2017. április 30., vasárnap

Tánczos Katalin: AZ ÉN MIATYÁNKOM



AZ ÉN MIATYÁNKOM


Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen,
S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN…

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”
Mikor elnyomásban szenved az „igazság”
Mikor elszabadul a „Pokol” a Földre
Népek homlokára a „Káin” bélyege van sütve.
Óh „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve…
Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba – hajtsd meg a homlokod…
S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen,
És millió szegény a „nincstől” hal éhen,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! Segíts, - S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy kihasználtak!
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják!
Mikor a népeket vesztükbe hajtják
S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK!
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

UTÓHANG

S akkor szólt az Úr Jézus, kemény – szelíden:
Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET,
És csend legyen!
Miért féltek – ti kicsinyhitűek?
Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
És a végsőkig VELETEK MARADOK!

Írta:
TÁNCZOS KATALIN


Pár évvel ezelőtt a menyasszonyom hívta fel a figyelmemet erre a gyönyörűséges imára, amelyet szerzőként akkoriban a híradások Dr. Papp Lajos szívsebész professzornak tulajdonítottak. Tömegével jelent meg az internet különféle honlapjain és előszeretettel mondták rendezvényeken, versenyeken egyaránt, valamint rengeteg videó feldolgozás is született belőle. Később a professzor úr a JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD című könyvében a 119. oldalon leírja, hogy egy Iregszemcsei nyugdíjas tanárnőtől kapta a verset, de nem tudta, hogy ki írta mert azon nem volt feltüntetve.

Ekkor még nagyon kevés ember tudhatta azt, hogy akkor valójában ki is a szerzője a gyönyörű imának. Már kezdtük mi is feladni a reményt a Kedvesemmel, amikor megláttuk egyre több helyen feltűnni a kiváló költőnek, Kányádi Sándornak tulajdonítva a legújabb szerzőséget. Az internetre ekkor már mindkét ismert személyiség nevével kerültek fel mind a mai napig „Az Én Miatyánkom”feldolgozások, vagy csak versként beírva, összeállításokban szerepelve.

2012. 05. 19 – én Zircen a Háromhegyen tartották meg 4. alkalommal a Szomszédolás egész napos rendezvényét, ahol fellépett a kitűnő Énekművésznő, Dévai Nagy Kamilla is. Elmesélte, hogy valaki eljuttatta hozzá „Az Én Miatyánkom” című verset Dr. Papp Lajosnak tulajdonítva. Annyira megtetszett neki, hogy mivel jó barátságban van a professzor úrral, engedélyt kért tőle a megzenésítésre. Ekkor tudta meg Ő is, hogy más lehet a szerzője, de hogy ki, azt nem.

Koncert végén odamentem hozzá és szóba hoztam Kányádi Sándort, mint lehetséges szerzőt, de mosolyogva mondta, hogy hallott róla és a kiváló költővel is baráti viszonyban van, de Ő is elhárította, mert nem tudja ki a szerző. Felhatalmazott arra, hogy ha szóba kerül valahol, hivatkozhatom rá Kányádi Sándorral kapcsolatban. Megköszönve a hasznos információt, elbúcsúztam a művésznőtől továbbra is kételyekbe merülve. Ott voltunk, a menyasszonyommal, ahol eddig, igazából semmit nem tudva bizonyosan a szerzőről.

2012. 05. 20 – án vasárnap azonban nem hagyott nyugodni a dolog és búvárkodni kezdtem újra az interneten és ott került elő egyre több helyen Tánczos Katalin neve az „Én Miatyánkom” szerzőjéről és arról is, hogy kiadásra került egy verseskönyve ezzel a címmel. Tegnapelőtt a Bookline könyvterjesztőnél megrendeltem egy napos határidős szállítással, amelyet ma reggel háromnegyed nyolckor már a kezemben is tarthattam a futárszolgálat jóvoltából.


Szerény személyemben magam is gyermekkorom óta írok verseket és tudom, hogy verseskötetet nem szokás úgy olvasni, mint egy regényt. A 160 oldalas „Az én Miatyánkom” azonban annyira lenyűgöző volt, hogy nem tudtam letenni és végig olvastam egy kis szünet beiktatásával. Belőle megismerhettem Tánczos Katalint, aki végigjárta a hajléktalanok keserves világát számkivetettként, de mégis megmaradt Szeretetben és Békességben Önmagával és embertársaival egyaránt igaz Hitben és Magyarságtudatban egyaránt.

Döbrentei Kornél költő a kötet ajánlásában „Olykor Isten is hajléktalan” címmel többek között ezt írja: „A nem kis számú „futtatott” értelmiségi példát vehetne a Tánczos Katalin képviselte erkölcsi magatartásról, kiállásról, identitásról, nemzet – és világlátásról. Mindennek egyik legszebb, legtömörebb, megrendítőbb összefoglalása Az én Miatyánkom című verse. Ha elolvassuk, rájövünk: a miénk is.”

A kötet nyitó verseként a címadó gyönyörűséges ima végén pedig egyértelmű a mű keletkezésének feltételezett időpontja, hisz egyértelműen ott van:

 Írta:
TÁNCZOS KATALIN
Hajléktalan

(Lejegyezte Dr. Eőry Ajándok)

Tánczos Katalin: AZ ÉN MIATYÁNKOM - videó


Poltergeist Tiszaburán



Szellem ijesztgeti az egyik ház lakóit Tiszaburán. 


Székeket, partvist dönt föl, poharat tör össze, játékbabákat vág a falhoz. 


A lakók a református lelkésznél találtak megnyugvást, a falu fél.

Tiszaburai lakosok elmondása alapján egy szellem garázdálkodik a faluban.

Az Origo riportjában megkérdezett pszichológus szerint vagy a poltergeist-jelenség vagy a családon belüli tudattalan konfliktusok lehetnek felelősek a történtekért és a pszichés hatásokért.

(forrás: mandiner.hu)

Poltergeist Tiszaburán - videó

2017. április 29., szombat

A csodák tanítása + Film


Az A Course in Miracles (A csodák tanítása) egy olyan jelenség, amely több millió ember életére van rendkívüli hatással. E három részből álló könyv egy 1965-ben kezdődött belső diktálás során érkezett a Columbia University (Columbia Egyetem, USA) egyik pszichológusához.


Tízévnyi előkészület után, először 1976-ban adta ki a Kurzus anyagát a Foundation for Inner Peace (Belső Béke Alapítvány, USA). Azóta mind az ötven amerikai államban, és közel ötven más országban több, mint 1.500.000 példányát vásárolták meg az élet legkülönbözőbb területéről érkező, mindenféle vallású nők és férfiak, anélkül, hogy a könyvet bárhol is reklámozták volna.


A Kurzus egyik részét a 669 oldalnyi Szöveg alkotja, amely e gondolkodási rendszer alapját képező elméleti hátteret adja meg. A 488 oldalas Diákok tankönyve 365, az év minden napjára szóló feladatot tartalmaz, melyet arra terveztek, hogy a Szövegben kifejtett információkkal összhangban, az elmét képezze. A Tanítók Kézikönyvének 92 oldala olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Kurzust, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza. Bár a Kurzus alapvetően teljesen önállóan végezhető, mégis világszerte több száz tanulócsoport alakult.

