Rudolf Steiner (1861-1925) osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, dramaturg, tanár, társadalomreformer, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója. Okkultista, ezoterikus, aki tisztánlátónak vallotta magát. Ezek mellett nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat is fennmaradt tőle.
%20B%C3%A9csben.jpg)
21 évesen, (1882 körül) Bécsben
Bécsi tanulóévek
1879–1882 között a bécsi Műszaki Főiskolán fő tantárgyai: matematika, fizika, növénytan, állattan és kémia, emellett irodalmat, történelmet és filozófiát is tanult.
Egy „nevezetes névtelennel” való találkozásáról így ír önéletrajzában:
„Ekkor történt, hogy egy, a népből származó egyszerű emberrel ismerkedtem meg. Minden héten ugyanazzal a vonattal utazott Bécsbe, amellyel én. Gyógynövényeket gyűjtött vidéken, és ezeket adta el Bécsben, patikáknak. Barátságot kötöttünk. Úgy lehetett beszélni vele a szellemi világról, mint akinek magának is vannak szellemi élményei. Mélyen ájtatos ember volt. Iskolai műveltsége nem volt. Bár sok misztikus könyvet olvasott, de amit mondott, annak nem sok köze volt olvasmányaihoz. Ez lelki életéből fakadt, amely valami egészen elementárisan mély, teremtő bölcsességet tartalmazott.
Csakhamar rájöttem, hogy a könyveket is csak azért olvasta, mert másoknál is meg akarta találni azt, amit saját magától tudott. Ez az ember úgy beszélt, mintha csak szócsöve lenne egy szellemi tartalomnak, amely a rejtett világokból rajta keresztül akar megnyilatkozni. Ha az ember együtt volt vele, mélyen betekinthetett a természet titkaiba. A hátán cipelte gyógynövényes batyuját, a szívében meg azokat az eredményeket, amelyeket a gyógynövények gyűjtése közben a természet szellemiségből merített. Nem egyszer észrevettem, hogy megmosolyogták, ha néha harmadikként mellénk szegődött valaki, amikor ezzel a »beavatottal« a bécsi Alleegassén mentünk. És ez nem is volt csoda, mert nem fejezte ki magát mindenki által érthető nyelven. Először meg kellett ismerni szellemi dialektusát. Eleinte én sem értettem, de ismeretségünk kezdetétől mély szimpátiát éreztem iránta. És lassanként úgy éreztem, mintha egy nagyon régi időből való lélekkel volnék együtt, akit nem érintett meg a mai kor civilizációja, tudománya és szemlélete, és aki az ősi idők ösztönös tudását hozta felém.
Ha a tanulást megszokottan értelmezzük, azt kell mondanunk: tanulni nem lehetett ettől az embertől semmit. De ha az ember maga is be tudott látni a szellemi világokba, akkor általa, aki erősen benne állt a szellemi világban, mélyebben láthatott bele.
Amellett ez az ember a legtávolabbról sem volt egy világtól elvonult álmodozó. Ha az ember otthonában kereste fel, úgy érezte: egy egyszerű, igen józan vidéki család körében van. A ház ajtaja fölött ez állt: In Gottes Segen ist alles gelegen. (Istennek áldása mindennek alapja)
Megvendégelték az embert, mint a többi falusiak is. Mindig kávét kaptam, de nem csészében, hanem egy majdnem literes »csibrikben«, hozzá egy óriási darab kenyeret. A falubeliek sem tartották álmodozónak. Egész magatartása olyan volt, hogy lepergett róla minden gúny. Egészséges humora volt, és értette a módját, hogy az örömet jelentsen az embereknek. Itt nem mosolyogták meg, mint a bécsi Aleegassén azok, akik valamilyen csodabogarat láttak benne.
Ezt az embert magamhoz közelállónak éreztem akkor is, amikor az élet már elszakított tőle. Misztériumdrámáimban Felix Balde alakjában örökítettem meg.”
Ez a titokzatos ember, akit név nélkül is fontosnak tartott megemlíteni önéletrajzában, Felix Koguzki, egy Bécs közeli faluban élő növénygyűjtő, autodidakta botanikus.
Fordította: dr. Dalmai Zoltán. Budapest: Magyar Antropozófiai Társaság. 1999.
