a betegség kiszámíthatatlan javulási és rosszabbodási krízisével együtt egészen úgy folyt le, ahogyan azt a "szellemek" Adelma által előre megjósolták, - a szomnambul tapasztalatok alapján már előzőleg előkészített orvos spiritisztává lett.

Ez eset után rövidesen Pestre költözött. Első dolga volt itt delejes kezeléssel néhány perc alatt megszüntetni nagynénje súlyos, fejgörcsökkel egybekötött ájulási rohamait, melyekkel szemben tanácstalanul állottak az akkori idők professzorai. Most azután nagy lelkesedéssel kezdett kutatni budapesti spiritiszták után. A Pester Lloyd egy bizonyos szeánszról írt gúnyos cikke, valamint a cikkben megnevezett dr. Daniely ügyvéd útján csakhamar rá is akadt egy néhány tagból álló szerény társaságra, és ez a társaság alakult át 1871. április 21-én Vay Katalin bárónő, Vay Ödön és Vay Adelma grófnő részvételével a "Szellemi Búvárok Pesti Egyleté"-vé.
Ugyanezen az ülésen az Egylet szellemi vezetői meghatározó programot is adtak. A legfőbb cél az egységes keresztény hitben való önmunkálkodás. Mindenkinek és mindig Krisztus tanításait kell szem előtt tartania.

Az író- és beszélő médiumok által jelentkező magasabb szellemi vezetők erkölcsi tanácsait követni kell, míg a szenvedő, alantasabb szellemeket a krisztusi eszmék segítségével helyes gondolkozásra, megismerésre, jóvátevésre kell vezetni. A tagok érzését a hit, szeretet és alázatosság hármas motívuma, míg értelmét "a kutatás, megfontolás és bizonyítás" hármassága vezesse.

A harmonikus kezdetet igen szép eredmények követték. 1873-ban az Egylet alapszabályait jóváhagyta Tóth Vilmos belügyminiszter, s nemsokára százakra ment a tagok száma, akik oly szent érzésekkel jártak az ülésekre, mint amilyenekkel a régi keresztények járhattak gyülekezeteikre. Író-, beszélő- és rajzolómédiumokban, ihletve látókban sohasem volt hiány, és az ezen médiumok révén tapasztalt sok csodálatos jelenség - amelyek között volt nem egy személyazonossági bizonyíték, letagadhatatlan "látás", valódinak bizonyult szellem fényképezés, meglepő gyógyulás, - lassan-lassan a legjobb hírt szerezték az Egyesületnek, mely anyagilag is úgy fellendült, hogy nemsokára könyveket adhatott ki. Az Egylet ma már saját házában tartja összejöveteleit.

Grünhut dr. valóságos apostola lett a magyar spiritizmusnak. Nem téríthette többé vissza sem a szegénység (klienseinek legnagyobb része elmaradt, mikor megtudta spiritiszta voltát), sem az undok hírlapi rágalom, melynek sajtóperén tartott fényes apológiáját, Krisztus igéit idézve, e szavakkal fejezte be: "Ha a spiritizmus mesterkélt emberi alkotás, akkor nyomtalanul el fog enyészni, ha azonban Isten akaratának folyománya, akkor semminemű hatalom, annál kevésbé ilyen törpék erőlködései nem akaszthatják meg hódító útjában!"

Egy csodálatos pszichológiai következménye is volt az Egylet működésének. Amint dr. Grünhut is igazi pendantja volt a Saulusból lett Pálnak, és a meggyőző szellemnyilatkozatok, meg más jelenségek révén a zsidó orvos Krisztusnak imádójává, apostolává lett, úgy az egyesületnek minden olyan tagja, ki esetleg zsidóvallású volt, megismervén a szeretet tanát, a kereszténység vezérlőjének buzgó követője lett, s mindennapi olvasmányává tette az evangéliumot.

Amely tannak ilyen gyümölcsei teremnek, az aligha lehet az ördög tanítása!
Az Egylet ma már ötvenesztendős, és bár az áldott emlékű "doktor bácsi" 1906. október 28-án maga is a szellemi szférák lakója lett, ki közölni valóit szintén már csak a médiumok útján mondhatja el, az Egylet változatlanul áll és virágzik Rohay Béla, Hauser Adorján és Merényi József vezetése alatt. Magas műveltségű, előkelő tagjai vannak és oly médiumai, akik évtizedek óta működnek anélkül, hogy ebből egészségükre bármiféle hátrány származott volna. Hivatalos kiadványai a nyolcvanas években még németül jelentek meg és pedig: "Reflexionen aus der Geisterwelt" három kötetben, a "Reformierende Blätter" hét kötetben; 1899-től kezdve azonban mind a mai napig a magyar nyelvű "Égi Világosság" hozza azokat a szellemi közleményeket, melyek az Egyesület ülésein elhangzanak. Kiadott az egylet még egy "Manna a hit táplálására" című könyvet, továbbá még néhány füzetet, melyek szintén szellemnyilatkozatokat tartalmaznak. Tagjai közül sokan önálló irodalmi működést is fejtettek ki, természetesen a Vay Adelma grófnőtől megállapított "szellemerkölcsi" elvek alapján, s ezek közül elsősorban Tóvölgyi Tituszt kell megemlítenünk (1838-1918), az "Égi Világosság" alapítóját és első szerkesztőjét, akinek hatalmas munkássága nagyban hozzájárult a spiritiszta eszméknek hazánkban való elterjesztéséhez. Első műve, a "Van-e másvilág" folytatásokban a Pesti Hírlapban is megjelent, aztán gyors egymásutánban még a következő munkákat adta ki: "A lélek, mint egyén", "A szeretet könyve", "Miért vagyunk e földön?" "Egy új reformáció küszöbén", "Az istenített emberek és jótékony szemfényvesztők", "A Mindenség földtani és leszármazási művelődésének története" s a "Szellem, erő, anyag magyarázata".

A hasonló szellemben írt, és a Grünhut-féle Egylet szellemi szférájába tartozó eredeti spiritiszta munkák közül fel kell még sorolnunk a következőket: Ferenczi József: "Szellemtani eredmények", "A szellemész" (mindkettő 1874-ből); Dr. Grünhut Adolf: "Hogyan fejlődik valaki médiummá?"; Gabányi Árpád: "A szellemtan kézikönyve"; "Élet és Halál" (e könyveket Gabányi neje írta médiumilag); Havas Andor: "Levelek a túlvilágról"; Nérei Ödön (álnéven: Bata Mór): "Tájékoztató a spiritizmus történetéből, elméletéből és kísérletezéséről",, "A médiumokról", "A Biblia szellemtani megvilágításban", "Okkult élet, öntudat, értelmiség, erő", "Négy kérdésre felelet", "Hét probléma az okkultizmus történetéből"; Wajditsch Alajos dr.: "Tanulmányok a szellemtan köréből";; "Jézus"; Kempelen Farkas: "Spiritiszta Káté"; Hermann Gábor: "A spiritizmus tantételei." Mint az Égi Világosság" egyik legrégibb, legtudósabb és legjobb tollú munkatársát, meg kell neveznünk még a gazdag tapasztalatú Bánfi Jánost is.

Nem kell azonban azt hinnünk, hogy a spiritizmusnak csak ez az egyféle iránya terjedt el Magyarországon. Voltak és vannak olyan spiritiszták is, akik a francia Allan Kardec iskolájához hasonló Vay-Grünhut-féle mélységesen vallásos, úgynevezett kinyilatkoztatási spiritizmus tantételeihez nem tudtak teljesen hozzáilleszkedni, és merő hit helyett inkább a filozófiai elbírálás és a tudományos kísérletezés álláspontjára helyezkedtek. Ilyen volt az az irány, melyet 1899 táján tatai báró Mikos János vezetett (+1904-ben) és megkülönböztetésül a spiritizmustól, spiritualizmusnak nevezett, anélkül, hogy ezen kizárólag bölcsészetet értett volna. Külön hetilapot is alapított iránya részére, a "Rejtelmes Világ"-ot, mely négy évfolyamon át (1897-1900) igen érdekes és változatos tartalommal jelent meg. 1900-ban a báró még egy "Országos spiritiszta szövetség" létesítését is megkísérelte, azonban eredménytelenül. Mikos Hellenbachnak és Du Prelnek tanítványa volt, cikkeiben, amelyek sűrűn jelentek meg az említett lapban, nem spiritiszta apostol, hanem nyugodtan filozofálgató tudós alakjában áll előttünk. Önálló könyvei: "Elmélkedések a vallásról", "Hypothesen", "Gedanken über das kathol. Christenthum."