Bizonyos értelemben A csodák tanítása újrafogalmazza a főbb világvallások bölcsességének alapigazságait. A Kurzus anyaga azonban spirituális tanítás – nem pedig egy újabb vallás. Bár keresztény terminológiát használ, alaptermészete ökumenikus, valamint kijelenti, hogy „egyetemes hittudomány nem létezik, azonban a világméretű megtapasztalás nem csak lehetséges, hanem szükséges is”. A Kurzus nem nevezi magát az „egyetlen útnak”, sőt világosan megfogalmazza, hogy csak egy, a személyes átalakulást elősegítő, több ezer „egyetemes tanulóösvény” közül.

A csodák tanításának nyelvezete kivételesen mély és gazdag. A Szöveg és a Diákok tankönyvének több része kifejezetten költői, sőt, „blank verse” (10 vagy 11 szótagos, jambusokból álló, rím nélküli verssor) formában íródott. Emiatt sokan a világirodalom legértékesebb művei közé sorolják e könyvet. A Kurzus intellektuálisan kifinomult gondolatrendszert épít fel. A spirituális inspirációt mély pszichológiai rálátással párosítja, miközben olyan jelenségekkel foglalkozik, mint a hiedelmek, a védekező mechanizmusok, az észlelés és az identitás.

Ugyanakkor A csodák tanítása rendkívül gyakorlatias. A Tankönyv napokra lebontott feladatai egy szisztematikus, lépésről-lépésre működő megközelítést kínálnak, mely segítségével jól alkalmazhatók a Kurzus alapelvei. Ezek a leckék nem igényelnek sok időt, vagy hosszantartó gyakorlást, de elvégzésükhöz szükség van a hajlandóságunkra ahhoz, hogy a világra vonatkozó értékrendünk minden alkotóelemét megkérdőjelezzük, valamint ahhoz, hogy képesek legyünk a dolgokat másként – Isten szemével – látni.

Áldás Dr. David R. Hawkins-tól

A csodák tanítása szerint két alapvető gondolatrendszer létezik: az egyik az észlelésé, a másik a tudásé. Az észlelés gondolatrendszere önmagából fakadóan egy látszólagos világot épít, mivel az értelmezésen alapul, nem pedig a tényeken. Alapját az Istentől és egymástól való elkülönültségünkre vonatkozó hiedelmünk képezi. Ebből fakadóan hiszünk a gonosz, a bűn, a bűntudat, a félelem és a hiány létezésében. Mindez a látszatok világa, a születéssel és a halállal, az idővel és az állandó változással. Az észlelés eme gondolatrendszerét nevezi a Kurzus egónak; olyan hiedelmek sorozatának, amelyek középpontja a test, mint egyetlen valóság, valamint létezésünk határa.

A tudás világa azonban az igazságról szól. A Kurzus tanításai szerint a valódi világ – amely az igazságot tükrözi – csak spirituális látással észlelhető; testünk szemei nem látják. Az egység, a szeretet, az ártatlanság és a bőség világa a tudásé. A Kurzus szerint a valóságot kizárólag Isten gondolatai alkotják, melyek szeretetteljesek, állandóak, időtlenek és örökkévalók. A gonoszság, a bűn és a bűntudat a téves észlelés eredményei. A bűn nem más, mint a szeretet hiánya; egy hiba, amely korrekciót és szeretetet igényel, nem pedig bűntudatot és büntetést.

Ha az észlelés világában – vagyis az ego gondolatrendszerében – ragadunk, az olyan, mintha csapdába estünk volna egy álomban. Ahhoz, hogy a valóságban felébredhessünk, a visszájára kell fordítanunk a gondolkodásunkat, és ki kell javítanunk a hibáinkat. A felébredéshez segítségre van szükségünk, mert fizikai érzékelésünk csak azokat az információkat fogadja el, amelyek az álom valóságosságában való hitünket erősítik. A csodák tanítása a felébredés ösvényét kínálja nekünk azzal, hogy felhívja figyelmünket általános észlelésünk és identitásunk érzékelésének torzulásaira. Módszert ad a kezünkbe ahhoz, hogy korrigálhassuk e tévedéseket, és tisztábban láthassuk önmagunkat és a világot is. Az észlelés e megváltozását nevezi a Kurzus csodának.

Sok más gondolatrendszertől eltérően A csodák tanítása nem javasolja a világtól való elvonulást. Tanítása szerint kapcsolataink a tanulás, a felébredés és a gyógyítás egyedülálló lehetőségét rejtik. A Kurzus több megközelítési módot is ajánl, melyek segítségével meggyógyíthatjuk a félelem és a hiány érzésén alapuló kapcsolatokat. A többi emberhez való viszonyulásunkat arra használhatjuk, hogy elengedjük a múltat, a bűntudat és a sérelmek minden terhével együtt. Ehhez az eszköz az önmagunknak és a többieknek való megbocsátás. A Kurzus értelmezése szerint a megbocsátás az, amikor felismered, hogy a sérelem, amely testvéred részéről ért, a valóságban nem történt meg. A megbocsátás nem nézi el a bűnöket és teszi ezzel valóságossá őket. Az ő szemszögéből a bűn elkövetése nem történt meg. A megbocsátás nem a támadásról vagy a gyűlöletről szól, hanem a szeretet megnöveléséről ott, ahol erre a szükség megmutatkozik. Ha képesek vagyunk ilyen módon megváltoztatni észlelésünket, elmozdíthatjuk természetes örökségünk, a szeretet jelenlétének tudatosítása előtt tornyosuló akadályokat.

A csodák tanításának célja, hogy kiképezzen rá, hogyan tudunk Isten hangjára, a Szent Szellemre figyelni. Isten elméjének kiterjesztéseként ő szolgál belső vezetőnkként; irányítja a gondolatainkat, pontosan megmondja, hogy mi a teendőnk, és megfelelő irányba tereli minden erőfeszítésünket. A valódi hatékonyság érdekében az a dolgunk, hogy megtanuljunk saját, belső tanítónkra hagyatkozni, ahelyett, hogy kívülről várnánk a segítséget. E vezettetés által rábukkanhatunk az egyedül nekünk szánt, Istentől kapott feladatunkra.

(forrás:www.miraclecenter.org - Sarkadi Krisztina, www.csodautas.com)

- - - - - 

A csodák tanítása Course in Miracles film itt:

A Mennyország Igazságai


Ha jól megfigyeljük, hogyan írja le Gavrila bácsi a mennyet, láthatjuk, hogy az nem sokban különbözik Chico Xavier (Nosso Lar), Michel Desmarquet (Thiaoouba – Az Aranybolygó Üzenete) és Eben Alexander idegsebész (A mennyország létezik) mennyországától. Az eszközök, amelyekkel azt körülírják, egyénenként változik. Így egy egyszerű ember, aki keresztény vallásos környezetben nőtt fel, több mint valószínű, hogy nem ufókról fog beszélni, hanem Jézusról, Istenről és angyalokról. Ugyanígy aki hindu környezetben nőtt fel, valószínűleg Hindu istenekről vagy Buddháról fog beszámolni. Michel Desmarquet, aki földönkívüliekkel való találkozását írja le, más terminológiát használ. És ez teljesen rendben van, ha elfogadjuk, hogy mindenkinek más-más eszközei vannak az általa tapasztalt valóság kifejezésére, és megpróbálunk a szavakon túl látni.

