2024. április 14., vasárnap

Albert Einstein és Nikola Tesla beszélgetése Istenről


Einstein: Nikola, életünk során mélyen beleástunk az univerzum titkaiba, de van egy kérdés, amely évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget: Isten létezése. Mi a véleményed erről a kérdésről?


Tesla: Ó, Isten kérdése, valóban mélyreható kérdés. Bár tudományos törekvéseim a fizikai világra összpontosultak, úgy gondolom, hogy van egy isteni erő vagy intelligencia, amely áthatja a kozmoszt. Istent a végső teremtő erőnek, minden létezés forrásának tekintem.

Einstein: Nikola, mindig is tudósnak tartottam magam, aki mélységesen csodálkozik, és áhítat az univerzum iránt. Istenről alkotott nézeteim azonban árnyaltabbak voltak. Nem támogatom Isten hagyományos vallási felfogását, de felismerem a világegyetemet irányító természeti törvények szépségét és eleganciáját.

Tesla: Valóban, Albert, a nézőpontunk különbözik. Míg én a természet törvényeit Isten tervének megnyilvánulásainak tekintem, az istenivel való kapcsolatodat a tudományos elvek eleganciájában és ésszerűségében találod meg. Lenyűgöző, ahogy egyéni tapasztalataink és perspektíváink alakítják az isteniről alkotott megértésünket.


Einstein: Természetesen, Nikola. Az emberi gondolkodás és tapasztalat sokfélesége gazdagítja a világról alkotott felfogásunkat, és elősegíti Isten fogalmának tágabb perspektíváját. A tiszteletteljes párbeszéden és a nyitottságon keresztül tudjuk értékelni és tanulni egymás nézőpontjából.

Tesla: Jól mondtad, Albert. Az igazságra és tudásra való törekvés nemes törekvés, és az isteni feltárás mélyen összefonódik a természeti világ felfedezésével. Az Istenről alkotott eltérő nézeteinktől függetlenül az univerzum titkainak megfejtésére irányuló közös szenvedélyünk egyesít bennünket.

Einstein : Valóban, Nikola. Kíváncsiságunk és a megértés iránti vágyunk túlmutat a vallási vagy filozófiai határokon. Tudósként kötelességünk elfogadni az értelmet, de elismerni tudásunk korlátait is. Az igazság keresését mindig alázatnak és az ismeretlen hatalmassága iránti tiszteletnek kell kísérnie.


Tesla: Nem tudnék jobban egyetérteni, Albert. Az univerzum és a benne elfoglalt helyünk megértésére irányuló törekvés egy életen át tartó utazás. Akár a vallás szemüvegén, akár a tudomány csodáin keresztül észleljük Istent, folytassuk a minket körülvevő titkok felfedezését és ünneplését.

Einstein: Jól mondtad, Nikola. Megbeszéléseink rávilágítottak a tudomány, a filozófia és a spiritualitás bonyolult kapcsolatára. Fogadjuk el továbbra is változatos perspektíváink szépségét, miközben arra törekszünk, hogy megfejtsük a létezés mélyreható titkait.

- forrás:talkerian.com -
(Fact or Fiction?)

- - - - - - - 

Nikola Tesla és Albert Einstein - videó
forrás:CapEditz219

2024. április 13., szombat

Dave Gahan: "A testem felett lebegtem"


A Depeche Mode frontembere azt állítja, látta magát kívülről, és végignézte, amint az orvosok küzdenek érte, amikor 1996-ban túladagolta magát.


A Depeche Mode legendás énekesének, Dave Gahannak meggyűlt a baja a drogokkal a kilencvenes években. Egy alkalommal túllőtte magát, és megállt a szíve.

A zenész nemrég azt nyilatkozta, hogy a lelke kiszállt a testéből, míg ő két percen át a klinikai halál állapotában volt, és látta, amint az orvosok fejvesztve rohangálnak körülötte a kórteremben, írja a Female First.

Dave Gahan

– Kiszálltam a saját testemből. A mennyezet közelében lebegtem, és figyeltem mi történik alattam. Az orvosok a testem körül szaladgáltak, azon fáradoztak, hogy megmentsék az életem – vallotta be a sztár, majd így folytatta a megdöbbentő történetet: – Szemtanúja voltam a saját halálomnak. Abban a két percben klinikailag halott voltam, a szívem nem dobogott, de a lelkem üvöltött. Hosszú óráknak tűnt az a röpke két perc – mondta Gahan.

Az orvosoknak sikerült megmenteniük a zenészt. Dave épp hogy megmenekült a halál torkából, a kórházi ágyánál már ott álltak a rendőrök.

– Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy odabilincseltek az ágyhoz. Letartóztattak kokain és heroin birtoklása miatt, de a bíróság megengedte, hogy elvonóra menjek. Kénytelen voltam összeszedni magam, mert nem akartam börtönbe kerülni – idézte fel emlékeit Gahan.

- forrás:borsonline.hu -

- - - - - 

Depeche Mode - Ghosts Again - videó
forrás:Depeche Mode

Medek Tamás spirituális író válaszol 59.


Miért nem képes egy eltávozott szerettünk minden esetben üzenni nekünk? A mi befogadó képességünkön múlik? 
(egy kedves hozzám forduló kérdése)


Több mindenen is múlik, hogy megélhetünk-e egy olyan élményt, melyben egy eltávozott szerettünk üzen nekünk. Egyrészt a mi befogadó képességünkön, így van. Hiszen mi is készek kell legyünk arra, hogy észlelni és értelmezni tudjuk azt. Hinnünk kell benne, nyitottnak kell lennünk, s a lelkiállapotunk sem lehet túl mélyponton. Van olyan eset, amikor egy eltávozott szerettünk üzenne nekünk, de a nagy fájdalmunk közepette sem ráhangolódva nem vagyunk, sem képesek arra, hogy felfigyeljünk rá. Lehet olyan is, amikor nem is gondolnánk, hogy egy bizonyos élmény, melyet átélünk, annak egésze vagy egy része, éppen egy ilyen túlvilági üzenet.

Valamint az eltávozott szerettünkön is múlik, hogy van-e rá lehetősége, illetve energiája. Nagyon sokféle jelet kaphatunk tőlük, tárgyak mozgatásától kezdve, állatokon, embereken keresztüli üzenéseken, illatokon, érzéseken, érintéseken át, egészen a különös "véletlenek"-ig bezárólag. Nyilván vannak olyan típusai ezen jelzéseknek, melyeket könnyebben észre vehetünk, s vannak olyanok, melyekhez komolyabb ráhangolódás szükséges. Az eltávozott szeretteink sok esetben "csak" ez utóbbi jelzésekre képesek, s ezért is fordulhat elő, hogy sokszor csak várjuk az üzenetüket, ők pedig küldik, de be kell látniuk, hiába.

Ez természetesen nem feltétlen a mi hibánk. Testben létezve a testi érzékszervekkel felfogott észlelések a dominánsak, elnyomva a lelki érzékszerveinkkel felfogott észleléseinket, melyre még rátesz az, hogy a jelenlegi személyiségünk csak abban hajlamos hinni, amit itt és most tapasztalunk, így bizonyos mértékben eleve elutasítja azt, hogy a létezés ennél sokkal több lenne.

És nem utolsó sorban a szellemi feljebbvalóinkon is múlik, hogy engedélyezik-e számunkra e szóban forgó megtapasztalást. E döntést természetesen nem a kényük kedvük szerint hozzák meg, hanem aszerint, hogy a most megélni szükséges sorsutunkba az "belefér-e" vagy sem.

- - - - - - - 

Mi történik azzal a lélekkel, aki úgy dönt, elég a földi életéből, nagyon vágyik már a szellemvilágbeli otthonába, és itt hagyja a testét? 
(egy kedves hozzám forduló kérdése)

Az ismereteim szerint az, hogy meddig kell itt tartózkodnunk, tehát hogy a testi halálunk időpontja mikor jön el, odaát kerül eldöntésre, a lelkünk és a szellemi segítőink között. Az időpont meghatározása tehát egy jóval magasabb tudatossági szintről történik, egy jóval szélesebb látószögből, mint amilyennel most rendelkezünk. Éppen ezért ezt az időpontot a földi eszünkkel, a mostani személyiségünkkel nem írhatjuk felül, másképpen szólva erősen ellenjavallt, hogy öngyilkosságot kövessünk el.

Amikor a mostani gondolkozásmódunk szerint már vajmi kevés keresni valónk lenne itt, még akkor is igaz, hogy igenis okkal vagyunk még itt. Ha bárki úgy dönt tehát, hogy önszántából tér vissza a szellemvilágba, akkor odaát ugyan szeretettel és megértéssel fogadják, mint bárki mást, azonban maga a lélek lesz az, aki akkor már (azzal a tudatosságával) bánni fogja a tettét, főleg, amikor szembesül azzal, hogy a helyzetet, ami elől most elmenekült, a következő életében újra kell vállalnia.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

- - - - - - 

Hogyan szólnak a szellemek a túlvilágról? - videó
forrás:Száraz György

2024. április 11., csütörtök

Tudod, mi az a micélium?


Bárki is készítette az Avatar filmet, jól tudta.


A micélium, avagy micorrysis, egy föld alatt kiterjedő gomba, és összekapcsolódási hálózatot hoz létre minden növényfaj között.

