2014. július 17., csütörtök

Három éves korukig a gyermekek „természetfeletti” képességekkel rendelkeznek




Ezt a mondatot már sokszor sok helyről hallhattuk. Ezt az ezoterikus háttérrel most meg is magyarázom. Persze a saját csemetén is megfigyelhetjük ezeket a jelenségeket.
A csakrákról már mindenki hallott. Napjainkban egyre nagyobb teret hódit az ezoterika és a „természetfeletti” képességek megismerése.


szellemfotó


Összesen 7 csakránk van. Ebből a hetedik a fejtetőn helyezkedik el. Pontosan ott, ahol a baba „feje lágya” vagy. Ez születés után még képlékeny. Látszik is, ha jobban megfigyeled, ahogy a szív lüktetésével egyidőben a fejtetőn is látható ez a pulzálás (ez később csontosodik). Ez a csakra köt minket a jelen világhoz. Sokan, akik látják is ezt az összeköttetést azt vallják: „ ez olyan, mintha egy láthatatlan fonál indulna ebből a csakrából felfelé (kicsit hétköznapi nyelven fogalmazva, mint a dodgem autók csöve, amelyik érintkezik a fém mennyezettel). Ez az összeköttetés a halálunk percéig megvan. A halál pillanatában ez a „kötél” szakad meg. Éjjel, mikor álmodunk is, kilépünk a testből, azonban ez a „vezérfonál” az élő testhez köt minket. Tehát életben maradunk. Azonban ezért is nevezik az alvást egy „éber-halott” állapotnak sokan.

A csakráink születéskor teljesen nyitott állapotban vannak, ezért is rendelkezünk a hihetetlen képességekkel. Ezek azonban a kor előrehaladtával bezárulnak (természetesen nem teljesen, hisz az szintén a halált okozná). Ebből következik, hogy minden ember képes ezekre a képességekre. Látja az aurát, képes energiával gyógyítani, látja a túlvilági entitásokat, az előző életeket… Ezeket később elveszítjük és ha vissza szeretnénk szerezni, akkor kezdünk különféle tanfolyamokra járni. Pedig mindez adva van.

Sokan vallják azt, hogy Atlantisz létezett, ahol minden ember képes volt ezekre, azonban rossz dolgokra fordították. Ezért Atlantisz eltűnése a büntetés volt. És az ember most csak hosszú évek kemény munkájával tud újra szert tenni ezekre (persze vannak olyanok, akikkel ez veleszületett és továbbra is fennmaradó képesség).

Ha megnézünk egy újszülöttet, rögtön szembe találjuk magunkat az első dologgal. A baba még ugye nem lát rendesen. Nem ismeri fel az arcokat, nem is lát csak minimális távolságra. Megfigyelhetjük, hogy babánk nem a szemünkbe néz, hanem a fejünk fölé. Ha idegennel találkozik, akkor is a feje körüli részt vizsgálgatja. Az auráján keresztül tájékozódik. Minden embernek jellegzetes aurája van. Aminek színe az emberre jellemző. Ezen kívül az aura minden egyes hangulat változást, lelki problémát kivetít. A baba ebből sok mindent le tud szűrni. A szüleit is ez alapján különbözteti meg. (Hisz nem mosolyog mindenkire a baba…)

Néhány hetesen láthatjuk, amint egy-egy pontra fókuszál a babánk. És sokszor ezekre mosolyog is, vagy gügyög nekik. Ez van, hogy a fejünk felett van. Vagy egyszerűen csak a szoba egyik részébe néz meredten, mosolyog és magyaráz.

Ahogy cseperedik, egyre több anyuka számol be a különös képzeletbeli barátról, a szobában lakó különös lényekről. Aminek nem mindig a pszichológia áll a hátterében. Sok szülő veszi a fáradságot és kikérdezi gyermekét a képzeletbeli barátról. Utána ha szán rá időt ki is tudja deríteni, honnan „származik” a barát. Nagyon meglepő dolgokról számolnak be. Régen elhunyt rokon (akit a kicsi még hallomásból sem ismerhet), gyermekek, akik már nem élnek stb…

Néha a gyermekek a saját előző életükről számolnak be, akár játék közben. Ezt a szülő figyelmen kívül hagyja, hisz a gyermeki fantázia. Azonban már sok helyről hallhattuk, hogy a gyermek annyira állított valamit, hogy kénytelenek voltak utána nézni. A gyermek szinte napról-napra egyre konkrétabb és több információt szolgáltatott magáról. Amit vissza is lehetett keresni, akár az internet segítségével. És döbbenetes dolgokra bukkantak.

Természetesen a mi szellemcsoportunkba tartozók is visszalátogatnak, ha új élet születik. Nagyon sok saját tapasztalatot hallottam már magam is.


„ Besétáltam kisfiam szobájába megnéztem jól alszik-e. És egy férfit találtam az ágya mellett, amint őt nézte. A hideg kivert, annyira megrémültem. Ő azonban csak kedvesen mosolygott rám, majd „elillant”. Később derült ki, hogy a férjem nagypapája volt, akit én sem ismertem még fényképről sem. Csak az esetet leírva neki mutatott egy képet róla.”

„ 2 éves kisfiammal ültem a szőnyegen és játszottunk. Majd egyszer csak rám nézett a fiam és megkérdezte beszállhat e a bácsi is játszani. Ketten voltunk nem értettem mit szeretne, de mondtam persze. De milyen bácsi? Hát aki ott áll az ajtóban. Én semmit nem láttam, de kértem írja le nekem, hogyan néz ki. Döbbenten hallgattam, ahogy édesapámat írta le, aki néhány évvel ezelőtt hunyt el. Neki még soha nem is meséltünk róla, hisz picinek tartottuk.”

„ Nekünk a babaszoba a saját hálószobánkból lett kialakítva. Így a mi helyünk kikerült a nappaliba és a régi hálónk az kifejezetten a babáé lett. Azonban előtte ide szabad bejárása volt a cicámnak. Mikor berendeztük a kisszobát, már közelgett a szülés időpontja. Az állatokról tudtam, hogy érzik az entitások jelenlétét, de soha nem találkoztam még hasonló jelenséggel. A macskám egy végtelenül nyugodt jószág. Mikor elkészült a szoba, természetesen ő is végig asszisztált a rendezésnél (hisz soha nem maradhat ki semmiből). Persze ha baba jön, macska nem mehet be. Mikor befejeztük a rendezést, hirtelen kihűlt a szoba és macskám hihetetlen jelenetet rendezett. Ilyet sem tőle sem más macskától nem láttam (pedig volt pár az életemben). Tépte az ajtót, ordítva nyávogott (pedig soha nem nyávog), verte magát a földhöz, majd egy kis idő múlva mintha elvágták volna. Tudom, hogy valami történt, mert azóta is csak őrzi kisfiam az ágya mellett. Soha meg sem próbált felmászni sem az ágyába, sem a pelenkázóra sehová. Pedig egy macska nem kutya, nem csinálja csak azt, ami neki tetszik.”


Sajnos ezek a képességek a babáknál eltűnnek, illetve háttérbe szorulnak, ha nem foglalkozunk velük. Hisz előtérbe kerül a járás, a beszéd, az evés megtanulása. Ezért 3 éves kor után már csak kevesen rendelkeznek ezzel a képességgel…
(forrás: kisbabanaplo.com)