Barnutiu Gavril

Bár tisztában vagyok vele, hogy sok embernek szüksége van rá, be kell vallanom, hogy nekem valamiért nem tetszik, hogy egyesek társadalmi pozíciók, elismerések, funkciók, rangok, oklevelek mögé bújva próbálnak szónokolni az “igazságról”.

Azt tapasztaltam, hogy minél nagyobb a látvány, a körítés, minél erősebb a tekintélyelvűség a kimondott szó körül, annál kisebb annak a valóságtartalma. Ekképp azoknak, akiknek valamiért nagy szükségük van a show-ra, valószínűleg kisebb adagokban kapják meg azokat a tanításokat, amiért emberként erre a földre leszülettünk.

Mostanra elmondhatom, hogy kezdem látni, hogy annyira kegyelmes volt hozzám a lét, hogy azokat a tanításokat és azokat a kihívásokat, amelyekre a legnagyobb szükségem van ahhoz, hogy mindig továbblépjek az úton, mind-mind közel helyezte hozzám a teremtő. Ezért van az, hogy az én legnagyobb tanítóim egytől egyig körülöttem vannak, és fáradtságot nem ismerve gondoskodnak az én lelki fejlődésemről. Ők az én családom, a közeli barátaim, a közeli ellenségeim, közeli ismerőseim, beszélgetőtársaim, szellemtársaim. Segítségükkel megláthattam azt, hogy az igazán fontos információk és tudásanyag megszerzéséért egyetlen garast sem kell fizetnem. Megérthettem, hogy nincs szükségem semmilyen méregdrága „spiritanfolyamra”, amelyet jövevény guruk tartanak Erdélyországban. Egyszerűen csak végeznem kell a dolgom, és közben oda kell figyelnem minden szelíd és ellenséges szóra, gesztikulációra, viselkedésmintára, mely megmutatja magát az én környezetemben. És abban benne van minden tanítás, ami SZÁMOMRA igazán fontos.

Nekem meggyőződésem, hogy a rend ura nem csak velem volt ilyen kegyelmes. Tudom, hogy mindenkinek a közvetlen környezetében vannak elrejtve a számára legaktuálisabb és legfontosabb tanítómesék. Viszont nem mindenki akarja ezt észrevenni. Sokan külföldi guruk, Einsteinok és Oshók prédikációit hallgatják, miközben nem akarják megérteni, hogy miért épp azokkal a fura szokású és viselkedésű emberekkel vannak körülvéve, akikkel napirenden kell találkozniuk.

Az igazság, amit oly régóta keresünk, sosem volt távol. Mindig is közel volt hozzánk, annyira közel, hogy nem tudtuk észrevenni, ugyanis mi mindig a távolt fürkésztük. Az igazság, amelyért annyira áhítozunk mindig is jelen volt a legegyszerűbb dolgokban, amelyek elérése soha de soha nem volt pénz kérdése, de nem vettük észre, mert mi mindig a cicomás prédikációkban, a pompában, a káprázatban, a díszletekben és a látszatban kerestük.

Az alábbi beszámolóban benne van az egyszerűség, az őszinteség, a „gyermeki gyámoltalanság”, a hazugságra és a megtévesztésre való képtelenség. És teljesen ingyen elérhető mindenki számára, akik képesek az egyszerűben fellelni az igazságot.

Arra kérek minden kedves nézőt, hogy próbáljon a szavak mögé látni, mert mint felhívtam a figyelmet, minden emberi szó megkövesedett jelentéssel bír, ami egy bizonyos pontig segít, utána meg csak késleltet és megtéveszt. Örüljünk és legyünk hálásak azért, hogy nem kell a pénz, és nem kell az anyagi világ rabjai legyünk ahhoz, hogy megpillanthassuk a teremtés alapigazságait, mert azok jelen vannak mindenütt. Ahhoz, hogy felfedezzük ezeket, nem kell mást tennünk, mint néha a szavak mögé látni, a sorok között olvasni.

Egy másik nagyon fontos dolog, amire ismételten fel szeretném hívni a figyelmet a videó előtt az, hogy a valóság nem a “vagy-vagy”-ok, hanem sokkal inkább az “is-is”-ek kérdése. A legtöbb vallási mozgalom arról próbálja meggyőzni az emberiséget, hogy egy az igazság, és az pont az, amelyet ők hirdetnek. Viszont sokan, akik már több perspektívából is megvizsgálták az élet dolgait, látják már, hogy az igazság végtelenségében mindennek helye van, és nincs szükség arra, hogy egyik vallási filozófia, vagy hitrendszer teljes mértékben kizárja a másikat. Az még természetes, hogy egy kicsi ember az igazság csak egy kis szeletét képes egyszerre befogadni. És mindenki épp azon a szeleten rágódik, amely a legközelebb van hozzá. De ha azt megemésztette, és kicsit kitágul a horizont előtte, láthatja, hogy a bibliai teremtéselmélet nem feltétlenül zárja ki a földönkívülieket, és összeegyeztethető az elsüllyedt Atlantiszi kontinens történetével, valamint a buddhisták és a hinduk által vallott reinkarnációs elméletekkel egyaránt. De nem fontos mindenkinek mindent megtapasztalni. Mint mondtam, egyetlen kicsi embernek elegendő egy kis szelet egyszerre, amit nyugodtan meg tud emészteni.

Nagyon sokáig jómagam is azt gondoltam, hogy végre megtudtam, hogy nem ez az igaz, hanem az. Utána meg annak örültem, hogy megtudtam, hogy nem az az igaz, hanem amaz. Akkor még azt hittem, hogy ezeknek a vallási és egyéb az életet eredetét boncolgató filozófiáknak ki kell zárniuk egymást, és csak egy lehet az igaz. Most már annak örülök, hogy látom, hogy a különböző elméletek és tanok, milyen szépen kiegészítik egymást.

Tudom, hogy senkitől sem várhatom, hogy így gondolkodjon, azt viszont szívből kívánom, hogy minél több ember megértse, hogy a valóság végtelenségében sok mindennek helye van. És nem csak, hogy helye van sok mindennek, hanem gyönyörűen kiegészítik egymást, és hozzájárulnak a teljes kép megmutatkozásához. Ennek meglátásához hatalmas lelki erőre, toleranciára, szelídségre és alázatra van szükség. Amíg arra fordítjuk életenergiánkat, hogy azt bizonygassuk, hogy mekkora hazugság felebarátunk hite, addig gyakorlatilag zéró az esélyünk a növekedésre, a magasabb perspektívákba való betekintésre.

Kívánom minden kedves olvasónak, hogy meg tudja nyitni szíve és lelke kapuit, még mielőtt bekapcsolná az alábbi videót, mert csak ekképp tudja észrevenni, hogy az egyszerű partiumi (ejtsd: párciumi) bácsika beszámolója, nem kizárja, hanem megerősíti, és kiegészíti mások túlvilági élményeiről szóló beszámolóit.

Engedd, hogy a sorok közötti üzenet átmossa a szívedet és az elmédet.
Kellemes töltekezést kívánok!