Paul Stamets - A gombák megmenthetik a világot 1. - videó
forrás: mushroomforum


Paul Stamets - A gombák megmenthetik a világot 2. - videó
forrás: mushroomforum


Valami olyasmi, mint az internet, amely lehetővé teszi számukra, hogy ne csak kommunikáljanak, hanem gondoskodjanak magukról, védjék magukat, táplálják magukat, és a vízből is felraktározzanak.


Amikor kivágnak egy fát az erdőből, ez a micélium a többi sok fának közli az erdőben, hogy az egyik haldoklik, és az összes többi fa a micéliumon keresztül elkezdi gondozni a megmaradt törzset, hogy megpróbálja megmenteni azzal az életet. Vízzel táplálják, védik, mert az a haldokló rönk az erdő család része.


Mindennek van nyelve.
Ez az egyetemes nyelv.


Megtanulunk újra kapcsolatba lépni ezzel a non-verbális nyelvvel, megértve, hogy mindannyian ugyanannak az EGY dolognak vagyunk a részesei.


Nem vagyunk sem felsőbbrendűek, sem alsóbbrendűek.


Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akiknek még sokat kell tanulniuk a bátyáinktól, a fáktól, az erdőtől, és mindenekelőtt Földanyánktól, a természettől.”


- Írta Claudio d'Sposito és kiegészítette:Gyógyito Tudat -
Sok Szeretettel - Áldás és Fény

- - - - - 

Kapcsolódó írás:
Egy német erdész azt mondja, a fák beszélgetnek, számolnak, barátkoznak, gondoskodnak az utódaikról és tanulnak is

- - - - - 

AVATAR - Evening Falls by ENYA - videó
forrás:Ine RP Braat

2024. április 9., kedd

Uriel arkangyal üzenete




Járd a saját utad

- Csatornázta: Günther Wiechmann -

Eljött az idő, hogy emlékezz valódi sorsodra, valódi lényedre és hogy síkra szállj a kibontakozásodért.

Itt Uriel Isten Fénye!

Szeretett Lények, nagy örömmel és feltétel nélküli szeretettel üdvözöllek Benneteket. Még ha a külvilágban az alacsony rezgéshez ragaszkodó régi gondolkodásmód erői munkálkodnak, belülről Mindegyikőtök számára érzékelhető, hogy az átalakulás már megkezdődött.

Mindig, amikor sikerül Önmagatokra és belső szándékaitokra irányítanotok a fókuszt, akkor összekapcsolódtok az ötödik szint rezgéseivel.

Legbelsőbb magotok már most megérkezett a magasabb szintekre és ez a mag keresi az utat a külvilág felé.
Ti mindannyian, akik a Fényt szolgáló inkarnált lényként azt az utat választottátok, hogy szolgáljátok a Fényt és kíséritek Gaiat és az emberek felemelkedését, most beléptetek a formateremtés termébe.

Megerősített segítségetek kaptok most a szellemi világból, hogy megvalósíthassátok inspirált vízióitokat és álmaitokat.
Felhívjuk a Fény tiszta csatornáinak figyelmét arra, hogy közvetítsétek ezt a segítséget és maguk is nyújtsanak segítséget az út egyengetésében.

A köztetek régóta csenden munkálkodó mesterek fokozottabban lesznek jelen a nyilvánosság előtt.

Igen, valóban örvendetes hírek, amiket most kihirdetek, de ez mindenek előtt egy felhívás számotokra, hogy aktívak legyetek.

Csak ha elkezditek megvalósítani kívánságaitokat, csak akkor tudunk segíteni Nektek azzal, hogy elgörgetjük a köveket az utatokból, és találkozókhoz, kapcsolatokhoz vezetünk Benneteket és erőforrásokat bocsátunk a rendelkezésetekre.

A régiből való kimozdulás a szabad akaratotok egy jele számunkra, hogy készen álltok az általatok választott úton haladni. Egy ima vagy egy kimondott kívánság gyakran nem elegendőek, mivel a duális világbeli tapasztalataitok miatt csak ritkán küldötök ki egyértelmű jeleket. Gyakran nincs egységben a szív és az értelem és így a kívánság is csak ’félszívvel’ teljesül [’halbherzig’: saját akarat elleni, lelkesedés hiányából fakadó sikertelenség].
Aki azonban elkezdi elméjével figyelni és megvalósítani szívének kívánságait és vízióit, az egy biztos jelet fog kiküldeni és számolhat a támogatásunkkal.

Ha az egyéni félelmek és kétségek elfogadásra kerülnek és meghaladjátok őket, akkor a ’valóság’ egy másfajta megtapasztalása fog létrejönni.

Multidimenzionális lény vagy, ezt már gyakran elmondtam, de ennek jelentése ennek megfelelően sokrétű és fokozatosan tapasztalod meg.
Ha teremtő erődet teljességében szeretnéd használni, akkor a lényeg az, hogy összeköttetésbe kerülj a szintekkel [összekapcsolódj a multidimenzionális szintekkel] és egységként tevékenykedj.

Megtanulsz az elméddel, szíveddel és a felsőbb Éneddel, mint a Minden létezővel való kapcsolattal közösen cselekedni.
Ez az egységben létezés a teljes tudatpotenciálnak felel meg, mely adott számodra, ez az a 100%, mely a ’csodákat’ mindennapos tapasztalássá teszi és egy új világot teremt meg.

Nagy erőt és személyes erőnlétet fogsz kifejleszteni, de közben az lesz az érzésed, hogy ehhez nincs szükséged erőlködésre, mert minden összeáll és magától értetődően fog kialakulni.

Ti Fénymunkások, ti nagyszerű lények vagytok a földi személyzet, ti vagytok a fényhorgonyok, mely általatok lehetővé teszi számunkra, hogy beteljesítsük a tervet.

Mindannyiunkat egységbe rendez a közös feladat, és mégis léteznek egyéni különlegességek, melyeket mindig figyelembe kell venni.
Mindegyikőtök bizonyos leckékkel és személyiségetek egy bizonyos színezékével érkezett a világra. Ebből sok figyelmen kívül lett hagyva vagy feledésbe merült, de szívetekben még mindig magatokban őriztek mindent.

Ha felszabadítod a szíved, és mélyen összekapcsolódsz lényeddel, tudni fogod, merre szeretne terelni téged, és tudni fogod, mit kell tenned.

Talán egód azt mondja, ez túl banális nekem.

Talán elméd azt mondja, ezt túl sok nekem, erre nem vagyok képes, ez lehetetlen!
Lehetséges, hogy félelmek bukkannak fel benned, melyek próbára akarják tenni meggyőződéseid.

Fogadd el ezeket a félelmeket és korlátokat, vedd őket szemügyre honnan jönnek és vajon szükséges-e továbbra is figyelmet szentelni nekik.
Ezek a te régi világod energiái, amiket magad mögött fogsz hagyni, ha követed saját utadat.

Gyakran a veszteségtől való félelem tart fogva Benneteket olyan helyzetekben, amiket ti magatok nem is akartok, és a látszólagos biztonság valójában semmi más, mint függőség és a szabadság feladása.

Eljött az idő, hogy emlékezz valódi sorsodra, valódi lényedre és hogy síkra szállj a kibontakozásodért.

Járj utadon örömmel és szeretettel, támogatásra és vezettetésre fogsz lelni. 
Angyalok és mesterek, inkarnálódva és a szellemi térben készen állnak, hogy válaszoljanak egyértelmű jelzésedre. Nyisd ki a szemed és tárd ki a szíved, így felismerheted őket!

Megáldalak Téged és választott utadat Minden létező Forrásának feltétel nélküli szeretetével.

Uriel vagyok

- Csatornázta: Günther Wiechmann -

forrás:angyalforras.hu

Günther Wiechmann médium

Sok éven keresztül végzett időskori ápolóként és alternatív orvosként dolgoztam.
Természetgyógyászként elsősorban az energetikai munkára koncentrálok, mint például a Penzel (APM) és hasonló technikák szerinti akupunktúrás masszázsra.
Személy szerint különösen nagy hatással volt rám a sok éves, súlyosan betegek és haldokló emberekkel végzett munka a hospice-ban.
Itt számos „csodát” tapasztalhattam, megtanultam megérteni és szeretni az életet és a halált.
Lelki keresésem sok megállón és (kitérőn) keresztül vezetett odáig, hogy megnyílt előttem a lelki világ, és lehetővé vált számomra a közvetlen kommunikáció.
Első közvetítésemet Uriel arkangyaltól erőteljes, tisztító és átalakító erőként éltem meg.
Azóta hozzáférhetek és útmutatást kaptam a spirituális világon keresztül, és különleges kapcsolatom van Uriel arkangyallal, aki mindig Isten fényeként nyilatkoztatja ki magát előttem.
Most arra vagyok hivatott, hogy csatorna legyek és segítsek másoknak a változások idején.
A csatornázás során ráhangolódom a megfelelő rezgésre, nem vagyok transzban.
Kommunikálok a szellemi világ lényeivel és közvetítőként szolgálok, de mindig tisztában vagyok önmagammal és a helyzettel.