forrás:wikipedia
Peter Selg: Emil Bock szerepe a gyógynövénygyűjtő felkutatásában
A Rudolf Steiner és Felix Koguzki című könyv előszava
A „Felix nevű gyógynövénygyűjtőnek” - akiről Rudolf Steiner néhány alkalommal beszélt (és írt is róla önéletrajzában) - nem csupán a polgári személyazonossága és a neve, hanem életének története is több mint harminc éven keresztül teljesen ismeretlen volt Steiner halála után - egészen addig, amíg Emil Bock az 1958. november 26-án Stuttgartban tartott előadásában elkezdte fellebbenteni a fátylat erről a titokról. Emil Bockot két hónappal ezt megelőzően - szerencsés vagy sorsszerű körülményeknek köszönhetően - nem csupán Trumauba vezették el kutatásai, Felix Koguzki életének és halálának helyszínére, ahol összeismertették őt a falunak azokkal az öreg lakóival, akik még emlékeztek az 1909-ben elhunyt gyógynövénygyűjtőre, a „szellemlátóra”, hanem Richard Koguzkihoz is elvezették, annak utolsó, még életben lévő fiához. Emil Bock megismerkedett Richard Koguzkival, és baráti kapcsolatba került az öreg és nehéz körülmények között élő férfival - azzal a szívélyességgel és emberek iránti szeretettel, amely Emil Bockot jellemezte, s amely sok olyan ajtót megnyitott számára, amelyek más, inkább intellektuális vagy arrogáns antropozófusoknak egész életükben zárva maradtak. Emil Bock így talált rá Richard Koguzkira, aki sok mindent a tudomására hozott, s végül apja számos még megmaradt iratát is neki adta, köztük azt az 1876 és 1884 közötti évekből származó naplót, melyben Rudolf Steiner Trumauban tett látogatásait feljegyezte, valamint azt a két utolsó írásművet, ami megmaradt atyja terjedelmes, túlnyomórészt okkultizmussal foglalkozó könyvtárából.
Emil Bock Felix Koguzkiról szóló stuttgarti előadását, melyet csaknem nyolcszáz ember előtt tartott, s melynek címe Rudolf Steiner ifjúkorából: a Felix nevű gyógynövénygyűjtő volt, akkor még csak előkészítette a megjelentetésre. Az előadás végén Bock a terem kijáratához állva a kalapjával pénzt gyűjtött Richard Koguzki számára karácsonyi adományként. Ez az előadás azután a Rudolf Steiner életútjáról és életművéről szóló tanulmányai között jelent meg nem sokkal Bock halála után, amely meglepő módon 1959 decemberében következett be, alig több mint egy évvel e stuttgarti előadása után. Így Emil Bock életének egyik utolsó nagy tette volt, hogy rátalált erre a bizonyos gyógynövénygyűjtőre, és hogy beszámolt róla. Egy olyan ember működésének és munkásságának volt ez az egyik utolsó nagy cselekedete, akinek sok minden fűződik a nevéhez, aki sok mindent véghezvitt és felfedezett, aki rendkívüli akaraterővel és magas fokú érzékenységgel rendelkezett az életrajzi és történelmi kérdések és összefüggések iránt, s akinek roppant kifinomult érzéke volt Rudolf Steiner életművéhez.
Emil Bock előadásában és tanulmányában leírja azt a keresést, melyet Felix után folytatott Trumauban, Rudolf Steiner néhány rá vonatkozó utalását, és azokat a körülményeket, amelyek elvezettek a „gyógynövénygyűjtő” - vagy inkább az ő nyomainak - megtalálásához. Bock írásában azzal a plasztikus tömörséggel ragadja meg az eredményes kutatás eseményeit és Koguzki alakját, ahogy az Rudolf Steiner utalásaiból és a helyszín 1958 folyamán véghezvitt kereséséből adódott. Emil Bock tanulmánya mindmáig alapvető jelentőségű, akkor is, hogyha sok mindent le kellett rövidítenie és össze kellett sűrítenie, ami a való életben ennél azért többrétű volt („a világ mély és a valóság összetett”). „Megható körülményességgel jegyezte fel az élet apró történéseit” - írta Bock leegyszerűsítve a gyógynövénygyűjtő 1876-tól 1884-ig vezetett figyelemreméltó naplófeljegyzéseiről. Valójában azonban éppen ezek a feljegyzések nyitnak utat kezdetben (Rudolf Steiner szavaival) a „valódi személyiséghez”, egy mindmáig titokzatos és rejtőzködő férfiú, Felix Koguzki alakjához és életútjához.
Amikor áttanulmányoztam Emil Bock hagyatékából az ezzel kapcsolatos dokumentumokat, akkor merült fel bennem az iratok újbóli és bővebb feldolgozásának szükségessége. Egy olyasfajta feldolgozásé, amely Bock tanulmányainak fonalát felvéve megpróbálja még egyszer átfogóan bemutatni Felix Koguzki alakját és jelentőségét Rudolf Steiner számára. Úgy tűnik ugyanis, hogy ez a segítségünkre lehet, s ugyanakkor szükséges is, hogy az életmű szempontjából is mélyebben megértsük Rudolf Steinernek a „gyógynövénygyűjtő” Felix Koguzkival való találkozását és e találkozás szellemi vonalait - és semmiképpen sem csupán a történelmi tájékozódás céljából. Hiszen e szellemi vonalak nem kevesebbet érintenek, mint az antropozófia földi megszületését, vagyis ennek lehetővé tételét és megvalósulását. Sok minden, ami Felix Koguzkival kapcsolatos, most is kivonja magát mindenfajta történeti dokumentálás és ábrázolás alól. Jelen írásban átgondoltuk és leírtuk mindazt, amiről Emil Bock nyomdokaiban járva beszámolhatunk - egy olyan ember, a gyógynövénygyűjtő halálának századik esztendejében (†1909. február 10.), aki rendkívül kedves volt Rudolf Steinernek.
forrás:novalis.hu
- - - - - -
Rudolf Steiner Magyarországon és Erdélyben 1889 - videó
Részlet Életutam c. művéből
forrás:Pénzes Zsuzsanna Liliom