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

Most még csak annyit szeretnék elmondani, hogy érdemes odafigyelni arra, hogy miért nevezi Gavrila bácsi a világ legbűnösebb emberének magát. Én odafigyeltem rá, és arra gondoltam, hogy ha ő a legbűnösebb ember a világon, akkor mi a helyzet velem? Gavrila bácsi csak annyit tett, hogy magára vette a világ bűneit. 
(Szerző: Szabad Gondolat)

13 óra a hullaházban (magyar szinkronnal) - videó

Meghalt, járt a pokolban és a mennyben. Üzenettel tért vissza

forrás:Kiáltó Szó

2017. április 28., péntek

Médiumi képességeinket már most is használjuk



Sokszor csak akkor válik nyilvánvalóvá és megkérdőjelezhetetlenné előttünk, hogy médiumi képességekkel rendelkezünk, amikor szokatlan élményekben van részünk.


Például eszünkbe jut egy barátunk, akiről már évek óta nem hallottunk, és a következő percben felhív minket; vagy azt álmodjuk, hogy egy férfirokonunk szerencsétlenség áldozatává válik, és másnap reggel megtudjuk, hogy az éjjel meghalt; vagy bolondnak nézzük “babonás” anyánkat, amikor azt mondja, nem szívesen enged el minket, és még aznap este totálkárosra törjük az autónkat egy furcsa balesetben.

Egyesek csak akkor veszik fontolóra annak lehetőségét, hogy médiumok, amikor testen kívüli élményben van részük, és olyan perspektívából látják egy szoba berendezési tárgyait, mintha a plafonon ülnének; vagy csodálatos módon felgyógyulnak halálos betegségekből, anélkül, hogy tudnák, lelkük aznap legalább ezerszer ki-be mászkált testükből; vagy minden héten olyan gyógyuláson mennek keresztül, amely már számtalan alkalommal megmentette őket a haláltól.

A médiumi képességek spirituális képességek. A lélek teremtő erővel bír; mindentudó és mindenütt jelenvaló. A mi lelkünk is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, még akkor is, ha élő testhez kapcsolódik – a mi testünkhöz.

Ezeket a médiumi, spirituális képességeket a következőképpen lehet csoportosítani: tisztánhallás, transzmediális tevékenység, telepátia és tisztánérzés.


A tisztánhallás képessége lehetővé teszi, hogy meghalljuk más – testtel rendelkező vagy test nélküli – lelkek gondolatait. A transzmediális tevékenység során a lelkünk, energiánk kilép a testünkből, és más lelkeket és energiákat ültet bele.

Telepátia segítségével érzékeken túli eszközökkel tudunk üzeneteket küldeni és fogadni. A tisztánérzés mások érzéseinek átélését jelenti. Ha tudatosan alkalmazzuk, akkor ezek a médiumi képességek a segítségünkre lehetnek önmagunk, illetve mások megértésében és gyógyításában. Nem tudatos alkalmazásukkal viszont – ami gyakran előfordul -, sok fölösleges kavarodást, fájdalmat és szenvedést okozhatunk.

Legtöbben azt hiszik, hogy minden gondolat, ami a fejünkben van, saját magunktól származik, pedig ez néha egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Előfordult már veled, hogy rengeteget küszködtél egy kacifántos problémával, aztán amikor már éppen feladtad volna, hirtelen nagyszerű megoldás pattant ki a fejedből? Szerinted honnan származott ez a megoldás?


Néha nagyon túlbecsüljük saját képességeinket. Albert Einstein és még számos zseniális tudós, művész, író, feltaláló nem volt olyan hiú, hogy azt higgye, kizárólag saját magának köszönhetőek azok a monumentális ötletek, amelyek gyakran álmukban vagy ébredéskor lepték meg őket. Többük is meg volt győződve arról, hogy ezek a gondolatok más lelkektől és személyektől származnak.
(forrás:rejtelyekszigete.com)

Mit érez a médium, amikor közvetít? Ágnes beszélő-, író-, látó- és transzmédium - videó

2017. április 27., csütörtök

Miért veszélyes, elavult és lelkileg mérgező a vallás?



Az egyik legfontosabb dolog, amit mint társadalom meg kell tennünk, hogy elengedjük azokat a paradigmákat és gondolatokat, melyek hamisak, és már nem szolgálnak bennünket. Semmi sem mérgezőbb a lélek, vagy veszélyesebb a személyes fejlődésünk számára, ha az ember olyasvalamiben hisz, ami rossz, elhibázott és elavult.


Itt kifejezetten a vallásról beszélünk. Tegyük világossá. Nem szükségszerűen vallási szövegekről, Istenről, Krisztusról, Buddháról vagy bármilyen bölcsességről beszélünk, melyek a különböző vallások alapját vagy részét képezik, hanem a vallási fundamentalizmusról abban a formájában, ahogy ma létezik.

Különbség van az Istennel való személyes kapcsolat, és a mélyen a fejekbe ültetett vallásos dogma és spirituális tudatlanság között. Van különbség a Biblia és más ősi szövegek spirituális bölcsesség forrásként való olvasása, és aközött, hogy mindent szó szerint elfogadjunk belőlük első ránézésre. A legfontosabb dolog, hogy van egy nagy különbség a vallásosság és a spiritualitás között.

Egy templomban nőttem fel, Keresztény magániskolába jártam, otthoni iskoláztatásban vettem részt Keresztény tanterv szerint, és istentiszteleteken vettem részt a házunkban. Azóta aktívan részt veszek a teológiai gondolkodásban, apologetikában és a filozófiában. Azért mondom ezt, mert jártas vagyok a Kereszténységben, és őszintén szólva azt hiszem, hogy a legtöbb új ateista és vallásellenes ember megveti a vallást, mert tudatlanok, valamiért dühösek Istenre, vagy van egy félreértés a vallással kapcsolatban, amit utálnak. De ebben a cikkben a dolgokat nem érzelmi, hanem tisztán objektív szempontból fogjuk felfedezni.

Íme 3 ok, amiért a vallási fundamentalizmus minden formája veszélyes, elavult és lelkileg mérgező.

Megjegyzés: Különbség van a valamiben való vallásos hit, és a kőkemény vallási fundamentalizmus, vagy szélsőségesség között.

1. A vallást az ember alkotta

Amikor az emberek a vallásra gondolnak, az egyik első dolog, ami az eszükbe jut, a Katolicizmus. Imádják Máriát és imádkoznak hozzá, bűneiket bevallják a papoknak, tömjént égetnek, és a "Vatikán" a gazdasági motorja, amit arannyal és ékszerekkel díszítettek. Ezen dolgok közül egyiket sem említi a Biblia, vagy Jézus, mint szükséges dolgokat, és látva, hogy ezek ember alkotta elképzelések, nem is lehet rájuk szükségszerűségként tekinteni.

De akkor valójában ki a pápa, miért ül egy trónon, miért visel ékszereket, és miért van ennyi pénze? Hogy lehet ez bibliai, vagy tisztességes?


Nincs semmi baj a bölcsesség régi könyvekből való megszerzésével, de ne feledjük, hogy mégiscsak régi könyvek. Ha valaki a természetben nőtt fel, és nem volt kitéve kultúrának, nagyon is igazi kapcsolatot alakíthat ki Istennel a természetben való megnyilatkozásán, és a lelkiismeretén keresztül. De muszlimként, mormonként vagy hinduként soha nem hagyná el az erdőt. Semmi sem szól arról, hogy 40 éven keresztül kell keresni a kapcsolatot a teremtővel, aki megtanítja azokat a kijelentéseket, hogy "Isten gyűlöli ezt és ezt", vagy "Allah azt akarja, hogy a világ váljon muszlimmá."