A "Rejtelmes Világ" másik főmunkatársa Madách Aladár volt, nagy költőnk fia (+1908-ban). Benne a filozofáló tudóson kívül még egy ábrándos költőt is találhatunk. Mind az okkultizmus iránti hajlamát, mind verselő készségét édesatyjától örökölte. A nyolcvanas években sokat irt a Pesti Hírlapba. Művei, a "Rejtelmes Világ"-ban és az "Égi Világosság"-ban megjelent számos filozófiai cikkeken kívül: "A gyakorlati spiritizmus védelme" (1884. Wallace egyik művének fordítása ez, de Madách bőséges bevezető és befejező résszel látta el), "Hangok a pusztán" (1881) és "A szellembúvárlat irányeszméi" (1899).

Az eredeti magyar spiritisztikus és ezzel rokon okkult irányú könyvek és folyóiratok jegyzékét még a következőkkel kell kiegészítenem: Jankovich Gyula: "A modern boszorkánykonyháról, vagy a spiritizmus eredete, történeti fejlődése és elterjedése" (1884); Dessewffy Arisztid: "Mi a spiritizmus? (1898); Dietrich Gyula: "Az élet titka" (1898); ifj. Lónyay Sándorné: "Jósolás a kézből" (1899); Bánó Zoltán: "Csevegések a szellemvilágból" (1900); Rozsondai János: "Magyar Sphinx" (1903-ban hat szám jelent meg ebből az ügyesen szerkesztett lapból); Filkovich Boldizsár: "Vezérfonal a spiritizmus gyakorlati művelésére" (1902. Mediális mű); Ágoston Gyula: "Az eksztázis" (1904. Tudományos szempontból a legértékesebb eredeti tanulmány); Dr. Wajditsch Alajos: "Magnetizmus" (1904. Folyóirat a magnetikus gyógymód kultiválására; csak egy évfolyama jelent meg), "Ösvény" (1920. Cleveland. Az amerikai magyar spiritiszták folyóirata, megjelent kilenc száma); Dr. Máthé Zoltán: "A spiritizmus tudományos megvilágításban" (1911); Alexy Erzsébet: "A siker és boldogság titka" és "A lélek útja" (évszám nélkül); Tordai Vilmos: "Van-e túlvilág?" (1915. Felolvasás százötven diapozitívval); Luzsénszky Alfonz: "A jövőbelátás" (1920); Kissné Vilma: "A legyőzött halál" (1921. Egy magyar médium húszévi tapasztalatai a transzcendentális világból). Végül, - az audiatur et altera pars elvénél fogva, - meg kell említenem még a spiritizmus magyar kritikusait is. A legtöbbje pap, kik az Ördög művét látják benne, a többiek előtt pedig csak üres babona és csalás minden. Ezek a könyvek: Dr. Mayer Béla püspök: "A spiritizmus keresztény katholikus megvilágításban" (1899); Dr. Wolkenberg A.: "A spiritizmus" (A Hittudományi Egyetem által 1897-ben pályadíjjal jutalmazott mű); Tolnai Simon: "A leleplezett spiritizmus"; Tóth Béla: "A spiritizmusról" (1903); Lukács József: "A spiritizmus." Fordított munkák: Schneid Mátyás: "Az újabb spiritizmus bölcseleti megvitatása" (A 80-as évekből, ma már nem kapható); Wallace Russel Alfréd: "A gyakorlati spiritizmus védelme" (Első fordítása 1884-ből, Madách Aladártól, rég elfogyott, második kiadása a "Lelki tünemények" 9. füzetében); Du Prel Károly: "Mi a halál?" (Nérei Ödön fordítása), "A világi kolostor" (Tordai V. fordítása, a "Lelki tünemények" 7. füzete), "Az ember rejtélye" (Tordai V. fordítása); "Az okkultizmus könyvei" (Kultúra-kiadás című sorozatban 1922); Lehmann Alfréd: "Babona és varázslat" (A Természettudományi Társulat kiadása, spiritizmus-ellenes mű); De Fremmery: "Vezérfonal a spiritizmus megértéséhez" (Ferenzy Izabella fordítása, a Szellemi Búvárok Pesti Egyletének kiadása, 1910); Allan Kardec: "Az evangélium", "Párbeszédek és fejtegetések a spiritizmusról", "Szellemek könyve" (A Szellemi Búvárok Pesti Egyletének kiadásai); Forsboom Bernát: "Emanuel szellem nyilatkozatai" (ugyanannak kiadása); Flammarion Camille: "Uránia", " Lumen", "Az ismeretlen és a lelki problémák" (ez utóbbit fordította Szabó László, 1901); Jacolliot: "Indiai fakírok között" (Tordai V. fordítása, megjelent a "Lelki tünemények" 1. füzetében, 1912); Crookes Vilmos: "Tudományosan bizonyított jelenségek a spiritizmus köréből" (Tordai V. fordítása, "Lelki tünemények" 13. füzet, 1915); Conan Doyle: "Mi a spiritizmus?" (Révay József fordítása); Sage: "Piperné, a médium" (Telekes Béla fordítása, mindkettő a Kultúra kiadásában megjelenő, "Az okkultizmus könyvei" című sorozatban, 1922).

Ami a spiritiszta köröket illeti, természetesen számtalan ilyen alakulat keletkezett mind a fővárosban, mind vidéken.. Legnagyobb részük a "Szellemi Búvárok Budapesti Egyleté"-nek példája szerint működik, kísérleteket, kutatásokat nem végez, és bölcsen megelégszik az úgynevezett kinyilatkoztatásokkal, melyek író és beszélő médiumok útján történnek. Akadtak azonban egyes körökben oly médiumok is, akiknek segítségével meglepő jelenségek mutatkoztak. Ilyen volt Gabányi Árpád köre (1881-től haláláig, 1915-ig), melynek ülésein főleg neje és fia médiumságával sok meggyőző egyéb szellemi és fizikai manifesztáció is történt, melyekről részletesebben Tóvölgyi írt "Van-e másvilág?" című munkájában.

TORDAI VILMOSNAK nagyon hálás lehet a rövid és okos, tárgyilagos összefoglalásért minden kereső-kutató ember. Különösen azok, akik már összefüggések ismeretére vágynak, s nem elég számukra egy-egy szubjektív forrásból elindított közlés a szellemtan tekintetében.

Ma már nagy területeket átfogó történelme van a magyarországi szellemtannak, amely éppen ennek az írásnak megjelenése (1922) után nagy lendülettel folyt tovább és bontakoztatott ki egy új korszakot. A mű megjelenése idején még élt Vay Adelma, aki 1925-ben távozott a másik dimenzióba, lezárva az első, a hősi korszakot. A munkatársak a szent stafétabotot szinte kézről-kézre adták. Tóvölgyi Titusz, majd Havas Andor, utána Nérei Ödön az a markáns egyéniség, aki a köri munkálkodást összefogó és gondozó, valamint irodalmi működésével vezeti be a szellemtan ismereteibe a keresőket, kutatókat. 1922 után indul meg a Névtelen Szellem és tanítói gárdájának könyvek sokaságát létrehozó író, közlő, tanító munkájának korszaka, amelynek első időszaka Eszter médium (Bőhm Mihályné) és Pátkay PáI együttműködésével 1942-ben zárult le. A második korszak tanításai, Eszter hagyatékából, folyamatosan jelennek meg. Részletes ismertetés a Szellemtani Közlemények 2006. II. negyedévi szám 38. oldalán.

A harmincas évek végén Bodnár László és kiváló munkatársi gárdája a bölcseleti szellemtan körében az önmunkálkodó módszerek és körök alakításával szervező, irányító, tanító munkát folytatott, még az 1950-90 közötti években "illegalitásban" és üldöztetve is. Makk István 1945-ben beható szellemi előzményekkel kezdte el nyilvános tevékenységét, szoros együttműködésben Bodnár Lászlóval, akinek visszavonulása után mind nagyobb erővel folytatta kiscsoportos tanítói munkáját és életműve megírását, amelynek legfőbb forrásai a szellemtani köri munka tanítói demonstrációs anyaga és a Névtelen Szellem könyvei voltak.