- Günther Wiechmann -


Angyalok énekelnek a mennyben - videó

2024. április 8., hétfő

Jókai Anna: Átvilágítás


Jókai Anna utolsó könyvét, az Átvilágítás című memoárt lehetetlen értelmezni az antropozófia ismerete nélkül.
Fájó és hiteles módon beszéli el a saját maga által elkövetett tévedéseket, bűnöket és hibákat is.

Jókai Anna (1932-2017)
Kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő

"Az antropozófia érintése szabadította fel bennem az írást. A fix pontot megtaláltam. Megtaláltam kételyeimre a választ, az igazi Krisztusra ráéreztem, értelmezhetővé vált a szenvedés, a halál, ok és cél született a káosz helyén, ujjongtam, igen, ez az Isten, ez a feladat, az ember szellemét felvezetni a világmindenség szelleméhez, erre való a tehetség, ezért és erről érdemes írni, és ez még csak a kezdet. Rudolf Steiner beavatottként közölte, amit ember az emberrel még közölhet, mindent meg fogok tőle ismerni."
- Jókai Anna -

- - - - - - 

Jókai Anna rejtett élete – Mátraházi Zsuzsa írása

Gyónás

„Édes Jézus, mutass utat, sajgó szívem téged kutat. Ha felnövök, maradj velem, el ne érjen veszedelem. Meg ne haljak, csak azt kérem, míg a célom el nem érem.”

A saját költésű gyermeki ima szerzője, a kis Jókai Anikó – későbbi írói nevén Jókai Anna – pedig vagy híres írónő, vagy színházi tragika akart lenni, amint az halálával nagyjából egy időben boltokba került önvallomásából, az Átvilágítás című kötetből kiderül.

Pünkösdvasárnap, 2015. május 24-én kezdte írni az emlékiratokat, amelyet korábbi említése szerint csak halála után engedett volna megjelentetni. Aztán meglepetésre elkezdték beharangozni az idei könyvhétre időzített Átvilágítást. Arról már csak a Jókai Anna 2017. június 5-én, pünkösdvasárnap bekövetkezett halálát követően értesülhetett a közönség, hogy az írónőt hosszan tartó súlyos betegség gyötörte. Négy nappal az Ünnepi Könyvhét megnyitása előtt hunyt el.


Egyféle prózai invokációval kezdődik a posztumusz könyv. A „nem reménytelen remény”-hez, például. Meg, ha nem is kimondva, a múzsához. És az ihlet sugallta opus megvalósítójához: önmagához. Gyenge óráiban szeretne „a gyónás alól kibújni, hallgatni szfinx-mosolygással. Nyugodt derűvel a sikeres életből kisétálni. De tilos.”

Vigyázni fog – ígéri –, hogy amit leír, abban ne legyen hazugság. De nem ír le mindent – jelzi előre. – És, amit átélt, az a saját átélése. A szubjektivitást lehetetlen teljesen kiiktatni a visszaemlékezésből. Akire vonatkoznak a szavai, annak szintén megvan az adott történettel kapcsolatos külön változata.

Pontosabban meg lehetett a saját változatuk, de magukkal vitték a sírba. A főbb szereplők már nem éltek, amikor Jókai Anna az emlékiratot fogalmazta. Első férjével, Bánky Róberttel, gyermekei apjával réges-rég megszakadt a kapcsolata. Második férje, Török Endre irodalomtörténész 2005-ben hunyt el, harmadik férje, a kenyérvágó és a kenőkést megkülönböztetni nem tudó feleségét maximálisan kiszolgáló dr. Kapocsi Sándor haláláról maga számol be emlékezésében. Régi szeretője, aki mint várandós asszonyba szeretett bele zöldfülűként, külföldre emigrált. Egykorvolt barátnője, a „konkurens” Szabó Magda, akiről nem túl hízelgő képet fest kötetében, 2015-ben távozott az élők sorából. Anikó-Anna leszármazottainak pedig nem újdonság e sorstörténet.

A józsefvárosi Nap utcában élte gyerekkorát, egy nála tizennyolc évvel idősebb – férjhez menni készülő – nővérrel, akit sosem érzett közel magához, éjjelente hazadülöngélő apával – akit anyai kérésre teljes természetességgel hívott Jókai úrnak, nem feledve az állandó jelzőt sem: tróger – és az anyjával, aki valószínűleg megkeseredett élete édesítőjének gondolta kisebbik lányát. Talán valami önvád is dolgozott az asszonyban, amiért vörös hajú csecsemőjét csak párnapos korában, a baba egy sóhajtása után sajnálta meg, fogadta el, de attól fogva csüggött rajta. Tornából felmenttette, tizennyolc éves koráig egy ágyban aludt vele, tányérján a húst is felvágta étkezés előtt.

Sulykolta: „Ne törődj másokkal, hol vannak azok hozzád képest?” Vagy: „A tanítónő pikkel rád, mert okosabb vagy, mint a többi.” Más alkalommal: „A lábad elé fognak borulni a férfiak, de te majd büszkén elutasítod őket.” A kislány pedig elhitte imádott anyja minden szavát. „Vízfejű Én-tudattá dagadt a helyes önbizalom, minden apróság, mint halálos sértés rögzült a lelki szerkezetemben” – állapítja meg.

Nem csak a külvilággal éreztette felsőbbrendűség-élményét. Kalapáccsal verte szét a karácsonyra kapott kis kaucsukbabát, mert nem a boltban kiszemelt fekete hajú, zöld szemű porcelánbaba várta a fa alatt. Kamaszkorában megromlott viszonya az anyjával. A sikertelen felvételiket követően így bánkódott: „Kerestem a közeget, ahol végre működhetek… Az emberek nem ismerték fel elhivatottságomat. Untam a fiúkkal a kisded játékokat, de nem volt erőm kiszállni. Lenéztem az otthoni környezetet. Én véletlenül pottyantam ide.”

Dolgozott könyvelőként – bár a matematika érettségi megoldásokat a tanár diktálta le neki –, férjhez ment ahhoz, akitől tiltották, az esküvőn senki sem volt jelen a családból. Népművelési előadónak nevezték ki a tanácsnál, mert felismerték, hogy érzéke van az agitációhoz. Aztán főkönyvelői állást kapott a XI. kerületi Szociális Foglalkoztatónál.

„Utáltam a rendszert, de érvényesülni akartam benne. Egyre erősebb meggyőződésemmé vált: »rendszerekkel« szemben a lázadás hiábavaló. Ügyeskedni, ravaszkodni kell, a tömegből kiemelkedni, a szabadságot megteremteni csak az egyéni lélekben lehet.”

Ne féljetek - Portréfilm Jókai Anna íróról - videó
forrás:Magyar Művészeti Akadémia MMA


Gyermeki elhivatottsága tárgyához, az íráshoz akkor tért vissza, miután munka mellett elvégezte az ELTE-n a magyar-történelem szakot, tanítani kezdett, és másodszor is férjhez ment. Harmincnégy éves volt, amikor Családi kör című első novellája megjelent a Kortársban, majd két évvel később a 4447 című első regénye. Ezt 1970-től szinte évente követte egy-egy újabb kötet.

Könyvei keletkezésével kevésbé foglalkozik visszaemlékezésében. Szívesebben koncentrál az eleinte realistának, naturalistának nyilvánított, majd saját meghatározása szerint a „spirituális realizmus” műfajába sorolt műveit éljenző, elutasító vagy betiltó fogadtatásra.

A rendszerváltást követő évek inkább napló- vagy feljegyzésszerűek, semmint élmény dúsak. Nem adatott meg a kellő távlat ahhoz, hogy a korábbi életszakaszokhoz hasonlóan kritikával szemlélje, a sértettséget épp csak érintve vallomásértékűen dolgozza fel írószövetségi szerepvállalását, a polgári körökben való részvételét, fellépését a 2006-os zavargások idején vagy magas állami kitüntetései vegyes fogadtatását.

Döbbenetes család- és fejlődésregény viszont a gyermekévekről és a magánéleti válságokról szóló rész, amelyből az is kiderül, honnan ered a népszerű írónő örök joviális mimikája. Második válása idején – ahogy vallja – „Archaikus mosolygás tapadt az arcomra, álarcként.” Olyan, amilyen „a derűs, angyali szőke, »mindenki Annuskája«” képzete.

- Mátraházi Zsuzsa -

forrás:konyv7.hu

- - - - - - 

Jókai Anna: Átvilágítás részletek - videó
forrás: Bánffy György Kulturál
előadja: Császár Angéla

2024. április 5., péntek

Kőváry Anett: A Föld üzenete



Mit tettél, ember.