Senki sem születik vallási fundamentalistának, és nem is létezik olyan természetes élmény, aminek a hatására valaki azzá válik. Mindenki lélekként születik egy testben, aki képes az Istennel való kapcsolatra. Ha a vallás katalizátorként működik egyesek számára, az nagyszerű. Ha ez működik valaki számára, és értéket visz az életébe, az is rendben van. De ez tanult dolog, ember alkotta, és nem szükséges. Ám a legtöbb ember számára valójában mint egy akadály vagy vírus működik, amit a következő pontokban fogunk megvizsgálni.

2. A vallás megakadályozza a lelki növekedést, a kritikai gondolkodást, és az őszinte mérlegelést

A vallás az ember tudatát egy dobozba helyezi, és ott is tartja. Bármi újat tanulunk vagy tapasztalunk, azt a vallás keretein belül kell értelmeznünk. Például tegyük fel, hogy van valakinek egy őrült élménye, miközben alszik, és egy rendkívül élénk álom során egy sötét árnyék folyamatosan nézi őt a tükörben. A vallásos ember azt mondhatja, hogy "Ez egy démon volt", majd le is zárja ezzel az ügyet.

Egy spirituális ember felteszi a kérdést, talán a saját árnyékos aspektusom volt? A tudatalattim visszatükröződése lehetett? Vajon egy idegen, egy asztrális entitás, vagy valamilyen más szellemi forma próbál nekem mutatni valamit szimbolikusan, a saját tükörképemként megjelenve? A spiritualitás arra ösztönöz, hogy nézd meg, reflektálj és elemezz egy nem elfogult szemszögből, hogy a választ magad fedezd fel. A vallás ellát a feltételezett válaszokkal, és elriaszt a további önvizsgálattól (kivéve akkor, ha az önvizsgálat beleillik a vallás kereteibe).

Mindez elriaszthat az élet jelentésének és rejtélyének kutatásától, mert már eleve felteszi, hogy megvannak a válaszok. Az emberek szó szerint értik az olvasott szövegeket, és leállnak a kereséssel. Mi történik, amikor meghalunk? "Nos a mennybe vagy a pokolba kerülsz attól függően, hogy megmentettek, vagy sem," - és ezzel vége is van a vitának. Nem tudjuk valójában, hogy mi a gravitáció, milyen az univerzum anyagának 90%-a, hogyan működik a tudat, vagy hogyan kezdődött az élet ezen a bolygón, de már biztosan tudjuk és rávágjuk a választ, hogy mi történik az emberi lélekkel, amikor elhagyja a testet, mert van egy maroknyi vers róla néhány vallási szövegben?


Az univerzum teremtése titokzatos és félelmetes. Hogyan jött létre a tér és az idő, az őrült mennyiségű energia, aminek az első pillanatban jelen kellett lennie, hogy felgyorsítsa a világegyetem tágulását? Hogyan lehettek jelen a finoman hangolt kezdeti feltételek és egyetemes állandók, amelyeknek létezniük kellett a teremtés pillanatában, hogy lehetővé váljanak az olyan dolgok, mint az anyagnak, az elemeknek, csillagoknak, bolygóknak, galaxisoknak és az életnek a létezése? A vallásos emberek azt hiszik, hogy ezeket "Isten tette", majd felhagynak a további szellemi erőfeszítéssel, mert van egy szép rendezett mentális képük arról, hogyan történt minden.

És ha valaki el akar hajlani a fundamentalizmustól, és megpróbálja kombinálni a spiritualitás és a tudomány világát, őt "elveszettnek" nevezik, mert azt hiszik, hogy nincs másféle teremtési folyamat, mint a 6 napos Ádám és Éva történet.

Ez néha megakadályozza a nyers valóság természetének becsületes filozófiai, tudományos és szellemi vizsgálatát. Ha valaki számára nehezen feltételezhető, hogy van máshol is élet az univerzumban, hogy a világegyetem olyan régi, ahogy a modern tudomány mondja, vagy hogy az evolúció lehetetlen, mert nem írták le állati bőrökre 3000 évvel ezelőtt, számukra eljött az idő, hogy kicsit kilépjenek a fundamentalizmusból.

3. A vallás elkülönülést hoz létre

Ha minden vallás a békéről prédikál, akkor miért nem békés valamennyi? Ha a legtöbb vallás lényege a szeretet, a közösség és Isten, akkor miért van annyi gyűlölet, háború és erőszak? A következők miatt. Amikor a természetes létállapotodban valami természetelleneset tanulsz, és az alapján határozod meg magad, akkor elkezded az öntudatodat a hitrendszereddel azonosítani. "Én egy mormon vagyok", valójában azt jelenti, hogy az egyéniségedet a "mormon"-nak lenni gondolatával teszed egyenlővé.


Amikor az "Én vagyok" azonosul egy ideológiával, a többi embert ennek az ideológiának a fátylán keresztül nézi. "Én egy mormon vagyok, és az a személy egy keresztény. Ők eltévedtek, és szükségük van egy irányra, mert hamis dolgokat hisznek." Egy másik személy elevenségének érzése helyett, és hogy egy meghitt szinten összeköttetésben van velük, elkezdik egy ember alkotta ideológia alapján megítélni őket, amivel azonosulnak, ami versengést és haragot eredményez. "Ez az én szomszédom János világi ember, és meg kell menteni. Allah nem szereti a nem hívőket, és nem tudom, talán nekem sem kellene." És aztán folytatjuk velük a kölcsönhatást egyfajta szánalommal vagy el nem fogadással a háttérben.

A vallásos emberek között van egy hezitálás a hitükben, hogy teljesen elfogadják és magukhoz öleljék a "bűnösöket" és a nem hívőket. A "Hűha, nagyon kedves fickó"-ból "Hűha, ateistának nagyon rendes" lesz, vagy "Nem tudtam, hogy a hinduk ennyire nyitott gondolkodásúak". Ahelyett, hogy látnák és megtapasztalnák az egység érzését más emberekkel, egy "ez a személy ehhez a valláshoz tartozik, és valami olyanban hisz, ami különbözik attól, amiben én hiszek" játékká válik.

Arra kell fókuszálnunk, hogy vallásos tapasztalatokkal rendelkezünk, és nem a vallási meggyőződésünkre

A valódi kérdés itt a spiritualitás nélküli vallás. Nem azt mondom, hogy nem lehetünk egyszerre spirituálisak és vallásosak, hanem hogy a vallás nem elegendő, ha valaki lelkileg kiteljesedett életet akar élni, és kapcsolatba szeretne kerülni Istennel. Mindenkinek joga van azt hinni, amit hinni akar, de eljön az a pont, amikor kompromisszumot kell kötnünk a valósággal kapcsolatos tapasztalatunknak ellentmondó hitünkkel.

Úgy érzem, hogy minden vallásos ember, aki megbotránkozik ezen a cikken teljesen felszabadul, amennyiben elvégzi a gondolatkísérletet, ahol megengedi magának, hogy elcsendesedjen, és leváljon a hitrendszeréről. Mi történik, ha valaki lehetővé teszi maga számára csak néhány percre, hogy megtapasztaljon egy olyan tudatállapotot, mely nem vallásos hitből indul ki?