A történeti áttekintést - Tordai nyomán - módszeresen kell folytatni a jelenben is működő spiritisztikus irányzatok (csoportok, körök) munkájának megismerésével. Jó lenne tudni, hogy ezek milyen önmeghatározás szerinti célkitűzést követnek. Ismertetés és megismerés, és nem kritika lenne a célkitűzés.

Tordai Vilmosnak, terjedelmében rövidnek tetsző ismertetésében a hallatlan tágasságot az jelenti, hogy mind a külföldi, mind a magyar szellemtan művelőire hívja fel a figyelmet. Közel hatvan nevet és hét folyóiratot sorol fel. Ez önmagában is nagy teljesítmény, hiszen a komoly kereső nem csak ismereteket, hanem könyvajánlatokat is kap.

Ezért lenne nagyon fontos könyv-ajánlójegyzék elkészítése, és a szellemtani irodalom név- és tárgymutatóinak kimunkálása. Ajánlatos lenne az általa felsorolt kötetek gyűjtése, a ritkán fellelhető művek lemásolásra való felajánlása, hogy így minden érdeklődő kezébe vehesse e műveket. Akinek ezek birtokukban vannak, közreműködhetnének e feltárási munkában.

A Tordai Vilmostól idézett szöveg egyébként a Kultúra könyvkiadó "Okkult könyvtár" sorozatában megjelent, "Okkult elemek a magyarság életében" című kötetéből került közlésre, amely mű olvasását mindenki részére ajánljuk.

Gondoljunk a szerzőre szeretettel, hiszen ránk, utódokra gondolva írta meg összefoglalóját, ily módon is dokumentálva a Gondviselés nagyszerű munkáját szellemi kibontakozásunk segítése érdekében.

Talán még egy gondolat a szellemtant (spiritizmus, spiritualizmus, spiritológia) kritizáló, lekicsinylő, azt felületesen megítélő írókról és írásművekről. Cikkében maga Tordai is említ öt szerzőt, akik bírálták ezt az eszmerendszert. Azok, akik eleve lekicsinylően és elutasítóan írnak, (a kritikusok majd mindegyike) azok figyelmébe ajánljuk a szellemtani irodalom műveinek olvasását, Kardec, Adelma, Grünhut, Tóvölgyi, Nérei, Havas Andor, Bodnár László, Makk István műveit, valamint a Névtelen Szellem és tanítói köre 24 kötetét. Az ezekben való tájékozódás nélkül, kritikai művek írásába fogni meddő és megmosolyogtató vállalkozás, mint ahogy ez vonatkozik bármely tárgyban írt kritikai munkára.

Jó olvasást, okosodást és elmélyülést kívánok minden érdeklődőnek.

Tordai Vilmosról életrajzi adatok nincsenek birtokunkban. A Metapsychikai Folyóirat 1933. 1-2. számában nyugalmazott főszámtanácsosként, mint a választmány tagja került megemlítésre.

Szerkesztette és az utószót írta: Kuklis Ferenc

Kapcsolódó írás:
Dr. Grünhut Adolf: A MI PROGRAMUNK - Égi Világosság:
 https://dszilvia.blogspot.com/2019/04/dr-grunhut-adolf-mi-programunk-egi.html

Vay Wurmbrand Adelma: Hephata:

Spiritizmus és spiritualizmus:

A spiritizmus története Karsay István előadása - videó

Karsay István

2020. május 30., szombat

Müller Péter: “Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot…!”



Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni. Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen.


Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:

"Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel.

Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy "hülye"? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó.
Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét.

Müller Péter

Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem."

Nem értettem, s ezért még hozzátette:

"No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad!

Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál.
Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek!

Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem!

Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit!
És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!"


- Müller Péter -

(forrás:kedvesszavak.info)

- - - - - - -

Müller Péter - Az embereket a hülyeségekkel együtt kell szeretni - videó
forrás: Balázs Csórics


2020. május 29., péntek

A BABA



Franz Kafka, aki egyébként sosem nősült meg és nem is voltak saját gyerekei, egyszer Berlinben találkozott az utcán egy zokogó kislánnyal. Odalépett hozzá és megkérdezte tőle, hogy miért sír. A kislány azt válaszolta, azért, mert elvesztette kedvenc babáját. Kafka és a lány elkezdték együtt keresni a környéken a játékot, de sajnos nem jártak sikerrel. Kafka azt mondta, találkozzanak másnap is és folytassák a keresést.


Másnap, amikor továbbra sem találták a babát, Kafka elővett a zsebéből egy levelet, amiről azt mondta, a baba üzenete. Ez állt benne: “Kérlek, ne sírj, elmentem világot látni. Minden nap írok neked és beszámolok a kalandjaimról.”

Kafka élete végéig minden áldott nap találkozott a lánnyal és újra meg újra felolvasott neki egy-egy levelet, amelyben a baba “beszámolt” a kalandjairól. A kislány nagyon boldog volt és izgalommal várta mindig a találkozást és a híreket szeretett babájától.

Aztán egy nap Kafka egy babával érkezett a találkozóra, amit egy levél kíséretében átadott a kislánynak. A levélben pedig az állt: “Megérkeztem”.

A lány azt mondta, ez nem az ő babája, az ő babája másképp nézett ki. Kafka átadott egy másik levelet is: “Az utazásaim megváltoztattak engem.”- A kislány átölelte a babát szeretettel és hazavitte.

Évekkel később, amikor lányból nő lett, a babában talált elrejtve egy levelet. Az aprócska papíron Kafka kézírásával ez szerepelt: “Van, hogy amit nagyon szeretünk elveszítjük, de a végén a szeretet mindig visszatér, csak másként vagy más képében.”

A szeretet örök, állandó forrás, csak le kell hajolni hozzá és meg kell merítkezni benne.

(forrás: https://myslowtoflow.wordpress.com)

Csórics Balázs előadása - videó

2020. május 28., csütörtök

Látható a jövőnk?


Azt gondolom, szinte alig lehet olyan ember, akit ne foglalkoztatna ez a kérdés, akit ne érdekelt volna már legalább egyszer, hogy mi lesz majd vele, mi hogyan fog majd alakulni az életében a jövőben. Ösztönös igényünk lehet ez, hiszen a leendő életünk főbb vonalaival, történéseivel már a leszületésünk előtt tisztában volt a lelkünk, s noha ő ezt a tudást most egyénenként változó mélységbe süllyesztette a tudat alattijába, azért az ott van, s óhatatlan hatást gyakorol ránk. Úgy is, hogy a megfelelő pillanatban, sugalmazásként, megérzésként a megfelelő cselekvésre biztat bennünket, de úgy is, hogy tudva meglétét, kíváncsivá teszi az embert.


A jövő tehát mindig létezik már a jelenben is. Ennek okai egyszerűek. Egyrészt a leendő életünk főbb körülményeit, életeseményeit, szereplőit mindig az előző életünkben elkövetett cselekedeteink tükrében tervezzük meg, választjuk ki, így a főbb keretek már egész életünkre előre adottak. (Előre megírt fix esemény a testi halálunk időpontja, sőt még sokszor annak neme is. Fontos tudnunk tehát, hogy véletlen vagy váratlan halál nem létezik, ha eljön annak a pillanata, akkor a léleknek mennie kell, bármi és bárhogy is történjék akkor. Némileg kivételt képez az öngyilkosság, melyről itt írtam bővebben.:

Medek Tamás: Az öngyilkosságról...
https://dszilvia.blogspot.com/2019/08/medek-tamas-az-ongyilkossagrol.html 

