Egy kedves hozzám forduló történetét szeretném most megosztani Veletek, akinek a története, kívül állóak számára megnyugtatóan, illetve hasonlót átéltek számára megerősítően hathat.
A hozzám forduló hölgy sosem ismerte a nagypapáját, akinek viszont minden vágya volt, hogy láthassa még életében az unokáját. Ez sajnos nem valósulhatott meg, még a hölgy születése előtt eltávozott a fizikai világból.
A hölgy tizenéves korában azonban egyszer csak megjelent a nagypapa, amit még több hasonló alkalom is követett, de mindig csak a hölgy előtt. Mivel tudta, hogy a kedvenc virágja a rózsa, így minden alakalommal egy szál fehér rózsát hozott a kezében. Ilyenkor mindig általánosságokról beszélgettek, gondolati úton.
A hölgy nem szívesen beszélt erről senkinek, azonban a nagymamájának egyszer említette, és amikor tökéletes személyleírást is adott a nagypapáról, valósággal sokkalta a nagymamát az eset. Tekintve, hogy a hölgy sosem láthatott életében még egy fényképet sem a nagypapájáról.
Sok évvel később a hölgy az apukáját veszítette el, s ezt követően, hasonló rendszerességgel ő jelent meg előtte, a nagypapája már nem jellemzően. Apukájával is többnyire gondolati úton kommunikált ilyenkor. Beszélgetésük általános jellegű volt minden esetben, illetve olykor különböző jó tanáccsal is szolgált a lányának, az adott élethelyzetére vonatkozólag.
Elmondása szerint jellemzően kétféle esetben jelenik meg számára az apukája. Egyik esetben, amikor egyedül van otthon, lefekvés után, de még elalvás előtt, s ilyenkor a sötét szobában jelenik meg, fényességet adva magából. Másik esetben pedig a lakhelyén található kis templomkertben, ahol néha egyedül szokott üldögélni. Ez utóbbi esetben szinte úgy látja az apukáját, mint bármely más, testben élő embert. Rajta kívül senki más nem látja, s mivel a templomkertben hangosan, szavakkal szól hozzá, így ha mégis más is tévedne arra, akkor úgy állítja be, mintha a kihangosítón a telefonjával beszélgetne valakivel.
Anyukájának sem szívesen beszél ezekről az élményeiről, ugyanis bár az anyukája is elfogadja a túlvilág létezését, de mégis ijesztően hatnak rá az efféle megtapasztalások.
Olykor előfordul, hogy úgy jelenik meg a hölgy előtt az apukája, hogy az anyukája is mellette van, ilyenkor anyukája olykor "csupán" egy fuvallatot érez.
Viszonylag ritka, amikor egy lélek, teljes testi alakjában képes megjelenni, még itt élő szerettei előtt, és nem kis áldás ez, azt gondolom a megélő számára. Hisz azon túl, hogy minden kétségét kizáróan bizonyítja számára azt, hogy a halál csak a testre vonatkozik, s akik valójában vagyunk, ugyanúgy élünk tovább, még hatalmas segítség is a gyász feldolgozásában, látva, hogy az elválás valóban csak átmeneti.
Azt mondja a hölgy, így a temetőbe sem szívesen jár ki, hisz tudja, az apukája nem ott van, másrészt úgy érzi, miért is járjon ki a temetőbe olyas valakihez, aki tulajdonképpen meg sem halt.
S így igaz ez mindannyiunk, minden eltávozott szerettére. Valójában nem haltak meg, ugyanúgy élnek tovább. S nagyon sok esetben próbálnak is nekünk üzenni ilyen-olyan módon... amit olykor észre tudunk venni, máskor kevésbé... S bár kevesünknek adatik meg, hogy ennyire nyilvánvaló élményben legyen részünk, azonban az ilyet átélők beszámolói mégis vigaszt és reményt adhatnak mindannyiunknak, azok számára pedig, akik maguk is éltek át hasonlót, megerősítően hathatnak.
Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