Mi van, ha ebben a csendben megtalálja Isten egy nagyobb és jobb változatát, melyről nem is tudta, hogy létezik? Mi van, ha valaki abbahagyja a próbálkozást, hogy "tanuljon", és elkezd megtapasztalni? Mi lenne, ha befejeznénk olyan emberként élni, aki hisz Istenben, és elkezdenénk egy valódi, romlatlan módon kapcsolódni Istenhez? Mi van akkor, ha a merev hitrendszer akadályoz abban, hogy belépjünk Isten tapasztalatának teljességébe, mert Isten céljának szűk értelmezéséről vagyunk meggyőződve?

Nem szabad csak azért hinni valamiben, mert attól kényelmesen érezzük magunkat. Akkor higgyünk benne, ha az valódi, és megállja a helyét a bizonyítékok és logikai kihívások ellenére is. Ha valaki aktív Keresztény és teológiai filozófus, nem kell megszabadulnia Istentől, és ateistának lennie. A vallási fundamentalizmustól kell megszabadulni, és elmozdulni a személyes tapasztalás irányába, ami valódi természetünk, és kapcsolódik Istenhez.

(forrás: Steven Bancarz - ujvilagtudat.blogspot.hu)


2017. április 26., szerda

Ahelyett, hogy a szeretetet keresnéd, engedd azt az életedbe érkezni – buddhista módra



Mi lenne, ha abbahagynánk a szeretet keresését, hajszolását? Ehelyett a jelenbe érkeznénk – az itt és mostba. Gondolj csak bele, milyen lenne, ha azt tudnánk mondani: „Ez vagyok én, és rendben vagyok.” Végső soron, minden cselekedet, amit a szeretet keresése érdekében teszünk, lefáraszt. 


A szeretetet magunkon kívül keresni nagy erőfeszítést követel, amely üressé, bizonytalanná és nevetségesen bolonddá tesz. Ritkán vagy sohasem történik meg az, hogy a külső világ félelmeinket enyhítse. Amikor ezt akarjuk, a vágyott teljesség érzése helyett, csak a csalódással maradunk.

Ismered a szeretetnek azt az édes gondolatát, amelyet a dalok, filmek és a társadalom mutat? Hát, ez nem a valódi. Amikor abban a hitben élünk, hogy egy másik személy vagy tapasztalat megadja nekünk (végre) azt a lehetőséget, hogy teljesnek érezzük magunkat, csak bajba sodródunk. Hiszen ez az, amit oly gyakran teszünk életünkben – elvárjuk, hogy valami más tegyen minket teljessé.

Amikor azt hisszük, hogy az értékünk kívülről jön, mindig azt fogjuk érezni, hogy még több szeretetre van szükségünk. Ez nem újdonság, csak őszinte információ – bármennyire is szeretnénk, hogy ez ne így legyen, senki sem lesz elég ahhoz, hogy minket teljessé tegyen, ha mi nem tudjuk teljessé tenni önmagunkat. Az ironikus az, hogy amikor valamit hajszolunk, az nagy léptekkel egyre csak eltávolodik tőlünk. Nem mindent tudunk irányítani. Egyáltalán, miért is szeretnénk egy olyan dolgot irányítani, mint a szeretet?

A buddhizmus azt vallja, hogy minden változik. Nincs hatalmunk a változás fölött. Ez a tanítás fogja letenni egy sokkal nagyobb igazság elfogadásának alapjait: a mulandóságét. Ha el tudjuk fogadni a mulandóságot, nem fogunk meglepődni, hogy a külső világunk olyan, amilyen – megbízhatatlan. Ennek az elfogadásával, a felszín alatt valami szilárdra és valódira bukkanunk.

A buddhisták azt mondják, hogy az egyedüli dolog, amire számíthatunk, az mi magunk vagyunk. A buddhizmus, az élmények és emberek hajszolás helyett, megtanít arra, hogyan legyünk jelen. Ezt megtehetjük, ha a pillanatnak ajánljuk magunkat.

Ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy valami más tesz minket teljessé, válasszuk azt, hogy együttérzéssel felfedezzük saját teljességünket – a jelenben. Figyelmünket magunk felé fordítjuk, és elkezdünk befelé nézni.

A szenvedés megszűnése magunkban rejlik. Szabadságra lelünk, amikor nem más szíve, hanem saját szívünk felé fordulunk. Hát nem arra vágyunk mindannyian, hogy most érezzük jól magunkat? A szeretet hajszolása távolinak fog tűnni, mert rájövünk arra, hogy a szeretetet már megkaptuk, és nem fogjuk többet azt hinni, hogy valamiben hiányt szenvedünk.

Képzeld milyen lenne, ha egész életünkben így élnénk! Mennyire éreznénk teljesnek magunkat? Ahelyett, hogy arra lennénk kondicionálva, hogy ne szeressük magunkat, ítéletmentesen és elfogadással viszonyulnánk magunkhoz.

Az önelfogadás megengedi a szeretetnek, hogy megérkezzen. Ez nem fog azonnal megtörténni. Időre van szükségünk, hogy megtanuljuk önmagunkat szeretni. Erre a buddhisták a meditációt használják. Elcsendesednek, és a jelenre figyelnek. Amikor együtt vagyunk azzal, ami éppen bennünk van, elkezdünk békében lenni önmagunkkal. Egy szeretetreméltó lényként tekintünk magunkra, hiszen ez az, amit éppen teszünk: szeretjük önmagunkat.

Amikor elindulunk önmagunk szeretetének útján, mások is vonzódni fognak hozzánk. Amikor már teljesnek érezzük magunkat, ez leveszi másról is a a terhet. Ezért szeretnének velünk lenni. A vicces az, hogy most már nem is fog annyira ez érdekelni. Már nincs szükségünk arra, hogy visszaigazoljanak.

Ezért, kérlek, kockáztass – add fel az szeretet örökös keresését! Találd meg a szeretetet a saját szívedben. Tartsuk egymást a tenyerünkben és csodáljuk egymást. Csak figyeljük egymást, anélkül, hogy ítélkeznénk. Teljesek vagyunk. Nincs szükségünk arra, hogy ez másképp legyen. A dolgok úgy vannak jól, ahogyan vannak.

Most már elkezdhetjük megismerni a szeretetet, hiszen ez a szeretet a szívünkből érkezett.
(forrás:filantropikum.com)

Az emberiség legősibb zenéje



Nem is találnák ki, hogy honnan származik a világ legősibb dala. Se nem Egyiptomból, se nem Mezopotámiából, hanem a két egykori ókori ország között húzódó karavánút kis településéről, Ugaritból, amely annak idején fontos állomása volt a kereskedőknek. Ugarit Királysága a mai Szíria területén létezett, a Földközi-tenger jobb felső sarkában alakult.


Ha elindítjuk a videót, egy Kr.e. 1400-ból származó dalt hallunk, amelyet 1950-es években fedeztek fel. A település már több ezer éve elnéptelenedett, a nyomaira egy parasztember szántás közben bukkant 1928-ban, majd régészek lepték el a föld által eltemetett várost.