Másrészt minden pillanatban az akkor hozott gondolatainkkal, döntéseinkkel előre vetítve szándékunkat, létrehozunk egy lehetséges mintázatot a jövőre nézve. Ebből a két forrásból áll tehát a jövő energiamintázata, maga a jövőnk. Általánosságban elmondható, hogy az előbbi a fix, az előre megírt, s amin nem áll módunkban most változtatni. Előző életünk hozományaként kell megéljük, s saját érdekünkben, felsőbb szellemi erők gondoskodnak arról, hogy minden meg is történjen, aminek meg kell. Természetesen a szabad akaratunkat mindig tiszteletben tartva, hiszen minden pillanatban mi dönthetünk, hogy hogyan éljük meg az adott szituációt, általa mit okozva másokban - amivel aztán a következő életünket alapozzuk meg. Az utóbbi része a jövőnknek viszont képlékeny. Mivel a mindenkori jelenben meghozott döntéseink alakítják (ráadásul valamennyiünké), ezért ez ennek tükrében folyamatosan változhat. Minden pillanatban létezik tehát a jövőnk, s a megírt, fixen létező és a folyamatosan alakított eseményekből áll, melybe bizonyos személyek, bizonyos tudatállapotokban és módokon képesek belenézni és onnan információhoz jutni. S ez alapján látható az is, hogy valamennyien mindig az éppen aktuális energiamintázatot látják, melyben nem kivehető az, hogy melyik eseménye, melyik kategóriába tartozik. Illetve szellemi törvények is szabályozzák, hogy ki, mit tudhat meg a saját jövőjéből, s mit nem. Nem véletlenül van ugyanis mostani tudatállapotunk elől elzárva ez a tudás, s a megfelelő körülmények között is csak olyan információhoz férhetünk hozzá belőle, amit felsőbb szellemi erők megengednek, akár próbatételnek, akár azért, mert úgy ítélik meg, javunkat szolgálhatják annak érdekében, hogy a nekünk szánt úton maradjunk.

Mindezekből rögtön láthatjuk, hogy igazán, komoly értelme, legtöbbször nincs a jövő fürkészésének. Illetve ha mégis erre szánjuk magunkat, akkor mindenképpen a helyén kell kezeljük a kapott információkat. Melyek a veszélyei, ha nem így teszünk? Ha számunkra rossz információt kapunk, akkor félni, stresszelni fogunk már jó előre, s ha az mégsem történik meg, akkor még ártottunk is magunknak, ha pedig meg fog, akkor pedig feleslegesen aggódtunk, hiszen annak meg kellett történnie mindenképpen, ha akartuk volna, ha nem, ha aggódtunk volna érte, ha nem. Ha számunkra kedvező információt kapunk, akkor vágyakozva készülünk rá, s ha mégsem jönne be, akkor csalódottak, depressziósak, kiábrándultak lehetünk. Ha mégis bejönne, már nem tudunk úgy örülni neki, mintha azt nem tudtuk volna előre, így az örömünket csökkentjük ezáltal. És még sorolhatnám. A lényeg, hogy mindannyian akkor tennénk a legokosabban, ha nem fürkésznénk a jövőnket. Ha elfogadnánk, hogy semmi sem történik véletlenül, így felesleges aggódnunk a jövőt illetően, hiszen bármi is történjék, az azért van, mert annak meg kell történnie. A mi dolgunk csupán annyi - több helyütt leírtam már -, hogy változtassunk minden olyanon az életünkben jó irányba, amin csak tudunk - úgy, hogy közben a lehető legkevesebb sértést, bántást okozzuk másoknak és magunknak. De amin nem tudunk így változtatni, azt alázattal és méltósággal viseljük és fogadjuk el, hiszen azokat nem véletlenül kapjuk. Főként a mostban éljünk, hiszen ez az egyetlen igazi valóság a számunkra, s a mostban hozott döntéseinkkel építjük a jelen életünk jövőjét is, a következő életünkét pedig még fokozottabb mértékben.

Amiért Isten mégis megengedte, hogy bizonyos körülmények között bele láthassunk a jövőnkbe, azt mint már említettem, vagy próbatételnek szánja, vagy úgy ítéli meg, hogy azzal az információval segít nekünk a helyes úton maradni. Erre egy képesség útján adott lehetőséget.

Vannak olyan emberek, akik képesek belelátni a jövő energiamintázatába. Vannak, akik tudatosan, vannak akik spontán módon, míg mások, tőlük független szellemi erők közvetítése által. Az előbbiek maguk képesek arra, hogy szándékosan vagy akaratlanul felhangolódjanak a tudatukkal erre a szellemi szintre, s ott információkhoz jussanak, utóbbiak kapcsolatot képesek más, test nélkül létező szellemekkel létesíteni, s a kommunikálásuk során kapják meg a válaszokat. Aki spontán módon képes erre, az időközönként megjelenő megérzésként, különös előérzetként, esetleg látomásként, álomként tapasztalja meg mindezt, melynek bekövetkeztét később átéli. (A legtöbben álom útján kapnak információt a jövőről, ugyanis az egy olyan tudatállapot, melyben a legtöbb ember a legfogékonyabb a szellemi világra.) Aki tudatosan képes megtenni, az tisztában van azzal, hogy mit tesz, s többnyire jós válik belőle. A harmadik csoportba tartozók, tehát a más szellemekkel kommunikálók is tudják, mi történik velük, őket csak az különbözteti meg az előbbiektől, hogy információikat nem maguk szerzik közvetlenül.

Valamennyien azért kapták ezt a lehetőséget, azért hozták magukkal ebbe az életbe, hogy általa próbára tegyék magukat. Hogy megkapva ezt a lehetőséget, mire fogják majd azt használni. A jóra, tehát hogy másokon megpróbáljanak segíteni vele, vagy a rosszra, hogy másoknak ártsanak, bármilyen módon is általa.

Azok esetében, akik nem tudják e képességüket irányítani, tehát spontán módon kapnak észleleteket, a spontaneitás csak látszólagos. Valójában okkal kapják és nem véletlen időpontokban. Mindenképpen dolguk van vele, vagy segítséget tudnak általa nyújtani másoknak, illetve maguknak vagy valaminek a könnyebb megértésére, elfogadására szolgál.

Általánosságban elmondható, hogy minél fejlettebb egy lélek, annál hosszabb időre létezik előre a jövője energiamintázata. Ezért van az, hogy a fejlettebb lelkek már (földi időben számolva) több ezer évre előre is megtervezik maguknak, mit szeretnének, illetve mit kénytelen megélni. Jó példa erre a közismert pálmalevelekre írt életutak, melyeket több ezer éve jegyzeteltek le akkori jövendőmondók, s amelyek most élő személyek életét írják le.

Fontos megjegyezni még, hogy bárki, bármivel is végezné a jóslást, ott mindig a tudat és más szellemi erők, amik dolgoznak, az esetlegesen használt tárgyi eszközök csupán kellékek. A kártyavetésnél egy jelenlévő szellemi erő sugallja a kártyahúzónak, hogy melyik kártyát válassza, hogy melyek azok a kártyák, amelyeken az őt érintő információk vannak, melyekből aztán a jós kiolvassa azt számára. Itt is igaz, hogy mindenkihez olyan lelkületű szellemi erők vonzódnak, amilyen saját maga - így a jós személyisége döntő a jelen lévő szellemi erők tudati és erkölcsi szintjét illetően.

Csak röviden térnék ki azokra a jósokra, akik valójában nem azok, csupán annak mondják magukat. Ők többnyire megélhetési szélhámosok, tettükön szintúgy lelkük, ahogy valamennyiünké is minden cselekedetünkön. Bár az ő esetükben is egyértelműen elmondható, hogy kizárólag az ebben a tevékenységükben lévő szándékuk és az általa másokban okozott érzés a mérvadó, akkor, amikor e tettük, életük utáni elbírálásra kerül.

Nem az dönti el azonban, hogy valódi jóssal van-e dolgunk, hogy bejönnek-e a jövendölései, hiszen már tudjuk, a jövő két részből áll, s láthatunk olyan eseményt is jelenleg, ami aztán később mégsem jön be. Ezt teljességgel szinte lehetetlen megmondani valakiről, de azért jelei kétségtelenül vannak. Ha egyértelműen a pénzre hajt az illető (főleg ha sok pénzre) vagy ha a halálunk időpontját is közli velünk (ami bár lehetséges, de kétségkívül etikátlan), vagy ha fekete mágiát is kínál a szolgáltatásai között (pl. szerelmi kötést) akkor gyanút kell fogjunk. Ha egyértelműen a jó szándék vezérli a munkájában, s szolgálatáért legfeljebb adományt (melynek mértékét mi határozzuk meg) fogad el, s képviselt irányvonalát a szeretet, a segíteni akarás hatja át, akkor jó esélyünk van arra, hogy jó helyen járunk. De! Mint írtam már fentebb, még ilyen esetben is csak akkor kérjünk információt a jövőnkről, ha úgy érezzük, hogy erősek vagyunk az onnan kapott tudás el- és befogadására, s ha azokat az annak megfelelő helyén vagyunk képesek kezelni magunkban. S ha így teszünk, akkor még javunkra is válhatnak olykor ezen információk birtoklása, igaz, ez csak egy lehetőség a sok közül, mellyel - azt megfelelően használva - segíthetünk magunkon. Tehát ez azt jelenti, hogy nem feltétlen szükséges ezt használnunk, ez csupán egy lehetőség, melyet használhatunk, ha tudjuk azt kezelni.

Írta: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu


Ki volt igazából Jézus, honnan származott és miért változtatták meg szándékosan a vele kapcsolatos tudást?

Ki volt a történelmi Jézus, honnan származott, melyik nép szülötte volt? Mi volt az anyanyelve, mi volt Jézus filozófiájának az alapja? Kik és miért törölték el Jézus eredeti tanítását, nacionáléját, származását? Miért hamis a mai kép róla, személyéről és a tanításáról?


Kérdések százai várnak megválaszolásra. A "Jézus, a szkíta" című könyv megpróbál utat találni és segít megláttatni a lényeget. Az igazság Jézus szerint felszabadít. Jézus életének kutatása egyszer mindenképpen fényt fog deríteni az egyház, a modern kereszténység őszinteségére.

Jézus, a szkíta: Szemerey István

"A Jézus életéről végzett kutatás próbára teszi az egyház őszinteségét; s ez az igazságért vívott legkínosabb és legkeményebb küzdelem, melynek valaha is tanúi lehettünk."

"A modern kereszténységnek szembe kell néznie azzal a lehetőséggel, hogy bármikor felfedezhetik Jézusról a történelmi igazságot."

Albert Schweizer gondolatai mai is érvényesek. Ki volt a történelmi Jézus, honnan származott, melyik nép szülötte volt? Ezekhez a kérdésekhez hozzátehetjük a következőket.

Miért nem tudunk semmit a galileai népről, ahonnan Jézus származott? Kik voltak? Mi volt az igazi nevük? Hiszen a galileai csak egy ragadványnév, azt jelenti "idegenek". Azaz a Júdeában élő zsidók számára egy külön tartományban élő, nem zsidó származású, nem zsidó vallású és nem zsidó identitású emberek, azaz számukra idegenek.

Mi volt Jézus anyanyelve? Hiszen származásilag Jézus zsidó nem lehetett, ezt a Talmud is pontosan leírja. Tehát anyanyelve sem lehetett a zsidók által beszélt nyelv. Kik voltak a pártusok, a galileaiak szövetségesei, rokonai, akik a római seregeket többször tönkreverték? Miért nem írnak erről történelemkönyveink?

Mi volt a gnosztikus tudás alapja, mely Jézus filozófiájának is alapja? Kik és miért változtatták meg az emberiség két alapvetően fontos szentháromságát, a Fény Szentháromságát (Atya-Fiú-SzűzAnya), és a Trichotómiát (test-szellem-lélek)? Az előbbiből miért vették ki a SzűzAnyát, és helyettesítették a Szentlélek fogalmával, illetve az utóbbiból miért törölték el a lélek fogalmát, illetve gyúrták egybe a lelket és a szellemet?

Miért és kik törölték el Jézus eredeti tanítását, nacionáléját, származását? Miért hamis a mai kép róla, személyéről, és tanításáról? Folytathatnánk a kérdések százaival. E könyv megpróbál utat találni ebben az ellenerők által kialakított mocsárban, hogy megláthassuk a lényeget, és ezáltal annak a tudásnak birtokába kerüljünk, amely már maga, az igazság. Amely Jézus szerint felszabadít. Azért, hogy a jelenben és jövőben már ne tévedjünk el újra és újra, és ne tudjanak mások sem eltéríteni minket.

Kedves Olvasó, ismerd meg ebből a könyvből a tényeket, s ha egyszer újra látsz, ne engedd a hazugság kényelmes fátylával látásod elhomályosítani.

(forrás: https://ujvilagtudat.blogspot.com)

Jézus, a szkíta - Szemerey István, Jakab István - videó



Részlet a könyvből:

Az öt világvallás. Tulajdonképpen nem is kell más a felemelkedéshez. Ha tudja az ember, hogy az emberiség tudatát a vallások irányítják, de tudja, hogy számtalan kisebb vallás van a nagyobbak mögött, akkor előbb-utóbb arra is rájön, hogy az egész lényege az a mankó, amely segít a világot, benne az Istent is megérteni. Akkor rájön, hogy milyen nevetséges, ha valaki kineveti, sőt, megveti a másikat azért, mert neki az Istent máshogyan mesélték el. A vallás véleményem szerint addig kell, hogy mankót adjon az embernek, amíg botorkál a sötétben. Istent kell megtalálni általuk. Isten, pedig maga a szeretet. Az az Isten, amelyik haragvó, pusztító, teljesen mindegy, melyik vallási köpönyegbe tesszük, az biztosan nem a Mindenható Szeretet. Ennek képében és függvényében íródott e könyvem is.

A reinkarnációról és a karmáról

„Az újjászületések körtáncának is csak a szeretet vetheti végét.”
Hans Sterneder

„Az élet és a halál – ugyanúgy, mint a be- és kilégzés, az alvás és az ébrenlét – csak ritmus, bár a dimenzió túl nagy ahhoz, hogy az ember átlássa ezt. A lélek eme ritmikus vándorlását életen és halálon át ősidők óta lélekvándorlásnak, vagy reinkarnációnak nevezik (reinkarnáció: újra testet öltés). Erről Platón ugyanúgy tudott, mint Goethe. A reinkarnáció ugyanis nem hit, hanem filozófiai értelemben vett megismerési képesség kérdése. Csak a reinkarnáció áll összhangban az univer-zumunk törvényeivel. A valóságot is léte igazolja, s nincs szüksége külső bizonyítékokra. A halál nem egy úgynevezett „nemlét”, hanem csak a létnek egy másik, ellentétes pólusú formája.” „A halál leteszi a földi élet során használt járművet, az emberi testet. A halál így maga egy kapu. Amelyen keresztül anyagi dolgokat nem lehet tovább cipelni. A lélek csak a tapasztalatait viheti magával. Viszont aki meg-halt, az tovább él. A lelke halhatatlan, csak egy másik, anyag nélküli világban éli tovább életét: Majd – ha még szükséges –, visszatér az anyagi világba, és új testet kap. Más szóval, aki éppen abban a világban van, ahol nincs fizikai test, az a következő ritmusban megszületik erre a világra egy kis fizikai testben”. „Azaz, szünet után újra kezdődik a tanév.”

„A múlt tettei és az aktuális sors lefolyása között ok-okozati összefüggés van: ezt nevezzük karmának. A karma a kiegyenlítődés törvénye. Gondoskodik arról, hogy az ember ugyanazzal a problematikával mindaddig konfrontálódjék, amíg cselekedeteivel meg nem váltja azt. A karma törvénye azt követeli az embertől, hogy sorsáért viselje a teljes felelősséget – ez az a lépés, amelyet korunk embere nem akar megtenni. Mi emberek, sok fáradtsággal és csinnadrattával összeeszkábáltuk azokat a végre tökéletesnek tűnő elméleteket, amelyek megszabadítanak a felelősségtől, s a bűnösséget a társadalomra, a betegségkeltő anyagokra vagy a gonosz véletlenre vetíthetjük.”

2020. május 24., vasárnap

Angyalok a történelemben és a jelenben



Egy amerikai közvélemény-kutatás szerint az amerikai felnőtt lakosság tizenhárom százaléka elismeri, hogy látott már angyalt, illetve érezte angyali lény jelenlétét. Az angyalok láthatatlan intelligenciái időről időre feltűnnek a történelemben. Vajon miért? Kik ezek a rejtélyes fénytestű lények?


A történelem az emberiség életrajza, s ez a curriculum vitae telis-tele van természetfeletti, illetve földöntúli lénnyel. Közülük ezúttal csak az egyik renddel, nevezetesen az angyalokéval szeretnék foglalkozni azon oknál fogva, hogy a karácsonyi időszakban jelentősen megnövekszik és érezhetővé válik az angyali lények jelenléte.

Az angyalok létezéséről sokan a Bibliából szerezhettek tudomást, holott e fénylények már az Ótestamentum megszületése előtt is léteztek és számtalan csodát tettek itt a Földön. A különböző kultúrákban változatos nevekkel illeték ugyanazon lénycsoportot, de egyértelműen megtaláljuk őket Perzsiában, Scythiában, Indiában, Mexikóban, Peruban, Egyiptomban, sőt a történelem előtti időkben is. Az angyalok nyomai egészen az atlantiszi időkig nyúlik vissza, ahol még élő és eleven volt a kapcsolat az angyalok és az atlantisziak között.

Később ez a kapcsolat megváltozott, mivelhogy új világkorszak, új rezgések és új faj következett, melynek neve emberiség volt. Az angyali világok eltávolodtak az emberekétől, akik fürkésző gyermekszemeikkel pislogtak a világra, mivel lelkük spirituális amnéziába süllyedt. Az emberi testet öltött lelkek – bár a szellemi szférákból érkeztek – nem emlékeztek a teremtés alaphangjaira, azaz intelligenciáira, az angyalokra.

Az Atlantisz utáni kultúrkorszakok a lélek dermedtségét és a szellem hanyatlását hozták. Az emberiséget kiválasztottak vezették, akiknek megadatott az angyalokkal és a magasabb rendű lényekkel való kapcsolat, de ennek emlékeit sajnálatos módon majdnem teljes mértékben eltörölték, megsemmisítették a későbbi korok történelemíró, szentkönyv-szerkesztői és vallásalapítói, mert nem illett bele a katekizmusukba és a kánonjukba a többi, tőlük idegen kultúra égi bölcsessége. Így tűnt el sorra a perzsa, az egyiptomi és a többi civilizáció angyalokról szóló, transzcendens tudásának színe-java.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az angyalok kivonultak volna az emberiség életéből, csupán annyit, hogy háttérbe húzódtak, mert az isteni terv ezt kívánta tőlük. Az emberiségnek teljesen a matériába kellett süllyednie, hogy kéjes hajlamait kiélhesse. Ez magától értetődően kedvezett a teoklaszta (térítő, kizárólagosságot hirdető) vallásoknak, melyek a toleráns, kozmoteista érzület helyett inkább leegyszerűsítik az emberi lény életfeladatait és életcéljait, továbbá eltérítik az embert saját intellektusa által az angyali inspiráció elől. A könyvvallások mai dogmái sajnos bizony megszabják és előírják, hogy mit hogyan gondoljon és érezzen az ember, s valójában nem engedik meg a szabad akaratot. Ugyan elvben szabadságot hirdetnek, de a gyakorlatban ortodoxok, ellenmondást nem tűrők és fenyegetők, ha nem istenítik az elveiket. Tény, hogy számos hívő azért válik maradivá, merevvé, ragaszkodóvá és intoleránssá, mert magának a vallásnak az interpretációja ilyen, vagyis önmagát az igazság képviselőjeként állítja be, míg híveit – nyíltan vagy burkoltan – igazhitűeknek titulálja.

Ezzel szemben az angyalok a szabadságról tanítanak médiumaikon keresztül. De kik is ezek a médiumok? És mi is az angyalok hirdette szabadság?

Az angyalokkal 213 alkalommal találkozhatunk az Ószövetségben. Ábrahám, Lót, Mózes és Illés esete csak néhány kiragadott példa az Ótestamentum mai változatából, míg az Újszövetségben főként a Jézussal és János prófétával kapcsolatos történetekből ismerhetjük meg az angyalok közbenjárását és szerepvállalását.

Az angyalok azonban nem csak a Biblia szereplőit segítették útjukon, hanem minden embert segítenek mindenkoron. Hatáskörük messze túlnyúlik minden nemzeten, fajon, lénycsoporton, még az anyagi világon is, mivel alaptermészetük része a multidimenzionalitás, mely egyúttal a szabadság záloga. Aki nem látja úgy a valóság magasabb szintjeit, miként az angyalok, az tudhatja, hogy léte korlátozott, s az adott világ rezgései, mint falak, tartják őt fogságban. Egy valamirevaló vallásnak kötelessége és ismérve e falakat lebontani, vagy legalábbis megadnia hívőjének a szellemi korlátok és falak lebontásához szükséges hathatós eszközöket.

Az angyalok olyan intelligenciák, akik önálló öntudattal rendelkeznek, s nem mindegyik, csupán egy elenyésző részük feladata az emberiség sorsának igazítása és segítése. A többi angyali lény más bolygók és csillagrendszerek más természetű lényeinek önmegvalósító útjait egyengeti. De ez csak egy kis kitekintés akart lenni.

Angyalokkal a biblikus időket követően a középkorban találkozhatunk ismét. Akkortájt nagyobb hangsúlyt kapott az angyalok világa, amely jelenség elsősorban a reneszánsz idején a művészetekben – különösen a festészetben – érhető tetten. Figyeljük meg a nagy festőket, vagy a középkori építészet katedrális remekeit, ahonnét angyalok ezrei néznek le ránk.

Említhetnénk az irodalmat is, amelyben Dante Isteni színjátéka az adeptus (magas rangú beavatott) szemein keresztül mutatja be a túlvilági régiókat. Dante új színt kölcsönöz az angyaloknak, megtörve az addig domináló férficentrikusságot, hiszen megismertet bennünket a női angyalokkal.

Eközben a világ más kultúráiban is találkozhatunk angyali lényekkel. Legyen elég említenem az aztékokat és a szufikat (iszlám misztikusokat). E két egymástól távol eső kultúra vallásainak organikus részét képezte az angyalokkal való kapcsolattartás, csak ezt nálunk, a keresztény Európában nem volt divat említeni.

1823. szeptember 21-én Moróni angyal jelent meg ifj. Joseph Smithnek és az ő iránymutatásai alapján alapította meg ez a férfiú a mormonizmust. Ez eklatáns példa arra, amire azóta számos esetet találunk az elmúlt két évszázadban, nevezetesen arra, hogy az angyalok egyre közvetlenebb módokon avatkoznak be az emberiség történelmében, illetve sorsába.

Magyarországon 1943-ban a négy elhivatott fiatal művésszel – Hannával, Józseffel, Lilivel és Gittával – június 25-től szintén angyalok elegyedtek szóba a náci fenyegetettség nyomasztó légkörében. Mallász Gitta egyedüli túlélőként később megosztotta a világgal a 88 beszélgetést, míg a többiek koncentrációs táborban vesztek oda.

Ezután elindult valami: ismét felvirradhatott a Földön az ezotéria és a spiritualitás csillaga, még inkább engedtek a világvallások eresztékein, meginogtak az avítt paradigmák és a módszerváltozások sorozata elvezetett minket 2012 végégig. Angyali médiumok sokasága lépett a reflektorfénybe, s jól-rosszul, de legalább interpretálni kezdték az angyali világok üzeneteit, felkavarva ezzel a világ poshadt spirituális pocsolyáját.

Most pedig 2012. december 21-e óta mindenki megkönnyebbült, de ez nem fog sokáig tartani, mert közeleg az idő, amikor újra lélegzetvisszafojtva várjuk az újabb próféciák valóra válását. Érkeznek ugyanis a Jelenések könyvéből jól ismert angyali harsonák felcsendülései, s az isteni terv, az új világrend fokozatosan megvalósul az angyalok részvételével is – szerintem. Már csak az a fő kérdés, kinek az új világrendje lesz ez?

Boldog napot!

Írta/Szerkesztette: Száraz György http://boldognapot.hu

Kapcsolódó írás:
Mallász Gitta: Az angyal válaszol 
 https://dszilvia.blogspot.com/2018/12/mallasz-gitta-az-angyal-valaszol.html

Öt jel, ami arra utal, hogy angyallal találkoztál - videó
forrás:Száraz György


Charlie Sheen szellemélménye



Hátborzongató élményben volt része Charlie Sheennek. 
A színész ugyanis az elmúlt időszakban két elhunyt ismerőse szellemével is találkozott, és ez megváltoztatta világnézetét.