Az elég sem volt elég. Még több kellett, még nagyobb, még gyorsabb, még magasabb, még drágább, még szebb, még hamisabb, még több, még több, még több… 
A repülőid eltakarták az egemet, a hajóid eltakarták a tengeremet, vonataid a földemet, felhőkarcolóid a hegyeimet, felhalmozott árucikkeid a tükörképedet, fesztiváljaid zajától nem hallottad a madarakat, nem hallottál engem…nem hallottad magadat. 
Ember…mit tettél. 
Rohantál, hogy még több országot láss. Nem volt elég egy utazás, nem volt elég száz utazás, hajszoltad a menekülést, a helykeresést, és észre sem vetted az otthont…magadban. 
Nem volt jó az erkély, az udvar, az erdő, a közeli domb, nem érdekelt a patakpart a házad mellett, mentél, csak mentél, mert azt hitted, menned kellett. 
Ember…nem értetted. 
Nem értetted, hogy miért lángol a tüdőm, hogy miért olvad a jegem, hogy miért nyelnek el városokat a rengéseim. Nem értetted, miért torpansz meg miért, miért nem jön az újabb siker, miért egyre küzdelmesebb akár csak egy lépést is tenni meg. 
Nem értetted, mit jelent megállni, mit jelent hátrálni, mit jelent hálát adni. Nem értetted, hogy segítséget, hogy szünetet, hogy figyelmet kérek. Nem értetted, mit jelent rajtam élned. 
Ember…vedd észre! 
Vedd észre végre a lényeget! Állítsd le kicsit végre az életed! Hagyd az autót, a repülőt, hagyd a bulit, a melletted ülőt, vedd észre a hangodat, a fiadat, a lányodat, vedd észre a napsütést, a szelet, a friss levegőt, az erdőt, fejed fölött a tetőt, vedd észre, hogy jól is használhatod az erőd! 
Vedd észre a néptelen utcákat, az üres tereket, a máskor mindig oly zsúfolt épületeket. Lásd a világodat, amit építettél! A tiéd! Csak egy kicsit túlsiettél. 
Halld meg a tenger imáját, a madarak lármáját, a tapsot az erkélyen, az istent a szívedben. Lásd végre a nagyobb képet, vedd észre, hogy ahogy volt, …az nem élet. 
Vedd észre, hogy most a te tüdőd lángol, hogy most te vagy a jegesmedve mindentől távol, vedd észre, hogy te vagy most beteg, mert nekem gyógyulnom kell, hogy továbbvihesselek.

- Kőváry Anett: A Föld üzenete -

- - - - - - -

A Föld üzenete - videó
forrás, előadó: Kőváry Anett

2024. április 4., csütörtök

A csend megértése



“Mi, indiánok jól ismerjük a csendet. Nem félünk tőle. Igazából, a csend számunkra nagyobb erővel bír, mint a szavak. Időseinket a „csend megértésére” készítették fel, és ezt a tudást hagyták ránk. Figyelj, hallgasd és majd cselekedj, mondták nekünk: ez a mi életformánk.

Veled viszont, pont fordítva van. Beszélgetéssel tanulsz. A családi/baráti összejöveteleken mindenki egyszerre akar beszélni. Vagy vegyük például a munkahelyi megbeszéléseket, ahol mindenki mindenkit félbeszakít, és mindenki ötször, tízszer vagy százszor szól. Te pedig ezt hívod „problémamegoldásnak”. Amikor egy szobában vagy, és csend van, ideges leszel. Úgy tartod, hogy hangokkal kell kitölteni a teret. Tehát kötelezően beszélni kell, még mielőtt tudnád, mit fogsz mondani.

A fehér emberek szeretnek vitatkozni. Még egy mondatot sem hagynak a másiknak befejezni. Mindig közbeszólnak. Nekünk, indiánoknak ez rossz modornak, vagy butaságnak tűnik.

Ha elkezdesz beszélni hozzám, én biztos nem szakítalak félbe. Hallgatok. Talán abbahagyom a hallgatást, ha nem tetszik, amit mondasz, de nem szakítalak félbe.

Megvárom, amíg befejezed, s csak azután döntöm el, hogy hasznos-e, vagy sem. De biztos nem szakítalak félbe, hogy azt mondjam: nem értek egyet.

Az embereknek úgy kellene tekinteniük a szavakra, mint a magokra. El kell vetniük őket, majd csendben hagyni növekedni. Bölcs testvéreink pontosan ezt tanították nekünk: a föld mindig beszél hozzánk, de csendben kell maradnunk, hogy meghalljuk.

A miénken kívül sok hang szól még. Nagyon sok…”

-Ella Deloria-

- Magyarra átdolgozta: Pinto Renato -

- - - - - - - 

The Sound Of Silence by Wuauquikuna | Panflute Toyos - videó
forrás:Wuauquikuna Official

2024. április 2., kedd

Ami a világot legbelül összetartja


AZ EMBER KEZDETTŐL FOGVA ARRA TÖREKSZIK, HOGY MEGISMERJE ÉS MEGÉRTSE A TERMÉSZET FOLYAMATAIT, AMELYEKBEN ÉL ÉS AMELYEKNEK ALÁ VAN VETVE. E TERMÉSZET RITMUSÁT ÉS TÖRVÉNYEIT NEM CSUPÁN AZÉRT TANULMÁNYOZZA, HOGY EZEKET SAJÁT HASZNÁRA FORDÍTSA, HANEM ELSŐSORBAN AZÉRT, HOGY KUTATÁS ÉS TAPASZTALAT ÚTJÁN ÁTTÖRJÖN A TÖKÉLETES ISMERETHEZ, „HOGY MEGPILLANTSA AZT, AMI A VILÁGOT LEGBELÜL ÖSSZETARTJA”
(J. W. VON GOETHE, 1749-1832)

A történelem folyamán e kutatások eredményeként számtalan csúcsot meghódítottak. A tudás java része azonban mindig elveszett, s a későbbi kultúr-időszakokban kellett – már amennyire ez még egyáltalán lehetséges volt – felújítani és nagy erőfeszítések árán mind újra megszerezni. A kereső ember arra törekedett, hogy nagyban és kicsiben is olvashassa a Liber Naturae-t, a természet nagykönyvét. E „könyv” többek között elektromágneses erőkben, fényben, hőben, hangban, összetartó-erőben, ritmusban, életben és mozgásban nyilatkozik meg. A régiek a csillagok teremtésének harmóniájáról beszéltek, amely a káoszból, vagyis a megnyilvánítatlanból lépett elő.

A NEM HALLHATÓ HANGOK ÉSZLELHETŐVÉ TÉTELE

 Johannes Kepler, aki 1571-ben Weil der Stadtban, a dél-németországi Calw közelében született, II. Rudolf császár prágai udvarában szolgált mint matematikus és csillagász. Tőle származik a napközéppontú világrendszer aprólékos leírása, amelyről az ókor óta elsőként Kopernikusz (1473 - 1543) beszélt. Könyvében, a Harmonice Mundiban, a „harmónia” fogalmát mint az égitestek rendezett összecsengését határozta meg. 

 Ismeretes, hogy Pythagoras a mozgó égitestek halandók számára nem hallható hangjait a „szférák zenéjének” nevezte. Bár ezen mozgásokat füllel nem lehet érzékelni, a frekvencia és oktáv fogalmával szemléletessé lehet tenni őket.
A frekvencia – magyarul rezgésszám – az a gyakoriság, amellyel egy szabályosan ismétlődő esemény egységnyi időn belül bekövetkezik. Mértékegysége a Hertz (Hz). Egy Hertz egy másodperc alatt egy rezgést jelent. 1939-ben a normál „A” hangot adó hangvilla frekvenciáját 440 Hz-ben állapították meg, ami tehát másodpercenként 440 rezgésnek felel meg.

Az oktáv a hangskálán a hét hang természetes sorrendjében a nyolcadik lépést jelenti (diatonikus hangskála). Az ógörög (phialoszi) zenetanításban ezt a rendszert „harmóniának” nevezték. Hegedűn vagy gitáron egy teljes húr rezgése által keltett tetszőleges alaphang oktávját – első természetes felhangját – úgy nyerhetjük, hogy a húrt a fele hosszánál lefogjuk. Ez azt is jelenti, hogy egy alaphang oktávjának rezgésszáma duplája az alaphangénak. Ha tehát egy rezgést „oktávolunk”, akkor arról van szó, hogy megduplázzuk a frekvenciáját.

A FÖLD FORGÁSI FREKVENCIÁJA

A Föld 24 óra alatt fordul meg a tengelye körül. Ez 24 x 60 x 60 = 86.400 másodperc. A Föld forgásának frekvenciája tehát 1/86.400 Hz. Ennek a frekvenciának a duplázgatásával az alaprezgés egyre magasabb oktávjait nyerjük. 24 duplázás, vagyis 24-szeres oktávolás után a 194,18 Hz-es frekvenciához jutunk. Ez egy hallható hang, amely csaknem pontosan egybeesik a zongora 193,77 Hz-es G hangjával. Ha a 24. oktávot még egyszer megduplázzuk (388,36 Hz), akkor a G’-t kapjuk, ami a violinkulcs (más néven G-kulcs) meghatározó hangmagassága. A Föld forgását tehát bizonyos tekintetben egy különösen mély G-nek foghatjuk fel.

A G hangot az új-latin nyelvekben sol-nak hívják. A latinban a sol a Napot jelenti, franciául pedig a talajt, amin állunk. A violinkulcsot clef de sol-nak nevezik.
Az olasz zenetanár, Guido von Arezzo (992-1050) az Ut geant laxis című himnusz ötödik sorának első szótagját választotta a hangskála ötödik hangjának megjelölésére (sol).