1950-ben került elő az a tábla, amely Krisztus születése előtt 1400 évvel készülhetett, a kőbe vésett ábrák egy himnusz dalszövegét és a megzenésítésének útmutatásait tartalmazzák.

Az ezredfordulóig összesen 9 tudós rukkolt elő a himnusz megzenésítésével, az alábbi videó és természetesen az ősi himnusz megzenésítése Michael Levy nevéhez fűződik, aki hárfa segítségével szólaltatta meg ezt a több ezer éves melódiát.

Őszintén szólva, gyönyörű lélekmuzsika született.

(forrás:filantropikum.com)

2017. április 25., kedd

Michio Kaku - Az elme jövője



A lehetetlen fizikája, A jövő fizikája és a Hipertér New York Times bestsellerlistáját is megjárt szerzője az ismert világegyetem legbonyolultabb és legizgalmasabb képződményét veszi górcső alá: az emberi agyat. 


A számítógépeknek és a csúcstechnológiájú agyi képalkotó eljárásoknak köszönhetően az agy mind több titkára derül fény. 

Az elmúlt néhány évtizedben egy sor, egykor kizárólag a tudományos fantasztikum birodalmába tartozó dolog vált valóra. 
A laboratóriumokban már olyan, egykor lehetetlennek gondolt technológiákkal folytatnak előrehaladott kísérleteket, mint az emlékek rögzítése, a telepatikus kommunikáció, videofelvétel készítése az álmokról, vagy éppen a telekinézis. 


Az elme jövője hiteles és izgalmas bepillantást nyújt a világszerte folyó kutatásokba, méghozzá az idegtudomány és a fizika legfrissebb eredményei alapján. Egy nap talán lesz olyan "okostablettánk", amellyel javíthatjuk értelmi képességeinket, képesek leszünk agyunkat idegsejtről idegsejtre számítógépekbe feltölteni; gondolatokat és érzelmeket továbbítani egy "agyneten", számítógépeket és robotokat irányítani a gondolatainkkal, a halhatatlanság határait feszegetni, sőt akár a világegyetem távoli pontjaira is elküldhetjük majd a tudatunkat. 

Michio Kaku a New York-i City Egyetem elméleti fizika professzora, a húrelmélet egyik alapítója és számos nagy sikerű tudományos könyv szerzője, aki jó néhány tudományos témájú tévéműsort is vezetett. Eredeti cím : Future of the Mind

Michio Kaku - Bizonyított felfedezések!- videó

Leshani óriás Buddha



A leshani óriás Buddha-szobor (kínaiul: 乐山大佛, pinjin: Lèshān Dàfó) a Tang-dinasztia idején (i.sz. 618–907) épült. Kína Szecsuan tartományában, a Minjiang, a Dadu és a Qingyi folyók összefolyásánál található, Leshan város közelében. A kőszobor az Emei-hegyre néz, a folyók a lábainál futnak. Ez a világ legnagyobb faragott Buddha-szobra. Az Emei-hegy környéke, beleértve a leshani óriás Buddhát is, az UNESCO Világörökség része, és építésének idején a világ legmagasabb szobra volt.


Az Emei-hegy környéke, a leshani óriás Buddhával 1996 óta része az UNESCO Világörökségnek. A 2008-as szecsuani földrengés nem tett kárt benne


Története

Építése 713-ban kezdődött, egy kínai szerzetes, Haithong vezetésével. Azt remélte, hogy a Buddha lecsendesíti az örvénylő vizet, amely akadályozta a folyón közlekedő hajókat. Amikor az építkezés finanszírozása veszélybe került, a legenda szerint kitolta a saját szemét, hogy ezzel is bizonyítsa odaadását és őszinteségét. 


Ennek ellenére halála után az építkezés pénz hiányában leállt. Körülbelül 70 évvel később egy katonai kormányzó úgy döntött, hogy támogatja az építkezést, így azt Haitong tanítványai be tudták fejezni 803-ban.


Úgy tűnik, hogy a gigantikus építkezés során végül is annyi követ vágtak ki a hegyből és hordtak a folyóba, hogy az tényleg biztonságosabbá vált az arra haladó hajók számára.


Romlása

A leshani Buddha a környéken zajló korlátlan ipari fejlődés miatt keletkező légszennyezés áldozatává vált. A Xinhua hírügynökség szerint: "A leshani Buddha mint annyi más kínai természeti és kulturális örökségi hely, az időjárás, a légszennyezés, a nem megfelelő védelem és a turistaáradat okozta káros hatások áldozatává vált." 


A helyi önkormányzat már bezárta a szobor közvetlen közelében található gyárakat és erőműveket. Ennek ellenére a szobor orra elfeketedett és az arcon is több helyen találhatók koszfoltok. A kormány megígérte, hogy helyreállítja a szobor környékét.


Méretei

A 71 méter magas szobor az ülő Maitréja buddhát, az eljövendő korszak buddháját ábrázolja, kezét a térdén tartja. Vállszélessége 28 méter, és a legkisebb lábujjkörmén is simán elfér egy ember. A helyi mondás úgy tartja: "A hegy Buddha és Buddha a hegy". Ez részben azért alakult így, mert a hegységnek az a része, ahol a leshani óriás Buddha található, maga is hasonlít egy fekvő Buddhára, ha a folyó felől nézzük, és a leshani óriás Buddha éppen a szívénél van.

(forrás: hu.wikipedia.org)

 Leshan Óriás Buddha - videó

2017. április 24., hétfő

Beigazolódott: a növények képesek érezni!



Megdöbbentő felfedezés alakíthatja át a növényekről és állatokról alkotott képet.

Óriási pofon a vegetáriánusoknak? Sok rosszmájú húsevő hozhatja most már jogosan fel a tényt, hogy a növények is élőlények. A legújabb kutatások szerint, és egy döbbenetes felfedezés eredményei szerint ugyanis az a helyzet, hogy ugyanúgy képesek érezni, és "hallani", mint az állatok.


A Missouri Egyetem kutatói jöttek rá az elképesztő dologra, mely fenekestül felforgathatja azt, amit eddig a növényekről gondoltunk.

Képesek ugyanis hallani, ahogy a hernyók eszik őket, és érezni, ahogyan rágják a leveleiket.

Sőt, még egy speciális mustárolajat is kibocsátanak, amivel ezt megakadályozhatják, és amit nagyon nem szeretnek ezek a rágcsálók. Ez egyértelmű, és tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy a növények igen is képesek érezni, és érzékelni, éppen úgy, mint az állatok.

A növények képesek hangokat érzékelni, ezek függvényében aktiválják védelmi mechanizmusaikat.

Az evés rezgései megváltoztatják a növények anyagcseréjét, több védekező vegyi anyagot termelnek, ami taszítja a hernyókat – emelik ki a kutatók.

Már korábban is feltételezték a tudósok, hogy ez így van, de soha senki sem volt képes igazolni. A felfedezés átütő erejű, és még hétköznapjainkra is hatással lehet.


Rengetegen élnek ugyanis vegetáriánus életmódot. A kérdés csak az, hogy vajon ők életmódot fognak-e váltani emiatt. Hiszen a tudományos bizonyíték megvan rá, hogy a növények ugyanúgy szenvednek, és fájdalmat éreznek, mikor elfogyasztjuk őket, vagy megsemmisítik őket.