Meghökkentő nyilatkozatot adott Charlie Sheen. A balhés színész elárulta, hogy megjelent neki két nemrégiben elhunyt barátja szelleme, írja a The Sun brit napilap. Először egy író barátját, Zalman Kinget látta viszont, aki az év elején hunyt el rákban.

– Amikor a barátom meghalt, meglátogattam az özvegyét, Patet. Pirítóst csináltunk a konyhában, amikor megláttam Zalmant a felesége háta mögött. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér, aztán hirtelen melegség öntött el. Fura élmény volt – mondta Sheen, akivel ezután egy másik hasonló eset is megtörtént.

– Egy másik nagyon kedves barátom, Stephanie édesapja halt meg fél évvel ezelőtt. Steph házában voltam, amikor a papa szelleme feltűnt a lépcsőn, aztán megindult lefelé, majd pár másodperc múlva köddé vált – tette hozzá Charlie, aki korábban nem hitt a túlvilági lényekben, de saját tapasztalata megváltoztatta a felfogását. 
(forrás: borsonline.hu)

Hatodik Érzék - A titok részlet - videó


2020. május 23., szombat

Jézus Gyógyítása ( COVID-19) Isten küldött egy takarítót


Jézus gyógyítása - Gondolatok a témáról

Jézus sok beteget meggyógyított, mikor a földön járt. Nagy hálával áldották az Istent azok, akiket meggyógyított és nyilván a családtagjaik is örültek, hogy visszakaphatták szerettüket épen és egészségesen.


Bár kissé provokatív, de nem kerülhető meg a felvetés, hogy Jézus korában sem gyógyult meg minden beteg, nem gyógyított meg mindenkit, aki rászorult volna. Őket nem szerette annyira Jézus? Vagy nekik nem volt elég a hitük? 

Mi a szerepe az ember hitének a gyógyításban? Sokszor elhangzik ez a mondat Jézus szájából:
 „...a te hited megtartott téged...”.

Akkor most ki gyógyít? Isten, vagy az ember hite? Esetleg a kettő együttműködve?
A gyógyítás mindig csoda, és minden csoda titok is egyben. a meggyógyulni vágyó hite számít, hiszen nem mindegy Jézusnak, hogy az illető tényleg akarja-e a változást? A lényeg változásához azonban önmagában egy ember hite vajmi kevés!

Isten gyógyító ereje hat a beteg életében és végzi el a gyógyítás csodáját.
Maga a gyógyulás mindig is titok marad. és az is, hogy ki gyógyul meg és ki nem. Nem biztos, hogy aki nem gyógyul meg, az nem imádkozott eleget vagy nincs elég hite.

A betegség akár egy életen át tartó próba is lehet az ember életében!

Ebben a világban mindig is meg fog maradni a betegség, mindig lesznek gyógyíthatatlan beteg emberek is. De tudjuk, hogy nem a halálé és a szenvedésé az utolsó szó, hiszen az örök életben nem lesz sem fájdalom sem betegség. Ez az evangélium, a reménység minden beteg ember számára.

Isten szereti a beteg embert akkor is, ha nem gyógyul meg. A szeretet megnyilvánulása első sorban ugyanis nem a fizikai gyógyulás, hanem a bűnbocsánat, az örök kárhozattól való megszabadítás és az örök élet ajándéka a Jézus Krisztusban való hit által.
(forrás:http://rpi.reformatus.hu)

Jézus gyógyítása napjainkban - Lee története


Lee a kórházban volt halálos állapotban a Covid-19 miatt - videó


2020. május 22., péntek

Élet és halál


A halál többnyire félelmetes az ember számára. Nehéz szembesülni saját elmúlásunk gondolatával, vagy feldolgozni szeretteink távozását. A keleti bölcselet rendkívül filozofikusan áll e kérdéshez. Először is kijelenti: nincs halál, csupán átlépés egy másik életbe. Az ókortól napjainkig számos filozófus, tudós vagy művész ezt vallotta, de az átlagemberek között is rendkívül sokan hisznek benne. A következő tanmese is erről szól.


Az áldásosztó bölcs

Valamikor régen az egyik indiai faluban nagy tömeg verődött össze. Egy áldásosztó bölcs köré csoportosult a nép. Életről és halálról tanította őket, s alkalmanként megjegyzést is tett hallgatósága bizonyos tagjára. Amikor egy ifjú herceg érkezett, neki azt mondta: – Élj soká!
Mindenki elégedetten bólintott. Annál nagyobb megrökönyödéssel hallgatták a következő szavakat, melyeket egy aszkétához intézett: – Halj mihamarabb! Ezután egy hívő közeledett, aki Isten iránti odaadással zengte a szent neveket. – Akár élsz, akár halsz! – hangzott a
talányos mondat, s a nép csak értetlenül pislogott. Végül arra bóklászott egy mészáros. A bölcs szomorúan csak ennyit mondott: – Ne élj, ne halj!
A közönség nem bírta tovább, az emberek szerették volna tudni a hallottak értelmét. Így fordultak a bölcshöz:

– Milyen furcsa áldásban részesítetted ezeket? Hogyan értelmezzük mindezt? Áldás lenne a hosszú élet és a gyors halál is? Kérünk, magyarázd meg!


A bölcs tanítani kezdte őket.
Az ifjú herceg előtt hosszú út áll. Gondoskodnia kell alattvalóiról, országa fejlődése érdekében kell dolgoznia, ez a hivatása. Jó tanárai voltak, jól végzi majd munkáját, jelleme fejlődik, ezért neki áldás a hosszú élet.
Az aszkéta számára az élet csupa örömtelen lemondás. Csak arra vár, hogy kilépjen a test börtönéből, és újra kezdje, egy magasabb szintem. Ezért neki ajándék a halál.
A hívő mindig imádott Urával van. Boldog itt, a földön, s boldog a lelki világban is. Ezért néki mindegy, akár él, akár hal.
A mészáros milyen áldást kapott? Nos, aki öl, az erőszak által hal. Szörnyű foglalkozása van, erkölcstelen tettei, így egyre több bűnt halmoz fel. Mindenki megértheti, hogy neki nem jó a hosszú élet, mert csak gyarapítja vétkeit. Ám ha meghal, felelnie kell erőszakos tetteiért, így az sem jó neki, ha meghal.


Összegzés

Longfellow, a költő így szólt:

„Nincs halál, ami annak látszik, az átmenet”.

A bölcs ember számára nem a halál megértése, elfogadása a legfontosabb kérdés. Hanem a helyes élet, az emelkedett tudatállapot elérése. Tetteit nem a halálfélelem, hanem az életszeretet vezérli, hiszen élete mások és Isten szolgálata révén, a nehézségek ellenére is örömteli és kiegyensúlyozott lehet.
(forrás: indiahangja.reblog.hu)

 Meghana Sardar - videó
https://www.youtube.com/watch?time_continue=32&v=95IYyiY09yc&feature=emb_logo

Meghana Sardar Kenjale a fiatal énekesnő tizennégy éve tanulja a dhrupad zenét tradícionális formában és több zenei kitüntetést is elnyert már Indiában.
A dhrupad az indiai klasszikus zene legrégebbi ma is létező formája, mely a hindu hagyományokra építkezik és magáénak vallja azokat a zenei elemeket, amelyek jellemzőek voltak a dhrupad előtti klasszikus zenére. Eredete a szanszkrit szövegekhez, a védákhoz kapcsolódik.

2020. május 20., szerda

Egy igaz történet



Egy kedves hozzám forduló történetét szeretném most megosztani Veletek, akinek a története, kívül állóak számára megnyugtatóan, illetve hasonlót átéltek számára megerősítően hathat.


A hozzám forduló hölgy sosem ismerte a nagypapáját, akinek viszont minden vágya volt, hogy láthassa még életében az unokáját. Ez sajnos nem valósulhatott meg, még a hölgy születése előtt eltávozott a fizikai világból.

A hölgy tizenéves korában azonban egyszer csak megjelent a nagypapa, amit még több hasonló alkalom is követett, de mindig csak a hölgy előtt. Mivel tudta, hogy a kedvenc virágja a rózsa, így minden alakalommal egy szál fehér rózsát hozott a kezében. Ilyenkor mindig általánosságokról beszélgettek, gondolati úton.

A hölgy nem szívesen beszélt erről senkinek, azonban a nagymamájának egyszer említette, és amikor tökéletes személyleírást is adott a nagypapáról, valósággal sokkalta a nagymamát az eset. Tekintve, hogy a hölgy sosem láthatott életében még egy fényképet sem a nagypapájáról.

Sok évvel később a hölgy az apukáját veszítette el, s ezt követően, hasonló rendszerességgel ő jelent meg előtte, a nagypapája már nem jellemzően. Apukájával is többnyire gondolati úton kommunikált ilyenkor. Beszélgetésük általános jellegű volt minden esetben, illetve olykor különböző jó tanáccsal is szolgált a lányának, az adott élethelyzetére vonatkozólag.

Elmondása szerint jellemzően kétféle esetben jelenik meg számára az apukája. Egyik esetben, amikor egyedül van otthon, lefekvés után, de még elalvás előtt, s ilyenkor a sötét szobában jelenik meg, fényességet adva magából. Másik esetben pedig a lakhelyén található kis templomkertben, ahol néha egyedül szokott üldögélni. Ez utóbbi esetben szinte úgy látja az apukáját, mint bármely más, testben élő embert. Rajta kívül senki más nem látja, s mivel a templomkertben hangosan, szavakkal szól hozzá, így ha mégis más is tévedne arra, akkor úgy állítja be, mintha a kihangosítón a telefonjával beszélgetne valakivel.

Anyukájának sem szívesen beszél ezekről az élményeiről, ugyanis bár az anyukája is elfogadja a túlvilág létezését, de mégis ijesztően hatnak rá az efféle megtapasztalások.
Olykor előfordul, hogy úgy jelenik meg a hölgy előtt az apukája, hogy az anyukája is mellette van, ilyenkor anyukája olykor "csupán" egy fuvallatot érez.

Viszonylag ritka, amikor egy lélek, teljes testi alakjában képes megjelenni, még itt élő szerettei előtt, és nem kis áldás ez, azt gondolom a megélő számára. Hisz azon túl, hogy minden kétségét kizáróan bizonyítja számára azt, hogy a halál csak a testre vonatkozik, s akik valójában vagyunk, ugyanúgy élünk tovább, még hatalmas segítség is a gyász feldolgozásában, látva, hogy az elválás valóban csak átmeneti.
Azt mondja a hölgy, így a temetőbe sem szívesen jár ki, hisz tudja, az apukája nem ott van, másrészt úgy érzi, miért is járjon ki a temetőbe olyas valakihez, aki tulajdonképpen meg sem halt.

S így igaz ez mindannyiunk, minden eltávozott szerettére. Valójában nem haltak meg, ugyanúgy élnek tovább. S nagyon sok esetben próbálnak is nekünk üzenni ilyen-olyan módon... amit olykor észre tudunk venni, máskor kevésbé... S bár kevesünknek adatik meg, hogy ennyire nyilvánvaló élményben legyen részünk, azonban az ilyet átélők beszámolói mégis vigaszt és reményt adhatnak mindannyiunknak, azok számára pedig, akik maguk is éltek át hasonlót, megerősítően hathatnak.

 Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu


2020. május 18., hétfő

Benjamin Franklin egy csodálatos hangszert talált fel


Mindenki kipróbálta már benedvesített ujjal körkörösen dörzsölni egy üvegpohár peremét. Az így kicsikart hang inkább idegesítő, mint zenei. Akkor mégis:
“hogyan szólnak az éneklő poharak?”


Ennek a jelenségnek a továbbfejlesztéséből született az üvegharmonika (Glass Armonica) nevű hangszer, amit Benjamin Franklin 1761-ben, egy Cambridge-ben tartott zenei bemutató után talált fel.

Egy asztalszerű szerkezetbe tengelyen rögzített, egymásba illeszkedő, növekvő méretű, hangolt üvegkúpok vannak. Ezt pedállal forgatják és megnedvesített felületüket ujjheggyel érintve lágy, éteri hangot ad.

A hangszer a 18-19 sz.-ban olyan népszerű volt, hogy virtuóz játékosainak Mozart és Beethoven is komponált előadási darabokat.

Milyen dallamok szólaltathatók meg a hangszer mai változatán?
Az éneklő poharak produkcióban a hagyományos hangszerek helyett gondosan kiválogatott üvegpoharak játsszák a főszerepet. Víztiszta zene, hiszen a poharak meghatározott mennyiségű folyadékkal vannak hangolva.
(forrás:glasso.hu)

Sounds of a Glass Armonica - videó
forrás: Toronto Star


2020. május 17., vasárnap

Bizonyíték Isten létezésére...



Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:
– Miért hiszi, hogy van Isten?


– Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.

– Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?

A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének:
“Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felső szintig maximum 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben.”

Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.

– Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.

– Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.

– Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet. A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.

– Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el.

Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:
– Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni!

A gyáros megkérdezte:
– Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.
A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal.

Azután így szólt a jelenlevőkhöz:
– Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek, kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. Magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket?
Ez a kis vegyi labor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ezalatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják.
Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm, hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!
(forrás: internet)
Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu

 Golden Wheat Blowing in the Wind  - videó
forrás:Africa Travel Channel

2020. május 16., szombat

Sokkolta édesanyját a 4 éves kisfiú, amikor bejelentette, hogy elvetélt testvére reinkarnációja


 A 4 éves kisfiú méhen belüli élményeiről mesélt édesanyjának! Hátborzongató történet!


Laura Mazza majdnem elájult, amikor 4 éves fia születése előtti, méhen belüli élményeiről kezdett mesélni neki. A gyerekek néha mondanak furának tűnő dolgokat, és sokszor nem vesszük komolyan őket, hanem egyet legyintünk, és tovább állunk. Laura azonban nem tudta figyelmen kívül hagyni azokat a történeteket, melyeket kisfia mesélt neki.

A kis Luca részletesen elmesélte, hogy milyen érzés volt az édesanyja hasában lenni, de arra az óriási fájdalomra is emlékezett, amivel a vetélés járt.

“Anya én a hasadban éltem egyszer, és meghaltam. Később próbáltam a házadhoz menni, kiabáltam neked, hogy itt vagyok, de te nem hallottad. Szomorú lettem, majd felmentem a felhők közé, angyal lettem. Ahogy telt az idő, annyira hiányoztál, hogy vissza akartam jönni hozzád, és ismét kisbaba lettem a hasadban” – mondta a négyéves Luca.

Édesanyja szóhoz sem jutott, amikor végighallgatta a történetet, teljesen ledöbbent, és zokogásba tört ki. Soha nem mesélt a négyéves gyereknek arról, hogy volt egy nővérkéje, aki még magzat korában meghalt. És arra sem került sor még ez idáig, hogy az angyalokról, és a mennyországról beszélgessenek.

“A pozitív terhességi teszt után nem sokáig tudtam élvezni az áldott állapotot annak idején, hiszen hamar elvetéltem. Teljesen ki voltam készülve, nagyon nehezen tudtam feldolgozni a történteket. Ami még fura volt az egészben, hogy a vetélés után nagyon hamar várandós lettem Lucával.” – mondta Laura Mazza.

“A fiam születése pillanatától kezdve olyan, mint egy kis bölcs öregember. Mindig az volt az érzésem, hogy ő már járt itt a Földön. Négyéves korára például olyan dalokat ismert, amiket egészen biztosan nem tanítottunk eddig még neki. Amikor pedig elmesélte, hogy ő már egyszer élt a pocakomban, akkor teljesen biztos voltam benne, hogy Luca az előző gyerekünk reinkarnációja. Hihetetlenül csodálatos és egyben hátborzongató is ez az egész történet” – mesélte az édesanya.
(forrás:jezusafeny.hu)

Kapcsolódó írás:
Ennek a lánynak a története bizonyítja, hogy létezik a reinkarnáció:

GYEREKEK AKIK EMLÉKEZNEK ELŐZŐ ÉLETÜKRE - videó