Johannes Kepler a Harmonice Mundi c. művében minden égitestnek egy rá jellemző saját hangot tulajdonított. A Földnek a G-t adta (a Föld neve görögül Gaia). Ezért talán nem véletlen, hogy a G-kulcs a földi nap csengésén és a földtengely forgásának hangján alapul.
Úgy tűnik, hogy a kozmikus hangzásokat és ritmusokat felhangjaik segítségével a halandó ember számára is hallhatóvá lehet tenni. Sőt, akár láthatóvá is.
Ha a földforgás hangját a 65. oktávra – jóval a hallható hangok tartománya fölé – emeljük, akkor feltűnik a szivárvány színképe a vörössel és az ibolyával (375 billió Hz illetve 750 billió Hz vagy 750 Terahertz). Ez a 800 nanométeres vörös és a 400 nanométeres ibolya közötti hullámhosszaknak felel meg. (Egy nanométer a milliméter egymilliomod része.) Egy földi nap 65. oktávja a 427 Thz-cel vagy 702 nanométerrel a narancsvörösnek felel meg. Kísérletek azt igazolták, hogy ez a szín az emberekre és más élőlényekre erős dinamizáló, élénkítő hatást fejt ki. Ez teljesen érthető, mióta ismeretes, hogy a DNS, a kromoszómák építőeleme, az örökletes információk hordozója egészen 351 nanométerig, egy földi nap 66. oktávjának rezgéséig képes együtt rezegni.

A Föld nem csak saját tengelye körül forog, hanem 365 nap és 6 óra alatt a Napot is körbejárja. Ez többek között azt is jelenti, hogy a tavasz kezdete összhangban van a kozmikus ritmussal, és mindig március 20-ra vagy 21-re esik, amikor a Nap átszeli az égi egyenlítőt. Húsvétot, a feltámadás ünnepét a korai kereszténység a tavasz kezdete utáni első telihold napján ünnepelte. Ugyanerre a napra esik a hinduk Holi-ünnepe és a zsidók Pászkája is. Ezen a napon kel fel az aranyvörös naplemente idején keleten az ezüst telihold. Ekkor a Föld pontosan a Nap és a Hold között helyezkedik el, fénytől körülövezvén.
A keresztény és a zsidó ünnepnap szétválasztása érdekében Krisztus után 325-ben a Niceai Zsinat úgy határozott, hogy onnantól a keresztényeknek a Húsvétot a március 21. utáni első teliholdat követő vasárnapon kell ünnepelniük. Ha március 20-án telihold lenne, akkor következésképpen a Húsvétot április végén ünneplik. Ezzel aztán elhagyják azt a különleges kozmikus együttállást, mellyel a feltámadás ünnepe kapcsolatban van.

A FÖLD NAP KÖRÜLI PÁLYÁJÁNAK SZÍNE ZÖLD

Két tavaszpont között egy tropikus év helyezkedik el (tropos = megfordulás), mely átlagosan 365,24 napból áll. Másodpercekre átszámolva (31.556.926) és egy hallható hangig oktávolva a Nap éves ritmusa a 32. oktávban 136,1 Hz-es Cisz és a 33. oktávban 272,2 Hz-es Cisz. Egyes hangszereknek, mint például a szitár és a dob, a Cisz az alaphangjuk. A hegedű üregrezonanciája is a Cisz-szel egyezik.
A tropikus év 74. oktávja a látható fény tartományába vezet bennünket, ugyanis 598,6 Thz-et ad. Az ehhez tartozó hullámhossz (501 nm) a zöld színt jellemzi. Ez a szín a színkép semleges részén helyezkedik el, a közömbös zónában, ahogyan Goethe mondja a színekről szóló tanításában. A zöld színre való utalást igen gyakran megtalálhatjuk a gnosztikus tanban. Krisztiánopolisz, a Nap városa – így Johann Valentin Andreae – Caphar Salama zöld szigetén található. Az Arany Rózsakereszt című könyv VI. fejezetében Catharose de Petri azt mondja: „A hét zöld szín a hit és a remény hatásaira vonatkozik”. Az eljövendő új ember c. könyvében Jan van Rijckenborgh „a remény zöld országáról” beszél, János Jelenéseiben pedig ezt olvashatjuk: „És szellemben elvitt egy nagy és magas hegyre, és ott megmutatta nekem a mennyből, Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet... Isten dicsőségét sugározta, fénye kristály volt, ... falai jáspisból voltak, a város pedig színaranyból, tiszta üveghez hasonló.” (Jelenések 21,10-11.18. Jáspis: oxidáció következtében bezöldült ásvány.)

A FÖLDTENGELY KÖRMOZGÁSA

A Földnek egy harmadik típusú mozgása a napéjegyenlőség pontjának visszafelé való elmozdulását eredményezi. Egy platóni év alatt (ami kb. 26.000 földi év) a földtengely teljes kört ír le. Ezért a tavaszpont 72 évenként kb. egy fokot tolódik el az állócsillagokhoz képest. Ahhoz a 30 fokhoz tehát, ami egy állatövi jegyet foglal magába, kb. 2160 év szükséges, a platóni év 1/12-ed része. Ha mármost egy platóni év frekvenciáját átültetjük a hallható hangtartományba, akkor a 48-adik oktávban az F hangot kapjuk, ami 344,12 Hz. Ez a hangjegy az ötvonalas kottarendszer basszuskulcsának alapja.
Feltehető a kérdés, hogy vajon mindezek a számítások hasznosíthatók-e valamilyen formában az igazságkeresők számára. Erre talán azt válaszolhatnánk, hogy a zenészek – lehet, hogy intuitív módon – azon fáradoznak, hogy a szférák kozmikus harmóniájára hangolódjanak.

AZ ÉLETTERÜLET HATÁRAI

Ha egy platóni év rezgését a 88. és 89. oktáv közötti tartományba emeljük, akkor elérjük a láthatóság határait. Az alsó határ a vörös (378 THz), a felső pedig az ibolya (756 THz). Így azt mondhatjuk, hogy egy platóni év egy földi fejlődési folyamat kezdetét és végét foglalja magában. A vörös a pozitív pólus erős hatékonyságát jeleníti meg, az ibolyakék pedig a negatív pólus erőteljes összetörő hatását. Tudományos tény, hogy a vörös fény serkenti az enzimek (a biológiai anyagcserét lehetővé tevő anyagok) aktivitását, az ibolyafény pedig csökkenti.

A TEREMTŐ ÉS A VILÁGEGYETEM NAGY SZIMFÓNIÁJA

A Rózsakereszt szerzetének hitvallása c. könyvében J. van Rijckenborgh ezt mondja: „Ha a primitív, olykor együgyűnek tűnő exoterikus nézetet figyelmen kívül hagyjuk, akkor megnyílik számunkra egyetemes, végtelen értelme, és látjuk, amint az igazság fényes útja szivárványként ível láthatártól láthatárig. Az ígéret e szivárványa az összes látható színt tükrözi, mely valójában a szférák harmóniájának csengését rejti magában, úgyhogy nem csupán színskáláról, hanem hangskáláról is beszélhetünk. Itt egy olyan törvényről van szó, melyet egy mágikus művész sohasem sért meg. Ha a kereső a helyes kulcsot használja ehhez a régi bölcsességhez, akkor a bölcsességnek egy olyan hatalmas, mindenen áthatoló áramát nyitja meg, hogy az teljesen eltölti őt.”
A külső törvények összefüggésével – legyen az a tízparancsolat vagy a világegyetem kozmikus harmóniája – az embert hívják el, hogy hatoljon át az élet ősforrásához. Krisztus ezt mondja: „Nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem hogy betöltsem.” A külső törvény – mint az isteni harmónia tükörképe – szimbólum lehet, útmutató a belső törvényhez.
„Minden alakzat, a számok minden kapcsolata, a harmonikus hangok minden összefűzése, a csillagok keringésében minden összhang, melyek mindegyike saját magából az összes többi mintájára nyilvánul meg, világos kell legyen annak számára, aki a helyes módon keres. Ám amiről beszélünk, akkor kerül napvilágra, ha valaki – szigorúan az Egyetlenre irányulva – azon fáradozik, hogy mindent felfogjon. Akkor ugyanis fény derül az összes megnevezett közötti összekötő kapocsra.” (Platón)

AZ ÖRÖK ÖSZTÖNZÉS AZ ÚJRAALKOTÁSRA

Mindezen dolgokból felismerhető a híd, mely összeköti a teremtést a menny és a Föld teremtőjével a hetedik kozmikus területen, a változékonyság területén is. Ez az a hely, ahol rend, káosz és harmónia találkozik, és az ember, aki ebben leledzik, megkaphatja Isten üzenetét, és eszerint élhet. A Teremtő ujjaival rajzolta a természet jeleit, és az embert saját bensője az erre való irányulásra sürgeti. Egyszer minden embernek közelednie kell a Naphoz, saját mikrokozmikus rendszerének középpontjához, és össze kell kapcsolódnia vele.

MINT FENT ÚGY LENT, AHOGY KÍVÜL, ÚGY BELÜL

Így válik az ember alkalmassá arra, hogy a kozmoszt hangnak tapasztalja a Teremtő és a világegyetem nagy szimfóniájában; ritmikusan lüktető életterületnek, ami az anyag, erő, lélek és szellem minden nézetét magában foglalja, és minden embert az újraalkotásra ösztönöz. A Confessio Fraternitatis magyarázatában ezt mondja J. van Rijckenborgh: „Mi, akikről az emberek rosszallóan azt mondják, hogy a hideg értelmet tartjuk a legtöbbre, azt tapasztaljuk, hogy tudásunk mély vallásos meggyőződésben hág a tetőfokára. Leborulunk Isten méltósága előtt, mert legmélyrehatóbb kutatásunkra az isteni fáradozás minden területen nyilvánvaló lesz, mivel tapasztaljuk az erőt, mely mindenek mögött áll. Azt a magasztos erőt, mely bolygónkat mozgatja az űrön át, és amely nem más, mint a Világ Világossága: Krisztus.”
Aki ezeket a szavakat a lélekben éli át, és a helyes módon reagál, az fényt, meleget és hangot tapasztal. „Ez az a három erő – mondja J. van Rijckenborgh –, mely a lelket az isteni Igével összhangban transzfigurálja. Ezt kohézió, élet és mozgás követi, egy új, megdicsőült test megnyilvánulása.”
Így együttmozgásunknak nem a külső természet, a külső törvény a célja – jóllehet nem tagadjuk ezt a törvényt. Együttmozgásunkat a szent Hétszellemnek szenteljük.

Hermész Triszmegisztosz 9. könyvéből

4.Mindenek előtt és mindenek fölött Isten áll, az Örök, a teremtetlen, mindennek a teremtője. A másodikat, a világot saját ábrázolására alkotta, tartja fenn, élteti, és halhatatlansággal ajándékozta meg, mivel a világ örök Atyából keletkezett, és mint halhatatlan lény, örök élettel rendelkezik.

6.Mindazon anyagból, amit erre rendelt, az Atya kialakította a világ testét: gömbalakkal látta el, meghatározta a tulajdonságokat, melyeknek díszíteniük kell, és – mivel az anyag isteni volt – örök anyagsággal ajándékozta meg.

7.Továbbá, miután az Atya a fajták tulajdonságait belesugározta a gömbbe, bezárta azt, mint valami barlangot, mivel alkotását minden tulajdonsággal akarta ékesíteni.

8.A világ egész testét körülvette halhatatlansággal, hogy az anyag – ha a test összetartó-erejétől meg akarna szabadulni – nehogy visszatérjen az ő sajátos káoszához.

9.Amikor ugyanis az anyag még nem lett testté összeállítva, rendezetlen volt. Valamelyest még most is erről tanúskodik fokozódó- és csökkenő-képességével, amelyet az emberek halálnak neveznek.

 10.Ez a rendezetlenség, ez a visszatérés a káoszhoz, csak földi teremtményeknél mutatkozik. A mennyei lények teste megtartja az egyetlen rendet, amellyel őket az Atya kezdetben megajándékozta, és ez a rend felbonthatatlanul megmarad mindegyikőjüknek a tökéletességhez való visszatérésével.

11.A földi testek visszatérése korábbi állapotukhoz az összetartó-erő megszüntetése által történik meg, mely aztán visszatér a felbontatlan, vagyis halhatatlan testekhez.

forrás:lectorium.hu

- - - - - - - - - 

A bolygók hangjai Kepler szerint, Harmonices Mundi alapján - videó

 forrás:Mzssiralop 

2024. március 31., vasárnap

Rudolf Steiner: A húsvét ünnepe


Goethe különbözőképpen adott kifejezést annak az érzésnek, amely lelkét többször foglalkoztatta, s azt mondta: „Ha az emberi szenvedélyek, érzelmek és cselekedetek következetlenségét figyelem, akkor érzem igazán, hogy a mindenható természet felé kell fordulnom, hogy következetességén épüljek.” 


Az ünneprendezés módjának a legrégibb idők óta az a törekvés az alapja, hogy az ember a szenvedélyek, ösztönök és tettek kaotikus életéből feltekinthessen a természet konzekvens, átfogó tényeire. Az ünnepek a természet fontos jelenségeivel függenek öszsze. Egy ilyen, a természet jelenségeivel összefüggő ünnep a húsvét, amely a mai kereszténység számára a Megváltó feltámadásának ünnepe. 

A húsvéttal már ősidők óta annak a felébredését ünnepelték, aminek az ember számára különösen nagy jelentősége van. 
A régi Egyiptomban OsirisIsis-Horus a halhatatlan, örök természet szakadatlan megújhodását fejezi ki; Görögországban Dionysos isten tiszteletére tavaszi ünnepet rendeztek, s ezt bizonyos módon összefüggésbe hozták az ébredő, tavaszi természettel. 
Indiában ekkor van a Visnu-ünnep ideje. 
A brahmanizmusban az istenség három aspektusra oszlik: Brahma, Visnu és Siva. Brahmát joggal nevezik a világ nagy építőmesterének, ő az, aki a rendet és a harmóniát megteremti. Visnu a szabadító, a megváltó, aki az alvó, szunnyadó életet ébreszti fel, Siva pedig a Visnu által felébresztett, szunnyadó életet megáldja, és a lehető legnagyobb magasságokba emeli. Egy bizonyos ünnepi időt Visnunak szenteltek. Azt mondták, hogy a mi karácsonyunk idején Visnu elalszik és húsvétkor ébred fel. Akik magukat az ő szolgáinak nevezték, ezt az egész időt igen jelentőségteljes módon ünnepelték meg: lemondtak bizonyos ételek, italok és a hús élvezetéről, és így készítették magukat elő annak a megértésére, ami Visnu ünnepén történik, amikor a feltámadás, az egész nagy természet ébredését ünneplik. A karácsony is a természet fontos tényeihez kapcsolódik. Karácsony ünnepe mezsgyét alkot a napok rövidülése és hosszabbodása között. Karácsonyig a Nap ereje egyre gyöngül, és karácsonytól kezdve ismét egyre nagyobb meleget áraszt. Így a karácsony egyben az újjászületett Nap ünnepe is. Így fogja fel a kereszténység a téli Nap ünnepét.

Jézus Krisztus születésének napját akkor helyezték át a Nap magasabbra emelkedésének idejére, amikor a kereszténység a 6. és 7. században a régi, szent eseményekhez akart kapcsolódni. A Világmegváltó szellemi jelentőségét összefüggésbe hozták a fizikai Nappal, az ébredő és megújhodó élettel. 
Tavasszal a húsvét, egyébként pedig a többi hasonló ünnep is, összefügg a Nap életének egy bizonyos eseményével, s ez a külső szokásokban is kifejezésre jut. A kereszténység első századában a kereszténység szimbóluma: a kereszt, a kereszt lábánál álló báránnyal. A bárány és a kos ugyanazt jelenti. A Nap, amelynek útja az állatöv csillagképein keresztül vezet és évente mindig egy kevéssel előbbre halad, a kereszténység kialakulásának idejében, tavasszal a Kos vagy a Bárány csillagképében jelent meg. Kb. 600-700 évvel Krisztus előtt következik be, s a Nap 2500 évig ennek a csillagképnek a jegyében halad előre. Azelőtt a tavaszpont a Bika jelében volt. S abban az időben a különböző népek mindazt, ami az emberiség fejlődésében jelentőségteljes, a bikával ünnepelték, mert a Nap akkor a Bika jegyében állott. Amikor a Nap a Kos vagy a Bárány jegyébe lép, a népek mondáiban és mítoszaiban is jelentőségteljessé válik a kos. A kos gyapját hozza le Iason Kolchisból. Jézus Krisztus Isten bárányának nevezi magát, és az első keresztény időkben Krisztust jelképesen, mint a kereszt lábánál álló bárányt ábrázolják. Így összefüggésbe hozhatjuk a húsvétot a Kos vagy a Bárány csillagképével, és a Megváltó feltámadási ünnepének is tekinthetjük, mert a Megváltó mindent, ami a téli hónapok alatt elhalt, új életre hív. A természet új életre keltésének ténye még nem különbözteti meg a karácsonyt a húsvéttól, mert a napfény a maga feltámadásának ünnepétől, karácsonytól kezdve állandóan erősödik: a húsvét ünnepében még valami másnak is kifejeződésre kell jutnia. A húsvétot a maga mély jelentőségében mindig a legmagasztosabb emberi misztérium ünnepének érezték, s nem csak a Nappal kapcsolatos természeti ünnepnek tekintették, hanem lényegesen többnek: a húsvét keresztény értelemben a halál utáni feltámadás ünnepe. 
Visnu ébredése még erősebben utal a halál utáni feltámadásra. Visnu ébredése arra az időre esik, amikor a téli Nap pályáján ismét magasabbra emelkedik, a húsvét pedig a karácsony óta emelkedő Nap felfelé törekvésének a folytatását jelenti. Ha meg akarjuk érteni, hogy mit éreztek a beavatottak, amikor mindezt a húsvéti ünnepben akarták kifejezésre juttatni, az emberi természet titkainak mélyére kell hatolnunk. 
Az ember a Földön kettő lényként jelenik meg: lelki-szellemi lénye összekapcsolódik fizikai mivoltával. Fizikai mivolta viszont a környezetében lévő összes természeti jelenségből tevődik össze: az emberi test a természeti jelenségek kivonata, mert mind egyesülnek benne. 
Par a c e l s u s  erre vonatkozó mondása igen jelentőségteljes. 
Szerinte az emberi test együvéáramlása  mindannak, ami kívül a világban körülötte van. A természet jelenségei az egyes betűk, és az ember: a betűkből összeállított szó. 
Az emberi test felépítésében a legnagyobb bölcsesség nyilatkozik meg: fizikai temploma ez a léleknek. Mindazok a törvények, amelyek a holt kőben, az élő növényben, a fájdalom és öröm közepette élő állatban fellelhetők, összetevődnek, bölcsességgel teljesen egységbe olvadnak az emberben. 

Ha megfigyeljük az agyvelő csodálatos felépítését s látjuk, hogy számtalan sejt együttműködése szükséges ahhoz, hogy kifejezésre jusson mindaz, ami mint gondolat vagy érzés az ember lelkén átvonul, akkor felismerjük a fizikai test konstrukciójában működő bölcsességet. Egész környezetünkben ez a kikristályosodott bölcsesség nyilatkozik meg. Ha pedig a körülöttünk lévő világ minden törvényét megismertük már és azután figyelmünket ismét az ember felé fordítjuk, akkor látjuk, hogy benne összpontosul az egész természet. Ő a mikrokozmosz a makrokozmoszban. 
Ilyen értelemben mondta Schiller Goethének: 
„Ön megfigyeli az egész természetet, hogy fényt derítsen az egyes jelenségekre: az egyén megmagyarázásának az alapját a megjelenési módok összességében keresi. Az egyszerű szervezettől lépésrőllépésre halad a fejlettebbek felé, hogy végül a legbonyolultabb szervezetet, az embert genetikusan a természet egész épületének az anyagaiból építhesse fel.” 

Az emberi test csodálatos felépítése teszi lehetővé, hogy a lélek kitekintsen környezetére. A lélekember érzékszerveivel észleli a világot és ennek eredményeképpen arra törekszik, hogy a világot felépítő bölcsességet fokozatosan megismerhesse. 

Figyeljük meg ebből a szemszögből a még fejletlen embert: teste az elképzelhető legbölcsebb valami, az isteni értelem áramlott bele ebbe a testbe, amelyben azonban gyermeki lélek lakozik, és ez a gyermeki lélek aligha tud olyan gondolatokat kifejleszteni, amelyekkel a szívben, agyban, vérben működő titokzatos erőket megértheti. Egészen lassan jut csak el a fejlődésben arra a fokra, hogy a testében munkálkodó erőket megérthesse. Az emberi test magán hordja a hosszú ideig tartó, múlt idők bélyegét; ő a teremtés koronája, eonoknak kellett elmúlniuk, hogy a kozmikus bölcsesség az emberi testbe összpontosulhasson. 

A kozmikus bölcsesség mégis a maga tulajdonképpeni gyarapodását a még fejletlen ember lelkében kezdi meg. Ez a bölcsesség azonban a fejletlen emberben még alszik, s csak álmodni tud, álmodik az embert felépítő, mindenható szellem nagy gondolatáról. Ami azonban most még álmodik az emberben, a lelkiség s a szellemiség, azt a jövőben az ember meg tudja majd érteni. A kozmikus gondolat megszámlálhatatlanul sok éven keresztül hatott és működött, teremtően tevékenykedett a természetben, hogy végül teremtő tevékenységére feltehesse a koronát, megalkothassa az emberi testet. A világbölcsesség benne szunnyad most már az emberi testben, hogy azután az emberi lélekben ráismerjen önmagára s mintegy kifejlessze az emberben az önmaga megértéséhez szükséges látószervet. A kozmikus bölcsesség – belül az emberben és kívül a világban – teremtően tevékenykedik a jelenben, a múltban és az előre megsejthető, magasztos jövő érdekében. Ha a múltat és a jövőt ilyen nézőpontból vizsgáljuk, a legmélyebb emberi érzéseket keltjük lelkünkben életre. 
Ha lelkünk kezdi megérteni azokat a csodálatos jelenségeket, amiket a világbölcsesség épített fel, ha higgadt, világos gondolkodással s fényteljes szívbéli tudással eljut e csodák megértéséhez, akkor a Napot a legragyogóbb szimbólumnak látja, és ez a szimbólum azt a belső ébredést fejezi ki, amely a lélek számára az érzékszervek kapujának a kitárásával megnyitja a külvilághoz vezető utat. A fényt felfogjuk, mert a Nap megvilágítja a körülöttünk lévő dolgokat. Amit a külvilágban látunk, az a visszatükröződő napfény. A Nap kelti fel a lélekben azt az erőt, amellyel a lélek a külvilágot láthatja. Az emberben felébredő naplélek kezdi megismerni az évszakokban a kozmikus gondolatot, s a felkelő Napot a maga szabadítójának látja. 

Amikor a Nap ismét emelkedni kezd az égbolton, s a nappalok ismét hosszabbodnak, a lélek a Nap felé fordul s így szól: neked köszönhetem annak a lehetőségét, hogy a körülöttem lévő világban meglássam a benne lévő, önmagamban és minden más lényben benne szunnyadó világgondolatot. A lélek azután visszatekint előbbi létére, arra az időre, amely megelőzte a kozmikus gondolat tapogatózó megérzésének a korát. 

Az ember sokkal öregebb, mint érzékszervei. Szellemi kutatással visszanézhetünk arra az időpontra, amikor az érzékszervek még nem voltak a lélek kapui, amelyeken keresztül az emberi lélek környezetét észlelhette. Schopenhauer ezt átérezte és leírta azt a fordulópontot, amikor az ember a világot fizikailag érzékelni kezdi: „A látható világ csak akkor jön létre, amikor már megvan az emberi szem, hogy ezt a világot láthassa.” – A Nap alkotta a szemet, a fény a fényt. Azelőtt, amikor az ember még kifelé nem láthatott, belső észlelőképessége volt. 

A fejlődés ősrégi korszakában a külső tárgy nem hívott létre testi észlelést az emberben, de belsőleg képek merültek fel benne: a régi látás asztrális fényben való látás volt. Az embernek abban az időben tompa szellemi látása volt. 

A germán ember isteneinek világát is ilyen tompán derengő asztrális látással észlelte, és istenképét is ebből a látásból merítette. Ez a tompa szellemi látás elhomályosult és lassanként egészen megszűnt, kioltotta az égbolton megjelenő fizikai Nap erős fénye, amely a fizikai világot az érzékszervek számára láthatóvá tette. Így szűnt meg az ember asztrális látása. Ha a jövőbe nézünk, világossá válik előttünk, hogy ennek az asztrális látásnak egy magasabb fokon vissza kell térnie. Felébred majd az, ami a fizikai látás kialakulásának következményeképpen kialudt, hogy a teljes és éber szellemi látás kifejlődhessék. Az embernek akkor nappali látással körülhatárolt életén kívül még egy élete lesz, a jövő fényében átéli majd ezt a nappali életénél világosabb, világítóbb életét is. A fizikai látás mellett még asztrális látása is lesz. 

Az emberiség vezető szellemei teljes földi életük eredményeképpen már haláluk előtt is átélhetik a halál küszöbén való átlépés állapotát. Ez az állapot magában foglalja azokat a tapasztalatokat, amiket az egész emberiség később – ha már a lelkiség és szellemiség észleléséhez szükséges asztrális látást megszerezte magának -, átélhet.

A szellemiség és lelkiség észlelhetővé tételét nevezték mindig a beavatottak ébredésnek, feltámadásnak, szellemi újraszületésnek, s ezzel az ember a fizikai érzékszervek adottsága mellé megkapta a szellemi érzékszerveket is. Aki érzi, hogy új asztrális látása életre ébredt, az belső világában húsvétot ünnepel.

 Így érthető, hogy a tavasz ünnepe mindig halálra és feltámadásra emlékeztető szimbólumokat hoz magával. Halott az emberben az asztrális fény, alszik, de fel fog támadni benne. Az, az ünnep, amely az asztrális fény majdani felébredésére mutat: a húsvét. Visnu alvási időszaka karácsonykor kezdődött, amikor az azstrális fény elszunnyadt és a fizikai fény felébredt. Ha elérjük majd a fejlődésnek azt a fokát, amelyen le tudunk mondani személyiségünkről, akkor ismét felébred bennünk az asztrális fény, akkor húsvétot ünnepelhetünk, és Visnu ismét felébredhet lelkünkben. 

A szellemmel teljes kozmikus megismerés a húsvétot nemcsak a Nap, hanem a növényvilág tavaszi felébredésével is kapcsolatba hozza. Mint ahogyan a magnak a földbe kell kerülnie és ott el is kell rohadnia, hogy új életre kelhessen, úgy kell az asztrális fénynek is szunnyadnia az emberi testben, hogy újra felébredhessen. A húsvét szimbóluma a mag, amely feláldozza magát, hogy új növénynek adjon életet. A természet egyik fázisa áldozatot hoz, hogy új fázis jöhessen létre. Áldozat és létesülés: ez tömörül össze a húsvét ünnepében. Richard Wagner átélte ennek a gondolatnak a nagyságát és szépségét. 1887-ben, a Zürichi -tó mellett a Wesendonk villában lakott s figyelte az ébredező természetet. A természetre gondolva egy másik gondolat kelt életre lelkében: a holt és újraébredő Világmegváltóra, Jézus Krisztusra és Parsifalra gondolt, aki lelkében a legszentebbet kereste. 

Az emberiség vezetői mindig tudták, hogy az ember magasabb szellemi élete alsóbbrendű természetéből sarjad ki s megértették a húsvéti gondolatot is. A „Divina Commedia” kezdetéből mindjárt kitűnik, hogy Dante is ezért helyezi felébredésének kezdeti időpontját nagypéntekre. 35 éves korában éli át a nagy látomást, amelyet leír. Az ember élettartama normálisan 70 év: a 35. év ennek éppen a közepe. Dante szerint 35 év kell a fizikai tapasztalatok megszerzésére, ezalatt az ember mindig új és új tapasztalatokat gyűjt. Azután éretté válik arra, hogy a fizikai tapasztalatok mellé szellemieket is gyűjtsön magának és a szellemi világot észlelhesse. Amikor a fizikai növekedés és létesülés összes erői már egyesültek benne, akkor kezdi a szellemiséget életre kelteni magában. Ezért helyezi Dante látomásának idejét húsvét ünnepére. 
A Nap erejének tulajdonképpeni növekedését karácsonykor ünneplik, a húsvét ünnepe a naperő növekedésének a tetőfokához, középpontjához kapcsolódik.

Amikor ezt a tavaszi, húsvéti középpontot elérjük, akkor azon a ponton állunk, ahol Dante állt, amikor élete közepén úgy érezte, hogy szellemi életre ébred. Jogosan helyezték a húsvéti ünnepet a Nap emelkedési időszakának a közepére, annak az időpontnak megfelelően, amikor az ember életre kelti magában a szunnyadó asztrális fényt. A Nap ereje felébreszti a szunnyadó, földben nyugvó magot. A mag annak a folyamatnak a szimbóluma, amely az emberben végbemegy, amikor felébred benne az asztrális világosság. Az asztrális fény az ember belső világában születik meg. A húsvét az ember belső feltámadásának ünnepe. A krisztusi megváltás gondolatát összefüggésbe hozták a kozmikus gondolattal.

 Sokan úgy érzik, hogy ellentét van a keresztények húsvétja és a szellemtudomány karma-eszméje között. Úgy látszik, mintha ellentét lenne a karma és az Emberfia megváltásának az eszméje között. Akik nem ismerik eléggé a szellemtudomány alapgondolatait, azok vélnek ilyen ellentmondást felfedezni a krisztusi megváltás és a karma eszméje között, s azt mondják, hogy az isteni megváltás gondolata ellentmond a karma kiegyenlítésével elért önmegváltás eszméjének. Azért látnak ellentétet a kettő között, mert nem értelmezik helyesen sem a megváltás húsvéti gondolatát, sem pedig a karma igazságos voltának a gondolatát. Helytelen, ha szenvedést látva azt mondjuk: „Te magad vagy az oka szenvedéseidnek.” és megtagadjuk a segítséget csak azért, hogy a szenvedő „a maga karmáját kiélhesse”. Ez félreértése a karmának. A karma ezzel ellentétben éppen azt mondja, hogy: segíts a szenvedőnek, mert hiszen ezért vagy itt, hogy segítséget nyújthass. Ha segítesz embertársadon, javítod szükségszerű karmáját is, mert megadod neki a lehetőséget ahhoz, hogy karmáját elviselhesse, és te megváltod őt szenvedéseitől. Így nem csak az egyes emberen, hanem egy egész embercsoporton is segítünk: a nyújtott segítséggel részt veszünk karmájukban. Ha az olyan hatalmas individualitás, mint Jézus Krisztus segítséget hoz az egész emberiségnek, akkor áldozatos halála hatással van az egész emberiség karmájára. Az egész emberiségnek tud segíteni abban, hogy az, karmáját elviselhesse, és bizonyosak lehetünk afelől, hogy a krisztusi megváltás felvétetik az emberiség karmájába. 

A feltámadás és a megváltás gondolatának helyes megértését éppen a szellemtudomány révén érhetjük el. A jövő kereszténysége egyesíti majd a karmát és a megváltást. Ok és okozat a szellemi életben összefüggenek egymással, tehát a krisztusi nagy áldozatnak is meg kell hogy legyen a hatása az emberek életében. A szellemtudomány elmélyíti az ünnepi gondolatokat: a húsvéti gondolatot, amelyet a csillagvilágból vélünk leolvasni. A húsvéti gondolat mélysége azonban megjelenik majd a jövőben is, a szellem felébredésének a korszakában, amikor a szellemiség az ember lényében kel életre. A mai ember életútjának felén diszharmonikus, zavaros állapotok közepette él, de tudja: ahogy a világ a káoszból keletkezett, úgy jön létre egyelőre még kaotikus belső világából is a harmónia. Mint a bolygók rendszeres Nap körüli útja, úgy születik meg az ember belső világának üdvözítője is, aki minden diszharmóniával szemben az egységet, a harmóniát jelenti. A húsvét ünnepe emlékeztessen mindenkit arra, hogy a szellem az ember mai elsötétült, benső világából támadt fel.

- Rudolf Steiner -
forrás:waldorf-godollo.hu

- - - - - - - 

Jeruzsálem. A szent sír templom - videó
forrás:Virtuális JERUZSÁLEM

2024. március 30., szombat

Golgotai Misztérium


Amikor az év nagy ünnepnapjai közelednek lelkünkhöz, helyes, ha az ünnepek értelmét mindig újra a szellemi kozmikus összefüggések ismeretéből idézzük fel.


A húsvét misztériuma a Golgota titka révén jelent meg teljes nagyságában az emberiség fejlődésében. Mint már mondtam, abban a korban értették meg, amikor megvoltak még a régi szellemi látás maradványai. Az emberek ekkor még fel tudtak emelkedni érzületükkel a feltámadott Krisztushoz. Ezért vonták be a húsvét misztériumát abba a kultuszba, amely nem volt beavatási kultusz, hanem az emberiség általános kultusza lett: a mise kultuszába, a mise cselekményének kultuszába. A régi primitív szellemi látás visszahúzódásával azonban a húsvéti misztérium megértése is odaveszett. Hiszen akkor kezdenek csak valamiről vitatkozni, amikor már nem értik. Az első keresztény századokban kezdődött el a húsvéti misztérium felfogásának megvitatása, és ez már abból eredt, hogy nem tudták közvetlen elementáris megértésükbe befogadni.

Az antropozófus szellemtudomány eredményeit sokszor alkalmaztuk már a húsvéti gondolatra is. A lényeges az, hogy az antropozófus szellemtudomány olyan életformákra utal, amelyek nem merülnek ki az érzéki világban létrejövő születés és halál között, és az érzékek által kutatható jelenségekkel is szembeállítja a szellemi módon kutathatókat. Érthetővé teszi, hogy Krisztus, fizikai testének elporladása után is érintkezhetett a tanítványaival. A szellemi kutatás fényében a feltámadás gondolata is újra elevenné válik. A feltámadás gondolata csak akkor válik azonban teljesen érthetővé, ha összekapcsoljuk az ellentétes pólussal.

Mit jelent hát valójában a feltámadás gondolata? A Krisztus-lény szellemi magasságokból szállt le a Földre, belehúzódott Jézus testébe, és benne élt. Így, mintegy Földöntúli erőket hozott a Földszférába. Ezáltal ezek a földöntúli erők ettől az időponttól, a Golgotai Misztérium időpontjától fogva, összekapcsolódtak az emberiség fejlődésének erőivel. Azóta élhetjük át a földi emberiség fejlődésében azt, amit a régi korban az emberek csak odakint a kozmikus messzeségekben láthattak. Krisztus a feltámadás után összekapcsolódott az emberiséggel, és attól kezdve nemcsak a földöntúli magasságokban él, hanem a földi életben, az emberiség fejlődésének áramlatában is.

Ezt a történést mindenekelőtt nemcsak földi szempontból kell szemlélnünk, hanem földön kívüli szempontból is. Azt mondhatjuk, hogy ne csak úgy tekintsünk Krisztusra, ahogyan égi messzeségekből a Földre érkezik és emberré válik, vagyis az embereké lesz, hanem úgy is, ahogyan a szellemi világból a Földre távozik. – Az emberek, mintegy saját területükön látták Krisztus érkezését. Az istenek pedig azt látták, hogy Krisztus elhagyja az égi világot, és elmerül az emberiségben. Az embereknek megjelent, de bizonyos szellemi körökből eltűnt. Ahogy áthaladt a feltámadáson, bizonyos Földön kívül élő szellemi lényeknek a Földről kiragyogó csillagnak tűnt, amely most a Földről sugárzik a szellemi világba. A szellemi lények úgy jellemzik a Golgotai Misztériumot, hogy egy csillag kezdett a Földről a szellemi birodalomba beragyogni. Rendkívül lényegesnek érezték a szellemi világ számára, hogy Krisztus emberi testbe merült, és emberi testben élte át a halált. Mivel ugyanis emberi testben élte át a halált, így közvetlenül halála után olyasmit vihetett véghez, amelyre régebbi isteni társai nem vállalkozhattak.

- Rudolf Steiner -

(Forrás: antropozofia.hu - Dornach, Húsvét vasárnap, 1923. április 1.)

- - - - - - 

Jeruzsálem, Jézus sírja éjjel. Szent Sír templom - videó
forrás:Virtuális JERUZSÁLEM