Mindezek mellett más érdekes kérdések is felmerülnek a dolog kapcsán. Az egyik az, hogy vajon milyen szinten képesek érezni, és képesek-e gondolkodni.

A kutatás azt is igazolhatja, miszerint a növényekre a pozitív és negatív gondolatok is hatással vannak.

Vagyis ez azt jelentheti, hogy egy anyagon túli világ is jelen lehet a mi világunkban, amire ez közvetett bizonyítékkal szolgálhat, ugyanis ma még nem ismer a tudomány olyan fizikai vagy kémiai folyamatot, ami által egy kimondott szó, vagy gondolt "gondolat" hatással lehet egy növényre.

A felfedezés tehát hatalmas hatással lesz az életünkre, és a növényekről alkotott képünkre.

(forrás:avilagtitkai.com)

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg


A kis herceg című regényben igazi mesevilág tárul elénk a B612-es kisbolygón. Tulajdonosa, egy rejtélyes kisfiú, aki gyermeki naivitásával, tiszta szívvel indul felfedezni a környező bolygókat, s megpróbálja megérteni a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatása során megtanulja, hogyan nem szabad élni, az élet értelmét pedig a róka árulja el neki. A legnagyobb kincs a szeretet, s az ember mindig felelős a barátjáért, azért, akit "megszelídített"


A kis herceg 10 tanítása szívről, szerelemről...

1. Akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.


2. Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból


3. A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.


4. Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.


5. Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.


6. Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.


7. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.


8. Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.


9. Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...


10. Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet...
(Forrás:joportal.hu)

Antoine de Saint-Exupéry- A kis herceg:

A kis herceg – Filmrészlet- videó

2017. április 23., vasárnap

Bi­zarr jelek, hogy kí­sér­tet jár a há­zad­ban



Hal­lot­tál már ott­hon fur­csa za­jo­kat, kü­lö­nös han­go­kat? Ke­rül­tek-e ok nél­kül más­hová a tár­gyaid? Vajon a kép­ze­le­ted űz veled go­nosz tré­fát vagy eset­leg szel­lem ólál­ko­dik ná­la­tok? Íme, né­hány jel, mely föl­dön­túli erők je­len­lé­tére utal.


Sokak véleménye szerint, a kísértetek olyan lények, melyek nincsenek tudatában halott mivoltuknak, ezért nem tudnak elszakadni attól a helytől, ahol gyakran észlelik őket. De hogyan bizonyosodhatsz meg arról, hogy otthonodba túlvilági vendég fészkelte be magát? A következőkben felsorolt események halmozódásakor legalábbis érdemes gyanakodnod!

Ez a legjellemzőbb, s egyben talán legijesztőbb szellem-jelenség. Különböző tárgyak emelkednek fel a levegőbe vagy mozdulnak el. Esetleg olyan kisebb-nagyobb eszközök tűnnek el, melyekről pontosan tudod, hogy hova raktad. Ezen események okait a szellemvadászok a mai napig kutatják. Elképzelhető, hogy a tárgyak különös játékával jelezni szeretnének valamit neked a környezetedben lévő túlvilági lények. Azonban érdemes vigyázni, mert sok esetben rossz szándékúak lehetnek a szellemek – például azok, melyek bútortologatásra adják a fejüket. Ilyen esetben érdemes szakembert hívni.

A hirtelen felbukkanó illatok, kellemetlen szagok megint csak elgondolkodtatóak. Amilyen hirtelen megjelennek, olyan gyorsan el is illannak: husss… és már nem is érzel semmit. Persze megtalálhatsz a konyhapulton egy ottfelejtett citromot, vagy egy fotel alá leesett csokit, de nem minden esetben lelhető fel a kísérteties szagok forrása. Még talányosabb a helyzet, ha újra és újra ugyanaz az illat űz veled tréfát.

Borzongató tény, melyet gyakran hallani a túlvilágban jártasoktól, hogy a szellemek általában a haláluk körülményeire jellemző szagokat árasztanak. Példának okáért a Summerwind-kúriában sokáig lőporszagot éreztek – ám ezt a hely adottságai alapján semmi nem indokolta.

Biztosan veled is előfordult már, hogy a zárt ablakok ellenére fuvallat csapott meg. Ez is egy, a klasszikus jelek közül. Mások viszont hirtelen hőmérséklet változásról számolnak be. Előfordul, hogy szinte megfagy körülöttük a levegő, sőt saját leheletüket is látják olykor – miközben semmi nem indokolja ezt. Egyesek például sokkal nehezebben lélegeznek a szellemek jelenlétekor.

A kutyák és a macskák hő- és fényérzékelése fejlettebb az emberénél, így ezek az állatok érzékenyebbek a szellemvilágra is. Ha például kedvenced viselkedése egyik-percről a másikra megváltozik és különös reakciókat fedezel fel nála – például meredten bámul a semmibe vagy hosszan szuggerál egy pontot – akkor érdemes jobban odafigyelni rá. Egy amerikai idősek otthonában például egy cica mindig előre megérezte az ott élők halálát. Mindig ahhoz bújt oda, akit legközelebb elragadott a halál. A bentlakók a furcsa észrevétel ellenére nagyon is szerették a folyton doromboló cicust…


Veled már előfordult, hogy a tévéd vagy a rádiód egyszer csak magától bekapcsolt? Esetleg csatornát váltott, vagy zúgni kezdett? Ha a készülékhez vagy a távirányítóhoz senki nem nyúlt és sehogy sem tudod a történteket megmagyarázni, akkor nagy valószínűséggel túlvilági lény garázdálkodott körülötted. A paranormális esetek hívői szerint ilyen esetekben a kapcsolatfelvétel lehet a szándékuk.Az 1970-es években történt az a híres eset, melyben egy Thornton Heath-ben található kisváros lakói arra ébredtek álmukból, hogy megszólalt a rádió. Ezt az eseményt több furcsa jelenség is követte, többek között bútorok mozdultak el és folyamatos kopogás zavarta meg az emberek nyugalmát.

Pálus Attila a témában szakértő gyógyító szerint ilyen esetekről sokan számolnak be. Már csak ezért is biztos, hogy ezek teljesen valós, létező jelenségek.
(forrás:paranormal.hu)

Valóban léteznek szellemek? -videó

2017. április 22., szombat

Menekülés a pokolból



A film története:

Egy kórházban több ember vallomását rögzítik az úgynevezett halálközeli élményekkel kapcsolatban.


Ezek a visszatért emberek olyan élményekről számolnak be amelyek igen vonzónak tüntetik fel a halál utáni állapotot De nem mindenki, mert többen is találkoznak a pokol tüzével. Azt a véleményt igazolják, hogy a pokol valóban létezik és az nagyon rossz ...

Egy klinikai kutató hölgy úgy véli, hogy jó lenne bizonyítani egy mennyszerű túlvilágot, mert ez támogatná a pszichológusokat, hogy segítsenek a betegeknek és hozzátartozóknak megbirkózni a halállal.

De bizonyítani kellene, a pokol tüzét is.

Társa egy orvos aki maga is küzd saját depressziójával, üresnek érzi életét, és elutasítás van benne Isten ellen.

Ez az orvos eltervezi, hogy ellátogat a túlvilágba ...

(forrás: havannacsoport.hu)

 Teljes film: